“V56 TRIANON TRAGÉDIÁJA

Teljes szövegt

(1)IR ROBERT DONALD. “V56TRIANON TRAGÉDIÁJA. MAGYAR REVÍZIÓS LIGA KIADÁSA /.

(2)

(3)

(4)

(5)

(6)

(7) „A béke, amely az általános felfogás szerint galamb formáját ölti magára, Magyarországra keselyűként csapott le s darabokra szaggatta; darabokra, a legkisebb tekintet nélkül a megmaradt darab gazdasági helyzetére s teljesen megbénítva és tehetetlenül otthagyta e szerencsétlen országot, ősi és kímé letlen ellenségeivel szemben." Lord Buckmaster, a Lordok Házában. 1927 november 27-én..

(8) TRIANON TRAGÉDIÁJA MAGYARORSZÁG SZÓZATA AZ EMBERISÉGHEZ IRTA. SIR ROBERT DONALD LORD ROTHERMERE BEVEZETÉSÉVEL. A MAGYAR REVÍ ZI ÓS LIGA KI ADÁSA.

(9) '%zi ». 248455 Q .J M 2. í. Nyomt. Növetíwuapíj. Globus, Budapest,. rCCCsi. M. N. MÚZEUM KÖNYVríil. R ^ 6S.

(10) TARTALOM Oldal. Bevezetés ................................................................................ 11 I. Az egyesült hatalmak és a trianoni szerződés 15 II. Üj S zloven szk ób an ...................................................23 III. A „cabinet noir“ és az „agent provocateur" . 29 IV. A népszámlálás jelentősége . . . . . . . 33 V. Az á lla m p o lg á r sá g ...................................................40 VI. Áltüntetések Lord Rothermere ellen . . . . 47 VII. A magyar városok e lc s e h e s ít é s e ........................ 55 VIII. Forradalmi birtok reform ........................................63 IX. A földreform és az e g y h á z a k ..............................75 X. A földreform M agyarországon............................. 80 XI. Elkobzás és nemzetközi j o g ...................................85 XII. T e le p íté se k ...................................................................89 XIII. V a n d a liz m u s ............................................................... 93 XIV. A ruthén ügy e lá r u lá s a ..........................................98 XV. Bolsevizmus t e n y é s z t é s e ...................................... 111 XVI. S a j t ó c e n z u r a ............................................................. 117 XVII. A megcsalt t ó t o k ..................................... ..... . 127 XVIII. A földarabolás gazdasági következményei . . 1 3 5 XIX. Csehszlovákia és helyi önkormányzat . . . 1 4 5 XX. Csehszlovákia faji p r o b lé m á i............................149 XXI. Az egyházak és a Kisebbségi Szerződések . . 1 5 5 XXII. Az üldözött magyar egyházak Szlovenszkóban 161 XXIII. Faji kisebbségek és k ö z o k t a t á s ........................ 166 XXIV. N y e lv z a v a r ...................................................................178 XXV. A Kisebbségi Szerződés megszegése Jugoszláviá ban .................................................................. 182 XXVI. A tótok M agyarországon...................................... 187 XXVII. A menekültek M agyarországon........................... 193 XXVIII. Üjraszervezés, választójog, közoktatás . . . 199 XXIX. Az újraébredt M agyarország.................................205 XXX. Trianon v e z é r e lv e i................................................ 208 XXXI. Határkiigazítás és a j ö v ő ......................................214 Mellékletek ............................................................. 226.

(11)

(12) BEVEZETÉS ÍRTA. LORD ROTHERMERE.

(13)

(14) Közeledik annak a fegyverszüneti napnak a tize dik évfordulója, mely véget vetett a világháborúnak, de délkeleti Európában még mindig szétszórtan hever az a gyúlékony anyag, amely az utolsó nagy tűzvész okozója volt. A jövő évtized fogja megmutatni, hogy vájjon egy új, — egy pusztítóbb, vadabb, — katasz trófa fogja-e elárasztani a világot, mint volt az embe riség utolsó máglyára hurcolása s pecsételi meg a nyu gati civilizáció végzetét? Véleményem szerint, e rette netes veszedelemből nincs menekvés, ha hagyjuk, hogy az események tovább sodródjanak. Világszerte nevelni kell a közvéleményt, hogy meg értse az emberiséget fenyegető veszélyt. Sir Robert Donald könyve közép és délkeleti Európa helyzeté nek több éven át tartó tanulmányozásának össze foglaló eredménye. Sir Robert Donald független hír lapíró és tapasztalt kutató. Az eset, melyet elénk tár, meggyőző, és meglepő tények támogatják, amelyeket gondos buzgalommal a helyszínen gyűjtött. Könyve hozzá fog járulni, hogy felvilágosítsa a közvéleményt ama fontos kérdések felől, amelyeket a faji kisebb ségek elnyomása és a Kisebbségi Szerződések meg nem tartása teremtett. Vádjait bizonyítékokkal támo gatja s annak a bánásmódnak az ismertetése, amely ben a magyarokat Csehszlovákia, Románia és Jugo szlávia részesíti, új a legtöbb angol olvasó előtt. A csehek magaviseletét, kik cinikusan teszik túl magu kat nemzetközi szerződésben és saját alkotmányuk ban biztosított jogokon, részletesebben írja le, mert olyan kihívása a közvéleménynek ez a magaviselet, amellyel az írónak szembe kell néznie. 11.

(15) Az írónak igaza van, hogy különös figyelmet szen tel annak az országnak, amelyet én „Európa puska poros hordójának*4 neveztem. A csehek azt a merész igényt formálják, hogy az utódállamok népei között a legműveltebbek. Előkelő, — Genfben néha domi náló — szerepet játszanak Európa politikájának inté zésében s a nyugati államok úgy tekintik Csehszlo vákiát, mint a békeszerződések legszebb virágát Ver sailles kertjében. A csehek nagyon érzékenyek a kül föld véleménye iránt s nagy és — mondják, — pazar erőfeszítéseket tesznek, hogy annak kedvében járja nak. E könyv írója szívtelennek és kegyetlennek festi bánásmódjukat a magyar kisebbséggel szemben, ame lyet rossz sorsa a poliglott cseh államba juttatott. A csehek rosszabbul bánnak faji kisebbségeikkel, mint amilyen sorsuk nekik volt a háború előtti rossz na pokban. Mint a többi új állam uralkodó népei, a csehek is abban a különös tévedésben vannak, hogy azt hiszik, hogy két rossz összeadva jót szül s hogy nemzeti politika jegyében joguk van faji kisebbségei ket megfosztani jogaiktól és elkobozni ingatlanaikat, csak azért, mert, állítólag, a háborút megelőző napokvan, vagy régi időkben az uralkodó és hódító népek ugyanazt tették őseikkel. Hogy örökre vége sza kadjon annak, hogy egyik faj a másikat ilyen jog talanságoknak tegye ki: — volt egyik indoka, hogy az Egyesült Hatalmak vérüket és vagyonukat áldoz ták a világháborúban. Azért hozták az áldozato kat, hogy fölszabadítsák az elnyomottakat, közöt tük a cseheket, akiknek szabadságát mások vívták ki. De némely vonatkozásban még a csehekénél is égrekiáltóbb elnyomást szenved a magyar kisebbség Romániában s az író e jogtalanságok és visszaélések leírását is belefoglalja vádjába. A veszedelem érzése, amely minden pillanatban háborút támaszthat Középeurópában, késztetett, hogy magamévá tegyem a szétdarabolt Magyarország ügyét. Az összes szerződések között, amelyek a világháborút követték, a Trianoni Szerződés a legmenthetetlenebb. Gennyedő sebet hagyott Európa szívében, amely nem 12.

(16) fog begyógyulni, míg a létező igazságtalanságoknak vége nincsen vetve. A békeszerződéseket nem terem tették szentnek és sérthetetlennek. Kilenc év tapaszta lata mutatja, hogy a megcsonkított Magyarország határainak kiigazítása parancsoló szükségesség, ha a békét fenntartani s a gazdasági fejlődést biztosítani akarjuk. Egy Locarnóra van szükség Középeurópa és a Balkán számára. Sir Robert Donald nézete szerint első feladat, hogy megvizsgáltassák a Kisebbségi Szerződések végrehaj tásának dolga, amely a Népszövetség kötelessége volna; így rendelei az Egyezségi Okmány. Ezzel szem ben ellenvetések merülhetnek fel. Elsősorban, a Népszövetség előszeretettel ismer el bevégzett tényeket, bármilyen súlyos jogsérelemből eredjenek is azok. A Népszövetség égisze alatt folytatott vizsgálat való színűleg nem lenne előítélettől ment és nem kerülné el a jogos gyanakvást. A Népszövetség Tanácsát nagynéha magával birja ragadni egy-egy erős férfi, aki sarkára áll, de politikáját legtöbbször kicsinyes csel szövések intézik a háttérben. Azonkívül, a Népszövet ség vizsgálata mondhatatlanul lassú volna. Halasztgatás, — amint látjuk a magyar optánsok esetében, — az eljárás rendes menete, hogy mellékvágányra legyen terelhető a megoldás. Ha a Kisebbségi Szerződések eredményére vonatkozó vizsgálat indíttatnék, — amire nem sok szükség van, látva, hogy milyen flagráns módon sértik azokat az utódállamok, — azt hiszem, azt a nagyhatalmak (Anglia, Francia- és Olaszország és az Egyesült Államok) útján kellene végrehajtani, amely államoknak párisi meghatalmazottal felelősek elsősorban a békeszerződésekért. Népszavazások vol nának tartandók az Egyesült Államok és olyan álla mok védelme alatt, amelyek semlegesek voltak á vi lágháborúban. Reámutattam, hogy nincs józan ember, aki a békeszerződések revizióját, — beleértve a határkiigazítást, — fegyverrel akarná kivívni. De másfelől, ha hagy juk, hogy a háború csirái megmaradjanak s a köz véleményt nem uralja a béke akarása, robbanás tör13.

(17) ténhetik s zabolátlan erők szabadulhatnak el. Most az ideje, hogy vegyük az újrarendezést kezünkbe s nyújtsunk teret a békés befolyások érvényesülésének. Vannak más erők is, amelyeket igénybe lehet venni, hogy az utódállamok kormányait, amelyek a területükön élő magyarok vérét szívják, meggyőzzük őrültségükről: gazdasági és pénzügyi tényezők, bele értve a londoni és newyorki nagy bankintézeteket. Ezek, együtt a Népszövetséggel, meg kell hogy győz zék az új államokat, hogy biztonságuk, előhaladásuk, sőt fönmaradásuk érdekében áll, hogy közreműköd jenek a háború lehető okainak megszüntetésében. Én már mondottam volt, hogy „el kell pusztítani a Tria noni Szerződés minden száraz szalmáját és minden korhadt gályát, mielőtt egy véletlen szikra lángra lobbantaná. Ha kitört a tűzvész, késő lesz!“ Üdvözlöm e kötetet, „Trianon Tragédiájáét, mint fontos és felvilágosító munkát Európa legsúlyosabb kérdését illetően.. 14.

(18) I. FEJEZET. Az egyesült hatalmak és a trianoni szerződés 1914 januárjában Magyarország a balkán hábo rúk visszahatása alatt szenvedett. Az első, 1912-iki háborút az okozta, hogy Törökország nem hajtotta végre a berlini szerződésnek a kisebbségi védelemre vonatkozó rendelkezéseit. Bajt jósló előzmény volt! A második háborút követő megállapodás, az 1913 augusztusi bukaresti béke, amely néptömegeket helye zett át idegen fajok uralma alá, amelyeket azok gyűlöl tek, a háború árnyát továbbra is a Balkán fölött hagyta. A faji gyűlölködés buzogó fazeka közel állt a kifutáshoz. Magyarország volt a fenyegető kitörés központjában: kormánya próbálkozott, hogy elfojtsa a nyugtalan faji kisebbségeket; a második Balkán liga nyiltan magyarellenes volt. Mikor 1914 januárjában meglátogattam Buda pestet, láttam, hogy a fenyegető mozgalmakat csak gróf Tisza István szilárd államférfim magatartása bírja elfojtani. Minthogy az elkövetkezett háborúban mint feltűnő alak állt legelöl s össze volt kötve azzal a sorssal, amely hazáját érte, néhány benyomásomról adok számot, amelyet pár interview alkalmával nyer tem róla és az akkori Magyarországról. Gróf Tisza István erős kálvinista jellem volt, fér fiú, kit hivatásában cromwelli elveken alapuló hit ve zetett. Vaskézzel kormányzott. Élete sokszor volt ve szélyben; egyik párbajt a másik után vívta s mindben győztes maradt. Zavargó tömegek között fegyvertele nül járt az utcán és senki sem nyúlt hozzá. Bámulói 15.

(19) azt hitték, hogy a végzet embere, aki gondviselésadta, bűvölt életet él. Tiszát erős vallásos meggyőződés, magas erkölcsi jellem és rettenthetetlen bátorság jelle mezte. Látogatásom alkalmával a parlamenti kisebb ség obstrukciójának leküzdésével volt elfoglalva. Az ellenzéki képviselők végtelen beszédekkel és rendsze res obstrukcióval akarták kimeríteni a tárgyalásokat. A szenvedélyes viták vad verekedésekké fajultak a képviselőházban. Tintatartók és más tárgyak repültek Tisza felé s revolverrel lőttek reá. Tisza rendületlen maradt. A szervezett zavargások és obstrukció célja a parlamenti tárgyalások lehetetlenné tétele volt. Tisza teljesen tisztában volt azzal, hogy az ország kormányzata, ahogy akkor volt szervezve, nélkülözi az állandóságot és szilárdságot. A horvátoknak auto nómiájuk volt s a többi nemzetiségek hasonló jogokat követeltek. Tisza világosan látta, hogy engedményekre van szükség. Küzdött, hogy megszabadítsa az orszá got azoktól a visszahatásoktól, amelyeket a balkán háborúk okoztak. A mobilizáció költségei még nem voltak fedezve. Mint minden magyar államférfiú, Tisza is a leg nagyobb bámulattal viseltetett Anglia és az angol intézmények iránt. Sohasem fordult volna meg fejé ben, hogy hazája háborút viselhessen Angliával. A régi, angol iskolabeli liberális volt, követve mindig Angliát, mint maga mondta, negyven-ötven évvel el maradva. Tisza állandóan küzdött az osztrák túlsúly és Bécs katonai uralma ellen Magyarország egyéni érvé nyesüléséért. A balkán bonyodalmaktól távol akart maradni. Két évvel az 1912-iki balkánháború előtt egy a királyhoz intézett jelentésében kijelentette, hogy Magyarország nem törekszik hegemóniára a Balká non s nem támogatna egy új felosztást. Tiszának e beavatkozásoktól független politikája nyilatkozott meg a szerajevói tragédia után is, amely Európát a világháborúba sodorta. Mikor a civilizá cióra rászakadt a katasztrófa, Tisza volt az egyetlen jövőbelátó ember Középeurópa államférfiai között, ö 16.

(20) volt az egyetlen, faki békés megoldásért küzdött; s az tán, mikor ez nem sikerült azért, hogy minél szűkebb térre szorítsa az összeütközést, ő volt az egyetlen az osztrák és a magyar miniszterek között, aki 1914 jú lius 1-én tiltakozott, hogy összeütközésre vigyék a dol got, mielőtt elfogadható feltételeket nem szabnak Szerbia behódolására. Ellene volt, hogy olyan megalázó követeléseket támasszanak Szerbiával szemben, amelyek elkerülhe tetlenné tennék a háborút. Az 1914 augusztus 7-iki koronatanácsban ismét felszólalt az ellen, hogy fegy veres beavatkozáshoz forduljon a monarchia, mielőtt a diplomáciai tárgyalás minden módját kimerítette volna a háború elkerülése érdekében. Előre látta, hogy bármiképpen végződjék a háború, legyen az a Balkánra szorítva, vagy borítsa lángba egész Európát, Magyarország csak veszteni fog. Ha győznek a Köz ponti Hatalmiak, még alárendeltebb viszonyba kerül a német-osztrák hegemóniával szemben, amely ellen egész életén át küzdött; ha pedig veszítenek, félt, hogy Magyarország lesz elsősorban az áldozati bárány. A háborúnak egy másik szakában is előrelátó volt Tisza: ő volt az egyetlen a Központi Hatalmak közös tanácsában, aki tiltakozott a korlátlan tengeralatti hadjárat ellen s kijelentette, hogy ha Tirpitz keresztül viszi tervét, az Egyesült-Államokat is bele fogja vonni a háborúba. Tisza működésének vonalait e könyvhöz mellék letként fűzött s az eseményeket időrendben feltüntető táblázat mutatja. E hivatalos és hiteles adatok szerint semmi bizo nyíték sincs, hogy Magyarország és miniszterelnöke vádolható volna azzal, hogy siettette az összeütközés kitörését. Ellenkezőleg, minden bizonyíték a másik irányba mutat. És mégis, egy mese támadt s fenyeget, hogy történelemmé válik, amely Tiszát a háborúért való felelősség megtestesítőjévé teszi, azzá a férfiúvá, aki tervelte és összeesküdött a nagy özönvíz létreho zása érdekében. Ezt mondja dr. Benes, a cseh külügy miniszter; ezt mondja a román Take Jonescu; poli2. D onald: T rian on tragéd iája. 17.

(21) tikai propagandisták adták tovább és Tardieu, a békekonferencia magyar albizottságának elnöke, tette ma gáévá. S bár megdönthetetlen bizonyítékok kerültek napfényre, amelyek tönkre tették a mesét, a rágalom lélektani hatása tovább bujdokol az előítéletes elmék ben. 1 1 •' I'*! A békekonferencia nem tudatlanságban pecsé telte meg Magyarország sorsát. A magyar békedele gáció három 600 oldalas kötetet terjesztett eléje, ame lyek a magyar polgárok ezrei ellen elkövetett rablá sok, zsarolások, korrupció, törvénytelen letartóztatá sok, kiüldözések, kegyetlenségek, gyilkosságok gaz ságok részletezett végtelen sorozatát tárták fel a meg szállt vidékeken, mellékelve egyúttal gyönyörű tér képek, diagrammok, statisztikai adatok gyűjteményét, támogatva szóbeli előadással. Mindezen adatokból tudta a békekonferencia, hogy micsoda bánásmódban lesz részük a kisebbségi fajoknak a föltámadt és győ zelmes csehek, szerbek és románok részéről, mikor hozzájutottak mindazokhoz a területekhez, amelyek után sóvárogtak, azaz, tudhatta volna, föltéve, ha va laki is a „nagy négyek44 közül, avagy a békekonferen ciának csak egy tagja, vagy egy szakértője elolvasta és tanulmányozta volna a magyar védelmet; ami na gyon kétséges. A magyar békedelegáció egészen he lyén kívül való lelkiismeretességgel a részletek töme gével árasztotta el a békecsinálókat, amelyet azok képtelenek voltak megemészteni. A csehek ügyesebb pszichológusok voltak. Lát ták a munkával túlhalmozott, túlfeszített idegű, ki merült békeszerzőket. Csinosan kiállított füzetecskékkel jelentek meg, tele a magyarok elleni rágalmakkal. Nem volt azokban részletes bizonyítás, unalmas táb lázatok, nevek, dátumok, idézetek, tények és számok, amelyek a magyarok elleni vádakat igazolták volna. A csehek elégnek találták, hogy alávaló rágalmakat szórjanak a magyarok ellen: hogy a magyarok meg hamisították a statisztikát, elcsábítják a tót leányo kat, hogy megbecstelenítsék, vagy a leánykereskedelem újoncaiul kiszolgáltassák, — anélkül, hogy egy jot18.

(22) tányi bizonyítékkal terhelték volna a konferenciát e gyalázatos vádakat illetőleg, amelyeknek cáfolására a magyaroknak nem nyilt alkalmuk. Ha az ember figyelemmel kíséri az események nek a fegyverszünetet követő folyását, arra az elkerül hetetlen következtetésre jut, hogy a felelősség Magyarország tönkretételéért és a jelenlegi ingatag és bizony talan helyzetért az Egyesült Hatalmak politikáját terheli. Mindaz, amit tettek, visszahatott a meggyön gített Magyarországra és bátorította a fölforgató irány zatokat, amelyek abban az időben Nyugateurópát fenyegették. À páduai fegyverszünetet a belgrádi katonai kon venció követte. Ez a szerződés határozott demarkációs vonalat állapított meg egyfelől Magyarország, másfelől Románia és Szerbia között. A Legfelső Tanács Párizsban képtelen volt, a helyszínén lévő tisztek pedig nem akarták zabolában tartani a Balkánon lévő haderőket. Megkezdődött egy időszak, amikor a párizsi legfelső körök nemtörő dömsége folytán Magyarország felkelt ellenségei megszálltak területeket, amelyekhez nem volt joguk. Az Egyesült Hatalmak csak nézték, hogy csehek, szerbek és románok hogyan viselnek háborút a védte len ország ellen, amely feloszlatta hadseregét. Körül lándzsahegyek szegeződtek szívének. A Nagyhatalmak egy lépést sem tettek, hogy korlátozzák a Magyarország ellenségei által elkövetett erőszakot, vagy ren det teremtsenek az ország belsejében. így lett termé kennyé a talaj a forradalmi mozgalmak számára. Az orosz bolsevizmus kiküldöttei pedig lesben álltak. Tervük készen volt. Készek voltak a cselekvésre. Gróf Károlyi Mihály átmeneti — gyönge, ingadozó, osto bán önző — kormánya készítette elő az utat Kun Béla forradalmi kormányához. Károlyi volt Magyarország Kerenszkije. „A békekonferencia története44 című angol mun kában Harold Temperley, cambridgi egyetemi tanár, beismeri, hogy az Egyesült Hatalmak politikájának „nagy befolyása volt Kun Béla forradalmának létre21. 19.

(23) hozásában44. S mint Tardieu írja 1919 március 31-iki memorandumában, „nincs légkör, mely alkalmasabb volna bolsevizmus létrehozására, mint a nemzeti csa lódás44. Tardieu a nemzetiségi törekvéseket érhető csa lódásokra gondolt, Lloyd George, a bolsevizmus gya rapodását a nemzeti kétségbeeséstől féltette. Lloyd Georgenak volt igaza. Magyarország össze volt mor zsolva; népe kétségbeesve. Szemben a fenyegető veszéllyel, hogy a bolsevikiek szilárdan befészkelik magukat nyugateurópába, az Egyesült Hatalmak Magyarország ellenségeit folytonos támadásra biz tatták. Kun Béla, elhagyva a börtön küszöbét, kikiáltotta kommunista diktatúráját s megkezdett egy anarkhista kormányzatot, rablásokkal és gyilkosságokkal, gyalá zatosabbat, mint az oroszországi. A Legfelső Tanács a vörösökkel nem bánt úgy, mint a civilizáció ellensé geivel. Ellenkezőleg, azt a figyelmet tanúsította velük szemben, hogy Budapestre küldte Smuts tábornokot, hogy tárgyaljon Kun Bélával. E kalandról Sir Henry Wilson, angol tábornok, ezt írta naplójába: „Furcsa eset: egy walesi elküld egy hollandit, hogy mondja meg a magyarnak, hogy ne háborúzzék az oláhval44. Smuts kiilönvonaton 1919 április Tikén érkezett Magyaror szágra s bár volt annyi belátása, hogy de facto nem ismerte el a kommunista kormányt, maga az egyszerű tény, hogy követségben Budapestre jött, atkáimul szolgált a kommunistáknak, hogy még jobban elsáncolják magukat, annyira, hogy támadásba mentek át s előbbi magyar tisztek vezetése alatt, akik nem láttak egyebet, mint imádott hazájuk megsemmisülését, oly erővel küzdöttek a csehek ellen, hogy a Legfelső Ta nács ismét megriadt. A francia tábornokot Pozsony ban a köztársaság előzetes elismerésére hatalmazta fel, ha a vörös hadsereg megáik Szerencsére, e rövid látó akció eredményét megakadályozták az ellenforra dalmárok. Egy másik ultimátum, azután fenyegetések jöttek Párizsból a vörös köztársasághoz; a hazájukhoz hű és szolgálatra kész magyar csapatoknak azonban nem engedték meg, hogy megmentsék országukat. 20.

(24) 1919 július 31-ikén a románok vetettek véget a dikta túrának. Négy hónapi rablás, gyilkosság és erőszakosko dás után, Kun Bélának és minisztereinek megenged ték, hogy meneküljenek. A románok — egy rabló banda — megjöttek. Soha a világtörténelemben olyan általános fosztogatás nem volt, mint ami most követ kezett. Elvittek élelmiszert, italt, állatot, tüzelőanya got, háztartási felszerelést, ágyat és ágyneműt a kór házakból, irodai berendezést, írógépet, mindenfék más gépet, — kitakarították a gyárakat s ha a súlyos gépeket nem bírták elszállítani, elpusztították. Elhur coltak minden járművet, vasúti felszerelést. Éveken át a közlekedés akadályát képezte a Budapest és Buka rest közötti vasúti vonalakon a fosztogatás felhalmo zott anyaga s csak nemrégen is látni lehetett román vasúti állomásokon rothadó magyar írógépeket. Ma gyarország ott maradt, mint egy üres dióhéj: vasutai lokomotívok és kocsik, gyárai felszerelés nélkül. Ter mészetesen, a románok könnyebben megmozdítható javakat, hadi sarcot, ékszereket sem vetettek meg. A sarcolás, fosztogatás és vagyoni kár egész összegét 24.365,000.000 koronára becsülte a magyar kormány, amelyből soha egy fillér sem térült meg. Hogy köl csönhöz jusson a Népszövetség útján, Magyarország minden kártérítési igényéről lemondott, különben Románia megakadályozta volna a kölcsön létrejöttét A Népszövetség Tanácsának határozatai egyhangúak kell hogy legyenek. A Legfelső Tanács és az Egyesült Hatalmak nem menekülhetnek a felelősség alól a románok e nagy fosztogatásáért, akiket nem kellett volna szabadjára engedni. Miután a kommunisták végig kínozták s a romá nok végigfosztották az országot, területének pedig nagy része ellenség kezére jutott, — Magyarország nem volt olyan állapotban, hogy tisztességes békéért küzdhessen. Ki volt terítve az operáló asztalra a békedoktorok kése alá. Szétvagdalt testére ráterítették a trianoni békét. 21.

(25) Bár a Legfelső Tanácsnak nem sok lelkiismereti fiirdalást okozott a Magyarországgal szemben elköve tett eljárása, egy fönntartást tett, hogy a magyar dele gátusokat megnyugtassa és aláírásukat megkapja. Millerandnak egy levelébe foglalták ezt: bizottságokat helyezve kilátásba, amelyek kiigazítják a határokat és orvosolnak egyes igazságtalanságokat. Ennek hitelt adva, a magyarok aláírták a békét. A békeszerződés alkotói bizonyosan azt hitték, hogy azzal, hogy minden utódállammal aláírat tak Kisebbségi Szerződéseket, elég óvintézkedést tettek, hogy megvédjék az új államokba kebele zett 3,500.000 főnyi magyar kisebbségek politikai, vallási, nyelvi, magánjogi, erkölcsi és gazdasági jogait. A Trianoni Szerződés végső próbaköve az, hogy miképpen hajtatnak végre a Kisebbségi Szerző dések: hogy azoknak alapvető rendelkezései a szerző dések szelleme és betűje szerint és liberálisan magya rázva alkalmaztatnak-e, úgy, hogy a nemzetiségi ellen téteket enyhítik és baráti határokat teremtenek; avagy félre dobják és félremagyarázzák őket, hogy vissza állítsák ia faji uralom feltételeit — a világháború egyik okát? A következő fejezetek, — a nagy terrénum egy kis részére kiterjedő vizsgálat eredményei, — e kérdés megvilágítására szolgálnak egy pár adattal.. 22.

(26) II. FEJEZET. Uj Szlovenszkóban ^Vegyes lakosságú államban teméntelen energia-pazarlással és az erkölcsi színvonal süllyedésével jár az elnyo más. Az elnyomásban bűnös nép az erőszak alkalmazásával saját érdekei ellen vét.“ (Masaryk: Az új Európa.). Ha valaki a Trianoni Békeszerződést — annak hatását Magyarországra és a hazájuktól elszakított magyarságra — akarja tanulmányozni, s egyben vizs gálat tárgyává teszi a Kisebbségi Szerződések alkal mazását az utódállamokban: természetszerűleg Cseh szlovákiával kell hogy kezdje. Ez az állam a modern demokrácia elvei szerint alakult meg. Elnökének, dr. Mcisaryknak fennkölt jelleme és okossága; képzett és ravasz külügyminiszterének, dr. Benesnek hírneve; katonai szövetségesei: — Csehszlovákiát képessé tették, hogy csaknem nagyhatalmi állásba fúrja magát. Mint a kis entente megteremtője, túlsúlya van minden bal káni katonai kérdésben. Genfben dr. Benes sima diplomáciájával és tárgyalási ügyességével egyezkedé seket közvetített, politikai terveket szőtt, megegyezése ket teremtett, amelyek nem egyszer döntő tényezőkké váltak a Népszövetség politikájában. Csehszlovákia fejlődő, gazdag és biztos. Vezető szerepe, politikai, gazdasági és katonai tekintetben új Európa egy nagy területén elismert. Emellett, az állapotok Csehszlová kiában normálisak; Jugoszláviában állandó a za var, heves viszályok a fajok között a bizonytalan23.

(27) ság elemeit képezik. Romániában hasonló állapotok lazítják az ország politikai szervezetét, s a magyar lakta vidékeiken még mindig statárium áll fenn. Ezért kezdtem meg vizsgálódásaimat Csehszlová kiában, ahol csaknem egymillió magyar él, elválasztva testvéreitől a Trianoni Szerződés önkényes határai által. Pozsonyban kezdtem s mindjárt itt, a küszöbön, kell óvakodnunk a helynevek terén uralkodó zavarok tól. Az Ausztria és Csehszlovákia közötti határállomá son az utas két nyelv, a cseh és francia, között vá laszthat; Pozsonyban, amelynek lakossága túlnyomóan német és magyar, az állomáson már csak cseh szó van megengedve. Ez a város kitűnően illusztrálja azt a nyelvzavart, mit a területi változtatások teremtettek. Római időben Pisonium volt a neve, az után a tábor nok után, aki e helyen egy erősséget építtetett volt. A németek Prcssburgnak hívják, — illik, mert a bor kereskedés centruma volt. A tótok Presporokat csinál tak belőle s hajszálon múlt, hogy aztán nem keresztel ték Wilsonove Mestonak (Wilsonvárosnak). A csehek Bratislavának hívják, egy szláv herceg emlékére, aki nek a hellyel való összeköttetése kissé mondaszerű. Az új viszonyokat tanulmányozó független kutató kalandos vállalatba bocsátkozik. A cseh tisztviselők abban a meggyőződésben vannak, hogy az infor mációnak egyetlen forrása van*. — önmaguk. Én elkövettem azt az eredendő hibát, hogy azt hittem, hogy a sérelmek kikutatásának jobb útja, ha a sértett néphez s nem azokhoz fordulok, akik állítólagos sé relmeikért felelősek. Teméntelen kellemetlenségtől menekültem volna meg, ha elfogadtam volna a hivata los kalauzolást. Abban az esetben egy mosolygó or szágot s elégedett népet találtam volna. Hogy szét oszlottak volna a legsúlyosabb sérelmek! Az iskolák? Magyar iskolásgyermekek üdvözöltek volna csehül. Állampolgárság? Biztosítottak volna, hogy ez nem kérdés; csak egy pár rövidlátó magyar nem járt idejében a cseh állampolgárság értékes privilégiuma 24.

(28) után. Telepesek? Láttam volna őket boldogan egy köz ségben együtt magyar testvéreikkel. Látogatásom előtt pár héttel egy angolt, aki elő adások számára gyűjtött anyagot, vezettek így, tán coló medveként, végig Szlovenszkón. Nagy benyomást tett rá a sérelmek — hiánya. Mikor a gazdag Csalló közben, amelynek lakosságából 90% magyar, egy cseh telepes községet látogatott meg, egy magyar munkást mutattak be neki, aki kérdésére, hogy ho gyan tetszik az élet a csehek között, tolmács útján így felelt: „Hogy tetszik? Soha életemben nem élveztem úgy a szabadságot, mint most/4 Tökéletesen igaz. Magyar kommunista volt, akit, leülve büntetését, nemrég bocsátottak el egy magyar fegyházból. A csehek csodálatosan vendégszeretők a magyar kommunistákkal szemben. Én 1914 január óta nem voltam Pozsonyban, bár a háború óta gyakran meglátogattam a cseh köztársa ság más részeit és kritikai érdeklődéssel követtem gyarapodását és fejlődését. Az angol sajtóban a cse heknek egyik korai támogatója voltam, mikor önálló ság után törekedtek; csodáltam nagyszerű bizalmukat jövőjükben s szenvedélyes odaadásukat a demokrati kus eszmék iránt. Az utolsó kilenc év alatt érdeklődés sel kísértem hősies erőfeszítésüket, hogy egy magát túlélt birodalom romjain demokratikus államot építsenek fel. El voltam készülve, hogy lesz némi reakció, de nem akkora, amely túlmegy a békeszerző dések alapelvein és Európa demokratikus alkotmá nyain. Kilenc év után azt várta volna az ember, hogy egy államot találjon, amelyben a kisebbségek egy liberális uralom és kormányzat alatt megnyúgodtan élnek. Ellenkezőleg: a reakció teljes erejében virul és mint egy hullám söpör keresztül a terror Szlo venszkón. A csehek, úgy látszik, elvesztették önbizal mukat: bután erőszakosak, bosszúállók, gyanakvók és félnek. Követve történeti előzményeket és sutba dobva legünnepélyesebb fogadalmaikat, a csehek a császár25.

(29) ság régi rossz napjainak legrosszabb eszközeihez for dultak. Ismeretlen bűnökért tartóztatnak le embereket s tartanak börtönben határozatlan ideig. Sajtószabadság nincs; a lapokat cenzúrázzák, úgy hogy azok némelykor már nem is újságok. A szólásszabadság feltételes. Gyűlések csak rend őri felügyelet alatt tarthatók; rendőrök vannak az el lenzéki közéleti férfiak sarkában, s szemmel tartják látogatóikat. A kémkedés általános és a cabinet noir XVI. La jos feudális idejére emlékeztet. 1927 október 17-én Pozsonyból Kassára utaztam ugyanazzal a vonattal, amelyen Szüllő Géza képviselő, a keresztényszocialista párt és a parlamenti magyar ellenzék vezére volt. Nem vele voltam! ő szakaszában maradt s én csak pár szót váltottam vele. Csehszlová kiában a képviselőket nem védi mentelmi jog: rendőri felügyelet alatt állanak. Kassán Szüllőt két detektív fogadta. Én egy negyedóráig sem voltam a Schalkház hotelben, mikor egy polgárruhás rendőr állt fel abla kom alatt; titkárnőm hasonló kitüntetésben részesült. Szüllő ugyanabban a hotelben volt, de nem mutatta magát másnap reggelig. Változtatni kellett a terven: ahelyett, hogy a helyi vezető politikusok keressenek fel engem, titkos találkozóban állapodtunk meg. Ki játszva a rendőrséget, a katholikus prelátus, Toszt, há zában találkoztunk s tartottunk megbeszélést a helyi vezető férfiakkal, akik egymás után surrantak be, mintha bűntettre szövetkeznének. Ha lehetséges, még éberebb volt a titkos rendőr ség a ruthén városokban, Ungvárit és Munkácson. Érdekes tapasztalatom volt e bandával Eperjesen, ahol október 7-ikén jártam. Találkozásom volt a vezető polgárokkal, akik egyenkint jöttek a hotelbe. Közöt tük volt a római katholikus pap, Dobránszky, a ke resztényszocialista párt alelnöke, aki csak tótul tud, egy erős benyomást keltő férfiú, tele tűzzel és lekesedéssel, odaadó híve Szlovenszkó autonómiájának ma26.

(30) gyár uralom alatt. Vagy féltucaton lehettek még, ügy védek, üzletemberek, földbirtokosok, a kisebbségek képviselői. Közöttük egy protestáns pap, Fábry Vik tor, aki úgy néz ki, mint egy művelt típusú angol noncomformista lelkész, hosszú fekete kabátban, fehér nyakkendővel. Egyik áldozata volt a cseh üldözésnek. Pár évvel ezelőtt négy hétig volt bebörtönözve azért a bűnéért, hogy befolyást bírt gyakorolni híveire. Sza badon bocsátása alkalmával kétszáz koronát kellett hogy fizessen a rántott levesért, amely napi tápláléka volt fogsága alatt. Pere sohasem került tárgyalás alá, de most valami olyas felfüggesztett büntetésit ember, akit bármikor letartóztathatnak valami meghatároz hatatlan vétségért. Megbeszélésünk alatt a pincér je lentette, hogy a hotelt rendőrök vették körül, ostrom alatt állunk. Egy rendőrtiszt a hoteltulajdonostól a két angol újságíró útlevelét kérte, akiket, mint mondta, Kassa óta kísér. Látogatóim, amennyire lehetett, lopva távoztak. A cseh titkosrendőrséget jellemzi, hogy nem tit kos: nyilván láthatóan figyeli az embert. Titkárnőm, akit épp úgy figyeltek, mint engem, a detektívhez fordult egy nap s így szólt: „Jó ember, miért nem sé tálunk együtt, ahelyett, hogy követ? A végén elveszít het.“ A detektív visszarohant a szállodába. Furcsa, hogy egy minta demokratikus államban az emberek félnek nyiltan összegyűlni, — még maguk között is; hogy mindig vigyázniok kell a kémekre; hogy a kormány feketelistára veszi és fenyegeti azo kat a polgárokat, akik önállóságot mutatnak és ellen zékben vannak. Engem csak múlattatott a rendőrség s látogatásomnak romantikus színezetet adott. Más városokban is hasonló tapasztalatban volt részem. A kisebbségi pártok vezetőit és barátaikat állan dóan figyelik Prágában és sohasem biztosak a kém kedéssel szemben. E személyes eseteket csak azért említettem, hogy megmutassam, hogy az alkotmány ban biztosított lelkiismereti szabadság meg van vonva a magyaroktól s vezetőik politikai pályájuk és szemé27.

(31) lyes biztonságuk állandó veszélyeztetésével teljesítik kötelességeiket. A rendőrség célja volt figyelemmel kísérni látogatóimat, feketelistára írni s aztán szá madásra vonni őket. Nem sikerült mindig. Hogy le győzzem őket hadjáratukban, szétosztottam erőimet. Sok segítőtársam volt, angol, magyar, német és tót, akik információt gyűjtöttek számomra s autóban utazva, gyakran kijátszottam e vérebeket.. 28.

(32) III. F E J E Z E T. A „cabinet noir“ és az „agent provocateur” „A postára bízott küldemény sért hetetlensége biztosítva van.“ (A csehszlovák alkotmány 116. szakasza.). Jelölnek szavak fertelmes dolgokat, amelyekre nincs megfelelő angol kifejezés. „Agent provocateur“ ismerős a francia fülnek; a „cabinet noir(( szószerinti fordítása egyáltalában nem felel meg a francia foga lomnak. Egy francia szótár így magyarázza: „A cabi net noir egy titkos hivatal, melyet XIV. Lajos alapí tott, ahol a hivatalnokok a levéltitkot sértették meg.“ A világháború vészterhes napjai alatt az angol, és más kormány is, igénybe vette. Rendkívüli szükség esete forgott fenn. De a cabinet noir ma is működik Romániában, Jugoszláviában és Csehszlovákiában és sötét működését a kissebbségi pártok tagjai és azon személyek ellen irányítja, akiket gyanúsít, hogy velük összdköttetésben állanak. Időközönként és nehézke sen működik Jugoszláviában és Romániában, de nincs az a magyar, akinek fontos családi, vagy éppen poli tikai dolga volna ezen államokban, hogy bíznék pos tájukban. Rendszeresen dolgoznak vele a csehek. Ke véssé ismeretes a régi Csehországban; különórázik Szlovenszkóban; a köztársaság más részeiben hébekorba merül fel. És nemcsak a magyarok sérelmére, - kikutatja a tótok titkait is. A „Correspondance Slovaque“, Hlinka tót katholikus néppártjának hivatalos lapja, 1923 november 30-án leírja ez intézményt, 29.

(33) „amely méltó a cári önkényuralom sötét napjaihoz44. Azt írja, hogy Pozsonyban „30.000 frankot költ egy hónapban és Djuracka An dornak, egy cseh agrárpárti lap szerkesztőjének veze tése alatt működik. Djuracka minden éjjel megjelenik egy tisztviselő kíséretében a „Slovak44 szerkesztőségé ben, elolvassa a cikkek kéziratát és a magánleveleket, átkutatja a néppárt helyiségeit s magával visz okmá nyokat és levelezést. Az öt év óta tartó „szabadság44 alatt százával történtek letartóztatások s az áldozatok hónapokig ültek elzárva, várva a hatóságok hiábavaló erőlködését, hogy elsikkasztott levelezéseikből bizonyí tékokat gyűjtsenek ellenük.“. Ebben és bizonyára más esetekben is, a cabinet noir a cenzorral együtt dolgozott. Múlt őszi látogatá som alatt az én levelezésem is keresztül ment a cabinet noir-on. Borítékok vannak birtokomban, közöttük egy ajánlott levélé, melyek bizonyítják ezt. Számos hozzám intézett levelet, kettőt közülük az angol kor mány két tagjától, foglaltak le. Titkárnőm levelezése szigorúan korlátozva volt: hat levél közül egy jutott el Angliába. A levelek cenzúrázása általános és bizonyíték van rá bőven. Még a külföldi kormányok képviselőinek leveleit is felbontják. Erre nézve közvetlen bizonyíté kom van. Hogy elkerüljék a postai inkvizíciót, titkos postát szerveztek és siffrirozott írást használnak. Az alkotmány szerint azonban „a postára bízott külde mények sértetlensége biztosítva van.44 A határon sűrű levélcsempészet folyik, de ez ve széllyel jár, mert az utasok motozásnak vannak alá vetve. 1927 október 23-án Losoncra utazva, az út egy részét Wirth építésszel, a keresztény tót szociálistapárt titkárával tettem meg. Az építész leánya, Wirt Lenke, pár nap múlva rövid látogatásra Magyarországba akart utazni. Egy levél volt nála, melyet atyja küldött pártelnökének, Szíillő Gézának, aki ak kor Budapesten tartózkodott. Wirt Lenkét megmotoz ták a határon, a levelet elvették, őt csendőrfedezet 30.

(34) alatt visszavitték Kassára s fogságba helyezték, ugyanabba a cellába, amelyben több cigány várt Íté letre emberevés miatt (akiket azóta el is Ítéltek). Wirt Lenke nagyon művelt, 18 éves leány. Huszonhat óra hosszat tartották fogva s aztán, anélkül, hogy vissza vonták volna az ellene emelt — nem tudni micsoda — vádat, szabadon bocsátották. Ilyen egyik oldala annak az igazságnak, amelyet Szlovenszkóban magyarokkal szemben alkalmaznak : az a rettenetes bizonytalanság, hogy bárki, anélkül, hogy valami bűncselekményt elkövetett volna, bár mely pillanatban letartóztatható. 1927 augusztus közepén Grünnenberg Ralf.t egy pozsonyi nagy kefegyár igazgatóságának tagja, Budapentről jött tízéves kisfiával. A határon mindkettőjü ket teljesen meztelenre vetkőztették s még ruháik var rásait is kikutatták. Ezek és hasonló visszaélések ellenkeznek a Kisebbségi Szerződéssel és a cseh alkot mánnyal. A legpokoliabban mérgezett eszköz azonban min denek között az agent provocateur-ök kémkedése. Ha ezek a gazok nem találnak kiszemelt áldozatukkal szemben bizonyítékot, kitalálnak, hogy gyarapítsák működésük sorozatát. A „Correspondance Slovak41 1925 október elsei száma megírta, hogy a csendőrök abból a célból, hogy az eperjesi hazafiasán érző franciskánusokat kompro mittálják, egy agent provocateurt loptak be a zárdába, aki azt állította, hogy horvátországi franciskánus test vér. A barátok rájöttek s kitették a szülét. Erre letar tóztatták a franciskánusok zárdafőnökét s börtönbe vetették. Ennek az lett a következménye, hogy a la kosság és csendőrség között összetűzés támadt, amely ben több személy megsérült s végül huszonnégy em bert tartóztattak le s helyeztek fogságba. A rendőrség más téren is működik. Kihallgatja a telefonbeszélgetéseket, még a külföldi követségekét is Prágában és a vidéki városok konzulaiét. Megza varja a rádióközléseket Budapestről, ha az politikai újságokat közöl. 31.

(35) Az agent provocateurök összemüködnek a politi kai rendőrséggel. Együtt dolgoznak az állampolgársági kérdésben, különösen abban az irányban, hogy gyanúba keverjenek magyarokat. Röviddel ezelőtt egy birtokost, nem messze Lo sonctól, meglátogatott valaki s támogatását kérte egy útlevélügyben. Bár a birtokos megtagadta a közben járást, letartóztatták s tíz napig ült fogságban, való színűleg azért, mert nem ment lépre. Csak nemrég keresett fel egy konzult pozsonyi irodájában egy ember és kérte térdreborula, hogy sze rezzen neki útlevelet. Elmondta, hogy most került ki a börtönből s újabb elfogatástól fél. A konzul meg hallgatta a siralmas könyörgést s aztán kiküldte, hogy várjon a másik szobában, míg meggondolja, hogy mit tegyen. Azt tette, hogy telefonozott a rendőrfőnök nek, bejelentve, hogy egy szökött rab van irodájában s rendőrt kért, aki letartóztassa. A rendőr jött s a rabot elkísérte. Két órával később a rendőrfőnök telefonozott a konzulnak: „Tudja, hogy mit csinált? Letartóztattatta ve lem a provokáló osztály (propagasna kancelaria) egy alkalmazottját.“ ,,Tudom“ — felelte a konzul.. 32.

(36) IV. F E J E Z E T. A népszámlálás jelentősége Az ismeretes mondást, hogy a hazugságnak há rom fokozata van: hazugság, átkozott hazugság és statisztika, az, aki a középeurópai és a balkáni álla mok néprajzi helyzetét tanulmányozza, ki kell hogy terjessze: egy további superlativusra van szüksége. Egyik kormány sem ismeri el a másik adatait. A pá rizsi békekonferencián mindenik fél kétségbe vonta a másik népszámlálási adatait. A csehek teketória nél kül kijelentették, hogy a tót és rutén földre vonatkozó magyar adatok hamisak. A magyarok, akik ugyanezt mondják az új cseh népszámlálásról, azt kérték a békekonferenciától, hogy ellenőrizze azokat. Maguk a kormányok nincsenek mindig megelé gedve népszámlálásuk első eredményével, de a re víziót nem az a vágy szüli, hogy nagyobb pontossá got érjenek el. Románia 1927-ben népszámlálást tar tott, de hatályon kívül helyezte; nem felelt meg a kormány céljainak. Csehszlovákiában 1919-ben volt népszámlálás, de ez sem felelt meg a várakozásnak. Talán még nem volt elég nyugodt az ország, a szer vezet még éretlen volt. Egy másik népszámlálást tar tottak 1921-ben, amelynek részletes eredményét máig sem hozták nyilvánosságra. A népesség megoszlása az uj államokban fontos kérdés. A kisebbségi jogok érvényesíthetése némely vidéken ezen fordul meg. A román és a jugoszláv kor mány nem sokat törődött percentekkel, mivel nincsen szándékában, hogy akár ez, vagy bármi más tekintet 3. Oonaid: Trianon tragédiája. 33.

(37) vezesse a Kisebbségi Szerződés rendelkezéseinek vég rehajtásában, Nem így a csehek: az ő módszerük kevésbé nyers, ők született statisztikusok. Népszámlálás, a legjobb szándék mellett is, ne héz dolog az utódállamokban. Mindegyik állam né pessége soknyelvű, öt-hat fajból összekeverve. A fajo kat, nemzetiségeket nyelv és felekezet szerint is osz tályozni kell. A különböző osztályok keresztezik egy mást; egyik faj, a zsidó, mindeniken keresztül vág. A zsidó sohasem olyan népszerű, mint népszámlálás idejében. Bármiféle osztályba beillenek, ebbe vagy abba a nemzetiségbe, amint nekik tetszik. Eltűnnek és ismét felbukkannak, amint az időszerinti kormány zóknak tetszik. Például: az 1910-iki magyar népszámlálás szerint a ruthén föld összes lakossága 597.062 volt, melyből 56.15% volt ruhtén, 29.22% magyar, 10.66% német, 1.30% tót, 201 személy cseh és a fenmaradó percent „mások". Az 1921 februáriusi népszámlálás szerint a lakosság száma 606.568-ra emelkedett s az összes százalékszámok megváltoztak, kivéve a „másokat". A magyarok száma 17.18%-ra szállt le; a ruthének 61.84%-ra gyarapodtak; a néme tek leszorultak 1.78%-ra (valószínűleg vagy 50.000 német vándorolt ki a háború után); a tótok száma csak 2500-zal növekedett, míg a csehek 9513-mal töb ben vannak, mutatva a hivatalnokok, egy új invázió előfutárjainak, bevonulását. A zsidóság külön kategó riában szerepel 81.529 személlyel. S itt van a számok változásának a magyarázata: előbb a zsidók elbújtak a magyarok és németek között. Kiváló magyarok, németek és tótok tanúsága sze rint, az 1921-iki cseh népszámlálás inkább laza össze állítás, mint pontos statisztika volt. A népszámlálók nagyobbára csehek voltak, közülök sok nem tudta a helyi nyelvet. A népszámlálási lapokat a számlálók töltötték ki — irónnal. A zsidókat, akik magyarok nak vallották magukat, zsidókul jegyezték be. Pöstyénben 1269 zsidót vettek fel vallásuk és 530-at fajuk szerint. A magyar cigányokat a „mások" közé sorolták, a tót nyelvűeket a tótok közé. A ruthén föl34.

(38) dön a gorog-katholikus magyarokat a ruthének közé vették fel, jóllehet a hajdűdorogi görög katholikus püspökség mutatja, hogy ilyen vallású magyarok is vannak. Azok a személyek, akik a számláló biztosok nak csehül vagy tótul feleltek, ebbe a két nemzeti ségbe lettek beosztva, bármit vallottak is fajukul. Ha valakinek három generációval előbbi ősei tótok voltak, tótként vették fel. Európa e részében évszázadok óta folyik fajok összeházasodása, úgy, hogy az egyesek faja, vagy nemzetisége nem állapítható meg neve után. Azokat, akik tiltakoztak a tótok közé való szá mításuk ellen, megfenyegették és kényszerítették, hogy belenyugodjanak. Nagykeresztélyben 194, Honuszován 70 magyart vettek fel bevallásuk ellenére a tótok közé. Némely helyen egész utcákat és családo kat, amelyekről ismeretes volt, hogy magyarok, hagy lak ki. Köztudomású, például, hogy ez történt Loson con s tényleg bebizonyult egy későbbi helyi számlá lás útján. A népszámlálás 12.418 lakost mutatott a városban; a következő számlálás 13.721 polgári lakos ságot mutatott ki, amelyhez járult 600 főnyi katona ság, tehát összesen 14.325. 1910-ben a lakosságnak csak 10%-a volt tót; az új népszámlálás a tótokat többségben mutatja, de az 1927-iki községi választá sok alkalmával, a munkáspárt minden üldözése elle nére, a magyarok két harmaddal nagyobb többséget nyertek, mint a tótok. A népszámlálási manipulációk azonban tovább mennek, mint az egyeseknek, vagy családoknak egyik kategóriából a másikba való áttétele: azt beszélik, hogy további változtatásokat is csináltak a törlőgumi szorgalmas használatával az irónnal írott lapokon. Egyik község számlálólapjait a szomszédoshoz adták, hogy helyrehozzák a népesség politikai, vagy faji egyensúlyát. A bevándorolt cseh hivatalnoki kar és a katonaság szintén befolyással volt az adatok vég összegére. Végső hatásában az eredmény Szlovenszkóra nézve az, hogy a magyarokat a népesség 21%-aként mutatta ki, összesen 754.774 lélekszámmal, míg az 1910-iki magyar népszámlálás szerint a magyarul be3*. 35.

(39) szelő népesség száma 1,066.577 volt. Egy másik hi vatalos cseh számítás a magyarok számát 745.43 l-re, egy másik megint 637.183-ra teszi. Nyilvánvaló, hogy a népességi statisztika mani pulációja és a nemzetiségi területek beosztása mögött politikai tendenciák vannak. A cseh kormány 20%ban állapította meg azt a kisebbségi arányt, amely egyes vidékeken a kisebbségi jogok gyakorlására fel jogosít; ennélfogva, minél kevesebb tót terület van, amelyen 20%-nyi magyar él, annál nagyobb a terü let, amelyen a megszabott százalékhoz kötött jogo sultság megsemmisül. Amely területen a 20% nem volt lenyomható, ott a közigazgatási területet osztot ták be újra. Magyar városokat osztottak be és merí tettek el tót vidékekbe; ahol ez nem segített, magyar községeket vettek el és kebeleztek be tót járásokba s helyükbe tót falvakat csatoltak magyar vidékekhez, így dobálózva a falvakkal, szállították le a kassai kerületben a magyarok százalékát 20.34-ről, amit a cseh népszámlálás kimutatott, 19.03% ra, — egy vég telen kis különbség, de amely elég arra, hogy egy várost, amelynek lakossága 1919-ben, a tót minisz ter beismerése szerint 85%-ig magyar volt, megfősz szanak kisebbségi jogaitól, elsősorban nyelvének hasz nálatától. A rimaszombati vidék magyar lakosságá nak százalékát hasonló módon nyomták le 2ö.99-ről 19.01-re. Maga a város, Rimaszombat, a cseh népszámlálás szerint is 70.96% magyar lakossággal birt. Nyitrán a magyar lakosság számát 25.62%-ról 19.2l-re szállították, Gálszécsen 21.71-ről 12.93-ra. Pozsony ban az 1921-iki cseh népszámlálás szerint 130.851 lakosból 26.567, azaz 20.3%, volt magyar. Ennek kö vetkeztében a pozsonyi kerületből tizenhat tiszta magyar községet a galántai tót kerületbe kebeleztek, a pozsonyihoz pedig több . tót községet csatoltak a stomfaiból s így a magyarok százalékszámát sikerült 17.6-ra leszorítani. E változtatásokat azzal indokol ták, hogy szükséges volt a közigazgatási és bírósági területeket összeegyeztetni. Megjegyzendő, hogy ez nem mindenütt történt meg s számtalan kerület van, 36.