Fekete Mariann

1

Fekete Mariann

Generációs szabadidő-felhasználás képernyőn innen és képernyőn túl az 1999/2000-es és a 2009/2010-es időmérleg - vizsgálat tükrében

2

Absztrakt: Tanulmányomnak két célja van: egyrészt megpróbálok választ találni arra a kérdésre, hogy az információs társadalom magyarországi kiépülése, a számítógép- és internethasználat elterjedése hogyan befolyásolja a szabadidőben végzett tevékenységek rendszerét és a kulturális fogyasztás szerkezetét. Másfelől megvizsgálnom azt, hogy a tradicionális, biológiai alapon meghatározott generációfogalmak meghaladottá válása után született új elméletek felhasználásával definiált kommunikációs generációk egymástól való különbözősége mennyire érvényes társadalmunkban, különös tekintettel szabadidős orientációikra.

Kulcskifejezések: generációk, időmérleg, szabadidő, kulturális fogyasztás, internethasználat.

Bevezetés

Mind a szabadidő rendelkezésre álló mennyisége, mind felhasználási lehetőségei hűen tükrözik egy adott társadalom gazdasági, társadalmi fejlettségi szintjét és a társadalmi egyenlőtlenségek rendszeréről is pontos képet adnak. A rendszerváltozás új gazdasági és társadalmi korszakot hozott magával, jelentős strukturális változások zajlottak le a társadalomban a piacgazdasági viszonyokra való áttérés következtében. Fokozatosan nőtt a leszakadók aránya, akik gazdasági és kulturális téren is egyre inkább perifériára szorultak. A szerkezeti átalakulások következtében megváltoztak az emberek anyagi lehetőségei, szórakozási, kulturálódási szokásai és a rendelkezésükre álló szabadidő mennyisége is.

Előtérbe kerültek az otthon igénybe vehető szórakozási, szabadidő-eltöltési lehetőségek.¹A kereskedelmi televíziózás megindulása, majd a számítógép és az internet megjelenése a háztartásokban is ennek a folyamatnak kedvezett.

A szabadidő eltöltésének módját alapvetően határozza meg az egyén életmódja, életkörülményei, igényei és lehetőségei, és a trendek hagyományosan lassan változnak.

Vannak azonban olyan időszakok, amikor valamilyen külső hatásra a változások felgyorsulnak, megsűrűsödnek és a társadalom széles csoportjai számára indukálnak alapvető változásokat a szabadidő-felhasználásban. Ilyen besűrűsödött, lényegi változások zajlottak le az 1970-es és az 1990-es években, amely a trendek elmozdulását eredményezték.² A ’70-es években a televízió készülékek elterjedése a háztartásokban és az előfizetők számának

1 Vásárhelyi (2005)

2 Falussy (2004)

3

dinamikus gyarapodása, majd az évtized végén a második gazdaság engedélyezése volt a figyelemre méltó változások kiinduló pontja. A ’90-es évek kezdetén a gazdasági szerkezetváltás következtében (a kettős munka háttérbe szorulása, a munkanélküliség drasztikus emelkedése) a szabadidő növekedése eredményezte a szabadidős trendek újabb átalakulását.

Hipotézisem szerint a kétezres évek, az információs társadalom kiépülése is egy ilyen intenzív időszakot jelent, amikor a sok kis változás elkezdődik, majd összeadódik egy lényegi ugrássá, mely nagyot lendít a lassú trendek mozgásán. Ez az újabb, átalakulást hozó szakasz a számítógép-használat és az internet elterjedése révén bontakozik ki, szignifikáns változásokat hozva az élet minden területére, a társadalom valamennyi alrendszerébe. Másként végezzük munkánkat, másként tanulunk, szórakozunk, más módon kommunikálunk és töltjük meg tartalommal a munkán³ kívüli időt, mint az információs kor kibontakozása előtti időszakokban. Hipotézisem szerint a digitális egyenlőtlenségek rendszerében elfoglalt hely és az életkor, a kommunikációs generációba tartozás ténye determinálja az egyén szabadidő- struktúrájának alakulását.

Hogy mennyiben más ez az idő, amit most élünk meg, mint ami az információs társadalom kiépülése előtt volt, empirikusan megvizsgálható az időmérleg segítségével. Az elvégzett mérések arra adnak választ, hogy a társadalom tagjai miként töltik el idejüket egy munkanapon, egy hétvégén vagy bármely más releváns időszakban. Az időmérleg-vizsgálatok tulajdonképpeni tárgya nem maga az idő, akár mint fizikai, akár mint szubjektíve észlelt valóság, hanem inkább az, hogy a társadalom tagjai hogyan használják fel az idejüket.

A szabadidő mindig a létfenntartás biztosítását szolgáló tevékenységekre fordított életidőhöz viszonyítva válik mérhetővé és érzékelhetővé. A ’60-as években jellemzően szűkösen állt rendelkezésre, elsősorban olvasásra, tanulásra, társas időtöltésre, és csekély időtartamban (átlagosan 10 perc naponta) rádiózásra és televíziózásra használták fel a társadalom tagjai. A rendszeres kereső foglalkozás, a kérdezett neme, valamint a mezőgazdasághoz fűződő kapcsolat határozta meg az időfelhasználás struktúráját. A tévézés 1977-től lett domináns szabadidős elfoglaltság, ezzel párhuzamosan a többi tevékenység mennyisége és aránya lecsökkent, a kulturális tevékenységekben való részvétel pedig szombatra-vasárnapra korlátozódott. A nők körében a kézimunkázás volt a legnépszerűbb szabadidős elfoglaltság

3 Kereső-termelő munka: a megélhetéshez szükséges pénzbeni és természetbeni jövedelmek megszerzésére irányuló tevékenység (Falussy, 2004: 10).

4

ebben az időszakban, a férfiak pedig ekkor kezdték el felfedezni a testedzést, a szintén népszerű séta és kirándulás mellett.⁴

A ’90-es évek számottevő változása volt a munkanélküliség megjelenése, mely összességében a szabadidő megnövekedésével járt. Ezt a fajtáját azonban a kötöttségek alól felszabadult időnek a kényszer szülte, ennél fogva nem válhatott „socializing”⁵ vagy „leisure” jellegű idővé, jellemzően „free time”-ként hasznosult. Azaz olyan kihasználatlan, „holt idő” vált belőle, melyet nem aktív, minőségi tevékenységekkel töltöttek ki a munkanélküliség által elsőként sújtottak (jellemzően alacsony iskolai végzettségű vagy képzettség nélküli, alacsony státuszú, a munkaerőpiacról kiszorultak), hanem passzív, mértéktelen televíziózással.

Módszertani kitérő

Hipotézisem ellenőrzéséhez az időmérleg-vizsgálatok két utolsó adatsorát (1999/2000 és 2009/2010) felhasználva, az empirikus szociológia módszereit alkalmazva megvizsgálom, hogy a különböző kulturális és szabadidős tevékenységfajták mennyire jellemzőek a magyar társadalomban, külön figyelmet szentelek a kulturális aktivitás és az internethasználat kapcsolatának.

Napjaink modern információs társadalmában az egyenlőtlenségek rendszerében elfoglalt helyet jelentősen befolyásolja a digitális írástudás képessége és az életkor. A fiatalság parancsa, az, hogy gyakorlatilag tilos megöregedni, permanensen fittnek, naprakésznek, jól informáltnak és ránctalannak kell lenni, olyan evidencia, mint évtizedekkel korábban volt a szépkorúak tisztelete. Az, hogy az egyén melyik generáció tagja, nem csupán egészségügyi állapotát determinálja, de meghatározza lehetőségeit a munkaerőpiacon, alakítja szabadidős tevékenységszerkezetét és kultúrafogyasztási preferenciáit is.

A generáció legáltalánosabb módon a szülők és utódaik születése közötti átlagos időintervallumként határozható meg. Formálszociológiai definícióját Mannheim Károly fogalmazta meg, aki szerint a generációk a történelem menetét eldöntő születési rétegek, olyan egyének csoportja, akik hasonló módon helyezkednek el a társadalmi térben, s ez a nemzedéki elhelyezkedés az emberi létezés biológiai ritmusának létezésén alapul: az élet és a

4 Falussy (2004)

5Az Eurostat kódkategóriáinak osztályozási rendszere:

- szabadidő (free time): tv-re, videóra és egyéb médiára fordított passzív szabadidő, - pihenő/ráérő idő (leisure time): sport, hobbi, aktív pihenés

- társas idő (socializing time): szórakozás, kultúra, részvétel különböző társas tevékenységben, társadalmi élet (Falussy, 2002)

5

halál, a korlátozott élettartam és az öregedés tényein.⁶ Mannheim koncepciója szerint ahhoz, hogy nemzedéki összefüggésről beszélhessünk, szükség van az adott történelmi-társadalmi egység közös sorsában való részesedésének élményére is, a közös társadalmi-történelmi élettérre. Egy-egy generáció körülbelül 30 évenként váltja egymást, és az, hogy létrejön-e egy új nemzedéki stílus, a társadalmi-szellemi folyamat kiváltó erején múlik.⁷

A gazdasági és társadalmi változások, a technikai fejlődés és a születéskor várható élettartam jelentős növekedése új generációs elméletek megszületését mozdították elő, melyek igazodtak a megváltozott, felgyorsult világhoz, szűkebbre szabván a nemzedékek intervallumát.

Elemzésemben McCrindle generációs modelljét használom fel, aki a generációk szociológiai definiálása mellett érvel, ahol a generáció azoknak a kohorszát jelenti, akik hasonló időszakban születtek - a felső határ azonban csupán 15 év - hasonló korban és életszakaszban vannak, és akiket azonos események, trendek és fejlődési fokok formáltak.⁸

A globalizáció és a technológiai fejlődés következtében a fiatalok az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Japánban és Európában ugyanolyan trendek, technológiák és események által formálódnak, ugyanolyan mohó használói a social médiának és az online technológiának, a földrajzi távolságok és kulturális különbségek már nem zárják őket elkülönült, zárt csoportokba. A generációk tagjai ugyanazokat a weboldalakat nézegetik, ugyanazokat a zenéket töltik le, ugyanazokat a filmeket nézik meg és ugyanazon márkák hatása alá kerülnek.

Ez a globális generációk korszaka, akik földrajzi korlátok nélkül valósítják meg a Mannheim által generációs tényezőként meghatározott közös élmény megélését.

Az alkalmazott generációs felosztás a következő:

60 +: Építők (1925- 1946 között születtek)

45-60 év közöttiek: Baby Boomerek (1946 - 1964) 30-44 év közöttiek: X generáció (1965-1979) 15-29 évesek: Y generáció (1980 – 1994) 0-14 évesek : Z generáció (1995 – 2009)⁹

6 Mannheim (2000: 208)

7 Mannheim (2000: 235)

8 McCrindle (2009)

9 A Z generáció kimaradt a jelenlegi elemzésből, mivel a trendek értelmezéséhez szükséges a korábbi időmérleg adatokkal való összevetés, abba a mintába viszont nem kerülhettek be életkoruknál fogva. A Z generáció tagjainak szabadidő-felhasználásáról kitűnő elemzések olvashatók a Másodkézből, Magyar Ifjúság 2012 tanulmánykötetben.

6

Az Építők, akik gyermekkori szocializációját a II. világháború és a gazdasági nehézségek határozták meg. Ők alkotják a csendes generációt, akik túl fiatalok voltak ahhoz, hogy háborús hősök legyenek, és akik túl korán születtek ahhoz, hogy ők legyenek a fiatalság megújuló szelleme. Így ok nélküli lázadókká váltak (híres példa James Dean), ők a magányos tömeg részei, a kockázatkerülő szakemberek egy olyan korban, amikor divat volt a korai házasság, és úgy tűnt, hogy a szamárlétra megmászása garantálja a karriert és a sikert. Ők a szürke inges konformisták, akik elfogadták az előttük lévő generáció által képviselt hagyományos polgári életét, értékeket és kultúrát – egészen a ’60-as évek közepéig. Ekkor szakítottak a korábbi elveikkel, életstílusukkal és a rock and roll rajongói lettek, emberi jogi és háborúellenes aktivistákká, feministákká, a fiatal lázadók mentoraivá váltak.¹⁰

A Baby Boomerek a II. világháborút követő „baby boom” idején születtek, amikor a legelterjedtebb információs és kommunikációs technológia a rádió volt. Felnőve a Baby Boomer generáció hangosan proklamálta megvetését a szülők által képviselt szekuláris családi modell iránt, az intézmények, a csapatmunka, a főállású anyaság, a „kertváros - nagy autó- nagy ház” szentháromság modell is kritikáik kereszttüzébe került. Fiatalságuk idején gyorsan terjedt a kábítószer-használat, a szexuális kockázatvállalás, tudatosságuk forradalma tetőzött a vietnami - háború elleni tiltakozással és Woodstockkal.¹¹

Az X generáció a digitális bevándorlók, a „gap” generáció, születésük idején a fekete-fehér televízió és tranzisztoros rádió számított a modern kor technológiájának. A nemzedék tagjai fiatalként tanulták meg az infokommunikációs eszközök használatát. Nagykorúvá válásuk idején tetőzött a szexuális forradalom, emelkedett a válások száma, ők voltak a „kulcsos gyerekek”, akik a nyakukba akasztott lakáskulcsról kapták a nevüket.¹² Az 1980-as évek közepére felépült a kockázat társadalom,¹³ megjelent az AIDS, a fiatal felnőttek közö tt elsorvadtak az udvarlási rituálék, az X generáció tagjai óvatosan randiztak és későn házasodtak, a popkultúrában ez a Music Television és a hip hop megjelenésének időszaka. Ők a legnagyobb vállalkozói generáció, az ő high-tech hozzáértésük és munkaerőpiaci rugalmasságuk segítette elő az USA prosperálását a globalizáció korában.¹⁴

10 McCrindle (2009)

11 McCrindle (2009)

12 A jelenséget az édesanyák korai munkába állása indukálta, mielőtt még a gyermekellátási intézmények széleskörűen elérhetők lettek volna.

13 Beck (2003)

14 McCrindle (2009)

7

Az Y generáció tagjai az információs kor gyermekei, a digitális nemzedék első hulláma, jellemzően a Baby Boomer generáció gyermekei. Digitális bennszülötteknek, „Click’n go kids-nek, Millennium generációnak is nevezik őket, születésük idején a színes televízió és a vezetékes telefon volt elterjedt. Számukra az infokommunikációs eszközök használata természetes dolog, már gyermekkoruktól aktív használók. Kifinomult informatikai érzékük jelzi azt, hogy együtt nőttek fel a modern technika fejlődésével és használatával. Egyfajta információéhség jellemzi a generáció tagjait, akik a szeptember 11. utáni krízisben élték meg fiatalságukat. A multikulturális környezetet könnyedén, befogadó attitűdökkel kezelik, gyorsan és jól illeszkednek be bármilyen környezetbe.

Z generáció tagjai a terrorizmus, a globális recesszió és a klímaváltozás időszakában születtek. Internet generációnak, digitális őslakosoknak is nevezik őket, nem éltek mobiltelefon vagy internet nélküli világban. A korábbi generációkhoz képest a legidősebb átlagéletkorú anyák gyermekeként születnek, jellemzően kis létszámú családba.

Az ausztrál szerző generációs modellje azonban csak korlátozottan érvényes Magyarországon, különös tekintettel a Baby Boomerek és az X generáció első harmadában születettekre. Eltérő a szocializációs közeg, a politikai és társadalmi berendezkedés jellege, valamint a technikai fejlettség szintje hazánkban, mint a nyugati társadalmakban. A fiatal generációk közötti különbségeket erőteljesen láthatóvá tette az ifjúsági korszakváltás megkésettsége Magyarországon. A nyugati társadalmakban az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején elkezdődött az átmenet az iskolai ifjúsági korszakba, ami a ’80-as évek végére be is fejeződött. A korszakváltás az ifjúkor egyre nagyobb mértékű kitolódásával, az oktatásban töltött időszak meghosszabbodásával jellemezhető elsősorban.¹⁵ Ezzel szemben a kelet- európai társadalmakban az oktatás expanziójának megkésettségével összefüggésben csupán az 1980-as években indult meg és a ’90-es években gyorsult fel az ifjúsági korszakváltás. A ’80- as években a magyar fiatalság nem a ’80-as évek német fiataljaira hasonlított, hanem az ’50- es évek német fiatalságára.

Ugyanez a megkésettség jellemző a tömegkommunikációs eszközökkel való ellátottság esetén is. Hazánkban a Baby Boomer generáció derékhada kevésbé jellemezhető a „TV generáció”

címkével, mint a nyugati társadalmak ugyanezen nemzedéke. Magyarországon a televíziózás 1957. május elsején indult hivatalosan, heti három napon sugároztak adást, a filmek mellett sport- és színházi közvetítéseket. 1958-ban 16 ezer előfizető volt mindössze, csupán 1967-ben

15 Jancsák - Gábor (2004)

8

haladta meg az előfizetők száma az egymilliót. ¹⁶ A televízió hazánkban erőteljesebb hatást gyakorolt a Baby Boomereket követő X generáció tagjaira. Magyarországon az Y generáció tagjai hozták be a korábban felhalmozott lemaradást. A nemzedék tagjai jellemzően már a rendszerváltás után élik meg fiatalságukat, a kereskedelmi és műholdas televíziózás elterjedése, majd a mobiltelefon, a számítógép és az internet megjelenése és elterjedése kíséri végig ezt az időszakot az életükben.

Az, hogy a generációk témája a reneszánszát éli az elmúlt évtizedekben, több okra is visszavezethető. Corsen a The Time of Generation című tanulmányában többek között hangsúlyozza a fejlett társadalmakban lezajlott individualizációs folyamatot és a reflexív modernizációt, melynek következtében a kollektív identitások egyre jelentéktelenebbé válnak.¹⁷ McCrindle pedig kiemeli, hogy „Az emberek gyakran jobban hasonlítanak arra az érára, amiben felnőnek és élnek, mint a szüleikre.”¹⁸ A fiatal generációkat mindem érában nagyjából hasonló vonások jellemzik: kísérletező életmód, a tekintély megkérdőjelezése, határok feszegetése, lázadás. Napjainkban a technológia, a tömegmarketing, a popkultúra és a politika jelenti a szignifikáns különbséget a korábbi ifjúsági kultúrákhoz képest McCrindle véleménye szerint. Mindezek azonban nem hagyják érintetlenül az idősebb generációk életmódját sem.

A generációk szabadidős tevékenységének vizsgálatához a különböző szabadidős tevékenységek kategorizálását Falussy Béla klasszifikációját alapul véve végeztem el, a tevékenységeket a cselekvés helye, módja és jellege alapján a következő csoportokba sorolom:

I. A képernyőkön túl töltött szabadidő

- kultúraközvetítő intézmények látogatása (színház, mozi, múzeum, kiállítás, hangverseny, operalátogatás)

- társas szabadidőtöltés (baráti, családi együttlétek, társas programok)

- otthoni szabadidőtöltés, házon belüli kulturálódás (olvasás, rádió- és zenehallgatás, hobbitevékenységek végzése)

- „szabadlevegős” tevékenységek (mozgás, sport, kirándulás, horgászat, kertészkedés)

16 Forrás: A Magyar Televízió története: http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/516.html (Letöltés:2014.03.20.)

17 Corsten (1999: 249)

18 McCrindle (2009: 6)

9

- egyéb szabadidős tevékenységek (önkéntes segítő munka, politikai és civil szervezeteknél végzett munka, vallásgyakorlás, kocsmába, kávéházba járás, háziállat gondozása)

II. A képernyőkön innen töltött szabadidő - tévézés, videózás, DVD filmek megtekintése - számítógép-használat, internetezés

Azokat a tevékenységformákat vontam be az elemzésbe, amelyek során a magas- vagy a tömegkultúra valamely alkotásának befogadása történik, továbbá olyan tevékenységeket, amelyek a társas szabadidőtöltéshez kapcsolódnak, különböző kulturális magatartásformákat jelenítenek meg, valamint azokat az aktív szabadidős elfoglaltságokat, amelyek cselekvő részvételt, fizikai és szellemi aktivitást, a személyes élettérből való kimozdulást implikálják.

Az időmérleg adatbázisból a kiemelt tevékenységekre¹⁹ vonatkozó adatokat, továbbá a szabadidős tevékenységekhez kapcsolódó „A”,”B” és „C” mutatókat²⁰ használtam fel.

A generációk szabadidős struktúrája

A 2009/2010. évi időmérleg adatai szerint a 15–74 éves népesség rendelkezésre álló napi idejének csaknem felét fiziológiai szükségleteinek²¹ kielégítésére fordította, egyharmadát a társadalmilag kötött tevékenységek²² tették ki, a maradék egyötöd jutott szabadon végze tt tevékenységekre.²³ Az elmúlt évtized leginkább szembetűnő változása az időfelhasználást tekintve a fiziológiai szükségletek arányának növekedése volt (1. táblázat). A társadalmilag kötött tevékenységekkel töltött idő 17 perccel csökkent a tíz évvel korábbi mérés adataihoz

19 A szabadidő eltöltésének számtalan módja van. Az időmérleg naplók alapján legjobban elemezhető adatokat a tévézésről és az olvasásról lehet nyerni. Hogy a többi szabadidős elfoglaltságról is képet kaphassunk, a személyi kérdőíven szerepel a kiemelt tevékenységekre vonatkozó kérdés, ahol azt kell megadni, hogy az egyes tevékenységet végezte-e a megkérdezett az elmúlt 3 hónapban vagy valamikor az elmúlt év során (KSH, 2013:

7) 20 „A” mutató: a napi átlagos időfelhasználás percadatokat tartalmazó mutatója, amely a teljes népesség (vagy népességcsoport) valamennyi vizsgált tevékenységére számított átlagidő, amelyek összege 1440 perc, azaz a nap 24 órája. „B” mutató: az adott tevékenységet végzők aránya. „C” mutató: a tevékenység végzésének átlagos időráfordítása, percben kifejezve.

21 Fiziológiai szükséglet: kötött jellegű tevékenység, többnyire napi rendszerességgel, a társadalom többsége által végzett, a fiziológiai regenerációt szolgáló tevékenységek (alvás, étkezés, testi higiénia)

22 Társadalmilag kötött tevékenység: olyan tevékenységfajták, melyek végzése vagy nem végzése között nincs igazán szabad választás (jövedelemszerző tevékenység, tanulás, család ellátása, háztartási tevékenység, közlekedés)

23 Szabadon végzett tevékenység: az előző két kötött időn túl fennmaradó idő, amelyben viszonylagos szabadsággal, alternatív módon választhatók a szellemi, lelki, fizikai rekreációt, feltöltődést szolgáló tevékenységek.

10

képest, szabadidős elfoglaltságokra 12 perccel jut kevesebb. A munkával töltött idő csökkenését azonban nem a szabadidős tevékenységek bővítésére, aktív vagy passzív pihenésre, rekreációra használják fel a társadalom tagjai, hanem a test kényeztetésére.²⁴

1. táblázat: A 15-74 éves népesség napi átlagos időfelhasználásának alakulása tevékenységi főcsoportok szerint ²⁵

Tevékenységi főcsoport 1990/2000 2009/2010

perc % perc %

Társadalmilag kötött tevékenység 478 33,2 461 32,0

Fiziológia szükségletek kielégítése 683 47,4 712 49,4

Szabadon végzett tevékenység 280 19,4 268 18,6

Összesen 1440 100 1440 100

A viszonylagos szabadsággal megválasztott elfoglaltságokkal tölthető idő mennyisége és milyensége szorosan összefügg az egyén társadalmi munkamegosztásban betöltött pozíciójával, azzal, hogy aktuálisan milyen életszakaszban, milyen élethelyzetben van, továbbá alapvetően befolyásolja a társadalmi nem. Jellemzően az aktív korosztályoknak van a legkevesebb szabadideje, akik dolgoznak, gyermeket nevelnek, háztartást látnak el, illetve a döntően nyugdíjasokból álló korosztály tud átlagosan naponta legtöbb időt különböző szabadidősnek tekintett foglalatosságokkal tölteni.

Az utolsó két időmérleg-felvétel közötti évtized alatt számottevő változás nem történt (lásd 1.

grafikon), továbbra is az X nemzedék tagjainak jut naponta átlagosan legkevesebb ideje szabadon végezhető tevékenységekre (2000-ben 243 perc, 2010-ben 231 perc), és a legtöbb kötöttségektől mentes időt a legidősebb, az Építők nemzedéke tudja szabadidős elfoglaltságokkal tölteni 2010-ben is csakúgy (328 perc), mint az ezredfordulón (344 perc).

24 Az elmúlt évtizedben az alvásra fordított idő 8 perccel csökkent, a testi higiéniára szánt idő 18 perccel növekedett, az étkezésre fordított idő 13 perccel emelkedett, a passzív pihenéssel töltött idő 5 perccel nőtt.

25 KSH (2013:3)

11

1. grafikon: Szabadon végzett tevékenységekre fordított idő generációk szerinti megoszlása „A” mutató (perc)

Az ezredfordulóhoz viszonyítva valamennyi generáció kevesebb szabad-felhasználású időt tud 2010-ben beosztani úgy, hogy a pihenés segítse a feltöltődést, a rekreációt, hozzájáruljon az egészség megőrzéséhez és kielégítse a kulturális igényt is. A három fiatalabb nemzedék szabadidő deficitje duplázódik, ahogy haladunk előre a generációk sorában: az Y nemzedék tagjai napi átlag 6 perccel tudnak kevesebb időt szabadidős tevékenységgel tölteni, mint 10 évvel korábban (az egész napjuk mintegy ötödét teszi ki ez a szabadidő), az Y generáció szabadidő-csökkenése 12 perc egy évtized alatt. A Baby Boomereknek csaknem fél órával kevesebb idejük van szabadon végzett tevékenységekre, mint az ezredfordulón (a teljes napjuk csupán 16 százaléka szabad idő), a legidősebb nemzedék tagjai pedig átlagosan negyedórával kevesebb szabadidőt osztanak be, mint korábban.

I. Képernyőkön túl töltött szabadidő

Az 1980-as évek végétől kezdve egyre inkább háttérbe szorultak az otthon végzett tradicionális tevékenységek (pl. kézimunkázás, barkácsolás) a szabadidő tevékeny felhasználása során, csökkent a tanulásra, az önképzésre és az olvasásra szánt idő mennyisége és egyre népszerűbbé váltak az ún. „eljárós” programok. Ez a fellendülés 1993-tól erőteljes csökkenésbe váltott át, melyben komoly szerepet játszott a kulturális szolgáltatások árának jelentős és folyamatos emelkedése. Egyre jellemzőbbé vált a társadalom széles csoportjai

296

243

284

344 290

231 256

328

0 50 100 150 200 250 300 350 400

Y generáció X generáció Baby Boomerek Építők 1999/2000 2009/2010

12

esetében a beszűkülés, az otthonülő semmittevés.²⁶ Az ezredfordulóra a magyar lakosság kulturális, szórakoztató tevékenységre fordítható szabad idejének négyötödét a tévézés, videózás, egytizedét a könyv- és újságolvasás tette ki, csupán egytized rész jutott egyéb tevékenységekre, melyekbe beletartozik a színház, a múzeum, a mozi és a hangversenyek látogatása is.²⁷

Legnagyobb különbség 2010-ben a generációk között a moziba járás esetében mutatkozik, ahová az Y tagjainak csaknem 60 százaléka látogatott el a lekérdezést megelőzően, míg az X nemzedék tagjai közül csak feleannyian (30%), a Baby Boomerek mozilátogatási aránya feleződött ehhez képest, és még az ő alacsony látogatási arányukat (14%) is lefelezték az utánuk jövő Építők (7%). Az ezredfordulón az akkori Y generáció minden egyes tagja volt legalább egy alkalommal moziban, illetve az X generáció mutatott olyan moziba járási gyakoriságot, mint 2010-ben az Y (Függelék 1. és 2. grafikon).

Kis különbség tapasztalható a nemzedékek között 2010-ben a klasszikus kultúrafogyasztás területén: alacsony részvételi szinten viszonylag kiegyenlített. A lekérdezést megelőző évben az Y generáció tagjainak harmada járt színházban, az őket követő harmincasok csaknem negyede (23%), és a két idősebb nemzedék tagjainak ötöde (19% és 20%). A komolyzene és a képzőművészet fogyasztásában a három harmincon túli generáció azonos részvételi arányt képvisel: mind az X, mind a Baby Boomerek és az Építők tagjainak csaknem ötöde (18%) járt az intézményekben legalább egy alkalommal, míg a tízen- és huszonévesek negyede (26%).

Az ezredfordulón nem volt ennyire kiegyenlített a helyzet, lépcsőzetes csökkenés figyelhető meg a generációk sorában haladva, azonban az első lépcsőfok magasabbról indul, mint 2010- ben. A millenniumi évben a tízen- és huszonéves nemzedék több mi nt fele nézett meg legalább egy színdarabot, a harmincasok harmada, a BB nemzedék ötöde, és az Építők tizede.

A múzeumok, kiállítások látogatottsága hasonló volt 2000-ben, az általában kevésbé preferált hangverseny- és operalátogatás nem volt ennyire népszerű, egyik generáció esetében sem érte el a 20 százalékot a részvételi arány.

A klasszikus magas kultúra termékeinek fogyasztása alacsony részvételi arányokat mutat jelenleg és mutatott a korábbi időszakokban is,²⁸ tehát a helyzet stabilizálódni látszik, a mi

26 Tibori (2001: 521)

27 Bárdosi et al (2003)

28 Az ezredfordulón az X generáció tagjainak harmada járt múzeumban és kiállításon, tizede operában. A Baby Boomerek 28 százaléka kiállításon, múzeumban és 9 százaléka operában. Az Építők 15 százaléka volt kiállításon, múzeumban és 6 százaléka operában.

13

felveti a kultúraátadás defektusait, a zenei műveltség- és ismeretterjesztés hiányosságait is – hangsúlyozza Tibori.²⁹

A szabadidő társas eltöltése az egyik legnépszerűbb tevékenység a szabadon választható időtöltések között. A családi együttlétek, a barátokkal közös programok és a vendégfogadás valamennyi generáció életében fontos szerepet játszanak. Vendégszerető nemzetnek tartja magát a magyar, a vendéglátással kapcsolatos hagyományokat tükrözik az időmérleg adatok is. A vendégeskedés valamennyi generáció szabadidős tevékenységszerkezetében kiemelt szerepet játszik, a közé a néhány tevékenységforma közé tartozik, amelynek gyakorisága nem esett vissza jelentősen az ezredforduló óta eltelt időszakban,³⁰ továbbá nincs jelentős különbség az egyes generációk között a vendégvárás és vendégségbe menés esetében; a részvételi arány nem csökken dinamikusan az életkor emelkedésével párhuzamosan, ellentétben a szabadidős tevékenységek döntő többségével. Hasonló a helyzet a barátok társaságában töltött idő esetében, amely valamennyi generáció szabadidős szerkezetében hangsúlyosan jelenik meg, de a legfiatalabbak számára a legmeghatározóbb. Az Y generáció csaknem valamennyi tagja (91%) szervezett programot barátaival a felmérést megelőző évben. Az utánuk következő X nemzedék háromnegyede (77%), és a két idősebb nemzedék tagjainak is több mint fele töltötte szabadidejét barátai társaságában (61 és 55%) 2010-ben.

A társas szabadidőtöltés közkedvelt formája a társasjátékozás, a kártyázás, a sakkozás, a barátok, és családtagok közötti játékos versengés különböző formái. A harmincasok és az Y generáció tagjai között a legnépszerűbb a társasjátékozás, a nemzedékek tagjainak több mint fele játszott a lekérdezést megelőző évben (60% és 59%), őket némiképp lemaradva követi a két idősebb generáció (38% és 37%). Az ezredfordulóhoz képest valamennyi generáció aktivitása emelkedett a társasjátékokat tekintve, különösen az X generációé; 2000-ben minden harmadik harmincas játszott, 2010-re ez megduplázódott. 2000-ben az Y generáció tagjainak 43 százaléka, a Baby Boomerek több mint negyede (27%) és az Építők 17 százaléka játszott valamilyen társasjátékot a felmérést megelőző év során.

A gyermekkel és unokával való szabadidőtöltés az a tevékenységfajta, amelyet szignifikánsan befolyásol az életkor, a generációhoz tartozás ténye. Az életkoruknál fogva a legfiatalabb

29 Tibori (2001)

30 Az 1999/2000-es vizsgálat idején az Y és X generáció minden egyes tagja járt vendégségben, a Baby Boomerek 94 százaléka, az Építők 70 százaléka (Függelék 3. grafikon).

14

korosztályra jellemző legkevésbé ez a tevékenység³¹ és a részvételi arány fokozatosan emelkedik az életkor előre haladtával. A gyermek társaságában játékkal töltött szabadidő az X generáció esetében a leginkább hangsúlyos 2010-ben (67%), ami jelentős változás az ezredfordulóhoz képest. A legidősebb nemzedék tagjai hozzájuk hasonló időmennyiséget töltenek unokáik társaságában (63%), és a Baby Boomerek csaknem felének is megjelenik szabadidős tevékenységszerkezetében az utódokkal való játék (49%).

Lényegesen kisebb súllyal jelenik meg a struktúrában mindkét vizsgált időpontban a gyermekekkel, unokákkal töltött szabadidő anyagi ráfordítással terhelt változata, a különféle fizetős programok látogatása. Mindkét időpontban leginkább az X generáció tagjai tudnak áldozni (pénzt, időt) állatkertre, bábszínházra, cirkuszi előadás megtekintésére (2000-ben és 2010-ben is harmaduk), az ezredfordulón legkevésbé a legidősebb nemzedék tagjai engedhették meg maguknak ezt a fajta kikapcsolódást, 2010-ben már a legfiatalabbak közül vesznek részt legkevesebben ebben a tevékenységben (csupán 5%).³²

A mozi mellett leginkább népszerűek a könnyed kikapcsolódásra lehetőséget nyújtó szórakozóhelyek látogatása. Ezek a létesítmények fontos helyszínei a társas együttlétnek, a közösségi élményeknek is, így a mindennapok kultúrájának meghatározó platformjai. A szórakozóhelyek látogatása jellemzően a fiatalok, az Y generáció kedvelt szabadidős elfoglaltságai közé tartoznak. Az életkorral előrehaladva egyre meredekebben csökkenő részvételt tapasztalhatunk mindkét vizsgált időpontban, azonban a részvételi arányok között jelentős különbségek vannak a legidősebb generáció kivételével. Az ezredfordulón a tízen- és huszonévesek közül csaknem mindenki (92%) eljutott legalább egy alkalommal egy évben valamilyen szórakozóhelyre, tíz évvel később már a z Y generációnak csak a háromnegyede (71%). A harmincasoknál még jelentősebb a visszaesés: 2000-ben még a nemzedék tagjainak több mint fele (59%) volt zenés-táncos szórakozóhelyen kikapcsolódni, egy évtizeddel később már csupán negyedük (26%). A negyvenesek, ötvenesek esetében is számottevő a csökkenés:

2010-ben már csupán tizede volt szórakozni a generációnak, míg korábban csaknem harmada szánt időt a kikapcsolódásnak erre a fajtájára (28%).

A kocsmák, presszók és kávéházak jellemzően nem csupán a fiatalságot tekintik célközönségnek, ennek megfelelően nem is mutatkoznak a fentihez hasonló éles különbségek

31 2000-ben 5%, 2010-ben 14%-a a generációnak töltötte csupán a szabadidejét legalább egy alkalommal játékkal gyermek társaságában.

32 A 2000-es időmérleghez képest az Y generáció és a Baby Boomerek fizetős gyermekprogramokat érintő aktivitása a felére esett vissza (Y:13-ról 5%-ra, BB:33-ról 15%-ra). Az X generáció esetében kis növekedés tapasztalható (29-ről 32%-ra), a legidősebb nemzedék tagjai közül pedig csaknem háromszor annyian áldoztak ilyen jellegű szabadidős tevékenységre 2010-ben, mint az ezredfordulón (7%-ról emelkedett 19%-ra).

15

a generációk összevetésében, azonban a részvételi arányok csökkenése hasonló a két időpont között, mint a szórakozóhelyek esetében. Az ezredfordulón a két fiatalabb generáció részvételi aránya között nincs jelentős eltérés (Y:87%, X:73%), viszont tíz évvel később a részvételi arányok számottevő mérséklődése mellett az is szembetűnő, hogy az X generáció kávéházba, kocsmába járási aránya nem a tőlük fiatalabb, azaz az Y, hanem az idősebb, a Baby Boomerek részvételi arányához hasonlít. Legkevésbé a legidősebb nemzedék szokásai változtak ezen a területen: 2000-ben csaknem ötödük, tíz évvel később tizedük volt legalább egy alkalommal kávéházban vagy presszóban.³³

A „szabadlevegős” tevékenységeknek, a mozgásnak, sportnak és kirándulásnak egyre jelentősebb szerepe van az egészségtudatos életmód kialakításában, mely a XX. és XXI.

század életmódbeli változásainak ártalmas hatásait hivatott ellensúlyozni. Egyre nagyobb hangsúlyt és nyilvánosságot kap az egészség megőrzése, a testi-lelki harmónia fontossága, az egészségtudatos életmód és táplálkozás, valamint a fizikai rekreáció lényegessége. A

„szabadlevegős” tevékenységek végzése nem csupán anyagi, társadalmi és kulturális élethelyzet függvénye, de erőteljes befolyással van rá az egyén életkora és egészségügyi állapota is, különös tekintettel a sportolásra. Ez a vitális adottságok által leginkább meghatározott tevékenységcsoport, amely a fizikum karbantartása révén, továbbá a társas és kulturális szükségletek kielégítésére irányuló tevékenységekkel együtt, a szabadidő optimális felhasználását teszi lehetővé. A rendszerváltozás előtt az időmérlegben viszonylag kis súllyal jelent meg a szabadban való mozgás. A nemi különbségek mellett a társadalmi helyzet is befolyásolta az időráfordítást: elsősorban a férfiak és az értelmiségiek áldoztak szabadidejükben ezekre a tevékenységekre.³⁴

A kirándulás, a horgászat elsősorban a fiatalabb generációk szabadidős programja, de a két időmérleg felvétel időpontja között eltelt 10 év jelentős változást hozott ezen a területen is – kivéve a legidősebb generációt: az Építők nemzedékének harmada volt kirándulni, horgászni az ezredfordulón és tíz évvel később is. A két fiatalabb generáció azonban jóval kevesebb időt fordít erre a kikapcsolódási formára 2010-ben, mint korábban: 2000-ben a két nemzedéknek csaknem minden tagja járt kiránduláson vagy pihent vízparton, tíz évvel később már csak a

33 Az ezredfordulóhoz képest jelentős csökkenés tapasztalható 2010-re: szórakozóhelyen az Y generáció tagjainak 92%-a járt 2000-ben, az X generáció tagjainak 59%-a, a Baby Boomereknek csaknem harmada (28%).

A kocsmák, kávéházak és presszók látogatása esetében még jelentősebb a visszaesés: az Y generáció tagjainak 87%-a, az X tagjainak 73%-a és a Baby Boomerek fele (51%) járt kocsmában, presszóban vagy kávéházban 2000-ben, tíz évvel később az Y tagjainak fele, az X harmada és a Baby Boomerek ötöde.

34 Andorka et al (1990: 203)

16

nemzedék fele. A Baby Boomereknek csak harmada szánt erre a pihenési formára időt, míg korábban csaknem háromnegyedük (70%).

A sportrendezvények látogatása nézőként és az egyénileg végzett sportolás, testedzés csaknem azonos arányban jelenik meg a szabadidős tevékenységek között. A sportrendezvények nézőként való részvétel jellemzően hétvégi program, ahol a fiatalabb generációk jelentik elsősorban a nézősereget, a szurkolókat, de az idősebb nemzedék tagjai is megjelennek ezeken az eseményeken – 2010-re a legidősebb generáció tagjai növekvő arányban. A három fiatalabb nemzedék részvétele a többi „képernyőn túli” elfoglaltságokhoz hasonlóan a sportrendezvényeken is csökkent a tíz év alatt,³⁵ legnagyobb mértékben a legfiatalabb, az Y nemzedék esetében (2000-ben még 69%, 2010-ben már csupán 42 %-uk látogatott ki valamilyen sporttal kapcsolatos eseményre).

A rendszeres testedzés feltételezi a megfelelő egészségügyi állapotot, az optimális fizikai erőnlétet, ezért elsősorban a fiatalabb korosztályok szabadidős tevékenységszerkezetében jelenik meg nagyobb súllyal – ugyanakkor kiemelném az ezredforduló óta lezajlott változásokat. Noha a fentieknek megfelelően a két fiatalabb generáció az aktívabb testedző, 2010-re 13 százalékkal csökkent azok aránya az Y, és 6 százalékkal az X generáció tagjai között, akik legalább egy alkalommal sportoltak valamit a lekérdezést megelőző évben. A két idősebb generáció tagjai között viszont nőtt azok aránya, akik az aktív pihenésnek ezt a fajtáját választották.³⁶

A kerti munkálatok azon szabadidős tevékenységek közé tartoznak, ahol az idősebb nemzedékek aktivitási túlsúlya figyelhető meg. Ez a fajta szabadidős tevékenység nem elsősorban életkor, hanem lakóhely függvénye, a panellakásban, lakótelepen, tömbházban élők rendszerint kiszorulnak ebből a foglalatosságból. Az életkor emelkedésével párhuzamosan növekszik a kertészkedésben résztvevők aránya a millennium évében. 2010- ben az Y generáció tagjai közül minden második tevékenykedik a kertben legalább egyszer, a három idősebb nemzedék tagjai pedig csaknem egyforma arányban vesznek részt ebben az elfoglaltságban (több mint 60%). A kertészkedés azon kevésszámú tevékenység közé tartozik, ahol az idősebb korosztályok „leelőzik” a fiatalabb nemzedékeket.

A házi kedvencek tartása és gondozása, a velük való játék és törődés népszerű szabadidős elfoglaltság, itt tapasztalható a legkisebb különbség a nemzedékek között. Valamennyi

35 2000-ben az X generáció 44%-a, a BB harmada, 2010-ben az X nemzedék harmada, a BB ötöde járt sportrendezvényen.

36 A BB tagjainak ötöde végzett valamilyen sporttevékenységet 2000-ben (19%), 2010-ben negyede, az Építőknek 2000-ben 8%-a sportolt, 2010-ben csaknem ötöde (18%).

17

generáció esetében meghaladja az 50 százalékot azok aránya, akik ráérő idejüket kutyájukkal, macskájukkal, háziállataikkal is megosztják.

Az egyházi, civil vagy politikai szervezetek működésében való részvétel, az önkéntes munka a legalacsonyabb részvételi arányokat mutató tevékenységforma, ahol egyik generáció esetében sem éri el 10 százalékot a résztvevők aránya, akik legalább egy alkalommal részt vettek valamely szervezet munkájában 2010-ben. Az ezredfordulón az önkéntes, segítő munkában való részvételt vizsgálták, a szervezet profiljának megjelölése nélkül. A legfiatalabb nemzedék tagjai voltak a legaktívabbak, csaknem ötödük végzett ilyen jellegű tevékenységet, majd az életkor előrehaladtával ritmikusan csökkent az elfoglaltságban való részvétel.

Az életkor emelkedésével párhuzamosan növekszik a vallásukat gyakorlók aránya az adatok alapján. A vallás³⁷ a legidősebb generáció számára bír a legnagyobb jelentőséggel, 40 százalékuk vett részt a hitéletben 2010-ben, míg az eggyel fiatalabb nemzedék tagjainak harmada, a harmincasok negyede, valamint az Y generáció tagjainak ötöde.

1963-ban még az olvasás és a tanulás állt a szabadidő - ranglista élén, a férfiaknál hangsúlyosan magas időátlaggal: átlagosan 54 percet fordítottak könyvekkel való foglalatosságra.³⁸ Az olvasás népszerűségének csökkenése egyenesen arányos a televíziózás elterjedésével, a képi kultúra erősödésével, és talán nem vall túl élénk fantáziára a további csökkenés feltételezése a vizualitás kultúrájának további térnyerésével, az IKT eszközök további széleskörű elterjedésével a háztartásokban, melyek – elsősorban a fiatal generációk esetében – a szabadidős mező szélére tolják a könyvespolcokat a tartalmukkal együtt.

37 A 2000-es személyi kérdőív nem tartalmazott vallásra vonatkozó kérdést.

38 Falussy - Vukovich (1996: 81)

18

2. táblázat: Könyvolvasásra vonatkozó adatok idősoros összehasonlítása generációk szerint³⁹

1999/2000 "A"

mutató (perc)

"B"

mutató (%)

"C"

mutató (perc)

2009/2010

"A"

mutató (perc)

"B"

mutató (%)

"C"

mutató (perc)

Y generáció 10 11,3 87 Y generáció 5 5,7 76

X generáció 7 8,1 87 X generáció 5 6,2 63

Baby

Boomerek 10 10,2 96

Baby

Boomerek 8 8,1 72

Építők 12 11,1 111 Építők 12 11,3 84

Összesen 10 10,0 95 Összesen 7 7,8 74

A három utolsó időmérleg-felvétel adatai szerint a könyvolvasással töltött idő két évtized alatt 40 százalékkal (5 perccel) csökkent, bár az utóbbi tíz évben ennek üteme csökkent.⁴⁰ A 2.

táblázat adatai az olvasásra szánt idő extenzív és intenzív csökkenését egyaránt mutatják – kivételt képez ez alól a legidősebb nemzedék. A legnagyobb visszaesés a legfiatalabb generáció esetében mutatkozik. Az Y generáció tagjai feleannyi időt szánnak átlagosan olvasásra 2010-ben, mint egy évtizeddel korábban. Az Építőkön kívül valamennyi nemzedék esetében a napi átlag 10 perc alá esett 2010-re a könyvolvasásra szánt idő és csak a legidősebb generáció tagjai között haladta meg a 10 százalékot a lekérdezést megelőző napon könyvet olvasók aránya (11,3%). Legkevesebbet és legkevesebben a két fiatalabb generáció tagjai olvasnak, a legidősebb Építők pedig dupla annyian dupla annyit, mint a tízen- és huszonévesek. A „C” mutatók az olvasásra szánt időmennyiség csökkenését mutatják.

Amennyiben egy tízen- huszonéves könyvet vesz a kezébe olvasás céljából, tíz perccel kevesebb időt fordít rá, mint egy évtizeddel korábban. A tőlük idősebb három generáció tagjai pedig valamennyien csaknem félórával kevesebb időt szánnak a kikapcsolódásnak és a művelődésnek erre a formájára, mint az ezredfordulón. Legkevesebb időt az X generáció tagjai tudnak olvasásra használni, átlagosan egy órát (63 perc); legtöbb ideje a legidősebb korosztálynak jut olvasásra 2010-ben: 84 percet szánnak rá a szabadidejükből.

39 2000:N=37.272. 2010:N=7442 „A” mutató: 1999/2000: Eta:0.049, Sig<0.00. F= 30.085 2009/2010:

Eta:0.085, Sig<0.000, F=18.147.

„B” mutató: 1999/2000: Eta:0.043, Sig<0.000, F=23,353 2009/2010: Eta:0.077, Sig<:0.000, F=14,700.

„C” mutató: 1999/2000: Eta:0.128, Sig<0.000, F=20.931. 2009/2010: Eta: 0.139, Sig<0.000, F=3,796.

40 KSH (2013: 17)

19

Összefoglalásként megállapítható, hogy 2010-re a szabadidő eltöltésének a takarékoskodást szem előtt tartó, költségkímélő formái váltak jellemzővé, az anyagi kiadásokkal, kimozdulással, utazással járó programok esetében jelentős visszaesés tapasztalható a millenniumi évhez képest. Leginkább az otthoni szabadidő eltöltési formák dominálnak, emelkedett a népszerűsége a társas szabadidő-eltöltési formáknak, ugyanakkor tovább csökkent az olvasásra fordított idő mennyisége a fiatalabb generációk körében. Legaktívabb továbbra is a legfiatalabb generáció, szabadidejüket mozgalmasan, tevékenyen és sokszínűen töltik, sokat vannak társaságban, kirándulnak, sportolnak, szórakoznak, kultúraközvetítő intézményekbe is eljárnak – de már jóval kisebb arányban, mint az ezredfordulón. Szabadidő eltöltési szokásaik az ezredfordulós X generációhoz teszik őket hasonlatossá.

Az X nemzedék házon kívüli, „eljárós” programjainak gyakorisága megfeleződött az évtized alatt, a Baby Boomerek generációjánál csak kis mértékű visszaesés történt a házon kívüli szabadidős elfoglaltságok esetében, továbbá a legfiatalabb nemzedék mellett a legidősebb az, ahol a legnagyobb mértékű változások következtek be, de ellentétes előjellel. Az Építők tagjai közül az ezredfordulóhoz képest jóval többen nyilatkoztak úgy, hogy legalább egy alkalommal voltak színházban, könyvtárban, vendégségben, sportolni, sportrendezvényen nézőként, étkeztek vendéglátóhelyen, társasjátékoztak vagy vitték el unokájukat bábszínházba vagy cirkuszba.

II. Képernyőkön innen töltött szabadidő

A szabadidő otthoni eltöltése egyre vonzóbb lehetőséggé vált az infokommunikációs eszközök, a szórakoztató elektronika és a médiaipar fejlődése révén. Már nem csupán a „jobb híján” kategóriába tartozik a házon belüli szabadidőtöltés, reális alternatívájává vált az

„eljárós”, házon kívüli programoknak a technológia fejlődésével. Az elmúlt évtizedben sorra jelentek meg a háztartásokban a modern audio – vizuális eszközök, melyek használatával lehetővé vált az „élményszerű” kulturális fogyasztás az otthon falai között is, tovább csökkentve a kultúraközvetítő intézmények látogatása iránti igényt. A technológiai fejlődés hatására, mely megszabja a kultúrával való találkozás végpontjait is, a fogyasztók jelentős része visszavonult a nyilvános, közösségi térből, és a lakásában, kényelmes körülmények között, jó minőségben kaphatja meg azt, amit keres, amit szeret.

Castells az „elektronikus otthonoknak” nevezett új életstílus két kritikus vonását hangsúlyozza: az otthon-központúságot és az individualizmust. Egyrészt az európai és

20

amerikai otthonok gyarapodó elektronikus felszereltsége növelte a kényelmet, lehetővé tette, hogy az emberek otthonuk biztonságából kapcsolatba kerüljenek az egész világgal. Megnőtt az otthon töltött idő mennyisége és a hordozható kommunikációs készülékek lehetővé teszik, hogy az egyes családtagok időben és térben a nekik megfelelő módon szervezzék a saját dolgaikat, életüket. Az elektronika segíti, és egyszersmind át is alakítja az egyén életvitelét, gondolkodását. A tévénézés dominanciájával kapcsolatosan a két faktor hatását hangsúlyozza: a fárasztó munkanap végén a lazítás szükségességét, továbbá a személyes kulturális részvétel egyéb lehetőségeinek hiányát.⁴¹

Magyarországon 1993-ban a tévézés ideje meghaladta a tévémentes szabadidő mértékét.⁴² 1963-ban még a szabadidős ranglista harmadik helyén állt a rádiózással együttesen, átlagosan napi 10 percet fordítottak rá a férfiak és 20 percet a nők. A ’80-as évektől a tévézés egyre nagyobb hányadot szakított ki a rendelkezésre álló szabadidőből, egyre több fontos aktív feltöltődési forma került fokozatosan háttérbe. Bekövetkezett a szabadidő alapvető szerkezeti megosztottsága a tévé előtt töltött időre, és az összes egyéb aktív elfoglaltságra fordított időre.

A tévézéssel töltött idő összes szabadidőn belüli aránya a férfiaknál először 1993-ban haladta meg az 50%-ot, a nők körében már 1977-ben szombaton 54% volt,⁴³ 2000-ben már a szabadidő 58 százalékát kötötte le a tévénézés.⁴⁴

3. táblázat: Televíziózásra vonatkozó mutatók generációk szerinti megoszlása

1999/2000

"A"

mutató (perc)

"B"

mutató (%)

"C"

mutató (perc)

2009/2010 "A"

mutató (perc)

"B"

mutató (%)

"C"

mutató (perc) Y generáció 136 81,2 167 Y generáció

101 71,8 140

X generáció 142 86,9 164 X generáció

115 82,3 139

Baby

Boomerek 173 90,7 190 Baby

Boomerek 150 88,3 170

Építők 212 93,5 226 Építők

191 94 203

Összesen 165 88,0 187 Összesen 139 84,6 163

41 Castells (2005: 437)

42 Falussy (2004: 17)

43 Falussy (2004: 23)

44 Bukodi et al (2004)

21

A 3. táblázat adatai alapján extenzív és intenzív csökkenés is megfigyelhető a két időmérleg felvétel időpontja között valamennyi generáció esetében, valamennyi generáció több mint 20 perccel csökkentette a napi átlagos tévézéssel töltött idejét,⁴⁵ de továbbra is a televíziózás jelenti a legfőbb és a legtöbb időráfordítással járó szabadidős elfoglaltságot. Legtöbb időt a legidősebb nemzedék tölti a készülék előtt, átlagosan szabadidejük 58 százalékát fordítják tévéműsorok megtekintésére 2010-ben (191 perc), korosztályuk 94 százaléka tévézett a lekérdezést megelőző napon.

Legkevesebb időt a legfiatalabb generáció tölt tévézéssel 2010-ben - ahogy az ezredfordulón is - napi átlag 101 percet, azaz szabadidejük csaknem harmadát. A generáció tagjainak csaknem 30 százaléka egyáltalán nem kapcsolta be a készüléket a lekérdezést megelőzően, aki mégis megtette, átlagosan 140 percig élvezte a csatornák kínálatát. Az őket követő harmincasok több mint 80 százaléka napi átlag két órát tölt tévézéssel, a negyvenesek és ötvenesek pedig további fél órával „emelik a tétet”, képernyő előtt töltött időt (150 perc). A két fiatalabb generáció televíziózási szokásai között nincs jelentős eltérés, a két idősebb nemzedék tagjai pedig egyre nagyobb arányban, egyre több időt töltenek a képernyő előtt.

A szabadidőben videózással töltött idő (4. táblázat) esetében fordított tendenciát figyelhetünk meg: az életkor emelkedésével csökken a videózással töltött idő mennyisége és a tevékenységben résztvevők aránya, azaz a videózás az idősebb generációk számára meglehetősen súlytalan szabadidős tevékenység, ennek oka lehet a készülék hiánya, a készülék működtetéséhez szükséges szakértelem hiányossága, illetve az érdektelenség.

Legtöbb időt a legfiatalabbak töltenek ezzel a szórakozási formával, és csak az Y generáció esetében haladja meg a napi átlag10 percet a videózással töltött idő.

45 Legnagyobb mértékben az Y generáció csökkentette a tévézéssel töltött idejét: napi átlag 35 perccel tévéznek kevesebbet 2010-ben. Az X generáció 27 perccel, a Baby Boomerek 23 perccel, az Építők 21 perccel kevesebb időt töltenek a készülék előtt szabadidejükben az ezredfordulóhoz képest.

22

4. táblázat: Videózásra vonatkozó adatok generációk szerinti megoszlása (2009/2010)⁴⁶ N=7442

2009/2010 "A" mutató (perc)

"B" mutató (%)

"C" mutató (perc)

Y generáció 12 9,5 124

X generáció 4 3,8 113

Baby

Boomerek 2 1,5 113

Építők 1 0,8 89

Összesen 5 3,6 110

A televízió központú, egysíkú szabadidő-struktúrát kezdte el árnyalni a számítógépek és az internet megjelenése a háztartásokban az ezredfordulót követően. 2000-ben a magyar háztartások internet-penetrációja – a különböző kutatási adatokat figyelembe véve – 18-20 százalék közötti volt,⁴⁷ 2010-ben már a 14 évnél idősebb lakosság 53 százaléka internetezett.⁴⁸ Megoszlásuk egyenlőtlen a különböző társadalmi csoportokban: a nők, az alacsony iskolai végzettségűek és az idősek között alacsonyabb a nethasználók aránya. A hozzáférés dimenziójában értelmezett digitális egyenlőtlenség esetében alacsony penetrációs szint mellett nagyobb társadalmi különbségek mutatkoznak, mint nagyobb elterjedtség esetén, de a különbségek így is tisztán kirajzolódnak.⁴⁹

2000-ben a háztartások 14 százaléka rendelkezett személyi számítógéppel, majd lassú növekedés után beindult a bővülés trendje, és a háztartások komputeres ellátottsága 2010-re az ötszörösére emelkedett, már a megkérdezettek 71 százaléka számolt be számítógép birtoklásáról, amikor is újabb IKT eszközök váltak elérhetővé: okostelefon, tablet, e-könyv olvasó, internetezésre alkalmas televízió és játékkonzol, amely tovább színesítette és szélesítette a felhasználók médiafogyasztási és szabadidő eltöltési lehetőségeit.

Az ezredfordulón végzett időmérleg vizsgálat során a válaszadók 11 százaléka számolt be arról, hogy rendelkezik számítógéppel, 9 százalék nyilatkozott úgy, hogy jelenleg nincs számítógépe, de szeretne. A mintába került háztartásfők 77 százaléka azt az álláspontot

46 „A”mutató: Eta:0,155, Sig<0,000, F=61,193. „B” mutató: Eta:0,166, Sig<0,000. F=70,523. „C” mutató:

Eta:0,124, Sig<0,248, F=1,385.

47 Forrás: http://ki.oszk.hu/kf/kfarchiv/2003/3/peterfi2.html

48 Forrás: NMHH 2012

49 Angelusz et al (2004: 311)

23

képviselte, hogy nincs a háztartás tulajdonában számítógép, és nem is akarja, hogy legyen.⁵⁰ Az információs társadalomtól távol tartó materiális és kognitív gátak⁵¹ jelentős része egy évtized alatt leomlott, a 2009/2010-es időmérleg felmérés során a mintába bekerültek több mint fele (54%) használ számítógépet, és a háztartásoknak csupán 38 százaléka nem rendelkezik komputerrel.

5. táblázat: Generációk számítógép használata 2009/2010-ben (%) N=8245

Szokott számítógépet

használni?

nem igen összesen Y generáció

10 90 100

X generáció

25 75 100

Baby

Boomerek 50 50 100

Építők

72 28 100

Az időmérleg adatai alátámasztják azt a tézist, hogy a digitális egyenlőtlenség elsődleges magyarázó faktora az életkor,⁵² az idős és fiatal generációk komputerhasználata generációs szakadék meglétét mutatja. Az Y generáció tagjainak csupán tizede nem használja a számítógépet (4. táblázat), míg a legidősebb Építők nemzedékének csaknem háromnegyede (72%). A generációk sorában visszafelé haladva fokozatosan emelkedik a nem használók aránya, az X nemzedék negyede, a Baby Boomereknek már fele marad távol a számítógéptől.

Az internethasználat mintázata ehhez hasonló 2009/2010-ben (6. táblázat), legaktívabb használók az Y generáció tagjai (86% szörföl a neten), őket követi az X generáció, csupán harmaduk nem szokott internetezni szabadidejében, a Baby Boomerek több mint fele (54%) marad távol az információs társadalomtól, és legkevésbé a legidősebb Építők „gabalyodtak bele” a világhálóba (75%-uk nem nethasználó).

50 1999/2000 időmérleg: N=11.000. A számítógép-használatra vonatkozó kérdések a háztartásfőktől voltak lekérdezve.

51 World Internet Project 2003-as felmérésében vizsgálták a kutatók, hogy milyen tényezők gátolják az embereket, hogy bekapcsolódjanak az információs társadalomba. Az adatok alapján elkülönítették a materiális gátakat, amelyek a számítógép hiányát és túlzott drágaságát hangsúlyozzák, illetve a kognitív gátakat: ahol a válaszadók arra hivatkozva maradnak távol az információs társadalomtól, hogy a számítógép „nem érdekli”,

„nincs rá szüksége”, illetve „nem ért hozzá” (Dessewffy-Rét, 2004:336).

52 Csepeli - Prazsák (2010: 10)