a M. P. ugyanabban a számában megjelent cikk (Bittenbinder M.:
Felső leányiskoláink az 1914/5. iskolai évben), amely a f. l.-i tanulók női erényeinek valóságos himnusza.
A tanulmány írója különben menti magát a túlzástól, mintegy elismerve, hogy nagyon is sötét színekkel festett. Nem ez a hiba, ha- nem az, hogy nem ismeri a f. 1. belső életét, szellemét, kultúrmisszió- ját a múltban, hivatását a jelenben, csakis külső jelszavakból, a Szer- vezetnek betűjéből és nem követendő szelleméből ítélkezik.
A f. 1. a kor követelményei tekintetében megérett a gyökeres reformra. E reform be is következik; ez azonban nem a multak hibáit hivatott fedezni, mert a múlt tiszta és szent, hanem a haladás eszméje ad irányt a reformnak. És megint nem a külső, a név a fontos, hanem a lényeg, a belső átváltozás a kor igényei szerint, hogy a f. 1.-ból alakult leánygimnázium a nőkhöz fűzött remények és vára- kozások szerint teljesítse feladatát. Eszményibben ez sem oldja meg á feladatot, mint megoldotta a maga kereteiben a f. 1.; legfeljebb jobban vet majd számot az élet gyakorlati követelményeivel. Es ez ma igen nagy dolog. »
(Szabadka.) Vajda Gyula.
2. Rrammer József pozsonyi áll .polgári leányiskolái igazgatónak
«A felső leányiskola 40 éve® c. cikkében a f. 1. ellen nyilatkozó el- fogultság, irányzatosság helyreigazításra szorul.
Krammer nincs megelégedve a f. 1. fejlődésével. Úgy látja, hogy eredeti céljától és irányától mindinkább eltértek. Nem tértek mind- inkább el. Csak ingadoztak. Egyszer jobbra, másszor balra keresték a fejlődés helyes útját. Más intézetekkel is csak úgy volt. Nincs talán egyetlenegy iskolai szervezetünk sem, mely ez alatt a 40 év alatt vál- tozáson, tantervmódosításon ne ment volna keresztül; többször is.
Természetesen nehéz volt a középfokú leányiskolát megalkotni 40 évvel ezelőtt. Es a lefolyt 40 évben is. Hiszen magát a középiskolát is ha- talmas új szellemi áramlatok ostromolták. A leányközépiskola helyes szervezésének nehézségeit pedig a társadalom közgazdasági és erkölcsi életének a nőkérdéssel összefüggő, sok tekintetben forradalmi jelen- ségei is fokozták.
A cikkíró arra az Ítéletre érzi magát feljogosítva, hogy sok fel- sőbb leányiskolában a nőnevelés roppant hátrányára «az úrhatnámság®
szóban összefoglalható szellem honosult meg (173. 1.). Hol látta azokat a f. l.-kat ?! Az «úrhatnámság® beteges tünete megnyilatkozhatik másutt is, anélkül, hogy emiatt az iskola szellemét lehetne meg- vádolni. Urhatnámságra nem az iskola nevel, hanem a család.
"Miután a kisebb városok f. L-it — mondja K. — nagyon ke- vés növendék látogatta, a környékbeli leányok befogadására s ily módon az\iskolába való csábítására internátusokat állítottak fel.® A f.
1.-ba sohasem kellett a növendékeket csábítani. Sem internátussal, sem más intézetek rovására kigondolt fogásokkal. A f. 1. a magasabb női műveltség gondozására létesült és sohasem volt a tömegek iskolája.
Inkább védekezett az odatódulók ellen, mint csábítgatott. Hat osztály szervezése, magas tandíj, a növendékek létszámának osztályonként 35-re ^történt korlátozása, kis tantermek építése nyilván mind erre valL És ezrekre ment és megy ma is azoknak a szülőknek a száma,
akik szerencséjüknek tartották, hogy leányuk álL f. L-ba juthatott és ott nevelkedhetett.
Az V. és VL o. elnéptelenedett egyidőben, főképpen a kisebb városokban. De megtörtént ez más intézetekben is. A legjobb szerve- zetű iskolát is lehet tévesen elhelyezni. S ha valamely iskola nem megfelelő városba került s emiatt kisebb népességű, ez még nem je- lenti magának az iskolának értéktelenségét, vagy éppen az egész in- tézmény elhibázottságát. 18 áll. f. L van az 1912/13. évről szóló min.
jel. szerint; 100-nál kevesebb, 93 növendéke az egyetlen szabadkai intézetnek van. Ugyan jut-e eszébe valakinek a polg. l.-ra kedvezőtlen következtetést vonni abból, hogy a szamosújvári áll. p. 1. mellé inter- nátust szerveztek, vagy hogy Alsókubinban 97, Szászvároson 96, Kapu- várt 92, Szeniczen 85, Dicsőszentmártonban 72, Szilágysomlyón 69, Abonyban 59, Túrkevén 56, Zalatnán 42 tanuló jár az áll. p. 1.-ba?
A tanulók létszáma nagyon sok körülménytől függ s egyáltalán nem a legfőbb értékjelzője az iskolának. A nagy tömeg a tanítás és nevelés nehézségeit csak fokozza. Az abonyi, túrkevei és zalatnai p. 1.-nak megvan a maguk nagy jelentősége nemzetünk közművelődésében. Ezek az intézetek, tanulóiknak kis létszámával nem teszik a p. L-k lét- jogosultságát és életrevalóságát kérdésessé. Hogy csak egy példát említsek: a pozsonyi áll. f. 1. keletkezése óta tömve volt s a ta- nulók létszáma 1907/8-ban, 25 év egyenletes emelkedésével 237-et ért el. Az építkezés alatt 200-ra leszállt létszám ismét 259-re és 266-ra emelkedett s csak az utolsó háborús esztendőkben, 4 tanterembe szo- rulva s félakkora internátussal, szállt le 235-ig. Az V. és VI. o. nép- telensége miatt sem lehetett itt soha panasz. Az utolsó 10 évben az V. o. növendékeinek átlagos száma 37 volt s így a maximumot meg- haladta ; a Vl.-é pedig 29, amely szám szintén csak 6-al marad a maximum alatt.
Abban a hivatalos intézkedésben, mely a f. 1.-t a p. 1.-val s a tanítónőképző-intózettel kapcsolta össze, Krammer a f. 1. javára szóló kedvezést l á t ; s azt mondja, hogy 12 f. 1. miatt erőszakoltak rossz tantervet 85 p. l.-ra. Nagyon közvetlennek és természetesnek látszik az a gondolat, hogy a p. 1. növendékei folytathassák tanulmányaikat a f. 1.-ban, a f. L-ói pedig a tanítónőképzó'ben. Különben ez újítás nem volt hosszú életű és a f. 1. további fejlődése megint középiskolai irányzatot nyert.
Krammer szerint: a f. 1.-nak leányközépiskolává fejlődése nagy áldás lett volna és valóságos szükségletnek tett volna eleget, «azonban az eredeti szervezet középisk. színvonalának elejtésével ós a kereseti életpályákra való képesítés elhanyagolásával, olyan tűrhetetlen hely- zetbe jutott ez a jobb sorsra érdemes intézmény, hogy általánosan hangzik el hozzáértő körökben a vélemény, hogy nincsen semmi célja s kár azért a nagy összegért, melyet az állam évről-évre pazarolt rá®.
Mi úgy tudjuk, hogy az eredeti szervezet középisk. színvonala egy- általában nincs elejtve, ellenkezőkép emelkedőben van. Kereseti pályára való képesítés pedig nem a középiskola dolga. Aki a f. 1. középiskolai jellegét sürgeti, az'nem panaszolhatja egy füst alatt a kereseti élet- pályákra: való képesítés elhanyagolását Intézményünk az ő sorsával egészen meg lehet elégedve. Szolgálhatja nem lankadó buzgalommal a nőnevelés eszményi ügyét; a magasabb értelmi, esztétikai és erkölcsi
nevelés követelményeinek megfelelő célszerű épületek, bőséges szer- tárak, értékes tanári testületek, családias internátusok állanak rendel- kezésére ; mintául szolgálhat abban, hogyan kell a természettudomány ós a filozófia eredményein megtisztult modern pedagógiának az iskola tanító és nevelő munkásságát felszabadítani az idejét mult formalitá- sok nyűgétől; élvezheti ezrekre menő volt tanítványainak elismerését, háláját; okos, müveit emberek sokaságának tiszteletét és nagyrabecsü- lését. Ha valaki ebből semmit sem lát, az nem az intézmény hibája.
A "tűrhetetlen helyzetet* meg kell változtatni, de azért nem kell mindjárt megtagadni az intézet múltját, jelenét, jövőjót, célját, létjogosultságát.
Legnagyobb népszerűségnek örvendő intézetek voltak a f. l.-k.
A városok egész díszes sora versengett áll. f. l.-éri Ezt K. adatai is igazolják (176. 1.); az is, hogy az állam autóbb még Mezőtúron is állított állami intézetet*. Még Mezőtúron i s ! Ez az alföldi, nagy ma- gyar földmívelő város elismerést érdemlő fényes anyagi áldozatot hozott azért, hogy áll. f. 1.-t kapjon. Az intézmény iránt megnyilat- kozó lelkesedés és áldozatkészség birta a kormányt a kérelem telje- sítésére. Abban lehet véleményeltérés, hogy f. 1. vagy polg. 1. lett volna-e célszerűbb Mezőtúron. De talán az áldozatot hozó várost is megilleti a szó ebben a kérdésben. Mezőtúrnak állami f. L kellett.
Csak arra volt hajlandó a város áldozni. Mint a mezőtúri áll. f. 1.
volt igazgatója, a legnagyobb elismeréssel emlékszem meg az intézet- nek közművelődési nagy jelentőségéről. És nagy lelkesedéssel hir- detem azt az érdemét, hogy feltárja az alföldi tiszta magyar faj női ifjúságának fényes szellemi tehetségét s az iskolai nevelés ós tanítás terén nem egyszer oly eredményt mutat fel, aminőt csak igen kevés intézet haladhat meg.
Ami azt illeti, hogy «f. l.-i körökben nem tudtak megnyugodni a f. 1. visszafejlődésében, illetőleg ferde helyzetében*, eszünk ágában sem volt akkortájt a nyugtalankodás a f. 1. miatt. Hiszen pezsgő eleven élet látszott mindenütt. A f. 1. mai ferde helyzetét nem a tantervnek apró-cseprő változása okozta, vagy éppen a p. 1.-val való kapcsolat minősége. A nő gazdasági helyzetének a mai életviszonyokkal össze- függő rohamos változása, az egyetem megnyílta, női középfokú szak- iskolák létesülóse, egyetemek keletkezése teszi a f. 1. átalakulását szük- ségessé, néhol sürgőssé. Ez a hatás azonban csak a legutolsó években vált erősen érezhetővé. Az állami f. 1. az általános, nevelő iskolának legtisztább típusa ma hazánkban. Efelett a típus felett járt el az idő.
A f. 1.-nak is át kell alakulnia szakiskolává, vagy szakiskolára elő- készítő iskolává. Nyilván az utóbbi lesz a sorsa s mint középfokú iskola az egyetemekre ós akadémiákra előkészítő iskolává fog kibon- takozni. Csak türelem! Nagyobbszabású intézmények életében egy-két esztendőnek nem sok jelentősége van.
A mai f. 1. Krammer szerint az úri körök számára fenntartott hatosztályú p. 1. «Az úri körök kifejezésen pedig itt a vagyonos és előkelő osztály körébe tartozó családok leányait értik, akik hozomá- nyok révén házasságra lépve, sohasem lesznek (?) utalva arra, hogy kereseti életpályán, a saját munkájukkal biztosítsák életfenntartásu- kat.* Kik azok, akik ezt «így értik* ? A "Szervezet* társadalmunk női tagjairól beszél, az «úri* szót sehol nem használja és társadalmi elkülönülésre nevelni nem akar.
•Éppen azért óvakodni kell a • Szervezeti szerint a f. L-ban attól — folytatja tovább — hogy a leánykákat szorgalmas tanulásra serkentsék.® Kérem, ez a képtelenség a Szervezet melyik lapján ós hányadik sorában olvasható ? Csak Krammer stilizálása, hogy a Szervezet néhány utasításának a f. l.-i gyakorlatban való alkalmazása annyit jelent, hogy lecketanulást nem szabad követelni a ofelsőbb leányoktól®. Az a megjegyzés, hogy «az elemi iskolai gyakorlatot követve, csak annyit szabad tanítani, amennyi magában az iskolában, házi munkásság nélkül biztosan elsajátítható®, nyilván a f. 1. le- kicsinylése végett vagyon. A «házi munkásság nélkül® betoldása pedig a Szervezet értelmének megváltoztatása. Ugyanez történt a célról szóló ponttal is. A Szervezet szerint: <iA fó'cél nem az, hogy a tanulók különféle tárgyakból sokféle ismeretet szerezzenek, hanem az, hogy a tanfolyam bevégeztével egy bizonyos körű, kerek- ded egészet alkotó s részeiben összhangzó .műveltséget szerezzenek®.
Ezt Krammer úgy idézi: «A főcél nem az, hogy . . . hanem csak az . . .» (177.) S amit ehhez fűz, az éppen nem a f. 1. nevelő-tanítási rendszerének képe.
Amit a cikk az osztályozásról szól, arra nézve a számszerű adatok ott vannak a miniszter évi jelentésében. Az utolsó kötet 36.
lapja összegezve tünteti fel az áll. f. 1. növendékeinek 1912/3. évi osztályzatát. Volt eszerint minden tárgyból kitűnő 426, legalább jeles 859, legalább jó 1148, legalább elégséges 963, egy tárgyhói elégtelen 81, két tárgyhói elégtelen 43, több tárgyból elégtelen 33. Nem okép telenség tehát, hogy valaki megbukjék a f. 1.-ban». Hiszen elégtelen osztályzatot kapott 157. K. szerint ennyi agyöngeelméjű® volna az áll. f. 1.-ban ! «Jó feje® viszont csak 426-nak van, akikkel szemben a közepesfejűek száma 2970-re emelkedik.
A pozsonyi álL f. 1.-ban vannak oly évek, amelyekben senki sem kap elégtelen osztályzatot. Emiatt azonban természetesen csak a pozsonyi áll. f. L-t vagy annak igazgatóját illetheti a kritika s nem a f. 1. intézményét általában. A kitűnő osztályzatot nem osztogatjuk olyan bőven, hiszen 273 növendék közül csak 11 volt minden tárgy- ból kitűnő, jóval kevesebb, mint az országos átlagban. Különben az a leckéről és megbukásról szóló két mondat nem hagyja békén a lelkiismeretemet.
Igen, a lecke meg a szeknnda!
Már csak bevallom töredelmesen, hogy én elvi ellensége vagyok a leckének is, meg a szekundénak is; egyáltalában a múltból reánk maradt, lelketlenné vált, kiszáradt, üres iskolai formaságok egész sokaságának. Semmire sem becsülöm a tanítási eljárásnak azt a mód- ját, mely a könyv szövegének többé-kevésbbé eltérő szavakkal való elmondásában látja a «magyarázatot®, az aettől-eddig® határok közé korlátolt szöveg emlékezetbe vésésében a • megtanulást® s a kérdés nélkül való «felelésben» a otudást®. Ez a módszer különben a közép- fokú iskolákból részben átvonult már az operettebe. A «lecke® sab- lonjára nem húzzuk már rá egyaránt a Hiszekegy, körmondat, mo- hácsi vész, Vörösmarty, hármasszabály, ekliptika, cserebogár meg- tanítását és tudását. Az életre akarunk immár nevelni s nem az iskola szegletes, modoros formaságaira. A harmonikus élet pedig nem
• lecke® és nem • felelés®, hanem értelmes gondolatoknak, nemes
-érzelmeknek, céltudatos cselekvéseknek, produktív vagy üdítő mun- kásságnak folytonos láncolata. Az értékes munka megbecsülésére és szeretetére, kötelességeink tiszta megértésére és lelkiismeretes teljesí- tésére, nemes jellemre s harmonikus világfelfogásra akarjuk nevelni az ifjúságot. Nem leckékkel, feleltetéssel, kalkulusokkal, noteszekkel és szekundákkal, hanem azzal a lelkesedéssel, amellyel hivatásunkat szolgálni akarjuk, azzal a gondossággal, amellyel a növendék testi és lelki fejlődését éberen figyeljük ; érdeklődését, buzgalmát felkeltjük, éltetjük; akaratát, jellemét céltudatosan irányított munkássággal erő- teljes fejlődésre segítjük; és azzal a szeretettel, amellyel tanítvá- nyainkkal az iskolában lehetőség szerint együtt fáradozunk.
Ezekkel az elvekkel persze nem fér össze a "buktatás®. Igenis vallom és hirdetem, hogy a f. 1.-ban, ebben a tisztán nevelőtipusú intézetben, ahol az állam bőségesen gondoskodik a sikeres tanítás feltételeinek biztosításáról, a tanár — hacsak a tanulók tömege nem szolgál mentségére — önmagát ítéli el minden elégtelen osztályozás- sal. És arról ad ki bizonyságot, hogy buzgóságának, türelmének, ügyességének, vagy pedagógiai rátermettségének "elégtelen® volta miatt nem bírja azzal a növendékkel a megkívánt eredmény minimumát
sem elérni.
Arra, hogy «a f. 1. sok helyen p. 1.-t pótol®, az a felelet, hogy a f, 1. magasabb jellegű és színvonalú intézet, mint a p. 1., tehát nem lehet mondani, helyesen legalább nem, hogy ezt pótolja. Sok helyen már csak azért sem "pótolhat®, mert kevés f. 1. van s alig lehet kettő vagy három olyan helyen, ahol a p. 1. hiányoznék. De a szerző szerint «ott is, ahol p. 1. van, növendékeinek túlnyomó több- sége a vagyontalan középosztályhoz tartozik®. Ezen úgylátszik a tár- sadalomnak azt a részét kell értenünk, amelyre nézve "valóságos életkérdés, hogy gyermekkoruktól fogva szorgalomra, kötelesség-
tudásra, öntevékenységre és önállóságra neveltessenek.® Hát van olyan eleven ember, akire nézve ez nem életkérdés ? A miniszterek- nek, hadvezéreknek, földbirtokosoknak, gyárosoknak, bankároknak nincs szükségük szorgalomra, kötelességtudásra, öntevékenységre és önállóságra? Hol kezdődik az a vagyonos osztály, amelyre nézve ezek az erények fölöslegessé válnak ?!
Az áll. f. l.-kban valósággal «úri szellem® honosult meg. Nem:
«sok helyen®, hanem általánosságban mindenütt. Az az «úri szellem®, amely a jobb társaság és gondosabb nevelés nagyértékű eredménye.
Ez az úri szellem nem hogy gátat vetne a takarékosságra, egyszerű- ségre és szerénységre szoktatásnak a f. 1.-ban, hanem ellenkezőképpen annak legerősebb biztosítéka.
Különben, mintha K. maga is sokalná, amit mondott, mert ekképpen védekezik: "Hallgassuk meg csak a vagyontalan úri szülők véleményét s meggyőződünk arról, hogy egyáltalán nem túloztam®.
. Hogy a cikkben van-e túlzás, az, azt hiszem, a vagyontalan úri szü- lők meghallgatása nélkül is könnyen- megállapítható.
Ha pedig f. L "igazgatók és tanárok is nem csekély számban®
a luxusiskola® szóval illették az iskolát, bizonyára nem akartak mást mondani, mint hogy a f. 1. a mai közgazdasági viszonyok között, a kenyérkereső pályára nevelő és diplomát adó iskolák mellett jelentő-
ségéből sokat veszített és könnyebben nólkülözhetővé vált. Ez nem
azt mondja, hogy a szervezet a múltban nem volt jó, vagy hogy az iskola ma rossz. Hanem igenis jelenti az újraszervezés szükségességét.
A szmirnaszőnyeg, csipke, színház, gyémánt, palota, kép, szobor . . . mind luxus. Nem mellőzhetetlen életszükségletet, de a fejlettebb kultúra magasabb követelményeit elégíti ki s csak ott ítélhető el, ahol a hiúság, hivalkodás ürességével jár, szertelenségbe csap s nem díszíti, hanem zavarja az egyén vagy a társadalom életnyilvánulásait, harmonikus fejlődését.
Az az állítás, hogy: «Akár kell, akár nem kell a közönségnek a f. 1., az mostanáig változatlan formájában tovább hinti áldásait a jórészben kényszerűségből (mert nincs más választásuk!) beiratkozó úri (és nem úri!) leányokra®, Pozsonyra nézve nincs minden igazság nélkül. Ha — amint a cikkből meg lehet állapítani — EL szerint a növendékek vagyonos úri, vagyontalan úri és nem úri csoportokra osztályozhatók, azok a anem úri® leányok itt csakugyan nem -a f. 1.-t, hanem a p. L-t választották s a kényszerűségből® jöttek ide, A anem úri® csoportba ugyanis valószínűség szerint azok a növen- dékek tartoznak, akiknek szülői a megélhetés szűkös lehetőségei között küzködnek a betevő falatért, alig várják, hogy gyermekük segítőtársul álljon melléjük, de törvény kényszeríti őket 15 éves korukig az iskolába járásra. A pozsonyi áll. p. 1. is elsősorban arra van hivatva, hogy ennek a Krammer szerint anem úri® társadalmi osztálynak kulturális szükségletét elégítse ki. A anem úri® leányok tömege ott természetesen helyet talál. A jelentékeny rész azonban nem azért megy a p. L-ba, mert a szíve szerint az kell neki, hanem kény- szerűségből, mert nincs más választása. Tanulnia kell. Mögötte a tör- vény. A p. 1. pedig bizonyára elismerést és feltétlen dicséretet érdemel azért, hogy buzgósággal hinti áldásait oly növendékekre is, akik leg- jobban szeretnék az iskolát elkerülni.
Ez idő szerint négy középfokú női szakiskola van Pozsonyban:
2 tanítónőkép ző-intézet, 1 keresk. tanfolyam és 1 felsőkeresk. iskola.
Minthogy ezek mindegyike a középfokú nevelő iskolák IY. o. fölé helyezkedett el, a négyosztályos p. 1. legtermészetesebb fejlődés útján felvette, népoktatási hivatása mellé, a középfokú szakiskolákra elő- készítő iskola jellegét. A f. 1. IV. o.-ból is át lehet lépni a középfokú női szakiskolába. De természetesen a p. 1. jobban megfelel a szak- iskola szempontjából, nem azért, mert jobb iskola, mert ott többet vagy komolyabban tanulnak, hanem, mivel négy osztályában egészet alkot, a f. 1. meg csak befejezetlent.' A társadalmi fejlődés a négy- osztályú p. 1. jelentőségét fokozta, a f. l.-ét pedig lejebb szállította.
A f. L közönségének egy részét tehát, K. szerint, a a vagyontalan úri®
növendékeket, a középfokú női szakoktatás viszi át a p. 1.-ba.
A «vagyontalan úri® osztályt követi a avagyonos®, az aelőkelő®, a ahozományos®. Mindenesetre ennek az osztálynak az a komolyabb része, amely általános műveltség mellett diplomát is akar szerezni.
Ma már földbirtokosok, grófok, tábornokok leányai is végeznek tanító- nőképzőt, kereskedelmi iskolát
A p. 1. vonzó erejét növeli az iskola olcsósága; Pozsonyban előnyös helye és természetesen az iskola belső értéke is. Ily körül- mények között a Pozsony számára feltétlenül kevés áll. p. 1. nem képes az odatóduló növendékeket befogadni. Az igazgató válogathat.
Helyet ad mindenekelőtt a «vagyonos úri», azután a a nem vagyonos úri* gyermekeknek, a «nem úri* jelentkezők fölöslegét pedig küldi az álL f. 1.-ba. Ez nagyon is egyszerű, természetes dolog. De ily körülmények között az a gúnyolódás, hogy a f. 1. olyan «nem úri»
gyermekekre is hinti áldásait, akik "kényszerűségből* mennek oda,
«mert nincs más választásuk!* talán mégsem egészen méltó válasz az áll. f. 1.-nak arra a loyális és kollegiális magatartására, amellyel az évi értesítőben közli: "Saját érdekükben figyelmeztetjük a szülőket, hogy amennyiben leányaikkal később tanítónőképzőt, keresk. vagy bármiféle diplomátadó középfokú szakiskolát szándékoznak végeztetni, céljaiknak sokkal jobban megfelelő intézetet kapnak a polgári leány- iskolában. » A f. 1. újraszervezésének a kérdését manapság a "legnagyobb aktualitás illeti meg. Kedvező jelenség, hogy az érdeklődés ez ügyben mind szélesebb körre terjed. De feltétlenül kívánatos, hogy a hozzá- szólásból soha se hiányozzék a nemes közművelődési intézményt megillető: tárgyilagosság, megértés, rokonszenv és jóakarat.
(Pozsony.) Arató Frigyes.
II. Válasz a felszólalásokra.
1. Végtelen sajnálatomra félreértésre adott, alkalmat közleményem- mek az a pontja, melyben az 1887. évi szervezet I. 4. a)—d) pontjainak
némely rendelkezését kommentálom. Tekintettel arra, hogy a 181. lapon kifejtem, hogy a tanuló öntevékenysége s önálló erőkifejtése nélkül szó sem lehet hathatós értelmi fejlődésről, s még kevésbbé az akarat, erkölcs sikeres képzéséről, avagy a szorgalom elsajátításáról; s tekintettel arra, hogy szaklap számára írtam meg közleményemet: nem tartottam attól, hogy a i. L szervezet szóbanforgó rendelkezéseinek a lényeg kidomborítása végett a népiskolai gyakorlattal való egybevetése arra engedjen következtetni, hogy általa «elemi iskolai nivóra sülyesztem le a £ 1. követelményeit*. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a népiskolai négyosztályú előképzettséggel valamelyik középfokú iskolába lépő ta- nuló, akit itt még 4—6 évig tanítanak, nagyon is meghaladja az elemi iskola nívóját. De épp oly nyilvánvaló az is, hogy az elemi iskolai gyakorlattal szemben a középfokú iskolában mindinkább rajta kell lennünk, hogy a tanuló korának megfelelő házi munkásság révén az önmnnkásság, önálló tevékenység is a kellő módon érvényesüljön.
Attól természetesen óvakodni kell, hogy a tanuló kénytelen legyen
«az egész délutánt könyvei között görnyedve eltölteni*. Hiszen az iskolai nevelés elengedhetetlen követelménye, hogy a tanuló — szel- lemi aktivitásának érvényesülésével — lehetőleg már a tanítási óra folyamán sajátítsa el az ismereteket. De arra már nem vállalkozhatik a középfokú iskola, hogy a népiskolai gyakorlat módjára annyi ideig és annyiszor ismételtesse ott az iskolában a tárgyalt anyagot, hogy idővel minden tanuló emlékezetébe vésődjék. íme, ez a szóbanforgó szavaimnak az értelme s semmi más. Túlzás tehát, hogy V. erre a kisdedóvók mintájára való becézgetést, dódelgetést hozza szóba.
Nagyon jól tudja a M. P. minden olvasója, hogy a f. 1. szer- vezet szóbanforgó rendelkezéseinek gyakorlati megvalósításában mind- amellett érvényesülhet a helyes pedagógiai irányelv. De ez nem következik szükségképpen magából a szervezetből. Célom azonban
