Pogány József.

268895

;r.z^

sN*^' »I

25

; -1

fata:

Pogány József.

..-i''■

;,âS

$ f' •. ' ■ ii* W# ■ •■•■ -

' :*fr

. V

1

a mfrn mmM

' ' '

• . "I I;

Világosság-nyomde rL Budapest VIH, Oontiutcs 4,

- : : ... - .

megjelentés kapható

SyawóSGzky. Hnaepet várok --- — ^ - ...

lát zal. A szakacemezett moagaW&k fojl&áése- '6? rrányáatai Kauft. A ««dciétdeáokriit' párt vMasátőjogi baerea ™.— -• —

A truátiós yálásstőjög —* .. -- — ...— — —- Landler. Rab5 '»gazdálkodás villamos ée gőzerőre ... - --- - ^ V,rga lern. A Oreg.'wá,--- :...-...

Mtfuenaeum könyvtárt ...

Lajos. Glörla. Kötve ... -... -...

i aha ; Honoré. Szamárbdr. Kötve - -- — —... ... - — — fok Emi!, r.-ucal orvé,. Kötve - - ... - Dickens, Két város. Kötve -- -■ --- — — — -...

änatoh; Fraaoe A Wngnmek szigete. Kötvo ... ... — Csehov. Az orvos felesége. Kötve ...

Világkönyvtár t

, ■ ...

ö,we;l ; ^60 r 1, r \e\n, yo . - ... : - --- --- Korona

L20

—.90

—Ah —.4 r

—L20

—.20

Strindberg. Törtöd#! rumit

Mr

-...

-- -... - ■---

f Hogyan lett a vallás- ... ...

I- Voltaire. HoalainvHliers gróf ebédje

1.90 1.00 100 1.99 1.90 1.00 1.90 8.80

1.90

1.30

8.#

%.@0 1,00' 1.90

—*20 -.90

—.20 -.60

-.30

-.90

-.20

-20

A Népszava-könyvkereskedés kiadása.

M Balkánháboru és az osztrák- magyar

imperializmus.

Irta s

' Pogány József.

Világosság-nyomda rt. Budapest, Vili, Conti-utca 4.

Tartatom.

A Balkán-kérdés és magyar munkásság--- --- 1. A Balkán-háború okai — — — — — — — — — — — A török feudalizmus felbomlása — — - — — -- Macedónia nemzetiségi és szociális harcai ...

A nagyhatalmak intrikái — — — --- ... — — Az uj török uralom és Törökország összeomlása --- 2. Ausztrla-Magyarország felelőssége--- ---

A fekete-sárga klerikalizmus : Albánia — — — — A fekete-sárga diplomácia Macedónia felosztása — A fekete-sárga imperializmus : Az annexió — — --- 3. Szerbia és Ausztrla-Magyarország ellentéte---

Az agráriusok bűnei : A szerb sertés-- — — — — Az abszolutizmus bűnei : A délszláv kérdés— — — A Balkán-szövetség — — --- — --- — — --- - --- 4. A világháború veszedelme — --- --- A háborupárt — — — — —... — --- -- — Az egyetlen békehatalom — — — -- — — — —

Lap

3 8 8 9 12 13 18 18 21 25 30 30 34 42 44 44 47

M Balkán-kérdés és magyar munkásság.

A keleti kérdés, a Balkán-kérdés megint Európa napirendjére került. Keleti kérdésnek mondja a diplo­

mácia a maga tolvajnyelvén mindazt, ami a valóság, a tények nyelvére lefordítva törökországi rothadást, Balkán-háborút és világraszóló háboruveszedelmet jelent.

A keleti kérdés régi sebe Európának. Minden nagy válság idején újra meg újra előtör, hogy bajt és pusz­

tulást okozzon, mint ahogy a középkorban a pestis- járványok ki-kitörtek idönkint keleti fészkükből, hogy végigpusztitsák Európát.

Bosznia annexiójaig a keleti kérdés a magyar mun­

kás számára két formában jelentkezett. Egyik jelent­

kezési formája a Bosznia kormányzására és leigázására szánt milliók, a másik formája pedig a vasútépítéseknél itt ott feltűnő macedóniai parasztmunkások alakja. A keleti kérdés az.annexióig nagyobb adók és bérlenyomó munkások alakjában lépett a magyar munkásság elé.

Nem volt tehát nagyon rokonszenves a megjelenése az annexióig sem, de az annexió egyenesen félelmetessé tette. A keleti kérdés 1908-ban a szerb konfliktus és a háboruveszedelem, a mozgósítás és a száz milliókat elnyelő hadikészülődés formáját öltötte magára. Most pedig legújabb alakja még rettenetesebb köntösben jelentkezik : először mint a Balkán véres háborúja, mint emberek tízezreit legyilkoló ütközetek sora és másodszor mint megdöbbentő háboruveszedelem, amely Magyarország és Ausztria népeit fenyegeti, mint magyar fiuk százezreinek a vágóhídra vivése, mint özvegyek és árvák zokogásának pokoli kórusa, mint nyomorékok és bénák menetének rémképe. ' *

Az annexió idején a keleti kérdés erőszakos kézzel nyúlt bele Magyarország belső politikájába is. Magyar- ország belső válsága és a keleti válság között szoros kapcsolatok szövődtek. Az\ annexiós válság idején a király hozzájárult a pluralitáshoz azért, hogy a koalíció csöndben maradjon, hogy\ a hadsereg rendelkezésére bocsássa a nép pénzét és Vérét, amely felett ő ren­

delkezett. Most megint Balkán-válság van, a munkapárt szívesen követné a koalíció példáját és szívesen ajánl­

kozik minden balkáni szolgálatra és ő sem kér érte egyebet, csak egy torz választójog szentesítését és főként azt a kegyet, hogy továbbra is szolgálatban maradhasson.

A keleti kérdés sorsa igy elválhatatlanul össze­

fonódott a magyar népjogok sorsával. De nemcsak a magyar munkásság választójogának, hanem a magyar nép életének és halálának a kérdése is egyre inkább a Balkán csataterein és a keleti kérdés körül intrikáló diplomaták termeiben dől el. A magyar munkásságnak tehát igen nagy okai vannak arra, hogy figyelemmel kisérje a Balkán-válságot, hogy megismerje azokat a hajtóerőket, amelyek az utolsó idők véres és könnyes eseményeit megteremtették. A magyar proletárságnak minden oka megvan arra, hogy meghallgassa azt az intést, amit Marx üzent még 1864-ben a világ prole­

tárjaihoz, hogy kutassák fel a nemzetközi nagy politika rejtelmeit, ügyeljenek kormányaik diplomáciai csíny- tevéseire ; ha kell, minden erejüket szegezzék szembe ezekkel és ha nem tudják machinációikat meg­

akadályozni, hát szövetkezzenek nyilvános bevádolá- sukra.

Ausztria-Magyarország külső politikájában még sokkal korlátlanabb ur az abszolutizmus, mint a belső politiká­

ban. A külügyi dolgok intézése, az idegen államokkal való szövetségek és összetűzések, a béke és háború kérdései mind ki vannak vonva a parlamentek ellen­

őrző hatásköre alól és csak a delegációk, e szomorú torz parlamentecskék elé kerülnek. A diplomaták arisz­

tokratikus rendje és a tábornokok katonai klikkje tartja kezében a külpolitika irányítását. Tehetségtelen és rosszul értesült, arisztokrata korlátoltságban elfogult és mesterségből kardcsörtető emberek tartják a kezük­

nézheti kapkodásaikat és rosszhiszemű intrikáikat.

Pedig ha valaha, úgy most fontossá lett, hogy a magyar nép tudatos kritikával kisérje a monarchia diplomáciájának a mesterkedéseit és minden figyelmé­

vel azon legyen, hogy a Balkán-válság nyomán fakadó világtörténelmi válságban hangos szóval jelenthesse ki az akaratát. Európa uj alakulás előtt áll. A Balkánon elömlö vértengerből egy uj hatalmi tény emelkedett ki, amelyen mint valami uj szárazföldön, uj, biztos és határozott állami alakulások vethetik meg a lábukat.

Európa régi hatalmi helyzete, a hírhedt európai egyen­

súly most megbomlott.

Törökország testét négy ellenség három felől beözönlő hadseregei tépték darabokra. A török uralom csődjét követte a török hadsereg pánikja, a török feudalizmus erkölcsi halálát megpecsételte a török katonai hatalom testi, halála is. A balkáni hadjárat sorsa végleg eldőlt. És kényszerítő erővel vetődött fel az ? kérdés, hogy kik kapjanak részt Törökország fel­

osztásából. A bolgár hadsereg ágyúi jól végezték a dolgukat, a Törökországon végighömpölygő vérfo­

lyam immár egy fuldokló Törökország felett zudul el és a Balkán-államok Európa keletén uj nagyhatalom­

ként szerveződhetnek. A szétzüllő, tehetetlen Török­

ország fentartása eddig is csak arra szolgált a nagy­

hatalmak kezében, hogy mindig ürügyük, alkalmuk és módjuk legyen a Balkán ügyeibe való beavatkozásra.

Az európai diplomácia azért hangoztatta állandóan a státuszkvó (a meglévő állapot) fentartásának hírhedt jelszavát, mert csak a meglevő állapot korrupciója és züllöttsége volt alkalmas talaj korrupt és romlott ter­

vei számára. A Balkán státuszkvójának fentartása immár évtizedek óta nem jelentett egyebet, mint egy­

részt a török feudális katonai uralom zsarnokságának a fentartását, másrészt a Balkán fejlődését mestersé­

gesen leszorító kapitalista idegenuralom fentartását.

A státuszkvó szerepéről már 1853-ban így írha­

tott Marx : „Törökország az európai törvényesség tes­

tének állandóan genyezö sebe. A nagy francia forra­

dalom óta a törvényes monarchikus kormányoknak a tehetetlensége mindig ebben az egyetlen bölcsességben

sűrűsödött össze : a stdtuszkvófentartdsa . . De Török­

ország éppoly kevéssé marad egyhelyben, mint a többi világ. Törökország státuszkvójának a fentartása ! Akik ezt akarják, épp úgy megpróbálhatnák azt is, hogy a feloszlás végső fokáig jutott lóhullát a rotha­

dásnak mindig ugyanolyan változatlan állapotában tartsák meg. Törökország bomlik és egyre inkább bomlani fog mindaddig, amíg megmarad a hatalmak egyensúlyának mai rendszere és a státuszkvó fentar­

tása. És minden kongresszusok, jegyzőkönyvek és ulti­

mátumok ellenére, esztendőnként meg fogja teremteni a maga diplomáciai bonyodalmait és nemzetközi civó- dásait, mint ahogy minden rothadó tetem elárasztja a szomszédságát amoniák-gázának és egyéb jószagu gáz- alkatrészeinek az adományaival. Ha a törökök nem tartanák uralmuk alatt az állami és a katonai hatal­

mat, akkor hamarosan el kellene tűnniük. De ez az uralom a jövendőben lehetetlenné lesz és ma már egyetlen cselekedetük, hogy a haladást akadályozzák.

Ténnyé lett, hogy el kell takarodniok. Aki azt állítja, hogy csak úgy tűnhetnek el, hogy Oroszország és Ausztria foglalja el a helyüket, az azt állítja, hogy Európa mai politikai szervezete örökké fog tartani. És ki merészelné ezt állítani ?“

A státuszkvó meghalt, a feudális európai Török­

ország elvérzett és megérett, parancsolóvá lett az a kérdés, ki üljön az elpusztuló Törökország örökébe ? A Balkán-államok nemzeti és gazdasági kiterjeszkedé­

sének az erői a maguk számára követelik a török örökséget. Még vérzenek a nagy célokért, de mögöt­

tük egyre fenyegetőbb körvonalakkal Európa két reak­

ciós óriásának, Oroszországnak és Ausztria-Magyar- országnak az alakja bontakozik ki. A nagy rablóálla­

mok bejelentik igényüket a zsákmányra. Ausztria- Magyarország háborupártja nem akarja tűrni, hogy a Balkán népeinek a Balkánon való osztozása örökre lehetetlenné tegye a fekete-sárga imperializmus örült ábrándjának : Szaloniki meghódításának a valóra válá­

sát. Szerbia megfojtása^ Albánia önállósága — ezek az osztrák-magyar háborupárt jelszavai. Velük szem­

ben pedig az orosz nacionalista reakció emeli fel az okiét és fenyegetődzik, hogy ha kell, háborúval is

megvédi a szláv államok győzelmeit. És már megkez­

dődtek a nagy készülődések. Ausztria-Magyarország is, Oroszország is hadtesteket küld a határokra, már készí­

tik a kórházakat a sebesültek befogadására és keresz­

tülhajszolnak a parlamenteken kivételes rendszabá­

lyokat a hadijog megalkotására. Európa proletársága pedig megdöbbenve, visszaszorított lélekzettel figyeli az őrületnek ezt a tombolását, mert a monarchia mögött ott áll a hármas szövetség, a cárizmus mögött ott áll a hármas entente. Szerbia adriai kikötőjének a kér­

dése, az albán önállóság jelszava így válik egész Európa külső politikájának középpontjává és népek százmillióinak élet-halál veszedelmévé. A Balkán-háború mögött, a szerb konfliktus mögött feltűnik az osztrák­

magyar orosz háború veszedelme és végső soron a világháború rettenetes réme.

Azt akarjuk ezeken a lapokon megvizsgálni, mik azok az okok, melyek azok a hajtóerők, amelyek a kicsi Szerbia apró kikötőjének az ügyét egész Éurópa sorsának az eldöntőjévé tették? Meg akarjuk keresni, kik azok a bűnösök, akik ezt a rémet felidézték és kiket terhel a felelősség az európai kultúra e nagy veszedelméért P1

1 Az általános ismertető munkákon kívül első sorban a kö­

vetkező irodalom adatait és megállapításait használtam fel : A török és macedón kérdésről: Marx, Engels, Balugdics és Assen Zankov cikkei a Neue Zeit-ban; Otto Bauer: Der Balkankrieg und die deutsche Weltpolitik; Osztrák Magyar külügyminisz­

térium: A macedóniai reformakcióra vonatkozó diplomáciai okmányok. Albániáról-. Jäckh: Im türkischen Kriegslager durch Albanien; Siebertz: Albanien und die Albanesen; Herrmann Wendel cikke a Neue Zeit-ban. Szerbia és a monarchia ellentétéről:

Karl Grünberg: Die handelspolitischen Beziehungen Österreich- Ungarns zu den Ländern an der unteren Donau; Kautsky cik­

kei a Neue Zeit-ban ; Leopold Mandl : Österreich-Ungarns Wirt­

schaftspolitik, Balkanpolitik und Staatsverfassung; Réthy Jenő:

Magyarország a Balkán piacain. A délszláv kérdésről-. Kautsky, Heinrich Weber, Juraj Demetrovic, C. Slepánek cikkei a Kampf-ban.

/. M Balkán-ftábonu okai.

M török feudalizmus felbomlása»

Törökország hatalma virágkorában katonai feudális állam volt. Az ozmán birodalom stilyedése csak akkor kezdődött, amikor az európai kapitalizmus erői be­

hatoltak a török feudális életbe és bomlást, erjedést, forrongást vittek bele fejlödéstelen nyugalmába. A tö­

rök uralom végső formáira leegyszerűsítve: katonáskodó földesurak, spahik uralma volt földmivelö szláv parasz­

tok, raj ah ok felett. A spahi jó ur volt. Ha elnyomta is a parasztot, de meg is védte ellenség és rablók elől. A paraszt szabadon rendelkezett a földje felett, csak éppen tizedet kellett szolgáltatnia termékeiből a spahi számára és valami fejadót minden felnőtt rajah után. A spahinak nem voltak saját birtokai, rendesen nem is lakott a faluban, a spahik katonák voltak, akiket a paraszt eltartott. Erről a gazdasági állapotról mondotta Engels, hogy méltatlan volt, de anyagilag nem volt nyomasztó. Ezt a patriarchális állapotot az európai kapitalizmus ostroma döntötte meg. Török­

ország egyre jobban belekapcsolódott az európai ke­

reskedelem hálózatába. 1780-ban köti meg Török­

ország az első kereskedelmi szerződést Ausztriával és két esztendővel később indul el a Dunán az első hajó nyugati árukkal Konstantinápolyba. Az európai kereske­

delemmel uj gazdasági elv lépett Törökország földjére.

A nagy feudális elvet : a magatermesztette élelmi­

szerből, a magakészitette holmikból való megélést csúffá tette az áruforgalom. Mennél jobban nőtt ennek a forgalomnak a köre, annál nagyobb szerepe lett a pénznek : a természetgazdálkodás helyére lépett a pénz­

gazdálkodás. Minden áruvá lett és pénzen mindent meg lehetett vásárolni. A pénz hatalma fenekestül felforgatott mindent Törökországban is. Első következ­

ménye az volt, hogy az uj pénzzápor kiöntötte a pa­

rasztot a földjéről. A földesur addig jó ur volt, mert csak annyi munkát, csak annyi terméket préselt ki a parasztból, amennyit ő meg a fegyveresei fel tudtak élni. Ennyire volt szüksége, ha több lett volna, nem tudott volna vele mit kezdeni. De aztán, hogy minden áruvá lett, hogy mindennek ára lett, már a maga fogyasztásán túl is tudta értékesíteni a paraszt barmát, gabonáját. Eladta, hogy pénzt kapjon érte, hogy uj gyönyörök forrását szerezze meg. Pénzből sohsem lehet elegendő. Mértéktelenül sokat követelt most már a spahi a rajahtól, hogy mennél többet tehessen pénzzé. A görög, a román, a bolgár, a szerb jobbágy­

ság szomorú kálváriája igazán csak akkor lett keser­

ves. De nemcsak több adót és verejtéket sajtolt ura a parasztból, hanem kitúrták a birtokából is.

Vagy elkergette, vagy pedig bérlővé és munkássá szorította. A spahi-feudalizmus gazdasági rendszere egyre jobban szétzüllött és helyére a csiflik, a latifundium lép. A török földesur egyre több birtokot harácsol össze, erőszakkal és uzsorával kényszeríti a parasztot, hogy adja oda a földjét, vagy engedje át neki a kamatok fejében.

Ez a nagy gazdasági és szociális forradalom volt végső soron az oka annak a forradalom-sorozatnak is, amelyekkel a Balkán-félsziget keresztény népei, a görögök, románok, szerbek és bolgárok kiküzdötték szabadulásukat a török uralom alól. Görögország, Ro­

mánia, Szerbia és Bulgária önálló országgá alakulása nemcsak nemzeti függetlenségüket, de egyben a török földesurak elkergetését és a keresztény rajahok föl­

szabadítását jelentette.

Macedónia nemzetiségi és szociális harcai.

A török feudalizmus felbomlása Törökország európai tartományai között Macedóniában következett be a legkésőbben. A krimi háború nagy válsága vitte el

Macedóniába a pénz forradalmi hatását. A keleten harcoló nagy hadseregek számára vásárló kereskedők és ügynökök egész raja lepte el akkor Macedónia falvait. Az addig maguk számára gazdálkodó görög, szerb és bolgár rajahok akkor, először sodródtak bele az áruforgalom hullámaiba. Ok is, meg mohamedán uraik is megismerték a pénz varázsos hatását és Macedóniában is kezdetét vette a paraszt kizsákmányo­

lás végsőkig fokozása és a latifundium-rendszer ki­

alakulása. A kapitalizmus egyre több utón férkőzött be hozzájuk. Osztrák, francia és olasz hajóstársaságok rendszeresen elküldték a macedóniai kikötőkbe hajóikat, utak épültek, vasúti vonalakat terveztek és minden ut, minden hajó járat, minden vasúti sin európai árukat vitt Macedóniába, Macedónia termékeit röpítette szét Európába és csakhamar megkezdődött a földjeikről elűzött, a birtokaikból kisemmizett parasztok vándorlása mindenfelé, de elsősorban a szomszédos Bulgáriába, Görögországba és Szerbiába.

Ugyanekkor pedig a macedón paraszt életét egye­

nesen tűrhetetlenné tette, nyomorúságát végsőkig fokozta az egyre növekvő adóteher. A török államnak egyetlen jogcíme az életre a katonai fölénye volt. A nagyhatalmak hóditótörekvései, a sorra^lemàllô ország­

részek elszakadási törekvései között csak erős had­

sereggel állhatott meg. A militarizmus terhei és velük az adók egyre nőttek, a kapitalista adóbérlőknek bérbeadott adójövedelmeket egyre inkább nem a paraszt termésének fölöslegéből, hanem a legelemibb élet- szükségleteiből préselték ki.

Uj korszak kezdődött ezzel a nagy 3 szociális válto­

zással Macedónia és vele Törökország és a Balkán sorsában is. A nyomor, a közigazgatás basáskodása, a földesurak önkénye, az adószedők nyuzása megterem­

tette az elégületlénságet, a felkelést. A földeden, nincsetlen proletárokká lett parasztok bandákba állot­

tak, szelíd komondorok voltak addig, szabad farkasokká lettek ezután és kezdetét vette Macedóniában a hírhedt bandaharcok korszaka. Egy csomó szegény ember össze­

verődött, fegyvert szerzett és ott szerezte meg a meg­

élhetését, ahol tudta, olyan eszközökkel, ahogy lehetett.

Ezeknek a félig forradalmár, félig rabló bandáknak az

eredete ugyanaz, mint a magyar szegénylegényeké és velük is épp oly kevéssé bírt a közigazgatás, mint a magyar betyárokkal, mert a nép velük tartott és rej­

tegette és táplálta őket.

A macedón parasztokat vándorlásaik és bandahar­

caik politikai tényezőkké tették. Amikor először láttak messzebb a falujuk tornyánál, amikor eljutottak Görög­

országba, Bulgáriába, Szerbiába, látták, hogy ott szabad a paraszt, hogy ott megszűnt már a feudalizmus. Fel­

ébredt nemzeti érzésük, nyelvük szerint görögnek, bolgárnak vagy szerbnek kezdték érezni magukat. De ugyanakkor a lehetetlen határok közé szorított, a diplomácia által természetellenesen kicirkalmazott apró Balkán-államok is Macedóniára vetették a szemüket.

Kialakult a Nagygörögország, Nagybulgária, Nagy- szerbia ideálja, amik mind csak úgy jöhettek volna létre, ha a kis államok magukhoz csatolhatják Mace­

dóniát. A Balkán-államok közt egyre élesebb nemzeti ellentétek hegyeződtek ki és ezeknek az ellentéteknek a szolgálatába állították a macedón bandákat. Első­

sorban vallási jelszavakkal aggatódott tele a harc. A görög egyház, a bolgár egyház és a szerb egyház harca takarta el a hódítási törekvéseket. A macedón bandák szegénylegényei belekerültek a balkáni politika sodrába.

És ahogy a nyomor és a török elnyomás nőtt, úgy szaporodott a bandák száma és a bandaharcok gyakori­

sága is. Hiszen nemcsak a nagy alapvető gazdasági ellentét, a földesur és a jobbágy ellentéte fütötte eze­

ket a harcokat, hanem még fokozta őket az elképzel­

hető legnagyobb ellentétek egész sora. A spahi török, a rajah szláv : nemzeti ellentét, a spahi mohamedán, a rajah keresztény : vallási ellentét, a gyaur kutya és a hitetlen pogány ellentéte, a spahi katona, a rajah paraszt : a fegyverforgatás és a földmivelés ellentéte.

Tizenötezer török nagybirtokos és több mint egy millió szláv paraszt áll szembe egymással Macedóniában.

Nem csoda hát, ha megszületett a parasztban a török iga levetésének az eszméje. A macedón paraszt előtt a Törökországtól való szabadulás egyben a spahi tizede alól való szabadulást, a zsaroló adóbérlö elől való menekvést, a keresztényt mészárló mohamedán

katonától való szabadulást, a pártoskodó török büro­

krácia alól való szabadulást jelentette. Ezért akarták Nagybulgáriát, Nagyszerbiát, Nagygörögországot. De éppen azért nem értek el semmit, mert nagyon is sok­

félét akartak. A görög macedón Görögországhoz akart csatlakozni, a bolgár eszményképe Nagybulgária volt, a szerb álmai Nagyszerbiához fűződtek. így történhetett az, hogy a török elnyomás keltette életre a macedón bandákat, de azért egymás ellen hadakoztak. A török uralom pedig a régi osztrák abszolutizmus Metternich- politikáját alkalmazta velük szemben : egymás ellen játszotta ki őket. Felégetett falvak, legyilkolt asszo­

nyok és gyerekek, elhajtott nyájak, az éjszakai eget pirosra festő égő buzakazlak voltak kísérői ennek a bandaharcnak. A bandák pusztították egymást és a törököket, a török uralom kegyetlenkedett, ahol tudott, és 1903-ban valósággal forradalmi állapot lett úrrá egész Macedónián.

Jl nagyhatalmak intrikái.

Törökországnak ezt a belső válságát nem hagy­

hatták felhasználatlanul a nagyhatalmak, a Balkán két régi intrikusa : Oroszország és Ausztria-Magyarország sietett a közbelépéssel. 1903-ban a miirzstegi egyezség­

ben megállapodást kötöttek Macedónia reformjairól.

Flottatüntetéssel rákényszeritették Törökországot a reformprogramra elfogadására. És úgy látszott, hogy Macedónia kikerül a feudális kormányzás alól és európai közigazgatás menti meg a bandaharcoktól.

Macedónia kormányzója mellé ellenőrző osztrák és orosz hivatalnokokat adtak, osztrák-magyar, orosz, angol, francia, olasz tisztek vezetése alatt csendőrséget szerveztek. Macedónia pénzügyei a hatalmak ellen­

őrzése alá kerültek. A paraszt sorsán a tized reformá­

lásával akartak segíteni. De ezek a szép reformok se jelentettek semmit. A nagyobb bandák harcát lehe­

tetlenné tette az uj csendőrség, de a kisebb bandák száma egyre szaporodott. Macedóniában nem változott semmi, csak éppen a hatalmak zsarolták meg a

„reformprogrammal" Törökországot. Amikor Török­

ország a reformok megvalósítására fel akarta vámjait emelni, Anglia kizsarolta a Szmirna-Aidin vasúti

vonal engedélyezését, 1908-ban pedig a macedón igazságszolgáltatási reformot Ausztria Magyarország a Szandzsák-vasút kizsarolására használta fel. Felzudult akkor minden érdekelt fél. Szerbia ellenértékűi a Duna-Adriai vasutat, Bulgária a Durazzóig, Olasz­

ország a Valonáig vivő vasutat követelte. Anglia az egyie inkább élesedő német-angol ellentéttől hajtva, sietett biztosítani az orosz barátságot és 1908-ban VIL Edward és II. Miklós cár revali találkozóján meg­

egyezett Oroszországgal. Oroszország kijelentette, hogy a Szandzsák-vasuttal Ausztria-Magyarország ke­

resztültörte a mtirzstegi egyezséget. A Révaiban elha­

tározott uj macedóniai reformprogramra tízezer ember­

ből álló „repülő hadoszloppal" akart Macedóniában rendet csinálni.

De ekkor nagy fordulat történt. Az uj-török agi- tációtól átitatott török hadsereg nem akarta tűrni Anglia és Oroszország megszégyenítő parancsait és forradalomba lépett az ellen az uralom ellen, amely ezt a nemzeti megalázást zúdította az országra. Az uj-török tisztek vezetése alatt felkelt a hadsereg, Macedóniából Konstantinápolyba masírozott és 1908 júliusában kicsikarta Abdul Hamidtól az alkotmányt.

Az uj-törökök uralomra jutottak és a nagyhatalmak macedóniai reformakciója megbukott, ügy látszott, hogy az uj-törökök elég erősek és elég modernek lesznek arra, hogy maguk alkossanak reformokat.

1908 szeptemberében visszahívták az európai tiszteket, egy részük pedig átlépett törők szolgálatba. így vég­

ződött a hatalmak reformakciója és elkezdődött az uj-török kormányzás Macedóniában.

Mz uj-tőrök uralom és Törökország összeomlása.

Az uj-török uralom centralisztikus kormányzása, az európai kapitalista államok mintájára formált államhatalmat akart teremteni. A feudális birodalom két modern eleme fogott össze az uj-török forradalom­

ban : a néhány város gazdag polgársága, amelyhez eljutott az európai liberalizmus és a hadsereg katona­

tisztjei, akikben a külföldi nevelés erős nemzeti ön­

érzetet fejlesztett ki. Az európai Törökország két fontos néprétege is támogatta őket : a keresztény nemzeti­

ségek és a török proletárság. Úgy látszott, hogy a hanyatló, szétztlllő Törökország az uj-török uralomban még egyszer összeszedi minden eleven erejét és uj életre kel. De másként lett. Éppen ez a roppant erő­

feszítés, ez a minden lehetőséget megmozgató görcsös próbálkozás siettette a régóta vajúdó nagy török összeomlást. Törökország csak úgy maradhatott fenn az európai hatalmak intrikái és a széthúzó nemzeti­

ségek törekvései között, ha ki tud emelkedni a feuda­

lizmus posványából és kifelét befelé egyaránt erős kézzel össze tudja fogni sokfajta tartományait. Az uj-török uralmat ez elé a feladat elé állították a viszonyok, de a tények kemény logikáján és a maga belső reakciósságán betörte a fejét.

Erős kézzel láttak hozzá a centralisztikus állam megteremtéséhez. Addig a török állam hatalma nem­

csak Macedónián törött meg, de alig volt ereje Arábia vagy Kurdistán, vagy Albánia vad törzsei fölött is.

Az arab meg albán törzsek vad csikók gyanánt vetettek le magukról most is minden központi uralmat. A modern kapitalista állam alapfeltételei : az adófizetés, a büro­

krácia, a katonakötelezettség. Az arabok és albánok ősi szabadsága pedig éppen abban állt, hogy ők sohse fizettek adót, kiváltságuk volt, hogy nem kellett rendes katonai szolgálatot teljesíteniük és „nemzeti saját­

ságuk", hogy törzsfőnökeik vezetése és a maguk ősi vadságu törvényei alatt éltek. Tüzzel-vassal ment neki az uj-török centralizmus mind e kiváltságoknak, termé­

szetes hát, hogy rövidesen Arábiában és Albániában mindent lángba borítottak a lázadás tüzcsóvái. Tüzzel- vassal akartak „rendet" teremteni az uj-törökök Macedóniában is. Katonai expedíciókkal, erőszakkal lefegyverezték a parasztokat, azután elvették egyházi önkormányzatukat, a keresztény iskolákat a mohamedán állam felügyelete alá helyezték, a keresztények katonai szolgálattól való mentességét megszüntették, soviniszta politikával a keresztény vidékekre mohamedán családo­

kat telepítettek, mind e rendcsinálás költségeit pedig magukkal a macedón parasztokkal fizettették meg : megnövelték az adóterheket.

Ennek a politikának az volt az első következménye, hogy a macedóniai keresztény nemzetiségek, amelyek annyi lelkesedéssel és reménnyel üdvözölték a török forradalmat, gyűlölettel fordultak el az uj-török ura­

lomtól és az lett a második következménye, hogy az addig egymás ellen harcoló görög, bolgár, szerb bandák most közös politikára egyesültek. „A nemzetiségi harc igy újra feltámadt és megint bandák portyáztak mindenütt az országban. De most azzal a különbség­

gel, hogy a keresztény népeket, amelyek a múltban mindig elkeseredetten küzdöttek egymás ellen, most a kormánynak valamenyiükkel egyformán erőszakos fel­

lépése közös védelemre egyesítette. Először történt most meg, hogy ezek a népek közeledtek egymáshoz.

Ez a közeledés teremtette meg alapját a szabad Balkán-népek szövetségének, amely a török kormányt és a nagyhatalmakat úgy meglepte. Az uj-török uralom erőszakos politikája teremtette meg igy ezt a szövet­

séget". (Assen Zankov : A Balkán-válság és Török­

ország rothadása. Neue Zeit XXXI. 1.)

A centralizmus belső politikája teljesen csődöt mondott, csődöt kellett mondania, mert nem lehetett egy államban összefogni, egyazon uralommal kormá­

nyozni Arábia feudalizmus előtti nomád törzseit és a kapitalizmustól már áltatott Macedóniát. Történelemben, gazdaságban és kultúrában annyira különböző ország­

részekből nem lehetett modern egységes kapitalista államot alkotni. Az uj-török uralomnak különben is csak egyetlen varázsos eszköze volt kormányzásában : az erőszak. Erőszakkal nyomta el a munkásmozgalma­

kat épp úgy, mint a nemzetiségi mozgalmakat, szuronnyal akarta megoldani a szociális kérdést csak úgy, mint az államkormányzás összes kérdéseit. Az uj- török szuronyok éle azonban kicsorbult a török viszonyok erején és mennél tovább állott fenn az uj- török uralom, annál , világosabb lett, hogy csak az erőszak tartja fenn. És ugyanakkor kitűnt az is, hogy nemcsak centralisztikus államot nem tud teremteni, de a feudalizmust se tudja megszüntetni, hogy ebben is reakciót jelent a haladó tendenciákkal szemben. Az uj-török uralom, ha erős központi kormányzást akart, ha egységes birodalmat kívánt, akkor csak a sokféle

tartomány egyetlen összekötő kapcsára : a mohamedán vallásra és egyetlen nagy török osztályára : a mohamedán bégekre, a földbirtokosokra számíthatott. A feudalizmus elleni küzdelem, a paraszt felszabadítása és birtokba visszaültetése a bégek, a spahik elleni küzdelmet, ez pedig a török nemzeti uralom elleni küzdelmet jelen­

tette volna. Kitűnt, hogy az uj-török uralom nem tudja megdönteni a régi török feudális rendszert, mert ezzel a maga uralmát is megdöntené, kitűnt, hogy a török uralkodó osztályok uralmának bármely formája is végső soron kénytelen támasztó kézzel segíteni a roskadó feudalizmust és bürokráciájának és hadseregének modern formái ellenére is belső mivoltában ellene szegül a kapitalizmus kialakulásának. Világossá lett, hogy a kapitalizmus csak a török uralom elpusztulása árán bontakozhat ki európai Törökországban.

De csődöt mondott az uj-török erős kéz külső politikája is. Az uj-török uralom abban a nemzeti fel­

buzdulásban született, amely a revali egyezség nyomán támadt és olyan nemzeti megalázásokban végződött, amiket még Abdul Hamid uralma sem látott. 1908-ban Ausztria-Magyarország annektálta Bosznia-Hercegovi­

nát, amelyet 1878 óta megszállva tartott, Bulgária ki­

mondta függetlenségét, Krétában forradalom prokla- málta az elszakadást, 1911-ben Olaszország Tripoliszra vetette magát és elszakította Törökországtól. Ezek a csapások alapjában rendítették meg az uj-török uralmat. Maga a hadsereg is meghasonlott. A régi rend hívei szövetkeztek a „szabadelvűekkel" és a katonatisztek „Szabadság és Igazságosság" jelszava alatt egyesült csoportjával, amely az „Egység és Haladás" bizottságával szemben decentralizációt hir­

detett. Az erőszakkal és vesztegetéssel összehozott uj-török parlamentet szétkergették és hiába próbált az uj-török párt forradalmat hirdetni, hiába alkotott ellenparlamentet és ellenkormányt, se a nép, se a hadsereg nem mozdult védelmére és az uj-török uralom végleg elbukott.

A török uralom eljutott összeomlásáig. Yemenben arablázadás, Albániában malisszor-felkelés tépte meg, Macedóniában keresztény nemzetiségek fogtak össze ellene, a hadsereget belső politikai viszályok bontot­

ták meg, Tripoliszért Olaszországgal kellett harcolnia sok vérbe és pénzbe kerülő háborúban. Ebbe a meg­

gyengült, lerongyosodott, kiéheztetett őrségü török várba csaptak le a Balkán-szövetség ágyúinak a golyói. Még mielőtt a háború megkezdődött, már le volt győzve Törökország. Igazában nem Lüle-Bargas és Kumanovo csataterein, hanem belső politikai és szo­

ciális életének a csataterein vérzett el a török uralom.

2 . Musztria-Magyar- ovszág felelőssége .

M fekete-sárga kterikalizmus : Hlóánia.

Ausztria-Magyarország keze mindig benne volt a Balkán eseményeiben. Láttuk, hogy a Szandzsák-vasút kizsarolásával indult meg az a nagy lavina, amely a hatalmak intrikáin át az uj-török forradalomhoz veze­

tett. A Balkán-szövetség megalakulása mögött, a Balkán-háború kitörésében is ott van ez a zavart fel­

idéző kéz. De nemcsak ezért fontos, hogy végigkísér­

jük az osztrák-magyar klerikalizmust, a fekete-sárga imperializmust, a bécsi diplomáciát titkos és nyílt utjain, hanem azért is, mert ugyanazok az okok, ame­

lyek létrehozták a Balkán-háborút, működtek tovább is Ausztria-Magyarország és Szerbia meg Oroszország ellen­

tétének a kihegyezésében. Amikor a Balkán-háború okait megértjük, egyben megértjük az Ausztria-Magyarország népeit fenyegető háboruveszedelem okait is.

A Bécsben csinált külpolitikának régi tradíciója az, hogy Albániában felkelést szítson és osztrák-barátokat szerezzen. Az osztrák imperializmus nagy álma Szalo- niki megszerzése és Albánia tengerpartjának a meg­

hódítása. Ebben és nem Trieszt olaszainak a kesergé- sében van az igazi magja az osztrák-olasz ellentétnek.

Az olasz parlamentben mondták : „Olaszország érdekei és jogai az Adriai-tengeren Albánia jövőjétől függnek, aki megszerzi Valonát, annak kezében van az Adria kulcsa.“ Chlumetzky pedig, az ismert osztrák publicista, akit nemrég az olasz király megfosztott olasz rend­

jeleitől, megállapítja : „Inkább tűrhetnénk egy orosz

Konstantinápolyi, mint egy olasz Valónál vagy Szalo- nikit. Mert ez egyet jelentene a monarchia gazdasági katasztrófájával."

A monarchia és Olaszország imperialista politikája egyaránt Albánia felé akar* terjeszkedni. Az albán zavarok rendesen Olaszország vagy Ausztria-Magyar- ország tervei és szándékai szerint törtek ki és mind­

két hatalom a maga céljaira akarta felhasználni őket.

Itt van a folytonos olasz-osztrák marakodásnak a leg­

főbb oka, az albán kérdés állandó háborús veszedelem keltője Itália és a monarchia között. Olaszországot hosszú időre lekötötte a tripoliszi háború és az utolsó időkben egyre inkább az osztrák diplomácia kereke­

dett felül Albániában. Ahogy azelőtt a guruló rubel, az utolsó időkben a guruló forint szerepelt főbujtogató- ként a török zavarokban. Hivatalosan is az albánok pártfogóját játssza a monarchia. Ausztria-Magyaror­

szág a katolikus albánok protektora. Állandóan felszó­

lalt érdekükben a török kormánynál. Mindig az albá­

nok ősi szabadságát védte. 1908 óta három felkelésben lázadtak fel az albánok. De ha ezekben a felkelések­

ben megkaparjuk a vad kecskepásztor és rongyos al­

bán felkelőt, akkor a bécsi diplomata elegáns, frakkos alakja tűnik elő. Az albán „forradaloméban volta­

képpen a klerikális osztrák-magyar külpolitika harcolt guerillaharcot Törökország és Olaszország ellen.

Az albánok felkelését nem a guruló forint terem­

tette meg, csak hozzájárult a nagyranövekedéséhez.

Az albán felkelés nem egy elnyomott nép fellázadása a zsarnokság ellen, mint a macedón lázongás, hanem egy elmaradt nép felzúdulásává szorosra vont állam- szervezet ellen. Az uj-török uralom modern, centra- lisztikus államot akart csinálni, amelyben hivatalnokok kormányoznak, amelyben mindenki adót fizet és kato­

náskodik. A hegyek között élő, pénzt alig ismerő pásztor albánok, akik még mindig az ősi tözsszerve- zetben élnek, akiknek alaptörvényük a vérboszu, kéz- zel-lábbal kapálódznak az olyan egységes török állam ellen, amely nem ad nekik autonómiát. Az albán auto­

nómia voltaképp az adómentesség és a nem-katonás­

kodás autonómiáját jelenti és ösztönszerü fellázadása egy népnek, amely semmit sem kap, se anyagi, se

szellemi kultúrát, a török államtól, ez ellen az állam ellen. A pénzben való adófizetés koldussá tenné ezt az úgyis szegényes természetgazdaságban élő népet és az iparnélktlli török birodalom még csak ipari munkássá se tudta őket tenni. A gyárak kéményei helyett csak a kivándorlóhajók kéményei várnak az albánokra. Pusz­

tulásra van ítélve az albán nép, mert nem tud bele­

illeszkedni a kapitalista Európa vad hajszájába. És ezen nem változtat a szerb hódítás se. Ha megadja magát a szeri? uralomnak, az pusztítja el, ha harcol tovább, vagy „autonómiát“ kap, megőrlődik a folyto­

nos külső és belső, háborús és vérbosszus vérengzés­

ben. Amerika indiánjainak a sorsa vár az albánokra is.

Ezt a szomorú néppusztulást használta ki Ausztria- Magyarország keresztényi diplomáciája. Lassú vakon- dokmunkával befészkelte magát Albániába. Ami kevés külföldi árut elfogyaszt a koldus Albánia, azt nagy­

részt Ausztria-Magyarországból viszik oda. Mindenfelé elhelyezte a bécsi diplomácia a maga előőrseit. A konzulátusok, a papi szemináriumok, a kórházak nagy- része osztrák kézben van és osztrák pénzen épült. Égy német író mondja el, hogy amikor meglátogatott Al­

bániában egy iskolát, amelyben százötven kis albán fiút és leányt osztrák apácák tanítottak, a kis gyere­

kek az osztrák himnusz eléneklésével üdvözölték. Igen erőssé teszi az osztrák befolyást az, hogy a katolikus albán törzsek papjait mind osztrák szemináriumokban nevelik. Albánia egész katolikus klérusát Ausztria tartja el, minden katolikus pap évi 600 koronát kap a monarchiától. Az albán kikötők postaforgalmát is Ausztria ragadta magához. Az osztrák Lloyd hajói je­

lentik elsősorban az albánok számára a tengeri for­

galmat. Ezen a nagyarányú hálózaton épült aztán az osztrák-magyar diplomácia korrumpáló befolyása. Ez a diplomácia Zsoltijában tart albán forradalmárokat, az osztrák szellemben nevelt katolikus papok izlamelle- nes propagandát csinálnak, albán törzsfőnökök sok osztrák és magyar adókból gyűlt pénzt tesznek évről- évre zsebre. Szellemi vezetőkön és pénzen kívül még fegyvert is adott a felkelésnek a bécsi diplomácia. A felkelők nagy része Mannlicher-fegyverrel volt ellátva.

A berlini „Germania“, amely az osztrák külpolitiká-

ban igen jól értesült újság, megírta, hogy az annexiós válság idején a nyugtalankodó Montenegróval szemben a fekete hegyek országának régi ellenségeit, az albá­

nokat fegyverezte fel Ausztria-Magyarország. Ezek az osztrák fegyverek azok, amelyek az albán felkelésben a klerikalizmus áldásaitól kisérve, a törökök ellen harcoltak.

Voltaképpen már régen háborút visel Ausztria- Magyarország diplomáciája Albániáért. Az albán for­

rongásban a szellemi vezetés, a pénz, a fegyver a mon­

archiáé volt, csak éppen a negyedik tényező : a harcoló ember az albánoké. De éppen az most a veszedelem, hogy odáig fogja juttatni a monarchia klerikalizmusa Ausztria-Magyarország népeit, hogy a harcoló ember­

tömeget is az osztrák és magyar népnek kell majd kidllitania.

Ahogy Törökországgal szemben mindig védte a monarchia az albánokat, ahogy Olaszországgal szem­

ben 1907-ben szerződéssel kötötte ki Albánia függet­

lenségét Törökország összeomlása esetére, úgy áll most sarkára a klerikalizmustól hajszolt osztrák-magyar diplomácia Szerbia hódító szándékaival szemben. Szer­

bia az Adriai-tenger partján, Albániában akar kikötőt, de ezzel megsértené Albánia „ősi függetlenségét“, csorbát ütne a monarchia lelki gondozására bízott katolikus albánok „szabadságán“, hát Alessio és San Giovanni di Medua nyomorult, apró kikötőiért, az albán vérbosszú és osztrák-magyar katolicizmus bigott, sötét szövetségéért kockára teszi a bécsi diplomácia Ausztria- Magyarország népeinek életét és vagyonát. Ha pedig Szerbia meghátrál, akkor az önálló (de mégsem iga­

zán független) Albánia megteremtésével örökössé és kihegyezetté teszi az ellentétet Ausztria-Magyarország és Olaszország között. A fekete-sárga klerikalizmus szerepe Albániában nemcsak a múltban és a jelenben, hanem a jövőben is vérontás és pusztulás rémeit idézi az osztrák és a magyar nép fejére.

M fekete-sárga diplomácia : Macedónia felosztása.

Az albánok állandó uszításáért és az albán fel­

kelésért elsősorban az osztrák-magyar klerikalizmust terheli a felelősség. És amíg az albán mozgalmak fel­

szitásával annyira meggyöngitette a török uralmat, hogy a Balkán népei arra merészelhettek gondolni, hogy elég erősek volnának az összetörésére, azalatt a bécsi diplomácia intrikáival és titkos machinációival egyre erősebben ráirányította figyelmüket Macedónia fel­

osztásának a lehetőségére. Igaz, hogy ebben a bűnben méltó társa volt Oroszország is. Az európai reakció két régi főbünöse, a katolikus Habsburg-monarchia és az ortodox cári abszolutizmus most egymásra akarja tolni a háborús válságért való felelősséget. De egy­

formán bűnös az az Ausztria-Magyarország, amely a katolikus albánokat lázitotta és puskával és pénzzel támogatta Törökország ellen és az az Oroszország, amely a görögkeleti bolgárokat és szerbeket uszította a Balkán-szövetség megkötésére. Akár katolicizmus, akár pánszlávizmus legyen is a takaró köpönyeg, Ausztria-Magyarország is, Oroszország is csak zsák­

mányt akar a Balkán zűrzavaraiban. A Balkán-népek egymást öldöklése igazában nem Nagyszerbiáért, Nagy- bulgáriáért, Nagygörögországért történt, hanem az osz­

trák-magyar imperializmus végcéljáért : Szalonikiért és az orosz imperializmus végcéljáért : a Dardanellákért.

A bécsi diplomácia már 1882-ben titkos szerződést kötött Szerbiával, amely szerint Szerbia lemond min­

den igényéről Bosznia-Hercegovinával szemben, viszont Ausztria-Magyarország támogatni fogja Szerbiát Mace­

dónia és Bulgária meghódításában. 1898-ban pedig a bécsi diplomácia Bulgáriával kötött szerződést Mace­

dónia meghódítására és felosztására. Az utolsó idők sötét politikájának a titkaiból a Népszava balkáni ankétjének a során Christian Racovsky, a Balkán kitűnő ismerője leplezett le megdöbbentő hitványságo­

kat. A bécsi diplomácia jezsuita politikájáról a követ­

kezőket Írja Racovsky:

„Az orosz diplomácia hozzászoktatott bennünket a durva cinizmus politikájához, de a Ballplatz diplomatái mindig el tudták rejteni játékaikat. E tekintetben érde­

kes, hogy milyen görcsösen ragaszkodtak ahoz, hogy az Oroszországgal kötött reichstadti egyezség titokban maradjon. Mialatt beleegyezett Törökország részleges felosztásába, a bécsi diplomácia továbbra is hangoztatta barátságos érzelmeit a szultánnal szemben és hasonló­

képpen a berlini kongresszuson a románok barátjának mutatta magát, bár már aláírta azt az aktát, amely Bessarabiát az orosz abszolutizmus járma alá hajtotta.

A bécsi diplomácia későbbi magatartása is mindig csak hódítási szándékainak a bizonysága. Mindenfelé, ahol csak lehetett, szövetségeseket keresett politikájá­

hoz. Hosszú ideig azt hitte, hogy Szerbiában találta meg politikájának hűséges szövetségesét. De az 1885-iki szerb-bolgár háború után, amely Bulgáriát előtérbe állította, az osztrák diplomácia cselekvésének központ­

ját Szófiába tette át. Az utolsó négy évben roppant érdekei leleplezések jelentek meg a bolgár sajtóban külön­

böző bolgár körök és az ambiciózus osztrák diplomácia együttmunkálásáról.

Ez az együttműködés — különösen ami Macedóniát illeti — már az első macedón fölkelő mozgalmaktól datálódik. Ma már minden kétségen kívül áll, hogy bizalmas összeköttetések voltak egyes macedón forradal­

márok és Ausztria-Magyarország ügynökei között csak úgy, mint ahogy később Bécs és az albán főnökök között. így a bolgár nyilvánosság megtudta, hogy Saratov, a macedón bandaharcok hires főnöke, egy­

általában nem vetette meg az osztrák pénzt és szabad bejárata volt Bécsiben a külügyminiszterhez. Megtudták azt is, hogy a Ballplatz kiküldöttjei, ha szükséges ügyükre nézve, nem haboznak a tör segítségét sem igénybe venni. így vádolják őket, hogy részesei voltak Rostcovski bitoliai orosz konzul meggyilkolásának

Már 1908-ban történt meg az első együttműködése Bulgáriának és Ausztria-Magyarországnak. Bulgária függetlenségének és Bosznia annexiójának a prokla- málása kapcsolatos tények.

Ez az együttműködés közelebb hozta a bolgárokat Ausztriához és négy év óta az osztrák-bolgár szövetség már a levegőben volt. Már arról is beszéltek, hogy Bulgária kárpótlásul Macedónia egy részéért, amely osztrák birtokká lett volna, Ausztriától Szerbia terü­

letének egy részét fogja kapni, mert Szerbiát is arra Ítélték, hogy eltűnjön ugyanabban a végítéletben, mint

Törökország.

Ismerek egyéneket, akik 1909-ben a bolgár politikai pártok vezetőinél propagandát csináltak ezeknek a ter-

veknek, amelyek azonban hajótörést szenvedtek a szlavofil érzelmeken és azon a természetes gyanakvá­

son, amely a kis népeket eltölti a nagyok iránt. Isme­

rek egy hajdani demokrata-párti minisztert, aki hogy igazolja Szerbiának esetleges felosztását Bulgária és Ausztria között, kijelentette : nem fogjuk megtűrni, hogy negyven kilométernyire fővárosunktól egy olyan hatalmas szomszéd telepedjen le, mint Ausztria. (Mert ha Szerbiát teljesen elfoglalná Ausztria, akkor Szófiá­

tól csak negyven kilométer választaná el.)

Tudok szófiai lapokról és újságírókról, akik rende­

lteiket és kiküldetésüket Ausztriától kapták.

Hogy mennyire behatolt már á dolgok logikájába az Ausztria-Magyarország és Bulgária közötti szövetség, mutatja az az általános hit, amely Bulgáriában a múlt évben uralkodott az alkotmányrevizió idején, hogy a 17. cikket, amely felhatalmazza a királyt titkos egyez­

ségek megkötésére, csakis az Ausztria-Magyarország és Bulgária közötti szövetség megkötése érdekében alkották.

Ez a hit élt Bulgária valamennyi politikai köré­

ben, amelyek már régóta nem láttak mást Ferdinánd királyban, mint az osztrák-magyar szövetség ügynökét.

Személyesen tanuskodhatom emellett.

A bolgár szocialista napilap, a Napred hasábjain, amelyet a múlt évben én vezettem Szófiában, harcot indítottunk, hogy behatolhassunk egy másik titkos egyezség rejtélyeibe, amelyet 1902-ben irt alá Orosz­

ország és Ferdinánd király. Hogy bizonyságot szerez­

zünk erre az egyezségre vonatkozólag, egy ankétet rendeztünk a régi bolgár miniszterek közt. Többek között Sakasoff szocialista képviselő elment Ghena- dieffhez, a stambulovisták fejéhez. És Ghenadieff bár nem tagadta az 1902-iki egyezség meglétét, azt állí­

totta, hogy az csak holt betű maradt, de abban meg­

erősítette Sakasoffot, hogy a 17. cikk revízióját az Ausztriával való egyezség reményében hozták, amelynek a szövege állítólag már teljesen készen volt a palotában és csak az aláírásokra várt.“

Ez a leleplező írás megmutatja, hogy a bécsi dip­

lomácia eszközeinek a hitványságánál csak a céljai hitványabbak. Ugyanakkor, amikor jezsüita szemforga­

tással ígért barátságot Törökországnak és udvarolt a szultánnak, kézalatt mindenkivel összeállóit, aki szoba- állt vele Törökország földarabolására. Az utolsó idők­

ben igy próbálkozott Bulgáriában is. Osztrák-magyar­

bolgár szövetséget akart teremteni, amelynek célja Macedónia és Szerbia felosztása lett volna. És Szalo- niki örült ábrándjáért minden eszközt jónak lát a harcra Berchtoldék diplomáciája. Nemcsak Albánia fel­

kelőit, de Macedónia bandavezéreit is zsoldjában tartja az osztrák-magyar külügyminisztérium. Hihetetlen im- moralitással dolgozik a Balkánon mindenfelé a bécsi forint. A sajtó megvesztegetése, ujsági.ók kitartása, politikai pártok zsoldbavevése, bandafőnökök finanszí­

rozása — ez az a politika, amiért a klerikális impe­

rializmus lelkesedik. Albániában a felkelő Mannlicher, Macedóniában a merénylő tör jelképezi ezt a keresztényi és civilizált politikát.

M fekete-sárga imperializmus : Hz annexió.

A kapitalista világ roppant forrongáson megy ke­

resztül. Megint reng a föld az országok alatt, megint uj térképek vannak készülőben. A nagy kapitalista államok újra fel akarják egymás közt osztani a vilá­

got. Franciaország Marokkót emésztette meg, Anglia és Oroszország hitvány utonállók módjára osztozott meg a szerencsétlen Perzsián. Oroszország Mandzsú­

riában próbálkozott. A nyomorgó, alig élő Spanyolor­

szágnak is odavetettek valami koncot Marokkóban.

Németország Anglia uj, hatalmas versenytársaként je­

lentkezett és vitássá tette egész, évszázadokon át össze­

harácsolt gyarmatbirtokát.

Ausztria-Magyarország Bosznia okkupálásán kívül semmit sem kapott ebben a nagy világfelosztásban.

Nem is maradt már csak egyetlen terület, ahol még érdemes zsákmány kínálkozott hatalmi terjeszkedésé­

nek : a Balkán. És ahogy az osztrák ipar egyre nőtt, ahogy a magyar fogyasztóterület önállósulása, a nem­

zeti ellenállás, az önálló bank és külön vámterület jel­

szavai egyre fenyegetőbb népszerűségre tettek szert, annál erősebben kelt életre az osztrák-magyar imperia-

1 izmusnak az a régi álma, hogy a Balkánon megvet­

hesse a .lábát, Albániában kijusson a tengerhez és végső diadalul bemasirozhasson Szalonikibe. Mint min­

den álomnak, ennek is van reális magja. Az osztrák iparnak, ha terjeszkedni akar, egyedül kínálkozó iránya a Balkán és a Balkán államai egyre inkább jelentős piacai lesznek az osztrák-magyar ipari és kereskedelmi kivitelnek. De, mint minden álomnak, ennek is meg­

vannak a fantasztikus, lehetetlen elemei. A Balkánra jutást két hatalom féltő vigyázása akadályozza. Az egyik Olaszország, a másik Oroszország. Olaszország­

nak szintén Albánia adriai kikötői kellenek, Oroszország­

nak meg a Dardanellákra van szüksége és Pétervárott még Bécs szalonikii ábrándjainál is régebben álmodoz­

nak Konstantinápolyról.

De nemcsak hogy az olasz és orosz Cerberus el - állta az útját az osztrák imperializmus törekvéseinek, hanem az uj-török forradalom még azzal a veszede­

lemmel is fenyegette, hogy meglévő balkáni birtokait is elveszti. Az uj-török forradalom, hullámai átcsaptak Boszniába is, amelynek lakosságát a fekete-sárga civi­

lizáció dicsőségére katonai diktatúrával kormányozta Ausztria-Magyarország. A török alkotmány nyomán felemelkedett a bosnyák alkotmány követelése is. Bosznia népe különben sem volt elégedett és csak gyűlölettel tűrte az osztrák-magyar idegenuralmat. Az uzsora-kapi­

talizmus minden visszaéléseivel, az osztrák bürokrácia minden önkényével gyötörte őket. A földbirtok egyre jobban eladósodott, az adók egyre emelkedtek, a zsíros állásokba az idegenek ültek bele, a vállalatok profitját az osztrák kapitalisták szedték le. A bosnyák nép szá­

mára az osztrák-magyar uralom csak a csendőrség és a kivándorló hajók alakjában jelentkezett.

Igazi sikerei Boszniában csak a klerikalizmusnak vol­

tak. Az okkupáció idején alig volt Boszniában néhány katolikus templom, az annexió idején már kétszáz katolikus templom, huszonhárom kolostor, tizenegy katolikus gimnázium és nyolcszáz szerzetes dicsérte az urat.

Mindez az elégületlenség Boszniában az alkotmány követelésének jelszavában és az idegenuralom elleni agitációban sűrűsödött össze. A monarchia urai meg-

rémültek és elhatározták Bosznia és Hercegovina vég­

leges annexióját. Az uj-török forradalommal szemben igy az első gáncsvetéssé Bosznia annexiója lett. Az annexió indította meg az európai Törökország végle­

ges szétmállását. 1908 október ötödikén annektálta I. Ferenc József Boszniát, ugyanaznap mondotta ki Bulgária, addig Törökország adót fizető tartománya a maga függetlenségét és kiáltatta ki magát I. Ferdinánd a bolgárok cárjának. A következő napon, október hatodikán pedig Kréta lakossága mondotta ki, hogy elszakad Törökországtól és görög testvéreihez csatla­

kozik. És az annexió következménye volt három esz­

tendővel később Olaszország rablóhadjárata Tripolisz ellen.

Törökország az annexióra az osztrák-magyar árukra kimondott gazdasági bojkottal felelt, amely érzékeny károkat okozott Ausztria-Magyarország iparának és kereskedelmének. A fekete-sárga imperializmus politikai gyámoltalansága megint remekelt : ipari érdekekéit kereste a balkáni terjeszkedést és éppen az ipari érde­

keket sújtotta vele legerősebben. Az annexió kedvéért lemondott a monarchia az addig okkupálva tartott novibazári szandzsák további megszállásáról, azonfelül 'ötvennégy millió kárpótlást kellett kiizzadnia Ausztria- Magyarország népeinek az annexió kétes értékű dicső­

ségéért, azért az örömért, hogy megint belekerültünk a nagypolitika sodrába. És nem akart vége szakadni azoknak a dicshimnuszoknak, amelyekkel körültömjé- nezték Aehrenthal dicső politikáját, aki kiirtotta Goluchowsky tehetetlen, szenilis semmittevését a kül­

ügyminisztériumból és meghódított egy tartományt, amely már évtizedek óta a monarchia birtokában volt.

Vagy ha nem is hódította meg, hát legalább törvé­

nyessé tette a régi rablás zsákmányát, ahogy a betyár is hamis passzust szerez a lopott ló mellé. Magyar- ország népe keservesen megfizetett akkor a fattyú Boszniát „törvényessé" nyilvánító születési bizonyít­

ványért. Az annexiós válság szolgálásáért Bécsben szentesítették az Andrássy plurális választójogát. Ez a tapasztalat tehát nem volt nagyon alkalmas arra, hogy a magyar nép lelkesedéssel fogadja azt az eseményt, amellyel Berchtold gróf augusztusban újból a bécsi

diplomáciához ragadta a „kezdeményezést" és újból belevitte a monarchiát a nagypolitika viharaiba.

A fekete-sárga klerikalizmus, a fekete-sárga imperia­

lizmus összes tendenciáinak összefoglalása, a bécsi diplomácia jezsuita szemforgatásának és egyben tájé­

kozatlan tehetségtelenségének az összefoglalása volt Berchtold gróf hírhedt augusztusi javaslata, amely Törökország „megerősítésére“ követelte a „decentrali­

zációt“, amely autonómiát követelt Albánia és Mace­

dónia számára és amely ezzel bölcsen megadta a Balkán-szövetség későbbi ultimátumainak harci jel­

szavait. Berchtold indítványa tette a török válságot euró­

pai válsággá. Anglia, Oroszország és Franciaország balkáni megegyezését akarta Berchtold gróf vele kivé­

deni és éppen az Oroszország védösége alatt megala­

kult Balkán-szövetség malmára hajtotta a vizet.

A fekete-sárga, klerikális imperializmus minden vissza­

fojtott vágyódása kitört ebben a javaslatban, amely egyszerre világossá tette az intrikák addig titkos szövését. Egyszerre érthetővé lett, hogy miért kérte Bulgária két nappal Berchtold indítványa előtt a hatal­

mak beavatkozását a török ügyekbe. Ugyanaz a komédia játszódott le megint, mint az annexiós válság idején.

Akkor is Bosznia függetlenitésével egyidőben mondotta ki Bulgária a maga függetlenségét. Mint jól össze­

tanult hamiskártyások, úgy játszottak egymás kezére Bécsben és Szófiában.

De a magyar népnek túlságosan nagy tétje van ebben a játékban, hogysem gyönyörködni tudnánk a szemfényvesztéseikben és csalafintaságaikban. Az össze­

játszás mindkét esetben nagyszerűen sikerült, de azért az annexiós válság idején és a Berchtold javaslatát követő Balkán-háború idején egyaránt háborús vesze­

delem elé kerültek Ausztria-Magyarország népei. Az annexió idején a Boszniába vetett reményeitől örökre megfosztott Szerbia izgalma a végsőkig fokozódott, Oroszország pánszlávjai háborúra izgattak és csak Németország fegyveres erejének a latbavetése és a japán vereségben és belső forradalomban elesett Orosz­

ország gyöngesége hárította el ekkor a háboruvesze- delmet. Most pedig, hogy a Balkán-szövetség csapatai meghódították az európai Törökországot és a bécsi

diplomácia Albánia ftlggetlenitésével örökre meg akarja ölni Szerbia adriai kikötőhöz fűződő reményeit, Szerbiá­

ban megint fel jaj dúl a kétségbeesés hangja, Orosz­

ország a határra veti a csapatait és még fokozottabb és súlyosabb háború veszedelme idéződött fel.

Érthetetlennek látszik, hogy az annexió miatt, egy már évtizedek óta elfoglalt terület jogi lekötése miatt hogyan kockáztathatta a hárommilliós Szerbia az ötven­

millióé nagyhatalommal való összetűzést. E látszat mögött mélyebb okok vannak és ezek az okok különösen érdekesek és fontosak, mert ugyanezek az okok működ­

nek a mostani háboruveszedelemben, Szerbia mostani izgalmaiban és Ausztria-Magyarország mostani agresz- sziv külpolitikájában is.

3. Szerbia és Musztria- Magyavovszág ellentéte .

Mz agráriusok bűnei:

M szerb sertés •

Szerbia vakmerő és kétségbeesett politikája a ha­

talmas osztrák-magyar monarchia ellen nem más, mint egy fojtogatott ország halálhörgése és jaj kiáltása a hatalmasabb támadóval szemben. Szerbia gazdasági életérdekeit az osztrák-magyar monarchia évtizedek óta rendszeresen elnyomja a magyar agráriusok és a velük szövetkezett osztrák agráriusok érdekében. Szer­

bia tisztára agrárország, ipara csak alig kezd alakulni, lakossága földművelésből és állattenyésztésből él. A hivatalnokok, katonák és papok rétegét leszámítva, Szerbia tisztára parasztország. Adóra, katonára, vasút­

építésre, királyi civillistára csak akkor van pénze, ha a paraszt eladhatja a maga gabonáját és sertését. A legközelebb kínálkozó, sőt egyetlen piaca pedig Szer­

bia agrár termékeinek a szomszédos Ausztria-Magyar- ország, melynek iparos városi lakossága már eléggé fejlett ahoz, hogy külföldi élelmiszerbehozatalra van szüksége. Ez a természetes állapot Ausztria és Ma­

gyarország iparára is a legkedvezőbb állapot volna, mert a szerb paraszt a maga földmives termékeiért kiárult pénzen elsősorban az osztrák-magyar ipar áruit vásárolta volna meg. Ez volna a legkedvezőbb állapot Ausztria és Magyarország proletárságára is, mert az élelmiszerbehozatal megnövekedése csökkentette volna az élelmiszerdrágaságot. És ez lett volna a legkedve­

zőbb állapot a monarchia külpolitikájára is, mert ezzel baráti viszonnyal kapcsolhatta volna magához Szer­

biát és növelhette volna befolyását a Balkánon.

Ez lett volna a helyes, észszerű és természetes állapot — világos tehát, hogy a monarchia kereske­

delmi politikája ennek éppen az ellenkezője volt. Már Metternich idejében mindig gáncsot vetett Szerbia ke­

reskedelmi érdekeinek az osztrák-magyar abszolutiz­

mus, erőszakkal bele akarta préselni a kereskedelmi és vámönállóságra törekvő Szerbiát a török baksis- vámrendszer zűrzavaraiba. Amikor aztán a berlini kon­

gresszus megteremtette az önálló Szerbiát, akkor mégis le kellett ereszkednie annyira, hogy az uj állammal egyenrangú hatalomként tárgyaljon. így jött létre 1878-ban az az előzetes kereskedelmi egyezség, amely szabályozta a két állam között a vasúti, kereskedelmi, vám és hajózási ügyeket és amely Szerbia kívánsága szerint állandó vámközösséghez vezetett volna. De a vámközösség terve csakhamar felborult, Ausztria- Magyarország az 1881-ben megkötött kereskedelmi szerződésben visszautasította a közös vámterület aján­

latát, mert a mindenható magyar agráriusok nem akarták megengedni a szerb állattenyésztés szabad behozatalát. így is szoros kapcsolat keletkezett a két állam között, kölcsönösen különböző kedvezményeket biztosítottak egymásnak és ha nem is vámmentesen, de mégis bejöhettek a monarchia területére Szerbia főldmivelésének és állattenyésztésének a termékei.

Nagyjából ezt az állapotot tartotta fenn az 1892-ben kötött uj kereskedelmi szerződés is. Szerbia egész ki­

vitele a monarchia felé irányult és bevitelének nagy részét a monarchia szállította. 1905-ben, ennek a szer­

ződésnek az utolsó esztendejében, Ausztria-Magyar- ország harminc millió négyszázezer korona értékű árut szállított Szerbiába, vagyis Szerbia összes bevitelének hatvan százalékát. Ugyanebben az esztendőben Szerbia összes kivitelének kilenctizedrésze, hatvannyolc és fél millió korona az osztrák-magyar piacra került. És ez Szerbiának a földrajzi és gazdasági viszonyai mellett nem is lehetett másképp. Szerbia termékei agrártermékek, körülötte pedig valamennyi szomszédos ország szintén agrárország, amely nem tudja felhasználni Szerbia termény- és állatfeleslegét. Ezek az agrártermékek pedig valamennyien súlyos áruk és súlyúkhoz képest nem nagy értékűek, tehát szárazföldi közlekedéssel

nem bírják meg a messzire szállítás költségeit. Ten­

gere pedig Szerbiának nincsen, a diplomácia olyan sze­

rencsétlenül cirkalmazta ki a határait, hogy nem ka­

pott egy talpalatnyi tengerpartot sem. Mind e körül­

mények tehát Szerbiát abba a kényszerhelyzetbe sodorják, hogy csakis Ausztria-Magyarország kínálko­

zik árui egyetlen piacául.

Ezt a Szerbiát érte 1905-ben az a csapás, hogy az 1892-es kereskedelmi szerződést az osztrák-magyar monarchia az agráriusok agitációjára felmondotta. Ret­

tenetes csapás volt ez Szerbia népére. Ausztria-Magyar­

ország a következő feltételeket szabta az uj kereske­

delmi szerződés megkötésére : Szerbia egyáltalán nem hozhat be élő állatot a monarchia területére, vágott álla­

potban sem lehet korlátlan az állatbehozatala, hanem ennek a mennyiségét is előre megszabják. Ezek a fel­

tételek annyit jelentettek, hogy a szerb mezőgazdaság­

nak egyetlen piaca, Ausztria-Magyarország kijelentette, hogy nem hajlandó területére bocsátani Szerbia áruit.

Szerbia mindenfélét megpróbált, hogy Ausztria-Magyar- országot engedékenységre bírja, azt is megpróbálta, hogy a szerb termékeknek másfelé szerezzen piacot.

De kísérletei meddők és hiábavalók voltak. 1906-ban csak ideiglenes kereskedelmi szerződést kötött a két állam és csak 1908 március 14-én hozták tető alá az uj, végleges kereskedelmi szerződést. Ez a szerződés 1908 szeptember 1-én lépett rendeletileg életbe és harmincötezer szarvasmarhának és hetvenezer sertés­

nek vágott állapotban való behozatalát engedte meg.

Az agráriusok ezért is rettenetes lármát csaptak, bár mennyiség szempontjából ez az engedmény a régebbi élőállat behozatalnak csak a felét teszi ki. Az agrárius agitációnak, mint mindig, most is meg volt az ered­

ménye és 1909 április 1-én a szerb kereskedelmi szer­

ződést véglegesen visszavonták. Szerződés nélküli álla­

pot következett ezután és csak 1911 január 24-én jött létre uj szerződés Szerbiával, amely még kisebb mennyiségre, tizenötezer szarvasmarha és ötvenezer disznó levágott húsára szorította le Szerbia megenge­

dett bevitelét.

Ez a magyar és osztrák agráriusok dicső nemzeti harcának története a szerb disznó ellen. Miközben a