ssm
TISZATÁl SIMÁI MIHÁLY:
Vallomás a szabadságról
— S ez egy szó erejével Kezdek el ú j r a élni Hogy rádismerjek s
[neveden Szólítsalak
Szabadság.
(Paul Eluard) Azokon a hajnalokon, mi- kor a keleti égalj úgy vé- resedett át, akár egy kato- nazubbony, s a felkelő nap rohamszínű jelzőrakétaként vöröslött; azokon a hajna- lokon, az ágyúk földi mennydörgése közepett, amikor házsorok, tervek, szerelmek, életek dőltek
XVII. ÉVF. 4. SZ.
1963 április, oé tafiaLunJM:
romba, s úgy látszott, az eget is földig lerombolja a háború, s csak egy bomba- tölcsér marad a föld, mely- nek oldalán árva bogarak- ként futkos az emberboly- ból életben maradt néhány
— vér, tűz, vas hármasszö- vetségének hajnalain, gye- rekfejjel —, hogyan is tud-
hattam volna, hogy ezután a születettek újjászületésének
napjai k ö v e t k e z n e k . . .
A
z Eposz hősei nagyon is egyszerű emberek vol- tak, éppolyan halandók, mint a háború többi célba- vettje. És mégis heroizmu- sukból született minden.Ebből született a többi he- roizmus lehetősége is. A békés építésé, az alkotásé, a művészeté. Ebből született az Űj.
. . . Most állsz a folyópar- ton, nézed a különös búvár- úszót, a napot, amely egy- napi lélegzet után éjszaka- hosszat alábukik a vízben.
Nézed a felszikrázó várost, magasba ívelő tornyaival/
átballagsz a kőpilléres hí- don Szegedről Újszegedre, s közben az az érzésed tá- mad, hogy ez a nyugalom, ez a béke is óriási pillére- ken nyugszik benned és ben- nem, valamennyiünkben.
Ü N N E P D É R I S T V A N R A J Z A
(JlLÍLÓlí Cf-jULWt:
J U H Á S Z GYULÁHOZ
A z én fáim is a jegenyék, az én egem is ez a csillagos ég.
A Tápai lagzi, a bőgő brummogása, az én földemen is zúgott zokogása.
Testvér-neved nekem a hűség.
nekem a példa, az egyszerűség.
Hányszor volt nekem intő üzenet képen lehajló szép szakállas fejed!
Dalaid rőt rőzseláng ja mellett melengettem az elzsibbadt lelket.
Körül a fagy roppantott egy népet:
csontot, velőt, nehéz emberséget.
Dózsa kínját te hányszor elsírtad, nevét vérrel homlokomra írtad.
Szívig ette magát az az írás — ne feledjem, mi volt az a kínzás!
Egyhangú volt. mondják, a nóta, a tücsöké is e g y j eg y ű k ó t a
de tőle zeng az alkony, a z a r a ny(
de mégis örök és ezer s zí n c v a n
M E R L E G E M
Vita a Tiszatáj egyéves tevékenységéről
Nagy jelentőségű, a dél-magyarországi írók és irodalmárok egyesztendős tevé- kenységét jelmérő vitának volt színhelye 1963. márc. 5-én a Szegedi Újságíró—
MSZBT klub: folyóiratunknak, a Tisza- tájnak 1962-ben megjelent számait vitat- ták meg az MSZMP Központi Bizottsága
és a megyei, városi pártbizottságok mun- katársainak, művelődésügyi funkcionáriu- soknak, a Művelődésügyi Minisztérium, az
Írószövetség Központja és a Tiszatáj mun- katársainak, valamint írógárdájának je- lenlétében.
A vitát Andrássy Lajos, a Tiszatáj fe- lelős szerkesztője nyitotta meg, a jelen- levőket köszöntve, és méltatva a vita jelentőségét.
Vitaindító referátumot Simon István Kossuth-díjas költő, a Magyar Írók Szö- vetségének titkára mondott.
Simon István referátuma
Bevezetőként kifejtette, hogy az Írószövetség vidé- ken működő folyóiratai te- vékenységének megvitatása jelentős alkalom arra, hogy a vidéken élő írókat egyre intenzívebben kapcsolják be- le a mai élő magyar iroda- lom egészébe, vérkeringésé- nek áramába. Utalt b Mis- kolcon és Debrecenben meg- tartott, ilyen jellegű -viták hatására, m a j d részletesen elemezte a Tiszatáj egyesz- tendős tevékenységének leg- jellemzőbb jegyeit.
1957—58-ban az írók Budapesten is mindig izga- lommal vették kezükbe a Tiszatáj példányait — mon- dotta Simon István —, mert
volt, hogy a Tiszatáj a szel- lemi, közelebbről az irodal- mi konszolidáció megterem- téséért vívott harcban pél- dásan tevékenykedik.
A továbbiakban kifejtet- te, hogy azok az elvi, teo- retikus írások, amelyek an- nak idején meghatározták a lap karakterét, ma nem tudnak olyan egyértelműen és olyan erős érvénnyel han- got adni egyes irodalompo- litikai kérdéseknek, mint a korábbi években. Persze, ma sokkal nehezebb bizo- nyos tekintetben a szerkesz- tés, mint 1957—58-ban volt, amikor egészen kiélezett ideológiai harcot kellett folytatni, mégis az az igé- nyünk, hogy a lap a maga
karakterével, a maga profil- ján belül sokkal határozot- tabban, egyértelműbben és bátrabban foglalhatna állást elvi kérdésekben — aho- gyan pl. Horváth István Ká- roly tette, ö kiválóan tapin- tott rá a Sarkadi-kérdésben olyan fontos problémákra is, melyeket más vitázok egyáltalán nem láttak vilá- gosan. Más értékes elvi írá- sokat is találunk természe- tesen a lap évfolyamában, pl. Tóth Miklós tollából, de az ilyen esztétikai, ideológi- ai, teoretikus megnyilvánu- lásoknál általában a Tisza- t á j hasábjain is erősen hat egynémely vitatható pesti állásfoglalás.
— Tizennyolc évi megúj- hodás, tizennyolc évi növe- kedés után íme a diákko- rú, diákkedvű ország érett- ségizett a szocializmus alap- jainak lerakásából, s ered- ményeit lobogtatva a szo- cializmus teljes felépítésé- nek felnőttkorába lépett.
Tizennyolc év alatt a Tör- ténelemnek hány kemény vizsgáját kellett a párt ve- zetésével letennünk Múlt, Jelen és Jövő háromszoros felelősségű katedrája előtt!
egendásan hősi és ve- rejtékesen — volt, hogy tragikusan — nehéz évek- ben születtek meg a terem- tés válaszai; felépült váro- sok házhalmaz-válaszai, a szellemi éhkopp kultúríor- radalcimmal való megszün- tetésinek válaszai, a tudás világi tótorony-építésének vá- laszai ; a változásnak olyan elemi erejű válaszai, ami- lyeneket csak igaz eszme vezette nép adhatott saját igazságiról. S íme, a vála- szok végösszege; íme, "har- cokban í.rmosult szocializ- musunk*; íme a statiszti- kák és szemek tükrében egyformán fénylő történe- lem.
Az emberi lélekben vég- bement változások statiszti- káját az irodalomnak, ne- künk, diákkorú orezág diák- jainak, íróknak, költőknek kell elkészíteni a magunk egyáltalán nem hivatali esz- közeivel. A szárnyat adó sza- badság akkora ívet adott az emberi szellem röpténok.
olyan határtalan lehetősé- geket a művészetnek, h o a az irodalom is minden irányba kiterjeszthette hatá- rait. Befelé is. A belső koz- mosz határain túlra hatol- ni, a titok-csillaghalmazokat elérni, feltárni éppoly fon- tos számunkra, mint a kül- ső világ teljes és tudatos birtokbavétele.
Igen: a lét létesítményei mellett a tudat "létesítmé-
nyeinek* azonos jelentőséget kell tulajdonitanunk. A József Attila álmodta har- mónia megszerkesztése kint és bent, társadalmi síkon és egyéni lelki szinten — a leg- nemesebb poditikai cél. S a cél elérésében óriási feladat vár az irodalomra.
Az irodalom mindig job- ban megvajúdta saját szü- letését, ha kevésbé vérese*
is — mint anyja, a Kor. Így van ez imo6t is. Az ország Nagy Művével együtt azon- ban születőben vannak az írói lelkiismeret és élet- szomj, a pártosság és har- cos kiállás nagyot akaró művei is. Olyan művek, amelyek 1945 nélkül soha- sem, vagy csak torzán, csak elvetélten jöhettek volna vi- lágra.
£ ért van, hogy az az országos katharsis, amely a nagy történelmi d r á m a befejezésekor az ú j életet élőkben támadt, az a sza- badságérzés, amit 1945 ho- zott nekünk, m á r sok és méltó visszhangot kapott az ú j magyar irodalomban.
"Lassan széled a vert tör- [ténelemx Segítségedért hangosan kiál- [tok — szabadság! — Tégy gazdag-
* [gá minket!
Gazdagság! Térdelj ide mel- llénk az Alföld szőnyegére...«
— kiált föl Váci Mihály, egyik megindítóan szép ver- sében.
S erről a szabadságról a legszebb ünnepi beszédeket, úgy érzem, hétköznapjaink
Vita a Tiszatáj egyéves tevékenységéről
Fenákel Judit elbeszélése, felmerülő kérdések úgy tisz- vánvalóan felelős volt sze- Ami mégis, a prózai rovat tázódhatnánalc, hogy vala- mély szerint maga az író iff (Folytatás az 1. oldalról, hasznára, „hiszen színvona- mégsem ilyen jelleget mutat. S S T ^ U ^ k a p n / n k " S b f E z a - ^azságos ál-'— Az a tanácsunk — l as a b b müvek megformala- — Ügy latom — fejteget- a k ö ve t k e z ő lenne: a növel- tőségi munkánkhoz. Én ma- lásfoglalás ebben a kérdés- folytatta Simon István sara ösztönözne oket. A vers- te a továbbiakban Simon I á k n a g y r é s z e á l t a l á b a n gam, aki évek óta szerkesz-
hogy a lap ilyen jellegű ®a r d á t, I S.. szélesíteni István —, hogy a szeppro- »Szerelmi« problémákat vet tőségben dolgozom, szintén írásai a jövőben egyértel- s z"ks e g e s másutt élo, neve- zai rovatnal valamivel jobb f e l ( e z természetesen egész szeretnék olyan örömmel ha- műbben, határozottabban, ®e b b költők bevonasával. a helyzet. Egyik-másik kö- mai prózai termésünkre jel- zamenni erről a vitáról, nagyobb kockázatot vállalva Tekintve, hogy az itt élő zólt novella olyan színvo- lemző) — s ez önmagában mely a meggazdagodott, fel-
tükrözzék a saját, itt kiala- koltok es szerkesztők egy- nalu, hogy nincs Magyaror- nem is lenne baj, ha a köz- adatát tisztábban és sokré- ge az adottságoknak megfa- kult véleményeket. ertelmubben a közéleti li- szagon olyan folyóirat, mely életi ihletésű novellák nem tűbben látó irodalompoliti- lelően tükröződnék a lap-
. , , , „ ranak a hívei, kissé érthe- ne közölte volna szívesen, szerepelnének aránytalanul kus és író öröme, összege- •
Szubjektív hangú
tetlen, hogy a beszerkesztett Ilyen volt pl. a legutóbbi kis számban a lapok hasáb- zésként csak annyit: le- — g o t a b e í e J &"publicisztikát
versek elég nagy százaléka számokban Csoór István és jain.ben.
— Szeretnénk, ha az itt élő, igen tehetséges írógár- da hozzáértése, felkészültsé-
A kritikai rovat munkájáról
Szerintem a lap leg- sét illetően, s ez valóban mokat illetően is ilyen kon-
zésként csnk
gyünk m i n d n y á j a n " azon, z é s ü l- — Ha a lehetőség hogy a kísérletezés szabad- megvan a tovább-bontako- ságának „hangoztatása mel- záshoz — és nyilvánvalóan lett elsősorban mégis iro- megvan akkor a lehető- jobb, legkoncepciózusabb ré- ^ . h o g r ú g y m o n d j a m - c e j i c i ó z u s a n ; l i y e n t a r v ^ r f - g g g ; iro- ^ mindenáron valósi-
dalmat kell adni ennek az S°t kell teremteni. Mindez nem jelenti, hogy a lap ar- culatát nem érezzük általá- ban pozitívnak, jónak, s
Kiss István felszólalása
— A közéleti, kultúrpoli- tikai írások között nagyon érdekes volt pl. Sipka Sán-
dor szociologikus jellegű _ , .. J P J ™ ^ ^- 9.. 9 ^^— • 9 | „^—
vallomása. Ez az írás jelzi r f . " _n a" ^z. ]a u a, b™o n "megkomponált* szám volt. en járna el a szerkesztés,
azt is, mennyi lehetősége le- t,k a i . A - ®'. a Nem ártana, ha más szá- — Szeretném, ha a vitán országnak hetne a lapnak, ha széle- S Zerint naffvon tetszik
sebb sugárban fogja át ™e l y S L ^ T T i s z n t ó í
Dél-Magyarország kulturális az a Kivetkező. A Tiszataj _ „ _ problémáit. Az ilyen jellegű dalmi é l e t r e / d W v ü l ' b o n v ^
T-^SE HÍT*"
Tf
Xp0zéját ^ 3 2 U t Ó b b Í e s z t e n d ő k s o" értékei között tarthatók szá- korántsem azért hangoztat-í r á s n k h a l l a t l a n u l i z s a l m a s - a a l m i e l e t renajuvui Donyo- kővetően Kiss István, az rsn általában helvec PC7TT>P; . , , , , f , ,
tó ielOTtékeTnvé toS l u l t k ö™lményei között ki- MSZMP Központi Bizóttsá- ^a a"a l ab a n helyes eszmei, mon. juk, hogy az egyoldalú érté- Snelíü S v e s számokat vételesen helyes tájékozó- g a Tudományos és Kulturá- p o h t l k a i szemlelet ervenye- A továbbiakban azt fejte- kelés hibájába essünk, de
A verérrikk iellesű vaev d a 5 r o 1 ^ ^ n ú s á g o t , he- l i s Osztályának munkatársa s u l t- Csetri Lajos nak Sar- gette, hogy az 50-es évek- mi most elsősorban az álta- m á s kultúrpolitikai, ill. iro- í l n v e ^ e s ' ^ n t o k r a T m e l v e k * * * S Z Ó t „ k a d Í I m r é r Ő 1 C Í k k e b e n i n d u l t tehetséges írók lünk hibásnak tartott je- dalompolitikai jellegű írá- eg%z R o d a M é l j ü n k elő- ~ Köztudott dolog - egyes megállapításaival esetleges megrekedéséért lenségeket szerettük volna sokat illetően kiemelte Nagy r e h al a d á s á n a k a jellemzői, mondotta —, hogy az iroda- azonban semmiképp nem természetesen felelős volt a szóvá tenni a legteljesebb f^tordtoörn í r J f v t o l n m á l á / A z i rodalmi élet eseménye- lom sajátosságánál fogva a tud egyetérteni. Igényes, politikai helyzet is, de nyil- segítőszándékkal,
evrorauiora i r o u vauomasat. it> m e t V 0 a m e gjeie n t m ű. iegPopulárisabb művészet, s színvonalas írásnak tartja,
31 h i t t a t - l ^ ^ L 3 nyilvánvalóan politizálnia azonban pl. a modernizmus kell, de mindig irodalmi esz- és izmusok megítélésében gondolom én — hangoztat- kritikai rovat, hogy leg-
ta —, hogy az írói p u b l i - többször a legégetőbb iro
A vita felszólalói
cisztikánk szubjektívebb dalmT problémák gyökeréig közökkel. A publicisztikát inkább azt kellene hangoz- megformálása mennyire n yú i t (pl. Fejes Endre regé- illetően ennek hiányát érez- tatnunk, hogy azok elavult
lapban, tehát ha utak, még akkor is, ha na-
A vitában felszólaltak: Mátrai Mátyás, a Művelődés- nagy hatóerejű lehet, s n y é n e k ^ h á r o m kritikája)."A Zük~a" "lapban, "tehát ha utak,"még" a k k o r " i 7 ha~n~a- Ü g y i M i n i s z t é r i u m I r o d a l m i Osztályának munkatársa. Sik- mennyíre ^színesíti a lapot, kritikai ^fások, p e n z i ó k s z a b a d t a n á c s o t a d n o n l ) a g yo n w k p o z i t í v é s' f e l h a s z. lós János, a megyei pártbizottság titkára, Sárközt István,
Szigorúbb mércére
a z o k a t a megjelent műve- publicisztika m ű f a j á b a n in- nálható elemet is tartalmaz- a városi pártbizottság munkatársa, Kiss Lajos, Papp La- két, s azokkal foglalkoztak kább az irodalmi riportoknak, nak.irodalmi eszközökkel
van szükség
A versrovatra vonatkozó- elsődlegesen, melyek ennek az
a n kifejtette, hogy bár a z ' ^ f e S l l e m z I b b meg1 0 1 -"1 0 1 4 élménybeszámo- v o na t k o z ó a n vitába szeretne S f f élk Öa lap 'versrovata S S K S t b b ^ k n a k , a színesebb, érdeke- s z á U n i C s e t r i L a j o s s a l, S a r„ nincsen arányban azzal az (Váci Mihály, Benjámin sebb, szubjektívebb jellegű k a d- m ű v é s z i t e v é k e n y s é g e
erőviszonnyal, melyet a sze- László kötete, Cseres Tibor iroi vallomasoknak kellene gedi és Szeged környéki köl- regénye stb.). A művek jó helyet biztosítani,
tők tehetsége érzékeltet, kiválasztása a rovat szer-
jos, Fenákel Judit Lődi Ferenc, Krajkó András, Kovács
A™ ®i k Probléma, melyre Sándor Iván, Dér Endre, Nacsády József, Csetri Lajos, llia Mihály és Havasi Zoltán.
Andrássy Lajos zárszavában válaszolt a felmerült kér- désekre, m a j d hangoztatta, hogy a tanácskozás hasznos azon szakaszának megítélé-
Felhívta a figyelmet arra, kesztésének átgondoltságára
se, mely az 1952—56-os esz- eligazítás volt abban a tekintetben, hogyan tovább, ho- Hangoztatta, hogy az iro, t e n d ő k r e g ^ Ebben az gyan lehet az eddiginél még tervszerűbben törekedni a b n w es?é<i7pn" kezdő fiatal enged következtetni, és a ha minél több színvonalas . , ,
UUtfik p r ó b á l k ^ á s a i n ^ szerkesztési koncepció k i - íművet képes letenni az ol-m, w t letenni nl- időszakban a személyi kul- lap sajátos karakterének kialakítására. Megállapította, publikálása helyett az lenne szélesedését jelzi. Ez külö- v a s ó a s ztal á r a , l a k b a t b d r. tusz adta minden nehézség liogy sok olyan feltáratlan területére is fény esett a
a helyesebb és járható út, nősen érvényes a 12. szá- ' u -
> / 1 1 t l l ~ 1 7 T7" 1 n a p t e w i A
teseDo es jarnaio UT, HUKJ. » — •»•— i o „„,. minHiu ieientnsé ellenére Sarkadi — de ha ha a versrovat szigorúbb mot illetően. Kiérzem ebből úgy tetszik, Simon István,
mércével mérne, s példamu- a számból, hogy ennek a geneK megieieioen rogjan » ; tató, a minőséget, a tenden- szerkesztése valóban átgon- értékelni, s művének szere- Juhasz Ferenc, Nagy Laszlo
ciát' tekintve iránymutató dolt. E szám cikkei közül p e l e g z a z e g é s z m a i m a g y a r is — alkottak olyan szín-
v e r s e k* k öSn? S LS^a rÍ Í irodalom fejlődésében is. vonalas műveket is, melyek
Tiszatáj tevékenységi körének, melyekre a jövőben foko- zott figyelmet kell fordítani.
A tanácskozáson többen hangoztatták, hogy a dél- magyarországi írók tevékenysége színvonalában is emel- R n i t o v á nr lf n kaá b ba t aS n S f d n T ' ó ^ e T A t i i t o ' t S " Megállapította, hogy a lap-' ma is irodalmunk' komoly kednék, ha a Tiszatáj havi folyóirattá fejlődhetne.
| CSERHALMI IMRE:
F Í T T I a szilveszteri gőz. Különben is fázékony, foly-
F ton melengetnem kell — harsogta nagy da- r a b f é r j e vidáman, feleslegesen indokolva, hogy miért csak ő kíséri le a kapuig a vendégeket.
Hajnali négy óra volt. Eddigre túlestek a szilvesz- _ ^
g . í r j i W T ^ ^ r r ^ * Z 1 U 1 H I A M A S
annyi mértéktartás és ízlés, hogy hazainduljanak ami- ^ ^ W
kor nyilvánvaló hogy a hangulatoknak a hangos dana- 19 szástól a csendes mélabúig terjedő skáláján m á r egyetlen ú j dallamot sem tudnak együtt eljátszani.
Elli m a j d n e m elmosolyodott: tíz éve a felesége en- nek a férfinek, akinek léptei alatt most bizonyára a kő- lépcsők is felnyögnek. "Tíz év, és jóformán semmit sem ismer belőlem. Pontosan az a behemót, gyermek-tiszta sofőr maradt, aki annak idején, az egykori rangjara oly büszke úri házból megszöktetett. Bennem volna a szil- veszteri gőz?* Gondolatait hirtelen rosszullét akasztotta
— Mégis sokat ittam — súgta, s m e g r é m ü l t ' a gya- nútól hogy ha ezt a f é r j e jobban észrevette rajta, mint ő magamagán, akkor talán mást is, talán mindent tud.
Az ablakhoz ment, szélesre tárta az üvegszárnyakat.
Hétemeletnyi mélységben, a tér túlsó oldalán, egyetlen táskarádió zenéjére s a hozzá csatlakozó szilveszteri trom- biták ritmusára twistet jártak a fiatalok. Lehettek hú- szan-harmincan. Télikabátban álltak a körbe az újonnan érkezettek. Felülről furcsa látvány volt: mintha torz őslény keresgetné apró lábainak elalvás előtt a legké- nyelmesebb pihenőhelyzetet.
Megfájdult az ablakdeszkán a könyöke, felült hát, es az üvegnek támasztotta hátát. Három hónapja készült már, hogy elpusztítsa önmagát, de sohasem sikerült. Gaz volt' elég, gyógyszer is, a Duna sem fagyott be még ak- kor csak éppen mindig jött valami, K Sy jókedvű gondo- lat,' egy napos délután, egy kellemes dallam vagy bármi más, ami elodázta önmaga ítéletének végrehajtását. Es bár nem akarta, századszor vagy ezredszer — most újból végig kellett gondolnia a bűnt.
A GYEREK HÍÁNYA
házasságuk hetedik évében1 4 kezdett elviselhetetlenné válni. A f é r j e hirtelen megnémult, ha ilyesmiről esett szó. Nem kérte többé, hogy menjen nőorvoshoz, nem kérte, hogy fogadjanak örökbe v a l a k i t És ő jobban meg- ijedt ettől, mint azoktól a kitörésektől és sértésektől, ame- lyek korábban érték emiatt. Hiába hitte már, hogy az áldatlan helyzetnek a férje az oka, félelmét megsokszo- rozta a gyanú: valakit, valaki gyerekkel is gazdag nőt szeret a férje.
Elli nem tudta volna elviselni, hogy "más testből való* gyerek nevezze őt az anyjának, s azt sem, hogy házasságuk felbomolják. Ezért hát nemegyszer maga mondta a férjének:
— Józsikám, vidd m á r el ezeket a srácokat fagylal- tozni. Tudod, mennyire imádnak téged.
És Józsi rohant. Felrakta a teherautójára a ház va- lamennyi gyerekét, és irány a cukrászda. Józsi utálta az édességet, de végtelen boldogsággal figyelte "gyerekeit*, amint habzsolták, nyelték, harapták, kortyolták mindazt a jót, amit özvegy Liptai Kárclyné maszek üzemében találtak. Nagy pénzeket hagyott Józsi a cukrászdában, és csendesen, szinte puha léptekkel jött haza ilyenkor. Örö- mében ott bujkált a torkosság enyhe bűntudata, aznapi szerelmében leányszöktető fiatalságának leghevesebb vá- gyakozása.
ELLI SZEME
a twistelőkön pihent. Az a fiú, aki a táskarádiót tartotta, nem táncolt, csak harsányan nevetett. Árpádra hasonlított. Ár- pád kétméteres volt, szőke, széles vállú, svéd atléta-tí-pus, aki megszokta, hogy a nők csodálatának középpont- jában áll. Mégis elámult azon a hevességen, amellyel Elli a balatonföldvári mólón megkörnyékezte. És hogy dühöngött, amikor egy órával később, a döntő pillanat- ban — korábbi magatartásával teljes ellentétben — az asszony felugrott és kirohant a vízparti sátorból. Árpád dühöngött az elfecsérelt este miatt, s fogalma sem volt róla, hogy Elli őt az első pillanattól kezdve nagyon is kicsinek látta. Elli megtörten és boldogan sétált a par- ton egész éjszaka. "Tisztább vagyok, mint gondoltam* — suttogta maga elé, s csak reggel tért be az üdülőbe. Azon- nal összecsomagolt, hazautazott. Józsi m a j d kiugrott a bőréből: lám, mégse tud nélkülem üdülni ez a gyönyörű, ez a rendes asszony. Józsi örömét látván, Elli elkomo- rulva szólt:
— Nagyon szeretlek téged, édes Behemótom, d e . . . Nem fejezte be a mondatot, s amikor lefeküdt, min- den remény elpárolgott belőle: ha már orvul sem tud szerezni, akkor tényleg sohasem lesz gyereke.
Fél év múlva kocsit vettek, és Józsi most m á r Wart- burggal hordta fagylaltozni a srácokat. Elli nagyszerűen vezetett, s boldog volt, ha valaki felkéredzkedett mellé, legalább nem unatkozott. Mert ez volt most a legször- nyűbb. Az otthon gyermektelen üressége lassanként lan- gyos megalkuvásba szokványosodott, s Elli m á r minde- nütt unatkozott. A hivatalban minden túlórát magára vállalt, háromra növelte otthon a heti nagytakarítások számát, s ha már az olvasásban is kimerült, autózni ment.
Milyen volt Feri, akit az újpesti összekötő vasúti hídnál vett fel, s hazudva, hogy Vácra megy, csupa passzióból kivitte Gödig?
MILYEN IS VOLT
^ n ? m á b a nézi a tán- colókat az utcán, Feri- hez hasonlót nem talál köztük. Nem is találhat. Feri olyan volt, o l y a n . . . Szeretni kellett, nagyon. Utolsóéves egyetemista volt, orvosnak készült, albérletben lakott.Elli nem akarta elhinni, hogy Józsin kívül mást is sze- rethet. De amikor Feri harmadszor ült a kocsijába, és ő kilométereken át behúzott kézifékkel h a j t o t t mert elfe- lejtette indulásnál kiengedni a kart, akkor megadta ma- gát saját érzésének. Mégis, amikor a legjobban akarta szeretni, akkor veszítette el a fiút.
— Tőle elvettem volna, amire szükségem volt, a be- leegyezése, a tudta nélkül is — magyarázta kihűlt kávé- ját kavargatva. — Nem tudtam megtenni. De téged nem akarlak becsapni, mert szeretlek. Nem kívánok tőled há- zasságot, sem más felelősséget, s a gyerekünknek nagy- szerű dolga lesz.
— De neked a svéd atlétatípus tetszik — vetette közbe csaknem rémülten Feri.
— A természetnek a szerelem tetszik — szólt ősi, asszonyi nyugalommal Elli. — Szerelemből lesznek a leg- szebb gyerekek. Én mindent megteszek érted, amit akarsz.
Egy életen át szolgálni foglak, s ezért nem kérek mást, csak titoktartást.
— És ha én is megszeretném a gyereket, ha én is vele szeretnék élni, ha én a k a r n á m nevelni?!
— Ugyan! Hát azért láthatnád n é h a . . .
— Néha?
— Ejnye, de erényes lettél.
— Megtiszteltetés vagy megaláztatás. Ezen gondol- kozom.
— Azt hittem, örülni fogsz. Vagy n e m szeretsz?
Feri jól megnézte az asszonyt: idegen nőt látott. Só- hajtott:
— Neked, tündérke, fogalmad sincs róla, mi az: iga- zán szeretni.
És kiment az eszpresszóból.
P U T 1 F Á R N É
mi n d e n bizonnyal dilettáns volt Virág József né született Millo- vits Ellához képest. De Putifárné csak Józsefet akarta, Virágné pedig a saját Józsefén túl — gyereket is. Ami- kor Feri másodszor kergette el albérleti szobájának a j - tajából, Elli zokogva kereste elő noteszét a huzatos lép- csőházban, s a cím birtokában azonnal Árpádhoz h a j t a - tott a taxival. Akkoriban m á r nem mert s a j á t kocsijuk volánjához ülni.Egy hétig futkározott Árpádhoz, aki egyre kelletle- nebbül fogadta őt, mert szívből utálta a "komplexumos*
nőket, de Elli annyira célratörő volt és annyira igényte- len, hogy kellőképp szolgálhatta Árpád önimádatát. A he- tedik napon Elli rengeteg ajándékkal érkezett, gyorsab- ban távozott mint valaha, és nem jött többé.
Dalolt otthon, táncolt az asztal körül, hajnalonként alvó f é r j e orrát kacagva csiklandozta, s a következő " f u - varral* ő is elment fagylaltozni.
Hat hét után a félhomályos rendelőintézetben a jól felfogott anyagi érdeket is legyűrte az orvosban az in- gerültség:
— Asszonyom, értse meg, hiába jön ide naponta két- szer, ha egyszer meddő. Inkább menjen el egy állami intézetbe, és . . . Higgye el, sokan megteszik és boldogan élnek, hiszen «z a , gyerek olyan kicsi még, h o g y . . .
— Mit é r a maguk tudománya?! Nem tanács kell nekem, hanem gyerek! Tőlem való gyerek. Nem érti?
Hatökrök!
Elli kirohant a rendelőből, s aznap este érezte elő- ször, hogy tisztességtelen asszony. Csutakolta, vörösre dörzsölte magát a fürdőszobában, mégis szennyesnek érezte a testét. És éjszaka, amíg a f é r j e békésen aludt, meghozta önnön halálos ítéletét.
Most mindenki áll az utcán, a táskarádiós kapkodva csavarja a masina gombját, s nemhiába: az egész világ twisttel van tele, úgy látszik, s odalent megkezdődik is- mét a vonaglás. Ellit is tanították Jolánék az éjjel, s most akaratlanul is ritmusra moccan a csípője.
NEM AKART
E l l i szilveszterkor semmit. El- menni se, otthon maradni se, semmit. Józsi az utóbbi időben kezdte már úgy kezelni ő t mint a nagybetegeket szokás, akikre a halál már rá- írta érkezését, csak a pontos dátummal maradt a d ó s . . .Odalenn, váratlanul a táskarádiós is táncolni kezd.
A rádiót, mint partnerét t a r t j a maga előtt. Elli elragad- tatottan kiált a rádiós felé:
— Árpád!
A rádiós fel se néz. Elli ú j r a kiált s m á r int is bal kezével a fiúnak, éppen akkor, amikor jobb lábával a tánc ritmusára a levegőbe rúg. A mélységből semmit sem érez.
A twistelők csak akkor hagyták abba a táncot, ami- kor a kapuban búcsúzkodó Józsi ordítani kezdett Elli összeroncsolt teste fölött.
A
Sok baj volt a kubikusokkal mostaná- ban. A fene érti őket. Eddig se kerestek többet. Azon eldiskuráltak korábban is, hogy mennyibe osztályozzák a földet. A csapatvezetők összejöttek, aztán mondták.
Néha igazuk lett, néha nem. Dehát a földmunkával az ilyen vitatkozás együtt jár. Hanem az utóbbi időben egyre heve-
sebben diskuráltak. Lecjtöbb veszekedés az orosházi gátépítésnél esett, s azon a részen, amelyiken Seres földijei dolgoz- tak. Ezek a Seresék rtagyhomokiak vol- tak, onnan jártak át minden reggel ke- rékpáron. Nyilván a mindennapos pedál- tekerés fölpaprikázta őket, oda-vissza le- nyomtak vagy 70 kilométert. Tulajdon- képpen maguk mondtak le a vontatóról, mert így biciklikopásra kijárt egy kis pót- kereset.
Aztán a föld is bakafántoskodott, sen- ki se vitatta. Mikor a normát megállapí- tották, olyan sima-szelídnek mutatta ma- Qát, hogy az első ásónyomra ugrott, akár a. bolha. Később adta csak fel a köves- kavicsos alját, s bizony a csákányt is be-
leizzasztotta az erőlködésbe. Hívták az ellenőrzést, jöttek papírral, ceruzával. Ott helyben megmondták, a normázást fölül köll vizsgálni, a reklamáció jogos. Végez- zék a dolgukat embörök, möglösz a másí- lás a következő napra. A következő nap ma volt, és Seresék egész úton tárgyalták o. megmásítás kimenetelét.
Messziről hallották a motorpufogást. A vízmester nagy, dög Pannóniáját hangjá- ról fölismerték. A vízmester úgy jött, mint a, mikulás. Ajándékot hozott. Az emberek
• köré gyűltek, átkapaszkodtak a gát túlsó oldaláról.
— A számot mondja még egyszer — hitetlenkedett az öreg Muhi. Elek, minden hájjal megkent nagyhomoki talicskás. A mester olvasta tagoltan. Az emberek föl- zúgtak. Nem egyszerre. Előbb Muhi Elek, aitán Seres, aztán a többiek. 1
— Szégyen az ilyet leírni is, nemhogy megtenni — vágta keresztül az általános zúgást Seres Vince kiáltása. — Nem ját- szogatni jöttünk mink ide harminc kilo- métert. Mondják ki, ha nincs ránk szük- ség, de bolondjára nem dolgozunk.
— Láthatta a vízmester úr — próbálko- zott alázatosabban Muhi Elek —, a csá- kányt is alig vette be. Szeged alatt volt ilyen földünk négy évvel ezelőtt. '
— Még az is különb volt ennél — tódí- tott egy harmadik nagyhomoki ember.
— Különb ám, legalább egy osztállyal.
•— Onnan bentről könnyű dirigálni. De fognák csak a csákány nyelét.
— Kifehéredett az elvtársak keze.
— Ki bizony. Elfelejtette a talicskát.
— A családjukat meg divatos ruhában járatják.
— Te is járathatod, csak be köll lépni a tsz-be — röhögött keservesen Papp Ist- ván, ugyancsak Nagyhomokról való ku- bikos.
p-re elhallgattak. De olyan pillanat alatt, hogy a mester előbb a lármá- hoz, most a csendhez nem tudott szokni.
Csak a fejét kapkodta. — Nem a piacon kárálunk, emberek — morogta végül, de senki se figyelt rá. Akkor fordult ki a fák közül a vontató. Üj transzportot hozott.
— Menjünk az igazgatóságra — kiáltott Seres Vince. — Itt hiába keressük az iga- zunkat.
— Félórába telik az egész — helyeselt Muhi.
— Vagy annyiba se. Ha kihajítanak.
Papp István csöndesen szólt, de azért többen megtorpantak. Igaza lehet. Munka- időben tilos az irodára szaladgálni. Elég- szer az orruk alá dörgölték. De ha min- denképpen fontos, intézze a csapatvezető.
Valaki közbülső javaslatot tett. — Ha megmásítják, Seres is elbír vele egymaga.
Ha meg okoskodnak ...
— Tele lett a gatya — vörösödött neki Muhi Elek. — Csak lármázni, egymást mocskolni, addig tart a virtus. Nem a Vin- ce dolga ez. Mindnyájunké. A tiednek is hasítanak a kenyeréből, az enyimnek is.
De ti még a maradék darabot is oda mu- tatjátok, hátha bekapják. Gané népség nagytok, ez az igazság.
— Kit ganézol te itt? Hol élünk, az er- dőben?
— Ott, ott az erdőben. Éppen jól mon- dod, az erdőben.
— Ne egymást emberek' mit érünk el nele?
Seres sietett igazságot tenni, aztán — űagyhomokiak, utánam! Majd odabent el- lazítják, az a dolguk.
A vezető előbb szabódott, hogy neki utasítása van, a szakaszmérnökségen tilt- iák az ilyen rendbontást. De sokat nem ugrálhatott a tizenkét elszánt ember kö-
zött. A nagyhomokiak mind felkapaszkod- tak. a mester szaladt utánuk,'belerekedt u kiáltozásba — rossz vége lesz, homo- kiak, rossz vége lesz ennek.
Hát az lett. Rossz vége, az lett. Elsőnek Seres villogtatta körbe a szeméf. — Ha
l9V állunk, mérnök úr, tessék kiadni a könyvemet. Nem könyörgök én senkinek
a világon. Meg aztán lesz még velem egy Gondolaton más is.
~~ Lesz — lépett ki a sorból Muhi Elek.
A Muhi Elekét is, mérnök úr.
— A Sarjú Péterét is.
— Meg Sós Gáborét.
~~ Zsiga Jánosét.
Egymás után állt elő a tizenkét ember.
Utolsónak Papp István.
— Egyúttal az enyémet is kiadhatja, ha már... a többiek így döntöttek.
styalog indultak vissza a gáthoz. A ti-
** zenkét sáros bicikli ott feküdt egy- más mellett a töltésoldalban. Ki-ki előke- reste a magáét. Ócska masina volt vala- mennyi, de azért elgörbült pedálról, fél- rekoptatott nyeregről mindjárt megismer- ték. Libasorban, szó nélkül haladtak a keskeny úton. Papp István lánca oda-oda- csörrent a védőhöz. Arra se kellett szólni, így nyikorgott már több mint nyolc esz- tendeje. Amióta ők tizenketten, nagyho- mokiak, együtt vándoroltak töltéstől töl- tésig.
Seres Vince kubikos volt, mióta az eszét tudta. Sose akart más lenni. A földet csak úgy mellékesen akarta, hogy az asszony- nak legyen csinálnivalója. Ha nem is dup- la kereset, kitelik belőle az otthonra való.
Valamikor régen, újember korában ösz- szekapart a szomszéd kertjéből hatszáz négyszögölet. Még félholdnak se mond- hatta dicsekvésképpen. De azért földnek számított, az ő földjének. A második gye- rekkel az asszonyt kórházba vitték. Majd az egész idejét ott töltötte. S nyolc hónap alatt a kis földecske úgy elúszott, mint a bárányfelhő. Még ki sem tömődött tőle az orvosok, bábák zsebe. Vince akkor elgon- dolkozott a zsebek természetén. Hogy neki már két rossz pengőtől úgy kidagad a zse- be, a cimborák mindjárt ráolvassák — mit iszunk Vince, ha már így megszed- ted magad? Azok meg odabent csak szív- ják, nyelik a sok pénzt a szegénységtől, mégis lapos zsebbel járnak, tán százany- nyit se vennének föl. Persze nem Seres Vince dolga ezen változtatni. Az ö dolga a földhányás meg a fizetés. Többre nincs iskolája.
/i dombszögi földek aranyat érnek.
" Ezt minden gyerek tudta Nagyho- mokon. Seres Vince is tudta. Legjobban tudta, mert arrafelé lakott gyerekkora óta. Nem voltak ezen a részen nagyobb birtokok. Holdas, másfél holdas szalagokat hasítottak belőle az iparosok, ők vették meg errefele a kis parcellákat a községtől.
Mert Nagyhomokon csak a földdel bíró ember lehetett valaki. Kubikosnak, ipa- rosnak a napi munka mellé kijárt a dél- utáni kapálás. S akkor mondták, hogy
„no, ez valamirevaló ember, nem hagyja éhen veszni a családját?', ha még vasár- nap is nekigyürközve indult a földjére. A gőgöt már csak a szükség hozta. Mert se a földhányás, se az ipar nem tartott fönn egy családot.
A dombszögi földek más oldalról is ka- ron fogták a szerencsét. Elkerülte őket a tsz-esítés. A sokféle tagosítás elvonult mellettük, mint a gyakorlótérről haza- Igyekvő katonaság, pihenőt se tartott a közelükben. A kubikosok jó része már ré- gen túladott a földjén, az iparosok azon- ban még mindig vidáman csinálták a pia- bot. Ügy is hívták őket, piacosok. Mert a krumpli, zöldség sovány éveiben alaposan megvámolták a falu népét. Már a földnél- külieket. Sőt CL közeli városba is bekocsiz- tak. A piacosok az egész falu irigységét élvezték, úgy éltek, akár a kiskirályok.
Seres Vince egyik szeme mindig feléjük kacsintott, ha a házat elhagyta. Egy ilyen szép, fekete szalagocska! Hogy felpántli- kázná ő azzal a kis családot. Micsoda masnit kötne belőle a nagylánya hajába.
Hány ága-boga volna annak a masninak, hány gazdagsága. Egyik lenne maga a ház a hozzá ragasztott nyári konyhával. Épí- tene elébe fedett verandát csupa üvegből.
Másik volna a szoba, Ilonka staférungja.
Divatos kombinált bútort csináltatna bele, akkora szekrénnyel, hogy négyen se bír- nák fölemelni. Harmadik volna a disznó- ól, odalent, a hátsó udvarban. Négy ma- lac növekedne benne minden esztendő- ben. S kettőt belőle az ö kamrájuk őriz- ne tavaszig. Elmondani is nehéz, hogy ki- párnázta Vince a Seres család életét abból a dombszögi földecskéből. Persze titkolta ezt a gyengeségét, csak spicces állapotban mondogatta — ne bándd, lluskám, majd veszünk egy darabot a dombszögi földek- ből, aztán kifizetjük ezt is. Mert Iluska mindig rejtegetett valami apró adósságot, amivel máskor nem mert előhozakodni.
Közben pedig — Vince nem is sejtette
— rakosgatta egymás tetejibe a forinto- kat. Szűkösen éltek, de az már nem tűnt föl senkinek. A nagyobbról lemaradt ru- hát elhordta a kisebb, amit meg ez el- nyűtt, még mindig jó volt rongynak, ta- karónak a legkisebbre, ók meg a nagy.
apa halálából rájuk maradt ruhaneműt szaggatták. Pénzt csak kosztra adtak, ar- ra is keveset. Szóval az asszony elgazdál- kodta a keresetet, a konyharuhából varrt zacskóba.
egy szép napon előállt ágyazás köz-
** ben, hogy Süli András beacita az ipart, a földjét is árulja. De ez már olyan későn történt, amikor földet csak temetö- böl vettek halotti takarónak. Mert a falu- beli két termelőszövetkezet igen terjeszke- dett. A Petőfi elnöke jó ideje alkudott a dombszögi földekre. Mutatta is az iparo- sok sietsége, hogy ebből semmi jó ki nem sülhet. Süli András éppen a harmadik volt, aki meglépett a tsz elől.
Vince a csizmájával foglalatoskodott, lefekvéshez készült. Ilus szavára bánato- san rábólintott.
'•— Szerencsés lesz a vevője. .
— Mink leszünk a vevője.
Nagyot koppant a csizma a földön, az- tán gurulni kezdett a sublót felé. Senki
S O M O S M I K L Ó S : V Á Z L A T
nem kapott utána. Pedig fölzavarhatta a.
gyerekek álmát. Vince ráállt a csizmás lábára, a másikat beleakasztotta a hoked- li keresztfájába.
— Hogy kicsoda?
Ilusnak tetszett a csodálkozás. Még húz- ta is az időt. Evek óta várta, hogy a meg- lepetéssel előrukkoljon. Hányszor elkép- zelte Vince megnyúlt képét, lefittyedő száját, s azt a bamba fényt a szemében.
Éppen ilyennek képzelte, nem csalódott semmit.
— Hát mink. Vagyis Seres Vince.
Vince kivigyorította előreugró, sárga szemfogát. Családi örökség volt ez is, a nagyapjáról maradt rá. De az öregnek még kellett pipaszoritónak, neki csak ar-' ra szolgált, hogy mutatta, ha mosolygott.
— Seres Vince, az igen. Koporsót hitel- be vásárol, de földre telik, dkár három holdjával. Építek rá nyaralót a színésznő szeretőmnek.
Ilus is nevetett, de ő valóságos jókedvé- ből. Kihúzta a felső fiókot, és elővette a piros kockás vászonzacskót. Komótosan
csinálta, hogy minden mozdulatnak helye legyen. Aztán odatartotta Vincének. — No, emeld meg. Seres még mindig bárgyú mosollyal rázogatta a zacskót, nehezen mozdult az esze.
— Mit félsz tőle, nem békát dugtam bele. Szedd le a madzagját. Türelmetlenül odaszaladt, és maga bontogatta. — Ehol e
— dugta a nyitott zacskót Vince orra alá.
— Hát ebből.
Vincét hátraszédítette a pénz szaga.
Erősebb az még a szalmiákszeszénéi is.
— Micsoda százasok ezek?
— A Süli András százasai — hahotá- zott az asszony. — Senki másé. Süli And- rás vehet belőle perzsaszőnyeget a városi házába.
Vasárnap összehívták a jó cimborákat a brigádOól. Erős meggybort állítottak az asztal közepére.
— Földet veszek — mondta Seres Vin- ce. Félúton állt meg a pohár a vendégek kezében. — Méghozzá dombszögit.
Valaki füttyentett. — Dombszögit! Az igen!
Papp István megforgatta a poharát, s egy hajszálvékony repedést nézegetett raj- ta. — Aztán kiét? — Az ő földjével nem- rég lépett közösbe az asszony.
— Süli András árul egy holdat.
— Mennyibe?
— ötezer. Szinte ingyen van.
sjallgattak. Vince csalódottan bámulta
" őket. 0) erre a vásárra inni akart máma.
— Maga kárán okul az ember — mond- ta lassan Sarjú Péter. — Csakis a magáén.
Látod, én alaposan megbántam, hogy úgy elsiettem a dolgot tavalyelőtt. A föld, édes komám... — csapott egyet a kezé- vel —, a föld közös jószág. Akárki elköt- heti a jászol elől, pedig a te zabodon hí- zott. Ez már így van. *
— IqV — bólintott hozzá Papp István.
— lűV — koppantott az öklével Muhi Elek.
Lógatták a fejüket, még a kínálást is kelletlenül fogadták. Nem jó azt végig- nézni, hogy a legjobb cimbora mint hur- kol kötelet az eperfára. Hisz a saját nya- kára hurkolja.
— Szóval ellenzitek?
— Ahhoz nincs jogunk. De bolondot te- szel, annyi bizonyos.
— Az én bajom.
— Tiéd hát.
— Mégis megveszem.
— Csináld.
Ezzel búcsúztak. Két hét múlva Süli András dombszögi egy holdját Seres Vince nevére írták. Piacosok lettek most már ők is.
Lassan forogtak a kerekek a vékony földúton. Senki se igyekezett haza. Csak hajtottak szótlanul egymás után. Kormá- nyozták a gondjukat. Elöl a csapatvezető, Seres Vince. Utoljára sereghajtónak Papp István. Nyüszített a lánc, mikor a védő- höz súrlódott. Rossz hírrel nem érdemes
Vietni. Minek bőszíteni az otthoniakat?
De elébe menni se akaródzik a rossznak, így gondolta Seres Vince.
A papírt ugyanis vasárnap délelőtt alá- írta. S azzal a papírral a dombszögi feke- te szalag átszármazott a Petőfi Tsz hajá- ba. Ma volt a tényleges átvétel napja.
Mától kezdve az acat se az övé azon a föl- dön. Háromszor járt nála az elnök, sokall- ta már a vendégeskedést. Inkább aláírta.
Az asszony szót se szólt, szálegyenesen állt mögötte, és nézte a ceruzafogó kezét.
— Eriggy már arább, tán a nevemet nélkü- led is leírom — mordult rá keményen. Ilus
lépett valamennyit, de még mindig érezte a leheletét. Saját szemével akarta látni az aláírás minden betűjét. A nagy S még állta a sarat férfiasan, megvolt benne a szükséges virtus. De az e gyámoltalanul dőlt oldalra, karját nyújtogatta az r-nek.
S a másik e alig tápászkodott föl a papír- ról, elfeküdt rajta, akár a részeg ember.
A szóbezáró kis s betű mutatta, hogy ő még bírja. De nem sokáig.
fus ezután se szólt egész este. De Vin-
• ee fejébe belefészkelt az ördög. Végig- feküdt az ágyon, és rákezdte.
— Abból az ötezerből kitelt volna téli- kabát a három gyereknek, még neked is.
Nekem meg egy öltözet ruha. Az ünneplő nadrágom olyan fényes, hogy a legköze- lebbi lakodalomban abban nézi *meg a menyasszony, jól áll-e rajta a koszorú.
— Vagy kitódhattuk volna a házat.
Nem szoroskodnánk mindnyájan egy szo- bában.
— Éppen a földet is bepadolhattuk vol- na. Mindent átjár ez a nagy büdösség.
— Majd egy hálószoba ára. Ilonkának meglenne a bútora. Így meg csúfoskodha- tunk, ha megkérik. Dehát nem kérik meg,
(Folyt, a 4. oldalon)
3
Szaké- &iul:
K Ü S Z Ö B R E ÜLÖK
Küszöbre ülök most is hogyha játszom
— mint otthon — mikor még gyerek voltam fehér álmokat nyit fölöttem a jázmin
s nézem egy hangya csöpp nyomát a porban harangoznak és jön haza az alkony
— tejszag habzik az akácok alatt — orrát a nedves lila fénybe mártja míg homlokáról lecsúszik a nap házunk előtt ül apró nagyanyám zörög az inda — fejti a babot villogva hullnak egy égi szakajtóba száraz ujjáról a fehér csillagok
JCdatwt Qáaö i:
ÉGESS!
Ajkunkról ömlik a szavak langyos patakja, szirupos sűrűje
dagad, eláraszt — kis megalkuvások kazánkövét lerakja szívünk falára végig e gyalázat.
Tetteinket kényelem
köti gúzsba — a kemény szavaktól naponként megfutunk.
Szavaltunk a polgárnak eleget
kórusba, ha mi sem leszünk különbek:
kezet foghatunk.
Le az álarccal!
Nézd,
barátunk milyen hetyke, pedig már arca sincs a maszkvigyor mögött:
rés dülled üresen a hű tekintetekre, hol szem
kék virága
• nyílott azelőtt.
Szavaim vérét ontsa
hegyes tőrű kétely — ha elárulom magam,
mihez leszek hű még?
Vak kényelemből tűrve, s meglustuló vérrel a meghunyászkodót,
a hízelgőt, • a hülyét.
Elég a langyosságból!
Bárgyú mosolyokból!
Minek a sok se hideg, se meleg barát?
Szebb a tüz!
Égess,
mégha megégetsz te is olykor!
Fagyassz,
ha leöntötték
haragod parazsát!
<iá m
M O S Z K V Á B Ó L J Ó Z S E F ATTILÁRÓL
»A Szovjet írók Szövetsége és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság meghívja ö n t az 1962. december 8-án 7 órai kezdettel József Attila, a nagy magyar proletárköltő halálának huszonötödik év- fordulója alkalmából tartan-
dó irodalmi estjére."
A Herzen utca, az Iro-
dalom Háza messze van a Lomonoszov-egyetemtől, és így sokat csavarogtam, míg végre megtaláltam az épüle- tet. Mikor beléptem a nagy előadóterembe, m á r megkez- dődött a »-vécser« ("Vécser- nek" nevezik a Szovjetunió- ban az irodalmi esteket. E szó mögött azonban sokkal bővebb hangulati tartalom, sokkal több ünnepélyesség rejtőzik, mint a mi kétszavas kifejezésünk mögött).
Tehát, mikor beléptem a terembe, éppen Szoboljev, a Szovjet—Magyar Baráti Tár- saság elnöke tartotta beveze- tőjét. A színpadon hatalmas József Attila-kép függ. Nagy taps fogadja a beszéd záróak- tusát, amikor az elnök á t a d j a az újonnan megjelent vaskos József Attila-kötetet Mányik Pálnak, követségünk ideigle-
berként áll ki a szürrealiz- mus mellett. Lehet vitatkozni azon, helyes volt-e ez a spon- tán értékítélet? De éppen spontán voltában válik ért- hetővé. A személyi kultusz irodalompolitikája, mely egy-
„ , részt a nyugati irodalomtól a lenonz. De emberere akad. m o d e r n polgári áramlatoktól Szamojlov hangulatban szo- v a l ó elzártságot jelentette a
D a l o s G y ö r g y , f i a t a l k ö l - t ő i n k e g y i k l e g t e h e t s é g e - s e b b j e , a k i j e l e n l e g a m o s z k v a i L o m o n o s z o v E g y e t e m I. é v e s h a l l g a t ó - ja, e z e n t ú l r e n d s z e r e s t u - d ó s í t á s o k a t k ü l d l a p u n k - n a k a s z o v j e t f ő v á r o s b ó l .
veghűségben egyaránt kitű- nően fordította le a "Város peremén"-t. Mint ahogy az
"Ars poeticát" is József At- tila-versnek éreztem az ő for- dításában. (Csupán a "rámte- kint pártfogóm, e század"
nagyszerű gondolata hiány- zott belőle.)
Margarita Aliger, a kiváló költő szuggesztíven, fojtott hangon szavalja a költő fia- talkori verseit. A "Nagy vá- rosokról mesél a messzi ván- dor . . . « oldott lírája kirob- banó sikert arat költői és
egyben előadói tolmácsolásá- val. A költőnő törékeny alak- jával szerényen
néptömegek számára, más- részt pedig a proletáriroda- lom címén tűrte és támogatta a szélsőséges sematizmust, a giccset, természetes reakció- ként ellenérzést keltett a fia- talabb nemzedékben a realiz- mus, és vonzalmat a nyugati irányzatok iránt. Ezt a kettős szélsőséget (amely nálunk sem ismeretlen), természete- sen csak egy megújhodott és a nyugatinál formai eszköze- it tekintve is modernebb pár- tos művészet szüntetheti meg.
emelvényről, mintha ezzel is demonstrálni akarná, hogy a sikert nem magának, hanem a huszonöt éve halott óriás- nak tulajdonítja.
Szemjon Kirszanov
nes ügyvivőjének. Szamojlov Aliger tökéletes ellentéte — a kitűnő műfordító beszél ez- megjelenését tekintve. A ro- után a költő életéről, versei-
ről, különösen, kiemelve a költő páratlan modernségét.
Vallomás a beszéde, szívből jövő, őszinte vallomás. Olyan büszkén érvel, idéz, hivatko- zik, m i n t ha Majakovszkijról szólna. És végül, mintegy il- lusztrációképpen elszavalja a
"Város peremén«-t. Hatalmas erejű pátosza érezhető, vaslo- gikája világosan követhető az orosz fordításban is. A mö- göttem levő sorból oroszos akcentussal, de tiszta magyar szavakkal szól hozzám egy
férfi; kéri a magyar kötetet.
Odaadom az összes Versek 1960. évi kiadását. Izgatottan lesi Szamojlov minden sza- vát, és minden egyes sort el-
busztus termetű, ősz h a j ú költő, Majakovszkij tanítvá- nya ugyancsak vallomással kezdi. Arról beszél, hogy jó néhányszor megirigyelte Jó- zsef Attilát fordítás közben.
Nem is fordítások az övéi, csupán képzeletbeli versek, melyeket azért nem írt meg, mert csak ez a tragikus sor- sú, nagy költő volt képes megírásukra. Ezután érdekes és negativitásában is figye- lemre méltó jelenet követke- zik: Kirszanov megkérdezi a közönséget: a költő melyik korszakából szavaljon jellem- ző verseket? a szürrea.listá- ból-e, vagy a proletárból? A közönség, mely többségében fiatalokból áll, szinte egy em-
M e g l e p e t t a szürrealista versként szavalt "Medáliák"
távozik az forró sikere. Különösen pedig akkor n e m értettem ezt, ami- kor az est második, ún. kon- certrészében ugyanennél a közönségnél óriási sikere volt a " D a r u m a d á r n a k " is.
Wilhelm Levik a "Thomas Mann üdvözlését"- szavalta ugyancsak nagy sikerrel. For- dítását kitűnőnek, egyenletes színvonalúnak éreztem. Le- vik megértette ebben a vers- ben Thomas Mannt is, átérez- ve az európai antifasiszta polgár gyötrelmeit is, és éreztetni tudta, mi teremti meg az ideológiailag külön- böző irányzatú nagy szelle- mek összefogását.
O
Dicséret illeti a Kul- túrkapcsolatok Intéze- tét, amely lehetővé tette, hogy a kitűnő fordítói gárda az 1962. nyári utazás alkal- mával végigjárhassa mind- azokat a helyeket, ahol Jó- zsef Attila élete folyamán huzamosabb ideig tartózko- dott, hogy így környezetével, atmoszférájával együtt tanul- mányozhassák a költő élet- művét. Erről a nyári utazás- ról Szamojlov még februári, személyes találkozásunk al- kalmával is elragadtatással beszélt.Kitűnően sikerült Sza- bolcsi Miklós életrajzi tájékoztatója, mely a költőt a korabeli politikai és irodalmi viszonyokban m u t a t j a meg.
Ugyancsak nagyszerű ötlet volt, annak az első ízben Sza- bolcsi által közölt és kötet- ben mindeddig meg nem je-
lent töredékes remekműnek a lefordítása, mely világos utalásokat tartalmaz József Attila és a p á r t viszonyára vonatkozólag a későbbi évek- ből. Ezzel a mindeddig egyéb- ként is legteljesebb külföldi József Attila-kiadást sikerült még teljesebbé tenni.
©
Az est és a kötet meg- jelenésének hatása úgy látszik, továbbgyűrűzik, mint ezt az Inosztrannaja Lityera- tura 1962/12. számában meg- jelent József Attila-versek; is jelzik. Bekapcsolódott a for- dítók m u n k á j á b a ezúttal két költeménnyel a neves fiatal költőnő, Bella Ahmadullina is. Kár, hogy a tájékoztató pontatlanul került be a folyó- iratba, amennyiben a "Bú- za", a "Munkások«, a "Szo- cialisták" "csupán" kiváló versei, nem pedig legismer-tebb kötetei a költőnek.
o
Végül pedig most, hogy a második válogatás megjelent, illő megemlékez- nünk az elsőről is. 1958-ban jelent meg Geiger Béla és A.Golemba szerkesztésében, A.
Gerskovics szép előszavával.
Nem recenziót, bírálatot Úttörő jelentősége, hogy lét- írok, ezért csak néhány meg-
jegyzést szeretnék tenni a kö- tettel kapcsolatban.
rehozta a találkozást a legna- gyobb magyar költő és a szovjet líra képviselői között.
FI MÁK EL JUDIT # 4 Z 4 f E L É m m m
(Folytatás a 3. oldalról.)
szerencsére. A lyukas zsebű Seres lányát nem kéri meg senki. Űgyis tudják, hogy pucér fenékkel adjuk.
— Hagyjad már — fogyott ki az asszony türelme. Enélkül is megvan a baj.
A dombszögi földek aranyat érnek.
Tudja ezt minden gyerek Nagyhomokon.
Hát még az idősebbje, Muhi Elek, Papp István, Seres Vince. Mióta Orosháza felé jártak, ott karikáztak el a keskeny fekete, szalagok mellett. Magától fordult a fejük, hogy a földek végét simogassák. Cirógatás meg irigység volt a szemükben. Cirógatás, mert hát övék ez a földdarab, nagyhomo- ki birtok. Irigység, mert másé a domb- szög alja, másnak terem. Seres Vincének még a szeme is másként állt, mikor arra sandított. A harmadik szalagon megálla- podott, gyönyörködött benne. Gazdamód- ra gyönyörködött. Rövid idő alatt meg- szokta ezt a pillantást, megszokta az ér- zést is.
A kiserdőnél fészkelődni kezdett. — Oda se nézek — biztatta magát. — Ha nem lá- tom, olyan, mintha nem is lenne. Elhaj- tunk mellette három perc alatt. Jobban nyomom a pedált, aztán már a Táncsics utca következik. •»- Az első saroknál még erősen tartotta az elhatározást. Tán végig kibírja, ha Muhi Elek nem kiált a hátá ba. — Mi az isten!
Utána pedig Sós Gábor. — No, ezeket mi leli? S hallotta, hogy lassítanak mö- götte. Lassan mozdította a fejét.
A dombszög. Ott sorakozott mind a 17 parcellája. Katonás rendben, egyenesre si- mítva. S a szalagok elején ugyanolyan rendben 17 asszony. Mintha díszőrséget állnának. Tizenhét asszony, s közte az övé is. Eleven cövek mindegyik a maga darabján. Szemben velük az elnök és rendőrök. Erezte, ahogy pirosodik az arca.
A papírt aláírták még vasárnap. Mit akar- nak az asszonyoktól? Vigyék a földet, mi- nél gyorsabban. Legjobban tennék, ha a határból is elvinnék. De hogy már rend- őröket is hoznak rájuk, s tetejébe az asz- szonyokat állítják ki szégyenszemre!
Addigra az elnök észrevette a 12 kerék- párost. Mutogatott a rendőröknek. Aztán tölcsért formált a tenyeréből, s úgy kia- bálta: — Vince! Seres Vince! Gyere köze- lébb! Vince az út szélire borította a bicik- lit. — Várjatok — szólt az embereknek.
Muhi bólintott. — Csak intsél, aztán me- gyünk.
— Mi van itt? — rontott az elnökre. —
Mit akartok az asszonyoktól? Valamikór együtt kubikoltak a szegedi töltésnél. Az elnök összecsapta a kezét. Akkorát szólt, mint egy kipukkasztott celofánzacskó.
• — Hogy mit akarunk? Tőlük kérdezd komám, a feleségedtől, ők keresik raj- tunk az igazukat. Kiálltak ide már haj- nalban. Azóta traktorral se lehet kimozdí- tani őket. Jókor érkeztél, már a rendőr- séget hívattam. Nem bír velük az atyais- ten se.
w/ince csak akkor nézte meg igazán az
" asszonyokat. Még mindig nem moz- dultak. Mindjárt elsőnek a terebélyes Ba- logh Sándorné állta el az utat. Az ura suszter volt, és arról híres, hogy válláig ér az asszonynak. Baloghné az ünneplőjét viselte, még a kezét is úgy kulcsolta, mintha misét hallgatna. Mellette a sógor- nője, Széli Antalné meresztgette a szemét.
Sovány volt, fakó, de még mindig szép.
Nagy szürke szeme bevilágította az arcát.
Mária-képet lehetett volna festeni róla.
Legénykorában Vince sokszor megtáncol- tatta. Sokáig azt hitte, verik otthon. Attól olyan szomorú. De asszonynak is olyan maradt. Szomorú és szép. Ugyan mit keres itt azzal az imádságos szemével? Aztán Ilus. Nos, őt se szépség, se szomorúság nem háborgatta. A szépséget lekoptatta róla a három gyerek, szomorúságra meg sose hajlott. Mégis borsódzott ae ember háta, ha így ránézett.
— Mit csináltok itt? — szólította meg halkan.
Ilus félrevágta a fejét. — Állunk.
— Mi a nyavajának?
— Ha az emberek nem védték meg a magukét, majd az asszonyok megvédik.
Gyűlölködve vizsgálta az urát. Ebben a pillanatban éppúgy gyűlölte, mint a rend- őrt, vagy a tsz elnökét. — Eriggy innen, ez a mi dolgunk.
— Bolondok dolga, csak ''magunkat szid- hatjuk. Mondták a többiek, mindegyik mondta.
— Az igaz. Bolondok dolga. Akkor is bolond voltam, mikor a pénzt összezsu- gorgattam.
Az elnök megfogta Vince könyökét. — Beszélj velük, rád inkább hallgatnak. Mi- lyen híre• lesz ennek a faluban? Hiszen aláírtátok!
— ők írták alá! — kiáltott Seresné — minket nem kérdeztek. Vince közelebb lé- pett az asszonyhoz. Minden ráncot jól lá- tott az arcát.
— Ilus!
— Hagyjál engem!
— Asszonyok — fordult a többiekhez
•—, induljanak szépen haza. A földet lead- tuk. Aláírás tanúsítja. Nincs itt semmi ke- resnivalónk.
4
z emberek a bicikli mellől tanácsta- lanul bámulták a vitatkozó csopor- tot. Vincét lesték, hátha jelez valamit. De csak forgatta a kalapját, tán el is feledke- zett róluk.i— Odamenjünk? — próbálkozott Muhi.
— Ne ártsuk magunkat idegen dologba
— vélte Papp István. — Nem hívott ben- nünket senki.
— Várjunk még?
— Hát várjunk.
Cigarettát gyújtottak, támasztották a biciklit. Es vártak. Kívülről nyugodtan, belülről meg-megránduló lélekkel. Az egyik rendőr beszélt. Szomszéd faluból származott, ismerték az egész famíliáját.
Többnyire csak Janinak szólították, vagy ingerkedésből rendőr bajtársnak. Senkit se ijesztett öblös hangja, hatalmas mell- kasa. Az asszonyok szívesen kellették ma- gukat előtte, hisz olyan szép szál ember.
De most nem volt Jani, és nem volt ga- vallér. Most rendőr volt. Ellenség. Félni ugyan nem féltek tőle, de gyűlölték.
— Nekünk ne prédikálj — szakította félbe Seresné. — Védjed az elnököt, ha bántani akarjuk. Azért hívtak.
— Vagy menjen a cigánysorra, épp most lopták el az öreg Lajos fejealját — kiáltott Széli Antalné. Kitört a nevetés.
A rendőr elvörösödött. — Ez így nem megy — mondta az elnöknek. — A szép beszédet kinevetik ezek. Másként kell.
— Hogy másképp?
Vince kieresztette a hangját. — Indul- janak haza, egy-kettő! — karjánál fogva kilódította Ilust a sorból. — Gyerünk ha- za! De az asszony kitépte magát. — Nem szégyelled, még közéjük állsz, még őket segíted? A féregnél is alábbvaló az ilyen ember'— s egyenesen Vince csizmája elé köpött.
— Én nem akartam botrányt — mente- getődzött az elnök. — En igazán ..., asszo- nyok utoljára mondom ...
— Százszor is mondhatja! Hozzanak ránk egy szakasz rendőrséget, vitessen el, csukasson börtönbe!...
— Nem kell ide egy szakasz — bőszült fel Jani. Megragadta Seresné csuklóját.
— Vége a mesének.
Ekkor nagyhirtelen kiugrott az imád- ságos szemű Széli Antalné, és neki az el- nöknek. Csontos öklével ütötte bőrkabá- tos mellét, karját, cibálta ruháját. A töb-
\biek se vártak bíztatásra. Körülfogták, egészen eltakarták az elnököt, ököllel, kö-
römmel, kaviccsal neki. Vince meg a két rendőr alig tudták elrángatni őket. Mind- nyájan lihegtek a fáradtságtól, a szégyen- től, a felháborodástól.
— Bekísérjük a főkolomposokat.
Az elnök söpörte magáról a piszkot.
Szája széle remegett. — Nem köll — intett csüggedten. Megfordult, és szó nélkül in- dult a falu felé. A két rendőr utána bá- mult, aztán már csak hivatásból terelni , kezdték az asszonyokat. — Tűnjenek el
innen! Majd tárgyalunk még erről. No, szedjék a lábukat gyorsabban.
Vince erősen szorította az asszony kar- ját. Erezte, hogy bütykös ujja bevésődik a húsába. Pedig Ilus most már nem ellen- kezett. Lehajtott fejjel követte az urát.
Azért Vince mégse engedte el. Fél kézzel megfogta a kormányt, úgy tolta a kerék- párt a bal oldalán. Az embereknek oda- szólt — most már elboldogulok egyma- gam is. Köszönöm.
Muhi bólintott. Elsőnek ült vissza a ke- rékpárra. — Hát akkor... isten áldjon.
Egymás után forogtak el mellettük a ke- rekek.
Az elnök botorkáló lépteit könnyen be- érték. Vince szemébe húzta a kalapot. — Isten áldjon — morogta kelletlenül. Az el- nök fölnézett. — Elrontottátok azt a föl- det — bólogatott elgondolkozva. — Min- den vacakot beledobáltatok, ami éppen többet hozott a piacon. Pedig ...
Vince rácsodálkozott. Aztán elengedte az asszonyt, és legyintett. — Elrontottunk mi mást is, nemcsak a földet. — Megbil- lentette a kalapját.
— Hónapig van min gondolkozni.
— Van, van.
— Isten áldjon.
— Jó éjszakát.
ők már itthon voltak. A sarkon túl a negyedik házból idelátszott a világítás. A szomszéd kerítésnél a lárma is kihallat- szott.
— A gyerekek — gondolta Vince —, hancúroznak a gyerekek. Gépies mozdu- lattal nyúlt a kapu után.
— Holnap átmegyünk Felgyőre. Azt mondják, az állami gazdaság jobban fizet
Az asszony hamuszínű, merev arcába nézett. — Ilusnak nem szólok — határoz- ta el —, úgyis olyan, mint a süket. Jobb lesz lefeküdni.
A kisajtóból visszalépett.
— Fektesd le a gyerekeket. Elszaladok Muhihoz meg Pap Istvánhoz.
Fölugrott a kerékpárra. Ezt a fegyői dol- got még máma elhatározásra köll vinni.
Hátha mar holnap fölfogadnák őket. Nincs annyi lustálkodni való idejük, hogy egy napot elszalasszanak. Elni meg csak köll.
