T
ORNAIJ
ÓZSEFCsalád
Édenkertünkből
mindig sértett apám vert ki: boros angyal.
A nő, ki a Napba…
Leült és intett, a busz azonnal indult vele a Napba.
Nagy László ősasszonya
Te is faragtál
ősasszonyt, kinek szája a pokolból nyílt.
Nem mondja meg
Nem mondja meg, mit miért tesz. Ezért marad ő a jóisten?
Éjfél és csillag
Négyéves fejjel nyárfa és zápor, éjfél és csillag voltam.
Olga
Olgára lestem,
míg varázzsal foglyom nem lett: lerajzoltam.
Szóltak a fák
Szóltak a fák: „Az
ember rossz, maradj köztünk itt a vadonban!”
Minek élek?
Vadra nem lőttem.
Nem gyilkoltam. Országom nincs. Minek élek?
A lét siratása
„Beteg állat vagy”, korholtam magam, ha kis létem sirattam.
Krisztussá válik
Azt mondták, hogy az ostya Krisztussá válik szentáldozáskor.
Válóper után
Válóper után
feleségem: „Nem kellett volna még várnunk?”
Kamasz – semmi
Nem tudtam, mi a sorsom. Néztem ablakon át a síkságot.
A tanya
Hol a tanya? Nyúlt akácfák az istálló mögött. Vén vályú.
Rossz versek
Egyik se volt jó.
„Költő vagy!” – mondott áldást rám a barátom.
Erdélyben
Fönt az Oltárkő.
Alattunk meredély. Fák.
Nagy tüzet gyújtok.
