Lissowski, W.: A gazdasági számítás módszerei a távlati területi tervezésnél

(1)

'S'l'ATlSZTlKAl IHODALMI mmm

árak alakulásának statisztikája. A válla—

lati eredmény statisztikája a mérlegek

alapján igen sokoldalú elemzést tesz le—

hetővé, de csak akkor, ha a mérlegek a valóságos helyzetet mutatják, s nincsenek

torzítva különböző manipulációk révén.

A gazdasági érdekképviseletek, szövet—

ségek által készített statisztika fő feladata

az, hogy az odatartozó vállalatokat minél több, hasznosabb statisztikai tájékoztatás—

sal lássa el. Két fő területe: az üzemösz—

szehasonlitás és a piac—statisztika. Az üzemösszehasonlítás keretében azonos gyártási ág hasonló vállalatainak teljesít—

mény-, költség-, eredmény— és különböző srukturális adatait hasonlítják össze a ta- pasztalatcsere, az ésszerűsítés lehetőségei—-

nek feltárása céljából. Különleges for- mája ennek a vizsgálatnak a szakmai

irányszámokhoz, standard—ekhez való ha-

sonlítás. A piac—statisztika többnyire nemcsak a szakmai vállalatok közvetlen adat—

szolgáltatásán alapszik, hanem a hivata—

los külkereskedelmi statisztikát is felhasz—

nálja.

A különböző gazdaságkutató intézetek munkája sok esetben szintén fontos for- rása a gazdaságstatisztikának. Ebből a szempontból első helyen a ,,Deutsche Institut für Wirtschaftsforschung" és az ,,Ifo-Institut für Wirtschaftsforsehung"

említendő. Az előbbi, Wagemann által

1925—ben alapított intézmény a konjunk—

túrakutatás és a különböző index-számí—

tások területén úttörő munkát végzett, az

lie—Institut pedig a ,,Konjunktur-Test—

verfahren" módszerével vált ismertté. A különböző gazdaságkutató intézetek sta—

tlsztikai munkájának fontosságát növeli, hogy bizonyos számításokat a hivatalos

statisztikai apparátustól függetlenül is vé—

geznek, ami lehetővé teszi az adatok pon-

tosságának többoldalú ellenőrzését.

A vállalati, érdekképviseleti és intézeti statisztikákon túl az ún. hivatalos statisz—

tika az egész gazdaságra kiterjedő jelle—

génél fogva is különleges szerepet tölt be. Központi irányítója, a Statisztikai

Hivatal nemcsak széleskörű adatgyűjtő és feldolgozó munkát végez, hanem a többi állami szerv statisztikai munkáját is egybehangolja. A gyakorlati és elmé—

leti gazdaságstatisztikai munka egészét a Német Statisztikai Társaság fogja össze.

A Társaság fontos feladata a gazdaság-

statisztika forrásait szolgáltató intézmé—-

9 Statisztikai Sienai;—

129 nyek közötti kölcsönös kapcsolatok tuda—

tosítása, amely a gazdaságstatisztika további fejlesztésének fontos alapfelté—

tele.

(Ism.: Román Zoltán)

Lissowski, W.:

A gazdasági számítás módszerei a távlati területi tervezésnél

(Metody rachunku ekonomicznego w perspektiv—

wicznym planownniu regionalnym.) -— Gospodarka Planowa. 1958. 6. sz. 23—32. p.

Statikus elemzés esetében a gazdasági

számvetés feladata, hogy minél pontosabb képet adjon a vizsgált terület gazdasági

állapotáról egy adott időpontban, a teru—

leti gazdasági egység belső összefüggései-

ről, valamint az ország többi részével valo

kapcsolatáról. A statikus elemzés tehát a távlati területi tervezés kiindulópontja.

Erre a feladatra igen alkalmas a Leontief—

féle input—output elemzés, kijavítva a szo—

ciallsta államok népgazdasági mérlegké- szítéssel kapcsolatos tapasztalataival.

Több regionális input—output modellt dol—

goztak már ki, szerző ezek közül legin—

kább W. Isard modelljét tartja céljaira alkalmasnak, mert az csak országos mére—

tekben van egyensúlyban, nem pedig min—

den egyes területen belül.

Isard a következő feltételezésekből in—

dul ki:

1. Az egész népgazdaság n területből áll:

71: l, 2, ...., n

2. m termelési és szolgáltatási ág közötti folyamatokat vizsgálja:

'i'—: 1,2, ...,,m

3. Annyiszor vizsgálja az m ágazatot,

ahány n terület van. Ezen m n ágazatok

mindegyike azonban csak országos mére-

tekben van egyensúlyban. Ezért minden jel baloldalán szerepel a terület szim—

boluma is (pl. 1).

4. Ennek megfelelően:

in :: az i ágazat terméke a :) terüle—

ten,

le :: az t ágazat javai iránti végső

kereslet (nettó termék) a j területen,

ix"! z az i ágazat j területen előállí—

tott bruttó termékének az 3 terület t ága—

zatában felhasznált része.

(2)

130

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

5. Minden területre nézve a műszaki

együtthatók külön matrixát kell felálli-

tanit

l,:— l, 2, ...,m SX! i.szvxl, 2, ...,n

Az egész népgazdaságra nézve nyert

mérlegegyenletek rendszere ily módon a következő:

HjinL 'I.-

['s—ui!

sam lr'll

_, 1

,a,- 2 ; xjr /1/

stl tt—l

Ez az egyenletrendszer megoldható min—

den egyes ágazat, minden egyes terület

bruttó termékére nézve:

s m tan .

, , (t: ,2 m)

in E 2 jsAi'l'sh . , , /2/

sal gy,—1 (721, 2, " 'S")

ahol

jsDil js*'lít * " D

Itt D az ,'1/ egyenletrendszer determi—

nánsa, ]sDit pedig ebben a determináns—

ban a Isa'it elem algebrai kiegészítése.

Szerző ezután Isard módszere alapján és a lengyel népgazdaságról már rendel—

kezésre álló input-output táblázat analó- giájára közöl egy regionális táblázat—

sémát. A séma a vizsgált terület, az or—

szág többi része és az egész ország bruttó

termékének előállítását és felhasználását mutatja mérlegformában. A séma —— ha adatokkal kitöltik —— a területi tervezés

számára a következő értékes adatokat

szolgáltatja: tájékoztat az anyagok és anyagi szolgáltatások mozgásáról a terü—

let és az ország többi része, valamint az ország többi része és a terület között, va—

lamint jellemzi a nettó termék eredetét és felosztásának módját, például azt mu—

tatja meg, hogy a területen előállított

nettó termék milyen része marad a terü-

leten és milyen célokra használják ott fel.

Az input—output elemzés technikájának alkalmazása valamely terület (pl. megye) gazdasági viszonyainak statikai elemzé-

sére tehát célszerűnek és lehetségesnek

látszik.

A statikai elemzés azonban csak ki- induló pont a területi távlati tervezés szá—

mára. A tervezés igazi eszköze a dinami—

kai tervezés, mely a gazdasági jelensége—

ket fejlődésükben vizsgálja. A cikk szem—

léltetésként többek között azt vizsgálja, hogy az ágazatközi folyamatok táblai (in—

put—output táblák) mennyire használha—

tók fel dinamikai vizsgálatokra. Ezzel kapcsolatban alapvető nehézség merül fel.

A rendelkezésre álló statisztikai anyag

alapján, valamint a műszaki és gazdasági fejlődés irányának és ütemének, továbbá a kereslet alakulásának előrevetítési lehe—

tősége alapján nehezen állapítható meg az alábbi együtthatók várható színvonala:

a) a termelés műszaki együtthatói, b)

a fogyasztási együtthatók (a nettó termék—

nek fogyasztásra szánt része és a bruttó termék aránya az egyes ágazatokban), c) a felhalmozási együtthatók. Előbb meg

kell várni ezeknek a problémáknak orszá—

gos viszonylatban való megoldását és csak azután lehet szó a regionális (terület—

közi) vizsgálatokról.

Szerző szerint a területi tervezés jövője igen szoros kapcsolatban áll a lineáris programozás technikájának fejlődésével.

Ezzel kapcsolatban ismerteti W. Sadowski

munkáját, aki a lineáris programozás se—

gítségével oldotta meg a nagykereske—

delmi ellátás rajonizálásának kérdését.

(Ism.: Nemény Vilmos)

Poljak, G.:

A lakosság pénzbevételi és —kiadási mérlegének számítása

(K voproszu ob iszcsiszlénii balansza denezsnüh dohodov i raszhodov naszelenija.) —- Vesztnik Szla- tisztiki, 1958. 6. sz. 38—50. 1),

A szerző ismerteti a lakosság pénzbevé—

teli és —-kiadási mérlegének jelentőségét a népgazdasági tervek összeállítása szem—

pontjából; jellemzi a mérleg két oldalá-

nak főbb tételeit, végül rátér azokra az új

módszerekre, melyek az utóbbi években a nemzeti jövedelem legcélszerűbb fel- használásával és a helyi szervek jogköré—

nek kiszélesítésével kapcsolatban ki—

alakultak.

A szocialista állam feladatai megköve—

telik, hogy a lakosság jövedelmeit mind a népgazdasági mérleg keretén belül

(visszamenőleg is), mind a távlati tervek—

ben társadalmi csoportok szerinti bontás—

ban is elkészítsék. Éppen ezért nagy jelen-

tősége van annak, hogy az összlakosság bevételein és kiadásain belül társadalmi