Vonház István dr.: A szatmármegyei német telepítés

12. szám. — 1113 ——-— 11931

porulat 19'9"a. Az egy lakásra jutó lakosszám 4-4—

ről 4'0—ra esett.

Minthogy a statisztikai hivatal lakóházépítke—

rzési adatgyiijtese most már évről-évre megismétlő- dik, a lakóházak és lakások állományáról évről-évre kiszámított adatokat kaphatunk.

Közli az Évkönyv, hogy a törvényhatósági jogú városok előirányzott háztartási szükséglete 1929-ben 275 millió pengőre rúgott, míg 1930—ban 251 millió

pengő volt. A megyei városok szükséglet-előirány-

zata 1930—ban 55 millió pengőt lett.

Az iskolánkíviili 1929/30. évi

közoktatásügyi minisztérium adatgyüjtése szerint a következők: Adatok gyiijttet—

,lek 1.348 dalkörről és énekkarról, 280 népházrúl (kultúrház), 2.259 nepkőnyvtárról, 1.600 egyéb köz-

könyvtárrol és 825 vetítőgepről. A népművelési

előadók száma meghaladta a 20 ezret. A tárgyalt

évben 93.525 ismeretterjesztő előadást tartottak, a

nópművelésnek adatai a 'allás- es

műkedvelő előadások és alkalmi ünnepségek száma 11.199 volt. Ezenkívül elemi es analfabéta tanfoly: - mokat tartottak.

Több új táblázattal találkozunk még a szarvas-

marhaállomány, benzinfogyasztás, főiskolai oktatás, közgyűjtemények, bírósági ügyforgalom, valamint a biintető— es javíh'nntezclek stb. adataira vonatko—

zóan is.

Magyarország 1930. évi külkereskedelmi forgalma.

Le commerce ewte'rieur de la Hongrie en 1930.

Magyar Statisztikai Közlemények 81. kötet. Szerkeszti és kiadja a Magy. kir. Központi Statisztikai Hivatal.

Budapest, 1931. 105*—l—547 1.

Publications Stalz'síígues llongroises. lame 81. Rédige' et publié par F()jjice central royal hongrois de statistigue. Budapest, 1931, 1()5*—t—547 p.

Résumé. Le volume, (lui contient les chi/i'res définitiis et détaillés du con'unerce e.t'lérieur de la Hongrie en 1930, est divisé en irois parties. La pre—

miere comprend un exposé (lú (zu secrétaire—

ministériel Emile Meszlényi et (les tableaux présentant les données principales depuis 1926 et en partie depuis 1920; la deuxiéme, les chíffres relatifs ú 1930, groupés suivant les 37 classes du torii douonier; la iroisiéme, un index alphabétígue.

*

A M. kir. Központi Statisztikai Hivatal szer—_

kesztésében megjelenő Magyar Statisztikai Közteme—

nyek 81. kötete most hagyta el a sajtót. A kötet

Magyarország külkereskedelmi forgalmának 1930.

évi legrészletesebb végleges adatait tartalmazza.

A kötet első része Magyarország 1930. évi kül—

kereskedelmi forgalmat ismerteti visszapillantással

a korábbi évekre. Az ismertetés szerzője Meszlényi Emil dr. miniszteri titkár. Ez a rész foglalkozik

továbbá a külkereskedelmi statisztikai adatgyűjtés, valamint az e'rtékmegállapítás mai

ismertetésével is.

rendszerének

táblázatokat. A külkereskedelmi forgalom főeredmónyei részint az

1920, részint pedig az 1926. évig visszamenőleg fog—

lalnak itt helyet a következő összeállításokban: a

külkereskedelmi forgalom megoszlása a szállítás

módjai szerint; a külkereskedelmi forgalom alaku—

lása a származási és rendeltetési országok feltün-

A kötet ezután közli a főbb

tetésével; a forgalom megoszlása a nyersanyagok, l'élgyártmányok és gyártmányok elkiilönítésével: a forgalom részletezése gazdasági ágak és rendeltetés szerint; a legfontosabb behozatali és kiviteli áruk csoportosítása a külkereskedelmi forgalomban sze—

replő összes származási és rendeltetési országok ligyelembevetelevel: a külkereskedelmi forgalom adatai a brüsszeli nemzetközi árnlajstrom csopor- tosításában; végül a nemesfémek, erepenzek és más értékek forgalmának kimutatása.

A második rész a részletes kimutatz'isokat fog- lalja magában. Itt találjuk a külkereskedelmi for—

galom adatait a 37 tarifaosztály csoportosításában, a származási és rendeltetési országok, továbbá a szállítási intézmények feltüntett'isevel. lizt követi a 37 tarifaosztály esoportosítász'iban az összes vám—

tarifatételek külkereskedelmi adatainak

származási és remleltetósi országok szerint, lizntán felsorolása

következik a nyersanyagok, a l't'tlgyár[mányok (s gyártmányok. továbbá gazdasági igak es rendelle- tes szerint összeállított, teljesen részletes adatok. A második rész végül a kikészítési, javítási és átviteli forgalom adatait, ezenkívül az előjegyzési raktárak forgalmára vonatkozó kimutatásokat közli.

A harmadik rész a betűsoros tárgymutatőt lar—

talmazza, amely rendkívül kötet

lmsználatz'it.

megkönnyíti a

A kötet kétnyelvű és pedig magyar és francia szöveggel került kiadásra s nemcsak az ismertetés,

hanem a táblázatok szövege is magyar és francia

nyelvű.

Vonház István dr.: A szatmármegyei német telepítés.

Dr Etienne eomítat de Szatmár.

Pécs, 1931. XtXl—Füö 1, M ;).

Vonház: Les eolous (illenmnds du

Re'sume'. , mands de

L'ouuruye purle en de'toíl (les sille—

Wurtemberg (]ue les Károlyi, aprés la guerre kurucz, firent successiuement uenir, de 1712 jusgu'ou début du XIXe siecle, pour les

établir dans leurs domoines dépeuple's du comitat

Szatmár. M. Von ház

délaillée gue possible,

coznles

indigue d'une [aron aussi les communes wurtember- geoises dioü les colons sont venus, le nombre, par

village, des familles allemandes établies et les chi/fres

recueillis au cours des recensements, et présente

d'abondants documents contenant (les renseigne- ments etrtréznement intéressants ou point de vue économioue et (le Phístoíre de la culture. Les romtcs

12. szánL

Károlyi établirent plus de 2.001) families allemandes emnprenaní environ 8.000 personnes.

M. Von ha :, ani s'esf deja oeeupé de eette (IllCSinIt dans les S z ú : a (I 0 lc de mit, o/fre dans le present onvraye une excellente documentation, re'nnie avec soin, sur les Allemands établis dans le eomital Szatmár. En [irant Ie nombre aetnel des ileseenrlanis eles eolons, il a eependant oublié d'utiliser [es chi/Tres de la stafístiaue officielle. Diaulre part, il considere comme Souabes, et non seulement comme d'origine souabe, tous les catlzoliaues romains vívant dans les eommunes en auestion, guoigue la plupart en eussent, lors de liarríuée des Allen'tands, (les habi- tants purement hongrois apparienant a la religion

eaiholigue romaine et oue l'éle'ment eatholiaae ait

augmente aussi du [ait (le eonversions.

En outre, il silenee one

Souabes, établís dans le eomitot Szatmár il y a 200

[10380 80118 ("CS

ans, commeneerent bíenlót () s'assimíler an milieu eompletemenf hongrois (le Irt-bas: on a, en e/I'ei, des données eonereles, remonfant a la fin (lu XVIIle siecle et ou eommeneement (ln XIXe, sur cette magya risation spontane'e. (IelIe-ei progressait tant ees (ler- niers temps aue dans les eommnnes en anestion, le reeensement de 1910 ne trouvait (luc 3.732 Itabitants (le langue maternelle allemanrle. A la méme époaue.

sur les 38.000 eatholioues romains ;; Izabitant. sen—

lement 15.00!) alleinaml et 23.000 (les [eunes générations) ne le savaient point. (Yes fails—la

par les

Méme (a statistiaue roumaine, (lui en 1920 (wait Allemanfis

parlaient

sont reeonnns meine anteurs allemands.

eherehé (; établir le nombre des

(l"apres le nombre de la population eatholiaue ro—

maine des différentes eommunes. a reeonnu an'il ;]

avaií' (les (ratholiaues romains hongrois dans (niet-'v anes—unes a'es eommunes en altestion. M. Etienne V 0 11 ha ; a [ait une grande omission en negligeanl (es faits dans son livre (llailleurs tres beall, et eelte omission doit etre (llautant plus relevee au'on a un grand nombre (le travaux sur la ouestion alle—

plupart

Soualws

mande lle Szatmár. La (les eommnnev eomptant (les (leseendants (le immigrés inrent annerees a la Roumaine. Pour (liminuer le nombre de la population hongroise, on s'e/foree de regerlnaniser a tout prix les habitants d'origine allemande de ces eommunes, bien one la plupart s'y (Iéelarent hongrois et (]u'nne grande partie n'en sait point I'allemanrl; ajoutons ane, pour (les raisons rompréhensibles, les ehe/'s (les .tllemamls de Rou- manie font, a ('et égard, le jeu des autorités ronmai—

nes. Cette regermanisatíon íoreee est eoniraire au Iraite de Trianon, ear dans la anestion (le savoir dans ouelle mesure les minoritás peuvent user des

droits assures par le traite, on doit eonsidérer, non

leur origine, mais la langne aetuellement parlee por ('I/es et lenr (lesír.

*

—— 1114 —— 1931

Vonház István dr., az egyetemi közgazdasági kar

igen érdekes és alapos mun—

kát írt a szatnn'irmegyei Nagykároly—videki német telepíti.—sról. tűzzel a témával ó _, mint maga is a betelepített szatn'n'n'megyei németek leszármazottja

——- már régebben is foglalkozott s a Századok 1914..

évi folyamában elég részletesen írta le a szatmár-

megyei németek telepítésének sorrendjét, a telepí- tések számbeli adatait és külső körülményeit Most

illegjelent könyvében adatokat

találunk ezekre a telepítésekre vonatkozólag, ame—

lyek úgyszól rán egy egész századon keresztül majd—

nem szakadatlanul folytak, 1712—től a XIX. század elejéig. A telepítés tortenete meey ki van egészítve telepesek óshazájának, tVirttem- hei'gnek a történetével, azután annak a kimutatá—

sával, hogy az egyes községekbe betelepedett svábok

Wiirttembergnek milyen vidékéről, melyik közsé—

gébiit jöttek. ligy összefoglaló táblázat a telepítések tanára lenti címmel

még részletesebb

e könyvben :!

eve ".erint községenkint közli a betelepedett csalá—

dok zámát, azután a rendelkezésre álló Összeirások adatait, :nnelyek a svábokról szólnak, végül egy

táblázat megprúlúlja össza'illítani a betelepített né—

meteknek a mult század elején volt és jelenlegi teljes számát. A könyvet gazdag okmánytár egészíti ki.

ahol közel 200 eredeti magyar, német és latin nyelvű okmányt és összeírást közöl, amelyek a szatmár—

megyei nemetsegre vonatkoznak. Végül egy betű-

rendes nevmutatt'i a belelepedett sváboknak családi

neveit sorolja fel, annak a megjelolesóvel, hogy az

egyes nevek milyen községben es mikor fordul- nak elt"),

Látlmló e felsorolásból. hogy Vonhaz István dr. a telepítésre vol'iatkou') anyagot, igen nagy szor- galommal és tigyszeretettel gyűjtötte ossze s kitünö t'orráslnnnlu'it nyujtott a telepítések

meg pedig nemcsak Szatmár megyében hanem az törtéiwteltez.

ország egyéb területein a XVIll. század l'olyaim'm törtent, nemet telepítósekhez is, mert a szatmár—

megyei német telepítésekkel egyidejűleg az ország egyel) ró

tekintest.

zein törtent tt'lepílt'iselwr'tl is ad rövid (t

Az egyes községekben törtent telepítéseket ;:

legröszleleselilwn ismerteti a remlelkezesre álló ok- mányok levelezesek es összeírások alapján. anna _Iyeknek teljes szövegére mindig); utat is Érdekesen írja le, hogyan szerezték ezeket a lelerwseket XViirt—

temhergben a Károlyi grófok kiküldött ügynökei, akik eleinte a gróf alkalmazottjai voltak; később a gróf vegyesen a már megtelepedett svábokból is 'álogatta ki további telepeseket toborzó ügynökeit.

Gazdasági és művelődéstörténeti szempontból rend- kivül erdekesek ezeknek az ügynököknek jelentései ('s útiszámlái, amelyekben részletesen beszámolnak

a telepesek utazásáról, azokról a nehézségekről és

kalandokrt'tl. amelyeken a telepesek utazásuk alkal'

má 'a! átmentek es a saját. valamint a telepesek úti—

12. szám. —— 1115 —-—— 1931

költségeiről. liz utóbbiakböl látjuk, hogy mibe ke- rült akkor egy—egy szállodában eltöltött ejszaka, vagy egy-egy napi élelmezés. A telepesek rendesen a Dunán hajóval jöttek le, lllmtól Dunakesziig vagy Pestig, ahonnan Károlyi gróf szekerei vitték

őket a poroszlói 'l'isza-réven át Szatmár megyébe.

A telepítések, amint már fentebb említettük, 1712-ben kezdődtek s az elsö községek, amelyek sváb telepeseket kaptak, Nagyki'íroly, (lsanálos, naplony és (Ésomaköz voltak. li négy község közül azonban csak (Isanálos volt, az, amelyben a betele- pített sváb lakosság veglegesen megmaradt, a má—

sik háromból a svábok többnyire szétszéledtek s e községek csak késöbb kaptak újra sváb telepiic löket. liegerdekesebb Vonháznak az a táblázata, amelyben kimutatja a külföldről érkezett új sváb esaládok számát egyes evenkint es a Itt község szerint, amelybe S'áb telepítés történt, meg pedig

1712-töl 18384". li táblázatln'd kitűnik, hogy csupán

f') olyan község ':111, amelybe IDO-nál több sváb esalád települt egyenesen külföldről, ezek: Nagy—

károly 466, lirdöd 308, Xagymajteny 275, Mezöt'ény 178, Csanálos 146 és Kaplony 127 sváb települővel.

'l'nlajdonkép tehát ez a hat község az, amely a mag- ját képezi a német telepítésnek, a többi 26 község már túlnyomóan ennek az öt anyaközségnek tele—

peseiböl, illetőleg azok leszármazottjaibél népese—

sedett be és nemelyekben ma több a sváb szárma—

zású lakos, mint az eredetileg külföldről betelepí.

tett községekben. A 31 községbe a 100 éves időszak alatt öss, m csak 2.072 család telepedett be kiil- földről. Egy család'a átlagosan negy szemelyt lehet számítani, minthogy a betetepedettek többnyire fiatal házasok voltak s így a kiilföldröl be 'ál'ldOl'Oll svábok számát nem tehetjük többre 8.0(l0-nel. Von—

ház István dr. az okmánytár előtt egy összefogla—

lást is ad a sváboknak a lélekszz'um'n'ót a mult szá—

zad elején, azután a jelen század elején és végit!

napjainkban.

Bármennyire dícsérniink is kell ezt a nagy szor- galmat és fáradhatatlan munkát, amellyel Vonliáz István dr. a szatnn'lrmegyei németek telepítéséről minden adatot felkutatni és összegyüjteni igyekezett, kifogásainkat nem hallgathatjuk el magjar szem—

pontból úgy a statisztikai adatok összeállih'tsa, mint az egé'z munka tendenciája tekintetében, Elsősor—

ban kifogásolnnnk kell azt, hogy Vonház a biva—

talos statisztikai adatokat nem használja fel, csak néhány kö ígnél közli a felekezeti adatokat a nep- számlálás szerint. egyébként majdnem kizárólag tsak a róm. kat, egyházmegyei sematizmnsok alap—

ján, holott a népszámlálási adatok tudvalevőleg

mindig tökt'lletesebbek, mint a sematizmusok adatai.

De ez még nem lenne nagyobb baj, hanem az, hogy a népszámlálási felvetelek anganyelni adatait Von- ház teljesen figyelmen kívül hagyja és az általa sváb községeknek nevezett falvakban minden római ka"

lolileust kivétel nélkül suábnak minősíl. A magyar ne'pszámlálásoknak több évtizedre visszamenő ada—

taiból, amely adatok nemcsak az anyanyelvet, ha—

nem az anyanyelven kívül beszélt egyeb nyelveket

is tudakolták, tudjuk azt, hogy a szatmármegyei róm. katolikusok még azokban a falvakban sem

voltak mind sváb eredetűek, amelyekben sváb betele——

pítés történt. Nepszálnlálásnit—mípszáinlá'llásra keve—- sebb (: községekben a római katolikusok közül a—

német anyanyelvűek száma, sőt az eredetileg sváb

lakos. ,, közül is sokan, különösen a fiatalabbak ma már csak magyarul tudnak. Bizonyos, hogyha

ennek a területnek túlnyomó nagy resze nem keríil román uralom alá a vilz'igln'iborl't után, az idetele—

piilt svábság a legtermészetesebb úton, önként-sm beolvadás útján rövidesen teljesen felszívódott

volna a magyarságba. A román ilnpérium egyenesen azzal a celzattal, hogy a mag'arság számát esökf

kentse az oláhsággal szemben, megtagadja annak

a jogosultságát, hogy ezek a teljesen elmagyaroso—

dott nemetek magukat magyaroknak vallhassák és.

egyszerűen azt a módszert követi, hogy a szóban,

forgó községekben minden római katolikust német—

nek mutat ki, még ha egy szót sem tud németül.

A nagynómetek és a román területen lako szászok es svábok vezetői, akiknek természetesen most e:- dekiik, hogy az ö népük számát növeljék, kaptak a román hatóságok ilyen irányú törekvésen s ők maguk is igyekeznek e meginagyarosodott svábok—

kal svábságukat elismertetni, bár törekvésük eddig

—— úgy látszik m- megtörölt ezeknek a német szár—

mazású magyaroknak erös magyar érzésén és külü—

nösen saját vériikböl szárnmzott papjaik es tanítóik ellenállász'm.

A szatmármegyei nemet kerdesnek ma már egész

irodalma van, l(§l*lllt",SZOl,CSOIt pro és eontra s ha egy magyar egyetemi tanár könyvet, ír erről a kór—

dési-öl, attól igazán elvárhatjuk, hogy e svábság magyarosodási folyainatz'tnak teljes elhallgatásával, sőt annak folytonos bangoztatásával, hogy itt ma is.

sváb lak(')sságról van szo, nem ad lovat azok alz', akik a magyar álláspoi'ittal ellentétes álláspontot kepviselik. Nem állítom, hogy Vonház Istvánt cél—

zatosság vezetné ebben a tekii'itetben, de legalább is mulasztás terheli abban, hogy nem használta fel ezt az igazán alapos, szép munkáját a magyar állás—

ponf erősítésére. Pedig maguk az okmányok és adatok. amelyeket ő közöl, bizonyítanak amellett,, hogy nemcsak más vallású magyar lakosság, de romai katolikus vallású magyarság is lakott a svá—

bokvkal betelepített községekben (l. pl. Nagykároly, Erdőd, Kaplony, Krasznabéltek, 'l'úrterebes stb.,

ahol má' a svábok betelepítése előtt róm. katolikus

plébániák és templomok voltak), hanem arról is, hogy a magyarosodási folyamat azonnal a betele- pítés után nagy mértékben megindult. Bizonyítja ezt az. hogy a betelepedett svábok röviddel beköltö-

12. szánr

zésük után már magyar nyelvű leveleket írnak Ká—

rolyi grófhoz es ispánjaihoz, Vonház maga is tobb helyen megemlékezik azokról a eivódásokról es ne—

zeteltérésekröl, amelyek a betelepített svábok és az

eredeti keletkeztek. sőt

számszerű adatokat is közöl nehol a magyar gazdák magyar lakosság között

számáról, legtöbb esetben azonban az összeírt—nk

közlésénél csak a S'ábok adatait adja, a magyaro- két azonban elhallgatja. A természetes magyaroso—

dás gyors menetet már az a körülmény is meg—

magyarázza, hogy a betelepítés nem egyszerre, hanem szinte évenkint kisebb-nagyobb csoportokban történt, ami a fokozatos felszívódz'ist elősegítette, nemkülönben az a körülmény, hogy ott, ahol a róm. katolikus S'ábok nem találtak katolikus ma—

gyarságot, többnyire, reformátusokkal

vagy magjarosodo, legalább is magyarul tudó gör.

katolikusokkal kerültek össze. Annak bizonyítz'isára,

színmagyar

hogy a betelepített községekben tősgyökeres rom.

katolikus magyarság is volt, a Lugoson Jakabify

Elemér szerkesztésében megjelenő "Magyar Kisebb—

seg" e. folyw'tiratl) százával közöl az illető községek

rom. kat. anyakönyveinek alapján olyan házassági eseteket, amikor a vőlegénynek német neve. a meny- asszonynak pedig magyar neve volt, Még azt sem lehet ez ellen felhozni, hogy talán ezek a róm, kato—

likus s *ábok magyar református nöket vettek volna

feleségül, mert hiszen akko' a házasság nem torten-

hetett volna meg a katolikus templomban. Kétség

telen bizonyitek ez amellett. hogy a szóbanforgó

községekben :! rom. katolikusok nem mind vehetők sváb származásúaknak,

Vonház meg a teljesen tendenciózus 1020, m román statisztikán is túltesz, amikor meg olyan köz—

ségekben is katolikusokat a

svábokkal, amelyekben a román statisztika a romai azonosítja a római

katolikusok egy reszet, sőt nagyobb részét elismeri magyarokat. tűz az eset pl. Erdődön, ahol a román statisztika 2.130

828 németet

rom. katolikussal szemben csak mutat ki, to rábbá Krasznabélteken, ahol 1.670 rom. katolikus van_ de csak 1.070 német.

Tasnádon, ahol a két szám 1.683 és csak 7. végül 'I'úrlerebesen. ahol 2.833 róm. kat. lakos daeár: a

román statisztika egyetlen németet sem mutat ki.

Vonliáz ezeknek a községeknek róm. kat. lakossá- gát is kivétel nélkül sváboki'iak jelenti ki. Ha nem

tendenciozus ez a beállítás, akkor nagyfokú felüle-

tessegnek kell ezt minősítenünk

Nem vette számitásba Vonház azt sem, hogy 200 év alatt áttórósek folytán is jelentékenyen növe—

kedett a rom. kat. lakosság azokban a községekben

is, amelyekbe róm. kat, svábok telepedtek. Ezek az áttértek majdnem kizárólag református magyarok voltak, akiknek az utódai semmi esetre sem tekint-

hetők s'áb származásúaknak. még kevésbbé s'áv

1) ld, az 1926, évi folyamot.

—— lllti — 1931

boknak, csak azért, mert jelenleg róm. katolikusok.

A szatmári püspöki egyházmegyenek fennállása szá—

zadik esztendejében kiadott ,,EmlékkönyW-eíl (Schematisinus ()entenarius) a legtöbb plébániánál megadja az áttértek számát, többnyire azonban csak az utolsó 50 évről. A szatmári egyházmegyéhez svábok lakta 25 plébánián e seinatizmus szerint (348 reformz'ttns és 20 zsidó tért át a róm.

kat.

tartozó,

'allásra. Ha a különböző tartamú időszakokra közölt adatokat hasonló arányban át ,ámítjuk egy kereken 000 áttértet kapunk, 2 ev- századra pedig 1.800—at. Az áttérteknek az utódai ma legminimálísabb számítással is 4.000—et tesznek, különösen, ha meg a nagyváradi püspöki egyház—

évszázadra,

megyehez tartozo községeket is számításba vesszük.

Az eredetileg magyar rom. katolikusok számát, ille—

tőleg azok utódainak a számát (jogitator álnevű szerzö igen alapos tanuhiányában?) 7.000—re becsüli.

A Vonház által kimutatott 40.000 sváb tehát így

leapad 29.000 sváb származására. Ez a szám körül—

belül meg is tele] a 18. század folyamán successive betelepített 8.000 l'önyi svábság termeszetes szapo—

rulatának,

Ámde ezeknek csak igen csekély része német anyanyelvű ma már. Az 1910. évi magyar népsz'tnt—

lálás mindossze 3.732 nemet ai'iv'anyelvű lakost ta—

lált a 31 közsegben a más vallásúakat, (leginkább

izr.l is beleszámítva, a német nyelvet pedig a 38.120

róm. katolikus lakosból csupán t.").020 (39470) be—

szélte, ezzel szemben 23.094-en a rom. katolikusok közül egjáltalán nem tudlak nómetiil.

, hogy a szatmz'trmegyei sváb lakosságú köz- ségekben a rom. katolikusok nem mind sváb ered)—

ti'iek. meg az elfogult nemet írok is, kik e kérdés- sel foglalkoztak, kénytelenek elismerni. lgy Stefan lt'ívser ) a visszanemetesítes egyik velt'n'embere, aki meg a tősgyökeres magyar helyneveket is S')lt:t nem hallott német nevekre kereszteli, 3.000 magyar származz'isú róm, katolikust ismer el Molnár Endre cikkére?) adott válaszában. Azt is kénytelen be—

ismerni, hogy a sváb telepesek utódainak nagy része

nm már nem tud németül; az utóbbiaknak a számát

Wieser 15.600-m becsüli. A községeket VVieser a

német nyelvtudás szempontjából negy csoportba sorozza es a legmagyarabb csoportba osztott Nántű, Kaplony, Szaniszló. 'Ili'n'terebes, 'l'asnádszántó, Ki—

rálydaroe, Jozsethz'tza, Nagykároly es Tasnád köz- ségekről megállapítja, hogy ezekben a róm. katoli—

kusok közül csak 1.550 tud németül, 11.501 ellen-

ben nem.

*) Szatmár. 1004.

,) (logitator: A szatmárvidéki asszimiláció. Ma-

gyar Kisebbség 1928. évi folyama.

3) St. ll'íeser: Die Deutsehkenntniss der Sath- marer Schwaben Nation und Staat. 1929. Dec.

*) Andreas Molnár: Die Sathmarer Frage im

Spiegel der ungarischen Spraehkenntniss—Statistik.

Nation und Staat. 1929. Febr.

12. szám.

A szatmármegyei német telepeseknek ez a föll—

rajzi és társadalmi viszonyokból természetszerűlee t'olyö megmagyarosodása nem új keletit, hanem az

—— amint már lentebb is említettük w— mindjárt be-

telepedésük után megindult.

rajzi képe a 18.

öntetiibb

Szatmár megye nép—

t'elében sokkal egy.

Az oláh

csak a 18. században indult meg nagyobb mérték—

század első

mint később. bevándorlás volt,

ben. Bizonyítja ezt az, hogy Acsádi Ignác ismert

munltájal) szerint 1715—ben Szatmár megye 225

lakott községe közül csak ll-ben voltak az oláh nevűek többségben, egynek (Csanálosl német nevli lakosai voltak és a többi 213 községben vagy csupán mag Yar nevűek laktak,

mináltak.

vagy a magyar neviiek de—

A bevándorolt németek tehát majdnem magjai' környezetbe, kerültek, s

oláhokkal érintlmztek, ott is a magyar

kizárólag ahol

nyelv hasz—

nálatára voltak utalva. A Mária 'llerézia korában 1773—ban kiadott ,,l,exieon Hungariae" már több községnól (Csomaköz Kaplony, Nagykároly, Túr-

terebes) a magyar nyelvet jelöli meg',

ban elterjedt nyelvet,

mint legjob—

lényes li lek pedig az 1830- években megjelent munkáiban már ('.somaköz.

Érdengeleg, Kaplony, Nagykároly, Királydaróe, 'l'úr- terebes, 'l'asnád ()s

'l'asm'ídszz'intt') községeket jelzi

olyanoknak, amelyekben a magyar nvel ' a levelter- jedtebb; ezeken kívül Erdodön és

repel a magyar

.lózsetházán sze—

a német nyelv mellett, Szaniszlón is megelőzi a magyar nyelv a németet (_az oláh utáni, Krasznaiu')ltékről pedig megjegyzi Fényes, hogy a magyarosodni kezdő németek lakják lla Vonház a s7atmári egyházi

lieyelmes lehetett volna ar a,

sematizmnsokböt dolgozott.

hogy Nagykárolyban már 1779—ben mag ar szentbeszéddel szentelték föl az új templomot tSehematismns (Zentenarius 161.

lap), és hogy a szatmári egyházmegyéhez tart zó sváb telepítésű plébániák közül 1904-ben már Zaj-

tán Kálmándon, Mérken agykároly-

ban, Xagymajtényban, Túr-

Kaplonyb an, Szaniszlón, Vállajon,

terebesen tisztán mariyar volt az egyházi szolgálat nyelve, a többiekben kettő kivételével első helyen

magyar s csak második helyen német, csupán Szin)

faluban és 'l'őketerebesen (Krasznaterebes)

meg a német nyelv a magyart.

elözi

Ismételjük, hogy Vonház

lstu'm ezek mellett a jelenségek mellett, nagyon sajnáljuk,

a melyek

egy magyar egyetemi tanár részéről megemlítésre

érdemesek lettek volna, közönyösen elhaladt söt

ezek elhallvatász'ival azoknak adott legyvert a ke-

zükbe, akik e községekben lakó összes róm. kato-

likusokat sváb

származásúak, Meg-

ha legalább azoknak

azon az alapon, mert nagyrészt

visszanémetesíteni akarják.

engedhető lett volna ez a mulasztása,

sváb származásuakrol beszélne és a szá-

1) Acsádi Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. Budapest 1896.

— 1117 —— 1931

mát igyekeznék megállapitani, akik a sváb telepe—

sektöl származnak, de Ö kifejezetten mindig csak svábokról beszél. Azt is feltűnőnek találjuk, hogy míg a világháború előtt a Századokban írt cikké—

ben még azt írja róluk: ,,anyanyelvüket ma sem-

felejtették el a telepesek utódai, szívesen beszélik

ezt, különösen családi körben. Anyanyelvük mellett azonban mindnyájan tudnak magyarul, szívben és meggyőződésben lettek", addig most megjelent könyvében még ezt a szerény megjegyzést

is elhagyja. Szinte úgy tűnik fel a dolog, hogy tart

attól, hogy könyvének németre fordítása esetén ez

magyar-o Ická

a mondat talán szemet szúr német barátainak. A szélsőséges felfogású német írok egyikétűl, a fentebb

említett VViesertől már meg is kapta az elismerést.

Wieser a cikkében, amelyben a

katolikusok németségét igyekszik bizonyítani,

így hivatkozik Vonház'a

szintén említett róm.

(itt valószínűleg még a

Századokban megjelent: munkára céloz): ,,l)r. Stefan—

Vonhaz, ein Sathmarer Sehwabe, meint in seiner

Studio ebenfalls in dem fragliehen Gebiet katholiseh

gleich sehwiibiseh annehmen zu diirfen". Wieser

azonban még objektívebb, mint Vonház, mert 4w-5%ot, kb. 3.000 lelket engedélyez

s 'áb származásút.

mint nem

Mindenesetre nagyobb lenne az örömünk, ha magyar nemzeti szempontból is teljes elismerésün- ket fejezhettiik volna ki lonház lstvánnak ezért az igazán értékes és fáradságos munkájáért. lla meg—

maradt volna a telepítés történetének leírása mellett és nem emlékezett volna meg a mai helyzetről ilyen)

bántó módon, ez a teljes elismerés nem is maradt volna el. így azonban nem fojthatjnk el azt a meg—

győződésünket, hogy Vonház dr. ennek a könyvnek a megírásával a német ügynek s ezen keresztül a

román álláspontnak használt inkább, mint a ma—

gyar ügynek. K. A. dr.

Ajtay józsef dr.. A kibontakozás útja.

Maevar- osztrák vámszövetség. Gazdasági össze—

működés a Dunavölgyében.

Joseph Aítay: Le chemin de la solution. Union douaniére hungaro-nutria/denne. Collaboration écono—

migue dans le bassin du Danube.

Budapest, 1931. 62 oldal. u— 17.

Résume'. fruminunt [es moyens propres r'r

remédier () la grave situation économigue des pays insiste sur la nécessité de douuniére

dunubiens, M. it jt (1 ;]

('réer une union Iiunguro-uutriehienne.

Litutriehe, pays (),ssentiellement industriel, Mauna"!

pas ("1 redouter d'étre inondée par les produits de l'ugrieulture hongroise: műme si lu Hongrie y uvuit, pendant les (luotre derniéres unnées, exporté tous ses excédents ugricoles,

les trois

ils nlaumient couvert gue (]uurts des besoins autrichiens. Pour le placement des articles industriels

xlutriehe. I'union deuuniére o/frimit des amintages- eonsidérobles.

produits eu