Statisztikai Szemle, 95. évfolyam 6. szám
Szakirodalom
Folyóiratszemle
Räth, N.:
Nemzeti számlák – Észrevételek 2016-ban
(Volkswirtschaftliche Gesamtrechnungen – Reflexionen 2016.) WISTA – Wirtschaft und Statistik. 2016. Nr. 3. Seite 96–113.
A szerző 35 éve a Statistisches Bundesamt (a Német Statisztikai Hivatal) nemzeti szám- lákkal foglalkozó munkatársa. Így „belülről nézve” fejti ki véleményét a nemzeti számlák összeállításáról, beleértve a módszertani kér- déseket, az adatszolgáltatókkal és a felhaszná- lókkal való kommunikációt, valamint a nem- zetközi együttműködést. A német helyzetet elemzi, azonban megállapításai más országok statisztikájára is érvényesek, különösen euró- pai kontextusban.
Három tevékenységgel jellemzi a nemzeti számlák összeállítását. A németül r betűvel kezdődő igék (revidieren, recherchieren, reden) talán három k betűvel kezdődő szóval fordítha- tók magyarra: korrigálni, kutakodni, kommuni- kálni. A korrigálás arra utal, hogy a nemzeti számlák nemzetközi szinten egységes módszer- tanát rendszeres időközönként felülvizsgálják, és mivel harmonizált hosszú idősorokra van szükség, ezért a nemzeti hivatalok ismételten ún. nagyrevíziók végrehajtására kényszerülnek.
A kutakodás fejezi ki a számlák operacionalizálását, azt, hogy miként lehet a változó tartalmú gazdasági jelenségeket a szám- lák elvei szerint elrendezni és megtalálni azok számszerűsítéséhez alkalmas adatforrásokat. A számlák összeállítása intenzív együttműködést
igényel a bemenő adatokért felelős statisztiku- sokkal, valamint azon munkatársak között, akik a számlák egyes részterületéért felelősek. A kommunikálás ezt a munkaszervezést jelöli és azt, hogy a számlák eredményeinek hasznosítá- sához szükség van rendszeres visszacsatolások- ra, nemzeti és nemzetközi viszonylatban is.
A tanulmány fejezetei a három témakör szerint rendszerezik a mondanivalót. A nemze- ti számlák módszertanát illetően a következő nyolc problémát emeli ki: a termelés fogalmá- nak kiterjesztése, a bruttó vagy nettó mutatók előnyei és hátrányai, a hazai termék kimerítő számbavétele, az értékesítésben a kereskedel- mi árrés leválasztása, az alapár és a beszerzési ár kettőssége és ennek kapcsán a termékadók elszámolása, a pénzügyi szektor teljesítmé- nyének értékelése, a „tartalom fontosabb a formánál” elv alkalmazása, valamint a válto- zatlan áras számítások. Minthogy a szerző Nemzeti számlák főosztályon belül a Hazai termék és input-output számítások csoport vezetője, a módszertani nehézségeket is első- sorban ezeknek a részszámláknak a nézőpont- jából láttatja. Erős hangsúlyt kap az az aggály, hogy felpuhítja a nemzeti számlákat minden olyan tétel, amely nem támasztható alá jó minőségű alapstatisztikákkal.
A módszertani kérdések közül elsősorban a szerző következő elgondolkodtató észrevételeit érdemes kiemelni. Ellenzi azt az új módszertan- ban érvényesített fejlesztést, amely kibővítette az immateriális eszközök körét, a kutatás- fejlesztés, a szoftverek, az adatbázisok beemelé- sével. Különösen a saját termelésű immateriális eszközök értékére vonatkozóan nincsenek valós
Szakirodalom 649
Statisztikai Szemle, 95. évfolyam 6. szám piaci adatok, ezért még éves szinten is közelítő
becsléseket kell alkalmazni. Ugyanakkor érté- kük jelentős összeget tesz ki, a német gazdaság- ban ezek az egyéb beruházások elérik a bruttó állóeszköz-felhalmozás egyhatodát. Minthogy bizonytalan a számítások adatháttere, ez komoly problémát okoz mind az időbeli, mind a nem- zetközi vagy regionális összehasonlításban.
Véleménye szerint, ha a német statisztika tisztán nemzeti megfontolások alapján alakíthatná ki a nemzeti számlák metodikáját, abból kimaradná- nak az ilyen jellegű kiterjesztések.
Nézete szerint az ún. „rerouting” eljárások igen megnehezítik a nemzetiszámla-adatok értelmezését. Akkor kerül sor ilyen típusú korrekciókra, ha egy releváns jelenséget az üzleti, államigazgatási gyakorlatban nem a közgazdasági értelemben valós tartalomnak megfelelő módon mutatnak ki. Példaképpen a Németországban érvényes kötelező rádióhasz- nálati díjat említi. Eredetileg a díjat szolgálta- tás ellenértékeként kezelték, és így a rádióál- lomásokat piaci termelők közé sorolták. Az újabb módszertani egyeztetések azonban arra a következtetésre vezettek, hogy a kötelező bevételek adónak minősülnek, és adót csak az állam szedhet be. Így a rádióhasználati díjat kormányzati bevételként számolják el, és ezt transzferként utalják át a rádióállomásoknak.
Ennek következtében az állami transzferből gazdálkodó független rádióadókat átsorolták a magán nonprofit intézmények közé.
A szerző elismerően vélekedik a változat- lanáras számítások terén elért módszertani fej- lesztésekről. Ebben sokat segített az 1998-ban elfogadott Stabilitási és Növekedési Paktum, amelyben a változatlanáras GDP-t referenciaér- tékként használják. Pozitívan ítéli meg azt, hogy a változatlanáras idősor a korábban alkalmazott fix bázis helyett áttért az előző évi bázis haszná- latára, bár ez megnehezíti a felhasználók dolgát azáltal, hogy így hosszabb idősort tekintve nem teljesül az additivitás. A részek növekedésének
átlaga nem egyezik meg a GDP egészének növekedésével. Nem ért egyet viszont a közvet- len outputmérés bevezetésével, vagyis azzal, hogy a nem piaci szolgáltatások volumenét nem a költségek deflálásával becsülik, hanem – lehetőség szerint – közvetlenül az output volu- menének változásával. A nemzeti számlák összeállítóira vonatkozó önkritikus megállapítá- sa, hogy míg a közvetlen outputbecslés esetén a minőségmérés feladata a nemzeti számla felada- ta, addig a deflálás alkalmazásakor ez a munka az árstatisztikusokra hárul. Így ez utóbbi esetben a számlák összeállításakor kevésbé szembetűnők a minőségmérés nehézségei.
A tanulmány következő fejezete a számlák előállításának folyamatát tárgyalja. Minthogy nagyon igényes a jogilag kötelező ESA átadási programja (transmission programme), ezért egyrészt jelenleg ennek egyetlen tagország sem tud maradéktalanul eleget tenni, másrészt a nemzeti hivatalokban nem marad erőforrás arra, hogy kielégítsék a nemzeti szinten jelentkező ad hoc igényeket. Bár a fejlesztéseket többnyire külön forrásokból az EU finanszírozza, de a rendszeres adat-előállítást végül is minden tagor- szágnak a saját erőforrásaiból kell finanszíroz- nia. Ugyanakkor kérdéses, hogy a felhasználók számára mennyire hasznosak a gyakran csak modellszerű összefüggésekből levezetett adatok.
A szerző megfogalmazásából úgy érzékelhető, elvárná, hogy az EU Bizottság ellenőrzései ne csak a statisztikai outputokra, az átadott adatokra vonatkozzon, hanem a felhasznált alapadatokra, azaz a nemzeti számlák inputjaira is. Jelenleg ez a GNI-leltár (gross national income – bruttó nemzeti jövedelem) és az EDP (excessive deficit procedure – az EU túlzott hiány eljárása) kivéte- lével még nem valósult meg, és így az átadott adatok tagországonként igen különböző módon, eltérő adatforrásokból készülnek.
Az utóbbi években a hangsúly eltolódott az éves és a negyedéves szektorszámlák felé. Az igényt különösen a 2008–2009. években vég-
650 Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 95. évfolyam 6. szám bement pénzügyi válság keltette fel, mivel a
jegybankok a pénzügyi tranzakciókat szektorok szerint részletezve elemzik, és ezt akarták kiter- jeszteni a nem-pénzügyi tranzakciókra is. Tu- domásul kell venni azonban, hogy a pénzügyi és a nem pénzügyi számlák független és igen eltérő adatforrásokra támaszkodnak, így szük- ségképpen akár érdemleges eltérés is mutatkoz- hat a két oldalról számított egyenlegező tétel között. A válság hatására a fizetési mérleg összeállításában is szorosabbá vált az együtt- működés a tagországok statisztikai hivatalai és jegybankjai között. Felgyorsultak a fejlesztések abban az irányban is, hogyan lehet a termelési tényezőket, a munka- és a tőkeinputot integrálni a nemzeti számlákba. Ezzel együtt napirendre került a vagyonmérleg teljessé tétele is, elsősor- ban a föld és a stratégiai tartalékok értékelése képez prioritást. A szerző ismét kifejti fenntar- tásait azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e becs- léseket készíteni olyan egyéb eszközökre, mint az ásványkincsek, kulturális javak, cégérték vagy akár a humántőke nagysága.
A tanulmány külön foglalkozik két témá- val: az egyik a kormányzati számlák, a másik az input-output számítások. Az ún. túlzott hiány eljárás során az EU tételesen ellenőrzi és akár felülbírálhatja a kormányzati szektorral kapcsolatos tranzakciókat. Ezáltal felborulhat az összhang a nemzeti számlákon belül, mivel a kormányzati szektorra vonatkozó döntés rendszerint a GDP nagyságát is módosítja.
A német statisztikai rendszerben az input- output összefüggések nem a számítások kezde- tétől fogva integrálódnak a termelés- és fel- használásadatok becslésének folyamatába. Ezt az ellenőrzési lehetőséget csak a végleges adatok összeállítása során alkalmazzák. A tapasztalatok szerint a rendelkezésre álló adatok között nehéz az érdemi összhangot megteremteni, ha nem elégednek meg a sema- tikus egyezőség megteremtésével. Így a sta- tisztikai hivatalon belül nem marad elegendő
erőforrás arra, hogy az input-output számítá- sokat más felhasználási célra is hasznosítsák.
Pedig igen hatékony eszköz lehetne, különösen a közvetett környezeti hatások kimutatására, valamint a kiemelt projektek következményei- nek levezetésére.
A cikk a nemzeti számlák módszertani fej- lesztése és összeállítása során hétfajta együtt- működési formát különböztet meg. Mindebből csupán néhány eredeti meglátást kiemelve, a szerző aggályosnak tartja, hogy míg az EU-ban a számlák fontos adminisztratív intézkedések alapjául szolgálnak, addig a metodika nemzet- közi fejlesztésében mind nagyobb hangsúlyt kapnak az Egyesült Államok érdekei, egyre inkább az ott korábban már alkalmazott mód- szerek válnak általánosan elfogadottá. Hangsú- lyozza azt a statisztikusi körben nyilvánvaló véleményt is, hogy a 2008. évi pénzügyi válság semmiképpen nem a statisztikai rendszer hibá- jának róható fel. Mégis, a Nemzetközi Valuta- alap ennek ürügyén jelentősen megnövelte az adatigényeit, amelyeknek a tagállamok többnyi- re külön kötelezettség nélkül is eleget tesznek, mivel ez jelzi, hogy a fejlett statisztikával ren- delkező országok közé tartoznak. Az EU-n belüli együttműködéssel szemben azt a kritikát fogalmazza meg a szerző, hogy újabban az Eurostat külső partnerekkel, kutatóintézetekkel végeztet statisztikai módszertani fejlesztéseket.
Ezek segíthetnek beemelni az újszemléletű innovációkat a statisztikai rendszerbe, ugyanak- kor a végrehajtás feladata továbbra is a tagor- szágok hivatalaira hárul. Pozitívan ítéli meg, hogy Németországon belül a nemzeti számlák igen szorosan kapcsolódnak a gazdaságkutató- intézetek munkájához, különösen azért, mert ezeknek a kormány megbízásából minden év tavaszán és őszén közös véleményt kell megfo- galmazniuk a német gazdaság helyzetéről.
Összefoglalásképpen a cikk felsorolja az el- következő időszak fő feladatait: ilyen az ESA 2010-re való áttérés utómunkálatainak lezárása,
Szakirodalom 651
Statisztikai Szemle, 95. évfolyam 6. szám a még fennálló derogációk feloldása, és egy
átfogó „Minőségi jelentés” elkészítése. Napi- renden szerepel ezenkívül több fontos téma, úgymint a termelékenységmérés, a globalizáció és az értékteremtési láncok, a digitalizáció, speciális kormányzati beruházások elszámolása, például az atomerőművek leszerelése. Emellett nyomon kell követni a szakstatisztikák európai szintű fejlesztését annak érdekében, hogy meg- maradjanak, sőt, lehetőség szerint javuljanak a nemzeti számlák adatforrásai.
Nemzetközi szinten már megkezdődtek a munkálatok a nemzeti számlák következő felülvizsgálatára. Bár forradalmi újítások nem várhatók, a múlt tapasztalatai azt mutatják, hogy akár jelentéktelen módosítások is komoly alkalmazási problémákat okozhatnak. A szerző óv attól, hogy a nemzeti számlák rendszerét tovább bonyolítsuk, ilyen veszély elsősorban a bővítés oldaláról mutatkozik a jóléti indikáto- rok irányába. Az olimpiai mottó a „gyorsab- ban, magasabbra, erősebben” a nemzeti szám- lákra nem érvényes, mert az már elérte egye- temessége határait.
Hüttl Antónia,
a Statisztikai Szemle főszerkesztője E-mail: Antonia.Huttl@ksh.hu
Cynamon, B. Z. – Fazzari, S. M.:
Háztartások jövedelme, kereslete és megtakarítása: makroadatok elôállítása a mikroadatok koncepciója szerint
(Household income, demand, and saving:
deriving macro data with micro data concepts.) – Review of Income and Wealth. 2017. Vol. 63. Issue 1. pp. 53–69.
A szerzők két olyan mérési problémára hívják fel a figyelmet, amely a háztartások szektor jövedelmének, fogyasztásának és
megtakarításának vizsgálata során általánosan felmerül: 1. A nemzeti számlák aggregált mutatói és a háztartások jövedelmét vizsgáló kérdőívekből előálló mikroadatok között hiányzik a megfelelő összhang. 2. A nemzeti számlák fogalmi rendszere eltérő módon keze- li a háztartások jövedelmét és fogyasztását, ami a háztartások szektor cash flow mérése során eltéréseket okoz. A tanulmány azt mutat- ja be, hogy az Egyesült Államok NIPA-ban (National Income and Product Accounts – nemzeti jövedelmi és termelési számla) publi- kált adatai felhasználásával hogyan lehet a háztartások szektor aggregált mutatóinak olyan korrigált idősorát előállítani, amely jobban illeszkedik a mikroadatokhoz és jobban tükrö- zi az aktuális cash flow-folyamatokat. Az Egyesült Államok nemzeti jövedelmi és terme- lési számlái eltérnek az SNA 2008 (illetve az ESA 2010) rendszerétől, de az OECD (Organisation for Economic Cooperation and Development – Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) kérésére – a könnyebb nemzetközi összehasonlíthatóság miatt – a hivatalos makrogazdasági és iparstatisztikáit előállító BEA (Bureau of Economic Analyses – Gazdasági Elemzőiroda) elkészítette a nem- zeti jövedelmi és termelési számláinak korrek- cióját az SNA 2008 szabályainak megfelelően is. A szerzők az elemzés során az Egyesült Államok nemzeti jövedelmi és termelési szám- láinak adatait használták.
A makro- és mikroadatok közelítése során a nemzeti számlák adataiból indultak ki, és két fő elvet követtek: 1. Kizárólag a piaci alapú pénzügyi tranzakciókat vizsgálták, mivel a háztartásoknak is csak ezek fölött van döntési lehetőségük, valamint a fogyasztásra, illetve a jövedelemre vonatkozó kérdőívekben is csak ilyen típusú kérdések jelennek meg. 2. A háztartások fogyasztási kiadásait keresleti és nem keresleti kiadásokra bontották, mivel az utóbbiak olyan imputált fogyasztási tételek,
