Szakirodalom 961
Statisztikai Szemle, 94. évfolyam 8–9. szám A két függő változót egyszerre vizsgálva,
az országok csoportokba rendezhetők az elméleti modellek szerint. A két változó által kialakított négy dimenzió: 1. alacsony túl- képzettség–alacsony többlethozam; 2. ala- csony túlképzettség–magas többlethozam; 3.
magas túlképzettség–alacsony többlethozam és 4. magas túlképzettség–magas többletho- zam. A korábbiakban részletezett modelleket azonban csak az első három dimenzióhoz lehet társítani. Az első dimenzió a szociális zárlat modelljét reprezentálja olyan orszá- gokkal, mint Németország, Franciaország, Magyarország és Szlovénia. A második di- menzió a humán tőke modelljének felel meg, ahol Szlovákia, Csehország és Svájc találha- tó. Ezekről az országokról elmondható to- vábbá, hogy a kevésbé szabályozott bérek miatt lehetőség van a munkavállaló és a munkáltató közötti béralkura, melynek kö- vetkeztében magasabb többlethozamot lehet elérni a túlképzettség miatt. A harmadik dimenzió a munkapiaci verseny sorban állási modelljét személyesíti meg olyan országok- kal, mint Belgium, Írország, Dánia, Norvégia és Görögország. Ezekben az országokban az oktatás egyértelműen pozicionális jószág, mivel a szakképzés kevésbé hangsúlyos. A negyedik dimenzióban találhatók azok az országok, amelyek egyik modellbe sem ille- nek. Ezek az országok Észtország, Lengyel- ország, Ciprus és Spanyolország. Vélhetően ezen országok specifikus jellemzői vezethet- tek oda, hogy ebbe a dimenzióba kerültek, ugyanakkor az okok pontosabb feltárásához további elemzésekre lenne szükség.
A tanulmány egyaránt produkált szignifi- káns és nem szignifikáns eredményeket, miköz- ben megpróbált a címben szereplő kérdésre válaszolni. A legérdekesebb eredmény mégis az, ahogyan a vizsgált országok megoszlanak a túlképzettség és annak többlethozama terén, jól illusztrálva a szerzők által fontosnak tartott
elméleteket. Pontosabb következtetéseket azon- ban alaposabb kutatás után lehetne levonni.
Tengely Veronika,
a Budapesti Corvinus Egyetem MsC-hallgatója E-mail: veronika.tengely@gmail.com
Vavrinova, T. – Krckova, A.:
Foglalkozások és ágazatok közötti mobilitás, illetve annak változása a gazdasági válság idôszakában
(Occupational and Sectoral Mobility in the Czech Republic and its Changes during the Economic Recession.) – Statistika. 2015. Vol. 95.
No. 3. pp. 16–30.
A munkaerő mobilitása értelmezhető tra- dicionális módon, azaz földrajzi értelemben, ugyanakkor egyre gyakoribb, hogy a dolgozók életük során foglakozásukat, munkahelyüket változtatják. Ez utóbbi, azaz az ágazati és a foglalkozási mobilitás az, melynek csehországi vizsgálatát a szerzők célul tűzték ki, s amely jelentős szerepet játszik például a strukturális munkanélküliség csökkentésében. Szemben a földrajzi mobilitással az ágazati, illetve foglal- kozási mobilitásnak igen csekély kutatási megalapozottsága van, így a vizsgálat a mód- szertani elvek kidolgozására is kiterjedt.
A felhasznált adatforrás a cseh munkaerő- felmérés volt, melyben negyedévente mintegy 25 ezer háztartás, illetve 50 ezer 15 éven felüli személy vesz részt. A kiválasztott háztartások öt egymást követő negyedévben részei a felvétel- nek, így az egyének sorsának alakulása ezen az időtávon belül nyomon követhető. Ez a részle- ges paneljelleg volt az alapja az ágazati és a foglalkozási mobilitás vizsgálatának. A 2002 és 2012 közötti időszakból (az év mindig a mintá- ba kerülés éve, így 2013. évi adatokkal zárult a vizsgálat) azok kerültek bele a mobilitás vizsgá-
962 Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 94. évfolyam 8–9. szám lat mintájába, akik az első és az utolsó hullám-
ban foglakoztatotti státusúak voltak, függetlenül attól, hogy mi történt velük a köztes időszakban.
A teljes súlyozatlan állomány így a foglalkozási mobilitás elemzéséhez 187 494 esetet, az ágaza- tihoz pedig 204 559 esetet tartalmazott. A vál- ság hatásának elemzése szempontjából azok a foglalkoztatottak érdekesek, akik megfigyelése 2008-ban kezdődött és 2009-ben zárult.
Az elemzés előtt több módszertani típusú probléma is felmerült. Ilyen az ún. pszeudo mobilitás, amikor a személy körülményeiben ugyan nem következik be változás, de az össze- írás némileg szubjektív volta miatt a különböző hullámokban foglalkozását, munkahelyét nem kódolták azonosnak. Ezt a típusú hibát a cseh munkaerő-felmérés esetében úgy próbálják csökkenteni, hogy a követő felvételeknél az összeíró látja, hogy mit kódoltak korábban és rákérdez, hogy volt-e változás. Nemleges válasz esetén automatikusan a korábbi foglalkozási, munkahelyi kód kerül bele az új személyi re- kordba is. További gondot jelentett, hogy mind az ágazati, mind a foglalkozási osztályozás változott a vizsgált időszakban. Az ágazatinál a NACE Rev. 2-re történő átállás nem okozott problémát, mert 2008-ban, azaz az átállás évé- ben, illetve az azt követő évben is a régi és az új ágazati osztályozási rendszer szerint egyaránt besorolásra került a foglalkoztatottak munkahe- lye. Az új foglalkozásosztályozásra történő 2011. évi átállásnál ilyen Janus-év nem volt, így a vizsgálatból ki kellett hagyni azokat, akik 2010-ben léptek be a felvételbe.
A foglalkozás szempontjából azokat tekin- tették mobilnak, akiknél a foglalkozás négyje- gyű kódja az első, illetve az utolsó hullámban különbözött. A foglalkozási mobilitási ráta a foglalkozást váltók aránya volt az összes vizsgált esethez viszonyítva, míg a hasonlóan értelmezett ágazati mobilitás vizsgálata az osztályozási rendszer két jegy mélységű bon- tásában történt.
A foglalkozási mobilitásnál a teljes vizsgált időszakra (2002–2013) 4,1 százalékos ráta adódott. Ezen belül a 2002 és 2005 között csökkent a mobilitási ráta a 2007. évi 3,5 száza- lékig, majd felugrott a 2009. évi 5,4 százalékos szintre. 2010-től, egy újabb csökkenő periódus után, nagyjából a válság előtti értékre állt vissza.
Hasonló foglalkozási mobilitás vizsgálatra kevés nemzetközi példa van, de a csekélyszá- mú, módszertanában csak részben összehason- lítható vizsgálat tanúsága szerint a cseh foglal- kozási mobilitás kifejezetten alacsonynak mondható, a foglalkoztatottak többsége egész aktív életszakaszában ugyanazt a foglalkozást gyakorolja. Erre részben magyarázatul szolgál- hat, hogy a cseh munkavállalók munkahelyi biztonságát – szemben az angolszász országok- kal – szigorú szabályozás garantálja, jóllehet például Franciaországban, ahol ez a védelem még a csehnél is erősebb, nem párosul alacsony mobilitással. A másik ok, hogy a véleményfel- vételek azt jelzik, a csehek a karrierrel szemben inkább a biztos munkahelyet részesítik előny- ben, emiatt kisebb a hajlandóságuk, hogy a munkavégzés jellemzőin változtassanak. A cseh mobilitás a válság időszakában megnőtt, ami ellentétes a nemzetközi tapasztalatokkal, illetve azzal a szakértői magyarázattal, hogy a gazda- sági depresszió a biztonságra való törekvést helyezi az előtérbe, ami miatt csökken a munkát változtatók aránya. Úgy tűnik, ez a megállapítás nem feltétlenül igaz a posztszocialista országok- ra, hiszen a csehhez hasonló trend volt jellemző például Szlovákiára is.
Csehországban a férfiak és a nők lényegé- ben azonos arányban váltották a foglalkozásu- kat, de más országok adatai a férfiak esetében jeleznek nagyobb mobilitást. Életkori csopor- tok közül a 15–19 évesek voltak a legmobilab- bak, 15 százalékos rátával, míg az 50 évesek és idősebbek esetében a foglalkozási mobilitás indexe nem érte el a 3 százalékot sem. A magasabb iskolai végzettségűek kisebb esély-
Szakirodalom 963
Statisztikai Szemle, 94. évfolyam 8–9. szám lyel változtatnak foglalkozásukon, mint a
képzetlenek, a csak alapfokú iskolai végzett- séggel rendelkezők 4,4 százalékos rátájával szemben a felsőfokú végzettségűekre 3,3 százalékos átlag volt jellemző. Ez azt jelzi, hogy a foglalkozásváltás egy részét külső kényszer eredményezte, és így azok a munka- vállalók választották ezt nagyobb arányban, akik fokozottan ki voltak téve a munkanélküli- vé válás veszélyének. A foglalkozásváltás döntő része a főcsoporton belül megy végbe, és jellemző az is, hogy az új foglalkozás a korábbinál magasabb tudásigényű.
A válság előtti (2006–2007) és a válság- időszak (2008–2009) mobilitási trendjének összehasonlítása sajátos strukturális elmozdu- lásokat jelez. A válság előtt a 7. főcsoportba tartozó foglalkozásúak voltak a mobil foglal- koztatottak között a legnagyobb arányban, őket pedig a 8. főcsoportba tarozók követték, míg a 3. főcsoport foglakoztatási súlyához képest jelentősen alulreprezentált volt a mobi- litás szempontjából. A válság időszakában arányaiban a legtöbb foglalkozást váltó a 2.
főcsoportból került ki. A főcsoportok közötti hierarchia alapján a válság előtt a felfelé, illetve a lefelé irányuló mobilitás közötti arány 1:1,2, a válság alatt viszont a foglalkozásváltá- sok 41,5 százalékánál az új foglalkozás a korábbinál alacsonyabb hierarchiaszintű volt, és csak 23 százaléknál képviselt magasabb, tudásigényesebb szintet.
Az ágazati mobilitási ráta átlagos értéke 2002 és 2013 között 3,2 százalék volt. Az ága- zatok közötti mozgás jellemzően foglalkozás- váltással is jár, az ágazatukból kilépőknek kevesebb, mint harmada gyakorolta a korábbi foglalkozását az új munkájában is, illetve a foglalkozásváltók 56 százaléka egyben ágazatot is váltott. A két migrációs típus között tehát jelentős átfedés van, így az ágazati mobilitási görbe időbeli lefutásának hasonlósága a foglal- kozási mobilitáséhoz teljességgel érthető. A
cseh ágazati mobilitás is rendelkezik azzal a nemzetközi trendtől eltérő sajátossággal, hogy a válság időszakában nőtt a mobilitás intenzitása, jóllehet a növekedés mértéke csak 1 százalékpontos, azaz a foglalkozási mobilitás- ra jellemzőnél érdemben kisebb volt. A férfiak ágazati mobilitása a vizsgált időszak egészében, ha minimálisan is, de kisebb volt a nőkre jel- lemzőnél, bár a 2006 és 2009 közötti időszak- ban a férfiak voltak a mobilabbak. Az, hogy a férfiak kevésbé mobilabbak, mint a nők, szintén ellentmond a más országokban tapasztaltaknak.
Életkori csoportok szerint a ráta 1,5 és 14 száza- lék között változik, és ebben az esetben is a legfiatalabb korcsoportot jellemzi a legnagyobb érték. Az iskolai végzettség növekedésével párhuzamosan csökken az ágazati mobilitás. A nem ágazatspecifikus foglalkozások folytatói természetszerűleg nagyobb arányban váltanak ágazatot, különösen, ha szakmájuk univerzális- nak tekinthető (ilyen könnyen konvertálható foglalkozás például a takarítóké, a könyvelőké vagy a számítógépes szakembereké). A manuá- lis munkát végzők kétszer nagyobb arányban váltottak ágazatot, mint a diplomához kötött foglalkozást folytatók, akiknél ez általában másfajta tudás megszerzését is feltételezi. Jólle- het az ágazati rendszer 2008. évi változása nehezíti az ágazatok közötti mozgások vizsgála- tát, az jól látszik, hogy a váltás egy jó része a nemzetgazdasági ágon belül marad, így például az összes mozgás 19 százaléka a feldolgozó ipari ágazatok között zajlott. Jelentősebb volt az áramlás az iparból a kereskedelem és a javítás nemzetgazdasági ágak felé, a kereskedelemből és javításból az információtechnológia ágaza- tokba, valamint az iparból az építőiparba is.
A válságnak az ágazati mobilitásra gyako- rolt legjellemzőbb hatása az volt, hogy meg- nőtt az iparból történő kiáramlás. Az ipart elhagyók nagyobb része a kereskedelemben, az építőiparban, illetve a nem anyagi szolgálta- tások területén helyezkedett el. Az utóbbi
964 Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 94. évfolyam 8–9. szám terület felvevő szerepe kifejezetten a válság
időszakában erősödött meg. A mozgás iránya érthető, hiszen a válság legerősebben az ipart érintette, melynek foglalkoztatási súlya 15 százalékról 13 százalékra csökkent. A válság után viszont az ipar újra létszámfelvevővé vált.
A tanulmány rámutatott arra, hogy a munkaerőfelmérés-adatok paneljellegének kihasználásával igen gazdag információforrás- hoz lehet jutni, mely segít a munkaerőpiacon zajló folyamatok jobb megismerésében. A vizs- gálat jelezte, hogy a cseh mobilitás nemzetközi összehasonlításban alacsony és trendje is sajátos.
Az alacsony mobilitás a neoklasszikus közgaz- dasági elméletek szerint az optimális erőforrás- allokáció ellen hat, viszont kevesebb beruházást igényel a humán tőkébe, mint az, ha az egyén gyakori foglalkozásváltásra kényszerül. A válság időszakának adatai igazolták azt az előfeltétele- zést, hogy ebben az időszakban nőtt a kényszerű munkahely-változtatás aránya, s emiatt emelke- dett a foglalkozási mobilitási ráta épp úgy, mint az ágazati. A mobilitási adatok alakulásában szerepet játszik az a tény is, hogy a vélemény- felvételek szerint a cseh munkavállalók a karri- ernél többre értékelik a biztos munkahelyet.
Lakatos Judit PhD
E-mail: Judit.Lakatos@ksh.hu
Vlasenko, P. – Cunningham, S. R.:
Az emberek által érzékelt infláció összehasonlítása: A napi árindex és a fogyasztói-árindex
(Capturing the Inflation that People Experience:
The Everyday Price Index vs. the Consumer Price Index.) – American Institute for Economic Research.
Working Paper 004. June 2015. pp. 1–29.
Az infláció hatással van a vásárlóerőre és az emberek jólétére; a múltbeli árváltozások
alakítják, és ezért kell, hogy a fogyasztók számára fontos termékek árváltozásait jól mérjük. Az inflációs várakozás befolyásolja a fogyasztási, megtakarítási és egyéb döntéseket.
A fogyasztók által érzékelt infláció lehet, hogy különbözik attól, amit a CPI (consumer price index – fogyasztói-árindex) jelez. Az emberek aszerint gondolkoznak, amit látnak, a naponta vásárolt termékek árait. Ha azok emelkednek, az fontosobbnak tűnik, mint a sokkal többe kerülő iPad vagy mosógép árának csökkenése.
A tanulmány célja egy olyan árindex ki- alakítsa, ami a napi döntéseknél releváns. Azt is látni fogjuk, miért van szakadék az emberek által érzékelt és a CPI által jelzett infláció között.
Az EPI (everyday price index – napi árin- dex) a mindennapos fogyasztás termékeinek árváltozását méri. A cél a fogyasztók által tapasztalt tényleges árváltozásoknak mérése, ami természetesen befolyásolja az érzékelt (perceived) inflációt.
Vlasenko és Cunningham írásuk bevezető- jében áttekintést adnak a mért és érzékelt infláció szakirodalmáról. Több szerző vizsgál- ta azt a közismert jelenséget, hogy azokban az országokban, ahol a eurót bevezették, a lakos- ság nagyobb áremelkedést vélelmezett, mint amekkorát a CPI jelzett. Néhány esettanul- mány ismertetése után a szerzők arra a követ- keztetésre jutnak, hogy az emberek becslései- ket azokra a közelmúltbeli árakra alapozzák, amelyekre legjobban emlékeznek és leggyak- rabban találkoznak. Azzal is számolni kell, hogy az áremelkedés nagyobb nyomot hagy az emberekben, mint az árcsökkenés. Mindezek az érzékelési torzulások vezetnek ahhoz, hogy az érzékelt infláció általában magasabb a CPI által jelzettnél.
Nagyon nehéz, szinte lehetetlen az említett érzékelési hatások számszerűsítése. Ennek ellenére Németországban kísérleteket végeztek
