STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 1064
SILC felvétel volt az első olyan valószínűségi min- tavételen alapuló próbafelvétel, mely a PAP-ből dol- gozott, ezért célszerűnek mutatkozott ennek ered- ményeit is kiértékelni. A próbafelvétel során két kérdőívváltozattal dolgoztak. Az első esetben a kér- dőív személyi és háztartási kérdőívből, valamint a háromhavi bevételeket, illetve kiadásokat tartalmazó naplóból állt. A második variáns olyan fajta naplót tartalmazott, amelyben az adatok kitöltése az idő- szak végén történt. Mivel az állandó EU-SILC felvé- tel ez utóbbihoz áll közelebb, ezért az ennél tapasz- talt válaszadási arányok fajsúlyosabbak a jövő szempontjából. Az első változat esetében a PAP-ben szereplő háztartások 46 százaléka válaszolt, de a té- ma szempontjából fontosabb második változatnál már 70 százalék. Ez alapján tehát teljes bizonyos- sággal kijelenthetőnek vélték, hogy a német statisz- tikai hivatal számára az access panel lehet a jövő út- ja. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egy má- sik korábban tesztelt kiválasztási eljárás során a vá- laszadási ráta az első variánsra vonatkozóan 9-15 százalék között mozgott.
Végül a tanulmány a lemorzsolódás kérdésével is foglalkozik. 2001 áprilisában 6032 személlyel in- dultak, amelyhez 2003 júliusáig még további 106 fő csatlakozott, ennek ellenére a PAP-adatbázisban 2003 júliusában 5177 fő volt, tehát megközelítőleg 950 személy került ki az adatbázisból, amely tekin- tettel az összetett bekerülési folyamatra évi 5-6 szá- zalékos lemorzsolódást jelent. Ugyanakkor ennél jó- val magasabb lemorzsolódási aránnyal találkozha- tunk azon háztartásoknál, amelyeknél valamely alapvető társadalmi-gazdasági változó módosult a mintába kerülés után, náluk a lemorzsolódás való- színűsége 8-19 százalék között alakult. A lemorzso- lódási arányt továbbá az is befolyásolta, hogy az adatbázisba bekerülőket milyen gyakran keresték fel kérdőív kitöltése céljából. Azon háztartásoknál, amelyeket az ismertetett három felvételből legalább
kettőben lekérdeztek, sokkal alacsonyabb lemorzso- lódási arány mutatkozott, mint azoknál, ahol a ház- tartásokat csak arra kérték, hogy az alapváltozókra vonatkozóan adjanak felvilágosítást.
Összességében megállapítható, hogy az access panel használatának eredményeit előrejelző PAP- adatbázison alapuló felvételek eredményei azt mu- tatták, hogy a jövőbeli alkalmazás három feltétel- ének sikerült eleget tenni, s ez elegendő alapot biz- tosíthat ahhoz, hogy az immár idéntől kötelező németországi EU-SILC felvétel során a jövőben az access panelt alkalmazzák, a mikrocenzus adatai- val való összevetést követő körültekintő súlyozás alkalmazásával. A PAP-kutatás kimutatta, hogy az alapvető társadalmi-gazdasági változók tekinteté- ben a mikrocenzushoz hasonló statisztikai elosz- lással találkoztak. Egyedül a szakmunkás, segéd- munkás, illetve vállalkozói státus esetén volt ta- pasztalható alulreprezentáltság. Ugyanakkor vi- szonylagosan alacsony (5-6%) volt a mintából való kikerülési arány, ami azt vetíti előre, hogy a le- morzsolódás nem jelenteni komoly problémát a jö- vőbeli felvételek szempontjából. További előnye a panel alkalmazásának, hogy a többi mintaválasztá- si eljáráshoz képest költségkímélőbb, illetve a fo- lyamatos adatbázis-frissítés révén biztosítja, hogy naprakész adatok álljanak rendelkezésre. Ezáltal is hatékonyabban szolgálja a rövid időszakra vonat- kozó adatigények kielégítését, így potenciálisan felhasználható a jövőben a munkaerő-piaci, mobili- tási, internet-használati, e-kormányzati kutatások lebonyolítására. Az eredmények kiértékelése után nem lepődhetünk meg azon, hogy a német statisz- tikai hivatal, illetve a szövetségi államok statiszti- kai hivatalainak vezetői az eredmények ismereté- ben a német statisztikai rendszer keretében az access panel kialakítása mellett döntöttek.
(Ism.: Sághi Tamás)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA – DEMOGRÁFIA
LEE, E. – SPITZE G. – LOGAN J. R.:
A HÁZASTÁRS SZÜLEINEK NYÚJTOTT TÁRSAS TÁMOGATÁS: A NEM
ÉS A ROKONSÁGI HIERARCHIA SZEREPE (Social Support to Parents-in-Law: The Interplay of Gender and Kin Hierarchies.) – Journal of Marriage and Family. 2003. 2. sz. 396–403. p.
A szerzők középkorú házas férfiak és nők repre- zentatív mintájának felhasználásával vizsgálták a fér-
jek és a feleségek kapcsolattartását saját, illetve házas- társuk szüleivel, továbbá a szülőknek nyújtott segítsé- get. Azokból a korábbi kutatásokból indultak ki, ame- lyek kimutatták, hogy a felnőtt gyermekek gyakran jelentős támogatást nyújtanak szüleiknek. A szerzők kiterjesztették a gyermek-szülő kapcsolat elemzését a házastárs szüleivel való kapcsolattartásra, illetve a szülőknek és a házastárs szüleinek nyújtott segítségre.
Az első kérdésük az volt, hogy vajon tapasztal- hatók-e nemek szerinti eltérések a vizsgált területe-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 1065
ken. A kapcsolattartás két formáját vizsgálták: a te- lefonbeszélgetések és a látogatások gyakoriságát. A szülőknek nyújtott segítséget a hetente segítségnyúj- tással eltöltött órák számával mérték.
Amikor összehasonlították a kapcsolattartás át- lagos szintjeit, azt találták, hogy a nők többet be- szélnek telefonon a saját szüleikkel és többet látogat- ják meg őket, mint a férfiak teszik ezt saját szüleik esetén. Más változókat is figyelembe véve, kiderült, hogy a távolság meglehetősen erősen befolyásolja a telefonon való kapcsolattartást, bár a távolság ke- vésbé tekinthető a telefonálást korlátozó tényezőnek, inkább a látogatásokat nehezíti meg, mégis, a telefo- non való kapcsolattartás is csökken a távolság növe- kedésével a férfiak és a nők esetében is. A férfiak és a nők is kevesebbet beszélnek saját szüleikkel, ha több felnőtt gyermek van a családjukban. A férfiak özvegy édesapjukkal illetve apósukkal is kevesebbet beszélnek telefonon, összhangban azzal, hogy a fér- fiak kevésbé találják kényelmesnek a telefonon való kapcsolattartást. Más tényezőket figyelembe véve, többet telefonálnak azok a nők, akiknek a szülei egészségesebbek és kevesebbet a magasabb jöve- delmű férfiak és azok, akiknek a szülei másik gyer- mekkel élnek együtt.
A nők kevésbé gyakran látogatják szüleiket, ha azoknak több felnőtt gyermekük van, és a férfiak kevésbé gyakran látogatják szüleiket, ha a szülők együtt laknak egy másik gyermekkel. A nők gyak- rabban látogatják özvegy édesanyjukat, illetve anyó- sukat, mint a mindkét élő szülőt.
Ha az egy héten a szülőknek való segítség- nyújtással töltött órákat nézzük, ismét azt látjuk, hogy a nők többet segítenek a saját szüleiknek, mint a férjük szüleinek. A férfiak esetében nincs ilyen különbség. Ha a házaspár bármelyik tagjának a szülei a közelben éltek, ez nem volt hatással a másik fél szüleinek nyújtott segítségre. A szerzők hasonló hatást találtak a távolság esetében, mint a kapcsolattartásnál. A nők esetében ismét tapasztal- ható volt a testvérek negatív hatása, éppúgy, mint a kapcsolattartásnál. A férfiak több segítséget nyúj- tanak a rosszabb egészségi állapotban lévő szüle- iknek, és abban az esetben, amikor az édesanya (anyós) marad egyedül, a férfiak és a nők is több órát töltenek segítségnyújtással egy héten.
A segítségnyújtással töltött órák számában nem találtak különbséget a férfiak és a nők között. Itt azonban figyelembe kell venni, hogy a mintában vi- szonylag egészséges és önálló életvitelű szülők sze- repeltek, tehát itt csak alkalmi segítségnyújtásról volt szó. Egészen más képet kapnánk abban az eset- ben, ha gondozásra szoruló idősebb szülőkről lenne szó: ebben az esetben a nők nagyobb szerepe lenne kézenfekvő.
A házastárs szüleire vonatkozó egyetlen szigni- fikáns különbség az volt, hogy a férfiak többet be- szélnek telefonon házastársuk szüleivel, mint a nők.
Ebből a szerzők azt a következtetést vonták le, hogy a nők rokoni kapcsolattartó szerepe nem terjed ki a házastárs szüleire, továbbá, hogy a nőknek a generá- ciók közötti kapcsolattartásban játszott központi sze- repe csak a saját vérszerinti rokonaikra korlátozódik.
A szerzők második kérdése az volt, hogy vajon versengenek-e a szülők és a házastárs szülei felnőtt gyermekük idejéért és figyelméért. A férfiak ugyan- olyan mértékű kapcsolattartása saját és házastársuk szüleivel ellensúlyozza azt, hogy a feleségek a saját szüleiket nagyobb figyelemben részesítik. Továbbá, közvetlen bizonyítékot is találtak a szerzők a szülők és a házastárs szülei közötti versengésre a férfiak te- lefonos kapcsolattartása esetén: ha az egyik szülőpár a közelben lakik, az csökkenti a másik szülőpárral való kapcsolattartást. Ez ismét egy újabb bizonyíték arra, hogy a férfiak másként kezelik a rokoni kap- csolatokat, mint a nők. A nők a szüleiket a rokoni hierarchia csúcsán vagy ahhoz közel helyezik el, míg a férfiak esetében ez a hierarchia bizonytala- nabb. A nők megszervezik a látogatásokat, ahová a férjük elkíséri őket, telefonbeszélgetést kezdemé- nyeznek, amelybe bevonják a férjüket.
A szerzők a tanulmány hiányosságai között em- lítik meg, hogy nem vizsgálja külön a különböző et- nikai csoportokat, továbbá, hogy a szülő-gyermek kapcsolatot a gyermeknek a szülő számára nyújtott támogatásként fogja fel, holott ennek iránya fordított is lehet. A vizsgálat nem terjed ki a kommunikáció más formáira, és nem veszi figyelembe sem a kap- csolattartás kontextusát, sem a kapcsolattartás jelen- tését az abban résztvevők számára.
(Ism.: Földházi Erzsébet)
