Br aun L ászló
Hitelszövetkezetek a hegyvidéki kir endeltség ker etében 1898- 1910 között
Készült az MTA Határon Túli Magyar Tudományosságért Ösztöndíj Program támogatásával
Закарпатський угорський інститут ім. Ференца Ракоці ІІ
II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola
PoliPrint Kft.
Ungvár – 2011 Rákóczi-füzetek LXXXV.
Braun László
Hitelszövetkezetek
a hegyvidéki kirendeltség keretében
1898–1910 között
A kiAdásértfelel: Kohut Attila korrektúrA: G. Varcaba Ildikó
tördelés: Kohut Attila Borító: K&P
A kiadvány megjelenését a
támogatta
ISBN 978-966-2595-10-9
Készült: PoliPrint Kft., Ungvár, Turgenyev u. 2. Felelős vezető: Kovács Dezső
© Braun László, 2011 A XIX. század végén egyre többen figyeltek fel arra a gazdasági lema- radásra, amely az északkeleti Kárpátokban élő lakosságot érintette. Magyarország Földművelésügyi Minisztériuma által elindított program a hegyvidéki akció néven vált ismertté és az emberek életszínvonalán próbált javítani. Az Egán Ede által vezetett hegyvidéki miniszteri kirendeltség a lakosság megsegítését és a szegénység felszá- molását egyrészt a földek bérbeadásán, másrészt a hitelszövetkezetek megalapításán keresztül igyekezett elérni. A hitelszövetkezetek létrehozása a gazdaság fejlesztését szolgálta, s egyben pénzügyi biztonságot nyújtott az embereknek. Egán Ede az akció
„leghathatósabb eszközének” a hitelszövetkezetek működését tekintette.
УДК 336.732 ББК 65.262.1 Б-87
TarTalom
Hitelszövetkezetek a hegyvidéki kirendeltség keretében 1898-1910 között
7. oldal
Mellékletek
88. oldal
Források
105. oldal
Irodalom
106. oldal
HiTelszöveTkezeTek
aHegyvidékikirendelTségkereTében 1898-1910 közöTT
A dualizmus korában Magyarország gyors és látványos fejlődésnek indult. Ám a fejlődés üteme, a gazdasági és politikai változások hatása az ország különböző régióiban eltérően mutatkozott meg. Ennek okai egyrészt a központtól való távolságban, az eltérő természetföldrajzi viszonyokban, az abból eredő gazdasági tevékenységben, az ehhez kapcsolódó társadalmi, s olykor nemzetiségi összetételben és gondol- kodásban rejlettek. A lemaradás elsősorban az Északkeleti-Felföldet érintette, amelyhez négy megye, Zemplén, Ung, Bereg, Máramaros megyék tartoztak, de ide sorolható volt Ugocsa megye is, a természeti adottságokat tükröző mutatók szerint1. A megyékben a szántók az össz- területnek mindössze egyötödét foglalta el, az erdő viszont majdnem a felét. Az országos átlagnál másfélszer nagyobb volt a rétek aránya is. A XX. század elején a legalacsonyabb volt az adót nem fizető 24 éven felüli férfiak aránya (25 %) és azoké is, akik évente 20 koronánál többet adóztak (az országos átlag 32,6 illetve 21,1 % volt)2.
A XIX. század végén egyre több szakember figyelt fel erre a lényeges lemaradásra, mivel a Kárpátok vidékének megnövekedett a gazdasági jelentősége. A millenniumi ünnepségek is hozzájárultak ahhoz, hogy a helyzet megoldása érdekében a kormány cselekvésre szánja el magát. 1896-ban a Vereckére látogatott miniszterek és ál- lami tisztviselők megdöbbenve tapasztalták a hegyvidéki emberek nyomorát. Ennek, s Firczák Gyula munkácsi görög katolikus püspök ezzel kapcsolatos beadványai hatására állami akció kezdődött az Északkeleti-Kárpátok lakosainak a megsegítésére.
Már 1896-ban találkozott egymással Bánffy Dezső miniszterel- nök és Firczák Gyula püspök, s részben politikai megfontolásból – a közelgő választások miatt – megállapodásra került sor közöttük. Az öt pontból álló kompromisszum legjelentősebb része a 4. pont volt, amelyben a Máramaros, Ung, Bereg és Zemplén megyék hegyvidéki
1 Nagy Mariann: A ruszin régió helye a magyar mezőgazdaság térszerkezetében a 20. század elején. Acta Beregsasiensis. 3. szám, III. évfolyam. Beregszász, 2003. 64. o.
2 Uo. 66–67. o.
területein élő „ruthén” nép megélhetéséről és egyben a tömeges ki- vándorlás megakadályozásáról esett szó3.
A millennium évében Bereg megyében már elindult egyfajta közgazdasági mozgalom hitel- és értékesítő szövetkezetek létrehozásá- ra, kölcsönök biztosítására, fajtiszta állatok, facsemeték beszerzésére.
Megszervezésük elsősorban Balajthy Mór szolyvai főszolgabíró és Nedeczey János országgyűlési képviselő nevéhez fűződött.
Mivel a kezdeményezés gyökeresen nem tudott javítani az emberek nyomorán, ezért 1897 januárjában a hegyvidéki lakosság érdekében Firczák püspök és a megyék 14 országgyűlési képviselője memorandumot nyújtott be a miniszterelnöknek Emlékirat az északke- leti Kárpátok közt és alján lakó ruthén nyelvű nép szellemi és anyagi viszonyainak elősegítése és felvirágoztatása tárgyában címmel4 (lásd:
2. melléklet, 4. kép).
A kormány is figyelemmel kísérte az Északkeleti-Kárpátokban zajló eseményeket és mindenképpen megoldást szeretett volna találni a problémákra. Mindezek összessége eredményezte azt, hogy 1897 elején segélyprogramot indítottak el. Az ún. hegyvidéki akció a föld- művelési minisztérium irányítása alatt állott, bár más minisztériumok is tevékenyen hozzájárultak az állami programhoz.
1898 elején Szolyván megalakult a hegyvidéki miniszteri kirendeltség, amely később Munkácsra tette át a székhelyét (lásd:
2. melléklet, 1–2. kép). A földművelésügyi minisztérium hatásköre alatt álló kirendeltség kezdetben Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros, a későbbiekben Sáros, Szepes, Zemplén és Szatmár vármegyékre is kiterjedt5.
Az akció élére Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1897 végén Egán Edét, a kiváló gazdasági szakembert nevezte ki miniszteri biztosnak, aki a programnak lelkes irányítója és aktív megvalósítója volt6 (lásd: 2. melléklet, 3. kép). Ebben az is szerepet játszott, hogy Hagara Viktor, Bereg megye akkori főispánja ajánlotta Darányi figyel- mébe Egánt. Hagarát a földművelésügyi miniszterhez baráti viszony
3 Botlik József: Hármas kereszt alatt. Görög katolikusok Kárpátalján az ungvári uniótól napjainkig (1646–1997). Budapest, 1997. 120. o.
4 Uo. 121. o.
5 Botlik József: Egestas Subcarpathica. Adalékok az Északkelet-Felvidék és Kárpátalja XIX–XX.
századi történetéhez. Budapest, 2000. 87. o.
6 Mandrik Iván: Egán Ede és a hegyvidéki akció. Ungvár (Uzsgorod), Kárpáti Kiadó, 1990.
56. old.
fűzte, a hegyvidék gazdasági problémáira orvoslást kereső politikusnak ezen ügyekben tanácsadója is volt7.
Egán a 90-es évek elején már ismert mezőgazdasági szak- ember, számos tudományos munka szerzője volt. Magyar és német nyelvű szakmunkáiban tudományos alapossággal bizonygatta a kárpáti tejgazdaságok, magashegyi legelők nagy lehetőségeit, ezek gazdasági hasznosításának útjait8. Az egyik ilyen írása még 1890-ben napvilágot látott, amelyet mint a földművelésügyi minisztérium állattenyésztési osztályának akkori vezetője Kárpátaink kulturális hivatása címmel a tudományos akadémia nemzetgazdasági szakosztályában előadás- ként is megtartott9. Kinevezésekor már ismeretesek voltak számára a mezőgazdaság irányításának akkori modern módszerei, a falusi szövetkezetek megszervezésének híve és kezdeményezője volt.
Az Egán Ede által vezetett hegyvidéki miniszteri kirendelt- ség a lakosság megsegítését és a szegénység felszámolását kétféle módon képzelte el, amelyek azonban szorosan összefüggtek egy- mással. Az egyik módszer a legelőhiány és a földínség felszámolására az volt, hogy uradalmi és kincstári területekből béreltek földeket. A kirendeltség ez által azt szerette volna elérni, hogy a bérbe vehető földeket ne különféle vállalkozók útján adják ki, akik ebből jelentős hasznot húztak, hanem közvetlenül juttassák azt a szegényebb gazdák- nak. 1898 tavaszán kezdték meg az állam által bérelt földek kiadását.
Minőségüktől függően a szántóföldekért 2,50–6 forint, a legelőkért 1–12 forint éves használati díjat kellett fizetni. A kiosztást a helybéli papokból, tanítókból, uradalmi tisztviselőkből és a miniszteri megbí- zottból álló bizottság végezte, ami egyben arra is biztosítékot jelentett, hogy a földeket a megfelelő személyek kaphassák meg10.
A másik, Egán szerint „leghathatósabb eszköznek” nevezett módja az akciónak a hitelszövetkezetek megalapítása volt. A pénz- intézetek létrehozása egyidejűleg több célt is szolgált. Először is a gazdaság fejlesztése érdekében a jelzálog és személyi hitel kiterjesz- tését a hegyvidékekre. Korábban, mint az a miniszteri biztosnak, a
7 Csatáry György: Hagara Viktor – a tudós főispán. Kárpátalja. V. évfolyam, 40. (247) szám.
2005. október 7. 11. o.
8 Mandrik Iván. 1990. 56. o.
9 Kárpátaljai Területi Állami Levéltár. Fond 772., opisz 7., odinicja zberihanja 35. folio 85.
10 Gönczi Andrea: Egy magyar kísérlet az alpesi gazdálkodás megvalósítására – a hegyvidéki akció. Beregszász, 2005. 76. o.
földművelésügyi miniszternek 1899. február 28-án írt beszámolójából kitűnik, az Északkeleti-Kárpátokban jelzálog-hitel egyáltalán nem létezett, személyi hitelt pedig csak uzsorakamatra kaphattak11. Az uzso- rásoktól és a túl magas – 20–25, sőt olykor 200–300–500 %-os – ka- mattól, s az ezzel együtt járó minden nehézségtől és kellemetlenségtől szerette volna megszabadítani a lakosságot, illetve ezáltal gazdaságuk fejlesztésére és anyagi biztonságuk megteremtésére törekedett. Azaz a hitelszövetkezetek kiterjesztésével próbáltak lehetőséget teremteni arra, hogy a falvak meg tudják vásárolni az uradalmi vagy kincstári földekből a község számára nélkülözhetetlen legelőterületeket és a hegyvidékeken a megélhetést biztosító állattenyésztést, a fő jövede- lemforrást képező juh- és szarvasmarha-tenyésztést fellendítsék; a szükséges élelmiszereket és a fontosabb háztartási cikkeket jó minő- ségben és elérhető áron be tudják szerezni. Esetleges katasztrófa vagy tragédia esetén is pénzhez jussanak az emberek, ne az uzsorásoktól kérjenek kölcsön, ne váljanak függővé tőlük.
Az uzsorakamat legtragikusabb következménye az volt, amikor az adós parasztoknak tartozásuk fejében elárverezték a házát és a bir- tokát. Mindezt nagyon olcsón tették, mivel a hitelezők összefogtak, értéktelennek nyilvánították a földet és az ingatlanokat. Így a kisbir- tokosokat kiforgatták a vagyonukból és földönfutóvá tették őket, míg az üzérkedők fokozatosan jelentősebb földtulajdonra tettek szert.
A hitelintézetek a földművelésügyi minisztérium jelentős pénzügyi támogatásával születtek meg, mivel Egán Ede szükséges- nek tartotta, hogy a hitelszövetkezetek induló tőkéjének egy részét a minisztérium kamatmentes betét formájában 10 évre az intézetek rendelkezésére bocsássa. A miniszteri biztos 1899. február 28-án írott tervezetében ajánlatosnak tartotta azt is, hogy a minisztériumnak egyes hitelszövetkezetekbe üzleti részesedése legyen, ezáltal, mint tag, kép- viselve lehessen az igazgatóságban is. Mindez azért volt fontos, mert a hitelintézetek megszervezését és felállítását erősen gátolta „a nép alacsony kulturális niveuja és az intelligens elemek csekély volta” – ahogyan Egán Ede fogalmazott a földművelésügyi miniszternek írott egyik levelében12.
11 KTÁL. F. 772, op. 1, od. zb. 102., f. 1.
12 KTÁL. F. 772, op. 7, od. zb. 35., f. 49.
*A hitelszövetkezetek általában egy, de kisebb községek esetén akár több falura kiterjedően is működhettek.
1. A hitelszövetkezet elnöke (pap, helyi nemes)
2. Alelnök (pap, tanító) 3. Könyvelő (tanító)
4. Pénztárnok (feladatát kisebb hitelszövetkezetek esetén a könyvelő látta el)
5. Tagság (falusi gazdák)
1. séma. A hitelszövetkezetek felépítése a) A hitelszövetkezetek területi szerkezete
HITELSZÖVETKEZET (egy központi község)*
Falvak Falvak
b) A hitelszövetkezetek belső felépítése 1 2 3 4
5
A hegyvidéki miniszteri kirendeltség a minden egyes községet felölelő körútjai során kijelölte az igazgatóságra, a felügyelő bizott- ságra, a könyvelői és pénztárnoki feladatokra legalkalmasabb szemé- lyeket. Elsősorban a helyi lelkészek, tanítók, erdészek vállaltak vezető szerepet a hitelszövetkezetek megalapításában és működtetésében. A miniszteri kirendeltség hatásköréhez tartozó területen csak ott nem szerveztek hitelintézeteket, ahol nem találtak megfelelő embereket (lásd: 1. séma).
Egán Ede ezért is törekedett lényegében egész Európában egyedülállónak számító ellenőrzési módszerre. Az Országos Köz- ponti Hitelszövetkezet a hegyvidéki miniszteri kirendeltség részére szövetkezeti ellenőrt küldött ki (a nagyobb megyeszékhelyekre egyet- egyet, illetve két kisebb megyére egyet), aki a megyeszékhelyen lakott és a kirendeltség hitelszövetkezeteit ellenőrizte. A kiküldött ellenőr nemcsak a könyvelést kontrollálta, hanem minden kölcsönt megszavazó igazgatósági ülésen is jelen volt. Így az Országos Köz- ponti Hitelszövetkezet csak azokat a kölcsönöket finanszírozta, amit az ellenőr aláírt.
A hegyvidéki miniszteri kirendeltség által szervezett hitelinté- zetek az 1898-ban a mezőgazdaság és a háziipar fejlesztése céljából alakult Országos Központi Hitelszövetkezet rendszerébe tartoztak.
Az állami támogatásra a helyi körülmények, elsősorban a hegyvidéki lakosság szegénysége miatt volt szükség. Az állami pénzek csak olyan kölcsönigényeket elégítettek ki az igazgatóság döntése alapján, amelyet más körülmények között az Országos Központi Hitelszövetkezet nem folyósíthatott volna. A földművelésügyi minisztérium által a hitelszö- vetkezetekbe fektetett összeget elsősorban fogyasztási szövetkezetek alapítására használták fel, amelyek a minisztériumi kirendeltséghez tar- tozó területeken többnyire hitelszövetkezeti áruraktárak voltak. Ezeket a terményfölösleg közös és jobb értékesítése céljából hozták létre.
A hegyvidéki járásokban alapított hitelszövetkezetek számára bocsátott állami befektetések azonban nem tartoztak az Országos Központi Hitelszövetkezet pénzkeretéhez, így a hegyvidéki hitelszö- vetkezetek kettős támogatásban részesültek:
egyrészt az Országos Központi Hitelszövetkezet által, amely
• a bejegyzett üzletrészek és a benyújtott kötvények alapján
Megjegyzés: a belépett üzletrészek arányában annak kétszeresére lehetett hitelt felvenni. Hitelek:
1) 50 évre – 5,7%-os kamat; 2) 33 évre – 6,6%-os kamat.
állapította meg a hitelszövetkezeteknek nyújtott hitelt, füg- getlenül az állami betétektől;
másrészt a földművelésügyi minisztérium kamatmentes
• betétjét is felhasználták.
Az Országos Központi Hitelszövetkezet által nyújtott hitel ará- nyos volt a hitelszövetkezetek által bejegyzett üzletrészekkel, és azoknak legfeljebb a kétszeresére emelkedhetett. Ezért aztán rövid időn belül kiderült, hogy az csak kisebb gazdasági szükségleteket elégít ki, és nem nyújt kellő fedezetet a jelzálog-hitelre. A komolyabb gondokon, az erdőtörvény és az úrbérrendezés következtében kialakult legelőhiányon nem tudott segíteni. Emiatt aztán kapcsolatba léptek a Kisbirtokosok Földhitelintézetével, amely ezután megállapodást kötött az Országos Központi Földhitelintézettel. A későbbiekben a jelzálog-kölcsönöket az Országos Központi Hitelszövetkezet vagy saját hatáskörében, vagy a Kisbirtokosok Földhitelintézetével együtt intézte. Az utóbbi esetben a kölcsönök 50 %-át az egyik, 50 %-át a másik hitelintézet biztosította.
A törlesztéses kamat 50 éves visszafizetés mellett 5,7 %, 33,5 éves törlesztés esetén 6,6 % volt13 (lásd: 2. séma).
13 KTÁL. F. 772, op. 7, od. zb. 35., f. 50.
2. séma. A hitelszövetkezetek finanszírozása
Állami befektetések Országos Központi Hitelszövetkezet Kisbirtokosok Földhitelintézete (később csatlakozott) A hitelek finanszírozása 50-50%-ban
HITELSZÖVETKEZET
TAGSÁG
legalább egy üzletrész, a helyi hitelszövetkezet által meghatározott összeg
Az első ilyen hitelszövetkezetek Bereg vármegye szolyvai járásában, Szolyván és Alsóvereckén jöttek létre, melyek fiókjai 56 községre terjedtek ki. Azon a területen, Egán Ede saját maga gyűjtött adatai alapján, 3129 ingatlannal rendelkező gazda és 1017 zsellér élt. A miniszteri biztos még 1899-ben összeállított tervezetében úgy számí- totta, hogy 3000 kisgazda szövetkezeti taggá válik, ami egyben a teljes szegénység előli megmenekülésüket és fokozatos felemelkedésüket jelenti. Egy-egy tagra 1,5 üzletrészt 25 forint összegben számított fel, amely összesen 112 500 forint tőkének felelt meg. Ehhez jöttek még a földművelésügyi minisztérium által biztosított összegek. Akkor még magasabb hitelekre, a bejegyzett üzletrészek értékének háromszo- rosára számítottak14. Valószínűleg a helyi viszonyok következtében, a megfelelő fedezet hiánya miatt csökkent a hitel az üzletrészek kétszeresére. Ennek megfelelően az állami támogatás is, amelyek a jegyzett üzletrészek háromszorosának a 10 %-át jelentették volna (azaz 357 500 forint 10%-a – összesen 33 750 forintot), feltehetőleg ezzel arányosan csökkent.
A hitelszövetkezetek alapszabályai pontosan meghatározták a helyi pénzintézetek céljait, a belépés körülményeit, a tagság köteles- ségét, a hitelviszonyokat.
A hitelszövetkezetek elsődleges célja a hiteligények biztosításá- val a tagok anyagi helyzetének javítása volt. A szövetkezeteket 25 éves időtartamra szervezték, amit majd a közgyűlés meghosszabbíthatott a tervezet szerint. A hitelszövetkezet tagja lehetett bármely teljes jogú felnőtt személy, aki a szövetkezet területén lakott és vagyona felett szabadon rendelkezett, illetve tag lehetett jogi személy is. Akit azonban korábban törvénysértésért elítéltek vagy uzsorával foglalkozott, nem léphetett be a szövetkezetbe. A belépést aláírással hitelesítették. Aki nem tudott írni, az két tanú jelenlétében válhatott taggá, s az egyik aláírta a belépő nevét. Az alapszabályt akkor is meg kellett ismertetni a tagokkal, ha sem írni, sem olvasni nem tudtak, sem a nyelvet nem értették, s azt az alapszabályon is hitelesíteni kellett. A belépés elfo- gadásáról az igazgatóság 30 napon belül döntött. A belépő tag már belépésnél köteles volt egy üzletrészt bejegyezni (nem volt megálla- pítva az értéke, az valószínűleg a helyi viszonyoktól függött), amely a tag tulajdonává vált, nem lehetett elzálogosítani és átruházásához
14 KTÁL. F. 772, op. 1, od. zb. 102., f. 5.
is az igazgatóság engedélye kellett. Az üzletrészek után kamatot nem fizettek, és azt kölcsönök biztosítékául nem fogadták el15.
A tagság megszűnhetett haláleset, kilépés vagy kizárás esetén.
Az alapszabályban foglalt kötelességek elmulasztása következtében az igazgatói tagság 2/3-ának döntése alapján, a felügyelőbizottság hozzájárulásával történhetett meg a kizárás.
A kilépett tag üzletrész-befizetéseinek 10 %-át a tartalékalap javára fordították. Az üzletrész kifizetése az üzletév befejezése utáni hat hónap leteltével kezdődött el. Ha a hitelszövetkezet feloszlott, akkor a vagyon felosztásakor fizették ki az üzletrészeket16.
A hitelszövetkezet üzleti tevékenysége csak a tagokra terjedt ki, de takarékbetéteket és hitelt nem tagoktól is elfogadhatott, azt mások is elhelyezhettek a szövetkezetbe. Váltókölcsönt csak hitelképes tagok kaphattak, legfeljebb hat hónapra. A lejárt váltó azonban meghosz- szabbítható volt, ha 1/10-ét törlesztették ez idő alatt. Kötelezvényre kölcsönök szintén csak hitelképes tagoknak teljes fedezet mellett volt adható17.
1900. február 12-én, Munkácson, a Csillag szállóban megren- dezett közgyűlésen került sor a hegyvidéki akció első két évének a számbavételére. A közgyűlésen elhangzottakról Egán Ede beszámolt Darányi Ignác földművelésügyi miniszternek. A jelentésben kitért a hitelszövetkezetekre is. Már akkor 11 hitelszövetkezetről tesz említést, melyből hét régebben, négy a közgyűlés előtt néhány hónappal alakult.
Az első hét szövetkezet esetében 25 gyűlésen 650 kölcsönkérő tag közül 484-nek szavaztak meg összesen 54 249 korona hitelt, amely személyenként 10-800 koronát tett ki. Ezen kívül 43 tagnak 5–10 forint rögtöni segélyt nyújtottak18.
1900. május 25-én a minisztertanács is foglalkozott a hitelszö- vetkezetek ügyével a földművelésügyi tárca előterjesztése alapján, melynek határozata szerint „az északkeleti hegyvidéki lakosság felsegélyezésére indított országos akciónak gazdaságilag legna- gyobb jelentőségű részét a szövetkezetek alakítása képezi… a siker szempontjából az szükséges, hogy a szövetkezetek egyes vidékekre
15 KTÁL. F. 772., op. 5., od. zb. 15., f. 13.
16 Uo.: f. 14.
17 Uo.: f. 15.
18 Botlik József: Egestas Subcarpathica. Adalékok az Északkelet-Felvidék és Kárpátalja XIX–XX.
századi történetéhez. 100–101. o.
kiterjedőleg szerves hálózatot képezzenek, és így megalakításuk fokozatosabb mérvben eszközöltessék.”19. Akkor a Bereg vármegye szolyvai járásában megszervezett 11 szövetkezet mellé Beregben és Máramarosban még 12-t, Ung vármegyében 4-et terveztek alapítani.
Ezeket, hogy „az ottani viszonyok között czéljuknak minden tekintet- ben megfelelhessenek, fogyasztási áruraktárakkal kapcsolatosan kell szervezni… s mellőzhetetlenül megkívántatik, hogy e szövetkezetek mindjárt megalakulásukkor némi forgalmi tőkével rendelkezzenek.”20. A kormányzat előirányozta, hogy állami segítség gyanánt 40 darab 50 koronás üzletrészt jegyez a szövetkezetekben és ezeket 4000 korona egyszeri segélyben részesíti, vagy meghatározhatatlan időben esedé- kes kamatmentes kölcsön nyújtásával összesen 6000 korona segélyt szándékozik adni. Ez az összeg a földművelési minisztérium 1900. évi költségvetésében nem szerepelt, ezért az a szövetkezetek segélyezésére engedélyezett 80 000 koronát 72 000 koronával túlléphette és az ehhez kapcsolódó 1900-as évre tervezett 10 000 korona megtakarítását is felhasználhatta arra a célra.21
A hegyvidéki kirendeltség 1900-ban írott beszámolólevelében említést tesz Darányi Ignác földművelési miniszternek arról, hogy Bereg vármegye Szolyvai járásában már régebben (1898-tól) meg- alakult 14 szövetkezet, amit a miniszter is segélyekkel támogatott, illetve Máramaros megyében már a hegyvidéki akció előtt is létezett 5 hitelszövetkezet.
Hitelszövetkezetek más pénzügyi alapokon is működtek. Az ungvári, munkácsi és huszti kisiparos szövetkezetek számára Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter 1899. október 11-én Széll Kál- mán miniszterelnöknek arról számolt be, hogy egyenként 2000 forint (=4000 korona) üzletrész jegyzését engedélyezte tárcája terhére azzal a feltétellel, ha azok az Országos Központi Hitelszövetkezetbe lép- nek. A pénzintézetet pedig arra kötelezte, hogy a kereskedelemügyi minisztérium által jegyzett üzletrészek után annak ötszöröséig, a ta- gok által íratott összeg után azok névértékének legalább kétszereséig nyújtsanak hitelt. Miután a tagok által jegyzett üzletrészek az ungvári iparosoknál 3000, a munkácsiaknál 1000, a husztiaknál 1525 forint
19 Botlik József: Egestas Subcarpathica. Adalékok az Északkelet-Felvidék és Kárpátalja XIX–XX.
századi történetéhez.105. o.
20 Uo.: 105. o.
21 Uo.: 105. o.
volt, ezért 21 000, 15 000, illetve 16 500 forint állt a rendelkezésük- re22. (Az Ungvári Iparos Szövetkezet 1903-ban beolvadt a hegyvidéki miniszteri kirendeltség irányítása alatt álló Ungvári Ipari és Gazdasági Hitelszövetkezetbe). Az Országos Központi Hitelszövetkezet kere- tében alakult meg a Máramarosszigeti Ipartestületi Hitelszövetkezet is. Ezzel kapcsolatban Hegedüs Sándor arról értesítette 1900. május 10-én kelt leiratában Rosner Ervint, Máramaros vármegye főispánját, hogy az új hitelszövetkezeteknek üzletrészre 3000, egyszeri berende- zési segélyre 800 koronát hajlandó engedélyezni. Így az a központi hitelszövetkezettől a saját 4 100 üzletrésznek megfelelő hitelen kívül még 15 000 korona kölcsönt is fog kapni.23
Ez a támogatás és működésbeli különbség a kereskedelemügyi miniszter iparpártoló tevékenységéhez kapcsolódhatott. A kisiparos szövetkezetek fellendítése során valószínűnek tartották, hogy azok rövid időn belül megfelelő pénzügyi háttérrel fognak rendelkezni a nagyobb hitelek visszafizetésére. A kisbirtokosok támogatásában ilyen jellegű, gyorsabb anyagi megtérülést nem remélhettek.
A hitelszövetkezetekkel, de általában a hegyvidéki akcióval szemben már a kezdetektől fogva tapasztalható volt egy bizonyos fokú ellenállás úgy az üzleti-kereskedői, mint olykor a közigazgatás irányítói részéről. Jövedelmeiket, társadalmi, gazdasági, politikai befolyásukat féltették az akció kiterjedése és sikerei láttán.
Többen a hitelszövetkezetekkel kapcsolatban azt akarták elhi- tetni, hogy azok csak arra valók, hogy a befizetett heti tagilletéket, a 10 krajcárt az urak eligyák.24
Egán arról számolt be a földművelésügyi miniszternek 1901 májusában, hogy Ugocsa megyére még nem tudta kiterjeszteni az akciót, mert az a megye vezetőinek ellenállásába ütközött. Az alis- pán az egyik kijelentésében egyenesen károsnak ítélte a programot, amelynek fültanúja volt a főispán, valamint báró Perényi Zsigmond képviselő is. Arról is jelentést tett, hogy amikor a földművelésügyi miniszter 1900. szeptember 18-án 8051. számú rendeletében közölte Bereg, Máramaros, Ugocsa és Ung megye főispánjaival, hogy az akció megyéjük egész területére kiterjedt, s míg az ungi és beregi
22 Botlik József: Egestas Subcarpathica. Adalékok az Északkelet-Felvidék és Kárpátalja XIX–XX.
századi történetéhez. 98, 106. o.
23 Uo.: 106. o.
24 Uo.: 102. o.
Hitelszövetkezetek (egy bizonyos környéken, anyagi és földrajzi adottságoktól függően)
Hangya
Központi áruraktár
3. séma. Az áruraktárak (fogyasztási szövetkezetek) gazdasági szerkezete
HANGYA Áruraktár
Hitelszö vetkezet Hitelszö
vetkezet
Áruraktár
Áruraktár
Áruraktár
Hitelszövetkezet Hitelszövetkezet
Hitelszö vetkezet Hitelszö
vetkezet Hitelszö vetkezet
Hitelszö vetkezet
főispánok azt készségesen támogatták, addig a máramarosi főispán
„ellenszenvvel viseltetett”. Amikor az ökörmezői hitelszövetkezet elnökévé a véleményező bizottság beleegyezésével az ottani főszol- gabírót választották meg, az a kinevezést visszautasította és mindent elkövetett, hogy a hitelszövetkezet ne jöhessen létre. Később nyíltan elmondta az Országos Központi Hitelszövetkezet kiküldöttjének, hogy azért volt kénytelen úgy viselkedni, mert a főispán ellenzi a hitelszövetkezetek létesítését.25
Ahol hitelszövetkezetek létrejöttek, ott azokra építve – általában a székhelyen – megpróbáltak létrehozni fogyasztási szövetkezeteket is, amelyek megalakítására elsősorban a földművelésügyi minisztérium által befektetett összegeket használták fel. Ezeket nevezték hitelszö- vetkezeti áruraktáraknak. Valójában a hitelszövetkezetek tevékenységi körét bővítették ki az áruraktárak megalakításával.A hitelszövetkezeti áruraktárak létrehozásához a Magyar Gazdaszövetség is jelentősen hozzájárult. A gazdaszövetség keretében működő Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetség részévé váltak az áruraktárak.26 A forgalom arányában a Hangya központja által megállapított üzletrészt fizetett és jegyzett be a hitelszövetkezeti áruraktár. A szabályzat, a könyvvezetés és az ügyvitel szintén a Hangya szabályainak felelt meg. Az árurak- tárak célja az volt, hogy a termékfölösleget jobban értékesíthessék, a lakosságot a szükséges élelmiszer- és háztartási cikkekkel elláthassák (lásd: 3. séma).
A hitelszövetkezeti áruraktárak végrehajtó bizottságát a hi- telszövetkezeti elnökök alkották, valamint az Országos Központi Hitelszövetkezet által kinevezett igazgatósági és felügyelő-bizottsági tag, illetve a szövetkezeti ellenőr. A végrehajtó bizottság legalább negyedévenként egyszer közös gyűlést tartott. A végrehajtó bizott- ság a központi raktár vezetésére 3-5 tagot biztosított, ők alkották a raktárbizottságot. A közös ügyekben a raktárbizottság döntött a vég- rehajtó bizottság beleegyezésével. A raktárbizottság szerződtette az üzletvezetőt, aki megrendelte az árukat és megállapította azok eladási értékét, legalább egy raktárbizottsági tag írásbeli hozzájárulásával.
A raktárbizottság vette fel a központi áruraktár többi személyzetét is, így a könyvelőt, a pénztárost, az ellenőrt. A könyvelő a pénztári naplót vezette, illetve szükség esetén az üzletvezetőt is helyettesítette,
25 KTÁL. F. 772., op. 7, od. zb. 35., f. 32, 70.
26 KTÁL. F. 772., op. 5., od. zb. 15., f. 7.
valamint félévente a pénztárossal és egy raktárbizottsági taggal leltári ellenőrzést végzett. A pénztáros ezen kívül még a befolyó pénzössze- geket kezelte, illetve kifizette az üzletvezető által bemutatott szám- lákat. Az ellenőrt a tagok köréből a raktárbizottság ajánlása alapján
Az OKH által kinevezett igazgatósági és felügyelőbizottsági tag, szövetkezeti ellenőr
Hitelszövetkezeti boltok (Áruboltok)
Boltkezelők Végrehajtó bizottság
Raktárbizottság (3-5 tag)
Üzletvezető
Könyvelő
Pénztáros
Ellenőr Bolt- kezelő
Hitelszövetkezeti elnökök
4. séma. Hitelszövetkezeti áruraktár (a hitelszövetkezeti tagok tartják fenn)
a végrehajtó bizottság alkalmazta. Feladata az volt, hogy a központi áruraktárt negyedévente egyszer, valamint az üzletvezető, a pénztáros és a könyvelő által vezetett könyveket ellenőrizze. A raktárbizottság köteles volt a központi áruraktárra vonatkozóan minden év végén elszámolni és lezárni az adatokat27.
A helyi áruraktáraknak saját igazgatósága volt, s az ő döntésük- től függött, hogy milyen terményeket, és azokat milyen mennyiségben adhatják el. Ha a terményt a szövetkezeti tagoktól szedték be, s ha az áruraktárnak erre volt lehetősége, előleget adhatott. Abban az esetben, ha az áru nem termény volt, vagy a napi szükségletek körén kívül esett (pl. gépek), az áruraktár csak közvetítői szerepet vállalt. Az árat a költségek és a jutalék felszámolása után állapították meg.28
A hitelszövetkezeti áruraktárak mellett megnyíltak a hitelszö- vetkezeti boltok is. A boltok a hitelszövetkezetek és az áruraktárak közös felügyelete alatt működtek. A hitelszövetkezeti boltokban a hitelszövetkezeti elnök személyesen vagy megbízottján keresztül gyakorolta az ellenőrzést. A hitelszövetkezeti boltok vezetői a helyi hitelszövetkezetek elnökeinek, a raktárbizottsági tagoknak és az üz- letvezetőnek tartoztak felelősséggel. A boltkezelőt akkor vették fel, ha a boltban forgalmazott áruk értékének a 10 %-át a központi áruraktár pénztáránál óvadékként letette. Akinek nem állt rendelkezésére a megfelelő pénzösszeg, azt is felvették, de a béréből folyamatosan, havi részletekben levonták a belépési díjat. A forgalomból befolyt pénzt hetente legalább egyszer, az 500 koronától nagyobb összeget pedig azonnal át kellett utalni a központi áruraktár pénztárába. Hiány esetén az óvadékként letett pénzösszegből, illetve folyamatos havi fizetéslevonásból pótolták a veszteséget29 (lásd: 4. séma).
Az első központi áruraktárt 1899. szeptember 11-én hozták létre Szolyván, tizenegy taggal, huszonhat üzletrésszel és 5200 ko- rona alaptőkével.30 1899-ben még öt áruraktárt nyitottak meg, majd a következő évben még tíz kezdte meg a működését. 1900 végére így már tizenöt áruraktár működött: Dombostelken, Szarvasházán, Zúgón, Kisszolyván, Felsővereckén, Alsóvereckén, Volócon, Polenán, Paszikán, Szolyván, Kereckén, Malmoson, Mártonkán, Frigyesfalván,
27 KTÁL. F. 772., op. 5., od zb. 16.
28 KTÁL. F. 772., op. 5., od. zb. 15., f. 7, 8, 9.
29 KTÁL. F. 772., op. 5., od. zb. 16.
30 KTÁL. F. 772., op. 5., od. zb. 17., f. 1.
Beregszentmiklóson. Az induláskor a szolyvai központi áruraktár fe- dezte az összes beszerzési, áruszállítási tűzbiztosítási és személyzeti költségeket. Ezen kívül megelőlegezte az egyes hitelszövetkezetek terhére a szövetkezetek építkezéseiből származott váltók esedékes kamatösszegét és szükség szerint a tőketörlesztéseket. Ezeket a jöve- delmi osztalékból fizették ki. Emiatt az áruk eladásából származó teljes összeget, valamint az épületek bérbeadásából származó jövedelmet a központi áruraktár pénztárába fizették be. A boltok elhelyezése cél- jából épített vagy megvásárolt épületek, azok berendezése az egyes hitelszövetkezetek tulajdonát képezte. Az áruk beszerzésének, az építési és fenntartási költségeknek az összegei – amit a szolyvai központi áruraktár megelőlegezett – a hitelszövetkezetek vagyonát terhelte. Az üzleti nyereséget először a kölcsönök törlesztésére fordították, majd a forgalom arányában osztották el a központi és az egyes hitelszövetkezetek között, s azok tartalékalapjába folyt be. A szolyvai kötelékhez tartozó hitelszövetkezetek 1901. február 8-án Szolyván tartották meg első beszámoló gyűlésüket, amelyen ismertették működésük első évének eredményeit.31 Az eladott áruk utáni összbevétel elérte a 252 948 korona 79 fillért, amiből a ki- mutatott tiszta nyereség 3646 korona 27 fillér volt. A legnagyobb áruraktárban, Szolyván, a napi bevétel átlag 120 korona 2 fillért, míg a legkisebben, Mártonkán 18 korona 13 fillért tett ki. Szolyván 320 féle, de a legkisebb, mártonkai áruraktárban is 42 féle cikket forgalmaztak:
• háromféle lisztet
• tengerit
• zabot
• sót
• szalonnát
• dohányt
• olajat
• bocskort
• lakatot
• fúrót
• reszelőt
31 KTÁL. F. 772., op. 5., od. zb. 45., f. 2-3.
• cukrot
• borsot
• kőolajat
• gyertyát
• szappant
• kartont
• barchetet
• szűrt
• posztót
• kalapot
• sapkát
• pipát
• pipaszárat
• inget
• nadrágot
• alsónadrágot
• rizst
• túrót
• szilvát
• szentjánoskenyeret
• fügét
1901-ben a szolyvai központi áruraktárhoz már tizennyolc fiók-áruraktár tartozott, amelyek forgalma 259 352 korona 59 fillért tett ki.32 A hitelszövetkezeti áruraktár-hálózat kibővülése csak úgy volt lehetséges, hogy a többi nagyobb településen is, amelyek egy- ben gazdasági és közlekedési csomópontok voltak, szintén központi áruraktárakat hoztak létre. A központi áruraktárak egyedül a fiók- áruraktárak részére voltak felállítva, minden árut csoportosítottak és kizárólag a fiókokat látták el áruval, más kereskedőknek nem adtak el.
A központ nem számított különálló kereskedésnek és így nem lehe- tett külön jogi személynek tekinteni a fiókoktól elválasztva, hanem a fiókokkal együtt képezték a hitelszövetkezeti áruraktárakat. Mivel az áruraktárakat a hegyvidéki minisztériumi kirendeltség államsegélyből állíttatta fel, ezért azok a hegyvidéki akciónak a részét képezték33. A hitelszövetkezetek és az áruraktár-hálózat olyannyira összefonódott, hogy olykor a helyi hitelszövetkezet nevére jegyezték be a fiók-áru- raktár épületének telkét. A bejegyzés ebben az esetben is helyesnek bizonyult, bár az áruraktárakat a központi hitelszövetkezet nevére kellett bejegyezni. Az áruraktárakat lényegében a hitelszövetkezeti tagok tartották fenn.
A hitelszövetkezeti áruraktár-hálózat kiterjedésével újabb ne- hézségek állottak elő. Mivel mindössze egy főellenőre volt az árurak- táraknak, úgy az képtelen volt minden egyes helyszínt meglátogatni.
Az oda-vissza szállítás is gondot okozott, hiszen a felvásárolt árut először elszállították a központi áruraktárba, aztán olykor ugyanazon
32 Botlik József: Egán Ede, a rutén nép megmentője. Budapest, 2002. 110. o.
33 KTÁL. F. 4., op. 1., od. zb. 650., f. 30–31.
• lámpát
• tüszőt
• gyufát
• halat
• heringet
• zsírt
• bort
• pálinkát
• rumot
• sört
az útvonalon kiszállították a fiókraktárakba. Ezért felvetődött a köz- ponti áruraktárak központosítása, amit a bátyúi vasútállomás mellett terveztek kialakítani.34 Akkor a helyi zsidó származású kereskedők azzal vádolták a gazdasági programot, hogy a „fogyasztási szövetke- zetek lehetetlenné teszik az egészséges versenyt, és ezzel tönkreteszik a kereskedelmet”35. Ennek teljesen az ellenkezőjéről tanúskodik Kustán Péter görög katolikus lelkésznek, a poroskői hitelszövetkezet elnökének a kijelentése, amit a Perecsenyben megtartott Ung megyei hitelszövetkezetek gyűlésén tett: „Amióta áruraktárak vannak, a szatócsok is lejjebb mentek az árakkal, sőt egyes cikkek árusításánál még mesterséges konkurenciát csinálnak, hogy az áruraktárak iránti bizalmat megrendítsék”36. Ezek a körülmények is azt igazolták, hogy az áruraktárak az üzleti árak szabályozására irányuló céljukat elérték, tehát éppen az egészséges gazdasági versenyt szolgálták.
Különösen akkor éleződött ki a helyzet, amikor Egán italmérési jogot kért a pénzügyminisztertől. A miniszteri biztos elhatározta, hogy visszaszorítja az egész hegyvidéknek, és ezáltal az országnak is óriási kárt okozó pálinkaivást, illetve jó minőségű pálinkát bocsát áruba. A pálinka árusítása – Egán szerint – spekulánsok kezébe került, akik vízzel felhígították az italt, s hogy meglegyen az ereje, vitriolt és más maró folyadékot kevertek hozzá. A minőségi pálinkát a szövetkezeti áruraktárakban árusították, de mivel korlátozott italkimérési jogot kaptak, csak literes lepecsételt palackokban. Ez valamelyest javított a helyzeten, de az italozási szokások nem igazán változtak meg, hiszen aki kevesebbet – pl. fél litert vagy egy-két pohárral – akart fogyasztani, az továbbra is a kocsmában vásárolt.37 A pálinka árusítása más okok miatt sem volt egyszerű. A szövetkezeti italmérési engedélyek kiadása eleinte a pénzügyminisztériumi rendelet szerint az egyes községi elöl- járóságoktól függött. Azok határozták meg, van-e szükség a meglévő kocsmákon kívül újabb italmérésre. Megesett, hogy az italmérési jogot nem sikerült átruházni az áruraktárakra, mert a megvesztegetett tanács leszavazta az indítványt.38 A kitartó munkának azonban az
34 KTÁL. F. 4., op. 1., od. zb. 551., f. 4.
35 Botlik József: Egestas Subcarpathica. Adalékok az Északkelet-Felvidék és Kárpátalja XIX–XX.
századi történetéhez. 102. o.
36 KTÁL. F. 4., op. 1., od. zb. 508., f. 10.
37 Uo.: 54. o.
38 Botlik József: Egán Ede, a rutén nép megmentője. 110. o.
évek elteltével mégis meglett az eredménye. 1910-ben az Ung megyei hitelszövetkezetek Perecsenyben megtartott ülésén Egry Ferenc föld- birtokos, mint a kisgejőci hitelszövetkezet képviselője, felszólalásában jelezte, hogy a vármegye „közönsége” rendkívül meg van elégedve a szövetkezetek kocsmáiban árusított pálinka minőségével, és ott a
„kocsmák demoralizáló hatásának” sincsenek kitéve az emberek.39 Az italmérés tekintetében is fokozatosan javult a helyzet. A pénzügymi- nisztérium 1908. február 12-i 85693/907. számú rendeletében bővítette a hitelszövetkezetek pálinkára és szeszre vonatkozó árusítási jogait:
„A közönséges pálinkának kismértékben való elárusítási jogosítványa a szövetkezetek részére is kiadatik. Háztartási célokra és közönséges pálinkának házilag való előállítására alkalmas szesznek kis mértékben való elárusítására pedig a szövetkezeteknek adandó engedélyek kivétel nélkül ki lesznek terjesztve.”40
A hitelszövetkezeti áruraktárakban olykor csak azért volt bi- zonyos cikkeknek magasabb az ára, mint más üzletekben, mert min- dig a minőségre törekedve a jobb árut igyekeztek beszerezni. Ezek sem a legfontosabbnak számító élelmiszerek voltak, hanem kisebb mennyiségben fogyó háztartási termékek (pl. szappan, rézgálic). Az áruraktárakban az árakat úgy állapították meg, hogy azon csak olyan haszon legyen, ami a kezelési költségeket fedezi, de ne legyen vesz- teség.41 Nagyobb gondot jelentett, amikor egyes fiókokban a vetőmag és a termények voltak drágák. Annak okául azt jelölték meg, hogy azt a Hangya központja az áruraktárak részére drágán adja el. Ezért aztán gondoskodni kellett a közvetlen beszerzésről42.
A hitelszövetkezeti áruraktárak az országos, s egyben a helyi termé- kek pártfogói is voltak. Egyik gyűlésükön felvetődött, hogy csak magyar árukat adjanak el és a magyar gyártmányokról árjegyzéket tartsanak, hogy ami nincs az áruraktárakban, a vásárlók azt is megrendelhessék. A hitelszövetkezetek áruraktári főellenőre jelentésében kitért arra, hogy a külföldi áruk aránya mindig csekély volt. Arról is szó esett, hogy hegyvi- déki, s ne alvidéki borokat tartsanak. A felvidéki borok viszonylag drágák voltak, s azért hozattak máshonnan is borokat. Igyekeztek viszont a helyi igényeket a legnagyobb mértékben figyelembe venni.43
39 KTÁL. F. 4., op. 1., od. zb. 551., f. 6.
40 KTÁL. F. 4., op. 1., od. zb. 551., f. 6.
41 KTÁL. F. 4., op. 1., od. zb. 540., f. 7.
42 KTÁL. F. 4., op. 1., od. zb. 581., f. 3-4.
43 KTÁL. F. 4., op. 1., od. zb. 508., f. 9.
A hitelszövetkezeteket Egán Ede egyben a gazdasági és kulturá- lis fejlődés központjainak szánta azáltal, hogy összefogta egy-egy falu közösségének dolgosabb és felelősen gondolkodó lakosait. A gazdasági- pénzügyi támogatás mellett az akció elindítói nagyon fontosnak tartották a kulturális-szellemi színvonal emelését is. A hitelszövetkezetek és fogyasztási szövetkezetek helyiségeiben olvasókörök, népkönyvtárak kialakítását tervezték, ahol az emberek újságok, könyvek felolvasásán túl megbeszélhetik gondjaikat, bővíthetik ismereteiket, kulturálisan szó- rakozhatnak, az egész mintegy „népkaszinóként” működött volna44.
Egán Ede 1901. szeptember 20-án hunyt el, feltehetően merénylet következtében, bár az akkori hivatalos jelentés balesetről szólt (a helyszín közelében emlékművet állítottak, lásd: 5. melléklet, 5-6. kép). A helyére lépő Kazy József első, 1902 januárjában írott jelentésében beszámolt a hegyvidéken tapasztalt viszonyokról, megpróbálta felvázolni az ottani embereket sújtó problémák okait, és azok felszámolására tett különböző javaslatokat. Indítványai között szerepelt az olcsó, hosszú lejáratú köl- csönök biztosítása a lakosság számára, amelyek biztosítása érdekében a Kisbirtokosok Földhitelintézetét szerette volna még eredményesebben bevonni. A további kölcsönök igénybevételét a hitelszövetkezeti intéz- mény kiterjesztésével próbálta elérhetővé tenni. A jelentés szerint akkor Máramaros vármegye területén 26 hitelszövetkezet működött45.
A hitelszövetkezetek kezdettől fogva nagy befolyást gyakoroltak a helyi lakosságra, amire más intézmények is felfigyeltek. Az egyik, 1904-ben tartott hitelszövetkezeti gyűlésen arról tettek jelentést, hogy egy budapesti intézet, amely élet- és járadékbiztosításokat köt, az Ungvári Ipari és Gaz- dasági Hitelszövetkezethez fordult a biztosítási díjak beszedése ügyében, amiért jutalékot fizetett volna a közvetítésért. Ezt ajánlatosnak tartották kiterjeszteni a többi hitelszövetkezet részére is, sőt maga az elnök, Kazy József is támogatta, de az Országos Központi Hitelszövetkezet véleményét még ki kellett kérni ebben az ügyben.46
Az 1904. február 6-án megtartották hitelszövetkezetek perecsenyi központi áruraktárának intéző bizottsági gyűlését, mely az Ung megyei szövetkezetek tevékenységét ecsetelte. Ennek jegyzőkönyvi jelentését a hegyvidéki kirendeltség Munkácsról 1904. március 31-én elküldte gróf Török Józsefnek, Ung vármegye főispánjának. A jegyzőkönyv mellett szerepelnek az akkor három – Bereg, Ung és Máramaros – megyére
44 KTÁL. F. 772, op. 7, od. zb. 35., f. 54.
45 KTÁL. F. 772., op.7., od. zb. 35., f. 30.
46 KTÁL. F. 4., op. 1., od. zb. 500. f. 6.
kiterjedő hitelszövetkezetek 1902 és 1903. évi működéséről szóló ada- tai is. 1902-ben összesen 78 (Bereg megyében 30, Ung megyében 16, Máramaros megyében 32) hitelszövetkezet működött, 13 523 taggal, 17 741 jegyzett üzletrésszel. 1903-ban 96 tevékenysége (Bereg megyében 29, Ung megyében 18, Máramaros megyében 49) volt bejegyezve, 17 035 taggal, 22 560 üzletrésszel 1 127 800 korona értékben.47 Az 1905.
év jegyzőkönyvi beszámolója alapján 1904-ben 101 szövetkezet foly- tatott tevékenységet, 19 209 taggal, 27 283 üzletrésszel. A következő évben Zemplén megyére is kiterjedt a miniszteri kirendeltség alá tartozó szövetkezeti hálózat. 1905-ben 111 hitelszövetkezet létezett immár négy megyére kiterjedően – Beregben 27, Ungban 21, Máramarosban 59, Zemplénben 4 (Harcos, Kelen, Ugar, Utcás). A szövetkezeteknek 22 757 tagja volt, 31 215 jegyzett üzletrésszel 1 499 070 korona értékben. Az 1905. évi adatok között szerepel a négy megyében működő hitelszövet- kezetek megalakulásának évszáma is.
Vármegye 1895 1898 1899 1900 1901 1902 1903 1904 1905 Össze-sen
Bereg 1 1 10 4 7 3 - - 1 27
Ung - - - - 7 9 2 2 1 21
Máramaros 1 - 1 13 9 8 17 6 4 59
Zemplén - - - - - - - - 4 4
Összesen 2 1 11 17 23 20 19 8 10 111
Forrás: KTÁL. F.4., op. 1., od. zb. 508.
Az első hitelintézetek Ugocsa megyében – azon az éven hat – 1906-ban kerültek a hegyvidéki kirendeltség irányítása alá. Ezek:
a csarnatői, a rakaszi, a tiszakeresztúri, a tiszakirvai, a velétei és a verbőci hitelszövetkezetek voltak. A közölt dokumentum anyaga alapján a tiszakirvai csak 1907-ben nyílott meg, de más adatokból kiderült, hogy már 1906-ban is működött.48 1906-ban már Dr. Marton Ödön, minisztériumi tanácsos irányította az akciót.49 A miniszteri ki- rendeltség hatáskörébe 1907-ben újabb hét, 1908-ban nyolc, 1909-ben tizenegy hitelszövetkezet került, így már összesen 143 működött az öt megyében. A pénzintézetek, a tagok, az üzletrészek, valamint ezen üzletrészek megyénkénti megoszlását az alábbi táblázat mutatja:
47 KTÁL. F.4., op.1., od zb. 500.
48 KTÁL. F. 772., op. 5., od. zb. 80.
49 KTÁL. F. 4., op.1., od. zb. 508.
A szövet. száma Vármegye 1907 Tagok 1907 Üzletrész 1908 Tagok 1908 Üzletrész 1908 Üzletrész értéke 1909 Tagok 1909 Üzletrész 1909 Üzletrész értéke
26 Bereg 5775 8263 6295
8900 445000 6267 9169 458450
30 Ung 5550 8053 6358 10241 446300 7151 10281 514050
62 Máramaros 15008 20549 16012 22272 1113600 17062 23851 1200680
22 Ugocsa 1406 2488 1565 3186 134200 4992 7654 382700
3 Zemplén 209 270 217 276 13800 347 434 21700
143 Összesen 27948 39523 31203 44875 2152900 35819 51389 2577580 Forrás: KTÁL. F.4., op.1., od. zb. 551, 581.
1909-ben már Berzeviczy Zsigmond, magyar királyi gazdasági felügyelő irányította a Hegyvidéki Minisztériumi Kirendeltséget.
Az 1910. évben némi visszaesés következett be a hitelszövet- kezetek számának a tekintetében: Bereg megyében eggyel, Ung és Máramaros megyében hárommal kevesebb szövetkezet működött.
Viszont a tagság, valamint az üzletrészek értéke – Ung megye ki- vételével – külön-külön és összességében is nőtt. Mindez tehát nem az akció sikertelenségére és visszaszorulására, hanem valószínűleg a kisebb, gazdaságtalanul és veszteségesen működő hitelintézetek megszűnésére utal.
A szövet. száma Vármegye 1907 Tagok 1907 Üzletrész 1908 Tagok 1908 Üzletrész 1908 Üzletrész értéke 1909 Tagok 1909 Üzletrész 1909 Üzletrész értéke
26 Bereg 5775 8263 6295 8900 445000 6267 9169 458450
30 Ung 5550 8053 6358 10241 446300 7151 10281 514050
62 Máramaros 15008 20549 16012 22272 1113600 17062 23851 1200680
22 Ugocsa 1406 2488 1565 3186 134200 4992 7654 382700
3 Zemplén 209 270 217 276 13800 347 434 21700
143 Összesen 27948 39523 31203 44875 2152900 35819 51389 2577580 Forrás: KTÁL. F. 4., op. 1., od. zb. 606.
A hitelszövetkezetek a komoly állami támogatás ellenére is sok gonddal és nehézséggel küzdöttek, hiszen a szegényebb néprétegeket támogatni hivatott szervezet a gazdasági-pénzügyi versenyben el- maradt a többi pénzintézet mögött. Magyarország belügyminiszterei
folyamatosan körleveleket intéztek a főispánokhoz, amelyekben fel- hívták a megyék irányítóinak figyelmét a hitelszövetkezetek támoga- tására, ami elsősorban a közpénzek ottani elhelyezését jelentette. Ez ügyben írt felkérő levelet 1906. október 6-án Ung megye főispánjá- nak az Országos Központi Hitelszövetkezet ügyvezető igazgatója is.
Megemlíti, hogy akkor már kisebb-nagyobb összegeket helyeztek el a hitelintézeteikben Bihar, Csík, Heves, Hunyad, Komárom, Krassó, Moson, Pest-Pilis-Solt, Sáros, Temes, Tolna, Trencsén Udvarhely és Zala vármegyék, valamint Budapest főváros, Körmöcbánya és Igló városok. A pénzekért az 1907. évre 4,1% kamatot ígértek, ezenkívül a kamatadót a sajátjukból fizették volna. A főispán válaszlevelében jelezte, hogy a helyi intézkedéseket támogatja, de a szövetkezetek ügykezelése nehézkes, a megyei pénzek elhelyezésére nem igazán alkalmas.50 Mivel a belügyminisztérium a későbbiekben is folyama- tosan jelezte felkérését a hitelszövetkezetek pénzügyi támogatása tárgyában, azt a megyegyűléseken megtárgyalták. Ung vármegye hivatalos lapja 1911. február 9-i számában arról számolt be, hogy az állandó választmánynak döntenie kellett a megyei pénzek elhelyezése tekintetében, amelyek korábban az Ungvári Népbankban, az Ungvári Kereskedelmi és Iparbankban, az Ungmegyei Takarékpénztárban és az Ungvári fillérbankban voltak elhelyezve, ahol 4½%-os kamatot fizettek. Szintén ezzel az ajánlattal állt elő az Ungmegyei Gazdasági Bank és Szerednye és Vidéke Takarékpénztár szerednyei pénzintézete.
Az Országos Központi Hitelintézet a befektetett pénzek után csak 4,15%-os kamatot volt hajlandó adni. Ezért a választmány 105 tagja egyöntetűen úgy határozott, hogy 1911 folyamán az árvapénzek és a vármegyei alapoknak a folyó kiadások fedezésére nem szükséges pénzkészletei a 4½%-os kamatot fizető pénzintézeteknél, tartalékalap- juk nagyságának megfelelően lesznek elhelyezve.51 Minderről Ung vármegye alispánja, Lőrinczy Jenő hivatalos jelentésében beszámol a főispánnak, gróf Sztáray Gábornak, sőt azt is hozzáteszi, hogy korábban az Országos Központi Hitelintézet a vármegyei pénzeket a fiókintéze- teknek 5-6-7%-os kamatra adta ki, a magasabb kamatlábakat „… így a maga javára s a vármegyék kárára használta fel”. Az ungvári ipari hitelszövetkezetet készek ugyan támogatni, amennyiben az hajlandó 5%-os kamatot fizetni.52
50 KTÁL. F. 4., op. 7., od. zb. 650., f. 15-16.
51 KTÁL. F. 4., op. 7., od. zb. 650., f. 21.
52 KTÁL. F. 4., op. 7., od. zb. 650., f. 27.
A hegyvidéki kirendeltség keretében 1913-ban már 206 hi- telszövetkezet működött 51 000 taggal.53 Ebben az évben már az áruboltok hálózata is nagymértékben kiszélesedett, jelentős forgalmat bonyolított le, egyre inkább önálló üzlethálózattá vált, amelyben a hitelszövetkezetek csak részvényes félként szerepeltek. 1913-ban 97 árubolt működött Zemplén, Ung, Ugocsa, Bereg és Máramaros megyék területén. Még 1914 első felében az állandó deficit miatt megszűntet- ték a bábakúti, csicseri, herincsei, jenkei, kisgejőci, lakárdi, majszini és szánfalvi boltokat.54 Az első világháború kirobbanása és az orosz csapatok betörése jelentős károkat okozott. 1914-ben az áruboltokat ért hadikár 510 029 korona 33 fillért tett ki. 1915-ben ez tovább nö- vekedett 556 330 korona 40 fillérre, s az év végére mindössze csak 62 bolt működött. Ebben az időben az áruboltintézmény működésében 63 hitelszövetkezet összesen 283 060 korona alaptőkével vett részt (lásd: 4. mellékletet és 2. mellékletet 5. kép).
Az áruboltok helyreállítására jelentős tartalékokat fordítottak.
Fenntartásuk ebben az időszakban nemcsak egyszerűen közszükség- letnek, hanem államérdeknek is minősült, elsősorban a háború okozta spekuláció visszaszorítása miatt.
A megváltozott történelmi-területi körülmények miatt a hegy- vidéki akció az első világháború után befejeződött. .
A Kárpátaljai Állami Levéltárban őrzött dokumentumokban megtalálható azoknak a településeknek a neve, ahol a hegyvidéki miniszteri kirendeltség keretében 1898 és 1910 között hoztak lét- re, illetve működtek hitelszövetkezetek. Az adatokban fellelhető 148 helység között öt olyan falu is szerepel – Alsóhunkóc, Bátyú, Feketeardó, Jeszenőremete, Zajgó –, amelyeknek csak a neve van feltüntetve. Valószínűleg ezekben a községekben ekkor még csak tervezték a hitelszövetkezeteket, esetleg szervezés alatt álltak. Követ- keztethetünk az adatok hiányosságára is, hiszen más források abból az időszakból az egyes hitelintézetek meglétére utalnak. Más közsé- gekben – Alsóbisztra, Beregkövesd, Leordina – a hitelszövetkezetek alapítási éve 1898 előtti. Ott az előzőekben említett esetről van szó:
a már korábban létesített pénzintézeteket vette pártfogásába és mű- ködtette tovább a miniszteri kirendeltség.
53 Нариси історії Закарпаття. Ужгород, 1993. 309. o.
54 KTÁL. F. 4., op. 1., od. zb. 758., f. 5.
Egyes hitelszövetkezetek csak egy ideig maradtak fenn – a dunkófalvai, a felsővereckei, a sebesfalvi, a vezérszállási és a zúgói –, utána beleolvadtak valamely más nagyobb, tekintélyesebb, gazda- ságosabban működő szövetkezetbe.
Néhány községben (Halmi és Kisberezna) a helyi pénzintézetek rövid fennállás után különböző nehézségek miatt feloszlottak, majd kedvezőbb körülmények között néhány év múltán újból életre keltek.
Ezért Halmi település neve kétszer is szerepel az adatok között.
A hitelszövetkezetek létrehozásának körülményei hűen tükrözik a miniszteri biztosok által a részletes jelentéseikben leírt gazdasá- gi-pénzügyi, társadalmi-kulturális nehézségeket, amelyek jelentős akadályokat gördítettek a hegyvidéki területeken élő emberek jobb- létéért fáradozó szakemberek munkája elé és gátolták intézkedéseik eredményességét. Tetteikből egyaránt kitűnik az alapos hozzáértés, a mély gondoskodás és az emberekbe vetett végtelen bizalom, s mind- ezeket az értékeket összeadva igyekeztek javítani azokon az áldatlan állapotokon, melyeket részben a helyi lakosok mentalitása, részben az előző kormányok hibás döntései okoztak.
A hegyvidéki akció jelentős erőfeszítés volt egy egész or- szágrész, de elsősorban, ahogy akkoriban nevezték, a ruthén nép életszínvonalának a fellendítése tekintetében. A hitelszövetkezetek megalakítása csak egy – bár nagyon fontos – lépés volt annak érde- kében, hogy megváltoztassák, jobbra fordítsák az Északkeleti-Kár- pátok lakosságának az életét. Az intézkedések minden egyes eleme összefüggésben állt egymással, az élet különböző területén hatottak, de céljuk azonos volt. A hegyvidéki kirendeltség irányítói tisztán látták azt, hogy a gazdasági felemelkedés mellett nélkülözhetetlen a szellemi növekedés is. Mint közgazdasági szakemberek mindennek az ökonómiai hátterét látták, illetve az azokból eredő kulturális javak alapjait is igyekeztek lerakni, s ennek kétségtelenül a legsikeresebb programja a helyi pénzintézetek létrehozása volt.
ALSÓKALOCSA (КОЛОЧАВА)
Máramaros vármegye, ökörmezői járás Elnök: Árovics Antal, magyar királyi főerdőőr
Alelnök és igazgatósági tagok: Havrily Vaszil alelnök
Dracs Ivan, Derkacs Ivan, Derkacs Bazil, Ivanics Ivan, Kovács Péter, Kusnyir Vaszil, Roszocha Hrihor, Voron Iván
Könyvelő: Iváskó János görög katolikus tanító Alakulás éve: 1900
Tagok / üzletrészek száma: 1900-ban – 133 / 133, 1901 – 213 / 213, 1902 – 192 / 192, 1903 – 212 /212, 1904 – 237 / 238
A tagoknak folyósított kölcsön összege: 1903 –5682, 1904 – 6874 korona
ALSÓBISZTRA (НИЖНІЙ БИСТИЙ) Máramaros vármegye, Huszti járás Alakulás éve: 1895
ALSÓAPSA
(ДІБРОВА, НИЖНЯ АПША) Máramaros vármegye, Szigeti járás Elnök: Veress Dénes nyugdíjas tanító
Alelnök és igazgatósági tagok: Masina Mihály, Masina György, Masina László, Mács László, Juraly Fegyir, Opris László Könyvelő: Botos László tanító
Alukálás éve: 1904. szeptember 4.
Tagok / üzletrészek száma: 1904 – 195 / 257
A tagoknak folyósított kölcsön összege: 3800 korona
ALSÓVERECKE (НИЖНІ ВОРОТА) Bereg megye, Alsóvereckei járás
Elnök: Halaktovics Bertalan görög katolikus espereslelkész
Alelnök és igazgatósági tagok: Szluk Gyula görög katolikus lelkész, alelnök
Kranonály István, Komár Fedor, Komár Iván, Burger József, Griga György, Hohályka András, id. Rihlyán Vaszil, Rihlyán Jakab, Bagis András, Golyánics Vaszil
Könyvelő: Ortutay Miklós görög katolikus tanító Alakulás éve: 1899. június 3.
Tagok / üzletrészek száma: 1899 – 169 / 280, 1900 – 168 / 279, 1901 – 195 / 334, 1902 – 215 /353, 1903 – 214 / 345, 1904 – 201 / 325 A tagoknak folyósított kölcsön összege: 1903 – 18 587, 1904 – 11 023
Miniszteri üzletrész: 40, értéke: 2000 korona Miniszteri segély értéke: 3000 korona
Engedélyezési szám: 4972/eln. 11.és 102743/IV. 11.
Változások: beleolvadtak a felsővereckei és sebesfalvai hitelszövet- kezetek 2954/908
ÁRDÁNHÁZA (АРДАНОВО)
Bereg megye, Munkácsi járás Elnök: Kossey Elek görög katolikus espereslelkész Alelnök és igazgatósági tagok: Rádik János bíró, alelnök
Sándor János, Manajló Sándor, Fejér Mihály, Fejér László, Szabó Mihály, Lakatos László, Kenész László, Tigyir Tivadar
Könyvelő: Tigyir Tivadar görög katolikus lelkész Alakulás éve: 1898. március 28.
Tagok / üzletrészek száma: 1898 – 50 / 60, 1899 – 100 / 135, 1900 – 182 / 205, 1901 – 191 / 214, 1902 – 195 / 226, 1903 – 207 / 248, 1904 – 214 / 255
A tagoknak folyósított kölcsön összege: 1903 – 5750, 1904 – 9210
AKNASUGATAG (OCNA ŞUGATAG, Románia) Máramaros megye, Sugatagi járás Elnök: Csiszár Lajos királyi sóbánya hivatali főnök
Alelnök és igazgatósági tagok: ––––––––––
Könyvelő: Horváth Elemér Alakulás éve: 1905. február 26.
Tagok / üzletrészek száma: 1905 – 62 / 189
Változások: Átutaltatott a rozáliai hitelszövetkezettől 4000 korona áruraktár létesítése céljából, mint egyszer s mindenkori segély
ALSÓREMETE (НИЖНІ РЕМЕТИ) Bereg megye, Felvidéki járás Elnök: Stefán Emil görög katolikus lelkész Alelnök és igazgatósági tagok: ––––––––––
Könyvelő: –––––––––––––
Alakulás éve: 1905. május 7.
Tagok / üzletrészek száma: 1905 – 67 / 77
ALSÓHUNKÓC (CHOŇKOVCE, Szlovákia) Ung megye, Szobránci járás Elnök: Andrejczo János görög katolikus lelkész
Alelnök és igazgatósági tagok: Ferencsik Ödön lelkész, Hamás András, Takács János, Srkiba János
Könyvelő: Fettkovics János, pénztárnok: Maczik Mihály Alakulás éve: ––––––––––––
Tagok / üzletrészek száma: 1907 – 51 / 91
BARCÁNFALVA (BÂRSANA, Románia) Máramaros megye, Sugatagi járás Elnök: Hodor László közjegyző
Alelnök és igazgatósági tagok: Barczán László földbirtokos, alelnök Hodor László, Barczán László, Ofrim Sándor, Balogh Vaszilie, Bálint Gábor, Margineán Grigor, Papp Vaszalie, Jura Vaszalie, Barczán Juon, Frink Károly
Könyvelő: Oroszán László állami iskolai tanító Alakulás éve: 1903. október 11.
Tagok / üzletrészek száma: 1903 – 252 / 896, 1904 – 261 / 419 A tagoknak folyósított kölcsön összege: 1904 – 21 000
BÁRDFALVA (BERBEŞTI, Románia) Máramaros megye, Sugatagi járás Elnök: Papp Juon / Mihály kisbirtokos
Alelnök és igazgatósági tagok: Bátyin Juon kisbirtokos, alelnök Ábrahámovics Ábrahám, Guncz Volf Léb, Kodra Lupu, Kodra Juon, Papp Petru, Papp György, Papp Vaszali, Tabák Márku, Veiszner (nem szerepel a keresztnév)
Könyvelő: Horváth Elemér Alakulás éve: 1903
Tagok / üzletrészek száma: 1903 – 125 / 187, 1904 – 172 / 256 A tagoknak folyósított kölcsön összege: 1903 – 9880, 1904 – 20 650
BERCSÉNYIFALVA (ДУБРИНИЧІ) Ung megye, Perecsenyi járás Elnök: Kontratovics János görög katolikus lelkész
Alelnök és igazgatósági tagok: Ladányi Frigyes magyar királyi erdész, alelnök
Macó Mihály, Macó Alexa, Macó András, Rigán Vaszil, Rigán Mihály, Vocszsitcsák Mihály, Penyák Mihály, Hancsni János, Pekár János Könyvelő: Csépes Tivadar állami iskolai tanító
Alakulás éve: 1902. március 23.
Tagok / üzletrészek száma: 1902 – 217 / 329. 1903 – 208 / 284, 1904 – 178 / 257
A tagoknak folyósított kölcsön összege: 1903 – 15 095, 1904 – 7 680
