SZEMLE 919
MAGYAR SZAKIRODALOM
BÉLYÁCZ IVÁN:
AZ ÁLLÓESZKÖZ-ÁLLOMÁNY KORSZERÚSITÉSI FOLYAMATA
Akadémiai Kiadó. Budapest. 1983. 109 old.
Az iparvállalatok termelésének hatékony- ságát, a gyártott termékek korszerűségét, versem/képességét döntően meghatározza az állóeszköz-állomány nagysága, korszerűségi összetétele. Az iparvállalati állóeszköz-gaz—
dálkodás alapos vizsgálata ezért nem elha- nyagolható feladat, hiszen az állóeszközök működtetésének hatékonyságán keresztül mérhető le az eredményesség mértéke a ter—
melési tényezők együttes hatékonyságának alakulásában. Annál is inkább fontos kérdés ez, mert az élő munka termelékenységének vizsgálata mellett arra is figyelemmel kell lenni, hogy az élő munkának holt munkával történő helyettesítése milyen mértékben be—
folyásolja az erőforrások együttes hatékony- súgót.
Az ,,lpargazdasági értekezések" című soro- zat 14. köteteként megjelent könyv összegezi és értékeli az iparvállalati állóeszköz—gazdál- kodás folyamatának az utóbbi évtizedben szerzett tapasztalatait. A szerző az ipari álló- eszközök statisztikai adatbázisára támaszkod- va ad részletes képet a vállalati pénzügyek helyzetéről az állóeszköz-állomány újrater- melésének folyamatában. Bírálja a hazai állóeszköz—gazdálkodás központosítottságát, a vállalati fejlesztési források szűkösségét, az értékcsökkenési leírás adóztatását. Olyan jö- vőbeni problémáikra is felhivja a figyelmet.
amelyeknek az eredetét az állóeszköz—gaz—
dálkodás jelenlegi tendenciáiban kell keres- nünik.
A szerző rámutat arra, hogy ellentmondá—
sos helyzet alakult ki e beruházási rendszer—
re vonatkozó alapelvek gyakorlati érvényesü- lésénél a lehetőségek szempontjából. A dön- tések vegyes jellegűek, s ez csökkenti a vál- lalati döntési autonómiát. A vállalatok szá- mára biztositani kellett az állóeszközök egy- szerű fizikai pótlásának döntési jogát s az ezt megalapozó pénzügyi fedezetet. A gya—
korlatban azonban az egyszerű pótlás is minden esetben a teljesitőképesség és a kor- szerűség szempontjából többletet jelent; a rekonstrukció szinte teljes körű leszámolás az elavult technikával. A rekonstrukciós perió- dusban sokszor fel kell adni a gazdaságos beruházási lehetőség elvét. és a rövid távú jövedelmezőséget fel kell áldozni a hosszabb távú korszerűség érdekében. Önerőből csak nagyon ritkán indul vállalati rekonstrukció, hiszen a vállalatoknak még a decentralizált döntéshozatal körülményei közt sem volt re- konstrukciós döntési és pénzügyi hatáskörük
beruházási rendszerükben. Túl nagy szerep jut a bővülő fejlesztéseknek, és háttérbe szo- rulnak a rekonstrukciók. A rendszeres selej- tezéssel járó pótlás és csere elhanyagolása, a bővítés egyoldalú túltengése kedvezőtlenül hat az állóalapok hatékony kihasználására.
A korszerűsítési folyamat jelenlegi helyze—
tének ismertetésével párhuzamosan történeti visszapillantóst találunk a könyvben az előz- ményekről. A szerző felhívja a figyelmet arra.
hogy a korszerűsítési folyamat sokoldalú külső és belső indítékait kell vizsgáinunk ah- hoz, hogy reálisan érzékelhessük a vállalatok szerepét az állóeszközök korszerűsítésében.
Foglalkozik a továbbiakban az állóeszközök értékelésének és újraértékelésének kérdései- vel. Az állóeszközök értékelése alapvető je—
lentőségű az állomány volumenének mérése, a selejtezés reális mérlegelése, az állomány használhatósági fokának megállapítása szempontjából. A bruttó érték az üzembe he—
lyezés időszakának ár— és értékviszonyait rög- zíti, később azonban egyre kevésbé alkalmas az állomány reális jellemzésére; erre a nettó érték sokkal megfelelőbb. Az állóeszközök újraelőállitási árszínvonala elszakad a könyv szerinti értéktől, ezért feszültségek keletkez- keznek; szükségszerűvé válik az újraértékelés, ami igen munkaigényes feladat. A pénz ér- tékváltozásai szintén közvetlenül hatnak az
állóeszközök mindenkori értékelésére, így
hozzájárulnak a reál- és névleges érték el- téréseihez.
A könyv legterjedelmesebb része a korsze- rűsítési folyamatot vizsgálja a termelés. az amortizáció (képződése, szabályozása és fel- használása), valamint a gazdaságosság szempontjából. A szerző biztosítja, hogy a gé- pek. berendezések korszerűsítési folyamata izolált a gazdálkodás egyéb mozzanataitól:
sokszor ez is hozzájárul a nem racionális korszerűsítési magatartás kialakulásához. A leírt, korszerűtlen gépek legtöbbször nem ke- rülnek ki a termelésből, mellettük továbbra is megmarad a munkahely: a korszerű és korszerűtlen technika párhuzamosan funkcio- nál, ami nagyfokú kihasználatlansághoz ve- zethet. A vállalatok érdekeltek az elavult gé- pek és berendezések megtartásában; a nul—
lára leírt állóeszközök aktivitása nem lebe- csülendő (: termelésben. Az értékét vesztett állóeszközök fontos tartalékok a termelés
számára.
A korszerűsítési mód megválasztását ter- mészetesen a vállalatok pénzügyi lehetőségei befolyásolják. A szerző ezzel kapcsolatban foglalkozik az amortizáció elvi problémáival, az amortizáció viszonylagos szűkösségének következményeivel, a gyorsított leírás alkal- mazásával. A gyorsított leírás széles körű be-
920
vezetésével a jelenleginél sokkal jobban ér- vényesülne a vállalat befolyása az értékmeg—
térülés, valamint a pótlási alapok képzésének a folyamatára. A gyorsított leírás elemzésé- nek és alkalmazási lehetőségei vizsgálatának legfőbb tanulsága, hogy a módszer általános bevezetésétől nem szabad elzárkózni.
Megvizsgálja a szerző azt is, hogy a gaz—
dasági—jövedelmezőségi motívumok milyen mértékben befolyásolják a korszerűsítési ma—
gatartást. A nullára leírt gépek a javítási költségek nagy részét felemésztik ugyan' mi—
vel azonban a beruházások relatíve .,drágák"
és lehetőségük korlátozott, a vállalatok felújí—
tással igyekeznek korszerűsítést elérni. A ha- tárvonalat szokszor nagyon nehéz meghúzni.
gyakran találkozunk olyan méretű felújítással is, amely messzemenően kimeríti a beruházás fogalmát. A fenntartási költségek gyors emel- kedése növeli a termelés költségszintjét, csökkenti a nyereséget. A javítási költségek növekedésének tulajdonképpen nincsenek vállalati korlátai, növekedésük addig tarthat, amíg az az árokba belefér. A korszerűsítési folyamat egyik legfontosabb kérdése: az egyre újabb technika birtokában képesek vagyunk-e csökkenő egységköltséggel. mér- séklődő árak mellett termelni. A kialakult gyakorlat egyértelműen azt mutatja, hogya korszerűsödés folyamatának előrehaladásá- val, a fajlagos ráfordítások és az általános árszínvonal növekvő tendenciát mutatnak. A műszaki fejlesztés eredményei tehát nem költségmegtakarításban, hanem más pozitív hatásokban — korszerűség növekedése. mi- nőségjavulás, jobb munkakörülmények kiala—
kítása — jelentkeznek. A korszerűsödés ma- gasabb szintjén egészen más költség— és jövedelmezőségi tendenciák érvényesülnek, mint annak alacsonyabb fokain. A korsze- rűsítés eredményeként főleg a termelési vo- lumentől független költségek növekedtek;
így a mindinkább korszerű technika növek- vő kihasználásának alapvető fontossága lesz a csökkenő egységköltség elérésében.
A szerző az elvégzett vizsgálatok és elem- zések alapján javaslatokat tesz az amortizá—
ció adóztatásának megszüntetésére s arra.
SZEMLE
hogy az állóeszköz-gazdálkodás területén a vállalatok kapjanak szabadságot a leírási kulcsok alkalmazásában. a különböző álló- eszközök besorolásában, a leírási mód meg- választásában stb. Rámutat arra. hogy az irányítás bázisszemlélete a vállalatokat az évenkénti eredményesség növelésére ösztönzi.
míg a korszerűsítés hatásainak kibontakozá—
sában hosszabb időszakra lenne szükség. A rövid távú orientáltságot mindenképpen hosz- szabb távú szemléletmód kialakításával kell felváltani; az ésszerű korszerűsítést a terme- lési tényezőket együttesen számba vevő mun- kahely—gazdálkodás valósíthatja meg. A fel- vetett problémák megoldása hosszabb távú feladat. Bizonyos szabályozók változtatása mellett a vállalatok helyzetét átértékelő szem- léleti változásra van szükség. lgy valósítható meg az egyensúlyi szintet biztosító beruhá- zásktevékenység és a takarékos eszközgaz- dálltödás.
A könyv végén, a függelékben 26 statiszti- kai táblát találunk. Az összeállítások a dön- tési jogkörök szerinti beruházásokat, az álló- eszközök bruttó értékének élettartam—struk—
túráját, a leírási kulcsokat. a nyitó állóesz- köz-állomány és a selejtezés adatait, a nul—
lára leírt állóeszközök állományát, az álla- mány nettó és bruttó értékét, a gyártási évek szerinti megoszlását, az amortizáció volume- nét, a fejlesztési alapok alakulását, a terme- lési költség szerkezetét mutatják be. Végül — néhány tőkés országgal összehasonlítva — a hazai vállalati gazdálkodás költség- és ered-
ménystruktúrájót szemléltetik.
Bélyácz Iván könyve sokoldalúan vizsgálja és elemzi az iparvállalatok állóeszköz-gaz—
dálkodásának problémáit egy hosszabb idő- szak tapasztalataí alapján. ilyen jellegű ösz—
szefoglaló munkát eddig alig találunk hazai ipargazdasági írodalmunkban. A tanulmány főleg az iparvállalatok szemszögéből foglal—
kozik az általánosítható tapasztalatokkal, és messzemenően támaszkodik az ipari állóesz- köz-statisztika adataira. Ezért feltétlenül szá- mot tarthat az olvasók érdeklődésére.
Dr. Rubóczky István
