STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
KÚLFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM*
GAZDASÁGSTATISZTIKA
cnoosse, B.:
A KÖRNYEZETI ÁGAZA'I'
(L'industrie de l'environnement.) — Probléma; É'conom- igues. 1992. június 3. 16—23. p.
A fogalom viszonylag új, ezzel az: elneve- zéssel csupán néhány évvel ezelőtt jelent meg a közgazdasági irodalomban (eco-business, environmental industry). Az így nevezett ágazat keretébe sorolhatók mindazok a tevé- kenységek, amelyek a környezetgazdálko- dással, így elsősorban a környezetvédelem- mel, a szennyeződések (Víz-, levegő-, talaj- szennyeződés stb.) megakadályozásával, a környezeti károk elhárításával, illetve azok megelőzésével kapcsolatosak, abban az eset—
ben is, ha már visszafordíthatatlan folyama- tokról van szó. Az új ágazat létjogosultságá- nak elismerése tekintetében egyetértés van a Föld országai között; a konkrét intézkedések megtétele szempontjából már sokkal ke—
vésbé.
Fejlődési üteme alapján ez a legdinamiku- sabb ágazat a fejlett országokban. Egy szám- szerű példa: Nyugat-Németországban 1971 és 1988 között mintegy 140 milliárd márkát
költöttek a környezetgazdálkodásra, ennek
37 százalékát beruházásokra. 1983—ban ugyan- ott 190 ezer főre becsülték a környezeti ága- zatban foglalkoztatottak létszámát; 1988-ban ugyanakkor ez az ágazat már 440 ezer főnél is többet foglalkoztatott. Az előrejelzések szerint az Európai Közösség területén a 2000.
évig a környezetvédelemre 155 milliárd már—
kát fognak fordítani; ennek az összegnek jelentős része a megelőzés célját szolgálja.
Ami a kérdéskör bölcseleti hátterét illeti:
a ,,hatékony" gazdaság és a ,,sértetlen" kör- nyezet sokak megítélése szerint — legalábbis a múltban —— egymásnak némileg ellentmon- dó fogalmak voltak. A gazdaság, a maga
,,ésszerű" célkitűzéseivel és haszonra törésé- vel, olykor maga vált ki olyan hatásokat, amelyek —-— legalábbis hosszú távon —— a környezetet rombolják vagy károsítják. Elő- ször a neoklasszikusok kezdtek foglalkozni azokkal az adottságokkal, amelyek a tulaj- donképpeni gazdaság szféráján kívül esnek (externáliák, externalitások). A feladat az volt, hogy ezeket a gazdaságon kívüli ténye- zőket értékeljék, és bevonják őket a piaci mechanizmus által meghatározott számítá- sokba. Ugyanerre van szükség a környezeti összefüggések, a környezetre gyakorolt hatá- sok értékelésekor is. A költségvetések készí- tésekor eleve számításba kell venni a környe-
zeti károsodások elhárításának, helyreállítá-
sának, vagy megelőzésének költségeit.
A környezeti ágazat szempontjai a környe—
zetet még közvetlenebbül helyezik a gazdál- kodási folyamatok középpontjába; az ide- vágó gazdasági tevékenységeket megfelelően
csoportosítják és rendszerezik, ezzel ennek
az új ágazatnak a gazdaság egészébe való integrációját elő is mozdítják. Azokat a több- letköltségeket, amelyeket a környezetvédel- mi szempontok figyelembevétele okozott, kezdetben csupán a termelésiköltség-emelke- dések tényezőinek tekintették, amelyek a ter- mékek versenyképességét csökkentik. Időbe telt, míg ez a szemlélet megfordult és a ,,kör- nyezetbarát" termékek váltak keresetteb- bekké, miáltal a környezeti szempontokat mél—
tányoló vállalatok gazdálkodása is eredmé—
nyesebbé, hatékonyabbá vált. Ezzel a kezdeti
"passzív orientáció" aktívvá válásának min—
den oka megvolt. Kialakult a környezetvé—
delmi ,,ipar", és az idő múlásával egyre dina- mikusabbá vált. Teehnológiákat dolgoztak ki a hulladékok újrafeldolgozására; különféle új szolgáltatások keletkeztek; forradalmi vál—
tozások történtek a műanyaggyártásban,
* A Statisztikai Szemle 1962. júliusi számától kezdődően a "Statisztikai Irodalmi Figyelő"-bcn a külföldi statisztikai
könyvek és folyóiratcikkek ismertetését havonta közli.
A Külföldi statisztikai irodalom egyes fejezetein belül az anyag általában könyv- és folyóiratcikk-ismertetésekre tagoló- dik. (Ezeket * választja el egymástól.) Az ismertetések szerzők, illetve ahol szerzö nincs, a címek betűrendjében következnek egymás után.
STATISZTI KAI IRODALMI FIGYELő
1073
környezetbarát göngyölegek előállításában.
A környezeti ipar egyre komplexebbé vált.
Szerteágazó összefüggéseivel a szerző részle- tesen foglalkozik.
Ezen a területen különös fontossága és igen sok kiaknázatlan lehetősége van a kuta- tási-fejlesztési tevékenységnek is mind orszá- gos, mind nemzetközi viszonylatban. Az egyik fő nehézség az, hogy a környezetrom- bolás sebessége nagy, a környezetkímélő el- járások bevezetése és elterjedése lassúbb üte- mű. A probléma megoldásának egyik fő szempontja a konkrét helyzet ismerete és a feladatok pontos meghatározása, a másik a megfelelő intézkedések koordinálása. Ez meg- követeli az oktatási tevékenységet az egyete- meken és a gyakorlati munkát a laboratóriu-
mokban, illetve kutatóintézetekben. A pszi—
chológiai ellenállásokon éppen úgy át kell lép- ni, mint a szerkezeti akadályokon és az ela- vult technológiákon. Az út az interdiszcipli- náris kutatásokon keresztül vezet.
Politikai, gazdasági és etikai szempontok egyeztetésére van szükség. A környezetgaz- dasággal kapcsolatos intézkedések részben re- gionális, részben országos, részben nemzet- közi, illetve szupranacionális szervezetek ha- táskörébe tartoznak. De részese a környezet- polítikának minden vállalat, amelynek tevé- kenysége hatást gyakorol a környezetre. A jövőben a környezetpolitika terén nyilván- valóan a nemzetközi, illetve a nemzetek fe- letti szervezeteknek, így Európában feltéte- lezhetően az Európai Közösségnek jut döntő szerep, nem utolsósorban a jogalkotás terén.
Ez valószínűleg majd kisebb-nagyobb konf- liktusokkal jár a kevésbé fejlett és a fejlett országok között. A jövő fogja eldönteni, hogy a politikai és a gazdasági szempontok közül melyik kerekedik a másik fölé, illetve azt, hogy sikerül-e a politikának bizonyos kon—
szenzust kialakítani az egyes országok között.
Ehhez mindenesetre vannak eszközök és be- avatkozási lehetőségek. Sokszor és méltán le- het hivatkozni technológiai szempontokra.
Nehezebbnek látszik az etikai szempontok
érvényesítése, mivel ezen a területen nem-
egyszer kerül ellentétbe a környezetvédelem és a gazdasági nyereség elve.
Többen úgy gondolják, hogy —— mivel a környezeti ágazatnak legfontosabb teendője a környezeti károk helyrehozatala, illetve megelőzése -— idővel ezen ágazat jelentősége annyira fog csökkenni, amennyire a környe- zetvédelem szempontjai érvényesülnek. Ab—
ban egyáltalán nincs egyetértés, hogy hol van az etikai szempontok érvényesítésének hatá—' ra. Mások szerint a nemzetközi kapcsolat- rendszer átalakulása majd jelentős változások- hoz vezet a környezetgazdaság területén.
Abban teljes az egyetértés, hogy szükség van a tudományos kutatói tevékenység folytatá- sára, a tudományos-technikai követelmé-
nyek megfogalmazására és ezeknek a gyakor- latban való mielőbbi keresztülvitelére.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
STANKOVSKY, J.:
KELET—EURÓPA KÖZÉPTÁVÚ KILÁTÁSAI
(Mittelfristige Perspektiven für Osteuropa. Osl—West- Handel.) — WIFO-Manatsberiehte. 1992. 5. sz. 242—251. p.
A kelet—európai országok jelenlegi súlyos reeessziója szorosan összefügg gazdaságuk stabilizálásának és struktúraátalakításának problémáival. A három kelet-közép-európai ország (Magyarország, a Cseh és Szlovák Köztársaság, Lengyelország) már lényeges haladást ért el a piacgazdaság felé vezető úton, bár a privatizáció terén még nem tud- tak meggyőző eredményeket felmutatni.
Délkelet-Európában, illetve a Szovjetunió utódállamaiban azonban még nem történtek meg az átalakítás kezdeti lépései. A legna—
gyobb probléma valamennyiük számára a termelés nagyarányú visszaesése és a növek- vő munkanélküliség.
E tanulmány a privatizációs problémák, illetve az aktuális gazdasági helyzet áttekin- tése alapján — számos más nyugati szerző megállapításait is figyelembe véve —— vizs- gálja a kelet-európai államok gazdasági fej- lődésének és külkereskedelmük alakulásának középtávú kilátásait.
Az átalakulás lehetőségeiről nyilatkozó közgazdászok többsége inkább a radikális változtatás mellett foglalt állást. Magyaror- szág azért jelenthet kivételt, mert már a köz- ponti tervirányítás korszakában hozzákez- dett a fokozatos átalakításhoz.
Az érintett országokban nehezíti az átala—
kulást a törvényi és intézményi infrastruk- túra elégtelensége és a megfelelő szakképzett- ségű munkaerő hiánya olyan fontos szakte- rületeken, mint például a bankszakma vagy a vám- és adóügy. Nem hagyható figyelmen kívül a nagyvállalatok részéről a reformok—
kal szemben megnyilvánuló ellenállás sem.
A nagyvállalatok uralkodó szerepét a kelet- európai országokban jól jellemzi az iparvál- lalatok foglalkoztatottainak kiugróan magas
száma, amely az ausztriai 58, illetve a német
szövetségi köztársaságbeli 191 fővel szemben Bulgáriában, Magyarországon, Lengyelor- szágban és a Szovjetunióban 600 és 900 fő közötti., Romániában közel 2000 fős, a Cseh és Szlovák Köztársaságban több mint 3000 fős átlagos létszámot jelentett.
A nagyvállalati túlsúly miatt különösen fontos előfeltétele a hatékony piacgazdasági irányításnak a privatizáció, bár ennek nyuga- ti modelljei itt csak részben érvényesíthetők.
A privatizáció hatásairól azonban éppúgy megoszlik a nyugati szerzők Véleménye,
