Falcan, S.: Fejlődési indexek és extrapolációk a területi statisztikában

1042

STATISZTIKAI IRODALMI- FIGYEL'Ö

feladatokra: a statisztikai adatok feldol—

gozását végző gépállomások munkájának javítására, a különböző szervezetek alá

tartozó gépparkok kapacitásának jobb ki—

használására, a vidéken szétszórtan mű—

ködő gépállomások szervezeti hovatarto- zásának rendezésére stb.

A Szovjetunió Legfelső Tanácsa tör——

vényelőkészítő bizottságaiban kidolgozás alatt álló statisztikai és számviteli tör—

vényt már az új helyzet adta követel—

mények figyelembevételével készítik elő..

(Ism.: Fóti Istvánné)

TERÚLETI STATISZTIKA

FALCAN, S.:

FEJLÖDÉSI INDEXEK És EXTRAPOLÁCIÓK A TERULETI STATISZTIKÁBAN

(Indicii de devansare si extrapolari in statis—

tica teritoriala.) —— Revista de Statistica. 1965.

11. sz. 26—35. p.

A gazdasági jelenségek területi méré—

sének egyik legelterjedtebb módszere az indexmódszer. A területi statisztikában a gazdasági aspektusok mérési problé—

mája komplex módon vetődik 'fel. így

például érdekel bennünket valamely gaz—

dasági jelenség strukturális változása te—

riiletenként és a változás üteme; a külön- böző területek szintjei milyen arányban

vannak egymással vagy az országos át—

laggal. Felvetődik az a mérési probléma

is, hogy a területek külön—külön milyen mértékben járulnak hozzá az országos

szint kialakításához. Ebből is látszik, hogy a területi indexeknek nagyon széles

skálájú funkciójuk van és nem szorítkoz—

hatnak csak az egyszerű összehasonlításra.

A statikus területi indexek mellett,

amelyek valamely jelenséget adott idő-

'pontban mérnek, alkalmazni kell olya—

nokat is, amelyek a jelenség időbeni vál—

tozásait mérik.

Ezzel kapcsolatban a következő meg—

oldandó feladatok adódnak:

a) meg kell határozni az egyes gazdasági jelen-—

ségek indexei közötti arányt időbelileg és két tartomány vagy egy tartomány és az egész or—

szág viszonylatában;

b) meg kell mérni azt az időt, amely alatt egy tartomány eléri valamely országos index átlagszintjének növekedését, amely átlagszint állandó növekedésben van;

0) meg kell állapítani azt a mértéket, amely-

lyel egy tartomány növelni fogja a szóban forgó index szintjét egy adott időszakban;

(1) meg kell határozni azt az időszakot, amely alatt valamely tartomány túlhaladja egy másik tartomány valamely indexének volumenét és abszolút növekedését.

E gazdasági aspektusoknak területi sí—

kon valő (megoldásához jelentősen járul—

nak hozzá a fejlődési indexek és az extrapoláció módszere.

A fejlődési indexek alapjában véve két relatív mennyiség indexei és magukban foglalják a két színvonal közötti nagyság—w viszonyukat és a dinamikájukat is. __ *

[ : 3004)?! G(B)

ahol G(A) e's G(B) a megfelelő index nagysága az A és B tartományban (ága—'

lla—tban). ' —

Tényleg, a legtágabb értelmezésben az ilyen indexeknek közvetlen kapcsolatuk van a népgazdaságban található arányok—

kal, a gazdasági mutatók közötti korrelá—

ciókkal és így nagyságuk jellemző sgaz—

dasági jelense'gek fejlődésének változásai—

ra és eltolódásaira. '

A fejlődési indexek elméleti tárgyalása jelentőségük ellenére nagyon szegényes.

Mostanáig -—— szerző megjegyzése szre—rint.

--— csak egyetlen mű (G. Küldisev: A fej——

lődési indexről, Vesztnik Sztatz'sztiki. 1965, évi 2. sz.) foglalkozik a fejlődési index elméleti alapjaival. Lényegében G. Küldi—

sev azt állítja, hogy a fejlődési indexet úgy kell kiszámítani, mint az A és B területre vonatkozó két idősor ugyanazon

időszakának növekedési üteme közötti arányt. Abban az esetben, ha csak a növekedés átlagos üteme áll rendelke—- zésre, akkor a fejlődési indexet az átla—

gos ütem alapján számítják. G. Küldi- sev támadja azokat a javaslatokat, ame-

lyek a fejlődési indexek kiszámításához

az abszolút (vagy átlagos) növekedést használják. Kijelenti, hogy csak a növe-

kedés üteme alapján végzett számítás ad—f

hat gazdaságilag is igazolt eredményt.

Számszerű példán mutatja be a fejlő—

dési index kiszámításának mind a két

módját. Megállapítja, hogy a régebben iparilag elmaradottabb tartományok fej—

lődése gyorsabb ütemű, mint a már ré—

gebben iparosodottabbaké.

A területi statisztikában az átlagos üte—

met több időszakra számítják ki. Az átla—

gos ütem két sorozatának létezése 533an

ösztönöz a korrelációs analízis alkalma—_

zására. El is végzi a példában vett két,

időszakra és azt találja, hogy az egyik

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1043

periódusban észlelt magas ütemek a kö—

vetkező időszak magas ütemeinek előz- ményei és bizonyos körülmények között gyorsítják a következő ütemeket.

Természetes, hogy hasonló indexek szá—

mításakor a vizsgált tartományok növe—

kedésének átlagos ütemén kívül más té- nyezőket is figyelembe kell venni. Maga a növekedés átlagos üteme is változik egyes olyan tényezők hatására, mint pél—

dául a beruházások növekedése, a tar—

tomány iparágai közti arány megválto—

zása stb.

Az extrapoláció hasznosságát az A és 8 terület mutatója abszolút volumene közötti fordított kapcsolat kimutatásával szemlélteti. Összehasonlítja az 1959——

1964—es időszakban észlelt növekedés tát—

lagos ütemét a tartományoknak az 1964.

évi ipari tenmelésben elfoglalt specifikus súlyaival. A számított adatok és a közölt grafikon szemléletesen bizonyítja, hogy az átlagos ütem hangsúlyozottabban növek—

szik azoknál a tartományoknál, ahol az ipari termelés volumene alacsonyabb és

fordítva, azoknál a tartományoknál, ame—

lyekben a termelés volumen—e magasabb, megmarad az alacsonyabb átlagos ütem.

Végső következtetésként megállapítja,

hogy az ország átlagos gazdasági szintje a fejlettebb és lassúbb növekedési ütemű, de nagyobb abszolút tömegű, valamint a Viszonylag elmaradt és gyorsabb növe—

kedési ütemű, de kisebb abszolút tömegu tartományok impulzusai következtében

állandóan növekszik.

Végül megjegyzi, hogy a bemutatott extrapoláció csak példa és azon a hipo- tézisen alapszik, hogy a gazdasági jelen- ségek mértani haladvány szerint növeked- nek, ahol a haladvány hányadosa nem más, mint az időszak átlagos üteme. Más alapfeltevés esetén természetesen más az extrapoláció eredménye is. A fontos az, hogy a hipotézisek sokoldalú gazdasági elemzéseken alapuljanak és figyelembe vegyék azokat a tényezőket, amelyek ha—

tással lehetnek a jelenség fejlődésére.

(Ism.: Pallós Emil)

GAZDASÁGSTATISZTIKA

SÖDERSTEN, B.:

GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS És KULKERESKEDELEM

(A study of economic theory and internation—

al trade.) Stockholm, 1964. Almguxs—Wik—

sell. 190 p.

Szerző a gazdasági növekedés hatását a külkereskedelemre, pontosabban a kül—_

kereskedelmi cserearányra (terms ot trade), az export és import volumenére, valamint a külkereskedelmi csereará- nyok változásának a nemzeti jövedelem—

re gyakorolt Visszahatását vizsgálja el- méleti gazdaság—matematikai modell segítségével. A modellben két orszag szerepel, amelyek két jószágot termel- nek. A két ország közötti külkereske—

delmi kapcsolat abból áll, hogy az egyik ország az első jószágot, a másik a máso—

dik jószágot importálja kiegészítő im- portként, ugyanis mindegyik jószágot az

országon belül is termelik.

Szerző első lépésként egy alapmodellt dolgoz ki, amelyben az egyes javak ter—

melése attól függ, hogy a másik jószág- ból az országban mennyit termelnek:

az egyik jószág termelésének csökken—

tése árán lehet a másik jószág termelé—

sét növelni. A gazdasági növekedést úgy viszi bele a modellbe, hogy az egyes jószágok termelési függvényeiben az idő

7*

is szerepel (a másik jószág termelése mellett). Először a két szektor külön—

böző növekedési ütemeinek a külkeres—

kedelmi cserearányokra gyakorolt hatá—

sát vizsgálja. Megállapítja, hogy ha az

ország növekedése ,,export—súlypontú", vagyis az exportált jószágot termelő

szektor növekedése gyorsabb és ennek megfelelően a másik országban is ugyanez a szektor, vagyis az első ország exportjával versenyző szektor nő gyor—

sabban, akkor a külkereskedelmi csere- arány az első ország számára kedvezőt—

lenül alakul, az általa exportált jószág ára az importált jószág árához viszonyít—

va csökken. Ezt a hatást ellensúlyozhatja a jószág fogyasztási határhajlandóságá—

nak nagy értéke, valamint a nagy keres—

leti és kínálati árelaszticitás.

A növekedés hatása az exportált és importált javak volumenére hasonlít a külkereskedelmi cserearányra gyakorolt hatáshoz. Ugyanazok a tényezők, ame- lyek a külkereskedelmi cserearányt rontják az ország számára, növelik az exportjószág termelését, viszont a csere——

arányt javító tényezők az importjószág

terlínelésének növelése irányában hat'

na .

Ezek a következtetések segítenek an—

nak a hatásnak megállapításában is, amelyet a szektorok növekedése —- a külkereskedelem figyelembevételével ——