STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
969 l993—as nyugdíjtörvény megfogalmazásánál a tőr—
vényalkotás részben figyelembe vette, amikor a ma—
gánszektor alkalmazottainál a járulékfizetési időszak
fokozatos meghosszabbításáról rendelkezett, megtart- va ugyanakkor a 60 éves korhatárt a teljes nyugdíjra való jogosultság kritériumaként. 1995-ben a közszol—
gálati sűéra és egyes speciális munkáltatói körök al—
kalmazottai megkapták azt a kedvezményt, hogy rájuk
a járulékfizetés kötelezö időszakának meghosszabbítá- sa ne vonatkozzék.Az áldozatvállalási kötelezettségek megoszlása tehát jelenleg is viták és számítások tárgyát képezi.
Senki nem vitatja ugyanakkor, hogy az áldozatokat
valamikor, valakiknek meg kell hozniuk.
(Ism.: Rózsa Gábor)
REHER. D.:
A GYERMEKKORI HALANDÓSÁG GAZDASÁGI KÖVETKEZMÉNYEI
(Wasted Investments: Some Economic Implications of Childhood Mortality Pattems.) — Population Studies. 1995 3 sz. 519—536 p.
A családok gyermekvállalással kapcsolatos dön—
téseit a kutatók rendszerint úgy tekintik, mint a racio- nális választás egyik példáját. Eszerint a párok azért vállalkomak utódok nemzésére, mert az így elérhető előnyök felülmúlják a gyermekek vílágrahozatalával és felnevelésével együtt járó költségeket. Ezek az elő—
nyök részint tisztán gazdasági természetűek — a gyer—
mekek segítenek a családon belüli munkavégzésben.
életük későbbi szakaszában pedig gondoskodnak idős szüleikről —, részint azonban társadalmi jellegűek: a gyermekek jelenléte a családban olyan érzelemforrás, ami mással alig pótolható,
Bármilyen legyen is azonban az az előny, amit a családalapítás jelent a szülők számára, ahhoz, hogy valóban élvezni lehessen azt, a gyermekeknek nyil—
vánvalóan fel kell eseperedniük Az a gyermek, aki fiatalon meghal, bizonyos értelemben elveszett befek- tetés a család szempontjából: a szülők által vállalt
költségek nem térülnek meg a későbbi gazdasági vagy
társadalmi haszon formájában. Mindez azt jelenti, hogy a gyermekvállalás révén elérhető előnyök alap- vetően lüggenek a gyermekkori halandóságtól, egy- részt annak szintjétől, másrészt annak életkori megosz- lásától. Ott, ahol magas a gyermekkori halandóság mértéke, a gyermekvállalás haszna nyilvánvalóan ki—sebb, mint ott, ahol kedvezőbbek a gyermekek életben maradási esélyei. Hasonlóképpen, ott, ahol a gyerme- kek jelentős része már életének korai szakaszában meghal, a gyermekvállalás kisebb előnyt jelent a szü-
lők számára, mint ott, ahol a gyermekek hosszabb túlélésre számíthatnak.
Tanulmányában a szerző arra tesz kísérletet, hogy empirikusan, számszerű formában is kimutassa, mi-
ként befolyásolja a gyermekkori halandóság szintje és korstruktúrája a gyermekvállalással kapcsolatos költ—
ség-haszon egyensúlyt. Ehhez olyan országok adatait hasmálja fel, amelyek a demográfiai átmenet korai szakaszában voltak, s amelyeket ennek megfelelően viszonylag magas gyermekkori halandóság jellemzett.
Ezeknek az országoknak az egyik része a modern kor előtti történelmi fejlődést képviselte — ilyen volt pél—
dául Finnország az 1900—as évek legelején, vagy Anglia a múlt század végén —, másik részük pedig a mai fejlődő országokból — egyebek mellett Peruból, Szenegálból, Indonéziából és Egyiptomból —— állt.
Az empirikus elemzést a szerző három szakaszban végzi el. Első lépésként a halandóság korstruktúráját vizsgálja meg az egyes országokban. Ezt követően ar- ra tesz kísérletet, hogy a rendelkezésre álló informáci- ók alapján megbecsülje a gyermekvállalás időráfordí- tásában mert költségét a gyermek fejlődésének külön- böző szakaszaiban. Végül pedig A az előző két lépés összekapcsolásaként — megpróbálja számszerűsíteni, mekkora a ,,kárba veszett" időráfordítás mértéke a
különbözö halandósági struktúrájú országokban.
A vizsgálat eredményei szerint az egyes országok között igen jelentős eltérések voltak a gyermekkori halandóság életkor szerinti megoszlása szempontjából.
Kínában az 1950-es évek derekán például az 5 éves kor alatti halandóságon belül a csecsemőhalandóság viszonylag jelentős, mintegy egyharmados súlyt kép- viselt, a századfordulós Spanyolországban ugyanakkor ez az arány mindössze 14 százalék volt. Hasonlóan nagymértékű különbségeket mutat az átlagos halálo- záskori életkor is, amely 9,8 és 13,9 hónap között változott. Összességében megállapítható, hogy a századközepi Kínában, valamint a századfordulós Németországban és Franciaországban a gyermekek aránylag fiatalon haltak meg, Finnországban és Spa- nyolországban eüel szemben a megszületett gyerme- kek hosszabb túlélésre számíthattak.
Az elemzés második szakaszában a szerző a csa- ládok gyermekekkel kapcsolatos időráfordítását igyekszik megbecsülni a gyermek különböző életsza- kaszaiban. A számításokat külön végzi el az anya és külön az apa esetében, az előbbieknél 70, az utóbbi- aknál 55 órás heti munkaidőt feltételezve. Az ered- mények szerint mindkét szülő időráfordítása fordított U alakú görbét mutat: kezdetben, a terhesség első hó—
napjaiban a ráfordítás alacsony, a szülés időpontjában erősen megugrik, s egészen a gyermek 2 hónapos ko- ráig emelkedik, ettől kezdve azonban fokozatosan
csökken,
970
A halandóság korstruktúrája és a gyermekekkel kapcsolatos időráfordítás eloszlása alapján meghatá- rozható az az időmennyiség, ami elveszettnek tekint—
hető abban az esetben, ha a gyermek a felnőtt kor el- érése elött meghal. A vizsgálat harmadik szakaszában a szerző ennek a mennyiségnek az országonkénti ki- számítására vállalkozik. Az eredmények jelentősen eltérnek az egyes országok között: míg például a szá- zadfordulós Németországban m ahol a halálozási élet- kor viszonylag alacsony volt — az anyák ,,mindössze"
1200, az apák pedig ,,csupán" 95 órát veszítettek ab- ban az esetben, ha gyermekük 5 éves kor előtt meg- halt. addig a korabeli Spanyolországban ' ahol a gyermekek hosszabb túlélésre s7ámíthattak -— a veszte- ség a nőknél közel 1600, a férfiaknál pedig több mint
120 óra volt,
(Ism.: Moksony Ferenc)
WINGEN, M,:
A ('.SALÁDPOLITIKA ELMÉLETÉRÖL
ES GYAKORLATAROL
(Zur Theorie und Praxis der Familienpolitik.) Schriften des Deutschen Vereins für Ótfentliche und Private Fúrsorge.
Frankfurt am Main 1994 422 p
Max Wingen. aki a bochumi és konstanzi egye- temeken tanított és a baden-württembergi statisztikai Hivatalban dolgozott, egész életpályája során a né—
metországi családpolitika elveinek megfogalmazásán, a nagyközönséggel való megismertetésén és a konkrét konnányintézkedések előkészítésén munkálkodott.
Ebben a kötetben az utolsó években írott tanulmányait tette köué. Számunkra azért érdekesek ezek a tanul- mányok, mert betekintést engednek egy német család—
politikus gondolko7ásába és a német családpolitika körüli viták érveibe.
A német családpolitika számára máig súlyos te—
hertételt jelent a nemzeti szocialista népesedéspolitika története. Ez utóbbi elsösorban kényszeren, a művi abortusz tilalmán alapult, továbbá egyértelműen az volt a célja, hogy a nemet népesség minél jobban szaporodjék. Ez a negativan megítélt örökség volt az oka, hogy a háború utáni Nyugat-Németországban vi- szonylag késön vezettek be a családokat támogató juttatásokat, és hogy a népesedéspolitika kifejezés helyett mindig következetesen a családpolitika elne- vezést használják. hangsúlyozva, hogy annak célja nem a népesség alakulásának befolyásolása, hanem az optimális feltételek megteremtése a családok számára, hogy funkcióikat elláthassák.
A családról és családpolitikáról való németor- szági gondolkodásban nagy szerepet játszottak a
STATISZTIKAI IRODALMl FIGYELÖ
,,családjelente'sek". 1965—ben bízta meg a parlament a kormányt, hogy készíttessen rendszeresen családjelen—
téseket. Ezeknek a többszáz oldalas jelentéseknek a megfogalmazásában a tudósok és családpolitikai szak-
értők széles köre vesz részt. Eddig öt családjelentés
készült el, az első és a harmadik átfogóan foglalkozott a családok helyzetével, a másodiknak, a negyediknek és az ötödiknek speciális témája volt: a családi szocia—lizáció, az idős emberek helyzete és a család szerepe az emberi vagyon (tőke) létrehozásában és fenntartá- sában. A következő, hatodik jelentés ilyen súlyponti témája a gyermekek helyzete lesz. Max Wingen köz—
reműködött ezekben a családjelentésekben.
A német családpolitika azokon az értékeken ala- pul, amelyek a német szociális piacgazdaság alapját is képezik: a szabadságon, szolidaritáson, igazságossá- gon, vagy részletesebben kifejtve: az egyes emberek személyes ldbontakozásának tiszteletben tartásán, a
nemek egyenlőségén, a különböző családokból szár- mazó gyermekek egyenlő startfeltételein és fejlődési esélyein. Wingen hivatkozik R. [)ahrendorfszocioló—
gusnak arra a gondolatára, hogy a társadalmi fejlődés lényege az életesélyek növelése, és H. Jonas morálfi- lozófusnak a távoliakért való felelősségről szóló gon—
dolataira. Az utóbbiba beleértendő, hogy felelősök vagyunk azért is, hogy az utánunk következő nemze- dékek milyen körülmények között fognak élni. Ebbe beleértendő a társadalom, a népesség reprodukciója is. A mai családpolitikai és társadalompolitikai téve—
dések a jövendő nemzedékek életesélyeit csorbíthat—
ják,
A családpolitikában megnyilvánuló értékek problémájának egy másik megközelítésében Wingen táblázatos formában mutatja be, hogy az 1968. évi te- heráni emberi jogi nyilatkozatban szereplő követel- mények, nevezetesen, hogy az emberek és párok ,,szabadon, felelősségteljesen és tájékozottan" dönt- hessenek a gyermekek számáról és megszületésük
idejéről, hogyan érvényesülnek a mindennapi életben Németországban, és hogyan lehet családpolitikai esz- közökkel a szabad, felelősségteljes és tájékozott dön- tést elősegíteni. A szabad döntéshez szükséges az
esélyegyenlőség biztosítása a különböző gyermekszá—
mú családok számára. A döntés felelős voltát elősegíti az, ha a családpolitika nem ötletszerű. hanem átfogó és hosszú távon stabil. A tájékozottságot segiti többek között a demográfiai információ és képzés, egyebek között az iskolákban.
A német családpolitika számára döntő jelentősé- gű az alkotmánybíróságnak az, az 1990. évi döntése, hogy a gyermekek létminimumához szükséges jöve—
delmet nem szabad megadóztatni,
A Wingen által bemutatott családpolitikai elkép—
zelések és javaslatok egyrészről messzemenően tiszte-
