KOCZOGH ÁKOS EXPRESSZIONIZMUS

EXPRESSZIONIZMUS

IRTA

KOCZOGH ÁKOS

BUDAPEST, 1938.

'S *

• m n ac lODCMÄHtes

l?3 ***efwu t e

A SZERZŐ KIADÁSA.

DUNÁNTÚL PÉCSI EGYETEMI KÖNYVKIADÓ ÉS NYOMDA R .-’

A nyomdáért felelős: Wessely Károly igazgató.

’. PÉCSETT.

k ezd etek k ifü rk é szh etetlen m esszeségbe n y ú ln a k visz- sza s az ex p resszív lehetőségeknek a jö vőben sincs h a tá ra . N agy v o n ásokban m égis lá tu n k egy m egin d u lást és egy b e­

fejezést. 1900— 1920 közé esnek az expresszionizm us k ritik u s évei. M unkám , az előzm ények és kezd etek u tán , ezt a k o r­

szak o t tá rg y a lja b eh ató b b an .

Az expresszionizm us szót m inden izm us-ellenes törekvés m ellett h a sz n á ln u n k kell, és végül is m indegy, hogy k ifejező m űvészetnek, v agy ex p resszív elem eknek n evezünk-e v a la ­ m it. E gyik kifejezés sem fedi a teljességet. A k á r expresszio- nizm ust, a k á r kifejező m űvészetet, vagy expresszív elem e­

ket íru n k , m indig az ex p resszío em bert é rtjü k . Y oltaképen ő jellem zi az egész k o rszak o t: újszerűsége, a tö b b itő l elütő m a g a ta rtá sa , lelki berendezettsége, viszonya em b e rtá rsa i­

hoz és a körn y ező világhoz az, am i az évszám ok közé alig illeszthető k orszakot m eghatározza. Irán y o k , szellem i á ra m ­ lato k időtlenek s k o rsz a k a lk o tó k k á csak dom ináló erejü k á lta l lesznek.

Az „expresszív em b er“ kifejezést tu d ato san először H e r­

m ann S c h n e i d e r h a sz n á lja : D er expressive M ensch in der deutschen D ich tu n g (1927) cím ű m u n k á já b a n . B evezető­

nek W erfel és K assák v ersköteteit, S trindberg, W ed ek in d és Sorge d rá m á it a já n lju k , u tá n u k pedig S chneider kön y v e legyen az első tan u lm án y . M aga S chneider is „expresszív em ber.“ A dolgok m ögött keresi a lényeget. Az expresz- szionizm us elődeit m eg látja a g ó tik áb an s a gótikus elem ek visszatérését az expresszionizm usban. — Az első alap v ető m u n k a K asim ir E d s c h m i e d-é: Über den dichterischen E xpressionism us (1919), és ugyanebből az évből: Über den E xp ressionism us in der L iteratur u n d die neue D ichtung.

M indkettőben közös a tá v la th iá n y . Komoly, alapos m u n k ák , de a költő-író e x tá z isá b a n elveszti az o b jek tív egyen sú ly t és

a p ozitív m űvészet elleni k iro h a n á sá b a n s a já t k o rsz a k á n a k és s a já t m űvészetének h ib á it észre nem véve, szinte é rth e te t­

len távoli elm élkedésekbe m erü l el. G y a k o rla ti érté k e m a m ár alig van. H asonló igényű, b á r kevésbbé irodalm i v o n a t­

kozású E c k a rt von S y d o w : D ie d eutsche ex p ressio n isti­

sche K u ltu r und M alerei cím ű ta n u lm á n y a .

Jelentékenyebb A nton S o e r g e l : l m B anne des E x ­ pressionism us cím ű kö tete (1925). N agy terjed elm e m ár eleve k iz á rja az egységes szem léletet. Soergelt nem té rítik el el­

veitől az irodalm i irá n y o k : a leg ap ró b b részletre is k iterjed ő , tárgyilagos összefoglalást ad. T arta lm i, é letrajzi ism erteté­

sek, illusztrációk, legértékesebb m egőrzőivé teszik e szét­

h u llt és em lékeit csak nehezen fellelhető k o rsz ak n ak . Az expresszionizm us és ak tiv izm u s ellentéteit, rokonvo­

n ása it és g yökerét keresi P a u l s e n : E xp ressio n ism u s u n d A k tiv is m u s disszertációjellegű, részletesen elem ző m u n k á ja . K ülönösen gondos, ahol az elődöket tá rg y a lja (N ietzsche, H einrich M ann) és n éh á n y expresszív m ű k o n stru k c ió já n a k , stílu sá n a k boncolgatásánál. Sok átgondolt k o n k ré tu m o t ad.

Meg kell em lékeznünk olyan m u n k á k ró l is, m elyek szer­

vesen beilleszkednek az expresszionizm us tu d o m án y o s iro ­ dalm ába, de elvi m eg h atá ro zá sa ik k al m a m á r kevesebb é r­

té k e t n y ú jta n a k . Ily en 1916-ból H e rm an n B a h r kisebb ta n u lm á n y a : E xpressiotúsm us. B ah r az im presszionizm us­

b a n n ő tt fel, de azt v allja, hogy az expresszionizm us idején is fia ta l m ara d t és e g y ü tth a la d t k o rá v al — a k ö n y v n ag y része m égis az im presszionizm usról szól, im presszív jellegű a m egírása is. A különböző irán y o k a t, m int a látásm ódok válto zását vizsgálja. Szem léltető, szellemes és felületes.

K özism ert, hig g ad t m u n k a Em il E r m a t i n g e r : D ie D eutsche L y r ik von H erder bis z u r G egenw art (1921). R ész­

letesebb, de egyoldalúbb a L udw ig M a r c u s e á lta l szer­

k esztett: W e ltlitera tu r der G egenw art (1924). — Az idevo­

natkozó fejezetek írói: M ax K rell (próza); A rno S ch iro k au e r (lira); L udw ig M arcuse (drám a); P a u l F ech ter (költészet és ú jság írás); L utz W eltm an n (irodalom és színház).

R észletm unka W ilhelm K n e w e i s : E xp ressio n ism u s un d Religion. (Tübingen, 1927). Az expresszio n izm u sn ak

prae-v alláso s jellegét fejtegeti. Az expresszív em ber m ély h u m á n u s érzésére m u ta t rá benne.

N agy szeretettel és m élységgel ír t m u n k a M ahrholz:

D eu tsch e L ite ra tu r der G egenw art (1932). K ülön tá rg y a lja az expresszionizm us id eáit (aktivizm us, prim itivizm us, gó­

tik a , baro k k ) és form áit („nagy ‘ form a, elvontság, nyelv stb.), k ü lö n v izsg álja a d rám át, lírá t, p ró zát. Az egyesekben a szerves egész kiegészítőit lá tja , a k e re te k csak az á tte k in t­

hetőséget segítik és nem h o m ály o sítják el a form ákon tú l és form ákon felül a szellem et.

E zeken k ív ü l a b ib lio g ráfiáb a n felsorolt és fo ly ó irato k ­ ban m egjelent ta n u lm á n y o k n y ú jto tta k segítséget. T erm észe­

tesen m inél ú ja b b a n je le n te k meg, an n á l több tárg y ilag o s­

sággal szólnak; az e g y k o rú a k a legelvontabbak és é rth e te t­

len ex tázissal te líte tte k , v a g y pedig elfogult ellenszenvvel á lln a k az ú j irá n n y a l szemben.

R észletesebben csak a ném et és a m ag y ar iro d alm at ele­

m eztük. Az expresszionizm us eu ró p ai á ram lat, de k im e rí­

tően nem h iv a tk o z h a ttu n k legfeljebb csak a fra n c ia iro d a­

lom ra és festészetre, m ely az expresszionizm us k a p u já b a n m int m egindító és ú ttö rő áll. M int egység az ex p resszív em ­ b er sem a fran cia, sem az olasz, v ag y az angol irodalom ban nem jelen tk ezett, csak a ném et szellem történ etéb en . A m a ­ g y a r irodalom is csak elszórt jelenségeket ad. K assákon k í ­ vül m erő stílu sk ísérlet az, am it m egfigyelhetünk. Az e x ­ presszív em bert oly an teljességben, m int a ném eteknél, h iá b a keressük. T alán ez az oka, hogy a m ag y ar expresszioniz- m usról még egyetlen m u n k a sem jelent meg.

I.

E l ő z m é n y e k .

Primitív népek művészete — Középkor — Gótika — Barokk — Klop-

«toek — Romantika — Goethe — Hölderlin — Kleist — Nietzsche.

T an u lm án y o m tö rtén e ti hosszm etszetét négy részre osz­

to tta m : előzm ényekre, kezdetekre, harcos évekre és a m a ­ g y ar expresszionizm usra. Azt a korszakot, m elyet á lta lá b a n

„e:\presszionizm usnak" n evezünk — te h á t az 1910—20 közé

eső éveket — nevezem harcos éveknek. Legjobb, h a az ex- presszionizm ust, m int összefoglaló elnevezést erre az idő­

sza k ra h asz n álju k . Itt u g y an is kifejezés és tarta lo m a m aga sajátos expresszív v o ltáb an találk o zik . Az előzm ényekben és a kezd etek b en csu p án elszigetelt jelenségeket: ex p resszív stílust, vagy expresszív látásm ódot ta lá lu n k . Az 1910-es években azonban m ind a stílus, m ind a látásm ód egyesül olyan tartalom m al, am i azelőtt, ilyen összhangban és ta lá l­

kozásban nem volt lehetséges: a n agyvárossal, h áb o rú v al, hum án u s érzéssel, vallásossággal, forrad alm iság g al. E k k o r lép be a m u n k áso sztály is az irodalom ba. A ta rta lo m és fo r­

m a közösségének részletes elem zése a ta n u lm á n y m ásodik részének fela d ata. A k ö v etk ező k b en az elm élet a la p já u l és bevezetőnek, az expresszív elődök és az expresszionizm us tö rtén e té t vázolom.

1901-ben J. A. H ervé festő nyolc k ép e t állíto tt k i egy p árisi szalonban. F e le ttü k kis tá b lá n ez állt: E x p re sszio n iz­

m us. Itt tű n t fel a m eghatározás először, de a „kifejező m ű ­ v észetn ek '1 (A usdruckskunst) m egvan a m aga tö rtén e ti h á t ­ tere, hiszen a belső élm ény kifejezése nem ism eretlen a k ö ­ zépkor óta a ro m an tik án á t n a p ja in k ig , nem em lítve a p r i ­ m itív n épek m űvészetét, v ag y a sch izo p h ren iáb an szenvedő

elm ebetegek kifejezőkészségét. A m ai p rim itív e k és az egyiptom i, vagy a frik a i p rim itív e k k ö zö tt az a különbség, hogy az u tó b b ia k tu d a tta la n o k , az expresszionizm us p rim i­

tívsége pedig a k a ra ti, tudatos.

M űvészi fo rra d a lm a k len d ítő je m indég az új, fia ta l ge­

neráció. De ezek az 1880—90 k ö zö tt szü lete tt fia ta lo k nem az ap ai örökség fe lú jítá sá v a l in d u lta k el, hanem egyenes sza k ítá ssa l és az „ a p á k k a l” látszólag összefüggésben nem lévő kezdettel. Lelki ro k o n a ik m á r ott élnek a k özépkori gó tik áb an , W olfram P a r si fa ijá b a n , D a n te C om m ediájában.

az Istenért vergődő m isztikusok írása ib a n , G rü n e w a ld fe­

születéiben.1 G on d o lju n k csak G rü n e w ald János ap o sto lá­

n a k tú lzo tta n n ag y m u ta tó u jjá ra , m ellyel a K eresztrefeszí- te ttre m u tat, v ag y M ichel Angelo utolsó m ű v eire s B ernini Szent M agd o ln ájára: eltérn ek a valóságtól, je lk é p p é em elik

1 S o e r g e l , Anton: Im Banne des Expresszionismus. 1925. 556. 1.

a m űvet. A k o ra-k ö zép k o ri k ó d ex e k b en a k ép ek , a színek m inden finom sága m ellett a szem és a n ag y csodatévő k risz ­ tusi kéz u ra lk o d ik a képen, és még m a is érezzük, am it a k ö zép k o r egészen m ás m élységekben m egtalált. A v aló ság ­ n a k ez a m eg v álto ztatá sa nem a re a litá s eln y o m ásak én t h at, hanem rá m u ta tá s a n n a k eredeti vallásos a la p já ra . Jelk ép p é v á lta k ezek a k ép ek , az élm ény kifejezőivé, az érzék ek n ek felk ín álk o zó „valóság“ értelm ét fo g ták fel és k ö zv e títették , m ert a valóságot az ő ideológiájuk szerint nem is a kézzel­

fogható dolgok, han em a vallásos világ teszi.

E bből is lá th a tju k , hogy az expresszionizm us és g ó tik a közössége a legbensőbb k özpontból v alam i a b s tra k t felé irá n y u ló tevékenységben jelen tk ez ik .2

A g ó tik a ennél is tö b b : a töm eg m ozgalm a, te v é k e n y ­ sége. Az expresszív k ö ltem én y b en is ta p a sz ta ln i fo g ju k ezt.

A k á r K assák verseit, E dschm ied p ró z á já t, Sorge v ag y K aiser d rá m á it vesszük p é ld á n a k , u g y an a z a telítettség, zsúfoltság gom olyog m indegyikben. S zavak, k épek, gondolatok egy­

m ásra om lott töm egei ezek az alk o táso k (a legtöbb fe stm én y ­ b en is; lásd C hagall, K an d in sk y , Boccioni, Picasso képeit).

K ifejezőm űvészet a b a ro k k és a ro m a n tik a is, de m i­

lyen m ás a ro m a n tik a finom sága, a b a ro k k n ag y v o n a lú sá g a s a kora-k ö zép k o ri expresszionizm us vallásos bensősége!

Az első ném et költő, ak i expresszív szellem et éreztet v elü n k : K 1 o p s t o c k. Az ex p resszív em ber nem kész an y ag b ó l, form ából terem ti m űvét, hanem felveszi K lop- stock tra d íc ió já n a szabad ritm u st és ezt fejleszti tovább.

N á la a form a alk alm az k o d ik a tartalom hoz. N é h án y sor F ra g m en t cím ű verséből:

Ach, tränk ich dich nicht bei Tropfen, leert ich mit einem Zuge dich aus, ungestüm aus, wie der Durst lechzt,

schnell sich erkühlt, sich erlabt an dem Labsal!

— Weg vom Kelche! Gesang! —

Még sza g g ato tta b b az előadás D er T od cím ű versében:

Er erschreckt uns,

unser Retter, der Tod. Sanft kommt er leis im Gewölbe des Schlafs . . .

2 P a u l s e n , W.: Expressionismus und Aktivismus, Leipzig. 22. 1.

H a K lopstock nem is sorolható erőszak nélkül az e x ­ presszív le lk ia lk a tú a k közé, a leeg y sz erű sített kifejezés, a.

festés, részletezés h e ly e tt in k á b b a sejtetés, v agy az egy szóba tö m ö ríte tt fe lk iá ltás feledteti azt a távolságot, am ely őt n a p ja in k tó l elválasztja.

Az 1800 k ö rü li ném et ro m a n tik á b a n és az 1830-as gene­

rációnál sok vonást ta lá lu n k , am i a fia ta l k ö ltő k n él ú jr a felcseng. G y a k ra n még erősebben is. A fia ta lo k a t a ro m a n ­ tik u so k k al a ro m an tik u s v ág y egyesíti, m ely az em ber lé­

nyegét kozm ikus összefüggésben a k a rja k ia la k íta n i. C su p á n az a különbség, hogy a ro m a n tik u so k n a k az élet nem je le n ­ te tt sem m it, h a nem volt k ia la k ítv a a m űvészetben. Az ex ­ p resszio n isták n ak az onban a m űvészet nem je le n t sem m it, h a nem fa k a d belőle élet.3

Belsőleg rokon ez a k öltészet a fia ta l G o e t h e-ével.

Sok tiszta expresszív m egjelenést lá tu n k nála. Pl. „ e n tz a h n te K iefer sch n a tte rn u n d das schlotternde G ebein, T ru n k e n e r vom lezten S tra h l“ (An S chw ager Kronos.) és tö b b ilyen verssor. Itt ta rta lm i vonaikozás az egyes sorok k ö zö tt e g y á lta lá n nincs, csu p án k ifejezésszerű ; nem a tém a z á rt előadása, hanem benső izgalom , m ágikus összeköttetés k é n y ­ szere és tisz ta tran sz cen d e n tá lis kifejezésm ód a d ja az össze­

függést. Az idős G oethe is számos ex p resszív részletet ad, sőt D iebold k im u ta tja a p á rh u z a m o k a t,4 am ely e k a F a u st

„Prolog im H im m el“ és F ra n z T heodor C sokor „D er große K a m p f“, W ald fried B u rg g raf ..M annon“, F rie d ric h W olf

„D as b ist D u “ és F rid o G relles „A hasver, d er einzige K a m p f"

cím ű sz ín já té k a i k ö zö tt fe n n állan ak . Ügy ta lá lja , hogy A r­

nold Zweig „D ie S endung S em aels“ c. d a r a b já n a k a F a u s t- prológ a tu la jd o n k é p e n i m ag ja és U n ru h „ P la tz “ d rá m á já ­ b a n m egkereste a goethei „ F a u st-e k sz tá z iso k a t“. De u g y a n ­ úg y em lékeztet g y a k ra n Sorge is F a u s tra , sőt W erfel n é ­ m ely k öltem énye G oethe fia ta lk o ri lírá já ra . C é lta la n volna ezeknek a p á rh u z a m o k n a k tu d ato s, v ag y véletlen ered etét bizony ítg atn i, té n y az, hogy G oethe o b je k tív ideálizm usá-

* W o l f f , Rudolf: Die neue Lyrik. Leipzig, 1922. 7. 1

4 L. D i e b o l d : Anarchie im Drama c. műve bevezető részeit.

ban, a F au sto n k eresztü l k in y ila tk o z ta tv a , sok expresszív vonást ta lá lu n k . F a u s t M ephisto b e á llítá sa szerint „expresz- szív em b er“ :

— „W ie n ennst d u dich? ' — k érd ezi F a u s t M ephisto- tól s erre az íg y válaszol:

Die Frage scheint mir klein

Für einen, der das Wort so sehr verachtet, Der, weit entfernt von allem Schein, Nur in der Wesen Tiefe trachtet.

Faust: Bei euch, ihr Herrn, kann man das Wesen Gewöhnlich aus dem Namen lesen... (Impresszionizmus!) Es ú jra felh an g zik az ex presszionizm usban F a u s t elk e­

seredése:

Nur mit Entsetzen wach ich morgens auf, Ich möchte bittre Tränen weinen,

Den Tag zu sehn, der mir in seinem Lauf Nicht einen Wunsch erfüllen wird, nicht einen, Der selbst die Ahnung jeder Lust

Mit eigensinnigen Krittel mindert, Die Schöpfung meiner regen Brust Mit tausend Lebensfratzen hindert.

A fausti expresszív em ber a lényeg in tu itív m egérzésé­

vel örök m egoldásokról álm odott. M inden k or m űvészetének eskiivése ez. A fö ld szellem ének v álasza azonban m ú lh a ta t­

la n u l itt lebeg: „D u gleichst d en G eist, den d u begreifst, n ich t m ir!“ — k iá ltja F a u stn a k . És így tév ed e tt az expresz- szív em ber is. Az á lta la felfogott lényegbe v etette m inden bizodalm át. Pedig ez csak a lényegnek az em ber á lta l fel­

fogható legfelsőbb b u rk o la ta volt. H a e lju t a m agváig, b ir ­ to k á b a ju t a legm agasabbrendíínek, így csak m úló m eg­

győződésekkel, m úló m egism eréseket terem tett.

Az ex p resszio n isták szeretik H ö l d e r l i n tö redékszerű lír á já t: a sz a v ak „m egterhelését", kevés szóban a le g h a ta l­

m asabb terem tő feszültséget, vagy m o n d h a tju k : a sza v ak n ak a feszültségből való k ira g a d á sá t. Ezek a teljesen m isztik u san m egragadott sz a v ak a z u tá n tovább élnek a szuggesztió re á ­ lisan m e g m a g y a rá z h a ta tla n h a ta lm á v a l:5

5 B e n n , Gottfried: Bekenntnis zum Expressionismus. „Deutsche Zukunft“ Berlin, 1933.

Da steht geschrieben:

Vatermord! Brudermord!

Säuglinge blaugewürgt.

Greulich! Greulich!

Um ein Linsengericht Därmzerfressendes Gift

Dem guten, sicheren Freund gemischt. — Hohlaugigte Krüppel,

Ihrer Ouansschande Teufliche Opfer. — Kannibalen,

Von Menschenbraten gemästet, Nagend an Menschengebein, Aus Menschenschödel saufend Rauchendes Menschenblut.

Wütendes Schmerzgeschrei Der Geschlachteten über dem Bauchzerschlitzenden Messer.

Des Feindes Jauchzen Uber dem Wohlgeruch, Welcher warm dampft Aus dem Eingeweid’. — Da steht geschrieben — Die Verzweiflung, schwarz Am Strick um Mitternacht Noch im quälenden Lebenskampf Die Seel’ — am hüllenden Angenblick . . .

(Die Bücher der Zeiten.) A hosszú költem én y b ő l még id ézh e tn én k , de en n y i is példázza, hogy az elnnilt száz esztendő nem v á la sz tja el H ölderlint utódaitól. B enne u g y a n ú g y élő valóság volt az expresszió, m int ezeknél. N incs h á b o rú s költő, ak i véresebb re alitá st ad o tt volna, m int a fenti költem ény. D e jelen tk ez ik verseiben m ár a tu d a ta la tti élm ény is (D ie W a n d eru n g ) s nem véletlen, hogy épen A lb ert E h re n ste in a d ta ki iijra H ö l­

d erlin Sophokles átk ö ltéseit s hogv W ilhelm M ichel tö b b írá sá b a n vallo tt szín t m ellette. G eorg T ra k ln a k is H ö ld e rlin volt közvetlen elődje.

K edvelik az ex p resszio n isták K l e i s t-et is, az érzés p ró fé tá já t, hiszen a .,P en th esilea“ versbe szedett valóságos o rg iája az izgalm aknak, s m ásu tt is haszn ál Kleist o ly an k i­

fejezéseket, asszociációkat, m elyek b árm e ly ex p resszív k ö ltő fe lk iá ltásá b a beillenének.

G eorg K aiser m üncheni védőbeszédében B ü chnerre és K leistre h iv atk o zo tt és úg y h itte , hogy ezekkel ig azo lh atja m ag át és fe lü lem elk ed h etik á lta lu k az átlagon, m in d en h é t­

k ö zn a p i m ércefokon.

Igazolást k eresett H asen clav er is, b á r m ásért és szelle­

m ibb m érték b en , m int K aiser, „D er S ohn1' cím ű d rá m á já b a n , m ellyel ép p en H einrich K leistet a k a rta Schiller ellen k ijá t­

szani. S c h i l l e r , ez a nyugodt, kim ért, tudatos, értelm i k öltő nem volt kielégítő az expresszio n isták szám ára. H asen- clever K leisttel á llíto tta szembe, H au sen stein pedig B üch- n errel szem be: összehasonlította a „ D a n to n “-t a „ R a u b e r“-rel, hogy beb izo n y ítsa: „B üchner ö ssze h aso n líth a ta tla n u l erőtel­

jesebb“.0 M int lá tju k , az ex p resszio n isták nem csak ö n m ag u ­ k a t em elték m indenek fölé, de tú lz o tt sz u b je k tiv itá su k b a n m ár a „rokonság k ed v é ért" általán o s és végérvényesen elfo­

g ad o tt é rté k ek re sem v o ltak tek in tettel.

T hom as M ann is m eg állap íto tta, hogy az a k tiv istá k N i e t z s c h é-től ta n u lta k meg írni, („B etrachtungen eines U npolitischen.“). R észletes p á rh u z a m o k u tá n főleg P au lsen k u ta to tt. N ietzsche volt az, a k i különös szenvedéllyel a k a rta felem elni és k ih an g sú ly o zn i az értelm et; nem a „m indent jo b b a n tu d ó t“, az ú. n. „tudom ányos észt", hanem a szellem, a terem tő, a genie ra tio n alizm u sfeletti értelm ét. E líté lt m in ­ den k étértelm ű t, hom ályost, félb e h ag y o ttat, értelm etlent, h iú t és ezekkel szem ben a nagyot, erőset, a földit, a felsza­

b a d íto tt em b ertíp u st h ird ette, azt az em bert, am ely ik m in­

den hatalom m al, az istenivel is felveszi a küzdelm et. Az expresszionizm us (közelebbről: aktivizm us) felvette N ietz- schének ezt a küzdelm ét és belevonta a m in d en n ap i életbe, sőt a p o litik á b a n is k ih a sz n á lta .7

S zám talan a k tiv is tá n a k ism erjü k vallom ását N ietzsché- ről és a rokonság v aló b an ta g a d h a ta tla n . Nem beszélve arról, hogy N ietzsche nyelvével, ritm ik á jáv al sű rű n találk o zu n k , elég p é ld á n a k , h a R u b in er H y m n u sza it nézzük át. (Z ara­

th u stra „ u tá n z a t“ R ud o lf L eonard „Zwei P red ig ten des M aa

— H u lla h “ cím ű m űve. „W eiße B lä tte r“ 1916.8 (K arl S tern - 0 P a u l s e n i. m. 92. 1.

7 P a u l s e n i. m. 42. 1.

8 U. o. és kk.

heim 1920-ban úgy ír N ietzsché-ről („Berlin, oder Ju ste M ilieu“), m int az egyetlen szab ad ném etről, h ozzáfogható a m últ század végéig nem is ak a d t. F ritz von U n ru h a p ró fé ­ tá t lá tja benne („R eden“, 1924.), a k i az „ú j birodalom ról' beszél:

— „Jen es w a ffe n k le rre n d e F est fa u stg lá u b ig e r Riesen, bei dem unser F rie d ric h Z a ra th u s tra vom E n g ad in h in te r den K öpfen schon das ,Mene, m ene tekel u p h a rs in ’ im S p ie­

gel e rsch au te“. Ez a n n y it jelent, hogy U n ru h , N ietzschével együtt, k ü zd a világ ellen, am elyben a g y ű lö let u ra lk o d ik . K u rt H iller kö n y v e: „D ie W eisheit d er L angew eile“, N ietzschének szinte fo rd ítá sa s a p o litik á ra és a k u ltú rá lis kérd ések re való alk alm azása. E bben a, m o n d h atn i, N ietz- schéhez in tézett him n u szb an az ihlető: a „V ollgott“, „der erhabene N ietzsche.“ Nem h a g y h a tju k k i H ein rich M annt sem ; „M acht u n d M ensch'“ c. m űvében a m u lt század m a ­ gaslati p o n tjá t Ibsen, N ietzsche és Zola m űködésében lá tja . Sorge drám ai fa n tá z iá já t: az „O d y sseu st" (1911) N ietz­

schének a já n lja . A zonban Sorgénál nem je le n t N ietzsche neve m indig közelítést. A „G ericht ü b er Z a ra th u stra . Eine V ision“

búcsú N ietzschétől. R övid versekben és prózai ré szletek b en összefoglalja, am it m ár ezelőtti írása i is éreztettek : N ietzsche e lá ru lta a szellem et és húst, v akságot a k a rt, a ko ld u so k és gyengék ellen k ü zd ö tt, ta n ítá s a az em b erfeletti em berről h a ­ lott nyelv p ré d ik á c ió ja ; felül a k a rt k erek ed n i jó n és gono­

szon, a h a ta lm a t k ív á n ta , h a rc a D ionysos h a rc a a M eg­

fe szíte tt ellen.

N ietzsche Ü berm enscli-ideáját m ind az ak tiv izm u s, m ind az expresszionizm us eleve elvetette. Az elesettek, betegek leiem elését h ird e tte egy örök em beri szeretet összeforrásá- ban, és így nem is gondolhatott a k ite n y é sz te tt em b er­

típ u s u ra lm á ra. H ein rich M ann sorai is ellenkeznek ezzel az elvvel:

— „Ein Volk von heute, — ír ja — h a t kein R echt a u f so grolle M änner. Es h a t k ein R echt, sich von ihnen d er S elbst­

bestim m ung entheben, k o ru m p iere n , g ar an steck en zu lassen u n d sich, W ollt a b rik a n t oder Schm ock, ein Ü berm enschen­

tum einzureden, w ä h ren d noch sein M enschentum rü c k s tä n ­ d ig ist.“9

9 „Geist und Tat.“ Megjelent a „Pan“ folyóiratban, 1910-ben.

Az expresszionizm us te h á t N ietzsche szellem éből n ő tt ki, de am in t tu d a tá r a éb red t ö n m ag án a k s k ifo rro tt, szem be k e rü lt vele s elkövetkezett a teljes szakítás. A legfőbb azon­

ban , — am iben N ietzsche ro k o n ság át m ú lh a ta tla n u l felis­

m e rjü k — a küzdelem „a p olgári m űveltség m ind en ren d ű csillaga ellen“ és „a legjobbak m o n a rc h iá já n a k “ követelése, a z u tá n is m egm aradt.

R okon ez az expresszionista ifjú sá g nem csak a ném et elődökkel, hanem m indenkivel, ak in ek leikébe v ag y szelle­

m ébe be volt oltva a kifejezésn ek ez a fo rm á ja s ak i az élet és m űvészet k ö zö tti viszonyt, az em ber és világ h ely zetét az ő lá tá su k k a l m ag y arázta . Ö sztönzőjét sok te k in te tb e n k ü l­

földön lelte, a z u tá n egészen sajátos ném et fo rm á b an n y ila t­

kozott meg. F ran c ia o rszá g m ellett ott v an S t r i n d b e r g és M u n c h északon, v a n G o g h H o llan d iáb an , M a t i s s e és P i c a s s o F ran c iao rszág b an , H o d l e r S chw eizban, a f u ­ tu ris tá k O laszországban, D o s z t o j e v s z k y és T o l s z t o j O roszországban.

B árhol k eressü k is az előzm ényeket és h á tte re t, bizo­

nyos, hogy a k özépkori vallásos egységet a b a ro k k felsőbb- réteg ű expresszionizm usa v á lto tta fel; a ro m a n tik a k ifeje ző ­ m űvészete szűk k ö rb e vonult vissza s a leg ú jab b expresz- szionizm usnak szinte alig v an term észetes k ap c so la ta a k ö ­ zönséggel. Az expresszionizm us ú tja így a k o llektívből az in d iv id u á lis felé h alad , benne p árh u zam o san a szociális k i­

alak u lással.

Joggal kifogásolható ebben a fejezetben, hogy az „előz­

m é n y e k “ ígérete a la tt csu p án azokat az író k a t tá rg y a ltu k , a k ik re m aguk az ex p resszionisták is m int elődeikre h iv a t­

koztak. E nnél to vább mi is alig m ehettü n k . M inden m űből k ih ám o zh a to k ex p resszív form ai tu lajdonságok, a vizsgálat tá rg y a így h a tá r ta la n és egészen szu b jek tív , hogy m iből m it o lvasunk ki. Viszont H ölderlinnel, K leisttel, N ietzschével és a v á z o lta k k a l az expresszionisták tu d a to sa n azonosították m ag u k at és ezek az egyezések v aló b an fel is ism erhetők. A m ú lttal való összefüggés a m egism erésre szá m u n k ra teh át csak ennyi o b jek tív lehetőséget n y ú jto tt.

K e z d e t e k .

Strindberg — Péter Hille — Hermann Stehr — Jakob Wassermann — Heinrich Mann — Herbert Eulenberg — Karl Hauptmann — Paul Scheerbart — Richard Dehmel — Wedekind — Ottó zur Linde —

„Charon“ — Else Lasker-Sclililer — Alfréd Mombert — Georg Heym — A kezdet általános jellege.

Mi a nihilizm us? — k érd ezi N ietzsche, és így felel: „Az, hogy a legm agasabb re n d ű é rté k ek elértéktelenednek.

H ián y z ik a cél. H iá n y z ik a felelet a m ié rtre .” 1879-ben je ­ lent meg az a kön y v , m elynél m ég m a sem érezzük, hogy tö b b m int fél század áll m ögötte: „A vörös szo b a”. S zerzője volt az első „m odern“ em ber, ak i nem csak költészetében, de m inden életm eg n y ilv án u lásáb an az ú j e m b e rtíp u st k é p v i­

seli és aki N ietzsche d efin íc ió já n a k szom orú m egvalósulása:

S t r i n d b e r g . M aga nem a n n y ira költő a k a r t lenni, m in t in k áb b fo rra d a lm á r és p ró féta, ak in ek joga v a n m in d en t rom bolni, hogy ú jra építhessen s egy ú j em beriség m egte­

rem tését elősegítse. D e a m ai k o r fo n to sab b n a k t a r t j a m ű ­ vészi jelentőségét és a m últ század legm aibb író já t lá tja benne, ak i szu b jek tív d rám aiság áv al, a régi fo rm á k teljes feloldásával, a d rám ai a rc h ite k tú ra szétbontásával, m in t az első expresszív író áll e lő ttü n k .1

Első n ag y sik erű regénye ism ert k o rra jz . A hetvenes évek társa d alm i, m űvészeti, irodalm i, p o litik a i életének ir ­ g alm atlan s z a tírá ja ez, h átteréb en azzal a bohém tá rs a sá g ­ gal, m elynek gyülekező helyén, a stockholm i k á v é h áz „Vörös szo b á já b an “, S trin d b erg g y ak o ri vendég volt. S trin d b erg élete nem sokat v á lto z ta to tt ezen a k é p e n (jóllehet az em ber n ag y íveléssel ju to tt el a szociális gondolattól az öreg k o r m isz­

ticizm usáig). M ár ebből a regényből k ih á m o z h a tju k s 1886- b an „A cseléd fia “ cím ű önvallo m ásáb an m aga is jellem zi a k ét vonást, m ely ek m e g h atá ro zták sorsát és életét: A k é t­

séget és érzékenységet m inden elnyom ással szem ben. — A gondolatokat nem v ette át k ritik á tla n u l, k ife jte tte őket, összehasonlítgatta egym ással; nem tu d o tt a u to m a ta len n i és 1

II.

1 R i t o ó k Emma: Bev. a Történelmi miniatűrökhöz, 2. 1.

ezért nem tu d o tt beilleszkedni a „ren d ez ett“ társa d alo m b a. — Ig y ek ezett a nyom ást csökkenteni, m ielőtt a s a já t n ív ó já t em elte, em elte a m agasabb színvonal k ritiz á lá sá v a l is, hogy b e lá tta ssa : nem áll ez olyan m agasan, te h á t nem is érdem es a n n y ira feléje tö rek ed n i.2

H a ta lm a s irodalm i m unkásság áb ó l szá m ta la n idézetet s z a k íth a tn á n k k i a k a o tik u s életk ép kiegészítéséül. „A vörös szoba“ a társad alo m k ritik u s á t m u ta tn á be, a „ H a lá ltá n c “ cím ű d rá m á ja (1900.) a férfi és nő v iszo n y án ak örök re jté ­ lyeit és m egold h atatlan ság ait, a „D am aszkusz felé“ trilógia (1898— 1901.) a pietistáb ó l n ih ilistáv á vergődő em ber k ín ló ­ d á sá t szem léltetné. A m a te ria lista S trin d b erg nem ta lá lt m eg­

oldást sem a szociálizm usban, sem a nőben és m eg járv a a m odern em bernek szinte elk erü lh etetlen pok lát, a v allásban, a sp iritiz m u sb a n k ereste a feleleteket. K ét évvel h a lá la előtt a d ta k i g y ű jtem én y ét: „Beszéd a svéd nem zethez“ cím m el.

A m isztikus S trin d b erg ak k o r m ég hívő szociálista volt.

D rá m á i is n y u g ta la n é le tjá rá sá n a k p assz ió ját tü k rö zik . A k ite rje d t, széles történés, m ozgalm asság a n ag y h arci jele­

netekben, összeesküvésekben és áto k jelen etek b en játszik , d u zz ad ó és h atalm as kifejező m űvészettel.

1887-ben jelen t m eg P e te r H i l l e „D ie Sozialisten“

cím ű regénye. A n a tu ra liz m u s és im presszionizm us neveltje ő, az expresszív jelleg in k áb b csak stílu sá n ü tk ö z ik ki. B en­

n ü n k e t, m ag y a ro k a t a n n y ib a n érd ek elh et, hogy m űvében nem csak S panyol-, O rosz- és O laszországról, hanem M agyar- országról is m egem lékezik.

A következő fontos d átu m : 1900. D ehm el u g y a n előbb jelen tk ez ik m ár verseivel és egy trag ik o m éd iájá v al, de ebben az évben lá t n ap v ilág o t F r e u d n agy m űve, az „Á lom fej­

tés“ is. Az u g y a n a k k o r m egjelent „ H a lá ltá n c “-ról m ár szól­

tunk. H erm an n S t e h r : „Leonore G rieb el“ regénye egyike a form ailag legtökéletesebb expressziv alkotáso k n ak . H of- m an n stah l írta S tehr-ről, n ála csak ezt az elk o p ta to tt szóla­

m ot lehet haszn áln i: „m ikor elolvastam , átéltem v alam it. És m ég egy szót: nagy, nagy, n ag y .“ A k ifejezésn ek ez a n agy- szerűsége a tém av á la sztásb an gyökerezik. A lapgondolata a

2 Strindberg: A cseléd fia. 234. 1. — L. még 52. 1.

nő és a férfi viszonyából adódik. Leonore a k a ra ta ellenére' m egy fé rjh ez a teh etetlen G riebelhez, a k i k ép tele n a Nő testi v á g y a it kielégíteni. Id e g ro h am o k at k ap , lelki és fizik a i egyensúlya felborul s a felfelé ju tá s t csak az hozza m eg, hogy egy alkalom ú jr a egyesíti férjével. Ez m u n k a k e d v e t és életkedvet ad neki, de m ár h iá b a : fia születésekor m eg­

hal. A nő kielégítetlenségének és az ebből fa k a d ó id e g á lla ­ p o tn a k k ifejezésére szolgál az ex p resszív m odor. S teh r szem ­ lélete még tisz tá n n a tu ra lis ta , de m in d e n ü tt jelen v an a v i­

lág m eg v álto ztatá sára irá n y u ló a k a ra t:

Wenn ich die Welt nicht umgestalten wollte, sagt mir, warum ich singen sollte.

Denn dichte ich verwandelt sich die Welt, und durch das All wird mir das Wort erhellt.

Az ú j em ber és ú j világ u tá n i v ág y a k o z á sn a k d ia le k ­ tik u s b iz o n y íté k a it Jo h an n S c h l a f regényei szo lg áltatják , vizionális k ib o n tak o ztató i S teh r írá sa i és u g y an e z a v á g y a ­ kozó lélek él Jakob W a s s e r m a n n írá s a ib a n is. A „R e­

n a te F u c h s“ m ár előkészítője és jelzője az elkövetkező szel­

lemi, és kifejezésbeli fo rd u la tn a k ; az új h a n g ra m u ta tn a k : re jte tt gondolatok a házasélet és a nőkérd és sza b ad ab b fe l­

fogásához, a fo rd u lato k , képek, gyorsabb ü tem ű ex p resszív ábrázolások, felkiáltások. N yelve m ár m a g á b a n hordozza a fia ta l elbeszélők b a ro k k jellegét, e x ta tik u s kitörései, expresz- szív m egelevenítései m eg-m eg sz a k ítjá k írá s á n a k n y u g o d t­

ságát; hőseinek nevei (A gathon, R en ate és N o th afft), úg y m in t később a fiata lo k n á l, jelk ép e k és sorsok hordozói; m in t az u tá n a következő nem zedék, szereti a sorsban a k alan d o st, színeset, term észetellenest, m ellyel feszültséget ébreszt; ő is a vizió m ellett és a pszichológia ellen k ü z d ; v ág y ik a z ú j em ber u tán , ak in ek szíve áldozatkész o d aad ással m in d en em berben izzék. T ech n ik ai m ódszere azonban erősen el­

v á la sz tja az expresszionistáktól. W asserm ann m aga is v issza­

m egy az elbeszélt tö rtén e ti időbe, az expresszív író a tö rté n e ­ te t s a já t egyéni élm ényébe k é n y sz e ríti bele és azt csak m in t sz ín fa la t szemléli, m elyet felem elhet vagy leereszthet, ahogy a p illa n a t ép követeli.3

3 P a u l s e n i. m. 212. 1.

Az e x ta tik u s n a k és a költői fo g a n ta tá sn a k k özvetlen a la k ítá s a m ár az expresszionizm us követelése, de, hogy évekkel később így fo g ják nevezni azt, am i a n atu ra liz m u s és im presszionizm us csaknem m inden elbeszélőjében élt, — h a még nem is tu d ato san , — az t sem W asserm ann, sem H einrich M ann nem sejtette.

W asserm an n szerepe m a is vitás és úgy em legetik, m int

„pszichológust és a n a litik u s t“, aki csak a n y a g á b a n új. H ein ­ rich M a n n t az onban a fiata lo k is tisztelik és szeretik.

Szellem i rokonai m ár nem a ném etek, hanem B alzac, M au­

p assa n t. F la u b e rt, Zola, B ourget és D ’A nnunzio. Nem olyan rokonszenves egyéniség, m int b á ty ja , de csodálatos stilsze- retete, s elbeszélő készsége, m ely vallásos írásaib ó l tű n ik ki legszebben, Thom as M annt ju tta tjá k eszünkbe. L á tá sá n a k töm örítő sodra, lendülete, szintetizáló stílusa, m o n d atain ak súlya, egész lázas lelkisége v a ló b an k iü tk ö ző expresszionisz- tik u s vonáso k at hordoz, Ő végig élte, szélesebben és g a z d a ­ gabban, m in t b á ty ja , k o rsz a k á n a k m inden n yelvi a lak u lá sát.

E leinte a nőm et n atu ra liz m u s alap v ető stilu sá b an írt, m a jd középső k o rsz a k á b a n ú jro m a n tik u s m ódszerrel dolgozott.

C sak később tö rt fel benne az expresszionizm us rideg és rik ító zenéje. D e H ein rich M ann ak k o r még ja v a k o rá b a n élő em ber volt s egészen távol Thom as M anntól: ez régen m eg­

n y u g v á st talált, ő pedig b izo n y talan , kereső lélek m ara d t.

B e r g s o n alap v ető ta n u lm á n y a a kom ikum jelentéséről 1901-ben jelen t meg. (Le rire. Paris.) A tudom ányos lélek ­ ta n i elem zések csaknem egyidőben b u k k a n n a k fel, és ott áll­

n a k a h u sza d ik század k a p u já b a n , de a szépirodalom még nem hoz ebben az évben jelentősebb alkotást. A k ét d rá m a író , H e rb e rt E u l e n b e r g (L eidenschaft; Tragödie) és K arl H a u p t m a n n (Die B ergschm iede; D ram a) átm en etet je ­ lenten ek a benyom ás-m űvészettől a kifejezés m űvészetéhez.

E ulenberg (ha későbbi m egfogalm azásában is) m á r követeli az „á lla p o t tra g é d iá ja “ h ely ett a szenvedély tra g é d iá já t, a

„term észetim en leélt“, „m ind en n ap iság “ h ely ett az összesű­

ríte tt és nem az általán o s ta rta lm a t; a szín p ad i term észetes ábrázolás h ely ett a term észetellenest, stilizáltat, „ tú lz o tta t.“

E zekben az év ekben jelen tk ezik az, aki a fu tu rizm u s tech n ik ai lehetőségeit először m érlegelte. M int h u m o rista m a

Koczogh Ali os 2

is él még P a u l S c h e e r b a r t , ezért e m líth e tjü k „R ak k ó x , d e r B illionär“ cím ű v áz la tát. K ésőbbi m u n k á ja : „P ro g ram m d er G la sa rc h ite k tu r“ a „D er S tu rm “ k ia d á sá b a n jelen t meg, am i n y ilv á n jelenti, hogy az ex p resszio n isták m aguk közé fogadták.

A szá zad k ezd et tip ik u s re p re z e n tá ló ja R ich ard D e h - m e 1. T e c h n ik á ja még az im presszionizm usé, de a „Zw ei M enschen“ cím ű líra i re gényében m ár ú j fo rm á t és t a r ta l­

m at érzünk, re n d k ív ü l közeli ro k o nságban W e d e k i n d-del, ak i m ár 1891-ben írta első d rá m á já t (F rühligs E rw achen).

1892 és 1901 k ö zö tt ír ta az „E rd g eist“ (1897) fo ly ta tá s á t:

„D ie B üchse d er P a n d o ra “ cím en. S orozatosan jelen n e k m eg szín p ad i m űvei, egy m o n d a tb a n összefoglalható ta rta lo m ­ m al és ez: küzdelem az érzékiség fe ls z a b a d ítá s á é rt; szere­

lem és halál. Az ex p resszív d rá m a eredete is valah o l itt k e ­ resendő. S trin d b erg a „ m e ta fiz ik a i“ in d ítá st ad ta, W ed ek in d az „intellek tu ális és m o rális“ (szekszuál-m oralis) im p u lzu st.

Ami őket a tiszta expresszionista d rá m á tó l e lv á la sz tja az, hogy n á lu k m ég m inden az intenzív lelki élm ény k ifo rm á lá sa és a d rá m a i történés k ö rü l mozog.4 Idegesség, groteszkség, in ­ tuíció, d inam ika, expresszív sajátosságok, s m in t v é rm é r­

sékleti adottságok és elvi vonások eg y szersm ind W ed ek in d m eghatározói. D e nem csak a form a ex p resszív n ála, han em a m a g a ta rtá s is. Lerom bolni a p olgári világot s gyű lö ln i a n n a k álerkölcseit: ez lényege az expresszionizm us em berének. W e­

d ekind m egelőzte korát, m o n d h a tju k közhellyel és épen ezért nem is érte tté k meg, s nem b ec sü lték m eg s a já t k o rá b an . 1918-ban, h a lá la u tá n k ez d te k éledni m űvei, s a b e tilto tta ­ k a t fe lsz a b a d íto ttá k (ugyanebben az évben h a lt m eg G u il­

laum e A pollinaire, fra n c ia lírik u s, a k u b is tá k és siirrealis- tá k kiem elkedő a la k ja ), W edekindből d iv a t le tt.5 A m ü n ch en i k ö ltő -alm an ac h b a m ár 1908-ban így ír t ró la W ilhelm \Vor­

ringer: „Ü gy becsülöm W edekindet, m int leg nagyobb és leg­

erősebb m űvészét id őnknek, az egyetlent, ta lá n n em csak N ém etországban, a k in ek v a ló b a n ú j m o n d an iv aló ja v a n s

4 N a u m a n n , H.: Die deutsche Dichtung der Gegenwart, Í923.

103. 1.

5 S o e r g e l i. m. 174 1.

ezt ú j m ódon is m o n d ja.“ A n ag y közönség az onban ek k o r még érte tle n volt, csak a h áb o rú ria sz to tta k i a szót az id e á ­ lizm us b u rk á b ó l a hús és vér w ed ek in d i valóságába.

O ttó z u r L i n d e nevét 1904-ben k ez d ik em legetni, am i­

k o r R u d o lf P an n w itz m e g in d ítja a „C h aro n “ c. folyóiratot.

K ezdettől fogva több a k a rt lenni ez a lap, m in t szépirodalm i foly ó irat. „K öltészet, filo z ó fia . . . “ volt előbb az alcím e és u tó b b a „m odern szellemi élet fo ly ó irata .“ A m ire tö rek e d tek : az az „org an ik u s em ber“, az „életteljes e tik a “ (az ethosz tu ­ d ato ssá v á lt term észet, m o n d ja O ttó zu r Linde) a „m ély k u ta tá s “, a „nagy vallásos keresés.“6 Az ú j század első év­

tized éb en tu la jd o n k é p e n nem a k a r m ást ez a folyóirat, m in t fo ly tatn i az t az u ta t, m elyet A rno Holz 1890-ben a m űvészet lényegéről szóló írásáv al, 1899-ben a „R evolution d er L y rik “- kel, 1892-ben a „N eue G leisen“-nel kijelölt. A zokban az ír á ­ sokban, m elyek 1906-tól „ K u ltu r, K ra ft, K u n st“ s „C h aro n B riefe an B erthold O ttó “ cím en jelen tek meg R udolf P a n n ­ w itz tollából, m eg ism erh etjü k a C h aro n p ro g ram m já t. Az expresszionisták közös v o n ása k én t s z a k íta n a k m indennel, am i a m últé. P an n w itz ezt h ird e ti: „M inket felm érhetetlen távolság választ el attól, am it a földön v a la h a is m űvészet­

n ek neveztek; és ez nem érték, hanem m ódbeli k ülönbség.“

A zt követelik a költem énytől, hogy ben n e „ki legyen h a n g ­ sú ly o zv a a költő és a tá rg y .“ T öbbi elv ü k sem k ü lö n b ö zik az ism ert expresszionista teóriáktól. A la p n a k olvasói alig vol­

tak . Y icclap n ak ta rto ttá k és az a n y a g ia k a t nélkülöző k i­

a d ó k n a k szinte a szó szoros értelm ében úgy k ellett a szá­

ju k tó l elvonniok a falato t, hogy k ig ú n y o lt és agyon-hallga- to tt la p ju k a t az első négy esztendőn átsegítsék. C sak 1908- tól k ezdve n ő tt az olvasóköre; de a világ h áb o rú elh allg a­

tá s ra k én y sz erítette. 1920-tól O ttó zu r L inde a kis „C h aro n N o th efte“-kben p ró b á lg a tja az érd eklődőknek és a b a rá to k szám ára a m űvet to vább m enteni.

1905-ben in d u l m eg M arinetti fo ly ó irata : „P oesia“ és u g y a n e k k o r jelenik meg egy nagyon sok expresszív sa já tsá g ­ gal, és tisz ta ex p resszív stílu sb a n fogant m ű, S trin d b erg : T örténelm i m in ia tű rjei.

8 S o e r g e l i. m. 257. 1.

Koczogh Ákos 2^*

„D as P eter-H ille-B u ch “ (1906) szerzője P e te r H ille és a zsidó Else L asker-S chüler, ak i nem h iá n y z ik egyetlen a k ­ kori folyóiratból. A „ S a tu rn “, „W eise B lä tte r“, „A k tio n “,

„S tu rm “, „N eue Ju g e n d “, K. P in th u s „M enschheitsdäm m e­

ru n g “ cím ű g y ű jtem én y e közöl tőle verseket. H a a nő, az é r ­ zés, a finom ság el is n y o m ja benne az ex presszionistát, ezek az évek n élküle el sem k épzelhetők.

A következő év nem n y ú jt m eglepetéseket. M egjelenik u g y an Bergson alap v ető ta n u lm á n y a : „L ’É volution créa- tric e “ (Páris), K arl H a u p tm a n n regénye: „ E in h a rt d e r L ä c h ­ ler,“ E ulenberg víg já té k a : „D er n a tü rlic h e V a te r“ és a h á t­

térben, m in d en ek f elett áll G eorge k ö tete: „D er siebente R ing“ — igazán ú ja t csak A lfréd M om bert m ond. Ő az első zsidó író H eine óta, ak i szerényebb m érték b en , de re fo rm áló h a tá s t gyak o ro lt a ném et lírá ra .7 D rá m a i triló g iá já n a k —-

„A eon“ — első része 1907-ben jelen t meg, az utolsó 1911-ben.

Az Aeon világok születésének d rá m á ja , „dionizoszi tö rtén e t- írá s,“ álom képek s m egfogható valóságok, ossziáni rem egő borzalom s keleti p o m pa együttese. Aeon az örök em ber, am in t fe lb u k k a n az őskaoszból, s fo rm á lv a fo rm á ló d ik az esem ényekkel. Ú tja hősi p ály a, a világ reggeléből, a tö rté n e t­

előtti idők fo rm átlan ság áb ó l a tö rté n e ti k o r fo rm ái közé vezet.8 * Az „A eon“ fantáziaszellem e nem n y u g o d o tt m eg e triló g iá b an ; 1918-ban ú jra fe ltű n ik utolsó k ö ltő i m űveivel:

„D er H eld der E rd e “ és „ A tä ir“ (1925.) Az „A eon“ m egele­

venedik itt, h ely en k é n t csodálatosan szép líra i fo rm áb an . K ét­

ségtelen, hogy M om bert költői tá ja ro p p a n t k a o tik u s k é p e t m u ta t s ebben a z ű r-z a v a rb a n b u k k a n fel n é h á n y igen é r­

tékes kép, hang, gondolat. „D er H eld d er E rd e “ z á ra d é k a 1916-ból való: „U m lagert von D ä m o n en “ s ebben a ném et sors a n ag y h áb o rú b a n m isztik u s m agasságokba em elk e d ik / Elsőnek lá tja meg a k öltő „D ie M enschheit d er U r - Ja h re n eu n z eh n h u n d ert vierzehn, n eu n z e h n h u n d e rta c h tz e h n “ és az

7 S c h n e i d e r , H.: Der expressive Mensch in der deutschen Dich­

tung. 1957. 19. 1.

8 V. ö. T u r ó c z i - T r o s t l e r cikkével a Világirodalmi Lexikon­

ban. (Szerk. Benedek Marcell.) 9 S o e r g e 1 i. m. 247. 1.

ö rökkévalóság tá v la tá b ó l e véres időket ú jr a s m egvilágo­

sodva lá tja meg:

Dann tritt heran Aeon,

Der: mit dem Sieg-Lächeln auf seinem Mythen-Antlitz, tauft die Zeit, die jezt von uns gelebte —:

— „Strahlendes Sagen — Alter.“

„Ü j ném et a n tik -k o r izzik “ m űveiben, m ondotta P an n - w itz, „a ném et valóság-m ythosz világ a,“ s h a még nem is v á lt a v ilág h áb o rú b ó l sugárzó m o ndák kora, a tű z és a lendület, a h y m n ik u s nagyszerűség, am it M om bert adott, nem csak az expresszionizm us m egvalósítójává, de a m odern költészet eg y ik jellem ző egyéniségévé tették . 1912. ja n u á r já b a n t r a ­ gikus m ódon m eghalt a huszonötéves G eorg H e y m . M űvei tíz év m ú lv a jelen tek csak meg teljes k iad ásb a n . M a m á r e lő ttü n k áll a költő, a k it az első ex p resszio n istán ak nevez­

h etü n k . V ízióiban m élységgel és m egrendüléssel tu d ta k i­

fejezni a halál, a p u sz tu lá s fogalm ait. Neve azokon az elő­

adóesték en k e rü lt először a nyilvánosság elé, m elyeket a

„N euer C lu b “ köre re n d eze tt B erlinben.10 E gyetem i h a llg a tó k ­ ból a la k u lt ez a társa ság 1909-ben, s v álasz to tt jelképes v éd ­ nökei: N ietzsche, Spinoza, O sk a r W ilde, Goethe, W edekind és H o ffm an sth al, tan ú ság o t teh etn e k szelleme m ellett. A n a p i­

la p o k sz a k k ritik u sa i szerfeletti b izalm atlan ság g al fo g a d tá k az ú j em bert, „ p a tb e tik u s “ nevével együtt. E lism erést k e ­ reső p o é tá n a k nem leh ettek nagyon b iz ta tó k ezek az első k ritik á k . V erseit is nehezen leh ete tt elhelyezni. A lap o k id e­

g en k e d te k az erő teljes újszerű tő l. B a rá ta i m égis i k ö zöltek belőlük. A „B erlin “-verseket jelen tette m eg először, 1910.

ok tó b eréb en a „H erold“ (kis h etilap C h arlo tten b u rg b ó l). Még a k k o r novem berben közölte a „D er D e m o k rat“ B erlin 1. cím ű versét s ettől kezd v e h elyet ad o tt m ind H eym nek, m ind k ö ­ rének. É rvényesülési v á g y u k te h á t sok nehézségen k ü z d ö tte á t m agát. — A „ D e m o k ra t“ 1911-ben m egszűnt, belőle fe jlő ­ d ö tt az „ A c t i o n “, az ex presszionisták egyik legism ertebb és legjelentősebb orgánum a. Az első szám 1911. fe b ru á rjá b a n

10 G r e u l i c h . H.: Georg Heym. Berlin, 1931. 30. 1.

jelen t meg. P o litik a és ú j költészet összefogása volt ez a lap . Az „A ction“ „szószék a k a rt lenni, a h o n n a n m indenki, a k i­

n ek érték es m o n d an iv aló ja volt, a k a d á ly ta la n u l szóhoz j u t ­ h a to tt,“ így F ra n z P fe m fe rt az előszóban. F e n n ta rtá s n élk ü l o d a á llta k a „n ag y ném et balo ld al id e á lja mellé, s te tté k a lap o t az intelligencia o rg a n iz áció ján a k im pozáns g o ndola­

tá v á .“

Fleym kezd ettő l fogva m u n k a tá rsa volt. I t t fig y elt fel rá E rn st R ew ohlt s rö v id idő m ú lv a fe la já n lo tta H eym nek, hogy verseit k ia d ja . 1911. á p rilisá b a n je le n t m eg ez a k ö tet:

„D er ew ige T ag “ címen.

M it hozott H eym ? A m űvészi intu ició erős h a n g sú ly o ­ zását, a m űvészi terem tés v iz ió já t és ex táz isát. E b b en m egvolt az expresszív em ber csaknem m inden sajátság a . íg y tá m a d ­ ta k a z u tá n az expresszív m űvészetnek az a lap fo rm ái, m e­

ly ek n ek jellem ző jegye a b a ro k k n ag y v o n a lú sá g s ú jr a te ­ rem tő d ik benne a renaissance a rc a is.

Az expresszív líra k ezdetei m ég az ú jro m a n tik a im presz- szionizm usába v a n n a k b e á g y a z v a ,11 de az által, hogy H eym a ta p a sz ta lh a tó valóság ábrázo lásáb ó l felem elkedik a „ fa n tá - zia-hangsiílyozta“ szem léletbe, k ilép az im presszionizm us k orlátáiból. Y izióiban nem a m ag u k m in d e n n a p isá g á b a n á llítja elénk a tá rg y a k a t, hanem m egfogja és m egérzi m ö­

g ö ttü k a lény eg et,11 12 (Styx, W olken, U m b ra vitae, D e r K rieg).

H eym nem l á t , hanem n é z , — m o n d ja E dschm ied. Nem ír le, hanem átél, nem vesz, hanem keres. Nem a d ja a k ö rü lö tte levő valóságok áb rázo lását, h anem : vizióját.

N ovelláiban is lek ü zd ö tte a n a tu ra liz m u s t és exp resz- szív a la k ítá sra h ajlo tt. Első n o v ellája: „O k tó b e r ö tödiké.“

Benne a töm egek szétbom lanak egyes egyénekre, m égis á t ­ érzik közös so rsu k at: „ M in d n y ája n szá m ta la n te stv é rre lel­

tek, a lelkesedés ó rá ja egym áshoz fo rra sz to tta ő k e t . . . Szen­

vedéseik m egnem esedtek, k ín ja ik a t elfedték, fe lé b red t b e n ­ n ü k az em ber.“ „D er M ensch ist a u f dem M arsche!“ V á jjo n nem ez lett-e az ex p resszio n isták c sa ta k iá ltá sa ? W erfel csak

11 S c h n e i d e r i. m. 30. 1.

12 G r e u l i c h i. m. 92. 1.

a z u tá n m on d ta: „A világ az em berekben k ez d ő d ik .“ H eym olyan h a n g o k a t csendít itt m á r meg, m elyek a z u tá n sokáig to v áb b h a n g z a n a k az expresszionista m ozgalom ban.

H ogy m ilyen m ély k ap c so la ta v an az expresszív lírá n a k a ném et ro m an tik áv a l, s re jte tte b b e n a görög szellemm el, azt H eym p é ld á ja igazolja. Legnagyobb élm énye H ö ld erlin volt.

E n n ek him nu szaib ó l és a n tik szem léletéből a la k íto tta k i s a já t isten- és sorshitét. H asonlóképen K lopstock lír á ja is szám ­ ta la n egyezést m u ta t H eym expresszionizm usával. M ennyi gondolati párhu zam o sság v a n p éld áu l H eym der freien V ö lker große H arm onie és K lopstock: T ö n et in ew igen H a r­

m onien sora k ö zö tt („An F a n n y “ 1748.).

A form a H eym nel még k ö tö tt és egységes: csaknem m in ­ d e n ü tt öt em elkedésű. Itt-o tt se jth e tjü k csak meg benne az expresszionizm us későbbi form arom bolását, m ikor m a jd el­

tű n ik a versszakok kötöttsége ép úgy, m int a rím . H a m eg­

n ézzü k v alam e ly ik szonettjét pl. a R obespierre-t, azon külső expresszív jelek et alig lá tu n k , h ac sak a rövid, szaggatott elő ad ást nem te k in tjü k an n ak . Mégis m egvan expresszív je l­

lege: a vers nem a form a k e d v é ért író d o tt, hanem a t a r t a ­ lom ért. Még v alam iben fe ltű n ik ez a jelleg: egym ástól táv o l­

eső dolgokat a költő asszociáció ú tjá n g y a k ra n egym áshoz von. Ez benne a „groteszk”. P éld áu l: „D er A rm e K etten ra s­

seln d a n n w ie Schellen“ . . . s a z tá n m inden összeköttetés n élk ü l, szinte idegenül: „M ann h ö rt d er K inder frohes L achen gellen.“ Ez az önm agával k ü zd ő kifejezés egészen expresz- szív sa já tsá g a m á r.13

H e y m n ek igen n ag y a jelentősége az expresszív m űvészet k ia la k ítá sá b a n , ezért fo glalkoztunk vele részletesebben. M int tipus, ta lá n e vázlatos keresztm etszet is képet a d h a t egy, a k i­

fo rrá sa felé közeledő m űvészi irán y ró l; egyénisége meg egy fia ta l tra g ik u s sorsú expresszív költő p á ly á já t p éld áz h atja.

U tá n a m ég hosszú év eken át, szám talan szo r ism erh etü n k fel egyes v ersekben heym i ritm ust, tech n ik á t — n y ilv án a rra m u ta t ez, hogy H eym gót-b aro k k lelkisége eg y ú ttal ko~

13 P a u l s e n i. m. 131. 1.

rá n a k a szelleme is volt. Ne m en jü n k to v áb b H asenclevernél.

A m ennyi verseiben g ó t-b aro k k jellegű, u g y a n a n n y i H eym -i is. G roteszk és b izarr. A legerősebb k ifeje zések e t és a leg ri­

k ító b b jelzőket csop o rto sítja és á llítja szem be egym ással, szinte a zene különös d iszh arm ó n iá já b an . H ogy m en n y ire véletlen az egyezés H asenclever és H eym k ö zö tt, v ag y hogy m ennyiben h a tá s ez, eld ö n th etetlen kérdés.

E d u a rd Jacob ta n u lm á n y a („Georg H eym s R ü c k ­ sc h a u “) igen kedély esn ek ra jz o lja az 1890— 1910. kö zö tti időszakot. A való ság b an nem egészen volt ez így. S ötét k é­

p ek ra jz o tta k m ár fel ekkor, s oly an k ö n y v e k je le n te k m eg, m int a „S chw arzer V orhang“ A lfréd D öblintől, (1902), v ag y 1907-ben K okoschkától: „M örder“, „ H o ffn u n g d er T re u e n “.

Az élet nem kellem es, m éltóságos, szép, a lélekzetvétel nem k ö n n y ű és z a v a rta la n , nem kieg y en sú ly o zo tt m ár, han em S trin d b erg sötétsége ez, a k i seholsem lá t m egállást, — tu d á s és gondolkozás, ész és tu d o m án y o k csődöt m o n d an ak , a h it nem hordoz többé, a pokol fe ln y ílt, az élet bo rzalm as h a lá ltá n c , — v ag y m enet D a m aszk u sz felé.14

Am i az expresszionizm us kezd eteire ta rta lm i szem p o n t­

ból á lta lá b a n jellem ző, az a n ag y szánakozás m in d en em ­ b er irá n t, aki az élet árn y as o ld alán já r ; szánalom a g y ári m u n k áso k irá n t, a k ik k é n y tele n ek le lk ű k e t a g épnek á l­

dozni, az áru sn ő k v ag y g y ári m u n k ásn ő k irá n t, a k ik a v i­

g asz ta lan eg y h an g ú ság b an boldog if jú s á g u k a t és szépségüket elveszítik, részvét a betegekkel, cselédekkel, k o ld u so k k al, m in ­

d en elnyom ottal as szenvedővel. (V. ö. H eym : D as F ie b ersp i- ta l; B enn: M ann u n d F ra u gehn d u rc h die K re b sb a ra c k e ; W e r­

fel: Im H ospital stb.) H ogyan is n éz h ette volna m indezt n é­

m án, h a ez volt lényege: m eg kell v á lto z ta tn u n k a világot, ú ja t a k a ru n k , a régi m ár nem elég n ek ü n k — nem elég és em bertelen is. Az ú j költő -g en eráció b an p á ra tla n u l m ély h u m á n u s érzés élt, de ez a vonás csak kieg észítő je egy ge­

neráció lelki a rc á n a k és nem m aga az ex p resszív em ber te l­

jes m egnyilatkozása.

14 S o e r g e 1 i. m. 10. 1.

III.

H a r c o s é v e k .

„Der Sturm“ — „Die Aktion“ — August Stramm — Theodor Däubler

— Franz Werfel — Johannes Sorge — Ernst Barlach — Fritz von Un­

ruh — Georg Kaiser — Kasimir Edschmied — „Weiße Blätter“ — Da­

daisták — Walter Hasenclever — „Neue Blätter für Kunst und Dich­

tung“ — Klabund — „Menschheitsdämmerung“.

F e je z e tü n k cím szava látszólag h elytelen: az expresszio­

n istá k küzdelm e egyform a erőt k ív á n t azelő tt és a z u tá n is.

Mégis ezekben az években fo k o zo ttab b an k ezdenek fe lfi­

gyelni a rra , hogy az idő valam i egészen ú ja t h o rd m agában.

E lszó rta n m egjelenő verseskötetek, sz ín d arab o k m indig csak sző k éb b k ö r kincsei. D e am ikor m á r a közönség elb ír és k ö ­ vetel egy folyóiratot, az érdeklődés érni kezd. Az igazi, á t­

ütő erejű irodalm i h a rc n a k le g g y a k ra b b a n egy s ű rű b b id ő ­ közökben k iad o tt, közös sajtó term ék a k ö z é p p o n tja és ir á ­ n y ító ja . S ezért az 1910. év m ár m inden előbbinél jelen té­

k en y e b b időpont az expresszionizm us történetében. Ez év m árcius elsején in d u l meg a „ S t u r m “ (W ochenschrift fü r K u ltu r u n d die K ünste, B erlin. H e rau sg eb er u n d S ch riftlei­

te r: H e rw a rth W aiden.) P ro g ram m j a szerint a lap a „lom ha, b á rg y ú , fü lle d t“ időbe olyasm it a k a rt vinni, am i m űvészet­

n ek látszo tt: m ozgást, ö ssz e g y ű jtö tte a fia ta l m űvészeket és szóvivőket, ak ik eddig az ú j expresszionista m űvészetet k é p ­ viselték. 1913-ban az első n ag y őszi k iállítá ssa l (E rster D e u t­

scher H erbstsalon d er Sturm ) általán o s érdeklődést k e lte t­

tek. Az író k ö r egyre szű k ü lt és selejteződéit, s lassan k ia la ­ k u lt benne az, am it „S tu rm m ű v észetn ek “ és „S tu rm elv ek “- n ek em legetnek.1 A k á r H e rw a rth W aldentől, a k á r A dolf B ehne-től idéznénk itt sorokat, vagy a S turm m ás hasonló ra d ik á lis és kím életlen h an g ú ta n u lm á n y író já tó l, különös k ép adódnék. Sokszor a legellentétesebb program m elvek, d e fin í­

ciók k e rü lte k la p ju k b a n egym ás mellé. M ai szemm el nézve re tte n etes összevisszaság, torz zű rz a v a r összefűzött év fo ly a­

m ai fe k ü szn ek a S tu rm -b an előttünk, s az illu sz tráció k h a ­ sonlók: sem m itm ondó fa és linoleum m etszetek. H ogy m eny-

1 S o e r g c 1 i. m. 585. 1.

n y íre nem volt egységes e lap világa, m u ta tja a szereplő író k névsora: A lfréd R ich ard M eyer, A lb ert E hrenstein, Aage von Kohl, A ugust S tram m , F r. R. B ehrens, K. B ran d , P a u l H a t­

vani, K u rt H eynicke, A. K noblauch, T heodor D ä u b le r, G.

M ürr, L. S chreyer, W. M ehring — n a g y o b b á ra elfe lejte tt n e­

vek. A m a g y a r m u n k a tá rsa k : M oholy N agy László, K assák Lajos először 1921-ben, K em ény A lfréd és D é ry T ibor (1922), m ajd K osztolányi (Der fette R ich ter, D e r D e te k tiv ; H och­

zeit), K a rin th y (D er Zirkus), Színi G y u la (M arionettenthea­

ter), M óricz Zsigmond (Episode), V erp eléty (Der C hinese, D as R asirm esser, A ppendicitis) — ezek m á r 1914-ből.

Az expresszionizm us p o litik á ja az ak tiv izm u s volt s en ­ n ek szolgálatába a la p íto tta a F ra n c z P fe m p fe rt u g y an e b b en az évben az „A k t i o n ‘'-t (W ochenschrift fü r P o litik , L ite­

ra tu r, K u n st; B erlin). P fe m p fe rt így fo g lalta össze la p ja első szám ában az irá n y o k a t: az A ktion an élk ü l, hogy v a la ­ m ilyen h a tá ro z o tt p o litik ai p á r t a la p já n állan a, a n a g y n é­

m et balo ld al m ellett foglal állást. Az A ktion az „in tellig en ­ cia o rg a n iz álásán a k nag y szerű g o n d o latát“ a k a rja elő b b re­

vinni és a sokáig eltiltott szót: k u ltú rh a rc (term észetesen nem csak eg y h ázp o litik ai értelem ben) ú jr a régi fén y éh ez se­

gíteni. A m űvészet és irodalom dolg aib an az A k tio n ellen­

sú ly t keres a pseudoiiberális sajtó szom orú irá n y z a tá v a l szem ben, m ely ú j m ozg alm ak at lehetőleg c sa k ü zleti szem ­ pontból értékel, te h á t re n d szerin t: h a lá lra h allg at. T ökélete­

sen függetlenül a jobb és b al o ldaltól o ly an szószék az A k­

tion, ah o n n an m inden szem élyiség, ak in e k csak érdem es m o n d an iv aló ja van, a k a d á ly ta la n u l szóhoz ju th a t. Az A ktion b üszke a rra, hogy „a becsületes ra d ik á liz m u s o rg á n u m a le­

het.“

A m it P fe m p fe rt ígért, la p ja lehetőség szerint meg is t a r ­ totta. Alig volt fia ta l szóvivő em ber, a k i leg aláb b egyszer ne ju to tt volna szóhoz benne és a h áb o rú a la tt, am ikor a p o ­ litik a i vélem ények n y ilv á n ítá s á t el k ellett h ag y n i, valóságos asy lu m a lett a n em zetek feletti iro d alo m n ak és m űvészetnek.

Az A ktion szélsőséges irá n y a m ellett is értékesebb a n y a g o t adott, m int a S turm . M ár 1916-ig ott lá tju k so ra ib a n H e rm a n n B ahr, Georg B randes, R ich ard D ehm el, M. H a rd en . Jak o b W asserm ann, F ra n k W edekind, P a u l S ch eerb art, S trin d b erg