ÉRTEKEZÉSEK
A
A T Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K K Ö K É B Ő L .
K IA D J A
A M A G Y A R TUDOMÁNYOS A K A D É M IA .
HETEDIK KÖTET.
A TI. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
SZE R K E SZTI
F K S T Y F R I G Y E 8
O S X T A l.Y T IT K Á K
* " * D É M I A
B U D A P E S T . 1885.
3 1 3 5 0 2
Budapest, 18.S,'> A7, A tlie n a e u m r. társ k ö n y v n y o m d á ja .
T A R T A L O M .
T. Szám. A n em zetk özi jo g elm élete K a n t p liilosop h iá ja szerint. Di\
M e d v . e c z k y F r i g y e s t ő l .
I I . A nem zetiségi v iszon yok M agyarországban, az 1880. é v i népszám lálás alapján. K e l e t i K á r o l y t ó l .
I I I . M agya rország és egyes törvényhatóságainak népm ozgalm a.
1877 — 79. K ő n e k S á n d o r t ó l .
IV . A m a gyar felsüliáz reform ja. T 6 t h L ő r i n c z t ő l .
\'. B. E ötvös József » A X I X . század uralkodó eszm éinek be
folyása az álladalom ra* czim ü m unkájáról. T r e f o r t
Á g o s t o n t ó l .
V I. A m iniszteri felelősség eredete, az európai a lk o tm á n y-tö r
ténelemben. S c h w a r c z G y u l á t ó l .
V II. A vasúti ügy s a posta- s tá vird a i ügy k özti összeköttetés M agyarországban, a közlekedési s n évszerín t a vasúti jo g szem pontjából. W e n z e l G u s z t á v t ó l .
V I I I . Sallustios álla m form á i és a gö rö g ö k p olitik a i irodalm a
S c l i w a r c z G y u l á t ó l .
IX . A dem ocratia eszm éje és szervezete. Dl*. K u n c z.
I g n á c z t ó l .
X. » S zilá g y i M á rton tanítása az e 1 j e g y z é s r ő 1 1690-ben.
Székf. K o v á t s G y u l á t ó l .
V
r \
■ • ■
>
ÉRTEKEZÉSEK
A T Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L
K i a d j a a M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a .
A II. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
S Z E R K E S Z T I
P E S T Y F R I G Y E S
O S Z T Á L Y T I T K Á R .
V H . K Ö T E T . V I I I . S Z Á M .
SALLÜST10S ÁLLAMFORMÁI
É S
A GÖRÖGÖK POLITIKAI IRODALMA.
SCHVARCZ G Y U L A
L . T A G T Ó L .
(O lv. a I I . osztálynak 1884. deczem ber 9-dik ülésén)
B U D A P E S T , 1 8 8 5 .
V
8ALLÜSTI0S ÁLLAMFORMÁI
SCHVARCZ G YU LA
L . T A O T Ó L .
ÍO lv. a I I . osztálynak 1884. decze.rnber y-dik ülésén)
B U D A P E S T , 18 8 5 .
K I A D J A A M. T. A K A D É M 1 A.
A z államtudomány történelmi fejlődésének kritikai mél
tatásához óhajtok járulni egy rövid adalékkal ma, midőn a m.
tisztelt Akadém iának Sallustios byzanti bölcselő állam form a
elm életét bemutatom. Első pillanatra meddő tárgy, alig méltó behatóbb államtudományi b u várlatra: ámde közelebbről te
kintve, gazdag az messzeható tanulságokban. N e m mintha azon légkörből, a melyben Sallustios élt, a mi korunk egyálta
lán vigaszt m eríthetne; de azért, m ert ránk szállott művének jellegző mozzanatai következtetéseket engednek nekünk a jóval korábban élt gondolkodók elveszett könyveinek természetére, és az összehasonlító kritika világánál nagyban kitágítani ígér
keznek azon fogalmakat, melyeket magunknak a görögök poli
tikai irodalmának terjedelméről alkotni úgyszólván hagyomá
nyosan megszoktunk volt.
Sallustios neve alatt egy bölcseleti munka maradt fönn, mely mint ilyen, már a X V I I . században, s azóta is meglehetős figyelm et ébresztett.x) Foglalkoztak vele a theologok i s : nem csoda, hisz szelleme oly közel já r a keresztyénségéhez. E zért Athanasius K irch er arany-könyvecskének, aureus libellus- nak nevezi azt a maga »Oedipus A egyptiacu s«-ában ,2) Bar- tholomaeus Tortollus pedig nem győzi eléggé magasztalni annak erkölcsi fenségét és igazságfejtő világosságát annyi pogány sötétség közepett. A mű czím e: IIspl íhö>v xot;. xóo[loo. A z istenekről és a világegyetemről. Huszonegy fejezetre osz
lik, és felöleli nemcsak a metaphysikának. theologiáuak és ethikának fontosabb kérdéseit, de egy egész külön kis fejezetet szentel a politikának is, a mennyiben 11-dik fejezetében az
E lső kiadását — sajtó útján — L e ó A lla tiu s latin ford ítá s á v a l és Lucas Holstenius je g y z e te iv e l Gabr. Naudaeus eszközölte R óm á ban 1630.
2) K ir c h e r : T óm . I I . Oed. A e g y p t. p. 172.
M. T. AK. ÉRT. A TÁRS. TUD, KÖRÉBŐL, XII. K. 3. SZ. 1 *
4 SCHVARCZ GYULA.
államformák természetével foglalkozik. S ze rző je, mint im most kallók, Sallustiosnak nevezi m a g á t; a ránk szállott kéz
iratok vX ózc/'ío; díszmelléknévvel tisztelik meg, nem annyira tán, hogy súlyt fektessenek bölcselői hírnevére, mint inkább azért, hogy megkülönböztessék Sallustios Ochloloidorostól. a ki szintén a byzanti korszaknak egyik nevezetessége.
D e hát ki volt tulajdonkéj) a mi Sallustiosunk, az előt
tünk fekvő könyvnek, a Ilsp1 Osötv y.a\ xosjjlo’j szerzője?
R eálphilologiai bírálóink sokáig nem tudtak eligazod n i:
de most már, úgy látszik, fölül áll e kérdés minden tűnődésen.
Nem az a Sallustios irta e könyvet, a ki a hatodik század
ban mint erkölcsbíró sophista lön emlékezetessé, hanem az a Sallustios, a ki 362-ben eparch, 363-ban consul és Julián Apostata császár meghitt barátja volt.
Am az, a hatodik századbeli Sallustios, a kynikosok tau- felekezetéhez tartozott; emez, a mi szerzőnk, a platonikosoké- hoz. A kynikos Sallustiosról Damaskios, illetve Photios, majd Suidas és Simplikios tartottak fenn némi adatokat.*)
E kútfők szerint atyja Basilides, Syriából származott, anyja, Theoklea, Emesából. F ió k eleve jo gi tanulmányokkal foglalkozott, és Eunoiosnak volt tanítványa a sophistiká- ban. Dicsszomja azonban Alexandriába vonta, hol több évet töltött , és mint meglehetősen öntelt bölcselő tért vissza Athénije. A z t olvassuk r ó la , hogy beutazta az egész akkor ismert világot, még pedig lábmez nélkül, gyalog, és hogy könyv nélkül tudta Demosthenesnek összes politikai beszédeit.
M aga is irt beszédeket, még pedig — mint állítják — nagyon tisztult ódon nyelven. A z t azonban, hogy bölcseleti műveket is irt volna, minő az előttünk fekvő, nem olvassuk sehol.
E mű határozottan platoni tanokra v a ll: a kynikos Sal- lnstiosról pedig azt ír já k . hogy meg akarta a platonikosok iskoláját dönteni. Szerzőnk áhitatos kegyelettel szól a Gond
viselésről, és nem ejt el szólamot, a mely csak némileg is élcze- lődési viszketegre emlékeztetne. A kynikos Sallustios, ha hihe
tünk kútfőinknek, maró gúnyból táplálkozott, és még az isten
tagadóknak is oly élezekkel felelt, hogy szintén szikráztak bele
') P liotiu s Cod. 242. (Damasc. V it. Isid.) Suidas v. XaM.fjjiv.o:,
özrjYSv, ’ A&rjvóoojpo?, Zíjvoiv, MapxsXXívo;. Simplic. in Epiotet. p. 90.
SAM .ÜSTIOS ÁLLA M F O R M ÁI ÉS A GÖRÖGÖK l'OL. IRODALM A. 5
fiz emberek szemei. A mű, melyről szólok, előkelő ízlésű gon
dolkodóra v a ll: Basilides fia embergyűlölő volt, és úgy élt, mint egy marakodó koldus, a ki Sinope bölcsét kívánja utá
nozni. Suidas v/W .v!ow j;-nak nevezi őt, tehát azt akarja mondani, hogy nagyon szerette a csőcseléket szidalm azni; sőt Suidas tovább megy, és ebbeli hajlamát ephesosi Herakleitos- szal hozza kapcsolatba, — nem tagadom, oly körülmény, a mely, tekintve az előttünk fekvő műnek ítéletét a timokratiáról, bizonyos irányban még némi sejtelmeket találna ébreszteni:
ámde az előttünk fekvő mű, mint látni fogjuk, a maga gyű
löletét a timokratia iránt, részint Plafonból, részint a fennálló hatalom legfőbb kezelője iránt személyes elkötelezettségéből1) meríti. Basilides fia egész életén át Platón és felekezete ellen küzdött, és természete mindenre rávitte inkább, csak nem a hí
zelgésre. H a figyelmesen végig olvassuk e művet, nem titkol
hatjuk magunk előtt, hogy bizonyos gyöngédség ihlete fnvall annak fejezetein keresztül. A kynikos Sallustiosnak mindenről volt fogalma, csak nem a gyöngédségről. A z t mondja felőle Damaskios, hogy szokása volt merészen beletekinteni az em
berek szemébe, és azután azoknak, a kiknek szembogarában és pilláiban bizonyos tüneteket vett észre, mindezeknek nagyon is gyöngédtelenűl azt szokta jósolni, hogy erőszakos halállal fognak kimúlni. Szerfölött kíméletlen és bárdolatlan lehetett ez a kynikos Sallustios: ez tiinik ki kútfőinkből. Simplikios az ő önsanyargatási viszketegéről olyasmit jegyzett föl, a mi határos az őrültséggel. A z t mondja róla, hogy izzó parazsat tett fedetlen testére, hogy megtudhassa, mennyi ideig lesz képes annak perzselő hevét kiá.llani? E mű szerzője udvari ember, a kinek életvidor világnézlete kizár minden önsauyar- gatást. Nem kiváncsi ő fénytelt kényelemben élvezett életörö
mei közepett az izzó parázs perzselő h evére: a hevélyek, me
lyeket a császári udvar termeinek szőnyegein vagy illattelt bizalmas fülkéiben átérez. ezen hevélyek édes mámorral töltik élő t, és engesztelékenységre hangolják az emberek gyarlóságai iránt. N e m ; az előttünk fekvő munka szerzője nem lehet a.
kynikos Sallustios. M egértette ezt már Pagnaninus Gauden-
’) L . alább.
6 SC HV A RO Z GTÜ I.A.
tiu s; nyilatkozott ez érdemben az ujabb kritika, és kétséget kizáró érvekkel mutatta ki, hogy e mű a két byzauti Sallustios közöl nem leliet másé, m int a platonikosé.
Fogadjuk el ezt, mint bevégzett irodalomtörténeti tényt, és lássuk, minő adatok állnak hát rendelkezésünkre a platoni- kos Sallustios ') életrajzából ?
Julián Apostata császár korában virágzott. 362-ben eparch, 363-ban consul; nagy befolyást gyakorolt ezen eszme
dús uralkodóra és annak irodalmi működésére. Nem vette föl a kérész ty én séget, de Theodoretos tanúskodása szeriut, mégis megmentette azon keresztyének életét, a kiket Julián, a ke- resztyénségnek ezen bölcselkedő, kérlelhetetlen ellensége, ke
resztre akart feszíthetni,-) Julián nagyra becsülte az ő barátsá
gát. N eki ajánlotta negyedik beszédét, mely a Napnak dicső
ítését foglalja magában ; hozzá czímezte leveleit. Ausoniusnál,3) egy röpke versben van megörökítve az ő irodalmi sikere:
»Salustio plus conferent libri tűi Quam consulatus addidit.«
Á ltalában jelentékeny tekintélynek örvendhetett. Nem- esak H ilarius püspök, kit az egyház szentjei közé emelt, irt hozzá Dioskuros ellenében; még a Codex Theodosianusban is ott áll az ő neve, mint a kinek czíméhez fontos törvények intézvék.4)
Ennyi az mindössze, a mit felőle biztosan tudunk. V a ló színű, hogy a lexikographoknál némely adatok ő rá és nem a kynikosra vonatkoznak : de ezt földeríteni nem tartozliatik je len értekezés keretébe.
') Eunapiosnál hibásan áll Haloűiioc, Codin ném ely codexében XaXxítuv. Hsl. e. Saltustii P hilosoph i libellus de Diis et Mundo. I. C.
Orellius, T ú rié i, 1821.
J) T heodoret. L . I I I . , c. 11.
3) Auson. P ro f. B urdegal. O relli 192.
4) Sallustios életrajzán ak kibuvárlására a legbiztosabb tám pon
tokat b izon yára a Theod. Cod. és Julián irod alm i h agyatéka fo g nak nyújthatni. L . E rudit. Benedictinor. ad H ila r. prolegomena 1 9 .—
Sallustios m üve a bölcselet történ e tíró i és kritikusai részéről elég gyakran m é lta tta t.o tt; kevesbbé foglalk ozta k fen je lze tt p olitik a i feje ze té v e l az állam tu dom ány történetének m éltatói. Hsl. e. H enkel és H il- denbrand műv. Paul. J a n e t.: H istoire de la Science p olitiqu e és Bob.
v. M ohi : Gesch. dér Saatsw.
SALLUSTIOS Á LLA M F O R M Á I Í1S A GÖRÖGÖK POL. IRODALM A. 7
M ű ve. a »1 Isoi í>jci)v xai zoa;j.ou« 21 fejezetre oszlik. S zól az isteuekről,a h itregék ről,a végokról,a világegyetem term észetéről, örökkévalóságáról, az észről és a lé le k r ő l; v a llja a lé le k h al
h atatlanságát, hisz a g on d viselésb en ; értek ezik az erén yről és az erkölcsi rosszról, az erkölcsi rossz ered etéről, valam in t a rról is. hogy m ért nem nyerik el a gonoszok m in d já rt büntetésü
k e t? S zól az istenek h a ragjáról, az á ld o z a to k r ó l; a lé le k ván
dorlásáról, és m űvét annak hirdetésével fejezi be, hogy b oldo
gok ez életben és a síron tú l csak a jó k lehetnek. E k ö z b e n van eg y külön fejezete, m elyben az á lla m form ák ról értekezik.
Bennünket a je le n értekezés keretében term észetesen csakis ezen fe je ze t érdekelhet. H a llju k tehát, hogyan n y ila t
kozik az á llam form ák ról. ím e a szöveg :
»IIspi öoí)f(; xoX'.teía; xai tpa6/^;.«
» A jő és a rossz á lla m ró l.«
»K a i ai r . o k ’.x s iw . í i xata Tr(v Tpi|j.éfi£iav yívovtai r/j: 'jiuyr^.
A z állam form ák ped ig azon három részűségnek feleln ek m eg, a m elyet a lélek m agában fogla l, soíxast yáp oí jj.sv apyovtsc tw
’/.d'fo), oí ói 3TpaTií)Ta! T(j) í)u;i.w, oí os oyjiioí x a \ z A z o k , a k ik uralkodnak, ugyanis, az észre vallan ak, a katonák a ke
délyre. a néptöm egek ped ig az indulatokra. Kai ő z o o jiiv v .a x á Xoyov - o á x x z x w . t m'j x u, xai ó “ ávTcov ápiOTo; ápyíi, V/j'./.íía yívaxm
— és ugyan k irá lysá g van ott, hol m inden d o lg o t észszerűleg hajtanak végre, és hol az uralkodik, a ki valam ennyi k ö zt a legjelesebb, — í-xou oi xatá Xdyov t ; xai fV'jjxrjv -/.síou; é v i;
apyo'jaiv, ápfjToxpatíav eTvai ov|jLj3aívsi — a risto k rá tia vau ott.
hol egynél többen nemcsak az ész. de a kedély követelm ényei szerint uralkodnak — oxou os y .a x á s~!Í>u|).iav xo/.'.tsúovta i, xai ai tt;j.ai “ pó; -rá ypy|'j.ara •íívovta!, t;;j.oxpatía r( toiaóiyj xoXitsía xa/.aíta: — tim okratiának p ed ig fiz oly állam neveztetik, a m elyben az indulatok befolyása a la tt korm ányoznak, és az á lla m h ivatalok betöltéséhez a vagyonfok adja m eg a képesít- v é n v t : svavría oá, jjaaiXsía ;xáv xopavví:, yj [j.sv yáp \i.z x á Kó'((ti>
Ttávxto:, yj 03 ouosv xatá Xóyov xoisi — ellen k ezője a k irá lysá g
nak a tyrannis, m ert m íg amaz, t. i. a k irályság minden d o l
g á t észszerűleg intézi, emez — t. i. a tyrannis — m itsem cse
lekszik észszerűleg — ájxoToxpecría oá óXtyapyía otí oüy oí d p '.o x o i
8 8 C H V A R C Z GYULA..
á'úC 'jiJ.jv. /.á/.'.rs-v. ari/yjj’.. — A z aristokratia ellenkezője az oligarchia, mivelhogy ebben — t. i. az oligarchiában — nem a legjobbak, hauem a csekélyszámú legrosszabbak uralkodnak í
— x!|i.fjxpaxí</. oá oyjji/jxfiaxía, 'óv. oüy oí xoi; o’jaía: r/ovxsc, aXX1 ó xúpio; sax1. icávtwv — végre ellenkezője a timokratiának a demokratia, a liol — t. i. a demokratiában •— nem a vagyon
nal birók gyakorolják a í’elségi jogokat, hanem a nép.«
Ennyiből áll mindössze is, a mi t a »lU o ;. f>sö>v xal xoj;i.oü«
érintett fejezete az államformákról m ond; vegyük hozzá azo
kat. a mik a tizedik fejezet végén hirdettetnek — yívovxat k
ai |űv ápcx«:. sx %ok'.-í'Mz 'jpíl/j;, zat xoü xpacpyjva! xaXw; zai saiosuft^vaí, aí 5s zaxía'. ix xöjv svavxúov — az erények a helyes vagy jó államformában tenyésznek, jó nevelés és oktatás foly
tán, a gonosz erkölcsök pedig az ellenkezőből keletkeznek;
vegyük hozzá, mondom, a tizenegyedik fejezethez még a tize
dik fejezet végéről e sorokat, és előttünk áll mindaz, a mi a
» l h o ;. freőív y.v /.<ío|iou«-ban közvetlenül a politikára vonatko
zik. Szegényes egy anyag biz e z ; azt mondhatnék, valódi torz
képe azon nagy államforma-elméleteknek, a melyeket Platón
nál és Aristotelesnél olvashatni; eltekintve azon helytől, mely a nevelés és oktatás befolyását hangsúlyozza, messze alatta ma
rad azon rövid fejtegetéseknek, kitéréseknek is, a melyeket az államformákról Herodotosnál, Thukydidesnél, Xenophonnál, Polybiosnál olvashatni.
M ég sem utasíthatjuk el magunktól az alkalmat, mely az előttünk fekvő kis politikai kísérlet kritikai méltatására kínálkozik; hisz már azon körülmény, hogy e mű a byzanti korszak’ elmeterméke, már maga e bevégzett tény párhuza
mokra ösztönözhet bennünket, szemben az ódon görög szabad
ságnak ugyan e szakba vágó fénytelt irodalmi hagyatékával.
Nem terjeszkedem ki az ily párhuzamok reálphilologiai készülékére: tulmenne ez azon czélon, melyre jelen értekezé
sem törekszik; ejczélnak elég, ha az államtudományi kritika számára tudomásul vehetjük az eredményeket, Ezek pedig a következőkben összegezhetők.
A zon államforma-elmélet, melyet az előttünk fekvő mű fölállít, sem nem önálló, sem nem őszinte.
Nem őszinte, mert mint hallók, a királyságot, helye-
SALT.USTIOK Á r , r ,A M F O R M Á I RS A GÖRÖGÖK POL. IR O D A I .M A . 9
sebbeu monarchiát mint oly államformát á llítja oda. a mely
nek ismérve a? észszerű, még pedig a minden tekintetben föltétlenül észszerű uralkodás, az indulatok befolyásának teljes kizárásával. I ly alapon űzni alkotm ánypolitikát: ez természe
tesen fölfogás dolga; ámde gyauút ébreszt ez esetben az egyéni fölfogás tolmácsolójáuak jóhiszeműsége iránt azon ellentét, melybe ezen elmélet fölállítója ugyanazon fejezet keretén belül a demokratiát helyezi a timokratiával. A z t mondja a timokratiáról, hogy abban nem az ész, hanem az indulatok befolyásolják a bizonyos vagyonfokkal bírók uralkodását; sze
rinte pedig az oly államforma, a melyben az indulatok ezt tehetik, nem lehet jó államforma, nem lehet az egyéb szerinte, mint határozottan ipaúXtj iwX'.xsía vagyis rossz államforma, elfajult államforma. H a már most a tim okratia rossz állam form a és a demokratia ellenkezője a timokratiának, mi követ
kezhetnék ebből egyéb, mint az, hogy a demokratia nem oaúXr, -oX'.tsící, hanem op&v] T.oh.xv.a, vagyis nem rossz, hanem jó államforma. H ogy illenék azonban ilyesmi össze annak fölfogá
sával, a ki a monarchia ismérvéül a minden tekintetben fö l
tétlenül észszerű uralkodást oly formán hirdeti? H o gy az előttünk fekvő mű szerzője csakugyan nem tarthatja vala a maga lelkének legtitkosabb sejtelmében a demokratiát rosz- szabbnak a timokratiánál, ez nem is fog előttünk valótlan- szinűnek tetszeni, ha egy pillantást vetünk a méltattunk fejezet végsoraira. Nem foglalnak magokban e végsorok egyetlen oly kifakadásteljes m egjegyzést sem a demokratiára vonatkozólag, mint. a minőkkel csak imént az előzőkben a másik két ■sa'jL-q TtoXiTsía-t, már t, i. a tvrannist és az oligarchiát illette volt. A de
m okratáról csak egyszerűleg konstatálja, hogy oly államforma, a melyben a felségjogokat a nép gyakorolja. M intha az oligar
chiát, sőt még a tim okratiát is jobban gyűlölné, mint a demo
kratiát. És ez nem is lehetetlen. Em berbarátias gondolkodása e mii szerzőjének annyira fölötlő, hogy szintén közel já r az evangélium hoz; igen, Sallustios annyira szívén hordozza vala a gondolat- és lelkiismeretszabadságot, hogy pogány létére — mint hallók — kérve kérte Julián császárt, ne feszíttesse keresztre a keresztyéneket. M ásfelől a jky.Xsía, melyet ő e könyvében oly föltétlenül magasztal, minden inkább, csak nem
1 0 SCHVARCZ g y u l a.
oly királyság, oly monarchia, mely a törvények uralmára és a gondolatszabadságra le tt volna alapítva. H isz maga a tény, hogy kérve kellett kérnie az uralkodót, hogy ne feszíttesse ke
resztre az állampolgárok közöl azokat, a kik vallás dolgában máskép gondolkodnak, maga ezen tény bizonyára megértette Sallustiossal, hogy mennyire mentes tulajdonképen az indula
tok befolyásától az ily uralkodás, melyet ő föltétlenül és min
den tekintetben észszerű uralkodásnak kivan vala. legalább közzétett elméletében, tekintetni. És ha még ez sem vala elég.
csak császári pártfogójának, Juliimnak egyik szellemes iro
dalmi termékébe, a »Su;i~oa[ov-ba kell vala beletekintenie, hogy a lehető legrikítóbb színekkel lássa maga előtt ecsetelve mindazon koloszszerü észszerűségeket, a melyeket az előtte élt autokrata uralkodók elkövettek volt. H a tehát Sallustios mindezek daczára a [Jasilsicc-ról egész általánosságban ily ma- gasztalólag nyilatkozik; ha o még csak meg sem kisérti különböztetni, Aristoteles *) példájára, a monarchia különféle válfajai közt: akkor, legyünk meggyőződve, nem egyébnek tulajdoníthatjuk ezen annyira megdöbbentő eljárását, mint adott helyzetével szemben az őszinteség hiányának. Igen. az ő helyzete, mint iróé, épen nem volt független. Julián, miut hallók, magas állami hivatalokra emelte, sőt barátságának leg- gyöngédebb zálogaival halmozta el; saját műveiből néhányat hozzá in té ze tt; egyik beszédét pedig épeu neki ajánlotta. Ennyi fejedelmi kegygyei szemben Sallustios azután egészen elérzé- k en yü lt; tartózkodott művében a monarchia különféle válfajai
nak m egérintésétől: mert nagyobb szolgálatot vélt tehetni császári jótevőjének, barátjának az által, ha egyszerűleg az általánosításnál marad, és a PcraXsía-t tekintet nélkül válfajra, térre, időre, föltétlenül magasztalja. N e gondoljuk azonban, hogy Sallustios ezen államforma elméletét saját magából merítette.
A zon hat államforma, melyeket fölállít, ott van már P la tó n n á l2) és A ristotelesn él.3) M a ga az alapvető megkülön
J) P o lit. I I I . 9, 11. IV , 8 — 9. Hsl. szerzőnek »P o lit . elem ei«
czim ű m ű v é t: előszó és »E lem . dér P o lit .« 1 — 27.
a) P la t. : Republ. I, 28, P olitic. p. 427.
3) A r is t . : P o lit. I I I , 5. Hasi. e. »P o l. eleme i. h.. továbbá On-
SALLUSTIOS Á LLA M F O R M Á I ÉS A CSÖRÖGÖK POL. IRODALM A. 1 1
böztetés az íipfbj rjjh'.-zia és a íjjaóXyj ralitsía közt legalább is oly régi, mint H a to n Ilo'/atsia-ja (I, 45. kv. 11.). H erodot (Th a- lia, 80. kv.) még nem ismeri a z t ; A ristoteles is erre alapítja a maga osztályzását, jó államformákul ismervén el a [ilaaiXsía-t, ápioTozpaiía-t és a censusra alapított “ oXttsía-t, mint a melyek a közjót — ~'j xóívdv a'jjicpépov — tartják szem előtt, és elfajult, helyesebben tán eredeti természetűktől eltérő államformákul
— -rapixpáoctí — a xupavví;-t, öXiyap/í«-t és ovj|i.oxpatía-t, ') mint a melyek nem a közjót, hanem az illető uralkodó egyén
nek, osztálynak vagy tömegnek egyéni javát munkálják min
denek fölött,
A TijtoxpaTta, mint emlékezni fogu n k, nem szerepel mint külön államforma A ristoteles » 1Io/j.t'.xgí« -jában, de igenis e műszóval jelzi Aristoteles a vagyonosabbak uralmának fo
galm át egy másik művében, az ’ Híhxcc-ban. Xenophon -Xodto- xpaxía-ról beszél. -!|ioxpatía helyett, midőu Sokrates tanát is
merteti. 2)
A legnagyobb befolyást Sallustiosnak ezen egész állam forma elméletére, természetesen, Platón gyakorolta. M á r maga a Tpi|iipüa, a háromrészű lélekről szóló tan, melyre Sallustios államformáit alapítja, már maga ezen tan olybá tükrözi vissza byzanti bölcselőnk egész morphologiai gondolkodását, mint
egy csaknem vak buzgalommal ragaszkodó tanítványnak ke
gyeletteljesen hirdetett szellemközösségét nyolczadfélszáz évvel az előtt élt mesterével.
Természetesen nem az a platoni tan sugárzik itt elénk, a melyet a »!To>aTsía«-ban, a »H'>>a-!xá;«-ban, »No|io'.«-ban meg
örökítve találunk, hanem azon elmecsemete, mely a neoplato- nikosok burjántelt kertjében virágzott föl. P la fo n r a 3) vall azonban az alapgondolat, bármennyire valljon is Sallustios egész eszmeköre sokkal inkább bölcseleti válrokonságot a Proklosék, Chalkidiosék és Plotinosék észjárását előkészítő diadochi anyaggal, mint közvetlenül azon eszmékkel, melyeket
cken : »D ie Staatslelire des Aristoteles,® I I . és I I . ii. hív, — Ilra d le y és B a rth élem y Saint H ila ir e : P olitiq u e d ’A ristote. 146. kv. 11.
>) P o lit. I I I , 5. 1. f.
-) M em oral). L . szerző. »131em. d. P o l.« 2.
s) L . alább.
1 2 SCPTVARCZ (iYDI-A.
a Tí[)/üo;-bau és a I IoX'.tíícc negyedik könyvében ’ ) tárgyunkra vouatkozólag olvashatui. Teh át nem a kelet-római császárság állam jogi természete fejti meg az előttünk fekvő könyv szerző
jének e sajátszerű államforma tanát, hanem saját egyéni ragasz
kodása egyfelől a neoplatouikosok tanfelekezetéhez, másfelől pedig egy oly uralkodóhoz, kinek, ha nem is helyes úton járó, de mindenesetre emelkedett szelleme, nagyszerű tervei és oda
adásteljes barátsága Sallustiost egészen meghatották volt.
M ert hogy a byzanti korszak még magában véve nem kéuysze- rítette a saját politikai gondolkodóit ily államforma elméletre szükségkép, ez megérthető azon fölfogásból, melyet az állam
formákra vonatkozólag más byzanti politikusok tolmácsol
nak. Csak Theophylaktos. byzanti szerzőt említem, a kinek a királyi nevelésről irt művében,2) pl. a demokratia mint helyes,
') P la t. Rep. V IL I. és IV , p. 449, 453 3<jq. ed. Henr. Steph.
I'roklos (I, 11) a xTim aeus- illető helyéhez ezeket m o n d ja : si '(«p 191- l . ' i ' l - f j z r j .' l J is v T7]v “ rvXlv á m k r f jO V T(i) TiGtVT! Zoa[JLtj> TCÍTTÍ'.V, O'j "(Hp 7 .V J ii '.x p ő ; ulsv z Ó 3 u o ; a v ftp iu ic o c , o u y i í i j u z p ó ; r t z á X n z o a a o c ; " s a s i v 3 ; i \ z
ÍÚO TCK3CÍV a ilTTjV, - 3 á'vOJ Z 'í k e ’. X « ! T l f XÍÍTIO, ZcÜ TTjV tJLSV T<|) o ip O V li), TTJV S ix ij- fc v s a s '. -p030'.7.SUt)3CÍ£ C T tV T I»; í v S'Jf/O'.C lo'.X 'jÍK V T7ÍV ) '[V J '!' l ~ t \ x a t y . ' j - á T7(v - p i a - o jiv jv X c íj j o i ; é v , Í v a l v ir á X s i t ó f t r j n z ó v , t ó " o X s ;i '.- z ó v , t ó a y X a x í i x á v - Í v ó l 'iu y jíj, t ó I m f l u i i r j t i z o v , ó Í7 , t á ; y p s i ö í lu T u o p íís 1.
toO jd iiw / T o c . t ó H 'jju z o v . o r / n t ó -i/j ' 1J X 'ju .« v t iz ó v a v « - á X X s '.v t s t c í z - X í 'l, OOpUBOpOÜV TÓ SV r 'lü v íp-/O V, ZC(I TÓ X o f t j r f v , í StXÓSOSÓV TS l 3 T ‘. z c ít ’ o ü s ía v x « t P a 3 ’.X tx ó v t i j c ó7.r(; r(u.í>v C<!>oy stb. — H l. e. C'halcid. p. 326.
Érdekes tudomásul venni Plotinos szavait is t'Ennead. IV , 4. 17: «XX’
o » v -v TioXXiii fro p ’J jjiii l z x X r (3 Í « í ó á 'p i3 T o ; T in v syiipoilXiuv a ' i i i v oíi z p a T S t , áXX o1. y s í p o v s ; t<I>v W o p vjjo ú vT iu v zcí\ jfcómtuv, ő ó l záB-r,T«ti T 3 ' j y7~ O 'jó lv Ó'JVTj&SIC, ^ T T Y iW c i; í l T m fto p 'jjjm TO)V y s ip ó v io v , Z d l l3 T '.v Í v U.SV T<» ffiauXfJ- t c ít i i) ervopt t ó z o iv ó v , x a i Í z r 'z v T in v ó o ív f lp o z o c x a t á íío X '.T síctv tiv cz '£<zuXr]v'- Í v í l Tin I,).Í3(JI Í v ■/; TTÓXsi Z 7 V z p i l T T Í v t i z p « T r ; 3 s i s OTjU.OT'.zr,; - ' i k ' - l i a ' o 'jz a x p Ó T O J 00 3 7 ,;. Í v ó l T iö [ J s X t ío v i. a p iS T C iz p a T iz ö v t ó í r j ; C m í j ; o s ú -fo v - TOC 7,8/; TÓ xotvov t o ö ávö-pió^o'j. xa» t ó i ; ajisívosi o io o v t o c . í v ok t i o ap ícrco )
” tj) y tu p í^ o v x*. sv t o « p / o v x a i ~ a p a t o ' j t o ' j stc ~ á aXXa r ( otov
"ó/»£co; O'jsrjc, iyjc iisv avas, xf(c 03 xtov xd?u>, /.a~d tá avio •/.ooiio'jíiivrjc.
dXX* oti |'3 sv Tr" to5 t: a v x o ; to sv y.(zl t aüxov xat ó|ioía)C‘ sv 03 toíc aXXoic aXXioc, xat o1.' a, síp^-at. — M ind ebből bőven m egérthetni azon m orp h ologia i észjárás fe g y elm e ze tt kényszerűségét is. m elynek Sallustios 11-dik fejezete ad akaratlan kifejezést. Hsl. e. Z e lle r : D ie P hilosophie d. G riechen V, 1. alább.
2) T lieop h y la c t. : In stit. R eg ia I I . 6, 47 ed. Possini : á X k á -(áp
o s& ffü x a t • id v & a v s ^ a a i 7 ,s í a c t ú íc o v , «>- olov t s ayvTo jJK Ó T aTo v. “ f>3Íc v .z \ t o -
SALLUSTIOS ÁLLA M I' OKMÁI liS A 6ÖKÖGÖK l’ OL. IRODALM A. 1:5
azaz közhasznú államforma világíttatik meg, és csak ennek elfajulása az öy^ozpatía azon tömeguralom, melyről Theophy- laktos kárhoztatólag nyilatkozik.
Sokkal fontosabb az a tanulság, melyet a görögök poli
tikai irodalmának terjedelmére nézve vonhatunk le az előt
tünk fekvő mű szerkezetéből.
Sallustios műve a maga egész tartalmában minden in
kább, csaknem politikai m ű ;m ár czíme »1 Isol íköiv y.w. xcb;j.vj«
— » A z istenekről és a világegyetem ről« — jelzi, hogy ez egy tervszerűleg bölcsészeti munka, lényegénél úgy. mint czíménél fogva közel rokontermészetű az ódonság nagy gondolkodóinak azon elveszett vagy legfölebb töredékekben ránk szállott mű
veivel, a melyek legtöbbnyire 1 Ispl ■yjízwz-, IIspl zoajiou-, llspi toü "avtöí-, 11:v. Toö óXou-, llspi ~'/j ovto;- és etíele czímeket viseltek. E művek is átkarolták többnyire az egész világegye
temet. és egyúttal az egész erkölcsi világot, szintúgy —- mint a Sallustiosé, sőt a reálphilologia már régen sejtette s rész-
Xtxsuöv sxcbs’.; (mv r( M.iv aovc/oyiu z « l Iv v o iio ; ’/.'i:. ^ a y X i'.v . xaXstxai, p a si; nuna l.a.oü zb; sxíjfpiyiia m - j j tó sxujjlov tou ív ó iib t o ;. r. í ' iz r j j j j ' f , !t fv apyóvxmv, svvo|i«>xcnaiy ok xoúxi«v tjv tÍíIs lt'/ '. ap'.sxoxparía tb 'jt/ ' tó vn,<yj., r( ó i t i ; toO írjao'j t b v tÓ ; juvopoar, ~'/ó; x/(v t^ c xsící; StciízYjS'.v, íjv ÓTjiiozpaxÍBV címiiB3sv. bvx'.zbDtjVXBi ó i tcíú ts’. ; sts(/<Z'.
T'/cíc Tr(; bJ'-b; íz[í'.bÍóu.svbi. za; tíjv u iv (fatsiXéísv T'jpavvt; evsSpsúsi* xj;v ó’ Bp'.sxozpaxiBv o/.'.yozpBTÍa (s ic ) Tofsúst, 5 t « v zXoúsiot T'.vs; z « l píaiv.
Tfj'j; ápíaTou; ó-ozpivóasvo’. « p y / / j3 ’ . írjaozpoTÍCív ó i r( v / 'K m p a -d a ó ' A
ávxiKpósuiírov. 3'j'i'zixuaávf/j toO rí.yjfto'j; 3’jvÉXs'j3'.;, bvoii/íc ts za’i la v ra - -«3'.V ííxozto;. — Valób an. ily tiszta, világos fogalm a ka t az á lla m fo r
m ákról kévé.-- g ö rö g p olitik a i munkában találunk m e g ö r ö k ít v e : Theo- plivlaktosnak. ki. m in t ez im küzlütt soraiból kitűnik, egészen h ig ga dt tá rgyila gosság gal mondja el m eghatározását és Ítéle té t a m onar
chiáról. Theophylaktosnak, ki az «fri3Tozpox!c!-t és 0). i(0xpaxí«-t oly ism érvekkel je lle g z i , a m elyek kizárnak minden kétértelm űséget.
Theophylaktosnak m ár n yelvezete is jó v a l tisztultabb. szabatosabb és egyú tta l tartalm asabb is, m in t nem e gy hírnevesebb p olitik a i gon dolkodóé az ódonság fénykorából. A m eghatározás, m elyet a d em ok ra
t á r ó l ad - to'j óvJulto s avtó; 3'jvópojiíj - yiz xíjv xr(; icoXixsta; ótoízr(3'.v
— körülménye, ebben és egyú tta l je llegzöb b en fe je zi ki szavainak rö vidsége daczára is ezen állam form a lényegét, úgy, a m in t ez az ódon állam életben m egtestesülni szokott, m in t akár azon m esszekiható m eg
határozások teszik, a m elyek A ristoteles IToX'.xizd-jának harm adik k ön y
véből az újabbkori állam tudom ányra öröklöttek.
14 S O H VA KC Z G Y U L A .
ben konstatálta is, liogy az ódonság nagy gondolkodóinak e müvei kiterjeszkedtek, többek közt, a politikára is.
Én azt hiszem, Sallustios müvének kritikai méltatása oly világításba helyezi ama nagy gondolkodók hasonló müveinek természetét, melyet az államtudomány kritikai történetírása többé nem ignorálhat.
H a Sallustios ennyire tüzetesen foglalkozhatott » A z istenekről és a világegyetem ről« czímzett művében az állam for
mákkal : mért ne adhatnánk hitelt azon forrásainknak, a melyek szerint a legrégibb görög bölcselők közöl az úgynevezett &ua!- xó;-ok pl. epliesosi H erakleitostól le egész mileti (vagy athenei ?) Archelalos koráig, és még ezen innen is, egyetlen, rendszerint IIspl cpósíw:-, ion tájnyelven ITcpí »63io;-nak czímzett művökben nemcsak a kosmikus ismeretkör tárgyaival, nemcsak az er
kölcsi világrend kérdéseivel és mindkettőnek végokával, ha úgy tetszik, W h ew ell nyelvén szólva, palaitiologiájával foglalkoz
tak, hanem közölték gondolataikat az államról, az állam for
mákról, az alkotmányokról s törvényekről szintén?
Nem állítom én azt, hogy okunk volna különbségtétel nélkül valamennyi ódon görög bölcselőnek elveszett művében ily politikai elemeket sejten i; eleai Zenonnak vagy samosi Melissosnak töredékeiben aligha is találnánk valaha oly nyo
mokra, melyek ilyesmire következtetni engednének. Ámde. ha miuden egyes concret esetet tüzetes vizsgálódásunk tárgyává teszünk, kritikánk minden további nehézség nélkül földerítheti a positiv politikai vonatkozásokat.
És ezen niucs is igen mit csodálkoznunk. A buvárlati anyagnak egyes tudományágak szerinti elkülönítése, osztályo
zása, földolgozása csak később kezdődik; az ódon görög süo'.- y.'iz-ok szellemi élete nem ismerte még e kategóriákat, fölölelte az egész anyagi miudenséget, és hozzá még az ember egész szellemvilágát, és egy nagy közös czím, 11sol vagy IIsp'.
/<Í3|xo'j alatt szokta lerakni gondolkodásának összes eredmé
nyeit. E mellett sokan amaz ódon bölcselők közöl tevékeny részt vettek hazájok kormányzásában, sőt mint akragasi Em- pedokles, az alkotmányozásban i s : mért utasítanék tehát el magunktól azon sejtelmeket, melyeket bennünk az ő politikai gondolkodásukra vonatkozólag az alexandriai korszak scho-
SALLUSTIOS Á LLA M F O R M Á I ÉS A GÖRÖGÖK l’ OL. IRODALM A, l ő
liástáinak, commentatoraiuak, lexikographjainak híradásai ébresztenek? Ott van mindjárt ephesosi Herakleitos. E nagy gondolkodó az ötödik század e le jé rő l.') Nagyon jó l értesült kútfőből, alexandriai Clemensből tu dju k,3) hogy Herakleitos csakis egyetlen egy művet irt Ihoi -.púa3o>; (ionul llcp;. 'cústo;) czím ala tt, a melyben kifejtette a maga egész bölcseletét.
Művének egyes töredékei határozottan politikára vonatkoznak.
»T öb b et ér egy állampolgár, a ki jelesebb a többinél, mint tízezernyi töm eg.« 3) — »N em tudják, hogy a tömeg gyarló, és a jelesek csak kevesen vannak.« 4) — »V a n is uekik eszök!
V a n is uekik értelmök ! A tömeg dalnokaira hallgatnak és a gyűlevész népet fogadják el tanító mesterükül.* r>) — »N em tud a demokratia a legjelesb állampolgárnak sein engedelmes
kedni, nem tűri a kitüuőbb egyéneket.« B) — » K e ll, hogy a nép úgy küzdjön a törvényért vagy a törvény alapján, mint küz
deni szokott a bástyákon.« ') — Ilyes és ezekhez hasonló han
■) L . Bernavs és Lassale tüzetes m onogr.
*) Clem. Ale.\. Strom at. V , 571. : ipúsioí. D iog. L a e rt. IX . 5, 2 : sássá);. A MoSsat (D io g .) második czím. lá ís ; Möis«> hst. e.
P la t. Sophist. 242. 1). — Icíos; Moüssi i. h.
■
’) Theodor. P rodr. (hsl. e. D iog. Laert. IX , 16: ö sí; jrjpw.
t .'J 'j 'HpaxXsí-ei, sáv a p i s 'Q S r'.
‘ ) F ra g. 71 : oűx sííots;, íx i zo).).o! m i m’. 'Tl.i[v ni <z‘,c<<Ioí (P ro c l.
Alcib . 255.
3) Clem. Stromat. V. 576 : ’fáp aátiöv (tiov zo X h n v ) voo- r, sprjv ; oyjiiujv öoiaotsi símvot. z'zí S’.oasxa/.i* /píovTai í a i ’/.in. (E zen töred é
ket az előzővel rendszerint egyb ek ötve találju k. 1. m .
•) Strabo X I V . 1. 15, Diog. L a e rt. I X , 2 : áttov ’ E 'fssíqt; r'Prjoöv á rá j^ a o te '. /.. t.
’ ) F rg. 18; Clem. Stromat. IV . 478; F rg. 19: aa/saila.'. y_pjj "öv oíjtiov uzsp voiiou őxiu; úrsp tsíyso; (D iog. L a ert. IX . 2). A törvények uralmának eszm éje te liá t e töredékben m u tatkoznék a m aga le gré gib b irod alm i jeg;czedésében. A ristoteles id ézi e g y alk alom m al H erak leitos m űvét a maga IIo’/.tT'.zcí-jában, és ugyan az V. k ön yv 9-dik fe je ze té ben, és u gyan a tyrannokra törő Összeesküvők kapcsolatában. Á m d e azon szavak, m elyek et A ristoteles az ephesosi bölcselőnek a jk a ira ad, tisztán p sych ologiai apophthegm át foglaln ak m agokban, és íg y nem alkalm asak arra, hogy belölök tárgyu nkra n ézve bővebb értesülést m e
ríthessünk. — Hsl. e. H enkel I). polit. L it. d. Griechen ill. li. és H il- d en b ra n d t: Rechts- u. Staatsphilo1:. I, i. h., úgyszintén P au l J a n e t:
.H istoire de la Science p olitiq u e* czim ű m ű veit. — Hsl. R ób e rt von
10 SC11VAR0Z GYULA.
gok szólnak hozzánk és jutnak el töredékszerűlég — mint m egtört hangok — a késő utókorra Herakleitosnak elveszett nagy művéből. H ogy ez nem ódon értelemben vett »osioA/jfía, sem nem ódon értelemben vett ftsoloyía (vagyis metaphysika).
sem nem ethika, hanem valóságos p o litik a : ezt csak az von
hatja kétségbe, a ki láthatna, de látni nem mer vagy nem akar. P ed ig nemcsak Herakleitos élettörténete nyújt támponto
kat mind e töredékek politikai természetének fölismerésére, midőn pl. arról értesít bennünket, hogy Herakleitos Melanko- mast politikai indokokból rávette, hogy tegye le a tyrannist:
hanem kútfőink nyíltan vallják, hogy 1) Herakleitos művének egyik részében határozottan politikával fogla lk ozott,2) sőt Diodotos annyira m egy, hogy Herakleitosuak egész művét lényegében az államról Írottnak és a tpuoio^o'fía-t beune csakis példázgatási készülékül óhajtja tekintetni.3) Ezen utóbbi né
zet mindenesetre túlzás, de tény, hogy Herakleitos művének egy jelentékeny része — mint kútfőink sejtetik — körülbelül egy harmada, tüzetesen az állami élet kérdéseinek, tehát a po
litikának volt szentelve.4) M ásfelől Herakleitos azért vona
kodott törvényeket adni az Ephesosbelieknek, m e r t, mint
M o h i: Gesch. d. Staatsw. — H o g y a bölcselet re á lp h ilolo gia ila g isko
lá z o tt történ etírói minden bám ulatra m éltó k ritik a i fáradozásaik da
czára sem igen fektettek súlyt ily kérdésekre : ez a d olog term észeté
ből k ö v e tk e z ik ; kevesbbé érthetők és m enthetők az állam tudom ányi irod alom történetének búvárainál észlelhető mulasztások. Hsl. e szer
zőnek : A ristotele s ’ Staatsformen und die m oderne Staatswissenschaft ezim ű értekezését »E lem en te dér P o litik a czim ű müvében, úgyszintén az előszót »P o lit ik a elem e i« czim ű művéhez.
’ ) Clem. A le x . Strom at. I , 302.
2) D iog. L a e rt. i. h. Hls. e. » Aristoteles" Staatsformen und die m oderne Staatswissenschaft« m. f. és O n c k e n : »D ie Staatslelire des A ristotele s ,« ho) azonban m ind e m ozzanatokat épen nem látjuk figye
lem be véve. — L . alább, és szerzőnek »E lem . d. P o l.« 2.
3) D iog. L a e rt. i. h. Hls. Bernays és Lassale ii. hh.
4) D iog. L a e rt. i. li. L . sz. -Elem . d. P o l. ' 2. — D iog. Laert. IX . 2 : v.'j. -fi 7,07) -<>vrjpa r.ok'.xei'/ tr;v tcoX.iv — v. o> w /m -oL
; t; oű xpEÍrcov toüto zo'.$iv ^ ule8-’ úuöjv soXrKÚssftai; (Plin.
V I I , 19.) Clem. A le x . Strom. V , 9 : v. oz z oX Xoí xsxóprjVTa’. '/T.tnz y.TY.yz'/.
y«3T/>! //>)_ aiooíoi; z<zi xv.z éMayíatoic t«iv sv y-uiv aCTO/jayvt:; 7/v sOiaruo- v.av. — Clem. Strom . V , 14: vouoc zai rsíftsaöw. z-j<,z.
SALLUSTIOS Á LLA M F O R M Á I ÉS A GÖRÖGÖK POL. IR O D ALM A. 17
mondja, nagyon mélyen meggyökeredzett már ott a rossz á l
lamforma.
A z államtudományi irodalom történetének búvárai egy
általán nem fektettek eddig súlyt a politikai gondolkodásnak e kora irodalmi m aradványaira: ők egyszerűleg azok után indultak, a kik vakon hisznek Aristotelesben. M iután pedig Aristotelesből olyasmit olvastak ki, mintha Stageira bölcse a Pla ton t megelőző időkből csak egyetlen egy politikai írót ismerne, t. i. mileti Hippodamost, •) A ristoteles tekintélye által fedezve hitték a magok buvárlati kényelmeskedését, és mitsem törődtek azon irodalmi nyomokkal, a melyek a Platón előtti korszaknak más politikai íróira utalnak. A z ily kritika ta rt
hatatlan.
N em én mondom, de Barthélemy Saint H ila ir e ,2) hogy A ristoteles nem já r el minden egyes esetben, midőn irodalmi elődeire hivatkozik, vagy legalább azokra hivatkoznia kellene, kellő jóhiszeműséggel. Igen, Barthélem y Saint H ila ire veti ezt szemére Aristotelesnek, Barthélem y Saint H ila ire, a ki pedig korunkban egyik legnagyobb bámulója a IloXraxa szer
zőjének. És ez nem fog senkit is megdöbbenteni azon szakértő kritikusok közöl, a kik emlékeznek azon incorrect vázlatra, a melyet Platón államáról nyújt Aristoteles a IloXitixá második könyvében; Champagne, Th u rot szintén fölismerték m ár e pontra nézve A ristoteles kritikájának fogyatkozásait, hogy ne mondjam, szándékos ferdítéseit, mint ahogy már Muretus 3) is kimutatta, hogy Hippodamos elm életét sem híven tükrözi visz- sza Aristoteles, hanem részben határozottan elferdíti azt, még
’ ) M ár t. i. chalkedoni Phaleason és argosi P heid on on kívü l, a kik egyébiránt nem annyira irójc, m in t törvényhozók . L . sz. »E le m . d.
P o l.« 2.
2) Harthéleny St. H ila ir e : P o litiq u e d ’A ris to te p réf. 56, továbbá a I I , 1. je g y z . és I I , 3. je g y z . A z igaz, h o g y P in zge r éles b írálatának jelen tőség ét szelídíten i törek szik a I I I , 3, 12-hez ir t je g y z e té b e n : »L e s com m entateurs, et P in z g e r (p. 14.) surtout ont accusé A r is to te d ’er- reur ou de mauvaise fői dans l ’exposé des idées de P latón . On pour- ra it dire p la tó t que la critiqu e d’A ristote est trop sévpre ( ! ) ; mais il ne p réte guóre (!) a P latón que ce qui se trou ve dans le B,épublique.<t
3) V ar. Lect. I, 1 4 ; X V , 18. Hsl. e. B arth élem y St. H ilaire, je g y z . 85. 1.
M. T . A K A I). É R T . A T Á R S . T U D . K Ö RÉH . 2
,
18 SCHVARCZ GYULA.
pedig oly módon, hogy V etterio J) minden igyekezete daczára sem képes a csorbát helyre ütni.
Teh át még azon esetben is, ha Aristotelesből egyenesen csak azt lehetne kiolvasnunk, hogy A ristoteles csakis Hippo- damost ismeri el Platón előtti görög politikai Írónak, még ezen esetben sem volna okunk e kérdésre nézve a mester szavára föltétlenül esküdni. D e Aristoteles. nézetem szerint, nem is állít ilyesmit a maga llo/a-ixá-jában. Aristoteles csak azt mondja, 2) hogy azok közöl, kik soha magok activ részt nem vettek a közügyekben, Hippodamos volt az első, a ki arra hagyta magát ragadtatni, hogy kísérletet irt a legjobb állam eszm ényéről; vagy — más mondattani értelmezéssel — legfö- lebb annyit mond, hogy Hippodamos, ámbár ő maga sohasem vett activ részt a közügyekben, mégis arra hagyta magát ra
gadtatni, hogy kísérletet bocsátott közre a legjobb állam esz
ményéről.3) E z pedig semmi esetre sem jelenti azt. hogy A ris to teles azt bizonyítaná, hogy a Platón előtti időkben csak egyet
len egy görög, Hippodamos, irt a politikáról.
És csakugyan Aristoteles, bármennyire rávitte is a maga féltékenykedése, elfogultsága vagy egyéb forrásból eredő jó- hiszemüségi hiánya holmi apróbb kritikai fogásokra, mondom.
A ristoteles mindezek daczára sem koczkáztathatott volna ily jelentékeny fontosságú incorrectséget a maga irodalmi kritiká
jában. H isz az ő » llo ’/at'.xá«-jának nyolcz könyve, köztudomás szerint, eredetileg nyilvános előadásokra volt szánva: egész serege a tuduivágyó görögöknek hallgatta az ő nagyhírű előa
dásait ; 4) még pedig nem csupán kevesbbé olvasott ifjak, hanem
’ ) V a r. lect. 38. ti. V etterio azt igye k szik kim utatni, h ogy az A ristoteles által m élta tott Hippodam os egészen más egyén, m int azon Hippodam os. a k iről Stobaiosnál olvashatni. Hsl. e. Oncken die Staats- lehre d. A ristoteles tt. Uh. B arth élem y »St. H ila ire : Ce qui me semble le plus probable. <• est qne A ristote a commis ici une exactitude, comme il en com m et une en citant P latón . Jegyz. a 85. 1.
2) A ristot. P o lit. I I , 5, hsl. Oncken. D. Staatslehre d. A rist, tt hh. Róbert, v. 3Johl : Gesch. d. Staatsw. és szerz. »E lem . d. P o l.« 2.
3) Sajátszerű, h ogy B arthélem y St. H ila ire egészen m ellőzi m ég csak m egkísérlését is e kérdésnek. L . P ol. drA rist. 85. és préf.
*) L . Oncken : Gesch. d. Staatsl. d. A rist. i. h. — L . sz. Elem.
d. P o lit. 2. — Hasi. e. Bernays és Stahr. A ristoteleia tt. hh. - Ze'l-
SALLUSTIOS ÁLLA M FO RM ÁI ÉS A GÖRÖGÖK POL. IRODALM A. 1!
meglett kom férfiak is, a kik bizonyára bírtak inár a Platón előtti görög Írókról némi tájékozottsággal. Bizonyára lehettek e nagyszámú hallgatói közt, a kik ismerték, nem mondom a phythagoreus politikusoknak, Ekphantosnak, Archytasnak Gruppé ') által annyira megtámadott hitelességű, tüzetesen politikát tárgyaló irataikat, de bizonyára ismerhette közölök egyik vagy másik elisi H ippia sn a k, athéni K ritiasnak és abderai Demokritosnak politikai műveit. Elisi Hippias már akkor, midőn még Platón gyermek volt, athéni K r itia s már akkor, midőn Platón legíölebb serdülő ifjú volt, irtak már a különböző görög államok alkotm ányairól; abderai Dem okritos pedig, ki 460-ban, tehát bárom évtizeddel előbb született Platon- nál.Thrasyllos2) tanuságtétele szerint, nem kevesebb. mint tizen
öt tetralogiát irt, és bocsátott közre, a melyek között nem egy politikával foglalkozott.8) Töredékei M ullach kiadása szerint —
— kezdve a 189-iliktől egész a 215-dikig bezárólag, határozottan politikát tartalmaznak. » A jó l kormányzott állam a legna
l e r : Die Philos. d. Griechen in ih re r gesch. E ntw icklu n g, Arist,. — Bradley, a liv e rp o o li U n iv ersity C oliege tanára A ristotele s p olitik á já ról föltűni! m érséklettel ir t m űvében, e kérdésre szintén nem látszik súlyt fektetni.
') Gruppé, bei’lin i tanár, Kosm. Syst. d. Griechen « szerzője a b erlin i A k ad ém ia á lta l m egk oszorú zott m üvében a pythagoreu sok tö re dékeinek hitelességébe vetett h ite t lerom bolta ugyan e p h ilo lo g o k n á l;
de annak lehetőségét, h o g y m ár az 5-dik század p yth agoreu sa i csak
ugyan Írhattak o ly p olitik a i m űveket, a m elyekb ől legalább az eszmék Stobaios gyű jtem ényébe, b á rm ily késő és g y a rló átdolgozásban is, de csakugyan á tsz iv á ro g h a tta k . ennek lehetőségét Gruppé legkevesbbé sem v o lt képes m egczáfolni. Hsl. Z e ller és B a lze r i. h.
2) Jliog. L a e rt. IX , 45. kv.
s) í g y 1J1' azon k önyve, m elyn ek czim e íg y h a n g z o t t: lU p l ávopayafrÍTj; ~iri\ áps-rijc, a m ely művében minden valószínűség sze
rint az állam korm ányzására képesítő á lla m p olgári tu lajd onok ka l fo g la lk o zo tt (1. az dvopa(a8ía fog a lm á t részben nem annyira Platón n ál, m in t Dem osthenes és egyéb attik ai szónokok beszédeiben); továbbá a T-ou.vrjjj.chiuv v'íhxwv czimű, m ely A ristoteles ’ H&tzá-jának példájára
szintén ta rta lm azh atott p o litik á t: helyesebben, nem lehetetlen, h ogy A ristoteles is an n yival inkább érezhette m a gát arra in díttatva, h ogy p olitik á t szőjön ’ Híhxa-nak czím zett művébe, m in th ogy m ár jó v a l előtte Dem okritos is ily ozím alatt p olitik a i fejtegetésekbe bocsátkozik vala.
2 *
2 0 SCHVAKCZ GYULA.
gyobb emberi alkotás — mondja Demokritos, — benne van ebben m inden; ha megmentetik ez, úgy meg vau mentve min
den; ha elromlik az állam, elromlik minden.« ' ) — » A szabad
sággal együtt já r a szólásszabadság.« 2) — » A z uralkodás azt illeti meg, a ki jobb.* 3) — »Jobb, ha az értelmetlenek mások által kormányoztatnak, mintha ők magok kormányoznak.« 4)
— » A jognak és az erénynek legnagyobb osztályrészét vívja ki magának, az, ki a hivatalokat a legméltóbbakra tudja ru
házni.* 5) — » A demokratiában a szegénység is annyival jobb annál az állapotnál, melyet az előkelők uralma alatt boldog
ságnak szoknak nevezni, mint a mennyivel jobb a szabadság a szolgaságnál. « e) Lehet, hogy akadnak még ma is bírálók, a kik a magok transcendentalis észjárása szerint mindent látnak e nyilatkozványokban inkább, csak nem politikát. Schleiermacher és B ittér példája mutatja, hogy mi mindenre nem gondol az oly méltató, a ki az állam élettel saját maga nem szokott gya
korlatilag foglalkozn i; ámde vaunak Demokritos töredékei közt olyanok is, a melyek politikai természetét tán még Schleier
macher tanítványai sem lettek volna hajlandók vita tárgyává tenui,ha magokat e töredékeket kissé közelebbről figyelemre mél
tatták volna.7) Ily en mindjárt azon nagyobb töredék, a melyben a különben j óravaló tisztviselők által elkövetni szokott hiva
talos hatalommal való visszaélések kérdését fejtegeti Demokri-
') F r g m . 2 1 2 : icoX i; -f“ P őú sqou ivrj |j.£-(Í3xr] őpJhoaíe; la x r xcv. sv xoúxin xcívxa évi, xa't x&úxou csiu^o^ávoi) jta v tá 3 ióC sia i, x « l xoúxou (ffrstprj- (icvou xá itavxa Siatpfteípexat. (S t o b . F ló r . i. li.)
2) Stob. P lo r il. X I I I , 40 : outTjtov eXsuftspiaí ratppYjoíij.
3) Stob. F ló r. X L V I Í , 1 9 : ffiúat xö apysiv ot/rjíov x<5 ■/.pÉsoovi.
*) Stob. F lór. X L I V , 14 : xpésoov á'pysafloii xoiai ávoÁTOlot r( ápy_av, 5) Stob. F ló r. X l. V I. 45 : otxrjc xal apsxrjí (is-fíox/jv v.zziyv. (loípav í x in « c áfy.ac, tojjividv.
e) Stob. F ló r. X L I I I , 42 : rj sv oyjij.oxpax^ tcsvítj xrjí xapá xoíoi oovaxoisi xaXEUjiivyjc sü8a(iovÍT)<; xo3o5tov £3x1aípsxcoxspif), ó/.óoov eXsuftspírj oouXsírjQ.
’ ) Hsl. e. B itté r : Gesch. d. Philos. H o g y B itté r, a k i államtu- dom ánynyal egyáltalá n nem, hanem p hilologiá n kivű l csakis elvont bölcsészettel fog la lk ozo tt, nem m u tatott ily kérdések irá n t érzéket, ezen nincs m it csodálkoznunk. U g yan ez áll Schleierm acherre nézve, ki m ár a p olitik a i elm életekkel is fog la lk oz o tt ugyan, de ezt is a-priori bölcsészettel i-selekedte.
SALLUSTIOS ÁLLA M F O R M ÁI ÉR A GÖRÖGÖK POL. IRODAI,MA. 21
t o s ; *) továbbá az. a melyben elítéli az oly államot, a melyben veszélylyel és anyagi megkárosodással já r részt venni a köz
ügyek intézésében; a) vau végül egy oly töredéke is, a melytől tán a legtranscendentalisabb hajlamú kritikus sem fogja elvi
tathatni a törvényhozási kívánalmakra való vonatkozást, és ez azon töredék, a mely ekkép h an gzik: legyen fölmentve min
den büntetéstől az, a ki a tolvajt vagy a rablót megöli saját kezével, vagy megöleti mások által, vagy pedig arra adja a maga szavazatát,hogy kivégeztessék. E z 3) már tagadhatatlanul arra vall, hogy Demokritos a maga irodalm i munkásságában sokkal mélyebben merült bele a politika kérdéseibe, semhogy őt A ristoteles nagyszámú hallgatói előtt egyszerűleg mint oda nem illő t utasíthatta volna vissza a görögök politikai irodal
mának kritikai történetéből. H a tehát A ristoteles a maga IloXtttxá-jában Platón kora előtt csak Hippodamost, és némi kétértelműséggel legfölebb még chalkedoni P h a lea st4) említi, mint a kik irodalm ilag is megörökíteni igyekeztek politikai elméleteiket, helyesebben, a legjobb állam ról való eszményképei
ket : akkor ebből nem az következik, hogy Hippodamos művén kivül az ódonság fénykorában görög-politikai irodalom még nem létezett, hanem csak az, hogy Aristoteles a saját művé
nek tervrajzához képest egyáltalán nem tartotta szükségesnek
1 1 Stob. F lór. X L Y I . 48 : oüosjiír) ji-rjyavrj xtB vuv xaTsa7S(í>3'.
\).rt fiijy. e fö i x is '.v t o ü q iípy o v x a c r(v x a l i c a v j a f a ö - o t si3t* o y o s v l y á p aX)s<|>
S01XS Y) itOi/TOJ TOV aüTOV STT* STSpOlOl y í v s a f r a i OSSl 01 XO)C OüTUJ X«1 TCtüXa
xosjLrjIHjvai, oxiuc ő jxrjosv a^txscov xal"«cávo \^á'Cr{ touc aoixáovTaQ »j.tj sxstvotai fsvsafrai, aXXa r( 9í3|j.6c rt ~i aXXo ojluvsst Kp ~c\ oízaia zoisDvt*.
— E szó xoajiTj^vai, kapcsolatban azzal, h o g y oisi, m utatja, h ogy nem egyé b rő l van it t szó, m int törvényhozási p olitik á ról.
2) F rg m . 205 : xoíst yprjOTOÍai oCi £uu.cpspov ajisXsovtczc to Ít. (xwv) sidutiov aXXá xpyjaastv x. *c. X.
Stob. F ló r. X L I V , 18 : xt^áXXrjv xal v rsh-rj /tsiviov cí«)<i)oc av sírj, xal aÜToysipí^ xal xsXswv xal
4) L . f. je g y z . Oncken : D ie Staatsl. d. A rist. tt. hh. B arth élem y Saint H ila ire »p r o je t de con stitu tion «-t em leget Phaleas nevének, m elyet ném ely k éziratok Philolaosnak irnak, kapcsolatában. R észem ről azért nem igyekszem P haleast e helyü tt előtérbe tolni, m ert k orára nézve egyáltalán nincs m ég m egállapod va a k r it ik a ; m ásfelől B arthélem y sincs m ég m egczáfolva , a ki Phaleasban A ristoteles kortársát v élte fö l
ism erhetni.
2 2 SCHVAIHJZ GYULA.
tüzetesen ráutalni a Platónnál régibb más görög politikai irók müveire is. H isz a reálphilologiai kritika kimutatta, hogy Aristoteles hasonlíthatatlanul több állatfajt ismert, miut a melyekről említést tesz a »Z<óo>v bxopía«-ban; épp így meg
történhetett, hogy nagyon is ismerte mind Demokritosnak, mind más régibb bölcselőknek politikai elm életeit, de nem tartotta szükségesnek azokra hivatkozni.
H a Pindaros ') az epinikionok költője még a kocsiverse
nyek és pankratiastai viadalok dicsőítésének alkalmából is elmondhatta a maga nézeteit a legjobb államformáról, — ha H erodot czélszeríínek találta müvét, még a persák történeté
ről szóló könyvét a »T h a lié t« is az által fokozni érdekébresztő jelentőségében, hogy ajkaira adott Otanesnek és társainak egy egész kis dramatizált szóváltást a monarchiáról, oligarchiáról és d em ok ra tá ról: mennyivel inkább természetes, hogy a saját hazájokban majd törvényhozói, majd archoni, prostatai vagy hadvezéri tisztet viselt régibb nagy görög gondolkodók is, ha nem is önálló müveket, de legalább is önálló szakaszokat szen
teltek a politikának azon gyakran egyetlen egy nagy művök
ben, a melyben úgyis tervszerüleg, mint már nem egyszer könyvök czíme is mutatja, az egész mindenséget át voltak öle- lendők? A többé-kevesbbé tömeguralmi, közvetlen önkormány
zati élet keretében nem zárkózhattak el a politikai elméletek
től még az oly gondolkodók sem, a kik különbén, mint más államból bevándorlóit telepedők, új hazájokban szükségkép távol állottak a közügyek gyakorlati intézésétől. íg y történt ez, a mint láttuk, Herakleitossal. így történt ez valószínűleg klazomenei Anaxagorassal, és minden kétségen fölül mileti (vagy athéni ?) Archelaossal is.
Anaxagoras, Perikies tanítója és barátja, Anaxagoras, a kiuek tanaiból Euripides a gondolatszabadságnak annyi nemes ihletét merítette, a kitől a valódi jogegyenlőségre törekvő, s a rabszolgák szellemi tehetségei iránti, nem kevesbbé mint szen
vedésteljes sorsuk iránti részvétnek annyi elemét kölcsönözte, Anaxagoras idegen volt és maradt Athénben, hol egyetlen nagy müvét a »ITspl ^Ú3í(o;«-t (ion Ilspi tpÚ3ici;-t) irta és közre-
J) P ind . ism. li., m ely újabb időkben a ném et p h ilologok buz
galm ából e gy egész kis irod alm at támasztott.
