Ezelőtt hét évvel a Psedagogiai Társaság h á r o m ülésen fog- lalkozott ezzel a kérdéssel.** Egyik állandó tárgya volt a képző- intézeti tanár-egyesület tanácskozásainak m á r azelőtt és azóta is, m i n t a tanítóképzés ügyének főfontosságú kérdése. Mint ilyen ke- rült a millenniumi tanügyi kongresszus elé, mely tárgyalta és ha- tározatokat hozott benne. így érlelődött a dolog a legilletékesebbek keze között, a míg ez iskolai év elején a miniszter úr rendeletére a közoktatási tanács javaslatot készített a tanárképzés és képesítés szervezetéről, s ezzel az ügy rendezése az életbeléptetés küszö- béig jutott.
A tanítóképzés révén a képzőintézeti tanárság kezében van a népoktatás jövő fejlődésének kulcsa, a mi ezen testület succre- scentiájának kérdését országos jelentőségűvé teszi. Ez indított arra,, hogy a t. Társaság előtt ismertetését a d j a m az ügy fejleményeinek és azoknak a szempontoknak, a melyeknek a szervezetben érvé- nyesülniük kellett.
A külön képzőintézeti tanárképzés nemcsak nálunk, h a n e m külföldön is az iskolaügy legújabb fejleményei közé tartozik s most is csak szórványosan találhatók erre vonatkozó intézkedések.
Maga a m o d e r n értelemben vehető tanítóképzés sem na- gyon régi. A régi normális iskolák, a melyekben a tanítók képez- tettek, vagy inkább képződtek, csak a többinél teljesebb népiskolák voltak, a hol az idősebb tanulók pár évig inaskodtak a tanítói gyakorlatban. Tanítóik részben papok, részben világi tanítók ugyanazzal a qualificatióval m i n t a többi népiskolában.
* A Jf. Paed. Társaság 1899. május havi ülésén tartott előadás.
** .Dezső Lajos : M. Pted. 1892. 389. 1. — Sebestyén Gyula : M. Psed.
1S92. 618. 1. — Kármán Mór: M. Psed. 1893. 72. 1.
Magyar Psedagogia. VIII. 6. 7. 2 1
Talán n e m is tartoznék ide a fölemlítése ezen kezdetállapot- nak, a melyben még önálló tanítóképzők sem voltak, s a n n á l ke- vésbbé lehetett szó ezek számára külön tanárképzésről. De itt nyilvánult m á r az az elv, még pedig teljes egyoldalúsággal, a m i a tanítóképzés tulajdonképeni lényege, s a mi ennélfogva sohasem fog hiányozhatni belőle, az, hogy a tanítóképző szakiskola, tanít- ványait a tanítói mesterségre kell kinevelnie. A normális iskolák rendszerében a szakképzésnek akkori általános m ó d j a érvényesült, a mely szerint egy arravaló mester mellett gyakorlati m ű k ö d é s folytán kellett a mesterséget eltanulni s így akkor a tanítójelöltek tanítói is a tanítók közül kerültek ki.
A gyakorló iskola n á l u n k és világszerte m á i g is képviseli a tanítóképzés főelvének ilyetén alkalmazását s ebben a részben meg is kell ennek m a r a d n i a mindig. De n e m mindenütt szorult ezen aránylag szűk körre a gyakorlat által való tanítónevelés. Angliá- ban m i n d máig a normális iskolák rendszerének alapján fejlődött tovább a tanítóképzés, egyes intézetekben valóban magas szín- vonalra. Másutt is csak fokozatosan engedett tért m á s n e m ű köve- telményeknek, melyek a tanítóképzésben mindinkább érvényesülni törekedtek, a mely követelmények két pontba foglalhatók össze ; egyik : a jelöltek műveltségi színvonalának emelése a közművelt- ségi t a n u l m á n y o k által, másik >:• -a gyakorlati eljárásnak elméleti alapon való megvilágítása és tudatossá tétele.
A külföld legtöbb államában m a is vegyes összeállítású a képzőintézeti tanári kar. Pl. Németországban részben theologise és philosophise candidátusokból, részben tanítókból áll. Ez utóbbiak n e m csupán a gyakorlati kiképzésben működnek, h a n e m az egyes közműveltségi tárgyak előadói közt is szerepelnek. Külön, képző- intézeti tanári qualificatio egyik csoporttól sem kívántatik. A can- didatusok középiskolákra v a n n a k képesítve, a tanítók népiskolákra.
Természetes azonban, hogy ez utóbbiakkal szemben a kiválogatás.
elve érvényesül; tanítói vagy irodalmi működésük által kiválósá- gukról bizonyságot tett tanítók alkalmaztatnak képzőintézetekhez.
Az egyetemet végzett candidatusok, a középiskolai tanár- ságra lévén képesítve, ez által a képzőintézetekre is qualifikáltak- n a k tekintetnek. A középiskolai tanári képesítés, m i n t n á l u n k ,
úgy m i n d e n ü t t általános t a n á r i képesítés gyanánt szerepel, a b b a n m i n d e n benne foglaltatik.
A tanítóknak képzőintézeti tanárságra való qualificatióját
különböző követelményekhez kezdték kötni. Ezeket n e m szándé- kozom fölsorolni. Két államban azonban intézményileg szervez- ték a tanítóknak képzőintézeti tanárokká képzését és képesítését.
Ezeket legalább vázlatosan ismertetni akarom, mert a m i viszo- nyainkkal tanulságos összehasonlításra adnak alkalmat. E két állam : Francziaország és Szászország."
Eraneziaországhan a 80-as évek elején állíttatott két intézet egyenesen a képzőintézeti tanárok képzésére, előbb a női jelöltek számára E o n t e n a y aux Roses-ban, p á r évre rá férfiak számára Saint-Cloudban. Fölvételi föltételek : tanítói oklevél vagy érettségi és legalább 20 éves életkor. A fölvételért pályázók közül fölvételi vizsgálat a l a p j á n válogatják ki a fölveendőket. A tanfolyam két é v e s ; a közös ptedagogiai tanulmányok mellett két szakcsoport szerint oszlik meg a képzés. A tanfolyamot képesítő vizsgálat zárja he. A sikeres vizsgálatról képzőintézeti tanári oklevél adatik a jelölteknek.
A mi polgáriskolai tanító- és tanítónőképzöinkbe a fölvétel ugyanazon föltételekhez van kötve. A gyakorlatban n á l u n k is, m i n t Francziaországban úgy alakul a dolog, hogy 1—2 érettségis mellett, a jelöltek t ú l n y o m ó részeya tanítók közül kerül. Felvételi vizsgálatra a m i intézeteink is jogosítva vannak,tde n e m gyakorol- ják, a m i n t hogy általában a felvételi vizsgálat sehol sem vált a n n y i r a rendszerré, mint a francziáknál. De azért n á l u n k is érvé- nyesül a kiválogatás elve. A fölvehetők száma korlátozva lévén, a sok jelentkező közül rendszerint teljessé tehető a szám a nélkül,
* Érdekes, bogy az első kísérletet képzőintézeti tanárok képzésére a franczia forradalom conventje tette. A I I I : évben (1794/5) elréndelte, hogy Parisban a legkitűnőbb tudósok vezetésével iskola nyittassák, a hol m á r tanultabb s 25 évnél idősebb polgárok a tanítás módszerét megtanul- hassák, abból a czélból, hogy aztán szétmenvén az országban, megtanít- sák erre azokat a polgárokat, a kik a közoktatás szolgálatára akarják magukat szentelni. Ezen feladat nagyságáról alkotott fölfogást mutatja, hogy ez iskolában Erancziaország legelső tudósai alkalmaztattak, köztük vannak: Lagrange, Laplace, Berthollet, L a Harpe, Bernardin de St.
Pierre stb. Természetes, bogy ezek a. tudósok nem népiskolai módszertant tanítottak. Laplace valószínűségi számítást, Lagrange függvénytant adott elő s általában valamennyinek első gondja volt a saját tudományos föl- fedezéseivel ismertetni meg a hallgatókat. Az iskola 4 hónapig élt, ak- korra m á r a conventnek is más gondja akadt. Az a sorsa volt, a mi sok más nagy gondolatnak, a m i akkor fölvillant, hogy nemsokára kimúljon.
2 1 *
hogy a kitűnő és jeles oklevelek színvonalán alul kellene szállani.
Tanfolyamaink, szintén két szakcsoporttal, h á r o m évesek. A t a n - folyam ezen egy évi többlete a bevégzés idejére kiegyenlíti azt a korkülönbséget, a mit a franczia 20 éves k o r m i n i m u m okoz s azért mindent összevetve el lehet m o n d a n i , hogy a franczia képzőinté- zeti tanárképzők és a magyar polgáriskolai tanítóképzők egymás- sal párhuzamos intézetek.
Szászországban 1865 óta a jelesen végzett tanítókat két évi tanítói gyakorlat ntán egyetemre bocsátják. Ott végzett két évi t a n u l m á n y után «P8edagogische P r ü f u n g » czímen vizsgálatot te- hetnek, a melyről polgáriskolai és képzőintézeti tanárságra képe- sítő oklevelet kapnak. A t a n u l m á n y o k rendje nincs megszabva.
A képesítőn a paedagogiai tárgyakon kivül a polgáriskolákban és képzőkben tanított, szabadon választható öt tárgyból kell vizsgá- latot tenniök, a melyekből körülbelül olyan combinatiók k e r ü l n e k ki, mint a mi polgáriskolai tanítóképzőink szakcsoportjai, n e m tekintve a mi férfi polgári-képzőnk mennyiség-természettudományi szakcsoportjának némely túlzásait. A képesítő vizsgálat követel- ményei szabályzatba v a n n a k foglalva. Ezeket összevetve a m i polgáriskolai tanítóképesítőnk követelményeivel, meggyőződtem róla, bogy a mi követelményeink mértéke s e m m i b e n sem áll amazoké mögött.
Tehát sem a franczia, sem a szász képzöintézeti tanárképzés színvonala n e m magasabb, m i n t a mi polgáriskolai tanítóképzé- sünké. Legalább intézményileg nincs magasabb színvonalra szer- vezve. Hogy aztán a f r a n k és germán fejek külömbek-e m i n t a magyarok, s így a hasonló intézmények azokban nagyobb ered- m é n y t hozhatnak-e létre, ezt a kérdést fel lehet ugyan vetni, de én bizonyosan n e m fogok a magyarok ellen felelni rá.
Az eddig elmondottak összefoglalása azt m u t a t j a , hogy a tanítóképzésben kezdetben döntő, s azután is á l l a n d ó a n jelenté- keny szerep jutott a t a n í t ó k n a k ; továbbá, hogy a hol külön képző- intézeti tanárképzés szerveztetett, ott épen a tanítók s z á m á r a szerveztetett.
Nálunk az 1868. évben kelt Népoktatási Törvény szervezte ú j r a a tanítóképzést. A törvény n e m írja körül a képzöintézeti t a n á r qualificatióját. E z n e m lephet meg, hiszen még akkor n e m volt a világon képzőintézeti t a n á r i oklevél, s valószínűleg a tör- vény tervezése idején készültek Lipcsében a legelső jelöltek a
"Pffidagogische P r ü f u n g » - r a ; nálunk pedig még a középiskolai ta- nárképesítés ügye sem volt általában rendezve. Némi tájékozást adhat arról, hogy milyen qualitású tanárokra számítottak, a kép- zőintézeti tanári állásnak a törvényben megállapított j a v a d a l m a - zása, mely m a g a s a b b r a volt téve, mint a középiskolai tanárok akkori fizetésének átlaga.
Az első szükségletről Eötvös miniszter úgy gondoskodott, hogy fölszólítást intézett azokhoz a tanárokhoz, a kik irodalmilag n é m i jelét árulták el a népoktatás iránti érdeklődésüknek, hogy egy évig államköltségen tanulmányozzák a külföld népoktatását s azután vállaljanak t a n á r i állást állami tanítóképzőknél. A felszó- lítást nagy számban követték úgy felekezeti, m i n t állami közép- iskolai tanárok s ezekből állíttatott össze az állami tanítóképzők első t a n á r i generatiója.
De m á r 1872-ben megfordult az arány a középiskolai és képzőintézeti tanárok j a v a d a l m a z á s á b a n s azóta ez az első forrás bedugult. Akkor történt, hogy egynehány tanítói gyakorlattal és akadémiai képzettséggel biró egyén a minisztériumban ad hoc összeállított bizottság előtt vizsgálatra bocsáttatott s képzőintézeti t a n á r r á képesíttetett.
Már 1874-ben megnyíltak a polgáriskolai tanító- és tanító- nőképzőintézetek s o n n a n kezdve mindinkább rendszerré vált, hogy ezen intézetek képesítettjei közül egészíttessenek ki a képzők tanártestületei is. A gyakorlatban tehát ezen intézetek tanítóképző tanárokat is képeztek, bár formailag csak a zenére voltak jogo- sítva képzőintézeti t a n á r i oklevelet adni.
Azon összehasonlításból, a melyet fennebb tettem ezen inté- zetek és a franczia meg szász kópzőintézeti tanárképzők között, láthatjuk, hogy ebben a részben legalább, m á r akkor elértük a nyugateurópai színvonalat.
A mikor m á r megállapodottnak volt tekinthető az a szokás, hogy a polgári-képzők jelöltjei közül vétetnek a képzőintézeti ta- nárok, akkor, 1887-ben ezen intézetek t a n á r k a r a i fölterjesztést in- téztek a kormányhoz, a melyben javasolták, hogy az intézetet végzett jelöltek ne közvetlenül neveztessenek ki a képzőkhöz, ha- n e m az erre jeles képzettségüknél fogva kiválasztottak még egy vagy két évig az intézetben visszatartatván, ott elméletileg és gyakorla- tilag továbbképezve készíttessenek elő a képzőintézeti t a n á r i ál-
lásra. Erre, még azon évben megnyittatott m i n d k é t i n t é z e t n é l a képzőintézeti tanárképző tanfolyam.
A gyakorlati továbbképzésre elegendő alkalmuk nyílt a jelöl- teknek ezen intézetek kapcsolatában levő iskolákban, az i n t e r n á - tusokban, convictusokban, a melyeknek folytonos szemléletében éltek, azokban tanítási gyakorlatokat végeztek s a vezetés és fel- ügyelet teendőiben is az igazgatók keze alatt részt vettek. Az is- kolai életnek ebben az oldalában kellő tájékozottságot szerezhet- tek. Elméleti továbbképzésük végett szakirodalmi t a n u l m á n y o k a t kellett tenniök az intézeti tanárok ú t m u t a t á s a és t á m o g a t á s a mel- lett, s psedagogiai és szaktudományi házi dolgozatokat kellett ké- szíteniük. A m i n t a p r o g r a m m m a g á t kifejezte, a jelöltek elméleti továbbképzése túlnyomólag az «önképzés jellegével" bírt.
Maga ez a jelleg sokat volt támadva. Tényleg t á m a d h a t ó is, főleg m i n t egyoldalú elv. De ez m é g kisebb b a j v o l n a ; a nagyobb baj az, bogy ez az egész p r o g r a m m kigondolva mégis j o b b a n volt, mint végrehajtva. A végrehajtás jellemzésére elég lesz t a l á n any- nyit fölemlítenem, bogy a p r o g r a m m végrehajtása tiszteletbeli mellékfoglalkozásként volt rábízva a polgári képzőknek k ü l ö n b e n is a szélsőségig túlterhelt tanáraira.
Mielőtt ezen sokat támadott tanfolyam további sorsát vázo- lom, két dolgot akarok konstatálni. Egyik az, hogy a t a n f o l y a m szervezésével m á r intézményileg túlhaladtuk azt a bizonyos nyu- gateurópai n i v e a u t ; a másik, bogy a tanfolyam, által ismételten és fokozottabb mértékben érvényesült a kiválogatás elve. Főleg ezen utóbbi körülménynek t u d o m be, bogy a t a n f o l y a m tizenkét éves fennállása óta kibocsátott jelöltjei képzőintézeti t a n á r i állásukban m i n d e n illetékes tényező elismerését kivívták m ű k ö d é s ü k által.
A tanfolyam csakhamar támadások tárgya lett. Most m á r volt mit támadni, m e r t ez kifejezetten a képzőintézeti t a n á r o k képzésére szerveztetett s ennélfogva tisztán ebből a szempontból volt bírálat tárgyává tehető. Akkor került az ügy e Társaságban is többszörös megbeszélés a l á . A t á m a d á s czélpontja természete- sen a szervezet leggyöngébb o l d a l a : az elméleti továbbképzésre vonatkozó intézkedések ellen irányult. Helyteleníttetett a tovább- képzésben alkalmazott elv (az <(önképzés»); kétség nyilvánult az iránt, hogy a polgári képzők (főkép a férfiak képzője, az ú. n . Pse- dagogium, mert a m a g y a r lovagiasság kihagyta a támadásból a nők iskoláját) egyáltalában képesek volnának m a g a s a b b t u d o m á -
nyos képzést adni, s aztán a tétel teljessége kedvéért kétségbe vo- natott, bogy bármiféle intézet képes legyen erre, hacsak n e m egyetem a neve. Olyan kizárólagossággal volt ez hangoztatva, hogy egy lépéssel tovább menve, már a n n a k a kimondása követ- kezett volna, hogy m i n d e n ú j f a j t a magasabb iskola kárára van a magyar k u l t u r á n a k , m e r t veszélyezteti annak egységes nemzeti szellemét, a m i t csak az egyetem monopoliuma által lehet biz- tosítani.
E z e n egyoldalú támadásokkal szemben a Psedagogium ta- nári kara, b á r m a g a sem nagyon lelkesedett a szervezetért és egy ezelőtt kilenez évvel a kormányhoz intézett fölterjesztésében nyíl- tan kifejezte, hogy az eredeti szervezet mellett a képzés sikeréért felelősséget n e m vállalhat, mégis védelmére kelt a tanfolyamnak, a m i r e m á r csak a zászló becsülete is kötelezte; kiemelte a szer- vezet jó oldalait és megengedte, sőt követelte a m a g a részéről is, az elméleti képzés intensitásának hathatósabb biztosítékait.
Sebestyén Gyula volt az, a ki itt tartott előadásában a kér- dés mindenik oldalát számba vette s a r r a az eredményre jutott, hogy a képzés gyakorlati részének minden föltétele megvan a Píedagogiumban, az elméleti részének pedig az egyetemen.
I n n e n kezdve azután ebben a minden szempontot mérlegelő irányban tárgyaltatott tovább a kérdés a képzőintézeti tanáregye- sület, m a j d a millenniumi kongresszus tanácskozásaiban. Fokoza- tosan megszilárdult az egyetértés a r r a nézve, hogy mely szem- pontoknak kell a kérdés megoldásában érvényesülniök, s nagyobb- részt az érvényesülés m ó d j á r a nézve is.
A főszempontokat a következőkben sorolom f e l :
Első az, hogy lanítókból kell a képzőintézeti tanárokat nevelni. Ezt az ügy minden stádiumában, m i n d e n vitázó fél elfo- gadta alapúi. Csak abban volt eltérés, hogy némelyek a polgári képzőkön keresztül, mások közvetlenül akarták az okleveles taní- tókat az egyetemre küldeni.
Második a kiválogatás elve. Láttuk, hogy a polgári képzők köz- beiktatásával való képzésnél ez az elv két fokozatban is érvényesül.
A kik a tanítókat directe az egyetemre kívánják bocsátani, azok sem kívánják ezen jogosítványt a tanítói oklevélnek föltétlenül, h a n e m csak a kitűnő okleveleknek.
Harmadik, a mi vita tárgya sem volt, annyira hozzátartozó- n a k tekinti mindenki a képzőintézeti t a n á r qualitásáról alkotott
fogalomhoz, az, hogy a képzőintézeti tanárnak, első sorban min- den tanárok között, szüksége van alapos elméleti és gyakorlati paedagogiai képzettségre.
Negyedik az alkalmazhatóság szempontja, a mely meg- kívánja, hogy a képzőintézeti t a n á r a középiskolainál szélesebb kötni szakcsoportra legyen képesítve.
Ötödik az a követelmény, hogy a képzőintézeti t a n á r szak- tudományi képzettségének színvonala se álljon alantabb fokon, mint a középiskolai tanáré; ezt követeli az a helyzet, a melyet a képzőintézeti tanárság közoktatásunk rendszerében, m i n t a nép- oktatásügy vezető eleme elfoglal; megköveteli továbbá a jelölt
philosophiai műveltsége, a melyhez hozzátartozik, hogy legalább egy t u d o m á n y á g b a n a n n a k egész rendszerét áttekinteni tudó tájé- kozottsága legyen, hogy ebben tájékozást szerezvén a t u d o m á n y o s módszerek felől, ez által a t u d o m á n y o s gondolkozás m a g a s l a t á r a föl bírjon emelkedni.
Az első pontba belejátszik egy nagyjelentőségű kérdés, a melyet ú j a b b időben több oldalról is feszegettek, ez a tanítók egyetemre bocsátásának kérdése. Sokkal többféle tekintet kíván figyelembe vételt ezen kérdés megítélésében, semhogy itt, ez alka- lommal tárgyalásába bocsátkozhatnám. Csak álláspontom jelzése végett kívánok annyit megjegyezni, hogy úgy a tanítóképzésnek, mint a tanítóknak érdekében n e m tartom azt kívánatosnak. Nem azt jelenti ez, m i n t h a megengedhetőnek tartanám, hogy azok előtt, a kiket hivatásérzetük vagy sorsuk a tanítói pályára vetett, a to- vábbi előhaladás útja hatalmi eszközökkel elzárassék, vagy m i n t h a n e m követelném m a g a m is, hogy ú t és mód n y ú j t a s s é k nekik arra, hogy tehetség és t a n u l m á n y árán a legmagasabb tanítói állásokig eljuthassanak, — de épen csak ez a követelmény az, a m i b e n a dolog lényegét látom s e mellett mellékkérdés az, hogy melyik úton j u s s a n a k el o d a ; legfennebb azt a kívánalmat lehet fölállí- tani, hogy az út lehetőleg könnyű és biztos legyen. Egy olyan in- tézetben van szerencsém szolgálni, a mely a t a n í t ó k n a k épen ezt a szolgálatot van hivatva megtenni. H u s z o n h a t év óta ezernél több tanítót vezetett ezen intézet a polgáriskolák, felsőbb keres- kedelmi-, felsőbb leányiskolák és tanítóképzőintézetek t a n á r i és igazgatói állásaira és tanfelügyelői állásokra. Yezette őket egy teljesen az ő szükségletükhöz szabott rendszeres t a n m e n e t b e n , a m i t az egyetemen soha föl n e m találhattak volna, hiszen m é g
középiskolai kartársaik is, a kikhez pedig az egyetem leginkább alkalmazkodik, vajmi ritkán örvendhetnek egy ilyen tanmenet- nek. Vezette őket úgy, hogy ki-ki előre haladván a tehetségének megfelelő fordulópontig, ott biztos állásban megállapodhatott, és vezette minimális anyagi áldozatok koezkázatával részükről. így látva a dolgot, n e m tudom elhinni, hogy az egyetemre bocsátás á b r á n d j á é r t hevülök tiszta tudatában legyének a n n a k , hogy milyen meglevő előnyöket akarnak ők fölcserélni több m i n t kétes jövőjű ábránd j ükért.
Ezen némileg ide tartozó kitérés után visszatérek tárgyamra.
Az volt a föladat, hogy azon öt pontban fölsorolt követelmények teljesítésére alkalmas szervezet találtassák.
Minden okos és egészséges r e f o r m n a k első sorban a meglevő alapot kell számbavennie és h a lehet, azon fejleszteni a dolgot tovább.
E z t látjuk a Közokt. Tanács javaslatában is nyilvánulni, mely az eddigi szervezetből megtartotta azt, hogy a polgári kép- zőket legjobb sikerrel végzettek közül válogattassanak a jelöltek, azonban továbbképzés végett két évi egyetemi tanulmányra utalja őket. Van ugyan a javaslatnak egy pontja, a mely azok részére, a kik a polgári képzőket n e m végezték, nyitva hagyja az útat, hogy négy évi egyetemi tanulmánya és bizonyos más föltételek teljesí- tése u t á n képesítő vizsgálatra jelentkezzenek. De ezt az alternatí- vát kidolgozatlanul hagyja a javaslat, az a p o n t csak föntartásnak látszik a jövő eshetőségekre és a kizárólagosság színét a k a r j a távol- tartani, de a javaslatnak összes többi intézkedései az első alter- natívára vonatkoznak, az van benne kidolgozva.
Lássuk, hogy ez a rendszer hogyan elégíti ki a fölállított követelményeket.
Maga a fölvételi föltétel m á r eleget tesz a két első követel- ménynek. Igen jól előkészíti a h a r m a d i k a t is, a m e n n y i b e n ezek a jelöltek az elemi és a polgári tanítóképzőkben m á r hét éven át részesültek elméleti és gyakorlati pedagógiai képzésben és az ehhez szükéges philosophiai előtanulmányokban. Hosszú időn át volt foglalkoztatva értelmük ilyen irányban s kellően elő van ké- szítve arra, hogy rendszeres philosophiai és pedagógiai tanulmá- nyokkal ismereteik rendeztessenek. Eleget tesz a fölvételi föltétel a negyedik követelménynek is, talán még túlzott mértékben is, úgy, hogy a polgári képzők szakcsoportjainak terjengősségét még
korlátozni lehet a tanfolyam szákcsoportjainak összeállításában a nélkül, hogy a képzőintézeti szükségletet megszűnnénk kielégíteni.
H á t r a van még az ötödik követelmény. Ez volt az eddigi szervezetnek is Achilles-sarka. H a egymagában állana, n e m v o l n a nehéz a megoldás, de inert együtt kell teljesülnie a negyedikkel s még bozzá a harmadikkal, alig leküzdhető nehézségnek fog föl- tűnni. Azok részéről, a kik a képzőintózeti tanárok képzését elejé- től végig az egyetemre akarták bízni, még csak kísérletét sem lát- t a m ezen nehézség megoldására vonatkozó javaslatnak, sőt m é g a nehézségek számbavételét sem. Vegyük tehát m o s t számba az ő alapjukon. Az volna a kívánalom, hogy tanítói oklevéllel, vagy esetleg érettségivel biró fiatal ember belépvén az egyetemre kép- zőintézeti tanárjelöltnek, ott négy vagy öt év alatt, először: széle- sebb körű pbilosophiai és pasdagogiai készültségre tegyen szert, mint a m e n n y i középiskolai tanárjelölt kartársaitól megkívánta- tik, másodszor: több szaktárgyat t a n u l j o n mint amaz, s harmad- szor : hogy mégis azzal egyenlő magas színvonalra emelkedjék szaktudományi képzettsége. Ezeken felül, ha érettségis volt az illető, még pótlólag a népiskolai paedagogia gyakorlatában kell készültséget szereznie, ha pedig tanító volt, ki kell pótolnia a kö- zépiskola és a képzőintézet tantervében mutatkozó tárgykülön- bözetet.
Az ilyen kísérlet eredményét úgy képzelem m a g a m n a k , bogy vagy megbukik száz jelölt közül legalább kilenczven, n e m t u d v á n megfelelni a követelményeknek, vagy pedig le kellene szállítani a követelményeket, a szaktudományi készültségben addig a mértékig, a mely még föltétlenül megkövetelendő a tanártól, a mely mérték a tanítási anyag fölötti uralkodást biztosító tárgyismeretben áll.
Ezt a mértékét a szakképzettségnek azonban a polgáriskolai ta- nítóképző is megadja, ezért n e m szükséges az egyetemet v e n n i elő, sőt ezen czélért fölösleges volna az egész továbbképző tan- folyam.
A tanácsi javaslat a nehézség megoldását következőleg ter- vezi. Csoportosítja ugyan a tárgyakat a képzöintézeti szükséglet- nek megfelelő csoportokban, de a továbbképzés egész súlyát túl- nyomóan egyetlen tárgyra veti, a mely a szakcsoportból a jelölttől szabadon választható s melyet a tervezet főtárgynak nevez. A kö- vetelményeket erre néze így í r j a k ö r ü l : «A főtárgyból megkövetel- tetik a tudományág alapos ismerete és átértése, tájékozottság a
tudományos módszerekben és segédeszközökben s n é m i jártasság önálló alkalmazásukban.® Konkrétebb képet alkothatunk az itt körülírt színvonalról, ha a középiskolai tanárképesítő szakvizsgá- latának követelményeit tekintjük mértéknek. Hogy ez a czél elér- hető lesz, arról a következő megfontolások biztosíthatnak: a pol- gáriskolai képesítő vizsgálat az egyes tárgyakból részben többet, részben valamivel kevesebbet követel m i n t a középiskolai alap- vizsgálat, általában azonban n e m m a r a d ez alatt. Az egyenlőnek tekinthető alapon azután m i n d a középiskolai, m i n d a képzőintézeti tanárjelöltnek két év fog rendelkezésére állani, hogy a szakvizs- gálat követelményeire elkészüljön. A képzőintézeti tanárjelöltre kedvezőbb, hogy erejét egyetlen tárgyra összpontosíthatja, a mi viszont időt enged neki, hogy philosophiai és paedagogiai tanul- mányokkal bővebben foglalkozzék m i n t középiskolai kartársa.
S a várható siker megítélésében n e m hagyandó figyelmen kivül, hogy a képzőintézeti t a n á r i t a n f o l y a m o t mind egyénenként kivá- logatott jelöltek fogják látogatni.
A szakcsoportok melléktárgyaiból annyi tárgyismeretet kí- ván a tervezet, a m e n n y i a t a n á r t az iskolai anyag fölötti uralko- dásra képesíti. Ezt m á r a polgári képzők által megadottnak kell tekintenünk, a tanfolyam föladata itt csak a meglevő színvonal fentartása leend. E n n e k eszközei lehetnek: n é h á n y órai colle- ginm hallgatása colloquiummal, hospitálás és gyakorlati tanítás a melléktárgyakban is, demonstratív tárgyakban az iskolai demon- stratiók gyakorlása; esetleg át lehet venni az eddigi tanfolyam programmjából egy-egy képzőintézeti és népiskolai t a n k ö n y v ta- n u l m á n y o z á s á t és erről referálást. Figyelembe veendő még, hogy a midőn a jelölt a melléktárgyakkal rokon főtárgy beható tanul- mányozásával megszerzi a tudományos gondolkozás képességét, ennek szempontjait alkalmazni fogja a mellékszakokban meglevő tárgyismeretére is s így a tanfolyam eredményeként azokban is a színvonal emelkedését lehet várni. Különben a középiskolai tanár- jelöltnek is van főtárgya, vagy választ m a g á n a k főtárgyat t a n á r
korában, a mivel behatóbban foglalkozzék, s az ebben fölmutatott tájékozottság ós eredmények u t á n ítéltetik meg t u d o m á n y o s színvonala.
Ilyen módon oldja meg a javasolt szervezet a nehezen össze- egyeztethető követelmények együttes kielégítését. Nem mondom, hogy m á s megoldás n e m lehetséges, de m á s t még senki sem m u -
tátott. Ebben pedig, m i n t végrehajtható tervezetben, a képzőinté- zeti tanárképzés föladatának legnagyobb nehézségeit is kielégítő módon megoldottnak tekinthetjük.
A képzés gyakorlati részét az eddigi tanfolyam p r o g r a m m j a kiterjesztette nemcsak a tanítási gyakorlatokra, h a n e m a képző- intézeti internátus, convictus felügyeletében és vezetésében és az administrationalis teendőkben való segédkezésre is. Mindezekből az ú j tervezet csak a tanítási gyakorlatot (képzőben és népiskolá- ban) hagyja meg, a többit m i n d mellőzi. A tanítási gyakorlatot is, tekintettel a megelőző iskolákban végzett ilynemű gyakorlatokra, a m i n i m u m r a szállítja le, hogy m e n n é l kevésbbé legyen a jelölt elvonva egyetemi tanulmányaitól. Hogy a gyakorlat megszorításá- ban n e m túlzott-e egy kissé a javaslat, azt kérdés tárgyává lehet tenni. Talán azon természeti törvény hatása nyilvánult itt, a mit az inga követ. Ez, h a kiütött egyik oldalra, azután ki kell neki ütni a másikra is. Az eddigi szervezet a gyakorlati oldal felé ütött ki, az ú j szervezet az elméleti oldal felé mutat kitérést. De a m i n t az inga idővel megállapodik az egyensúlyi helyzetben, úgy itt is várhatjuk a jövőtől és rábízhatjuk a helyes egyensúly létesítését.
H a t á s nélkül m á r most sem fog m a r a d n i az a körülmény, hogy a jelöltek anyaintézeteik kötelékében fognak m a r a d n i s az egész tanfolyam alatt folyvást szemlélhetik azok belső életét. A gyakor- lat m a j d ki fogja találtatni, hogy mikép lehet ebbe a passiv t a n u l - m á n y b a némi actir elemet is belevinni a f ő t a n n l m á n y károsítása nélkül.
A képzés feladatainak összefoglalására, különösen pedig a gyakorlati képzés megadására, a jelöltek felügyeletére, t a n u l m á - nyaik ellenőrzésére, támogatására és kiegészítésére a javaslat collégiwmokat tervez. Általában az Eötvös-collegiuméhoz h a s o n l ó szerepet szán ezeknek.
Collegium közreműködésére itt még nagyobb szükség van, m i n t . a középiskolai tanárképzésben. Az egyetem philosophiai facultása ha n e m tisztán középiskolai tanárképző is, de főkép az.
Ehhez a feladathoz alkalmazkodik leginkább. S ha ennek daczára hézagokat hagy a középiskolai tanárjelölt szükségleteinek kielégí- tésében, a n n á l inkább valószínű a hézagok föllépése a képzőinté- zeti tanárjelölt egyetemi t a n u l m á n y a i b a n , a ki t a n u l m á n y a i köze- pén ugrik be az egyetemi leczkék közé. Az ú j t a n u l m á n y o k a t az addigi alapba belekötni, s általában a hallgatott leczkék csoportját
lehetőleg rendszeres t a n m e n e t t é összefűzni itt még kevésbbé nél- külözhető, m i n t a középiskolai tanárképzésben. A gyakorlati ki- képzés is ezen collegiumokra lévén bízva, azokban nagyobb mér- tékben concentrálódnak a tanárképzés föladatai, mint az Eötvös- collegiumban.
A férfijelöltek collegiumát a P e d a g o g i u m b a n , a nőjelöltekét az Erzsébet-iskolában helyezi el a javaslat. T e h á t a jelöltek anya- intézeteiben, de az azokban levő polgári képzőktől és többi isko- láktól független szervezetben. A jelöltek csekély száma n e m is engedi meg önálló collegiumok állítását, de ettől eltekintve is, ezen intézetek a n n y i r a egyesítik m a g u k b a n a collegiumok fölada- tainak teljesítésére szolgáló föltételeket, hogy teljesen indokolatlan volna azokat föl n e m használni.
É p e n ez a tervezet egyik főjellemvonása, hogy meglévő in- tézményeinket igyekszik fölhasználni ezen ú j czélra. Talán n e m csak a saját elfogultságom láttatja velem úgy, hogy igen szeren- csésen használta föl azokat ezen sok nehézséget rejtő feladatnak m i n d e n irányban kielégítő megoldására; megerősít ebben a hitem- ben az, hogy az első sorban érdekelt tényezők megnyugvással fogadták a tervezetet.
S jól esik elgondolnom azt is, hogy képzőintézeti tanárkép- zésünk tervezetét, épen úgy, m i n t a n n a k idején polgáriskolai tanítóképzésünkét, m a g u n k csináltuk meg, n e m m e n t ü n k külföldre mintáért. Sőt, ha a végrehajtás megvalósítja azt, a mit a javaslat tervez, akkor a külföldnek lesz m a j d oka m i n t á t venni ezen intézményekről.
Budapest. KövÁcs -JÁNOS.
