Gyomismeret

Gyomismeret

Gyombiológiai és gyomszabályozási ismeretek modul

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A tantárgy oktatásának célja a legfontosabb gyomnövények bemutatása, életforma rendszer szerinti csoportosítása.

Fontosabb témakörök:

- A gyom fogalma, jelentősége a termesztésben

- Gyomfelvételezési módszerek, a felvételezés szempontjai - A gyomnövények életformarendszer szerinti csoportosítása - A gyomnövények szaporodásbiológiája

- A kultúrnövények és gyomnövények kompetíciója - A kultúrnövények és gyomnövények allelopátiája - A gyomnövények részletes ismertetése

Bevezetés

2

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A gyomnövény fogalma

PETHE (1805): „Dudva alatt most minden olyan plántát értünk, mely az önként termesztett plánta között, a neki szabott helyen magában vadon terem, legyen bár az a leghasznosabb plánta magában.”

BALÁS (1876): „Gyom, gaz, dudva alatt olyan növényeket értünk, melyek művelt növényünk között akaratunk ellenére megjelenvén, azokból tért és tápanyagot elfognak, és rendszeres növekedésüket gátolják.”

CSERHÁTI (1899): „Gyomnak mondunk minden olyan növényt, amely akaratunk ellenére fordul elő ott, ahol valamely növényt termelünk. A gyom károsítja a termést, mert csökkenti a hozamot, és esetleg rontja a minőséget.”

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A gyomnövény fogalma

UJVÁROSI (1957): „Általános értelemben azokat a növényeket, amelyek az ősi természetes növényzetben nem fordulnak elő csak kultúrterületeken, vagy az ősi vegetáció tagjai, de kultúrterületeken alkalmazkodásuk következtében teret hódítottak, gyomoknak szoktuk nevezni.”

HUNYADI (1974): „Gyomnövénynek nevezünk bármelyik fejlődési stádiumban levő olyan növényt vagy növényi részt (rizóma, tarack, hagyma, hagymagumó stb.), amely ott fordul elő, ahol nem kívánatos.”

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A gyomnövények jelentősége, hazai elterjedése

– A ma élő növényfajok számát 500 ezerre becsülik, amelynek fele – két harmada lehet ismert

– 6.700 gyomnövényfaj a mezőgazdasági területeken fordul elő.

– 200 azoknak a gyomfajoknak a száma, amelyek világviszonylatban gondot okoznak a mezőgazdasági termelésben.

– 76 gyomfaj sorolható a világ legveszélyesebb gyomjai közé – 18 (24, 48) faj kiemelkedő jelentőségű.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A gyomnövények jelentősége, hazai elterjedése

Az országos gyomfelvételezések nemcsak az előforduló fajokról (I.

Országos Gyomfelvételezés [1947-1953], 805 faj), hanem azok fontosságáról (dominanciájáról) is felbecsülhetetlen értékű információt szolgáltattak nemzetközi, de különösen hazai viszonylatban.

A felvételezések időszaka alatt jelentős változások történtek az egyes gyomfajok elterjedésében (I. Országos Gyomfelvételezés: 1947- 1953; II. Országos Gyomfelvételezés: 1969-1971; III. Országos Gyomfelvételezés: 1987-1988; IV. Országos Gyomfelvételezés:

1996-1997; V. Országos Gyomfelvételezés: 2007-2008), dominancia-sorrendben elfoglalt helyében, és ezekkel összefüggésben a gyomfajok jelentőségének megítélésében.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A hetvenes évek kezdete és a nyolcvanas évek vége között az intenzív gyomirtó szer felhasználás mellett mindössze 0,9%- kal csökkent az összes gyomborítás.

A legfontosabb 20 gyomfaj borítása nem csökkent, hanem 19,53%-ról 23,67%-ra emelkedett, ami a legelterjedtebb fajok körében a herbicid-rezisztens biotípusok megjelenésével és elterjedésével is kapcsolatos.

A gyomnövények jelentősége, hazai elterjedése

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A gyomnövények jelentősége, hazai elterjedése

A domináns gyomnövények közül figyelemre méltó az évelő Cirsium arvense, amely a III. (1987-1988) és a IV. (1996-1997) Országos Gyomfelvételezés között a 8. helyről az 5.-re került előre.

Solymosi és Nagy (1998) szerint ebben a biológiai sajátosságai és a szulfonilkarbamid-rezisztens biotípusainak megjelenése játszhatott szerepet.

A III. (1987-1988) és IV. (1996-1997) Országos Gyomfelvételezés között eltelt tíz évben a szántóföldeken az összes gyomborítás 24,5%-ról 29,1%-ra növekedett, a legfontosabb 20 faj borítása 28,48%-ot tett ki. Ez a változás közel 5%-os gyomborítás növekedést jelent országosan a legelterjedtebb fajok esetében.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Az V. Országos Gyomfelvételezés adatai [2007-2008], (Novák és mtsai, 2009)

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Gyomfelvételezési módszerek

A Balázs-Ujvárosi gyomfelvételezés

A gyomnövények országos elterjedésének felmérését (1949, 1952) a saját és Balázs módszerével végezte

Előnyei:

Statisztikailag kezelhető, az adatokat számítógéppel fel lehet dolgozni.

Az egyes értékek adatai konkrét területborítást jelentenek, ezekkel számtani műveleteket lehet végezni.

A gyomfelvételezési kijelölt négyzeteken becsléssel állapítjuk meg a fajok borításának mértékét, nem igényel mérési eszközöket

A becslési módszereknek – mint amilyen ez is – a kritikája az, hogy erősen szubjektívek, vagyis függenek minden egyes felmérő egyéni felkészültségétől, gyakorlottságától

Értékintervallumai a gyomfajok szerinti borítottság kis eltéréseit is érzékeltetik

A felvételezések azonos helyen megismételhetők

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Gyomfelvételezést segítő keret

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Az Ujvárosi-féle skála értékszámai

Novák és mtsai, 2009

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A Balázs-féle felvételezési négyzet

+ :0,62%

1 :3,12%

2: 6,25%

3: 12,5%

4: 25%

5: 50%

Novák et al. 2009

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

1 érték = 3,12%

3,

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

2 érték = 6,25%

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

3 érték = 12,50%

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

4 érték = 25%

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

5 érték = 50%

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A gyomfelvételezések szempontjai

• A gyomfelvételezések időpontja: az határozza meg, hogy mi a célunk a felvételezéssel

o Posztemergens vegyszeres gyomirtási technológiák pontos tervezése: a felvételezéseket az állománykezeléseket megelőzően kell elvégezni.

o Terület gyomflórájának összetétele:

— gabonaszakaszban: tavasz végi vagy nyár eleji felvételezés adja a legtöbb információt, ill. a tarló felvételezése.

— kapásszakaszban: nyár elején célszerű a gyomfelvételezést elvégezni.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A gyomfelvételezések szempontjai

• A gyomfelvételzési helyek kijelölése: a mintaterületeket úgy célszerű kijelölni, hogy az azokon elvégzett felvételezés során a legtöbb és legmegbízhatóbb információt kapjuk a táblára vonatkozóan, (hurokszerű, sakktábla szerű).

• A gyomfelvételezési mintaterületek nagysága: általánosan elfogadott a 2×2 méteres mintatér.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A gyomnövények életforma rendszere

Az életforma a növényeknek a termőhely hatásaira kialakult megjelenési formáját jelenti.

– a vegetációkutatás mérföldköve a Raunkiaer által 1907-ben megalkotott életformacsoport rendszer.

– Ujvárosi 1952-ben, az első országos gyomfelvételezések során szerzett tapasztalatai alapján, a hazai viszonyokra módosította.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A növény alkalmazkodása az időszakosan kedvezőtlen körülményekhez (szárazság, hideg), amelyeket mag alakban vészel át. Életciklusuk nem haladja meg a 13 hónapot.

– Ősszel kelő, áttelelő, tavasszal magot érlelő egyévesek (T₁)

Vegetációs idejük rövid, mag alakban vészelik át a meleg, száraz hónapokat.

Optimális csírázási hőmérsékletük 10-14°C.

Őszi kalászosok, őszi káposztarepce, pillangósok gyomjai.

Stellaria media – tyúkhúr, Capsella bursa pastoris – pásztortáska, Veronica spp. – veronika fajok, Lamium spp. – árvacsalán fajok, Poa annua – egynyári perje.

Egyéves gyomfajok (Therophyta, T)

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

– Ősszel és tavasszal egyaránt csírázó, nyár elején érő egyévesek (T₂)

Nagyobb termetűek, mélyebben gyökereznek, a meleget és a szárazságot is jobban elviselik, a nyarat mag alakban vészelik át.

Optimális csírázási hőmérsékletük 4-8°C.

Őszi kalászosok, őszi káposztarepce, kora tavaszi vetésű növények gyomjai

Papaver rhoeas – pipacs, Galium aparine – ragadós galaj, Consolida spp. – szarkaláb fajok, Centaurea cyanus – kék búzavirág, Bromus spp. – rozsnok fajok.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

– Tavasszal kelő, nyár elején magot érlelő egyévesek (T₃)

Nagy vegetatív felülettel rendelkeznek, mélyen gyökereznek, nyárra érlelnek magot.

Optimális csírázási hőmérsékletük 8-14°C.

Kora tavaszi vetésű növények, kalászos gabonák, kapás kultúrák gyomfajai.

Sinapis arvensis – vadrepce, Avena fatua – hélazab, Thlaspi arvense – mezei tarsóka, Raphanus raphanistrum – repcsényretek.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

– Tavasszal kelő, nyár utólján magot érlelő egyévesek (T₄)

Ebbe a csoportba sok, jelentős kárt okozó, esetenként nehezen irtható, nagy méretű gyomfaj tartozik. Jól alkalmazkodtak a nyári szárazsághoz és a nagy meleghez. Az őszi fagyok hatására elpusztulnak.

Optimális csírázási hőmérsékletük 18-30°C.

Kapás kultúrákban károsítanak, jellemzőek gabonatarlón is. A mezőgazdaságilag hasznosított területen bárhol megtalálhatók, és a ruderáliákról sem hiányoznak.

Amaranthus spp. – disznóparéj fajok, Chenopodium spp. – libatop fajok, Ambrosia artemisiifolia – parlagfű, Abutilon theophrasti – selyemmályva, Datura stramonium – csattanó maszlag, Xanthium spp. – szerbtövis fajok, Echinochloa crus-galli – közönséges kakaslábfű, Setaria spp. – muhar fajok, Digitaria sanguinalis – pirók ujjasmuhar.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

– Az első telet tőlevélrózsa, a másodikat mag alakban élik át.

– A kétéves kultúrákhoz alkalmazkodtak szántóföldi körülmények között, ezért a rendszeresen művelt területeken ritkán fordulnak elő, de évelő pillangósokban és ültetvényekben megtalálhatók.

Kétéves gyomfajok (Hemitherophyta, HT)

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

– Fásszárúak (Chamaephyta, Phanerophyta)

– A mocsári és vízi gyomnövények (Hydatophita, Helophyta) – A talajszintben telelő évelő gyomfajok (Hemikryptophita)

Áttelelő szerveik – törpe szár, gyöktörzs – függőleges állásúak. Földbeli szerveik segítségével vegetatív úton önállóan nem képesek szaporodni.

– Bojtos gyökérzetűek H₁

Caltha palustris – mocsári gólyahír, Rannunculus acer – réti boglárka

– Indás évelők H₂

Ranunculus repens – kúszó boglárka, Poa trivialis – soványperje

– Szaporodásra képes gyökerűek H₃

Symphytum officinale – fekete nadálytő, Melandrium album – fehér mécsvirág, Rumex obtusifolius – réti lórom

– Szaporodásra nem képes karógyökerűek H₄

Ononis spinosa – tövises iglice, Eryngium campestre – mezei iringó

– Ferde, föld alatti szárúak H₅

Plantago spp. – útifű fajok, Artemisia vulgaris – fekete üröm

Többéves, évelő, többször virágzó növények (Polycarp növények)

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Tarackkal, szaporítógyökérrel , gumóval vagy hagymával szaporodó és áttelelő gyomok.

– Tarackosok G₁

Módosult földalatti hajtásukkal (tarack, rizóma) szaporodnak és telelnek át.

A legtöbb ide tartozó faj elsősorban vegetatív úton szaporodik, bár egyes fajok magprodukciója is jelentős lehet.

A tarack vékony, hosszú szártagú, módosult hajtás; nóduszokkal szabályosan tagolt, amelyeken szaporodást szolgáló, allevelekkel borított rügyek (axillaris rügy) találhatók.

Elymus repens – tarackbúza, Calystegia sepium – felfutó sövényszulák, Equisetum arvense – mezei zsurló, Urtica dioica – nagy csalán

A rizóma, funkcionálisan és felépítésében megegyezik a tarackkal, de attól méretben eltér. Vastagabb és rövidebb szártagú, ezért a rügyek sűrűbben találhatók rajta.

Sorghum halepense – fenyércirok, Phragmites australis – nád

Talajban áttelelő évelő gyomfajok (Geophyta, G)

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Az Elymus repens tarackja (sematikus rajz)

(Hunyadi – Kazinczi, 2000)

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A Sorghum halepense rizómája (Bíró Krisztina rajza)

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

– Gumósok G₂

A földbeli száruk helyenként megvastagodva gumóvá módosul, raktározásra alakul át. Az így keletkezett gumókkal telnek át, és ebből fejlődnek az új növények.

Cyperus esculentus – mandulapalka, Stachys palustris – mocsári tisztesfű, Mentha arvensis – mezei menta

– Hagymások és hagymagumósok G₄

Szántóföldi hagymás növény ritkán előfordul, inkább a mezsgyére szorulva, mint egyéb tipikus gabona gyomok: Allium atropurpureum.

Colhicum autumnale – őszi kikerics

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

– Szaporítógyökeresek G₃

A szaporítógyökéren elszórtan endogén eredetű, szabadon álló vagy rejtett adventív rügyek vannak, az áttelelést és a szaporodást is segíti.

A szaporítógyökerek többnyire vízszintesen futnak, az ezekből eredő gyökerek viszont függőleges lefutásúak és igen mélyre hatolnak.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A módosult gyökéren a talajfelszíntől számított 30-40 cm-es mélységig szaporodásra alkalmas járulékos rügyek képződnek, gyökerük minden részéből képesek új növény létrehozására. Kártételük jelentős, az ellenük való védekezés nehéz és költséges.

Convolvulus arvensis – apró szulák, Cirsium arvense – mezei aszat, Asclepias syriaca – selyemkóró, Cardaria draba – útszéli zsázsa, Linaria vulgaris – közönséges gyújtoványfű

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Az Asclepias syriaca szaporító gyökere

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A gyomnövények szaporodása

– A magvak segítik az egyéves növények túlélését és a faj fenntartását. A gyomok egy része nagy magtömeget érlel, és a magvak kelése gyakran évekig elhúzódó, vontatott.

– Az egyéves gyomnövények potenciális fertőzőképességét a fajokra jellemző magprodukció és a talajban lévő életképes magvak mennyisége határozza meg.

– A gyomnövények magprodukciója igen széles határok között mozog.

– hélazab (Avena fatua) néhány száz darab egyedenkénti szemtermés

– szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) 110-140 ezer db magot érlelhet növényenként, más fajok még ennél is többet.

– Az elhullatott magvak a talajba kerülve gazdagítják annak gyommagtartalmát, az ún. seed-bank-ot, növelve ezzel a kártétel forrását és nagyságát.

A gyomnövények szaporodása magvakkal

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Az évelő gyomokat igen hatékony vegetatív szaporodásmódok jellemzik.

Jelentősége, hogy az utód kezdeti fejlődéséhez több tápanyag áll rendelkezésre.

Jellemző továbbá a fajok erős regenerálódási képessége.

– Föld feletti részekkel szaporodó növények. Az ide tartozó fajok indákkal (Ranunculus repens – kúszó boglárka), sarjhagymákkal (Allium vinale – bajuszos hagyma szaporodnak.

Szántóföldön kisebb a jelentőségük, inkább a természetes gyepek, kaszálók növényei.

Az évelő gyomnövények szaporodása

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

– Föld alatti részekkel szaporodó növények. Tarackos, rizómás, felszíni függőleges törpe szár és szaporodásra képes karógyökérrel rendelkező vagy szaporító gyökeres gyomok.

Nagyon jól alkalmazkodtak a rendszeres talajműveléshez. A művelés során, a tarackok vagy rizómák feldarabolásakor több axilláris rügy aktiválódik, vagyis a gyomnövény szaporodik.

Tarackos, rizómás (G₁) fajok: Elymus repens – tarackbúza, Calystegia sepium – felfutó sövényszulák, Sorghum halepense – fenyércirok, Phragmites australis – nád

Szaporítógyökeres (G₃) fajok: Cirsium arvense- mezei aszat, Convolvulus arvensis – apró szulák.

Felszíni függőleges törpe szár és szaporodásra képes karógyökérrel rendelkező növények (H₃): áttelelő szerve a módosult főgyökér és az ehhez csatlakozó hajtás. Szántóföldön csekélyebb a jelentőségük.

Symphytum officinale – fekete nadálytő, Melandrium album – fehér mécsvirág, Rumex obtusifolius – réti lórom

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A kultúrnövények és gyomnövények kompetíciója

Kompetíció: két vagy több egyed ugyanazon időben ugyanazon tényező megszerzésére irányuló törekvése (versengés a környezeti tényezők megszerzéséért), nem más, mint a növény és a környezet közötti kölcsönhatás.

A konkurencia, a hozzáférhető tényezőkért folyó versengés általános jelenség a természetben. Ha valamelyik tényezőből hiány lép fel, megkezdődik a versengés. A kultúr- és gyomnövények kompetíciójának fontos területe a vízért és az ásványi tápanyagokért folytatott versengés.

Antropogén tényezők hatása (talajművelés, a tápanyagellátás, a gyomirtás, és az egyéb agrotechnikai és növényvédelmi beavatkozások).

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A gyomnövény-kultúrnövény kölcsönhatások egyik speciális területe az allelopátia. A fogalom görög eredetű, a „kölcsönös”

és a „ráhatás” szavakból származtatható. Olyan kölcsönhatást jelöl, amelyben a magasabb rendű növények, az általuk kiválasztott kémiai anyagokkal, egymás növekedését és fejlődését befolyásolják. Az allelokemikáliákkal történő ill.

allelopátiára alapozott gyomszabályozásnak még jelentős tartalékai vannak.

A kultúrnövények és gyomnövények allelopátiája

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A gyomnövények részletes ismertetése

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Egyéves gyomnövények (Therophyta, T)

T

-es gyomok

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Tyúkhúr- Stellaria media T₁

Család: Szegfűfélék – Caryophyllaceae

Elterjedése: Kozmopolita

Egyéves, fonalas mellékgyökérzettel rendelkezik. A 10-50 cm hosszú szára többnyire lecsepült vagy felemelkedő, igen ágas, az egyik oldalán végighúzódó szőrléccel.

A levelek tojásdadok vagy lapockásak, röviden kihegyezettek, az alsók nyelesek, a felsők ülők, 1-2,5 cm hosszúak.

http://67pics.com/view.php?q=F3&url=http://www.rbgsyd.nsw.gov.au/__d ata/assets/image/0004/79951/Stellaria_media_plant_620.JPG

http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://www.wnmu.edu/acade mic/nspages/gilaflora/stellaria_media.jpg

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Virága kb. 4 mm átmérőjű, fehér színű. Kora tavasztól késő őszig nyílik.

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Toktermése van. Magva szabálytalan körkörös sorokban elhelyezett mirigyszerű kiemelkedésektől bibircses, 1-1,5 mm átmérőjű, fénytelen, szürkétől feketésbarnáig. Egy növény mintegy 15000 magot terem. Csírázási optimuma 12-20 ^oC között van.

Nedvesség hatására folyamatosan csírázik.

Gyakori szántóföldi gyom, de sokkal nagyobb gondot okoz kertekben, gyümölcsösökben, szőlőkben. Árnyékos, hűvös, öntözött körülmények között lényegesen veszélyesebb gyom.

Lovaknál, marháknál, juhoknál hasmenést és bénulást okozhat.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Pásztortáska- Capsella bursa-pastoris T

Egyéves, tőlevélrózsás, kis-közepes termetű, csillagszőrös növény.

Leveleinek alakja: különböző alakú levelek a növényen (heterofília), kacúrosan szeldelt, igen változatos, lehetnek épek vagy szárnyasan hasadtak, osztottak szeldeltek. A szárlevelek , ülők, füles vállúak.

Fehér virágai hosszú, fokozatosan megnyúló fürtben állnak

(sátorozó fürt). http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://www.missouriplants .com/Whitealt/Capsella_bursa-pastoris_plant.jpg

Család: Keresztesvirágúak – Cruciferae (Brassicaceae)

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Termése: becőke. Ovális apró magvai sárgák, sárgásbarnák, pirosasbarnák, gyengén fénylők.

Az egész országban gyakori, tavasztól őszig mindig csírázik, ha a talaj elég nedves.

Minden művelt területen, minden kultúrában tömeges lehet.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Bársonyos árvacsalán- Lamium amplexicaule T

Család: Ajakosak – Labiatae (Lamiaceae)

Szártagjai sokkal hosszabbak, mint a levél, alsó levelei szívesek, kerekdedek, tompán bevagdalt-csipkések a felsők vese alakúak, szárölelők.

Virágok örvös állásúak, sűrűn összeszorulók. Virágzása március- május (nedves nyarakon szeptemberig).

http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://www.anps.org/images/henbit.jpg&img refurl

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A bársonyos árvacsalán termése négy makkocska. A makkocskák, háromhasábúak, tojásdad tetraéder alakúak.

Színe olajbarna vagy zöldesbarna, néha csak ritkásan fehéres foltok borítják, melyek porcelánszerűen fénylenek, máskor sűrűbben állnak, sőt egymással összefolynak. A makkocskák élei élesek.

Folyamatosan csírázik, a hűvösebb, csapadékosabb nyár kedvezőbb.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Az árvacsalán fajok a szántóföldi kultúrákban, különösen a gabonafélékben, kiritkult évelő pillangósokban károsító gyomnövények.

Nyári időszakban mind a tarlókon, mind a kertekben, gyümölcsösökben árnyékos helyeken megél.

Nitrogén-igényes faj, közömbös kémhatású talajokon él.

A száraz, meleg csapadékszegény környezet szaporodásukat gátolja.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Piros árvacsalán- Lamium purpureum T

Család: Ajakosak – Labiatae (Lamiaceae)

A piros árvacsalánnak a szártagjai a csúcs felé rövidülők. Az alsó levelek szíves tojásdadok, nyelesek, csipkés szélűek, a felsők kerekdedek, szárölelők.

Virágok álörvös állásúak (thyrsoid virágzat). Virágzása március- június (nedves nyarakon őszig).

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Makkocskái 2-2,5 mm hosszúak, tojásdad alakúak, simák szürke színűek.

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A szántóföldeken károsító fajok zömmel ősszel csíráznak, fagymentes teleken folyamatosan. Csírázásukhoz fényt igényelnek.

Lisztharmat fertőzésre érzékeny.

Közömbös kémhatású talajokon és a nitrogénben gazdag területeken fordul elő.

Őszi és tavaszi kalászosok gyomnövénye.

Dikamba, mekoprop, karfentrazon.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Parlagi nefelejcs – Myosotis arvensis T

Család: Érdeslevelűek - Boraginaceae

10-40 cm magas, tövétől dúsan ágas, serteszőröktől borzas növény.

Alsó levelei lapát alakúak és tőlevélrózsában állnak, többnyire nyélbe keskenyedők, a felsők ülők, mindkét oldalon érdes szőrűek.

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A szár és az oldalágak forgó levéltelen virágzatokban végződnek. A virágok kunkorban állnak, elvirágzás után erősen megnyúlnak.

Április végétől júliusig virágzik (a későbben keltek késő őszig is).

A párta csöve sárgás, karimája égszinkék színű. Termése négy résztermésre (makkocskára) esik szét. Az érett termések gyorsan csíráznak, főleg ősszel kelnek és az apró levélrózsa telel át.

Csaknem egész Európában, Észak- és Kelet-Ázsiában elterjedt - Észak-Amerikába behurcolták. A savanyú jellegű talajokon fordul elő a legnagyobb tömegben.

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Egynyári perje - Poa annua T

Család: Pázsitfűfélék – Gramineae (Poaceae)

Az egész országban gyakori, közönséges gyomnövény.

Lazabokros fű.

Magassága 5-30 cm között változhat.

Szalmaszára kopasz, hengeres, tövén lekönyöklő.

Virágzata kúp alakú, néha egyoldalú buga.

Füzérkéi kicsinyek, többvirágúak.

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Termése toklászos szem 2-3 mm hosszú, lándzsás.

Szeptember-október valamint február-márciusban csírázik 2- 30 ^oC között a szemek 40-90 %-a csírázik.

A talajművelés és a fény elősegíti a csírázását.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Közönséges aggófű - Senecio vulgaris T

Család: Fészkesvirágzatúak – Compositae (Asteraceae)

A közönséges aggófű egyéves orsógyökerű, 10-40 cm magas, szára felálló, ágas. Az egész növény szőrözött vagy kopasz.

Levelei zárt állásúak, szárnyasan hasogatottak, karéjaik fogasak, alapjuk felé kissé kiszélesedők.

Sárga színű fészekvirágzata van.

Termése kaszat. Vékony pálcika vagy orsó alakú. Hossza 0,2- 0,4 mm.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Világszerte elterjedt. A nedves, tápanyagban gazdag talajokat kedveli.

Nitrogén jelző növény.

Magyarországon mindenhol gyakori, de főleg a csapadékosabb nyugati és északi részeken.

Triazinrezisztens biotípusa ismert.

Mérgező növény (ló, szarvasmarha-májgyulladás)

Fotó: Nagy Viktor

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Borostyánlevelű veronika - Veronica hederifolia T

Család: Tátogatófélék - Scrophulariaceae

Alacsony termetű, 5-30 cm-es nagyságú, gyéren szőrös, heverő, gazdagon elágazó szárú növény. Alsó levelei átellenesek, a felsők szórt állásúak, gyéren szőrösek, nyelesek.

Apró, levélhónalji virágai négytagúak, a párta világoskék vagy lila, a párta torka fehér.

Toktermésének két részében 1-2 mag érik be. Sötétbarna színű magva 2,4- 2,8 mm hosszú, félgömb alakú.

http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://www.maltawildplan ts.com/SCRO/Pics/VRNHF/VRNHF-

Veronica_hederifolia_t.jpg&imgrefurl

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Fényigényes növény, októbertől áprilisig csírázik.

Egész országban gyakori. Kora tavasszal tömegesen jelentkezik szántóföldeken, parlagokon, gyümölcsösökben, szőlőkben, kertekben. Elsősorban őszi vetésű kultúrákban gyomosít, mert a tavaszi talajmunkákkal nagyrészük elpusztul.

Kedveli a laza, tápanyagban gazdag, vályogtalajokat.

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Perzsa veronika - Veronica persica T

Család: Tátogatófélék – Scrophulariaceae

Alacsony termetű, a tövétől ágas, földre fekvő vagy felemelkedő, 10-40 cm magas növény. Az egész növény ritkás, borzas szőrű.

Szára gyakran legyökerezik az alsó szárcsomóknál. A szár alsó részén átellenesen állnak a levelei, de a felsők szórt állásúak.

Levelei széles tojásdadok, rövid nyelűek, durván fogasak.

http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://lh4.ggpht.com/luirig/R5youZTe5BI/AAAAAAAAPn s/jBCRZOCvElk/s800/veronica_persica_4.jpg&imgrefurl

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Virágai nagyobbak mint a borostyánlevelű veronikáé, 8-12 mm átmérőjűek, világoskék színűek.

Magva 1,6-2,5 mm hosszú, csónak alakú, vastag peremű, halványsárga.

Egész évben folyamatosan képes csírázni, ezért valamennyi szántóföldi kultúrában megtalálható.

2,4-D és MCPA toleráns.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

T

-es gyomnövények

Egyéves gyomnövények (Therophyta, T)

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Mezei szarkaláb - Consolida regalis T

Mezei szarkaláb gazdagon elágazó, felálló szárú növény. A szár apró szőrökkel fedett, vagy csaknem teljesen kopasz.

Levelei két-háromszorosan szeldeltek, a szeletek fonalszerűek.

Fotó: Nagy Viktor

Család: Boglárkafélék - Ranunculaceae

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Virága azúrkék, kékes, de lehet fehéres is.

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A magányos tüszőtermés kb. 10 mm hosszú, kopasz. Magja változatos, visszás tojásdad, visszás kúp, felülete pikkelyes, szürkésbarna, fekete színű.

Meleg, laza agyag- vagy homoktalajokon található meg.

Közönséges gyom, elsősorban kalászos vetésekben, de tarlókon és utak mentén is előfordul. A vegyszeres kezelés következtében állománya meggyérült. Szőlőben is lehet állomány alkotó.

Érzékeny állatokon idegkárosodást, gyötrő szomjúságérzetet okoz (mérgező: kalkatrippin, delszolin, delkozin hatóanyag).

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Kék búzavirág - Centaurea cyanus T

Elterjedése: Délkelet-Európa, ma már majdnem az egész földön szertehurcolták.

Igen gyakori, közismert gyomnövény. Orsógyökere, gazdagon elágazó. Szára 20-100 cm magas, elágazó szürke pókhálós szőrözetű.

Fotó: Nagy Viktor

Család: Fészkesvirágzatúak – Compositae (Asteraceae)

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Levelei lándzsásak, az alsók többnyire szárnyasan vagy hármasan szeldeltek. Az alsó szárlevelek távol álló fogasak, rövid nyélbe keskenyedők vagy ülők, a felsők épek és ülők, keskeny-lándzsásak, valamennyi szürkés-zöld. Az alsó levelek virágzáskor többnyire már elszáradtak.

Magányos, végálló fészkei vannak. A virágzatai (nem érik be) kb. 2-3 cm átmérőjűek, hosszúkás tojásdadok. A külső fészekpikkelyek tojásdadok, zöldek, a belsők hosszúkásak, lazán állnak, és gyakran ibolyásan futottak.

A szélső (sugárvirágok, nyelves virágok) virágok „búzavirág-kékek”, a párta cimpája kiszélesedő, 5-8 háromszögű foggal; kétszer-háromszor olyan hosszúak, mint a belsők, amelyek ibolyásak, csövesek (sugárvirágok, nyelves virágok), felső részükben harang alakúan kiszélesedők, szélük 5 keskenyszálas hosszú foggal. Májustól júliusig virágzik, a későbben keltek késő őszig.

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Hosszúkás, oldalról kissé összenyomott kaszattermése 3-5 mm hosszú, apró szőrüstökkel; csontfehér vagy kékesszürke sávokkal.

Legnagyobb mennyiségben ősszel csírázik, az őszi vetésekben.

Sziklevelei hosszú oválisak, durvák, szőrözöttek, nyélre keskenyedők. Az első lomblevelek karcsúak, laza fehér szőrökkel borítottak.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Pipacs - Papaver rhoeas T

Család: Mákfélék – Papaveraceae

Elterjedése: Európában, Észak-Afrikában, Észak-Amerikában, Ausztráliában.

Karógyökerű, 15- 90 cm magas, szára elágazó, bokrosodó, elálló, merev szőröktől borzas növény.

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Levelei egyszer, ritkábban kétszer szárnyasan hasogatottak, hosszúkás- lándzsás kerületűek. A felsők gyakran háromhasábúak, az alsók nyélbe keskenyedők.

Virágai végállóak. A négy nagy, lángvörös sziromlevél 2-5 cm átmérőjű.

Május közepétől októberig virágzik.

Fotó: Nagy Viktor

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Sokmagvú, parakarp toktermése van (nem záródnak a falak).

Szabálytalan vese alakú magva szürkéssárga vagy pirosbarna, 0,4 mm széles és 0,8 mm hosszú, fénytelen vagy halvány fényű, hálózatosan recézett.

Legnagyobb része kora ősszel csírázik, és apró csíranövényei együtt áttelelve együtt nőnek a gabonákkal. Talajban nem válogat.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Konkoly - Agrostemma githago T

Származási hely: Földközi-

tenger környéki

területekről.

A konkoly egyszerű, mélyre hatoló karógyökerű és 50- 100 cm magas, felső részében villaszerűen dúsan ágas szárú növény.

A lomblevelek szálasak és rásimuló szőrözettől szürke selymesek, 10-14 cm hosszúak, mindig ép szélűek

és hegyesek. http://forum.exotic-animals.org/viewtopic.php?f=167&t=7655

Család: Szegfűfélék – Caryophyllaceae

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Virágai összetettek. A csésze cimpája (foga) 3-5 cm hosszú, bőrnemű, eleinte csöves, később harang alakú, 10 bordája erősen szembetűnő. A virág kb. 3 cm átmérőjű. A szennyespiros, ritkán fehér sziromlevelek száma 5. A párta körme keskeny ék alakú, a párta cimpája háromszög-visszás- tojásdad. Júniustól júliusig virágzik.

Termése kemény, csúcsán 5 foggal nyíló, tojás alakú tok. Egy tok 30-40 vese alakú kerek vagy csaknem négyoldalú, sarkos, fekete magot tartalmaz. A mag felszíne sűrűn egymás mellett kiemelkedő apró bibircsektől erősen érdes.

Zömében ősszel csírázva áttelelő, egyéves növény.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Nyári, v. vetési hérics - Adonis aestivalis T

Család: Boglárkafélék - Ranunculaceae

Egész országban megtalálható, kivétel a Ny-Dunántúl és a Nyírség.

Mészkedvelő. Agyagos és vályogtalajokon él.

Mérgező – adonitoxin - idegi, szív, emésztőszervi zavarokat okoz.

Csíranövény: sziklevelek nagyok (30 mm) hosszú lándzsások, fokozatosan keskenyedők, az első levelek hármasan osztottak, szeldeltek, és egyes szeletek tovább tagoltak. A csíranövény világoszöld, kopasz.

Fotó: Gárdonyi Sándor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Kifejlett növény: nyúlánk, közepes termetű (40-50 cm), egyszerű, v.

ágas. Levele többszörösen szeldelt 1 mm-nél keskenyebb szeletekkel.

Szirma vörös-piros, a sziromlevél alapjánál a belső oldalon sötét folt.

Termés: 1,5-3 cm-es terméscsoport 35-45 részterméssel.

Aszmagtermése zöldes barnássárga, érdes, kúpos tojásdad, szögletes, csúcsán 1-2 mm-es horgas csőrrel.

Fotó: Gárdonyi Sándor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Ragadós galaj - Galium aparine T

Család: Buzérfélék – Rubiaceae

Elterjedése: majdnem egész Európában, Ázsiában és egész Amerikában.

Fekvő vagy kapaszkodó szárú, 30-150 cm hosszú növény.

Szára négy élű, élei gyakran csaknem szárnyaltak, a száron horgas szőrökkel. Rendszerint gazdagon elágazó, a nóduszok (csomók) megvastagodtak, serteszőrösek.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Levelei örvös állásúak. A levelek válla ék alakú, lemezük széles vagy keskeny visszás-lándzsás; csúcsuk felé szélesedő, 3-8 mm szélesek. Felső lapjukon ritka, rövid sertéktől szőrösek vagy kopaszok, fonákon visszafelé álló tüskefogúak.

Virágzata levélhónalji, kevés virágú (leegyszerűsödött tirzoid).

Pártája 2 mm széles, fehér vagy zöldesfehér, hegyes cimpájú.

Májustól júniusig virágzik.

http://sauce.pntic.mec.es/ldepablo/atalaya_nv.htm

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A virágból 2 db gömbös résztermésre hasadó termés (schysocarpium) fejlődik. A részterméske 4-7 mm átmérőjű, sűrűn horgas szőrű, a belső oldalán lapos, bemélyedő, homorú.

Ősszel vagy kora tavasszal kel.

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Kamilla v. Orvosi székfű - Matricaria chamomilla T

Család: Fészkesvirágzatúak – Compositae (Asteraceae)

Orvosi székfű közepes termetű, általában elágazó, illatos, kopasz növény. Levelei két-háromszor szárnyasan szeldeltek.

Sugárvirágai fehérek, számuk 12.

A kaszat hosszúkás tojásdad alakú, majdnem hengeres.

http://www.metafro.be/prelude/view_plant?pi=08485

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

A talajjal szemben mérsékelt igényű növény. Az Alföldön a szikeseken terem nagy tömegben, a Dunántúlon a csapadékosabb, savanyú talajokon kifejezetten szántóföldi gyomnövény.

Virágzatát gyűjtik, értékes gyógynövény.

MCPA, 2,4-D-re toleráns.

http://en.cvetq.info/news.php?extend.166.20

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Parlagi pipitér - Anthemis arvensis T

A parlagi pipitér közepes termetű, ágas, felemelkedő szárú, kopaszodó növény.

Levelei szabálytalanul kétszer-háromszor

szeldeltek, a levélgerinc nem fogas.

Fotó: Nagy Viktor

Család: Fészkesvirágzatúak – Compositae (Asteraceae)

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Fészekvirágzatát sárga csöves- és fehér nyelvesvirágok alkotják.

Májustól szeptemberig virágzik.

A kaszattermése kétalakú.

Az egyik vaskos csonka kúp formájú, négy vagy ötszögletű, széles hosszanti bordákkal, melyek a kaszat csúcsán púpokban végződnek.

A másik kaszat rövidebb, jelentősen karcsúbb, a csúcs éles peremű.

Szórványosan szinte mindenütt előfordul.

Alkalmazkodik a környezeti

kényszerfeltételekhez. Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Nagy széltippan- Apera spica-venti T

Család: Pázsitfűfélék – Gramineae (Poaceae)

Elterjedése: Európában.

Kb. 1 m magasra megnövő szálfű. Gyökérzete bojtos gyökérzet.

Levéllemeze 3-5 mm széles, felső lapján és a széleken erősen érdes.

A levél nyelvecskéje kb. 8 mm hosszú és csúcsa többnyire rostos.

Levélfülecske nincs.

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Bugavirágzata igen nagy, 10- 25 cm hosszú, ágai igen vékonyak, érdesek, zöld, lilás vagy rozsdás színű.

Füzérkéje kevés virágú, pelyvái 2-2,5 mm hosszúak, hegyes csúcsúak, hátukon érdesek. Május végétől júniusig virágzik.

A toklászok keskenyek, hosszúkásak, mindkét végén kihegyezett 2-3 mm hosszú és 0,3-0,4 mm szélesek, alul barnák, a csúcsnál ezüstösek.

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Tipikus kalászos gyom, amely szántóföldeken kívül parlagokon, utak mentén és legelőkön is nagy tömegben fordul elő.

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Parlagi ecsetpázsit - Alopecurus myosuroides T

Család: Pázsitfűfélék – Gramineae (Poaceae)

A parlagi ecsetpázsit kb. 20-60 cm magas, közepes termetű, bokros növény, felálló vagy lekönyöklő szárral.

Levéllemeze bordázott, szőrtelen.

Levélnyelvecske jól látható, többnyire szabálytalan fogazattal.

Virágzata hosszú, nyújtott, kalászképű buga.

Szemtermése 5-5,5 mm, tojásdad, érdes, sárgásbarna, pelyvás, toklászos.

Nedves talajon nő nagy tömegben, a csapadékos klímát kedveli.

http://erick.dronnet.free.fr/belles_fleurs_de_france/alopecurus_myosuroides1.htm

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Csapadékos ősz esetén tömegesen kelnek magvai.

Nagy térigényű növény, ezért nagymértékben akadályozza a kultúrnövény korai fejlődését.

Szántóföldeken a kalászos vetésekben nő, ahol ősszel vagy kora tavasszal csírázva aratás előtt magvai egy részét már elhullajtja. Repcében és cukorrépában is megtalálható.

http://www.rothamsted.ac.uk/Research/Centres/Content.php?Section=WOWP&Pag e=Alopecurusmyosuroides

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Bromus spp. T

Család: Pázsitfűfélék – Gramineae (Poaceae)

A nemzetség egyéves fajai:

Bromus secalinus – gabonarozsnok

• Dunántúl csapadékosabb savanyú talajain.

• Csíranövény:a levéllemez színén és szélein szórtan szőrös, a legfiatalabb levél begöngyölt. A nyelvecske rövid, 1-2 mm-es, fogazott

• 90-95 cm magas, sárgászöld növény. A levéllemez széle és színe pillás.

A buga ágai egyoldalra hajlanak (zászlós buga), és lefelé simítva érdesek.

B. tectorum – fedélrozsnok

• Egész országban közönséges a szárazabb, homokos, sovány, laza talajokon.

• 10-50 cm magas.

B. sterilis – meddő rozsnok

• Terjed a szántóföldön.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Bromus secalinus

http://fr.academic.ru/dic.nsf/frwiki/242524

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Bromus tectorum

http://www.co.stevens.wa.us/weedboard/other%20weeds/HTM%20pages/cheatgrass.htm

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Vetési boglárka - Ranunculus arvensis T

Család: Boglárkafélék – Ranunculaceae

Az országban mindenütt gyakori, a kötött, nedvesebb alföldi talajokon tömeges. Jellegzetes gabonagyom.

Csíranövény: sziklevél széles ovális, nyélbe keskenyedő, első levél fordított tojás alakú, széles csúcsán öt széles lándzsás foggal.

Kifejlett növény: felső részében elágazó, kopasz. Tőlevelei épek, a későbbiek hármasan szeldeltek, a szeletek tovább tagoltak. A virágok apróbb citromsárgák.

Tüskés aszmagtermése nagy (4-7 mm), lapos, világosbarna, oldalain tüskés, vagy bibircses, a termés csúcsán

görbülő csőrrel. Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Mezei gyöngyköles – Buglossoides arvensis T

Család: Érdeslevelűek – Boraginaceae

A gyöngyköles (Lithospermum) az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozó nemzetség.

Magyarországon három faj őshonos.

Az érdeslevelűek családjába tartozó, 10-30 (60) cm magas, egyszerű vagy ágas szárú, rövid szőröktől érdes, szennyeszöld színű növény.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Április elejétől június végéig virágzik, virágai aprók, ülők, vagy rövid nyélen a pálhalevelek hónaljáhan helyezkednek el.

Pártája csöves, 5-8 mm hosszú. csöve vékony, szilvakék vagy lila színű, tölcsérszerűen kiszélesedő karimája fehér, 5 karéjú.

Termése négy részre hasadó schysocarpium, a makkocska háromélű, tojásdad alakú, rendkívül kemény.

Európában és Ázsiában elterjedt.

Észak-Amerikába behurcolták.

Tipikus gabonagyom (őszi gabona), de előfordul pillangósokban, parlagokon, feltört gyepekben, legelőkön is.

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Viola arvensis T

– mezei árvácska Viola tricolor – háromszínű árvácska

Család: Ibolyafélék – Violaceae

Viola arvensis: mindenütt előfordul, gyakori a Ny-Dunántúl savanyú talajain és a Nyírségben.

Csíranövény: folyamatosan csírázik, a sziklevelek és az első levelek (széle enyhén hullámos) ovális, enyhén tojásdadok, kékes ibolya színűek, a többi levél zöld.

Kifejlett növény: kis-közepes termetű, igen változó, gyéren szőrös növény. Alsó levelei kerekdedek, hosszú nyélbe keskenyedők, a felső levelek keskenyedők, szélük csipkés, fűrészes.

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Mezei árvácska - Viola arvensis T

Virága színe sárga, (a felső szirom néha kék).

Tojásdad magvai sárgák vagy sárgásbarnák, kissé fényesek.

Mindenütt előfordul, szántókon , kertekben, ültetvényekben egyaránt, de a nem művelt területeken is rendszeresen kel, sőt tömeges lehet, elsősorban a savanyú talajokon.

Fotó: Nagy Viktor

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Család: Ibolyafélék – Violaceae

Viola tricolor: szórványos a tápanyagban gazdag humuszos homok- és vályogtalajokon, tarlón, évelő pillangósokban, erdőkben, akácosokban, parlagon.

Virága: a felső szirmok ibolyaszínűek, vagy kékek, az alsók sárgák.

http://cientifique.wordpress.com/da-cabeca-aos-pes/viola-tricolor-amor-perfeito/

TÁMOP-4.1.2.A/2-10/1-2010-0012

Egyéves gyomnövények (Therophyta, T)

T

-as gyomnövények