PETŐFI ZOLTÁN ÉLETÉBŐL

PETŐFI ZOLTÁN ÉLETÉBŐL

1989

PETŐFI ZOLTÁN

ÉLETÉBŐL

A szerző köszönetét mond mindazok­

nak a magánszemélyeknek és intézmé­

nyeknek, akik az anyaggyűjtésben és a

megjelentetésben segítségére voltak.

dr. Ónody M agdolna

PETŐFI ZOLTÁN

ÉLETÉBŐL

A könyv kiadásához a kiskőrösi Petőfi Sándor T ársaság 15 ezer forinttal járult hozzá.

Szerkesztette:

DR. ÓNODY M AGDOLNA

Lektorálta:

DR. K ISS TAMÁS

Technikai szerkesztő:

B. BA LSA I JO LÁN

Készült a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár sokszorosító műhelyében 1989-ben 1000 példányban

Felelős vezető: BÁNHÍDINÉ BALSAI JO LÁN

PETŐFI ZOLTÁN

Ha végigtekintünk Petőfi Zoltán rövid életútján, láthatjuk, hogy Debrecen különösen fontos helyet foglal el benne. Itt szü­

letett, itt lelhetett volna otthonra, abban a házban, amely ma is áll a Béke útján és itt akart önálló életet kezdeni színé­

szi munkával, mikor úgy érezte, "mindenkitől elhagyatva" érke­

zett ide.

Petőfi Zoltán a jelenlegi Batthyány utca 16. számú házban szü­

letett Debrecenben, és Budapesten halt meg, barátja, Dolinay Gyula lakásában a Sándur utca 12. sz. házban. Élete folyamán a következő városok, faluk és puszták neve, ahol legalább egy napot töltött az ő feljegyzései szerint: "Pest, Buda, Szeged, Debrecen, Nagyvárad, Kecskemét, Nagykőrös, Sátoraljaújhely, Bécs, Gyoma, Szarvas, Gyula, Csaba, Orosháza, Hódmezővásárhely, Kiskőrös, Szeghalom, Izsák, Dunaegyháza, Csákó, Kondoros, Gen- sersdorf, Botzen, Rozenau, Merán." (Gensersdorf-Ganserndorf, Botzen = Bolzano = BOZEN) (1)

"Tartózkodási helyei": Pest, Buda, Szarvas, Nagykőrös, Kecske­

mét, Szeged, Kiskőrös, Csaba, Révbér /Solt mellett, dunavecsi járás), D.-Egyháza, Izsák, Gyula, Sátoraljaújhely, Bécs, Rosz- nau (Roznov pod Radhostem), Meran. (1)

Szinyei József a Magyar írók élete és munkái c. írása szerint életének utolsó nyarát Gleichenbergben töltötte. De soha sem volt sehol igazi otthona. Két, akkor gyógyíthatatlan betegség szegődött társául. Maradt utána három fordított színmű, 160 eredeti és fordított költemény, több ismeretterjesztő és fordí­

tott cikk, továbbá rövid életrajza. Részletes életrajzát első­

sorban Déri, Ferenczi és Pető könyveiből ismerhetjük meg, va­

lamint saját és hozzátartozóinak ránk maradt írásaiból.

Debrecen. Batthyány u.16. Itt született Petőfi Zoltán a kapu melletti szobában.

Í L^t Ka<to«H« M w tW lf c » .N .* Í M l» **•*> *.«•»

Kövessük nyomon a sorsát, Debrecenben elsősorban néhány dokumen­

tum segítségével:

"Megint Debrecenben vagyok. Bejöttem Erdődről pereputyostul" - írta Petőíi Sándor Arany Jánosnak 1848. december 1-én (2)

"E hó elején csakugyan voltam Debrecenben, nőmmel együtt, Pető­

fi akkor ipával és napával egy háznál lakott, békességben, bár nem minden panasz nélkül. Dec. 10-n értünk haza Szalontára." - írta Arany János 1848-ban (3)

"Körülményeim rémítő bonyolodottak, minden áron föl kéne Pestre mennem, de az út most olyan rossz, hogy oda-vissza kéne legalább tíz nap, s ennyi időre nem hagyhatom el feleségemet, ki napról napra közeledik a szüléshez."

(Petőfi levele Orlai Petrich Somához 1848. december 12-én) (2)

Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráin

"Született Zoltán fiam deczember 15. 1848. déli 12 órakor, Deb- reczenben, a Harminczad utczában, Ormós szabó házában, az utczá- ra nyíló kapu melletti szobában, pénteki napon." - írta a büsz­

ke apa. (Batthyány u. 16.sz. jelenleg)

"Fiam is oly gyönge, oly kicsiny, mondhatnám oly alaktalan volt, hogy az első pillanatban halva születettnek véltem. Harmadnapos korában megbetegedett s a betegség még inkább elcsigázta; de nem sokára felgyógyult s azután folyvást, szemlátomást gyarapo­

dott." "Két összetett karos szalmaszék volt az ágya."

Gleichenberg. Ausztria. A helyi tanács küldte.

Debrecen. Béke u. 21. sz. Római katolikus plébánia.

"Nemsokára megkereszteltettem Zoltánnak. Keresztapja Arany jános, a világ egyik legnagyobb költője a legbecsületesebb embere, ke ­ resztanyja Arany Jánosné, amily egyszerű asszony, oly jó fele­

ség és anya." (1)

A keresztelés napja december 16. A keresztelő Lázár Miklós káplány. (A)

Petőfi levele Arany Jánoshoz:

"Debreczen (a la Szalontha), januárius 7. 1849.

...A haza elveszett ugyan, de te legalább megmaradtál

...De mielőtt hazámat menteném meg, meg kell mentenem családomat.

Feleségemet, mihelyt egy kicsit felépül, gyermekével együtt hoz­

zád szállítom jobb idők bekövetkeztéig, bízván őket a ti gond­

jaitokra .

...Nekem meglehet, hogy távoznom kell, s nem tudom mikor? tán ha ma nem, holnap. Napam is haza fog menni, mert tennap úgy összevesztünk, hogy csaknem pofozásra került a dolog, sőt ennél is többre. Feleségem tehát egyedül maradhat itt gyermekével, s egyik oly tehetetlen, mint a másik, és nem lesz senkiök egész Debreczenben. Azért (ha engedik körülményeitek!) küldd vagy hoz ide komámasszonyt, hogy együtt legyen feleségemmel vagy két hétig." (2)

Nagyapja, az idős Petrovics 1849-ben nyomtatott proklamációkkal Debrecenbe ment Kossuthhoz, akkor látta unokáját. A nagymama számára ez nem adatott meg.

"Apám a tél folytán egyszer Pestről Debreczenbe szökött, s ott látta Zoltánt s határtalan gyönyöre telt benne.

Onnan visszament ismét Pestre." - így emlékezett meg a látoga­

tásról Petőfi. (1)

1849. január elején "Szendrey Ignácz két házat vásárolt Debre­

cenben. Az egyik Varga utca 2172 (jelenleg Béke útja 7.) vala­

mint egyidőben vett Szepesi tanyát lányának és vejének szánta, a másikban - Péterfia utca 345 (Kálvin tér 3.) 6 akart lakni.1' Az irodalom nem egyértelmű. (1, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11)

"A mi a kis földbirtokot illeti, arra vonatkozólag talán nem érdektelen följegyezni, hogy azt a vásárlás előtt Szendrey Ignácz megmutatta vejének és leányának is. Egy januári napon 1849-ben történhetett ez. A tanyai lakóházhoz, mely jókora emel­

kedésen áll, a dülöútról nagy fasor visz; a ház háta mögött fél­

körben terül el egy jókora gyümölcsös és virágos kert. Igen kedves hely volt az nyáron, a sűrű lombok közt igen szépen oda­

látszottak a debreczeni tornyok s a szomszéd cserepes és fás tanyák, amikkel a fekete homokú, gazdag búzatermésű Szepes-pusz- ta már akkor is be volt népesítve. Petófi képzeletét nem zavar­

ta a lombtalan téli tájkép, s a földeket borító hólepel egyhan­

gú fehérsége; a puszta természetimádó fia kitört belőle és el­

ragadtatással egyezett bele a vásárlásba.

így beszélte el ezt Szendrey Ignácz az atyámnak "- emlékszi Déri Gyula -" és megmutatta azt a helyet is a lakóház padlatos szo­

bájában, hol a majorosné rövid ozsonnával megvendégelte őket."

A Városi Tanács csak 1849. április 25-én hagyta jóvá az adás­

vételt. A szerződést május 21-én kötötték és a ház 1850. pünkösd napján szállott át Szendrey birtokába. Mindkét ház ezek szerint Szendrey nevén volt de hol volt már ekkor a Petőfi család?

Debrecen, Béke u. 7. sz. ház ma.

t e l n E a i P a k v - M i . i m é n t I p t n talaj*

M S M a a r i j r i Petén Séaéaréft R é s é n f a l t é i i lé é ji Petén ZaMéa a t M i x abfca > M

Déry Gyula: Petőfi Zoltán c.könyvéből

Debrecen. Kálvin tér a lebontás előtt.

Képeslapról fényképezve.

Dr. Zelizy Dániel: Debreczen Sz. Királyi Város Egyetemes leírása.

1882. Debreczen.

Debreczen, február 14, 1849.

Jelenleg mint futár vagyok Oebreczenben, s egy pár nap múlva lódulok vissza. Feleségemet, s fiamat, mikor Erdélybe mentem, hozzátok akartam vinni, csak az utósó napon határoztuk el, hogy itt maradunk Debreczenben és ez volt mindnyájunk szerencséje, mert Szalontáig mind a ketten elfagytak volna. Itt laknak Vö- rösmartyéknál,mind a kettő egészséges."

írta Arany Jánosnak Petófi. (2)

"...fődolog az volt, hogy Budapestről január 2-kán megindulva, 1849-dik évi január 10-kén csakugyan szerencsésen megérkeztünk Oebreczenbe." - számol be Vachotné útjukról." "Az előre megren­

delt lakást, két-két tágas, bútorozott szobát, s fél-fél kony­

hát, mind mi, mind Vörösmartyék, azonnal elfoglaltuk, illető­

leg elfoglalták, - még pedig egymással átelleni házakban, a Csapó utcában, mely ama válságos télen valódi magyar írók ut­

cája lón, a mennyiben nem csak Vörösmartyék, és mi, de Petőfi- é k , Jókaiék, Sulyovszkyék, Kemény Zsigmond báró, Sárosy Gyula s ha jól emlékszem, még Vas Gerebenék is ugyan azon utcában laktak."

"Sajátságos telet éltünk Debrecenben: "..." délelőttönként el­

jártunk ha érdekesebb tárgy fordult elő, az országgyűlésekre, Vörösmartynéval és Petöfinével, - ki mellékesen mondva, csecse­

mő fiacskájával, Zoltánnal, Vörösmartyéknál vett lakást, s ná- lok evett is, midőn férje mint honvéd, Erdélybe téteté át ma­

gát Bem táborába. - Délutánonként pedig vagy mi mentünk át Vörösmartyékhoz, vagy ők hozzánk Petöfinével együtt, hogy míg férje haza jő együtt töltsük az estét." (12)

Debrecen. Csapó u. 16. sz. ház lebontás előtt. Dr. Kiss Tamás ajándéka .

Az emléktábla a Városi Tanács épületében van. A kép a debreceni Tanács ajándéka

"Debrecenben ismerkedőnk meg Arany Jánosékkal is, kik mint a kis Petőfi Zoltán keresztszülői, Petőfiéket látogatni, odahagy­

ták néhány napra Szalontát, s körünkben, velünk töltsék idejü­

ket, hiszen Petőfiék is folytonosan köztünk voltak." (12)

Arany Jánoshoz. "Debreczen, február 22. 1049.

Feleségemnek minden áron hozzátok kell mennie." (2)

"E levél folytán nőm azonnal Debrecenbe sietett s elhozta Pető­

fi családját; a nőt, gyermeket és daját." - írta Arany János.

Lúgos, április 21. 1049.

"...Te Jankó, vigyázz egy kicsit azokra az én kis enyéimre,..."

Petőfi levele Arany Jánoshoz:

"Debreczen, május 6. 1049.

Kedves barátom, nekünk innen egyenest Pestre kell mennünk, hol­

nap korán reggel megyünk. Sok okunk van rá, legfő az, hogy szegény jó apám meghalt, s édes anyámról semmit sem tudok...

...Nem szükséges, hogy kérjelek benneteket, hogy legyetek szü­

lei kis fiacskámnak, míg ismét szülei kezébe kerül." (2)

Pest, május 17, 1049.

"...Alig egy hete, hogy megtudtam apám halálát, s holnap anyá­

mat temetjük el azt az anyát, kinél jobbat soha nem teremtett az isten, s kit én úgy szerettem, mint soha anyát nem szere­

tett senki.

...Egészséges-e fiam? írd meg ezt a legelső postai alkalommal.

Leveledet czimezd a pesti térparancsnoksághoz: kerepesi-út, Mátyás fogadó. - Budát ostromolják a mieink, de még nem vették be. Őrnagyi lemondásomat nem fogadták el; három hétre szabad­

ságot adtak;" (2)

Arany János családja látta vendégül az anyát és Zoltánt febru­

ártól Szalontán. Arany közben fogalmazói állást kapott Debre­

cenben, hova május 24-én utazott. Neje szerény körülmények kö­

zött maradt Szalontán, hol Petőfi Zoltán és a dajka tartását anyagilag nem vállalhatta tovább.

Arany János levele Petőfihez:

"...tán ki is olvastad a fejér sorokból, hogy a szokatlan álla­

potban, melybe feleségemnek 9 évi csendes és nyugalmas házi élet után jutnia kell, nem fog ő elegendő lelki nyugalommal, de nem fog elegendő anyagi eszközökkel sem (minőek szállás, ház- és cselédtartás) bírni a végre, hogy leggondosabb ápolást igénylő kisdedetekre anyagi gondot fordíthasson e tekintetben azon felelet terhét hordozhassa, mely ilyen esetben reá hárul.

Az atyai szeretet fog veled eszközt és módot találni, mely ál­

tal e bajon segítve legyen." (3)

Petőfi Sándor május 25-én fiáért ment Szalontára; május 29-én visszaindult Pestre. Bemnek ezt írta június 20-án. "Vegye hát vissza a pénzt, melyet szives volt útiköltségül küldeni számom­

ra, s hagyjon engem csendes vissza vonultságban, ahol három dolognak élek, hogy hallgatva szolgáljak hazámnak, szeressem kisded családomat, s örökös és hálás emlékben tartsam az Ön jó téteményeit irántam és hazám iránt."

"Szendrey Ignácz - mint idegen csak úgy vásárolhatta meg ősré­

gi debreczeni statútumnál fogva ezt a tanyabirtokot, hogy elébb házat kellett szerezni a városban, s el kellett nyernie a deb­

reczeni polgárjogot."

“Ezt meg is cselekedte Petőfi apósa. Két házat és pedig értékes házakat vásárolt hozzájok tartozó ondódi földdel együtt."

Az egyik ház a Péterfia utczában állót, s erről a következő adás­

vételi szerződés tanúskodik:

1. Mi Néhai boldog emlékezetű S. Bartha István egynes örökösei Péterfia Utczában 345/8-ik szám alatti örökösödés útján il­

lető Házunkat, minden hozzá tartozó épületekkel, házutáni földjével együtt, örök áron és meg nem másolhatatlanul el és által adjuk t.cz. Szendrey úrnak 25. ezer, azaz húszon öt ezer v.cz. forintokért oly módon, hogy nevezett Vevő Úr ezennel le fizetvén 5000. azaz öt ezer V.cz. fkát, 10.000 az az tíz ezer, V.cz. fkát, fojó Év Pünkösd első napjára, s hátra lévő tíz ezer V.cz. fkát pedig egy Év alatt mától számítva tartozik együtt és egyszerre lefizetni, stb.

A szerződés pót megjegyzése szerint a házban lévő könyvkeres­

kedés boltja és a hozzátartozó lakás 1850. új évig Sarkady Ferencz birtokában marad.

Szepes pusztai térkép. A XI. mező 12.sz. a Szendrey Ignác tanyá­

ja. A térkép jelzete: DM.DV T4. Debrecen. Déri Múzeum ajándéka.

Zoltai L.:"Petőfi apósa mint debreczeni civis és birtokos.

Szendrey Ignác aláírása a szerződésen. 1849. évi örökbevallási jegyzőkönyv 67.sz. Debreceni Levéltár.

"A Bartha örökösöktől szerzett péterfiai ház - mint értesülünk - a nagytemplom mellett levő azaz emeletes ház, amely jelenleg néhai Révész Bálint püspök özvegyének tulajdona s amelyben Csáthy Ferencz tart könyvkereskedést."

"Ugyanazon időben az 1849. évi örökbevallási jegyzőköny szerint (67.szám) Szendrey Ignácz örökáron megvette P. Halász Imrének Varga utczában 65/2172. sz. alatti házát, mely egyfelől Bauer Antal, másfelől Varga József szomszédságukba esik, ház utczai földjével együtt 11.500 ezüst forintért."/5.(13)/

A szerződés 1849. május 21-én köttetett s e szerint a ház 1850.

pünköst napján szállott át Szendrey birtokába, ki még ugyanazon évben teljesen kifizette a vételárat." (5)

"A Szendrey Ignácz által szerzett .Szepesi tanya körülbelül 30 nyilas, vagyis 160-165 kát. hold teljedelmü birtok." (1,5)

Július 3-án Petőfi családjával együtt Orlayhoz utazott Mező- berénybe, hová július 5-én érkezett meg. Július 17-én Erdélybe akartak utazni és Sepsziszentgyörgyben végleg letelepedni, de a kocsi eltört. 10-án reggel Egressy Gábor jelent meg Kiss ezredessel, ki azzal volt megbízva, hogy Petőfit vigye magához Bemhez Erdélybe. Egressy biztatására Petőfi az indulás mellett határozott és mivel Júlia nem akart elmaradni tőle, együtt ment a család Tordára. Július 21-én itt volt utoljára együtt Zoltán édesapjával, ki tovább indult Bemhez. Júlia és Zoltán Miklós Miklós tordai református pap vendégszeretetét élvezte. A fehér- egyházi ütközet után Kolozsvárra mentek, augusztusban a Szath- máry Papp féle házban laktak a Szentegyház utcában, (jelenleg Március 6. út 17. sz.) (14, 15, 16)

1849. és 1850. telén pedig a Petrichevich-Horváth ház II. emele­

tén az Óvárban. (16) Innen nagyapja Szendrei Ignác Erdődre vi­

tette őket. 1850. áprilisában Mágocsra költöztek nagyapjával (jelenlegi Nagymágocs) és Zoltán ott is maradt. Másfél éves ko ­ rában jutott Pestre mostohaatyjához, Horváth Árpádhoz. Magáról ezt jegyezte fel később: 1856. óvoda, Nelyék. 1857. otthon Hársfa-utcza 1-ső szám, azután Marikáéknál, Duna-part, Storr- ház. (1)

1958 . Peregrinyi-Intézet, fölvételi vizsga. Sikerült, examen.

Október 1-én piarista I. latin osztály. A következő évtől, ha magántanuló volt jó jegyei voltak, ha nyilvános tanuló, hanyat­

lott. 1864. július havában addig írt költeményeit egy "ifjúkori kísérletek" c. füzetbe szedte. A 6-ik osztályban megbukott.

1864. augusztus havában gazdasági gyakornok lett Csákón, Geisz- ték birtokán, ahol nagybátyja István is dolgozott. Mivel anyja ellenezte, hogy Pesten folytassa tovább a tanulmányait Zoltán, nagybátyja az 1064-65-ös tanévre Szarvasra íratta be a főgimná­

zium 6. osztályába magántanulónak.

1864. december 30-án anyja ide küldött Zoltánnak 6 pár meleg kötött harisnyát, 4 pár vászon csizmakapcát, egy nyakkendőt, mit a karácsonyfa hozott, egy párt téli csizmát és az ágyterí- tőt és egy viselt sapkát.

Zoltán megírta, hogy a csizma roppant nagy, a sipkában meg min­

denki csúfolta, mert 8 évvel azelőtt viseltek olyat.

1865. augusztus 20-án a tanári kar előtt kitűnőre vizsgázott.

Ezután Szarvason, Horváth Károly tanítónál kapott szállást a köve'tkező tanévre, kinek két hónapra 30 forintot fizetett.

A VII. osztályban tanulás helyett mulatozó életmódot folytatott, s mivel kicsapással fenyegették, április 21-én az iskolából engedetem nélkül távozott. Útját Nagykőrösnek vette. Itt gyön­

ge bizonyítványt szerzett és július 21-én Csákóra érkezett.

1866. augusztus 21-én levélben biztatta anyja: "Pista bácsi ...

igazán apai szívvel viseltetik irántad."

Nagybátyja ezután a szegedi kegyesrendiekre bízta. A tanév járvány miatt csak 1866. november 1-én kezdődött. Zoltán to­

vábbra is korhely életmódot folytatott, így tanárai kicsapás­

sal fenyegették. Kocsmázás közben alaposan meg is hült még de­

cemberben. 1867. február 1-én Petőfi Zoltán kimaradt a szegedi főgimnáziumból, bizonyítvány nélkül.

Anyja nagyapjához utasította, aki akkor még Pesten lakott Sán­

dor utca 17. sz. alatt. Végül mostohaatyja intézte el a IV.

kér. Állami Főgimnáziumban, hogy február 27-28-i javító vizsgák alkalmával fölvételit tehessen. De semmi kedve nem volt többé a tanuláshoz. 1867. április 20-án végleg megszökött az isko­

lából, érettségi bizonyítvány nélkül. Nagybátyja azt írta any­

jának: "Nem érdemel részvétet, szánalmat tőlünk."

Szendrey Ignácz 1860. február 19-én házat vett Budapesten Sán­

dor utca 17. szám alatt.

Ekkor adta el a debreceni házakat. így Debrecenben sohasem lett otthonuk.

Pedig Zoltán még ezután került Debrecenbe, amiről ő így írt:

12 hónapos pálya.

Színésszé lettem.

"1867. április 20-án az ige testté lón, s mi után eddig szün­

telen epedtem, annak életbe léptetésére elhagytam Pestet s uta­

mat Biharnak vevém.

Gondolataim mértföldkövekkel előzték meg a gyorsan haladó gőz- gépet, s midőn eszméim gyors menete már fenn a dicsőség fénysu­

garaiban fürdött, a konduktor egykedvű hangja csak "Debreczent"

kiáltott. Itt ki kellett szállnom, s ezt annál szívesebben tet­

tem, miután csecsemőkorom óta még úgy sem voltak szülővárosom­

ban.

De mint midőn újabb erővel haladva Mekka felé zarándokló török, midőn a szenthely mecset csúcsait megpillantja, úgy repült el tőlem minden lankadtság, midőn a debreczeni Thália vereslő temp­

lom födelét megpillantám. E perczben az elégedetlenség ördöge szállta meg nagyravágyó lelkemet, irigyelve a boldogokat, kik e remek csarnokban imádhatják istenüket."

"Láng színigazgató a szerencsés kinek társulatába lépheti lán­

goló vággyal óhajtok." (1)

"Szerencsére, jó sorsa megkímélte attól, hogy a nélkülözésekkel megismerkedjék. A debreczeni színház akkor intendánsa sokkal műveltebb és -mindenekfelett sokkal jobb szívű ember volt, hogy- sem benne kizárólag a pályakezdő fiatal színészt lássa. Az in­

tendáns, Kiss Sándor nem a bizonytalan jövővel kecsegtető if­

jút, hanem Petőfi Sándor fiát szerződtette a színházhoz. Szer­

ződtette pedig mindjárt harmincz forint havi fizetéssel, ameny- nyit ekkor azok a fiatal színészek kaptak, a kik már kézzel fogható jeleit adták képességüknek. Petőfi Zoltánról a szerződés aláírásakor jóformán még azt sem lehetett tudni, képes lesz-e megállni s valakit bejelenteni a színpadon." (1)

A debreceni Csokonai színház.

Petőfi Sándor szobra a debreceni színház falán. A régi szobor megrongálódott 1956-ban, újra faragták. /Kovács Gergelynél Deb­

recen, 1981/

"Tag lettem 30, azaz harmincz forint fizetéssel. S én, ki attól tartottam, hogy nemsokára koldus sorsát irígylendem, kollégáim által irigyelt helyzetbe jutottam." (1)

"1867. tavaszán Oebreczenben mindennapos vendége voltam Bloksay káváházának. Nem valami fényes, de annál kedélyesebb helyiség volt ez, szemben a kevéssé azelőtt épített színházzal." (17) Itt találkozott először Szana Tamás Petőfi Zoltánnal. (17)

"Első találkozásunkkor nem is eredtem vele hosszabb társalgásba, s midőn tőlünk távozva, a játékszoba fele vette az útját, önkény­

telenül is sajnálkozó pillantást vetettem utána.

Másnap mikor a kávéházba mentem, már ott ült az asztal mellett, s ezúttal fiatal társa nélkül, egymagában. Szórakozottnak, le- vertnek látszott; mindjárt észrevettem, hogy valami történt vele... bevallotta, hogy a kártyán megelőző este minden pénzét elveszítette... fölajánlottam segítségemet, hogy kellemetlen helyzetéből megszabadítom. Együtt mentünk el a pályaudvarral szemben eső vendéglőbe, málháit föloldottam a zár alul s még aznap kerestem számára egy szerény szobácskát, a hol megvonul­

hasson." "Ismerem a kötelességemet, nem hozok szégyent önre", - szólt hozzám a hónapos szobában elhelyezkedve. És csakugyan alig telt bele egy pár nap, már pénzes levelet lóbálva kezében lépett, vagyis inkább róhat a kávéházba, s kért, hogy én is menjek el vele kifizetni az adósságát." (17)

Tartalék pénzét apjának a színházban lévő szobra mögé rejtette, s ha valamit fizetnie kellett, ide járt "kölcsön kérni apjá­

tól." (17)

"Mielőtt belekezdenék tettleges működésem elbeszéléséhez önkény­

telen a szív parancsára, egy igaz barátról kell megemlékeznem...

E barátság üditőleg hatott reám, midőn mindenkitől elhagyatva

éreztem magam. De anyagilag is sokat köszöntem fiatal pályatár­

samnak, mert rögtön szállással kínált meg, s gyakran eszközlé, hogy nem kénytelenitettem üres gyomorral álmodni jövendő nagy­

ságomról . "

"Bolla Sándorné, Petőfi István csákói tiszttársának felesége jól ismerte Zoltánt, és az egyik Békés megyei lapban arról nyi­

latkozott, hogy az ő édesanyjáéknál is lakott Debrecenben. Úgy került hozzájuk, hogy egyszer testvére Füleki Lajos lelkendez­

ve szaladt haza, és ujjongva mondta: - Édesanyám! Adjon 2 fo­

rintot! Ne kérdezze, hogy mire, de nagyon sürgősen kell. A nagy ösztökélésre beszélte el, hogy a nagy költő fia, Zoltán Debrecenbe érkezett, s nincs hová hajtani a fejét. Magukhoz is vették." (1B)

A színháznál kisebb szerepeket játszott. Felkereste szülőházát és azokat a helyeket, hol apja egykor lakott.

Egressy Ákos így írta le találkozását Petőfi Zoltánnal:

"A gyönyörűen felserdült Zoltánnal tizennyolc év múlva talál­

koztam ismét Debreczenben. A korán árvaságra jutott szeren­

csétlen fiú az időben, mint Szabó Színigazgató társulatának tagja, a debreczeni színházban volt szerződve, igen csekély fizetéssel. Megtudtam, hogy betegen, elhagyatva fekszik a la­

kásán. Siettem meglátogatni, hogy lehetőleg segítségére lehes­

sek... Egy Csapó-utczai kis bérszobában, ágyban fekve talál­

tam." (19)

Nyári időszakban nem kaptak fizetést a színészek. Nagyváradra mentek játszani, majd Sátoraljaújhelyen is szerepelt Zoltán.

Szegényes anyagi helyzetéről így írt levelében Gyulai Pálhoz Nagyváradról 1867 . szeptember 7-én..." Ha még egy hónál tovább

nem vehetek ruhát, a szószoros értelmében meztelen maradok..."

Anyjának így számolt be levelében Debrecenből 1868. március 24-én. "...Nem korhelykedek,számtalan írnivalóm nem is adna rá időt, az egészségem tökéletes volna, de köhögök kissé, meg vagyok hülve, s ennek oka: csizmáim tökéletesen elrongyolódtak, s a fej a talptól már tökéletesen elvált, s így a debreczeni óriási sár és víz szüntelen vizességben tartja lábamat...

... Szeretnék tehát egy pár csizmát és két lábravalót. . ." (20)

Csákóra került ismét nagybátyjához. Anyja nagy beteg volt Pes­

ten. Gyulai Pál írta Zoltánnak 1868 nyarán...

"Arra ne gondolj, hogy őszig Pestre jöhetsz." Június 4-én pe­

dig, hogy: Pestre érkezve ne hozzánk szállj, hanem valamelyik vendéglőbe..., mert jelenleg nincs hová szá11íthassunk ... kü­

lönben is későre érkeznél, minthogy 9 óra után, mikor már nagy­

atyád vacsoráit, s mint gyengélkedő lefeküdt." (20)

Nagyapja, Szendrey azt írta a házáról: "emeletes, elég tágas, (30 négyszögöl)." (20) 1868. augusztusában anyja olyan rosszul lett, hogy sürgősen hívták hozzá a fiát, ki hónapos szobát bé­

relt Pesten szeptember 1-én. Júlia 6-án meghalt, 9-én temették.

1868. július hónaptól 1869. márciusáig nagyapja viselte gond­

ját Zoltánnak. Ezután június közepéig Kecskeméten tartózkodott, saját feljegyzései szerint szinészkedett is.

Magyar Sándor orvos Kiskőrösön megvizsgálta és kórházi kezelést nem ajánlott 1069 májusában, bár előzőleg nagyapja akarta, hogy legalább egyik betegségéből gyógyíttassa ki magát a Rókusbán.

1069. június 16-án felhagyott a színész élettel. Mivel sem nagy­

apja, sem nagybátyja nem vállalta tovább a gyám gondnokságot, az Árvaszék Toldy Józsefet rendelte ki gondnokul 1869. június

20-tól. A gyám 28 éves volt. Zoltán az apjától örökölt pénzé­

nek kamataihoz és az írók segélyegyletének neveltetési járulé­

kához csak a gyámján keresztül juthatott, mert mint Gyulai Pál írta neki... "Míg mint korhely csatangolsz városról-városra, szüleid gyámod ellenére, nem számíthatsz oly törvényes támoga­

tásra, mely különben más kiskorú árvát megilletne." (20)

Gondnoka, Toldy egészségi szempontból olyan kétségbeejtő álla­

potban találta, hogy tüstént Rósenau fenyves vidékére küldte, ahol 1869. június 1-től augusztus 31-ig volt. Szeptember 1-én jött Pestre. Állapota javult, egészen a hűvös idő beálltáig.

Gyámja október 8-án megvizsgáltatta Dr. Kajdacsy Istvánnal, ő adta a következő nyilatkozatot: "Petőfi Zoltán mell betegségé­

nek hátrányául szolgálván mint a tanulmányok jelenlegi foly­

tatása, mind pedig bármely kereseti módja az élet fenntartás­

nak... melegebb éghajlati tartózkodási, helyként Meránt aján­

lom." (1)

Toldy 500 forintot kért és kapott erre a célra az Árvaszéktól mire Zoltán október 23-án elutazott Meránba. Útközben Bécsben maradt 9 nagip, barátja, Kicska Emil lakásán, s november 5-én szállt meg Meránban a Régért penzióban. A meráni múzeum leve­

le szerint Berger Penzió. Az 500 forint a tőkéből eredt és ezt megtoldotta a törvényszék 350 forinttal az itt tartózko­

dás támogatására. Meránban Zoltán színművet és verset fordí­

tott, a "Szeretni kell" c. meg is jelent a vasárnapi újság 1870 . január 23-i számában.

Barátja, Raksányi Béla Kecskemétről írt levelet 1870. március 12-én, kérdezve, hogy megveszi-e atyja szülőházát Kiskőrösön, melyhez olcsón juthatna hozzá. Május 25-én ismét kapntt 125 Ft-ot, de ezt Bécsben költötte el egy fiatal orosz herceg társaságában.

Meráni vendéglősének, Berger Ferencnek váltót adott, melyet gyámja később rendezett. A bécsi életmód tönkretette a meráni javulás eredményét.

A fővárosba visszatérve Toldy csak saját zsebéből adott neki forintokat. Augusztus 15-én atyja unokatestvére, Baranyai Sán­

dor magával vitte a súlyos beteg Zoltánt Szabadszállásra, bir­

kasavó kúrára, amiből semmi sem lett, mert hat heti mulatozás­

ba sodorta a társaság a nagy költő fiát.

Szeptember utolsó napján rokona visszakísérte Pestre. Barátjá­

nál, Dolinay Gyulánál szállt meg a Sándor utca 12. sz. ház A.

ajtóban. Szállásadója Sinkovics Mártonná volt. A lakás két szo­

bából állt, de egyikben a (1, 20) "Tanuló ifjúság lapja" c.

újság szerkesztősége volt. Gyámja 40 forintot ígért havonta a lakásért és teljes ellátásért.

Ekkor már megjelent három verse és egy prózája. Előlegképpen levélben kért egy forintot barátjától, Belitzay Imrétől: "A fekvő betegnek egyre másra szüksége volna s fát is szeretnék venni, hogy a hideg szoba el ne áruljon a látogatók előtt."

Ereklyéit szerette volna még barátjánál biztonságban tudni, úgy mint bizonyítványai, színlapjai, anyja levelei, egy album, anyja, apja nyomtatott arcképei, könyvek s szerelmes levelei.

Ahogy állapota hanyatlott, Dolinay értesítette rokonait, akik meglátogatták. Október 20-án görcsös köhögési rohama fogta el, orvost hívtak, és a cseppek lecsillapították a fuldoklást.

Harmadnap elvitette magát a Komló vendéglőbe, amelyben a kapu alatt jobbra levő szobában lakott egykor az apja. (1)

Október 2-a után nem kelt fel többet. November 3-án ismét gör­

csös köhögés gyötörte. Gyámja orvosi tanácskozást hívott össze és megállapították, hogy a vég minden órában bekövetkezhet.

November 5-én reggel 6 óra tájban köhögés költötte fel Oolinayt aki Déri leírása szerint seitve áthívta nagyapját, a megjelent Szendrey Ignácz már nem beszélhetett vele. Hagyatékát, a könyve

két, iratokat, leveleket nyomban elégette, amint Sinkovicsné ismerősének Schiele Gyulánénak elmondta. Harminc forintot adott a temetésre és elment. Sinkovicsné a saját pénzén fényképeztet- te le a halottat. Később kivándorolt Oroszországba, s a képet ott ereklyeként adta át Schiele Gyulánénak, tőle jutott vissza hozzánk Magyarországra. (20)

A Pesti Napló 1870. november 6-i számában megjelent tudósítás szerint Zoltán 5-én reggel 7-kor halt meg. Temetése 6-án délu­

tán 4-kor ment végbe a Sándor utca 12. sz. alatti halottal ház­

ból.

Petőfi Zoltán után, mikor a tőkéből az ápolás, a temetés és emlékkő költségeit nagyapja kifizette, 234 forint 40 krajcár maradt fenn. Ezt kiegészítette Szendrey Ignácz 400 forintra, és alapítványt hozott létre belőle unokája emlékére szegény sorsú 5-ik osztályos gimnáziumi tanulók számára.

Petőfi Zoltán soha sem nagykorúsíthatta magát. Elbelészéleit és fordításait Geothe, Schiller és Georges Sand műveiből később közölték a folyóiratokban.

Rózenau=Roznov pod Radhostem, Csehszlovákia. A kép az "Osztrák magyar monarchia írásban és képekben" c.könyvből való, Morvaor­

szág és Szilézia c. kötet. Bp.1097.

Szendrey-majori magtár

Nagymágocs. Egykori béreslakások.

Szendrey Ignác felesége 1849. március 11-én meghalt, Gyula fia pedig 1850. március elsején. Nem szívesen maradt tovább Erdő­

dön, Mágocsra, a jelenlegi Nagymágocsra ment intézőnek Károlyi Lajos uradalmába. Unokája Zoltán is vele volt 1850 áprilisától másfél éves koráig, azután került fel Pestre. (21)

Nagymágocs a következő részekből állt:

Árpádhalom, Árpádtelep, Árpádtelepi tanyák, Csúcstelep, Hétha­

lom, Károlyimajor, Lajosmajor, Lajosszállás, Lajostanya, Lász- lótelek, Őtompa, Szendreyma j o r , Tibortelep, Újtompa, Zoltántér-.

Szendrey Ignácz dolgozott már Mágocson korábban, 1838-40-ig.

Két irodalom emellett tanúskodik. (23, 24)

Minden valószínűség szerint az egykori felügyelői lakásban lak­

tak, amely most tanácsháza. Áll még itt kettő az egykori béres- házak közül is (25).

A Szendrey-majori felügyelői lakást lebontották. (25) Árpádhalmon akkor még nem lakhattak, mert a tisztilak csak 1852-ben épült. (26)

Áll még a nagymágocsi és Szendrey majori raktár, amely Ybl Mik­

lós tervei szerint épült. (26)

"Egy szóval az új gazdasági életnek kiinduló pontja mindenben a végrehajtott osztály 1828-ban; s a mi azóta Mágocson létre­

jött és keletkezett, az a belátó földesúr óhajtására részint Klauzálnak, részint pedig a mostani derék felügyelőnek, Szendrey Ignácz úrnak az érdeme." (26)

"Az 1830-as évek közepén a majorépületek köré munkáslakásokat, cselédfalvakat telepítettek az uradalom, pl. Lajosszállás, Má- gocs, Szendrei major, stb." (24)

"Nagymágocs külterületén, az egykori Károlyi grófi birtokon, a mai "Egyesült" TSZ területén a XIX. század közepétől ismert a "Szendrey-major" ahol Szendrey Ignácz, Július édesapja jó­

szágigazgató volt, A major ma a TSZ Gépüzeme, egy régi Ybl Mik­

lós tervezte magtárépület még áll. (27)

"Gróf Károlyi Alajosnál volt Pokomándy Gábor fóinspektor az uradalomnál... a nagyszülők Pokomándy főinspektortól kapták kölcsön a bölcsőt...

Ebben a bölcsőben ringatták még Stammer Bélát is, Stammer Sán­

dor alispán és Pokomándy Sarolta gyermekét. Pokomándy Sarolta adta be a bölcsőt a múzeumban, még 1900 előtt."

Ihász Nándortól.

"21/ Az 1856-ban épült központi magtár Sinclairféle négy csővel a szögletekben

2453 pírt 21 kr."

Jőszágismertetés XI. sz. rajz és 96.o.(26)

A fenti irodalom szerint Zoltán tehát a jelenlegi Nagymágocson lakott a mostani tanácsháza épületében, és a még ma is álló épületek, meglevő tárgyak vették körül.

"Júlia levele fiainak,

Mágocs, jun. 13. 1863. - Pestre

... itt szerencsére most egyetlen harapós kutya nincs a háznál, s így szabadon járhatunk, kelhetünk. A lovagló nyárfa már nem létezik, tavai annyi ágát levagdalták, hogy egészen megritki- tották... Ha itthon vagyunk este hét órakor beülünk az istál­

lóba, s jelen vagyunk, míg a teheneket megfejték. Igen örömest vagyok a szép, tiszta istállóban, hol az időt rendesen kötés­

sel s a legélénkebb társalgással töltjük el, mert ilyenkor

Nagymágocs. Központi magtár. Épült 1856-ban.

A bölcső, amelyben Petőfi Zoltán is ringott a hagyomány szerint.

A szentesi múzeum tulajdona.

a házi asszonyságok is mind oda gyűlnek... Hét órakor kelünk a reggelihez hivó csengettyű hangjától felriadva, minek követ­

keztében azután pár óra hosszat igen bágyadt és törődött va­

gyok..." (20)

"Geisztcsákó ma a Kondorosi Egyesült Mg-Tsz. 3. sz. kerülete..

Geisztcsákón volt gazdatiszt Petőfi Sándor öccse István." (29)

1863. aug.9.

"A megérkezés után Pista bácsi bevezetett szobámba, úgy bizony - dicsekszik a fiú, - most nekem egy bár kicsiny, de éppen azé kedves szobám van, régen a gazdasszonyé volt; bútorzata egy asztal, két szék, egy ágy. s egy ruha-kaszliból áll. Ebben a házban nem lakik más, csak én és Pista bácsi, kinek mellettem van egy szobája... ami azonban az evést illeti, az nem valami felséges... eszem reggelire kávét, kenyérrel, ebédet, vacsorát.

Csákón, aug. 19-én 862. <

"Édes kedves Anyám!

...Én most a Kelemennel és a két fiúval vasárnap óta, midőn Geist néni megérkezett, a kastélyban lakom. Mondhatom, hogy a kastélyban igen jó dolgom van;" - írta Zoltán. (18)

1863 aug. 23.

"Ma érkezett meg Geist néni, de mily ünnepi volt ma minden...?

...a megérkezés után az ebédlőbe mentünk; hol már egy felsé­

gesen megtérített, virágokkal és süteményekkel felségesen meg­

terhelt asztal várt ránk." (25)

A csákói kastély

Geist-Csákó. Petőfi István lakása.

"...reggel három órakor, mikor még nem lát az ember, ha az is­

tállóba mentem az ökrökhöz, megtörtént, hogy nem látván a he ­ lyet,- hová lépjek, térdig sáros voltam." (18)

Ne zárjátok el előlem a műveltség útját!" - kéri Zoltán egyetlen vágyam volna az, - őt mielőbb eltemetve látni."

Petőfi István levele Puszta-Csákóról Szendrey Júliához Zol­

tánról 1063. dec.l-én (25)

"A vadászok között valahol ott van Petőfi István is. Az erede­

tije egy szines kőnyomat, és Orczy Béla festette." (30) A képet lásd később.

Petőfi Istvánt gazdái megbecsülték, gyakran együtt vadászott a csákói vendégekkel.

1. Szülőföldünk: Népújság 1908. aug.13.

2. Dr.Bajza József: Petőfi István versei Budapest 1909.

Zoltán 1864. július havában addig írt költeményeit egy "Ifjú­

kori kisérletek" c. füzetbe szedte. A 6-ik osztályban megbukott.

1864 augusztus havában gazdasági gyakornok lett Csákón, Geisz- ték birtokán, ahol nagybátyja István is dolgozott.

A mágocsi nagymamáról így írt Zoltán 1864. szept. 6-án Csákón:

" - Nagymama is itt volt, épp olyan, mint volt 4 év előtt, ö tán haláláig nem fog változni, víg, jő, barátságos..."

"A parkban Geist, Ybl Miklóssal reprezentetiv neoraneszánsz kupolás kápolnát építtetett 1865. kürül, ami alatt családi kriptát alakítottak ki."

báró Orczy Béla: A csákói vadásztanya. Színes kőnyomat a kép eredetije. A vadászok között ott van Petőfi István is. /Kiss Horváth Sándor ajándéka./ Található a "Hazai vadászatok és sport Magyarországon" c.könyvben. Megjelent Pesten 1857-ben.

A csákói parkban "Geist Ybl Miklóssal reprezentativ neoreneszánsz kupolás kápolnát építtetett 1065 körül." Körös Sárréti útikalauz.

Kondoros 1984.

A nagykőrösi gimnázium legkorábbi ábrázolása. (33). A nagykőrö­

si levéltár által küldött fénymásolat után készült.

Nagykőrös. Patay utca 1. Ebben a házban lakott Petőfi Zoltán.

— E B B E N A H Á Z B A N C A K Ó I N A G Y K Ő R Ö S I D l Á K S Á t ó H É i f f i í

P E T Ő F I ZOLTÁN

A N A G Y K O L T O F I A

E M E L T E I IE NAGYKÖRÖS VÁROS Hp/ÖNSEGE A SZAHADSÁGHARl SZÁZADOS ÉVFORDULÓJÁN.

1

Az emléktábla Dr. Molnár Gyula műve. A képeket Berényi István fényképész készítette és ajándékozta.

A régi Sorház, majd Ipar utca 13.sz.ház Juhász Gyula anyai nagy­

apjáé, Kálié Antalé volt. A kapualjból az üvegajtós előszobába vezetett 3 lépcsőfok. Innen nyílt a költő szobájának ajtaja.

A szegedi sebészeti klinika falán szerény márványtábla hirdeti, hogy ott állott egykor az Ipar u.l3.sz. ház. (34)

A kis szobában, hol e verset írom, Lakott Zoltánka, a szép, bús gyerek S merengett egy korai, messze síron, Hol apja alszik. Ó, hol is lehet?

Ez ablakból kitárta vézna karját Felétek:élet, szabadság, halál S már vitte gyorsan az Illés-batár!

Juhász Gyula: Petőfi Zoltán, részlet (35)

Juhász G y u la szü lőháza (Ipar u. IB.)

A szegedi sebészeti klinika ajándéka.

Mivel anyja ellenezte, hogy Pesten folytassa tovább tanulmánya it, Zoltán nagybátyja az 1864-65-ös tanévre Szarvasra íratta be a főgimnázium 6. osztályába magántanulónak.

Nem megbízható adatok szerint Zoltán 1865. április 25-én Mező­

túrra szökik szinésznek.

1866. "okt. 30-án Petőfi István személyesen vitte Zoltánt Sze­

gedre, s Kálló Antal családjánál helyezte el a Serház utcában.

"...Higgye meg édes nagytata, otthon ezután bármily csekély keresményű állásban leendek is, jobban fog esni azon kényelem­

nél, melyet most a derék Vass Gyula úrtól vagy kénytelen elfo­

gadni. Remélves édes jó nagytata kegyeibe ismételve alázato­

san kérelmemet, maradok a könnyelműséget letett szerető uno­

kája: Zoltán."

A széljegyzet: "Kezeit csókolva édes nagytatának legjobb egész séget kívánok: s kérem, hogy kegyes lesz válaszra méltatni a levelet s netalán a pénzt Petőfi Zoltánnak Vass Gyulánál S.A.

Újhely címezni." (18)

"...a sátoraljaújhelyi színház 1866-68-ban a volt Sennyey-féle házban, a későbbi Városházában (ma Dózsa G y .u .11.)...működött.

"...dér "Meraner Kurliste" Wintersaison 1869. unter Nr. 346 ein Herr Zoltán Petőfi, Jurist aus Pest in dér Pension "Berger in Obermais abgestiegen ist. Diese Kurliste wurde am 20. 11.

1869 aufgenommen. - s könnte demnach sein, das dér Gesuchte bereits früher nach meran gekommen ist. (37)

Meran, am 30.3.1988. wd.

Részlet a Meráni Múzeum leveléből.

Sátoraljaújhely. Dózsa György u. 11. Egykori színház.

Renoválás alatt.

I R O D A L O M 1. / Déri Gyula: Petőfi Zoltán

Petőfi Könyvtár XV. füzet.

Szerkesztik: Endrődi Sándor és Dr. Ferenczi Zoltán Kunossy, Szilágyi és Társa kiadása Budapesten 2. / Dr. Badics Ferenc: Petőfi levelei

Petőfi Könyvtár XXIII. füzet 3. / Illyés Gyula: Petőfi Sándor

Szépirodalmi Kiadó Budapest

4. / Keresztesné Várhelyi Ilona: Debrecen és a magyar irodalom 5. / Zoltai Lajos: Petőfi apósa, mint debreceni civis és birtokos.

Debreceni Reggeli Újság VI. évf. 1899. 103. s z . 6. / Zoltai Lajos: Petőfi Zoltánról

Debreceni Reggeli Újság 1B99. ápri. 20. 1-2

7. / Zoltai Lajos: A Csáthy féle debreceni könyvkereskedő és kiadó czég 100 éves története 1805-1905. 26.o.

8. / Balogh Ferenc: "A debreceni Református Főiskola

Alapítványi Törzskönyve (A36 1.) 536. I. Révész Bálint és Medgyaszi Júliánna alapítvány.

9. / Debrecen szabad királyi város Egyetemes Leírása.

Szerkesztő: Dr. Zelizy Dániel 1882

A térképet szerkesztette: Tikos Imre mérnök 1B82.

10. / Balogh István írásbeli közlése 1988. jón. 9. Debrecen.

11. / Koncz Ákos: Debreczeni Útmutató.

Kiadja a Csokonai nyomda.

12. / Vachot Sándorné: Rajzok a múltból.

Emlékirat I-V I . füzet Budapest, 1887.

13. / Gellér Ferenc-Vadász György: Debrecen Műemléki Katasztere 1985. 650. o.

14. / Dávid Gyula-Mikó István: Petőfi Erdélyben.

Kriterion könyvkiadó Bukarest 1972.

15. / Mártinké András: Petőfi életútja.

Kossuth Könyvkiadó 1972.

16. / Dr. Mikes Lajos és Oernői Kocsis László: Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása.

Budapest 1930. Genius kiadás

17. / Szana Tamás: Örök emlékek, 1892 Budapest

Szépirodalmi könyvtár kiadóhivatala. Deutsch Zsigmond és társa IV. Bécsi utca 5.

18. / Irányi István: Petőfi Zoltán Szarvasi Füzetek 4. 19.o.

19. / Petőfi élete. Petőfi Könyvtár. Budapest 1909.

Szerkesztik: Endrődi Sándor és Or. Ferenczi Zoltán XI. füzet. Kunossy Szilágyi és társa Könyvkiadó Vállalat 20. / Pethő György: Közelről.

Magvető Kiadó Budapest 19B4.

21. / Hatvány Lajos: Feleségek felesége. I. 1919-es kiadás Budapest

22. / Magyarország helységnévtára 1944.

23. / Irányi István: Petőfi István 77.o.

Békéscsaba. Kiadja a Békés megyei Tanács V.B. Művelődés- ügyi Osztálya.

24. / Herceg Mihály: A Csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása /1709-184B/ B2.o.

Szeged 1980

25. / Felicián kapucinus kódisbarát levele 1987. nov. 20.

/Neubauer József Nagymágocs/

26. / Korizmics László, Bocsányi László, Morócz István Jószágismertetés I. füzet.

A mágocsi uradalom Csongrád vármegyében.

Pest 1980.

27. / Rózsa Gábor mérnök-muzeológus levele 198B. jan.14.

Koszta József Múzeum Szentes

28. / A szentesi múzeum jegyzőkönyve P. 106/367 29. / Kőrös Sárréti útikalauz

Kondoros. 1984. 241.0. 250.o.

30. / Kiss Horváth Sándor levele 1908. június 15.

Orosháza

31. Szülőiöldünk. Népújság. 1988. augusztus 13.

32. Dr. Bajza József: Petőfi István versei. Budapest 1909.

33. Ádám Gerzson-Joó Imre: A nagykőrösi ev.ref. főgymnasium története. 1896. Nagykőrös

34. Péter László: Szeged irodalmi emlékhelyei. Szeged 1974 35. Dr. Szabó Ödönné: Írók, képek. Tankönyvkiadó Budapest 1977.

36. Dr. Hőgye István levéltárigazgató levele 1988. szept.14.

Sátoraljaújhely

37. W.Duschek Sekreteriat levele a meráni múzeumból 1988. március 3.