Az örök csoda : az ember

ESIRII^FC-ÉT

ELŐADÁSOK:

AZ ÖRÖK CSODA: AZ EMBER

Kedves Hallgatóim!

' 1 Korunk nagy találmányával: a rádióval vagyunk úgy, hogy m i n d e n csodálatos volta dacára megszoktuk és már egészen természetesnek t a r t j u k . U n o t t mozdulatokkal csavargatunk az állomáskeresőn és nem lelkendezünk t ö b b é azon, hogy európai metropolisok és más világrészek nagyvárosai

muzsikálnak, énekelnek, szónokolnak a f ü l ü n k b e — ezer és ezer mérfölde- ken át.

Csak nagy-néha, magunkbaszálló csendes pillanatokban h ö k k e n ü n k meg r a j t a : mégiscsak hallatlan csoda, hogy egy drótokkal, csavarokkal, üveglámpákkal teli ládikán babrálva b e k a l a n d o z h a t j u k az egész földkerek- séget az éter szárnyain! D e egyre fogynak ezek a ritka pillanatok és nem m a r a d más, csak a türelmetlenség és bosszúság, ha gépünk nem elég

„szelektrv'\ vagy ha légköri zavarok okoskodnak, esetleg egy közeli fodrász- szalon villanyos hajszárító gépe belezúg a vételünkbe.

És még ennél a közömbös, fölényes megszokásnál is mélyebb k ö z ö n n y e l megyünk el napról-napra egy még nagyobb csoda mellett! N e m is mellette, hanem — hogy is m o n d j a m ? — hiszen h o r d j u k ezt a csodát, benne vagyunk, vele. általa élünk: mi magunk vagyunk azok, emberek. M e r t még a rádió, az ultramikroszkóp és az atomrombolás k o r á b a n is alig van n a g y o b b csoda, mint a teremtés remeke: az emberi szervezet. Erről akarok beszélni mai előadásomban és az volna a célom, hogy m i n t e g y ö n m a g u n k o n kívül állva ugyanazzal a kutató figyelemmel elemezgessük s a j á t földi létünk élő keretét, m i n t m á s nagyszerűen érdekes dolgokat. Mert n y u g o d t a n m e r e m állítani, hogy kevés é r d e k e s e b b dolog van a világon, ha v a n egyáltalán?

U A m i n t én innen, a felolvasóasztaltól k e d v e s Hallgatóimhoz beszélek, nyakamban egy porcgyűrűkből összeállított kürtő-forma, torkolatán át ki- feszített finom ín-szalagocskával, szabatosan b o c s á t j a át magán a t ü d ő m b e szívott levegőt. A levegő kiáramlása megrezdíti a szalagocskát, a szalagocska másodpercenként 30—40 rezgést végez s így létrehozza a hangot, melyet nyelvem és a j k a i m tovább formálnak érthető, tagolt beszéddé s az értelem- mel felruházott hangom így száll be a terembe s közli ö n ö k k e l azt, amit mondok.:

E n g e d j e n e k meg, kedves Hallgatóim, de ez a folyamat m i n d e n k é p e n van olyan csodálatos, mint például egy rádióvétel. És vegyük c s f k tovább!

A hangom az ö n ö k füleihez érve, egy másik nagyszerű összeállítású k!s műszerbe jut. A fü'lkagyló összegyűjti a hanghullámokat s mintegy betereli a füljáratba, melyet egy finoman kifeszített h á r t y a : a dobhártya zár le.

Ehhez belülről a hallócsontocskák egyike t a p a d — éppúgy, m i n t hangszóró lemezéhez a m e m b r á n —, a hozzákapcsolódó többi apró hallócsontok köz-

vetítésével á t a d j a a dobhártyán felfogott rezgést a hallóideg végződéséig, ez pedig pontosan m ű k ö d ő telefonközpont m ó d j á r a azonnal bekapcsolja az agy hallóközpontját. A z agyban tudatos lesz a hang és a kimondott szó értelme s így közölhetem ö n ö k k e l , amit mondani akarok. És bizony hiába volna a nagy technikai csoda: a rádió is, ha ez a mi remek kis műszerünk, a fül, nem venné át a leadását.

U g y a n e k k o r , hallgatás közben, ö n ö k reám néznek s szemöldökeik alatt két csodálatos fotografáló k a m a r a pontosan lerajzolja az arcomat, a kezemet, az asztalt, az előadó emelvényt, fényt, f o r m á t , színeket, hibátlan hűséggel.

Látunk! H á t persze, hogy látunk, azért van a szemünk, hogy lássunk vele! — m o n d j a a megszokottság türelmetlenül. D e hogy mi megy végbe a szemben s hogy mennyivel tökéletesebb műszer az, m i n t a legdrágább Zeiss- vagy Leica-gép, azzal már n e m törődünk! Pedig ami a fotokamaránál az objektív, az a szemünkben a szemlencse. A diafragmát a pupilla helyettesíti, és pon- tosabban, finomabban működik — még hozzá teljesen automatikusan, töké- letesebben — minden Iris-diafragmánál. A k a m e r a kihúzatát a szem ú. n.

akkomodáló (alkalmazkodó) képessége pótolja, mely szintén ö n m ű k ö d ő e n igazodik a közeli és távoli tárgyakhoz, hogy azokat a kellő élességre állítsa be. A pillanatzár szerepét a szemhéjak vállalják s egyúttal híven meg is őrzik a szem érzékeny optikáját. H a a szem felületét valami nem várt, á r t ó vagy veszedelmes érintés fenyegeti, ezek a hű őrök rögtön lezárják a védő- fedelet, gyorsabban, semmint erre gondolni tudnánk. M e r t a bölcs természet jobban vigyáz reánk, mint mi magunk. Erre valók a szemöldökök és szem- pillák is, hogy a szemet m e g v é d j é k esetleg belehulló tisztátalanságoktól.

Újabb felfogás szerint ugyan a szemöldök arra való, hogy kitépjék, vagy leborotválják és fekete krétával r a j z o l j a n a k a helyére démoni vonalakat, a szempilla pedig annál szebb, minél kevesebb benne az igazi s minél t ö b b a pomádészerű anyaggal ívesre kikeményített észvesztő „seprő". N o s , a j ó anyatermészet bizonnyal n e m ezt akarta.

H a mégis belehull valami a szembe, m ű k ö d é s b e lép egy további ön- működő segítség: a könnymirigy, az azonnali bő könnyezéssel. Ez, ha lehet, kimossa a szemből a belehullott port, szemcsét, homokot.

A képeket, melyeket a szemlencse a szemgolyó belső felületére, az ú. n . sárga foltra vetít, nem kell előhívni, mint a fénykép-felvételeket. A z o n n a l készek, teljes színpompájukban és részletességükben. Ez a részletesség a legújabb kutatások szerint a milliméter hatezredrészéig terjed, vagyis a szem még érzékelni t u d j a azt a tárgyat, melynek a sárga foltra vetített képe 6/1000 mm-nél nem kisebb. Ez1 körülbelül a pókszál vékonyságának, vagy a levegőben úszó porszemnek felel meg. Ezen túl már nagyítóra van szükségünk.

A látott kép, éppúgy, mint a hallott hang, az agyban lesz tudatossá a látóideg jelentése útján. Ez maga, ahogyan az egyes érzékszervek jelen- téseiket az agyban egyidejűleg tudatosítják, oly misztikusan szép és nagy- szerű valami, hogy érdemes vele kissé bővebben foglalkoznunk:

Egyidejűleg hallunk, látunk, szagolunk, ízlelünk és tapintunk. Jelen példánkkal élve: ö n ö k hallanak és látnak engem, ízlelik a cukorkát, ha talán valaki azt szopogatja előadásom közben, valamelyik hallgatóm esetleg kel-1

lemesen érzi szomszédjának p a r f ő m j é t , valamelyik kéz végigsimít egy fel- öltőn és tapintja annak érdességét. Mindez egyidőben lehetséges, anélkül, hogy az egyszerre felfogott benyomások zavarnák, vagy kereszteznék egy-

mást. Sőt: az érzékszerveknek ez az állandó egyidejű szolgálata és jelentés- tétele az agyba, teszi lehetővé az élet teljességének tökéletesen és m i n d e n jelenségében való felfogását, érzékelését. Ennek az a magyarázjata, hogy az agyban minden érzékszervnek külön k ö z p o n t j a van, amely kizárólag a s a j á t működésébe tartozó jelentéseket veszi föl az egyes érzékszervek ideg- végződéseitől s így eziek egyidőben lesznek tudatossá anélkül, hogy zavar t á m a d h a t n a .

A látásról szólva említsünk még meg néhány érdekes dolgot:

Egyik ez: van egy m a g y a r kifejezés: „az e m b e r maga elé réved". Ez a révedezés különös állapot. Ilyenkor a szem néz, de nem lát. Ilyenkor egy belső, lelkünkben elképzelt képre van irányítva minden figyelmünk s a szem által feldolgozott külső képet — szakkifejezéssel élve — nem apercipiáljuk, n e m fogjuk fel. Ilyenkor a szemideg és az agy l á t ó k ö z p o n t j a közötti kap- csolat fennáll ugyan, de pihen, m e r t a kép, pl. az előttem levő íróasztal, vagy szoba képe kialakul a szem belsejében, de a szemideg által t o v á b b í t o t t képet az agy nem dolgozzla fel: a kép tudattalan marad. Technikai hasonlat- tal élve: olyan ez, mint egy exponált, de elő nem hívott fényképfelvétel.

Ugyanezért állnak elő társadalmi érintkezésünkben elég kellemetlen helyzetek, mikor az utcán valaki köszönt, mi ránézünk és nem viszonozzuk.

A z illető megsértődik, azit hiszi, negligáltuk, pedig csak az elrévedezés volt az oka az egésznek. O l y erősen foglalkoztatta valami az elménket, hogy a látott arc és köszöntés tudomásulvételére nem volt figyelmünk.

Tessék megpróbálni ilyen elrévedező pillanatokban otthon valamely tárgyra nézni. Amíg a tárgyat látjuk és tudomásul vesszük, a merengő gon- dolatok kikapcsolódnak. De amely pillanatban ú j r a elmerengünk, akármi lehet előttünk, azt nem látjuk többé. És mindig csak az ilyen meditáció után fogjuk észrevenni, hogv nini, az) előbbi pillanatokban nem láttuk, mi van előttünk! A kettő, t. i. a tudatos nézés és merengés egymást k i z á r j a s ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy a látás nemcsak szervi, m i n t e g y műszer-munka, mint például a fotografálás, hanem ugyanakkor agy-

tevékenység is!

A másik érdekes dolog: ha az utcán járva találkozom valakivel, akit még nem ismertem s meg a k a r o m nézni, végignézhetem tetőtől-talpig, cipője orrától a kalapja tetejéig, de ha a szemeibe n e m néztem, nem lesz! teljes benyomásom róla. Mert semmi más, sem az orr, száj, homlok, arc nem m o n d annyit az emberről, mint a szeme. N e m hiába m o n d j u k , hogy a szem a lélek tükre. Éppen ezért van az, hogy ha valakire ránézünk, t u l a j d o n k é p e n azon- nal a szemébe nézünk. A teljes kapcsolatot csak ez a pillantás hozza létre, ez valóban a lélek kapuja, melyen át egymással érintkeznünk lehet. U g y a n - ezért van az, hogy a legkellemetlenebb b e n y o m á s t gyakorolják r á n k olya- nok, akik párbeszéd közben soha nem néznek a szemünkbe, hanem a tekin- t e t ü k állandóan máshol kószál.

Itt még tegyük hozzá, hogy ha valakinek a sziemeibe nézünk, t u l a j d o n - képen mindig csak egyik szemébe nézünk mindkét szemünkkel. A k e t t ő b e egyszerre — lehetetlen. Ez o n n a n van, hogy a szem alapjában sztereoszkó- pikus látóeszköz, t. i. a két szem csakis közösen a d h a t egy tökéletes, plasz- tikus látszati képet, s két szemünk mindig csak egy pontra állítható be.

A szemeknek ezt a beállítását és egyöntetű mozgatását a szemizmok szintén automatikusan végzik, anélkül, hogy erről t u d o m á s u n k volna. A szemizimok- n a k ebben a működésében fennálló zavarok okozzák a kancsalságot.

V a n n a k fantasztikus f o r m á j ú mélytengeri halak, amelyeknek szemei úgy vannak berendezve, hogy lapos fejük egyik oldaláról egyik szem képes átsétálni a másik oldalra, mintegy segítségére menve a másik szemnek, ha azon az oldalon van valami néznivaló, vagy onnan fenyeget veszledelem.

Máskor a másik szem sétál át az előbbihez, hogy akcióiban támogassa.

Ezeknél tehát egy olyan szabályozható kancsalságot látunk, mely valóságos j ó t é t e m é n y és életfenntartó eszköz.

Hogy a szaglásról is beszélgessünk, t u d j u k azlt, hogy ez az orr nyálka- h á r t y á j á b a beágyazott idegvégződések ú t j á n történik, a légnemű anyagok beszívása közben okozott ingerek által. Így egyszerű belégzés alkalmával is érezhetünk szagokat, ha a belégzés az orron át történik. Ezlek sokszor életmentő funkciók, ha pl. mérgező gázok, vagy fertőző levegő közelségére figyelmeztetnek. D e maga a tüzetesebb szaglás, ha valaminek a szagát, vagy illatát alaposabban meg a k a r j u k állapítani, nem ilyen egyszerűen történik, hanem apró, rövid szippantások útján, melyek közben az orron át beszívott levegőt megakasztjuk és visszatartjuk az orr legmélyebb szaglóüregében, ahol a szaglóideg-végződések vannak elhelyezve. A z így ugyancsak ön- m ű k ö d ő e n visszatartott légnemű anyagok ingerét azután a szaglóidegek

huzamosabb ideig k a p j á k és tökéletesebben kielemzik.

Azl ízlelés gócpontjairól is tudjuk, hogy azok a nyelv tövén, alján és a szájüregben egészen a toroknyílás felé eső két zugban vannak elhelyezve és külön gócok szolgálnak az édes, keserű, sós, savanyú, hideg és meleg érzékelésére.

T a p i n t ó érzékelésre t u l a j donképen a test egész felszíne képes, de a fo fészke az u j j a k hegye. És hogy micsoda finomságokra képes, az akkor mutatkozlik meg legjobban, mikor az irgalmas természet csaknem pótolni t u d j a a vakok látását a tapintás túlfínomultságával. A vakok nemcsak d o m b o r n y o m á s ú betűket olvasnak az ujjaik hegyével, hanem színeket is képesek megkülönböztetni. Tudniillik a színek hővezető képessége más és más, mivel pedig a tapintó szervekben a hőérzékelés adottsága is jelen van, a vakok tapintó ujjhegye a színek által okozott s talán csak századrész Celsius-fokokban kifejezhető hőkülönbségeket is képes megérezlni.

U g y a n ő k a test egész felületén túlfínomodó térérzésükkel a közelükben levő, vagy hozzájuk közelítő alakot, vagy élettelen tárgyat is képesek meg-

érezni, mielőtt azzal érintkezésbe jöttek volna. V a k o k intézetében a folyo- sókon és t e r m e k b e n mozgó ápoltak ezlért nem ütköznek soha egymásba.

Igaz, hogy térérzésükben a szintén túlfínomodott hallásuk is t á m o g a t j a őket.

Olvastam egyszer egy labdarúgómérkőzésről, melyet vakok j á t s z o t t a k le s aki távolról szemlélte, el sem hitte volna, hogy világtalanok játsszák.

Az egésznek n y i t j a annyi, hogy a labdába csengő volt beszerelve.

Az egész test felületének hihetetlen finom tapintó érzékelésére leg- csodálatosabb példa az állatvilágban a denevér. Egy tudós s o k a t foglalko- zott ezzel a kérdéssel s hogy egy végső, döntő próbával igazolja elmeleteit, egy teljesen kiürített, tágas szobát át- meg átszőtt rengeteg fonállal. S ebben a kusza fonalakkal teleszőtt sziobában szabadonbocsátott egy denevert, szorosan lekötött szemekkel. A kis állat szokott csapongó röptével száll- dosott ide-oda, pihenés nélkül, de egyetlen egyszer sem érintett meg — a szárnya csúcsával sem! — egyetlen fonalat! Ez csakis úgy magyarazhato, hogy egész szárnyfelületén olyan rendkívül finom a térérzés, hogy még az az alig m é r h e t ő levegőellenállás is, melyet egy-egy kifeszített szál képvisel,

elegendő ingert s figyelmeztetést adott neki, hogy repülése közben m e r r e mozogjon.

Arról is tudunk, hogy a süketek tapintással — hallanak! H a a beszélő személy vállára, nyakára (főként a gége táján), vagy mellkasára t e h e t i k kezüket, ezek a hangrezgéseket, melyek a mellkasban s különösen a gégefő- ben rezonálnak, átvezetik az ő testükbe, fel a hallóidegig s ott a beteg és életképtelen dobhártya működése nélkül is képesek hangérzeteket kiváltani beszédet, zenét, vagy éneket továbbítani. A t e r m é s z e t j ó t é k o n y segítséoei ezek, sok nagy szenvedést e n y h í t e t t e k már!

N e s a j n á l j u n k pár szót egyik hűséges szolgánktól, mely ö n ö k n é l pihen, nalam azonban szorgalmasan dolgozik: a nyelvtől. Szegénnyel nem s o k a t szoktunk törődni, pedig milyen híven, pontosan végzi a dolgát és állandó veszedelemben forog a fogak kétszeres őrlő k a r é j a között, igazán m i n t egy gépgyári munkás, aki fogaskerekek között babrál s vigyáznia kell, hogy a gép el ne kapja. Milyen ügyesen szorgoskodik a nyelv étkezés közben, hogy tologatja ide-oda az ételt, a megfelelő fogak alá! H a ő nem volna, f e j ü n k logatásával kellene a táplálékot ide-oda rázni a s z á j u n k b a n , vagy u j j u n k k a l a szájunkba nyúlva, megfelelő helyre igazítani a falatot, hogy meg t u d j u k rágni s akárhogy ügyeskednénk, sohasem sikerülne olyan tökéletesen, m i n t a nyelv szüntelen, szorgos felügyelete alatt, ö a j ó molnár, aki p i l k n a t r a sem h a g y j a ott a garatot. Mi csak akkor veszünk róla tudomást, ha jól rá- harapunk, vagy a levessel leforrázzuk, no és — ha legfélelmesebb f o r m á j á - ban, mint kozmondásos „rossz nyelv" harcba elegvedik velünk. D e erről most hallgassunk, csak azt emeljük még ki, hogy a beszédben, az é r t e l m e s szó kialakításában betöltött szerepe még csodálatosabb s ezen a réven különbözhetünk a rikácsoló, gágogó, üvö.tő, sipítozó állatoktól. Gondol- junk csak a beszédképtelen némák hátborzongatóan nvöszörgő, tatfolat'an uvoltő hangjaira! Pedig köztük s köztünk csak annyi a" különbség, hogy az ő nyelvük nem tudta megtanulni az értelmes beszédhangok képzését!

Kedves Hallgatóim, néha valóban meg kellene ijednünk önmagunktól, ha ráeszmélünk, hogy micsoda finom, tökéletes, de éppoly érzékeny be- rendezések m ű k ö d n e k b e n n ü n k a legnyugodtabb pihenő helyzetben is!

Ha a rádiókészüléket egyik szobából a másikba visszük, ugyancsak vigyá- zunk reá, hogy meg ne rázzuk, oda n e üssük valahová. A z ember pedig ezzel a csodálatosan bonyolult szervezetével, finom alkatrészekkel teli testével mi mindent művel! Fut, ugrik, dolgozik, súlyokat emel, szerszámokat forgat sok olyat végez, ami rövid idő alatt tönkre tenne egy t ö m ö r fémből szer- kesztett gépet is és a mi tökéletes mechanizmusunk, a csupa szerves, rom- landó, porból vett és porrá leendő alkatrészből megépített testünk bámula- tosan működik tovább! Amíg fiatal és életerős, önmagától megújul, pótol mindent, ami elhasználódik benne.

Amíg ö n ö k itt ülnek előttem, sziveik halk, szabatos dobogással szállít- ják az életadó vért a legfinomabb hajszálerekig, egy Junkers-motor meg- bízhatóságát is felülmúlva. A tüdő ugyanilyen szabatosan végzi a maga fel- adatát: á t a d j a a friss oxigént a vérnek, kiválasztja az elhasznált szénsavat, f e n n t a r t j a így az állandó lassú égést, mely az élet melege és lényege; nélküle kihűlne a test, megállna a szív. Ha valaki ö n ö k közül egyik k a r j á t felemeli, hogy az arcán, va-gy h a j á n végigsimítson vele, ehhez a mozdulathoz legalább 10—12 izom, ugyanannyi ideg, 4—5 Ízület pontos m u n k á j á r a v a n szükség.

H a valakit például u n t a t már a hosszú előadás és ásítást nyom el ehhez az

arcizmok, a nyak, mellkas és hasfal izmainak, valamint egy marék idegnek üzembelépése kívántatik. H o g y az izületeknél m a r a d j u n k : ezek magukban véve valóságos műszaki remekek, csúffá teszik a legkiválóbb gépkonstruk- ciót! Finomak, pontosak, önmagukat olajozzák az izületi nedvvel, még a lég- üres térre gyakorolt n y o m á s t is igénybe veszik feszesebb tapadásukhoz.

Félórákat lehetne beszélni arról, hogy a csukló-, forgó-, szabad-, feszes- és a többi izület hogyan működik, milyen részekből áll. Mind végtelenül cél- szerű, mindnek külön feladata van s arra a feladatra mind tökéletesen meg- felel. H a a könyökizületünk úgy forogna, mint a vállizület, alsó k a r u n k harangütőként, tehetetlenül lötyögne rajtunk, képtelenül minden munkára.

Ugyanígy harangoznának lábszáraink is, ha a térdkalács a térdnél meg nem akasztaná a lábszár előre vetődését. A könyöknél ugyanezt a karcsont vég- ződésébe mélyedő b ü t y ö k biztosítja, mint gátló.

H a gerincünk karó-egyenes volna — ahogyan az irodalmi jelképesség nevezi az „egyenes gerincű" férfit —, a járás kínos szenvedést okozna, egész törzsünk kegyetlenül ü t ő d n é k minden lépésnél a gerinc merevsége miatt.

Az az enyhén hullámos vonal, melyet a gerinc-hajlat tényleg elfoglal, ugyan- olyan rugalmasságot biztosít és ugyanúgy tompít minden lökést, mint a nád- sétabot, ha reá támaszkodunk, ellentétben a k e m é n y sétabottal, mely mere- ven visszaüt a tenyerünkbe, ha erősen o d a k o p p a n t j u k a földhöz.

Ha a két nyakcsigolya: az A t l a s és az Epistropheus nem forogna, fejün- ket csak mereven előre tudnók tartani. Viszont ha végig, a gerinc minden csigolyája ennyire mozgékony volna, akkor a mellkas, a vállak, karok, el- veszítenék feszes támaszukat és idétlen, kiszámíthatlan helyváltoztatásokkal lehetetlenné tennének sok olyan funkciót, melyek elvégzésére most a leg- nagyobb biztonsággal képesek vagyunk.

H a bordáink nem porcokkal, hanem közvetlen csontvégződésekkel kap- csolódnának a szegycsonthoz és egymáshoz (mint a „függőbordák"), úgy m i n d e n lélekzetvételünk olyan kín lenne, mint az asztmatikusoknál, m e r t a merev b o r d á k nem engednék a tüdőt kellő m é r t é k b e n megtelni levegővel.

Vagy említés nélkül hagyhatjuk-e a nagyszerű hőszabályozó berende- , zést: a bőr millió p ó r u s á t ? H a melegünk van, a pórusok kitágulnak, való- sággal kilihegik magukból a test hőfeleslegét. H a ez sem elég, acióba lépnek az izzadság-mirigyek, a test felszínét ellepi a veríték s ennek párolgása még erősebb hűtő hatást gyakorol. H a pedig fázunk, a pórusok szorosra zárul- nak, a test kipárolgását m e g a k a s z t j á k s lehetőleg minél t ö b b meleget tarta- nak vissza a szervezet számára.

Az izmokról is tudtuk, hogy rostos szerkezetűek s a rostok összehúzó- dása és kinyúlása révén végeznek munkát. D e ma már ennél is előbbre vagyunk ismereteinkben, — eltekintve attól, hogy egy alkalommal a bécsi rádióból hallhattuk a működő izomrostok súrlódásának elektromos úton fel- fokozott és hallhatóvá t e t t zörejét, sőt azt is, hogy az izom a k k o r is hangot adott, ha a kísérleti egyénnek egy mozdulatparancsot adtak, de előre meg- mondták, hogy a kérdéses mozdulatot ne végezze el, csak a vezényszó pillanatában gondoljon reá! — És ma már azt is t u d j u k , hogy az izomrostok működését végeredményben pozitív és negatív elektromos töltések vonzó és taszító hatása idézi elő, ezeket a töltéseket pedig az idegvégződések által kiválasztott tejsav közömbösíti. Ahhoz képest tehát, hogy az izomnedvben mennyi a tejsav, az izomrost aktív, vagy inaktív.

Minél j o b b a n mélyedünk a részletekbe, annál j o b b a n beléjük lehet szédülni s annál n a g y o b b csodálattal kell szemlélnünk a T e r e m t ő páratlan a j á n d é k á t , melyet önmagunkban hordozunk.

A m o d e r n o r v o s t u d o m á n y egyik felfedezése pl. a belső kiválasztó miri- gyek tana. Ezeknek a szervezetben betöltött szerepét n e m i s m e r j ü k még teljesen, de f ő b b részleteiben már végére j á r t a k s megállapították, hogy ezeknek a mirigyeknek rendkívül fontos szerepük van a szervezet fölépíté- sében és fenntartásában, az egyes szervek m ű k ö d é s é n e k zavartalanságában.

Ezek a mirigyek hihetetlenül kis mennyiségű, néha ezredirtilligrammnál is kevesebb nedvet, ú. n. hormonokat választanak ki s mégis ezek esetleges hiánya, vagy alig mérhető többlete súlyos e l v á l t o z t o k okozója lehet, melyekre eddig n e m találtak elfogadható magyarázatot. Legismertebb ilyen belső elválasztású mirigy az ú. n. „pajzsmirigy", melynek túltengése a Basedow-kór előidézője; ha pedig túlságos m é r t é k b e n operálják, gyönge- elméjűséget idézhet elő.

H a éppen csak a test felszínén akarunk maradni, ott is akad elég érde- kes, megcsodálni való. N e vegyünk mást, csak a k ö r m ö t , mely él, n ő s mégis fájdalom nélkül levágható! (Kivéve, ha valakinek a manikűrös hölgy jól bele- csikkant a körmébe, node a k k o r sem a k ö r ö m fáj, hanem a k ö r ö m h ú s ! ) A körmök rendeltetése az, hogy az ujjak hegyét védjék, mint a p r ó p a j z s o k és nem az, hogy pirosra, meg lilára kenjék őket s „Kix"-szel kifényesítsék, valamint az s e m — a másik véglet —, amit az1 előkelő kínaiak kultiválnak, hogy t. i. k ö r m e i k e t sohasem vágják, s ezek pár évtized alatt félméteresre, vagy még hosszabbra is megnőnek. A z ilyen k ö r m ö t azután megfelelő hosszúságú bambusz-tokban „viselik", hogy az értékes szaru-képlet el ne törjék. így persze — ilyen bambusz-csörgőkkel — sem enni, sem legfőképen dolgozni nem lehet, de éppen azért t a r t j á k az előkelőség n e t o v á b b j á n a k . A nagyurat eteti a személyzet, dolgozni pedig egyáltalán nem ó h a j t .

A z t is idézzük emlékezetünkbe, hogy a köröm, valamint a h a j is, az ember halála után még egy ideig tovább nő, amit exhumálásoknál számtalan esetben megállapítottak.

H o g y még p á r természetesnek látszó furcsaságról beszéljünk, v á j j o n gondolkoztak-e m á r azon, kedves Hallgatóim, hogy járás közben t u l a j d o n - képen hogyan változtatunk irányt? Hogyan kanyarodunk? N i n c s e n e k előt- tünk sínek, amelyeken gördülnénk, látszólag e g y f o r m á n is lépünk és mégis akaratunk szerint jobbra vagy balra t u d u n k k a n y a r o d n i ! H o g y a n ? Egészen a térdig felnyúló izmok, főként a lábszárfordítók és a boka körüli izmok segítségével. Ha pl. jobbra akarunk kanyarodni, a k k o r j o b b lábfejünk alig észrevehető izommunkával s mikor még éppen felemelve a levegőben tart- juk, jobbra hajlik és mikor a talpat a földre tesszük, a boka körüli izmok és a lábszárfordítók az egész reájuk nehezedő testet kissé utánafordítják.

A bal lábbal utána következő lépésnél ugyanez a folyamat ismétlődik, t e h á t további enyhe jobbra-hajlítással, harmadik lépésnél a j o b b láb m é g erőtel- jesebbé teszi az irányvételt s így pár lépésen belül elvégeztük a k a n y a r o d á s t . Természetes, hogy erőteljesebb, élesebb izommunkával mindezt hirtelen is meg t u d j u k csinálni, mint pl. a katonai mozdulatoknál.

A mai technika hallatlan dolgokra képes. D e v á j j o n képes volna-e olyan tökéletes műszert alkotni, mint az emberi kéz? És mit érne m i n d e n gép, műszer, technikai remek, ha nem volna emberkéz, amely irányítsa? A kéz- nek puha tapadását, finom alkalmazkodását, intelligenciáját, műszaki ú t o n

pótolni, utóiérni nem lehet. Ma még a legszenzációsabb sebésztani újdonság:

Sauerbruch professzor „élő m ű k e z e " is csak azon az alapon tud t ö b b e t végezni minden eddigi műkéznél, m e r t bizonyos idegkötegeket elefántcsont pálcikákra valósággal reágyógyitva, izomfunkciók elvégeztetésére tud be- fogni.

Emlitsük meg a kézről azt is, hogy hihetetlenül finom és gyors műkö- désre képes. így pl. egy hegedű- vagy zongoraművész ujjai a húrokon, vagy billentyűkön m á s o d p e r c e n k é n t akár 15—20 fogást is lepergetnek s ezeknek m i n d hajszlálpontossággal kell a megfelelő helyekre vágniok, ugyanakkor még az átérzésnek, a zenei gondolatnak megfelelő erősséggel, vagy lágyság-

gal, kifejező készséggel és a közvetlen átélés erejével kell érvényesülnie.

Ebben az esetben az idegek parancsa s az idegeknél is mélyebben rejtőző zenei átélés oly villámgyorsan dirigálja az izmokat, hogy ehhez! képest a legmodernebb pneumatikus orgona regisztereinek működése szinte csak lomha favágásnak látszik.

V a g y van-e célszerűbben s gyorsabban működő szerkezet a gépek között, mint a két emberi térd, mely azonnal összeverődik, ha az aszitalnál dolgozgatva valamit e l e j t ü n k ? ö s s z e v e r ő d n e k ösztönösen, a pillanat tört része alatt, mielőtt még értelmünk felfoghatta volna, hogy mi t ö r t é n t s aka- r a t u n k n a k ideje lett volna ezt a célszerű mozgást elindítani.

A z akaratnak a mozgások véghezvitelére gyakorolt hatásánál vannak néha mulatságos zavarok. Velem például megesett, hogy lakásomra érve, az asztalomra tett virágra néztem s ugyanakkor arra gondoltam, hogy meg kellene néznem a csuklóórámon: h á n y óra van. Aminek az lett a vége, hogy a csuklóórámat az orromhoz emeltem és megszagoltam, a szemeimmel pedig kitartóan a virágra néztem.

A békevilágban a modern divat fejedelmeinek, a párizsi nagy szabók- nak műhelyeibe, divatbemutatóira meghívott hölgyek közé néha belopakod- tak hivatásos és dúsan fizetett divatkémek. Elegáns hölgyek, akik a leg- fantasztikusabb eszközökhöz nyúltak, hogy egy-egy gondosan r e j t e g e t e t t új ruhamodell r a j z á t megszerezzék. Voltak, akik a harisnyakötőjükbe egy- pengős nagyságú miniatűr fényképezőgépet rejtettek s a h a r i s n y a k ö t ő iga- zításának örve alatt felvételeket készítettek a titkolt modellről. D e v á j j o n tökéletesebb képet adott-e ez: a kis masina, mint annak a hölgynek szeme és emlékezete, aki b a r á t n ő j é n e k ú j tavaszi r u h á j á t egyetlen rávetett pillan- tással úgy megnézte, hogy a legközelebbi teazsúron utolsó öltésig le tudta írni? Ez a „látás-memória", mely különösen a szakmabelieknél van bámu- latosan kifejlődve és sokszor csodákra képes.

Vagy vegyük ezt: egy tudós beszélő filmszalagokkal való kísérletezés közben, áztok górcsövi vizsgálatánál r á j ö t t , hogy minden k i e j t e t t h a n g z ó n a k valamely jellegzetes görbe felel meg. Ezeket a görbéket kiválogatta s meg- próbálta mesterséges úton összeállítva egy olyan filmszalagot készíteni, amely tisztán műszakilag, tehát hang és beszéd alkalmazása nélkül össze- állított szavakat reprodukáljon. A z így előállított sz'alagot gépbe t e t t e és a szalag valóban érthetően kimondta a mesterségesen összeállított szavakat.

H á t ez elég csodálatos és ezen az úton hihetetlen dolgokat lehet még elérni. D e soha nem fogja elérni a gépszalag azt, hogy az emberi hang színét, melegét, érzelmességét, tónusát is elő tudja állítani mesterséges úton, mert azí emberi hangban éppen az a legcsodálatosabb, hogy az idegek, az érzelmek, a lélek minden mélysége benne rezeg és ilyesmit a puszta gép

önmagában soha nem fog tudni előállítani. V a l a m i n t hogy olyan emberfia sem fog soha születni, aki csak egyetlen csíraképes búzaszemet t u d n a

„szerkeszteni" — laboratóriumban, lombikok között.

N e m érdektelen apróság az ilyesmi s e m : éveken át j á r j u k u g y a n a z o n ház ugyanazon lépcsőjét, s a lépcsőt úgy megszokjuk, hogy s ö t é t b e n is teljes biztonsággal járunk r a j t a föl és alá. Megszokás, m o n d j u k , ez termé- szetes. D e ez a megszokás végtelenül bonyolult folyamat, benne az egész szervezet résztvesz. Ezer és ezer azonosan ismétlődő izomműködés, érzéke- les és idegbenyomás kell ahhoz, míg ezek a mozdulatok annyira belénk rögződnek, hogy szinte az egész lépcsőt érezzük testünk minden tagjával, labizmokkal, inakkal, a gerincoszlop visszalökő rugalmasságával, a törzs' ritmusával.

A megszokásnak — melyről különben akár külön estén beszélhetnénk —, vannak szintén mulatságos következményei. M e g s z o k j u k például, hogy az ágy melletti éjjeli lámpa eloltása az utolsó m o z d u l a t u n k elalvás előtt.

Ha azután egy alkalommal nem az éjjeli lámpa, hanem a mennyezeti világí- tás fénye mellett vetkőzünk le s azt eloltva lefekszünk, lefekvés után, m á r sötétben, mégis hozzá fogunk nyúlni az éjjeli lámpánkhoz, m e g n y o m j u k a g o m b j á t és tágra m e r e s z t j ü k a szemünket a csodálattól, hogy nini: a lámpa kigyúlt ahelyett, hogy elaludt volnál? N o igen, m e r t nem égett s a gomb- nyomással meggyújtottuk. Ennél a mozdulatnál az agynak már semmi sze- repe nem volt, tisztán az idegekbe és izmokba gyökerezett megszokásnak.

H a megszokással agymunka nélkül is végezhetünk izommunkát, viszont kétféle dolgot végezni egyszerre, néha a k k o r sem sikerül, h a ennek látszólag semmi akadálya nem volna. M o n d j u k , miért n e lehetne az, hogy valaki j o b b kézzel a borotvaszappant keni föl az' arcára, bal kézzel pedig a mellény csatját a k a r j a bekapcsolni a h á t á n ? Próbálják meg, urak, biztosíthatom, hogy nem fog sikerülni. Kacagni való, h o g y a j o b b kéz milyen ügyetlenül kezd kalimpálni és elakad, mihelyt a balkéz a csattal foglalatoskodik s viszont a csat kiesik a bal kézből és nem boldogulunk vele többé, ha a j o b b kéz rendesen végzi a szappanozást. Ilyenféle dolgok annak élénk bizony- ságai, hogy a látszólag semmi agyműködést nem igénylő izommunkához is szükséges az agy irányító felügyelete, az idegek révén való k o r m á n v z á s a s ezt a kormányzást két irányban elvégezni nem lehet.

Érdekes megfigyelni ezt is: elindítom a rádió hangszóróját, hírszolgálat idején. U g y a n a k k o r valami írásos m u n k á t végzek. Látszólag egyszerre írok és hallgatok. De a valóságban: ha írok, nem fogom fel, mit beszél a hír- mondó, vagy ha odafigyelek a hírekre, megáll a kezemben a toll, legfeljebb csak megkezdett szavakat fejezek be odagondolás nélkül, de fogalmazni m á r nem tudok.

A z agy a legcsodálatosabb műhely, amilyet csak elképzelhetünk s mi- kor a modern élettani intézetek tudásai emberi agyakat parafinba ágyazva megkeményítenek, azután mikrotommal kb. 10.000 db. h á r t y a v é k o n y s á g ú lemezre vágják és ezeket górcső alatt vizsgálva úgynevezett „agykönyv- tárak"-ban őrzik további kísérletekhez, — még mindig nem közelítették m e g eléggé a végső t i t k o t : hogyan lesz a romlandó anvagból tudat, szellem, értelem? Mindig csak az biztos, hogy az agy legérzékenyebb része az agy- kéreg. Ennek a súlyos sérülései feltétlenül halálosak, viszont olyan fej- sebek, melyek egész p a m a t velő kiesésével jártak, sokszor gyógyultak.

Lángeszű emberek agyának viztegálata m e g d ö n t ö t t e azt a feltevést is, m i n t h a

az agy súlyától, nagyságától függne az agy értéke. Sokkal inkább az agy- tekervények sűrűségétől. De ez sem vág minden esetben. Anatole Francé agyvelejéről írták megvizsgálása után, hogy valóságos szatírája mindannak, amit eddig a geniális ember agyáról hitt a tudomány, mintha a nagy szellem még halála után is meg akarta volna tréfálni a világot.

A z agyról szólva feltétlenül meg kell említeni egyik nagyszerű képes- ségét: az emlékezőtehetséget. H a ez1 nem volna, lehetetlenné válnék minden tudás, tanulás, szellemi haladás és az egész élet véletlen, kapkodó, irány- talan káosz lenne.

A z emlékezet végtelen sokféle: v a n tér-, idő-, kép-, szám-, hang-, arc- memória és mindegyik a maga területén óriási anyagot képes felhalmozni, szinte határtalan mértékben. Egy muzsikus például, aki nagy hangverseny- darabokat k o t t a nélkül játszik, csak egy ilyen darabban több százezer hang- jegyet vesz tisztán emlékezetből. S ezen kívül még el van nála raktározva akár százszor annyi. Ugyanígy egy tudós a fizikai képletekből, a történész a történelem adataiból, a m a t e m a t i k u s számjegyekből határtalan mennyi- séget képes elraktározni emlékezetében. Ez mind mint pozitív tudáskészlet halmozódik fel az agyban s m i n t valami könyvtárból kiemeljük a kívánt könyvet, ha szükségünk van egy adatra, úgy a memória is, mint egy jó könyvtáros, kiadja a tudáskészletből azt, amit kívánunk. Természetesen, amint ez a könyvtáros elöregedik és megfárad, a könyvtári szolgálat kárát vallja. D e ez már az élet rendje. Ilyenkor a régi könyvtáros nyugdíjba megy s helyét elfoglalja egy ú j : a Feledékenység . . .

A z agy befogadóképessége a tudástömeggel szemben nemzedékről- nemzedékre nő. N e gondoljunk messze, csak arra, hogy mikor mi diákok voltunk, mit kellett megtanulnunk szaktárgyainkban s mit kell megtanulnia a mai d i á k n a k ? Hallatlanul többet! A mi fizika-tankönyveink pl. még nem is álmodtak olyan dolgokról, melyeket a mai diáknak már korán tudnia kell, ha nem akar elbukni a vizsgán. A világtörténelem, a nemzetek törté- nelme szédületes fejezetekkel bővült, a nyelvoktatás, a reális tantárgyak anyaga évről-évre n ő s a fiatal agyaknak ugyanannyi idő alatt, mint nekünk, egyre többet kell elsajátítaniok.

T é n y , hogy a modern nemzedék agyszerkezete már csírájában tökélete- sebb az előzőnél s ha valaki ebben kételkednék, csak gondoljon az ösztön:

életet élő, félig-nyers csontot rágcsáló, barlangi medvével bunkós párv:adalt vívó ősemberre. V á j j o n h á n y nemzedéknek milyen fokozatos agyfejlődésére volt szükség, míg csak a történelmi korok küszöbéig jutott az emberiség és hol vagyunk már s hol leszünk századok multán? Lehet, hogy az Ür két- ezredik esztendejében már a bölcsőkben is csupa kis Bolyaiak fognak sival- kodni és cucli helyett — logaritmus-táblákat kérnek a dadájuktól.

N e feledkezzünk meg egész testünk éltető nedvéről: a vérről sem. Leg- alább annyit említsünk róla, hogy ez a becses, áldott n e d v a természet kegyelméből a megalvadás képességével bír. H a nem így volna, egy kis vágott sebben, egy gyönge orrvérzésben el lehetne véreznünk. A m i n t h o g y a hemofóbiában szenvedő betegek csakugyan így pusztulnak el. Ez a b a j a volt a boldogtalan II. Miklós cár fiának, a kis cárevicsnak is, akit Rasputin kancsérolt hókuszpókuszaival a halálos vérzékenység ellen.

Másik áldás a v é r b e n : a fehér vérsejtek jelenléte. Ezek rohannak oda, ahol a testet seb éri s azonnal megkezdik építő, gyógyító ihunkájukat.

A forradásos hegek, valahai sebek emlékei, az ő foltozó munkáiknak nyomai.

N e m r é s z l e t e z h e t j ü k itt, csak említsük m e g a v é r n e k azt a b á m u l a t o s képességét is, h o g y rendkívül g y o r s a n p ó t o l j a a veszteségeit, v a l a m i n t h o g y r a j t a át szívódik fel m i n d e n tápláló a n y a g a s z e r v e z e t b e s h o g y m i n d e n h a j - szálerecske egy f a n t a s z t i k u s csatorna, m e l y b e n a l e g b o n y o l u l t a b b vegyi alakulatok á r a m l a n a k szüntelen r i t m u s b a n , a m i n t a s z í v d o b o g á s a h a j t j a őket. Ezért v a n az, h o g y a g y o m o r b a j u t o t t m é r g e k végzetes h a t á s a is a k k o r jelentkezik, m i k o r a méreg felszívódik a vérbe. H a előbb t ö r t é n i k az o r v o s i b e a v a t k o z á s , még v a n mentség. H a később, a k k o r r e m é n y t e l e n , v a g y c s a k igen ritkán e r e d m é n y e s .

Sokáig v e t t e m igénybe k e d v e s Hallgatóim szíves türelmét, de, a m i n t l á t h a t t á k , m é g így is csak é r i n t e t t e m az egyes r é s z l e t e k e t , a t á r g y a t egy- általán n e m m e r í t e t t e m ki. T e k i n t v e a z o n b a n , h o g y a hallgatóság e l ő b b ki- merülhet, mint a tárgy, b e f e j e z e m azzal, h o g y a csodálatosan m e g a l k o t o t t e m b e r i test, t ö k é l e t e s berendezésével, szerveivel, tagjaival, az1 agy f ő p a r a n c s - noksága alatt, oly hallatlan lehetőségeket r e j t m a g á b a n , a n n y i r a f e j l ő d é s - képes, h o g y e n n e k felső h a t á r á t m a i t u d á s u n k k a l még csak n e m is s e j t j ü k .

V a n n a k t u d ó s o k , akik m á r m o s t azt állítják, h o g y e g y e s é r z é k s z e r v e i n k a m ú l t h o z k é p e s t visszafejlődtek, m e r t n i n c s r á j u k a n n y i s z ü k s é g ü n k , m i n t k o r á b b a n , — m á s o k viszont kialakulóban v a n n a k s lehetnek még o l y a n érzé- keink — azok a bizonyos h a t o d i k és h e t e d i k n é v e n e m l e g e t e t t é r z é k e k —, melyekről m a csak s e j t é s e i n k v a n n a k s a m e l y e k sok, m a még r e j t é l y e s n e k es m e g m a g y a r á z a t l a n n a k látszó t ü n e m é n y m a g y a r á z ó i és okai.

A fecske t e s t é b e n s e m leli meg a boncoló biológus azt a s z e r v e t , m e l y az A l g i r b a n telelt kis m a d a r a t habozás és i r á n y t é v e s z t é s nélkül elvezeti pont é p p e n a m i h á z u n k r a , az eresz alá s az e m b e r i t e s t b e n s e m t a l á l j u k még azt a sz'ervet, amely n e h é z álmot v a g y á j u l á s t i d é z e t t elő valakinél a b b a n a p e r c b e n , m i k o r valamelyik h o z z á t a r t o z ó j á t a t e n g e r e n túl s z e r e n - csétlenség érte. D e e l j ö h e t az idő, mikor m i n d e z e k e l ő t t ü n k f o g n a k f e k ü d n i , ugyanazzal a bizonyossággal, m i n t a h o g y m o s t a mellékvesét, v a g y a p a j z s - mirigyet ki t u d j u k operálni a testből.

Egy a z o n b a n m a és m i n d ö r ö k k é biztos: ha végiggondolunk a z o k o n a rem'ekeken, m e l y e k összessége testünket, életünk földi h o r d o z ó j á t a l k o t j a , lehetetlen á h í t a t t a l le n e m b o r u l n u n k a T e r e m t ő előtt, aki m i n k e t a p o r b ó l v e t t és a maga k é p é r e alkotott, hogy ezt a f o r m á t viseljük, míg i s m é t p o r r á leszünk. És m e g a d o t t m i n d e n eszközt és m ó d o t arra, h o g y ezt a p o r b ó l lett testet a h a l h a t a t l a n lélek m é l t ó k e r e t é v é e m e l j ü k s a b e n n e rejlő Isten-arc- hoz m é l t ó életet éljük.

Ez az a n a g y kötelesség, mely a végtelen é r t é k ű a j á n d é k k a l j á r s aki n e m teljesítené, aki megcsúfolná a m a g á b a n h o r d o t t Isten-arcot, b i z o n n y a l n e m volna m é l t ó reá, h o g y embernek neveznék!

Nyíresi-Tichy Kálmán

BOLDOG MARGIT EMLÉKEZETE

— E l ő a d á s énekkarral, h a r m ó n i u m k í s é r e t t e l . I d ő : 15 p^rc. — (Az énekkar félkörben feláll, a jobbszélre a felolvasó, a balszélre a harmó- niumon kísérő helyezkedik el, ök kelten közelebb a közönséghez. Így egymást is és az énekkart is jól látják.)

Boldog M a r g i t o t talán még e b b e n az1 e s z t e n d ő b e n Szent M a r g i t t á a v a t - ják, s ö lesz az ö t ö d i k s z e n t j e az első m a g y a r királyi háznak, az Á r p á d o k n a k .