„Nem volt könnyű dolga. Számos egyéni tragédia szeghette volna kedvét, kevésbé erős jellemű férfiút megannyi - családi és országos - konfliktus téríthetett volna el kitűzött feladata teljesítésétől. István azonban végigment a maga választotta - és jól választotta - úton. Noha vér szerinti gyermekei ifjan mind elhaltak, szellemi „gyer- mekei" - a magyar államszervezet, a vármegye, a keresztény egyház immár lassan
egy évezreddel túlélték őt."
(Kristó Gyula és Makk Ferenc: Árpád-házi uralkodók)
Állok a Halászbástya tövében és né- zek fel Rád, nagy király, István.
A lovadon ülsz bronzba öntve, ahogy a szobrász képzelete megál- modott. Jobb kezedben, a szent job- ban az apostoli kereszt, mi aligha le- hetett megfelelő kellék a lovon já- rásra, fejeden a szent korona, mit így a valóságban sohase vehettél fel, hisz az a későbbi korok remeke, fejed fölött glória, amit csak halálod után nyerhettél el, azt követően, hogy az egyház szentjei közé foga- dott. Ülsz és nézel. Keresztesen, gló- riásan, koronásán, bajuszosan, sza- kállasan, magyaros arcéllel. Nézel összevont szemöldököddel, elszán- tan és kérlelhetetlenül. Nézel jövő- be látón, büszkén.
Látod-e vajon az utókort? A Má- tyás-templomot, a Hilton Szállót, a népművészeti és evő-ivó butikok, shopok sorát, a temérdek fényképe- zőgépes külföldit és a hazaiak jövés- menését? Mit gondolsz róluk, ahogy tekinteted bátran a jövőbe küldöd?
S tudod-e vajon, mit gondol Rólad az alant sokasodó népség magyarja?
Meglehet, tudod, hiszen nagy em- ber voltál, király. Azonfölül szent ember, ki a mennyekben lakozik, angyalokkal parolázik, s tudója a je- lentős dolgoknak, ismerője az össze- függéseknek. Ha tudod, hát kivételt tehetnél ez egyszer és elmond- hatnád, István. Mert én már, uram, semmit sem tudok. Pedig, elhidd, megpróbáltam mindent, mi egysze- rű halandó számára megadatik mostanság. Elolvastam többtucat- nyi könyvet... Bölcs könyveket, tankönyveket, melyek a jövő nem- zedékének okulására szolgálnak.
Átböngésztem temérdeket, vagy négy emberöltő távolából...
Nézzük mindjárt az elsőt. A ma- gyar nemzet története kivonatok- ban, ez a címe. írta B. Papp Lajos, kiadta Telegdi K. Lajos .1868-ban, népiskolai kézikönyvként. Olvasd, István, ha érdekel, hogyan láttatott téged B. Papp Lajos a kiegyezés után egy esztendővel.
Azt írja, hogy „Gejza halála után István egész erejét a keresztény val- lás meggyökereztetésére szentelé.
Tanítókat külde a nép közé, ima-há- zakat építtetett. Ámde minden ter- vét meghiúsították a napimádók, sőt ezen népek még fegyvert is ra- gadtak ellene. Ámde István nem ijedt vissza. - Ám folyjon a vér, de az idvezítő vallás tanának győzni kell! - szólt, miközben nemes ha- ragra gyulladt és kezébe vette ősei kardját. Összecsapott a két sereg, a nagy és erős Kupa (Koppány) a napimádók vezére, meg a kevés, gyönge keresztény. És mégis győze Isten segedelmével a hit serege.
A napimádás eltöröltetett, a hun be- tűkkel írott könyvek elégettettek, a pogány oltárok szétverettek, Kupa teste négyfelé vágatott. II. Sylves- ter pápa már jó korán szép koronát
készíttetett azon fejedelem számára, ki a legnagyobb buzgósággal já- rand el a keresztény hit terjesztésé- ben. Ez éket küldé el Istvánnak, hogy leend a magyar királya. És úgy is lett. Folyvást buzgólkodott a hit dolgában, templomokat, iskolá- kat építtetett, melyekben azóta is fo- lyik szüntelen a szívnemesítés."
Hát körülbelül ennyi, István. Vár-
megyék alapításáról semmi, II.
Konrád német császár támadásáról szintúgy semmi, mintha nem is vív- tál volna ellene élethalálharcot. Per- sze, tudod, István, nem jó dolog a némettel csatázni, még a tankönyv lapjain sem, a kiegyezés után egy évvel. Főként akkor, amikor ugyan- ez a könyv úgy állítja be a húsz esz- tendővel korábbi szabadságharcot, hogy összességében győztünk.
1872-ben, a Képek Magyarország
történetéből című tankönyvben, mit Pesten Aigner Lajos adott ki húsz krajcárért, s mit H. J. Schwicker írt, a némettel még mindig nem vere- kedtél, István. Azt azonban nem hallgatja el a szerző, hogy a bajor Gizella, kit nőül vettél, csak azzal a feltétellel adta a kezét, hogy szent esküvést tettél, keresztényt faragsz a pogány magyarból. Igaz, ami igaz,
ettől kezdve hitvesed hűségesen és szolgálatkészen segédkezett neked minden fáradozásodban, apostolko- dásodban, hogy a hit mély gyökeret verjen népedben. Barátian segélt persze Ottó német császár is, ki szorgos iparosokat küldött Neked, hogy megtanítsák a magyart civili- záltan élni. Meg persze katonát is küldött. Kiemeli H. J. Schwicker ama tényt, hogy Kupát egy bizo- nyos Wassenburg Vincze nevezetű
német lovag küldte a másvilágra.
III. Ottó tanácsolta azt is, hogy Asztrik püspököt küldd Sylvester- hez a koronáért. Megtagadhatta ezt Sylvester? Dehogy tagadhatta. Azt mondta, hogy „En vagyok az apos- toli atya, de joggal lehet apostolnak nevezni azt, aki egy egész népet ke- resztel!" - s legott elküldte a koro- nát. Ja, és frank mintára vármegyé- ket csináltál, mik élére grófokat állí- tottál, csak elnevezted őket ispán- nak.
Tíz esztendő elteltével (1882) Mayer Miksa, ki a Vallás- és Közok- tatási Minisztériumban volt fogal- mazó, vállalkozott történelemírásra.
A könyvet, dicsérő szavak kíséreté- ben, a miniszter és a püspöki kar adta ki a falusi népiskolákban tanu- ló ifjúság számára 1 korona és húsz fillérért. Szerette ez a kor a békét meg a nyugalmat. Kupa fellépése, az ugye kellett, már csak a korona miatt is. Egyéb veszély azonban nem fenyegetett. Nem lázadt Aj- tony, békén maradt Gyula. Megkí- mélte Mayer Miksa a romlatlan fa- lusi gyermekek lelkét egy német tá- madás borzalmaitól is. Inkább a szépre és a jóra irányította a figyel- met. Arra, hogyan kormányoztál 38 éven át mély hitben és bölcsesség- ben. Püspökségeket állítottál német segedelemmel, meg megyéket hoz- tál létre, ez utóbbiból, ha már bele- kezdtél, mindjárt 72-t. 1902-ben Ge- cser Béla a felső nép- és polgári is- kolák számára írott tankönyvében vitába szállt Mayer Miksával. Né- met támadásról ugyan ő sem tesz említést, azt azonban, újabb kutatá- sokra hivatkozva, bátran kinyilvá- nítja, hogy ama 72 megye csupán 50 volt, nem több.
Hát hogy is volt azzal a gonoszte- vővel, István? Azzal, amelyik nem átallott belopózni a hálószobádba fegyverrel a kezében, hogy életedre töijön? Ez a sajátos momentum 1903-ban bukkan fel a népiskolai tankönyvekben. Kuttner Sándor azt írja 40 fillérért árult Első oktatás a magyarok történelméről című könyvében, hogy a gálád tőrt viselt, de elejtette zavarában, mire te föl- riadtál és miután azt mondtad, hogy ha Isten veled, ki ellened? - megke- gyelmeztél neki. Ez a sötét esemény aztán hosszú éveken keresztül sze- repel a rólad szóló tankönyvekben, csupán apró részletekben tér el.
Van, hogy a gaz kardot visel, azt ejti el, máskor a kihúzás pillanatában ébreszt föl. Egyszer azt mondod, ha velünk van Isten, ki ellenünk?, más- szor, hogy ha Isten velünk van, nem törhet ránk az ellen, megint máskor: ki merészkedhet ellenem, ha velem az Isten? Egyébiránt új- donság alig. Konrád viszont nem tá- mad meg.
1926-ban azonban valami törté- nik. Mintha zavarodottság támadt volna német-ügyben. Keller Károly
И
István,
ki vagy te?
mindjárt a koronázás. „Annak, aki meg akarta őrizni országa függet- lenségét a német (!) császárral szemben, szüksége volt arra, hogy Isten kegyelméből uralkodó király- nak ismerjék el" - írják a szerzők.
No igen, de hát jó az nekünk, ha Te magad kéred, István? Nem jó az ne- künk, legalábbis akkor nem volt jó.
Ehelyett: „A franciaországi Cluny kolostorban nagy mozgalom kezdő- dött, meg akarták keresztelni a po- gány népeket, ő k vették rá a pápát, hogy koronát küldjön a magyarok fejedelmének." KGST, Varsói Szer- ződés még nem volt, így aztán némi kárörömmel írja a könyv, hogy bez- zeg ez a cseheknek meg a lengye- leknek akkor még nem sikerült. Az- tán II. Konrád 1030-ban történt tá- madása ... No, ezt már elhallgatni nem lehetett. És a győzelmet sem, nem árt az egy vesztett háború után. Szóval, István, miként Kutu- zov Napóleon ellen, azt a taktikát választottad: felégetted a földeket, elvezényelted a népet, így aztán a kiéheztetett német császárnak nem maradt más hátra, mint a súlyos ve- reség és a megalázó békekötés.
Mindeme igazság került az iskolá- sok szüleinek 3 forintjába. Tanulsá- gos lehetett számukra is, ők még ef- féléről nem tanultak.
Ha valamely csíntalan és léha ne- buló kétszer is osztályismétlésre bu- kott, két év múlva, 1949-ben hom- lokegyenest mást kellett megtanul- nia a koronázásról meg a német tá- madásról. „Első királyunk a koro- nát is az egyháztól kapta, mégpedig annak fejétől, II. Szilveszter pápá- ugyan még nem írja le az osztott
népiskola tanulói számára, hogy 1030-ban Konrád átlépte hatalmas seregével a magyar határt, viszont azt sem tanítja, hogy bármiféle ösz- szetűzésed lett volna holmi magya- rokkal, Koppánnyal, Gyulával meg Ajtonnyal. Két év múltán a Szent István Társulat által 1 pengő 60-ért kiadott népiskolai történelemkönyv- ben egészen új dolgok jelennek meg. 1868 óta először 1926-ban tud- hatja meg a magyar ifjúság, hogy miután legyőzted Koppányt, Aj- tonyt és Gyulát, kiűzted országod- ból a keletről jövő besenyőket és a nyugatról támadó németeket is. Ta- lán ekkorra tudatosult a tanügyi ha- tóságokban, hogy súlyos világhábo- rút vesztettünk a németek oldalán.
Tíz évig tartja magát ez a nézet.
1936-ban aztán egy csapásra vége a német támadásoknak. Nem támad- nak és kész. Térítenek, oktatnak, ci- vilizálnak helyette. Téged, István, trónra segítenek. „Az 1001. év au- gusztusának 15-én, Nagyboldogasz- szony ünnepén Esztergomban meg- koronáztatok, s így lesz Magyaror- szág első apostoli királya, hazánk pedig az európai művelt államokkal egyenrangú, független királyság,
mit a szent korona pecsétel meg.
Árpád a honszerző, István a máig fennálló, virágzó keresztény ma- gyar királyság megalkotója, aki pél- dát adott nekünk is, hogyan éljünk, hogy jó hazafiak és vallásosak le- gyünk."
Hát ilyen és ehhez hasonló szép szavakkal méltattak az elemi iskolai történelemkönyvek akkoriban. Eh- hez csak egyetlen újdonság járult - 1941-ben, a Szovjetunió elleni had- ba lépésünk évében. Az ugyanis, hogy igen fontos tetted volt a nem- zeti hadsereg felállítása, „ha külső ellenség támadna az országra". De nem támadott. Főként a német nem. 1947-ig még csak említés sem esik ilyesmiről.
A koalíciós évek. Hallatlanul ké- nyes időszak. Vesztett világháború, több párt, felekezet. Törhették a fe- jüket a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, mi kerüljön bele a hetedik osztályos tanulók tan- könyvébe, hogy valamiként átevic- kéljenek az ellentétes érdekek háló- ján. Meg is látszik Elekes Lajos és^
Tóth András munkáján. Soha addig és azóta sem foglalkozott Veled oly nagy terjedelemben, István, egyet- len történelemkönyv sem. Ott van
A NEVE: HARCOS
István királyunk világrajövetele- kor a Vajk nevet kapta, vagyis pogánynak született. Nem tud- juk, mikor keresztelték meg Vaj- kot, s azt sem, hogy ki volt a ke- resztapja. Adalbert prágai püs- pök, akit pedig Vajk-István meg- keresztelőjeként tart számon a magyar hagyomány, túlságosan későn jött Magyarországra ah- hoz (995-ben járt itt, István pedig nagy valószínűséggel 975-ben született), hogy István kereszt- apját benne láthassuk. Géza fe- jedelem fia akkor már nyilván hosszabb ideje keresztény volt.
Többek feltételezése szerint a Vajk név a hős, vezér jelentésű török szóból ered. Sietek hozzá- tenni: magyar tudósokról van szó. Ugyanis román kutatók mostanában azt bizonygatják, a Vajk a Vajku (Voicu) névből szár- mazik, vagyis román eredetű.
Amiből persze sok egyéb követ- keztetés is levonható.
Felkerestem Benkó Loránd nyelvészprofesszort és legelő- ször azt tudakoltam, mit is tud- hatunk a Vajk név eredetéről?
Benkó professzor szerint Géza fejedelem fia Vajk néven először
Thietmar merseburgi érsek 1018-ban írt krónikájában szere- pel, ahol megnevezi a család más tagjait is.
Akkoriban a magyar köznép általában egy nevet viselt. Vagy a pogány nevet, vagy a kereszt- ségben kapottat. (Már az, akit megkereszteltek.) Kivétel volt az uralkodó család, ahol - a rendel-
kezésre álló források szerint - mindkét nevet viselték.
Thietmar feljegyezte például István anyjának, az erdélyi Gyula fejedelem lányának két nevét.
A Saroltot, ami török eredetű és Belegnegit, ami szláv nyelven fe- hér asszonyt jelent. (Az utókor feltételezése szerint szőke volt!)
A Vajk névben a „k" betű a ma is létező kicsinyítő képző. A szó- tő származására kétféle magya- rázat létezik. Egyfelől lehet szláv.
Ugyanis a „voj" számos szláv személynévben szerepel: Voimir, Voiszláv, Vojszláv. Csapatot, har- cost jelent. A régi magyarban pedig a katonát hivták vojniknak.
De a vajda szavunk is innen szár- maztatható.
Egy másik értelmezés szerint a szótő török eredetű. Méghozzá a „baj" szó hangváltozásával, ami herceget, uralkodót, vezért jelent. Bár a nyelvtudomány is kénytelen időnként bizonyos ka- pukat nyitva hagyni, névtani, névtörténeti, művelődéstörténeti okai miatt valószínűbb a szláv eredet.
Mindez persze nem jelent a személy nemzetiségére, etniku- mára nézve az égvilágon sem- mit. Pusztán azt - mondotta a professzor - , hogy az Árpád-kor- ban „divatos" volt török vagy szláv nevet adni az újszülöttnek.
De a románsághoz még az erdé-(
lyi Gyula fejedelemnek sem volt^
köze, nemhogy a magyar királyj családnak.
(bóday)
nalak meg grafikonok láthatók, me- lyek azt jelzik, hogyan szervezted az államot meg az egyházat. Nem ár- tott volna, ha van ilyened akkori- ban, csak jobban átláttad volna az összefüggéseket. Ettől függetlenül a jelentőséged, István, nem változott.
Csupán kibővült két megjegyzéssel.
Az egyik: tevékenységedet az egy- ház is elismerte. A másik? A másik az, hogy büszkén emlékezünk meg Rólad, az államalapítóról minden év augusztus 20-án.
Állok a Halászbástya tövében és nézek fel Rád, nagy király, István.
Várok. Egy mozdulatra, egy jelre, egy szóra talán. Hogy megmutasd, mit itt összehordtam, mit egymást követő nemzedékek rád aggattak, melyik az igazi. Nem felelsz. Nézel a távolba összevont szemöldökkel, kérlelhetetlenül. Nézel jövőbe látón, némán. Vajon mit látsz abban a jö- vőben? Lesznek ott emberek? S ha lesznek, akadnak-e köztük igazak, kik a dolgokról úgy beszélnek, aho- gyan megtörténtek, nem pedig aho- gyan azt másokkal elgondolkodtatni akarják? Kik egyszer Rólad is az igazat mondják, magyarok első, so- kak szerint legnagyobb királya?
SZABÓ ILLÉS 1962. Történt addig egy s más.
Nálad is, nálunk is. Nálad például az, hogy a kor szokása szerint koro- nát kértél „a" pápától. Mármost, a hűbéri állam megszervezéséhez használtad az egyház segítségét is.
Tudod miért, István? Azért, hogy le- gyen szervezet, amely hirdesse: a királyi hatalom isteni eredetű. Szó- val megszervezted az államot és an- nak legnagyobb támaszát, az egy- házat. Biztosítottad az ország védel- mét a német támadás ellen. A dol- gozó néptömegek ugyan elveszítet- ték egykori szabadságukat, de nem volt más megoldás, csak így tudtad a haladás útjára vezetni a magyar nemzetet, úgyhogy mégiscsak nagy király voltál. A tanulók szülei 5 fo- rintot fizettek ezért a tankönyvért.
A fenti könyvből okult diák há- rom esztendővel fiatalabb testvére már nem részesülhetett ama isme- retben, miszerint a királyi várme- gyék bármiféle mintára osztódtak volna föl. Se szláv, se frank, tehát magyar. Attól még némi vita kiala- kulhatott a diák és a szép, kemény- kötéses, nagyalakú tankönyvért 7 forint 50 fillért fizető szülő között.
Hiába kötötte az ebet a karóhoz a zord atya, hogy Te, nagy király apostolkodni jártál a vármegyékbe.
A gyerek másként tudja. Azért jár- tál, hogy megfelelő szállítóeszközök híján ott fogyaszd el a terményt.
Meg, hogy bíráskodj a kizsákmá- nyolt osztály felett a kizsákmányo- lók javára.
A jól tanuló iskolás azzal is tisztá- ban van, mi volt a jelentőséged.
Egy: megtörted országodban a régi világ erőit, s megvédted a német hó- dítókkal szemben. Kettő: a társadal- mi viszonyok mégszilárdításával biztosítottad néped számára a fenn- maradást. Három: leraktad a feuda- lizmus alapjait.
Lényegében ugyanezeket az ér- demeket vonultatja fel jelentőséged méltatásaként az 1981-es, 13 forint 50 fillérbe kerülő tankönyv is. Az a tankönyv, amelyben mindenféle vo- tól. Igaz, a pápa is a császártól füg-
gött, de hogy Magyarország függet- len lesz-e a német államtól, az amúgy sem azon múlott, hogy kitől kapta a koronát, hanem, hogy azt erejével meg tudja-e védeni. S ami- kor 30 éweî~fcësôbb az egyik (!) né- met császár sereggel indult orszá- gunkat meghódítani, a magyarság megállta a próbát: a németeket már a határon visszaverte."
Hát hogy is volt ez, István? Been- gedted és kiéheztetted a németet vagy már a határon lekaszaboltad a galádját? Aztán ott van az a megye- rendszer is... E könyv ezüst Kos- suth-díjjal jutalmazott szerzőnégye- se ugyanis határozottan állítja, a szlávoktól, vagyis nem a frankoktól, németektől lested el ezt a metódust.
Világos, a szlávoktól tanult a ma- gyar és punktum. Nem ám a német- től meg a franktól! Azokkal hábo- rúztunk, hogy megvédjük szláv vív- mányainkat.
