K I S S B A R N A
MODERN ESZMÉK KŐNIG GYULA PEDAGÓGIAI MUNKÁSSÁGÁBAN
Korunkban az életritmus meggyorsulása, a naponként bővülő ismeret- anyag szinte áttekinthetetlensége, az élet minden területén jelentkező időhiány azt a kételyt kelti az emberben, hogy talán nem is tudjuk kellően gyümölcsöz- tetni eddig felhalmozott szellemi kincseinket. Nincs időnk a múltat mélyen tanulmányozni. Pedig a visszatekintés, a múlt szellemi értékeinek tanulmányo- zása nem meghátrálás a jövő előtt. A múlt tanulmányozása értékes tapasztala- tok, új erő és ma is jól használható gondolatok gazdag forrása lehet.
A jelen dolgozatban ebben a szellemben tekintjük KŐ N I G G Y U L A személyi- ségét és pedagógiai munkásságát. K Ő N I G G Y U L A mint korának kiváló matemati- kusa és kimagasló közéleti személyisége, nagy hatással volt magyar tudományos élet, speciálisan a matematikai éiet fejlődésére. Gondolataival korát lényegesen megelőzte, így sok mondanivalója van még ma is azok számára, akik szívükön viselik az oktatás problémáit. Ez ad aktualitást a jelen dolgozatnak.
Hogy K Ő N I G G Y U L A egyéniségét, pedagógiai munkásságát megértsük, röviden vázolni kell életútját és kora társadalmi viszonyait.
1849. december 16-án született Győrött jómódú nagykereskedő szülők egyetlen gyermekeként. A családi légkör biztosította a jó nevelés feltételeit.
1 8 5 9 — 1 8 6 7 között — az iskolai értesítő szerint — a „Pannonhalmi Szeiit- Benedek Rend Győri Fó'gymnasiumának példás erkölcsű" kitűnő tanulója.
1867-ben jelesen érettségizik és utána Bécsbe megy, hogy orvosi képesítést szerezzen. Egy évig orvosi fakultáson tanul, de közben matematikai kollégiumok iránt is érdeklődik. Egy év után Berlinbe megy, és az 1 8 6 8 — 6 9 . tanév I . félévé- ben filozófiát és matematikai előadásokat hallgat az akkori idők világhírű logika tudósától F. A. TRENDELENBUKGtól ill. K U M M E R , K R O N E C K E R, valamint
W E I E R S T R A S S nagy matematikusoktól. Az 1 8 6 8 — 6 9 . tanév I I . felében már Heidelbergben van az egyetemen, ahol olyan nagynevű tudósokkal kerül kap- csolatba mint H E L M H O L T Z , K I R C H O E E , K Ö N I S G S B E R G E R , BERNSTEUST. Itt H E L M - HOLTZ hatására az idegműködés sebességét tanulmányozza. Kutatásainak ered- ményét 1870-ben a bécsi Tudományos Akadémia Értesítőjében közli. E mellett elkészíti doktori disszertációját matematikából, melynek témáját KÖNIGSBER- GER ajánlotta (címe: Zur Theorie der Modulargleichungen der Elliptischen Functionen). 1870. júliusában „summa cum laude" fokozattal doktori szigorla- tot tesz. E munkája 1871-ben önálló kiadványként jelentik meg Heidelbergben.
Négy évet kitevő külföldi tanulmányútjával tehát jól sáfárkodott. Mate- matikailag jól képzett, számos önálló eredményt elért széles látókörű tudósként tér haza. Szakmai felkészültségét, kiváló tudását itthon is hamar elismerik.
A Budapesti Tudományegyetemen 1871-ben magántanár lesz. így előadásokat tarthat, amelyeknek igen nagy hatása volt az akkori matematikai életre. 1873-
ban az egyesített képezde (gimnáziumi és reáltanodai tanárjelöltek) tanárává nevezik ki. Még ebben az évben a Műegyetemen felállított I I I . Matematikai Tanszék ideiglenes vezetésével bízzák meg, majd 1874-ben ugyanitt nyilvános rendes tanári kinevezést kap.
Alig 25 éves fiatal tudós, de már fontos tényezője a tudományegyetemen és a műegyetemen folyó tanár- és mérnökképzésnek. Kezdeményezője a Műegyete- mi Lapok-nak, ami ugyancsak 3 évfolyamot ért meg, de előhirnöke lett egy leendő nagyobb tekintélyű matematikai folyóiratnak. K Ő N I G G Y U L A — E Ö T V Ö S L Ó R Á N D , H U N Y A D Y J E N Ő , S Z L L Y K Á L M Á N — fáradozásai eredményeként 1885- ben megalakul a Matematikai Társaság, mely kezdetben még csak a budapesti
matematikusokat fogja össze. Ezen társaság összejöveteleinek K Ő N I G G Y U L A
aktív résztvevője. Több nagy jelentőségű tudományos eredményéről itt számol be először. A Társaság munkájában hamarosan bekapcsolódnak a fizikusok is.
Kőnig régi vágya valósul ineg, mikor 1891-ben' elkészül a Máthematikai és Physikai Lapok első füzete, mely éppen az ő értekezésével nyitja meg 1943-ig tartó rendkívül eredményes és nagy hatású működését. 189l-ben megalakul a Mathematikai és Physikai Társulat (a Bolyai János Matematikai Társulat és az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat jogelődje). A matematikai szakosztály elnöki teendőit K Ő N I G G Y U L A látja el. 1876-ban akadémiai levelező tagságra ajánlják, de beválasztására csak 1880-ban kerül sor. Még ebben az évben megtartja szék- foglaló előadását ,,A Differential egyenletek általános emiéletérői" címmel.
1889-ben az Akadémia rendes tagjává választja. Ekkor ,,A számfogalom fejlő- déséről" címmel tartja székfoglaló beszédét. 1894-ben a I I I . osztály titkári teendőinek ellátásával bízzák meg, majd 1910-ben az Igazgató Tanács tagjává is megválasztják. Az Akadémia által kiadott több folyóiratban gyakran szerepel- nek K Ő N I G G Y U L A értekezései. A Mathematikai és Természettudományi Értesítő szerkesztője 1882—1913 között. 0 is harcol az 1882-ben német nyelven meg- jelenő „Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus U n g a r n "
folyóirat megindulásáért. 1884-ben az Akadémia évi naggyűlésén BÉzsÁN-díjjal tüntetik ki. 1890-ben „Analízis" című könyve az 1883—1889 között megjelent legjobb matematikai munka nagydíját kapta. 1904-ben ugyancsak az Akadémia nagydíjával tüntetik ki „Az algebrai mennyiségek általános elméletének alap- vonalai" című hatalmas monográfiáját.
1887—88 tanévtől kezdve a műegyetemen 3 éven át mint dékán, m a j d ismét 3 évig mint a műegyetem rektora vett részt az egyetem irányításában.
Egyik legfontosabb teendőjének tartotta egy korszerű központi műegyetem építésének sürgetését. Az ő fáradozásainak tudható be elsősorban, hogy 1902- ben ténylegesen megkezdődik a lágymányosi építkezés, és 1909-ben megnyithatja kapuit egy új műegyetem. 1905-ben kéri nyugdíjaztatását, fenntartva azt a jogot magának, hogy az általa választott témákból továbbra is tarthasson előadásokat.
Szíve egyre többször figyelmezteti a közelgő veszélyre. 1913 januárjában még Sankt Moritzba megy üdülni, hogy a Szentpétervárott tartandó Akadémiák Világ- szövetségének ülésére felkészüljön. Az utazásra azonban már nem kerülhetett sor, mert 1913. április 7-én az Országos Kaszinóban rosszul lett, és 1913. április 8-án a hajnali órákban meghalt. 1913. április 10-én a Kerepesi Temetőben ezrek rótták le kegyeletüket temetésén.
Érdemes felidéznünk hogyan vélekedik R A D O S G U S Z T Á V , K Ő N I G G Y U L A
kiváló tanítványa arról a korról, melyben K Ő N I G G Y U L A élt. „Ifjúsága még abban az idylli időkben esik, melyben az élet gond és küzdelem nélkül pergett le szűk korlátók között, a verseny ostora nélkül, bizonyos indolentiával és minde-
nek felett nagy közönnyel. E paradicsomi állapotnak egyszer s mindenkorra véget vetett a tér és idő korlátait lerontó, életünket oly nagymértékben meggyorsí- tó, technikai felfedezéseknek érvényesülése . . . közgazdasági téren az idylli nyugalmat biztosító czéhrendszert a szabadversennyel járó önálló vállalat vál- totta fel. Ennek az új kornak emberei . . . merészebbek, vállalkozóbbak, a küzdelem nekik életszükségletük és a haladás vágya lelkükben mély gyökeret vert érzésük. A nagy gazdasági harcok és időszakonként fellépő krízisek próbára teszik még a vezéreknek is lelki erejét . . . aczélozzák akaraterejüket és cselekvő képességüket". [1]
A fenti jellemzést úgy foglalhatnánk röviden össze, hogy az egyre jobban fejlődő kapitalizmusban a szabad verseny a gazdasági életet nagymértékben fellendítette, s az élet minden területén döntő változást hozott. A gazdasági élet gyors fejlődése természetesen nagy hatással volt a szellemi életre is. Erre vonat- kozólag idézzük tovább RADOS GUSZTÁV beszédét: ,,E nagy lelki feszültség, mely annyira felfokozta életünk intenzitását, korunk szellemére is nagy hatással volt . . . Korunknak ez ideges izgatottsága . . . átragadott a tudományos életre is. Azok a szálak,' melyek a tudományt a gyakorlati élettel fűzik össze, meg-
sokszorozódtak, mert a mai időben számos tudományos felfedezés nyomban megtalálja a gyakorlati alkalmazását . . . " ,,A gyakorlat emberei, a hajdan szobatudós mathematikust, vagy a laboratóriumában csendesen kutató physikust új meg új kérdésekkel ostromolják . . . " [1]
A kiegyezést követő években — a kibontakozó kapitalista rendnek meg- felelően — fejlődésnek indult iskolai oktatásunk is. Az 1868. évi 38. tc. kimondja a 6—12 évesek általános iskolai kötelezettségét, és a középfokú oktatásban is lényeges változást léptet életbe. Gyorsan jelennek meg egymás után az új és reformált tantervek. 1850-ben hozzákezdenek a 8 osztályos gimnázium és a 6 osztályos reál-iskola megvalósításához. A PAULER-féle tanterv (1871—1879), a TREFORT-féle tanterv (1879—1899) és az ezt követő WLASSICH-féle tanterv mind-mind a közoktatás terén mutatkozó nagy lemaradásokat igyekezett pótol- ni. A felsőoktatás terén szintén volt bőven tennivaló. A felsőoktatási intézmé- nyeink fejlődése nem tartott lépést a társadalmi "haladással. Érdekes meg- említeni, hogy ugyanakkor a mérnökképzés színvonala a századfordulón már több szempontból megelőzte a nyugati államokat is. Az 1777-ben Budára köl- töztetett nagyszombati egyetemet I I . József 1782-ben új intézménnyel egészíti ki „Institutum Geometrico-Hidrotechnico-Practicum" néven. Ezzel -pgyidőben a helytartó tanács rendeletben mondja ki, hogy mérnöki gyakorlatot csak olyan - egyén folytathat, aki az egyetem új tagozatán mérnöki oklevelet szerez. Ezzel
az intézkedéssel a nyugati államokat is megelőztük.
A kor lényeges vonásait KŐNIG GYULÁban is felfedezhetjük. Őt is magával ragadta a kor lendülete. Érzékeny idegrendszere, gazdag asszociáló képessége, matematikai adottságai állandó szellemi tevékenységre sarkallták. Pedagógiai munkássága az alábbi főbb területekre terjed ki:
1. pedagógiai munkássága és hatása a középfokú oktatásra;
2. oktatói tevékenysége és hatása az egyetemi oktatásra;
3. fáradozásai a közművelődés egységéért és fejlesztéséért.
1. Mindenekelőtt hangsúlyozandó, hogy pedagógiai munkásságát mint matematikus, elsősorban a matematika oktatásával kapcsolatban fejtette ki,
de hatása túlnő a matematika oktatás keretein. A középfokú oktatás a múlt század 70-es éveitől közel három évtizeden át számos lényeges kezdeményezését, vagy életre való gondolatait K Ő N I G GYULÁtól kapta. Ezek megvalósítását vita- cikkeivel, tankönyveivel, szervező munkájával segítette elő. A fentebb már emlí- tett T R E F O R T tantervben K Á R M Á N M Ó R mellett — a gimnáziumi matematika oktatás céljainak kijelölésében — döntő szerepet játszott. Ezzel kapcsolatos alapgondolata az volt, hogy a gimnáziumi matematika oktatásnak gondosabban kell felkészíteni az egyetemi tanulmányokra, és hatékonyabban kell szolgálni a logikus gondolkodásra való nevelést. Ezen elgondolásait részletesen is kifejti az „Utasítás a gimnáziumi tanítás tantervéhez" című füzetben, melynek az algebrára vonatkozó részeit ő írta. E tantervben kap döntő szerepet az algebra és a határérték fogalmának bevezetése. Az „Utasítás" külön is hangsúlyozza .a matematika alkalmazhatóságának és alkalmazásának fontosságát. „ . . . a mathézis tanításától csak úgy várhat az iskola eredményt, ha élénk vonatkozását a tanulmányok'többi ágához, különösen a természeti tudományokhoz, a növendék folyton érzi; ha ugyanis a mathematika gyakorlati alkalmazását nem furfangos, tetszetős ötleteken, hanem a tanulmányok természetes adataiból vett példákon végzi." A tanterv hosszú időre kijelölte a gimnáziumi matematika anyag főbb tárgyköreit. K Ő N I G vállalkozott a tanterv szellemét és anyagát visszatükröző tankönyv megírására is. A négy „füzetből" álló sorozat az ú j tantervvel szoros összhangban van, annak szellemében íródott. K Ő N I G G Y U L A tankönyvei 1897- ben egybekötve 3 5 5 oldal terjedelemben, B E K E M A N Ó átdolgozásában ismét megjelentek.
1899-ben a T R E F O R T tantervet a W L A S S I C H - f é l e tanterv váltotta fel. Ebben
K Ő N I G G Y U L A már közvetlenül nem vett részt, de elképzeléseit B E K É M A N Ó , K Ü R S C H Á K J Ó Z S E F , R A D O S GUSZTÁV tanítványai valósították meg. A közép- iskolai matematikai oktatást ezután is- szívügyének tekintette. Mint érettségi elnök járja az országot és osztogatja jó tanácsait. Az 1894-ben beindult és ma is folyó országos középiskolai matematikai versenyeknek ő a kezdeményezője.
Később pedig, mint a nemzetközi matematikai tanügyi bizottság magyar- országi albizottságának alelnöke kíséri figyelemmel középfokú matematikai oktatásunkat.
K Ő N I G G Y U L A rakta le hazánkban a kereskedelmi szakoktatás modern alapjait is. Négyféle kereskedelmi iskolatípus működött (az alsó, a középfokú és a polgári iskolákkal kapcsolatos középkereskedelmi, valamint,kereskedelmi iskola), valamennyit rendszertelenség és következetlenség jellemezte. Heterogén volt a tanári karok előképzettségi foka és a tanított anyag is. Feszültség volt a tanárok között a bérezés aránytalansága miatt. A cél viszont egységes volt:
a kapitalizmus megkívánta kereskedelmi ismeretek minél szélesebb körben való terjesztése. W L A S S I C H G Y U L A kultuszminiszter 1895-ben K Ő N I G GYULÁt, kérte fel, hogy kormánybiztosi minőségben szervezze meg az egységes kereskedelmi iskolát. Nagy tudásával, tekintélyével és emberi tapintatával — sok ellenállás ellenére'"— munkája eredményeként létrejöttek az ún. felső kereskedelmi isko- lák. A kereskedelmi iskolákat a kereskedelmi iskolai főigazgatóság irányítása alá helyezték. A tanárok egységes képzettségét kiegészítő vizsgák letételével érte el. J ó pedagógiai érzékére vall, hogy ezt nem adminisztratív eszközökkel szervezi, hanem fáradságot nem ismerve szinte minden esetben személyes meg- győzésével bírta rá a tanárokat a különbözeti vizsga letételére. A kereskedelmi iskolák egységesítése és korszerűsítése K Ő N I G G Y U L A egyik legértékesebb kultúr-
politikai eredménye. .
2. Mint a rövid életrajzi ismertetésből is kitűnt, K Ő N I G G Y U L A fiatalon egyetemi katedrát kapott. A Budapesti Tudományegyetemen. már 1871-ben magántanárként kezdi pedagógiai pályafutását. Abban az időben elég alacsony színvonalú képzés folyt a főváros tudományegyetemén. Különösen igaz ez a matematika szakos tanárképzés terén. A társadalmi szükséglet pedig egyre követelőbben igényelte a jól képzett tanárok százait és az igaz tudósokat.
A tudósképzés az egyetemen folyt, míg a tanárképzés az 1870-ben létrehozott, és az egyetemmel párhuzamosan működő középtanodai tanárképzők feladata lett. A rendelet értelmében a gimnáziumi tanárjelölteket a tudományegyetem bölcsészeti karán, a reáltanodai tanárjelölteket pedig a műegyetem kebelében kell kiképezni. Ez az elgondolás csak bárom évig volt érvényben. E három év bebizonyította, hogy az ilyen széttagoltság hátrányos, s ezért 1873-ban a két képezdét egyesítették. K Ő N I G G Y U L Á T 1873 augusztusában az egyesített képezde tanárává nevezik ki. Még ez év novemberében a műegyetemen felállított I I I . Matematikai Tanszék vezetésével is megbízzák, amint azt az életrajzi adatoknál is megemlítettük. így mind a tanárképzésben, mind a mérnökképzésben vezető, irányító szerepet játszott. Ettől kezdve közel 40 éven át a magyar matematikai élet vezető egyénisége. Pedagógiai tevékenysége, szervező készsége ezen év- • tizedekben bontakozik ki igazán. Tekintélyével, tudásával, mély humanizmusá- val őszinte tiszteletet váltott ki tanártársaiban és a hallgatóságban egyaránt.
Széles látókörével hamar felismerte, hogy mind a tanárképzés, mind pedig a mérnökképzés terén évszázados lemaradást kell pótolnunk, ha az európai népek szellemi színvonalán akarunk működni. R A D O S G U S Z T Á V így jellemzi az akkori társadalmi felfogást a tudományokról, közelebbről pedig a matematikáról:
„Hazánkban még fölötte csekély az elvont tudományok iránt az érdeklődés, a mathematika iránt pedig csökönyös közönyt, szinte ellenszenvet tapaszta- lunk . . . a szállóige a mathematika szárazságáról . . . onnan származik, hogy a matematika szépségeit csak kevesen ismerik, míg a legtöbben a rossz oktatás , és a középiskolai tananyagnak szerencsétlenül szellemtelen, többnyire csak unal- mas technikai részletekre szorítkozó összeválogatása folytán, a mathematikát a képletek száraz gyűjteményének, a mathematiküst pedig oly különcnek nézik, aki világéletében csak élettelen formulák szaporításával haszontalankodik, vagy pedig nyomorult díjért végeláthatatlan törlesztési és biztosítási tervek készítésé- vel rabszolga munkát végez." [1] Még ma is megszívlelendők az idézett mon- datok.
Ez a helyzet tehát akkor, amikor K Ő N I G G Y U L A megkezdi ebből az állapot- ból felrázni a közoktatást. Beszédei, vitacikkei sokszor egészen kemény hangon ostorozzák az elavultat oktatási rendszerünkben, azt a tarthatatlan szemléle- tet, amelyek miatt lehetetlen egy korszerű új általános és egységes művelődés- politika megteremtése. Ugyanakkor szenvedélyes hangon hirdeti az újat, az egész társadalom lelkiismeretének felébresztését várja lelkesítő beszédei, munkái nyomán. K Ő N I G G Y U L A nemcsak elméleti, irodalmi tevékenységében, hanem közvetlen egyetemi - oktató-munkájában is kiváló pedagósgusnak bizonyult.
Szigorú, alkudozásokat nem tűrő, de a hallgatókat megértő professzorra emlékez-
nek tanítványai. Ezekről R A D O S G U S Z T Á V volt tanítványa így ír: „ . . .kristály- / tiszta logikájával és éles kritikájával tudta lebilincselni hallgatóinak figyelmét és fölkelteni bennük az új kérdések iránti érdeklődést. Előadásaiban nem' a könnyű megérthetőség, hanem a makulátlan igazságra való törekvés, a mindig és mindenütt helytálló tudományos szigorúság volt a főgondja . . . bátran rá- mutatott a nyílt kérdésekre is, azok megoldatlan voltára és- megoldásuk után
előálló újabb nyílt kérdésekre . . . Ily módon sikerült tanítványai előtt a tudo- mányt mint élő és fejlődő organizmust bemutatni . . . " [1] Majd később így folytatja ,, . . . az ő tanító, buzdító és lelkesítő munkájának köszönhetjük, ha hazánk a mathematikusok oly gárdájával dicsekedhetik, melynek tudományos termelését az egész világ ismeri, használja, és nagyrabecsüli." [1} Másik tanítvá- nya KÜRSCHÁK J Ó Z S E F így vélekedik K Ő N I G GYULÁról: „Az ő vezetése alatt tanultunk önállóan gondolkodni. 0 hívta fel figyelmünket első dolgozataink tárgyára. Tanítványai közül bizonyára legtöbbet én köszönök neki. Midőn régen nem volt tanárom, még mindig vele érintkezve számtalan irányítást nyertem munkálkodásomhoz. A haladás embere volt, de utált minden kapkodó elhamarkodott változtatást". Szinte nincs a pedagógiának olyan területe, melyen nem munkálkodott volna. Nagy feladat volna munkásságának vala- mennyi részletére kitérni. Éppen ezért felsőoktatási .tevékenységének csupán két lényeges mozzanatát ragadjuk ki:
a) K Ő N I G G Y U L A mint a reformok irányítója és szervezője b) nézetei az elmélet és a gyakorlat egységéről
a) A reformokról egyik cikkében az alábbiakat írja: ,,A reformokat öröm- mel fogadom, a reformot gyanakodva és kétkedve várom; mert a reformok világo- san kifejezett cél felé törekednek meghatározott eszközökkel; a reform gyakran félre ismert cél és hibás eszközök tetszetős burkolatja . . . " ,,A reform — igazi reklám nélküli értelme szerint — küzdelmek árán, de erőszak és erőszakoskodás nélkül javítja a meglévő állapotot, szervez, de nem foltoz, fejleszt, de nem forgat fel semmit, bölcs és méltányos, de egyszersmind erélyes". [2] „ A l i g v a n a k ö z ü g y e k - nek egy aga, melyhez oly tájékozatlanul szoktak hozzányúlni, mint az egyetemi kérdésekhez; akik annyit beszélnek a bajokról legalább tájékozzák magukat a bajok mibenlétéről. A csodadoktorok egy része homoepatha kezelésért rajong és az ifjúságnak nyújtott tudományos dózist kívánja erősen felhígítani. Meg- vallom, ezt a tanácsot úgy nézem, mintha hazánk valamely távoleső megyéjé- ben kijelentenék, liogy a közutak csak maradjanak a milyenek; de majd jutalmat írunk ki olyan jármű szerkesztésére, mely a rossz úton is úgy halad, mint akár a macadámon". [2] A fentiekből láthatjuk, hogy K Ő N I G G Y U L A a reális, de ugyanakkor minden részletében tudományos pontossággal kidolgozott refor- mok embere volt.. Ezt a megállapítást támasztja alá a következő idézet is:
„Nagy folyókat nem lehet a föld színére odavarázsolni, vagy onnét eltüntetni, legfölebb szabályozni . . . Épp oly kevéssé bírjuk nemzetek nagy gazdasági és intellektuális áramlatait tetszőleges időpontban megteremteni, vagy meg- szüntetni". [2] Az oktatási reformmal kapcsolatban az alábbi rendkívül világos, logikus programot adja: „Először fölismerni és egész iskolai részletességgel és pedantériával fölsorolni azokat a bizonyos bajokat és visszásságokat; másodszor a jelen rendszer falai között javítani a javíthatót . . . harmadszor végre . . . hozzálátni a nagyszabású új koncepciók megalkotásához, szakítva . . . a régi hagyományokkal'". [2] „Gondoskodás kell majd, hogy a középiskola, a maguk-
• ban másodrendű, de örökös fölvetésükkel veszedelmes tantervi kérdéseik tisztá- zásával, valóban egyetemi hallgatókat neveljen; gondoskodás, hogy ezek az egyetemi hallgatók örömmel és lelkesedéssel élhessenek céljaiknak, megtalálva mindazon segédeszközöket, melyeket csak nyújthatunk; gondoskodás, hogy tanári székek szervezése és betöltése nem a pillanat, hanem tervszerű előkészítés műve legyen, gondoskodás végre azokról, hogy e tanárokban nemcsak a hivatal-
nok kötelességtudását, hanem a tudós önfeledte buzgalmát is lássák tanulói:
gondoskodás egyszóval arról, hogy Magyarország a tudománynak nem a legjobb esetben gyarmata, hanem igaz hazája legyen". [3]
A fenti idézetekből egyértelműen kitűnik, hogy KŐNIG GYULA milyen kemény kritikával illette korának művelődésügyi állapotait és a fejlődés kerék- kötőit. Ugyanakkor az oktatásügyi reform definíciójával és világosan meg- fogalmazott programjával korát lényegesen megelőzve a jelenkor oktatási problémáihoz is értékes adalékokkal járult.
A tanítás és tanulás eddigi hagyományos tradícióit is szenvedélyes hangon bírálja, és az értelmetlen betanulások helyett a szaknak megfelelő logikát, a tudományos módszereket állítja előtérbe. Ez természetesen sokkal magasabb szintű tudást követel az előadótól, és sokkal elmélyültebb tanulást a diáktól.
„A főiskolák első feladata ha nem is a tudós, de a tudományos középosztály kiképzésében rejlik . . . de minden főiskola elsatnyul — tanáraiban és hallgatói- ban — ha az első feladatot egyszersmind u t o l s ó n a k is tekinti. A z a t u d o m á n y , melyet ekkor művel nem lesz fáklya, mélyet egy nemzedék a másiknak szolgál- tat át; legföllebb gyufa, mely már a második kézben elalszik; vagyis . . . az.a főiskola, mely és az a tanár, aki csak tanítani akar, tanítani sem tud. T u d o m á n y t csak az adhat elő, aki a tudománynak él, tudományt csak az sajátíthat el, aki tudományos életet lát . . . A tudomány régóta nem luxus cikk; az mindenütt és minden körülmények között valódi, közvetlen életszükségletté lett". [5]
Figyelemre méltó, hogy KŐNIG GYULA megállapításai 50 év távlatából nézve is mennyire időt állóak, s az ő matematikus módjára egzaktan megfogalma- zott gondolatai milyen sok konkrét útbaigazítást adnak a jelenleg fölymatban iévő felsőoktatási reform végrehajtásához is.
'A műegyetemi oktatást különösen szívügyének tekinti. A magasabb szín- vonal elérése érdekében a tudományos szint emelését kívánja. ,,A tanítás feladatát azonban csak úgy teljesíthetjük a kötelesség parancsolta színvonalon, ha a talaj melyen építünk a tudományos kutatás és műszaki alkotás termőföldje és ha tanárai erejéből a technikai tudományok és művészetek egyik középpontja bír lenni e műegyetem . . . Azt kiben e törekvés nem él, csak hivatala köti e helyhez, de hivatása nem". [6]
A hallgatóságot is az oktatás művészetének elérésére buzdítja: ,,A technikus részleteknek, melyeket ma itt tanítanak, fele 10 év múlva már' elavult lesz, és aki mást nem visz el innen mint kész recepteket, bizonyára szánalmas szegényen távozik e műegyetemről . . . Az alkotás művészetéhez kell emelkednünk . . . Annyi lesz az önök szakismerete, amennyi tudományos éleslátásuk, annyi a gyakorlati érzék, amennyi önállóságuk". [6]
b. Az elmélet és gyakorlat szerepe más volt abban az időben mint napjaink- ban. Az elméletnek tulajdonították a főszerepet, míg a gyakorlat alárendelt szerepet játszott. Magát a műszaki szakemberképzést is „csak" technikus- képzésnek tekintették. Az egzakt és műszaki tudományok közé éles határt húz- tak az előbbi előnyére, és az utóbbi nagy kárára. E tarthatatlan állapottal szállt szembe KŐNIG GYULA: „Van különösen egy gyanús jelszó az elmélet és a gyakor- lat ellentétének jelszava, melyet a kör négyszögesítők és perpetuum-mobile készítők is kiváló előszeretettel használnak találmányaik ajánlgatásánál". [6]
Bebizonyítja, hogy ez a szemlélet helytelen. Külföldön az elméletet és a gyakor- latot már régen harmonikus egységnek tekintik. Határozottan és többször is hangsúlyozza, hogy „a tudományos felfogás és a gyakorlati érzék harmonikus- fejlesztése az amire törekedni kell". [6] Az egzakt és a technikai tudományok kap-
csolatáról ezt írja: „Nemcsak hogy egy törzsről fakadtak, nemcsak hogy ismeret- tani és módszertani alapjaik ugyanazok: de tanításuk és művelésük kapcsolata mindinkább erősödik, sőt nem egy olyan fejezettel találkozunk, ahol — mint a graphostatikában, vagy kinematikában, vagy méginkább az elektrotechnika és a chemia körében — a fiatalabb testvér már vissza is fizeti az öregebbtől kért előleget . . . Egy a vér, mely az egzakt és műszaki tudományok szervezetében kering és ki e kettő között lüktető ereknek csak egyikét is aláköt.i, az tudatlan kézzel merényletet követ el kultúránk, mégpedig elsősorban technikai kultú- ránk ellen, melynek széles korlátlan látókörre van szüksége". [6]
Talán még ma sem tudnánk szebben és világosabban megfogalmazni a tudományok egymás közötti kapcsolatát, az elmélet és a gyakorlat dialektikus egységét. Persze a gyakorlat hétköznapi értelmében vett használatától óva int:
„Nincs azonban veszedelmesebb, úgy szakmánk, mint szakembereink jövendő- béli fejlődésére nézve, mintha ezt a gyakorlati érzéket lealacsonyítjuk azzá, amit közönséges értelemben . . . rutinek ne neveznek, és . . . az önállóan tervező értelemmel bizonyos ellentétbe állítanak. Az öszvérnek, mely jó .és előírt úton biztosan halad fölfelé, routine-ja van, de aki még nem mászott csúcsok tetejére vágyódik, az saját lábára áll és nem bízza magát az öszvér bölcsességére . . . Az a gyakorlati érzék, melyre mi törekszünk a kombináció érzéke". [6] A fenti szavak a ma is oly sokszor emlegetett logikus gondolkodásra és önállóságra való nevelés pontos megfogalmazását adják.
3 . K Ő N I G G Y U L A eddig részletezett munkásságának igazi gyümölcsét egy egységes művelődéspolitika megteremtésében látta. Ezért harcolt, küzdött szinte valamennyi fórumon. Kezdetben egy korszerű műszaki egyetem felépíté- sét szorgalmazta, mely alapja lehet (és lett is !) egy tudományos centrumnak.
Az ő munkásságának köszönhető elsősorban — mint már említettük — h o g y 1909-ben Lágymányoson megnyílik az új korszerű műegyetem. A tudomány hatalmas, erős centrumaként képzeli el a műegyetem működését, „melyhez szeretet és hagyomány köti úgy állandó, mint változó polgárait, melynek műkö- désében a jól vagy rosszul teljesített kötelesség nem minden, melyben öröm a munka, melyben ifjúságunk elitje végre nem morzsolódik szét atomokra, hanem közszellemet talál, közszellemet, melyet rövid idő múlva a nemzetnek ad át.-"
[5] Gondolataiban gyakran feidézi a heidelbergi kedves emlékeit, amit itthon is szeretett volna megvalósítani: „Huszonöt éve immár, de még most is ott látom magam előtt Heidelberget . . . itt az emberek élete az egyetem tanárai és tanulói körül fordul meg. A szegény vidéki tanító fia- és a gazdag főúri család sarja — amíg itt van tanuló és semmi más . . . Tanul és mulat, nem készül vizsgálatokra; majd vizsgázik ha eleget tanult". [7] Majd így folytatja: „Vajha a mi ifjúságunknak is volna ilyen paradicsomi szigete, melyen a tudás fája tilalom és bűn nélkül terem". [7] Az egyetemet tehát a művelődés centrumának képzeli el. Tudja, hogy ez egymagában még nem elég. Egész oktatási rendszerün- ket, a közoktatást, a közművelődést kell magasabb szintre emelni, amihez az egész társadalom közös összefogására van szükség. Ehhez pedig a régi rossz köz- szellemet kell átformálni. Maró gúnnyal illeti mindazokat, akik csak szeretnék a jobbat, az újat, de munkájukkal ehhez nem járulnak hozzá. „Az a hang mely az emberek ítéletein és előítéletein egyaránt kacag, az az uti közöny, mely egy lélegzetben igazat ad mindenkinek és senkinek sem; az a hajlam, mely nem a munkát, hanem az élvezetetet keresi, mindezek ma épp oly csábítók, mint 300 évvel e z e l ő t t . . . a mai apró Faustok leginkább a holdhoz intézett ama sóhajt idézik — ez ma legdivatosabb, hogy
Eldobván a fülledt tudást
Bár harmatodból innám gyógyulást" [8]
Ostorozza a szkepticizmust, a pesszimizmust, melyet ugyan kitagadni nem lehet, hiszen a tudomány és a művelődés hálátlan gyermekei, de ellenük csak a még nagyobb tudással harcolhatunk. Az értelem pesszimizmusával és a kedély szkepszisével egyénnek és nemzetnek egyaránt kötelessége, hogy szembeszáll- jon. Következetes ellensége a közönynek, a kényelemnek. ,,A divatos köntös alatt ott lappang a régi bűn — a közöny: a lelkesedés pedig, ahol meg van, kényelmesen általános eszméken táplálkozik és ritkán száll le az apró alkotások szerényebb emberi öröméhez". [8]
Olyan egységes művelődés megteremtésén fáradozik, mely szervesen illesz- kedik be az európai népek kultúrájába, mely hozzájárul az egységes európai kultúra megteremtéséhez. Látja azt az óriási tudásanyagot, szellemi kincset, melyet az emberiség már eddig, felhalmozott. Szeretné ha a mi nemzeti kultúránk is egyre többet adna eme szellemi kincsek gyűjteményéhez. „Széles mederben foly a művelődés . . . de áttekinteni többé nem bírjuk; abban amit ad gazdaggá tehetné a szegényt, de annyi új kívánni valót súg fülünkbe, hogy szegénnyé lesz a gazdag . . . A tudomány mintha folyton szaporodó részleteivel darabokra mállanék." [8] E nagy áramlatokban eligazodni csak egységes művelődéspolitiká-
val! ehet. Hiszi s vallja: ,, . . . amely társadalom fölismerte feladatát és nemcsak múló lelkesedéssel, hanem bíráló elmélkedéssel is azon van, hogy szellemi tartal- mát kifejezésre juttassa, amely társadalom egy századnál is rövidebb időben nyelvét újból tudta teremteni és be tudta fogadni a modern élet teljességét, annak van kultúrája . . . nemzeti önálló kultúrája". [8]
Ügy érzem, hogy sok szempontból elgondolásainak igazi megvalósulását napjainkban láthatjuk. K Ő N I G G Y U L A nem volt marxista felfogású ember, de finom ösztönível megérezte az örök változásban levő világ főbb változási ten- denciáit. Egy ízig-vérig tudós belső feszültségtől hajtva küzdött az újért, a jobbért. Fel akarta rázni nemzetünk szunnyadó szellemi erőit egy szent közös v
cél, az általános felemelkedést is elősegítő egységes nemzeti kultúra megterem- téséért. Övta a .nemzetet attól, hogy idegen kulturat változatlanul ültessen at:
,, . . . az idegen ország földjét se nem lehet, se nem szabad idehoznunk: csak a magunkét művelhetjük, de szorgalmat és kitartást tanulhatunk bárhonnét." [7]
Hadd fejezzük be e kis tanulmányt R A D O S GUSZTÁV szavaival : „Van azon- ban a földön is sírontúli élet, "mely az egyesek életműveiben rejtőző nagy energiá- nak kisugárzásában nyilvánul meg. Ennek a posthumus életnek tartalma az igazi érdemnek és nagyságnak próbája és mértéke. Kőnig Gyula életműve ezt a.
próbát is szilárdan fogja megállni, mert az élni fog nemcsak tanítványainak és barátainak kegyeletes emlékében, hanem még távoli nemzedékek előtt is, amelyek az ő példaadásából és szavaiból még beláthatatlan időkig tanulságot, lelkesedést és gyönyürűséget fognak meríteni." [1] '
I R O D A L O M
[1] M. Tud. Akad. emlékbeszédek X V I I . köt. 3. sz. ( R A D O S G U S Z T Á V : Kőnig Gyula R T . emlé- kezete ).-
[2] Budapesti Szemle 5 0 . köt. 1 8 8 7 . ( K Ő N I G G Y U L A : Egyetemi kérdések Magyarországon.) [3] A Kir. Józseí — Műegyetem Megnyitásakor tartott beszédek 1893—94 — 1906—7. (KŐNIG'
G Y U L A Llépő rektornak zárójelentése az 1 8 9 3 — 9 4 . tanév működéséről.)
| 4 ] A Magyar Mérnök és Építész-Egylet Közlönye 1 9 1 4 . X L V I I T . köt. ( K Ü R S H Á K J Ó Z S E F :
Kőnig Gyula emlékünnepe.)
J5] A kir. József — Műegyetem tanévi megnyitásakor tartott beszédek 1893—94 — 1906—7.
( K Ő N I G G Y U L A rektori beszéde, mellyel az 1893—94. tanévet megnyitotta.)
[ 6 ] A kir. József — Műegyetem tanévi megnyitásakor tartott beszédek 1 8 9 1 — 9 2 . ( K Ő N I G G Y U L A rektori beszéde az 1 8 9 1 — 9 2 . tanév nyitáson.)
[ 7 ] Akadémiai Értesítő 1 8 9 5 . ( K Ő N I G G Y U L A : Ilelmholtz és a jelenkori német tudományosság.) [8] A művelődés egységéről ( K Ő N I G G Y U L A rt. tagtól.)
J 9 ] S Z É N Á S S Y B A R N A : Kunig Gyula 1 8 4 9 — 1 9 1 3 . (Akadémiai Kiadó 1 9 6 5 . )
E. Kuuiui:
U O B P E M E H H b l E H £ E H B n E f l A r o r M H E C K O P l HEflTEJTbHOCTH fl. K E H H r A U- Kem-ir (1849—1913), MaTeMaTHK, npocfieccop nojiurexHHHecKoro yHHBepcHTeT?;
Tio3>Ke ACKau H peicrop MaTeMaTHuecKoro (jianyabTeTa, npoBoami Bbiaaioiuyiocn rie/tarorn- vecKyio fleHTeabHOCTb. A B T O P CTaTbH aaeT, oueHKy STÜM ÁeHTejibHocTH n ee B H H H H M H Ha cpeaHee H Bbicmee 0 Ő P A 3 0 B A H H E B BeHrpHH.
Barna Kiss:
MODEBN IDEAS IN THE PEDAGOGIC W O B K OF GYULA K Ö N I G
! - .
The pedagogic work of Gyula Kőnig (1849—1913), mathematician, professor at the Technical University of Budapest, later dean of its Faculty of Mathematics and, subsequently, .alsó Bector of the University, was of considerable importance. The author presen'ts and assesses Kőnig's influence exerted on seeondary-school and university education.
