Blanke, K. – Ehling, M.: Az időmérleg-felvétel módszertana és végrehajtása

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ ³⁷⁷

DEMOGRÁFIA

BLANKE. K. — EHLING, M.:

AZ IDÓMÉRLm—FELVÉI'EL MÓDSZBRTANA És VÉGREHAJTASA

(Methode und Dutchíührung der Zeitbudgeterhe—

bung 1991/92) — Wmdmfr und Starim'k 1994. 9. sz 717—

72. p.

A német Szövetségi Statisztikai Hivatal a tarto- mányok statisztikai hivatalaival együttműködve l99l—1992—ben hajtotta végre az első, az egész or—

szág területére kiterjedő időmérleg-felvételt. A munka során a következő kérdésekre keresték a vá—

laszt:

— a különböző biztartástlpusok időfelhasználási struktúrája és őuuhasonlításuk;

- a háztartásokban folyó termelés gazdasági mérése a termelőmunka időfelbasználásának megállapításával.

A nő- és családpoltika területéről ehhez még to- vábbi vizsgálati szempontok társultak:

—— a család és a hivatás ősszeeyeztethetősége, mennyi átlagos napi munkaidőt jelent e két terület;

— mennyi időt igényel a családtagok otthoni ápolása;

- milyen munkamegosztási sémák alakultak ki a ház- tartásokban, ki mit csinál;

— mennyi időt fordítanak a gyermekekre;

— hogyan különbőzik a fiatal és az idős emberek na—

pi időbeosztása;

-— különböző élet- és családi ciklusokban milyen túl-

terhelési, illetve idófeleslegmkaszok alakulnak ld.

A felvétel során nemcsak az adatok egyszeri megszerzése volt a cél, hanem az is, hogy felmérjék a szükséges adatok megismerésének lehetőségeit, megvizsgálják a rendszeres kikérdezés formáit, ki- fejlesszék a megfelelő feldolgozási technikát.

A vizsgálat módszerének a kidolgozásánál fel—

használták a nemzetközi ajánlásokat és az előkészí- tő munka során végzett próbafelvétel tapasztalatait.

A felvétel során 7200 háztartást kerestek fel. me- lyeket kvóták alapján választottak ki. A véletlen ki- választással szemben a kvóta szerinti kiválasztást azért részesítették előnyben, mert így tudták bizto- sítani a nagy létszámú háztartások ténylegesnél ma—

gasabb arányát.

A megfigyelés három szakaszból állt: szóbeli bevezető és befejező interjúból és egy őnkitőltős naplóból.

A bevezető interjú célja a háztartás és a hozzá tartozó személyek adatainak a felmérése volt. Az alapvető demográfiai ismérveken kívül a jövede—

lemre, a háztartásoknak tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottságára és a lakáskörülményekre kérdez—

tek rá. Ez alkalommal tanították meg a háztartás tagjait a naplóvezetésre is.

Az önkitőltős naplót a háztartás minden, leg—

alább l2 éves tagjának vezetnie kellett. A korhatár megválasztásának több oka volt. Egyrészt abból in- dultak ki. hogy sok háztartásban az ilyen korú sze—

mélyek már hozzájárulnak a háztartásban folyó munkához, másrészt a teljes népesség időbeosztásá—

nak vizsgálatánál lényeges a fiatalok aktivitási min—

táinak ismerete is. A próbafelvétel során kiderült, hogy sem a fiataloknak, sem az időseknek nem okoz problémát a napló kitöltése. ezért felső korhatárt nem állapítottak meg, bár a próbálelvétel tanúsága szerint a 75 éven felulieknél volt a legmagasabb a meghiúsulási kvóta.

A naplóban minden résztvevőnek saját szavai- val, lehetőleg pontosan kellett az adott napjait leír—

nia. Akérdőív beosztása 5 perces volt, ennek megfe—

lelően kellett a tevékenységek kezdetét és végét be—

jelölni. A fő tevékenység mellett, attől elválasztva, a vele egyidőben végzett másodtevékenységről is be kellett számolni.

A tevékenységeken túl azt is fel kellett jegyezni, hogy kinek (saját háztartásnak, más háztartásnak, társadalmi munkában), hol (otthon vagy nem otthon) és kivel végezték. Végezetül voltak olyan kérdések, hogy milyennek tartja az ismertetett napját, szoká—

sosnak vagy rendkívülinek, vannak-e olyan terüle—

tek, amelyekre szívesen fordítana több időt, és hogy saját magát időbeosztás szempontjából milyen típu—

súnak tartja.

A bevezető interjú során a háztartás tagjainak egésuégi állapotáról (gondozási, segítségnyújtási igényeiről). a más háztartásnak nyújtott segítségről, a társadalmi munkában ellátott tevékenységekről.

valamint a lakókörnyezet szolgáltatásokkal való el- látottságáról (bevásárlási lehetőségek, háziorvosi el- látás, gyermekmegőrzési lehetőségek, idősek nap—

közi otthon stb.) kérdeztek. A próbafelvétel azt mu—

tatta, hogy ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása nehezebb volt, mint ahogyan ezt várták. Az is kide- rult, hogy a szubjektív megítélésnek itt nagyobb sze- repe van, például csak a többi háztartásnak nyújtott segítségről számoltak be, az igénybe vett segítségről általában megfeledkeztek.

A naplóvezetésnél az lett volna a célszerű, ha minden személy egyhetes időtartamról számolt volna be. A próbafelvételek során azonban kitűnt, hogy még az ott alkalmazott négynapos beszámolási idő—

szakot is soknak tartották a megkérdezettek, Ezért a tényleges felvételnél előre megadott két egymást követő napról kellett a kérdőíveket kitölteni, egy

(2)

378 Sl'ATlSZ'I'lKAI lRODALMI FIGYBLÓ

háztartáson belll! minden háztartástagnak ugyanar- ról a két napról. A megfelelő napokat úgy jelölték ki, hogy a hét valamennyi napja azonos súllyal szere—

peljen.

A magánháztanások aktivitása nemcsak a hét különböző napjain tér el egymástól, hanem évsza- konként is nagyon különböző. Hogy az egész évről információt nyerjenek, a mintát négy részre bontot—

ták és l99l októberében, majd 1992 januárjában, árpilisában és júliusában a sokaságnak csak egy—egy negyedénél végezték az adatfelmérést.

Az adatok feldolgozásánál a naplóba saját kife—

jezésekkel beírt tevékenységeket 200 cimszavas lis—

ta segítségével sorolták be tevékenységi csoportok—

ba. A megkérdezettek ezt a listát nem ismerték. Ez- zel w akarták a felvétel szervezői elérni, hogy ne konstruált programokat. hanem a tényleges időfel- használásukat adják meg. A nemzetközi tapasz—

talatok is azt mutatták, hogy a nyitott (előre meg nem adott) válaszJehetőségek jobb eredményre ve- zettek.

A tevékenységek besorolására hierarchikus fel—

építésű rendszert dolgoztak ki, amelyben a követke—

ző l0 területen belül tevékenységi fő- és alcsoporto—

kat alakítottak ki:

0. háztartási tevékenység;

!. kézműipari tevékenység;

2. keresól'oglalkozás és munkakereaés;

3. társadalmi munka;

4. képzés és továbbtanulás;

5. személyes szükségletei; fiziológiai regeneráció;

6. kapcsolatok, beszélgetés, társasélet;

7. médiumok használata, mbadidóa tevékenységek;

8. személyek gondozása és felügelet;

9. meg nem osztható vagy be nem sorolható idő.

Az azonos tevékenységi profilokat (például ma- zás) a különböző területeken belül azonos végszám—

mal látták el, így azok a feldolgozás során összegez—

hetóvé váltak.

A tevékenységi lista segítségével nem csak a fő.

hanem a melléktevékenységeket is feldolgozták (hogy melyik tevékenységet tekintik fő vagy mellék—

tevékenységnek, abban a megkérdezett személy ki- töltése volt a döntő, még akkor is, ha egy kívülálló szerint a fordítottja tünik helyesnek),

A naplók feldolgozása, a politika és a tudomány számára igen hasznos adatokat nyújt. Az időfel—

használási stniktúrákon túl például a ,,kive " kérdés alapján a mindennapok társadalmi kapcsolatrend- szereire is rá lehet világítani. A gyermekekre fordi- tott idóről (az eddigi felmérésekben valamivel több mint két óra naponta) is kiderült, hogy a fő tevé—

kenységek alapján készített értékelések alábecsülik azt.

(ism.:Melega Tibomé)

LARIVIERE .l. —- P.:

TÁRSADALMI—GAZDASÁGI BLKÚLÖNÚL'I'SÉG ás DEMOGRÁFIAI HASONLÓSÁG

(Oorée du Nord: partieularisme locio-éooaomigue, parallélisme démographigue avec le Sud.) — Espace, Po- pulaa'mr, Sociétés, 1995, 2 az 203—207. p.

Az a politikai elsm'getelődés, mely a maoista őn- kényuralorn országait évtizedeken keresztül jelle—

mezte, Észak—Korea esetében 1989—ben megszűnt,

és ezzel egyidőben bizonyos demográfiai adatok hozúférhetővé váltak. Népszámlálás az enúitett időszakban nem volt, a rendőrségi nyilvántartások adatai azonban lehetővé tették a demográfiai folya—

matok rekonstruálását 1960-ig visszamenően, illetve elórevetítésoket 2010-ig. A módszert két ameri- kai demográfus, Battista és Elmarad: dolgozta ki néhány évvel korábban, Kina vizsgálatakor.

Észak—Korea demográfiai szempontból ugyan-

azt az utat járja, melyet Kína, Japán, illetve általában a kelet—ázsiai országok korábban megtettek, jelen——

tősek azonban az eltérések és a lemaradás Dél—Ko—

reával összehasonlítva.

A demográfiai átmenet időszakát, mely jóval a második világháborút megelőzően elkezdődött, és amelyet a japán gyarmatosítást követő modemizá- ció a félsziget egészén kifejlődni segitett, a halandó—

ság látványos csökkenése, a születéskor várható élettartam gyorsuló növekedése jellemezte. 1950 körül a kevésbé fejlett országok közül a két Koreá- ban volt a legmagasabb (47 év) a várható élettartam, és a háborús időszakot kivéve, különösen 1960 és 1980 között, zuhanásszerűen csökkent a halandó—

ság. A csökkenés jelenleg is folytatódik. noha lelas—

sult a várható élettartam. pedig -— ha hihetünk a pub—

likált adatoknak — jelenleg 70 év körüli mindkét or- szágban. Nehéz azonban minden elhinni az Észak- Koreában tapasztalható nyomorúságos gazdasági körülmények ismeretében.

A termékenységi mutatók gyors változása jel—

lemzi az utóbbi évtizedeket. 1970—ben Északon

még 7 gyermek jutott egy nőre, ami nem ritka a bar—

madik világban az egészségügyi helyzet javulásának időszakában, Délen azonban már az 1950-es évek

elején elkezdődött a mutató csökkenése. Északon a

változás gyorsan és erőteljesen zajlott, a termékeny—

ségi mutató 197046] napjainkig 2/3-ával csökkent.

A mai 2,4 gyermek/nő arány alig több a generáció—

váltáshoz szükségesnél, noha még mindig magasabb a szomszédos országokénál. Kevéssé ismert az

Észak—Koreában bevezetett és a Kináéhoz nagyon

hasonló születéskorlátozó politika, mely előnyben részesíti a későbbi házasságkötést (27 éves kort a nők esetében) és a páronként két gyermeket.