STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
929
ak a párhuzamos adatkérések és a módszer- tani különbségek. Például 1974—ben az lpar- ügyi Minisztérium a szerelőipar beruházásait 211 millió, a BSO 321 millió fontra becsülte.
A gyáriparban dolgozók létszámában a Mun- kaügyi Minisztérium és a 850 becslése kö- zött 200000 fős különbség mutatkozott 1975- ben. (1968—ban a különbség még egymillió volt, azaz a módszerek közelítése révén je-
lentős előrehaladás történt.) _
Az adatgyűjtések centralizációját több vé- lemény szerint nemcsak az üzleti statisztikák körében kell folytatni, hanem valamennyi sta—
tisztikai adatkérés terén. A nemzetgazdasági szempontból fontos információk késedelmeit okozza ugyanis az a sokféle adatkérő lap, amelyekkel a vállalatokat elhalmozzák. Acikk említi egy választókerület példáját, amelyben valamennyi vállalatnak egyetlen hét leforgá- sa alatt több tucat statisztikai kérdőívet kéz- besítettek. Adatokat kértek a hozzáadott érték alapján kivetett adókról, a foglalkoztatási szerződésekről, az alkalmazásban állókat Vé- dő törvények betartásáról, a bérezés egyen- lőségéről, a személyi nyilvántartásról, az ipari szolgáltatásokról stb. A rendszeres statiszti- kákat is hozzászámítva a 72 adatkérelem kö- zül csak kettő volt a hivatalos statisztikai szerveké.
llyen vagy hasonló körülmények között ért- hető. hogy a 850 előzetes évi adatokra vo- natkozó 500000 kérdőíve közül 25 százalékra nem érkezik válasz, és a végleges eredmé- nyekről is csak 90 százalékos a válaszolási arány, 1972-ben a vállalatok egyharmadánál 10 százaléknál nagyobb eltérés volt az előze- tes és a végleges termelési adatok között. Az üzleti statisztikák összegyűjtése terén — nem- zetközi viszonylatban — igen sok országban jóval kedvezőbbek a lehetőségek. Az Egyesült Államokban az üzletemberek jobban ráutaltak az ilyen jellegű statisztikákra. mint Nagy-Bri—
tanniában, ezért gyorsabb és kiterjedtebb az üzleti élet információs hálózata. A Német Szövetségi Köztársaságban a lakosság ha- gyományos hatóságtisztelete mellett az üzlet- emberek és az állami hatóságok jobb viszo- nya is hozzájárul az üzleti statisztikák prob- lémamentes összegyűjtéséhez. Franciaország- ban a nem válaszolók aránya elhanyagolha- tó, mivel a statisztikai hivatalnak bírságolási joga van. Kelet-Európában a gyors informá- ciószerzést a vállalatok állami tulajdona és a közvetlen felügyelet is biztosítja.
Az adatgyűjtés mennyiségi problémáin túl- menően Nagy—Britanniában a beérkező vála- szok jelentős része minőségileg kifogásolható.
Gyakori a kérdések eltérő értelmezése, túl sok a számadatokhoz mellékelt lábjegyzet. az összehasonlítást gátló más értelmezési tarto- mány. az olvashatatlan, érthetetlen válasz.
Emiatt a 850 erősen rá van utalva a Brit lpari Szövetség. a Piackutató Társaság, a kü-
10 Statisztikai Szemle
lönböző szakszervezetek, számlaszakértők és üzletemberek segítségére.
A további centralizáció ellenzői nem érzik bizonyítottnak a szoros kapcsolatot a centra- lizáció, valamint a gépesítés és az adatkoor- dinálós között. Egy központi statisztikai adat—
tár mindig távolabb van az adatigényektől, az üzletemberektől. a társadalmi szervektől.
a politikusoktól. mint akár az ágazati felügye- leti szerv statisztikája, akár a területi szerve—
ké. Helyi statisztikai szerv adatkérése esetén szinte 100 százalékos a válaszadók aránya.
gyors. akár telefonon is megtörténhet. és a kialakuló személyi kapcsolatok elősegítik az adatok azonos értelmezését. A helyi statiszti—
kai szervek mindig közelebb állnak a tör—
vényhozáshoz és a végrehajtáshoz. jelzésük—
re gyorsabb reagálásra számíthatnak. Köz- ponti szerv esetén nem lebecsülendők a je- lentős postai és kiszállási költségek sem. A 7000 alkalmazottat foglalkoztató Központi Statisztikai Hivatal már túlzottnak érzi a köz- pontosítást, szerinte ilyen méret és létszám mellett nem lehet elkerülni a párhuzamossá- gokat és a szervezetlenséget. Jelenlegi mun- kájában is egyre nő a koordinációs tevékeny- ségek aránya és csökken az eredeti adatfel—
vételeké.
A centralizációt érintő kérdés az is, hogy mit tekintsen a 350 fő feladatának? Olyan üzleti statisztika kialakítását. amely felöleli valamennyi, azaz több százezer cég legfon- tosabb gazdasági adatait, vagy olyanét, amely teljeskörűen csak a legnagyobb, leg—
fontosabb vállalatok adatait méri fel, a ki—
sebbek gazdasági folyamatait pedig csak reprezentánsok segítségével kíséri figyelem—
mel. Ez utóbbi megoldásnak számos előnye van, nem utolsósorban az, hogy az adatfel- vétel és adatfeldolgozás figyelme a nemzet- gazdaságilag jelentős vállalatokra koncent- rálódik, és nem késlelteti a publikációt a kis- vállalatok adatainak a feldolgozása. Termé- szetesen az ilyen módszer elengedhetetlen kelléke egy teljes körű céglista és annak naprakész nyilvántartása. Ez jelenleg a 850 egyik legfontosabb feladata, eddig ugyanis csak tízévenként volt teljes körű felvétel.
(Ism.: Fekete Gyula)
MURPHY, M.:
A NEM PIACRA TURTÉNÓ HÁZTARTÁSI TERMELÉS ÉRTÉKE
(The value of nonmarket household production:
opportunity cost versus market cost estimates.) -- The Review of Income and Wealth. 1978. 3. sz. 243—255 p.
A tanulmány az Egyesült Államokban a háztartásokban végzett házimunka mértéké- nek megállapítására szolgáló kétféle mód—
szert mutatja be.
930
STATISZTlKAi IRODALMI FiGVELÖAz első közelítés a piaci árak módszerén alapul, azaz háztartásonként megbecsüli azt az összeget. amit akkor kellene kifizetni, ha a háztartási munkák eredményeihez vásárolt termékek vagy szolgáltatások formájában jut- nának a családtagok. Az ily módon "megter- melt" jövedelem 1960—ban 185 millió dollár, a bruttó nemzeti termék 36,8 százaléka, 1970- ben pedig 336 milliárd dollár. a bruttó nem- zeti termék 34,3 százaléka volt. Az aránycsök- kenés minimális, megerősíti azt a véleményt.
miszerint a háztartási munkák mennyisége várhatóan a jövőben sem változik érdemle- gesen.
Az összeg döntő többségét (: háziasszonyok (55 százalékot) és az egyedülálló nők (23 százalékot) termelték meg, a házas férfiak részesedése 16 százalék volt. (Megjegyzendő, hogy a háztartási munkák időszükségletében (: házas férfiak részesedése ennél néhány szó- zalékkal kevesebb volt, de a számítás tel—
jesítményük értékelésekor a férfi személyzet
— takarítók, szakácsok, élelmiszer-beszerzők -—- fizetését vette alapul. Órabérük kb. 50 szá- zalékkal volt magasabb a hasonló jellegű munkát végző nőkénél.) A nemek közötti ará- nyok 1960 óta érdemlegesen nem változtak.
akkor a háziasszonyok részesedése kissé ma- gasabb, 58 százalék volt. Az aránycsökkenés inkább a háziasszonyok összetétel-változásá- nak tulajdonítható, mint a háztartáson belü—
li munkamegosztás megváltozásának. 1960 és 1970 között ugyanis 40 százalékkal nőtt az alkalmazásban álló családos nők száma, míg a háztartásbelieké lényegében stagnált.
A háztartási munkák értékének összetevői közül a ház körüli teendők, javítások, karban- tartások aránya 30 százalék. a főzésé 24 szó—
zalék, a ruhatisztításé 14 százalék, a gyerme—
kek nevelése, beteg, idős családtagok gon- dozása 9 százalék. A fennmaradó egyéb ház- tartási munkák (vásárlás, háztartási könyvek vezetése, szállítás stb.) aránya 23 százalék.
1960—hoz viszonyitva nőtt a főzés és a ruha- tisztítás aránya (22. illetve 12 százalékról), csökkent a házkörüli munkáké és a nevelő.
gondozó tevékenységeké (32. illetve 11 száza—
lékról). 1970-ben a házas férfiak részvétele az átlagosnál (16 százaléknál) nagyobb volt a ház körüli munkák és az egyéb háztartási munkák körében, igen alacsony (50/0) a fő- zésben, a mosásban pedig gyakorlatilag nem
volt mérhető. *
A másik közelítés a háztartási munkát vég- zők ,,elmaradt hasznának" elvén alapul. Ab- ból indul ki, hogy a családtagok éppen úgy gazdálkodnak idejükkel. mint jövedelmükkel.
Munkavégzési hajlandóságuk határa munka- idejük utolsó órájának keresete (amely ke- reset a legkisebb. mivel a legmagasabb adó—
sávba esik), és ez a határ egyben a háztar- tási munkavégzés határának a kezdete. Ezen a ponton túl a kereső a természetbeni mun-t
ka hozamát előnyben részesíti a pénzjöve—
delemmel szemben, emiatt a becslés ezt a keresetet tekinti a háztartási munkák "béré—
nek". Az ily módon számított háztartási mun- kák összértéke némileg meghaladta a piaci árak alapján számítottat (1960—ban 1, 1970- ben 3 százalékkal). A bruttó nemzeti termék- hez viszonyított arányuk lényegében változat—
lan maradt. Ez a becslés a piaci árak mód- szeréhez viszonyítva mintegy 50 százalékkal magasabbra értékelte a gyermeknevelés, a beteggondozás munkáját, és több mint 10 százalékkal kevesebbre becsülte az egyéb ház- tartási munkák értékét. _A nemek közötti tel- jesitményarányok csak kissé módosultak, a férfiak munkájának értékelése valamelyest alacsonyabb órabéren alapult.
A módszer számos részlete még vita tár- gya. Több vélemény szerint az értékelést nem az utolsó óra keresete alapján kell elvégez—
ni -— mivel ez a házimunkával eltöltött idő értékelésének a felső határa -. hanem en—
nél alacsonyabb kereseten. Kérdés az is.
hogy a háztartásbeli nők munkáját milyen ke- resettel értékeljék.
A piaci árak és az ,,elmaradt haszon" mód—
szere közötti különbség abból fakad, hogy az egyik módszer a megtakarított pénzösszeget tartja szem előtt, a másik a feláldozott sza- bad időt. A tanulmány szerint nem lehet ál—
talános érvényűnek tekinteni egyik megoldást sem, hiszen a "pénz vagy idő" szempontjai háztartásoként is különböznek. A piaci árak módszere azonban alkalmasabb a bruttó nemzeti termékhez történő viszonyításhoz, ugyanannak a munkának az elvégzését nem értékeli különbözőképpen. Ugyanakkor a las- sú csökkenés tendenciáját is jelzi, mig az ,,elmaradt haszon" módszere stagnálást mu- tat ki, ami nem valószínű. (Nemcsak 1960 és 1970 viszonylatában mutat stagnálást az ,.el- maradt haszon" módszere, hanem példáui 1929 és 1965 között a háztartási munkák bruttó nemzeti termékhez viszonyított arányát változatlannak. 36—37 százaléknak értékeli.)
A háztartási munkák csökkenése irányába ható tényezők között megemlítendő a jöve- delmi színvonal emelkedése, aminek hatásá- ra az eddigi háztartási tevékenységek ered- ményét a lakosság mind nagyobb hányada megvásárolja. A háztartási gépek elterjedé- se. a női foglalkoztatottság bővülése szintén a háztartási munkák csökkenését idézi elő.
A háztartási munkák fennmaradását, illet—
ve bizonyos növekedését elősegítő tényezők között a tanulmány megemlíti a tartós io—
gyasztási javak, az ingatlanok, a hétvégi há—
zak megnövekedett számát, amelyeknek fenn- tartása egyre több időt igényel. Bizonyos tar- tós javak vásárlása éppen a házi munka to- vábbi fenntartása irányába hat. Például az automata mosógépek segitségével sokkal ke- vesebb fáradsággal és időráfordítással lehet
STATISZTIKA! lRODALMl FIGYELÓ
931
mosni, mint (: mosodai szolgáltatás igénybe- vételével: (Nincs szükség szállításra, nem kell várakozni, nem kell határidőre ismét vissza- menni az üzletbe.) A teher- és személyszál—
lításban egyre nő a lakosság szerepe. A meg- növekedett árubőség is növeli a háztartási munka mennyiségét: növekszik az áruk kivá—
lasztására, a megnövekedett szükségletek ki- elégítésére szánt idő. Korábban ugyanis bi- zonyos árucikkek beszerzésére — mivel nem voltak általánosak — nem kellett a lakosság- nak időt szentelnie. Növekedett a gyerme- kek gondozására, tanítására fordított idő is.
(Ism.: Ráth Szabolcs)
NlKlFOROV. L.:
A SZÖVETKEZET! KOLHOZTULAJDON FEJLÖDÉSE ES KUZELEDÉSE AZ ÁLLAMI TULAJDONHOZ (Razvitie kooperativno—kolhoznoj szobsztvennoszti i ee szblizseníe sz goszudarsztvennoj.) —- Voproszü Ékonomiki. 1978. 11. sz. 126—137. p.
A szocialista tulajdon két formájának — az állami és a szövetkezeti tulajdonnak - kö- zeledése törvényszerű folyamat. Elméleti meg- fogalmazását a Szovjetunió Alkotmánya és a pártprogramok tartalmazzák, a gyakorlatban pedig a termelőerők szüntelen fejlődése, erő- teljes vállalati koncentráció közepette zajlik.
A gazdaságközi vállalati formák, ame- lyekben állami és szövetkezeti gazdaságok közös tulajdonú termelőeszközöket hoznak létre, úgyszintén gyorsítják ezt a folyamatot.
A szovhoz— és kolhoztulajdon közeledését az SZKP Központi Bizottságának 1965. már—
ciusi plénuma óta elősegítette még a mező- gazdaság minden megelőző időszakot túl—
szárnyaló fejlesztése, a kolhozok anyagi—mű- szaki ellátásának lényeges javítása és a me—
zőgazdaság ipari hátterének kiépítése. 1966 és 1977 között a munka technikai felszerelt- sége a kolhozokban, 3.5-szeresére, a szovho- zokban 2.4—szeresére nőtt, az energiaellótott- ság 2,4-szeresére, illetve 2—szeresére. Az elté- rő ütemű fejlődés a két tulajdonforma ellá- tottsági színvonalát közelítette.
A mezőgazdasági beruházások aránya az összes népgazdasági beruházásokból tervidő- szakról tervidőszakra nőtt, 1961—1965-ben 20, öt évvel később 23, 1971—1975-ben 26 volt, és a jelenlegi tervidőszakban -— a terv sze- rint —- 27 százalékot tesz ki. A beruházások nagy hányada nem közvetlenül a mezőgaz—
dasági termelő vállalatokba, hanem a háttér- ágazatokba kerül. Az előző tervidőszakban ez a gyakorlatilag össznépi tulajdont képező beruházás a kolhozokét 1.9-szeresen, 1977- ben már 2.1-szeresen múlta felül. A kolhozok termelése ennek következtében mindinkábba kiszolgáló ágazatok —- melioráció, kemizálás, szolgáltatások — támogatásával fejlődik.
10"
A tulajdonviszonyok közeledése azáltal is gyorsult, hogy az anyagi—műszaki ellátás és az árak minden gazdaságforma számára azo-
nossá váltak.
A falusi lakosság életkörülményei és jöve- delmi viszonyai átalakultak. A gépesítés ha—
tására csökkent a kézi munkát végzők száma.
A kolhozokban és a szovhozokban fizetett munkadíj közeledett egymáshoz, 1977-ben a kolhoztagok munkadíja már 74 százaléka volt a szovhozokban fizetett munkabérnek, 12 év- vel korábban még csak 50 százaléka. A kö- zös gazdaságból származó jövedelem gyors növekedése következtében a családi jövede- lemben egyre kisebb szerepet játszik a háztá—
ji termelés jövedelme (a kolhozokban 26, a szovhozokban 16 százaléka volt 1977-ben az összes jövedelemnek). A szövetkezetekben be—
vezették a garantált munkadíjazást. A kolhoz- családok jövedelme 12 év alatt 1,8—szeresére nőtt, és egyre inkább eléri a munkás— és al—
kalmazotti családokét.
Úgyszintén a mezőgazdasági dolgozók élet—
körülményeinek javulását szolgálta, hogy az infrastrukturális beruházások volumene is lé—
nyegesen nőtt, a szovjethatalom fennállása óta végzett összes ilyen beruházás háromne—
gyede ez alatt a 12 év alatt létesült. Az ál- lami és a szövetkezeti erők egyesítésével ja—
vult a szociális—kulturális ellátás.
A mezőgazdasági termelés napjainkban változó körülményei a társadalmi tulajdon két formáját úgy közelítik egymáshoz, hogy
1. minden vállalati formában növelik az anyagi—
műszaki bázist;
2. a fejlődés a vállalatközi szervezeti formák gyor—
sabb növekedésével megy végbe;
3. a mezőgazdaság iparosítása a kolhozokban is az általános társadalmi munka igénybevételével tör- tendl. b munkásosztály és a parasztság életszínvonalá—
nak közeledése a falu és a város lényeges különb- ségeinek elmosódásához vezet.
A mezőgazdaság iparosításának kérdését az SZKP Központi Bizottságának 1978. évi júliusi plénuma és ennek alapján az érin—
tett szervek határozatai sokoldalúan szabá- lyozzák. A határozatok részben a vállalati fej- lődést (centralizáció, vállalatközi együttmű- ködés), részben a mezőgazdaság és a nép—
gazdaság kapcsolatait (műszaki—technikai el- látás, kemizálás, talajjavítás, felvásárlás, ke- reskedelem), másrészt pedig a mezőgazda- ság egyes ágazatainak fejlesztését (állatte- nyésztés, takarmánygazdálkodás stb,) foglal- ják magukban.
Az iparosítás a mezőgazdaságot kiszolgáló népgazdasági ágak számára is új feladato- kat ad. lgy többek között új, nagyobb tel- jesítményű gépek és berendezések gyártását, amelyek segítségével a biológiai adottságok teljesebben kihasználhatók. Javítani szüksé- ges a mezőgazdaság energiaellátását is, amely a dolgozók egy főjére számítva csak
