minden halát a magáénak tartja. Dehát nyomtató lónak nem kötik be a szá- ját! Ott a dobó háló. Halász szerszámokba, varsákba, vejszékbe nem nyúlunk.
Az a halász műhelye, a benne lévő zsákmány a kenyere. Az alattunk osonó vizekben kotorászunk.
Halszegényesebb tájékokon a halász úgy őrzi területét, hogy a tettleges- ségig is elmegy érte. Ásóra, kapára, ladikra kapnak, körülfognak bennünket, szitkozódnak, fenyegetőznek. Némelykor az ilyen háborúságoknak a bírósági tárgyaló termekben vetnek véget.
Azért a túlságosan fukarcsi halászokkal szemben is tud a halász valamit.
Az ilyen tájéknak híre járt. Visszafizettek a hajósok.
A hajó fölszerelésének fontos eszköze a csöndösítő lánc. Az 10—20 méter hosszú óriás szemekből készült géplánc. A hajó fékrendszere. Amikor a kelle- ténél sodrósabb a víz, leeresztjük a meder fenekére. Nem szabad akárhoí használni. Halszerszámos helyeken tilos! Dehát ki mondja meg azt, hogy a szükség hol muszáj ít arra, hogy leeresszük.
Bizony a szűkmarkú halászok vizein leeresztjük, összeszaggatjuk vele a fenékhorgokat, más halászeszközöket annyira, hogy abból halfogó többet nem lesz.
Tanítgatjuk egymást, hogy békében éljünk örök jussunk, a tápláló Tisza anyánk ölén.
TARDI SÁNDOR GRAFIKÁJA 36
