MARSI GYULA
Van valaki
Sugár arcok ragyogják körül: • sok fénylő szemű pionír gyerek — és úgy érzem, tűnő ködön álal hívogatón nekem integetnek, engem várnak vidám kacagással.
Van valaki, aki vár reám, ' vele sok vidám pionír gyerek, és én nyitott könyv fölé hajolva arra gondolok: közéjük mvgyek mindig vidáman, mindig dalolva.
Van v a l a k i . . . nagy tűz a szeme, keze oly meleg, mikor simogat...
És néha, mikor együtt kacagunk, mondani vágyom: szórd a magvakat vidáman, kedves. Egyiiitlt aratunk!
A képed egy árnyas falon függ, és minket titkon von oda
nagyon sokszor egy furcsa érzés.
Terólad van az óvoda elnevezve. És neved hordja
— úgy láttam, amikor velem és öcsivel apu Pesten járt — a kisgyerekvárótereirn.
Te már nem vagy, s én még nem voltar mikor éltél t e . . . jaj, minek
szólítsalak, hogy is mondhassam?
Mondjalak Kati néninek?
Hát szóval jó lesz: Kati néni, elnézlek az árnyas) falon.
Én még nem vagyok nagy, nem értem, mért haltál rpeg fiatalon.
Kicsi vagyok, de hűsen, lágyan sok magyarázat árja mos, és úgy sejtem, ha mostan élnél, nem lennél olyan bánatos.
I&y sejteti apu énvélem, s óvónénink is mondja ezt, éS mondja azt is, ha a képed sok pajtásommal nem ereszt:
,.Ha most is élne. az volna jó.
SIMOR F E R E N C
