A születések és halálozások hosszabb távlatú vizsgálata

1254— ^az_

esztendőben, amikor is fejlődésében együtt haladt a szocialista statisztika megterem—

tésével, kialakulásával Csehszlovákiában, s rendelkezésre álló erőivel, lehetőségei—

vel jól szolgálta a tervgazdaság számára szükséges statisztikai rendszer létrejöttét.

Eddig elért eredményei —- a szocialista statisztika művelése terén az országon belül és a nemzetközi statisztikai kapcso- latok fejlesztésében az országon kívül -—

KRITIKA ÉS KÖNYVISMERTETÉS:

forrásai és egyben biztosítékai nyitottabbá:

siketeknek. A folyóirat _ " , szerkesztői megelégedéssel tekintitek is vissza a megtett útra, a magyar ata; _

tikusok pedig, akik amwi értékes ismere—

tet szereztek a folyóirat

őszintén, kívánnak a baráti CsehszleVák

Szocialista Köztársaság Központi szag:

tisztikai s—Hivatala folyóiratának további,; , az eddigieket is meghaladó eredményeket.— ; *—

A születések és halálozások hosszabb távlat—ú vizsgálata?

ne MILTÉNYI KÁROLY " ' '

A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó kiadásában könyvalakban megjelent 256 oldalas tanulmány eredeti formájában szerző kandidátusi értekezése volt, ame- lyet a Magyar Tudományos Akadémia társadalmi és történettudományi osztá—' lyának bírálóbizottsága előtt 1957 szep- temberében megvitattak és a kandidátusi fokozat elnyeréséhez alkalmasnak talál-'-

taki _ _,

A könyv szerkezeti felépítése (az ere—

deti értekezéssel nagyjából egezően) a következő:

'*l. A születések alakulása Európában;

II. A halandóság alakulása Európá- ban;

III. A születések alakulása Magyar—

országon;

IV. A halandóság alakulása Magyar-

országon; —

Összefoglalás.

A könyv az értekezéssel tartalmilag is nagyjából azonos. Az értekezés vitája során szerző az opponensek részéről el- hangzott bírálatokkal szemben álláspont—

ját lényegében fenntartotta; ennek meg- felelően a vitatott kérdésekkel kapcso—

latban az eredeti szövegen alig változta—

tott, sőt a változtatások is nagyrészt nem nézeteinek módosítását, hanem éppen azoknak az elhangzott kifogásókkal szembeni megvédését célozzák.

* Rédei Jenő: A születések és halálozások a XIX. és XX. században Európában és Magyar- orszagon (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Budapest. 1960. 256 old.) c. könyv bírálata.

! Az értekezés téziseinek és vitájának ismer- tetését a statisztikai szemle 1957. évi m., illetve 11. száma közölte.

Az egyes fejezeteken belül 'a' szei-ződ *

először a vizSgált jelenség változásának leírását adja. A következőkben rátér a

demográfiai—biológiai tényezők, illatára

összefüggések vizsgálatára (kor, nem, 7

családi állapot szerinti összetétel és a születések, illetVe halálozások kapcsola—

ta). Végül minden fejezetben részletesen elemzi a természetes népmozgalom tár?-

Sadalmi—gazdasági hátterét; ' *

A vizsgálatok rávilágítanak arra; hogy

az elmúlt 150 év európai és magyar dei-

mográfia—i fejlődésében 'a természetes népmoz'galomban nem az ún. tiszta de- mográfiai tényezők játszották a főszere- pet, hanem a gazdasági— társadalmi fej- lődés, ideértve a részben ezzel, részben az orvostudomány kibontakozásával ösz- szefüggő egészségügyi haladást is. Ezért véleményünk szerint indokolt szerzőnek az ún. hagyományos mutatószámokra (nyers—' és tisztított, standardizált szüle- tési és halálozási arányszámok, a halan—

dósági tábla mutatói, bruttó ésnettó re—

produkeiós együttható) való azotitkozáaa

az elemzések során. Az újabb, finomabb ' módszerek nagy része ugyanis éppen a tiszta demográfiai összefüggések sokrétűbb

vizsgálatát célozza, ezért hosszabb távlatú

vizSgálatoknál, ahol a változásoknak tör—tea nelmi okai vannak, jelentőségük kisebb.

Szerzőnek egyébként is az volt a hang- súlyozott célja, hogy elsősorban a társa—

dalmierők szerepét és hatását ismertesse ,,... mivel ezek azok, amelyek,, az em- beri faj szaporodását a többi organikus szervezet szaporodásától megkülönbözte- tik". (9. old.) Ezért a tiszta demográfiai tényezők vizsgálatánál érthetően csupán

anyagábókf — ,; ,

SZEMBE

1255

ezek nagyságrendi hatásának elemzésére szorítkozott.

A társadalmi-gazdasági elemzés során szerző következetesen érvényesíti a marxista szemléletet, mentesen azonban minden valóság-leegyszerűsítő sematiz—

mustól, figyelembe véve a demográfiai folyamatok bonyolult, sokrétű összefüg- géseit, a szorosan vett gazdasági-társa- dalmi alapon kívüli (kulturális, erkölcsi, hagyományos stb.) tényezőkkel. Megkí—

sérli a népesedési jelenségeknek a marxi értelemben vett társadalmi osztályonként való vizsgálatát. Ebben azonban erősen korlátozzák az anyag adott (polgári) cso—

portosításai (vagyoni helyzet, illetve fog—

lalkozási csoportok szerint). Nagyrészt a társadalmi vizsgálatok szolgálatába állítja a tanulmány a halálozás kor szerinti, il—

letve haláloki vizsgálatát, kiemelve a kör—

nyezeti hatásokra különösen érzékeny ún.

exogén halálokok, illetve korcsoportok szerepét.

Az európai és magyar természetes nép- mozgalom XIX—XX. századi fejlődésének tárgyalása után az. összefoglaló a törté—

neti áttekintés alapján kialakított elmé—

leti tételeket tárgyalja; a születések és halálozások csökkenésének történelmi fo- lyamatát; a viszonylagos és abszolút túlné- pesedés kérdéseit; továbbá a kapitalizmus és szocializmus főbb népesedési irányza—

tait.

A születések és halálozások összefüg- géseinek sokat vitatott kérdésével kap- csolatban szerző álláspontját a követke- zőkben fogalmazza meg. ,,A halálozási arányszám, elsősorban a csecsemőhalan—

dóság csökkenése önmagában is csökken—

tőleg hat a születési arányszámrai amennyiben az emberiség többé-kevésbé tudatosan tekintetbe veszi, hogy kevesebb születéssel is el lehet érni a társadalmi—

gazdasági helyzet által megkívánt gyer—

mekszámot. De a családnagyságot, az át- lagos gyermekszámot a halandósági vi—

szonyok változása — bár a rá gyako—

rolt hatása kétségtelen — csak viszony—

lag széles határok között szabályozza, e határokon belül már az indokolja, hogyan változik az egész társadalom szociális és gazdasági állapota, a társadalmon belül egy adott történelmi szakaszban az egyes

! Az eredetiben itt ,,a születési arányszám esésére" szöveg szerepel, ami nyilvánvalóan sajtóhiba.

társadalmi csoportok között fennálló kii—

lönbségeket pedig az egyes osztályok sa—

játos gazdasági, kulturális helyzete "befo—

lyásolja." (222. old.)

E kétségkívül megalapozott álláspont kiegészítéseként szükségesnek látszik az a megjegyzés, hogy a vizsgált időszakban (de eltekintve egyes primitiv népek tör—

ténetétől, az emberiség egész -történelme során) kifejezetten tudatos születéskorlá- tozással állunk szemben. A spontán, il—

letve ösztönös összefüggés szerepét — kii—

lönösen a tárgyalt időszakban -—-— azért is kétségbe kell vonnunk, mert —— amint erre szerző is utal — az összefüggés nem biológiai jellegű. Ugyanakkor utalni kell arra is, —- amit a szerző megítélésem sze—

rint nem hangsúlyozott eléggé —, hogy a társadalmi-gazdasági, kulturális stb.

tényezőknek a születési mozgalomra való hatása nem közvetlen, hanem —-— eltérően egyes halandósági hatásoktól —— bizonyos mértékig önkényes, illetve lélektani té—

nyezők által is befolyásolt személyes akaratelhatározásokon keresztül érvénye—

sülhet csak.

A túlnépesedés kérdéseinek tárgyalásá—

nál a szerző kidomborítja a malthusi ab—

szolút (a fogyasztási javakhoz viszonyí- tott), illetve a marxi relativ (a tőkés ter- melés foglalkoztatási lehetőségeihez vi- szonyított) túlnépesedés fogalmainak el—

lentétességét. ,,A viszonylagos túlnépese—

désnek Marx által felfedett törvénye a malthusi abszolút túlnépesedési elmélet ellen irányul, s megmagyarázza, hogy ami a felszínen, a burzsoá közgazdászok számára mint a fogyasztási javak és a népesség száma közti ellentmondás je- lentkezik, valójában mint a proletariátus által megfizethető fogyasztási javak és a népesség számának a változó tőke növe—

kedésétől magát függetlenítő emelkedése közötti ellentmondás áll fenn." (225. old.) Népesedéspolitikai szempontból figye—

lemre méltók a szerzőnek a szocializmus népesedési irányzataival kapcsolatos meg—

jegyzései, mely egyaránt elhatárolja ma- gát a neomalthusianizmustól, de ugyan—

akkor a populacionizmustól is. ,,A neo—

malthusianizmus elsősorban mint politi- kai irányzat káros, mint olyan irányzat, amely a kapitalizmus társadalmi beteg- ségeire a tömeges születésszabályozás re—

ceptjét írja elő. A neomalthusianizmus ellenes politikai állásfoglalásból azonban

1256

nem lehet feltétlenül arra következtetni, hogy a munkásosztálynak vagy a szo-.- cialista társadalomnak érdeke a népesség korlátlan növekedése. . A neomalthu—

sianizmus elleni szükséges és helyes harc nem szabad, hogy eltérítsen attól a ——

véleményem szerint — helyes álláspont- tól, amely a szocializmus viszonyai között a népesség számának növekedése és a társadalom egyéb termelőerőinek fejlő- dése közti összhangban. s nem az össz—

hang egyik összetevőjének a másiktól el—

szakadt, gépies növelésében látja a meg- oldást." (229. old.)

A színvonalas és tudományos igényű könyv ismertetése során néhány kisebb -- a lényeget egyébként kevéssé érintő

—- pontatlanságot, illetve fogalmazási fe—

lületességet is meg kell említeni. Ilyen például a szerzőnek a közbevetett meg- jegyzése, mely szerint: ,,A tapasztalat szerint hosszabb távon a nyers arányszám alakulása párhuzamos a finomabb arány—

számok alakulásával" (11. old.). Ez csak abban az esetben igaz, ha a népesség struktúrájának eltolódása ideiglenes és később az eredeti összetétel visszatér, vagy legalább is az eltolódás nem foly- tatódik. A tartós és folyamatos szerkezeti módosulásoknál —— amilyen például a _vizsgált időszakban az öregedés következ- tében előállt —— a nyers és a tisztított, illetve standardizált arányszámok alaku—

lása hosszú távon is eltérő. Nem szabatos egy a standardizált arányszámokkal kap- csolatos másik megjegyzés sem: ,,Ha te- hát például egy öregedő összetételű né—

pesség korösszetételét egy fiatalabb kor—

összetételű népességre standardizáljuk...

akkor a standardizált halandóság dina—

mikája általában kedvezőbb. Ha pedig —- fordítva —— egy fiatal összetételű népesség arányszámait standardizáljuk öregebb korösszetételre, akkor a standard halan—

dóság változása kedvezőtlenebb lesz, mint a nyers halandóságé," (58. old.)

Ha megvizsgáljuk a következő lapon feltüntetett eredmények szerint a nyers, illetve standardizált arányszámok alap- ján az 1911—1953 között végbement ha- landósági változást, a következő eredmé—

nyeket kapjuk:

sm

Nyers halandósági arányszám

1911-ben 24,l'l

1953-ban 11332

Dinamikus arányszám a nyers arányszámok alapján . 11,62

-————-—- a: 48,1 24,17

Az 1911. évi kormegoszlásra standardizált 1953. évi

arányszám 9.17

Dinamikus viszonyszám az 1911. évi kormegoszlásra standardizált arányszámok alapján

Az 1953. évi kormegoszlásra standardizált 1911. évi

arányszám 2533

Dinamikus viszonyszám az 1953. évi kormegoszlásra standardizált arányszámok

alapján 1 LBZ

Az eredmények tehát azt mutatják, hogy a standardizált arányszámok ——

mind 1911., mind 1953. évi alapon — ked- vezőbb változást (62, illetve 54 százalékos csökkenést) mutatnak, mint a nyers arányszám (52 százalékos csökkenés), bár kétségtelen, hogy a fiatalabb korössze—

tétel alapján a csökkenés nagyöbb. Szerző idézett második mondata tehát nem álta—

lános érvényű, sőt csupán egészen rend—

kívüli esetekben igaz. (Ha például a kii—

lönböző korcsoportokban a halandóság változása nem csupán mértékében eltérő, hanem irányzatában is ellentétes.)

Nem tartom megalapozottnak a szerző következő állítását sem. ,,A kapitalista társadalom kialakulása előtt a társada—

lom egyes csoportjainak születési arány—

számai —— a kedvezőtlen egészségügyi vi—

szonyok által kiváltott általánosan ma—

gas halandóság következtében is -—-— fel- tehetően nem mutattak lényeges eltéré—- seket;" (30. old.) Logikailag is valószínűt—

len annak feltevése, hogy például az ókori rabszolga társadalmakban ——- me—

lyekben sokkal merevebb, végletesebb tagozódás uralkodott —— ne lett volna kü—

lönbség például a római patrícius osztály és a rabszolgák nénesedése között. Ezt az indokolatlan feltételezést az idevonatkozó történelmi adalékok is cáfolják.

SZEMLE

1257

Véleményem szerint egyoldalú a szer—

zőnek az a beállítása (213—227. old.), amely szerint a korösszetétel hatására torzító nyers halandósági arányszámmal szemben az átlagos halálozási életkor használata — bár ez más irányba torzít, de kisebb mértékben —- pontosabb, köz—

vetlenebb (,,egyenes és nem fordított tük- rözésű") képet ad a halandósági viszo—

nyokról. Szerzőnek kétségkívül igaza van abban, hogy a nyers halálozási arány a fiatalkorú népesség javára torzít. Az át- lagoshalálozási életkor azonban ugyan—

ilyen, sőt nagyobb mértékben —— és nem kisebb mértékben, mint ahogy azt szerző beállítja —— torzít az öregkorú népesség javára. Vagyis e mutató nem kiegyenlíti, hanem' túlkompenzálja a nyers halandó—

sági arány hibáit.3

Nem tartom szerencsésnek továbbá sti—

lisztikai szempontból egyes kifejezések erőltetett és nem is mindig a lényeget kife—

jező magyarosítását, például a népesség reprodukciója helyett a népesség újrater- melése; a reagálás helyett a visszahatás kifejezés használatát. A reprodukcióra jelenleg még nincs elfogadott magyar demográfiai kifejezés; helyesebbnek tar—- tanám ezt a nemzedékváltásra fordítani a túlzottan gazdasági színezetű újrater—

melés helyett. A reagálás és visszahatás tartalmilag sem azonos fogalmak.

Kisebb felületességeitől függetlenül, a könyvnek tudományos értékén kívül ——

melyet elsősorban egy gazdag és sok—

oldalú adat, illetve tényanyag és irodalom egységes szerkezetbe való foglalása és egy átfogó képbe való beillesztése ad meg

— komoly ismeretterjesztő jelentősége is van. A kiadó mind a szakemberek, mind a nagyközönség számára jó szolgálatot tett, hogy a magyar demográfiai irodal- mat e művel gazdagította.

3 Megszerkeszthetö két olyan népesség. melyeknek korcsoportonkénti halandósága azonos.

korösszetétele azonban különböző. (Az egyszerűség kedvéért csupán két korcsoportot veszünk.)

,,A" város ,,B" város

A halálo- A halálo—

KOWSOPO" A lakosság zások Halandóság A lakosság zások Halandóság

(ezrelék) (ezrelék)

száma száma

!

0—45 évesek 8000 ' 7000

!

35 5

46 éven felüliek 2000 20 3000 00 20

Valójában egyenlő halandóság mellett a nyers halálozási arány ,,13"

5 !

város halálozását fogja a magasabbnak mutatni (9,5 ezrelék, szemben ,,A" város 8 ezrelékével; vagyis a torzítás 18,7 százalék). Ha azonban az elhaltak átlagos életkorát vizsgáljuk, akkor (a halandósági tábla alapján az első korcsoportban 10 éves, a második korcsoportban 75 éves átlagos elhalálozással számolva) ,,A" városban 42,5 évet, ,,B" városban viszont 51,1 évet kapunk; vagyis ,,13" város javára történő torzítás 20,2 százalék. (A valóságban a torzítás még nagyobb arányú, mert az öregebb korösszetételú' népességben az átlagos életkor minden korcsoporton belül nagyobb és nem egyenlő a fiatalabb korösszetételű népesség korcsoportjainak átlagával, amint ezt az egy—

szerűség kedvéért feltételeztük.)