MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK
A SZÁMOSÁLLATKULCSOK MÓDOSlTÁSA*
DRÓTOS JÁNOS—FARKAS ZOLTÁN
A különböző fajtájú és korú állatok számának összesítésére az egyes mtéz—
mények (hatóságok, vállalatok, tudományos intézetek, egyetemek) eltérő számos- állat-egyenértékkulcsokat használnak. Eltérés mutatkozik az egyes állatfajok kor—- csoportjainak kulcsánál, valamint az egyes állatfajok átlagos kulcsainális. Ez ter- mészetesen azt eredményezi, hogy ugyanannak az állatállománynak különböző kulcsokkal való összesítése eltérő eredményre vezet, és emiatt a megállapítások és a következtetések is eltérők lesznek.
Az állatállomány egyenértékszámos összesítésének célja eredetileg az istálló—
rtrágya—ellátottság megállapítása volt. A számosállatkulcs alapja azonban nem a
termelt trágya menyisége, hanem 500 kilogramm élősúly, illetve egy 500 kilo—
gramm súlyú állat (ló) volt, és az egyes állatfajok, azon belül a kompot—tok szá- mosállat—egyenértékszámát a súly alapján határozták meg. Ilyen számítást először
Németországban végeztek, és később az ott kialakított kulcsszámokat vették át
nálunk is.A számosállatkulcsokat ma már a trágyaellátás vizsgálatán kívül egyéb cé—
lokra is használják, felülvizsgálatukkal tehát nemcsak azért kell foglalkozni, mert.
az egyes intézmények eltérő kulcsokat alkalmamak, hanem azért is, mert azonos kulcsok esetén is kérdéses, hogy a jelenleg használt kulcsok az egyéb célokra
megfelelők—e. ,
Nyilvánvaló, hogy a különböző kulcsok, illetve az eltérő célokra nem alkal—- mas azonos kulcsok alkalmazása téves következtetésekre, helytelen megállapítá—
sokra vezethet. Ez késztetett bennünket arra, hogy olyan kulcsokat alakítsunk ki, amelyeknek kiszámításánál a legfontosabb felhasználási célkitűzést vettük figye- lembe, és amelyek a különböző célú vizsgálatokhoz —— igen kis hibával —- egy- aránt alkalmasak. Az a célunk, hogy a termelőszövetkezetek és az állami gazda—
ságok, valamint a háztáji és az egyéni gazdaságok állatállományának átszámítá—
sára is alkalmas, tehát országosan és egységesen használható kulcsokat alakit- sunk ki.
A számosállatkulcsok felülvizsgálatát az alábbi célkitűzések megvalósítása tette
szükségessé:a) a különböző fajú, korú vagy hasznosítású állatok közötti helyes arány megállapítása,
b) az állatfajonkénti átlagos kulcsok megállapítása,
0) a baromfinak a számosállat-nyilvántartási rendszerbe való bevonása érde- kében a baromfi—számosállatkulcsok megállapítása.
" Vitaclkk.
DRÓTOS—FARKAS: A SZAMOSÁLLATKULCSOK MÓDOSITÁSA 281
A jelenlegi felfogás szerint az állatlétszám összesítésének nem az istánótrágya- termelés, hanem a takarmányellátás vizsgálata az elsőrendű célja és feladata.
A számosállatkulcsokat tehát egy megfelelő fajú, korú, hasznosítású átlagos ál— ' lat évi takamnányfélhasználása (egy állat 365 napi fogyasztása) alapján helyes megállapitani. E módszer bevezetése esetén a területegységre vetített állatlétszám a takarmányszükse'glet és a takarmánytermelés, vagyis az állatállomány és a föld—
terület szoros kapcsolatát fejezi ki.
Az állatonkénti takarmányfelhasználás keményítőértékének megállapításánál az általánosan elfogadott és az érvényben levő norma szerinti adatokból indul—
tunk ki, és azokat több állami gazdaság 1958., 1959. és 1960. évi tényadataival kontrolláltuk. E gazdaságok takarmányfelhasználása keményítőértékének meg—
állapításánál mérlegeltük a feletetett tömegtakarmányok minőségét. így például
számításaink során az 1960. évi pillangós széna keményítőértékét 26—nak, a siló—zott takarmányét pedig 10,5—nek vettük. Az így összeállított felhasználási adatok alapján állatfajonként, korcsoportonként és hasznosítási irányonként kiszámítot—
tuk egy—egy állat évi takarmányfelhasználását keményítőértékben (az életfenn—
tartó és a termelő takarmányt együtt). '
A felhasznált takarmánymennyiséget —— tájékozásul — fővetésű és ipari ta- karmányra, továbbá melléktermékre osztottuk, és a legelőt is figyelembe vettük.
(A rétiszéna—felhasználást fővetésű takarmánynak tekintettük.) A vizsgált állami gazdaságok 1960. évi takarmányterületének keményítőértékben számított átlag- hozamai (tömegtakarmányoknál 9,9, abraktakarmányoknál 15,6, átlagosan 12,72 mázsa keményítőérték—hozam kat. holdanként), valamint az átlagos takarmány—
szükséglet alapján csoportonként" megállapítottuk egy—egy állat területi igényét (tömeg- és abra—ktakarmány-termőterületre bontva). E számítás során— amunka egyszerűsítése céljából —— a legelőt nem vettük figyelembe, a rétet pedig a tömeg— takamnányetermőterületek közé számítottuk, egy kat. hold rétet O,5 kat. hold szántónak tekintve.
Problémát jelentett a borjak takamány—felhasználásának megállapítása.
A borjúnevelést —— a vizsgált gazdaságok gyakorlatának megfelelően —— a korszerű itatásos nevelés adatai alapján vettük számba. Az itatásos borjak felneveléséhez szükséges takarmánymennyiség keményítőértékének megállapításánál abból indulunk ki, hogy a felhasznált takarmánynak kb. 12 százaléka teljes tej, a többi pedig fölözött tej és növényi eredetű takarmány.
Az állatfajonként és korcsoportonként kiszámított takarmányfelhasználási adatok közötti arányok képezik a számosállatkulcsok alapját. Egynek a 600 kilo—
gramm súlyú, 2500 liternél kevesebb tejet adó tehenet vettük. (A választásnál a termelőszövetkezeti gazdaságok, valamint a háztáji és egyéni gazdaságok tehén—
állományára voltunk figyelemmel.) Az így összeállított és elfogadásra javasolt kulcsokat, valamint az alapul vett takarmányfelhasmálási adatokat az 1. tábla tartalmazza.
Mivel a felhasznált életfenntartó és a termelő takarmány mennyisége a tehe- nészetnél mutatja a legnagyobb eltérést, a teheneket tejtermelésük szerint négy kategóriára osztottuk, és ennek megfelelően eltérő számosállatkulcwt állapítot—
tunk meg a 2500 liternél kevesebb, a 2501—3000 liter, a 3001—3500 liter és a 3500 liternél több tejet adó tehenekre. Az utóbbi három kategória kulcsa 10, 20 illetve 30 százalékkal magasabb az első kategóriáénál. Ez a megoldás is igazolja
a számosállatkulcsok takarmányfelhasználási alapon történő kialakításának
helyességét. (Angliában szintén alkalmazzák a számosállatkulcsoknak ezt a szét—
bontását.) Természetesen a kulcsok számának csökkentése érdekében a tehenek—
282
DRÓTOS JÁNOS—FARKAS ZOLTÁNnek két csoportba sorolása is elfogadható. Ebben az esetben a 2500 liternél kisebb
hozamú teheneket 1, a 2500 liternél több tejet adókat pedig 1,2 számosállatnak tekintjük. (Alapul a' 600 kilogrammos állatokat vettük. Tekintettel arra, hogy a kifejlett tehén nem minden fajtánál éri el a 600 kilogrammot, a takarmányfel—
használást 550—500 kilogrammos élősúly esetére is kiszámítottuk. Az életfemtartó takarmány csökkenése azonban 50 kilogrammonként csak 0,04—da1 módosította
a számosállatkulcsot. Ez a különbség — véleményünk szerint —— jelentéktelen
és elhanyagolható.)1. tábla A takarmányfelhasználás és a javasolt számosállatkulcsok _
Egy állat évi takannányfelhaszné—
Egy ezámosállat lása (keményítőérték) évi takarmány—
A java- felhasználáaa
ebből salt szá- (keményiw'
Megnevezés összesen lövetésű mos éúék) ,
(kilo— száza— takar- száza— állat-
gramm) lékban* mény lékban' kulcs kilo- száza—
(kilo- gramm- lékban'
gramm) ban
1 2 3 4 5 6 7 8
Szarvasmarha '
Tenyészbika ... 2000 100 1460 100 1.00 2000 100 Tehén (tejhozam 2500 liter alatt) ... 2000 100 1450 100 1,00 2000 100 Tehén (tejhozam 2501 —- 3000 liter) . . . . 2200 110 1570 108 l,10 2000 100 Tehén (tejhozam 3001 -— 3500 liter) . . . . 2400 120 1800 124 1,20 2000 * 100 Tehén (tejhozam 3501 liter felett) . . . . 2600 130 1930 133 1,3() 2000 100 Borjú (féléves korig) ... 702 35 482 33 0,35 2006 100 Növendékmarha ... 1 400 70 980 67 0,70 2000 100 Hizómarha (idősebb) . . . —. . 2140 107 1950 134 1,10 1950 97 Hizómarha (baby) ... 2000 100 1900 131 1,00 2000 100
Hússertés
Tenyészkan ... u . . . 900 45 700 48 0,45 2000 100
Tenyészkoca ...
740 37 510 35 (),35 2120 106
Szopos malac ... 83 4 52 4 0,04 2080 104 Süldő ... 385 19 245 17 0,20 ' 1925 96 Hizósertés ... 720 36 510 35 0,35 2060 103
Zsír-sertés
Tenyészkan ... 760 38 580 40 0,40 1900 95 Tenyészkoca ... 570 28 420 29 O,30 1880 94 Szopós malac ... 73 4 41 3 0,04 1830 92 Süldő ...
336 17 228 16 0,15 2240 112
Hízósertés ... 747 37 644 44 O,35 2140 107
afuh
Tenyészkos ...
290 1 4 1 70 1 2 O,14 2060 103 Anyaiuh ... 210 10 90 6 0,10 2100 104 Szopos bárány ... 72 4 64 4 0,035 2060 103 Növendékiuh ... 160 8 75 5 0,08 2000 100 Úrü ...
180 9 70 5 0,09 2000 100
Baromfi
Tenyésztyúk ... V 28 1,4 14 1,0 0,014 2000 100 Csirke (6 hónaposig) ... 12 O,6 6 0,4 0,006 2000 _, 100 Csirke (3 hónaposig) ... 8 0,4 6 0,4 0,004 2000 100
(A tábla folytatását lásd a következő oldalon.)
A SZAMOSALLATKULC SOK MÓDOSITASA 2 8 3
(Folytatás) Egy állat. évi takarmánvfelhasz- Egy számosállat
nálása (keményítőérték) évi takarmány-
———————————— A java- felhasználása.
. ebből 5011; (keményítő-
Megnevezés összesen fővetésű számos— érték)
(kiio- száza- takar- száza- állat
gramm) lékban' máuy lékban' kulcs kilo— száza—
( kilo— gramm- lékbant
gramm ban
1 2 _ 3 4 5 ' 6 7 8
Tenyészlúd ... 34 1,7 15 1,0 0,017 2000 100 Növendéklíba (6 hónaposig) ... 36 1,8 16 1,1 0,018 2000 100 Hizóliha ... 208 10,4 208 14,3 0,100 2030 104 'Tenyészkacsa ... 30 1 ,5 20 1 ,4 0,015 2000 100 Növendékkacsa (4 hónaposig) ... 30 1,5 21 l,5 0,015 2000 100 Hizókacsa ... . ... 153 7,6 153 10,6 0,080 1910 96 Tenyészpulyka ... 44 2,2 29 2,0 0,020 2200 1 10 Növendékpulyka (6 hónaposig) ... 30 1,5 14 1,0 0,015 2000 100
Ló
Csikó ... 1450 72 1010 70 O,? 2070 103 Igásállat ... 1900 95, 1650 114 1,0 1900 ' 95
' Takarmányfelhasználás a 2500 liternél kevesebb tejet adó tehenek takarmányfelhaszná- lásának százalékában.
Megjegyzés. A javasolt kulcsok több helyen kerekített számok. Emiatt a 2. oszlopban ki- mutatott takarmányfelhasználás és a javasolt kulcsok hányadosa (egy átlagos állat évi takarmány- felhasználása átszámítva egy számosállat évi felhasználására) nem minden esetben ad pontosan 2000 kilogrammot (7. oszlop). A kulcsok kerekítése következtében mutatkozó eltérések mértékét a 8. oszlop mutatja.
Az általunk javasolt számosállat—egyenértékszámok elsősorban a következő célokra alkalmasak:
1. a területre vetített állatlétszám (állatsűrűség) megállapításával az állattar—
tás intenzitásának mérése;
2. az állatállomány szerkezetének (összetételének) vizsgálata.
Emellett alkalmazási területüknek tekinthető még:
3. az állatállomány takarmányszükségletének és a szükséges takarmány—
temnőterületnek a megtervezése;
4. az állattartás átlagos hatékonyságának megállapítása az egy számosállatra számított átlagteljesítmény alapján.
Az új kulcsszámok, illetve a segítségükkel számított számosállatlétszám alkal- mas a trágyaellátás vizsgálatára is, sőt a feletetett takarmány és termelt trágya mennyisége közötti kapcsolatot figyelembe véve (az alom mennyiségének változá—
sát nem tekintve) — Véleményünk szerint — e célra is megfelelőbb kiinduló pon—
tot kapunk, mint az állatsúly alapján végzett számításoknál. A számosállat—
egyenértékszámok azonban még így is csak gyors és tájékoztató jellegű (dur—
vább) számításokra alkalmasak, de ilyen számításokra mind üzemi, mind pedig népgazdasági szinten szükség van. *
ad 1. Az állatsűrűségnek, mint az állattartás intenzitása mutatójának meg—
határozásához a javasolt számosállatkulcsok jól alkalmazhatók, mert az állatál—
284 t DRÓTOS JÁNOS—FARKAS ZOLTÁN
lománynak a takarmányszükséglet alapján történő számbavétele is a növényter—
melés és az állattartás kapcsolatát fejezi ki. Az állatsűrűség meghatározásával a.
terület állateltartó képességét —— a takarmánytermelés és a takarmányfelhasmá—
lás közötti kapcsolatot kívánjuk bemutatni.
A növénytermelés és állattartás kapcsolatát még akkor is helyesebb az állat- sűrűség mutatója segítségével a takarmányszükséglet alapján meghatározni, ha a gazdaság sok vásárolt takarmányt használ fel. Ebben az esetben ugyanis külö—
nösen fontos annak figyelembevétele, hogy az állatállomány milyen részét tartja:
el a gazdaság saját takarmányból és milyen részét vásárolt takarmányból.
' üzemi és népgazdasági szintű számítáSoknál az egyszerűség és gyorsaság [ked-
véért általában az állatfajonkénti átlagkulcsokat használják. Az átlagkulcsok ki- alakításához a fajon belüli kor— és hasznosítási csoportok arányát kell meghatá—rozni. Ezek az arányok azonban már nem tekinthetők olyan állandónak, mint az állatonkénti takarmányfelhasználás, nemcsak az állattartási módok állandó válto——
zása és fejlődése, hanem a fogyasztási szükségletek módosulása miatt is változ- hatna—k. Ha ezt a körülményt is figyelembe vesszük, megállapíthatjuk, hogy nehéz megnyugtatóan kialakítani olyan fajonkénti átlagkulcsot, amely üzemenként és szektoronként, valamint országosan és főként több év viszonylatában is egyaránt jól alkalmazható. Pontosabb számításokhoz tehát mindenkor a részletes kulcso—
kat kell alkalmazni, és üzemi szinten egyáltalán nem helyes az átlagkulcmk al—
kalmazása.
Népgazdasági szinten elképzelhetőnek tartjuk, hogy a számítást végző ható—
ság, intézmény sajátos céljainak megfelelően maga állapítsa meg az állatfajon—
kénti átlagkulcsokat, és ha szükséges, időnként (az állomány összetételében bekö- vetkezett változás esetén) módosítsa is azokat. Ez annál is inkább lehetséges, mert a korcsoportok szerinti állatlétszámra mindenképpen szükség van az állo—
mány megállapításához. Ilyen körülmények között az sem hiba, ha a különböző hatóságok más-más átlagkulcsokat alkalmaznak, ezek azonban csak egy—egy meg—
határozott összetételű állatfaj számbavételére alkalmasak.
Azonos összetételű állatállománynak, azon belül az egyes állatfajoknak el—
térő kulcsokkal való számbavételi visszásságait bizonyítják a 2. tábla adatai is.
E táblában bemutatjuk, hogy milyen lényeges eltérést eredményezhet a külön- böző kulcsokkal végzett állatsűrűség-számítás 'mind az egész állomány nagysá—
gára, mind pedig az állatállomány összetételére vonatkozóan.
További célunk volt az állatsűrűség meghatározásánál a baromfiállomány figyelembevétele. Egy tyúk 0, 014, egy csirke 0, 006 számosállatnak felel meg, más-—
szóval egy tehén takarmányfelhasználásával 71 darab tyúk, illetve 166 darab csirke takarmányfelhasználása egyenlő, egy hízósertésnek pedig 25 darab tyúk, il—
letve 58 darab csirke felel meg. Ezek az arányok arra figyelmeztetnek, hogy nagyobb baromfiállomány figyelmen kívül hagyása 10—20 százalékos eltérést is eiedményezhet az állatsűrűségben. Ez az eltérés mind a takarmányellátás, mind
pedig az állati teljesítmények értékelése szempontjából lényeges. Igaz ugyan, hogy
a háztáji és az egyéni termelők bammfitartása nagyrészt gyűjtögetésre és nem pedig zsákból etetésre támaszkodik, ez azonban csak takarmányellátási kérdés, és nem érinti az állatlétszám, az állatsűrűség megállapítását, az állattartás inten—zitásának vizsgálatát. Az állatsűrűséget tehát ebben az esetben is területre vetítve helyes kiszámítani.
A SZAMOSALLATKULC sox MÓDOSITASA 23 5
2. tábla
A vizsgált állami gazdaságok állatállománya a különböző számosállatkulcsokkal
számítva *
Állomány (számosanat) a (az)
Állami Gaz— Központi Agrár— Német Do-
Évi átlagos daságok fő— Statisztikai tudományi mokratikus
Megnevezés létszám javasolt igazgatósága Hivatal Egyete m Köztársaság
(darab)
által használt azúanosállatkulcsokkal számolva
1 2 3 4 l 5 a 7
Szarvasmarha.
Tenyészbika ... 0,5 (),50 —— 0,60 0,50 O,60
Tehén ... 100,0 l 20,00 —— 1 20,00 100,00 100,00 Borjú (Hatásos nevelésű) . 46,0 13.80 —— 13,80 13,80 lS,4O
Növendékmarha ... 91 ,0 63,70 -— 54,60 54,60 63,7O
Hízómarha ... 45,0 45,00 —— 54,00 45,00 45,00
Összesen
dxrab ... 282,5 243,00 226,00 243,00 213,90 227,70
százalék* ... - 49,00 62,00 6 5,00 54,00 63,00
Átlagos számosállalkulcs —— 0,86 0,80 0,86 0,7 6 0,80
Hússertés
Tenyészkan ... 8,0 3,60 ' -— 2,40 2,40 2,40
Tenyészkoca ... 100,0 35,00 —— 20,00 25,00 30,00
Szopós malac
(O — 70 naposig) ... 223,0 8,92 —- 3,30 4,50 4,50
Süldő ... 440,0 88,00 — 30,80 44,00 35,20
leóaertés . 1 ... 280,0 98,00 -— 36,00 84,00 42,00
Összesen
darab ... 1051,0 233,52 119,85 112,50 159,90 114,10 ezázalélc* ... -— 47,00 33,00 30,00 41,00 31,00 Átlagos számosállatkulcs -— 0,212 0,114 0,1 07 D,] 52 0,108
;Juhészat
Tenyészkos ... 5,0 O,7O — 0,75 O,50 0,50
Anyajuh ... 100,0 10,00 —— 9,00 10.00 , 10,00
Szopós bárány
(0 — 3 hónapos) ... 26,0 O,78 — 0,52 0,52 l,30
Növendékjuh
(4 — 12 hónapos) ... 60,0 4,80 — 3,60 3,00 3,00
Növendékjuh
(13 — 24 hónapos) ... 70,0 6,30 — 4,20 6,30 7,00
Összesen
darab ... 261,0 22,58 18,50 18,07 20,32 21,80
százalék* ... —— 4,00 5,00 5,00 5,00 6,00
Átlagos számosállalkulcs — 0,086 0,071 0,069 0,078 0,083
Állatállomány mindösszesen *
azámosállat ... .. 499,10 36435 373,57 394,12 363,60 azázalék* ... — 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 a javasolt kulca szerinti
állomány százalékában . . — 100,00 73,00 75,00 79,00 73,00
* Az egész állomány százalékában.
Felvetődhet a kérdés, hogy ha a baromfit -—— bármilyen célból —— figyelembe vesszük az állatsűrűség meghatározásánál, akkor a halat miért hagyjuk figyelmen kívül. A kérdés jogos, a halat mégsem javasoljuk bevonni a számításba, rész—
286 DRO'I'OS JÁNOS—FARKAS ZOLTÁN
??
ben mert ellátása általában nem önellátási feladata a halgazdaságoknak, és a ter—
melés 30—40 százaléka természetes növekedésből származik, részben pedig azért, mert a halgazdaságok nagyrészt olyan csökkent értékű takarmányt használnak fel, amelyet más állatnál egyáltalán nem vagy csak kis mértékben tudnának hasz—
nositani. Népgazdasági szinten azonban szükséges a halak számbavétele, de nem az állattartás intenzitásának, hanem a takarmányszükse'glet és a hústermelés vizs—- gálata céljából. Ha az összes takarmányszükséglet kiszámításánál a halat is szá—
mitásba kívánjuk venni, a halastó területéből helyes kiindulni: egy kat. hold tó halállományának takarmányszükséglete átlagosan 6 mázsa keményítőértéket tesz ki. Ennek alapján 3,3 kat. hold tó területet lehet egy számosállattal egyenlőnek tekinteni.
_ ad. 2. A vizsgálatoknak az állatsűrűség szerkezeti arányaira, az állomány összetételére is ki kell terjedniök. Erre a célra szintén a takamnányfelhasználás:
alapján kialakított arányokat helyes alapul venni mind a takarmányszükséglet (takarmányfajták szerint), a területi igény, a takarmányhasznosítás, mind pedig az állati teljesítmények volumenének vizsgálata szempontjából. -
ad 3. A takarmányszükséglet tervezése és a takarmányfelhasználás ellen—
őrzése a számosállat—egyenértékszám segítségével történhet; egy számosállat évi takarmányszükséglete átlagosan 20 mázsa keményítőérték; e szükséglet és a szá—
mosállatlétszám alapján tehát a teljes állatállomány összes takarmányszükséglete megközelítő pontossággal kimutatható, és ebből kiszámítható a területigény is.
(A területi igény megállapításakor a vásárolt ipari takarmány és a melléktermé—
kek — fölözött tej is — összes mennyiségével csökkentett takarmányszükséglet—
ből kell kiindulni.)
ad 4. A mezőgazdaságistatisztikai elemzések fontos feladata az állattartás át—
lagos teljesítményeinek megfigyelése. Az átlagos teljesítmények megállapításakor vetítési alapként a különböző fajú és kor-ú állatok együttes állománya használatos, ez pedig csakis a számosállatkulcsok alapján határozható meg. Az állati teljesít-—
mények alakulását azonban csak úgy tudjuk egy számosállatra vetíteni, ha a kü—
lönféle teljesítményeket is valamilyen egyenértékszám—rendszer alapján össze——
sítjük. Erre 'a célra a for—intézték vagy a gabonaegységkulcsok alkalmasak.
' E vizsgálatra talán a gabonaegységkulcsokat használhatjuk legeredményeseb—
ben, mert azok az átlagos takarmányszükséglet és az átlagos állati teljesítmény közötti arányt fejezik ki, tehát a gabonaegységben számított takarmányfelhaszná—
lás és az állati teljesítmény szembeállítása a takarmány hasznosításának, vissza—
termelésének arányát mutatja meg, a takannányfelhasználás reprodukciós értékét fejezi ki.
Az általunk javasolt számosállatkulcsok és a jelenleg is használt kulcsok al—
kalmazása — mint már említettük — lényeges eltéréseket okoznak. Ezt mutatjuk be a 2. tábla utolsó sorában. Az eltérést az összesített állatlétszám és az állomány összetétele vonatkozásában is bemutatjuk. A szarvasmarha— és a juhállománynál a különböző kulcsok alkalmazása általában kisebb, a sertésállománynál azonban lényeges eltérést okozott. Ennek következtében a számosállatkulcsok alapján összesített állatlétszám 21—27 százalékos eltérést mutat. A sertésállomány aránya 30—47 százalék között változhat és a legkisebb állomány (a Központi Statisztikai Hivatal kulcsaival számolva 112,5 számosállat) nem éri el a legnagyobbnak, ame—
lyet a javasolt kulcsokkal kaptunk, az 50 százalékát sem. A sertés tehát nagyobb súlyt kap a javasolt kulcsokkal az állatlétszámban és ennek következtében a ta—
karmányszükséglet megállapításában is. Ez a változás —— véleményünk szerint
— reális-és helyes. ' !
A SZAMOSÁLLATKULCSOK MÓDOSITASA 287
A takarmányellátás, valamint a teljesítmények alakulásának a különböző kulcsokkal végzett vizsgálata hasonló eltéréseket mutat, 20—30 százalékos eltérés a takarmányfelhasználásban, a takarmány—termőterületben és az állattartás tel- jesítményeiben, illetve ezek összetételében mind üzemi, mind pedig népgazdasági szempontból igen lényegesnek itélhető, és nem hagyható figyelmen kívül.
A barovmfival kapcsolatban nem végeztünk ilyen számítást, mivel eddig a baromfit sem az állatsűrűse'g, sem egyéb vonatkozásban az állatállomány össze—
sítésénél nem vettük számításba. A takarmányfelhasználási adatok azonban azt bizonyítják, hogy 25 tyúk vagy 58 Vágni való csirke takarmányfelhasználása azo—
nos egy hízósertés takarmányfelhasználásával, és ezért — mint arra már korábban is rámutattunk —— sem az állatsűrűség (intenzitás), sem a takarmányellátás vizsgá—
latánál a baromfit nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A javasolt kulcsok számszerűségét illetően szem előtt kell tartani, hogy azok—
kal elsősorban nem az egyes állatfajok egy—egy egyede takarmányfogyasztásának abszolut számát, hanem a különböző hasznosítású állatok takarmányfogyasztásá—
nak egymáshoz való arányát kívántuk kifejezni. Természetesen a javasolt kulcs—
számok nem tekinthetők örökérvényűeknek már csak azért sem, mert a takarmá—
nyozás módja, a takarmányok összetétele és az állattnyésztés technikája is állan—
dóan Változik, újabb módszerek alakulnak ki, és ennek következtében a felhasz—
nált tápanyagok mennyisége, valamint az állatok teljesítménye is módosulni fog.
Végezetül rámutatunk egy szerintünk lényeges technikai vonatkozásra, éspe- dig arra, hogy milyen pontossággal alkalmazhatók a jelenleg használatos számos—
állatkulcsok, és milyen pontos-ságot várhatunk a javasolt kulcsoktól. Természete—
sen az e kérdésre adható választ befolyásolja, hogy milyen célra kívánjuk hasz—
nálni a kulcsokat. A válaszadásnál tehát abból indulunk ki, hogy az általunk is—
mertetett használati célkitűzések helyesek és elsőrendű fontosságúak.
Az állatállománynak átlagsúly alapján történő számbavétele vitathatatlanul csak elég nagy pontatlansággal végezhető el, az állatok súlya ugyanis csak mérés—
sel, vagyis nagy munkával állapítható meg. A termelőszövetkezeteknél, valamint a háztáji és az egyéni gazdaságok, a földnélküli állattartók esetében alig érhető el az állatok lemérése, ilyen adatgyűjtést egyetlen intézmény sem végez. Ezzel szem- ben az évi átlagos teljesítmények (tejtermelés, súlygyarapodás) faj és korcsoportok szerinti mérése és számbavétele aránylag könnyebb feladat, ilyen számításokkal foglalkoznak is, és ehhez az évi átlagos állományt is kiszámolják. A darabonkénti átlagteljesítményekkel tehát minden szinten számolnak, és ennek alapján a dara—
bonkénti átlagos takarmányszükséglet is elfogadható pontossággal megállapítható.
Mindebből következik, hogy a takarmányfelhasmálás alapján összeállított számos—
állatkulcsok alkalmasnak tekinthetők faj és korcsoport szerint részletezett állat- állományi adatok egyenértékszámos összesítésére.
Befejezésül meg kell még említenünk az egyenértékszám elnevezésének a kér- dését is. Mivel a javasolt egyenértékszámos kulcsrendszer alapja a 2500 liter tej- hozamú tehén takarmányfogyasztása, talán helyesebb lenne a számosállat helyett a szarvasmarhaegység vagy a tehénegység elnevezést alkalmazni. Véleményünk szerint azonban a hosszú idő óta irodalmilag és a köznyelvben is használt számos-*
állat elnevezést megváltoztatni csakis az egyenértékszám tartalmának, számítási alapjának módosítása esetén lenne indokolt.
