Az építészeti tér genezise IV.

Az építészeti tér genezise IV.

HAJNÓCZI J. GYULA

A térteremtés három módja

Az öt axióm ának m inősíthető térviszonylat a kerületi térsávban jön létre. Az elem ző kísérletsorozat kö ve tke ző fokozata, az alapvető térkerületform ák m eghatározása. Ilyen három van, a kör, a s o kszö g ű és a négyszögű fo rm a és ezek változatai. A fe lso rolt esetek a te re se dé s folyam atát tekintve egyfajta teljességet képviselnek már, m ivel a területi té rm e ző is kirajzolódik bennük és körülöttük.

A m ár ism ert belső, aulai kísérleti helyszínen a kü lö n b ö z ő térform ák együttesen kerültek kialakításra, m ind e g yik egy-egy bejárattal. A szereplők így ö s s z e h a so n lítá so ­ kat tehettek, az egyik té rb ő l a m ásikba vándorolva.

A térszerú tér. Az európai g o n d o lk o d á s m ó d az antik hellén b ölcseletben gyökerezik, és a térnek az eszünk segítségével va ló m egközelítése úgyszintén a hellének érdem e.

M int m ár em lítettük, a szám ok bölcseletének, a m atem atikának a tu d o ra i fedezték fel a szám je g ye k közötti űröket, és ennek alapján állították azt, hogy van a test (a szóm a) és a hely (a to p o s z ), am elyben a testek elférnek. A test és a heiy (ami va ló já ba n a teret jelenti) tényszerű kettősségét, a ké ső bb i idealista g o n d o lk o d á s az eszm e-tér-anyag (ó n -ch ó ra -ge n é zis) hárm asságára bővítette, végül pedig din a m ikus értelm et kapott a p ro blé m án k, am ikor a tere t úgy határozták meg, m in ta testek közötti viszonylatokat. A te re t te h á t a testek ka p c s o la tre n d s z e ré b ő l vezették le, s a rendező elvet taxisznak, thézisnek nevezték. És m indezekhez járult hozzá az, hogy a színházak díszletképeiben a három d im e n ziót kettőben ábrázolták, de azzal a célzattal, hogy a cselekm ény v a ló s á g o s színterét látszati térrel toldják meg.

Ú gy vélem , n incs sem m i szégyellni való abban, hogy m e g rekedtünk a hellén b ö lcse let térfelfo g á sán á l és kiindulásul ezt választottuk. Bátran tehettük, mert m ég egy hellén felism e ré s nyű gö z le szellem ességével. Jelesül az, hogy a legtérszerúbb form át a körben vélték felfedezni A hellén körépítm ényekhez, a th o lo so kh o z, és a h a tá ro zo t­

tan az athéni agorán lévő kör alaprajzú tanácskozóépülethez, a pryta n eio n ho z fűzött g o n d o la to k szerint, a circu lu s önm ag á b an visszatérő íve szinte észrevétlenül különíti el a belső vilá g o t a végtelen térből. Az anyagot rendező elv itt olyan utat jelöl ki, am ely m integy a testszerű és a térszerű határán m ozog. U gyanakkor az is bizonyos, hogy a körtér a g ö rö g ö k n é l eredendően közösségi célokra létesült.

A m ik o r az építőtevékenység kezdeteit vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az őse m be r le g tö b b kezdetleges építm ényében organikus form ák testesülnek m eg, m agyarán:

saroknélküliek. A lakó g ö d rö k, silók, kunyhók, trullók, sátrak, jurták stb. fo rm á ja m ind ilyen volt. Ezek sorá ba tartozott a legelvontabb, legtisztább org an iku s alakzat, a kör is, am ely v é g s ő so ro n ugyanolyan tu la jd o n ság o kka l bír, m int az ilyen-olyan ívekkel határolt „s a rk a tla n ” tériség A kör térkerületform ában azután olyan lehetőség rejlett, hogy a térlefedés egyenes is, íves is lehetett anélkül, hogy fü g g ő le g e s térfalat kellett vo ln a em elni. A térburok teljes egészében, azonos rendezői elv szerint fo rm á zó d h a to tt

ki. M indez föld re helyezett fé lg öm b form áját ölthette, azaz hem i-szférikus alakzatot, am elyhez szinte m agától értetődően ka p csoló d ha tott hozzá a végtelen, a szférikus tér képzete.

M ég to v á b b menve: az ókori Kelet kultúrájában nem csak az eföldi világot, hanem annak égi párhuzam át is, az ánti-világot, körnek képzelték el és így is örökítették m eg a cse réplapokon. Jelezve azt, hogy e form át kozm ikusnak értelm ezték, a végtelen térrel azonosították. És a kupolát égbolt-utánzatnak tekintették a ké ső b b i históriai architektúrában is, am ikor m ár súlyos, fü g g ő le g e s oldalhatárokat ko ro ná zo tt m eg, és kör alaprajzú városfalakkal vették körül a világ közepének tartott m etro p olist, pl. a középkori Bagdadot.

A kör fo rm á já b a - akár vízszintes, akár fü g g ő le g e s m e g való su lá sá b a - tehát nem véletlenül érezte bele az em ber a végtelen távlatait, illetve „tá vla tta la n sá g á t” . És hasonlókat g o nd o lta k kísérleti csop ortun k résztvevői is, am iko r belülről, kívülről is m egszem lélve a paravánfal-elem ekből kikanyarított körteret, így vélekedtek:

b e lü lrő l

- M erő kie g ye n sú lyo zo ttság o t érzek;

- Túl nyitott nekem ez a tér, a tö b b ih e z viszonyítva;

- A m ikor bem entem a térbe, önkéntelenül ki tudtam egészíteni m agam nak a té rh a ­ tárt, m ö g ötte m is;

- Kellem es vo lt benn, állandó egyenletességet tapasztaltam ;

- Fennkölt és ünnepélyes ez a tér, m elegség tölti be az egész rotundát;

- Ez biztosan nem lakótér, közösségi épületbe való;

- J ó a benne való ta rtó zko d á s és a közlekedés, mert a falak m entén sétálva m indig tu d o m , hogy mi következik;

- M ozgásra ösztökél, a le g jo b b a fal mentén haladni, és a közepén m egállni, a tö b b i helyen bizonytalan a tartózkodás;

kívülről

- Kívül m enni a körfal m entén stresszhatást váltott ki bennem , mert nem tu d ta m mi következik;

- Izgalm as a körséta, mert m indig kíváncsian vártam , hogy mi következik;

- Rossz kívülről, mert állandóan változik;

- Furcsa kívülről, állandó sebességű haladásra ösztö n ö z az ív követése;

- A külső térhatár m indig eltűnik;

- Az ív vitt és sodort, körbe-körbe.

A kör kerületi térsávja tehát egynem ű és végtelen, kívül-belül egyaránt, ép pe n azért, mert fo lya m a to s láncolatba olvadnak össze a „b e lső sarkok" is, m eg a „k ü ls ő s a rk o k ” is - ha a kört végtelen sok, apró oldalakból összetett s o kszö g n e k g o n d o lju k - m int ahogyan az is. A területi térm ező pedig intenzíve (belterjesen) egyetlenegy, ö n m a g á b a visszakerekedett, befelé sugárzó belső „sarok", míg extenzíve (külterjesen), u g y a n ­

ilyen m ó d o n létrejött, szétsugárzó külső „sarok". A határoló felület irányváltozása m agától értetődően, diszkréten m egy végbe-végtelenbe, így egyfajta térharm ónia jellem zi m ind a kerületi térsávokat, mind a területi térm ezőket. És h a s o n ló állítható nem csak erre a szabályos idom ra vonatkozólag, hanem az íves té rh a tá ro kba fo g lalt m indenféle térre is, m ivel az anyag, ami a teret életre keltette, ö n m a g a légiesen m egform ált. Láthatatlan építészet terem thető meg, íves határoló felületek eszközeivel.

A szakaszolt tér. A szabályos sokszö gű terek átm enetet képeznek a kör és d e ré k ­ szögű sarkos terek között. Hiszen m indkettőben a térhatár a kö zp on ti te n g e lyh e z viszonyítva m inden irányban szim m etrikusan haladva alkot egységet. A k ü lö n b sé g annyi, hogy a szabályos so kszö g határán fu tó felület irányváltozása szakaszonként, enyhe törésekkel történik, a kör esetében a térhatár e g ybesim ul töretlenül.

K ö zp on tos voltuk idézte elő, hogy a kísérleti szereplők sok h a s o n ló s á g o t fedeztek

fel a sza b ályo s s o k s z ö g ű és a kör alaprajzú tér között. Ezt sem tartották m ind e n n ap i form á n ak, azaz lakótér szám ára alkalm asnak, ebben is éreztek b iz o n y o s teatralitást.

A b e lső t „n yito ttn a k" vélték a derékszögű sarkos térhez viszonyítva. A fal tört vo n alve ze té se ellenére nem kötöttnek és merevnek, hanem kellem esnek, b iz to n ­ sá g osn a k és kieg ye n sú lyo zo ttna k ítélték a térhatást. A p o lig o n kívülről em lékeztette őket a körre, m egjegyezték, hogy míg annál állandóan „eltűnt" a határoló felület a kö rbesétálás során, ad dig ennél rövid, egyenes szakaszok követték egym ást, ami sejtette az elkövetkezendőket.

Az a lapvető térkerületform ák eredetének, genezisének keresgélése közben, arra az e redm ényre jutottunk, hogy a nyugati építészettörténet első so kszö g ű tere - jelenlegi tu d á su n k szerint - A nd ron iko s óraháza, az athéni Szelek tornya volt. A Kr. e. 50-ben épült o k to g o n fo rm á ja tehát időrendben a legfiatalabb téralakzat, hiszen az em ber kör, négyzet, n é g yszö g alaprajzú tereket már évezredekkel előtte épített. A kis m e te o ro ló ­ giai fig y e lő á llo m á s alaprajzi form ájának pontosan tu d juk az indokát, h o gy azért lett n yo lcszö g ú , mert a szélrózsának nyolc irányát jelölte ki, a frízen m egszem élyesítve á brázolt szélistenek, és az építm ény tetejének fo rg ó szélkakas tanúsága szerint. A kört tehát sza kaszos oldalakra bontották szét, és az épületet a környező téri világ fe lté te le ­ zett iránycsokrának, sugársorának a közepébe helyezték.

A kb. száz évvel ké ső bb épült D om us A ureábán, N ero róm avárosi palotájában az o k to g o n t a vilá g m in d e n sé g m ásának nevezte a császár életrajzírója, és a tö b b i s z a b á ­ lyos s o kszö g , az öt-, hat-, tíz- stb.-szög alakú térkerületform a is szim b o liku s je le n ­ téseket hordo zo tt. Az egyöntetűen szakaszolt térhatárokkal övezett tér tehát kig o n d o lt

„m ú fo rm a " (ezért bukkant föl olyan későn) és valóban olyan feladatokra alkalm azták, am elyek - egészen tág értelm ezésű - m űg on d o t igényeltek A szabálytalan so kszö g ű terek, a p o lig o n o k k a l csak szám szerűen függnek össze, ezért a szabálytalanokat

a o rg a n iku s sa rko s tereknek lehet értelmezni.

A térhatároló felület m egszakadása (a tér bejárata) nyilván hatással van a té rs z e rk e ­ zetre, m ert nem m indegy, hogy hány van belőle, és hogy hol nyílnak az ún. té rin dítá ­ sok. A kísérleti helyzeteket tudatosan egy bejárattal láttuk csak el, éppen azért, ho gy a k ü lö n b ö z ő térkerületform ákat lehetőleg a m aguk érintetlenségében elem ezhessük.

A kö r és a sza b ályo s so kszögek esetében teljesen kö zö m b ö s hogy hol nyitják m eg az egyetlen bejáratot. Az eredm ény ugyanaz m indkettőnél: az ajtóban állva a tér a m aga teljessé g é be n feltárul, de a középpontba képzelt fü g g ő le g e s tengelyt, egy vízszintes axis m etszi át, am ely kijelöli a tér további ta g o lá sm ó d já t és m eghatározza a tér berendezését. A rotu n da központosságának tisztaságát csak úgy lehetne m e g ő riz ­ ni, ha a kö zp on tba n , a pa dló alól előbújva lehetne a teret m egközelíteni. Vagy pedig tö b b bejáratra van szükség, három ra, de m ég inkább négyre, a fő te n g e lye kb e esőek- re. Ú g y h o g y igazi kö zp o n to s körteret a históriában látványosan elő szö r Palladio alkotott.

A sa rkíto tt tér. E lgondolkoztató, hogy a négyszög alakú térform a eredetét és elterje­

dését az építészetben hom ály fedi és a tudom ány m indm áig adós kialakulásának egyértelm ű m agyarázatával. Pedig nap mint nap ilyenekben élünk, és m inden p o nto s statisztikai adat nélkül is m egállapítható, hogy a világépítészetben ezekből van a legtöbb.

Az építészet anyagi és m űszaki oldalának irányító erejében hívők e lső so rb a n a fára g o n d o ln a k. Az ősi időkben, a term észetes építő alkalm atosságok közül a föld, az agyag, a m e g d o lg ozá sá n görgeteg kő „alaktalan", azaz o rganikus form ájú építm ények létesítésére vo lta k alkalm asak - m ondják de a flóra egyes terem tm ényei, a sás, a nád és az egyenes törzsű fák form áiban benne rejlett annak a lehetősége, hogy a zo kbó l valam iféle sarkosat eszkábáljanak össze. A m ikor pedig a fa d ú c o s é p íté s m ó d ­ ról áttértek a tégla használatára - m int ahogyan ez M ezopotám ia ősko ráb a n vált

m egfigyelhet övé - akkor a hasas, az ún. plan-konvex té g láb ó l le g tö b b s z ö r íves o ldalfalú építm ényeket emeltek, de a négyzetes té g láb ó l m ár szö gleteseket építettek.

A d e rékszö g ű fo rm á lá sm ó d n a k az eredetét m ások a szövés te ch n iká já b ó l vezették le, a felvető- és vetülékszálak rendszeréből.

Építészeti sze m p o n tb ó l szakszerűtlen lenne az efféle jelenségeket fig ye lm e n kívül hagyni. Az anyag m eghatározó erején túlm enően azonban valam i m ás is kellett ahhoz, hogy a form aelem általánosodjék. És itt méltán utalhatunk az em beri testalkat fü g g ő - legességére, a jo b b m eg a bal kezünkre, a látóm ezőnk inkább h o rizo n tá lis jellegére, és e lsődleges és önkéntelenül előre történő m ozgásirányunkra. Ha igaz az a fe lté te le ­ zés, h o gy az em ber kivetíti környezetére ezt a koordinátarendszert, akko r e b b ő l ö n kén t a d ód ik a következtetés, hogy a derékszög, akár így, akár úgy:

emberies.

A m ik o r m e g cso d á lju k a jégkristá lyok cso d aszé p alakzatait, és egyáltalán a kristá ly o s o d á s folyam atát, a m éhkaptár cellarendszerének textúráját, az élő szövetek m ik ro s z k o p ik u s m etszeteit stb., vag y akár a felhők gom olyait, a h e gyko n tú ro k bizarr szé p ség e it stb. - m ind e n h ol m értaniasság és szervesség van a term észetben, de az a „le g e g y s z e rű b b "

m értaniasság, hogy derékszög, az szinte sehol sincs benne. A 20. század u to lsó harm adában élő em berek nagy tö b b sé gé b e n b izo n yo s ellenérzést váltott ki a szélté- ben-h o sszá ba n elura lkod o tt kubizm us, mert em bertelennek érezték, és a la k ó te le p e ­ ket n e k ro p o lis o k h o z hasonlították. De joggal vetődik fel a kérdés, hogy kiféle-m iféle szerzete a Terem tőnek tu d a lágyvonalú, lan ká s-lom b o s d o m b o ld a lra egy h asábot odavará zso ln i (ami jelentsem példánkban egy lapostetejű házat)? C sak az ember.

A jelenség m élyén feltehetően az rejlik, hogy az em ber a benne rejtőző k o o rd in á ta - rendszer szerint terem tett rendet m aga körül. A M egváltó egyik oldalán fü g g ö tt a kereszten a jó lator, a m ásikon a rossz. Aki becsületesen élt, azt fö n n a m e n nyo rszá g várja, aki becstelenül, annak alá kell szállnia a poklokra. Azért, h o g y m e g m a g ya rá zzuk a kisgyerekeknek az égtájak elhelyezkedését, m o n dju k neki a rigm ust: „E lőtte m van észak, hátam m ö g ött dél, balra a nap nyugszik, jo b b ra pedig kél." A róm ai a u gu ro k keresztet rajzoltak az égre, és a négy részbe b e rö p p e n ő m adarak szám a, v o n u lá s irá ­ nya szerint jósoltak. Ez a kereszt, az ún. te m p lum lett, (földere vetítve) a váza a négy régiós városnak, a R om a quadratanak, és m inden róm ai alapvetésű településnek, katonai tá b o rna k és polgári városokn a k egyaránt, s ez jelölte ki a két főút, a c a rd o és a d e cu m a n u s derékszögét.

A derékszö g e m b e r alkotta re n d e t je le n t. A róm ai váro s em lítéséhez csa to lh a tju k a m ásik - a korábbi - klasszikus kultúra, a hellén eljárást az urbanisztikában, a d e ré k ­ s zö g ű utcahálózat szerint való telepítést. Erről A risztotelész így tu d ó sít: „A m a g á n h á ­ zak építését illetőleg kellem esebbnek és m inden egyéb célra a lka lm a sab b n a k tartjuk ugyan, ha a váro s rendezett alaprajz és az újabb, úgynevezett h ip p o d a m o s i tervrajz szerint épül, a védelm i biztonság sze m p on tjá b ól azonban - éppen fo rd ítva - az a célszerű m ódszer, ahogy régebben építkeztek: az ilyen építkezésű (nem s za b á lyo s alaprajzú) vá ro sb ó l nehezen keveredett ki az ellenség és nem is tu d tá k a tá m a d ó k olyan kö n nye n átkutatni. Ezért tehát m indkét építési m ó d na k érvényesülnie kell (s ez lehetséges is, ha ti. úgy építjük az utcákat, mint a fö ld m ű v e lő k a sza b á lyo s s z ő lő s o ro ­ kat), s ne az egész váro s legyen szabályos alaprajzú,hanem csak e g yes részeiben és egyes helyeken, ez felel m eg igazán a biztonság és az ízlés k ö v e te lm é n y e in e k ” . M agyarán: ha állandó békés körülm ényekkel szám olhatnánk, és nem kellene ta rta ­ nunk az ellenség előidézte zűrzavartól, akkor az egész váro s lehetne ún. s za b á lyo s településszerkezetű, azaz derékszögűén „rendes". Az m ás kérdés - de az építészet dialektikájához ta rto zó d o lo g -, hogy A risztotelésznél az o rg an iku s fo rm a a b iz to n ­ sá g o t jelenti, tehát szükségszerű hasznosságot, és a sza b ályo s fo rm a az ízléseset - míg m anapság az em berek nagy része nem így vélekedik.

A d e rékszö g ű térkerületfomna kísérleti vizsgálata b o n yo lu lta b b m ű ve le tso ro za to k

elvégzését igényelte m int a korábbiak, ami m eglepőnek hangozhat, hiszen a le g k ö ­ z ö n s é g e s e b b és a legáltalánosabb form ának tűnik. A d erékszögű sarkos térnek sokka l tö b b változata van, m int a kör- vagy a szabályos s o kszö g alaprajzúaknak. Lehet négyzet, és az o b lo n g u m változatai szerint alakuló: a fo lyo són á l kezdve a kie g y e n s ú ­ lyozott arányú négyszögeken át a terjengős term ekig. Az a célzatos m e g kötöttsé g pedig, h o gy csak egy bejárat nyíljék a térbe, azt m utatta m eg, hogy ugyanannak a szö g le te s helyiségnek a térszerkezete teljesen m egváltozik a kü lö n b ö z ő old a lako n nyitott térindítások esetén. M indezek bevezető és kiegészítő kísérletek lebonyolítását tették szükségessé.

A h e g ye sszö g ű térhatá rka pcso la t és a három szögű té rkerületform a szitu á ció járó l a kísérletet le b o n yo lító k e kképp vélekedtek:

- A h e g ye sszö g ű belső sarok térhatása szűkös és nyom asztó;

- Nem idézett fel bennem térélm ényt, csak paravánt látok;

- Szorító, az összes belső saro kho z viszonyítva a legrosszabb;

- Bent elég kellem es, ha kifelé fo rdulok;

- B o lo n d o k házában éreztem m agam , ahol m int ápolt csak úgy beülök a saro kba és e lva g yo k m agam ban;

- M ég m ind ig job b , m int a derékszögű térsarok m erevsége.

K iértékelésként m egállapítható, hogy jellegzetes a szű kö s hely „akara tossá g a ", ha úgy tetszik: agresszivitása. Ú jból felbukkant az ö b lö s té rka p csola t vonzása, de hátat fordítva a saroknak, és érdekes az erős benyom ásokra v á g yó szereplő reagálása, a nem m e g szo ko tt kedvelése.

A sarkított tér to v á b b i „előtan u lm á n ya ké pp " kialakított egyenlő oldalú h á ro m szö g térkerü le tfo rm á n e lő szö r az egyik oldal közepén nyílt bejárás, m ásodjára az egyik sarkán.

O ld a lb e já ra t esetén:

- Az első b e n yo m á so m a t m eghatározta a velem szem ben lévő sarok, am i elég kellem etlenül érvényesült. A sarokban m egfordulva, egy pillanatra szim m etriát érez­

tem, de m égsem kellem es a tér;

- B eléptem , a szem ben lévő sarok beszívott, azután m egfordultam , és e lb iz o n y ta ­ lanodtam ;

- Középen a le g jo b b ta rtó zko d n i benne;

- Nem vo n zotta k a sarkok, a centrum ban éreztem a legkellem esebben m agam at;

- A m iko r egyed ü l m entem be, az nem volt jó, c s o p o rto sa n jo b b vo lt benne ta rtó z ­ kodni;

- A m ikor c s o p o rto s a n bem entünk a térbe, nem éreztem olyan „v a d n a k ” a teret, m int egyedül, m ivel ekko r - társaságban - „m e g fin o m o d o tt” a térhatás.

Az egyen lő oldalú h á rom szö g ű tér valójában központos, és ezt néhányan érzékelték is. Az esettanulm ány példát szolgáltatott arra is, m iként takaródik e g ym ásra az id ő le ­ ges, az efem er és az állandó, a krónikus tér hatása. Kiderült u i., hogy az adott térform a alkalm atos hely az összejövetelre, de jelen esetben olyan „háttér-érzéssel ’, h o gy a d a rab o sn ak ítélt hatás itt ellágyult a cso p o rto s ta rtózkodás közben.

S aro kbe já rat esetén:

- K ellem esebb a sarokbejárat, mint az oldalsó, mert nem szűkül össze a tér hirtelen, kifelé jöve t viszont szinte ki kell bújni az ajtón;

- Az oldalbejáraton belépve a szem ben lévő sarok célt jelölt ki, de m ost belépve, nem tudtam , jo b b ra m enjek-e vagy balra;

- Nem volt kedvem bem enni, mert a bejáratban m egállva, átláttam az egészet;

- Lényegesen jo b b a sarokbejáratos, m int az oldalajtós, de nem jó ez a tér se h og y- sem;

- O lyan ez a tér, m int a fifikás utcalány, aki a legszebb oldalát m utatja. B eszippan-

tort, azután ide-oda néztem a sarokba, ami kellem etlen volt, m e g fo rd u lva m eg kilö kö tt a tér. R övid ideig élvezetes, de hosszabb tartózkodásra nem...

A h á rom szö g ű tér kevés számú, de szűkös sarkaiban kétségtelenül té rs ű rú s ö d é s következik be. A kerületi térsávban így három határozott p ó lu s keletkezik, am elyek e g yfo rm a tá vo lság ra vannak ugyan egym ástól, s így b iz o n y o s m értékig kiegyenlített térm ezőt hoznak létre, de ennek ellenére az effajta - a g ya korla tb a n elég ritkán alkalm azott - térfajtában nagyok a térfeszültségek.

A sarko sság „viselkedésének" a kinyo m d o ko lá sa során, a követke ző kísérleti h e ly­

zetet a négyzet alakú tér képviselte, sarokbejárattal. Tehát az a szituáció, am elyben a térhatárok derékszö g b en csatlakoznak, de nem olyannak érvényesülnek. A fiatal, leendő építészkollegák vélem énye a következő vo lt ezúttal:

- Nem zavaró ez a m egközelítésm ód, kellem es, hogy nem látok fix, e ld u g o tt helyeket, s átlátom az egészet;

- Kedélyes ez a tér így, kom ó to san bevezetett, körülnéztem , m int az erdőben, ahol a fákat az em ber csak úgy szem lélgeti. Nem a tér uralkodott, vo lt olyan érzésem , hogy én v a g y o k az úr;

- M agam ban körhöz hasonlítottam , körbem entem , levágtam a sarkot, m int a h o ­ gyan m ind ig is szoktam ;

- A h á rom szö g ű térhez hasonlít, a bejárattal szem beni sarok von zott, itt hátat fordítva, kitárult a tér;

- E g yb ől az átlón indultam el, m egálltam a közepén, itt kellem es volt. Igaz, h o g y a há ro m szö g ű tér eszem be jutott, de a bezártság érzése itt nem szo ro ng a to tt.

A nem s zo kvá n yo s m egközelítés az „egyenlő oldalú n é gyszö g b e ", a kvadrátba, a k ö z p o n to s s á g érzését váltotta ki tö b b belátogató alanyban is. Hiszen vo lt aki e llá g yí­

to tta m ag áb a n a sarkokat és a közepén érezte m agát a legjobban. Term észetszerűen a h á ro m szö g re is utalás történt. Akár így, akár úgy, az kétségtelen, h o g y a sarkok térviszonylatai m eghatározó erővel befolyásolják a té rstruktúra kialakulását.

Végezetül következett a tu la jd o n kép p e n i cél m egközelítése, azé a d e ré kszö g ű térform áé, am elyik beilleszkedik az em berben latensen benne rejlő té rrendbe. Első lépésként a kísérleti helyzetet úgy alakítottuk ki, hogy a kvadratikus tér bejárata az egyik oldal közepén nyílt. Az általános jellegű m egjegyzések közül kie m e lke d ő az az észrevétel, am ely szerint ez az egyetlen térform a, am i belülről-kívülről „e g y fo rm a ” . Kívülről azért, mert a térhatár irányváltozására fel lehet készülni.

A konkrét válaszok így sorjáztak egym ás után:

- A m e g szoko tt térform a, hiszen ebben élek tizenkilenc év óta. H og y ez négyzet?

Nem is vettem észre, de ez nem is számít. Akár kvadrát, akár o b lo n g u m , a lényeg az, hogy négyszögletes;

- E gyedül m entem be, kellem es, o tthonos form ájú ez a tér;

- E gyedül körülsétáltam , a sarkokat elkerültem ;

- C so p o rto sa n jó együtt lenni benne. A tér, m int fo g a lo m , nem is ötlött fel bennem , egyszerűen jó l éreztük m agunkat közösen. E gyedül ingereltek a falak, és csa k akkor volt jó, ha a bejárat felé néztem;

- E gyedül bem enve úgy sejtettem , hogy a fal m ellett ta rtó zko d va va la m it p ro d u k á l­

nom kellene, a bejárattal szem beni sarokban n yu go d tsá g volt, afféle v á ra ko zó h e lye k ezek, de a bejárat m elletti sa rkokban tartózko d va olyan leselkedő, fü rké sző érzést kelt bennem ;

- "Rendes" tér ez, valam i bútor hiányzik belőle...

A térszerkezet jellege színesen és változatosan bonta kozik ki a válaszo kb ó l. A b első sarok sterilen elképzelt befelé sugárzása - vonzása, illetve a ta rtó zko d á sra g y a k o ro lt hatása m iatt - különféle értelm et nyer a sarok helyzete és a bejárathoz va ló visz o n y a következtében. De abban közösek a m egfigyelések, h o gy a térben feszültség, pola ri-

zá cló keletkezik. A kísérleti helyzet pedig az em beri tér három arculatára vo n a tko zó la g egyaránt utal: az időleges, efem er - a cso p orthe lyze tb ő l a d ó d ó - tér és a szilárdan m egform ált, kró n iku s tér viszonyára éppúgy, m int az installált tér igényéről. Nem véletlen, hogy a kísérletek során, a derékszögű térkerület form ájú teret látva bukkant fel e lő szö r határozottan a tér berendezésének gondolata. K özhelynek számít, h o gy az efféle szo kv á n y o s tereket lehet a le g g a zd asá g o sa bb terület-felhasználással: ágyakkal, szekrényekkel, asztallal stb. „benépesíteni" a m indennapi használat szám ára. A ké r­

dés c s u p á n az, h o gy a derékszögű térform a azért m egszoko tt és kö zönséges, mert egy te e n a ge r úgy érezte, h o gy be kell tenni valam it, avagy általános érvényű, em beries ta rtó z k o d ó és élettér form ula. A feltételezettek és a tapasztaltak szerint, a gyökere k m é lye b b re nyúlnak le: a m e g szoko ttsá g és a b e id e g ződ ö ttség talaja alá.

Az 1:2 arányú tég lala p alaprajzú tér hatásvizsgálatával zárult a kísérletsorozat. A va ló b a n szo kvá nyo s, kieg yensúlyozott arányú o b lo n g u m té rkerületform ában való viselke d és m e g figyelésére a résztvevők besereglettek a térbe, m ajd a helyére került az ajtót je lké p e ző egyetlenegy paravánfal-elem , tehát a tériség ajtó nélküli lett. A c s e le k ­ vési s zitu á ció szerint egy résztvevő verseket olvasott fel a tö b b ie kn e k. A kérdés a kö ve tke ző volt: h o gya n helyezkedik el a társaság? Nos, a szereplők a hossztengely m entén, kb. a té rfo rm á h oz hason ló tö m b ö t alkotva ültek le és így hallgatták a rö vid e b b o ld a lo n álló társuk dekklam álását A részletező kísérlet igénye valójában azt követelte volna, ho gy m ind e g yik térform ánál vizsgálatra kerüljön ez a bezárt helyzet - m ég akkor is, ha ez való já ba n abszurd szituáció - mert így „tisztá n ” lehetne a térhatásukat elem ezni.

U gya n e n ne k a térform ának először a rövid e b b oldalán, m ásodjára a h o sszab b oldal közepén m aradt ki a bejárati panel, tehát hosszházas és keresztházas térrel „néztek sze m b e" a kísérleti delikvensek. A hcsszházas térről úgy nyilatkoztak, h o gy v é g ig v e ­ zet a téren, hogy fo lyo só sze rű és a középtengelyben való haladásra ösztökél. Egy m ásik ko lle g a úgy vélte, hogy az oldalfalak dom inálnak, de vo n zo tta őt a keskeny zárófal látványa is. Ism ét m ásokat zavart a kötöttség, m ivel nem volt m o zg ásu kn a k választási lehetősége. A keresztházas tér nyújtotta élm ényekről ilyenek hangzottak el:

d ilem m a elé állít, szem ben a nagy fal, annak nem m ehetek neki, de akko r merre?

Ennek a térnek nin cs is oldalfala, jegyezte m eg egy másik. Két pólu s keletkezik: erre, m eg arra.

A té g la la p alaprajzú térnek végül ott nyílott bejárata, ahol a h o sszoldal vége c s a tla ­ kozik a rö v id e b b határfalhoz, tehát nem kim ondottan a sarokban, jo b b o s és balos elhelyezkedésben, egym ás után. így ún. könyöktengelyes térszerkezet keletkezett. A szereplők, szinte kivétel nélkül, a n a gyo b b téröböl felé indultak el, és a bejárattal szem beni sarok körzetét szinte észre sem vették. Az excentrikus bejárat tehát e g yirá ­ nyú p á lya m ó d osítá sra kényszerítette a belátogatókat. A job b ke ze sek úgy vélték, hogy az v o lt a kellem esebb, ha a belépéskor, job b ra lehetett elindulni.

A sarkított terekről ö sszefoglalóan azt lehet m egállapítani, hogy a teresedés fo ly a ­ m ata nem észrevétlenül b o n y o ló d ik le, hanem határozottan m e g kü lö n b ö zte th e tő h a ­ táselem ek e g ym ásra takarásából, illetve viszonyulásából. A sarkos tereket éppen ezért in d is z k ré t te re kn ek nevezzük. A hatáselem ek a térsarkokban erősebbek m int a töretlen térhatárok m entén, ezért a sarkok egym ástól való távo lság a szerint alakul ki a téri feszültség, valam int aszerint is, hogy m ilyen a sarokcsatlakozás, hiszen a trapéz vagy a szabálytalan né gyszö g alakú térben, kü lö n b ö ző intenzitású térelem ek keletkeznek a sarkokban. A térkerületform ából a d ó d ó kerületi térsáv jellegét azután a bejárat(ok) helye, szám a m ódosítja. A kü lö n b ö ző térindítások a területi térm ezőben egyensúlyt, szim m etriát, avagy m egbillenést, aszim m etriát idéznek elő, tehát itt is feszültségek tám adnak. így a sarkított tér elnevezés kifejezi a lényeget: ezek tö b b fé le ké p p e n is p o la riz á lt he lyisé ge k.

< i ' <

A T O K T & ltM T E J ' H Á R O M MODOA

A ré/?S 7Z R ü tc/í A 'Sz a k a s z o l t r é z

A Sa r k í t ó r r r g R A

a sarkított nz/z s’/

A k ő* , a *a r s z o < ? ,* " ¿ c r z e r c & a z O ffu p ^ K j- u M , A Z O H O C A C A r * T $ r * Ő L C .T U H A A K ° * K e ^ t L Í L e . r ^ r

1 - A j g n v e r s z U K . , A K K O K . *,T £ O A J r/ T V A A H A T J -zO G C / ’/ . - A L , A M C C Y Z C T S 13 Y . - A L f f j A Z o a L o * G v * i e * * / ’/ • -a l J v o r C K 'F B K * r c <7

vohalkazoT Kcnuczr/ ré*.SAV t rcrrre.xz.n' rzMut^r/ n£/i*i&z-o

Az építészeti tér evolúciója

A térszerű, a szakaszolt és a sarkított gyűjtőnévvel jelölt tériségek a té rke rü le tfo rm á - ból jöttek létre, és a teresedés folyam atának a kö zb ü lső fázisát jelentik, hiszen a térlefedés hatóerejét nem tartalm azzák. A térkerületform a fo n to s s á g á t azonban to v á b b fo ko zza az az egyszerű m értani tény, hogy az azonos alapterület kö rü lh a tá ro lá sá h o z nem e g yfo rm a hosszúsá g ú térfalakra van szükség az egyes a la p típ uso k esetén. A körfal a legrö vide b b , a polig on é valam ivel hosszabb, a négyzetesé érzékelhetően és a feszített arányú o b lo n g u m esetén egészen jelentős m értékben m e g n ő a té rfa l­

hosszúság. Am i azt jelenti, hogy a kerületi térsáv és a területi té rm e ző arányai is lényegesen m egváltoznak, form ára, m ennyiségre vo n a tko zó a n egyaránt. A térszerű tér létrehozásához ténylegesen kevesebb anyagra van szükség, ezért „lé g ie s e b b e k "

és a területi térm ező az uralkodó, míg a m ásik végletet jelentő o b lo n g u m létesítéséhez sokkal tö b b m atéria kell, és a kerületi térsáv a dom ináns.

A teresedés folyam atának to vá b b i m enetét - a tér fejlődését, e vo lú ció já t és k ite lje ­ sedését - ez az eszm efuttatás nem kíséri nyo m on to vá b b . Am i ezek után való, annak csak a vázlatát adjuk.

R észletesebben kim űve le nd ő a teljes térburok alaktani valósága. H iszen itt csak az

a lapesetekről esett szó. Ezek változatai, a külön b ö ző m egköze líté sm ó d o k, a h a tá ro ló ­ felületek tago ltsá ga , a térosztás sokféle variációja elm életileg kim űveltek ugyan, de kísérleti igazolásra várnak. A térlefedés pedig to vá b b bonyolítja a kérdést, m ert a té rk o ro n a harm onizálhat a térkerületform ával (fé lg ö m b ku p o lá s rotunda, cikkelye s k u ­

po lá s p o lig on , síkm ennyezetes o blongum ), de eltérő jellegű is lehet (a la p o ste tős körtér, a cse g elye s kupolával lefedett négyzet, a d o n g á s téglalap alaprajzú tér esetei­

ben). És m indezekhez járul a tö b b tér és ezek té rka p csolá si m ódozatainak sokasága.

A krónikus, az idő tálló tér pedig csak a foglalata, a lehetősége az életünknek. Ha igaz is lehet az a feltételezés, hogy ebben szám os em beri gondolat, gesztus, v is e lk e ­ d é s e im ö ltö tt alakot, elevenné m égis a benne élők teszik, akik belakják, akik b e re n ­ dezik, használják a tereket. Csak az installált és az efem er tér „titka in a k” felfedése, árnyalt értelm ezése teszi a krónikus (az építészetileg m egform ált) teret va ló sá g o ssá

IRODALOM

(1) A nke rl Géza: Építészet és kommunikáció. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1991.

(2) H a jn óczi J. Gyula: Vallum és intervallum Az építészeti tér analitikus elmélete. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992.

(3) G eorg Lavas: Die griechischen Thols-Bauten dér kalassischen Zeit und die Wandlung dér architektonischen Raumgestattung. Tessaloniki, 1974.

(4) H erbert M uck: Dér Raum. Baugefüge, Bild und Lebenswelt. Akademie dér bildenden Künste, Wien, 1968.

(5) H elm ut H em pel: Raumspielmodelle von Herbert Muck, als semiotische Aktionsexperimente.

Wien, 1979.