Jojkity Vladán dr.: A Bácska és a Bánság nacionalizálása

(1)

IRODALMI SZEMLE

ClIll-IIIIIIIIIIIIIIIUIIIIlllIll-III!llIll-IIllllllllllIlitllllllllllIll-IllulIII-lllhlllllllll'lll

Könyvismertetések.

Jojkity Vladán dr.: A Bácska és a Bánság nacionalizálása.

Dr Vladan Jojkíty: La nationalisation du Bácska et du Bánság.

Ujvidék, 1931. 134 lap és táblázatok, 134 pages et tableaux hors texte.

Résume'. Liouorage, de tongue serbe, examine comment on pourrait assurer une majorité de Slaves méridionaux au territoire hongrois annexe á la Yougoslavie. On y trouve une nouvelle preuve de [*injustice du traite' de Trianonnliauteur serbe avoue lui-merne gue dans cette partie de la Hongrie mé- ridionale, transfe'rée par le traité á la Serbie, les Serbes, y compris les autres Slaves du Sud et méme les autres Slaves, sont en minorité. Il reconnaít (Iue les Serbes néy ont immigre' one pendant et en partie aprés la domination turgue, á la place de la popu- lation hongroise exterminée par les Turcs, de sorte guiau début du XVllle siecle, ils y étaient en effet _Ies plus nombreux. Mais, le gouvernement de Vienne ayant établí vdans cette région un nombre notable d'Allemands et beaucoup de Hongrois y ayant spon- tanément immigre' de PAlföId, Felement serbe nly _formait plus guyune minorité, et, au XIXe siecle,'la proportion en diminuaít de plus en plus du fait de Paccroissement naturel des Hongrois. Liauteur re—

Connait gue ce niest pas par ides moyens violents ((ue lléle'ment hongrois y gagna du terrain et gue le nombre des Hongrois de lá-bas s'accrut aussi, dans une certaíne mesure, par une assimilation naturelle, due ;; leur supe'riorite' e'conomigue et intellectuelle. Il est moins objectif en affirmant gue lors du recensement exécuté en Hongrie en 1910, on a fait passer pour Hongrois les Scho—

katzs et les Bougnevatzs parlant hongrois; d*ailleurs, il cite Iui—méme, dans un autre passage de son livre, le nombre des Slaves méridionaux parlant hongrois.

En revanche, voyons avec satisfaction yu'il a, contre le recensement yougoslave de 1921, les mémes griefs yue ceux gue nous avons exposés dans deux critigues faites a se sujetf)

Ayant détaillé

I'auteur fait des caleuls gueltlue peu naifs sur la ouestion de savoir combíen de Slaves méridionaux

110118

la situation des

devraient étre établis pour assurer a ce territoire une majorite' youyoslave absolue. Apres ce elvitt a dit des moyens de l'assimilation naturelle pour expliguer la grande progression de Pélément hongrois, il est un peu comigue diespe'rer given puisse arriver au but indigue' par lui en faisant

1) Revue Hongroise de Statistigue, 1926, p. 403:

1930, p. 253.

nationalite's,_

— Chronigue de livres.

des Serbes (le Vieille—

Serbie, dlune civilisation bien inféríeure; du teste, liauteur souligne lui-méme gue Fassimilation ne se fait gue lorsguion a non seulement la majorite' nume'rigue, mais aussi une certaine supériorité éco—

nomigue, sociale et intellectuelle.

immigrer simplement

Liouvrage est un document frappant de liinjus- tice commise par le traite' de Trianon. On y voit gue 12 ans aprés le conclusion de la paix, en Yougo- slavie on en est encore a se demander comment on pourrait, sur le territoire y transféré par le traite' au nom du principe des nationalités, faire une ma- jorité de la minorité serbe-croate, gui, dlapres la statistigue yougoslave

38'1%.

méme, ne représente gue

*

Statisztikai és nemzetpolitikai tekintetben is érdekes ez a szerbnyelvű könyv, amely azzal, a jugo—

szlávokra nézve fontos kérdéssel foglalkozik, hogy a Magyarországtól elcsatolt délvidéki területen hogyan lehetne a délszláv többséget megszerezni. Ime egy újabb bizonyíték a hékekötések igazságtalan- sága mellett, amikor módokról és eszközökről kell gondoskodni, hogy a nemzetiségi elv alapján elfog—

lalt területen hogyan lehetne az államnak nevet adó nemzetiség végső uralmát biztosítani. Itt maga egy szerb ember vallja be, hogy azon a területen, amit a trianoni béke Délmagyaronszágból Szerbiának itélt, a szerbek még az egyéb délszlávok és a többi szlávok beszámításával is kisebbségben vannak.

A könyv először történeti visszapillantást vet

arra, hogy a Délvidéken hogyan keletkezett és ho—

gyan szaporodott el a szerb elem a török uralom alatt és részben a török kiűzése után. A történet ter—

mészetesen csak a XVI. századig megy vissza, mert hiszen azelőtt ezek ra területek a magyar történelem okirati tanuságai szerint tiszta magyar lakossággal bírtak. Maga is beismeri, hogy a délszlávok a török nyomás elől menekültek a kipusztult délvidéki terü- letekre. A szerb beköltözés a török uralom alatt s közvetlenül utána volt a legnagyobb mérvű, úgy—

hogy a XVIII. század elején a területen a szerbek tényleg többségben voltak. Nem szabad azonban feledni, hogy a terület akkor még rendkívül gyér lakOSSágú volt. A XVIII. században történt azután ennek a területnek a sűrű benépesítése, részint a bécsi kormányzat rendeletére, államköltségen, kül- földi németekkel, részint pedig az alföldi magyar nép természetes beszivárgása útján, amely szinte ösztönszerűleg igyekezett visszafoglalni azt a terü—

letet, amely a török háború előtt lakóhelye volt. A

(2)

4; szánL

—289—— 1932

magyarság saját erejéből fokozatosan terjedt a dél- vidéken és a szerző objektivitására vall, mikor beismeri, hogy a magyarság terjeszkedése természetes és nem mesterséges úton történt (15. I. és 44. l.).

Később azonban egy helyen objektivitását meg- tagadja s etlenmondásokba is keveredik, amikor azt mondja, hogy az 1867—i kiegyezés után a magyarság már erőszakosan magyarosított és asszimilált (87.

l.), más helyen megint elismeri, hogy a kiegyezés után is természetes úton folyt a magyarosodás (17.

lap). Ismét más helyen (86. lap) azt mondja: ,,A magyar asszimilációnak nem az erőszakkal, a nyíl- vános feliratok magyarosításával, a magyar nyelv erőszakos alkalmazásával a közigazgatásban és ok- tatásban volt sikere, hanem közvetve: a nemzetgaz- daság és kultúra előbbrevitelével, amellyel erősí- tette a magyar lakosságnak presztízsét és vonzerejét az egyéb, kevésbbé tudatos nemzetiség ifjúságára és ezZel észrevétlenül keresztülvitte az asszimilációt.

Egyébként is a magyarok a legnagyobb sikert e té—

ren a XIX. század első felében államhatalom, magyar hivatalos nyelv és kötelező magyar oktatás nélkül, pusztán társadalmi és gazdasági túlsúlyuk- kal érték el, Magyarország kevésbbé nemzeti érzésű és gazdaságilag hátramaradt egyéb népeivel szemben". Objektivitását a következő szavak is mutat- ják (84. lap): ,,Az asszimiláció legerősebben a széles nemzeti rétegek világi és vallási életében való társa-

dalmi érintkezés és közlekedés révén történik, s csak másodsorban az oktatás, a sajtó, az írott szó,

az irodalom, a művészet és egyéb manifesztációi útján a magasabb lelki életnek, melyek csak arány—

lag kisebb számú felső társadalmi rétegekre hatnak.

Az iskola hatását e tekintetben nem kell túlbecsülni."

Ezek a szavak mindenesetre elégtételéül szolgálnak a sokszor ócsárolt magyar nemzetiségi politikának.

Jojkity bőséges statisztikai adatokkal mutatja be a magyar népszámlálások adatai alapján a magyar nyelv terjeszkedését, úgy egész Magyarorszá- gon, mint a Bácskában és Bánságban. Advatai, ameny- nyiben ellenőrizni tudtuk, megegyeznek a magyar ,_ hivatalos adatokkal. Nem lehet azonban elfogadni azokat az adatait, amelyek a természetes szapo—

vrodásnak nemzetiségek szerint való megosztására vonatkoznak. A népmozgalomban tudvalevőleg csak 1896 óta vannak adataink nemzetiségek szerint s Jo'kity mégis 1880 óta mutat ki ilyeneket s még

; újabb adatoknál se veszi a rendelkezésre álló—

—hanem egyszerűen feltételezi, hogy a ter- metes szaporodásban a népességi arány szerint _ edtek az egyes nemzetiségek nemcsak a fal—

; de a városokban is. Ezzel szemben tudjuk gy tét—természetes szaporodás milyen kü-

?Volt az egyes nemzetiség—ek szerint s ti a (délvidéki szerbeknél nagyon ki- tiibbiekéhez képest. Nagyfokú tájéko—

árul el akkor, amikor még a háborús

évtized természetes szaporodását is 11%—nak téte- lezi fel, s ezt osztja fel arányosan az egyes nemze—

tiségek között. Ezeket a teljesen fiktív számokat ha—

sonlítja azután össze az egyes nemzetiségek tény—

leges szaporodásával, az így nyert vándorlási (asszi- milációs) különbözetek természetesen messze állnak a valóságtól.

lsmerteti azután az 1921. évi jugoszláv nép- számlálás alapján megváltozott nemzetiségi viszo—

nyokat. Úgy látszik, könyvét még akkor irta, amikor a népszámlálásnak csak előzetes adatai állottak ren—

delkezésére, könyvének második részében azután ismerteti a végleges adatokat, amelyek csak 1930—

ban jelentek meg s azok alapján táblázatait újra szerkeszti. Objektivitása újra elhagyja ottan, amikor a délszlávoknak szaporodását és a magyaroknak fogyását igyekszik magyarázni s amikor azt a me—

rész állítást kockáztatja meg, hogy ,,a magyarok 1910—ben minden bnnyevácot és sokácot, aki ma—

gyarul tudott, egyszerűen a magyar rovatba írtak be, biztosra vevén már előre, hogy ezek úgyis ma—

gyarok lesznek", holott ő, aki, úgy látszik, sűrűn forgatta a Magyar Statisztikai Közleményeket, tud- hatta volna, hogy mi kimutattak a magyarul tudó bunyevácokat és sokácokat s ezek természetesen nem a magyarok soraiban szerepelnek. Annál fel—

tűnőbb ez az elszólása, mert hiszen más helyen () maga közöl adatokat a magyarul is tudó délszlávok arányairól.

Egyébként ismét nagy elégtételünkre szolgál, hogy ugyanazokat a kifogásokat teszi az 1921.

évi jugoszláv népszámlálás ellen, amelyeknek mi is kifejezést adtunk e népszámlálásról szóló kétrend- beli kritikánkban!) Az egyik kifogás az, hogy a népszámlálás nemzetiségi adatai előzetes eredmé—

nyekben csak 1924—ben, a végleges eredmények pedig csak 1930—ban láttak napvilágot és a két közlés között meglehetős nagy különbségek mutatkoznak.

Szabadka városnál pl. ő is elismeri, hogy az előzetes adatoknál nagy hibának kellett történni és hogy a zentai járás adatait még a végleges eredményeknél sem igazították ki a valóságnak megfelelően, úgy—

hogy ő maga kénytelen 9.000 lélekkel csökkenteni az 1921, évi lélekszámot.

A nemzetiségi adatok részletes ismertetése után számítást tesz arra vonatkozólag, hogy mennyivel kellene növelni a délszláv elemnek a számát, hogy az a lakosságnak legalább is abszolút többségét tegye. A számítást övezetek szerint teszi meg, figye—

lembe véve a tízévi természetes sZaporodást is. A számítás végeredményben az, hogy abban az eset- ben, ha e területen a délszlávok többségét akarják biztosítani, legalább is 435000 délszlávot kell tíz év alatt erre a területre telepíteni. Meglehetősen pri—

1) L. Magyar Statisztikai Szemle 1926. évi folyam 403. lap és 1930. évi folyam 253, lap.

(3)

4. szám.

W

_ 290 __ _l932

mitív ez a számítgatás, mert tisztára matematikai alapon készült. Azok után, amiket Jojkity a termé- szetes asszimilációnak módjáról és eszközeiről mon- dott és amellyel a magyarság nagy térfoglalását magyarázta, kissé komikusnak tűnik fel, hogy mű- veletlen szerb rétegeknek Szerbiából való egyszerű betelepítésével akarja elérni e terület nacionalizá- lását, holott ő maga bizonykodik a mellett, hogy a számbeli többségen kivül bizonyos gazdasági és tár—

sadalmi felsőbbség és magasabb kultúra is kell ahhoz, hogy az asszimiláció sikerüljön. Ö maga hangoztatja, hogy a magyarok példájára nem erő- szakosan kell a nem délszláv nemzetiségűeket el-

nemzetietleníteni, azért elsősorban csak a számbeli

többséget akarja biztosítani s ezzel azt hiszi, hogy az ügy el van intézve. A számbeli többség majd a gazdasági és a társadalmi felsőbbségét is magával fogja hozni; nem gondol azonban arra, hogy jóval alacsonyabb kultúrájú nép ezt a felsőbbségét bajo- san fogja megszerezni.

Mindenesetre érdekes dokumentuma e könyv annak, hogy a Magyarországtól elcsatolt területeken mennyire szükséges az, hogy a ,,nemzetiségi elv"

jogosságához, amelynek alapján jutottak az utód- államok e területekhez, utólag szerezzenek mester- séges úton bizonyítékokat. Ez nemcsak az elszakított Délvidéken van így, de hasonló tervezgetés és rész- ben folyamat is indult meg a Csallóközben, ahová cseheket és tótokat, továbbá Romániának a magyar Alfölddel határos részein, ahová a havasi mócokat telepítették, hogy legalább a határok mentén erő- sítsék a kisebbségben lévő vezető nemzetet.

Kovács Alajos dr.

Giovanni Lasorsa: La Statistica dei salari industriali in Italia.

Scuola di scienze politiche e sociali della R. Universita di Padova. Padova, 1931, 97 ]. —-— p.

A könyv elméleti része részletesen foglalkozik a munkások helyzetével a bérellátás szempontjá—

ból. A megélhetéshez szükséges bér helyes megál- lapításához a végzett munka természete szerint igen sok tényezőre van szükség. Az élelmiszerek tápértékeinek egyszerű ismerete, bár ez is rendki- vül fontos, egymagában még nem elegendő a szer- vezet teljesítőke'pességének megállapításához,

Szerző vizsgálódásaít kiterjeszti a könnyű, közepes és nehéz munkát végző munkásokra, illetve az ezek táplálkozáslához szükséges élelmiszer mennyisé- gére és azok kalóriaértékére. Különbséget tesz eb- ből a szempontból az ipari és mezőgazdasági mun- kások között. Az előbbiek túlnyomóan hússal táp- lálkoznak, míg a mezőgazdasági munkások által fogyasztott tápszerekben igen nagy mennyiségben szerepelnek a növényi eledelek. Kimutatja, hogy a bér helyes megállapítása szempontjából ugyan-

azon munkaidő mellett, a különböző ipari foglal—

kozásokban igen nagy szerepet játszik a munká—

sok neme, testsúlya és testalkata is. A tapasztalat azt mutatja, hogy az élelmezés kalóriamérlegének a munkabérek alapján való kiegyenlítése teljesen hiábavaló kísérlet, mivel a gyakorlatban az egyes munkáskategóriák gazdasági érzéke az élelmisze- rek helyes megválasztásával szemben igen külön- böző módon nyilvánul meg.

A különböző munkáscsoportok megélhetési viszonyaiban bekövetkezett változások megfigye- lése ezidőszerint legmegfelelőbb módon a megélhe—

tési költségek indexével és a nominál munkabérek—

nek viszonyszámával, illetve a reálmunkabérindex- szel történik. Éppen ezért szerző a legfontosabb iparágakban foglalkoztatott munkások reálmunka- héreinek kiszámítására helyezi a fősúlyt. A vonat- kozó indexszámokat 1914-től 1928—ig adja negyed- évi adatokban. Részletesen vizsgálja azonkívül a munkabérek alakulását a biztosítási statisztika, továbbá a munkásügyi felügyelőségek és a Fascista Iparszövetség (Confederacione Generale Fascista dellllndustria) által gyüjtött statisztikai adatok alapján. A munkabérstatisztikára vonatkozó vizs- gálódásait kiegészíti még az olaszországi közüze- mekben és a királyság főbb ipari központjában foglalkoztatott munkások béradataival. A könyv tárgyalási módszerét az ügyesen csoportosított táblázatok teszik könnyűvé. A nagymennyiségű statisztikai anyagot számos grafikon egészíti ki,

amelyek közül különösen azok szemléltetők, amelyek az olaszországi közmunkáknál foglalkoztatott munkások béradatait az ott felhasznált építkezési adatok árának indexszámával együtt ábrázolják.

S. S.

A M. kir. Központi Statisztikai Hivatal könyvtárába érkezett munkák.

Ouvrages arrivés á la bibliothégue de ll0ffice central royal hongrois de statistigue.

Nemzetközi vonatkozású művek és elméleti munkák. (Publications dyinte'rét international et de théorie générale.) —— Bulletin de Plnstitut international de' statistigue. Tome XXV. 2. Livr. Tokio.

1931.

International trade statistics, 1930. (Including provisional summary figures for 1931.) League of Nations. Geneva.

Études relatives au probléme des ,,Rapproche—

ments économigues européens". I. Série: Chiffres

essentiels du commerce extérieur des pays danu- biens. Société des Nations. Geneve.

Assekuranz Jahrbuch. Band 51. Hrsg. von 5. J.

Lengyel. Wien und Leipzig. 1932.

Recueil international de jurísprudence du tra—

vail, 1930. Bureau international du travail. Geneve.

Suppression des bureaux de placement payants.

Rapport supplémentaire concernant Pagriculture.

Conférence internationale du travail. 16. Session 1932.

Bureau international du travail. Geneve.