NAGYKŐRÖSI ATHENAS
IRTA :
ÁDÁM G E R Z S O N
KIR. TANÁCSOS, NYUG. FÓGIMN. IGAZGATÓ.
1904.
NYOMATOTT OTTINGER KÁLMÁN KÖNYVNYOMDÁJÁBAN NAGYKÖRÖSÖN.
Előszó.
E könyvnek az a célja, hogy Nagykőrös összes felkutatható szellemi harcosainak életét és műveit egybegyűjtve tárja fel a nyilvánosság előtt s ekként — ha lehetséges — megrajzolja a művelődés azon képét, melyet városunk értel- misége a haza és egyház szolgálatában száza- dokon át alkotott. Tanításban és nevelésben töl- tött hosszú életem küzdelmeinek tanulsága az a meggyőződésem, hogy nemzetünket nagygyá, hatalmassá és boldoggá csak a műveltség, a szellemi haladás teheti s hogy e téren a legki- sebb tényezőt is meg kell becsülnünk. Porsze- mek alkotják a hegyóriásokat is, — kicsiny cseppek a tengert. Azok a tapasztalatok meg, melyeket a nagykőrösi ref. főgimnázium és egy- ház egyik nevezetes korszakában a tanügy köré- ben majdnem félszázadon át szerezni alkalmam volt, szinte sürgetőleg ösztönöztek arra, hogy megírjam e város szellemi életét, feltüntessem azt az erőforrást, mely a magyarság művelődési folyamának ha nem duzzasztó árja is, de min- den bizonynyal növelő csermelye volt.
Voltaképen a főgimnáziumi történetnek a tanárok életét és műveit tartalmazó rovata adta meg az eszmét és keretet arra. hogy a helyi
írókat — a tanárírókat is szélesebb mederben és az ujabb elvekhez alkalmazkodva — össze- gyüjtseni. Midőn ugyanis 1896-ban a tanárok életrajzát elkészítettem, átadtam azt Szilágyi Sándornak megbírálás végett. Szilágyi ezt nem- csak a tőle megszokott, szives készséggel tette, hanem azzal a megjegyzéssel adta vissza : Hálára kötelesed magad iránt városunkat, fe- lekezetünket s a szakembereket, ha ily alakban (genre), vagy kissé nagyobb keretben megírod a Nagykőrösi Athenast! A jóbarát, országos hírű történetíró szava nem esett kősziklára. Az ő ismételt kijelentése adta meg a címét is mun- kámnak.
A kiadásra ösztönzött továbbá az is, hogy a Főgimnázium Történetét a sajtó nem kedve- zőtlenül fogadta, életrajzi adatait pedig Szinnyey József is felhasználta a Magyar írók Élete és Munkái-ban. Végül az a körülmény, hogy bizal- mas ismerőseim, barátaim jóakaratulag buzdítottak.
Még a mű összeállítását illető eljárásomat kell megokolnom.
Igyekeztem minden, városunkban élt írónak életét és munkáit egy koszorúba fűzni. Megen- gedem, hogy egyeseket nem ismerek, de vannak olyanok is, kiket hasztalanul kerestem meg, nem voltak hajlandók nyomra vezetni. Az utókor tán hálásabb lesz irántuk: felfedezi és méltá- nyolja őket.
Az elmúlt évszázadok jelesei közül nagy- kőrösi íróknak számítottam azokat a ref. lelké- szeket és tanárokat is, kik koruk szokásához
képest tőlünk távozásuk után adták ki műveiket.
Sőt közülök egyesekről csak azért emlékezem meg, mert városunk szellemi fejlődésére itt létük alatt maradandó hatást gyakoroltak, s az össze- köttetést azután is fentartották. S mig ekként a letűnt századok férfiainak egyetlen kis cikkét is méltánylólag felidézem s élettörténetüket közlöm, a jelenkor embereit csak azon esetben vettem föl íróink sorába, amennyiben önálló műveik jelentek meg s igy az ujabbkori repertóriumok- ban vagy bibliográfiákban meg vannak nevezve.
Tettem ezt azért, mert míg azoknál a régiséget, az akkor még szűkkörü nemzeti irodalomban a szerény munkásságot is szükségesnek véltem feltüntetni, ma már a minden téren nagy ará- nyokban működő sajtó, napi, időszaki, országos és helyi lapok minden egyes munkásának rész- letes felsorolása messze túlhaladná művemnek kiszabott keretét. így jártam el a helybeli lapok tiszteletreméltó íróival szemben is, kiknek neveit a lap történetével kapcsolatban megemlítem, de csak azoknak élettörténetét dolgoztam ki, kik önálló művet adtak ki, vagy a kiknek nevei az irodalom országos mezején szerepelnek.
Tán nem vétettem a történelmi tárgyila- gosság ellen, hogy több helyi és személyi vo- natkozást hoztam bele művembe. Céltudatosan tettem; mert ezáltal véltem a művelődés terén kifejtett munkálkodásunkat lehetőleg világosan összeállítva bemutatni s azt hiszem, a későbbi kutató nem lesz hálátlan, ha ezen ma még a köztudatban is meglevő s a mai nemzedék előtt
esetleg feleslegesnek látszó, de idővel történelmi értékkel bíró feljegyzések segítségével városunk szellemi életébe jobban bepillanthat. Elérhetet- lenre sohasem vágyakoztam ; szélesebb körű iro- dalmi tanulmány írása, az egyes írók munkái-
nak művészi tárgyalása és bírálása nem volt célom.
A forrásmunkákat, melyeknek alapján dol- gozatomatösszeszedtem, minden egyes író ismer- tetése után felsorolom. Ahol az olvasó forrásidé- zést nem talál, saját feljegyzéseim, tapasztalataim s kutatásaim eredményét láthatja.
Hatvan évnél hosszabb idő óta szemlélem eleim lakóhelyének életét. Családi és baráti összeköttetéseim révén, személyes tanulmányaim, a jelentősebb események feljegyezgetése folytán elég bő anyagot törekedtem szerezni arra nézve, hogy boldogult őseinket, valamint kortársaimat, a mult és jelen írói tevékenységét, a jóakarat és becstilés őszinte érzéseivel — felkutassam, az elfeledéstől megmentsem és nevüket a hálás utókor kegyeletének átadjam !
Ha Nagykőrös jónéven veszi, hogy mintegy négy század alatt élt íróit egy csoportban szem- lélheti ; ha vállalkozásom a szaktudósok némi helyeslésével találkozik : nyugalomba vonulásom óta eltölt két évemet, melynek legnagyobb részét e mű egybeállításának szenteltem, nem tekintem egészen elveszettnek.
Nagykőrös, 1904 febr. 22-kén.
ÁDÁM GERZSON.
Ács Zsigmond.
Született Laskón, Baranya megyében, 1824 ápr. 24-én, hol atyja, László, ref. lelkész volt.
Gimnáziumi tanulmányait Halason és Kecske- méten végezte. Ez utóbbi helyen a teológiai tanfolyam mellett a régi ref. iskolákban dívó szokás szerint a jogot is hallgatta s 1847-ben letette a papi vizsgát. Daróczon, Baranya me- gyében töltött 5 havi káplánsága után Kecs- kemétre, 1851-ben pedig az újonnan szervezett nagykőrösi gimnáziumba hívták meg a görög nyelv és irodalom tanszékére. Főgimnáziumunk újraszervezésének, nyilvánossági joga megszer- zésének s a kor színvonalára emelésének fontos tényezője volt. Az „Organisations Entwurf"
alapján Mentovich Ferenccel, Kiss Lajossal és Szász Károlylyal együtt kidolgozta a tanrend- szert s az iskolai törvényeket; ő is egyike volt azoknak a férfiaknak, kik a hazai köztudatba átments mindenütt tisztelt „Nagykőrösi Athenaet"
alkották. Innen 1855-ben Foktőre (Pest megye), 1874-ben pedig szülőföldére, Laskóra ment lel- késznek s itt halt meg 1898 február 14-én.
Pontos, lelkiismeretes és tisztelt tanár volt, ki tanítványai lelkébe be tudta oltani a klasszikus világ és az irodalom szeretetét. Amellett rend- kívüli tehetsége, alapos tudományos műveltsége s különösen páratlan nyelvismeretei — amennyi- ben 14 élő nyugoteurópai és holt klasszikus nyelvet értett és beszélt — egyaránt hozzájárultak ahoz, hogy neve országszerte ismertté lett s iskolánkra is méltó fényt árasztott. Kőrösről való távozását Sz. Warga János, akkori igazgató, nagy veszteségnek mondja az évi „Értesítő"ben, mert: „a maga hivatását felfogta, annak élt és hatott sikerrel; mert erkölcsi magaviselete példa- tükör, jelleme szilárd és tiszta volt, mint a gyémánt, mely nem mindenütt hever".
Az egykorú lapokban megjelent kisebb köl- teményein kivül az angol, francia és spanyol remekírókból több értékes műnek tősgyökeres, szabatos és művészi fordításával ajándékozta meg nemzeti irodalmunkat. Nevét különösen mint műfordító írta be az irodalomtörténetbe.
Nevezetesebb önálló fordításai: Shakespearetől A velencei kalmár, Dumastól Paul Jones, de Saint Pierretől Pál és Virginia, Goldschmith Olivértől A wakefieldi pap.
Uj magyar Athcnas 2 1. — Pallas nagy lex. I. 69 1. — Szin- nyei J. Magy. írók élete és munkái I, 52 1. — Nkőrösi főgimn. törté-
net 203 1. fa
Ádám Gerzson,
kir. tanácsos, nyug. főgimn. igazg. tanár, Á.
Mihály, ev. ref. leikés? és Bikkfalvy Sára fia, szül. 1832 febr. 22. Izsákon, Pestmegyében;
őseit Nagykőrös történelme a város legrégibb családai s elöljárói között említi; középiskoláit hat öccsével együtt nagyanyjuk, özv. Bikkfalvy Sámuelné, Molnár Juliánná áldott védőszárnyai alatt Nagykőrösön végezte, hol 1848 és 49-ben az I. gimn. o. köztanítója volt, miközben mint nemzetőr polgártársaival együtt résztvett a nemzeti védelemben Ozoránál, Roth és Philippovics fegy- verletételénél és Üllő alatt Aulich táborához kirendelve. 1850—53. Debrcczcnben, azon kor szokása szerint a jogot és teologiát együtt hallgatta, — egy évig a kollégiumban machi- nista praeses, vagyis a kollégiumi tűzoltó tár- saság elnöke, juratus és elemi iskolatanító — publicus praeceptor — volt. Mind a négy évet Fésős András, debreceni lelkész, esperes s egy- házker. főjegyző gyermekei nevelésével töltötte s ez az előkelő kör nagy befolyást gyakorolt pályájára. 1854-ben a német nyelv elsajátítása végett a Szepességre, Felkára ment, 1855 máj.
1-én tette le lelkészképesítő vizsgálatát Debre- cenben s KöröstTarcsára, Békés m. rendeltetett káplánnak.
1856-ban a dunamelléki ref. egyházkerület a nagykőrösi főgimnáziumba hívta meg az általa fentartott tanári székre; 1857-ben a nagy szün-
időt Bécsben töltötte a gimn. tanárképezde!
pótlótanfolyamon s eközben meglátogatta több pályatársával együtt Triestet és Velencét. Az
1858/9 tanévet az egyházkerület segítségével a külföldi egyetemeken — még pedig az első fél- évet Tiibingában, a másodikat Zürichben — töltötte, amott Baurt, Fichtét és Dunckert, emitt Schweitzert, Schlottmant és Fritzschet hallgatta;
meglátogatta Német országot, Belgiumot és Francia országot, — gyalog beutazván Helvecia nagy részét; utazása közben legtöbbet időzött Párizsban.
Brüsszelben, Genfben, Interlakenben, München- ben. Az akadémiákról visszajövet Bécsben Zim- mermann József es. kir. V. és KO. ministeri tanácsos Kuzmány Károly és Mikulás János jelenlétében, felhívta az épen akkor tervbe vett, de a hazai viszonyok miatt még sem létesült új szivaczi püspökség mellé titkárnak, a melyet azonban ő nem fogadott el. 1862-ben a második lelkészi vizsgálatot Pesten letette; 1871-ben a a magyar és latin nyelv s irodalomból tanári képesítést nyert; 1875-ben az egyh. kerület a tanítóképezde igazg. tanácsosának s a képesítő- bizottság tagjának választotta; 1897-ben az egyh.
kerület tanácsbírájául választotta meg; 1900 ápr. 10. Őfelsége királyi tanácsosi címmel tün- tette ki, mely első és eddigelé magában álló kitüntetés Nagykőrösön.
Ifjabb éveiben közreműködött a város tár- sadalmi egyesületeinek alakításában s vezetésében, később elnöke volt a dunamelléki ev. ref. taná- rok gyámegyletének s a szervezkedő tanári
egyesületnek; mindenkor pedig tanári s igazgatói hivatásának élt. Hogy a közművelődést anyagi viszonyaihoz mérten annál inkább előmozdíthassa, évtizedeken keresztül 4—5 szegénysorsú és igyekvő gimn. vagy képezdei tanulónak adott ingyen szállást. 25 éves tanárságát kartársai, barátai, tanítványai s a helybeli izraelita hit- község elüljárói 1881 febr. 22-én megjubilálták, mely alkalommal volt tanítványai 480 korona alapítványt tettek nevére ösztöndíjul. Részt vett a gimnáziumnak évi 26,000 kor. államsegélyben való részesítésének s az új épület emelésére az állam részéről 170,000 korona hozzájárulásának kieszközlésében. Ó indítványozta az új gim- náziumot s ennek helyéül az ó temetőnek a város felöli terjedelmes és impozáns terét. Az új épület fennáll, azonban a régi gimnázium eiőtti korlátoltabb és elzártabb téren. 48 évi itteni tanítósága s tanársága s ebből 28 évi igazgató- sága után nyugalomba lépett 1902 jan. 1.
Tanárságban töltött évszámaival, főgimn. év- könyveink tanúsága szerint, minden eddigi tanára- inkat felülmúlta; az igazgatóságban annyi évet töltött, mint Losonczi Istvánunk.
Cikkei a Nagykőrös c. hetilapban (ev. ref.
egyházunk és főgimnáziumunk múltjából, saját neve, vagy Földi V. és Mihályfi név alatt); a Prot. Egyh. és Isk. Lapban, a Vasárnapi Újságban, a Századok III. füzetében 1890. (Unikumának, az 1630. debreceni Kalendariumnak ismertetése), a nagykőrösi monographiában a főgimn. története, keletkezésétől 1-850-ig. 321—350.1. jelentek meg,
továbbá a főgimnázium életéről 27 évi értesítő.
Művei: 1. A nagykőrösi főgimnázium története, dr. Joo Imre tanárral. Nagykőrös. 1896. Ottinger Ede. N. 4 r. 312 1.; (mellékelve Olasz József tanár grafikai táblázata a tanulók létszámáról 1632—1895). 2. Érdeklődés a főgimn. építése iránt. Nagykőrösön. 1900. Ottinger Kálmán. K.
4 r" 2 4 é s 2 számozatlan oldal. 3. A nagykőrösi ev. ref. új főgimnázium alapjába helyezett emlék- irat. Nagykőrös. 1902. Bazsó L. nyomdája. 1 — 13 lap. 4. A nagykőrösi Athenas, vagy a nagykőrösi írók élete. Nyom. Nagykőrös. 1904. Ottinger K.
Ádám József,
ref. lelkész, egyházmegyei tanácsbíró, alesperes, az előbbinek testvéröccse, szül. 1835 márt. 19-én Tisza Várkonyon, J. N. K. Szolnok megyében;
elemi iskoláit Tisza Vezsenyen. hol atyja ekkor lelkész volt, a derék Gáthi János rektor* vezetése alatt, — a közép és felsőbb tanfolyamot, mint hat testvére is, a nagykőrösi líceumban végezte, hol egy tanévben elemi iskolai tanító volt. —
1852—55-ig teologiát hallgatott Debrecenben, melynek bevégeztével akademika promócióra — népiskolai tanítóságra — Török Sz. Miklósra ment. Lelkészképesítési vizsgálatát Debrecenben letévén, atyja mellé Tisza Vezsenyre rendelték káplánnak, honnan félév múlva bátyjával együtt külföldre ment, tanulmányait öregbíteni. I^özép és déli Németországot s Helvéciát beutazván,
egy tanévet a tübingai egyetemen töltött a wür- tembergi kir. ösztöndíj élvezete mellett. Szor- galmával, képzettségével, papias szerénységével, nem különben szép hangjával mindenkinek figyelmét magára vonta. Már körösi tanuló korá- ban Vajda Ferenc kántor kántusos halottak temetésére nélküle nem is szeretett menni. Deb- recenben a Tököli Sabbás ének-alapítványból díjat nyert. Tübingában a schleswigholsteini, pomeraniai, brandenburgi és sváb bursokat, kik- kel baráti viszonyt szőtt, többször elragadta magyar dalaival.
Alig tért vissza 1859-ben Németországból a hazába, Báthory Gábor nagykőrösi lelkész s dunamelléki h. püspök segédleikészűl hívta meg maga mellé, hol Báthory G. távoztával 1861-ig az egyház káplánja lett; még ez évben Szerem- lére ment helyettes lelkésznek, hol rendesnek is megválasztották s jelenleg is ott működik; ezen állásában a solti egyházmegye tanácsbírájának, alesperesének s az 1891—93. évben tartott deb- receni zsinatra pótképviselőjének választotta meg.
Irodalmi munkásságának egy nyomatott em- léke is maradt, melyet nagykőrösi s. lelkész korá- ban szerzett: Búcsúztató és Síribeszéd. Elmon- datott Kazai János felett, 1860 ápril 15-kén.
Nyom. Nagykőrösön 1878. Ottinger Edénél. 8 r.
9 1. (Búcsúztató Losonczy László főgimn. tanár- tól, Síribeszéd Ádám József s. lelkésztől).
Ádám László,
mérnök, volt egyházi főgondnok és polgár- mester, az előbbiek öccse, szül. 1837 május 7-én Tisza-Várkonyon, Jász Nagykun Szolnok- megyében ; elemi iskoláit Tisza-Vezsenyen, a gimnáziumot Nagykőrösön végezte; 1854-ben az ő osztálya tett először ez intézetnél érettségi vizsgálatot Mikulás János cs. kir. inspektor el- nöklése alatt. Innen a budai József műegyetemre (még pedig az akkori tanrendszer szerint, az előkészítő osztályba) ment, hol 4 év alatt a mér- nöki s gépészeti tanfolyamot végezte, legnagyobb részben előkelő családok, mint Fabinyi Teofil s Ábrányi Kornél gyermekei tanításával tartván fenn magát; tanulmányait 1859/60-ban Prágában az építészeti szakkal fejezte be. Pályája végez- tével Papp Elek mérnök, orsz. képviselő társa- ságában a Bácskában, majd önállólag Nagykőrö- sön működött a mérnöki téren.
Nagykőrös városa 1861-ben választá meg mérnökévé, mely állást 1871-ig tölté be. Volt a Széchenyi fürdőkerti társulatnak igazgatója s a városi kaszinónak elnöke, titkára pedig Szilágyi Sándor tanár és történész volt. Ismeretszerzés céljá- ból nagyobb utazásokat tett; meglátogatta Párizst, honnan Genuán, Florencen, Rómán át Nápolyig hajózott s innen Olaszországon keresztül tért haza.
Résztvett a korinthusi szoros műszaki megvizs- gálására az orsz. mérnökegyesület által rendezett tanulmányi kirándulásban, honnan tengeri úton
Konstantinápolyba s hazafelé a Balkánon át uta- zott, majd később az aldunai vaskapu munká- latainak megtekintésében. Beutazta Magyaror- szág jelentékenyebb intézeteit s szebb helyeit, hol tanulhatott s szellemi élvezetet meríthetett.
1880-ban polgármesterré választá Nagykő- rös, mely hivatalt 1888 jul. 15-ig viselte. Pol- gármestersége alatt 1885-ben épült a városi szálloda, még pedig a lakosság minden megter- heltetése nélkül s a városháza udvarán, nyu- gotra, 1887-ben egy önálló földszintes épület, a városi takarékpénztár tiszta jövedelméből. Kiter- jesztette gondját a város belső és külső utainak építésére s jókarban tartására.
A városi járdákat s az utczai lámpákat jelentékenyen szaporította. Az ő figyelmének és részben anyagi hozzájárulásának is tudható be, hogy a pestmegyei gazdasági egyesület 1888 május 19—21. kiállítását, mely csaknem orszá- gossá nőtte ki magát, Nagykőrösön rendezte.
Polgármesterségétől még ez évben visszalépett.
1876-ban választá meg ev. ref. gyülekeze- tünk főgondnokának, mely megtisztelő és díszes állást tíz évig tartotta meg. Ez idő alatt félre nem ismerhető része volt abban, hogy templo- munk külsejét és belsejét, és pedig nagyrészint a gyülekezet tagjainak önkéntes adakozásából kijavították s átalakították 1876 és 77-ben. Egye- sek ily tömeges és egyetemleges áldozatkészsé- gével jelen időnkig nem találkozunk.
A város és egyház körül teljesített szolgá- latát s egyháziasságát a kecskeméti ref. egyház-
megye felérzékelve, tanácsbírájának, — a duna- melléki egyházkerület pedig a tanítóképző intézet igazgatótanácsosának választotta. Szavát s Ítéle- tét mindenki meghallgatja, egyéniségét s jelle- mét mindenki respektálja.
Munkái: Nagykőrös város tisztelt képvise- lőtestületéhez (polgármesteri) hivatalos jelentés 1881 — 1887 évekről. Nyom. Nagykőrösön, Ottin- ger Edénél.
Arany János,
főgimn. tanár, a Kisfaludy társaság igazgatója, a magy. tud. akadémia főtitkára, a dunamelléki ref. egyházkerület tanácsbírája, a magyar epika legnagyobb művelője, szül. 1817 márt. 2-án Nagy Szalontán, Biharmegyében. Élettörténete változatos, küzdelmes és dicső folyamának rész- letes megrajzolásától felment bennünket az a méltán táplált meggyőződésünk, hogy azt min- den magyar hívebben és pontosabban ismeri, mintsem e lapok teljes alapossággal megismer- tethetnék. Jellemzését s tulajdonképeni méltatá- sát az irodalomtörténet s kritika íróinak avatott pennájára bizzuk. Mi a legrövidebb egyszerű- séggel s nemes önérzettel ápolt kollegiális sze- retettel csak Nagykőrösön töltött éveiről adha- tunk néhány korszerű megfigyelést; ifjúságáról csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy sze- gény, vallásos érzületű, szüleit szerető és tisz- telő, a tanulásra fogékony gyermek volt; — tanult szülőföldjén és Debrecenben sok né'lkü-
lözés közepette; — volt tanító Kisújszálláson a később dunamelléki püspökké lett Török Pál mellett s utóbb szülőföldjén, majd vándor színész, jegyző, nemzetőr, Tisza Domokos mellett Gesz- ten magánnevelő s mindenek felett a nemzet koszorús költője, kit Petőfi igy jellemez, mint a Toldi íróját: „Ki és mi vagy? hogy így tűz- okádó gyanánt Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki ? Más csak levelenként kapja a bo- rostyánt. S neked rögtön egész koszorút kell adni !" Tanári pályára lépése előtt 1845-ben megírta az Elveszett alkotmány c. szatirikus eposzát, melyet a Kisfaludy társaság 25 arany díjjal jutalmazott, — Toldi ját, melylyel 1847-ben ugyancsak a Kisfaludy társaság által kitűzött 20 arany pályadíjat, bírálóinak csodáló elisme- rését s Petőfinek legbensőbb barátságát nyerte meg; — Murány ostromát és Toldi estéjét, a trilógia harmadik részét. í848-ban a Kisfaludy társaság tagjául választá. 1850-ben kezdte meg a Daliás időket, közzétevén e cím alatt a Lo- sonczy „Phőnix"-ben egy éneket, mely tulaj- donképen a Toldi trilógiának második részéhez készült, de a melyet a Toldi trilógia középső részét — csak 1879-ben fejezett be.
Nem csoda, ha Nagykőrös és Kecskemét, e két eros kálvinista alföldi város egyaránt ver- senyzett Arany megnyerhetéseért. Ő Kőröst, a né- pesebb kálvinista egyházat, választotta, hol mál- ékkor megindult, s erélyes áldozatkészséggel folyt a gimnázium újraszervezésének fontos mun- kája, s hol olyan írói kört talált, amilyen sein
azelőtt, sem azóta egyetlen közép iskolánk tanári- karában sem került össze. Itt működött Sz. Warga János, a jeles filozófus, pedagógus és tanköny- író, Mentovich Ferenc, az Unio-dalok költője, Jánosi Ferenc a nagyképzettségű politikai író, Szász Károly költő, író s műfordításunk mestere,
— ma dunamelléki ref. püspök, — Acs Zsig- mond, Shakespeare-fordító, Kiss Lajos, aklasszika- literatura kiváló tanára s történetíró, utóbb Szi- lágyi Sándor, Salamon Feienc és Szabó Károly országos nevű s tekintélyű történetírók; Lo- sonczy László, a népies költő, a gyászbucsuz- tatók 'meleghangú dalnoka, Tomory Anasztáz, a magyar költészet lelkes barátja és támoga- tója, igazi ujabbkori Mecenása, Dr. Lengyel Dániel
orvosi szakkönyvek, Ballagi Károly, a német nyelvtanok írója stöbbek.
Az 1851 okt. 3-án tartott presbiteri gyűlés hívta meg Nagykőrösre »komink egyik nevezetes költőjét, mint aki a nevelésben szintén jártas és hajlammal bir«, a magyar nyelv- és iroda- lomnak az V—VIII., és a — latin nyelvnek egy felsőbb osztályban leendő tanítására. Anyagi hely- zetére hivatkozva nem vállalkozott a felajánlt taná- riszék elfogadására. Az egyháztanács okt. hó 19-én :
»Arany János úr leveléből sajnálattal olvas- ván .'.,., hogy a tanárságot anyagi körül- ményei, különösen a messzeség miatt, a köl- tözködéssel együtt járó költség tekintetéből el nem fogadhatja«, azt végezte: »A{ egyház- tanács tekintetbe véve Arany János úrnak a mes{- s^eség miatt származható nagy költségét, hogy
e tekintetben is a\ okolandó költsége vissza- pótolta ssek, utazási és költözködési költségre 120 pforint fizettetik ki az egyházi pénztárból
— E 120 pforint azon időben, mikor 600 pforint volt egy tanár egész évi rendes fizetése, jelen- tékeny, de szívesen meghozott és gyümölcsöző áldozat volt.
Tanárunkká történt megválasztatását gróf Thun Leó vallás- és közoktatásügyi osztrák miniszter megerősítette; Polgár Mihály püspö-
künk pedig megerősítő levelében szerenesésnek vallotta magát és iskolánkat, hogy ily kiváló férfiút megnyerhettünk. Mielőtt őt megnyertük,
a magyar irodalom tanítására Szász Károly vállalkozott; amidőn azonban Arany megérkezett, az első tanári széket önként, szerényen átadta s átengedte neki a magyar irodalom tanítását;
maga pedig ahelyett a mennyiségtant vette át, melyet szintén előszeretettel s alapos tudással művelt.
Arany a magyar nyelv és irodalom taní- tásában s az önképzés terén akként vezette növendékeinket, hogy mindegyiktől pontosan megkívánta az iskolai s házi dolgozatok elké- szítését, ezeket rövid és velős észrevételeivel kisérte s a kijavított szöveget újból átvizsgálta.
Nagyon ritka eset volt, hogy e dolgozatot vala- mely tanuló elmulasztotta; a hanyagot az osztály maga utasította rendre. A fejlettebb s nemesebb érzésű növendékek bizonyos áhítattal óvták tár- saikkal szemben Arany tekintélyét. Tanítványaitól megkívánta a szavalást s azt meg is bírálta; a
szépirodalmi műveket olvastatta, magyarázta, fejtegette. Ezzel az eljárásával elérte, hogy a
szebb helyeket s darabokat jobb növendékei önként tanulták meg könyv nélkül s erre ösz-
tönözték a gyengébbeket is. Az akkori methodus docendi-be benem illeszthető, sőt egyenesen meg- tiltott önképző társaságot ekként helyettesítette
a kitűnő érzékű pedagógus gyakorlati eljárása.
Ez tette sikeressé az ő tanmodorát; de egyszers- mind jelzi az absolut korszakot.
Bizonyosan nem sértjük meg sem élő tanár- társait, sem az elköltözöttek emlékét, ha ev. ref.
főgimnáziumunknak a köztudatba átment arany- korát az ő nevéhez fűzzük s őt Nagykőrös kis Athenaeje központjának, Akropolisának nevezzük.
Egyéni puritán jelleme, tanítói képessége, fegyel- mezési modora, tanítványainak tisztelő ragasz- kodása s magyar irodalmi alkotásai nem csak iskolánknak, ref. egyházunknak s városunknak, hanem a magyar, sőt a művelt nemzeteknek egét is beragyogják. Sok írónk neve sírba száll velük együtt; míg Arany neve, eszméi, költői alkotásai túlélik a századokat és ezredéveket.
Találóan jegyzé meg Sz. Warga János igazga- gatónk 1860/1-dik évi Értesítőnkben: „Kilenc éven át elsőrendű dísze volt intézetünknek:
buzgalom, lelkiismeretesség s ügy szeretetben egyfelől, — szakismeret, humanitás és jó kolle- gialitásban, másfelől, senki sem multa felyűl őt.
Tiszttársai örökké kegyeletesen emlékezendenek e férfiúra, jó kedélyére, páratlan becsületességére gazdag ismereteire!" Városunk intelligenciájából
csak néhányat tisztelt meg barátságával; de ezeket őszintén, szive melegével szerette. Társa- dalmi élete leginkább tanártársaira s az őt gyakran látogató meghitt barátok, akadémikusok és írók bizalmas és kedélyes körére szorítkozott, mely- ben vidám lelke, nyílt őszintesége sziporkázó adomázásban és szellemességben, nem ritkán játsziságban nyilatkozott meg. — 1858 dec.
15-én tíz évi szünet után tartván a m. tud.
akadémia első nagy gyűlését, ez őt előbb leve- lező s ugyanaznap rendes tagjává, 1865. Szalav László halálával titkárává; 1860 jul. 15-én pedig a Kisfaludy társaság igazgatójává választotta meg.
1860 augusztusban távozott városunkból, melyet többé nem is látogatott meg. További pályafutását, a hazai tudomány és irodalom terén teljesített működését Klio jegyezte fel.
Meghalt 1882 okt. 18-án Budapesten. Te- metésén, melyen egykori főnöke Török Pál ref.
püspök s régi jó barátai: G.yulay Pál és Szász Károly tartottak gyászbeszédet, — ugyancsak a nemzet által a múzeum elé állított szobrának 1893 május 14-én végbement ünnepélyes lelep- lezésén városunk, egyházunk, főgimnáziumunk s főgimn. tanáritestületünk képviseltette magát.
Nem mulaszthatjuk el, hogy fel ne soroljuk itt a neve és emléke iránt az őszinte kegyelet nemes lángjával égő tisztelet és elismerés azon szép tényeit, melyekkel az elhunyt szellemóriás- nak körünkben töltött éveit egyházunk, iskolánk s egykori tanítványai megörökítették. Egyház-
tanácsunk ugyanis az ő nevére főgimn. növen- dékek részére 800 korona ösztöndíj-alapítványt tett, országosan emelendő szobrára 200 koronát ajándékozott. Ez utóbbi célra városi képviselő- testületünk 400, az évi tanítványai 84 koronát ajándékoztak.
Hasonlóképen a tanárok is járultak tehet- ségük szerint a szobor felállításához. Továbbá a jelenlegi ó gimnázium délnyugati oldalát, mely helyen Arany lakóháza állott 1902 szeptember 25-én márványtáblával jelölte meg az egyház.
N.-körösi volt tanítványai a halálát követő év jun.
3-án Nagykőrösön az ev. ref. főgimnáziumban összejöttek s kevés híján 2000 korona ösztöndíj
alapot raktak össze egy, vagy két gimn. növen- dékünk jutalmazására, s míg az összeg 2000 koronára növekedett, Kun Kálmán, miskolci törvényszéki bíró évente 100—100 koronát adott az alapítvány kamata fejében; szobra leleplezé- sekor 1893 jun. 14. Budapesten baráti találko- zásuk alkalmával előbbi alapítványukhoz 260 koronát adtak; Dr. Holländer Adolf jankováci s bácsbodrogmegyei orvos pedig 500 koronát tett le ez alkalommal szegényebb sorsú bármely fele- kezetű növendékeink tankönyvvel leendő segé- lyezésének alapjául. Arany nevének s tanár- ságának méltó megünneplése végett, a millenáris kiállítás évében, 1896 jul. 15-én még egyszer s utoljára összejöttek volt tanítványai, a már nagyobb részben őszbe csavarodott apák és nagyapák, mely alkalommal a Nagykőrösön állí- tandó „Arany-szobor" javára 642 korona alapít-
ványt tettek le. Ez összeghez járult későbben egy magát megnevezni nem kívánó férfiúnak 200 és ujabban Magyar Kázmérnak 100 korona adománya.
íróasztalát s több kéziratát, ezek között menyének, Arany Lászlónénak gyengéd figyel- méből s ajándékozásából a „Nagy Ida, Katalin és Keresztfű" teljes szövegét kegyelettel őrzi könyvtárunk.
9 évi nagykőrösi tanársága alatt napvilágot látott művei: í. A nagyidai cigányok, víg hős költemény Pest. 1852. — 2. Toldi estéje. Köl- tői beszély 6 énekben. U. ott 1854, melyet a m. tudományos akadémia 1859-ben a Marcibányi
jutalomban részesített s mely 1887-ig 5 kiadást ért. — 3. Toldi. Költői beszély 12 énekben.
2. kiadás. U. ott 1854. 4. népszerű kiadás. 1858.
- - 4. Kisebb költeményei. U. ott. 1856, melyet 1860-ban az akadémiai nagy jutalommal tün- tettek ki. — 5. Széchenyi emlékezete. Dicsőítő óda. 1860. (Az akadémia megbízásából). Ezeken kívül a világirodalom nagy eposzai közül: Tassó- ból, — Dantéból, Ariostóból töredékeket fordított, mint már előbb és utóbb a görög klasszikusokból és Shakespeareból is. Zrinyi Szigeti veszedelméből pár éneket készített. írt két verstechnikai becses tanulmányt: Valami az asszonancról. 1854. (Uj Magyar muzeumban) és A magyar nemzeti vers- idomról. (A nagykőrösi ref. főgimnázium tudó- sítványában 1856-ban). Több műve német, angol, francia és orosz nyelvre is le van fordítva. — Temetőnkben Iduna, Kúpai Kovács Mihály,
í>4 BAKOS AMBRUS
Dr. Károlyi Sámuel és Bordács Dániel márvány- emlékein Arany remek sírversei olvashatók.
Pallas n. lexic. II. 16. — Szinnyey M. Írók elete 63 munkái.
I. köt. 224. Nagykőrösi főgimn. tört. 205. — Petrik M. o. bibliogr. I.
köt. 102. Beőthv Zsolt. A magy. irod. tört. II. kiad. II. köt. 298. — Benkó Imre: Arany János tanársága Nagykőrösön. Nagykőrös 1897.
<8 r. 184 1., melyben Arany nagykőrösi életét korhű és részletes leírásban találhatja meg az olvasó.
Bakos Ambrus.
Bakos Ambrus városunknak nem csupán egy írója, hanem tetterejénél, kiváló szervező képességénél fogva hosszú időn át vezető szel- leme volt, kiről nagyítás nélkül elmondhatjuk, hogy a XIX. száz. első felében — csaknem fél- századon át — Atlászként emelte vállain a vá- ros szellemi és anyagi összes ügyeit. 1787 aug.
28-án született Nagykőrösön; a lwtininiorákat itt helyben végezte,hol subscribált 1801-ben; maga- sabb képeztetése végett Debrecenbe ment, s itt
1804 szept. 19-től a bölcsészeti tanfolyam befe- jeztével, jogot s teologiát hallgatott. A papi
pályára kivánt lépni, ez igért a szegénysorsú ifjúnak legbiztosabb jövőt. De a gondviselés más- ként határozott. Egy alkalommal ugyanis, az iskola céljaira könyöradományokat gyűjtvén — supplicál- ván, — szülővárosát is útba ejtette s vasárnap délelőtt prédikációt tartott. A városi elöljárók mind ott voltak a templomban; akkor még meg- volt az a régi jó szokás, hogy a polgári életben vezetők a kegyesség gyakorlásában is jó példával
járjanak a nép előtt s érintetlen volt a vasánapi munkaszünet. Bakos gyönyörű beszédjével, hatal- mas gondolataival annyira elragadta őket, hogy Debrecenbe többé vissza sem eresztették, hanem Pestre küldték joggyakorlatra. Az ügyvédi vizs- gát mihamar kitűnő sikerrel letévén, 1811-ben aljegyző, 1815—27-ig főjegyző lett; 1827—29-ig, majd" ismét 1832—34-ig, továbbá 1835/6-ban,
1840-ben és 1847 cs 48-ban főbíró — ekkor városunkban legfőbb tisztviselő — volt.
Kiváló érdemei vannak Nagykőrös vagyoni állapotanak rendezése körül. Mint főjegyző ugyanis
1817-ben az addig csak zálogban birt Rákóczy fejedelem-féle nyársapáti és tetétleni pusztákat az Aspermönt és Forgách grófi családoktól, majd 1821-ben a város határának legnagyobb részét a Keglevich és Forgách grófoktól és más tulaj-
donosoktól Beretvás Albert segítségével örök áron megszerezte. E rendkívüli fontosságú koloni- kális munkálatok összeírása és végrehajtása Ba- kos fényes tehetségének legszebb bizonysága.
Hogy a 48-as események viharos gyásza váro- sunkat közvetlenül nem érintette, az ő erélye s eszélyességének nem csekély érdeme.
A nagy idők küzdelmei őt is a szűkebb otthonnál szélesebb munkakörre szólították. 1849- ben a Pest megye másod-alispánságára pályázók közt találjuk. Városunk másik neves szülötte, Nyáry Pál, ez állást ugyan kevés szótöbbséggel elnyerte előle, de a kormány meg sietett tehet- ségeit a maga számára foglalni le s azonnal ki- nevezte a Kecskeméten működő vésztörvényszék
jegyzőjévé, majd a Hétszemélyestábla bírájává
— szeptemvirré. Bakos elfogadta a kitüntető állást s az esküt Perényi Zsigmond főtörvény- széki elnök kezébe letévén, Pestre költözött, hogy hivatali működését megkezdje. A magyar sza- badság szomorú bukása azonban hamar véget vetett itteni munkásságának. Bakos is azok közé a jó magyarok közé tartozott, kiknek hazasze- retetüket rendőri felügyelet alá való helyezéssel és vagyonuk lefogialtatásával kellett megfizet- niük. A zsarnok első dühének csillapultával azon- ban ő is felszabadult a kereset alól s magányba vonult szülőföldjén. De magányában sem volt tétlen, mert a határmérést s adótelekkönyvezést ő hajtotta végre.
Erős testalkatú, szép külsejű, jó kedélyű, derék magyar ember volt. Már külseje elárulta elveit: egész életében csak magyar ruhát, nadrá- got viselt. Magánéletében vidám, szellemes volt, megjelenése tiszteletet parancsoló. Polgártársai- hoz nagyon ragaszkodott s a nép is ő hozzá.
Hivatalában önérzetes, sőt az illetéktelenül be- avatkozókkal szemben kíméletlen tudott lenni.
Nem kereste, mégis a legnagyobb mértékben birta a népszerűséget.
Az ő korában az volt az uzus, hogy a vá- ros főbírája egyszersmind az egyháznak is fő- gondnoka s a gimnáziumnak felügyelője volt.
Utóbbi tisztében nagy része volt az iskola most már régi épületének 1828—30. történt felépíté- sében s az intézetnek az abszolút osztrák kor- mány által 1850—52-ben követelt újraszervező-
sében s kiváló tanerőkkel való ellátásában. Egy- háziasságát méltányolva, a dunnamelléki ref.
egyh. kerület tanácsbírónak is megválasztotta.
Meghalt 1852 aug. 29-én.
Műve : A nagykőrösi oskola örömünnepe, 1837, április 16-án nagyt. Fitos Pál úr, minta philosophia professora tanítói hivatalába belépett, mely ünnepet az Oskola Inspcctora és Superin- tendentialis Assessor Ns. Bakos Ambrus úr
szónoklatával megnyitott. Pest. Beinul J. — Magvas és nemzeties irányú szónoki mű.
Nagytudásának és szabatos jegyzői tollának szép emléke : Szabados Nagykőrös városa Rend- szabályai c. dolgozata 1817 aug. 10-ről, mely statútumokat szórói-szóra minden változtatás, hozzáadás, vagy kihagyás nélkül a Pest megyei közgyűlés 1818 ápr. 3-án megerősítette. E rend-
szabások kivonatát közzétette a nagykőrösi mo- nographia 236—271. 1.
A nagykőrösi 1801 évi naptár nyomán.
Balla Antal,
Pest megye mérnöke s táblabírája, szül. Nagy- kőrösön 1739 dec. 18-án; atyja: B. Gergely, a nagykőrösi krónika írója, anyja Halász Zsuzsánna.
A bölcseleti tanulmányok mellett a mérnöki tan- folyamot is végezte s 1784 febr. 10. Pestme- gyének főmérnöke, majd táblabírája lett; a fő- mérnökségről leköszönt 1812 .okt. 21-én ,(e híva-
talában Mocsy György követte). Korának valóban jelentékeny alakja volt. Tudományosan képzett
fő, kinek már hivatása szerint is a gyakorlati kérdések iránt volt igen erős érzéke s fogékony- sága. Hogy a reáltudományokban mennyire széles látókörrel bírt, legélénkebben bizonyítja, hogy abban a korban, midőn hazánk gazdaságilag mély álomban szunnyadt, az országnak sem ipara, sem kereskedelme, sem jó közlekedési utai nem voltak, két olyan gondolattal foglalkozott, melyek megvalósítása későbbi koroknak is dicső- ségére vált. Ő lépett fel ugyanis azon tervvel, hogy Pestet és Budát a hajóhíd helyett kőhíddal kell összekötni. Nem sikerült ugyan ez ; de sike- rült Széchenyi István grófnak, ki egy félszázad múlva Clark Tierney Vilmos és Clark Ádám angol mérnöképítészek tervei szerint a két várost
lánchíddal csakugyan összekötötte. A Tiszának a Dunával Pest —Szolnok között csatornával egybekapcsolását is tervezte Balla Antal ; de e nagy alkotás egy század lefolyása alatt is csak terv maradt; sőt hazánk e két legnagyobb folyó- jának az érintett ponton, vagy más téren leendő egybeköttetése a mi időnkben is foglalkoztatja a kereskedelem s közgazdaság kiváló férfiait.
A mérnökségtől visszalépve, hol Nagykőrö- sön, hol A. Nyáregyházán lakott. Itt is halt meg;
temetése 1815 szept. 17-én volt. Kőrös iránti hű ragaszkodását azzal is bebizonyította, hogy 1820-ban a gimn. építésére 300 forintot hagyo- mányozott. Érdekesnek tartjuk ideigtatni a teme- tés körülményeire, mint Balla Antal társadalmi
állására jellemző adatot, az egykorúak egyházi feljegyzését: „prédikált felette Báthory Gábor püspök és pesti prédikátor úr, — minthogy a megholt úr a pesti ref. ekklesiának kurátora volt,
— orációt pedig mondott nagykőrösi prédikátor és generalis nótárius Fodor Gerzson úr, — az éneklők a körösi diákok voltak."
Munkái: 1. Disquisitio hydraulico—mecha- nica, an pons lapideus operis circuati inter libe- ras regiasque civitates Budám et Pestinum absque metu intolerabilis Danubii exundationis naviga- tionisque impedimento solide erigi possit? Lemma.
Prudens futura praevidet, nec se temere fluctibus committit. Facta invicem Traianum inter et Ratisbonensem pontem comparatione, expositisque nonnullis Hydrotechniae secundum Silberschla- gium principiis deducit Auctor diligentissimus : I. Consumtionem üanubü intra Budám et Pes- tinum, — II. Intumescentiam Danubü per impo- sitionem pontis lapidei efficiendam. — III. Alti- tudinem concamerationis in eadem parte. — IV.
Suam de structura pontis stabilis sententiam.
Pestini et Cassoviae. 1784. — 2. Mappa specia- lissima juxta recentissimas observationes astro- nomicas regionibus coeli accolnmodata Incl. Com.
Pest, Pilis et Solth artic. unitorum, item Jazigiae, Cumaniaeque majoris et minoris. Viennae. 1793.
— 3. De antiquitate Romana in gremio lncl.
Com. Pest, et Solth unitorum situati praedü Szalk mille sexcentorum annorum : seu lapide milliario romano XLVI ab Aquinco versus Mursam ac Taurunum. Pestini. 1802. U. o. 1809.
Kézírásai: 1. A hangról és annak termé- szetéről, nemkülönben az éneklőket és musiku- sokat vezérlő jelekről, melyeket kótáknak ne- vezni szoktunk, eredetökről és értelmekről írt
munkácska. Hangjegyekkel és ábrákkal. — 2.
Geneologia primorum principum, ducum Hun- garorum et quinquaginta regum Hungáriáé ab anno 819. usque 1806. Pestini. (A kézirat a magy. nemzeti muzeumban).
I)r. Kiss Áron: a nagykőrösi tan. képezde 1872—73 cvi tudó- sítás. - Egyet. Magy. Encycl. V. 443. - Petrik G. Magyarorszag bibliographiája. I. köt. 165. 1. — Szinnyei J. Magy. írok. I. 4 - 4 . --•
•Galgóczy Károly Pestmegye monographiaja 1. r. 52. — Horanyi K.
Nova memoria Hungarorum et Provincialium scnplis editis notorum.
Pars 1. A—C. Pestini. 1792. pag. 270. Balla Lajos monori ref. lelkesz levele. — Ev. ref. egyházunk kurátori számadása 1820—21 évről.
Balla Gergely,
a „Nagy-Kőrösi Krónika" írója, főjegyző és fő- bíró, szül. Nagykőrösön 1710-ben. Atyja szintén Gergely, körösi polgár volt, kit 1708-ban a város védelme közben Peró rácai csaknem ha- lálra vagdaltak, de sebeiből felgyógyulván, még
1743-ban is élt. „A n e m e s és becsületes tanács, hogy példás szenvedéseért méltó jutalomban legyen része: a porciózás alól kivette és holtáig szabadságban kívánta tartani." De hát feledékeny a világ, különösen a hála és áldozatkészség terén! Íme, mit is mondanak az annalesek?
Azonban néhány év múlva porció — adó — és minden terhek hordozása alá kényszerítette."
Az ifjú Balla középiskolai tanulmányainak végeztével a hazai törvények tanulására adván magát, korának szokása szerint, mint patvarista
1730-ban Pozsonyban, 1731—34-ben Bécsben szerzett gyakorlati jogismereteket. Már akkor kezdte gyűjteni mintegy 2000 kötetből álló könyvtárát, melyet magyar, latin, német, francia és olasz nyelvű jelesebb irodalmi munkákból állí- tott össze. Említést érdemlő tény abban az idő- ben, mikor néhány ezer kötet beszerzése még egész vagyont és egy emberi élet minden utánjárá- sát jelentette! 1735-ben Bécsből hazatérvén, szülővárosában előbb mint jegyző, tanácsnok,
1758—72-ig kevés megszakítással mint főbíró és ez állásához kötve, mint ref. főgondnok az egyházi és polgári ügyek intézésében és eme- lésében tevékeny részt vett. Nagy és felemelő hatással lehetett ténykedésére s együttműködésére azon kör, melyet oly férfiak képeztek, mint Mocsy István tanár, utóbb lelkész és esperes, Losonczi István tanár, a Hármas Kistükör írója, Helmeczi István és Csáti Dániel dunamelléki püspökök,
Halász József tanár s később túladunai püspök, ugyancsak városunk derék elűljárói s intelligen- ciája. Családjának Mária Terézia királynő 1760- ban címeres nemesi levelet adott. Halász Zsu- zsánnát vette nőül; fiai : Antal, Pestmegye főmérnöke, Zsigmond és Lászió. Tekintélyes könyvtárát s kéziratainak megmaradt részét fiá- nak, Antalnak unokája, 1852-ben elárvereztette.
A Nagykőrösi Krónikát eredeti kéziratban még 1813-ban látta Balla Károly, a szerző unokája.
De ez elveszett s igy a Krónikát a városi levél- tárban létező újabbkori másolat után tették közzé a kiadók.
Balla Gergely 1774 márc. 3-án halt meg.
Emlékkövét, melyet az akkori öregek az övé- nek tartottak, ezelőtt 60, 70 évvel, sőt néhány évvel ezelőtt is láttuk a korábbi időben még fennállott temetőszíntől délre négy-öt ölnyi tá- volban a földön elterülve, de a betűk vagy jelek már olvashatatlanok voltak rajta. Pár év óta a temető ezen előrésze üzembe vétetvén, az ujabb, méginkább az utókor nyugvóhelyét és emlékkövét sem fogja ismerni.
Munkája: Nagykőrösi Krónika. Irta Balla Gergely. Jegyzetekkel és oklevéltárral kiadták Szabó Károly és Szilágyi Sándor. Kecskemét, 1856. Szilády Károly könyvnyomdája. — Utolsó dátumából 1758-ból következtetve, ez évben, vagy években írhatta B. G. e művét, mely Magyarország, különösebben Nagy-Kőrös törté- nelmére nézve forrásmunkának tekinthető, Köz- vetlenségével, adatainak bőségével s minden oldalra kiterjedő részletességével ez a könyv méltán . áll nagy becsben a történelem búvárai előtt. Nélküle hazánknak a török hódoltság alatti jellegzetes viszonyairól nem bírnánk világos, összefüggő képet.
A Krónika élőbeszédé 11. 1. — Pallas nagy Lexieon II. 537. — Szinnyei J. Magyar írók I. 425. — Nagy Iván: Magyarország csa- ládai I. — Egyet, magy, encyclopadia V. K. I. r. 444. — Nagy- kőrös monographiája 105. 1. — Dl. Kiss Áron a nagykőrösi képezde 1872—73 évi értesítője.
Balla Károly,
B. Gergelynek, a Krónika szerzőjének unokája, költő, az akadémia tagja, (atyja B. Zsigmond) szül.
Nagykőrösön 1792 ápr. 2-án. Főgimnáziumunk törvényeinek aláírt 1806-ban Nanási Fodor Ger- zson rektorságában, vagyis ekkor lett novicius deák, a mostani beosztás szerint VII. gim. oszt.
tanuló; a jogot a pesti egyetemen hallgatta.
1814-től fogva Pestmegyénél hivatalnokoskodott.
1818—48-ig a megyének várkapitánya volt s ezen állásában Földváry Gábor alispán mellett jelentékeny részt vett a nemzeti szinház építé- sében, ennek 1839-ben történt megnyitásáig, melyet Vas Gereben Egy alispán c. művében érdekesen örökített meg. Azután haza jött. Gaz- dálkodni kezdett. Szántott-vetett, de még a lét gondjaival küzdve is napvilágra juttatta nemes
lelkének önzetlenségét, amint az alábbi példa mutatja! Mivel nagyobb arányokban óhajtotta a mezőgazdaságot folytatni, — 1827 - 5 9 - i g a Nagy- kőrös tulajdonát képező pótharasztjai pusztából
1169 hold homokos és buckás részt 32 évre, holdanként évi két ezüst krajcárjával vett, terü- letjavítás és beruházás kikötése mellett, haszon- bérbe ; mely bérlet előnyös és hasznos volt őreá magára, de az volt városunkra nézve is, amennyi- ben a sivatag téreket erdővel és szőlővel telepí- tette be s értékes beruházásokkal bocsátotta vissza a közönségnek. 1848-tól fogva megyei hivataláról leköszönt s a hosszú lejáratú bérlet
3
leteltével, 1859-től fogva további egyezség sze- rint megmaradt az általa épített majorban, hol mező- és közgazdasági tanulmányokra s különösen meteorologiára és időjóslásra is adta magát, mely észleletei Berlinben és London- ban is figyelmet keltettek s ily tartalmú cikke- ket közölt a lapokban 1868-ig. Szaktanulmányait s irodalmi műveit méltánylandó 1839-ben a m.
tud. akadémia levelező tagjává választotta; azon- ban meteorologiai művét ismételt átdolgozás után sem adta ki. A pótharaszti puszta tuskulánu- mában igy szolgált egyszerre Ceresnek és Apol- lónak, igy szerzett dicsőséget a művelt külföld előtt tiszamenti szülőföldjének egy olyan tudo- mányág alapos és önálló művelésével, melynek hazánkban egyik úttörője volt. Nemzeti szem- pontból csak sajnálhatjuk, hogy művét még eddig nem adták ki. Dr. Kiss Áron ezzel jellemzi:
igazi jó körösi ember; Maecenas és tudós egy személyben. Igazolva látjuk ezt azon ténye által is, hogy 1826—28 években 80 pforintot aján- dékozott iskolánk részére.
Éltesebb korában hallása megnehezedett, de szellemének frisseségét magas kora sem törhette meg. Meghalt 1873 máj. 16-án Pótharasztján a maga által épített majorban s az ennek háta megett levő dombon temettetett el; sírját Nagykőrös városa 1882-ben Ádám László polgármestersége alatt emlékkővel látta el s ennek gondozását bérszerződésileg az ezen majorrész bérlőinek folytonosan kötelességéve teszi.
Munkái: 1. Zsebtűkör. Pest. 1825. — 2.
Hősregék a magyar előidőkből. U. o. 1826. Tar- talma versekben : Salamon tornya. — Regéc. — Kékkő. — Csővár. — Nána. — Leányvár. — 3. A Kémlő c. gazdasági, ipar és kereskedelmi lapot szerkesztette 1836—37. — 4. Vélemény a bün- tetésmód javítása iránt két éven át. U. o. 1841.
— 5. Rhapsodia. Szűrös elmefuttatás a dupla- movítikában. U. o. 1865. Ez utóbbit főgimn.
dísztermünkben nagyközönség előtt olvasta fel.
Ezeken kívül a 20 és 30-as évek szépirodalmi zsebkönyveibe, p. o. Aurora, Hebe, Urania, Aspasia, stb. számos verses s egyéb lapokban ismeretterjesztő czikkeket írt.
Dr. Kiss Áron tan. képezde Tudósítása 1872—73 5. 1. Ferenczy Jakab és Danielik József Magyar írók életrajzgyűjteménye. 17. Pallas Lex. II. k. 537. 1. — Szinnyei J. Magy. írók. I. 427. 1. — Petrik J.
Magy. orsz. bibliographiája. í.köt. 166. 1.— Nagykőrösi monographia.
125. 1. — Egyh. kúrátori számadások.
Ballagi Károly,
tanár, kir. tanfelügyelő, kir. tanácsos, szül. Buj községben, Szabolcsmegyében 1824 ápr. 24-én szegénysorsú izraelita szüléktől. Vallását nagy- hírű bátyjával, Dr. Ballagi Mórral együtt megvál- toztatta s a református egyházba tért át. Tanulói pályáján is bátyja segítette és irányította. Közép- iskoláit Tarczy Lajos nagyhírű tanárának párt- fogásával Pápán, — a jogot Török Pál pesti lelkész, később püspök ajánlatára Péczely József történelmi és klasszika literatúrai tanár jóakara-
tából Debrecenben, hol a harmadévesek közé 1844 nov. 3-án iratkozott be, és a pesti egyete- men végezte, és Aradra ment nevelőnek. Itt érte a szabadságharc kitörése, mely hevülékeny lelkét egész erővel megragadta. Beállt a honvédek közé s végigküzdötte mind a dicsőséges csatákat.
Vitézsége a főhadnagyi rangra emelte. Már ezen kitüntetés birtokában vett részt Buda ostromá- ban, hol karját átlőtték. Az elnyomatás szomorú napjaiban neki is bujdokolni kellett. Igénytelen állás védőpaizsa alá rejtőzködött hát, nevelő lett Pesten s mint segédtanár működött az ágost.
hitv. evang. gimnáziumban; 1852-ben rendes tanárnak választották a kecskeméti ref. gimná- ziumhoz, melynek később, miután tanárai: Ober- nyik Károly, Szilágyi Sándor és Losonczy László a már ekkor nyilvánossá lett nagykőrösi főgim- náziumhoz hivattak, igazgatója is lett.
1856-ban Weiss János helyett, aki Mento- vich Ferencnek a marosvásárhelyi gimnaziumba távozásával a természettant vette át, a nagykő- rösi főgimnáziumhoz hívta meg a dunamelléki ref. egyházkerület az általa fentartott nfmct nyelv és irodalom tanszékére. 1860-ban az egy- házkerület a nagykőrösi egyházzal közösen újra- szervezvén a kebelbeli tanítóképző intézetet, Ballagi Károlyt ide tette át. A képezdénél 1869-ig maradt. Ekkor került a sor a 67-es kiegyezés folytán szabaddá lett alkotmányos magyar állam testének kiépítésében a tanfelügyelőségek felállí- tására. Ballagi is szélesebb körű tevékenységre vágyott. Tehetségét s már ekkor élénk irodalmi
munkásságát méltányolva, Vasmegye másodtan- felügyelőjévé, 1870 jun. 20-án pedig Sopron- és Mosonmegye első tanfelügyelőjévé, egyszers- mind kir. tanácsossá nevezte ki a király. 1880- ban Borsodmegyébe tétetett. Meghalt 1888 nov.
21-én Miskolcon. Egyike Kőrös legtermékenyebb tankönyvíróinak, bár felsorolt müvei csak rész- ben készültek itt.
Munkái: 1. Német nyelvtan. Pest. 1848—
1887-ig 13 kiadástért. 2. Arany-bánya. Képes A B C (Batizfalvi Istvánnal együtt). U. o. 1852.
2. kiadás 1860. — 3. Német olvasókönyv: közép és alreáliskolák számára. U. o. 1853. 5 kiadást ért. — 4. Regék és elbeszélések. U. o. 1855.
(Egy nagykőrösi név alatt). — 5. Magyar fela- datok a német nyelv gyakorlására. U. o. 1857. 2.
kiadás 1861. — 6. Geschichte Ungarns für Volkschulen. U. o. 1862. — 7. Magyarország története. U. o. 1861. 2. kiadás 1865. Nagy Lászlóval együtt, — 1887-ig 23 kiadást ért. — 8. Magyarország és Erdély története izr. népiskolák számára. 1862 és 63. —9. Német olvasmányok a gimnáziumok számára Dr. Lengyel Dániel és
Dúzs Sándorral együtt. — 10. Der ungarische Sprachmeister. 1864 és 68. — 11. Szerkesztette a nagykőrösi naptárt 1861. évre. Pest. 1860 — s 12. az Iparosok naptárát 1865. évre. Buda.
1864.
Nagykőrösi főgimnázium története 218.
magy. Athenas 13. — Pallas Lexic. II 599. — írók. I. k. 437. 1.
— Sz. Kiss K. Uj Szinnyei J. Magyar
38 BALOGH MIHÁLY
Balogh Mihály,
főgimn. igazgatótanár, szül. 1777 aug. 25-én, Ér Semlyénben, Biharmegyében polgárirendű csa- ládból. Istentől nyert tehetsége a tudományos életpályára predestinálta. Debrecenbe ment hát, hogy ott a jóságos Alma mater védőszárnyai alatt szegénysége dacára is haladhasson. Törek- véseit siker koronázta. A fejlődő gyermek olyan szorgalommal tanult, hogy már 1798 ápril 24-én
„subscriblálhatott", 1804/1805 és 1805/1806- ban a szintakt, és retorika klassis preceptora volt; ezután a karcagi iskolába ment rektornak.
Körösi tanárságra Budai Ézsaiás ajánlotta. Aki is — anyakönyvi bejegyzéseink szerint — „hi- vatalunkat elfogadván hazájafelé való útját felénk vette s nálunk tartózkodik." Az enciklopédikus cursusnak 1808-ban életbeléptetése tette szük- ségessé az ő tanári székének felállítását, mely itt, miután a gazdasági tanáriszéknek s ezzel karöltve a „mesterképző intézetnek" (ma képezde) szervezését a nagykőrösi ref. egyház és duna- melléki egyházkerület vállvetve elhatározta, 1833- ig volt érvényben; 1814 nov. 26-án N. Fodor Gerzsonnak egyházkerületi főjegyzővé (Generalis nótárius) és 1815-ben helybeli lelkészszé válasz- tása után „egyes akarattal rektor profeszszorrá tevődött", — 1815-ben papi cenzorrá választá a dunamelléki egyházkerület. A bölcsészet, hit- tan, történelem és klaszsz. filológia terén nagy tudással rendelkezett, egyszersmind költői haj-
lamu s játszi kedélyű férfiú volt. A halotti búcsúztatók készítése az ő tanszékéhez levén kötve, azokban nagy sikereket ért el s^ hírt szerzett magának a ref. gyülekezet kebelében.
Mint Csokonainak kortársa és bámulója, utá- nozni próbálta őt s írt alkalmi költeményeket s több iskolai színdarabot is tanítványai számára, melyeknek egyes kifejezései s vonatkozásai nemcsak korában, hanem ma is visszhangoznak népünk ajkain s magunkon hordják a mult század első évtizedeinek jellegét. Ilyenek főleg, azon költeményei, melyekben az „új módit", a tisztes magyar öltönynek és ősi szokásoknak elhanyagolását ostorozza.
Meghalt 1836 november 27-én. Tanszékét ideiglenesen kiváló tehetségű fia, Antal töltötte be, ki ügyvéd volt. Könyvtárát a család a fő- gimnáziumnak ajándékozta.
Egyes költői művei közölvék az 1861. ki- adott Nagykőrösi naptárban s a főgimn. törté-
n e t é b e n ; azon versei, melyeket a nagykőrösi
gimn. ifjúság 1830 február 12-en harmóniával énekelt a templomban Ferencz királyunk szüle- tésnapján a könyörgés előtt s után, szintén nap- világot láttak.
Munkája: Poétái Koszorú, melyet néhai H. Kováts József urnák tett utolsó tisztesség- tételekor a Nagykőrösi reformátusok temető kertjében kimutatott és a boldogult úr emlé- keztető oszlopára tett oct. 12-én 1830. eszt.
(4. r.) Pest 1830. Nyom. P. Trattner J. M. és Károlyi J. (Csapai Péter, Fodor Gerzson és Polgár
40 BARSY LÁSZLÓ ENDRE
Mihály beszédével együtt). Több búcsúztatója másolatban megvan Ádám Gerzson gyűjteményei között.
Nagykőrösi főgimn. története 104. — M. orsz. bibliographiája.
Petiik G. I. köt. 172. lap. Ref. egyh. jegyzőkönyv.
Barsy László Endre,
ref. lelkész, született 1870 április 13. Vaálon, Fehérmegyében. A középiskolát részint Tatán
— hol az 1— 1J1. tanévet töltötte, — részint Nagy- kőrösön végezte. Majd Budapestre ment, hogy a papi pályára képezze ki magát s ott lelkész- képesítő vizsgálatot tett 1893-ban. Tanulmányai végeztével a gyakorlati lelkészség mezején kez- dett munkálkodni, segédlelkész volt Jász Kiséren, Kecskeméten, Nagy Szokolyon és Nagy Kőrösön';
1899-ben helyet'es, 1902-ben rendes lelkészszé választotta a jcrószben az ő buzgó működése folytán keletkezett szabadkai egyház. Jelenleg is ott működik.
Főleg a hírlapokban fejtett ki tevékeny írói munkásságot. Körösi működése alatt is számos cikket, közleményt és verset irt.
Munkája: Ä vallástanítás módszertana az elemi iskolában. Nem reform, felekezeti tanító- és tanítónőképző intézetek ev ref. növendékei számára. Szabadka. 1903. — Cikkei jelentek meg: a Közérdek nagykőrösi hetilap-ban 1897/98.
— a Nagykőrösi Újságban; munkatársa volt a Függetlenség napi és Szövétnek egyházi irányú heti lapnak. — Tar Gábor históriája c. költői
elbeszélése a Koszorú 1899-ik évfolyamában, a Nazarenus c. prózai elbeszélése is ugyanott je- lent meg.
Saját cletadatai után.
Báthory Gábor,
ref. lelkész és h. püspök, szül. Pesten 1798 jan. 27-én. Atyja idősb 13. Gábor, dunamelléki püspök, a pesti ref. egyház ujjáteremtője, anyja Hajós Éva volt. Tanulmányait Pesten, atyja felügyelete alatt kezdette meg, majd 1812—20-ig Debrecenben folytai ta, hol a különben is szép tehetségű ifjút már csak püspök-atyjára való tekintetből is, Budai Essaiás. Péczeli József, Sárvári Pál, Eresei Dániel s több tekintélyes tanár s az egyház más oszlopos férfiai különö- sebb figyelmökre méltatták ; kollégiumi könyv- tárnok s 1819/20-ig az első éves humanisták préceptora lett. Lelkészi vizsgálatának Pesten
1821. letétele után 1823-ban külföldi akadémiákra kivánt menni; de a Metternich-féle rendszer, mely a nemzetet minden szellemi haladástól elakarta zárni, annyira korlátozta ref. egyházunk törekvő, eszes fiatalságát a műveltebb külföld látogatásában, tanulmányuknak a nyugoteurópai vezető eszmék, gondolatok általi bővíthetésében, hogy Báthory sem mehetett Bécsnél tovább.
Nem engedték Németországba, vissza kellett hát jönnie. Ezt az évet azután atyja oldalánál töl-
tötte s hittani és klasszikai ismereteit gyarapí- totta, mig 1823 végén lelkészszé avatták s azonnal dunaszentgyörgyi, majd 1824—1836-ig fülöpszállási, 1835-ben pedig N. Fodor Gerzson után nagykőrösi első lelkész lett s maradt 1860-ig.
Lelkészi minőségében az egyház által nyújtható kitüntetések, illetve szolgálatok minden fokozatán gyorsan haladt előre. Az egyházi kitüntetések mellett a polgári életben is kiemelkedett, ainenv- nyiben Pest, Bihar és . Békés vármegye tábla- bírósággal tisztelte meg. 1830-ban Pozsonyban a református rendek diétái papja, — 1836-ban a kecskeméti egyházmegyének főesperese, — 1842-ben a dunamelléki egyházkerületnek al-,
— 1847-ben főjegyzője, — 1854-ben, azon kor viszonyai között nem lehetvén a reformátusok- nak püspököt választaniok, Polgár Mihály püspök halála után, mint az egyházkerület hivatal sze- rint legidősb esperese, helyettes püspök lett, amelyről 1859 december havában, a szeptember
1-én kiadott pátens hullámverése miatt, lemon- dott. — 1860 ápr. 30-án csász. királyi miniszteri tanácsosnak neveztetvén ki. a nagykőrösi pap- ságtól is —, híveinek s az egyház elöljáróinak érzékeny sajnálatára, visszalépett s Bécsbe költö- zött. Miután a magyarországi protestáns egy- házak 1860 május 15-én visszanyerték autonom jogaikat, 1861 szeptember 2-án Báthory Gábor
nyugalomba helyeztetett, a mikor is Budán lakott, a tudományokkal s főként a latin klasszikusokkal és latin dolgozatokkal foglalkozván; ugyanott halt is meg 1872 nov. 2-án.
