HUNGÁRIÁÉ HISTORICA

MONUMENTA

H U N G Á R I Á É H I S T O R I C A

D I P L O M A T A R I A .

MONUMENTA HUNGÁRIÁÉ HISTORICA.

MAGYAR

TÖRTÉNELMI EMLÉKEK.

KIADJA

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA.

ELSŐ OSZTÁLY.

O K M Á N Y T Á R A K .

XXXI. KÖTET.

B U D A P E S T , 1 9 0 2 .

HORNYÁNSZKY VIKTOR CS- É S KIR. U D V . KÖNYVNYOMDÁJA -

CODEX DIPLOMATICUS PARTIUM REGNO HUNGÁRIÁÉ ADNEXARUM.

MAGYARORSZÁG

MELLÉKTARTOMÁNYAINAK O K L E V É L T Á R A .

ELSŐ KÖTET.

A HORVÁT VÉGHELYEK OKLEVÉLTÁRA.

I. KÖTET. 1490—1527.

A M. T U D . AKADÉMIA TÖRTÉNELMI BIZOTTSÁGA MEGBÍZÁSÁBÓL

SZERKESZTETTÉK

THALLÓCZY LAJOS ÉS HODINKA ANTAL.

EGY TÉRKÉPPEL.

1903.

BEVEZETÉS.

A «Magyarország melléktartományainak oklevéltára (Codex diplomaticus partium regno Hungáriáé adnexarum)»

ezimű sorozatot «A horvát véghelyek oklevéltára», illetve annak jelen 1-ső kötete nyitja meg.

A horvát véghelyek oklevéltárának czélja és föladata lehetőleg mindazt az okleveles anyagot összefoglalni, a mely a XVI. századbeli osztrák hatóságoktól «régi»-nek nevezett horvát véghely-vidék (altcrabatische grenze vagy ortflecken) k e l e t k e z é s é r e és 1578-ig terjedő legrégibb múltjára vonatkozik.

Jóllehet ezen munkálatunk tárgya első pillanatra tel- jesen idegennek vagy a magyar történet érdekkörétől leg- alább is messzefekvőnek látszik, mindamellett meggyőző- désíink szerint nemcsak a magyar történetirodalom egyik régóta érzett hiányát pótoljuk, hanem ennek a révén a horvát és az osztrák történetírásnak is szolgálatot teszünk vele.

Ez a kérdés, a horvát véghelyek keletkezése és leg- régibb múltja, ugyanis egyformán érintvén a magyar, a horvát és az osztrák történetet,¹ mind a hármat egyaránt

1 Mint a törököktől nemcsak fenyegetett, hanem sokszor (1. alább a XLVII. 1.) föl is dúlt osztrák tartományok (Niederösterr. lender, főleg Krajna, Karinthia és Isztria) oltalmára létesített végvárrendszer első sorban ter- mészetesen az osztrák, s mint katonai intézmény, főleg az osztrák hadi történet körébe vág. Nem kevésbbé fontos azonban a horvát történet szempontjából is, mint olyan terület, melyet tisztán osztrák érdekek szol- gálatára részben horvátoklakta szlavóniai földből, részben magából Hor- vátországból szakítottak ki. S végül a magyar történetre nézve sem lehet közömbös és érdektelen, már csak azért sem, mert ez a terület tulajdon- képen a magyar szent korona alá tartozott. Zengg város lakói 1527 jun.

20-n kiállított eskülevelükben, a melyben I. Ferdinándnak, mint magyar királynak hűséget fogadnak, egyenesen ki is mondják ezt (Nos judices

VI

érdekli is. Érezte is mind a három e véghelyek keletkezése és első századbeli múltja ismeretének a s z ü k s é g é t , még pedig régóta (s tegyük hozzá mindjárt, érzi még ma is), a mennyiben ez az osztrák örökös tartományokat 1469 óta mind gyakrabban pusztító törökök ellen való védelemre a magyar szent koronához tartozó horvátoklakta földből ki- hasított véghely-vidék Ferdinánd fhgnek a magyar trónra lépése óta lassan bár, de annyi és oly gyökeres szervezésen és mélyreható változáson ment át, a míg az 1872-ben föl- oszlatott nemzeti határőrség kifejlődött belőle, hogy e katonai intézménynek a keletkezéséről és az 1578-ig történt foko- zatos fejlődéséről már a XVIII-ik század első felében még maguknak az intézmény élén álló katonai hatóságoknak sem volt biztos tudomásuk.

Világosan látható ez már Heister altábornagy 1717-ben III. Károly királyhoz intézett emlékiratából is, a melyben a varazsdi generalatust annyira Összezavarja, vagy jobban mondva, azonosítja az oláh határőrséggel (Wallachische nation), hogy ennek a kiváltságaiból magyarázza ki amannak a szükséges voltát.¹ 1737-ben pedig ennek a zavargó varazsdi

ordinarii civitatis Segniae sacrae coronae Hungáriáé subjectae), kikötvén^

hogy Ferdinánd őket a magyar szent koronától soha el ne idegenítse.

( . . . quod sua invictissima regia matas temporibus futuris nunquam civitatem hanc Segniensem e potestate regni Hungáriáé et sacrae coronae alienare, tradere et abdicare et alicui alio dare possit, nisi sub regno et sacra corona Hungarica . . . tenere et conservare possit et valeat . . . L. alább 1527 jun. 20., 682. 1 , DXXXIV. sz. a.) — A bihácsiak eskü- levelét nem sikerült megtalálni, csak Ferdinándnak erre adott válasza van meg. (L. alább 704.1., DLI. sz. a.) Ferdinánd úgy ebben, mint a zenggiek- nek adott válaszában (L. alább 1527 jul. 27., 699. 1., DXLVI. sz. a.) magyar királyi jogának még az említését is föltűnően kerüli.

1 «Die Verträge . . . die in Archiven liegen,") wurden von allen

*) Erre azt jegyzi meg Vanicek : «Ich habe nur das v. J. 1538, sowie das von Sichelburg vorgefunden. Sie müssen höchstens im Archiv des RKMs. liegen», — ezt pedig módjában lett volna 'átnézni, azonfölül nem vette észre, hogy Heister önmagát czáfolva azt mondja tovább : «es (t. i. d. Volk) achtet dieselben so hoch, dass es sie wie ein Heiligthum in den Händen ihrer Bischöfe verwahrt und ohne die grösste Feierlich- keit niemals eröffnet.» A. köv. 1. i. m. 169. 1.

VII

generalatusnak a lecsöndesítésére kiküldött József Frigyes Vilmos szász-hildburghauseni herczeg tábornagy, hogy meg- bízatását annál alaposabban keresztülvihesse, s z ü k s é - g e s n e k látta, fölvilágosítást szerezni a határőrvidék keletke- zéséről és végére járni, minő volt a határőrvidék ősi szer- vezete, honnét származtak a határőrök első kiváltságai, mi volt a kötelességük és miben állott a szolgálatuk?» ¹ Meg is kisérlette a feleletet e kérdésekre, «a mennyire —úgymond — hivatalos iratokból, hitelre méltó írókból és egyéb megbíz-

Röm. Ksn. bestätigt», mondja Heister ez emlékiratban, mire Károly uta- sítja: «Damit man aber von den berührten Privilegien genau unterrichtet und sie auch gewissenhaft gehandhabt werden, so wird er, H. Gr., solche entweder in orginali, oder in einer beglaubigten Abschrift an den Hof- kriegsrath einzuschicken haben.»**) Vanicek, Specialgeschichted. Militärgr.

I. 169. és 173. 11. Megjegyzendő, hogy Lopasió Radoszláv [Spomenici Hrvatske Krajine, I. köt. Előszó, VII. 1., — a Mon. Slav, merid. 15. köt.

— ] a KHL. Schriftenarchiv osztályának k é z i r a t a i (rukopise) közt Heisternek k é t művét említi, u. m. 3) alatt «Heister Graf F. M., Vorschlag zur Translocation der Warazdiner Gräntze» és 4) alatt «Heister Graf F. M., Errichtung eines neuen Generalats in Kroatien. 1712.» Vanicekből nem vehető ki tisztán, melyiket érti a kettő közül.

**) Erre meg az a Vanicek megjegyzése : «Ich habe sie in keinem der 3 untersuchten Archive vorgefunden». 1. m. 173. 1. Micsoda 3 levéltárt ért és nézett át, nem vehető ki világosan, a mennyiben erről az előszóban csak annyit mond, hogy «Zu Quellen dienten mir: Acten . . . aus den Archiven der ehemaligen Grenz-Generalcommanden zu Agram, Peter- wardein und Temesvár», — I. m., Vorwort, VIII. 1. — de művében ezen 3 levéltárból egyetlen ilyen XVI. századi Vertragot sem hoz föl, sőt Vaniceket erre nézve összehasonlítva Lopasiccsal, a ki a zágrábi Generalcommando levéltárát szintén átnézte (1. i. h.), arra a meggyőző- désre jutunk, hogy e 3 levéltár anyaga nem is nyúlik vissza a XVI.

századba.

1 «Hierinnen desto gründlicher verfahren zu können, ist nöthig gewesen, eine hauptidea von dem ersten ursprung dieser gräntzen . . . sich zu informiren und auf den grund zu kommen, woher die gränitzer privilegia entsprossen und worin ihre dienste und obligenheiten bestan- den, wie die erste granitzeinrichtung beschaffen gewesen und woher die Verpflegung des kriegsstaats genommen, was vor hauptänderungen darin vorgegangen . . . wie important und von grosser consequenz diese gra- nitzen seind . . . » A hg. jelentése a haditanácshoz, Bécs, 1737 márez. 7.

Lopásié i. m., 20. k. 351. 1.

VIII

ható forrásokból egyáltalán lehetséges volt» ¹ úgy, hogy voltaképen ő a végvidék legrégibb történetírója, bár a föl- vetett kérdéseket minden igyekezete mellett sem sikerült megoldania; a minthogy nem is sikerülhetett, mert, a mint mondja, az említett forrásokon kívül semmi egyéb anyag nem állott a rendelkezésére. Különösen az oklevelek hiányát emeli ki. «Sajnos, krónikákat vagy okiratokat az ottani generalatusnál vagy egyáltalán meg sem őriztek, vagy pedig ha voltak, az előbbi parancsnokok alatt elvesztek, legalább a tábornoki hivatalban semmiféle levéltár sincs, a hadbiztos- ság és a hadbíróság pedig mentegetődznek, hogy az okle- velek, jegyzőkönyvek és egyéb iratok, a melyekből időrend- ben összeállított teljes és tökéletes tájékozódás szerezhető lett volna, véletlenül elégtek»," — panaszolja már akkor.

Jórészt az okleveles anyag ezen már olyan régen érzett és fölpanaszolt h i á n y á n a k kell aztán tulajdoníta- nunk, hogy 1737-től 1872-ig, a határőrség megszűntéig, a végvidék t ö r t é n e t é r ő l egyáltalán semmiféle munka sem jelent meg, még katonai részről sem, pedig ez intéz- mény fönnállása idején csakis ők juthattak hozzá a had- ügyi iratokhoz.

Igaz, hogy a katonák legalább a hivatalos iratoknak e hiányán iparkodtak segíteni, a mennyiben néhány hivatalos állásánál úgy, mint tekintélyénél fogva illetékes katonai fér- fiú megkisérlette ezen iratokat összegyűjteni, de ezen igye- kezetnek a véghelyek k e 1 e t k e z é s é ről és első száza- dáról (1527-től 1578-ig, sőt 1600-ig) azaz éppen a legfon-

1 «Soviel man . . . aus bewährten urkunden, glaubwürdigen ge- schichtsschreibern und andern zuverlässigen nachrichten in erfahrung . . . zusammenbringen können.» U. o.

3 «Es sind zwar leider in dasigem generalat einige annales und documenta entweder nie aufgehoben oder durch nachlässigkeit der vor- zeitigen commandanten verlohren worden, wenigstens findet sich bei der general-ambts-verwaltung kein arcliiv und bei dem commissariat- und auditorial-ambt entschuldigt man sich, dass durch unvermuthet entstan- dene feuersbrunst verschiedene documenta, protocolla und andere schrift- liche urkunden von den flammen verzehret worden, woraus die meiste und vollkommendste information in einer zusammenhangenden serie chro- nologica wäre zu entnehmen gewesen.» A hg. id. jelt. u. o.

IX

tosabb korszakáról szóló iratokat illetőleg nem volt és nem is lehetett valami nagy eredménye. Mert az illetők, már akár mivel katonák voltak, akár pedig inkább talán mivel a határőrségnek mint katonai intézménynek a múltjára vo- natkozó iratokat leginkább vagy csakis a hadügyi levéltár- ban remélhettek, leginkább vagy csakis erre a levéltárra szorítkoztak, ennek az iratai azonban csakis a hadügyi ta- nácsnak (Hofkriegsrath) 1556-ban történt fölállításával, illetve az 1566—1600. évekből valók jobbára elveszvén, csakis a XVII. századdal kezdődnek. Sőt ezen XVII. és következő századokbeli iratokból is csak a véghelyek k é s ő b b i törté- netére vonatkozó okleveles anyagot állíthatták volna össze, de az is csak akkor sikerült volna czélszerűen, ha egyik a másiknak a gyűjteményét folytatta és kiegészítette volna. Ők azonban egymástól függetlenül járván el, azonkívül, hogy mindannyian elölről kezdték a gyűjtést, csak azt érték el, hogy ez iratok ugyanannyi felé szakadtak azaz még jobban szétdarabolódtak és így szétszóródva valószínűleg el is kal- lódtak.¹

Ez a másik sajnálatos körülmény, az iratoknak kato- nai részről megkísértett, de öntudatosan keresztül nem vitt

1 így pl. Lopasic említi, hogy 1805-ben Károly fhg. kezdeménye- zésére az akkori hadügyi lvtárban összeállítottak egy csomag iratot (sbirka Kfajiskih spisa) «über Einrichtung, Organisation und Administration der Karlstädter und Warasdiner Grenze vom Jahre 1547», a melynek ma (1884-ben) — úgymond — csak a czímjegyzéke (Verzeichniss) van meg.

(U toj sbirci nalazili su se g l a v n i spisi, ticuc'i se p r v o g a uredjenja i razvitka Krajine . . . ali je tim spisom valjda ponajvise vec i nestalo traga). I. m., VIII. 1. — Vanicek is említ, még pedig nem kevesebb, mint 4 effajta gyűjteményt, ú. m.: 1. Der mit Acten belegte Beitrag des Hzs. v.

Hildburghausen (ezt az idézeteiben ekként czímezi: «Beitrag zur Karl- städter und Warasdiner Grenzeverfassung» mit Acten-Beilagen fi m. 41.1.

1. jegyz.j, míg Lopásié a KHL. Schriftenarchiv [ma Abtheilung] osztályá- ban levő kéziratok között 6-ikul említi : Friedrich v. Sachsen-Hildb.,

«Geschichte der Warasdiner und Karlstädter Grenz-Verfassung,» közelebb- ről nem ismertetett művét |i. h. VII 1.] ; vájjon a Hildb hg. ugyanazon művét érti a két író?); 2. Hauer's aus Acten geschöpfte «Kurze Ueber- sicht der Systemalverordnungen; 3. Der Actennachlass des Ehzs. Ludwig vom J. 1807, s végül 4. vier Foliobände von chronologischen Acten- extracten. I. m VIII—IX. 11.

X

összegyűjtése s az összegyűjtött anyagnak ilyetén e l k a l l ó - d á s a volt megint annak az oka, hogy a véghelyek törté- netével a határőrség föloszlatása után (1872) sem foglalkoz- tak alaposabban.

E két oknak, az okleveles anyag hiányának és az összegyűjtött iratok szétforgácsolódásának kell tulajdoní- tanunk azt a föltűnő tényt, hogy a horvát végek múltjára vonatkozó okleveles anyagnak a publikálása terén mind- máig csak az első kísérlet történt meg, a történetük pedig a régóta s három irodalomban is érzett szükség és érdek daczára egyikben sincsen kellőképen megírva.¹

Alapvető munka ugyan volna már, Vanicek F. nyug.

gymn. ig. 1—4 vaskos kötetben megjelent m ű v e / de aztán voltaképen ebből az egyetlenegyből is áll a véghely-vidék egész irodalma.3 Mint afféle, a határőrvidék megszüntetése után mintegy-a levitézlett intézménynek irodalmi emlékeze- téül a hadügyi minisztérium megrendelésére készült mun- kálatnak az a baja, hogy más hordta össze a hozzávaló anyagot s más dolgozta föl. Vanicek nem is tudta mit, hol és honnan kellene vagy kellett volna keresnie és előszednie.

Ezt elvégezték helyette mások s ő csak ennek a már elő- készített anyagnak a földolgozására vállalkozott. El is végezte derekasan, a mennyiben az egyes iratcsomók kivonatait régi kincstári szellemben és modorban összeállítá. Az nem ís egészen az ő hibája, hogy a hadügyi levéltárnak kezébe nyomott anyaga éppen a XVI. századot illetőleg rendkívül hézagos és hiányos levén, a véghelyeknek éppen a keletke-

1 A horvát véghelyekről már eddig is frtak egyet-mást, — írja Lopásié — de az eddig megjelent művek éppen nem alaposak (O hrvatskoj Krajiní . . . vec je do sada kojesta pisano, ali svi dosadanji tiskom izasli spisi nisu predmeta dovoljno i sustavno izcrpili.) Spomenici, előszó. E2t a régebbi irodalmat osztr. részről 1. Bidermann-nak alább, az LIX. 1. id.

m., u. a. Mittheil. u. a. kőt 47., 48. 11., magyar részről Orthmayr- Ortvay T., «A horv.-szlav.-magy. határŐrvid.» Temesvár, 1871. 8°.

2 Specialgeschichte der Militärgrenze. 1—4 kot., Bécs, 1872. 8°.

3 Mert Schwicker munkáját, Die Geschichte der öst. Militärgrenze, Budapest, 1883, 8^B, nem tekintjük számbavehetőnek. V. ö. Ballagi A.

a munka értékét fölülhaladó bírálatát, Századok, 1884, 52 s köv. 11.

XI

zéséről és első századáról csak igen rövid vázlatot adhatott.1

Erről a hibájáról ő maga is panaszkodik, de ez az arány- talanság, illetve hiányosság még kisebb baj. Nagyobb és végzetesebb, hogy még az is, a mit ezen az 1—81. oldalon összeír, jobbára teljesen hamis, hibás, a történeti igazságnak meg nem felelő. Különösen a véghelyvidék keletkezéséről mond hamis véleményt, a melyet, sajnos, a tudományos világ mégis elfogadott.² A Vanicek-féle Specialgeschichte der Militärgrenze ezenfölül minden terjedelmessége és az akkori inkább buzgó, mint tudományos készültségi! katonák által összeállított és Vanicektől minduntalan idézett nagy apparatus mellett is olyan filius ante patrem-féle szülött, a mennyiben a véghelyek múltjára vonatkozó anyag kiadása csak ennek a megjelenése után kezdődött.

1883-ban t. i. a horvát orsz. kormány a horvát vég- hely-vidék keletkezése óta uszkókokkal benépesített s Kraj- nához csatolt sichelburgi (zsumberáki) kerület visszacsato- lásának a kérdését, illetve ennek történeti alapon való ki- mutatását néhai Lopaáic R., a délszláv akadémia tudós tagjára bízta. Lopásié az eléje tűzött kérdés anyagának a kutatását a zágrábi helyi levéltárak átvizsgálása után egész helyesen Gráczban a T(artományi) L.-ban (Stajermär- kisches Landesarchiv) és Bécsben a K(özös) H(adügyi) L.- és a KP(énzügyi)L.-ban folytatta. Búvárkodásai ered- ményét a délszláv Akadémia „Monumenta"-iban és „Sta- tine "-iben hozta nyilvánosságra, még pedig a KHL. anya- gát, a melyet a gráczi TL., a zágrábi TL., E(rseki) L., K(áptalani) L., A(kadémiai) L. és a hadtestparancsnoksági L., továbbá saját gazdag magángyűjteményének egyes darabjaival és a bécsi cs. kir. udv. könyvtár néhány kéz-

1 Milyen e vázlat, már csak abból is megítélhető, hogy a vég- helyek keletkezésével a «Vorzeit» czímű 1—22 oldalra terjedő résznek is csak egy igen rövidke czikkelyében, XVI. századbeli történetével pedig az 1—81. 11. végez, holott a XVII. század elejétől a határőrvidék föloszlatásáig terjedő múltjáról 4 vaskos kötetet ír össze.

- Vani'ek ezen téves állításaira alább (1. az LVIII. 1.) vissza kell tér- nünk, hogy téves voltukat kimutassuk, azért fölöslegesnek tartottuk itten bővebben foglalkozni velük.

XII

iratából másolt irattal megtoldott ( . . . kod ratnoga mi- nistarstva u Betű, odakle povadih vecinu priobcenih spisa . . . Za podpunu moje publikacije dodao sam jos neko- liko komada, izpisanih iz tajnoga dvorskoga arhiva, iz sbirke ces. bibliotéke u Becu . . . Napokon prilozih jos nekoliko komada iz zem. archiva u Zagrebu i u Gradcu, zatim íz arhiva nadbiskupskoga i kaptolskoga, te arhiva generalkomande u Zagrebu, pa í iz sbirke pisáma jugosl.

akademije, cemu joste dodah dosta spisa iz svoje vlastite sbirke . . . i. h. V. és VII. 11.) «Spomenici Hrvatske krajine»

(A horvát végvidék emlékei) czímen a Mon. Slav, mer., XV.

és XX. köteteiben; a gráczi TL. iratait «Prilozi za poviest Hrvatske XVI. i XVII. vieka iz stajerskoga zem. arhiva u Gradcu» (Adalékok Horvátország XVI. és XVII. száz. tör- ténetéhez a gráczi tart. levéltárból) czímen a Starine XVII.

és XIX. köteteiben ; és végül a bécsi KPL.-ban talált 39 ok- levelet a «Spomenici» függeléke gyanánt a Mon. XX. köte- tében adta át a közhasználatnak. (Posljedak moga potra- zivanja u . . stajerskom zem. arhivu priobcujem u «Stari- nah>, docim ovdje . . . donosim . . . gr adje . . . . iz sbirke shisbenih akata, bto ih hrani c. k. ratno ministarstvo u Been, i. h. V. 1.) Lopasicí ezen 3, illetve 2 oklevélgyűjte- ménye távolról sem egyforma értékű munkálat, sőt még az egyedül számbajöhető «Spemenici»-nek is — mert a «Pri- lozi» csak regesztákat hoz — jóval alább kell szállítanunk az értékét annál, melyet neki czíme után tulajdonítanunk kellene. Lopásié a horvátok legjobb monographusává nőtte ki magát. Volt érzéke a jog és a gazdaságtörténeti momen- tumok iránt is, de nem volt meg benne a kellő fegyelmezettség, a minek következtében két súlyos hibát követett el. A KPL>ban ráakadt az egykori belső-ausztriai (Innerösterreich) vagy gráczi hadi tanács iratainak «Croatica» és «Vindica» jelzet alá foglalt maradványaira, s ezt a kezébe esett anyagot aztán minde- nestől piaezra dobta, mielőtt a tárgy történetének minden egyes részletével tisztába jutott volna. A még érintetlen tárgyról talált szűz anyag megtévesztette. (Maga mondja:

Zaliha arhivalnih spisa kod. ratn. min. a Becu, [koja] se nalazi uz druge dragocjene ostatke nekadasnjega ratn. vieca

XIII

u Pragu u storaj registraturi drzavn. ratn. min. kao osta- tak arhiva obstojaloga nutarn. austr. ratn. vieca u Gradcu, slabo je doslije poznata i strukovnjakom, a tezko da jn je itlio ogledao i proucio. I. h. Y. 1.) Az uszkókok lete-

lepítése Sichelburgba a horvát történetnek egyik epizódszerű fejezete, a melynek saját külön okleveles anyaga magában véve is szép feladatául kínálkozott az ő kutatási buzgal- mának. De nem maradt mellette, hanem a sichelburgi kerü- leten kívül kiterjeszkedett a horvát és a sziavon véghely- vidékre is. A «Spomenici» ilyenformán zagyvalékgyűjte- mény, mely a kitűzött tárgy históriai értékelése, sok helyütt tudása nélkül van szerkesztve.1 Ez a Lopásié egyik hibája.

A másik meg az, hogy sokat markol s mégis keveset a d ; nem nyújtja sem a sichelburgi kerületnek, sem a horvát, sem pedig a sziavon végvidéknek a teljes, kimerítő oklevél- tárát. Alapos kutatás helyett fölözött. A KHL-ban a gráczi hadi tanács «Vindica» és «Croatica» csomagainak a az átné- zésével be is fejezte a kutatásait; a többi sorozatokat jóformán megsem nézte. A Schriftenarchivból, a mint a Schriften-Ab- theilungot nevezi, a melyben, mint mondja, körülbelül 1 m i l l i ó irat van, 1577-ig csak n é h á n y oklevelet közöl, (— Priobcu- jem nekoliko spisa izdoba,dok josne bjese preuzeo nadvojvoda Karlo obranu Krajine), de ezt is tévesen állítja, mert azon 1—25 drb. oklevél közül, melyet az 1577 előtti időre nézve e lvtár- ból közzé tesz, egy sincs a Schiften-Abtheilungból. A K(özös) Á(llam) L-t alig vette figyelembe ; a IvPL-ban csakis a 15.399.

sz. «Zengg und Venedig betreffend, raubereien der Uskok- ken und Türkischen kundtschafter» föliratú csomagot nézte át (ebből való a tull. eml. 39 drb); a gráczi TL-ban pedig csak az 1—3, 6, 7—10, 13, 14, 16, 17, 22, 23, 26—28, 30, 33, 36, 37, 39, 40, 42—46, 48, 58, 60—65, 69, 75

1 Erre nézve csak azt említjük meg. hogy egyetlenegy kelet nél- küli levelet sem közöl, pedig a királyhoz intézett folyamodások, jelenté- sek, levelek többnyire kelet nélküliek.

2 A «Croatica»-k 1577-tel, a «Vindica»-k 1579-el kezdődvén (ezen- kívül csak egy 1566-ton kezdődő registrum van meg), a gráczi hadi tanács iratai között a horvát véghelyek 1527—1577 közötti történetére nincs is anyag.

XIV

és 81. csomókat (docim u svezke ovdje nenaznaéone zagledao nisam). így érthető aztán, hogy 1479-től (innét kezdi t. i.

Spomenici-t) 1578-ig a Spomeniciben 39, a függelékben 19 drb. oklevelet, a Prilozi-ben pedig 255 drb. regesztát közöl, és ebből a 39 drbból is csak 4, a 19-ből csak 11 és a 255-nek körülbelül csak egy negyede (mintegy 66—68 drb) tartozik a horvát véghelyekre, vagyis mind a 3 munká- latban 1578-ig összesen csak mintegy 80 drb (régi) horvát végvidéki iratot közölt, úgy hogy méltán mondhattuk (1. f.

a X. 1.), hogy a végvidék okleveles anyagának a publi- kálása terén eddigelé csak az első kísérlet történt meg.

* *

*

Mindamellett már a ,,Spomenici"-ben közölt okleve- lekből 1 is tisztán megalkotható a magyar szent korona országainak délnyugati határán szervezett véghelyvidékek- nek a területi beosztása.- Tisztába jővén e fontos, Lopasic által figyelembe nem vett kérdéssel, a véghelyek topographiá- jával, kizárólag a «régi» horvát területre irányozhattuk és össz- pontosíthattuk kutatásainkat, elejét véve és elkerülve az ő hibá- ját, hogy idegen területre tévedjünk. Ekként egyfelől egészen öntudatosan vehettük át mindazokat és csakis azokat a levéltá- rakat, a melyekben erre a területre vonatkozó anyagnak lennie kellett; másfelől tervszerűleg is intézhettük tanulmányo- zásainkat, mert ezen topographiailagpontosan megismert«régi * horvát véghely vidéknek is csak a keletkezésére és az 1578-ig terjedő múltjára terjeszkedvén ki, egyedül azon levéltárakat kellett átnéznünk, a melyek csakis erre az időre vonatkozó iratokat tartalmaztak.

1 Főleg a XXV., XXVII., XXIX. ( = számozás elmaradt), XLIII. stb.

számú lustrajegyzékekből.

- Ezek szerint Bihácstól a tengerig terjedt a vrégiu horvát véghely- vidék (altcrab. grenze), a mely két kapitányságból (haubtmanschaft) állott Bihács és Zengg székhelyekkel. Bihács alá tartoztak Repics, Brekovicza, Izacsics és Osztrozsácz, Zengghez pedig Brinje (Prundl), Brlog, Oiocsácz, Ogulin, Modrus és Jaszenicz várak (ortflecken). Ettől a régi horvát vég- helyvidéktől keletre, az Una mentén Bihácstól a Száváig az „új" horvát (neucrab. gr.), nyugatra pedig a tengerparti (mörgrenitz) terült e l ; a tengerpartitól odább a friaidi, az új horváttól meg följebb északra a Száván túl a szlavón (windische gr.) végvár-vidék.

Ezek a következők:

I. A bécsi es. és kir. K(özös) A{llami) Lievéltár) (= k. u. k.

Haus-, Hof-und Staatsarchiv, KÁL).1 E Ívtár osztályai között csak a Hungarica-osztályt vettük át. mert azon hatóságoknak, melyek I. Ferdinánd s a magyar és horvát rendek között még fhg korában megindult levelezést közvetítették, erre vonatkozó iratai ebben az osztályban őriztetnek. Ismeretes dolog, hogy Ferdinánd ezeknél a levelezéseknél, a mennyi- ben túlnyomólag országos és politikai ügyekre vonatkoztak, a két udvari tanácsot vette igénybe."2 A tulajdonképeni udv.

tanácsot (Hofrath) még I. Miksa állította volt föl 1497. decz.

20-n kelt hofrathsordnungjával,³ majd az osztrák örökös tartományok 1518-i innsbrucki közös gyűlésén újjászervezte, de ezt az újjászervezést valójában és tartósan csak I. Fer- dinánd vitte keresztül 1527 elején. E tanács végzéseit az udv. kanczellária állította ki és expediálta. A kanczellária I. Miksa alatt két külön, egy birodalmi (Römische vagy Reichscanzlei) és egy osztrák (hofcanzlei) irodából állott.

Amannak az élén állott a birodalmi (reichscanzler), emennek meg az udvari kanczellár (hofcanzler). Ferdinánd idejében ez utóbbi mintegy magába olvasztatta amazt s a hofcanzler alatt egy-egy titkár vezette a birodalom, az alsó- és felső- osztrák tartományok, a franczia, a spanyol, a cseh és a magyar ügyeket. Kezdetben az udvart követte mindaddig, míg Ferdinánd Bécset állandó székhelyéül nem választotta.

A másik udv. tanács volt az alsó-ausztriai (Niederösterrei- chischer hofrath), melynek állandó székhelye volt és hatás-

1 Fölöslegesnek tartottuk e Ívtár történetére bővebben kiterjesz- kedni, mert erre nézve a jelenlegi igazgatónak, Winter udv. tanácsosnak imént megjelent művére utalhatjuk az olvasókat Épp ezért rövidre sza- bott ismertetésünkben csak annak a fölemlítésére szorítkozunk, mely hatóságoknak vannak tárgyunkra vonatkozó iratai s mely osztályban, nem pedig arra is, hogyan jutottak azok ide.

2 Az I. Miksa és I. Ferdinánd szervezte hatóságokról 1. Adler S , Die Organisation der Centraiverwaltung unter Ks. Max. Lipcse, 1886. 8°.

és Rosenthal E., Die Behördenorganisation Ks. Ferdinands I. az Archiv f. öst. Geschquellen. 69 k. 51—316 1. V. ö. dr. Károlyi Árpád megjegy.

zését az Országgyül. Emi. XI köt. 324. 1. 1. jegyz.

3 L. Adlernél, Függelék I. sz.

XVI

köre csak az örökös tartományokra terjedt ki, de vala- mennyire úgy, hogy az alsó-ausztriai udv. tanács, mely

1527 vagyis a tulajdonképeni udv. tanács fölállítása óta regierung vagy regiment czímet viselt, az egész német biro- dalomra kiterjedő hatáskörrel bíró legfőbb hatóságok [cen- tralsteJlen- 1. a tulajdonképeni udv. tanács (1527 óta), 2. az udv. kamara (1527 óta), 3. az udv. haditanács (1556 óta)] és az egyes tartományok legfőbb hivatalai (landesbehörden) között középhelyet foglalt el (mittelbehörden). Ezt is I. Miksa állí- totta föl 1493-ban és I. Ferdinánd mindjárt 1521-ben új utasítással látta el.

E két hatóság magyar vonatkozású iratai az állami Ívtár Hung, osztályában vannak. Az előbbinek, a tulajdon- képeni udv. tanácsnak, illetve a tanács expediáló hivatalá- nak, az udv. kanczelláriának iratai alkotják a tulajdonképeni Hung, sorozatot, a mely 1523-al kezdődik,1 de míg az 1523-, 24 és 25 évekről való iratok e g y csomagban elférnek, 1526-tól a csomók száma egyszerre megszaporodik és egyre jobban növekszik, jeléül, hogy az írásbeli érintkezés az osztrákok és magyarok között sűrűbbé vált, majd Ferdinánd trónra léptével állandóvá lett. Uyformán e tanács iratait, a tu- lajdonk. Hung, sorozatot, jelen kötetünkben jóformán csak az 1526. évtől kezdve vehettük számba. Ellenben az (1521 óta, tehát jóval előbb rendszeresen működő) alsó-ausztriai udv. tanács vagy 1527 (vagyis a tulajdonk. udv. tanács újjászervezése) óta regierung iratai, a melyek a KÁL. Hung, osztályának K(riegs)A(cten) sorozatát alkotják,2 noha jófor- mán c s a k 1525-ig vannak meg, hasonlíthatatlanul többet

1 Mert, bár a tanácsot 1527-ben szervezték újjá, a kanczellária úgy a hogy működött Ferdinánd körül. E sorozat iratait egyszerűen Hung, jelzés alatt idézzük, pl. CLXXVII. sz. a. (283 1.) így : Bécs, KÁL.

Hung., 1523—5 é. cs.

2 Ezeket így idézzük : Bécs, KÁL., Hung. KA., pl. a XXXV. sz.

(38 1.) 1518 — 1521 é. cs. Ezen sorozat iratai már az 1522 évtől kezdve 1525-ig évenként külön-külön csomagot alkotnak; a tulajdk. udv. tanácséi 1523 —1525. egy csotn. vannak és csak 1526 óta alkotnak évenként külön- külön csomagot, ennélfogva még hiányos jelzésnél is alig téveszthetők össze. így a CCCXXVI. sz. (484 1.) egyszerűen Hung. 1525 é. cs. van jelezve, nem lehet a KA. sorozatából való, mert ennek nem lévén

XVII

nyújtottak. A törököktől egyre jobban fenyegetett horvátok ugyanis, mert Budán hasztalanul könyörögtek védelemért, már I. Miksa alatt összeköttetésbe jutottak az osztrákok- kal, a kik viszont saját tartományaik védelme szempont- jából maguk is sűrűn érintkeztek a horvátokkal. Ez a kölcsönös érintkezés Belgrád eleste után (1521 decz.), a

mely csaknem összeesik az V. Károly és Ferdinánd fhg.

osztozkodásával (1521 ápr. 29), egyre szorosabbá lett.

Nemcsak az egyes főurak, a Frangepánok, Zrinyi Miklós, a Blagay grófok (die Crab. Grn. und vom adl, a hogy az osztrákok mondták) és a szomszéd osztrák birtokosok, Weichslberg Zs., Puhler J. stb. leveleznek egymással és a hatóságokkal, hanem maguk a bánok, korbáviai Karlovics Torquato János, majd Tahy J. és Batthyány Ferencz, is egyre gyakrabban keresik föl leveleikkel az alsó-ausztriai udv. tanácsot, sőt 1524 óta követségeket is járatnak Bécsbe.

E levelezést főleg a krajnai és a stájeri tart. főnökök és helyetteseik (vervveser) közvetítették, a maguk részéről is korrespondeálván a horvátokkal. A horvátoktól a tanácshoz intézett iratokat a tart. hatóságok eredetiben küldték föl, a hozzájuk érkezetteket csak másolatban,1 saját eredeti fölter- jesztésök kíséretében. Az udv. tanács aztán ezen hozzá- érkezett iratokat vagy elintézte saját maga, vagy Ferdinánd fhgnek továbbította, még pedig az eredetieket — saját eredeti fölterjesztésével — másolatban,² a másolatokat

1525 évi aktái, világos, hogy a jelzésnél hiba történt, t. i. elmaradt az 1523— (azaz helyesen Hung. 1523—5 é. cs., mint pl. a CCCLXXIV.

sz. 448 1.), mert a tul. udv. tan. e három évi iratai egy csomagban van- nak. Viszont a CCCXXXIV. (544 1.) és a CCCXCIII (554 1.) sz. hibás a KA. jelzés, de szintén nem ejthet tévedésbe, mert az alső-ausztriai udv.

tan. ez évről sincsenek iratai.

1 L. pl. az LXIX. sz. (110 1.). Dietrichstein eredeti levele az udv.

tanácshoz, hozzá mellékelve Weichslberg Zs. máj. 4. után kelt levele (LXIII. sz. a.., a 103 1.), melyről azt mondja Dietrichstein : hiemit haben E. Gn. u. Gt. abermals abschrift eines schreibens. Máskor copeí-nek ne- vezik a másolatban mellékelt iratot.

2 A tanácshoz érkezett iratokon gyakran olvasható ez a megjegy- zés : (pl. a CXC. sz. 300 1.) die artickel abschreiben, dem Fn. zu schicken, dabei anzeigen . . . t. i. érti a saját fölterjesztését, mely termé-

A horvát véghelyek oklevéltára. I. köt. II

XVIII

úgy, a mint kapta. Az alsó-ausztriai udvari tanács iratai az 1518. évvel kezdődnek, de csak az 1522 és az 1524 évről maradtak meg teljesebben, míg az 1523 és 1525 éviek csaknem teljesen eltűntek és sem az osztrák belügym., sem pedig az alsó-ausztr. helytartósági lvtárban nem voltak föltalálhatók.¹ A KA. sorozat csomagai és iratai különben 1526 óta kevesbednek jeléül, hogy a tulajdonképeni udv.

tanácsnak a következő évben (1527) történt újjászervezése után az alsó-ausztriai kormánytanács teendői szintén fogy- tak. A tulkép. Hung, sorozat (a tulkép. udv. tanács) tárgyunkra vonatkozó irataiból eddigelé csak Chmel tett közzé több fontos oklevelet a Habsb. Archiv II. köt., míg a KA. sorozat (az alsó-ausztr. udv. tan.) iratai ezúttal lát- nak először napvilágot, a mit a Ívtár magyar aligazgatója, dr. Károlyi Árpád oszt. tan. úr önzetlen figyelmeztetésének köszönünk, a ki kutatásainkban páratlan szívességgel volt segélyünkre. Fogadja értük legőszintébb hálánkat.

II. A bécsi es. kir. udv. kamara, most a K(özös) Pénz- ügyminisztérium) L(evéltára — KPL.).² E Ívtár 3 kamara iratait foglalja magában, u. m. : 1.) az udv. kamara (hof- cammer), 2.) az alsó-ausztr. tartományok számvevő (Nö.

raitcammer, pl. 1524 ápril. 12., CLXXXIX. sz. 298. ]., és cammer in Österreich, pl. az 1527 márcz. 4., CDLXXX. sz.

szetesen eredetiben ment a fhghez. A tanács a saját válaszainak a fogalmazványait gyakran az érkezett levelek hátára irta. Ezeket rávezetve jelzés alatt adjuk.

1 E tanácsnak, illetve e tanács irodájának 1561-ben saját külön regisztrátora volt Raiter János személyében. KPL., ÖG., 51 k. 14 1., — a miből következik, hogy már akkor saját külön irattárának is kellett lennie. Ez iroda és az egész tanács személyzete, az alsó-ausztr. kamaráé- val együtt, 1524 óta fölsoroltatnak az ÖG. Ambtsbuch-jaiban.

2 E lvltár történetét megírta 1816-ban akkori igazgatója, Mühlfeld János György, «Geschichte d. k. k. Hofkammer-Archivs von d. Zeit- punkte sr. Entstehung unter Ks. Max. I. bis zum Schlüsse d. J. 1816»

cz. kéziratban maradt művében, melynek két 8° példánya van. Egyik a Ívtár, másik a cs. és kir. csal. hitbiz. kvtár tulajdona. Ez utóbbi leltár- száma 18.657. Mühlfeld előtt 1786-ban Baumberg akkori igazgató szólott bővebben egyik igen terjedelmes fölterjesztésében (Bécs, KPL.

7191. cs. Camerale-iratok) a Ívtár múltjáról. Ebből a jelentésből egész pontokat vett át Mühlfeld, a kit viszont Wolf K. használt föl alább idé-

XIX

629 1.) és 3.) a gráczi belső-ausztr. udv. kamaráéit (Inner- österr. hofcammer).

Az I. Miksa alapította udv. kamarának I. Ferdinánd 1527 elején — úgy, mint a tulajd. udv. tanácsnak — új utasítást¹ adott. Ez a (bécsi) udv. kamara úgy a német biro- dalom, mint az osztrák örökös tartományok, továbbá Ma- gyar- és Csehországok pénzügyi főhatósága (centralstelle) lett, a mely ezen országok és tartományok pénzügyeit kü- lön kamarák (mittelbeh.) által kezeltette. Ilyen volt az 1522.

aug. 18,2 (azaz kevéssel az alsó-ausztriai hofrath szervezése után) fölállított «Nö. raitcammer», a mely az alsó-ausztriai tartományok (No. länder: Alsó-Ausztria, Stájerorsz., Karin- thia, Krajna és Isztria) kincstári jószágait (cammergüter) igazgatta az alája tartozó helytartók (Vitzthum) útján. 1635- ben II. Ferdinánd az alsó-ausztr. kamarát nem szüntette meg ugyan, de beléolvasztotta, illetve egyesítette a bécsi udv.

kamarával. Az irattáraikat azonban nem. Mind a két kamará- nak t. i. kezdet óta saját külön i r o d á j a és az iratok őrizé- sére saját külön regisztrátora volt. De az iratok elhelyezé- sére csak az állandó székhelylyel bíró alsó-ausztr. kamarának volt regisztráturája, melybe az udv. kamara iratait is letéte- ményezték mindaddig, míg az udv. kamara is Bécsben

zendő munkájában. Jelenleg a Ívtár csomói (fascikel) számozva vannak.

Van pedig 1 —19.591 csomó. A csomóknak ezt a leltár szerinti sorszá- mozását 1849-ben eszközölték, mint az a Ívtár „Inventarium aller Acten u.

Bücher d. k. k. Finanz Ministerial-Archives, 1849" cz. f° leltárjegyzé- kének 2 lapján olvasható ezen „Promemoria"-ból kitűnik : «Bei Gdegenheit der Übersiedlung d. k. k. Hofkammerachives von dem Ballplatze nach der neuerbauten Localität in der Johannesgasse im J. 1848 schien es zeit- gemäss und zweckmässig, da diese Schriftenmasse ohnedies nach den veränderten Verhältnissen einer neuen Anordnung bedürfte, ein vollstän- diges Inventarium aller Akten und Bücher des nunmehrigen Finanz-Minis - terial-Archives zu verfassen. Wien, am 12. März 1849. Hoffmann.» Mi sor- szám szerint idézünk, de lehet sorozat szerint is idézni.

1 Az udv. kamarának sem az I. Miksa-féle 1498-i, sem az I.

Ferd.-féle 1527-i utasítása nincs kiadva, csak az 1537-i; Rosenthal i. m., AfÖG., 69. k., 232 s köv. lap.

2 Az alsó-ausztr. kamara 1521-i utasítása megvolt az ÖG., 19. k.

44—45 1., az 1522-i az ÖG., 21. k. 199 1., de e lapok ki vannak vágva.

Ennélfogva csak az 1527-it ismerjük; ÖG., 29. k. 30—35. 1.

II*

XX

állandó székhelyhez jutott. Váljon ekkor visszavette-é az alsó-ausztr. kamara irattárában és az alsó-ausztr. kamara alatt álló «Schatzgwölb»-ben levő iratait, vagy azokat ott- hagyva, új irattárat kezdett, az iratokból ki nem deríthető.

Körülbelül 1585 óta említés történik egy «alte registrator»- ról, mely az udv. kamara regisztrátora alatt áll. A két ka- marának 1635-i egyesítése után 3 külön őrzött irattárról van s z ó : 1. az udv. kamara régi, 2. ugyanannak rendes vagyis ú j és 3. a beolvasztott alsó-ausztriai kamara irattáráról. Az elsőt és az utolsót 1682 óta egy levéltáros kezelte (Schmer- ling), majd 1710 körül közös helyiségben egyesítet- ték őket.

Az udv. kamara első regisztrátora Prandt János volt, a kinek helyére 1536 aug. havában Tunckhl Sebestyén jött (ÖG., 45 k. 114 1.). Tunckhlt 1541 márcz. 19-n Niederhaider Albin György váltotta föl (ÖG., 52 k. 84 1.), Niederhaidert pedig 1546 aug. 24-n Dunant Eustach (ÖG., 59 k. 170 1.), a kinek 1573-ig terjedő hosszú hivataloskodása után az udv. kamarának úgy Bécsben maradt (hindterlassene), mint Prágába vitt (anwesende) része külön irattárnokot kapott. Az alsó-ausztr. kamara irodájának is saját külön regisztrátora volt. Az első 1524-ben fordul elő: Brunner Kálmán (ÖG., 22 k. 4921.), őt követték Iglshofer Ferencz, Schweinhaml János stb. E kamara irodája 1548-ban kapta első saját külön szabályzatát (Nö. camerregister, 1548. évi köt. 97 1.), de ezt semmikép sem tudtuk megtalálni (a lapszélen t. i. az a megjegyzés áll mellette: im fascicel der camerinstructionen, ilyen pedig ma nincsen) s így csak magának a kamarának

1527 jan. 1. kapott új szabályzatából közöljük a «Gedenk- buch »-okra (1. a XXIII. s köv. 11.) vonatkozó helyet, mely ekként szól:

„Jorg Diemer als unser raitcamersecretari . . . . auch die regi- traturn und ander Schriften aller camerhendl ausserhalb des, so raitungen betrifft und ainem puechhalter zu handeln und zu verwaren geburt, und die brieflichen urkunden und dergleichen camersachen ordenlich und be- warlich, auch bei unserer raitcamerc a n z 1 e i guete Ordnung gehaltn und

|das] er vleissig aufsehen hab, das die beratslagten hendel notturftigklich verfasst und rechtgeschriben, und was not ist. ordenlich geregistrirt werde . . . Demnach haben wir ime ainen copisten zuegegeben, also das

XXI

derseíb copist ime, dem Diener, die Sachen so beratschlagt werden, hel- fen soll copiern, auch nach gelegenheit seiner zeit ingrossiern. (ÖG., 29.

k. 30—35. 1. 4 pont). A «puechhalterambt» irodai menetéről és iratainak a megőrzéséről pedig fölvilágosít ugyané szabályzat 6 pontja, melyben Agler István «puchhalter» és Puecher Lőrincz »den wir ime als ain Schrei- ber und mithelfer verordnen» kötelességévé tétetik vigyázni, „ . . . das die r a i t pucher vleissig lateriert, sumirt und beschlossen, auch ordenlich auszug darüber gemacht, die r a i t brief oder auszug, so darüber gefertigt, lauter geschriben und dann alles ordenlich registrirt . . in gueter Ord- n u n g gehaltn werden»

A mi az udv. kamara irodájának ügymenetét és iratait, nevezetesen ezeknek a megőrzési módját illeti, erre nézve érdekes fölvilágosítást ad a kamara 1531-től meglevő iktató (registratur-) és kiadó-naplóinak (expeditgedenkpuech) első kötetei első lapjain olvasható szabályzat:

Anzaigen, wie das gedenkpuech zu versteen sei.

Alle sachen sollen underschiden und in die sek, so wie hernach volgt, bezaichent gelegt und monatlich ausgetailt werden.

Reichsachen und pundhendl, so in der cantzlei behaltn werden, zu legen in den sak mit R. Und solle allbeg in disem gedenkpuech der-

selb puechstab zu jeder sach geraichent werden. Also R.

Behamisch Sachen B.

Österreichisch sachen O.

Tirolisch und der vordem land sachen T.

Wirttembergisch Sachen W . Finanz und hof sachen F.

Kriegssachen und derselben bezalungen etc K.

Hungerisch sachen H.

Was sachen auf Verfolgung der partheien und ferrer handlung zu behalten sein, in ain sak zu legen, darauf geschriben ist ratsak.

Und sollen dieselben sachn in disem puch bezaichnet werden, also in ratsak.

Sachen, so an die kgl. Mt. zu bringen sein, in ainen besondern sak, darauf steet ad regem. Und in disem puch auch also zu bezaichnen ad regem

Sachen, davon kain schrift sondern allain die copeien bei der cantzlei behaltn werden, bezaichent also n.

Zu allen abgemelten Sachen, darauf brief zu machen sein, soll dartzue geschribn werden kurtrirt also br. und der puchstab ob es hab der Hofman V. oder Lyndawer L. oder ain ander, jeder nach seinem puchstabe, also Prandt P. oder Sigell S. etc.

Was eingeschlossen wirdet, soll darzue aingezaichent werden.

Was mundtlich abschid sein, darzue zu schreiben m.

Ezen sorozatok, kivéve a K-val jelzett hadügyi és a

XXII

W. jelzetű württembergi iratokat, ma is megvannak, neve- zetesen :

I. 18.403—18.609 ( = 206) csomó Reichsakten.

II. 15.573—16.665 ( = 1092) » Böhmen (1526-tól).

III. 16.666—17.314 ( = 648) » Nőst. (1529-től) IV. 17.820—18.119 » Oberöst. (Tirol, de

csak 1705-től).

V. 13.610—14.333 ( = ' 713) » Hoffinanz (1500-tól, de 1561-ig csak 1 cs.) VI. 14.334—15.573 ( = 1239) » Ungarn1 (1525-től).

Tárgyunkra nézve főleg a legnagyobb részletességgel átvizsgált österr. Akten (III. alatti) és az Ungarn (VI. alatti) sorozat iratai szolgáltattak anyagot. Az előbbinek az iratai, melyekbe a csomagok kevés száma daczára valószínűleg benne vannak az alsó-ausztr. kamara iratai is, a következők:

16.666 cs. 1525—1525 jul.

16.667 » 1526—1527 aug.

16.668 » 1528—1530.

16.669 » 1531—1532.

16.670 » 1533—1534. stb.

Az u t ó b b i é i közül csak a 14,334 cs. 1526—1544 évekből jöhetett számba. E 2 sorozatnak e csomagai össze- véve is kevés anyagot szolgáltattak jelen kötetünkhöz. Hogy azonban ennek daczára a KPL-ból a horvátok és az oszt- rákoknak az 1526 évet megelőző időkből való érintkezéseiről és az osztrák-horvát határnak ez időben való védelméről olyan kimerítő és bő anyagot adhattunk, azt az ügyneve- zett Gedenkbücher (ÖG.) sorozatnak köszönhetjük.'3 Ezen

1 Ezenkívül e sorozatok irataiból az idők folyamán önkényűleg néhány kisebb sorozatot csináltak, pl.

18.964—18.972 es. Instructionen (osztrák), 17.347—17.753 « Herrschaftsakten,

17.788—17.817 « Familienakten stb. S van néhány magá- ban maradt csomó is, pl.

18.447, Reichstagsakten, Türkenhilfe.

18.463, Türkenhilfe d. Geistlichen im Reiche.

18.517, Cruciatengelder.

18.557, Nachrichten aus d. Feldlager stb.

2 E sorozat külön számozott 1—518. köt. áll.

XXIII

Gedenkbuchokról a KPL. volt igazgatója, Grillparzer, az osztrák pénzügyminiszterhez 1854 jun. 8., 537 sz. a. be- adott fölterjesztésében ezeket mondja :

„Gegenwärtig besitzt das Finanz-Ministerial-Archiv an Büchern nur die Gedenkbücher der Hofkammer . . . . Sie fangen zugleich mit der Gründung der Hofkammer unter Max I. an, zu einer Zeit, wo mann noch nicht die Gewohnheit hatte die Akten zu sammeln, so dass diese Aufzeichnungen die einzige Spur von den damahligen Geschäften der Finanz-Verwaltung enthalten. So sezen sie sich von der Hälfte des XV.

Jahrhundert bis zur Regierung Ks. Ferdinand I. fort, der im J. 1526 den Anfang machte auch die Neuhandlungsakten der Hofkammer sammeln zu lassen, mit welchen Akten parallel diese Gedenkbücher in ununter- brochenen Reihe bis zum J. 1750 fortlaufen . . . Dem h. Finanz-Minis- terium ist nicht unbekannt, wie oft beim Verluste oder sonstigem Abgang von Aktenstiiken beglaubigten Abschriften aus diesen Gedenkbüchern selbst von Gerichtsbehörden die volle Kraft von Originalen beigemessen worden ist».

Tudva azt, hogy minden parancs mellett is mily gon- datlanul őrizték és hányszor selejtezték e két kamara iratait, teljesen igaza van Grillparzernek, — és ebben van a Gb.

első fontossága, — hogy e tisztázatok a (tömérdek) veszen- dőbe ment eredeti iratokat pótolják és pedig szoros érte- lemben, mert — és ez a Gb. második fontossága — az eredetiekkel egykorú, átnézett, javított, szóval hiteles máso- latok. Kitűnik ez nemcsak az első kötetek lapszélein olvas- ható bejegyzésekből, hanem minden kétséget kizárólag, a 2 kamara irodai szabályzataiból. Az alsó-ausztr. kamarának erre vonatkozó rendelkezését f. XX. 1. láttuk. Az udv. kam.

szabályzatainak legrégebbike az az 1541-ből való «instruc- tion und Ordnung», melyet a kamara Niderhaider Albin György nevű regisztrátorának adott. Mellőzvén az irodai ügykezelésre és az iratok megőrzésére vonatkozó részt, csak azt emeljük ki belőle, a mi a Gedenkbuch-okra vonat- kozik.

« . . . Und wan wir aus unserer haubtleger ainem, als Wien, Prag, Lyntz, Ynnsprugg oder anderer orten und legem mit unserm hof verrücken, so solle er zuvor alle obangezaigte unsere canzleisachen und registraturpuecher sambt dem canzleidiener, auch canzleischreiber, den wir ime zu einschreibung der registratur als ainen gehilfen zuegeordent, or- denlich und verwarlich in die truhen einräumen ; und wan die gar be- slossen und auf die wagen geladen werden, obbemeltem canzleidiener auflegen und bevelhen, damit zu farn, dabei zu beleiben und jeder zeit

XXIV

darauf sein vleissig getreu aufsehen zu haben, damit denselben kain scha- den oder nachtail underwegen zuegefuegt und alle nachtleger auf der rais vleissig verwahrt werden ; und die slussl zu den truhen bei seinen handen behalten; wo sich dann die schriftn, hendl, copeien und missive mit der zeit dermassen meren, das die nit all in die hoftruhen zuege- bracht werden mochten, alsdann allbeg die eltisten hendl, missive, co- peien oder Schriften der vergangen jar, der man weiter zu taglichem gebrauch bei der handt nit notturftig, die in die monat ausgetailt oder sunst in secken ligen, wie er dieselben durch unsere hofcamerrate oder hofcamersecretari beschaiden wirdet, in ain sondere truhen, so er darzue erkaufen, legen und dieselben jar und ob es Hungerisch, Beamisch, Oster- reichisch, Tirolisch oder ander sachen seien, in den gewondlichen inven- tari schreiben und zu andern dergleichen alten hofcamerhendln und truhen auf unser Nö. camer stellen und also jeder zeit, sovil nach gele- genhait sein wirdet mugen, darinnen ringerung thuen. Und wan wir also mit unsern hof in ain leger ankumen, so solle er erstlich obbemelte unsere canzleitruhen, sopaldt die ab den wagen geladen, in die canzlei jedes orts tragen, dieselben eroffnen und durch den canzleidiener die tisch und platz ordenlich zuerichten lassen, nach unsern secretarien auch seinen aignen platz und tisch einnemben, die copeien herfursuechen und aus ainem jeden monat die copeien, so in jedwedtrs kunigreick oder land puech zu registriern, aussondern und auch in die monat mit der verzaichnus des jars und monat ordenlich eintailn und die x-elation und rubriern (így, rubricen helyett) von ainer jedwedern derselben copeien, so also einregistriert werden muessen, auf den ersten pogen mit kurtzen Worten verzaichnen und alsdann dieselben durch obbemelten seinen zuegeorden- ten gehilfen, auch canzleidiener vleissig einregistriern und einschreiben lassen, und was lateinisch Sachen, wan er sunst muessig sein wirdet, selbs einschreiben, und wan ain jar völlig compliert, dasselb gegen den copeien mit seinem gehilfen oder ainem ander canzleischreiber selbs vleissig collationiern, und under dem collationiern ordenlich nit allain die tauf und zuenamen auf jeder rubricen, sonder auch die namen und personen, davon je zu Zeiten in den verschreibungen oder bevelhen mei- dung beschiecht und zum tail antreffen thuet, tabuliern und auch ad margines signiern, damit man ain jedes zu jeder zeit furderlich suechen und finden mug. Und wan also ain registraturpuech an die stat geschri- ben, durch ine, wie jetz gemelt, c o l l a t i o n i e r t , fabuliert worden, so solle er dasselbig, doch in unserer canzlei, durch ainen puechpinder sauber einpinden lassen, und die einregistrierten und collationierten copeien als- dann auch in ain truhen zusamenlegen und auf unser Nö. camer in ver- warung stellen. Was aber in jedem monat gemain copeien. die nit zu registriern sein, gefertigt und in obbemelter seiner monatlichen austailung durch ine befunden werden, dieselben solle er auch sonder zusamen- pinden und die wort «gemaincopeien» sambt dem jar und monat darauf rubriciern und allbey die eltisten jar neben den andern copeien hinder- legen. Und damit er auch ain wissen habe, wie die registraturpuecher

XXV

rubriciert und aines jeden kunigreich und seines incorporierten lande, auch unserer erblande handl zusamengeschriben und geordent werden, so solle er erstlich auf unser Kgr. Hungern, Windischlandt, Siebenburgen und derselben zuegehorung ains, nachmals auf unser Kgr. Behaim, Alar- hern, Slessy Lawsitz ains, darnach auf unsere 5 Nö. erblande und die Grt. Görtz ortflecken in Krabaten und Friaul, auch erbliche einkumen in Neaplass und ander dergleichen hof undextraoräinari Sachen auch ain puech, und dann auf unsere Ober- und Vorderösterreichischen lande, als

Tirol, Sungyey, Preisgaw, perkwerch in Tebenthal und was denselben anhengig aber ain sonderordenlich registraturpuech halten und von jarn zu jarn vleissig compliern (Bécs, KPL., ÖG., 52 k. 80—84 1.)

Még határozottabban szól e 4-féle Gedenkbuch-ról az udv. kamarának a prágai várban 1562 jan, 1-n kelt „hof- camercanzlei O r d n u n g " erre vonatkozó rendelkezése és uta- sítása, mely ekként szól:

«. . . Unser registrator soll auch vor allen dingen darob sein und verfuegen, damit die registraturpuecher. Hungarn, Behaim, Osterreich und

Tirol, auch daz puech, so wir auf unser Nö. camer schreiben lassen, durch die personen, so darzue ver or dent, vleissig und gerecht geschriben, punctiert, aueh jarlichen und balt nach endung jedes jars compliert. Und wa n n die 4 ordinari registraturpuecher also compliert sein, solle er regis- trator solche registratur selbst mit der person, so dieselb registratur ge- schriben, oder aber ainer andern canzleiperson, welche etwo muessig wär und er darzue erfordern wir de t, mit sondern vleiss collationiern, die na- men der partheien, denen es angeet, heraus ad marginem verzaichnen, nachmals tabuliern und zuletzt einpinden lassen, auf die registratur jeder zeit der notturft nach verhanden sei und gebraucht werden möge. Und dieweil der ingrossistnplatz wol ersetzt, 50 sollen die personen, so zu Einschreibung der registratur, wie obsteet, verordent, denselben attain ob- ligen und zu ingrossiern nit schuldig sein, damit die dienst in der canz- lei nit confundirt auch unser registratur, daran uns hoch und vil gelegen, dardurch nit gehindert oder steken bleib, sonder ein jedlicher soll bei dem, darzue er von uns aufgenomben, beleiben, demselben mit allen vleiss und treu auswarten, auch dabei gelassen werden. F^s fall dann, wie sich in unserm aul brechen gemainiclich begibt, sovill fur, daz die ingrossisten gar nicht volgen möchten, alsdann und sonst nit, mugen sie helfen ingrossiern und die registratur ain wenig aushelfen legen«. (KPL., ÖG., 58 k. 5b 1.).

Mint e szabályzatok világosan mondják, az udv. kamara irodájában 4 külön Gedenkbuch-ot vezettek,¹ s e sorozatnak ma is csakugyan megvan e 4-féle csoportja, melyekhez

1 Ennélfogva e Gedenkbuch-ok Össze nem téveszthetők a registra- tur- és az expeditgedenkbuch-okkal.

XXVI

azután, hogy I. Ferdinánd bátyja halála után a császári koronát is elnyerte, egy 5-ik, t. i. a Reichsgedenkbücher és a gráczi belső osztrák udv. kamara lvtárának 1705-ben történt bekeblezésekor 6-iknak e gráczi kamara gedenk- buchjainak a sorozata is járult (291—299 k ö t , de csak 1705—1749-ig.)¹ Mi a Gb-ok sorozatából oklevéltárunkhoz csak az Ö. és a HG.-okat használhattuk. S mivel az utóbbi csak 1542-vel kezdődik, oklevéltárunk jelen kötetéhez csakis a NöG. csoport (1—277 köt.) köteteit vehettük igénybe.

E csoport első 1—18 kötete még I. Miksa idejéből való, 1485-től 1518-ig. Ezek az I. Miksa-féle Gedenkbuch-ok külső kiállításuk, írásuk és tartalmuknál fogva külön cso- portot alkotnak. Nagyrészük a „ schatzmaister" -nek szóló rendelet a kamara által a császár nevében utalványozott összegek kifizetése ügyében. Van köztük továbbá 2—-3 kötet birtokbérbeadási levél (phandtverschreibung) és 1 úgyne- vezett hofschuldenabraitungsbuch, melyben a császári udvar hivatalnokai és tisztviselőinek fizetései vannak följegyezve a kapott és meg nem kapott összegekkel. E 3 fajta könyv közül az előbbiek és az utóbbi csak 151 l-ig mennek, a phandt- verschreibungok 1517-ig; ez évektől egész I. Miksa haláláig (1519) hiányzanak. E hiányzó kötetek Innsbruckban ma- radtak. ³

Az 1518-tól 1521-ig terjedő időből egy kötet sincs.

A következő évek kötetei, melyeket lapról-lapra átnéztünk, ekként sorakoznak egymás után:

19 köt. 1521 nov.—1523 aug. Camerbuch 20 » 1523 szept.—1523 decz. » 21 » 1523 szept. —1525 márcz. »

1 E sorozat kiilön számozott 1—518 kötete az említett 6 cso- port között ekként oszlik meg :

1. Hoffinanz und Nö. 1—277 köt. 1485—1750-ig 2. Oö. (Tirol) . . . 278—290 » 1705—1749 » 3. Jö. (Gráczi kamara) 291—299 » 1705—1749 » 4. Böhmen . . . . 300—382 » 1527—1762 » 5. Ungarn . . . . 383—471 » 1534—1762 »

6. Reich 472—518 » 1556—1749 » 1—47 k. j.

2 Ezeket az Innsbruckban maradt köteteket összeállította Adler, i. m. 359—378 11.

XXVII

22 köt. 1524—1525 Ambtsbuch

23 ^» 1524 jan.— 1525 decz. Gemain camerbuch

24 ^» 1524—1528 ^{» »}

25 ^» 1525—1526 ^{» »}

26 ^» 1526 szept.-— 1526 decz. ^{» »} 27 ^» 1526—1528 Camerbuch

28 ^» 1526—1528 Ambtsbuch

29 ^» 1529 Camerbuch

30 ^» 1527—1534 Ambtsbuch

31 s 1528 . Hofcamerbuch

32 ^» 1529 stb.

Ezen Ferdinánd-féle Gedenkbuchok (a 19 k.-től) kö- zött már egykorú • fölirásaik és czímeik különbséget tesznek, earner- és ambtsbuch-oknak (vagy raitbuch der exemptämb- ter) nevezvén őket. Ez elnevezés a tartalomban találja magyarázatát. A < camerbuch» kötetekben a kamara iratai, még pedig a kamaráról elküldött¹ iratok időrendben vannak lemásolva, az «ambtsbuch» -okban azon hivataloknak az iratait találjuk hivatalok szerint és ezeken belül évek sze- rint, a melyek az alsó-ausztr. számvevő kamara alá tar- toztak (az 5 tart. helytartóságai, vitztumbämbter, a forst- és a salzambtok (halli, gmundeni) és az undterambtok (aufslagok, prófuntmesterek, hadiszermesterek stb.). A tar- talomnak ez a különböző volta arra a föltevésre indít, hogy a «camerbuch»-okat az udv., az «ambtsbuch»-okat az alsó- ausztr. kamara gedenkbuchjainak tartsuk, legalább nagyjából.

E sorozat, t. i. a Gedenbuch-ok, ez a tárgyunkat illető páratlanul bő forrás, 1555-től egyszerre megcsappan,

1564-en túl pedig csaknem teljesen megszűnik. Amannak az oka minden valószínűség szerint a haditanács akkor történt fölállításában keresendő, emennek pedig abban, hogy ez

1 A kamarára érkezettek úgy látszik csak kis részben és csak 1525-től vannak meg. Ezeket az eredeti jelentéseket, kéréseket, folyamo- dásokat t. i. mind a két kamarán azon eredetiben megtartották. Egy ré- szük az Öst. Acten sorozatban van, mely 1525 évvel kezdődik. Ezek az alsó-ausztriai kamarára érkezettek közül víilók. Az udv. kamarára érke- zetteket az idézett 1541-i utasítás rendelkezése szerint : »darinnen rin- géi ung thuen« csakugyan megsemmisítették.

XXVIII

évtől kezdve a horvát véghelyekre adózó belső-osztrák (Innerösterreich) tartományok — Stiria, Karinthia, Krajna és Isztria — polgári kormányzatát a gráczi udv. tanács, a p é n z ü g y i e k e t pedig az ottani udv. kamara vette át (sőt 1578-tól a hadi ügyek is a Gráczban fölállított udv. tanács alá kerültek). 1564-ben t. i. Károly fhg., a ki I. Ferdinánd végrendelkezése szerint az «Innerösterreich»-nak elnevezett tartományokat kapta örökségül, Gráczban külön kormány- zatot állított föl. Ekkor az alsó-ausztr. kamara irattárából és a kezelése alatt álló «schatzgewölb»-bői a Károly fhg.- nek jutott tartományokra vonatkozó iratokat egy külön bizott- ság kiválogatta és Gráczba vitte. (V. ö. az erre vonatkozó iratokat a KPL. 17.666 cs.) Ennek a gráczi kamarának az iratai, melyeket, mint már említettük, jelen kötetünkre nézve nem vehettünk számba, meg vannak osztva. 1637-től 1762-ig a IvPL-ban (18.122 —18.402 cs.), az előbbiek pedig (1564—

1635-ig) a stájerországi helytartósági lvtárban őriztetnek.

[Ennek a gráczi«Statthalterei-Registratur»-nak 1889-ben Lesian

•lvtári segéd (archivs-adjunct) által litographirozott (fol. 1 — 10 1.) «Aktenbestandja» az 1. pont alatt fölsorol 160 cs.

• alte innerösterreichische Akten» (1 köt. repert), a 2 alatt pedig 2339 es. «Hofkammer-Akten» (177 köt. rep.)]. Ezek a LapaMc *Prilozi»-iben figyelmen kívül hagyott iratok termé- szetesen csak oklevéltárunk IV-ik kötetéhez szolgáltatnak anyagot.

A KPL. ezen sorozatain kívül (későbbi köteteinkben (1531-en túl) fölhasználtuk még az (f. XXI. 1.) említett ere- deti iktató- és kiadó-naplókat is, még pedig két irányban:

a) a kelet nélkül való iratok, különösen folyamodások, levelek és jelentések legalább közeikorú idejének a meg- határozásánál, a mennyiben ezeknek a keletnélküli iratoknak a kamarán való beiktatásuk idejét tudva megkaptuk az időpontot, a mely előtt kellett írva lenniök; és

b) a mennyiben olyan iratoknak, a melyek sem a levél- tár egyes osztályaiban (eredeti és fogalmazvány), sem pedig a «Gedenkbuch»-okban nem találhatók, hanem csak az egyes iratokban vannak idézve és fölemlítve, rövid tartalmát nyúj- tották. Igaz, hogy e naplóbejegyzések, főleg kezdetben

XXIX

alig nyújtanak többet az irat egyszerű fölemlítésénél, mind- amellett czélszerűnek és hasznosnak ítéltük e följegyzése- ket egyszerű regesztákként fölvenni oklevéltárunk későbbi kö- teteibe, mert olykor maga az egyszerű tény is sokatmondó.

Példátlan eset ez, mert tudtunkkal ez az egyetlen levéltár, melynek megvannak az eredeti naplói.

Beszámolva jelen kötetünk anyagának a proveniencziájá- ról, be kell vallanunk, hogy az csekély kivétellel e két (a KÁ.

és a KPL.) lvtárból került ki. Ennek az egyszerű magyarázata az, hogy I. Ferdinánd azon osztrák hatóságainak az iratai, a mely hatóságok a horvátok és osztrákok közötti érintkezés szálait szőtték, csaknem kizárólag ebbe a két levéltárba kerültek.1 A későbbi kötetek anyagának az összegyűjtésénél azonban e két Ivtáron kívül más lvtárakra is kiterjesztettük kutatásainkat, mindig szem előtt tartva úgy e két, valamint azon később keletkezett hatóságok iratait őrző lvtárakat, a mely hatósá- gok bárminemű ingerencziával bírtak a horvát véghelyekre.

111. A K(özös) H(adügyi) Lievéltár = KHL.). Ez a jelen- leg mintaszerűen kezelt Ívtár az 1801-ben Károly fhg.

által szervezett hadügyi levéltárból (Kriegsarchiv) fejlődött ki. Mindamellett a mai KHL. eredete voltaképen mégis

még az 1711-ben fölállított «Hofkriegsraths-Archiv»-ban keresendő, mert Károly fhg. a «Hofkriegsraths-Archiv»

hadi ügyekre vonatkozó iratait fölvétette a kriegsarchivba.

A hadügyi tanács levéltárának a hadügyi levéltárba be nem szolgáltatott iratai azonban külön kezeltettek. Ezenkívül a hadügyi Ívtár szervezése után is megmaradt még a hadi- tanács levéltárával egyidőben és párhuzamosan fönnállóit Hofkriegskanzlei és az alte Kriegsregistratur. Mindezek utóbb beléolvadtak a hadi levéltárba, a mely jelenleg 3 osztály- ból áll, ú. m.: 1. az okiratok osztályából (Schriftenarchiv), 2. a térkép-osztályból s 3. a könyvtárból. 1876-ban a Schriften-

1 Wolfnak a bécsi lvtárak történetéről szóló műve (Gesch. d.

Wiener Arch., Bécs, 1871, 8°) ma már használhatatlan,

2 A hadi levéltárról szól a táborkarnak : Das kk. Kriegs-Archiv cz. kevésbbé használható kiadványa. Bécs, 1878. Ujabb, a provenienciát is tudományosan tárgyaló bővített kiadása most jelent meg Langer Jánostól, Bécs, 1900.