„v , b ?”
H
ajléktalanfiatalok afővárosban DOI 10.35402/kek.2020.1.5Absztrakt
A cikk arra keresi a választ, hogy milyen sajátos- ságok jellemzik a hajléktalanok csoportján belül a fiatalokat: milyenek az életkörülményeik, életmód- juk, mi módon jutottak mai helyzetükbe, s nem utolsósorban van-e életmódjukban, élethelyzetük- ben olyan specifikum, amely esélyt adhat a kitö- résre, és amelyre intervenciós programokat lehetne alapozni. Célunk olyan „pillanatfelvétel” készítése volt, amelyben megszólaltatunk néhány 18-29 év közötti fővárosi hajléktalant: kutatásunk során 11 interjút készítettünk. 8 férfi és 3 nő beszélgetett ve- lünk arról, milyen előzményei voltak annak, hogy ők jelenleg a hajléktalanellátó rendszerhez valami- lyen módon kapcsolódnak, hogyan élik meg mos- tani helyzetüket, valamint, hogy milyen jövőt kép- zelnek el maguknak. Emellett a Február Harmadika Munkacsoport által készített 2017-es felvétel ered- ményeit használtuk.
Kulcsszavak: ifjúság, hajléktalan lét, főváros.
Abstract
The article seeks to answer the specifics of young people within the group of homeless people:
their living conditions, lifestyles, how they got to their present situation, and, last but not least, the specifics of their lifestyles and lifestyles that may give rise to on which intervention programs could be based. Our goal was to take a „snapshot” of some of the 18-29 year olds in the capital: we conducted 11 interviews during our research. Eight men and three women talked to us about their past history of being connected to the homeless care system in some way, how they are living their current situation, and how they imagine their future. In addition, we used the results of the 2017 Third Task Force Survey.
Keywords: youth, homless existence, capital.
Bevezetés
A hajléktalanok egy része fiatal. A fiatalok egy része hajléktalan. Hogy a nem hajléktalan fiatalok és a hajléktalan fiatalok között van különbség, az egyértelmű, de vajon milyen sajátosságok jellemzik a hajléktalanok csoportján belül a fiatalokat? Mi- lyenek az életkörülményeik, életmódjuk, mi mó- don jutottak mai helyzetükbe, s nem utolsósorban van-e életmódjukban, élethelyzetükben olyan spe- cifikum, amely esélyt adhat a kitörésre, és amelyre intervenciós programokat lehetne alapozni?1
Módszertani megjegyzések
A cikkünkben bemutatott eredmények nem reprezentatívak; célunk egy olyan „pillanatfelvétel”
készítése volt, amelyben megszólaltatunk néhány 18-29 év közötti fővárosi hajléktalan személyt. A kutatásunk során 11 interjút készítettünk. 8 férfi és 3 nő beszélgetett velünk arról, milyen előzményei voltak annak, hogy ők jelenleg a hajléktalanellátó rendszerhez valamilyen módon kapcsolódnak, ho- gyan élik meg mostani helyzetüket, valamint, hogy milyen jövőt képzelnek el maguknak. Emellett a Február Harmadika Munkacsoport által készített 2017-es felvétel eredményeit használtuk.
Az általunk használt „fiatal” kifejezés a vizsgált 18-29 éves korosztályra vonatkozik. Az alsó korha- tár tekintetében a nagykorúságot vettük alapul (és az egyik hajléktalansági faktor, az állami gondozás is ekkor ér véget), a felső korhatárt a magyar ifjú- 1 Célunk volt az is, hogy az elemzéssel rámutassunk a fennálló hajléktalanellátó rendszer hiányosságaira. A kutatás azon feltételezésre épül, hogy többet megtudva a hajléktalan fiatalokról, sorsuk jobbra fordulásához – ha mégoly kis mértékben is – hozzájárulhatunk. Rá kívánunk világítani egy szociális védőháló kialakításának szükségességére, mely a „nagyobb kockázatú helyzetből”
indulókat a kritikus pontoknál megtartaná, megsegítené (pl.: állami gondozottak esetében az intézmény elhagyásakor) és a különböző krízishelyzetekre (pl.:
családi konfliktus, válás, haláleset) olyan alternatívát biztosítana, amely meggátolja/lecsökkenti az utcára kerülés esélyét. Tudatosan vállaljuk, hogy ezzel túllépünk a leíró szociológia keretein.
ságkutatások – bár az átalakuló ifjúságfogalom (vö.:
posztadoleszcencia kiteljesedése) miatt kritikára érett – felső korhatár-értelmezéséhez igazodva álla- pítottuk meg.
A használt adatbázis nem teljes, mert nem tar- talmazza valamennyi fővárosi hajléktalant; valamint az adatbázisba kerülés okán a reprezentativitás kö- vetelményeinek sem felel meg. Ennek hátterében nem (csak) a hajléktalan személyek elérhetőségé- nek problémája áll, hanem egy alapvető kérdés is, amelyre interjúalanyaink sem tudtak minden eset- ben válaszolni: ki számít hajléktalannak?
A Február Harmadika Munkacsoport Budapes- ten 1999 óta végez éves kérdőíves adatfelvételt. A hajléktalan emberekre jellemző alapvető informá- ciókon (kor, nemi összetétel, jövedelem, fizikai-, mentális állapot stb.) túl, az emberek szolgáltatási szükségleteinek feltárására és a megfelelő segítség- nyújtási eszközök feltérképezése is kiterjedő kérdé- seket tesznek fel.2 A kérdőívet olyan hajléktalanok töltik ki, akik a felmérésben résztvevő hajléktalanel- látó intézmények valamelyikével kapcsolatban állnak.
Az általunk használt 2017-es adatbázisban a 18-29 éves fiatalok száma 379.
Az interjúk tekintetében az adatfelvétel 2019 áprilisa és júniusa között zajlott, legfiatalabb beszél- getőpartnerünk 19, legidősebb pedig 28 éves volt.
Az alanyokkal való beszélgetések különböző- képp történtek: egyéni interjúkat terveztünk, de két párt és egy anya-fia párost is sikerült megszólaltatni.
Utóbbi azért volt különleges, mert a 27 éves fiú ér- telmi fogyatékossággal élő személy, aki szinte sem- mit nem kommunikált velünk, 56 éves édesanyja pedig a két évvel ezelőtti stroke-ja miatt tudott na- gyon nehezen beszélgetni.
Az interjúkat a következő szempontsor mentén készítettük el:
1. Demográfiai adatok: általános kérdéseket tettünk fel
2. Iskolázottság: mi a legmagasabb iskolai végzettsége, iskolaelhagyó-e, tanulna-e 3. mégCsaládi háttér: rokonok szerepe, szülők-
kel való kapcsolat, párkapcsolat
4. Állami gondozottság: fenn állt-e, ha igen, mennyi ideig
5. Hospitalizáció mértéke: mennyi időt töl- tött a szociális ellátórendszer valamelyik intézményében
2 Forrás: Február Harmadika Adatfelvétel hivatalos honlapja, www.februarharmadika.blog.hu
6. Jelenlegi élethelyzet: hogyan jutott idáig, hol él most, van-e munkája, adott élet- helyzetét hogyan értékeli
7. Jövőkép: milyen tervei vannak
8. Munka: bejelentett munkahely, korábbi munkái, álláskereső-e
9. Kapcsolatrendszer: milyen kötelékek alakultak ki a „sorstársakkal”, vannak-e barátai
10. Devianciák: esetleges szerhasználat gya- korisága, típusa, rendőrségi ügyek 11. Státuszszimbólumok szerepe: milyen esz-
közökkel rendelkezik, honnan szerezte, mire használja azokat
12. Közösségi oldalak használata: gyakoriság, számára hasznos funkciók.
Amikor a hajléktalanság okai kerülnek szóba, sokféle probléma jut az ember eszébe. Interjúalanya- ink nem voltak sokan, mégis szinte a legtöbb ilyen előkerült (pl. állami gondozottság, hospitalizáció, családi minta, szerhasználat, stb.). Az alanyok felke- resésekor fontos szempont volt, hogy a lehető leg- különbözőbb helyen éljenek, így 1 fő lábadozóban, 1 fő éjszakai menedékhelyen, 7 fő átmeneti szállón és 2 fő utcán élő emberrel készítettünk interjút. A Magyar Máltai Szeretetszolgálattal, illetve a Buda- pesti Módszertani Szociális Központ és Intézmé- nyeivel (BMSZKI) vettük fel a kapcsolatot.
Kik számítanak hajléktalannak?
A hajléktalan emberek élethelyzetéről, a hajlék- talansághoz vezető útról és a hajléktalanellátó rend- szerről megannyi cikk, tanulmány íródott. Ezek a legtöbb esetben a rendelkezésre álló adatbázisokra épülnek, ahová bizonyos körülmények fennállá- sa esetén kerülnek bele az egyének. Ugyanakkor sokszor felmerül, hogy e kutatások nem feltétlenül ugyanazt a hajléktalanság-meghatározást használ- ják, nem ugyanolyan indikátorai vannak a jelenség- nek. Aki utcán alszik, őt egyértelműen hajléktalan- nak tekintjük, de mi van azzal, aki nappal járja a várost, dolgozik, és éjszakáit egy átmeneti szállón tölti? Hajléktalannak mondható-e, aki szívességi la- káshasználó, vagy foglalt házban lakik? Többen kö- zülük az intézményi szolgáltatások közül csak párat vesznek igénybe, mint pl. mosás, fürdés, étkezés.
Ők ugyanúgy bekerülnek különböző adatbázisok- ba, tehát ez azt jelenti, hogy ők is hajléktalanok?
A különböző hajléktalanellátó intézményekben
lakó személyek közül többen nem tartják magukat hajléktalannak. Egyik interjúalanyunk – aki éjjeli menedékhelyen tölti az éjszakáit – a következőképp fogalmazott: „Én sose tartottam magamat hajlékta- lannak és nem is szeretném annak tartani magam.
… Szerintem egy hajléktalan onnan kezdődik, hogy saját maga beismeri azt, hogy hajléktalan és ő nem akar javítani az élethelyzetén és nem próbál kiszakad- ni innen” (19 éves férfi). És természetesen olyanok is vannak, akik nem vesznek igénybe semmilyen szolgáltatást, illetve nem tartanak kapcsolatot a te- rületi szociális munkással, így nem kerülnek bele az adatbázisokba, pedig életvitelük megfelel a legalap- vetőbb hajléktalansági meghatározásoknak.
Merton (1949) az egyéni alkalmazkodás típusai közül visszahúzódásként fogalmazza meg a követke- zőt: „Azok az emberek, akik így adaptálódnak (vagy nem adaptálódnak), szigorúan véve a társadalomban élnek, de nem a társadalomhoz tartoznak. Szociológi-
ai szempontból ők az igazi idegenek. Mivel nem fo- gadják el a közösen vallott értékeket, csak fiktív módon tekinthetők a társadalom tagjának (hiába tartoznak valóságosan a népességhez)”.3
Az elmúlt évtizedekben sokféle definíció szü- letett, mi ezek közül egy Európában széles kör- ben ismertet és a magyar jogszabályi meghatáro- zást mutatjuk be. A FEANTSA4 (The European Federation of National Organizations Working with the Homeless – Hajléktalanokkal Foglalkozó Szervezetek Európai Szövetsége) alapkoncepciója 3 Forrás: http://szisz.uni-corvinus.hu/_fajlok/01_
hirben/szociologia_irodalom_2010.pdf 4 A FEANTSA alapításának éve 1989., célja a hajléktalanokkal foglalkozó szervezetek együttműködésének elősegítése. Jelenleg 30 országból 130 szervezeti tagja van (a legtöbb nemzetközi vagy regionális szövetség). Forrás: https://www.feantsa.org/
en/about-us/what-is-feantsa Gyakorlati kategória (csoportok) Lakhatási forma
Fogalmi kategória Fedél nélküli
1 Közterületen élő emberek 1.1 Közterület vagy szabad ég alatt 2 Krízisszálláson élő emberek 2.1 Éjjeli menedékhely
Lakástalan
3 Hajléktalan szállón élő emberek 3.1 3.23.3
Hajléktalanszálló Átmeneti szálló
Átmeneti támogatott lakhatás 4 Anyaotthonban élő emberek 4.1 Anyaotthon
5 Bevándorlók szálláshelyén élő em- berek
5.1 5.2
Befogadó állomások, bevándorlók menedék- helye
Bevándorló munkások szállása 6 Intézményi ellátásból kikerülő
emberek
6.1 6.26.3
Büntetésvégrehajtási intézetek Egészségügyi intézmények Gyermekek intézményei/otthonai 7 (Hajléktalan élethelyzetük miatt) tar-
tós (lakhatási) támogatásban részesülő emberek
7.17.2 Hajléktalanok idősek otthona
Támogatott lakhatás korábban hajléktalan emberek részére
Bizonytalan lakáshelyzet
8 Bizonytalan lakhatásban élő emberek 8.18.2 8.3
Átmenetileg szülőknél/barátoknál Nem jogszabályszerű (al)bérlet Illegálisan elfoglalt telken lakás
9 Kilakoltatás fenyegetettségében élő emberek
9.1 9.2
Kilakoltatási határozattal rendelkezik (bérelt lakásban)
Ingatlanvégrehajtási határozattal rendelkezik (saját lakásban)
10 Erőszak fenyegetettségben élők 10.1 Rendőrség által jegyzőkönyvezett esetek
Elégtelen lakáskörülmény
11 Ideiglenes/nem standard építmény-ben élő emberek 11.111.2 11.3
Mobilotthonok
Nem szabványos építmények Ideiglenes építmények 12 Alkalmatlan lakásban élő emberek 12.1 Lakhatásra alkalmatlan lakások
13 Szélsőséges túlzsúfoltságban élő emberek 13.1 Meghaladja a túlzsúfoltság az országos kü-szöbértékek 1. táblázat: ETHOS tipológia, Forrás: www.feantsa.org
a lakhatásból való kirekesztettség, és a következő- képp csoportosít (ETHOS – European Typology of Homelessness and housing exclusion)5 (ld. 1.
táblázat)
Magyarországon az 1993. évi III. törvény a szo- ciális igazgatásról és szociális ellátásokról (további- akban: Szt.) a hajléktalan fogalmat kétféle irányból közelíti meg: az igazgatási típusú definíciálás szerint
„hajléktalan a bejelentett lakóhellyel nem rendelkező személy, kivéve azt, akinek bejelentett lakóhelye haj- léktalan szállás” (Szt.4.(2)), az ellátási típusú definí- ció alapján pedig „hajléktalan az, aki éjszakáit köz- területen vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben tölti”. (Szt.4.(3))6
5 Forrás: FEANTSA hivatalos honlapja, https://www.
feantsa.org/download/hu___2957983251444875415.
6 Forrás: http://www.kka.hu/_Kozossegi_Adattar/
DOKUMENT.Nsf/4be80daf005edcb8852566f2000b 4f9f/365316606721319cc125692e002e0f72?OpenDo cument
A kutatás eredményei
Az 2017-es Február Harmadika Munkacso- port által készített adatbázisból azt látjuk, hogy a fiatal hajléktalan személyek 75%-a férfi, 24%-a nő (1%-ról nincs adat). Itt jelentkezik először a férfiak felülreprezentáltsága. Az arány nem meglepő, hi- szen ha az adott társadalmi csoport egészét nézzük, ugyanezt a tendenciát láthatjuk. A jelenség oka pl. a társadalmi elvárások nem teljesítésében (pl. család- fenntartás), vagy az alkohol-betegek nagyobb ará- nyában7 is kereshető. A nemi eloszlás az ellátórend- szer kialakításában/kialakulásában is tapasztalható:
több a férfi férőhelyek száma az intézményekben.8 A születési évet vizsgálva legnagyobb arányban az 1991-ben és 1992-ben születettek vannak (13- 13%), és az adatbázis legfiatalabb tagja egy 2000- ben született férfi. Nemekre bontva azt látjuk, hogy a férfiaknál az 1990-ben (11%) és az 1992-ben 7 Forrás: http://www.menhely.hu/downloads/
tankonyv/tankonyv.pdf
8 Forrás: https://www.bmszki.hu/sites/default/
files/fajlok/node28/mindennapi_hajlektalansag_
otthontalanul_7_1.pdf A válaszadó neme (%)
Születési év Nincs adat Férfi Nő Összesen (%)
1989 ,00 9,47 ,79 10,26
1990 ,26 10,79 1,84 12,89
1991 ,53 7,89 5,00 13,42
1992 ,00 10,26 3,16 13,42
1993 ,26 5,79 3,68 9,74
1994 ,00 8,16 2,11 10,26
1995 ,00 5,53 1,05 6,58
1996 ,00 6,32 1,58 7,89
1997 ,00 3,68 3,16 6,84
1998 ,00 5,53 1,32 6,84
1999 ,00 1,58 ,00 1,58
2000 ,00 ,26 ,00 ,26
Összesen (%) 1,05 75,26 23,68 100,00
2. táblázat: F3 29 év alattiak neme és születési éve, 2017. Forrás: saját szerkesztés Hajléktalannak tartja-e magát?
Válasz Gyakoriság %
Igen 213 57
Nem 134 36
Nem tudja/ nincs válasz 27 7
Összesen 374 100,00
3. táblázat: F3 29 év alattiak válaszai a „Hajléktalannak érzi-e magát?” kérdésre, 2017.
Forrás: saját szerkesztés
(10%) születettek vannak legtöbben, a nők eseté- ben ezek az évek 1991 (5%), valamint 1993 (4%).
Nézzük meg, hogy egy hajléktalan emberekkel készült felmérés során a válaszadók miképp reagál- tak az „Ön hajléktalannak tartja-e magát?” kérdésre:
a fiatalok többsége (57%-a) igennel, 36%-a pedig nemmel felelt, továbbá 7%-uk nem tudott/akart válaszolni. A kérdésre igennel válaszolók átlagosan 4 éve élnek hajléktalanként. A „Mióta hajléktalan?”
kérdésre a következő válaszokat adták legnagyobb arányban: 1 évnél kevesebb (20%), 2 év (20%), va- lamint 3 év (11%).9
Érdekes és ezekkel az arányokkal szembeni ta- pasztalat volt,10 hogy saját kutatásunkban alanyaink többsége arra a kérdésre, ő hajléktalannak tartja-e magát, nemmel válaszolt, és amikor erre reflektálva arról beszélgettünk, hogy „mi teszi hajléktalanná a hajléktalant”, mindenki valamilyen külső, jól észre- vehető, személyi higiéniához is köthető és bizonyos szempontból sztereotip válaszokat adott:
„Én nem érzem magam hajléktalannak. Én úgy ér- zem, hogy bármelyik percben tudnék rajta alakítani.
… Onnan hajléktalan, hogy nem akar változtatni az életén. Azt már hajléktalannak mondom. Azt viszont nem mondom hajléktalannak, aki sajnos sajnálatos módon ilyen helyre kerül, de viszont dolgozik, gyűjti a pénzt, gyűjti és továbbmegy. Továbbmegy, mert akar- ja.” (24 éves férfi),
„Én addig amíg, hogy mondjam, meg tudok élni és nem úgy keresem meg a napi betevőt, úgy mondom, hogy mondjuk kukáról kukára, addig nem érzem ma- gam annak.” (22 éves nő),
„– Megszakítottunk minden kapcsolatot. Inkább új életet akartunk kezdeni.” (uő),
„– Ti hajléktalannak gondoljátok magatokat? (k) – Én személy szerint igen. Néha nem, de gyakran igen.
De én régebb óta vagyok az utcán, mint a párom.”
(27 éves férfi)
„– Néha annak tartom magam, de nagyon ritkán nem. (22 éves nő)
– Mikor szoktad magad annak tartani? (k) – Mikor üvegezünk (nevet).” (n),
„Minekután én ki akarok szakadni innen és minden- nap tisztálkodok, úgy, ahogy más szerintem évente egyszer, karácsonykor, mindennap fogat mosok, min- dennap megborotválkozok, normálisan, higiénikusan és tisztán nézek ki, így szerintem nem tartozok ebbe az 9 Forrás: saját eredmények.
10 Ennek hátterében a lekérdezések eltérő típusa is állhat.
ábrába bele úgymond, ebbe a halmazba, mások alkot- ják ezt a réteget” (19 éves férfi).
Az F3-as felmérés során a következő 3 állításról kellett eldönteniük a kitöltőknek, hogy jelenlegi helyzetük fennállásának okát miben látják:
1. „Azért vagyok ilyen helyzetben, mert nem tu- dom túltenni magamat egy régi tragédián.” – A válaszadók 26%-a igazként, 68%-a hamis- ként értékelte (5% nem tudja/nem válaszolt).
2. „Azért vagyok ilyen helyzetben, mert megrom- lott egy rokoni, baráti vagy párkapcsolatom.” – A válaszadók 55%-a igazként, 41%-a hamis- ként értékelte (3% nem tudja/nem válaszolt).
3. „Csak sorstársaim értenek meg engem igazán, csak nekik hihetek, csak bennük bízhatok.”
– A válaszadók 25%-a igazként, 69%-a ha- misként értékelte (6% nem tudja/nem vála- szolt).11
A 2. állítással való egyetértések arányából jól lát- szik, hogy milyen fontos megtartó ereje van a társas kapcsolatoknak, amikor a leszakadásról beszélünk.
Ezt interjúink során is tapasztaltuk, többen mond- ták, hogy régebben több kapcsolatuk volt (barátok- kal, családdal), ugyanakkor a legtöbben – pont az ezekből fakadó negatív tapasztalataik miatt – már nem is szeretnének túl közel kerülni másokhoz:
„Barátokat igazán nem is nagyon szeretnék egyelőre, mert minekután amennyit csalódtam az egésszel kap- csolatosan, barátot nem szeretnék, mert nem tudok bízni. … Nem az, hogy nem tanultam meg bízni, hanem nem akarok.” (19 éves férfi),
„Hát én olyan vagyok, a szüleim nem szeretnek nagyon.
Sajnos. Mert hogy van 6 testvérem, azt jobban szereti mint engem. Hát ő különködik. Az azt jelenti, hogy mindent nekik megad, csak nekem nem. Most próbá- lom beszélni velük, hogy szeressenek.” (26 éves nő),
„Távolról szeretlek, azt helló.” (24 éves férfi a test- véreiről)
„Nővérem nem jelöl vissza Facebookon.” (26 éves nő).
A legtöbb esetben érezhető a másoktól való el- zárkózás, a segítség elutasítása. Ez a hozzáállás a két pár esetében hatványozottan megjelent. „Az ember egészséges fejlődésének életfontosságú feltétele a megbíz- ható korai kapcsolat. Ennek megszakadása, a szepa- ráció – különösen, ha túlságosan fiatalon, túl hosszú időn át éli át a gyermek, ami hátterében egyaránt meghúzódhat a különböző nevelő családokba elhelyezé- sek gyakorisága, vagy egyszerűen gazdasági kényszerből 11 Forrás: saját eredmények.
fakadóan, amikor is a nők „idő előtt, rossz időszakban”
a munkaerőpiacra kényszerülnek; a válásokból eredő bizonytalansági helyzet; kórházi tartózkodás, stb. – esetenként súlyos következményeket idéz elő a szemé- lyiség strukturálódásában” (V. Gönczi 2015:11).12 V.
Gönczi szerint kialakulhat: érzelmi távolságtartás, korai autonómia, hospitalizációs ártalom, rögzülhet a függetlenség iránti igény, megerősödhet egyfajta kényszeres szükséglet az emberben, hogy örökösen gondoskodnia kell valaki másról, stb.
„Effektív semmilyen támaszom nincsen, csak ma- gamra számíthatok. De én jobbnak is látom így, mert én nem szeretek se segítséget kérni, se más- ra támaszkodni, se kiszolgáltatva lenni másnak.”
(19 éves férfi),
„– Emlékszel arra, hogy hogyan jutottál ide?
– Az én makacsságom is közrejátszott. Úgy voltam vele, hogy nem érdekelnek a dolgok. A 0-ról is fel lehet állni.” (26 éves férfi).
„Mi egymásnak mindene vagyunk. Mindent kitöl- tünk egymáson, apát, anyát, testvért. Hát a gyereket nem lehet, de azt majd idővel.” (27 éves férfi),
„Én nem nagyon szeretek így másokkal így beszélgetni, vagy odamenni.” (22 éves nő),
„Én a barátságban nem hiszek” (uő).
A hajléktalanokkal való munka során szerzett tapasztalatok alapján is ez mondható el; nagyon sokan azért sem tudnak/akarnak kikerülni a rend- szerből, mert minden kapcsolatuk ide köti őket – ismerősök, barátok, szerelmek, sok esetben a csa- lád is.13 Az, hogy milyen minőségű kapcsolatokat alakítanak ki, egyéntől függ, pl. az egyik pár egy aluljáróban ismerkedett meg, azóta együtt vannak és gyermekük is született.14
„Úgy voltunk vele, hogy akármi is történik velünk vagy akármi is lesz, kitartottunk az mellett, hogy ma- radunk. Még hogyha az utcán leszünk, akkor is” (22 éves nő).
Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy a mintában milyen arányban vannak az állami gon- dozottak, azt látjuk, hogy nagyjából egyenlő a gyer- 12 Forrás: http://tanarkepzes.unideb.hu/szaktarnet/
kiadvanyok/gyermek_es_ifjusagvedelem_hatranyos_
helyzet_kezelese.pdf
13 Utóbbi főleg a nem budapesti születésű embereknél észrevehető.
14 A kislány 1 éves, az édesanyja egyik testvére gondoskodik róla. A pár havonta küld nekik kb. 20.000 Ft-ot, és amikor tudják, meglátogatják. Amint lesz lehetőségük, szeretnék visszakapni, „Nem akarom, hogy a testvéremet szólítsa úgy, hogy édesanyám” – 22 éves nő.
mekvédelmi gondoskodásba került (50%) és nem került fiatalok (47%) aránya (3% nem tudja/nem válaszolt). Önmagában is nagyon jelentős és sokat- mondó ez az arány, de ami még érdekes, az az, hogy a 2017. évi Február Harmadika országos hajlékta- lan adatfelvételről készült jelentés15 szerint a teljes adatbázisban az erre a kérdésre igennel válaszolók aránya „csak” 22%. Ez azt sugallja, hogy a hajlékta- lan ellátásban változás történik, a fiatalok többsége már nem a „megszokott” indokok miatt kerül be az ellátórendszerbe, míg az idősebbeknél még jelentős azok száma, akik pl. válás vagy a munkahely meg- szűnése miatt kerülnek hajléktalan helyzetbe. Mi- vel az intézmények, szolgáltatások még a „korábbi hajléktalanokra” lettek szabva, kérdés, hogy e ten- dencia mellett a jövőben is el tudják-e majd látni feladatukat.
Nemekre lebontva az állami gondozottak ará- nya a következőképp alakul: a férfiak 40%-a igen- nel, 34%-a nemmel, a nőknek pedig 10%-a igen- nel, 13%-a nemmel válaszolt erre a kérdésre:16
Volt-e valaha állami gondozott?
Válasz Gyakoriság %
Igen 189 49,87
Nem 180 47,49
Nem tudja/ nincs válasz 10 2,64
Összesen 379 100,00
4. táblázat: F3 29 év alattiak válaszai a „Volt-e valaha állami gondozott?” kérdésre, 2017.
Forrás: saját szerkesztés
Ez a kiugróan magas arány az interjúk során igazolást nyert – alanyaink többsége (11-ből 7 fő) gyermekként bekerült gyermekvédelmi gondos- kodásba. A gyermekvédelmi ellátásba kerülés nem jelent egyenes utat a későbbi hajléktalan élethely- zethez, azonban a nem megfelelő családi környe- zet, minták, az így (esetlegesen) kialakuló bizalmi és önbizalmi problémák, az önpusztító magatartás, devianciák (pl. szerhasználat, bűnözés, stb.), az eg- zisztencia hiánya, stb. mind olyan tényezők, melyek a lecsúszást erősítik.17
„Nem volt olyan csodálatos gyerekkorom. (szünet) Apukám álladóan ütött, vert bennünket. Részeg, alko- 15 Forrás: https://februarharmadika.blog.
hu/2017/03/31/kezeletlen_krizisek_megoldatlan_
hianyok#more14536008 16 Forrás: saját eredmények.
17 Forrás: http://www.menhely.hu/downloads/
tankonyv/tankonyv.pdf
holista volt. Mi meg bekerültünk az intézetbe 14-15 évesen. Szökdöstünk” (28 éves férfi),
„15 éves koromig apukámmal éltem, de anyukám az 7 éves koromban úgymond elment apám mellől. Ő így teljesen elmaradt a családtól és ő külön életet folytatott egy öregebb férfival. Én 15 évesen, minekután apu- kám az mostohaanyám hatására teljesen megváltozott, ezért először csak lelki bántalmazásban részesültem, ezután már fizikai bántalmazásban is. Én ezt nem tűrtem és ennek ellen akartam állni, ez úgy történt meg, hogy én elszöktem otthonról és elmentem állami gondozásba” (19 éves férfi).
A rendszerbe kerülő gyerekek/fiatalok többszö- rösen sérül(het)nek, hiszen a szakellátásba vételüket megelőző problémákkal, a családjukból való kieme- lés traumájával, valamint az ellátás hiányossága- iból fakadó problémákkal is meg kell küzdeniük.
„A gyermekvédelmi szakellátásba kerülő fiatalok a családból való kiemelést – történjen az bármilyen okból kifolyólag is – mindenképpen traumaként, krízisként élik meg. A gyerekek ebben a kritikus időszakban pszichésen labilisabbak, sérülékenyeb- bek, könnyebben befolyásolhatók stb. A családtól való „elszakítást” mind másként élik meg. Felgyü- lemlett feszültségeik a legkülönfélébb tünetekben nyilvánulhatnak meg. A befogadó otthonok, lakás- vagy gyermekotthonok dolgozói, a nevelőszülők vagy gyámok gyakran számolnak be a gyermekek állapotát érintően szorongásról, depresszióról, nyugtalanságról, gátoltságról, agresszivitásról, im- pulzív reakciókról, amelyek az egyensúlyvesztés is- mert jelei” (Duleba 2012:132).18
„Apu ütötte-vágta anyut, tudod, ami a kezében volt, tiszta vér volt. Én fogtam apumnak, ezt olyan 7-8 évesen csináltam meg apuval, a saját borotvájával, kinyitóssal szanaszét vágtam lábát-hátát-kezét-hasát- mindent. … Nagyon kemény környéken nőttem fel, nagyon kemény. Pesten a IX.ker. Illatos út – dzsum- buj. Ott voltam, dzsumbujista voltam.” (24 éves fér- fi),„Az édesapám az 8 éves koromban, akkor ugrott ki a vonat alá. Öngyilkosság. És akkor nagyon magam alatt voltam, mert akkor pont előttem csinálta. Ami- kor kihozott az államiból, fagyizni. És akkor kísértem ki. Még arra emlékszek, hogy 10.20-kor indult a vo- nata és akkor puff.” (26 éves nő),
„Anyám meglátogatott 17,5 évesen. Aztán elkezdtem kiszökni hozzá. Nem tudtam, hogy utcán van, legelső pillanatban és hát mindegy feljöttem Pestre, kiderült, 18 Forrás: http://filozofia.unideb.hu/na/
vol2012_2/122.08_DN_131-150p.pdf
hogy utcán van, sátorban lakik. Hát, azóta így nem csavargó, nem link élet, hogy mondják, úgy mondva szabad életben vagyok, 18 éves korom óta.” (27 éves férfi),
„Az állami gondozásban azt meg kell tanulni, hogy ütök azért, amim van, mert ha nem ütök, akkor elve- szik” (19 éves férfi).
Az interjúk során kiderült, hogy minden alany egy évnél hosszabb ideje van kapcsolatban a hajlék- talanellátó rendszerrel, mégis közös gondolatként fogalmazódott meg a jelenlegi helyzet átmeneti mivolta. Többen meséltek a jövőbeli terveikről, de ezek általában arról szóltak, hogy milyen tárgyi ja- vakat szeretnének, hol laknának majd szívesen, stb., ütemezésről nem esett szó. Ennek egyik oka lehet az ellátórendszer azon hiánya, hogy nincsenek olyan programok, lehetőségek, melyek kifejezetten a fia- tal ügyfelek társadalomba való visszaintegrálására irányulnának. Akik – sok esetben – hozzá vannak szokva az intézményi ellátáshoz, hospitalizálódtak, nekik nincs motivációjuk a helyzetük megváltozta- tására, „kivárnak”.
„Most gondolkozunk azon, hogy egy kicsit még itt leszünk Magyarországon, aztán utána kiköltözünk Németországba, megpróbáljuk milyen ott.” (20 éves férfi),
„Hát most jelenleg én azon vagyok, hogy munkát szerezzek, de bejelentettet, hogy kiszakadjak ebből a környezetből, meg ebből a légkörből, ami itt van. Most hogyha ez megvan, akkor összeszedni egy min. olyan 250.000 Ft-ot, hogy a mélyvízbe azért ne csak úgy menjek bele, hát akkor most ennyi volt és akkor dupla vagy semmizünk. Azután, hogyha ez megtörtént, és ezt összehoztam, egy adott időn belül, erre én maxi- mum 1 évet szeretnék szánni, akkor kimegyek külföld- re, és ott viszont már van rokon” (19 éves férfi).
Észrevehető volt, hogy minden alanyunknak rendezett az öltözete, többen közülük „márkás ruhában” voltak,19 és a különböző státuszszimbó- lumok (pl. okostelefon, notebook, laptop, xbox, stb.) is fontos szerepet játszanak az életükben – a fogyasztói társadalom elvárásai minden társadalmi csoportban megjelennek. Sok esetben e mögött a társadalmi reintegráció szándéka sejthető: ha már a lakhatási körülményeik miatt nem a többségi társadalom tagjai, a fogyasztásukban ne legyen kü- 19 Rákérdeztünk, hogy a különböző intézmények, szervezetek ruhaosztásain részt szoktak-e venni, de mindenki azt válaszolta, hogy saját maguknak vásárolják a ruhákat.
lönösebb különbség. „A fogyasztáson realizálódó kirekesztődés jó példája a telefon. Ha valaki nem engedheti meg magának, hogy vonala vegyen, nem tud beilleszkedni egy olyan társadalomba, ahol a többség telefont használ” (Atkinson 199:14).20
„Nekem mindenem megvan, ami kell. Xbox, tv.”, (24 éves férfi),
„Ha valakinek hangfal kell, megszerzem. Jó áron.”
(uő),
„Itthon van egy kis notebookom. Filmezek, játszok.”
(25 éves férfi),
„Hát, én inkább a Facebook híve vagyok, mert most már ott mindent el lehet érni a telefonvásárlástól kezd- ve a zokni varrásig. Mindent el lehet érni, úgyhogy én ott szoktam keresni. Nagyon-nagyon sok olyan csoport van, többtízezer taggal, aki állást hirdet” (19 éves férfi).
A hajléktalanság pszichés sérülések melegágya, hiszen a traumák elmélyülnek és a hajléktalanság tudatának feldolgozása is negatív élményekkel jár, identitáskrízist idéz elő (Barabásné 2006). „A stabil lakóhely megszűnésével az egyén bizonyos szociális szerepeit is automatikusan elveszítheti, pl. családon belüli, baráti és szomszédsági kapcsolataiban. Egy- re kevesebb eséllyel bír a munkaerőpiacon: ha már eddig is munkanélküli volt, szinte lehetetlen alkal- mazást nyernie, de ha van állása, valószínűleg nem képes annak megtartására. A biztos szerepek elvesz- tésével párhuzamosan a „hajléktalan” életformához kapcsolódó viszonyok alakulnak ki” (Barabásné 2006:331). Válaszadóink arról, hogy a jelenlegi – hajléktalan/nem hajléktalan – helyzetükhöz milyen okok vezettek, és az ide vezető utat miként élték meg, a következőképp meséltek:
„ – Hogy jutottál el ide? (k)
– Hogy? Úgy, hogy elbasztam az életemet. Egyszóval elbasztam, most újrakezdem és helyre fogom hozni úgy, hogy ne kerüljek ide vissza. (24 éves férfi) – Mikor basztad el? (k)
– Nem tudom. Nem akarok hülyeséget mondani. El- basztam már 18 évesen. (f)
– Miért gondolod ezt? (k)
– Hát mert. Mindig albérletről albérletre, szállóról szállóra, munkásszállóra, aztán most hajléktalanszál- lóra. Jó ez? Nem emberi. És lenéztem magam. Lenéz- tem magam és azt mondom, eddig nem voltam ember.
Én megtettem, amit meg kell tenni, ha dolgoznom kel- lett, dolgoztam, ha nem akkor meg nem dolgoztam.”
(f),
20 Forrás: http://www.esely.org/kiadvanyok/1998_4/
tarsadalmi_kirekesztoseg.pdf
„Hát igen. Eléggé megbántam. Hogy eladtam a lakást, és hogy nagyon sok mindent. Anno rászoktam az al- koholra, a drogra, pedig nem arra kellett volna, ha- nem kicsit jobban inkább a tanulásra. … De fátylat a múltra, megtörtént. Igazából szeretnék előre tekinteni most már. Hogy mi az, amit jól lehet csinálni és mi az, amit nem kell megint.” (25 éves férfi),
„Nekem így a tini koromban, amikor 17, 16 évet betöltöttem, amikor már így semmisültek meg a dol- gok az életemben, akkor belementem így pár dologba, amibe nem kellett volna. … Volt ez a bio nevezetű drog, ami belevitt a sorsomba nagyjából. Lehettem volna valaki, de én nem akartam. De akkor a páro- mat sem ismerném. Ez egy jó dolog.” (22 éves nő),
„Unom már. Unom azt, hogy megyünk haza, úgy- mond haza, a sátorhoz. Megvan-e - nincsen meg, megvan-e - nincsen meg? Na, most ránk hívták-e a rendőröket, a rendőrök bementek-e, szétszedték-e sát- rat?” (27 éves férfi).
Az előző interjúrészletekben előkerült a szer- használat. Az F3-as adatfelvételkor a következő eredmények születtek: „Az alkoholizálás vagy más kábítószer használata megakadályozza, hogy a jelen- leginél jobb körülmények között lakjak” állítással a válaszadók 18%-a értett egyet, 78%-a nem, 4%-a nem tudja/nem válaszolt.
A hajléktalanság és a szerhasználat közötti ösz- szefüggést sokan megkérdőjelezik, az ellátásban részesülő drogfogyasztók jobbára nem tekinthetők hajléktalannak. Ugyanakkor „az ellátásban részesülő droghasználók körében rendre nagyobb arányban vannak a hajléktalanság különböző formáit meg- jelenítő, vagy ahhoz közelálló problémák, mint amekkora arányokkal az általános népességre vo- natkozó becslésekben találkozhatunk” (Paksi et al.
2010:58).21 Az ellátásban részesülő szerhasználók között mintegy 7,5%-os a közterületen élő arány egyértelműen, ami 15-50-szerese az általános né- pességben becsült aránynak (Ladányi – Forrai 2006). Az interjúk során mi is rákérdeztünk arra, hogy használnak-e valamilyen tudatmódosító szert (pl. alkohol, drog). A válaszokból az derült ki, hogy ilyen szerek használata az alanyok múltjában volt meghatározó, páran bővebben is beszéltek a koráb- bi szokásaikról:
„Szintetikus, hát meg a fű. De azt viszont sajnos elég korán kezdtem. Azt még az intézetben. 14-15 voltam.
21 Forrás: https://www.bmszki.hu/sites/default/
files/fajlok/node-28/mindennapi_hajlektalansag_
otthontalanul_7_2.pdf
Megjött a zsebpénz és hát nem tudom még a keleti pályaudvarnál még lehetett. Kicsit idősebbek lettünk, tudtuk, hogy van más is; és akkor jöttek a speed, a kristály, a bogyó. A kokain nem. Amikor volt pénzem, akkor sem tudtam szerválni.” (25 éves férfi),
„– Ittam is, drogoztam is. (28 éves férfi) – Miket használtál? (k)
– Csak füvet. Marihuána, bio, hasis” (f).
Több alanyunk említette, hogy épp a szerhasz- nálat miatt volt rendőrségi ügye. Páran beszéltek lopási, testi sértési vagy épp gyerekvédelmi intéz- ményből való szökés miatti incidensről is, de ezek- ről nem szívesen beszélt mindenki részletesen:
„Rendőrségi ügyem nem volt, próbaidőm is csak azért van, minekután nagyon-nagyon sokat szöktem, ez jelenti, hogy 4,5 év alatt 3682 óra szökésem volt (a lakásotthonból).” (19 éves férfi),
„Hát, most szabadult ki az egyik srác. (szünet) Hát, ha úgy nézzük, miattam került vissza ismételten (bör- tönbe), mert hogy ő házi őrizetes volt. Viszont engem fölkeresett, hogy menjek át, és menjünk valamerre.
Oké. Ezzel magamnak is csináltam problémát. Mert hogy elmentünk és ő meg felfeszített egy tábla automa- tát. Ő pont el tudott menekülni, hát én nem tudtam.
Elkaptak, kamera, telefon, kivel beszéltem, stb. stb. Őt visszavitték. … Próbaidő alatt csináltam meg. … Ez- előtt már volt nagyon sok rendőrségi ügyem. Volt egy összevont tárgyalás, volt egy súlyos testi sértésem meg hát egy baleset volt. … Folyamatosan felülvizsgálnak, nem kis baleset volt, meg hát személyiségzavarom van”
(25 éves férfi).
Az F3-as adatok szerint a válaszadók 54%-ának volt, 43%-ának nem volt rendőrségi ügye az elmúlt egy évben. Ez persze nem azonos az interjúalanya- ink által leírt – súlyosabb – tettek arányával, hiszen az utcán élők többször kerülhetnek kapcsolatba a rendőrséggel pl. közterületen való alkoholfogyasz- tásért vagy vizelésért, stb.
Az egyik beszélgetés során a magyar valóság más problémája is szóba került, mely tökéletesen bemu- tatja, hogy adott esetben egy kisebbséghez tartozás negatív társadalmi megítélése – a kirekesztés, kire- kesztődés – az egyén identitását mennyire befolyá- solja, milyen fokú önutálatot is képes kiváltani:
„Most minek menjek diplomára meg mit tudom én mikre? Miket szedjek össze? Se így – se úgy nem fo- gok komoly munkát kapni, mert barna a bőröm. És ezt nem azért mondom, mert cigány vagyok és utá- lom magamat – mondjuk valamilyen szinten igen, de amúgy sok-sok ember van így, aki utálja a romákat és nem alkalmazza. És igaza van, igaza van, elmondom neked, igaza van, nagyon sok roma undorító, undorí- tó köcsög. Egymással nem vagyunk azok, de másokkal igen.”
„ – És szerinted melyik az, amelyik erősebb hatású, az hogy te most pl.: egy hajléktalanszállón laksz vagy az, hogy mondjuk roma származású vagy? Amikor mun- kára jelentkezel, szerinted melyik az amelyik… (k) – Eltaszít (szünet) másoktól? A roma származásom.
Az tökmindegy, hogy hol lakok, mi vagyok, a megjele- nésem ugyanaz.” (24 éves férfi).
Az F3-as kérdőívezés során feltett „Mondták-e már Önre, hogy cigány?” kérdésre a válaszadók 52%- a válaszolt igennel, 45%-a nemmel és 1,5%-a nem válaszolt. Ennek fényében azt is érdemes lehet vizs- gálni, hogy a jelenségnek van-e – és ha igen, akkor milyen – hatása a hajléktalan emberek életében.22 Az igennel válaszolók aránya a teljes adatbázisban 29%.23
Az interjúk tapasztalatait összefoglalva azt mondhatjuk, hogy sok olyan tényező van, amely szinte minden élettörténetben megjelenik. Az elbe- szélések alapján azt figyeltük meg, hogy egy ilyen közös tényező a gyerekvédelmi gondoskodásba ke- 22 Forrás: saját eredmények.
23 Forrás: https://februarharmadika.blog.
hu/2017/03/31/kezeletlen_krizisek_megoldatlan_
hianyok
Az alkoholizálás vagy más kábítószer használata megakadályozza, hogy a jelenleginél jobb körülmé- nyek között lakjak
Válasz Gyakoriság %
Igaz 69 18,35
Hamis 293 77,93
Nem tudja/ nincs válasz 14 3,72
Összesen 376 100,00
5. táblázat: F3 29 év alattiak válaszai a „Az alkoholizálás vagy más kábítószer használata megakadályozza, hogy a jelenleginél jobb körülmények között lakjak” állításra, 2017. Forrás: saját szerkesztés
rült fiataloknál az, hogy nem a 18. életévüket be- töltve kerültek kapcsolatba a hajléktalanellátó rend- szerrel. A legtöbben előtte (viszonylag) hosszú és a kapcsolataikra negatívan ható eseményeken mentek keresztül. A válaszadók kisebb része született Buda- pesten (4 fő), többségük viszont más megyékből (Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Veszprém) költözött a fővárosa. Jellemzően alap-, ritkábban középfokú végzettségűek (4 osztálytól a szakiskoláig), valamint sok esetben be nem jelentett munkát végeznek, végeztek (8 fő).
Konklúzió
„A „leszakadók” között vannak azok, akiket a gyenge és lyukas „szociális háló” nem véd meg a létbi- zonytalanság sokféle formájától, attól, hogy fázzanak, hogy maguk vagy gyerekeik éhesek legyenek, hogy fize- tésképtelenség miatt lakhatásuk is veszélybe kerüljön, és természetesen azok, akik már hajléktalanná váltak”
– írja Ferge Zsuzsa (Ferge 2000:45).24
A 2018. évi Február Harmadika Munkacsoport országos hajléktalan adatfelvételéről készült tájé- koztató szerint – becslések alapján – „egy téli napon legalább 14.000 ember van hajléktalan helyzetben Magyarországon, közülük 10.000 ember valamilyen hajléktalan szálláson, 4.000 ember közterületen al- szik”.25Azt, hogy kik képezik ezt a nagyon jelen- tős tömeget, egészen könnyű meghatározni, hiszen évek, évtizedek tapasztalatai mutatják, hogy vannak olyan helyzetek, melyekből „kitermelődnek” a haj- léktalanok, és nincs, vagy alig van olyan program/
intézkedés, mely ezt mérsékelné. Olyan hiányosság ez, amely az egész társadalomra hatással van, és annak felelőssége is a helyzet fennállása. A hajlék- talanok negatív megítélésén sem az életszerűtlen szankcionálás,26 sem a szociális ellátórendszer hiá- nyosságai nem segítenek.
24 Forrás: http://www.esely.org/kiadvanyok/2000_1/
ferge.pdf
25 Forrás: https://februarharmadika.blog.
hu/2018/03/29/negy_hajlektalan_kozul_harom_
lakasban_elhetne_181#more13788400
26 Pl. a legutóbbi, 2018. október 15-én életbelépő, a hajléktalanok közterületről való tartózkodásáról szóló kormányhatározat, melyet se a hatóságok, se az ellátórendszer nem tudott/akart betartatni vagy a 2019 júniusi Alkotmánybíróság határozata, miszerint a hajléktalan emberek kriminalizálása és börtönbe zárása nem ütközik az Alaptörvénybe.
A társadalmi felelősség (hárítás) mellett fontos megemlíteni az egyénit is. A hajléktalanellátó rend- szer sajátosságaiból kifolyólag vannak olyanok, akik
„belekényelmesednek” a rendszerbe, hiszen az néha akarva-akaratlanul is konzervál bizonyos élethelyze- teket, az elhelyezések elvesztik átmeneti jellegüket.
De akkor mégis mire számíthat az, aki – nem csak a vizsgált korosztály tagjaként – bekerül az ellátó- rendszerbe? A rendszer jelenlegi formájában – úgy tűnik – arra lehet képes, hogy segítse a megfelelő belső motivációval rendelkező ügyfeleket abban, hogy az aktuális élethelyzetüknél jobba kerüljenek, ugyanakkor az ezen indíttatás hiányában lévő em- bereknek nem tud olyan ellátást/külső motivációt biztosítani, amely elég lenne a változáshoz.
Felhasznált irodalom
Andorka R. 2006 Bevezetés a szociológiába https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/
tamop425/2011_0001_520_bevezetes_a_
szociologiaba/ch17s03.html, Letöltés ideje:
2019.05.06.
Atkinson, T. 1997 Társadalmi kirekesztődés, szegénység én munkanélküliség. Esély. Társada- lom- és szociálpolitikai folyóirat. http://www.
esely.org/kiadvanyok/1998_4/tarsadalmi_
kirekesztoseg.pdf, Letöltés ideje: 2019.05.05.
Barabásné Koller E. 2006 Az otthontalanság pszichológiai hatása a hajléktalan életmódba kerülő személyek identitásváltozásában http://
real.mtak.hu/58544/1/mental.7.2006.4.5.pdf, Letöltve: 2019.06.14.
Breitner P. – Gurály Z. – Győri P. 2000 Kérdések és válaszok a hajléktalanságról http://www.
menhely.hu/downloads/tankonyv/tankonyv.
pdf, Letöltés ideje: 2019.06.02.
Cser A. 2000 A hajléktalanságról dióhéjban http://www.kka.hu/_Kozossegi_Adattar/
DOKUMENT.Nsf/4be80daf005edcb88525 66f2000b4f9f/8921155bf5a0818dc125692 e0033da53?OpenDocument, Letöltés ideje:
2019.06.01.
Duleba N. 2012 Az állami gondozás krí- zisei, http://filozofia.unideb.hu/na/
vol2012_2/122.08_DN_131-150p.pdf, Letöltve: 2019.06.15.
European Federation of National Organisations Working with the Homeless hivatalos honlapja https://www.feantsa.org/en/about-us/what-is- feantsa, Letöltés ideje: 2019.05.05.
Február Harmadika Adatfelvétel hivatalos honlapja https://februarharmadika.blog.hu/2018/03/29/
negy_hajlektalan_kozul_harom_lakasban_
elhetne_181#more13788400, Letöltés ideje:
2019.05.05.
Ferge Zs. 2000 A társadalom pereme és az em- beri méltóság. Esély. Társadalom- és szoci- álpolitikai folyóirat http://www.esely.org/
kiadvanyok/2000_1/ferge.pdf, Letöltés ideje:
2019.05.05.
Győri P. és a „Február 3. Munkacsoport” 2010 Hajléktalan utak. In: Mindennapi hajléktalan- ság https://www.bmszki.hu/sites/default/files/
fajlok/node-28/mindennapi_ hajlektalansag_
otthontalanul_7_1.pdf, Letöltés ideje:
2019.06.02.
Gyuris T. – Oross J. 1999 Kik azok a hajlékta- lanok – jogi megközelítés http://www.kka.
hu/_Kozossegi_Adattar/DOKUMENT.Nsf/4b e80daf005edcb8852566f2000b4f9f/3653166 06721319cc125692e002e0f72?OpenDocume nt, Letöltés ideje: 2019.05.10.
Ladányi J. – Forrai E. 2006 Szociális szolgáltatások és kábítószer-fogyasztók. SzMM Otthontala- nul… Tégy az emberért! Mindennapi hajlékta- lanság, Kutatási beszámoló.
Merton, R. K. 1949 (1980) Társadalomelmélet és társadalomstruktúra http://szisz.uni-corvinus.
hu/_fajlok/01_hirben/szociologia_iroda- lom_2010.pdf, Letöltés ideje: 2019.05.06.
Paksi B. – Arnold P. – Schmidt A. – Gurály Z. – Breitner P. 2010 Drogfogyasztás és hajléktalan- ság https://www.bmszki.hu/sites/default/files/
fajlok/node-28/mindennapi_hajlektalansag_
otthontalanul_7_2.pdf, Letöltve: 2019.06.15.
V. Gönczi I. 2015 Gyermek- és ifjúságvédelem, a hátrányos helyzet kezelése http://tanarkepzes.
unideb.hu/szaktarnet/kiadvanyok/gyermek_
es_ifjusagvedelem_hatranyos_helyzet_kezelese.
pdf, Letöltés ideje: 2019.06.15.
