Muszifulin, A.: A gépipari specializáció színvonalának meghatározása

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1157

tapasztalható húzódozás a vállalati össze—

hlasonlitásokban való részvételtől abból kifolyólag, hogy nem szivesen szellőz—

tetik az egyes vállalatok üzleti titkait.

Éppen ez az oka a csoportos összehason- lítások elterjedésének. Ilyen esetekben az egyes vállalatok egyedi adatait nem hoz—

zák nyilvánosságra, csak az egész cso—

portra vonatkozó adatokat. Természete—

sen saját adataik birtokában a vállala- toknak módjukban van megállapítani helyzetüket annak a csoportnak átlagá—

hoz képes't, melynek részét képezik. Kü- lönösen nemzetközi összehasonlításoknál

gyakori az üzleti titok megőrzése miatti

tartózkodás.

Ami az összehasonlitásokat kezdemé- nyező szerveket illeti — az esetek több- ségében magát a vizsgálatot is ezek bo—

nyolítják le szakértők bevonásával —

ezek a legkülönbözőbbek. Egyetemek, vállalati érdekképviseleti szervek, nem—

zetközi gazdasági szervezetek szerepel—

nek közöttük. Jelentőségben kiemelkedik

közülük az a munka, melyet az OCDE

végzett el. Ez a vizsgálat öt iparágra

(gyártási ágra) terjedt ki; közelebbről:

a cipőiparra (Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria, Franciaország, Egyesült Királyság, Norvégia, Hollandia részvételével);

az inggyártásra (Dánia, Hollandia);

a pamutfonásra (Német Szövetségi Köztársa—

sáág, Ausztria, Franciaország, Egyesült Király—

3 g);

a téglaiparra (Franciaország, Norvégia, Hol- landia);

az öntészetre (Belgium, Franciaország, Nor- végia, Hollandia).

A munka során jelentős nehézségek merültek fel, nemcsak a vállalatok ki- választásával, hanem az adatok össze-

hasonlíthatóvá tételével kapcsolatosan is

A vizsgálat megerősítette azt a már ko—

rábban kialakult véleményt, hogy a vál—

lalatközi összehasonlitásoknál elsősorban

a színvonal összevetésének van jelentő—

sége, az időbeli feilődés vizsgálata elha—

nyagolható. Ez utóbbinak főként az egyes vállalatok saját fejlődése elemzésénél van szerepe. Legjobb eredmények akkor születtek, amikor a termelés eredménye Viszonylag könnyen összehasonlíthwató és tömegtermelés _folyik. Az összehasonlítás

során kapott eredménvek jól hasznosít—

hatók a pénzügyi, személyzeti, beruházási és eladási tervezésnél és nolitikánál; to—

vábbá költségvetések készítésénél és a költségek elemzésénél.

Szerző tanulmánya függelékeként né- hány táblázat sémáját ismerteti, melyek a nyugat—német gépipari gyakorlatban igen jól beváltak. Közülük az egyik a válla-

lat helyzetét szemlélteti az iparág és a

vállalati csoport egészéhez képest, rész—

ben az átlagok, részben a leggyakrabban

előforduló értékek figyelembevételével, a bérköltségekre vonatkozóan. Egy másik

táblázat a közvetett létszám szerkezeté—

nek elemzésére nyújt módot, egy további

a beruházások összetételét veti össze vállalati csoportok között. Más táblázat-—

tok az önköltség költségnemenkénti bon—

tásával, a tájékoztatás és propaganda

költségeinek alakulásával, a munkaerő—

forgalommal, illetve ezek vállalatközi

összehasonlításával foglalkoznak.

(Ism.: Szira Tamás)

MUSZIFULlN, A.:

A GÉPIPARI SPECIALIZÁCIÓ SZINVONALÁNAK MEGHATÁROZÁSA

(Ob opredelenii urovnja szpecializacii v masinosztroenii.) — Vesztník: Sztatiszttki. 1966.

1. sz. 23—29, p.

A specializáció nagy lehetőséget nyúit a fejlett technika, az új gyártási elja—

rások hatekony alkalmazására, s ezért

a termelés gyors fejlődésének egyik leg—

fontosabb alapja. Ugyanakkor — amint szerző kifejti -—— a specializáció egyik fő területén, a gépipari specializációt il—

letően, nemcsak a specializáció szintjév- nek méréséhez szükséges, tudományosan megalapozott metodika hiányzik, hanem még a specializáció fogalmának értel- mezése sem egységes. Egyes vélemények szerint, a specializáció szinvonalát az alapvető termékek termelésének aránya határozza meg, mások szerint a speciali—

záció még a termelés koncentrációjától

es a sorozatnagyságtól is függ stb. Két fogalmat használnak leggyakrabban: az .,alapvető termelés" és a ,,profil szerinti termelés" fogalmát — de többféle, egy—

mástól különböző értelmezésben. Szerző mindkét fogalmat szabatosan igyekszik meghatározni, s egyben arra vonatkozó—

lag is közli véleményét: melyik fogalom jellemző ténylegesen a specializációra.

Valamely vállalat ,,alapvető termelése"

azon termékfajták összessége, mely arra az iparágra (alcsoportra) jellemző, ahová a vállalatot sorolták. A késztermék sze—

rint szakosított szerszámgépipari válla—

latdknál például az alapvető tennelés:

különféle szerszámgepek; az alkatrész szerint szakositottaknál: szerszámgép—

alkatrész, részegységek; a technológiai-—

lag szakositottaknál: szerszámgépek önt—-

vényei, kovácsdarabjai, hegesztett alkat——

részek stb.

11158 - STATISZTIKAI mamam mmal

A ,,profil Szerinti termelés" ennél mé?

lyebb: az alapvető termelésen belül azon

termékek tartoznak ide, melyekre a vál—

lalat termelőkiapacitása maximálisan specializált, melyek termelése a legki—

sebb élő- és holtmunka-ráfordítást

igényli. A szerszámgépiparban maradva.

a profil szerinti termék konkrét para- méterekkel rendelkező típus. Csak olyan esetben lehet azonos az alapvető terme—-

lés a profil szerintivel, ha vagy egyetlen szerszámgép—típust állít elő a vállalat,

vagy olyan szerszámgép—csoportot, mely-- nek tagja—i egynemű konstrukciójúak, s gyártásuk technológiailag az alaptípusé—

hoz hasonló. A gépek (nemcsak a szer-

számgépek) szerkezeti egyneműségének

és technológiai hasonló'ságána'k ismérvei:

a) rendeltetés, a típus méreteire jellemző mutatók, súly, teljesítőképesség;

b) pontossági osztály és az alkatrészek kon—

figurációja (alakzata):

c) az alkatrészek és részegységek egységes—

ségének és szabványosságának (kölcsönös cse- rélhetőségének) foka.

Mindezekből nyilvánvaló, hogy a vál—

lalat specializáltságára legjellemzőbb ob- jektív mutató nem a vállalat alapvető

termelése, hanem profil szerinti terme—

lése.

A továbbiakban szerző különféle mu—

tatószámokat javasol a specializáció szín—

vonalának mérésére, előbb csak a kész-

termékekre vonatkozóan, azután — mé—

lyebbre hatolva, s a kooperáció mérté—

két is bevonva — az alkatrészek gyártá- sának specializáltságára is.

,A késztermék-specializációra:

Xi részmutató:

a vállalat alapvető termékeinek termelése (1000 Kb) a vállalat teljes árutermelése (1000 Rb)

-100

X , részmutató:

a vállalat profil szerinti termelése (1000 Rh)

a vállalat alapvető termékeinek termelése (1000 Rm-IOO

X1 . X, 100

Össz-mutató : y, :

E mutato alapján, adott gépipari ága—

zatra, konkrét példát mutat be a szerző:

hogyan oszlanak meg az ágazat válla—

latai, késztermék-specializáltságuk mér—

téke szerint.

A mai követelmények mellett azonban az előbbi mutató egymagában nem ele—

gendő. Azt is meg kell vizsgálni, hogy milyen feltételek közt termeli a vállalat termékeit, s e feltételek mennyiben fee

lelnek meg a vállalat termelést specifi-

kálásának.

Nem tekinthető ugyanis a specializáció kielégítőnek (erre konkrét példát is hoz fel a szerző), ha csak a késztermék_

szempontjából specializált a terinelés és ugyanakkor a vállalat egy sor üzemében mindenféle öntvényt, alkatrészt,— félter-

méket stb. gyártanak, jórészt saját to—

vábbfelnasználásra, nagy , ráfordítással,

nem gazdaságosan. Nyilvánvalóan a kor—

szerű specializáltság feltétele, hogy erre

szakosított vállalatoktól kapja az alkat—

részeket stb. a vállalat, s egyre inkább szerelési munkát végezzen. Az utóbbi jellemzésére, valamint az átlagos speci:

alizáltság mérésére az alábbi mutatókat

javasolja a szerző. _

Különválasztja az alkatrészekre és részegységekre specializált! vállalatok szál'ításait a féltermék—ekre (tehát tech-

nológiailag) specializált vállalatokéftól, s 18?-

Av A.,

0

- 100,

312 :

ahol

A,, —— a vásárolt -—-— egységesített és normalizált —-— alkatrészek és részegységek értéke (1000 Rb) A,; — összes szükséges —-— egségesíó

tett és normalizált —, alkatré—

szek és részegységek értéke

(1000 Rb).

ys : - 100.

ahol :

f,, — a vásárolt féltermékek (öntvé-

nyek, kovácsd—arabok stb.) ér—

téke (1000 Rb),

Fő —- az összes féltermékek értéke

(1000 Rb).

Ezután meg kell határozni: milyen arányt képvisel a késztermék előállítá—

sához szükséges összes munkaráfordítás—

ban

a féltermolml'bnz szükséges ráfordítás (szá—

zalékos aránya a,),

az alkatrészek.z, részegységekhez szükséges ráfordítás (százalékos aránya an,

a szerelési ráfordítás (százalékos aránya ai).

Igv már kiszámítható az átlagos spe- cializáltsági fok:

-

_ ylal

y 100

ya a,

100

*.*/sas

WP,

"STATISZTIKAI— IRODALMI FIGYELÖ

1159

vagy :

—— ytai

y " 2 100

E mutatókat példaszerűen, 3 szerszám—

gépipari vállalatra számítja ki és mu—

tatja be a szerző.

Kitér még arra is, hogv sok esetben a szerszámgépipari vállalatok (és _nyil-

ván más gépipari vállalatok is) nem-

csak saiát szükségleteirre állítanak elő félterméket, hanem értékesitésre is. Ezt belevéve azonban a számításokba. hely—

telenül növelnénk a specializáltság mér-

tékét. Szerző javaslata: e termelést mind vállalati, mind ágazati szinten ki kell

hagyni a profil szerinti termelésből, s így elkerülhető a torzítás.

(Ism.: Lacfalvi József)

ROZSANSZKIJ, A. d.:

'MÚSZAKI FEJLÖDÉS —— A MUNKA TECHNIKAI FELSZERELTSÉGE És MEGHATÁROZÁSÁNAK

MÓDSZERTANA

lTehnicseszkij progreszsz, tehnicseszkaja voo—

ruzsennoszt' truda i metodologija ee opredele—

'nia.) —— Ékonomika i Matematics'eszkie Me- todü. 1965. 6. sz. 879—888. p.

A tudományos és műszaki fejlődésnek a szocialista gazdaságra gyakorolt fel—

lendítő hatasa új tervezési és irányítási rendszert igényel a gazdasági élet te—

rületén. Ennek megfelelően az objektív mutatószámok új rendszerét kell kidol- gozni. A termelés volumenét meghatá- rozó és a vállalati kollektivák munkáiát elemző mutatószámok mellett megnő a tervezés minőségét javító új mutatószá—

mok jelentősége. Ezek közé tartoznak azok, amelyek a munka műszaki felsze—

reltségét mutatják.

Szerző cikkében két ilyen mutatóval

foglalkozik: a termelő alapok szerves összetételével és a munka állóalapokkal való ellátottságával.

1. A termelő alapok szerves összeté—

tele a. tőke szerves összetételének meg—

felelő kategória értelmezése szocialista

viszonyok között. Marx a kapitalizmus

elemzésének vizsgálata során a tőke ter—

mészeti—technikai és érték—formáját kü—

lönbözteti meg. A technikai összetétel a termelési eszközöket és működtetésük- höz szükséges emberi munka arányát természetes formában fejezi ki. Az ér- tékbeli összetétel ugyanezt az arányt ér??

tékformában fejezi ki. Az ily módon szá-'

rni-tott értékbeli összetétel természetesen a teéhnikai összetételén kívül, az árváltoé

zások hatását is, mutatja. Az értékfor—

mában számitott, de árhatásoktól meg—

tisztított arányszámot nevezi Mara: a tőke szerves összetételének.

Ez a mutató szerző véleménye szerint

szocialista körülmények között is mind

elméleti, mind gyakorlati szempontból egyaránt jelentős, annak ellenére, hogy

eddig nem került felhasználásra.

A termelő alapok szerves összetételé-

nek (K) képlete a következő:

04—V

* z

ahol:

0 — egy termelési tevékenység induló

állóalapja;

V — egyszeri termelési tevékenység forgóalapjának anyagi része;

Z -— a felhasznált béralap.

K tehát változatlan árszinvonal mellett az egységnyi munkabérre jutó termelési eszközök értékét mutatja.

2, Ismeretes, hogy a munkatermelé—

kenység növekedését jelzi az egy mun—

kásra jutó munkaeszközök mennyiségi és minőségi növekedése is. Ezt a jelenséget

kivánja mérni a munka állóalappal való

felszereltségének mutatója. (Szemben , az

előbb említett mutatóval az élő munkát

itt csak a termelő alapok egy részéhez,

az állóalapok aktiv részéhez viszonyítják.)

A mutató képlete:

F:—

R ahol:

0 — az állóalap,

R -— a dolgozók létszáma.

(A mutató tisztított formájában az álló—

alapok aktív része és az egy műszakban

dolgozók maximális száma szerepel.)

Ez az arányszám szoros kapcsolatban

van a népgazdaság másik két mutatószá—

mával: a munka termelékenységével

(P:R) és az egységnyi állóalapra jutó termeléssel (P : O).

P P 0 P-R

0 R B R-O

Az összefüggésből nyilvánvaló, hogy az egységnyi állóalapra jutó termelés növe—

kedésének feltétele a termelékenységnek 'a munka állóalap—ellátottságát meghaladó növekedése