A népgazdaság ipari tevékenységének teljes körű megfigyelése

A NEPGAZDASÁG IPARI TEVEKENYSEGENEK TELJES KURÚ MEGFlGYELESE

DR. TÚÚ LÁSZLÓNÉ

lparstatisztikai gyakorlatunk az alapelveinek kialakitása óta eltelt húsz év alatt sok tekintetben fejlődött. A megfigyelések témaköre sokrétűbbé és, komplexebbé vált, az iparstatisztikai adatfelvételek és elemzések során egyre nagyobb teret nyernek a korszerű módszertani és technikai megoldások. Ugyanakkor 1949 óta lényegében változatlan maradt az iparstatisztikai megfigyelések köréről és ezzel összefüggés- ben a számbavételi egység értelmezéséről kialakított felfogás. A sta- tisztikai eljárások stabilitása természetesen lényeges követelmény. ldőszakonként azonban célszerű egy—egy ,,megingathatatlannak tűnő" elvet is megvizsgálni ab—

ból a szempontból, hogy az időközben bekövetkezett gazdasági vagy társadalmi változások nyomán kialakult új feltételek között is megfelel—e a vele szemben tá- masztott követelményeknek. Ezért foglalkozom a továbbiakban részletesebben az iparstatisztikai megfigyelések körének és rendszerének — első pillantásra talán banálisan ismertnek tűnő — problémakörével.

A közgazdasági közfelfogás az ipar fogalmát egészen magától értetődően az .,összes iparvállalat"1 fogalmával asszociálja. Automatikusan erre a körre értelmez- zük (: megállapításokat, ha valamilyen közgazdasági fórumon iparunk fejlettségé—

ről, eredményeiről vagy esetleg problémáiról esik szó. Lényegében a statisztikai gyakorlat is ehhez a felfogáshoz igazodik: a magyar iparstatisztika általános ér- vényű alapegysége az iparvállalat. Ezt tekintjük beszámolási és megfigyelési egy—

ségnek, a vállalatokat (szervezeteket) soroljuk — fő tevékenységük alapján - ipar—

ágokba, és ezekből tevődik össze az ipar népgazdasági ág. Az iparral foglalkozó statisztikai publikációkban leggyakrabban szereplő átfogó kategóriák: az ,.állami ipar" és a ,.szocíalista ipar" az iparba sorolt állami vállalatok. illetve ezek és a kisipari szövetkezetek együttes adatairól nyújtanak tájékoztatást.

Többé-kevésbé hasonló a helyzet más népgazdasági ágak esetében is. Pél—

dául a népgazdaságban folyó összes építőipari tevékenységnek kb. 25 százalékát nem építőiparba sorolt szervezetek végzik, bizonyos mértékű szállítási tevékenységet a közlekedési ágazatba sorolt vállalatokon kívül csaknem minden népgazdasági ágban folytatnak. és a kereskedelmi tevékenység sem korlátozódik ma már csak a

bel- és külkereskedelmi vállalatokra. illetve szövetkezetekre.

Az ipari tevékenységet az ipari szervezetek tevékenységével azonosító felfogás még tervgazdálkodásunk kezdeti szakaszában alakult ki, s akkor összhangban is

_ 'ltt'és a továbbiakban iparvállalaton az iparba sorolt valamennyi önálló szervezet értendő. tehát az

allami valialatokon kívül az Ipari trösztök, egyesülések. kutató— és fejlesztő intézetek. közös vállalatok. kis—

ipari és haziipari szövetkezetek is.

DR. TÚÚNÉ: AZ IPARI TEVÉKENYSÉG MEGFIGYELESE 1 055

állt a tényleges gazdasági helyzettel. Az államosításokat követő átszervezések egyik fő törekvése volt ugyanis a korábban egy—egy nagy részvénytársaság keretében ösz- szefonódó, különböző jellegű termelő, szolgáltató. kereskedelmi stb. tevékenysé—

gek szétválasztása és viszonylag tiszta profilú gazdasági egységekbe való tömörí—

tése.

A népgazdasági ágak közötti munkamegosztás új rendszerének kialakulásával

—- a monopol helyzetű külkereskedelmi vállalatok, az önálló felvásárló szervezetek, az átfogó nagykereskedelmi hálózat stb. létrejöttével párhuzamosan —— leszűkült az iparvállalatok kereskedelmi (értékesítési, illetve beszerzési) ügyköre is. A más nép—

gazdasági ág profiljába tartozó tevékenységek leválasztása vagy visszafejlesztése az iparvállalatoknál egyúttal a szorosan értelmezett ipari tevékenység súiyának nö—

vekedését vagy — az esetek legnagyobb részében —— kizárólagossá válását is ered- ményezte. (Kivétel számba ment például, hogy néhány élelmiszeripari ágazat és a rostkikészítő ipar vállalatai ún. termeltetői hálózatukon keresztül közvetlenül biztosi- tották mezőgazdasági eredetű alapanyagaik beszerzését.) A folyamat másik vetü—

lete, hogy a profiltisztázásra törekvő szervezések hatására az összes ipari tevé- kenységnek csak viszonylag kis hányada maradt nem iparba tartozó szer—

vezetek (például a Posta, a MÁV vagy a tanácsi költségvetésbe beépülve működő üzemek) keretei között.

Mindezek alapján az ipari vállalatok és a —— jórészt a korábban önálló magán—

kisiparosok társulásaként létrejött — kisipari szövetkezetek együttes adatai főleg az ötvenes években helyesen és átfogóan jellemezték a népgazdaság ipari tevékeny—

ségének volumenét.

időközben azonban a konkrét gazdasági helyzet lényegesen módosult. A vál—

tozások három fő esetét különböztethetjük meg:

a) más népgazdasági ágba tartozó szervezeteknél is számottevő arányú ipari tevékeny—

séget fejlesztettek ki;2

) a végrehajtott átszervezések. vállalati összevonások során jelentékeny ipari tevékeny—

ség került át más népgazdasági ágba tartozó szervezetek keretei közé;-7

c) a legutóbbi években az iparvállalatok tevékenységi köre is lényegesen bővült, a szo—

rosan vett ipari tevékenységen kívül más tevékenységekre is kiterjedt.

Vizsgáljuk meg közelebbről e három eset jelentőségét, az ezekkel kapcsolatos problémákat.

a) A profil szempontjából erősen széttagolt szervezetek gazdasági együttmű- ködése korántsem volt mindig zökkenőmentes. A különböző ütemű fejlődés hatá- sára számos, erősebb-gyengébb feszültség jelentkezett (főleg a segédanyag—. al—

katrész-ellátásnál), melyeket a más népgazdasági ágakba. gyakran más főhatósá—

gok irányitása alá tartozó gazdasági szervezetek között tartósan nem tudtak ki—

küszöbölni. Nagyrészt az ilyen problémák megszüntetésére — de sok esetben he—

lyesen felismert gazdasági szükségszerűségből —— fokozatosan kifejlesztették más népgazdasági ágba tartozó szervezetek is az ún. ,,ipari mellékprofiljukat". Talán legjellemzőbb példái ennek az építőipari vállalatok ipari melléküzemei, amelyek fontos szerepet töltenek be betonelemekkel, épületasztalos-. lakatosipari termékek- kel stb. való ellátásukban. Például az építőipari szervezetek termelése i968-ban vasbeton gerendából 73,3, vasbeton falpanelból 445,0, fémvázas épületszerkezet—

_ 'JErrői részletes adatokat közöl Németh László .,Nem ipari ágazatok ipari tevékenysége" (Statisztikai Szemle. 1970. évi 6. sz. 619—635. old.) c. cikkében.

3A vállalati ótszewezések természetesen az iparon beiül is súlyos összehasonlithatósági problémákat okoznok'a jelenlegi vállalati szintű megfigyelési rendszerben. Az ipar 1962—1964. években végrehajtott nagy—

iranyu. átszervezese soran például számos eltérő profilú. korábban különböző ágazatba tartozó iparválla—

latot IS osszevantak. Igy például az ipar ágazati rendszerében külön iparágként szereplő .,Szénbónyászot"

és :.Brikettgyárt'ós" adatait azóta nem tudjuk külön kimutatni. mert az alapegység, a vállalat rna mindkét tevekenysegfajtat magaban foglalja.

1056 DR. TOÚ LÁSZLÓNÉ

ből 2i.O. fém nyílászáró szerkezetből 942,6. épületvasalásból 41,0, faajtókból 21,7.

ablakból 29,1 százalékát képviselte a szocialista ipar termelésének, vagyis számot- tevő kiegészitője az ipari szervezetek hasonló rendeltetésű gyártási tevékenysé- gének. Emellett számos olyan terméket is előállítanak, amelyek gyártásával az iparvállalatok nem foglalkoznak.

Az építőipar és az építőanyag—ipar közötti szükségszerű szoros együttműködés

indokolja a vázolt tendencia napjainkban is tapasztalható erősödését: a hazánk-

ban új gyártási ágnak számító házgyárakat is építőipari szervezetekhez csatolva.

mintegy ezek segédüzemeiként hozzák létre. igy, ez a nagyságrendileg már most is jelentős és igen gyors fejlődés elé tekintő tevékenység nem jelentkezik a szo—

cialista ipar keretében, bár a gyártás jellege teljesen megfelel a gyáripari tevé- kenység kritériumainak.

Hasonló változásnak lehetünk tanúi éppen ezekben az években a mezőgazda—

ságban is. Az ipari melléküzemek sorozatos létesítése és a meglevők fejlesztése révén a mező- és erdőgazdaság ipari árbevétele például 1966 és 1968 között mintegy 80 — ezen belül a termelőszövetkezeteké több mint 130 —— százalékkal trö—

vekedett, és összege 1968-ban meghaladta az 5 milliárd forintot. '

A mező— és erdőgazdaságok ipari tevékenysége lényegesen sokrétűbb az épí—

tőipari vagy a kereskedelmi szervezetekénél. Legjelentősebb hányadáttermészet- szerűleg a mezőgazdasági termékek közvetlen élelmiszeripari feldolgozása képvi—

seli, de igen számottevő a fafeldolgozás és a gépjavitások — és az ezzel össze- függő gépalkatrész— és tartozékgyártás —— aránya is. Az építőanyag-ellátási prob- lémák enyhítéséhez a gazdaságok a helyi építőanyag—lelőhelyek fokozott kihasz- nálásával járulnak hozzá, s például égetett tégla termelésüket két év alatt meghá—

romszorozva, 1968—ra 130 millió darabra növelték, ami az ipari szervezetek az évi termelésének már 6.2 százaléka volt. Az említetteken és a hagyományosnak tekint- hető háziiparí termékeken kivül a gazdaságok egész sor, korábban krónikusan hiánycikknek számító termék gyártásával járulnak hozzá az iparcikkek választéká- nak bővítéséhez is. Mivel — néhány kirívó negatív példától eltekintve -— a gazda—

ságok ipari melléküzemeinek többsége előnyösnek bizonyult mind a gazdaságok jövedelmezősége, mind a tagok éven belüli egyenletesebb foglalkoztatása, mind pedig az iparcikkszükséglet kielégítése szempontjából, a továbbiakban is számí- tani lehet a mezőgazdasági szervezetek ipari tevékenységének viszonylag gyors

ütemű fejlődésére.

Bár a mezőgazdaságénál összességében jóval kisebb nagyságrendű. de né- hány ipari ágazat termelését számottevően egészíti ki a kereskedelmi szervezetek ipari melléküzemeinek (például az áruházak által létesített konfekció üzemeknek vagy a földművesszövetkezetek ásványvíz—feldolgozó, takarmánygyártó stb. üzemei—

nek) termelése is.

13) Az eddigiekben olyan ipari tevékenységekről esett szó, amelyeket eleve más népgazdasági ág szervezeteinek keretében fejlesztettek ki, és így korábban sem szerepeltek az ipari ágazat adataiban. Az iparstatisztikai feldolgozások, pub- likációk, de főleg az ezekre támaszkodó közgazdasági számítások és elemzések szempontjából még problematikusabb, amikor az ipar köre szervezeti változások,

tehát pusztán adminisztratív intézkedések miatt módosul. A legutóbbi tíz év gaz—

dasági eseményei közül számos olyan szervezeti változást említhetünk, amikor —- más népgazdasági ágba tartozó szervezethez csatolásuk folytán —- jelentős lét- számú, nagy ipari üzemek kerültek ki az önálló ipari szervezetek sorából, és ez- által az állami vagy szocialista ipar kereteiből anélkül. hogy tevékenységük jellege valójában változott volna. (Csak példaként utalok a Folyamszabályozó és Kavics-

AZ IPARI TEVÉKENYSÉG MEGFlGYELESE 1057

kotró Vállalat, a Fővárosi Autóbusz Főműhely, a MÁV vasúti járműjavító vállala- tok vagy az állami erdőgazdaságokba beolvasztott fűrész- lemezipari vállalatok stb. eseteire.)

A kép teljességéhez az ellentétes irányú változások ismerete is szükséges:

például a gépállomások átszervezésével, az ipari főtevékenységű mezőgazdasági gépjavító vállalatok kialakításával jelentős arányú ipari tevékenység került át a mezőgazdaságból az ipar keretei közé. Napjainkban viszont már ellentétes ten—

dencia észlelhető: az időközben megerősödött mezőgazdasági termelőszövetkeze- tek fokozatosan saját kezelésükbe vesznek át gépi berendezéseket, helyenként

teljes telepeket is a mezőgazdasági gépjavító vállalatoktól.

Ugy gondolom, szükségtelen különösebben hangsúlyozni, hogy az adatsorok folyamatosságát, s ezen keresztül a gazdasági tisztánlátást kedvezőtlenül érinti

— irányától függetlenül —— minden olyan változás, mely a kérdéses tevékenység tartalmi változása nélkül, szervezeti okok hatására következik be.

Az ipar körének szűkülése esetén eddig -— az összehdsonlíthatósági problé—

mák áthidalása, de főleg az ipari tevékenység tényleges körének jellemzése ér—

dekében —— több esetben alkalmaztuk azt a megoldást, hogy a szervezetileg beol- vasztott ipari üzemeket az iparstatisztikai adatgyűjtések szempontjából továbbra is külön megfigyelési egységként kezeltük. Főleg olyankor került erre sor, amikor a kérdéses beolvasztott üzem valamely iparág jelentős hányadának vagy a teljes gyártási ágnak kiesését jelentette volna. Ez a gyakorlat azonban — mely végső so—

ron eddig sem biztosított problémánk szempontjából teljes értékű megoldást. csu- pán a legkirívóbb torzulásokat enyhítette - 197l-től megszűnik. Felszámolását a népgazdasági mérlegszámítások és a szakstatisztikai adatok teljesebb összhangjá—

nak biztositása kívánja meg.

el A gazdasági fejlődés során az iparvállalatok tevékenységi köre is széle—

sedett. lgy például az élelmiszeripari vállalatok ma már túlnyomórészt maguk vég- zik a korábban önálló szervezetek által bonyolított felvásárlási tevékenységet. Az új gazdaságirányítási rendszer elveinek megfelelően nagyobb teret kapott az ipar- vállalatok külkereskedelmi tevékenysége. Számos iparvállalatot ruháztak fel önálló exportjoggal, és a külkereskedelmi ügyletek anyagi konzekvenciái áttétel nélkül jelentkeznek az exportra termelő iparvállalatok gazdasági eredményeiben is. A fogyasztókkal való közvetlenebb kapcsolat biztosítása érdekében egész sor iparvál—

lalat és szövetkezet létesített már saját boltot, kiskereskedelmi egységet stb.

Külön kérdés — mégpedig az ipari tevékenység szorosabb vagy tágabb értel—

mezésének kérdése —, hogy az új feladatokat mennyiben tekintjük az ipari te- vékenység elválaszthatatlan velejáróinak, és mennyiben más népgazdasági ág pro- tiljába tartozó melléktevékenységnek. További következtetéseink szempontjából itt most önmagában a bekövetkezett változás ténye a lényeges.

A mondottak -— véleményem szerint —— világosan bizonyítják, hogy népgazdasá- gunk ipari tevékenységét csak az iparba sorolt szervezetek adataival ma már nem lehet teljes egészében jellemezni. A gazdasági élet változásai szükségessé tették a kialakításakor helyes megfigyelési gyakorlat felülvizsgálatát.

Ezt a problémát a népgazdasági mérlegrendszer továbbfejlesztésének kereté- ben úgy oldják meg, hogy a bruttó és a nettó jellegű termelési mutatókat két ve-

tületben:

a) az ágazati elv alapján, b) a tevékenységi elv alapján

is kidolgozzák. Az iparra konkretizálva, az ágazati elv érvényesítése az iparba so-

1058 DR. TÚÚ LÁSZLÓNÉ

rolt szervezetek összes tevékenységének, a tevékenységi elv pedig a népgazdaság

valamennyi ágazatában előforduló ipari tevékenység összevonását jelenti.

Az iparstatisztikai gyakorlat számára véleményem szerint szintén a tevékeny-'

ségi elv párhuzamos érvényesítésével oldhatók meg a bevezetőben vázolt problé—

mák. Az iparstatisztikai megfigyelések körének kiterjesztése egyrészt a népgazda—

sági mérlegek összeállításának részletes szakstatisztikai alátámasztásául szolgál——

hatna, másrészt a népgazdasági tervezés és elemzések rendelkezésére tud—na ba—

csátani egy sor, jelenleg hiányzó. de a tényleges tevékenységi arányok helyes meg——

itéléséhez sokáig aligha nélkülözhető ipari adatot. '

Ezt azért tartom különösen szükségesnek, merta népgazdasági mérlegszámié tások — a vállalati szintű elszámoltatás elvének megfelelően — nem érzékelik az olyan termelési tételeket, amelyek nem kerülnek be a vállalatok közötti forgalmi

folyamatokba. A nem ipari szervezet kibocsátásához felhasznált -— saját előállí-

tású — ipari termékek értéke tehát még a tevékenységi elven alapuló mérlegszá—

mitásokban sem jelentkezik ipari termelésként. (Például az építőipari vállalatok ipari melléküzemének termeléséből ma már csak az esetleg más vállalat részére értékesített tételeket, illetve a készletváltozást lehet ipari tevékenységként kimu-

tatni.) _ ,

A pénzügyi irányítás követelményeihez igazodó népgazdasági elszámolások szükségképpen csak önálló szervezeti egységek adataiból épülhetnek fel. Más ol—

dalról viszont azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az ilyen rendszerű elszá- molások nem teljesen alkalmasak az ipari tevékenység terjedelmének kimutatá—

sára. Nem nyújtanak ezenkivül megfelelő alapot olyan vizsgálatokhoz, amelyeknek az ipari tevékenység struktúrájának elemzése. az ipari kapacitások felmérése, vagy a különböző területeken folyó hasonló tevékenységek hatékonyságának, termelé- kenységi szinvonalának, technológiai együtthatóinak stb. összehasonlítása a célja.

Az ilyen feladatok megoldásához -— de úgy gondolom, az iparfejlesztés ütemé—

nek, arányainak megszabásához vagy előrevetitéséhez is — feltétlenül szükség van a vállalati szervezetek összesített adatainál műszaki és közgazdasági szem- pontból homogénebb, a tevékenységek jellegéhez igazodó szakstatisztikai feldolgo- zásokra is. Ez az igény az ipari szervezetek adatainak megfigyelésével kapcsolatban is egyre sürgetőbben jelentkezett. Kielégitését az állami iparban évenkénti ,.gyár—

tási ág rendszerű" (homogén tevékenységek szerint bontott) ipartelepi megfigye—

lés útján biztosítjuk. A népgazdaság teljes ipari tevékenysége szempontjából ha—

sonló célt szolgálnának a más népgazdasági ágban folyó ipari tevékenységet "fel—

ölelő, speciális ipari megfigyelések. Megszerveze'sükhöz azonban először tisztázni kell:

— mit tekintsünk a vállalat helyett megfigyelési egységnek az ipari tevékenység teljes körű számbavételi gyakorlatának kialakításánál,

—— milyen körre terjedjenek ki a megfigyelések,

—- milyen gyakorisággal célszerű az ilyen speciális adatgyűjtéseket végrehajtani,

—— milyen adatokra lehet az adatme'gfigyelést elrendelni.

Vegyük sorra ezeket a kérdéseket. Mivel a probléma nem valamiféle .,magyar specialitás", álláspontunk kialakításánál célszerű figyelembe venni az ENSZ Sta-

tisztikai Bizottsága által kidolgozott nemzetközi iparstatisztikai ajánlásokat.4

A nemzetközi iparstatisztikai gyakorlatban alkalmazott megoldások eléggé vál—

tozatosak. hiszen a fejlett iparral rendelkező tőkés országokban gyakori, hogy

4lnternational Recommendations for Industrial Statistics. (Statisticol Papers Series M. N0 45, United Nations, New York. 1968.) '

AZ lPARl TEVÉKENYSÉG MEGFIGYELÉSE * 1059

azonos tulajdonos irányítása alatt álló vállalatok igen különböző, más—más nép—

gazdasági ágba tartozó tevékenységet végző részlegekből tevődnek össze. (Például a részvénytársaságnak ipari üzemek mellett szállítási, hajózási vállalkozásai, áru—

házai, kiterjedt kereskedelmi üzlethálózata is van stb.) Ezenkivül sok tőkés ipari

vállalatnak — általában a kockázat mérséklése érdekében —— igen összetett az ipari

tevékenységi köre is. (Az összetettség lehet horizontális vagy vertikális.)

Felismerve, hogy a különböző ipari tevékenységeket magukba foglaló egysé- gek adatai csak korlátozott mértékben alkalmasak az iparstatisztikaí vizsgálatok céljaira, az ENSZ iparstatisztikai ajánlásai megfigyelési egységül nem a vállalatot, hanem az ún. ,.üzemet" (establishment); jelölik ki.

Az ,,üzem" elméleti meghatározása a következő: ,,egyetlen tulajdonos irányi- tása vagy rendelkezése, vagyis egyetlen jogi személy vezetése alatt álló, egy vagy túlnyomóan egyfajta gazdasági tevékenységet folytató gazdasági egység, egyetlen fizikai helyen (például egy bánya, gyár vagy műhely)".

Az elméleti meghatározás mellett, amelynek tehát lényeges kritériuma, hogy az üzem egyetlen jogi személy keretébe tartozzék, és lehetőleg homogén gazda- sági tevékenységet folytasson, további gyakorlati követelményeket is támaszt az ajánlás az üzemmel szemben. Ezek közül a legfontosabb, hogy olyan nyilvántar- tósokkal rendelkezzék, amelyek alapján a termékek és szolgáltatások termelésére, az ehhez felhasznált anyagokra, munkaerőre, állóeszközre stb. vonatkozó adato—

kat szolgáltatni tudja.

Az ,,üzem" előzőkben vázolt fogalma mellett megkülönbözteti az ajánlás az ún. helyi egység (local unit) fogalmát, mely az azonos (egyetlen) helyen, egyetlen tulajdonos irányítása vagy rendelkezése alatt végzett összes gazdasági tevékeny—

séget jelenti, illetve az ún. tevékenységi egységet (activity unit), mely abban kü- lönbözik az üzemtől, hpgy a homogén tevékenységet nem azonos helyen végzik.

Látható a definíciókból, hogy elméletileg elég nehéz körülhatárolni az ipar"

statisztikai adatgyűjtések új felfogású megfigyelési egységét. Már önmagában az a tény, hogy az ENSZ—ajánlás, három eltérő fogalmat is említ megoldási variáció- ként, eléggé kifejezi a lehetőségek sokféleségét. Az ENSZ ajánlásban szereplő három megfigyelésiegység-tipus közül az angolszász érdekeltségi körbe tartozó országokban általában az üzem tipust alkalmazzák megfigyelési egységként, míg például a Német Szövetségi Köztársaságban inkább a helyi egység fogalmát ve—

szik alapul a vállalatinál részletesebb iparstatisztikai megfigyeléseknél.

Magam részéről a meghatározások alapján a következő három fő momentu- mot tekintem alapvető jelentőségűnek:

— a megfigyelésnek minél homogénebb (egy vagy túlnyomóan egyfajta) ipari tevékeny—

ségre kell vonatkoznia;

-— a megfigyelési egység nem szükségképpen jogi egység, de ugyanazon közigazgatási egység területén folytatott hasonló tevékenységek egy megfigyelési egységnek is tekinthetők;

-— olyan egységnek kell lennie, amelyről a rendszeres iparstatisztikai megfigyelések szem—

pontjából lényeges valamennyi adat rendelkezésre bocsátható.

A más népgazdasági ágba tartozó szervezetek ipari tevékenységeire vonat- kozó iparstatisztíkai megfigyelés szükségességéről tehát a viszonylag homogén te—

vékenység terjedelmének, lehetőségéről pedig a számviteli felkészültség fokának ismeretében lehet dönteni.

, 5Almagyar szóhasználat nem teljesen egységes. Ugyanezen fogalom magyar megfelelőjeként Lukács (%tto_'.,Nehány gondolat az iparstotisztikoi adatok összehasonlithatóságával kapcsolatban" c. cikkében (Sta—

flSZfllkal Szemle. 1970. évi 6. sz. 699—703. old.) (: ..telephely" kifejezést használja, ez a megnevezés azonban kevesbé különböztethető meg a ,,helyi egység" későbbiekben emlitett fogalmától. ,

1060 DR. TÚÚ LÁSZLÓNÉ

Általános elvnek kellene tekinteni az iparstatisztikoi megfigyelés kiterjeszté- sét mindazokra az üzemszerű keretek között folytatott, rendszeres ipari tevékenysé—

gekre, amelyeknek nagyságrendje eléri a gyáripari tevékenység alsó határát. Eze- ket a kritériumokat — egyelőre iparon belüli célokra: a gyártási ágak leválasztási

feltételeiként —— az ipar gyártási ágainak 1969. évi jegyzéke rögzítette. (Az önálló beszámolás feltétele például a gyártási ágas számbavételkor6 kazántelepeknél

évi 5000 millió kilokalória termelés, a gépipari gyártási tevékenységeknél pedig általában legalább 20 munkás rendszeres foglalkoztatása, szövési tevékenységnél legalább 5 darab mechanikus meghajtású szövőgép üzemeltetése vagy 10 mun—

kás foglalkoztatása. kanfekcionálási tevékenységeknél legalább 10 darab varrógép üzemeltetése, szeszesitalgyártásnál évi 10 hektoliter előállítása. takarmánykoncent—

rátum és takarmánykeverék gyártásánál legalább 10 munkás foglalkoztatása vagy évi 100 tonna termelése.) Első közelítésként ezek az arányok alkalmasnak tűnnek a valóban számottevő ipari tevékenységek regisztrálására, anélkül. hogy túlzott követelményeket támasztanának a más népgazdasági ági adatszolgáltatókkal szemben. Valójában az építőipari. a közlekedési és hírközlési vagy a kereskedel—

mi vállalatok kereteiben a jelzettnél jóval nagyobb. gyakran több száz főt is fog—

lalkoztató ipari üzemek működnek. Legfeljebb a szövetkezetek (a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és az általános fogyasztási szövetkezetek) ipari melléküzemei-

nek megfigyelésénél bizonyulhat célszerűbbnek viszonylag alacsonyabb alsó érték—

határ (például évi 50000 forint értékű ipari termelés) előírása, a jelentéktelen té—

telek megfigyelésének megtakarítása érdekében.

A megfigyelés gyakoriságának eldöntésénél szintén a kérdéses tevékenység nagyságrendjét tekinthetjük elsődleges szempontnak. A szocialista iparba tartozó szervezetek termelésének jelentős hányadát képviselő tevékenységekről feltétlenül az évenkénti adatgyűjtés az indokolt. Különösen áll ez olyan ipari termékek adata- ira. amelyeket kizárólag más népgazdasági ágba tartozó szervezetek ipari rész—

legei gyártanak. Az ENSZ-ajánlások egyébként _ a fejlett statisztikájú országok esetében — ma már szintén az éves megfigyelésekre helyezik a hangsúlyt, míg a teljes körű ipari összeírások (cenzusok) a hosszabb időszakonkénti programba tar—

toznak.

Legproblematikusabb a megfigyelendő adatok körének kijelölése, hiszen ez szoros függvénye a kérdéses adatszolgáltatók számviteli felkészültségének. Mivel e tekintetben elég nagyok (: népgazdasági ágak közötti különbségek. célszerűnek látszik az adatigény két változatát kidolgozni: a) (: könyvvitelileg elkülönülő (ön—

elszámoló egységként működő) nagyobb ipari üzemek, illetve b) az olyan kisebb ipari melléküzemek részére, amelyek operatív nyilvántartásokkal rendelkeznek. de könyvviteli adataik különválasztása még nem megoldott. (A kettős adotkör termé- szetesen csak átmeneti megoldásnak tekinthető. Céltudatos számviteli szervezéssel fokozatosan törekedni kell a kisebb — de a gyáripari méreteket elérő —- ipari mel—

léküzemek könyvviteli adatainak biztosítására is.) A korábban az állami iparba tartozó üzemek — a termelés értékelésénél jelentkező problémák megoldása ese—

tén — feltétlenül képesek az átfogóbb adatigény teljesítésére is. Ezeknél sem ter- jedne ki azonban a megfigyelés a pénzügyi gazdálkodás témakörére (például a vállalati eredmény, az állami költségvetéssel kapcsolatos befizetési kötelezettségek,

'"Ezt az új típusú megfigyelést az állami iparvállalatoknál teljes körűen 1969-ben vezettük be, az éves iparstatisztikal jelentés telepi részletességű adatközlésének továbbfejlesztésével. Lényege. hogy azoknak az állami iparvállalatoknak. amelyeknek valamely ipar-telepén különböző gyártási ágakba tartozó tevékenységet folytattak, fontosabb (létszám. munkabér. teljesitett munkaóra, illetve a gépek és berendezések értékére vonatkozó adataikat telepen belül gyártási ágas részletezésben kellett közölniük. A gyártási ág mélységű egységes megfigyeiés bár kezdeti, de igen fontos lépést jelent az ENSZ-ajánlásoknak jobban megfelelő' ipari beszámoltatás kialakításában. '

AZ IPARI TEVÉKENYSÉG MEGFIGYELESE 1061

a hitel-igénybevétel. a különböző alapok képzésének és felhasználásának adataira).

Mivel a pénzügyi eszközök Vállalaton belüli átcsoportosítása a hatékonyság növe—

lésének egyik fontos tényezője. és kifejezetten a vállalati gazdálkodás ,.belügye",

az ilyen pénzügyi jellegű kérdések csak a gazdálkodó egység egészére vonatkoz—

hatnak.

A gyáripari szintet elérő —— de nem ipari szervezetekhez tartozó — ipari üzemek évenkénti speciális iparstatisztikai megfigyelésének elsősorban

-— a termelés és értékesítés. —

—— az ipari tevékenységen foglalkoztatott létszám,

—— a teljesített munkaidő,

—— a munkabér

alakulásáról kellene átfogó tájékoztatást nyújtania. E kérdéscsoportok tehát mind a szűkebb, mind a részletesebb megfigyelési programban szerepelnek. A nagyobb és számvitelileg is jobb feltételekkel rendelkező (nem önálló) ipari üzemektől ezen—

kívül

—— készleteik (anyag- és termékkészletek),

__ anyagfelhasználósuk és

—— állóeszköz—állományuk

alakulásáról is szükség lenne néhány fontosabb adatra.

Az általános tartalmi előírások természetszerűleg a felsorolt adatokra is érvé- nyesek. ezért itt csupán néhány határesetnél követendő eljárásra. irányelvre sze- retnék utalni.

A termékek mennyiségi számbavétele viszonylag könnyen megoldható. A ter- melési adatokkal kapcsolatban elsősorban a mezőgazdasági és az ipari tevékeny- ség elhatárolása, másrészről pedig a vállalaton belül felhasználásra kerülő ter—

mékek, illetve belső karbantartásként végzett javítások (ipari szolgáltatások) érté—

kelése okozhat problémát. A tekintetben. hogy meddig terjed a mezőgazdasági tevékenység, és honnan kezdődik az ipari feldolgozás. a két népgazdasági ág te- ' vékenységi körének meghatározása a biológiai folyamat megszakadásánál rögzíti az elvi határvonalat. Konkrét eligazítást az Ipari Termékek Jegyzéke (ITJ) és a Me—

zőgazdasági Termékek Kereskedelmi Jegyzéke című KSH kiadványok nyújtanak arról, hogy a termelő folyamatok melyik szakaszának produktuma tekinthető már ipari terméknek. Problémát okoz, hogy a könyvviteli gyakorlat (főleg a mezőgazda- sági termelőszövetkezeteknél) eddig nemigen fordított figyelmet a tevékenységek legalább népgazdasági ágankénti elhatárolására. Az ipari tevékenység termelési értéke így esetenként a mezőgazdasági teljesítmények között (például a tejfeldol—

gozási termékek értéke az állati termékek között. a boré a szőlőtermeléssel együtt), a nem mezőgazdasági alapanyag feldolgozásáé pedig az esetleges építőipari.

fuvarozási bevételekkel közös tételként jelentkezik, és csak kigyűjtéssel különít- hető el.

Kevésbé oldható meg központi szervezéssel vagy egységes előírással a külön megfigyelt ipari üzemek vállalaton belül felhasznált termékeinek, illetve igénybe vett szolgáltatásainak értékelési problémája. Mivel ezek a tételek nem jelennek meg a vállalatok közötti értékesítési forgalomban, elszámolásuk sem termelői áron.

hanem általában ennél alacsonyabb szinten (külön nyereség felszámítása nélkül) történik. Az országosan egységes megfigyelések és a hasonló tevékenységet végző üzemek összehasonlithatósága szempontjából természetesen előnyösebb lenne, ha az ipari termelést és az (ilyen esetben részben fiktív) értékesítést termelői árakon mutatnák ki. Ez a rögzített hatósági árral rendelkező termékek esetén nagyobb

5 Statisztikai Szemle

1062 DR. 100 LASZLONE

nehézség nélkül meg is oldható. Fix árak hiányában vagy igen széles termékvá- laszték esetén azonban nem lenne reális ilyen követelményt támasztani. Az érté- kelés ilyen esetben tehát az üzemek közötti átadásnál érvényesített belső elszámo-

lási árakon történne. ' *

Az ipari tevékenység munkaügyi oldalról történő vizsgálatánál szintén néhány elhatárolási problémát kell előzetesen tisztázni. A tapasztalatok szerint nem okoz különösebb gondot a közvetlenül az ipari tevékenységen foglalkoztatott munkások átlagos létszámának megállapítása. A munkaslétszámot általában naponként nyil—

vántartjók, és — szükség esetén kiegészítő szervezéssel -— a munkabérek és a tel—

jesített munkaórák adata is rendelkezésre bocsátható. A munkások számának meg-

állapítása még olyan területeken (például mezőgazdasági termelőszövet'kezeteknél)

sem jelent különösebb nehézséget, ahol ugyanaz a személy az év egy részében más tevékenységen (például növényápolási munkán) dolgozik, mert az ipari üzem;

ben teljesített munkanapok alapján az átlagos létszám elfogadható pontossággal visszaszámítható. A probléma az ipari tevékenységhez kapcsolódó alkalmazotti létf szám elhatárolásánál jelentkezik. Kérdéses ugyanis, hogy — csak az ipari üzem műszaki. adminisztratív vagy egyéb alkalmazotti teendőit végző személyeken kívül

—- a vállalat központi irányító szervezetéből vagy esetleg más — az iparit is kiszol-

gáló —— segédüzemének, szociális, létesítményének személyzetéből (például szállító részleg. raktár. bölcsőde) kell-e. s ha igen milyen arányban bizonyos létszámot az ipari tevékenységgel összefüggően számba venni. A reálisabb arányokat minden bizonnyal valamilyen felosztásos eljárás szolgálná, de erősen kétséges, hogy az

ilyen korrekciók a szükséges kigyűjtésekre fordított munkával arányos mértékben javítanák—e az adatok használhatóságát. lgy általános -— de nem kizárólagos ——

elvként az a megoldás látszik célszerűbbnek, hogy — az arányOS felosztásoktól el-

tekintve — a központi vagy kisegítő üzemi, szociális létesítményi létszámot a vál—

lalati *főtevékenységhez tartozónak tekintsük. Kivételt csak azoknak a kis egysé-

geknek esetében érdemes tenni. ahol ilyen felfogás esetén az ipari tevékenység—

hez egyáltalán nem kapcsolódna alkalmazotti (elsősorban adminisztratív) létszám.

Hasonló probléma merül fel egyébként a részletesebb adatigénynél bizonyos állóeszközök —— épületek. raktárak, szállító berendezések. járművek —- esetében is.

itt is a létszámadatokkal összhangban álló eljárást célszerű alkalmazni.

A javasolt megoldás megfelel az ENSZ-ajánlás szellemének is, mely szerint a

több egységnek dolgozó kisegítő tevékenységet a kiszolgált legnagyobb egység- nek megfelelő ágazatba kell sorolni. Ez ugyanahhoz az eredményhez vezet, mint—

ha e részlegek létszámából, állóeszközértékéből stb. nem választjuk le az ipari üzem

tevékenységéhez kapcsolódó hányadokat. ' '

A vázolt elveknek megfelelő éves adatgyűjtés alapján mód nyílik majd e tevé—

kenységek iparági (helyenként gyártási ági) részletességű feldolgozására is. Ehhez

azonban az szükséges, hogy az új önálló megfigyelési egységeket főtevékenységük (termékeik, ipari szolgáltatásaik) jellege szerint az ipar ágazati rendszeréhez ha—

sonlóan csoportosítsuk. E feldolgozások alapján lehet majd összevetni az ipari szervezetek és a megfelelő profilú iparon kívüli üzemek tevékenységének hatékony—

ságát, termelékenységi színvonalát stb. jellemző főbb mutatókat.

Az iparstatisztikai megfigyelések javasolt kiterjesztése éves szinten kielégítő

pontossággal jellemezné a népgazdaságban folyó ipari tevékenység volumenét.

Perspektívában ezenkívül elképzelhető, hogy hosszabb időszakonként - például az ipari vilógcenzusok rendszeréhez igaZodva —— ipari felmérést hajtsunk végre a nép—

gazdaság olyan területein is. ahol az ipari tevékenység jelenlegi nagyságrendjére

tekintettel nem szervezünk évenkénti "megfigyelést. itt konkrétebben a nem iparba

AZ IPARI TEVÉKENYSÉG MEGFIGYELESE 1063

sorolt kutatóintézetek vagy a költségvetési intézmények keretében működtetett ipari részlegek, az egészségügyi, az oktatási intézmények ipari tevékenységének felmé—

résére gondolok. A technikai megoldást tekintve, ez esetben inkább az összeírás jellegű lebonyolítási forma az indokolt, és elképzelhető. hogy értéki adatok (pél—

dául termelési érték. anyagfelhasználás stb.) megállapításánál bizonyos becslés—

szerű számításokra is szükség. lehet. — ' _

A vázolt javaslatok megítélésem szerint több szempontbólis lényeges előre- lépést jelentenének. Teljesebb képet nyújtanának a népgazdaság összes ipari te—

vékenységének volumenéről és termékcsoportos struktúrájáról, az" összes ipari tevé- kenység munkaerő- és munkaidő-ráfordításainak alakulásáról. Jelentősen javíta—

nák az iparstatisztikaí feldolgozások és publikációk használhatóságát, a közölt adatok stabilitását. mivel a megfigyelés teljessége révén kiküszöbölnék az ipar körét módosító szervezeti változások torzító hatásait. Ezek alapján az új felfogású feldolgozások átfogóbb bázisul szolgálhatnak a népgazdasági tervszámítások—

hoz. valamint az ágazati kapcsolatok mérlegének kidolgozásához, és egyúttal job- ban megfelelnének a nemzetközi iparstatisztikai gyakorlat követelményeinek is. Ter—

mészetesen a javaslat megvalósítása nem csekély szervező munkát kíván mind az érintett vállalatoktól, mind az iparstatisztikaí vagy könyvviteli előírásokat kialakító főhotóságoktól. Ugy vélem azonban, hogy ezek a ráfordítások a jelzett előnyök révén gyorsan és bőven megtérülnének.

PEBIOME

Oömeü ncxozmoü c-ramcrmecxoü emailen B aenrepcxoü npommmeanoü cramcmxe unnaercn npomsmmeunoe npennpux'me. I'Iocnennee MH npunnmaeM sa emuny owemocm n oőcneuoaaun.

IIpezmpmnwx (opranuaaunn) —- Ha ocnoaamm ux ocaonnoü nearenmocm —- aavncnmotcn a npommmnemme OTpacnn, na KOTOprX, B csoro o-zepens,'cmanmaetcx HpOMLImJIeHHOCTb KaK napomoxosxüc'rnennax anacnb.

Hamut; no npomnnnennma npezmpnx-mmvr n pemecneunma xoonepamaM rHaBHbIM oőpa- som B unmnecmme rom,: eme npannmsno xapaxrepnsonamz oősem npomunmermoü nemem,- nocm Bay-ma napomoro maniac-ma, no co BpemeHeM B axonommecxom nonomemm npomomim

snaunremnme nepemenm:

a) 3nauume/1bnaa nposzmnennan óenmeazmocmb woww/racs malom—e e opeanuaayunx, exoóxuzux e cocmaa ópyeux uapoönoxoanücmeenuux ompac/zeü;

6) (: peay/tbmame peopeauu3áuuü, unmeepauuu npeónpunmuü, suauume/rbnafz 60113 npOszm/zen- noü áenme/zbnocmu nepem/za :; opzanuaauuu, óeücmsymwue :; paMKax öpyeux napoöuoxa- szűcmeenubzx ompacxteü;

B) e nocxteónue 20Öbl e smuumeawaü Mepe pacwupuaaca marcona u cyíepa áenmexrbnocmu nposzuc—

neunbzx npeónpunmuü.

Ocoőmifr mmyc 0 Tom sperma ncuonssonam n conoc-ranmocm namam npomnnneunoü czamcmm gammsae-rca B TOM, lrra B onnan c npucoemennem x nenpomsnnnennsm opranma- 11an prrmme genom n (baőpmaa Bumm us psmon camocromnux npomnnnennmx upon- npmmü n, cnenoaa'rensao, Tarom na coc-raaa rocynapc-rsennoü mm commcmecxoü upomsrm- nennocm 6e3 Toro, 'ITOÖBI B nx nememaocm uponsommx name 65: Te mi ősmo namenemm.

Tam/1 OÖpaBOM B nacroamee apam yxe ne npenc-rametcx Bosmomsnvr nomoc-ruo xapax- TepB3OBaTB npommnnennyzo nemmnocrs Bemepckoro napomoro xosxücrna c nomoumo nau—

HBIX opranmamm, aa'mcnezmmx B npommnnennocm. Crano oőocnonamm BKJIIO'ICHHC ocy—

mecranxemoü unom a n npyrnx orpacmx napomaoro xosnücrna cpannm-ermno sna'mTenbnon npoxvrsmmeunoit nemnocm a prr naőmonexmx apam—manat! cramc-rm.

111151 aroro uenecooőpasnbm name-rox american, —- cornacno pexomennaunm OOH no upo—

mrmennoü cramc'mxe, — emma! naőmonem, coomercmyromero nemn-mo ((3a3enenxen (establishment), Koropoe B paMKax amiota Iopmsecxoro nnna ocymecrmmor ormopozmym (nun ;; OCHOBHOM onnoposmyxo) npomlmneHHyzo nemmnom (baőpmo-aasoncxoro xapaxrepa :: y'remsm ypoaens xoroporo oőecnemae'r nocronepuyro ommoc'rs. B ornomemm xpyra nan-

5.

1064 DR. TOÚNE: AZ IPARI TEVÉKENYSÉG MEGFIGYELESE

HHX ynowmy'roe cnotmarxmoe exerozrxoe Haömonenue no nporvrmmneunoü cramcrmce namam npenoc'raermn: nenmyto mdiopmanmo o mmame cnezzylonmx (hatnapos:

—— npouseoöcmeo u cőbrm,

——-— lluCJIEMHOCmb nepcomma, sannmoza npaMbnu/rennoü dexme/zbuocmbro,

—— ompaőomanuoe paőouee sperm u -—— sapaőomuan mama.

I'Iommo eroro or cpaememno xpymmx u pacnonaratomux coorae'rcmyxonmm ypoauem ynem (ne camocromermnmx) apomnnneanwr sanenennü nymo őrt—ma 651110 nyarra ' economies smrsm nammx Tarom n o nemem

——- ux aanacoe ( ebzpbe u npaóyrcmbz),

— pacxaöoe mamepua/roe u

—— uanuunbzx'ocuaenux diouóoe.

' Exel—ennem cőop nemm oőecnemn 651 BOSMOXCHOCTI: Tante !; ima oőpaöomn amx neeem ea orpacneeom ypoene. ILM orara, onnaxo, normann neoöxommM ocymecreneuae rpymmpomm HOBLIX camocroxreimnmx enamin Haőmoztem no xapamepy ax mom-tott nearenwocm (upo—

MTB], npomrmnennme ycrrym) B course-Terem c orpacneeoü ennen/tott npOMLImneHHocmy

SUMMARY

Fundamental unit ot universal validity of Hungarian industrial statistics is the industrial enterprise. It is considered the unit of accounting and of observation, the enterprises (orga—

nisations) are classified -— on basis of their principal activity — into industries, and it is of these that the industrial branch of the national economy is composed.

The volume of industrial activity of the national economy was properly characterized by the data of industrial enterprises and artisans' co—operatives particularly in the tifties;

however, the economic situation has essentially changed in the meantime:

a) considerable industrial activity has been developed also at organizations belonging to another branch of the national economy;

b) in the course of re.-organizations and amalgamations of enterprises considerable industrial activities were shiited into the frames ot organizations belonging to another branch of the national economy:

c) in recent years also the scope of acticlty of the industrial enterprises augmented substantially, he—

sides the proper industrial activity it extended also over other activities.

From the point of view usefulness ancl comparability of the data of industrial statistics is particularly disadvantageous that. big industrial establishments with a consideroble staff on the payroll having been joined to an organization which belonged to another branch of the national economy, have got out of the range of independent industrial organizations andthus out of the trames of the state or socialist industry, although the character of their activity did not change in reality.

,At present the data of organizations classified only into the industry can therefore no more fully characterize the industrial activity of our national economy. it has become jus—

tified to draw into the sphere of the observations of industrial statistics also the major in- dustrial activities regularly carried on in other branches of the national economy.

For this it is expedient to select -— in conformity with the UN recommendations of in- dustrial statistics —- units corresponding with the nation of the ,,establishment": which carry on in the framework of a legal entity homogeneous (or predominantly one kind of) indus—

trial activity of a manufacturing character and the training in accountancy of which secures the reliable supply of the most important data of industrial statistics. ln view of the sphere of the data the annual inauiry in auestion of the special industrial statistics should have to give comprehensive information also about the development ot

.. the production and the marketing,

-— the staff on the payroll employed in industrial activity, -— the working time performed and,

—- the wages.

On basis of the annual data collection it would be possible to elaborate these activi—

ties also detailed according to industrial branches. This necessitates, however, that the new independent units 'of observation should be grouped according to the character of their principal activities (their products. their industrial services) similarly to the branch system

of industry. *