GAZDASÁGSTATISZTI KA
BABUNIN, !. —— BELOUSZOV. R.:
A TERMELÖI ÁRAK ELÓREJELZESE
(Prognizirovaníe optovüh cen.) - Voproszü Eko- nomíki. 1971. 4. sz. 92—101. p.
A gazdasági előrejelzés egyik legbonyo—
lultabb — és legkevésbé kidolgozott —— te- rülete az árak prognosztizálása. Az ár- prognázisoik kidolgozásánál ugyanis szám- talan, nemegyszer ellentét—esen ható tényező várható alakulását és következményeit kell egyidejűleg figyelembe venni.
Az árak előrejelzése — a szerzők vélemé- nye szerint —— mindenekelőtt a főbb árucsor portok termeléséhez és realizálásához tár- sadalmilag szükséges ráfordítások tudomá—
nyos előrelátása.
Az előrejelzés két szakaszra osztható:
-— az egyes árképző tényezők dinamikájának fel- tárása és előrejelzése:
—az egymással kölcsönösen kapcsolatos ténye- zők figyelembevételével az árszínvonal előreíeizése.
egy általánosított modell alapján.
A szocialista gazdálkodás viszonyai kö- zött az árprognosztizálásnak nagy jelentő—
sége van. Az új üzemek várható rentábili- tásának meghatározásához ugyanis az árak perspektivikus alakulásának ismerete elen- gedhetetlen. A tudományos árprognózisok pedig az állami árpolitika és árképzés alap- ját képezhetik.
A szerzők a tervszerű árképzés és az ár—
prognosztizálás kapcsolatát a gyakorlatban a következő formában tartják elképzelhető—
nek:
árprognosztizálás hosszú távra. 10—12 évre;
perspektivikus ártervezés 5 évre;
folyó árszabályozás.
Az ágazati termelői árak előrejelzésére a szerzők 18—22 szektorú ágazati kapcsolati mérleget javasolna-k. mivel a modell révén feltárhatók a legfontosabb népgazdasági folyamatok, a gazdaság tagozódása. és az egyes területek specifikumai és kölcsönha—
tásai. A tapasztalatok alapján célszerűnek látszik a prognosztizálás időhorizontjána'k 10—12 évre való korlátozása, valamint a prog—
nózis összevont termékcsoportok szerint tör- ténő kidol—gozása. Ugyanis a prognózis
megbízhatóságát jelentősen befolyásolja a prognosztizálás időtartama, részletessége.
Az ágazati kapcsolatok mérlege alapján az árprognózis összeállításárak első fázisa az árképző elemek várható dinamikájának meghatározása. Ennek keretében mindenek—
előtt az önköltség, a nyereség. az alapigé—
nyesség, valamint a kereslet és kínálat ala—
kulását vizsgálják. Emellett a termelési költ- ségek 1980—ig történő prognosztizálásónál számos más költségcsökkentő, illetve költ—
ségnövelő tényező (természeti tényezők.
strukturális változások stb.) hatását is fi- gyelembe vették.
Az egyes ön'költség— (termelési—költség) elemek dinamikájánok elemzése alapján vá- lik lehetővé a ráfordítások, az árak alapjá- nak prognosztizálása. A szerzők által kidol—
gozott prognózisok szerint például 1971——
1980 között az 1 rubel termékre jutó nép- gazdasági ráfordítás 8—9 százalékos csök—
kentésére van lehetőség a Szovjetunióban.
A termelési költségek várható alakulása alapján. az egyes tényezők kölcsönös hatá—
sának figyelermbevételével dolgozták ki a szerzők a termelői árprognózist 1980—ra. Az árprognózis összeállításánál azonban több tényezőt változatlannak t—ételeztek fel. lgy a szénre és a teherszállításokra ,,stop"-árat alkalmaztak, az álló- és forgáalapokhoz vi—
szonyított rentabilitást 16—18 százaléknak vették és a társadalombiztosítási befizetése- iket a bérekkel arányosan, egységesen 22
százalékban állapították meg.
A prognózis szerint a Szovjetunióban az iparban a termelői árak 1980—ra (1969—hez viszonyítva) 4—7 százalékkal csökkennek;
mig az egész népgazdaságbavn a termelői árak csökkenése 3—5 százalékra tehető.
A prognózis alapján a termelői árak leg- jobban a gépiparban csökkennek (20—25 százalékkal). Jelentős árcsökkenés várható
a vegyiparban (4—10%). a színes kohászat-
ban (5—100/0). az építőiparban (5—9%) és az építőanyag-iparban is (3—8%). Áremelkedés csak öt ágazatban várható, legszámottevőbb
(5—90/0) a vasérctermelésben.
(ism.: Csahók István)
