A TÁRSADALMI BEILLESZKEDESI ZAVAROK KULTURÁLIS HÁTTERF
DR. MlLTÉNYl KÁROLY
Ez a tanulmány a társadalmi beilleszkedési zavarok közül — az érintett kuta-
tási irány által elfogadott programnak megfelelően (1) — a bűnözés. az öngyil—
kosság, az alkoholizmus és a nem organikus mentális betegségek (elsősorban a neurózisok) témakörével foglalkozik. A címben megjelölt kutlturá'lis háttér fogalma
az iskolai vé—gzettségen kívül magában foglalja a foglalkozáSi—társadalmi réteg-ződést. továbbá az életmód számos olyan mozzanatát, melyekről empirikus adatok rendelkezésre állnak. Ezek közül felhasználtam egyrészt a folyamatos statisztikák és a lakossági felvételek adatai/t. másrészt az említett kutatási irány keretében le-
bonyolított vizsgálatok eredményeit. Velemenyem szerint különösen fontosak azok az adatok, amelyek összhangban vannak egymással. egymást kölcsönösen erősí- tik annak ellenére, hogy egymástól független módszerek és gyakran nagyon lkü- löniböző elméleti előleltevések alapján végrehajtott vizsgálatok eredményei. Ez ugyanis azt jelzi. hogy egymással összhangban levő jellegzetes vonásaik nem azelőzetes feltevések mesterséges és erőszakolt produktumai és nem is az esetleges
— a kutató által talc'mn észre sem vett — módszertani torzítás vagy a szelektált
mintavétel eredményei.A társadalmi beilleszkedési zavarok tágabb értelemben vett kulturá'lis hátte-
rének megvilágítását azért is szükségesnek tomtom. mert e tekintetben a közvéle- ményben, sőt a szakemberek között is elég elterjedtek a megalapozatlan hiedel- mek. A tömegkommunikáció által ismertetett egyes feltűnő esetek nyomán például elterjedt az a nézet, hogy a bűnözők ravaszak, elszántak. az átlagosnál intelligen-sebbek. Néhány neves művész. író vagy tudós öngyilkossága nyomán találkozha—
tunk elyan véleményekkel is. hogy az öngyilkosság a magasabb. kifinomultabb. ér- zékenyebb szellemi rétegek sajátossága. Ugyanez a feltételezés elterjedt a neuró—
zisok társadalmi rétegek szerinti előfordulási gyakoriságáról is.
Ezt a gondolkodásmódot látszik alátámasztani az a körülmény is. hogy a be-
illeszkedési zavarok növekedése az 1960-es és az 1970—es években egybeesett a gazdasági fejlődésnek, a nagyarányú és zömmel lelfelé irányuló társadalmi mo- bilitásnaik. az iskolázottsági szint gyors emelkedésének időszakával. Ez azt az el-képzelést kelthette. mintha a beilleszkedési zavarok a jóléti vagy a legalábbis jólét
irányába fejlődő, de mindenesetre a gyors átalakulás szakaszában levő társada—lom prodwk-tumaii lennenek. Bár ezt a feltételezést a legutóbbi 8—10 év adatai (a
gazdasági stagnálás, illetve visszaesés és a ldiSSUilÓ társadalmi mobilitás időszaká—' A Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya által Budapesten, 1987. október 2—án tartott tudományos tanácskozáson elhangzott előadás.
DR. MlLTENYI: BElLLESZKEDESI ZAVAROK 527
ban jelentősen növekvő bűnözés, öngyilkosság és alkoholizmus) cáfolják, mégis
indokoltnak tűnik annak a vizsgálata. hogy a beilleszkedési zavarok mennyiben
függnek össze a társadalmi mozgásfolyamatakkal. Közelebbről azt kell megvizsgál-nunk. hogy a beilleszkedési zavarok milyen arányban jelentkeznek a társadalmi—-
kurlturáil'is fejlődésben vagy mozgásban részt vevő, illetve az abból kimaradó ré- tegeknél. Ez ugyanis egyik kiinduló pontja lehet azoknak prognózisoknak, ame—lyeknek (legalább is rövid és középtávon) a korábbinál lényegesen mérsékeltebb
ütemű gazdasági és társadalmi fejlődéssel kell számolniok. sőt-a stagnálás, illetve a rövid távú romllás alternatíváit is számba kell venniök.Techinikai okokból a továbbiakban a beilleszkedési zavarok egyes tipusa—it kü- lön—külön vizsgálom, természetesen mindig szem előtt tartva kölcsönös összefüggé- sei—ket.
A NEM ORGANIKUS MENTÁLlS BETEGSÉGEK
A nem organikus mentális zavarok, elsősorban a neurózisok és a különböző neurotikus tünetek vizsgálatát a társadalmi beilleszkedési zavarok témakörében két
szempont indokolja.
Egyfelől elég egyöntetű a vélemény (amit empirikus vizsgálati anyagok is alá- támasztanak). hogy a nem organikus mentális zavaroknak a hátterében túlnyomó- részt a gyermekkori szocializáció ugyanolyan típusú zavarai állnak. mint amelyek
más beilleszkedési zavarok (például öngyilkosság, bűnözés) eredetében is megta-
lállihatók. Másfelől a neurózisok. illetve ezek különféle tünetei szignifikánsan gyak- rabban fordulnak elő öngyilkosságot vagy bűncselekményt elkövetők között, mint az össznépességben. Mivel az egyes beilleszkedési zavarok időrendjét nem lehet minden esetben egyértelműen tisztázni, nehéz határozott véleményt alkotni az ok—akozati összefüggések jeiiegéről. illletve irányáról: valószinűleg a kölcsönhatások rendszere érvényesül.
A neurotikus megbetegedések gyakoriságára vonatkozó megállapításokat el- sősorban a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Pszichiátriai Klinikájáanak 1983—
ban végzett 5871 személyre kiterjedő reprezentativ vizsgálatának eredményeire
alapozzuk (2). Meg kell azonban jegyeznünk. hogy e vizsgálat eredményei lénye-
gében megegyeznek a Központi Statisztikai Hivatal 1981-ben és 1984-ben végzett morbiditási felvételeinek e témába tartozó főbb adataival.1 jóllehet a'vizsgálat cél- ja. az abban részt vevő szervezetek, illetve személyek, a felvétel és a feldolgozásmódszerei sok tekintetben eltértek egymástól.
Az iskolai végzettség szerinti adatokat vizsgálva egyértelműen megállapítha- tó, hogy a neurózis körébe sorolható megbetegedések aránya. valamint valameny- nyi ezzel kapcsolatos tünet kimagaslóan a legmagasabb azoknál, akik nem vé- gezték el az általános iskola nyolc osztályát sem. Valamennyi arányszám lényegé—
ben alacsonyabb az általános iskolát végzetteknek és minimumát a szakmunkás- képzőt végzettek között éri el. Ezt követően a középiskolát és egyetemet végzettek aránya között ismét magasabb a gyakoriság. de alatta marad az általános iskolát
végzettekének. (Lásd az 1. táblát.)
Ugyanezt az általános képet erősítik meg a társadalmi csoportok szerinti vizs- galatok. A legkedvezőtlenebbek az arányok a segédmunkásoknál. a legalacsonyab-
balk a szakmunkások között, míg a szellemi és vezető réteg általában a kettő között
helyezkedik el. (Lásd a 2. táblát.)
1A népesség egészségi állapotának néhány ismérve és összefüggése az életmód—életkörülmények egyes jellemzőivel. Egészségügyi Kiadások. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1986. 195 old.
528 DR. MILTENYI KÁROLY
1. tábla
A neurózisok és neurotikus tünetek gyakorisága iskolai végzettség szerint
N ! _ ,
atyái? Mole Szik- 3333; Giimná— Fóilkolát.
Neurózis—neurotikus tünet "ki?.- általánost 112223 SZÉL??? érzi.:szmógit egrxot'
sebbet
végzettek aránya (százalék)
Ideg- vagy elmebetegség
előfordulása . . . 9.8 6.9 3.5 4.9 5.0 38
Szokoszosan alvó . . %A 17,1 10,3 12.4 11,5 11. 9
Reggel tartósan fáradtan éb—
red. . . 18,9 11,1 7.7 6.7 6,9 5.5
Depresszió . 23.6 19.0 13,5 18,1 17, 7 11 4
Neurózis. 34.11 26,4 16,0 22,0 23, 4 176
Szorongós vagy tartós han-
gulotzavor . 9.5 7.2 4,1 6.6 6,3 4.6
Forrás: (2).
2. tábla
A neurózisok és neurotikus tünetek,
valamint egyes életmódiellemzők gyakorisága társadalmi csoportok szerint
, A szok- A segéd- A vezetők A szellemi
Neurózis-tünet. éietmódjollemző munkások munkások dolgozók
csoportjába tartozók aránya (százalék)
Neurotikus tünetek
Rendszeres fejfájás 16,3 302 22,5 23,7
Alvószavor. .
Nehezen alszik el . . 20,8 31.1 22,7 26,0
Felületesen vagy szakaszosan dlszik. . 31,2 42,7 34,8 38,2
Depresszió. . . 149 18,7 13.4 17,3
Neurózis . . 15,3 27,6 21,7 22.55
Szorongás, hangulotzovar . 4.2 5.6 4.7 5.0
Ungyilkossági kisérlet 1.6 2.5 2.3 1.7
Szabadidő-felhasználás
Nem jár színházba, moziba, hangversenyre . 69,8 81 ,6 57,3 592
Nem utazott külföldre . . . 37,2 54.5 10.35 21.1
Éleekörüimények
Van gépkocsija. MA 28,1 69,5 54,8
Rendőrségi, bírósági eljárása volt 6.0 7.5 7.3 4,5
Forrás: (2).
A fentiekkel egybevágó kép rajzolódik ki az életvitelre. élemkörü'lmenyre utaló
egyéb adatokból is.
Ezen adatok szerint péidáuul :: neurotikusok aránya magasabb az alacsony jö-
vedelműeknél, a gépkocsival nem rendelkezőknél. a színházba. moziba nem járók-
náil. a nem olvasók. o küllűöldön még nem jártak és la baráti kapcsolattal nem ren—delkezők között. Igaz. hogy egyes életmódbeli jellemzők maásilk végletében (sokat
olvalsők. sokat színházba járók, legtöbbet w-t nézők) újabb emelkedés tapasztal!-ható: a minimum tehát a középmezőnyben jelentkezik (összhangban az iskolá-
zottsági és a társadalmi rétegek szerinti adatokkal is).BEILLESZKEDESI ZAVAROK 529
A neurotikus betegek aránya egyes életmódbeli jellemzők szerint
Jellemző Százalék
Szabad idő-fel használás Baráti kapcsolatok száma
Nincs barátja . . . 32,4 1-2 barátja van . . . 25,6 3—5 barátja van . . . 24,5 6-8 barátja van . . . 20.6 9—12 barátja van . . . . . . . . . . . . . . 22,8 13—20 barátja van . . . . . . . . . . . . . 18.2 20— nál több barátja van . . . 25,2 Olvasással töltött idő (hetenként)
Nem olvas . . . 33,3 1—21 órát olvas . . . 22.5 21 óránál többet olvas . . . 25,7 Színház, mozi, hangverseny (hetenként)
Nem jár színházba, moziba, hangversenyre . . . . . 26.0 1—7 órát jár. . . . . . . . . . . . . . . . 17,7
8 órát vagy többet . . . 28,ó Rádióval tv— nézéssel töltött idő (hetenként)
Nem hallgat rádiót. nem néz tv-,t illetve
max. 2 órát. . . . . . . . . 28,0
3-20 órát néz tv-t, hallgat rúdját . . . 22.8 21 óránál többet néz tv- t, hallgat rádiót . . . 26.3 Külföldi utak
Nem utazott . . . 25,ó Utazott . . . 22,6 Személygépkocsi
Nincs . . . 26,5
Van.. . . , 19,9
A munkával kapcsolatos mutaták
Nincs beosztottja . . . 23.9 1—100 beosztottja van . . . 20,8 100-nál több beosztottja van . . . 32,9 Átlagos havi jövedelem
3000 forint alatt . . . 31.3 3000 forint felett . . . 19.7
Forrás: lásd az 1. lábjegyzetet.
Feltűnőík és asközvhiedellemrmel éles ellentétben vannak a szervezeti hierarchiá- ban elfoglalt helyre vonatkozó adatok; ugyanis a neurotikusak aránya a leg—maga- sabb azok között, akiknek nincs beosztottjwk. Igaz. 'hogy az 1—100 beosztottal ren- delkezők külömböző csoportjaiban jelentkező legalacsonyabb értékek után a 100- nátl több beaszttottal rendelkező vezetőtk lkárében ismét enyhe emelkedés jelentke- zik. ennek szignifikáns jellege azonban az alacsony esetszám miatt kétséges.
Elsősorban a fentiekkel összefüggésben értelmezhető ugyanennek a vizsgálat- nak az az eredménye is, hogy az öngyilkossági kísérletek. valamint a rendőri—birói
eljárások aránya ugyancsak a Isegéd—munkás réteg—ben a legmagasabb. A többi
társadalmi réteg sorrendje az adatok alacsony nagyságrendje miatt nem állapít-ható meg egyértelműen.
AZ ÖNGYILKOSSÁGOK
A Magyaronszávgwon tapasztalt, nemzetközi viszonylatban (kiugróan magas ön—
gyilkossági gyakoriság különtösen indokolttá teszi e jelenség társadalmi és kul-
turális hátterének vizsgálatát. Az arányok érzékeltetésére az ide vonatkozó folya-6 Statisztikai Szemle
530 DR. MILTENYI KÁROLY
matos, rendszeres statisztikák adataiból indulunk ki.2 Az 1986. évi öngyilkosságok
gyakoriságát gazdasági aktivitás és foglalkozási főcsoportok szerint a százezer főre jutó öngyilkosságok számával jellemezzük. Ez az aktív keresőknél 49.5, eb—ből a fizikai dolgozóknál 63,9, a szellemi dollgozáknál 21.8. A nyugdíja—soknál 88.1.
ebből a fizikaiakcnál 97,2, a szelilemi—e'knél 502. '
A fizikai dolgozók között az öngyilkosság gyakorisága laz vailcrtivailcniál csaknem háromszor, a nyugdíjasoknál iközel ikéitszer magasabb. mint a szellemi doilgozólknól.
Ezt kétségkívül befolyásolja az a körülmény is, hogya fizikai dolgozók közel kéthar-
mada. a szell'emielknek pedig alig több mint egyharmada .iérfi. és a férfiak öngyil-
kossági gyalk—orisága több mint két és félszerese a *nőkének. Ezt figyelembe véve is egyértelmű azonban a társadalmi, ill'lertve a foglalkozási főcsopont hatása. To—vábbi vizsgálatok azt is kimutatták. hogy a fizikai dolgozókon belül. különösen a
férfiaknál. jelentősen magasabb a segédmunkások öngyilkossági aránya. Szerepet
játszhat lebben ennek a rétegnek a kedvezőtlen egészségi állapota, a krónikus és gyakran fájdalommal vagy k—elllemxetlenséggel járó szomatikus betegségek magasaránya is.3
Az ide vonatkozó öngyilkossági adatok egyébként teljes összhangban vannak
a nem organikus xmentális betegségek (neurózisok) korábban említett adataival.
A Pszichiátriai Klinika vizsgálata során tudalk-olta'k az öngyilkossági ikísénletet elkö- vetőik arányát. Ennek összefüggéseit a rneuaróz'isokikal és az életkörülményekkel a következő oldalon bemutatott adataik érzékeltetik. (Ezek az öngyiikasági kísérletekre
vonatkoznak. Köztudott azonban, hogy az öngyilkossági kísérletet már eiköveteitek
csoportja különlegesen veszélyeztetett réteg, ahol a halállal végződő későbbi ön—gyilkosságok gyakorisága el—ényegesen nagyobb az átlagosnál.)
Különösen feltűnőne'k tartom az emllírtett vizsgái—at azon eredményét, mely sze- rint az öngyilkossági kísérletet elk—övvetőknxél a családok 26 százalékában fordult elő korábban öngyilkosság (azoknál, akiknek öngyilkossági kísérletbe nem volt, ez az arány egy százalék). Ez feltehetően megmagyarázza a magyarországi öngyil- kossági ténképnek azokat a sajátosságait, melyek közel 100 év óta folyamatosan és lényegében változatlanul [fennáll—nak annak elilenére, hogy az érintett régiók miaikrogazd-aiságaban és makrotársadalmában alapvető változások következtek be.
Az emlitett adat ugyanis alátámasztani látszik azt az eimyéleitet, mely szerint az öngyilkosságra való hajlam mikrotársadalmi, elsősorban családi vagy közvetlen la-
kókörnyezeiiii tapasztalatok következménye. és ez magyarázza a regionálisan, ese—tenikénnt településenként marka—ns és rendkívül tartós külömbséget.
Végül! e témakörrel kapcsolatban meg kell! említeni azt az ugyancsak tartós je-
lenséget, hogy .a házasok öngyilkossági gyakorisága (a kormegoszlá—s zavaró ha—
tását kiküszöbölve) mindig alacsonyabb. mint az elváltaké, nőtleneké, hajadonoké
és özvegyeké. A házassági és újraházasodási mozgalom visszaesése a prognózis szempontjából mehát kedvezőtlen tényező. További problematikus jelenség. hogy a legutóbbi években életkor szerint bimodállis gyakorisági eloszlás jelentkezik. amely—nek első csúcsa a férfiaknál a 45—49 éves korcsoportban van. a nőknél pedig az 50—54 éves-elméd.4 Ezzel megváltozott az a korábban egyértelmű és töretlen pozitiv összefüggés az öngyilkosságok gyakorisága és az életkor között. melynek nyomán
hajlamosak voltunk az öngyilkosságot főleg az öreg—kori népesség problémájaiként
? Az öngyilkosságok alakulása Magyarorszagon, 1984—86. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1987.
29 old.; Statisztikai évkönyv. 1986. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1987. 392 old.; Az 1984. évi mikro- cenzus odatai. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1985. 572 old.
3 Budapesti öngyilkosok vizsgálata. Központi Statisztikai Hivatal Népességtudamányi Kutató intézet Közleményeí. Budapest. 1976. 383 old.. valamint az 1. lábjegyzetben említett kiadvany.
k d ; Lásd a 2. lábjegyzetben emlitett .,Ungyilkossógok alakulása Magyarországon. 1984—86" című KSH—
ia v nyt. '
BEILLESZKEDESI ZAVAROK 534
kezelni. Az 1986-ban öngyilkosság következtében meghsaltaiknak több mint a fele aktiv kereső volt.
Az öngyilkosságot megkísérlők aránya :: neurotikus tünetek és az egyes életmódjellemzők szerint
Tünet, jellemző Százalék
Neurotikus tünetek Fejfájás
ritkán gyakran . Elalvás
könnyen.
nehezen. . Az alvás mélysége
folyamotos. mely . . . . felületes, szakaszos . . . . Reggeli fáradtság
pihenten ébred fáradtan ébred Szorongós
nincs .
van Depresszió
nincs . van
Szívpanaszokszervi betegség nélkül gyakran .
nincs .
Gyomorponasz szervi betegség nélkül
gyakran .
nincs .
A neurózis pontszáma 0—6 pont .
7 pont felett . . .
Szorongás és tartós hanguiatzovar nincs.
von . . . . .
Ongyiikossógi kísérlet a családban
volt .
nem volt Büntető eljárás
Rendőrségi vagy bírósági eljárás
volt... 5.7
nemvolt. ...1,,7
Szabodidő- felhasználás
Olvasással töltött idő (hetenként)
niemolvasz . . . .. 3.2 1—7órá-t...1.5 Séstöbbórát . . . 2.4 Életk'o'rü/lmények
Nyaroló vagy telek—tulajdon, illetve bérlet
nincs... ...2,1
van . 12
Személygépkocsi
nincs... 2.3
von . . 16
Átlagos havi jövedelem
3000 forintálott. . . . . . . . . . 2.3
3000 forint felett . 1
m— (D*—!
10— —l*Omm
'xi-aN—1N— *Znooono
dmu.n ummb:.bxi
'*wu.; mbau!
N HU!hd 00
Forrás: (2).
6—
532 DR. MlL'l'ENYl KÁROLY
A BO NUZÉS
A bűnözés iskolázottság szerinti vizsgálatát megnehezíti az a körülmény, hogy mind a bűnözésben. mind az iskolázottsági arányokban rendkivül nagy és jelleg—
zetes különbségek figyelhetők meg életkor szerint. A bűncselekmények túlnyomó részét a 30 éven aluli férfi—alk követik el. akiknek pedig iskolázottsága lényegesen-
magasabb. mint az össznépességé. A korspecifikus arányszáumokart vizsgálva azon-
ban egyértelművé válik az iskolázottság és a bűnözés közötti erős negativ össze-függés. Legkönnyebben nyomon követhető ez a fiatalkori bűnözésben, ami érte-
lemszerű—en a 14—17 évesekne vonatkozik. 1980uban például ebben a korcsoport- ban az analfabéták aránya 0.7 százalék volt. az elítéltek között több mint három—szorosa, 2,4 százalék. Hasonló arányok figyelhetők meg a 8 általános osztályt be nem fej—ező lényegesen nagyobb létszámú csoportban. E csoport aránya a fia-
talllkorú népességben 10 százalék körüli. a fiatalkorú elítéltek között pedig az utób—
bi tíz évben 36 százalék volt. Ugyanakkor a középfokú és a felsőfokú végzettségű- ,
ek aránya a bűnelkövetők között lényegesen alatta marad az össznzépességen be—lüli arányuknak (3).
Korábban voltak olyan optimista elképzelések, hogy az iskolázottsági szint nö—
vekedése jelentős kedvező hatást fog gyakorolni a bünözés alakulására. (Ez a fel- tételezés logikailag nem is volt teljesen alaptalan. A magyarországi termékeny-
ség alakulásában ugyanis például pontosan ilyen értelmű változás következett be.
Vagyis valamennyi iskolázottsági szinten belül lényegében azonos maradt a ter—
mékenység, és így az általános termékenység drasztikus visszaesését 19óO—tól nap- jainkig a női népesség emelkedő iskolázottsági szintjének hatásaként lehet fel—
fogni.) Sajnos. ez a hatás a bűnözésben nem következett be. Amint ezt az említett tanulmány is megállapítja. a népesség iskolai végzettség szerinti összetételének előnyös megváltozása nem járt együtt sem a bűnözés volumenének, sem intenzi—
tásának csökkenésével. Mindazonáltal az említett negatív összefüggés változatla-
nal fennáll. és különösen a visszaeső bűnözésben jelentkezik. ((3) 276. old.)
A bűnözés intenzitása társadalmi rétegek szerint rendkívül éles különbségeket mutat, és jeltlegében megegyezik a többi beilleszkedési zavarná! tapasztalt ten- denciákkal (4).
3. tábla
Az ismertté vált bűnelkövetők száma, 1980
Az ismertté vált
fiatalkorú
Foglalkozási csoport bűneikövetők' bűn-
elkövetők"
tizezer főre ]utó szóma l
Szak- és betanított munkás. . . . 92,5 l 6.9
Segédmunkás . . . . . . . . 339,o l 44,6
Vezető . . . 15.4 O,6
Szellemi. . . 38M1 l 22
i
' 10000 azonos foglalkozási csoportba tartozó személyre számítva.
" 10000 azonos foglalkozási csoportba tartozó szülőre számítva.
Forrás: (4).
Amint azt o 3. tábla adatai jelzik, a segédmunkás réteg bűnözési intenzitása
kiugróan a legmagasabb (tizezer főre 389 bűnelkövető). ezt követi a szak- és be—
BEILLESZKEDESI ZAVAROK 533
tanított munkása—ké (93). majd a szellemi dolgozóké (38) és végül a vezetőké (15).
A családi környezet rendkívül erős hatását jelzi itt is. hogy hasonló arányokat je—
leznek a fiatalkorú bűnelkövetők adatai a szülők foglalkozási csoportjai szerint.
Egyértelműen negativ összefüggés észlelhető az ismertté vált bűnözés és a jövedelemszint között (4).
Korábban említés történt már a n—eurózisok és a bűnözés, valamint az öngyil- kossági kísérletek és a bűnözés összefüggéseiről. Ugyancsak indokolt rámutatni a
bűnözés és az a'lkoh—olfogyasztás rendkívül erős kapcsolatána; a jogerősen elitélt férfiak több mint 40. a nők 10 százalékának cselekménye valamilyen formában
összefüggött az allkoholfogyasz'tós'sal. Az egyes társadalmi beilleszkedési zavarok között fennálló kapcsolatoknál kétségkívül ez a legmagasabb arány, ami még akkor is figyelmet érdemel, ha az összefüggés értelmezése meglehetősen bizony-tallan. '
Minthogy a bűnözés volumene és intenzitása a vizsgált 10 évben mintegy 50 százalékkal növekedett (1986-ban 183000 közvádas bűncselekmény vá—lt is'mentté).
s mivel egyes számítások szerint (5) a férfiaknak közel fele életük folyamán össze- ütközésbe kerül a büntető törvénykönyvvel. a társadalmi beilleszkedési zavarok társadalom'polilbiskai befolyásolásában valószínűleg ennek a témakörnek van a leg—
nagyobb jelentősége.
AZ ALKOHOLIZMUS
Az alkoholizmus feltehetően a leggyakoribb beilleszkedési zavar a mai magyar társadalomban. Az alkoholisták becsüalft száma (a májzsugorodás miatt elhaltak
számából a Jellinek—fonmwla alapján számítva) meghaladja a 400 OOO-et.5 Bár a
dolog természetéből adódóan egy becsült adat részletezése elég bizonytalan,nagy valószinűséggel megállapítható. hogy az alkohol—istáknak mintegy hánomne—
gyede férfi, és a legmagasabb a gyakoriság a 40—49 éves korosztályban. Mind a halálozási adatok—ból, mind a körülbelül! 60 000 nyilvántartott alkoholista adataiból megállapítható, hogy az alkoholisták aránya magasabb a fizikai dolgozók, mint a
szellemiek körében (6).
Az alikahxolizmussazl kapcsola—tban figyelemre méltók a Marx Károly Közgazda-
ságtudxományi Egyetem Szociológiai Tanszéke által lebonyolított mintavételes fel-vétel eredményei (7). Ezek szerint az úgynevezett nagy ivók aránya a legmagasabb
(20 0Ig) azok körében, akik nem fejezték be az általános iskolát. Ezt követően az arány folyamatosan csökken. Ezzel összhangban varrnak a foglalkozási csoportok szerinti adatok, melyekben a kvalifilkállavtlaln fizikai réteg 23 százalékos aránnyal éri el a maximumot.
A nagy ivó férfiak aránya iskolai végzettség szerint
iskolai végzettség Százalék
0—7 osztály . . . 19,8 8 általános . . . . . . . . . . . . . 16,2 Szakmunkásképző . . . . . . . . . . . 16,7 Befejezett középiskola , . . . 7,6 Főiskola, egyetem . . . 6,4 Összesen . , . . , . . . 14,1
Forrás: (6).
5 Alkohol. Statisztikai adatgyűitemény. Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság. Központi Statisztikai Hí- vatal. Budapest. 1985. 68 old.
534 DR. MILTÉNYL KÁROLY
Az alakoholizm—usnak a bűnözéssel való kapcsolatáról már korábban esett szó.
Egyértelmű—en megállapítható az alkoholizmus jelentősége az öngyivlikos-sóg'ban sze—
repet játszó tényezők között is. Erdemes azomban ielrfiigyelni arra a lényegében egy-' behangzó következtetésre, amelyre a Pszichiátriai Klltinilka emil—ített neurózis-lkurtaww (2) és a Marx Károly Közgazdaságtudoma'nyi Egyetem Szociológiai "l'uairvsziékének az aoikoholtfogyasztósssal kapcsolatos kutatásai (7) jutottak. Ezek alapján úgytűnik ..A gyakrabban alkoholt fogyasztók kevesebb neurotikus tünetről panaszkod- nak. . .". ((2) 7. old.) ,,Erős nyugtatók szedése. .. inkább jellemző a nem vagy ke—
veset ivólk csoportja—iro" ((7) 44. alá.) és ... .. az íd—egorvoushoz jóróis gyakorisága is arra utal, hogy a nem vagy keveset és ritkán ivőknai gyakoribb a különböző ideg—elme betegségek, neurotikus panaszok előfordulása". ((7) 45. old.) Amintaz ide vonatkozó első tanulmany megállapitja .,. .. az alkoholfogyosztás ma is a leg- elterjedtebb öngyógyító és tünetenyhírtő módszer - elsősorban éppen a neurotikus tünetek. :: szorongas enyhítésére." ((12) 47. old.)
A nagy ivó férfiak aránya
összevont foglalkozási csoportok szerint
Összevont foglalkozási csoport Százalék
Vezető, értelmiségi . . . 6.1 Szellemi, felsőfokú végzettség nélkül . . . . 6.9 Kvalif—ikc'rlt fizikai . . . 13,2 Kvalifikólatlon fizikai . . . 229 Önálló . . . 18.4 Összesen . . . 14,3
F onás: (6).
Témakörüxnzk szempontjából. vagyis a .tú—rsaclailmi—xkult—uró-lis külömbségek elem—
zésében ensnelk különös jelentősége van. Amennyiben ugyanis (: neurózis—ok és az alkoholizmus bizonyos értelemben egymást (kizáró vagy helyettesítő jelenségek.
alldkor fokozott figyelmet érdemel az, hogy az iskolázottság. illetve társadalmi ráte- gek szerinti gyakoriságuk azonos-e vagy hasonló. (Az egymvólst helyettesítő jelleg
következtében logikusan ennek épp az ellenkezője l-enzne várható.) Ez ugyanis aztjelenti, hogy a két jelenségköriben észlelt társadalmi külömbségek nem ugyan- azokra az egyénekre vagy családokra vonatkoznak, vagyis a társadalmi különb—
ségek ebben a vonatkozásban %kumuilóilódfnialk. Különös—en jelentős ez a mindkét jelenség—körben legmagasabb értéket mutató. az általános iskolát sem befejező
iskolázottsági cs-opont, illetve segédmunkás réteg szempontjából.
A mai magyarországi tarsadalmi beilleszkedési zavarok hátterének szocioló—
giai vagy tórsadaloml—élektoxni magyarázatai többnyire az anómtia. azaz a társadal- mi normáktól a gyors tarsadalmi átalakulás—ból adódó atmeneti eltérés (a hagyo-
manyos éntékek háttérbe szorulása, a társadalmi, kulturális és lakóhelyi változások
következtében beállt gyors életformaáótalaikulúvs hatására bekövetkező elibizo-nytala-nodázs a választott életcél—ok, normák és attitűdök tekintetében) jelentőségét hang—
súlyozzák. Ezért rend—szerint feltétel-ezik (hallgatólagosan vagy kifejezetten), hogy a
beilleszkedési zavarok főleg azoknal jelentkeznek. akik a gyors társadalmi változó- solkban leginkabb részt vesznek. Anélkül, hogy kétségbe vonnónlk azt, hogy az ese- teik egy részében valóban ilyen tipusú összefüggések is felfedezhetők, az empirikusadatok alapján úgy tűnik, hogy ez a szemlélet egyoldalú és az arányok meg iitélés-ét
BEiLLESZKEDÉSI ZAVAROK f535
illetően téves. A legkülönbözőbb forrású és típusú adataik is egybehangzóan arra utalnak, hogy a beilleszkedési zavarok többsége abban a mintegy félmilliós népes- ségben jelentkezik. melynek jellemzői:
a) nem fejezte be az általános iskola nyolc osztályát;
b) foglalkozása nagyrészt segédmunkás vagy alkalmi munkás;
c) egyéb életmódbeli sajátosságai azt jelzik, hogy lényegében kimarad a technikai és kulturális fejlődés mozzawnataiból.
E rétegekre tehát a társadalom peremére szorulás jellemző. Feltételezhető.
hogy ez a helyzet jelentős társadalmi és lélektani frusztrációt jelent számukra egy átalakulóban levő, mobil társadalomban. A társadalmi beilleszkedési zavarok jövő-
beni alakulása elsősorban attól függ, hogy milyen ütemben és arányban sikerül
ezt a réteget gazdaságilag és kulturálisan a társadalomba integrálni. Ezért sem közömbös az a tény. hogy a legutóbbi évtizedben 5 százalék körüli (szinten állan—dósult azoknak az aránya, akik az érintett lkorosztályokból nem fejezik be az árl—ta- lános iskola nyolc osztályát.
_A Ennek a rétegnek az erős ízoláltságát jelzik többek között (: házasságkötési adatok is. Az egyes rétegeken belüli, illetve rétegek közötti párválasztás gyakori—
sága ugyanis rendkívül érzékeny és kifejező jelzőszáma az adott réteg össztársa- dalonvbcm, illetve a többi réteg-gel szemben elfoglalt helyzetének. Amint ezt a 4.
tábla adatai jelzik, ebben az iskolázottság—i rétegben a belházaszságok aránya közel 13-szoirosa az egyenletes eloszlás esetén jelentkező értéknek. Ez gyakorlatilag csak-
nem kasztszerű elkülönül—ést jelent.,Csiszeh'awsonlitásképpen megjegyezzük, hogy az
iskolázottság szerinti rétegződés másik pólusán, a diplomásoknál jelentkezik a másik legmagasabb asszociációs index, ami ugyancsak igen erős (4.6). mégis mint- egy egyharmad része csak az általános iskola nyolc osztályát be nem iejezettekié-nek.
4. tábla
Házasságkötések a házosulók iskolai végzettsége szerint
(asszociációs indexek)
A férfi által végzett A nő által végzett osztályok száma
osztályok száma 0_7 , 8 [ 942 ; 134 , N
O— 7 . . ::l 12.674 * 0,746 l 0080 0.030 l 2 629
8 . . . 0.838 1, 344 0.757 O,_256 44 214
9—1 2 0.152 1 0.592 1.663 l 1.204 17 543
13—X . 0, 031 0.164 1,170 ; 4600 8 850
All 3438 [ 36941w! 24514 1 8343 l 73236
Megiegyzés. Az index értéke megkülönböztetés hiányában 1. Ennél nagyobb érték preferenciát. kisebb érték tartózkodást jelent.
Forrás: Demográfiai évkönyv, 1985. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1986. 432 old.
Az általános társadalompolritikai és szociálpolitikai szempontokon kívül tehát
a beilleszkedési zavarok témakörével kapcsolatos meggondolások is indokolják,
hogy toikozódó erőfeszítések történjenek e marginális réteg minél nagyobb részé.nek beolvasztására a társadalom lkonwszo—lidált rétegeibe. Különösen nagy jelentő- sége van ennek a bűnözés rohamos növekedésének megállítása szempontjából. itt ugyanis a jövedelmi és a vagyoni különbségek fokozódása — ami a jövőben is valószínűsíthető — elkerülhetetlenü-l a helyzet romlásához vezet, ha a marginális
536 DR. MlLTÉNYi: BEiLLESZKEDÉSI ZAVAROK
ul! :
réteg jelenlegi éles elkülönu eset a társadall—arntó'l nem sikerül legalábbis csökken—
teni. '
IRO DALOM
(1) Cseh-Szombathy László: ..A társadalmi beilleszkedési zavarok elemzése" c. kutatás során alkal- mazható fogalmak és kutatásra javasolt témakörök. Megjelent: Tanulmányok a társadalmi beilleszkedési zavarok köréből. Statisztikai Kiadó Vállalat. Budapest. 1980. 293 old.
(2) Kopp Mária — Skrabski Arpád: A neurózis és az öngyilkossági kisérletek epidemiológiai vizs—
gálata országos reprezentativ felmérés alapján. Társadalmi Beilleszkedési Zavarok Bulletin. 9. sz. MSZMP KB Tórsadalomtudomónyi intézet. Budapest. 1987. 333 old.
(3) Dr. Vavró István: iskolai végzettség, társadalmi helyzet. bűnözés. Statisztikai Szemle. 1986. évi 3. sz. 261—277. old.
(4) A többoldalúan hátrányos helyzetben levő rétegek nagysága, összetétele. a helyzetük megvol- toztatúsúval kapcsolatos feladatok, a társadalmilag devians magatartásformák elterjedése. korlátozósukkai kapcsolatos feladatok. 59. sz. komplex tervtanulmúny. (Kézirat.)
(5) Dr. Millényí Károly: Az ismertté vált bűnelkövetők aránya a társadalomban. Statisztikai Szemle.
1965. évi 2. sz. 179—187. old.
(6) A társadalmi beilleszkedési zavarok Magyarországon. Helyzetelemzés és javaslatok. (Kézirat) (7) Elekes Zsuzsanna - Liptay Gabriella: Az alkoholfogyasztós és más deviáns viselkedési formák el- terjedése MagyarországonnTársadalmi Beilles'zkedési Zavarok Bulletin. 11. sz. MSZMP KB Tórsadalomtudo—
mónyi intézet. Budapest. 1987. 152 old.
TÁRGYSZÓ : Deviancia.
PE3IOME
Ham-ontani ouepx npencraanne'r coöoü necnon'ixo pacmupenuuü sapuanr AOKHGAB, npeAc-raanennoro aaTopOM Ha cocrouaweücn : Eya'anewra 2 oxrsőpn 1987 rona Hay—unoü Koucpepenumu Cra'rucruuecxoro omenenun Benrepcxoro akonomnuecxoro oőmecraa.
Aarop uccneaye-r oőuecreennbri anonomuuecxnü " Kynbrypnhm upon yronoanoü npecrynnocru, camoyóm'icra, anxoronusma u HepBHhIX saóonesanuü. B aroM on onupaercn Kan na noname perymipuoü u cnnoumoü cramcmuecuoü oruemoc-m, rak a Ha peaynb—
rare: auőopounblx oócnenosanuii no Hecronmeü reme.
Cornacno oőmemy maroeoMy ssraogy aeropa nanmorcn OUJHÖOHHHMH re couuono- ruuecwue " oőmecrsenno-ncnxonornuecnue OÖESCHeHMR, KOTOpbie MOTHBMPYIOT pocr an—
moóuiec'raeunoro noaeAei-ms : nepeyio ouepenb H3MeHeHHBMH oőpasa MHSHH " nponc- renammeü orcrona enomueü, aosnnkaroummu Ha "O'-isa ÖHCTPBIX oőuiecraennux gauxenuü (moőunbnocm, Mnrpauuu). Cornacno eMninpnuecnuM ABHHBIM npeoónanaromee SOHBLUHH- crao aumoőuiecraennux zenem—iii aoan—nKaer : TOM mapmnanbnom oőmecrsennom cnoe, Koropmü ocrancn ane npoueccoa oőmecraennoro ABHmeHMS (mnonbnoe oőpaaoaanne, MOÖHHbHOC'l'b, uaMeneHMe oöpasa maar-m), oxe3anca Ha nepnepepnu oőmecraa e neona—
poaannoM nonomenm. i'loaromy " omnnaemoe nsumenwe anruoömecraennoro naBeAem—m : snaunrenhuoü mepe aaa'ucnr or Taro, : Kenoü mepe yaacrcn oőecneuum, unrerpnpo—
ear-me arai-o cnon a oőmecrao.
SUMMARY
A Slightly enlarged version of the lecture given at the scientific session of the Sta- tistical Section of the Hungarian Economic Society, held in Budapest, 2 October 1987.
The study analyses the social, economic and cultural background of delinauency, suicides. alcoholism and neurosis. For this the data of current full scope statistics. and those of sample surveys of the population are applied.
it is the overall and final conclusion of the study that the sociological and socie—
psychological interpretations exploining the increasing deviancy primarily by sudden social movementis (mobility. migration) or by the conseauent disorders are false. According to empirical data deviancy presents itself mostly in the marginal strata. left out from social processes (school education, mobility, changes in the way of life), driven to the periphery of the society and being isolated. Thus the likely change in deviancy depends highly on to what extent economic and cultural integration of this stratum to the society will succeed.
