H E K S C H Á G N E S
K A Z I N C Z Y F E R E N C N E K V É L E K E D É S E A Z A L S Ó B B I S K O L Á K O R G A N I S A T I O J A
D O L G Á B A N I
E R E D E T I KÉZIRAT2
KAZINCZY FERENC Vélekedés-éve 1 egy korábbi, „Kazinczy és II. József műve- lődéspolitikája" című tanulmányom3 írásakor ismerkedtem meg. Mivel dolgoza- tom KAZiNCZYnak a felvilágosodás-formálta világnézetéből fakadó pedagógiai elveit ismertette, tehát fejlődésének azt a szakaszát, amelyet a magyar jakobi- nussághoz-sodródása tetőz be, 1816-ban írott Vélekedés-ére éppen csak utaltam.
Most azonban, amikor KAZlNCZYnak ezt, a sátoraljaújhelyi református szuper- intendencia előtt elhangzott értékes és érdekes pedagógiai programját közre- adom, éppen azokat a körülményeket kell megvilágítanom, amelyek a hat és félévi raboskodásból kiszabadult KAZINCZY további fejlődésútját alakították.
-A jakobinus-mozgalom vérbefojtásával kezdődő vak abszolutizmus uralma a felvilágosodás magyar híveiben megakasztja a forradalmi aktivitást és szellemi, kulturális kiút-kereséssé válik, apolgári fejlődésért ésnemzeti függetlenségért foly- tatott politikai küzdelem a magyar nyelv és irodalom újjászületéséért vívott har- harccá szelidül. — A polgári haladásnak erre a rezignációból eredő útjára lép KAZINCZY, aki börtönéből szabadulva a lehető legnyomasztóbb politikai atmosz- férában találja magát, s felvilágosult eszméinek megóvására nem talál más maga- tartást, mint.a rezignált humanizmust, cselekvési területül pedig a nyelvújítást és a kulturális megújhodást. KAZINCZY nem volt forradalmár fogsága előtt sem, de világnézete: a zsarnokság tagadása, az ember felszabadításának vágya a felekezeti dogmatizmus és a politikai, nemzeti elnyomás alól—találkozott a jakobinus elvek- kel. Börtönévei után humánum-eszményének ezek a lényeges vonásai megmarad- tak ugyan, de elfordul a haladás forradalmi útjától, amely úttal a jakobinusok- hoz volt közelségében igenlő számvetést tett. Humanizmusát a felvilágosodás eszméinek megőrzése mellett a görög—római klasszicizmus táplálja. Fogságá- ban a görög és római klasszikusokat olvasta, főleg PiAJTARCHOSt, HoRATiust és SALLUTLTJST. Tanulmányozásukból meríti a „studiüm virtutis"-t, amely az ember- től nem a világ megváltoztatását kívánja, hanem önfegyelmet a rossz elviselésére.
„Nem olyan dolog a szenvedés — írja 1813-ban — , milyennek azt az emberi k é n y e l m e s s é g tartja. Epiktét meg sem jajdult, amikor az Ura addig verte, hogy eltört a lába-szára, s a spártai Ifjak szisszenés nélkül állták ki a vesszőzést.
A l é l e k győz a t e s t e n ; erősebb tehát ennél, csak a k a r j u k , hogy erŐsebb legyen."4 KAZINCZY rezignált a tettben, mert rezignált eszményeiben. E rezig- nációnak igen jellemző tünete közeledése a protestáns egyházhoz, közeledése
1 Széphalom 1816.. február 14.
2 Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára. — Magyar Irodalom. — 4-r. 8. lev.
3 Pedagógiai Szemle 1956 1—2. sz. 74—108. old.
4 K A Z I N C Z Y levele S Í P O S PÁlhoz. Széphalom, 1 8 1 3 . nov. 23. — V Á C Z Y J Á N O S, Kazinczy levelezése. "Magyar Tudományos Akadémia. — 11. köt. 2554. lev.
annak a KAZiNCZYnak, aki fogsága előtt csakis a minden felekezeti megkötött- ségtől mentes, felvilágosult emberben látta a maga ideálját, s aki magát deistának vallotta. De érdekes módon KAZINCZY ezzel a fordulatával sem tagadja meg régi, a felekezetiesség és vallási vakbuzgóság ellen küzdő énjét. S amint deizmusa fiatal- kori fejlődésében is megfért a protestáns tudatossággal, akként régi állásfoglalásá- nak csak egyes engedményeket téve, de lényegében megtartva korábbi meggyő- ződését, tölt be jelentős szerepet egyházkerülete kulturális életében, pontosabban:
iskolaügyének irányításában. KAZINCZY szellemi habitusában megpróbáltatásai, majd az ország tragikus politikai állapota törést okoztak, kompromisszumokat eredményeztek, s egyik kompromisszuma éppen az egyházhoz-fordulása is. De egyházkerületi tisztében is a felvilágosultság szellemében tevékenykedik, a dog- matizmustól mentes vallásoktatás érdekében küzd. KAZINCZY deista marad, különben hogyan is vallhatná Vélekedés-ében: ,, . . . nem volna-e jobb minden vallások fundamentumát tanítani, annak hitét, hogy van Isten, van Gondviselés, még pedig nem csak bölcs, hanem minket mindnyájunkat szerető (Theodi- cea). . ."5 Az a teológiai vitája pedig, amelyet 1813 őszén folytat TÓTH FERENC pápai teológiai tanárral; azt bizonyítja, hogy számára csak a deizmusba átcsapó protestantizmus az elviselhető vallási álláspont. A vita erősen foglalkoztatja KAZlNCZYt és ezért TÓTH-hoz intézett vitairatát részletekben, illetve teljes terje- delmében közli barátaihoz írott leveleiben.6 KAZINCZY a levelekben rámutat azokra a lényeges jegyekre, amelyek megítélése szerint a katolicizmusba protes- tantizmus és a deizmus jellemzői. A katolikus vallást sokkalta inkább ,,religio obsequii"-nek (isteni kinyilatkoztatásra alapított hit) tartja, semmint ,,religio examinis,,-nek (az észre, a szabad vizsgálódásra épített hit). Ezzel szemben a protestantizmus elsősorban „religio examinis" . É p p e n ezért — véli — , , A protes- táns, ha consequens akar lenni és maradni, nem egyéb, mint Deista . . . " A deizmus
„eszes hit, de úgy, hogy praeponderál az ész és minden protestálás mellett valahol lehet, felejti a Bibliát." — Éppen azért, mert KAZINCZY „eszes hit"-nek tartja a protestantizmust is, úgy látja, hogy a protestantizmus „valahol meri és lehet, általcsap a deismus határára, s felejti az obsequiumot." Éppen .ezért vallja magát protestánsnak, nem felejti, mi jót hozott a protestantizmus az embe- riségnek és a hazának. „Mellv jó — írja — hogy iskoláink nem úgy igazíttatnak (mint a katolikusokéi), s hogy nálunk magyarul tanítanák (sic !) a tudományokat és s z a b a d felvilágosodni, kell felvilágosodni és lehet. Hogy a Helv. Conf. elő- szavában annak írói azt vallják, hogy a mi vallásunk nem tartozik az maradnia, mi volt és a m i most — de ezen szép szabadságnak vegyük is hasznát a mint kell és lehet." KAZINCZY a protestantizmusnak a deizmushoz való merész adaptálásával a protestantizmusnak bizony már nagyon elhomályosult eredeti jelentését hozza felszínre, nevezetesen, hogy t i l t a k o z á s t jelent. A protestantizmusban rejlő tiltakozás — így látja KAZINCZY — nem csupán a katolikus dogmatika, hanem minden vallásnak ész-okokkal nem igazolható merev megkötöttségei ellen irányul. Ilyen értelemben vallja magát protestánsnak, ezt bizonyítja a következő epizód is, amelyről egy DESSEWFEY JÓZSEEhez írott levélben számol be.7 KAZINCZY elmondja, hogy amikor 1815 októberében a Torna megyei Szin-ben
5Theodicea: az isteni igazságosságról szóló tan.
6 L.: K A Z I N Z Y levele KöLcsEYhez. Széphalom, 1 8 1 3 . szept. 2 8 . — K . Lev. 1 1 . köt. 2 5 2 5 .
lev. — K . - S I P O S Pixhoz. Széph. 1 8 1 3 . nov. 2 . K . Lev. 1 1 . köt. 2 5 4 3 . lev. — K . - S Z E N T G Y Ö R G Y I
JózSEíhez Széph. 1 8 1 3 . nov. 2 3 . L. Lev. 1 1 . köt. 2 5 5 3 . lev. — K . - S I P O S PÁxhoz Széph. 1 8 1 3 . nov.
2 3 . K . Lev. 1 1 . köt 2 5 5 4 . lev.. Utóbbihoz teljes terjedelmében mellékeli T Ó T H I I O Z írt sorait.
' K . D E S S E W F F Y JózsEFhez. Széph. 1815. okt. 30. — K . Lev. 13. köt. 3029. lev.
395•
O
járt, ŐRI GÁBORral, az egyházkerület szuperintendensével érdekes eszmecse- rét folytattak, s végül is ,fazt mondá a Superintendens nekem, hogy a m i n t látja, én a Pierre Bayle értelmében vagyok protestáns." Hogy e megállapítás jelentése és jelentősége el ne sikkadjon, KAZINCZY nyomban hozzáfűzi: „Tudni fogod talán, hogy Richelieu ettől (ti. BAYLE-től) kérdé, hogy micsoda vallású. — Bayle:
É n Protestáns vagyok. — Richelieu: Mellyik confessión? — Bayle: Eggyiken sem; én annyiban vagyok Protestáns a mennyiben minden positiva vallás ellen protestálok." A RICHELIEU és BAYLE közötti nevezetes párbeszéd felidézése után KAZINCZY visszakanyarodik beszélgetéséhez ŐRivel, akinek a következő választ adja: „Azt feleltem aSuperintendensnek, hogy ha'az volnék, annakköszön- ném, hogy Patakon őalatta öt esztendeig tanultam a Theológiát."
Amikor a sátoraljaújhelyi szuperintendencia 1814 februárjában felkéri, hogy .vállalja el az egyházkerület főkurátorságát, KAZINCZY, aki magát „innen a Tiszán kikiáltott vallástalanságú ember"-nek tartja, nem is lepődik meg túl- ságosan. Amikor BERZSENYlnek beszámol jelölésének körülményeiről, kiemeli:
„. . . meggyőztek a felől, hogy reám szükség van és sok jót fogok tehetni." Az eklézsia fiatal, felvilágosult papja, GYÖRGY JÓZSEF pedig azt reméli — írja KAZINCZY — hogy „az én gondolkozásomnak, némely magva gyökereket fog hajthatni." De arról is tud KAZINCZY, hogy személyére azért is esett a választás, mert „az eklézsiábannincsen s z ü l e t é s e s ember, . . . s ha a főcuratorságot s z i i l e t é s e s emberre tészik, vége lesz a bolond vetélkedésnek."8
KAZINCZY, bár vonakodva, mert irodalmi tevékenységének kívánja szen- telni minden idejét, mégis elfogadja a főkurátori tisztséget, amelybe 1814. február 6-án iktatják be. „A populé tónusának megváltoztatására az kívántatott — írja BERZSENYlnek — hogy beszéd által signalizáljam magam, s a templomban az egész gyülekezet előtt, tartottam azt."9
Beköszöntő Beszéd-ének10 egyes részleteit felidézve bizonyságát láthatjuk , annak, hogy KAZINCZY egyházi ténykedésében is f e l v i l á g o s u l t marad, felvilágosult a tolerancia és a nevelésügy megújításának vágyában. Hangsúlyozza:
elvállalta hivatalát, mert azt hiszi, hogy használni tud. Elvállalta azért, is, mert szívesen működik együtt olyan pappal, aki-kiengesztelte egymással a különböző protestáns felekezeteket, „látatván, hogy valaha már kiszabadultunk azon setét vad idők lánczaiból, a midőn a Kálvin Atyánk követője még a Luther tanítványai- tól is, kikkel mi azon testnek tagjai vagyunk, s á kiktől inkábbra csak név és némely ceremóniák által különbözünk, idegenkedett." KAZINCZY felemlíti az eklézsia dicsőségére, hogy „Dévai B. Mátyás itt gyűjte legelébb Ecclesiát" és.
itt működött BATIZ ANDRÁS prédikátor, aki magyar nyelven írt és „Literaturán- kat nyomtatott munkák által kelésbe hozta." — ,,Bár ennek a két férjfiúnak emlékezete arra buzdíthatna bennünket, hogy ezen fényes helyben, hol az ország- nak egy nagy Megyéje tartja Gyűléseit egy nevezetes iskolát állíthatnánk, és annak nem a szerént adhatnánk alkotást, a mint a más helyek iskolájikat látj.uk alkotva, hanem a szerént, hogy azt a Haza jövendőbeli polgárainak javok, s a Vallás és a Haza boldogsága kívánják."
Ezen a ponton, az iskolai szakmányt támadó, az iskolai nevelésnek a nem- zet és a növendék.boldogulását szolgáló reformtörekvéseknek a pontján találjuk
8 K A Z I N C Z Y levele B E R Z S E N Y I DÁNiELhez, Széphalom 1 8 1 4 . febr. 6 . — Kazinczy Levelezése Berzsenyivel. Kiadta: K A Z I N C Z Y G Á B O R Pest. Heckenast 1 8 6 0 — L X V I . lev.
9 u. o. '
10 1814. febr. 6. VÁCZY: Kazinczy Levelezése 11. köt. 2592, — Eredetije Sátoraljaúj- helyi ref. egyh. levélt, .
• 396 .
meg újra KAZiNCZYban mindazokat az értékeket, amelyek II. JÓZSEF uralkodása alatti inspektori működését jellemezték. De amíg akkor felvilágosult törekvéseit a HABSBURG-felvilágosultságról alkotott illúziójával kötötte össze, ezúttal úgy érzi, hogy iskolareformeri lendületét teljes erejével állíthatja a nemzeti megújulás szolgálatába. — KAZINCZY nak az a terve, hogy saját, illetve a felvilágosultság sugalmazta elgondolásainak képére formálja újjá egyházkerülete iskoláinak tanulmányi rendjét, teljes szabadsággal: nem illúzió, tekintve a protestáns isko- lák sajátos helyzetét.
A protestáns iskolák az 1791. X X V I . t. c. értelmében önkormányzati jogot élveznek. így, amikor a helytartótanács 1806. április 8-án felszólítja a protestáns egyházakat, hogy alkalmazkodjanak az új közoktatási rendszerhez
—• ezzel Harangozva be a készülő I I . Ratio-t — a tiszántúli egyházkerület az egyetemes gyűlésre küldött követeinek 1806 augusztusában ezt az utasítást adja: „Nem tudjuk, miből áll az a szisztéma, amelyről ő felsége parancsol;
egyébiránt minket nem obligálhat, mivel a törvény nekünk szabadságot ád a magunk iskolai koordinációjára."11 A koordináció további erőszakolása sem jár sikerrel.
Másrészről az egyes egyházkerületek, mint a Tiszán-inneni, a Tiszán-túli és a Duna-melléki kerületek mind külön-külön állapítják meg a maguk tanul- mányi rendszerét, sajátos színezetet adva a maguk iskoláinak. KAZINCZY elkép- zelése, hogy az irányítása alatt álló területen alapvetően újat hozhat a nevelés szellemét és rendjét illetően, beleillik a „tanulmányi szabadság"-ba.
Az új szellemű iskola körvonalait bontakoztatja ki Beköszöntőjében. Pár- huzamot vonva a régi és az új idők között megjegyzi: „Az elmúlt idők azt nevezték kegyesnek, aki a Templomok eifrítására adakozott." Ehelyett arra buzdítja hallgatóságát, hogy „az Istennek élő templomot építsünk; az az, hogy oly Iskolát nyissunk meg, melyben gyermekeink mind azt-tanulhassák, a mi őket jó emberekké, s alkalmatos s hasznos polgárokká teheti és a melyben egy igazabb, szebb gondolkodású és érzelmű maradék neveltethessék. Engem e hivatal félvállalására az a szép remény bírt, hogy ezt teljesedve láthatom."1 2
Kazinczy élénk részt vesz az újhelyi iskola életében, jelen van a vizsgákon is, és az ott tapasztaltakat igen kemény hangon bírálja meg, amiről az újhelyi gyülekezethez 1814 szeptemberében intézett beszéde tanúskodik.13
A vizsgákon tapasztaltakkal szemben az a legfőbb kifogása, hogy a gyer- mekek nem értik, amit kötelességszerűen beszajkóztak. Az ilyen ismeret nem tudás, s hogy mennyire nem az, tüstént kiderül, amikor a növendék a csak imént eldarált anyaggal kapcsolatos kérdésekre képtelen válaszolni. „A m i Iskoláink hibája — állapítja meg KAZINCZY — , hogy Tanítóink nem úgy tanítottak a mint kell; továbbá, hogy nem azt tanították mind a mit kell; s ezek (a jelenségek) azt tanácsolják, hogy Iskoláinkat állítsuk más l á b r a . . . " Kereken kimondja, hogy ha az oktatásban nem történik változás, a gyermekek elbutulnak. Az ügyet- len tanító nem fejleszti a gyermek összes szellemi képességeit, ,, . . . kiadja nekik a pensumot, azt velük elmondatja, s azt hiszi, hogy tisztének eleget tett." A gyermek „tudós szajkóvá lesz, s egy haszontalamsciolussá, a ki az élet- ben nem eló'vitelére lesz a jónak, hanem meggátlására." Akik a neveléshez nem értenek, az elhadart feleletet a tudás jelének veszik, holott „nekünk azt kell
1 1 R É V É S Z I M R E: Adalékok a magyar prot. iskolák autonómiájának történetéhez. 1 8 6 9 — 4 6 . old.
42 K . Lev. 11. köt. — 2592. lev. '
13 K. Lev. 12. köt. 2727. lev. ' -
397•
gyanítanunk, hogy az (mármint a gyermek) szókat és versecskéket tud, de dolgokat nem tud . . . "
KAZINCZY az emlézést felesleges időpocsékolásnak tartja és „ha a leg- drágább adományát az Istennek, az időt, oly dolgokra nem vesztegetnénk a minek haszna sem a fejre, sem a szívre nincs", maradna elég idő az erkölcsi nevelésre — KAZINCZY szavaival: a „morális tanításra."
Különösen figyelemre méltóak megjegyzései a vallástanításról, s mivel a vallásoktatást nem tekinti a morális nevelés egyedüli alapjának, megragadnak bennünket a vallástól független etikai nevelést sürgető szavai. „Az nem hűségtelen- kedés, s nem tiszteletlenség a Vallás szent tanítása eránt, ha a Philosophiától is kölcsönzünk okokat a jót szeretni, s a jót elkövetni . . . azt tévén fő törvényül, hogy a kétes dolgokban az Ész elintézéséhez folyamodjunk, s mindég azt csele- kedjük a mit ez az Istentől mellénk adott Vezér parancsol . . . "
A vallásoktatás nyugodjék a bibliai történeteken, nem pedig a katekizáláson, s „vigyázzunk, hogy gyermekeinknek fejeik tele ne tömettessenek szíveiknek kárával." A tanítónak tudnia kell, hogy „a köz-fal a mely bennünket egymástól elrekesztett, le van- ontva; hogy a hitért kárhoztatni senkit nem lehet, mert- ahhoz, hogy ez vagy amaz így és nem úgy hiszen, csak Istennek és neki magának van köze." — A-toleranciát és a dogmatizmus alól felszabadult „szív vallás"-át hirdető KAZINCZY hű marad tehát ifjúkori, rousseauista elveihez. De osztja a francia felvilágosodás deizmusának főleg VOLTAIRE-ben kialakult azt a meg- győződését, hogy a íelekezetiességtől megtisztított „tiszta vallás" összebékít- hető az értelemmel, tanításait „az ész világánál" lehet és kell megérteni. — Ezért fakad ki beszédében az olyan tanító ellen, aki „azt hirdeti, hogy Isten csak a fülemet tette, nem a szememet is, vezérül az élet ösvényeire, hogy az ő ismereté- ihez csak a_ sötétben juthatok el! Az lesz a sikeres Oktató, a ki azt tanítja, hogy szemem és fülem hűséges vezérek; a ki azt tanítja, hogy az ész és az a szent könyv, a mely a mi hitünknek fundamentoma, soha egymással ellenkezésben nincsenek, és hogy az Isten a kihez bennünket ez a két Vezér vezet, világosság lévén, szükség, hogy a róla szóló tudomány is világos legyen."
Mind a sátoraljaújhelyi iskolai munkát bíráló beszéd, mind a Vélekedés vallás-ideológiai vonatkozásainak alapgondolata kifejeződik KAZiNCZYnak ebben a vallomásában: „A tanulás világánál eléggé felvilágított Meggyőződés nélkül hinni semmit sem tartozunk."14
Kazinczy közel öt évig tartó főkurátori működésének legkiemelkedőbb t e r m é k e Vélekedése. E z t a p e d a g ó g i a i i r a t á t LÓNYAY GÁBOR s z u p e r i n t e n d e n s fel- szólítására készítette, aki felkéri Kazinczyt, hogy az 1816. február 15-én Szín-ben tartandó tanácskozás munkáját ezzel elősegítse. — Hogy a Vélekedés értékét, újszerűségét, széles pedagógiai perspektíváját kellőképpen méltányolhassuk, szükséges utalnunk azokra a szempontokra, amelyeket LÓNYAY a készítendő
pedagógiai javaslat irányelveiül megjelöl. LÓNYAY levelében az iskolai tanítás állapotáról, valamint arról kér'véleményt, „mi módon lehetne az iskolákat jobb karba hozni", milyen kézikönyvek lennének szükségesek, hogyan lehetne a tanítóképzést jobbá tenni. Továbbá: „mi módon lehetne leg sikeresebben esz- közölni, hogy az iskolákból kikerült mind két nemű Nevendékek, minek utána az oskolákat oda haggyák, vissza ne mennyenek eredeti tudatlanságokba, hanem tovább is tökélletesedjenek." Az irat nyomatékkal mutat rá a leánynevelés
1 4 K . — P O N ' O B I T H E W R E W K JózsEFhez. Széphalom 1814. szept. 6. — K . Lev. 12. köt.
2729. lev.
elhanyagolt állapotára ésrezért kiemeli: „Különös figyelemmel kelletik lenni a leányok oskolájára is, a mellyekre oly kevés tekintet vala." — S végezetül egy kívánság, ameiy a Ratio Educationis-ban jelentkezett hasznossági elvnek a filantropisták életelvűségével való felfrissülésére utal: „Jónak gondolnám, ha más pallérozott Nemzetek példájára az Oskolákkal a munkára tanító Oskolák (Arbeits Schulen)15 mind két nemre való nézve egyesíttethetnének."16 A levél és a hozzácsatolt két hivatalos melléklet utal a Tisza-melléki szuperintendencia irányítása alá tartozó alsófokú iskolák szervezetére. E szerint ezeknek az iskolák- nak három kategóriája (,,Classis"-a) van. — Első „classisok" nagyobb- mező- városokban, népes eklézsiákban működnek, a második, illetve harmadik „clas- sisok" kisebb mezővárosokban, kevésbé népes eklézsiákban, illetőleg falvakban.
— KAZINCZY a maga Vélekedés-eben utal is az egyes iskolatípusok megkövetelte szempontokra.
Aki a Vélekedést művelődéstörténetünknek kijáró érdeklődéssel tanulmá- nyozza, felismeri benne a múlt századeleji, úttörő európai pedagógia áramkörébe kapcsolódásnak magyar dokumentumát, amelyet érdemes volt kiemelni az isme- retlenségből. KAZiNCZYnak azok közül a pedagógiai írásai közül, amelyek őt a magyar felvilágosodás egyik legnevesebb nevelői alakjává teszik,17 a Vélekedés a legteljesebb, mert az oktatás minden problémáját felöleli és a nevelés problemati- kájába ágyazza. A pedagógiai látásmód önmagában örvendetes tényének gyökere azonban a közdolgoktól visszahúzódó ember pedagogizmusa. A politikai tettől elfordult, arról lemondó KAZINCZY szólal itt meg, aki számára csak egy tett, a szellemi élet kitágításának a tette marad meg, a társadalmi cselekvésnek egy formája: a nevelés, a tanítás. Ez az egyik oka annak, hogy rendkívüli mértékben megnöveli igényeit önmagával szemben is, amikor nevelésről szól, és várakozását a nevelés eredményeivel szemben is. A nevelői munka minősége és a művelő anyag bő gazdasága a társadalmi boldogulás, előbbrejutás központi feltételévé váiik. Hadd idézzük ebből az időből származó Erdélyi Levelei-nek néhány sorát:
„Culturát mind a földesúrnak, mind a köz-népnek, s jó lesz minden. Enélkül semmi nem jó, nem lehet jó"1 8 És: „A tudományok kincseihez az egész emberiség- nek jussa van."19
KAZINCZY pedagógiai idealizmusának azonban más forrása is van: ismeri és követi korának pedagógiai áramlatait, amelyek a korszerű polgári nevelés felé mutatnak, s melyeket annál tudatosabban vállalhat, mivel őket forradalmi előz- ményeikkel, a francia felvilágosítók antifeudális, antiklerikális tanításaival való egyetemességben látja.
15 A kétkezi munka alkalmazása az iskolában a német filantropisták működéséhez fűző- dik. A munkaiskola előharcosa a filantropista H E U S I N G E R ( 1 7 6 6 — 1 8 3 7 ) . — A munkáranevelés gazdasági és politikai meggondolásokból indult ki. Egyik iránya inkább a munka n e v e l ő - h a t á s á t aknázza ki. míg a másik a munkáranevelésben a szegénysorsú gyermekeknek kíván kenyérkereseti lehetőséget nyújtani.
1 6 L Ó N Y A I G Á B O R — K.-lioz. Deregnyő 1815. dec. 14. — K. Lev. 13. köt. 3067. lev.
1 7 K A Z I N C Z Y pedagógiai gondolatait elszórtan Levelezésében, a Pályám Emlékezetében és az Erdélyi Levelekben találhatjuk meg. (V. ö. említett tanulmányom idevonatkozó jegyze- teit.) — Összefüggő, rendszeres pedagógiai munkáit a neveléstörténet a következőkben tartja számon: Levél Vay Istvánhoz. Kassa, 1787: jan. 5. — Irodalomtört. Közi. 1892. 5251. old. — Közzéteszi S Z I N Y E I G E R Z S O N. — Eredetije a sárospataki főisk. levéltárban. — Hivatalba vezető beszéd., Kassa 1 7 8 9 . dec. 2 0 . W E S Z E E Y Ö D Ö N: Pedagógiai Olvasmányok 1 9 2 5 Bp. Lampel 1 7 1 —
180. old. Körüljáró levél. Kassa, 1790. dec. 14. — Közli: Szepesi Lapok 1892. ápr. 24-i száma.
18 Erdélyi levelek I. köt. 138. old. (Erdélyi ritkaságok sorozat. 16—17. sz. Kolozsvár 1944. I — I I . köt.)
19 i. m. 106. old.
Ő M a g y a r P e d a g ó g i a 399
Míg az 1786-ban, iskolainspektorsága alatt írt Hivhtalba vezető beszéd-ében a tanítót inti a tanulmányi anyag megnövelésétől, a Vélekedésben szembeötlő az elemi fokon javasolt ismeretanyag rendkívüli bősége, különösen a világ meg- ismerését szolgáló számtani, természettudományos alapvetés tekintetében. A tár- _ gyak mind a felölelt anyag gazdagságában, mind sokféleségében a mesterségbeli tudás alapjainak biztosítását célozzák, tehát gyakorlati perspektívájuak. A tudás- anyag e sokféleségének igénye arra mutat, hogy KAZINCZY lépést tart a X I X . század elejének nevelési gyakorlatával. E korszak igen határozottan támasztja pedagógiai követeléseit olyan iskolai tanulmányokra, amelyek az előző századi hasznossági elvet (hasznos alattvalók nevelése) a fokozódó ipari, mezőgazdasági indusztrializálódás követelményeihez kapcsolják. A filantropisták követői és a neohumanisták a francia forradalmi pedagógiától nyernek útmutatást feudaliz- muselleries, természettudományos, gyakorlati nevelői célkitűzésük megvalósí- tására. Hirdetik, hogy az iskola a földi dolgokra és ne vallási dogmákra oktasson, és csak olyan ismereteket tanítson, amelyeknek a növendék a jövő életviszonyai között, szakmájában hasznát veszi. — A tárgyi tudás fontosságát különösen a neohumanisták hangsúlyozzák, s mivel ez nem szavak, hanem dolgok tudását jelenti, fokozott jelentőséget kapnak a reáliák, a természettudományos ismeretek.
A technikai, a mesterségekre előkészítő oktatást a francia enciklopédisták és a francia forradalom nevelési tervezet-készítői, közöttük kivált CONDORCET20 emelik vezető rangra. Az Enciklopédia az emberi ismereteknek szintézisében egy- • azon értékrendbe állítja a tudományokat, a művészeteket és a mesterségeket. A X I X . századeleji, neohumanista pedagógiai ideál is a felnövekvő nemzedék teljes, harmonikus kiművelése, összes képességeinek kibontakoztatása.
Filantropisták és neohumanisták egyaránt tudománnyá avatják a nevelést, az oktatást pedig művészetté, mivel céljuk mindenoldalúan képzett, gondolkodó • ember formálása. Az iskola nem lehet továbbra is az az üzem, amelynek egyedüli motorja a gyermek emlékezőképességének, a reprodukálásnak kínos kierőszako- lása. Nagyon is termékeny talajra talál s láthatjuk, Kazinczynál is arra talált — az a megállapítás, amelyet D'ALEMBERT az Enciklopédia Előszavában az emberi szellem hármas tevékenységéről: az emlékezetről, a gondolkodásról és a képzeletről, valamint ezek egységéről tesz. S azzal, hogy D'ALEMBERT a szellem e három képes- ségének az emberi művelődés három birodalmát felelteti meg: nevezetesen a történelmet, a filozófiát és a művészetet, rádöbbent az addigi oktatás szűkösségére, amely csak az emlékezetet, de sem a gondolkodást, sem a képzeletet nem engedte jogaihoz.
KAZINCZY is arra figyelmeztet, hogy a tanító „a gyermek lelkének ne egye- dül legalsó tehetségét, az emlékező erőt vegye munkába, hanem azzal együtt a felsőbbeket is, az észt, az elmét, az értelmet, a képzeletet fejtegesse: nevezetesen a szépnek érzését, mely az embert a mezők állatjaitól legszembetűnőbben külön- bözteti meg és mely igen gyakor esetekben a virtusra is legszebb és leg-hatható- sabb. ösztönünk."
De ne idézgessük tovább KAZiNCZYnak a Vélekedésben elmondott gondola- tait. Ennek a kis bevezetésnek feladata nem lehet egyéb, mint megvilágítani azo- kat a szellemi előzményeket, amelyek ezt a pedagógiai programot nyilvánvalóan életrehívták. Nincsen szükség semmilyen ,,tárlatvezetés"-re azokhoz a képekhez, amelyek itt felvonulnak szemünk előtt. Az iskola képe, ahol a „jól elkészült"
2 0 C O N D O R O E T ( 1 7 4 3 — 9 4 ) az 1792-ben írt Rapport sur L'Organisation Générale de L'Instruc- tion Publique c. munkájában vázolja fel köznevelési programját.
tanító nemcsak a jövő életpályához szükséges ismeretekre oktat, hanem a tudás, a szép, a jó szeretetére nevel A minden slendrianizmustól mentes, hivatott és tudós tanító képe, aki ért hozzá, hogy a vallásoktatástól független, az ókori és a magyar történelem szép példáiból táplálkozó erkölcsi nevelést megvalósítsa. Az iskolai kert és gazdaság képe, ahol a gyermek előtt feltárulnak a gyakorlati munka hasznos örömei. A jövő lánynevelésének a képe, amely azzal biztat, hogy nem késhet már soká a lányoknak — a fiúkéval-egyenlő értékű, mégis sajátosan nemükhöz mért — szellemi,gondozása. '
A Vélekedés vallási vonatkozásai azonban néhány megjegyzést tesznek szükségessé.
KAZINCZY egész életműve igazolja, hogy a vallást érintő megnyilatkozásai deista hitének dokumentumai. A tételes vallásból kiutat kereső és azt a deizmus- ban megtaláló KAZINCZY a természeti hitből a lelkiismereti szabadság jegyében - kialakítja a maga individuális hitét.
Mit olvashatunk ki mármost az egyházi főkurátor KAZINCZY Vélekedéséből?
Hiszen a vallásról, a vallásoktatásról szólva, KAZiNCZYnak alkalmazkodnia kell a protestáns egyházi hallgatósághoz, főképpen pedig ahhoz, hogy a vallásról iskolai vonatkozásban kell nyilatkoznia. Ha ezt tekintetbe vesszük, konklúziónk csak az lehet, hogy KAZINCZY itt sem tagadja meg világnézetét. A világos okfejtést megzavarja ugyan a fogalmazás óvatossága, de a zavart feloldja mondanivalójá- nak végső kicsengése:,, . . .nem volna-e jobb minden vallások fundamentumát tanítani, annak hitét, hogy van Isten, van Gondviselés, még pedig nem csak bölcs hanem minket mindnyájunkat szerető (Theodicea) és hogy az a valami, a mit nem ismerek, és még is érzem, hogy bennem is van, a Lélek eíoszthatatlan, elhalhatat- lan? és hogy a hármat mind természet mind a szent könyvek egyaránt t a n í t j á k . "
Világos beszéddel, köntörfalazás nélkül emel szót „vallást tanító könyveink"
ellen, amelyek: ,, . . . nem vallást tanítanak, hanem theológiát, nem a szívet készí- tik-el annak érzésére, amit bennünk az Istenség ideája támaszthat, hanem csak fejüket töltik-el holminak tudásával, melynek nagy része az emberi értelemnek megfoghatatlan. . . "
S ha a továbbiakbanki is jelenti: , , . . . magunknak sem kellene megenged- nünk, hogy a mit csak tisztelő hittel hinnünk kell, értfeni is igyekezzünk, . . . " ez éppenséggel nem jelent engedményt a deizmus „értelmes hit"-ével szemben, hanem óvatos indoklása annak, hogy mindaz, ami az ész próbáját nem állja ki, száműzessék a vallástanításból. __
KAZINCZY a katekizáció ellen szól, amelynek tárgya a dogmarendszer, s ebben is megmarad a deista ROUSSEAU követőjének. H ű marad ahhoz a ROUS- SEAuhoz, aki Emilé-jében így fakad ki: „ H a ábrázolnom kellene a felháborító butaságot, megfesteném annak a pedánsnak képét, aki a gyermekeket katekiz- musból tanítja; ha a gyermek elméjét meg akarnám háborítani, arra kényszerí- teném: magyarázza is el mindazt, amit a katekizmusból az imént elszajkózott."21
Szükségtelen tovább hangsúlyoznunk: a Vélekedés okfejtése a vallásról nem azért íródott, hogy benne KAZINCZY a maga hitbéli meggyőződéséről adjon számot. De vall arról, milyennek óhajtaná a protestáns, pontosabban kálvinista vallásgyakorlatot az iskolában. Protestantizmus, kálvinizmus serii egyéb mint
„positiva" vallás, mégsem kívánja „számkivettetni' az iskolából, sőt „a positiva vallásnak tántoríthatatlan talpkövét a Hveti vallás igen alapos tanítása által
21 IV. könyv 301. old. — F. Didót Paris 1854. —
401•
megvetni. . . " akként azonban, hogy a hitbéli dolgok kiszabaduljanak a „szent titkok", a tételes tanítások kényszeréből.
Végső elemzésben azt kell mondanunk, hogy KAZINCZY, aki hitvallásául a maga természetéhez alkalmazott természeti vallást választotta és benne nyert megnyugvást, a Vélekedésben egy „populárisabb" vallásosság kör vonalait bontakoz- tatja ki. S hogy ez a vélemény nagyobb súlyt nyerjen mint amekkora általában a ,sejdítések'-nek kijár, állítsuk a Vélekedés mellé további érvül Kazinczynak ebből az életszakaszból származó néhány megnyilatkozását. — Egyik levelében említi, hogy mennyire tetszett neki GYÖRGY JÓZSEF sátoraljaújhelyi pap prédi- kációja, akinek, a vallás méltóságáról szólva, „oda ment ki beszéde, a m i t Napóleon monda, hogy a vallás repraesentansa az észnek a ki nem mívelt embernél. . . "
(kiem. H . Á.)22 S ha törésről kell beszélnünk azon az úton, amely az iskoláfel- ügyelő KAziNCZYtól az egyházkerületi főkurátorságig vezet, az okot nem a maga személyes hitének kompromisszumaiban találjuk meg, hanem vallási arisztokra- tizmusában. Ezt az arisztokratizmust legtömörebben tükrözi ez a vallomása:
„Popularis religio nélkül nem élhetünk, a fenntebb való nem okosság osztály- része. Socrates és Cicero tisztelték a közönséges vallást, pedig nem hitték. Horatz világosan kaczagta s mégis tisztelte."23
K A Z I N C Z Y F E R E N C N E K V É L E K E D É S E AZ A L S Ó B B I S K O L Á K 0 R G AN IS ATI 0 J A D O L G Á B A N
E R E D E T I KÉZIRAT
Mindennek mindent tudnia sem nem lehet sem nem kell. A bölcs nevelő legelső kötelessége tehát abban áll, hogy jegyezze ki a célt, a melyre a gyermeket eljuttatni akarja, s válassza meg az eszközöket, melyek ezt oda a legkönnyebb, legrövidebb és még is bizonyos úton elvezetik; s nem tékozolván el a'gyermek erejét és idejét oly tárgyakra, melyek neki nem lesznek szükségesek, mind azt, a mit annak tudnia kell vele minél tökélé- tesebben meg tanultassa.
Azon legfőbb rendű iskolában, a melyekről itten szó vagyon nemcsák férjfi, hanem leánygyermekek is neveltetnek. Ezeknek-nem azon tanító alatt, sőt nem is azon épületben kellvén venniek a tanítást, szükség, hogy a két nem egymástól ezen előadásunkban is elválasztassék.
A férjfigyermekek
. E g y része az itt nevelt ifjúságnak a szülék szegény sorsa miatt csak egy, legfeljebb két osztályt fordíthat tanulásra és akkor szüleinek segédjekre a gazdaságban ezeknek házokhoz visszatér; egy másik rész kézi mester- ségek tanulására lép által, azok pedig a kik eránt a sors kedvezőbbnek m u t a t t a magát, tovább folytatja a grammatikális oskolákban tanulását.
E pontra kell szegeznünk szemeinket, midőn meghatározzuk mik legyenek azok a miket az ezen iskolákból' búcsút vevő ifjúságnak túdnia kell, és midőn majd azeránt tanácskozunk hogy e célból mely eszközök által kell törekednünk.
2 2 K . L e v . 12. k ö t . — K . — P O N O B I T H E W R E W K J ó z s E F n e k . 1 8 1 4 . s z e p t . 6 . — 2 7 2 9 . 23 K . Lev. 1 1 . köt. — K . — Sn?os Pixnak. 1 8 1 4 . jan. 3 1 . Széphalom. — 2 5 8 6 . lev.
Az ezen iskolákból kilépő gyermekeknek itt mind azt kellene meg- tanulniok a mik őket jó emberekké s a társaság hasznos tagjaivá teheti és a- mik által ők további tanulásaikban elő segéltetnek vagy a mik által azon úton a melyre őket a gondviselés hívta szerencséjeket fogják keres- hetni. Kell tehát tudniok
1. Olvasni és írni az Orthoepianak a Calli és Orthographiának tör- vényei szerint;
2. Számolni az egy'vagy két classicus oskolában a hármas reguláig a háróm classisuakban végig az arithmética minden ágán.
3. Fel kell vezetve lenniek a geometriának, mechanicának, archi- tecturának legelső és legszükségesebb tanításaiban, úgy hogy legalább tollal és a földön holmit ki is rajzolhassanak, ki is jegyezhessenek, kiszá- molhassanak. '
4. A technológiában nevezetesen a mezei gazdaságnak azon részeiben a melynek ők hasznát fogják vehetni;
5. Meg kell tanulniok a term. históriáiból anthropologiából phi- siologiából, ethicából, term. törvényből a phisica és politica geographiából az emberiség történeteiből mind azt, a mit gyermeki erő el bír és az iskolai rövid pálya enged; .
6. Ismerniök kell hazájoknak geográfiáját, históriáját, statistikáját - és törvényeit, nem a magok szélesebb kiterjedésekben ugyan, de még is hasonlíthatatlanul bővebben mint az idegen tartományokét.
7. Végre mind azt kell tudniok, a mik a valláshoz tartoznak, s ilyen az Istennek a természetből és a szentkönyvből merített ismerete, a bibliai történetek, a keresztyén vallásnak és a protestánsnak mind hist. mind dogmái, a prot. vallásnak elsőségei, melyekkel ez a" más keresztyén vallás tételek felett bír, a kimutatott könyörgésekkel és énekekkel, mind könyv nélkül, mind melodiájokban . . . =,
Azok, melyeket itten elő számlálánk oly sokaknak tetszhetnek hogy nem fognánk csudálni, ha valaki azzal vádolna, hogy a gyermeket poly- historrá tenni akarjuk de a jól elkészült tanító mind ezek tanítására bizo- nyosan rá ér, s mi őtőle még többet kívánunk, azt tudnillik
a) hogy a gyermek lelkének ne egyedül legalsó tehetségét, az emlé- kező erőt vegye munkába, hanem ezzel együtt a felsőbbeket is, az észt, az elmét, az értelmet, a képzelést fejtegesse: nevezetesen a szépnek érzését, mely az embert a mezők állatjaitól legszembetűnőbben különbözteti-meg . és a mely igen gyakor esetekben a virtusra is legszebb és leg-hatható- sabb ösztönünk;
b) hogy a gyermeket a logica és grammatica törvényei szerint szólani és gondolatjait és érzéseit előadni tanítsa.
c) hogy arra szoktassa, hogy anya nyelvén azon hibák nélkül szól- jon, melyek szüléjök házoknál ragadtak rájok.
d) hogy durvaságából a gyermeket nagyjából faraggassa, hogy öltözete, járása, mozgása, bátor szabad meg nem zavart szólása gondos;
nevelést s korunknak progressioját bizonyítsa. >
e) hogy e gyermek figyelmét egy pontra vonogassa, fixálja, hogy azt a feleszmélésben (reflexió) gondolkozásban gyakorolja, hogy vele a szépet és rútat, a jót és a rosszat, a valót és hamisat, a nagyot és kicsinyt, a nemest és nemtelent, majd mesék, majd a hazai és görög római történe- tekből vett példák által elvenebben éreztesse, amazt szerettesse, ezt
403•
utáltassa; hogy tanítványával a tanulást ne szakmánynak és parancsolt kötelességnek, hanem mind mulattató, mind hasznos foglalatosságnak tekintesse és arra szoktassa hogy az az iskolai órákon kívül is, s ön magától olvasson, s idővel, midőn az iskolákból ki-lép tanulását az iskolai eszten- dőkkel berekesztetteknek ne tekintse, sőt azután is tanulni, olvasni soha meg ne szűnjön. Ha ez francia országban lehet így, még a szántó-vető embernél és a nyájakat legelő pásztoroknál is miért ne lehessen ez nálunk így? Holott látjuk, hogy az el nem tótosodott és eredeti magyarságában megmaradt gazda a kalendárium mellé nyomtatni szokott bohóságokat és a Kádár és Stilfrid históriáját gyönyörből olvasgatja. Rajtunk áll nemesebbé tenni a következő maradékot, csak renyheségünket azzal ne palástolgassuk, hogy az efféle tanulások exaltált főurak álmai. És hogy ez megtörténhessék, arra kérném a Fő Tiszt. Superintendentiát, hogy populárisabb íróinkkal, verselőinkkel, a milyenek a prédikátori kar férfiai közt sokan vágynák dolgoztatni oly forma mulattató és oktató könyveket a milyen féle Késmárki Prof. Genersich úrnak Wilhelmine nevű mun- kája24, és bécsi Glatz úrnak Wilhelm's erstes Lesebuch25. Minora, Iduna Theones Bilderbuch-ja és a mit Német-ország igen nagy sokaságban bír és már Sopr. pred. és super int. Kis úrnak26 és az egykori pataki prof.
Gelei úrnak igyekezeteik után mi is kezdünk bírni.27 -
S hogy a mit itten tanácslani bátorkodunk, teljesedésbe mehessen buzdítani kellene a tehetősb ecclesiák elöljáróinak, hogy húsz, harminc darab könyvekből álló bthekácskát iskolájoknak apródonként gyűjtsenek, az iskolának falaira, nem cifra hanem haszon végett, legalább a világ két arcának, Európának, Ázsiának, Afrikának, -Amerikának, Magyar-ország- nak és egyéb ausztriai birtoknak mappáikat függesszék fel, s az ezekre való felvigyázást tegyék kötelességül az iskola tanítójának s helybeli Curátornak.,. 3,
Mint hogy a mondottak szerént a tanítónak egyik tiszte az lenne, hogy a gyermekeket a mezei gazdaság első leckéibe beavassa, arra kellene bírni a helységek elöljáróit és feletteseit, hogy az iskolának egy kertet és egy darab földet adjanak, mely arra szolgálna, hogy a gyermekek itt praxisban lássák, a mit az iskola falai közt theoriában tanultak.
Bármi szerfelett valónak, s a gyermek megfogását túlhaladónak lát- szik az, a mit feljebb némely metaphisicai tudomány eránt tanácsolánk, mi azt hisszük, hogy ha alkalmatos iskolai könyveink készülnek-el, olyak, melyek ne csak a tanulót, hanem a tanítót is vezethetik: a tanító meg fog felelhetni azon kívánságnak a mellyel őtet a gyermekek nevelésére az iskolákba be állítjuk. É n olyan munkának ismerem azt, melyet Funke:
Allgemeiner Inbegriff der nötigsten Wissenschaften cím alatt Leipzig,
2 4 G E N E R S I C H J Á N O S (1761—1823). A történelem és filozófia tanára Késmárkon, majd
egyházjogot és egyháztörténetet ad elő a bécsi protestáns teológián. Egyike kora legnevesebb magyar pedagógusainak. Pedagógiája a német filantropizmus hatása alatt áll. Ifjúsági könyveket is írt, ezek egyike az itt említett munka.
2 5 G L A T Z J A K A B (1776—1831). S A L Z M A N N 1797-ben meghívja schnepfenthali filantropista intézetébe tanárnak. Utána Bécsben tanít, majd papi tevékenységnek szenteb életét. Kiváló pedagógiai író.
26 Kis J Á N O S ( 1 7 7 0 — 1 8 4 6 ) ev. püspök. Író és költő. A Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy-társaság tagja. Szépirodalmi, ismeretterjesztő és ifjúsági múvek írója.
2 7 G E L E I J Ó Z S E F ( 1 7 5 4 — 1 8 3 8 ) tanár, a Magyar Tud. Akadémia levelező tagja! Pedagógiai munkákat fordít, így lefordította C A M P E Bobinsonját is.
Nürnberg, Bécs 1811 ada ki és a mely 204 lapból áll in 8. s a term. históriát és phisicát az astronómiát chi-onológiát, anthropológiát, logicát, ethicát, természeti törvényt, term. vallást technológiát .phisica és politicai geog- raphiát és az emberiség történeteit foglalja magában. A kik a Fő Tiszt.
Superintendentia által azon parancsolattal fognak megtiszteltetni, hogy iskolai könyveket készíthessenek Mélt. Gen. Br. Yay Miklós Urnák udvari nevelőjétől, Szabó János Úrtól meg fogják érthetni, Német Ország mely munkákat tart legjobbaknak e részben s a mi dolgozóink melyeket követ- hessenek. É n csak azt óhajtanám, hogy mind ilyen könyv elején egy oktatás legyen a tanítóhoz, hogy a tudomány leckéi alatt mire vigyázzon, a könyv végén pedig glossárium formán egy minutiosus magyarázatja mindannak a mi a könyvben a készületlenek által meg nem fog érthetni, mert szükség, hogy az ily munkák közül az olvasót inkább képzeljük tanulatlannak, mint tudósnak, nehezen értőnek inkább, mint könnyen. ^
Az iskolai könyvek között nem ismerek egyet is, mely a maga cél- jának megfeleljen s az idők szükségeihez képest alkalmatosnak találtat- hatnék; kiváltképen pedig azokat nem ítélhetem jóknak a mélyek a vallást tanítják, de erről utóbb.
Minekutána' Patakon azoknak a kik rectorságra készülnek, tanítta- tik az iskolai tanítás módja, s feltehetni, hogy az a szerént taníttatik,
a mint az ily fontos tárgy érdemli: egyedül azt az óhajtást tenném, hogy valamint a prédikátorságra senki sem admittáltatik, mig az exament ki nem állja, úgy a rectorságra se bocsátassék senki,--míg a legrigorosusabban nagy javallással által nem esik. A normális pápista iskoláknál azoknak, a kik magokat az életnek e nemére szánják bizonyos segedelem pénz szokott adattatni, szükséges az egy nálunk, lehetséges e meghatározni nem merem.
A debreceni Superintendentia a maga e tárgyban Almásdon 1805 Xber- ben tartott deputatiojában níegtette a felosztást, a mely szerént a tudo- mányok az egyes iskolák növendékeinek taníttassanak. Az a deputatio négy classist véve ideául, nem hármat, a hogy azt a mi Superintendentiánk parancsolja.E szerént tenni a felosztást legalkalmatosabbnak tartom azon tanácskozásban, mely a deputatusok munkáikat concentrálni fogja, s így .most azon elsiklani bátorkodom.
A leány gyermekek
Ezeknek nevelésekre csaknem annyi gondnak kell lenni,' mint a férjfi gyermekekére, sőt bizonyos tekintetekben a mennyire tudniillik a jövendő generationak ez a nem a legfő nevelője, az oktatója még többnek. Ide járul az a tekintet, hogy a természet a férjfi gyermeknek sok utat nyitott szerencséjét keresni, s ennek egynél több útja nincs; és ha a természet kedves arccal és termettel, a történet birtokkal és tekintetben álló roko- nokkal meg nem áldotta, ha vadon hagyatik, elhagyott teremtés leszen.
S ez elég intés a hív atyáknak, mit cselekedjenek.
A leány gyermekeknek é szerént az iskolákban csaknem mind azt kell tanulni, a mit a férjfi gyermektől kívánunk. De tudni azon felül sokat egyebet, s olyanokat, melyek azt teszik szükségessé, hogy tanítójának a tanítására alkalmatos, s így gazdasszonykodást és asszonyi munkákat ,értő felesége legyen, s ki a lánykákat főzésre, kenyérsütésre, mosásra, 405•
kertészkedésre, kendermívelésre, fonásra, szövésre, varrásra, ruhaszabásra oktathassa.
A színi Venerab. gyűlés az eránt is gondoskodott, hogy az ifjúság még . minekutána az iskolákat elhagyja is haladjon a maga iskolai esztendei alatt szerzett ismereteiben, holott most az tapasztaltatik, hogy kevés . esztendők alatt ezen ismereteit*egészen elfelejtette s parancsolatunk vagyon
e tárgy eránt is adni vélekedéseinket.
Hogy ifjaink és leányaink vasárnaponként délután a templomban cathecisáltassanak azt én ugyan jónak nem ítélhetem és ha lányaimnak kellene ezen cathecisatiokra feljárni, mindent elkövetnék, hogy őket "az alól elvonhassam. Ez több kárt tenne a leányi szeméremben mint az egész cathecisatio hasznot. E helyett azt óhajtanám inkább, hogy valamint Német-országban szokás az első Űr vacsorához járulás alkalmával az Actus Confirmationis a mint ezt Superintendens Herdernek theológiára tartozó írásaiban v. ö. G. K. Hercegségének a Palatínusunknak nyomtatásban megjelent Examenében látjuk: úgy ez nálunk is hozassék szokásba és ezen öregek és ifjak megjelenjenek sőt óhajtanám, hogy minden úr Vacsorája ki-osztását megelőző vasárnap a legények a templomban, a lányok pedig - szüléiknek jelenlétekben a prédikátor házánál ilyen exament tartsanak,
áthághatatlan törvénnyé tévén, hogy ezen nőtlen férjfi meg nem jelen- hessen.
Minekelőtte alázatos előterjesztésemet elvégezném, vissza térek azon pontra, melyet feljebb elhagytam volt, hogy az előadás folyamatját meg ne szakasszam, s itt érzéseimet egész melegségében önthessem a tisztelt Deputatio elébe. A Vallás" tanítása felől akarok szólani.
Mind azon vallást tanító könyveink, a melyeket ismerek, abban látszanak nekem el téveszteni a dolgot, hogy nem vallást tanítanak, hanem theológiát; nem a szívet készítik-el annak érzésére a mit bennünk az Istenség ideája támaszthat, hanem csak fejüket töltik-el holminak tudásá- val, melynek nagy része az emberi értelemnek megfoghatatlan, és így a melyeket én és más csak históriai cognitioval fogadhatok-el és a melyeket hitem csak annyiban tehet enyémmé, a -mennyiben tudom, hogy Isten sem nem mondhat nem igazat, sem nem-igaz mondani nem akarhat.
Én azt tartom, hogy nekünk elég volna a szent hitnek ezen titkait és mély- ségeit'a gyermekek előtt el mondani, rvélek megtanultatni, de teljességgel nem magyarázni: azokat úgy sem magyaráz semmi magyarázat, úgy sém fog semmi vizsgálat és kandikálás; sőt magunknak sem kellene megenged- nünk, hogy a mit csak tisztelő hittel hinnünk kell, érteni is igyekezzünk.
Ez a tiszteletlen vakmerő közelítés e szent titokhoz nekem arra látszik alkalmatosnak, hogy bennünket az incredulitásra csábitson, mely képzel- hetetlen gonoszoknak szokott lenni kútfeje, mert az erőtlen fej hihetet- lennek ismervén egyszer, az emberi gyarlóság természete szerint mindent hihetetlennek fog találni. — Tudatlanságot és gonoszságot árulna el, ki e szavaimat oda csavarná el, hogy én a positiva vallást számkivettetni óhajtom, s azon vélekedésben vagyok, hogy a természeti vallást, tanítani elég; annyival inkább pedig, hogy. vagy a Socinus tudományát, mely ha ugyan azt ismérem, merő nevetség, vagy a Spinosa28 és mások álmait akar-
2 8 L E L I O S O C I N U S ( 1 5 2 5 — 1 5 6 2 ) . öccse Fausto ( 1 5 3 9 — 1 6 0 4 ) — Kettejüket Socmi-ként emlegeti az olasz történetírás. K A Z I N C Z Y Socinns néven nyilván az idősebb, jelentősebb testvért említi. A Socinusok alapították meg a s o c i a n i z m u s t , azt a tant, amely tagadj a a szent-
nám azon tudomány helyébe beállítani, mely templomainkban és iskolá- inkban taníttatik. Nem azt akarom, hanem csak azt, hogy ne nézzünk a napba, mert megvakulunk, azt akarom, hogy csak az olyak felől vizsgálód- junk, a melyeket határok közé szorított értelmünk ítélhet. Azt akarom, hogy vallásunk közben álljon az embert marhává degradáló vakság és a jónak minden érzéseit elölő libertinismus közt, azt akarom, hogy a vallás- tanító könyveink ne beszéljenek oly sokat a titkok felől, hanem azok helyett vezessenek bennünket s természetünk a szent írók világa mellett az Isten- nek ismeretéhez. Ecclesia s iskoláink elöljárói ítéljék-meg nem volna-e jobB a positiva vallásnak tántoríthatatlan talpkövét a Hveti vallás igen alapos tanítása által megvetni, úgy hogy megerősödvén ennek leckéje által, amannak érthetetlen tanításai által hitetlenségre és hihetetlenségre ne vetemedjünk? nem volna-e jobb minden vallások fundamentumát tanítani, annak hitét, hogy van Isten, van Gondviselés, még pedig nem csak bölcs, hanem minket mindnyájunkat szerető (Theodicea) és hogy az a valami a mit nem ismerek, és még is érzem, hogy bennem is van, a Lélek eloszthatatlan, elhalhatatlan? és hogy a hármat mind természet mind á szent könyvek egyaránt tanítják. — Közönséges panasz, hogy a vallás- talanság elhatalmasodva, illő, hogy a gonosznak elejét vegyük. Tanítsuk a vallást, úgy ahogy Super int. Kis János Űrnak ezen munkája tanítja:
A vallástalanságról és a vallásbeli buzgóság29 meghidegülésének okairól, különösen a protestánsok között, Soprony 1815 8. 132. lap s nem lesz ok többet panaszra.
Széphalom febr. 14. 1816
Aziieui Xetau;
M H E H H F L O E P E H U A K A 3 H H L J H B R E J 1 E 0 P R A H H 3 A H H H H H 3 I H H X I U K O J 1
OepeHn Ka3HHHH (1759—1831) 6bui NPESCTABHTEJREM HAEH anoxn npocBemeHHH B BeH- rpnH B o6jiac™ nojTMTHKH H JiHTepaTypbi. 3flecb nyőjinKyeTCH ero oiepic no neAarorHKC, H3- uamibiH HM B 1816 r. B KAUECTBE rnaBHoro Kypaxopa KajibBHHHCTCKoií uepKBH.
Ágnes Hecksch :
' F E R E N C K A Z I N C Z Y ' S V I E W S .ABOUT T H E O R G A N I Z A T I O N O F L O W E R S C H O O L S Ferenc Kazinczy represented the ideas of the enlightment in Hungary iri both politics and literature. His writing, imparted here, published by him in 1816 as by a Calvinist chief administra- tor of the Church, is of pedagogical subject.
háromságról szóló tanítást. A socianizmus az isten-eszme egységének hirdetésével az unitárius vallás alapját veti meg. A sociánusok a dogmatikus vallási tételek bírálóiként léptek fel, és ezért a felvilágosodás korai úttörőinek tekinthetők.
29 K i s J Á N O S K A Z I N C Z Y I I O Z írt levelében ismerteti ezt a munkát. „A vallásbeli buzgóság meghidegedéséről egy értekezést nyomtattam, Ifjúság Barátja neve alatt; mit akarok, az ide zárt jelentésből l á t o d " — írja. — K . Lev. 12. köt. 2993. lev. Sopron 1815. márc. 18.
4 0 7•
