123
Ügyvédi perköltség elengedése. Érthetetlenül sűrűn fordul elő az az eset, hogy a pernyertes felperes a meg- ítélt perköltséget ellenfelének elengedi. A kir-. Kúria P. Y. 7769/929. számú ítéletével végre az ügyvédség ér- dekében tisztázott helyzetet teremtett. Az ügyvéd saját nevében a fennálló gyakorlat értelmében végrehajtást vezetett a költségek erejéig a marasztalt ellenfél ellen.
A végrehajtást szenvedő végrehajtás megszüntetési ke- resetet indított azon tényalapon, hogy az ügyvéd volt felei a perköltséget elengedték. A kir. Kúria a végre- hajtás megszüntetési keresetet elutasítja azzal az indo- kolással, hogy a Ppé. 18. §-ának utolsó bekezdésében foglalt jogszabályt az anyagi jog szempontjából akként kell felfogni, hogy ezzel a törvény az ügyvéd javára jel- zálogjogot enged. Ezt a jelzálogjogi álláspontot a kon- krét perre való vonatkozással a Kúria még megtoldja azzal, hogy a zálogul szolgáló követelést a zálogjogra kiterjedő hatállyal csak a záloghitelező hozzájárulásá- val lehet jogügylet útján megszüntetni. Ennekfolytári az ügyfélnek a követelés elengedése tekintetében tett nyilatkozata az ügyvéd hozzájárulása 'hiányában jogi hatállyal nem bir. A Kúria állásfoglalása nemcsák ügy- védi szempontból örvendetes, hanem azért is, mert a Kúria határozatával egy lényegében mások jogainak kijátszására irányuló törekvés talál megdönthetetlen akadályra.
B. 8.
Kellékhiányos ügylet utólagos érvényre-emelése. Ez a kérdés a jogéletet számos vonatkozásban foglalkoz- tatja és legutóbb a megrendelések gyűjtéséről szóló tör- vény ellenére kötött ügyletek kapcsán a Kúria jogegy- ségi tanácsa elé is vitetett, amely, sajnos, e kérdésben, bár a tárgyalás ismételten kitűzetett, még nem döntött.
Egységesen minden kellékhiány tekintetében a kérdés nehezen is oldható meg, mert az alakszerűségi előírások súlya és az ezen rendelkezések által védett érdekek je- lentősége sem egyforma. A magánjogi törvénykönyv- javaslatnak a jogegységi tanács érintett témájával kap- csolatban sokszor hivatkozott 961. szakasza' . általános- ságban azt rendéli, hogy a meg nem felelő alakban kö- tött szerződés, ha csak a törvény mást nem rendel, ér- vényessé válik az elfogadott teljesítés által. Az általá- nos elv volna tehát az utólagos teljesítés, convaleskáló hatálya. A Kúria P. V. 6073/928. számú határozata az ingatlan vételügyletet formakellékeivel kapcsolatban bírálta el a kérdést. Az I. r.. alperes f é r j a saját és fele- sége nevében kötötte meg az ingatlanügyletet, de fele-
124
ségétől csupán szóbeli meghatalmazása volt. Az ingat- lanügyletre, amelyet csupán a férj írt alá a Kúria az 1886. évi VII. t.-c. 23. §-ának b) pontjában foglalt „szi- gorú alakiságot" hozza fel érvül azzal, hogy ezt az alakszerűséget az utólagos részletekben való teljesítés nem pótolhatja. A magánjogi törvénykönyv javaslatnak fentebb hivatkozott 961. szakasza további részében azt is rendeli, hogy amennyiben tkvi bejegyzés is szüksé- ges az ügyletnek a teljesítés általi utólagos érvényre emelkedéséhez, a tkvi bejegyzéssel megerősített' teljesí- tés szükséges. Természetesen ezen rendelkezés alkalma- zása csak akkor kerülhet sorra, ha külön törvényes rendelkezés egyáltalán nem vágja el az utólagos telje- sítés convaleskáló hatását, illetve annak a ténynek a keresésére, hogy a tkvi bejegyzés eszközlésével forog-e -fenn, convaleskáló erejű utólagos teljesítés, csakis ak-
kor kerülhet a sor, ha egyébként nincs oly jogszabály, amely orvoshatatlannak jelenti ki a megtörtént alak- szerűségi hibát.
B. S.
Érték és vásárlóérő. Az inflációs és'deflációs hul- lámzások után még ma is van egy állandó — vagy talán helyesebben: vissza-visszatérő — veszélyeztetője a pénz- értékkel dolgozó kötelmek szilárdságának: a pénz vá- sárlóerejének gazdasági fogalma. Sokszor, sokhelyütt felbukkanó, a gazdaságtudomány vezető művelőit (Keynes, Fisher, sth.) intenzíven foglalkoztató foga- lom: a fogyasztási válság egyik indító oka, a nyerster- mények árzuhanásának magyarázata, az áregyensúly megzavarásának gyökere. Mindezek mellett némely né- zetek szerint: a •pénzkötelmek feloldásának egyik'irány- adó nézőpontja.
A vásárlóerőnek ehhez a legutóbbi helyen említett vonatkozásához adalékul ideiktatjuk a német Reichsge- richt egyik legújabb (1930. november 28-án hozott) döntését, illetőleg e döntés indokolásának néhány mon- datát. Nem jön figyelembe az arany vásárló ereje. Az aranv vásárló ereje változik, mert nemcsak valutafém, hanem áru is, a kereslet és kínálat törvényének hatálya alatt áll és ezért saját érdekéhen — ezt más áruk érté- kén mérve, — emelkedik vagy csökken, de változik azért is, mert az egyéb áruk értéke — ezt az arany ér- tékén mérve — emelkedik, avagy csökken. Az ingadozá- sokat azonban, melyek az arany értékét érik, figyelembe venni nem szabad, mert az arany ez ingadozások elle- nére valutafémmé nyilváníttatott. Minthogy (valutáris szempontból) ismét normális idők járnak, az arany- és
