k i r á n d u l á s v e z e t o
A M A G Y A R O R S Z Á G I
MEZOZÓOS KONFERENCIA
RÉSZTVEVŐI SZAMARA
S zerkesztette;
BALOGH KÁLMÁN Technikai szerkesztő:
GERGELYFFY LÁSZLÓNÉ és
RÉMI RÓBERTNÉ
A rajzok SÁGI IS T V Á N irányításával készültek
KÉZIRAT
A M. ÁLL. FÖLDTANI INTÉZET
a l a p í t á s á n a k 90. É v f o r d u l ó j a a l k a l m á b ó l
1959 IX. 15-23 KÖZÖTT TARTOTT
MEZOZOOS KONFERENCIA
KIRÁNDULÁSAI
A BUDAI-HEGY SÉG TRIÁSZ KÉPZŐDMÉNYEI Kirándulásvezető: Ilorusitzky Ferenc
A GERECSE-, VÉRTES- ÉS BAKONYHEGYSÉG MEZOZOIKUMA Kirándulásvezetők: Fiilöp József
és Noszky Jenő
A MECSEK- ÉS VILLÁNYI-HEGYSÉG MEZOZOIKUMA Kirándulásvezetők: Hetényi Rudolf
Nagy Elemér é s Wein György
ÉSZAKMAGYARORSZÁG MEZOZÓOS HEGYSÉGEI Kirándulás vezetők: Balogh Kálmán
és Pantó Gábor
A kiadásért felelős : F Ü L Ö P J Ó Z S E F , a M. Áll. Földtani Intézet igazgatója Megrendelve: 1959 VI. -16, Példényszáin: 250
Készült Rotaprint eljárással az MSZ 5601-54 Á és MSZ 5602-55 Á szabványok szerint '11,25 (Á/5) ív terjedelemben 38 ábrával
FEL SŐ O K T A T Á SI JEGY ZETELLÁTÓ VÁLLALAT Felelős: Heitter Imre
9-797
A BUDAI-HEGYSÉG TRIÁSZ KÉPZŐDMÉNYEI /Félnapos kirándulás/
Irta: HORUSITZKY FERENC
I. A BUDAI-HEGYSÉG TRIÁSZ KÉPZŐDMÉNYEINEK ÁTTEKINTÉSE ÉS TAGOLÁSA Budai-hegységnek nevezzük a Dunántúli Középhegységnek a Gerecsétől K-re eső részét, amely a Duna jobbpartján, Gellérthegy-Budaörs vonalától É-ra a Szentendre-Visegrádi-hegység miocénkori vulkáni tömegéig, Ny-on p e dig a Bicskei-medence fiatal süllyedőkéig terjed. Ilyen értelemben a tőle hegyrajzilag elkülönült Pilishegységet is magába foglalja /l* ábra/.
A Budai-hegység mezozoikumának rétegtani felbontása KUTASSY ENDRE ré s z letmunkáival indult meg. Addig alig ismertünk a hegységből mást, mint - he
lyenként tűzkövéé - "karni-nóri fődol.omit"-ot és raetinek vélt dachsteini mészkövet, amihez a Mátyáshegy-Hármashatárhegy-Csucshegy vonulatának "raibli"
tüzköves mészkőfoltjai csatlakoztak. Ugyanekkor szerkezetileg a Budai-hegy
ség, mint jellegzetes "röghegység" állt a köztudatban, amelynek triászkép
ződményei - szerencsés kövületes kifejlődések esetében - csak högről-rögre történő vizsgálat után helyezhetők el a rétegtani skálában.
A történeti földtani megitélés szempontjából alapvető fontosságú volt KUTASSY munkásságában, J. PIA meghatározásai alapján, a budaörsi Csiki-he
gyek és a Pilisszentiván környéki Nagyszénás Diplopora annulata tartalmú d o lomitjának a ladini emeletbe való helyezése. Ugyanő a Budai - hegység szaru
köves dolomitjának helyzetét a karni emelet "tori" szintjében, a Tropites subbullatus övében rögzítette, s felismerte a Kisgellérthegy és Sashegy do
lomitjában a Megalodus carinthiacus tömeges megjelenését. A dachsteini m é s z követ részben a nóri emeletbe helyezte, részben a k a r n i emeletig húzta le, amiből a nóri szintben való rögzítés lesz időtálló.
VIGH GY. és HORUSITZKY F. vizsgálatai e képződményekhez uj tagként c s a tolták a Sashegyen és a .Csucshegy-Hármashatárhegy vonulatban a legfelső k a r ni szint márgás megjelenésű, vékonypados dolomitját, melyet a Koninckina telleri jellemez.
VIGH GY. ezen kivül a Csucshegy-Hármashatárhegy-i vonulatban, az Újlaki- hegyen' dolomitfáciesben kifejlődött halorellás nóri előfordulást mutatott
k i . *
A szintek és kifejlődések megismerését a fenti szerzőkön kivül a Buda i
hegységben HÖFMANN K. és KOCH^A. úttörő munkássága mellett PÁLFY M., SCHA- FARZIK F., SCHRÉTER Z. és VADÁSZ E. szorgos helyi megfigyelései és gyűjtései érlelték meg.
Legújabban HORUSITZKY F. Budakeszitől D-re olyan tüzköves kovás mészkő
vonulatot ismert fel,amelynek rétegtani helye az alsó-ladini emeletben volt kijelölhető.
9-797
-3
-A képződmények ismeretének g y a rapodása azonban a rétegtani k é pet még nem tette világossá: lé
nyegesen több lett a kifejlődés- tipus, mint amennyi számára a kortáblában hely kínálkozott s amennyi időrendben egymás fölé helyezhető lett volna.
HORUSITZKY F. mutatott rá a r ra, hogy egy-egy szintet különbö
ző kifejlődés képviselhet, s a képződmények függőleges és v í z szintes elrendeződésében határo
zott rend ismerhető fel.
A Budai-hegységben a mezozoi
kumon és a paleogénen keresztül a lattorfi emeletig bezárólag k ü l ö n böző fáciessorok választhatók k ü lön, amelyek elterjedési területei szerkezetileg egymáshoz torlódott övékként foghatók fel. A mai szer
kezeti elrendeződés főmozzanata a STILLE-féle pireneusi fázis ide
jében határozható meg.
Eddig három szerkezeti és fá- ciesöv volt a Budai-hegységben el
különíthető. A D-i hegységperemen és K-en, a Solymári-ároktól D-re kerül felszínre a "déli /vagy bu
dai/ egység". Ettől E-ra és Ny-ra helyezkedik el a Pilis K-i részét is magábafoglaló "középső /vagy nagyko
vácsi/ e g ység". Ehhez a Pilis ÉNy-i ágát és az Esztergomi-medencét felöle
lő "északi /vagy pilisi/ egység" csatlakozik.
A Budai-hegység emlitett fáciesöveiben a triász rétegsor és kifejlő
dés tagozódását az l.sz. táblázat foglalja össze.
Kitűnik ebből, hogy a déli egységből nóri emeletnél fiatalabb képződ
ményt nem ismerünk, s még a nóri emelet is dolomitos fáciesben fejlődött ki, a középső egységben a tiszta dachsteini mészkő kifejlődés a nóri eme
lettel indult.meg, de raeti dachsteini mészkő kimutatva nincsen; az északi egységben viszont a tiszta dachsteini mészkőkifejlődés csak a nóri emelet magasabb részében látszik megindulni, s a jura is képviselve van.
Az egyes képződmények ismertetését és területi elterjedését az aláb
biakban vázoljuk.
B.M .“ Bicskei-medence. Sz.V. = Szén fend re -Visegrádi-hegység.
12,5,= Megállóhelyek.
D é l i e g y s é g
Legidősebb felszinre kerülő triász képződménye az alsó-ladini.tüzkö- ves, kovás r é tegsor. Ezt a képződményt k o v á s , tüzköves mészkő alakjában
legrégebben a Mátyáshegyről ismerjük, ahol diapirszerüen kisajtolódott m e redek pikkely alakjában a felső-bartoni nummuliteszes-ortofragminás mész
követ üti át, Néhány foltban a Csucshegy-Hármashatárhegy vonulatában is felbukkan, ahol leghosszabban a Csúcshegy ÉK-i oldalán követhető.
Ezen kivül Budakeszitől D-re a Nagyszénászugtól K felé induló mély völgyben és további K-i folytatásában a Magaskőtől D-re levő dombon /föl
tehetően a mélyebb helyzetű déli egység rétegsorából a középső egység tag jai közé fölpikkelyeződött pásztában/ figyelhetjük meg feltárásait.
- 4 - 9-797
l.sz. táblázat
A BUDAI-HEGYSÉG TRIÁSZ KÉPZŐDMÉNYEI
Emelet Zóna Déli egység Középső
egység
Északi egység✓
Raeti Pteria con-
- -- Kösszeni mészkő,
Pteria cont őrtá~val torta
Nóri Turbo soli- Halorellás do- Dachsteini mészkő
Dachsteini mészkő és dachsteini
dolomit tarius lomit, Monotis
salinariá-val»
Karni
Tropites
Kovás sárgás dolomit /Konin- ckina telleri- vei /
Tüzköves dolo
mit /Alectryo- nia montis cap-
J i
Pődolomit Pődolomit pubbulla-
tus
rilis-szel
Trachyce-
"Közbülső dolo
mit" Megalodus carinthiacus- szál
ras aonoi- L
des Szürkés-barnás raibli dolomit
Bitumenes mészkő és
dolomit
Bitumenes mészkő és mészmárga
•H
•H Ti cd
h-q
Trachyce-
Tarka és vi l á gos szürkés dolomit apró Megalodus-okkal
Dolomit
Diplopora Diploporás dolomit?
ras aon és kassziani faunával Daonella "Sziliéit" ^
kovás és dolo
mitos mészkő
annulatá- val
lömméli
- 5 - 9-797
A Nagyszénászugtól K felé húzódó árokban /"Schulmeistergraben"/ a völgy- torkolat elszüküléséné.1 szinte meglepetésszerűen, mintegy 8-10 m-es merede
ken kiugró sziklacsoport áll előttünk, melynek kőzete erősen kovás, s emel
lett ököl - cipónagyságu tüzkőgumókat is tartalmaz* A kőzet már "tüzköves mészkő"~nek sem nevezhető, hanem csak "tüzkőgumós s z i licit"~nek, mert a tüz
kőgumókat bezáró kőzet Si02~tartalma is 93,2%-nak bizonyult, MgO-tartalma nincs, CaO-tartalma pedig mindössze 0,73%. A kovasav a mikroszkópi kép sze
rint kétségtelenül szingenetikus és már csak a képződmény nagy elterjedése miatt sem lehet utólagos, hidrotermális elkovásodásra gondolni.. A kőzetben levő tüzkőgumók kovasavtartalma 97,7%-ig dusult fel. Hasonló kovás képz ő d mény épiti fel a vonulat csapásmenti folytatásában a Magaskőtől D-re levő domborrot is. A kovás és dolomitos-mészköves rétegek váltakozását a diage
nezissel csaknem egyidejű és a p^-érték ingadozását követő differenciálódás
s a l : Si.0o-ki válással s egyidejűleg a kisérő karbonátos rétegekben a Ca :Mg aránynak^a dolomitos mészkövek irányában való eltolódásával magyarázhatjuk.
A déli egység i-étegsórának következő tagját a budaőrs-budakeszi Határ
út mentén, a. Tüzköveshegy mélyebb szintjében találjuk meg. Az itt feltárt kőfejtő vöröses, szürkés, sárgás, rétegenként és kibúvásonként változó t a r ka dolomitot tár fel, lényegében normál dolomitnak megfelelő összetétellel, 31^59% OaD éa 3',73% MgO-tar tál ómmal. A kőzet - bár nem a legjobb megtartásba n- elág bőven, tartalmaz őséletmaradványokat, főleg apró Megal o d u s z o k at , a Megalodus m a i l a d a e m e g a l o d u s rostratus és a Megalodus rimosus alakköréből. A feltá
rásból ezen kivül Laubeia cf. strigillata, Ayicula i b e r i c a , Gervilleiák, Casslnella sp, és' Diploporák. is kerültek elő. Feltűnők e fauna spanyolor
szági vonatkozásai, A képződmény ladini korát a gyűjtött fauna igazolja.
E tarka dolomit, ha nem is ilyen kovületesen, N y felé a budaörsi Kő h e gyen át a Kiskálváriáig követhető, ahonnan a ladini emeletet igazoló Diplopo- ra armulata ugyancsak e lőkerült.
Más kifejlődésben jelenik meg a déli egységen beiül a ladlnj emelet magasabb szintje a hűvösvölgyi Apáti-szikla kis rögében, a "Kőkapu" DNy-i végén, szürkésfehér dolomit alakjában, melyben kassziani faunaelemek vannak
/Trachvceras sp., apró "globosus" Ammoniteszek, Waldheimia s t a c h e i , Amphi- clinódönta sues s i , Gardita cf, c r e n a t a , Zvgoplenra h a u e r i , Chemnitzia sp./.
A legnehezebb problémát a kövülethiány és a tektonikailag zavart hely
zet miatt a karni emelet mélyebb szintjének .rétegtani tartalma jelenti a dé
li egység rétegsorában. Egyelőre a „Gellérthegyen, a Sashegy ÉK-i és DNy-i szegélyén s a budaörsi'határban levő Naphegy Ny-i tövében kibukkanó, bitu
menes részleteket tartalmazó szürkés-barnás dolomitot véljük idesorolható- nak, aminek térképi különválasztását azonban egyelőre még nem tudtuk nn g o l dani .
Annál világosabb a budai egység rétegsora a középső-karni emelettől kezdve. A középső-karni alsó szintjében a Kisgellérthegyen és a Sashegy K-i részén jellegzetes fauna került elő a dolomitból. A kőzet szintjét a M e g a lodus carint-hiacus és a Craspedodon hornigi helyenként bőséges fellépése dönti el az egész faunaképpel együtt /Nerltopsis. ornata var. p l i c a t a , Hypso- pleura n o d o s a , Coelostylina /Omphaldptycha/ turris, Stephanocosmia /Tyrsoecus/
dolomltica, Zygopleura modesta/.
A kőzet szürkésfehéres, jellemzők rá a több méter vastagságban is je
lentkező finom rétegzésü betelepülések, melyeknek a kövületeket körülölelő mikrorétegei nyilvánvalóan szingenetikusak és szakaszos üledékképződésre vallanak.
A Sashegy és a Kisgellérthegy kőzetén kivül. a hegység D-i peremén e szint
be tartozik, hasonló kifejlődéssel, a budaörsi Odvashegy, az Uthegy K-i or
rának és a Farkashegynek a dolomitja, amely É felé pikkelyesen megismétlődve a Hármashatárhegy-Gsucshegy vonulatban is felszinre bukkan.
6 9-797
E dolomitot joggal állíthatjuk párhuzamba a Déli Alpok Megalodus ca- rinthiacus által jellemzett közbülső dolomitjával.
A Megalodus carirxthiacus tartalmú "közbülső dolomit"-ra tüzköves dolo
mit települ. E képződmény magasabb szintjében is jelentkezik vékonyréteg
zettség. A kőzetből az Ördögoromról lingula t enuissima, Lingula gornensis, Lima cf. marginoplicata, majd az Ostrea /Alectryonia/ montis caprilis sze
repel szakirodalmunkban, e képződményt a Tropites subbullatus jellemezte
"tori" szintben rögzítve.
Ez a tüzköves dolomit alkotja a Sashegy középső rögeit, az Ördögormát, a kakukhegy-irhásároki dolomitlej t ő ket, s ladini dolomittal vető mentén érintkezve a Tüzköveshegy É-i részét, meg a budaörsi Naphegy ÉNy felé k i szögellő kúpját is.
A hegység D-i peremén nyugatabbra e képződmény már nem kerül a fel
színre. Ismételt pikkelyekben találjuk meg azonban újra a budai egység E-i dolomit vonulatában, a Hármashatárhegyen és Csúcshegyen.
A tüzköves dolomit fedőjében helyenként mind a csucshegy-hármashatár- hegyi vonulatban, mind - jól megfigyelhető rétegtani helyzetben - a Sashegy Ny-i végén, sárgás szinü, márgás megjelenésű, hullámos kiszáradási felületű réteglapokat mutató dolomit fekszik, amely még szintén tartalmaz itt-ott v é kony, ujjnyi tüzkőrétegeket. A dolomit inkább kovás, mint márgás /15,26%
SiO és 1,56% AI„0 , mi mellett CaO-tartalma 26,22%, MgO-tartalma pedig 17,52%/. * J
E képződmény kétségtelenül a karni emelet záró tagja. Előfordul a bu
daörsi Határut menti Tüzkőhegytől K-re, a Rupphegyen is, ahol a Rupphegy eocén transzgressziós.konglomerátumának egy dolomitgörgetegéből R0Z10ZSNIK P. Koninokina telleri-t gyűjtött.
Együttvéve, tehát a Megalodus carinthiacus tartalmú közbülső dolomit, a tüzköves dolomit "tori" szintje Ostrea /Alectryonia/ montis caprilis-szei és a fedő Koninokina telleri-s szint a budai egység karni emeletében a Déli- Alpok egyik jellegzetes rétegegymásutánjának mása.
A Budai-hegység "déli egység^-mek ,D-i részén karni emeletnél fiatalabb üledéket nem ismerünk. A budai egység E-i vonulatában, az. Újlaki-hegyen és környékén, VIG-H GY. vizsgálatai szerint, korallos szirtfáoiest találunk Halorella a m phitoma, Halorella reot-ifrons és Monotis salinaria fajokkal, m e lyek a nóri emeletet igazolják,
K ö z é p s ő e g y s é g
A déli egységgel érintkező középső egység lényegesen egyszerűbb. L e g idősebb tagként innen a budaörsi Törökugratóról, az Uthegyről, a Csiki-he
gyek vonulatából, a hegység ENy-i részén /Pilisszentiván környékén/ pedig a Nagyszénáshegyen, Zsiroshegyen és Hajnalhegyen fehér, cukorszövetü, egyön
tetű kifejlődésü' dolomitot ismerünk, mely sok helyütt bőségesen tartalmazza a Diplopora annulatá-t. Egyéb kövület a képződményben ritka, Chemnitzia sp.- en, Natioa sp.-en, Cardita plchlexla és egy Daonella sp.-en kivül más kövü
letről nem tesz szakirodalmunk emlitést.
VADÁSZ E. a nagykovácsi Nagyszénás D-i lábánál bitumenes mészkövet ész
lelt., amit törmelékben .MVIPTEY E. is megtalált, s a "raibli" szintbe h e l y e zett .
Az ezután következő dolomitösszlet nem tagolható a budai egység dolo
mitkifejlődésének megfelelő részletességgel. A középső egység szürkés, f e héres, néha vöröses, rétegzetlen vagy vastagpados dolomitkifejlődése az egész
9-797 7
karul emeletet kitölti és szakirodalmunkban többnyire egységesen "fődolomit ként említik.. A képződmény területünkön gyakorlatilag kövületmentes.
Teljesen eltér a déli egységtől a középső egység nóri kifejlődése, amit fehér, tömött, kagylós törésű, néha porló dolomit és mészkő képvisel.
A Fa.zekash.egy dachsteini mészkövének cephalopoáás lencséiben a Mega- p íiylliles jarbas, a Piacites placoides arra vallanának, hogy ebben az egy
ségben a dachsteini mészkőképződés már a karni emelet .felső szintjében meg
kezdődhetett « Az azonos kifejlődése remetehegyi előfordulás faunája azonban e képződményt már határozottan a nóri emeletbe utalja /Rhacophyllites neoju- rense. Orthooeras lateseptatum. Rhabdoceras suessli, .'Pecten egidii—v e n a n t l / .
A Remetehegy dachsteini mészköve rendkívül gazdag kövületekben* KUTASSY jegyzékében 1 korall, 1 hydrozoa, 31 kagyló, 59 csiga és 14 lábasfejü, ösz- szesen tehát 106 faj szerepel, mely faunajegyzék azóta még bővült is. E l mondhatjuk, hogy a Remetehegy a mediterrán triászprovincia nóri dachsteini mészkövének faj számban a leggazdagabb lelőhelye*
A nóri dachsteini mészkő a nagykovácsi egységnek különösen É-i részén hagy területeken ismeretes. Ez alkotja a Jánoshegy csúcsát, a Ferenchalom Ny-i részét, megvan a Nagykopaszhegyen, Kis- és Nagyhárshegyen, Feketehegyen, a hidegkúti Várhegyen, Békásmegyer környékén a Rókahegyen s a Pétérhegytői É-ra., továbbá a Kis- és Nagykevélyen, a Pilisen. A Feketefejen és a Pilis dachsteini mészkövében Megalodus g ü mbeli, utóbbiban még Mégalodus seccol és Megalodús elymus is előfordul a nóri emelet jellemző képviselőjeként.
É s z a k i e g y s é g
Az északi egység triászának részletes rétegtani tagolása még hátrale
vő feladat, A triászsorozat aljáról VADÁSZ E* diploporás ladini dolomitot is emlit és a Cserepesvölgy mentén feltárt bitumenes mészkövet a "raibli"
mészkő megfelelőjének tartja, A karni fődolomit fölfelé előbb dolomitbete- lepüléseket is tartalmazó, majd tiszta, nóri emeletbeli dachsteini mészkő kifejlődésen keresztül megy át a raetikum kösszeni kifejlődésébe /sárgásszür
ke bitumenes mészkő Pterla oontortá— yal és P.fóliátá-val a pilishegységbeli Feketehegyen/, A "Velka Skalá"— tói É-ra pedig, keskeny sávban, alsó- és fel- ső-yjura roncsokat ismerünk.' ' 1
II. ÚTMUTATÓ
Kirándulásunk a déli egység D-i részén, a Sashégy karni rétegsorát, a Farkasvölgy karni tüzköves dolomitfeltárását és a budakeszi Határut menti ladini kismegaloduszos tarka dolomitfeltárást fogja érinteni,
1. S a s h e g y Földtani felépítését a 2, ábra szemlélteti.
A Sashegy a környező óharmadkor! képződmények viszonylag alacsony tér
színéből - csaknem közvetlenül a kelenföldi síkságból — hirtelen kiugró rög- csoportként emelkedik ki, Kopár lejtői meredeken sziklásak, A meredek lej
tők különösen a K - i •és D-i oldalon szembetűnők,
A karni emelet rétegsorát feltáró Sashegy K-Ny-i irányban mintegy 8, nagyjából ENy-DK-i irányban csapó töréssel van szétdarabolva* mely szerke
zetet az egyes rögöket kihangsúlyozó kis púpok, emelik ki, A szerkezeti el
mozdulások mellett a dolomit rétegdőlése viszonylag állandó marad', átlago
san 230/35 , a törési sikok felé néha 5 7 - i g lehajló dőlésszöggel.
8 9-797
A Sashegy magjában e törések mentén a képződmények DNy felé zökkentek le, s a képződmények egymásutánja a lezökkent lépcsőkben rétegtani egymás
utánt is jelent.
A rétegsor a fentiek szerint K-ről Ny-ra a Megalodus carinthiacus tartalmú "közbülső dolomit"-tal kezdődik, mely után a Vizmüvek szolgálati medencéjének kúpjától K-re, ÉNy-DK-i törés mentén, tüzköves dolomit követ
kezik. Ennek rögei három különálló kis kúpot alkotnak. A DNy-i kúpot me r e dek legtő határolja DNy felé, s a lejtő lábánál levő völgyületben már 195/3Q -os dőléssel a legfelső karni, sárgás, vékonypados-lemezes dolomit van a felszinen. Az ettől DNy-ra, az árkon túl kiemelkedő, hidrotermálisán
elbontott dolomitkupocskát, a Sashegy ÉNy-i sarkának kis szarukőmentes do
lomitrögét és az ÉK-i sarok dolomitrögét már esetleg a karni emelet mélyebb szintjébe sorolhatjuk.
A Sashegy tanulmányozását kirándulásunk az ÉK-i sarokban kezdi meg, ahol a régi óvóhelyektől ÉÉNy felé a dolomitot kis régi kőfejtő tárja fel.
Itt 115/80° dőlési sik mentén tektonikailag erősen igénybevett, s valószi- nüleg már a carinthiacusos csoportba tartozó, porló részleteket tartalmazó dolomit érintkezik tömöttebb, barnás, alsó-karnlnak vett dolomittal /3. áb
ra/.
A feltárástól DDK .felé haladunk kis turistaösvényen, melynek mentén a kiugró sziklákon és a meredek sziklafalon csakha
mar megfigyelhetjük a Megalodus carlnthia- cus-os közbülső dolomit jellegzetességeit.
A sziklákon jól megfigyelhetjük a do
lomit finomrétegzesü betelepüléseit s a he lyenként kőzetalkotó tömegben megjelenő Megaloduszok átmetszeteit és kőbeleit. He
lyenként algaszerü metszeteket is észlel
hetünk.
A turistauton megkerülve a Sashegy DK-i orrát, ugyanebben a képződményben haladunk a Vizmü szolgálati medencéje kúpjának DNy-i széléig, ahol a kúpot kialakító ÉNy-DK-i törést tektonikai
lag erősen igénybevett, karsztos dolomitban kialakult, ÉNy-i irányú beöb- lösödés jelzi.
Innen ÉNy felé fordulva, a vető átszelése után már a tüzköves dolomit kúpjaira kapaszkodunk fel. A Ny-i kúp tetején roncsokban pannóniai kavics
foszlányokat is találunk, ami a Sashegy rögének fiatal kiemelkedését jelzi.
A Ny-i tüzköves kúpról DK felé leereszkedve, a domb lábánál a márgás kifejlődésü, lemezes dolomitra érünk /Koninckina telleri szintje/, melyet a Karikás utca rézsűje tár fel jól, ujjnyi tüzköves betelepüléseivel és hullámos rétegfelületeivel.
A sashegyi szelvény megtekintése után autóbuszon az Ördögorom klasz- szikus farkasvölgyi feltárásához megyünk át.
2. Ö r d ö g o r o m
A Farkasvölgy D-i torkolatánál felső-eocén "budai márgá"-t, majd a me- zozóos alaphegységre települő, vegyes összetételű felső-eocén konglomerátu
mot harántolva az Ördögorom alján a tüzköves dolomit hatalmas feltárásához érünk. A feltárásban szembetűnő a szürke tüzkőrétegek és a dolomit sürü váltakozása. A tüzkőrétegek lefutása erős megtorlódást és számos, kisebb- nagyobb gyüredezettségi formát mutat, a nagyobb ivü, szétszaggatott formák
tól a kaotikus gyüredezettségig. A redőhajlatok uralkodó csapása 45-225 ,
1 0 9-797
ami a jellegzetes "középhegységi" csapásnak felel meg. Az átbuktatott re- dők fedőszárnyainak uralkodó dölésiránya DDK-i. A feltárás jellemző szaka
szának szelvényét a 4. ábrán mutatjuk be.
ÉNY
A szelvény a hegységet ért földtörténeti mozzanatok történetébe is hetekintést nyújt. A gyüredezett alapszerkezetet ugyanis E-i, ENy-i és EK-i dőlésű feltolódási sikok szabdalják. Szemben a gyüredezettség irányával, ez a megtorlódás már kétségtelenül D-i irány felé történt, későbbi szerkezet- alakitó mozzanatként.
Feltűnőek ezenkívül a nagyjából függőleges, elmozdulás nélküli repedé
sek, melyek a feltárás' falát merőlegesen szelik. Ezek a repedések és hasa- dékok, áltelérek gyanánt a pannóniai emeletbeli homokkő és konglomerátum anyagával vannak helyenként kitöltve /szelvénybeli méretük tulskélesitett/.
Kitünően megfigyelhető a szelvény ÉNy-i végén ábrázolt álielér, amely á fel
tárás magasabb részén zsákszerűén elhelyezkedő pannóniai rátele^ülésből i n dul k i .
A szelvény eleje táján, lefelé kiékelődő áltelérként eocén tüzköves breccsát is találunk a tüzköves dolomitba szorulva. Ettől DK-re, kaotiku
sán gyüredezett tüzköves dolomitot harántolva, hidrotermális hatásodra b e ékelődő limonitosodott erekkel is találkozunk.
A fenti bonyolult hegységszerkezetet a következőképpen lehetne értel
mezni. A hegységet ért legidősebb szerkezeti igénybevétel ÉÉNy-i irányitott- ságu gyüredezést eredményezett. Ennek kialakulása valószinüleg az a usztriai.
vagy larámi hegységképződés eredménye lehet. Akkoriban a Budai-hegységtől D-re még fennállott merev alaphegység EENy felé ható nyomása hozta létre az akkor még valószinüleg mélyebb szintben elhelyezkedő tüzköves dolomit ÉENy felé átbukó redőit. - Az eocén elején a terület már kiemelkedett, s ugyan
akkor a déli őshegység süllyedése is m egindult. A további, D-ről irányuló nyomás a dolomitot már mélyebb szintben érte, igy annak számára.DDK felé történt kitérés lehetőségét biztosította; ezzel a tektonikai mozgásokat m a ga felé irányította. A D-i támasz süllyedése során eleinte csak tágulást eredményező húzóhatás érvényesült, mely már az eocén transzgressziót meg
előzően, nyitott repedéseket hozott létre; ezekbe áltelérként a felső
eocén transzgressziós breccsája telepedett bele. Az utóbbiakat a Budai
hegység szerkezetét kialakító pireneusi megtorlódás sajtolta össze.
A nagykovácsi egység D-re torlódása után, a nyomás megszűnvén, a p a n non előtt újra a továbbsüllyedő előtér huzó hatása érvényesült, újabb nyilt hasadékokat idézve elő, melyek pannóniai korú homokkővel és konglomerátum
mal töltődtek ki,
A Budai-hegység D-i peremi rögei mai alakjukban a legfiatalabb idők
ben sajtolódtak ki, az alátolódás felujult hatására. Ennek a geomechanikai hatásnak az eredménye a pannon előtti széttágulásos hasadékok összepréselő- d é s e .
9 - 7 9 7 11
3. B u d a ö r s i H a t á r u t
A kirándulás hátralevő részében a budaörsi Határut menti ladini tarka dolomit feltárásába nyújtunk rövid betekintést. A kőfejtőben erősen m e g
torlódva 0,5-1 m-enként váltakoznak vöröses, sárgás, szürkés dolomitrétegekkel erős hidro
termális elváltozások, hullámos rétegfelüle
tek. fejtés alatt álló kőfejtő DDK-i falá
nak EENy-i, mintegy 70 m-es szakasza az 5.
ábrán látható képet nyújtja.-
5.óbro.-lTorko dolomit-2.Sórgós, elbontott dolomit.-3.Vörös, porló dolomit.-iTömöt- tsbh, szürkés dolomil.-5.Törési sík.
12 9-797
A GERECSE-. VÉRTES- ás BAKONYHEGYSÉG MEZOZOIKUMA /Négynapos kirándulás/
/l.sz. melléklet/
I. A GERECSEHEGYSÉG ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE
A Gerecsehegység a Dunántúli. Középhegység tagja-. Mintegy 400 knf-nyi te
rületét É-*on a Duna, DNy-on a Tatabányai-, D-en a Bicskei-, K-en a Dorogi
medence harmadidőszaki medencekitöltése határolja.
A hegység zömét a középső-triász ladini emeletétől a kréta barrémi em e
letéig terjedő mezozóos képződmények épitik fel. Ezek ÉÉNy felé lehajló, DK felé megtorlódott tábláját ÉK-DNy-i, ÉNy-DK-i és É-D-i irányú fiatalabb törések jellegzetes röghegységgé alakították.
,/\i
II. A GERECSEHEGYSÉG MEZOZÓOS KÉPZŐDMÉNYEI T r i á s z
Irta: Végh Sándorné
A Gerecsehegység triász rétegsorának kifejlődése az Északi— B a k o n y , a Vértes- és a Pilishegység triászáéhoz hasonló. Az általános monoklinális településnek megfelelően, a kimutatható legidősebb triász képződmény, a ladini emeletbe tartozó diploporás dolomit csupán a hegység DK-i peremén, egyes, a főtömegtől fiatal medenc ^.üledékekkel elválasztott rögökben bukkan felszínre. Észak felé haladva egyre fiatalabb rétegtagokkal /karai, majd alsó-nóri dolomittal, felső-nóri dolomitközbetelepüléses mészkővel, .végül raeti emeletbeli dachsteini mészkővel/ találkozunk /2»sz. táblázat/.
Az üledékképződés n y i l t , de egészen sekély tengerben történt. Ezt a több szintben jelentkező autigén breccsaképződés mellett a fauna összeté
tele is igazolja. A kezdeti dolomitképződést fokozatosan mészkőképződés v á l totta föl: az átmeneti szakaszban a tiszta mészkőpadok közé egyre ritkább és egyre vékonyabb rétegekben települ dolomit.
Az idősebb rétegtagok általában vegyi eredésüek, a fiatalabbak képző
désénél egyre inkább biogén tényezők jutnak előtérbe, s végül a biogén mész
kőképződés* kerül túlsúlyba,. A Megaloduszok az idősebb dolomitrétegekbén kis faj számban és kistermetű alakokkal jelentkeznek, majd egyre nagyobb méretü- ekké válnak, fajaik száma is jelentékenyen megnövekedik. A felsőbb szintek
ben megjelennek a Korallok, gyakoriak, a Foraminiférák s az oolitos képz ő d mények. Az üledékképződés jellegének megváltozásából s a fauna fejlődéséből arra következtethetünk, hogy az éghajlat a triász, vége felé fokozatosan fel
melegedett.
9-797 - 13
2.sz. táblázat A GERECSEHEGYSÉG TRIÁSZ KÉPZŐDMÉNYEI
KOR K é p z ő d m é n y Ősmaradványok Lelőhely
Ü l e d é k h i á n y
RAETI i Dachsteini mészkő 1 -------Világosszürke és fehér mészkő, zöld agyag-, gumós márga-,dolomitos mészkő-, sárga- és v ö rössávos ,kalcitüregki- töltéses, dolomitos mészkő-, valamint feke
te mészkőbreccsa k ö z b e településekkel
Paramegalodus eupal- l i a t u s , P.incisus,
P.incisus var.cornu- ta,Megalodus gümbeli, Conchodus infraliasi- cus, Triasina hantke
ni, korall- és mész- algatörmelék
Pockő,Kecskekő Öregkő,
A sszcnyhegy, K a g y e ménkes, Kisgerecse,Sze- limlyuk környé
ke
Tardosi— hegy
L H
tó 'O tó
Dachsteinimész kőés dolómit
Fehér,sárgás,vagy- v i l á gosszürke mészkő;sárga-
és vörös s á v o s ,dolomitos mészkő; dolomit; vékony s á v o s ,bitumenes,márgás, dolomitos mészkő;vékony zöld agyagsávok és r ó zsaszín mészkőközbete- lepülések
-Megalodus complanatus Megalodus böckhi
Öregkovács, Jástihegy Na g y g e r e c s e , Herkályos
-P
•rH
a
° i—L
ö
Világosbarna és fehér dolomit, sávos-lika- csos és nagyon kemény, tömött, dolomit-közbe- telépülésekkel.
Alganyomok,
Megalodus paronai, Myophoria sp.-ek, apró csigák
Gyarmathegy, Öregnyulas,Som
lyóvár ,Nagy- baglyas
M s a
rHCD Ph
Világosbarna, likacsos sávos d o l o m i t ,kemény, barna dolomitpadokkal
. M y op hó r i® aa;dü-um p ± _ neaturn, Myophoria cf.
inaequicostata, apró csigák
Lóingató
Alsó 1
pH <? 9
H H
tó n tó Do lo mit
Fehér,cukorszövetü dolomit
Diploporák A hegységtől DK re levő rögökbe]
A gerecsehegységi triász rétegtani megoszlását a következőkben, jelle
mezhetjük :
A karni emelet Tropites subbullatus szintjét a hegység D-i részén levő Lóingatóhegy 100-120 m vastagságú, sötétebb, kemény dolomitpadokkal v á lta
kozó likacsos dolomitja képviseli, Myophoricardium lineatum-mal. Myophoria C f * inaequicostata-val és' apró csigákkal,
A nóri emelet fforthenia escheri szintjét északabbra, a Nagybaglyason, Gyarmathegyen és a Somlyóvár környékén változó szinü és kifejlődésü, de ál
talában vékonyrétegü dolomit tölti ki /Myophoria sp., Megalodus p a r o n a i /, A nóri emelet magasabb részében az eddigi dolomitképződést dachsteini mész
kő leülepedése váltja föl, vékony dolomitközbetelepülésekkel /Megalodus
- 14 - 9-797
complanatus és M. böckhi az Öregkovácshegyen/. A nóri emelet legfelső tagját fekete mészkőbreccsával, dolomitos közbetelepülésekkel tagolt, tömött vagy világosszürke mészkő alkotja /Megalodús gümbeli a Szelimlyuknál és a Tardosi hegyen/.
A raeti emeletbeli dachsteini mészkő a Gerecsehegység É-i részének le g elterjedtebb képződménye, amelynek 50-180 m vastagságú felső részéből nagy
termetű Megaloduszok gyűjthetők. Legszebb feltárásai a Nagyeménkesen, Asz- szonyhegyen, a vöröshidi, pockői és kecskekői kőfejtőkben találhatók /Con- chodus infrallasious, Paramegalodus i n c i s u s , P» inolsus v a r . o o r n u t a ,
P . eupalliatus/.
A foraminiferás, oolitos, koralltörmelékes dachsteini mészkő felsőbb részeiben, szakaszosan megismétlődve, pár cm vastag, valószínűleg halmiroli- tos eredetű zöld agyagsávok jelentkeznek.
A raeti emelet legfelső része a Gerecse egész területén hiányzik, A triászvégi-juraeleji ókimmériai mozgások nyomán a hegység területe átmene
tileg kiemelkedett a tengerből, s a kései alsó-liász transzgresszió k ü l ö n böző mértékben letarolt, összerepedezett felszínre történt. Különböző terü
letrészeken a korábban-későbben előhyomuló liász tenger üledékei a raeti emelet különböző szintjeire települnek.
J u r a
Irta: Vigh Gusztáv
A Gerecsehegység jura képződményei általában északalpi jellegűek, erős kifejlődésbeli változatossággal és hézagossággal. A hézagosság az üledékkép- ződés időszakos szünetelésére, kisebb-nagyobb kiemelkedésre és ezzel k a p csolatos lepusztulásra vezethető vissza.
A jura képződmények kifejlődését tekintve, a- hegység két területegység
re különül, a nyíltabb tengeri üledékekkel jellemzett, egységes Keleti- és Középső-Gerecsére, valamint a Nyugati-Gerecsére, amelynek rétegsorában m o rális képződmények is szerepelnek /2,sz, melléklet/.
A Vérteshegységhez, valamint az esztergom-dorogi rögökhöz hasonlóan, a Gerecsehegység felső-triász és alsó-liász tagjai között is kisebb— nagyobb mérvű, leginkább az ókimmériai fázis szinorogén tengerfenékmozgásaival m a gyarázható üledékhiány van, Mig azonban a K-i hegységrészen a transzgresszió már az alsó-liász kezdetén megindult, s az üledékképződés megszakítás nélkül az alsó-titon végéig tartott, a hegység Ny-i részén a jura üledéksor csak a valamivel magasabb alsó-liász tagokkal kezdődik és folyamatos üledékképző
dést még a liászon belül sem tudunk kimutatni, A dachsteini mészkő kCrafcdáli felületén hol ammoniteszes /Asteroceras stellare tartalmú/, hol Brachiopo- dát /Waldheimia muta b i l i s ,: Rhynohonella pllc-atissima, Ríu oartieri. Spiri- férina a l pina/, kistermetű AmmoreLteszt /Arietites- e k , Sehlotheimiá-k/, c s i gát, kagylót tartalmazó, hol pedig a dhohsteini mészkő repedéseit és ürege
it is kitöltő "hierlatzi" típusu, brachiopodás-krinoideás mészkő települ, helyenként Oxynoticeras oxynotum-mal,
A középső-liász mangáneres-mangéngumós tömött, pados, ammoniteszes mészkő az egész hegységben jól elválasztható az alsó-liásztól. Helyenként
/Tölgyháti kőfejtő/ a középső-liász felső részében mangánnal erősebben át
itatott részeket találunk, sőt kisebb lencsékben, ökölnyi gumókban /Bánya
hegy/ tiszta mangénkiváíást is. Bakonyi analógia alapján ezek a rétegek a mangánössziet fekvőjét jelzik. Helyenként /Tölgyháti kőfejtő/ e mészkő fe
dőjében a mangánösszlethez tartozó* 4-0-50 c m vastag, .'Levelesen elváló szür
ke agyagréteg települ, apró halfogakkal. Ezen, vagy másutt közvetlenül a k ö zépső-liász mészköven felső— liász sötétvörös, erősen agyagos, laza, gumós 9-797 X5
mészkő települ, a Hildoceras bifrons szintre jellemző igen gazdag Ammonites- faunával. Felső részében keményebb, összeállóbb, kevesebb agyagtartalmu és vékonypados /Dumcrtieriá radians szint/, mely kifejlődés fokozatosan, szin
te észrevétlenül megy át az alsó-dogger gumós mészkőbe /aaleni/. Azonos üle
dékképződési viszonyok között leülepedett, még mindig gumós, de egyre ke m é nyebb mészkő képviseli az aaleni Ludwigia murchisonae, valamint a bajóci Sonninia sowerbyi, Otoites sauzei és Stepheoceras.humphriesianum szintjeit, A középső-doggerben kovakiválás indul meg, általában 1-2 m, helyenként 5-8 m vastagságban, sötétbarnás, vöröses, néhol sárgás, vékonyán rétegzett tűzkő alakjában. Felső része 1-2 ujjnyi vastag mészkőcsikokat tartalmaz, kevés, rossz megtartású, felső-dogger - alsó-maimra utaló faunával /Lytooeras ade-
loid e s , Haploceras, Aspidoceras/. A Tölgyháti kőfejtőben, a Paprétárokban, de a Nyugati-Gerecsében is /Hosszuvontató, Szélhegy/ a tüzkőrétegeken kovás kötésű, autigén mészkőbreccsa települ, melyből a kovaanyag fokozatos elma
radásával szürkéstehér-sötétyörös, breccsás mészkő fejlődik ki, jellegzetes x fórdl faunával /Sowerbyceras protortisulcatum, Holcophylloceras zlgnodia- num, Euaspidooeras perarmat-um, Gregoryceras t rans vers ári u m / .
A kimeridgei emeletet nyilttengeri eredetű, gazdag Ammonitesz-faunát tartalmazó* sötétvörös, kissé agyagos, gumós mészkő képviseli. Miután a breccsás oxfordi mészkő mai tudásunk szerint nem transzgressziós képződmény, a maim tagokat — legalábbis a Középső- és Keleti-Gerecse területén - folya- matos üledékképződéssel keletkezettnek tekintjük, hiszen, a kovagélkiválás csak nyugodt üledékképződési viszonyok, legfeljebb kisméretű vizmozgatottság mellett történhetik meg. A Nyugati-Gerecsében a felső-liász mészkőtől a k ö - zépső-felső-dogger tűzkőig eddig nem találtunk ü l e d é k e t . Az üledékhiányra ezídeig biztos magyarázatot adni nem tudunk.
A juraösszlet zárótagja az egész Gerecsehegység területén 1-5 m átlag- vastagságban végigkövethető, jellegzetes alsó-titon faunaelemeket /Pygope, d l p h y a , lyt-oceras montanum/ tartalmazd,lilafoltos, sárgásfehér, sima törésű mészkő. .
A Nyugati-Gerecsében az alsó-titon többféle fáciesben fejlődött ki.
Egyrészt szinte tisztán krinoideanyéltagokból. álló, vagy ezek mellett Pygopét és kistermetű Ammoniteszt bőven tartalmazó, világos szürkéssárga mészkő,más
részt /az ágostyáni árokban/ barnássárga-sötét vörösbarna, erősen agyagos, gumós, helyenként leveles elválásu mészkő alakjában Echinidákkal, Pygopéval, Aptyehuszokkal.
A gerecsei jura rétegsor tehát teljesnek tekinthető, bár összefüggő r é tegsort csupán a Tölgyháti kőfejtőben láthatunk. Egyéb helyeken a jurának csak egyes szintjeit figyelhetjük meg. Az üledékanyagnak ily kis távolságon . belül, észlelhető különbségei esetleg az e g y k o r i .üledékgyüjtő különböző r é szeinek tektonikus egymás mellé tolódásával is magyarázhatók.
K r é t a
Irtás Hetényi Rudolf
A Gerecsehegység kréta képződményei, felső-titon hiányával, az alsó- titon mészkő egyenetlen felületére települnek. A berriázi alemelettel k e z dődő és a barrémi emelet végéig megszakítás nélkül leülepedett képződmények elterjedése a hegység E-i részére, a Duna, Neszmély, Dunaalmás, Agostyán, Tardos, Héreg, Nagysáp, Mogyorósbánya által befogott területre korlátozódik /6. ábra/.
A kőzetfáciesek alapján a hegység területe É-i és D-i kifejlődési egy
ségre különül. Az eltérés általában a rétegcsoportok vastagságában, a szem
csenagyságban, meszes vagy agyagos-kőszenes közbetelepülésekben, egyes terü-
- 16 - 9-797
3.sz. táblázat A Gereesehegység KRÉTA képződményei
KOR KÉPZŐDMÉNY
•rl
a 'CD
fH
R
aj
pq
•H
>
•ri
a)
-p
d ai W
Apti Felső
Alsó
Felső
Üledékhiány
Konglomerátumösszlet zo- ogén mészkőlencsékkel
Zöldesszürke homokkő homokos mészkőbetele
pülésekkel
N \ cdi
CQ i— i 0
CQ 0 u •H tiO 1
Ti s0 H 0 cd
CQ i— 1 í>5 • •v -P Ti :o bC i— l Ti '0 o
:o tsi cd H u Ph
M :o o
ClM X ÍS3M 1— 1
o o M cd
1 o o xl
í>>B g CQ b
M £3 o v0 :o o 0
xj >
m t)
'CD0) cd
Aj R R Oi :d a
Cd CQ
m *o 0R 'W1
U X! O H
:o cd
> <n y) >
o cd vcd ti ^ d fi CD r-l Cd 3
1 o cd aj R ‘h M <h
Alsó
Felső
•rl
•H
00 C|
cd
i—I
cd
>
Középső
Világosszürke márga
•p CD
i
—i csJ
CQ CQ :o cd íjö
U
vcd cdtiO
•sa AjCL'
:dm cocd
felső része
alsó része
Világosvörös, laza, homokos márga
d
o -p
•rl Eri
Alsó /Berriádi
Felső
Mészkőbreccsa Márgás homokkő és homokos mészkő Üledékhiány
Alsó
Fehér, világosszürke, néha vörös mészkő
ŐSMARADVÁNYOK
Orbitolinák, Korallok, E-udisták
Silesites seranonis, Macroscaphites yvanii Barremites difficile, Holcodiscus caillaudi, Pulchellia pulchella, Hamulina paxillosa, Paraspiticeras percevali Parahoplites angulicos- . t a t u s , Puzosia matheroni, Crioceras duvali, Hol c o discus perezi,. Phyllo- pachyceras infundibulum Holcodiscus rotula, Holcodiscus mitreanus, Neolissoceras grasianum, Macrophylloceras winckleri
Holcostephanus astieri,
^eocomites neocomiensis, Neolissoceras grasianum, Polyptychites bidichotomus Kilianella pexyptichus, Calliphylloceras semi- sulcatum
lamellaptychus serano
nis
Tintinnopsella carpa- thica,
Berriasellák
Calpionella alpina,
" elliptica Pygope diphya
9-797 - 17
leteken a homokkőrétegek korábbi tulsulyrajutásában nyilvánul meg. A legszem
betűnőbb különbség az u.n* konglomerátumösszlet kifejlődésében mutatkozik.
Mig a Berzsekhegytől É~ra és ENy-ra eső területen e konglomerátum-összletet durva tüzkőkavics és mészkőgörgeteg alkotja, a délibb részeken mészhéju szer
vezetek váztörmelékéből, apró tüzkőkavicsokból áll.
A képződmények kőzettani szempontból, felülről lefelé haladó sorrend
ben négy főcsoportra oszthatók: a/ konglomerátum-összlet, b/ homokkőösszlet, c/ márgaösszlet, d/ alapréteg és mészkőbreccsa. Az egyes összletek között átmenetek lehetségesek /3,sz* táblázat/.
A mindössze 25-50 ©m vastag, márgás homokkő, homokos márga, márgás mész
kő alapréteg jellegzetes sekélytengeri üledék. A Berzsekhegytől a Szélhegyig nyomozható, helyenként /Paprétárok/ gazdag alsó—valangini /-berriázi/ jelle
gű ősmaradványt art al -mmal. Fölötte 1-2 m vastag, túlnyomórészt dachstelni mészkő törmelékéből, kevesebb diabázkavicsból álló, litorális~szublitorális eredetű mészkőbreoosa települ. Ellenállósága, jellegzetes kőzetszövete r é vén bizt -san nyomozható, jó szintjelző képződmény.
A középső— és felső-valangini emeletet üledékfolytonossággal települt, jól rétegzett, tömött, vöröses és világos sárgásszürke mészmárga, majd szür
ke márga képviseli, szabálytalanul közbetelepül*., 1-10 .cm vastag homokkőréte
gekkel. legszebb feltárásai a Berzsekhegyen, a p :okői és ördöggáti kőfejtő- ben* a' Nyagdaárokban, Felsőyadáos környékén és a Szélvölgyben találhatók. Az alsó márgarétegek ősmaradványban szegények, a felsők /berzsekhegyi márgafej- tő/ gazdagabb faunát zárnak magukba. .A szürke márgarétégből leirt Cyatheoi- des páfrányfa nedves, meleg, trópusi éghajlatra utal. A berzsekhegyi nagy fejtőben feltárt márgaösszlet legfelső, világosvörös szinü része, a kikerült ősmaradványok alapján, már az alsó-hauterivl emeletbe tartozik,
A gerecsehegy9égi kréta képződmények. D-i szegélyén, /Berzsekhegy, Fel- aővadáos, Szélhegy/ a márgarétegek felett, fokozatos átmenettel, 25-30 m v a s t a g , váltakozóan vöröses— szürkészöld, lilafoltos márgás homokkő és homo kos márga települ* Alsó része felső-hautérivi, felső része már alsó-barrémi faunát zár magába,
A hegység É-i szegélyén e vöröses homokkövet 3 0-100 m vastag, zöldes- szürke homokkő helyettesíti. Ez a rétegösszlet a. régi, irodalomban /tévesen/
"glauk.onitos" lábatlani homokkő néven szerepelt. A legújabb vizsgálatok sze
rint, a z ö l d .színeződést szerves anyag redukáló hatására Fe11 állapotban lé
vő vastartalom okozza.
. A rétagcsoport felső, ősmaradványokban szegény része már a barrémi e m e let felső részébe sorolható*
A homokkőösszlet törmelékanyaga É-i vagy EK—i irányból kerülhetett az üledékgyüjtő medencébe: dél felé az egyidejű rétegek szemnagysága általában finomabbá válik,
A zöldesszürke homokkőrétegsor zérótagjai közé több helyen tüzkőkavics- bői álló konglomerátumpadok, valamint mészvázu szervezetek héjanyagából .fel
épített tüzkőkavicsos és bioklasztikus mészkőrétegek települnek. A hegység É-i peremén nagyobb vastagságú, durvaszemü tüzkőkavicsból és zoogén mészkő- görgetegekből álló konglomerátum /lábatlané "Köszörükőbánya"/, a D-i részen ellenben alig 50 cm vastag,, apró tüzkőkavicsos, bioklasztikus mészkőpad /Szá- gódóhegy, Nagyeménkes Ny-i lába/ a záró rétegösszlet.
Mind a homokkő-, mind a konglomerátumrétegek sekélyvizi, partközeli, részben közvetlen partszegélyi üledékek. A mind jobban kiemelkedő környezet
ből az üledékgyüjtőbe kerülő, egyre durvább törmelékanyag feltöltötte a ge~
reosei kréta medencét. Emiatt jellegzetes urgon fáeiesü mészkő csak igen kis mértékben tudott kifejlődni, A záró rétegcsoport az alsó-kréta tenger vissza-
18 - 9-797
LÁ B A T L A N KÖRN YÉKÉNEK F Ö L D T A N I TÉ R K É P E .
o
9-797 19
huzódfíafit jelzi a Gerecsehegység területérő± . a z apti emeletben a hegység területe már szárazulattá vált,
A gnracsei kréta képződmények kifejlődése és faunaösszetétele legin
kább az ésssaicalpi-kárpáti kifejlődésre hasonlít. A fukoideás, hieroglifás, turboglifás vagy növényi törmelékanyaggal boritott homokkőlapok, valamint a homokkő- és márgarétegek sokszori váltakozása fliskifejlődésre emlékez
tető bélyegek.
Nagyobb az eltérés a délalpi-dinári-bakonyi kifejlődéstől. A k ö zvet
lenül' szomszédos tatai és vérteshegységi képződményekkel a gerecsei alsó
krétának semmi közös vonása nincs.
III. ÚTMUTATÓ A GERECS3HEGYSÉGI KIRÁNDULÁSOKHOZ /6. ábra/
1. Pockői kőfejtő /7. ábra/
Irta; Vigh Gusztáv
Lösszel, erdőtalajjal födött lahkás térszínből emelkedik a pockői hagy kőfejtő fala. A kőfejtő Ny-i végén vastagpados, 4-5 m vastagságú, felső ré
szén fejnagyságu Megaloduszokat és Dicerocardiumokat tartalmazó, raeti dachsteini mészkő van. Ennek erősen korrodált felületére szürkéssárgás, sárgásvörös, majd sötét-barnásvörös alsó-liász mészkő települ, kevés Bra- chiopodával, Ammoniteszekkel.
A legfelső dachsteini mészkőpadok félbenyesett Megaloduszainak, Di- cerocardiumainak héjüregébe települt szürkéssárgás, vagy testszinü liász- mészkő-anyag, valamint a dachsteini mészkő repedezett lepusztulási felüle
te triászvégi, szinorogén mozgások okozta időleges kiemelkedést és ezt k ö vető liász transzgressziót igazol.
Mivel a kőfejtő K-i falában észlelhető középső-liász mészkőösszlet ré- tegtani hézag nélkül települ az alsó-liász mészkőre, föl kell tételeznünk, hogy az alsó-liász gyér kövülettartalmu mészkőösszlete az alsó-liász továb
bi szintjeit /Psiloceras megastoma és Echioceras raricostatum szintje/ is magában foglalja. Az egyes nyugateurópai vagy alpi szintek itt faunával vagy kifejlődésváltozással nem mutathatók ki, éppen úgy, mint a tölgyháti vagy a nagypisznicei kőfejtők szelvényében sem.
z á b r o . — 1 .P l e i s z t o c é n l ö s z — 2 . E o c é n . — ó .T ito n m é s z k ő . —4 . O x f o r d i t u z k ö v e s m é s z k ő b r e c c s a — 5.
K ö z é p s ő — fe ls o - d o g g e r t ű z k ő — 6. A ls ó - d o g g e r m é s z k ő — 7.F e ls ő - liá s z a g y a g o s m é s z k ő — 8.középso-liasz m a n g a n g u m o s m é s z k ő — 9. k ö z é p s ő - liász m é s z k ő .- 1 0 .A ls o - lia s z m é s z k ő — - H .M e g a lo d u sz o s d a c h s te in i
m é s z k ő p a d — 4 2 .R a e t i d a c h s t e i n i m é s z k ő .
Hasonlót tapasztalhatunk az alsó-liász mészkőre települő, sárgásfehér, szürkéssárga, vékonyrétegü, helyenként kissé agyagos, vagy világosvörös, néhol sötétbarnásvörös, mangángumós, ammoniteszes középső-liász mészkő-
20 9-797
összlet eseteDen is. Ennek faunájában egyaránt jelen van mind a Lytoceras fimbriatum /pliensbachi emelet/, mind a Pleuroceras spinatum /domér'i eme
let felső része/.
A liász képződményeknek ez a parttól távolabb eső, nyugodt vizű, v i szonylag nem nagy mélységű, nyilttengeri, megszakítás nélküli leülepedése /az alpi szintek megkülönböztetésének lehetősége nélkül/ az egész Középső- és Keleti-Gerecsére jellemző. A Nyxigati-Gerecse partközeli, gyorsabb ütemü, változatosabb kifejlődéseiben egyes alpi szintek már inkább elkülönithetők.
A kőfejtő K-i szomszédságában, a Pockő-gerinc DK-i nyúlványán, a kö~
zépső-liász mészkő fedőjében sötétvörös, erősen agyagos, gumós felső-liász mészkő települ. Ez felső részében egyre csökkenő agyagtartalommal, össze
függőbbé váló vékony, gumós mészkőpadokkal, fokozatosan az alsó-dogger mész- kőösszletbe megy át. Viszonylag vékony tüzkő-kibuvás után az erdőszegélyen, az oxfordi emelet hatalmas, kovás kötőanyagú autigén mészkőbreccsa tömbje
it találjuk. Ezeket a Tölgyháti kőfejtő felé követhető, sárgásfehér, kövü- letes alsó-titon rétegektől vető választja el.
2. A Pockő és Tölgyhát közötti feltárás /8. ábra/
Irta: Vigh Gusztáv
A pockői kőfejtőtől DK-re, a tölgyháti kőfejtő felé haladó ut rézsűjé
ben a gex*ecsei középső-felső-jura jellegzetes szelvényét láthatjuk.
Az alsó-kréta márgatörmelékből álló bányahányó alól a baj obi emelet Stepheoceras humphriesianum szintjének több m összvastagságu, kemény, vilá
gosabb vörös, gumós mészkőpadjai buk
kannak felszinre, amelyekből Holco- phylloceras zignodianum, Hammatoce- ras tenuinsigne, Qppelia sp. került elő, Rétegösszletét két, nagyjából párhuzamos vető harántolja.- E mész
kőpadok fölött kissé gyüredezett, vékonylemezes tüzkőösszlet a bath- kallóvi emeletet képviseli, felső részében néhány cm vastag, gyéren kövületes, meszes-agyagos-palás közbetelepülésekkel.
A tűzkő és a szokottnál lazább szerkezetű, gumós oxfordi mészkő között itt is megvan a határréteg
ként szereplő, kovás kötőanyagú, autigén mészkőbreccsa. Feltehető, hogy csendesvizü, sekély tenger lejtős aljzatának megcsúszott s a kőzettéválás
során kovagéllel, cementált kőzetanyagával állunk szemben.
Az oxfordi mészkő folyamatos üledékképződéssel, a tüzkőanyag fokozatos elmaradásával, konkordáns településsel megy át a fedőjében levő sárgásvö
rös, kissé agyagos-gumós acanthicumos mészkőbe /Taramelliceras trachynotum, Aspidoceras acanthicum/.
A juraösszlet zárótagja kb,^ 1,5 m vastag, lilásvörös, márgás mészkő, amire 0,5 m vastagságú világo,ssárgás-fehéres, márgás mészkő következik.
Mindkettő jellegzetes alsó-titon Brachiopodákat, Ammoniteszeket tartalmaz.
E rétegeket alsó-kréta képződmények fedik, melyeket azoxiban a rézsű föld
omlása eltakar.
A
DK ENY
0 30 m
8.ábra.—lAlsó-valangini m árga, brsccsás mászkőpad- dal.-2.Also-liton m 9szkS^3.K im eridgei meszkő.-A.Ox- fordi tüzkaves mészkőbreccsa.-S.Középső-felsS-dogger
tűzkő.
9-797 21
3. A tölgyháti kőfe.jtő /9. ábra/
Irta: Vigh Gusztáv
A tölgyháti kőfejtő a Gerecsehegység legteljesebb juraszelvényét tárja elénk. E-i végén, kettős vető mentén a bajóci emelet humphriesianumos r é tege , valamint neokom márga érintkezik a Megalodusz-átmetszeteket tartalma zó raeti emeletbeli dachsteini, illetve a gyéren brachiopodás alsó-liász mész k ő v e l .
Az alsó-liász mészkő üledékhézaggal, de megegyező dőléssel és kifej
lődéssel települ a dachsteini mészkő korrodált felületére. Világos szür
késsárga, sárgásvörös, helyenként sötétvörös, vastagpados rétegei aljukon csupán Brachiopoda-faunájuk révén különithetők el a dachsteini mészkőfek
vőtől. Mintegy 15 m vastagságú összletük a pockőihez hasonlóan, szinte a teljes alsó-liász rétegsort magában foglalja és üledékhézag nélkül megy át a középső-liász világos vagy sötétvörös, sárgafoltos, mangángumós, véko- nyabb-vastagabb pados, kb. 10 m összvastagságu rétegeibe. - Ez utóbbiak gazdag Ammonitesz-faunájában a pliensbachi é3 doméri emeletek jellemző alakjai együttesen fordulnak elő. Jellemző, hogy a középső-liász mészkő felsőbb részét mangános anyag itatja át, sőt - pár cm vastagságban - m a n gánérc-lencséket is észlelhetünk, amelyekre mintegy 0,5 m vastag, alsó r é szében meszes csikókat tartalmazó szürke agyagréteg települ. Ez a képződ
mény a mangános rétegösszlettel együtt, annak a középső-felső-liász határon kialakult mangánösszletnek a kiékelődő tagja, amely a Bakonyban karbonátos és oxidos mangánérctelepeket alkot.
Konkordáns településsel, mintegy 1,5-2 m vastagságban vékonyrétegzé- sü, sötétvörös, erősen agyagos, laza, gumós mészkőösszlet következik, igen gazdag, a Hildoceras bifrons és Dumortieria radians szintekre jellemző faunával. Erre több méter vastagságban csökkent agyagtartalmu, világos testszinü, néhol sötétvörös és vékonypados, kemény, gumós mészkő települ, mely a többi gerecsei feltárástól eltérően itt jól elválasztható a felső- liásztól. A kikerült fauna alapján ezek a rétegek az alsó-dogger valameny- nyi szintjét.magukba foglalják.
A mintegy 2-3 m vastag középső-felső-dogger tűzkő települése teljesen azonos a Pockő-Tölgyhát közötti szelvényben észleltekkel.
A maim sorozat oxfordi, kimeridgei és alsó-titon emeletheli tagjai vékony kifejlődésben a kőfejtő legfelső részén és a kőfejtő feletti lankás lejtőn találhatók.
2 2 9-797
4. Berzsekhegyi márgafejtő /10. ábra/
Irta: Fülöp József
A gerecsehegységi kréta képződmények legteljesebb feltárása ez, amely a felső-valangini, hauterivi és barrémi emeleteket öleli fel a D-i vonulat
ra jellemző finomabb törmelékes, kisebb vastagságú kifejlődésben.
A kőfejtő alsó és középső szintjén felső-valangini - alsó-hauterivi kori szürke márgarétegek váltakoznak vékony homokkőbetelepülésekkel; egyes réteglapokon féregkuszási nyomok, Chondrites- e k » Fucoidea-k, Zooficus-ok lenyomata figyelhető meg.
10. abro A B E ^ Z S E K M E G Y N A G Y M A R G A F E J T O J E N E K R É T E G S O R A
K O Z E P S O - V A L A N G IN I
A felső bányaszint sötétvörös szinü homokkőrétegei gazdag felső-haute- rivi makrofaunát tartalmaznak /Holcodiscus-ok. Puzosiá-k. Crioceratites-ek/.
9-797 - 23
A sötétvörös szinü homokkőrétegek fölötti zöldesszürke színű homokos márgapadból viszont jellegzetes barrémi emeletbeli Ammoniteszek kerültek
elő /Pulchellia p u lchella, Barremites difficile, Hamulina paxillosa/. A tetőn levő eocén fedőképződményekig ezután változatlanul a barrémi emelet foraminiferás márga- és homokkőrétegei következnek. A hegytetőn levő bevá
gásban a regressziós konglomerátum tüzkőkavicsos, korallos, hydrozoás p a d ja is kifejlődött, az E-i feltárásokénál jóval kisebb vastagságban.
5. Kecskekői kőfejtő / I I . ábra/
Irta: Végh Sándorné
A Kecskekő rétegei a raeti emeletbeli dachsteini mészkő-összlethez tartoznak. A főtömeget adó kőzettípus világosszürke mészkő, amely sok h e
lyen oolitos, triasinás. Az alsóbb rétegek között vékony dolomitos közbetelepülések és fekete mészkőszemcséket tartalmazó, autigén breccsa- rétegek varrnak. A felsőbb rétegek lapjait, több helyütt 1-10 cm vastag zöld agyagcsi- kok választják el, amelyek keletkezését VADÁSZ E. hal- mirolizissel magyarázza. A kőfejtő felső harmadában hú
zódó kb. 1,5 m-es mészkőpad- ból gazdag Megalodusz-fauna került elő /Conchodus infra- liasicus, Paramegalodus eu- palliatus, P. i n c i s u s . P. inclsus var. cornuta/.
6. Köszörükőbán.ya /12» ábra/
Irta: Pülöp József
A gerecsehegységi alsó-kréta záró tagjának, a regressziós jellegű konglomerátumösszletnek legszebb feltárása a lábatlani köszörükőbányában van.
A konglomerátumpadok túlnyomórészt jura tüzkőkavicsból állanak. E m e l lett helyben keletkezett biogén mészkőlencsék korall-, Orbitolina-, Hydro- zoa- és Rudista-faunája jelzi a rétegcsoport keletkezésének idejét és k ö rülményeit. - Egyéb törmelék /mint permi kvarchomokkő és konglomerátum fel
dolgozott anyaga/ ritka. A konglomerátumpadok fekvőjét alkotó homokkőréte
gekből Silesites cf. seranonis és Macroscaphytes yvanii-t határoztak meg.
11 obro. 1 Mevviznyomokr2. Auhigén breccsa—5. Zöld agyag k. Dolomih-5. Dachsf’eini mészkő-(2-5) RaeH emelel
0 <50 m
- 2 4 9-797
o .____________________ 110 m
i3 .n h r q .- l.L ö s z .P le is z )o c é n .- 2 .T ú z k 5 h o n rio k é s ka- v ic s .F a le o c é n - 3 .S z ü rk é sz ö ld h om okkő és h o m o kos a g y a g .- ^ .T ü z k ő k a v ic s o s m é sz k ö b re c c sa .- S .^
O r b ih o lin a s h o m o k k ő .~ 6 .Z ö ld e s $ z ü rk e hom okkő.
7 . T ű z k 5 k o n g l o m e r 6 ) u m . - 8 . Z ö ld e s s iü r k e , ke- r e s z l r e í e g e z e h l h o m o k k ő .- 9 .T ú z k ő k o n g lo m e rő - t u m . k r é f a m é s z k ö g ö r g e h e g e k k e l, p e r m a n y a gú k a v i c c s a l - 1 0 .S z ü r k e a g y a g g i p s z e r e k k e l r f i . D u r v a h o m o k k ő . - ( 3 - t i . F e l s ö - b o r r e m i e m e
le t fe ls ő ré s z e .)
IV. A TATAI MEZOZÓOS RÖG ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE Irta: Szabó Imre
A Tatai-rög /=Kálvária-domb/ a Vérteshegység és a Nyugati-Gerecse k ö zött, a harmad- és negyedidőszaki üledékekkel feltöltött Tatabányai-meden
céből emelkedik ki. Felső-triásza a gerecseivel egyező. Jura és kréta kép
ződményeinek kifejlődése azonban eltér a nyugatgerecseitől és vérteshfegy- ségitől, s inkább a Keleti- és Középső-Gerecsével, valamint a Bakonnyal hozható vonatkozásba. A jura fáciesek közül hiányoznak a partmenti-partkÖ- zeli kifejlődések. Zömmel nyiltvizi képződmények ezek, szublitorális ere
detű közbetelepülésekkel. A krétát az alsó-valangini /=berriázi/ alemelet- be tartozó, sötétlila és világosszürke radiolériás mészkő, továbbá apti emeletbeli, partszegélyi és sekélytengeri képződmények képviselik /3.sz.
melléklet.
9-797 - 25
mészkő.'
13.abra.
1 Pleisztocén édesvízi 2. P annóniái ho
m o k k ő .— 3. Aphi m eszes hom okkő és k rin o id e á s m észkő. — 4. M a im mész
kő és f'uzkő.— 5. Dogger m észkő és hüzkő.— 6. Kö
zé p s ő -I i asz k r in o id e á s mészkő. — 7. Also-li ősz bra- c h io p o d á s - a m m o n ito s z e s mészkő . — 8. R a e H dach- stoini m észk ő
/ T ö r é s vonal
0 ZOO m
26 9-79?
V. ÚTMUTATÓ A TATAI KIRÁNDULÁSHOZ /13. és 14. ábra/
7. Az I. az. kőfejtő
Tatán a triász képződmények közül csak a változatos külsejű nóri-raeti dachsteini mészkő bukkan felszínre, amelynek legjobb feltárását az I.sz.
kőfejtő nyújtja. Legszembetűnőbb kőzetféleségei:
a/ szerves maradvány nélküli, szürkésfehér, tömött mészkő;
h / Megaloduszt bőven tartalmazó, világosszürke mészkő Paramegalodus incisus-^ P-. incisus var. cornuta, Conchodus infraliasicus fajokkal;
c / világosszürke, foraminiferás mészkő. /Triasina ha n t k e n i . Trocholina sp./;
d / szürkefoltoa mészkő;
e/ sárgasávos mészkő;
f/ breccsás szövetű m é s z k ő ;
g/ zöld agyagsáv egyes rétegek között.
lÍLSbrg lSzürke,krinoideás aph’ m é s z k ő - 2 . M a l m - b G r r i á z i m e s z k ő . - 3 . V ö r ö s gumos,pelso-liasz— d o g g e r m é s z k ő . - 4 . Vörös,krinoideis,középsö-liisz m é s z k ő 5. Világos vörös, also-liasz m é s z k ő - 6 . R a e M dachsfeini m é s z k ő .
Az összlet felső részére jellemzők a mészkövet dúsan átszelő, világo
sabb vörös szinü repedés- és hasadékkitöltések. Ezek anyaga jura üledék, helyenként triász mészkőtörmelékkel. Nem egyszer a Megaloduszok ép vagy félbenyesett héjának üregét is vörös mészkő tölti ki. A jelenség a dach
steini mészkőnek a liász üledékképződés megindulása előtti kiemelkedését és karsztosodását igazolja.
A tatai dachsteini mészkő kifejlődése és faunája a gerecse-hegységihez hasonlit, csupán a dolomitközbetelepülések hiányzanak.
Az alsó-liász látszólag megegyező módon, de eltérő üledékanyaggal t e lepül a dachsteini m é s z k ő 'lepusztitott felületére.
A hettangi-szinemuyi Cmeletet világosvörös, ammoniteszes, gyéren bra- chiopodás mészkőrétegek képviselik Proarietites p r o a r i e s , Alpinoceras ;per- spiratum, Charmasseicer^.s mf.'raorea, Coroniceras roti f o r m e , C. conybeari fajokkal. A rétegtani hiány tehát a hettangi emelet alsó részére szorítko
zik. - A hettangi emelet felső része, valamint a szinemuri emelet üledékei között nincs feltűnő kőzettani különbség, de a találc faunaelemek alapján valamennyi szintjük jelenléte feltételezhető.
9-797 27- -
