ARANY JÁNOS ÖSSZES MŰVEI

ARANY JÁNOS

ÖSSZES M Ű VEI

ARANY JÁNOS

ÖSSZES M Ű VEI

SZERKESZTI KOROMPAY H. JÁNOS

XVIII. KÖTET

LEVELEZÉS 4.

UNIVERSITAS KIADÓ

MTA BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT IRODALOMTUDOMÁNYI INTÉZET

BUDAPEST

2014

ARANY JÁNOS

LEVELEZÉSE

(1862–1865)

UNIVERSITAS KIADÓ

MTA BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT IRODALOMTUDOMÁNYI INTÉZET

BUDAPEST

2014

Sajtó alá rendezte ÚJ IMRE ATTILA

Az idegen nyelvű szövegrészeket fordította és magyarázta BARTÓK ISTVÁN (latin), BÓDYNÉ MÁRKUS ROZÁLIA (német),

GLANT TIBOR (angol), KOROMPAY H. JÁNOS (francia), SZÖRÉNYI LÁSZLÓ (olasz)

Lektorálta S. VARGA PÁL A könyv kiadását támogatta

Nemzeti Kulturális Alap

Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok PUB-K 110106 sz.

A kiadvány a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával készült.

© Korompay H. János, Új Imre Attila

© MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont

© Universitas Kiadó

A kötet készült a Magyar Tudományos Akadémia BTK Irodalomtudományi Intézetében

LEVELEK

1862

1385.

ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK

Pest, január 3. 1862 Édes Miskám!

E beállott új esztendőben áldjon titeket a jó isten minden áldásival!

Régóta várok én egy nyugalmas délutánt, hogy válaszolhassak kö- zelebbi leveledre bőven és melegen. Nőm szegény megis [!] irta már vagy két héttel ezelőtt a mi ide zárva megy – de én sohasem voltam 5

„irható” állapotban. Rám bizott dolgaidban eljártam azonnal, kivéve hogy a szerkesztők később kapták a verset.¹ Heckenasthoz elmentem, és ő szives készségét nyilvánitotta a versek kiadására² oly feltétellel, mint az előbbieket.³ Pfeifer⁴ a kis hamis,⁵ elfeledte volt, hogy még a mult januárban lefizettem a 10 ftot, de szerencsére megtaláltam a saldirt 10

contót,⁶ s erre ő is megtalálta a könyvben a befizetést. – A contó imitt megy, hogy többé ne legyen bajod vele. Egy kis honorariumot is külde- nék már, de pénzes levélben nem küldhetem a pecsétest, igy máskorra hagyom, s többel együtt veszed. Mert hát, Miskám, akármit mond Ka- zinczy Gábor⁷ (könnyű neki, mikor ő nagy úr s egy betűt sem ír) a mit 15

én kapok megosztom veletek utolsó falatig. Azért csak irj, és küldjed (most sincs már semmi) ne gondolj te a honorariummal. Egy versed ugyan kiadatlan hever még nálam⁸ – de lesem neki az időt. Tudod, semmi sincs benne a jelenre vonatkozó, de félreérthetnék a mostani sajtó világban – és kivált neked kellemetlen volna⁹ a kellemetlenség. Ezért 20

hagytam eddig, pedig bizony rá voltam szorúlva, s egyszer alig kaptam vissza már^a a betűszedő körme közűl. Valamelyik számban neki rugtatok vele, ha te sem bánod.

a már – m a-ból jav.

Egressinek [!] a 10 ftot megadtam¹⁰ – s így talán két versed van most előre, a kiadatlan és az mely most jelent meg.¹¹ Mihelyt érdemes 25

lesz elküldeni, mindjárt megkapod a salláriumot.¹²

De hagyjuk e piszkos oldalát a szerkesztőségnek. Lapom teng, jó remény fejében; mi is megvagyunk, türhető egészségben s állapotban.

Az akadémiai jutalomról¹³ nem szólok: de tudd, nem arról volt szó: én-e vagy te? hanem régi ember-e (Cz.[uczor])¹⁴ vagy valaki az újabbak 30

közűl. Csúnya ármánykodás folyt. Elébb a szótárral akarták elütni, hogy költő ne kapja, de miután az megsem [!] jelent, mást gondoltak. Én tisz- telem az érdemeket, de ha már az a hat év (1854–60) forog fenn, furcsa, egy rég múlt korból keresni rá érdemeket, nem a kik^b azon időben voltak valamik. – A pénzt elvettem,^c – a jutalom nem kelti önérzetemet.

35

Isten veletek, édes Miskám. Irj, vagy irass gyakran, neked az utób- bi könnyebb, mint nekem az első. Ölel ezerszer

barátod Arany J^d

b a kik – akik elv.

c elvettem – v jav.

d egyb.

1386.

REVICZKY SZEVÉR – ARANY JÁNOSNAK

Debreczen Január 6^án 6̅2.

Igen tisztelt Tekintetes Úr!

Szilágyi Dezső¹ barátom leveléből megértettem, hogy az altalam [!] irt, s általa a Tekintetes Úr kezeihez átadott czikk kiadathatása² elle- nében modositást^a illetőleg lesimitást igénylő egy pár mondat merült föl, – jelesül politikai czelzatok, [!]^b s a jelen terrorismussal³ össze nem férő 5

kifejezések.

Fölkérem a Tekintetes Urat teljes tisztelettel az e tekintetben szük- ségelt kiegyengeteseket [!] megtenni, – mindössze is igen kevés leend modositandó salva rei essentia,⁴ s becses szaklapjában azt közölni, az

a modositást – th.

b czelzatok – a á-ból jav.

érte járó tiszteletdijat előlegesen^c Debreczenbe Reviczky Menyhárt⁵ úr 10

házához^d hol most idözöm leküldeni.

Addig is míg személyesen közeli Pestre menetelem^e alkalmávál [!]

kilesném a szerencsét hogy Tekintetességednél tisztelkedhessem – ajanlom [!] magam becses figyelmébe. Ha a Figyelő megelegednek [!]

magamféle dolgozotársakkal – legközelebb⁶ a honi – s talán többször a 15

külföldi irodalmak tereről [!] közölnék munkalatokat [!]

Teljes^f tisztelettel maradván alazatos [!] szolgaja [!]

Reviczky Szever Szent Anna^g Utcza. Reviczky Menyhért^h hazánál [!].

c előlegesen – besz.

d házához – házánál-ból jav.

e Pestre menetelem – e és l egyb.

f Teljes – l és j egyb.

g Szent Anna – egyb.

h Reviczky Menyhért – egyb.

1387.

SZÁSZ KÁROLY – ARANY JÁNOSNAK

[Kunszentmiklós, 1862. január 8.]

Kedves Barátom!

Tudván, hogy az e hóban tartandó Kisfaludy-gyülésen a kitüzött programm szerint számba kell vennetek a dolgozatokat: elkészültek-e a felolvasásra, – ezennel tudósitlak, hogy én készen vagyok. Ezt tehát bátran bejelentheted,¹ s ha csak élek, személyesen megyek felolvasására.

5

A költemény, hosszabb rövidebb^a sorokban felűl van 300 soron – s félek kissé hosszu. Ohajtanám s kérlek, ne tegyetek engem végűl.² Te vagy Jókay [!] inkább lehettek utól, mert érettetek szívesen vár a közönség, mely bizony értem nem fog 3-4 óra hossztt [!] egy helyben ülni.

Olvasám valahol, hogy tag-választás is lesz a K[isfaludy] Társa- 10

ságnál.³ Lévayról, bizonnyal híszem, nem feledkeztek el. Részemről ohajtanám Dobsát, Szabó Károlyt,^b Bérczyt, Vadnayt, Tóth Endrét^c4

a rövidebb – í [?]

b Szabó Károly – össz.

c

még; nem tudom, hányat s kiket akartok választani, igen megköszön- ném, ha alkalomszerüleg egy pár sorban tudósitanál.

Azt ís akarom kérdeni: ugy tekintetik-e felolvasandó költeményem 15

mínt <felolvasás> székfoglalás? s a Társaság sajátjává válik az „ad graecas Calendas”⁵ megjelenendő Évlapokra,⁶ vagy enyém maradhat-e kiadásra? Nem ohajtom azon dícsöséget, hogy – mint közgyülési tárgyat – minden lap, boldog s boldogtalan, íngyen tölcse [!] be vele egy félszámát.

20

Küldj már valami „megcsinálni”^d valót a lap számára. Kérlek, ha az Ember tragédíája megjelen, küldj bel[ől]e, ha csak olvasás végett ís, mindjárt egy példányt nekem.

Isten veled, ölel, tieiddel együtt

K[un]Sz[ent]M[iklós]. 1862. Jan. 8. híved 25

Szász K^e

UI. Niní! Még nem is gratuláltam a 200 aranynak,⁷ mert oly termé- szetesnek s illőnek találtam hogy te nyered^f, hogy nem is tartám szüksé- gesnek a gratulatiót. Bár a következő 6-k évít is te költhesd el!

d „megcsinálni” – í-ből emend.

e egyb.

f nyered – d-ből ed jav.

1388.

SZÁSZ KÁROLY – ARANY JÁNOSNAK

K. n. [Kunszentmiklós, 1862. január eleje]

Kedves Barátom!

Levélem átadója Marikovszky,¹ itteni tanár, különben is ohajtván tiszteletedre lenni, megkért, utasitsam valami bizománynyal^a hozzád: Én hát teszem is ezt. Kérlek, ha az Ember tragediája megjelent,² küldj egy példányt belőle. Magad fogsz-e irní³ róla (mint gondolom) a lapba?^b 5

vagy másra bízod? Ez esetben, megpróbálkozhatom-e vele? Vagy van-e mostanság egyéb, miről irnom akarnál?

a bizománynyal – y besz.

b lapba? – ba? jav.

A kisfaludy^c T.[ársaság] közgyülésére,⁴ ugy irja Greguss,⁵ igéretembe bizva engem is egyik felolvasónak tettetek. Jól van; de Gr.[eguss] ezt is irja Önt költeményre tettük, másik lesz Jókai, elbeszélő 10

műre.⁶ Remélem ez nem azt teszi hogy az én költeményem ne lehetne elbeszélő mű s valami óda tartoznék lenni, mert én épen egy költői^d beszélykét akarnék felolvasni. Kérlek nyugtass meg: nincs-e ez szándoktok ellen?

Isten veled. Szerető barátod (Feleséged s Julcsát csókolva) 15

Szász K.^e

c A kisfaludy – össz.

d költői – költeme-ből jav.

e egyb.

1389.

ARANY JÁNOS – KAZINCZY GÁBORNAK

Pest, jan 10. 1862.

Tisztelt jó barátom,

Mindenek előtt fogadd szives köszönetemet, hogy alkalmat nyujtál fiadat megismernem.¹ Nekem is van egy fiam, egy oly korú, oly magas, oly tanulságú, mint a tied, ők már elébb ismerték egymást az universitá- 5

son, hol mindketten jogászok.

Azután köszönöm küldeményedet. Molière-ről kérdés sincs, jőni fog a lapban, 2–3 szám múlva.² Kérnélek hát alássan, ha valami beveze- tést kivánsz hozzá, pár hét alatt küldenéd el; ha nem többet, legalább annyit,^a <mikor> egy jegyzést: mikor, mely alkalommal mondatott a 10

beszéd. Szemere tréfája is érdekes irod. történeti maradvány, kissé a légy a mellbimbó körül tán kényes, de úgy hiszem, adható. Legtöbb gondolkodást okoz Desewfffy [!]^b dialogja, a bennelevő családnevekért.

Nem fogja-e az utód compromittálva érezni magát apái és anyáiban?

Mert vannak csiklandós dolgok felszedve az akkori ondit-ből;³ nem 15

hoznék-e velök bajt a lap és szegény szerkesztője fejére?⁴

a annyit – í [?]

b Desewfffy – w besz.

A Kisfaludy-társaság^c ünnepel feb. 6-án. Nem igen fényes lesz az ünnep, de legalább lesz. Szidnak bennünket már is, s én nem tehetek róla. Ugyan, édes barátom, nem kaphatnám meg a Molière-ket, hadd nyomatnám, mert az a baj, hogy nincs kézirat, azért késünk, s azért szid- 20

nak.

Üdvözlöm Szemerét és Miskát, ha még ott járnak. Mint szeretnék köztetek lenni! De hiába. Engem a sors arra kárhoztatott, hogy szerkeszszek, kézirat nélkűl, praenumerans⁵ nélkül, dolgozzam egészség nélkűl, igazgassak társaságot,^d melynek nincs kedve igazodni, meg kéz- 25

iratot, sajtóhibákat meg mindent, csak azt nem, a mit igazítani szeretnék.

Fogadd szives ölelésemet!

tisztelőd s^e barátod Arany J^f

NB Az Ember tragédiája pár nap alatt úgy is expediálva⁶ lesz hoz- 30

zád. Irója különben Madách Imre, képv.[iselő] társad.

c Kisfaludy-társaság – s g-ből jav.

d társaságot – s jav.

e s – besz.

f egyb.

1390.

KEMÉNY ZSIGMOND – ARANY JÁNOSNAK

K. n. [1862. január¹] Édes barátom! Ezen pessimisticus politíkai regényemben² találtam egy más passust, mely Werbőczinek –^a, a’ kin nyugszik a’ történtekért^b és regényemért minden felelősség – nagy csalatkozásat [!] és Turgovicssali [!] viszonyát még érthetőbben állitja az olvasó szeme elébe.

5

Hogy tehát a’ lapod se várjon a’ correcturára, ’s az én szedőim is dolgozzanak, – azon esetben^c ha nem volna ellenedre, elöbb az az A betűvel jegyzett és számozott közlemény jönne ki nálad; azután a’

a – – besz.

b történtekért – ő [?]

c esetben – en jav.

Turgovics és Werbőczi^d desperatus³ helyzetére vonatkozó, melyet te a’

szedőídhez [!] már leküldöttél.

10

Az A a’ 40dik lapon kezdődik.

hived Kemény Délután e’ végett teszem nálad tiszteletemet

d Werbőczi – i y-ból jav.

1391.

SZÁSZ KÁROLY– ARANY JÁNOSNAK

[Kunszentmiklós, 1862. január 11.]

Édes Jánosom!

Midőn tennapelötti [!] levelemet irtam¹ s tudósitottalak, hogy a kisf.[aludy] [!] ülésen felolvasandó költeményemmel készen vagyok, – az volt szándékom, hogy azt előre ne mutassam senkinek. De érettebb 5

megfontolás után még is jobbnak látom, neked felküldeni, s kérni téged, tedd meg reá lehető megjegyzéseidet. Én szokott határtalan bizalmam- mal kérlek, s te szokott őszinteségeddel felelj meg rá. Csak egyet kötök ki; ha netalán az egészet mindenestől elvetendőnek, nevezetesen: alapjá- ban bizarrnak, absurdnak vélnéd: ennek kimondását hagyd a gyülés 10

utánra; mert már egészen mást irni sem idő, sem kedvem – s nem sze- retném hogy ez iránt végkép lehangolva legyek. Ezen kivül, minden kis és nagy hibák iránt, utasitó s általam bizonyosan követendő észrevétele- idet kérem s várom.² Persze,^a lehető legrövidebb idő alatt.

Saját egyéníségemet s tehetségemet ismerve, ugy tetszik: nekem- 15

valóbb tárgy s műforma nem akadhatott volna elém; mert a szinezés, részletezés, miben legerősebb vagyok, itt ugyan tág mezőt nyert. Arra fordítsd, kérlek, föbbként kritikádat, mit kellene még tísztitni, erősitni, világositni a képeken s egyes vonásaikon?

a Persze – e és r egyb.

Kérlek arra is, jelöld meg, nézeted szerint a leggyöngébb – s a 20

legsikerűltebb helyeket^b hogy tudjam, a tárgy által most túlságosan el- foglalt s némileg zavarba jött itélőtehetségemet mihez tartani.

Ezt a számodra tisztázott példányt, jegyzetek s jelekkel bátran ösz- sze-keresztezheted;^c s magadnál tarthatod, vagy úgy küldheted vissza.

Végre arra kérlek, senkinek se mutasd <az eg> se mondd az egész 25

dolgot.

K[un]sz[ent]Miklós 1862. Jan. 11k

szeretö hived^d Szász Ka.^e

b helyeket – t n-ből jav.

c össze-keresztezheted – z t-ből jav.

d szerető hived – össz.

e egyb.

1392.

TÓTH ENDRE – ARANY JÁNOSNAK

Vatta, január 11. 1862.

Kedves barátom! annyi időm se jutott az uj évben, hogy egy pár szóval „boldog uj évet” kivánni, beköszöntöttem volna szives hajlékod- ba – mind e napig. A helyett, hogy én^a köszöntgethettem volna másokat, engemet ölelgettek agyba-főbe magas uj évi látogatóim, az – adóbehajtó lovas katonaság.¹ Uj év napján jöttek s csak harmadnapja hogy megsza- 5

badultam tőlük; hagyván maguk után valóságos vandal nyomokat ólam- és kis házamba. Mig ki nem fizettem őket, itt dőzsöltek. – Ezt a falut a török hasonló adómegtagadás esetében szétlövette. De még sem volt ily nyomoru tétetlenségre kárhoztatva mint most, mert akkor legalább meg volt az a keserü vigasztalásunk hogy: „ha te ütöd az én zsidómat....”² 10

Most nyugodtan kell néznünk, puszta kézzel, hogy’ zsebelnek ki sorra mindnyájunkat! –

Ily helyzetben, hiszem, nem szükség hogy commentálást írjak azon érzelmekhez, melyek közt neked, igen tisztelt barátom, boldog uj évet kivánva, íme [!] sorokat írom.

15

a én – besz.

Egyuttal, ide melléklek az emlegetett Zrínyiből³ egy töredéket; ha helyén lesz, miután most nincs más kéziratom, a „Figyelő”be vedd fel;

de legfőbb, amiért ezt veled közlöm, az, hogy igen igen le volnék köte- lezve, ha üresebb időt nyerve, öszintén megirnád nékem: miszerint, adhatnám-e^b Zrínyit ugy, hogy az előzményeket a várfogságig – mint az 20

idezárt részben – röviden elbeszélném; s a várfogságot némileg a chilloni formában⁴ beszéltetném el? nem lenne-é az bizonyos tekintet- ben, mintegy kettévált darab?

Dalkölteményeim már sajtó alatt vannak.⁵ Nagy bajomra van, hogy T.[óth] Kálmán el van zárva:⁶ nincs ki utanok [!] nézzen. Őt elzárta a 25

katonai hatóság a házától; engemet meg valósaggal [!] kizárt a házamból nehány napra. Őt azért, mert kifizette őket; engemet azért, mert nem fizettem őket. –

Mivel már annyi sok mindenfélét összefirkálok s lopom szerkesz- tői idődet, egyuttal megirom röviden, a mi Gyulai „Adalék népmeseink- 30

hez”⁷ [!] címü cikkecskéjében^c a kiegészitett mese átolvasásakor eszem- be jutott. Ki mondja meg: mi vettük-e át hibásan a mesét, vagy a nép alkotta csakugyan úgy s lehet-e azt^d végre úgy adnunk, hogy az kirívó következetlenségével együtt álljon előttünk? Ezt látom én az „Igazság^e és Hamisság” címü népmesében is, holott, midőn a Hamisság már sze- 35

métől és kezétől – karjától is megfosztá az Igazságot, és a három holló kihallgatása után mégis meglátja a harmatot mielőtt azt szeméhez vitte volna, mégis megérinti a harmatot mielőtt keze kinőtt volna...? Igényte- len észrevétel, de én annyira hiszek benned, hogy e haszontalan kérdés se fog téged boszantani!⁸

40

Add át ismeretlen családodnak üdvözletemet s fogadd tiszteletem jeléül leghőbb szeretetemet s tartsd meg továbbra is becses barátságod- ban

Tóth Endrét^f

b e – besz.

c cikkecskéjében – i z-ből jav.

d azt – besz.

e Igazság – I jav.

f Endre-ből emend.

1393.

ARANY JÁNOS – SZÁSZ KÁROLYNAK

Pest, januar 13. 1862.

Édes barátom!

Ime itt küldöm az Ember tragédiáját. Salamon¹ akart róla irni a Fi- gyelőbe, de már nem ir. Gyulai a Budapesti Szemlébe² fog: így hát jó lesz, ha ráadod egész figyelmedet, és irsz róla minél bővebben, akar hány számban. Salamonnak, úgy sejtem a „Faust” reminiscentiák okoz- 5

tak scrupulust. Én úgy látom, hogy itt a felfogás egészen eredeti – s Gyulai azon csudálkozik, hogy ennyire tudta kerűlni a Faust reminis- centiákat, holott az impulsust^a onnan vette Madách. Ő is elismeri, hogy igen figyelemre méltó tünemény. Hibáját mi ketten ebben látjuk, hogy erősebben gondol, mint képzel. Ezért erősebb a kigondolás, mint a költői 10

kifejezés. Ezeket tájékozásúl, különben bánj vele meggyőződésed sze- rint. Csak azt se felejtsd, hogy ily példák most, ha valaha, szükségesek, midőn költészetünkből kiveszni készűl a gondolat. Most kritikák dolgá- ban igen szegényűl állok, kérlek küldj, mihelyt lehet.

Felolvasandó költeményedre³ nincs semmi lényeges észrevételem.

15

A mi egy két szó volna, azt megmondhatom később. Kivánságodat⁴ a sorozatra nézve teljesítjük, ha lehet. Egyébaránt^b most már kevesebb próza lesz, mint gondoltuk. Úgy volt, hogy én is értekezést irok, de oly tárgyba fogtam,⁵ mely röviden semmit sem ér, szélesen nem oda való.

Erről győződtem meg egyhavi sikertelen küszdés után: most már nin- 20

csen más, a mít [!] elővegyek; így Toldiból fogok olvasni⁶ egy szakaszt;

annyival inkább, mert Eötvös⁷ és a többiek is azt mondják, jobb ha köl- teményt olvasok ily közönség elött. Ha Jókai humoristicus<t> verset csinálna,⁸ tán ezt hagynók utól, a tied^c legelől, az enyém – középre.

Prózában csak az elnök megnyitó beszéde s a Toldyé, Vörösmarty fö- 25

lött⁹ maradna. Ez nem baj, mert a Kisfaludy^d-gyűlés nem akadémia, hanem költői ünnep. Miért ne verselhetnénk ott hárman. Nagyobb baj, hogy nekem semmi új nincs. De képtelen vagyok. S lehet, hogy a kö-

a impulsust – u jav.

b egyébaránt – a i-ből jav. [?]

c tied – í [?]

d Kisfaludy – y i-ből jav.

zönség kiváncsi Toldira. A II. éneket olvasom, hol a lyányért vínak;

vagy tán még a IIIdikat is. Egy óránál nem tart tovább.

30

Juliska és anyja végzik a rájuk bizottakat – de én most nem elegyí- tem magam abba.

Igen! Lesz e valami a „Század legendájából”?¹⁰ – S nem volna-e kedved regényt fordítani. Könnyű munka, neked csupa játék, és hozna be valamit. Nem kapok forditót. Salamon beléhalt^e B.[ede] Ádámba;¹¹ 35

most azt hittem, Valvêdre-t¹² [!] nyomatni lehet már, készen is van leg- nagyobb része: hát akkor látom, hogy Toldy – István „nem érti az erede- tit” s „nem tudja kifejezni magyarúl”. Nagy boszúság, nagy késedelem.

Veszett állapot ez. –

Fogadjátok legszivesb köszöntésünket – nini! – köszönetünket is a 40

„dicső” sonkákért! Csakhogy én pár nap óta lázzal vesződöm, nem igen ehetem belőle. – Asszonyaim is kornyadoznak valami hűlés miatt.^f Isten áldjon meg

barátod Arany J^g 45

NB Mit küldözöl te pénzt commisiókra,¹³ mikor ott a Figyelő^h cassa, örökös adósod és hiteleződ?

U.i. Heckenasstól [!] nálam van „Szavaló könyved”¹⁴ de bizony is- ten nem érek rá olvasni. Az akademia drámái csőstül a nyakamon;¹⁵ a lap kézirat hiánybanⁱ szenved, mint mindig, a regény forditást kell javí- 50

tanom (nem tudom, mitévő^j legyek vele, minden harmadik sor hibás) – az ünnepélyre gyüléseznünk, készülnünk, a terem felszereléséről gon- doskodnom &c. &cet. – mindez most egyszere, [!] vagy egymás után.

A mint ráérek, tüstént végiglapozom. –

e belé halt – beléhalt [?]

f miatt – a á-ból jav.

g egyb.

h Figyelő – í [?]

i kézirat hiányban – kézirathiányban [?]

j mitévő – ö [?]

1394.

LÉVAY JÓZSEF – ARANY JÁNOSNAK

Miskolcz Januar’ 13. 1862.

Édes kedves barátom!

Annyi halogatás, készülgetés s önváddal^a teljes nyugtalanság után küldhetek végre valamit¹ lapod számára. Bizony mondom, hogy száma nélkűl neki gyürköztem^b s borzoltam hajamat, szakálamat [!] és baju- szomat egészen az erőködésig – de minden eszme és gondolat ugy 5

odább suhant előlem mint Tantalus² ajka elől a hab. – Ezt az egyet végre mégis hurokra kerítettem. – Hoszu [!] litániára^c3 nyult. Ha valami feltű- nő bakot veszesz benne észre, kérlek hegyezd neki tolladat egész baráti bátorsággal.^d – Miután a „szelid muzsák” teremtő kegyét ily igen meg- fogyatkozva, vagy inkább makacs szeszélyöket enyire [!] nyakamra^e 10

nőve látom – nem merek uj ígéretet koczkáztatni. Annyit mondhatok, hogy a te sorsodra és lapodra gondolok leggyakrabban s ha^f még hálóm- ba valami akad, téged fog az érni leghamarabb. – Bozzai hagyományai⁴ iránt tett szíves ajánlatodat⁵ igen köszönöm. – Egy idöben irtam e tárgy- ban Szegfinek⁶ is; bevette a sorozatba.⁷

15

Az ég áldjon minden jóval. Kedves családodnak jelentsd legszíve- sebb üdvözletemet.

szerető barátod L[évay] Józsi

K.[azinczy] Gábornak irhatnál, hogy adjon lapodba⁸ valami Ka- 20

zinczy vagy Szemereféle miscellaneákat.⁹ Tudom, hogy nála sok ilyes van s nem rég készült is neked valami effélét küldeni.¹⁰ –

Ha e sorok kezedhez jutottak, azonnal tudósits,¹¹ így vagy ugy, hogy ne legyek bizonytalanságban a’ [!] la Szemere Miklós.^g12 –

a önváddal – ö jav.

b gyürköztem – em jav.

c litániára – i a-ból jav.

d barátibátorsággal – i s-ből jav.; egyb.

e nyakamra – ny re-ből jav.

f ha – besz.

g Szemere Miklós – egyb.

1395.

KAZINCZY GÁBOR – ARANY JÁNOSNAK

Bánfalva, jan. 14d. [1862.]

E pillanatban veszem, tisztelt kedves barátom, levelkédet, s mivel épen alkalom indúl, mely egy Toldyhoz utasított csomómat postára viszi: pár sort csatolok Hozzád.

Ami a küldeményemet illeti: fontolóra veszem amit Dess.[ewffy]

nagy érdekű memoir-töredékéről mondasz, s meglátom, miként evezhe- 5

tünk el szerkesztői scylláid¹ között. Szemere költeménye iránt, azon egy helye miatt, talán nagyonis ovatos vagy.² Én sem igen ízlelem a mezte- len müvészetet: de ne is szabjunk nadrágot az angyaloknak.³ Aztán kü- lön tekintet alá jő mind az, ami mint reliquia tétetik közé, rapiálva⁴ „ura’

funusárol”⁵. Mihelyt egy jó, az az felhasználható, napom lesz, megírom 10

e közlemények elébe bevezetésemet, mert több ilyesmit fogok – tetszé- sed szerénti föl- vagy nemhasználás végett – küldeni.

A mi Aragot illeti: legczélszerűbbnek tartanám, ha egy szerkesztői jegyzékben Te mondanád el, hogy a Társaság fogja adni Molièremet,^a6 kötetűl Tartuffeot (mit, részben, ismersz, s tudod, mit ér). Ez elébe te- 15

vém Arago Ferencznek azon beszédét, mit ő 1844 januarz [!] 15d. a Molière szobrának inauguratioja⁷ alkalmával mondott. A szobor „nem- zeti aláírás” útján eszközöltetett, s Arago az aláírási-bizottmány alelnöke volt. – Nem fog ártani, ha kiemeled Arago beszédének classicai voltát.

Részemről alig tudok példát, hogy iróról ily röviden, ily mélyen s ily 20

szépen szolt volna valaki.⁸

Reménylem, nem sokára lesz alkalmam jelét adni annak, hogy em- lékszem reád,⁹ s hogy szívemből szeretlek. – Ha valami fordítni valód akad: küldd el, szívesen eljárok benne. Azt dictálni lehet, s én csak ülni nem tudok. S megjegyzem, hogy mihelyt bármi nemű fizetést éríntesz:

25

vége köztünk a barátságnak.

Ölellek szíves igaz szeretettel.

K Gábor

Nem használhatnád-e, akár mint szerkesztő, akár mint igazgató, a Goethe Wertherét?¹⁰

30

a – – jav.

1396.

LÉVAY JÓZSEF – ARANY JÁNOSNAK

[Miskolc, 1862. január 15.]

Kedves barátom!

A tegnap küldött vers mellett elfeledém^a megírni, hogy én itt De- cemberben előfizettem, Pilta Jánosné¹ részéről, lapod 1861 Nov. 1^sőjétől 1862 April végeig járó folyamára 5 fttal s mind a mellett, hogy a posta expeditor² ostoba feljegyzése miatt,^b már magam tisztán feleltem a 5

Peströl érkezett NachfrageBriefen,³ mindez^c ideig csak uj évtől kapja az illető hölgy a lapot s a novemberi és decemberi számok nem érkeznek. –

Kérlek, légy szives a dolognak utána nézni és sürgetve rendbehozni. Vigyázzunk, hogy egy prenumeransodat⁴ se veszítsük el, hacsak lehet. Szivéből üdvözöl

10

Miskolcz Januar^d 15. 1862.

szerető barátod L József^e

a elfeledém – led dem-ből jav.

b miatt – att jav.

c mindez – n jav.

d Januar – Ja jav.

e L József – egyb.

1397.

TOMPA MIHÁLY – ARANY JÁNOSNAK

[Hanva, 1862. január 15.]

Kedves barátom!

Használom az elsö reggeli órát, midön szemem még^a tűrhető álla- potban van, s aránylag jól, a nap többi részéhez képest. Az új évi kö- szöntést szivesen visszaadom, ám bár meglásd: hogy egyikből se lesz semmi sem.

5

a még – m jav.

Igen köszönöm fáradozásaidat mindemütt, [!] különösen Heck.[enast]-nál;¹ csalódtam, még nincs egy kötetre menő^b versem egé- szen; nyárig lesz, s őszre a füzet kereskedésbe mehet; add át neki tiszte- letemet, gondolom a késés, nem változtat a dolog lényegén.^c

Pfeifer hamis ember! megvexálom,² sohase fogok neki két három 10

felszólitás nélkűl fizetni.

János, a dijazással különösen vagy! sohase láttam illy csökönössé- get barátok közt; én azt hiszem, ez boszú, [!] mert^d igaz: hogy eleitöl fogva nem kellett volna tőled pénzt venni el. Most nekem sokat kell írni, hogy a kötet ki-legyen, és így adhatok neked is elég verset, azonban 15

várj, míg én pestre [!] megyek akkor számolunk.

Azt a verset, melly kellemetlenséget okozhatna:³ okvetlen hajítsd a tűzbe, bajos volna most nekem mindenképen a hurczoltatás, aztán tu- dom: millyen az; próbáltam.

Az akademiai nagy dij neked^e adatásán igen nagyon örülünk itt 20

mindnyáján; [!] az ármánykodást fel se vedd! az a coulissok megett⁴ történik, a publicum nem látja. Aztán én! mit gondolsz?! emlékezzél a Kazinczy-dij historíájára.⁵

Most magunkról valamit. Én megvagyok, szemem állapotja megál- lott; se ki, se be; nincs jobban, nincs roszabbúl. Küzdünk az élettel s e 25

kedves hivatallal járó gyönyörüségekkel; veszekszünk minden behozott véka gabona felett sat sat sat. Feleségem mint a hold, egy hónapig telik (jól van), egyig ismét fogy (beteges); ez így megy egyhangulag máról hónapra, évröl évre. Szemere^f itt volt;⁶ együtt létünket elrontotta a Br.[assai] czikkje,⁷ Miklós a világ legjellemesebb embere, de ingerlé- 30

keny, a millyen jó magam is vagyok.

Ma jan 15. van, még nem kaptam egy szám Figyelőt se.⁸ Hát gyermekeid hogy vannak? Nem irtál rólok, de igaz: az asszony is kapott levelet az asszonytól!

b menő – ö [?]

c lényegén – g jav.

d mert – er egyb.

e neked – besz.

f Szemere – er egyb.

A papír elfogyott, a tehetség is. Isten áldjon és szeressen ben- 35

ne[te]ket!

a régi Miska Hanva jan 15. 1862

1398.

SZÁSZ KÁROLY – ARANY JÁNOSNAK

[Kunszentmiklós, 1862. január 17.]

Kedves Barátom!

Már épen a hátamban borzongott az a hideg, mely pár óra múlva kilelt s szerencsésen ágyba is nyomott, mikor leveledet az Ember tragé- diájával vettem. Irni fogok róla¹ s mikor febr. 4kén Pestre megyek: ma- gammal viszem, elöbb alig lehet belőle valami. Ha azért szükséges, 5

addig irhatsz egy kis értesitőt róla. Abban, hogy erősb a kígondolásban, mint a képzelésben, én is tökéletesen egyet értek. Hogy az alapeszme nem Fausttól van véve (az impulsust honnan vette: azt én nem vizsgá- lom) bizonyos; sőt remélem kimutathatni hogy Fausténál nagyszerűbb; – de már a részletekben félek nem egy nevezetes reminíscentíát fogok 10

találni; most hasonlitgatom össze a kettőt. A conceptióban is találok egy hibát,² mely az egészen átvonúl, de még ezzel nem vagyok egészen tisztában, nem különösen azzal: hogy lehetett volna jobban? stb stb.

A századok legendáját igen is, készitem.³ De kérlek felelj nekem haladéktalanúl ezen kérdésekre meg: 1., Mennyi legyen? Elég lesz-e 15

belőle 6–7 ív,⁴ mint a Greguss népdalai. Vagy adjak 10–12 ívet. Inkább szeretném a kevesebbel megelégedni, de ha kívánod, lehet több is, mert anyag van benne elég. 2., Mikorra kell készen lennie? A 6–7 ivvel ké- szen lehetek Martius közepére. Elég hamar van-e? 3., Mi a fizetség érette?

20

Mi a regény forditást illetí, angolt s legfölebb kétfüzetre terjedőt elvállalok, ugy hogy majd Bélával^a5 segittetek magamnak, természetesen az ő kézíratát én nézem át s átalában az egészért én leszek felelős, hogy

a Bélával – v jav.

Toldy Istvánféle^b bajokkal ne kelljen boszúskodnod. Hát az emilyen próza forditásért^c mít fizet a k.[isfaludy]Társ.[aság]^d –?

25

Leveled borzasztó laconicussága, felolvasandó költemény[em]re nézve t.i.⁶ – megijesztett.^e Azt szagolom ki belőle, hogy csak azon óvás- tételemért hallgatsz, melyet írtam: hogy az egésztől nem kívánnám ma- gamat elkedvetlenittetni... Bélának, ha kéri, add át olvasás végett a kéz- iratot.

30

Heckenast, kértemre küldte hozzád a Szavalási kézikönyvet.⁷ Bo- csáss meg érte. Most írok Heckenastnak, hogy mivel időd níncs reá, kérje vissza tőled.

Isten veled, tieiddel^f együtt mind ölelünk.

K[un]sz[ent]Miklós 1862. Jan. 17k 35

Szerető híved Szász K.^g

A minap, mikor a kisf.[aludy] Társaság újválasztandó tagjairól ír- tam, feledtem emlitni az örökifju Szemere Miklóst.⁸

b Toldy Istvánféle – össz.

c forditásért – é jav.

d k.[isfaludy]Társ. – össz.

e megijesztett – t jav.

f tieiddel – i besz.

g egyb.

1399.

ARANY JÁNOS – LÉVAY JÓZSEFNEK [Elveszett]

[1862. január 15. és 29. között]

[Arany arról tájékoztatja Lévayt, hogy a SzF II. évfolyamának novemberi számait már nem tudja elküldeni egy miskolci előfizetőnek – a decemberiek pótlását (vélhetően) megtette.]

1400.

ARANY JÁNOS – MADÁCH IMRÉNEK

Pest, jan. 24. 1862.

Tisztelt kedves Barátom!

Visszaéltem türelmeddel, oly soká hallgatván tragédiád sorsa felől.

De egy részt nem láttam szükségesnek a nyomtatás folyamát kevéssé lényeges ígazítások miatt akadályozni, más részt nagyon el voltam fog- lalva, aprólékos dolgaimmal, arra nézve, hogy parancsoló szükség nél- 5

kül levelezzek.

Most a könyv megjelent, belőle 20 példányt utasítottam hozzád, s gondolom azóta meg is kaptad őket. Nem tudom, mit itélsz változtatásimról a szövegben¹ – egyébaránt szabadságodban áll egy hihetően nem sokára szükséges 2-k kiadásban mindent visszaállítani 10

eredeti alakjába.²

Daczára, hogy legnagyobb gonddal én magam háromszor javítot- tam minden ívet, még is óhatlan vala, hogy egy pár sajtóhiba be ne csússzon. Nem a helyesírást értem, hol öntudatosan úgy jártam el, hogy a szerint használjak hosszú vagy rövid hangzót (i, í, u, ú stb) egyes vagy 15

kettős consonánst (mely, melly) <ily> a mint a jambus igényli vala, hanem egy-két valóságos hiba maradt benne, s egy betű kiesett, másik összecsúszott már a javitás után, mikor nem lehetett aztán segítni rajta. – Egy papir szalagon kijelöltem, hogy megigazíthassa az olvasó. – Azon- ban így is merek hizelegni magamat, [!] hogy nem tettem műved díszte- 20

lenné, bár a Társaság helyzete nem engedett valami fényes kiállítást. – A mű kapós lesz, úgy látszik, s a kritika, ha nem föltétlen magasztalással, de mégis szépen fog róla nyilatkozni. Gyulai a Budapesti Szemlében ir róla³ tanulmányt; a Figyelőben – én nem akartam az első szót – először Szász Károlylyal olvastatom.⁴ – Addig is „üdvözöllek a Kisfaludy- 25

társaság kebelében!”⁵

Hátra volna arról szólnom, a mit már küldenem is kellene, a tiszt.[elet]dijról. Ez, mint előre készítélek rá, nem lesz nagy, de körülményinket s a társaság helyzetét tekintve, tisztességes. Az ivenkénti nehány forint helyett, kerek számmal 50 arany lesz nálam 30

rendelkezésedre. Mégugyan beváltva níncs – mert van ugyan a tavalyi befizetésekből nehány száz forint, de mivel betettem kamatozni a tak.[arék] pénztárba, s most az új befizetések már folynak, ezekből aka-

rom illetményedet megküldeni, a mi pár hét alatt megtörténhetik. Vagy nem szándékozol mostanában Pestre, hogy akkorra készen tartsam?

35

Becses válaszodat elvárva, és téged forrón üdvözölve, vagyok tisztelőd és barátod

Arany János^a

a egyb.

1401.

NAGY RÓZA – ARANY JÁNOSNAK

[Hódmezővásárhely, 1862. január 25.]

Tisztelt Igazgató úr!

Mint a Kisfaludy társaság pártolója a’ jelen és jövő évi illetményt, 8 forintot, ’s a’ társaság alaptőkéjének növelésére 5 ftot küldök.¹

Hold Mező Vásárhely Jan 25^én 862.

tisztelője 5

Nagy Róza.²

1402.

GYULAI PÁL – ARANY JÁNOSNAK [Elveszett]

[1862. január 28.]

[Gyulai népmesék küldését ígérte,¹ amelyet másnap írott leveléhez csatol- va meg is tett. A levél egyéb tartalma ismeretlen.]

1403.

GYULAI PÁL – ARANY JÁNOSNAK

Kolozsvár jan. 29. ͞8͞62.

Kedves barátom!

Tegnapi levelemben¹ tett igéretemnek elsö pontját teljesitem, miböl következtethetni, hogy a többi pontok sem lesznek feledve.

E népmesét² ugy hiszem nem fogják unni a nagy gyermekek is, e^a mellett elfoglalja vagy egy birálat vagy egy novelladarab helyet, mi 5

szintén érdem. Ha talán sokalnád az én népmese költészetemet a „Farkas és Szunyogok”-at jó lesz elhalaszta[ni]^b3 majus vagy juniusig. Add ezt helyette, mi a tiszteletdíjt ílleti 10 p.forint ezért is elég lesz, annyival inkább mert csak a párbeszédek vannak rímelve s a vége az erősb rythmus kedveért, minthogy itt a hangulat inkább megkivánja.

10

Gyergyainak⁴ tegnap emlitettem volt, hogy nem volna-e kedve megbírálni Mátray Szavalattanát,⁵ például ha te felszólítnád. Bizony neki van, mondá nekem s ha te kívánod, szívesen megteszi. Azért^c kér- lek barátom szolítsd fel őt^d6 akár külön levélben, akár az én levelemben s küldj egy Szavalattant vagy hatalmazz fel, hogy vegyek egyet neki az 15

itteni könyvárustól. Ő a magyar szavalatot rég tanulja, s ugy hiszem nézetei keveset fognak különbözni a tiedtöl. minden [!] esetre egy oly dolog kerül szönyegre miről még keveset beszéltek. Azért tégy ugy a mint mondtam, s ne hagyj Gyergyai előtt szégyenbe.

Itt küldöm Geothe [!] altalanos jellemzéset Emmerson [!]

20

amarekiai [!] írotol.⁷ Egy ismerősem forditá le,⁸ ki nagy Shakespeare és Geothe-imadó. Lehet föczikknek, s talán külirodalmi rovatban is hasz- nálni. Egy s más különösség mellett sok jó és eredeti van bennök. Ha ez tetszenék neked és kiadnád, Shakespearet is felküldi ismerösöm.⁹

a e – s-ből jav.

b elhalaszta- – elv.-hoz esik, de az új sorban nem folytatódik

c Azért – A és z egymásra írva

dőt – ö [?] Gyulai leveleiben a magánhangzók hanyag ékeztetése lehetetlenné teszi a betűhív átírást. Azt az elvet érvényesítem, miszerint a balról jobbra húzott ékezetvonalak rövid magánhangzókat jelölnek.

Az ég áldjon! Köszöntöm nődet, az enyém kissé beteg, de nem 25

nagy baj.

barátod Gyulai

1404.

LÉVAY JÓZSEF – ARANY JÁNOSNAK

Miskolcz Januar 29. 8͞62 Kedves barátom!

Itt küldök^a a Kisf.[aludy] társaság részére 8 p ftot mint 1862^iki pártolótagdijat a magam és Pilta Jánosné részéről. – Az általam gyüjtött többi részvényes, azt hiszem, maga fog sietni a beküldéssel. –

Gondolom, kezedhez jutott, a minap küldött Álom czimű versem.¹ 5

Legközelebb egypár skót balladát veszesz tőlem² s egy értekezést³ a skót balladákról Aytoun⁴ után. –

Igen sajnálom, hogy a Novemberi számokkal nem szolgálhatunk azon előfizetődnek; – mert annak utóljára is én vagyok az oka, mint a kire volt bizva annak idején az előfizetés. –

10

Nagyon vékony egéségem [!] van.

Isten veled! Üdvözlöm a tiéidet!^b

szerető barátod Lévay József^c

a küldök – k m-ből jav.

b tiéidet – i d-ből jav.

c egyb.

1405.

ARANY JÁNOS – ERDÉLYI JÁNOSNAK

[Pest, 1862. január 31.]

Tisztelt Uram!

Becses czikke megjelenvén,¹ szinte zavarba jövök a dijazás iránt.

Az én budgetem egy figyelői ivtől nem több, mint 30 ft. oly csekélység, mit ha aránylag azon czikkre alkalmazok, a dolgozat becse és annak terjedelem szerinti dija közt, majdnem nevetséges ellentét mutatkozik.

5

Mindazáltal nincs mit tennem, mint szíves köszönete mellett kérnem Önt, hogy annak 2/3 ívben számított díját 20 ftot tőlem elfogadni, s ha lapom ügyekezetét inkább, mint dijazási tehetségét méltányolja, dolgo- zataival továbbra is támogatni kegyeskedjék.²

Teljes tisztelettel maradván 10

Pest, jan. 31. 1862.

lekötelezettje Arany János

1406.

TORKOS LÁSZLÓ – ARANY JÁNOSNAK [Elveszett]

[1862. január]

[Torkos László Az ifjú küzdelmei című művét küldte a Kisfaludy Társa- ságnak, bírálat végett.¹]

1407.

SZALAY LÁSZLÓ – ARANY JÁNOSNAK

Pest, febr. 7.én 1862.

Tekintetes Úr!

Midőn ezzel szerencsém van hivatalosan értesíteni, hogy a Magyar Tudományos Akademia m.[últ] h.[ó] 27.én tartatott ülésében, a Nyelv-

tudományi Bizottság ujból szabályoztatása alkalmával,¹ Kegyedet ezen Bizottság tagjai közé sorozta, teljes tisztelettel vagyok

5

alázatos szolgája Szalay titoknok.

1408.

ARANY JÁNOS – MADÁCH IMRÉNEK

Pest, februar 13. 1862 Édes barátom,

Már régecskén irtam hozzád,¹ a mire választ remélék, de az mosta- náig elmaradt. Nem kaptad volna-e levelemet, vagy – a mire gondolni sem merek – valami sértett volna eljárásomban műved^a körűl? Én ama sebtiben irott levélben igyekeztem számot adni a dolog technikai oldalá- 5

ról, különösen a mi a legjobb akaratom s erölködésem daczára is becsú- szott^b egykét sajtóhibát illeti, meg a változtatásokról, melyekre korlát- lanúl felhatalmaztál, de melyekben még is én leginkább a veled már közlöttekre szorítkoztam. Azt is említém, hogy ha ezek ellenedre van- nak, egy második kiadásban – mely istennek hála, ide s tova sűrgető 10

szükség lesz² – vísszaállíthatod az eredeti szöveget (kéziratod nálam még használható állapotban megvan). A mit nem akarok hinni, az, hogy a tiszteletdij csekély voltán³ ütköztél volna meg, miután én előre megirtam, hogy a Kisfaludy-társaság sokat nem igérhet, s körülbelül érintettem azt is, micsoda határok közt mozoghat dijazása. Hogy ez, 15

ivenkinti honoralás [!] helyett, egy ennek circiter⁴ megfelelő összegben és aranyban fejeztetett ki, az én indítványomra történt, ki ha a dij értékét nem növelhettem, akartam legalább az odanyújtás módja által kedveseb- bé tenni. A Kisfaludy-társaság oly társaság, melynek, mint a titoknoki jelentésből olvashatod, egész évi bevétele alapitványai után nem tesz 20

400 frtot, s így ebből folyó (benső), költségeit sem bírja fedezni; csupán azon 4 ft͞os befizetésekből honorálhat tehát, melyeket pártolóitól kap.

Ezek összege még most is alig haladja az ezeret, s ebből kell 60 ivet

a műved – d jav.

kiállítani, postán szétkűldözni stb. Tisztelet dijra tehát csak annyit for- díthat, mennyi ebből aránylag esik – s az műved irányában végtelen 25

kevés, tudom, s tudtam előre ís: de egy moralis testűlet kedvező fogadá- sában bizonynyal több volt rád nézve, mint ha könyvárus még egyszer annyít fízetett volna. Ezt felőled szentűl hiszem, annyival inkább mert az én föllépésem némileg hasonló volt a tiedhez, s bár én Toldiért 15 – mondd: tizenőt [!] aranyra versenyeztem, s 20-at kaptam, sokért nem 30

válnék meg e début⁵ em<.>lékétől. Nem folytatom hát e materialis excusatiót,⁶ melyre hihetőleg épen semmi szükség nem vala, hanem kérem becses válaszodat, átadjam e valakinek, vagy postán küldjem a küldendőt, miután most már oly helyzetben vagyok hogy minden órán beválthatom.

35

Tragédiád ismertetése a Figyelőben is megkezdődött.⁷ Nem va- gyok vele (a birálattal) megelégedve sokhelyt, különösen a felfogást hiányosnak tartom, de hadd beszélje ki magát: majd hozzá szóljunk többen is. Egy ily mű megérdemli, hogy több felől tanulmányozzák, s az iróra nézve még elhibázott birálat is lehet hasznos; mert péld.[ául] abból 40

láthatja, mennyire képes^c alábbrendelt szellem felfogni azt, a mit ő gon- dolt, és szoktatja magát a többségnek felfoghatóbb kifejezésre. Magam irtam volna a műről, de egy az, hogy a közgyűlés előkészületei és lapom gondjai (meg czudar beteg kedélyem) nem hagytak ily nagyobb lélekzetű vizsgálatba bocsátkoznom, más az hogy (te ezt még nehezen 45

próbáltad, de úgy van) ha az ember valamely művet újra meg újra gépi- leg olvasott, igazgatott, sajtóhibáin és bibulára⁸ nyomottkefe-levonatain hétszámra rágódott, legyen a világ első költeménye vagy saját édes szü- lötte, ugy el fog telni vele, hogy pár hónapig rá sem szeret nézni. Innen van az, hogy Szász Károlyra bíztam az első bemutatást, miután Gyulai a 50

B[uda]pesti Szemlébe igérkezett volt, Salamon pedig (s csak ezek az én kritikusaim) három lapnál van robotban. De most ez utóbbi is igérte, hogy fog irni róla:⁹ s egy félévig majd csak kitartjuk vele a Figyelőt.

Isten áldjon meg, édes barátom, s arra kérlek, légy irántam egész bizalommal. Mindennek gondolhatsz, csak „sok fából faragó” embernek 55

nem. Lehet, hogy tapasztalsz még ezután ís „mogorva hallgatónak” – vagy „confusus”¹⁰ levélirónak, de irántad^d kevesebb tisztelettel és szere-

c képes – e é-ből jav.

d irántad – i í-ből emend.

tettel viseltetőnek – soha! Élj boldogúl, és bocsáss meg, ha nem tudva és nem akarva valamiben sértettelek.

igaz barátod 60

Arany János^e

e egyb.

1409.

TORKOS LÁSZLÓ – ARANY JÁNOSNAK

[Ádánd, 1862. február 16.]

Tekintetes Úr!

Ha elsö levelem Tekintetes Urnak kezeihez jutott,¹ ugy jelen sora- imat méltán tolakodásnak tekintheti; de épen minthogy – most rövid idő óta több levelem veszvén el – nem tudhatom, nem volt-e emlitett leve- lemnek ís [!] hasonló sorsa, azért bátorkodom Tekintetes Urhoz „Az ifju 5

küzdelmei” czímü munkám érdekében, nehány sort intézni, mert elgon- dolhatja Tekintetes Ur, mílly igen igen kínos a bizontalanság olly dolog- ban, mellyről az ember tudja, hogy rosz sikere által sok időre ismét megszünnek reményei ’s kilátásai.

Tehát ismét kérem Tekintetes Urat, legyen szíves munkám elolva- 10

sására egy rövid órát szentelni – ha azt tán még nem tette meg –; vagy adja át egyenesen a Kisfaludi társaságnak véleményadás végett; – tán nem lesz a tisztelt társaság az által megsértve ha egy ismeretlen egyén, – munkája érdekében a tisztelt társaság bölcs itéletéhez folyamodik.^a Fö czélja azonban jelen soraimnak az, hogy Tekintetes Urat megkérjem, 15

legyen szíves munkámnak jelen és jövendö sorsáról engem a „Szépiro- dalmi Figyelő”ben, a „Nyilt levelezés” alatt csak néhány szóval tudósí- tani,² hogy kínzó^b bizontalanságomat valahára vagy öröm, vagy kiáb- rándulás váltsa fel.

A Tekintetes Ur alázatos szolgája

20

Torkos László Ádánd 1862 Febr 16.

a Kisfaludi társaságnak […] itéletéhez folyamodik – piros ceruzával aláhúzva

b kínzó – z jav.

1410.

KOVÁCS PÁL – ARANY JÁNOSNAK

Győr, F[e]br[uár]. 18. 1862.

Tekintetes igazgató Ur!

Ide mellékelve van szerencsém önnek 13. n.[émet] forintot¹ külde- ni, melyekből 5 for.[int] m.[éltóságos] gr. Batthyányi^a Géza² ur 100 ft alapitványi tőkéjének 1. évi kamatja;³ külön-külön 4. forinttal pedig 1., Preng Mihál,⁴ 2., D^r Kovács Pál, a’ Kisfaludy társaság pártfogó tagjai⁵ 5

közé kivánnak följegyeztetni. – a’ [!] Könyv-illetéket^b méltóztassék ön hozzám, posta utján utasítani Győrbe; én itt majd átadom azt az illetőnek is. –

Tisztelettel maradván a’ tek. igazgató Urnak 10

kész szolgája D. Kovács Pál

a Batthyányi – y i-ből jav.

b Könyv-illetéket – e é-ből jav.

1411.

MADÁCH IMRE – ARANY JÁNOSNAK

A. Sztregován 1862 Feb 20^án Kedves Tisztelt barátom!

Hogy igen igen kedves 2 leveledre csak most válaszolok, annak valóban materialis oka van, de korántsem ollyan, millyet Te ugyan emlitesz,¹ de engedd hinnem, hogy nem hiszesz felőlem. – Majdnem két hétig hon nem voltam, egy hétig meg katona-executió² ült nyakamon, 5

tegnap előtt hagyott csak el. Tegnap még pihentem, nem akarván olly^a kedélylyel, mellyre talán még iménti környezetem légköréből valami ragadt vólt, leg kedvesebb foglalatosságaim egyikéhez térni, t.i. hogy veled legalább levélben társalogjak. Igy írok csak ma. – A tragédia

a olly – tint.

kiálitása a’ lehető leg kedvesebb izlésemre is, s átalános vélemény 10

szerént. Változtatásaidért csak ujabb hálával tartozom, a nyomtatási hibák meg bámulatos gyérek. Egyedűl a 39^ik lapon a’ második sorban

„arra ítélt állata, melly^b minden rendnek malmán húzni fog” nem cohereal³ talán egészen, itt nem tudom eredetileg már én hibáztam-e el a’ constructiot s te észre nem vetted, vagy máskép jött bele a’ kis zavar, 15

– ez azonban olly semmiség, hogy épen felhozása álltal [!] az egész ritka hibátlanságát emelem ki. – Egyet fogok csak örökké restelleni s pirúlni^c magam elött, hogy ollyan szellemet mint tiéd, magasztos hivatásától én vontam el hetekre mehanicus^d munkára, hibák igazítására e. a. t.⁴ A te oda engedő barátságod ’s készséged pedig e’ szégyenemet még inkáb [!]

20

növeli, pedig még ha levéllel kereslek is meg, akkor is kétszer szoktam meggondolni, valjon vegyem-e idődet,^e s úgy is elfoglalt lelkedet illy haszontalansággal igénybe, máskép el hiheted, hogy többször alkalmat- lankodnám soraimmal. – Ami a’ tisztelet dijt illeti, arra azt mondom, ha a Kisfaludy-társaság nem adott volna semmit, az többet érne nekem 25

elismerése mellett, mint a’ könyváros nagy díjazásai, de nem rendkívűli s valóban érdemem feletti díjazásban részesített-e^f már csak azzal is, hogy keblébe fel venni érdemesnek itélt? – Azon kivül maga a’ nekem szánt öszveg is olly illedelmes, hogy egy vadon-újan az irodalomba toppant ember mint én, alig ha a’ könyvárustól azt meg kapja; – mert 30

müvem jó nevét ismét csak a társaságnak köszönhetem. – Leg elejétől azonban az vólt feltett szándékom, hogy első spoliaimat⁵ a múzsák óltárára [!] szentelem s így e’ tisztelet dijból egy dupla alapitványt akar- nék csinálni a Kisfaludy-társaságnál, gondolom hogy az egyszerű alapít- vány 60 frt, úgy 120 frtot kivánnék alapitani. A többit 200 frtig 35

kiegészitve, az Akademia tőkéjéhez szántam. Itt falun nem tudjuk úgy a cursusokat,⁶ mik mai időben mindég változnak, azért kérlek légy kegyes e dolgot helyettem el intézni s nekem meg írni <hi> mi hiányoznék még hozzá, körűlbelől nem sok lesz. A tisztelet díj felvételéről pedig mi nyugtatot küldjek ’s küldjek-é átalán^g fogva. – Most ismét egy új kérést!

40

b melly – tint.

c pirulni – tint. és i jav.

d mehanicus – h tint.

e idődet – et jav.

f részesített-e – -e besz.

g átalán – t tint.

– Te voltál az ki nevemet az irodalomba hoztad, ítéleted temethette volna azt el örökre. – Azon sok után meg tennéd-e azt is még értem, hogy Te mutatnál be a társaságba?⁷ – Van-e továbbá rendes idejök a társaság üléseinek, mellyekben székemet el foglalhatom? – Már készítek e’ czélra egy esteticai [!] munkát, de minden esetre közölni szeretném 45

veled, ’s kérlek mond majd meg el mondhatom-e, – mert valami sület- lent nem akarnék mondani, miután ugy is többet vár tőlem minden, mint valóban bennem van, sok, érdemem feletti birálata miatt müvemnek. – Én kedves barátom publicista voltam⁸ mielőtt az irodalomban fel lép- tem, pártküzdelmekben, megyei caballákban⁹ vettem részt, azért ne hidd 50

hogy talán olly érzékeny vagyok a’ kritikában,^h mint egy szűz lány, ki mindjárt el pirúl. Az én bőröm e tekintetben vastag, ’s beszélhetne ne- kem sokat valaki míg sértve érzeném magamat. Szinte furcsán esik müvem irányában az a selyem kritika mindenfelől, csak úgy ohajtom a’

daróczot, – nevetném nem fájna, ’s egy olly ember becsülése mint Te, 55

egyensúlyozna előttem ezer mást. De ismét bele jöttem a’ fecsegésbe.

Engedj meg, s tartsd tovább is barátságodba Ki megnem szűnök lenni igaz tisztelőd is

őszinte barátod Madách Imre 60

h kritikában – k c-ből jav.

1412.

LÉVAY JÓZSEF – ARANY JÁNOSNAK [Elveszett]

[1862. február 13. és 27. között¹] [Lévay Szász Károlynak Az ember tragédiájáról írt bírálata első közlemé- nyének elküldését kérte. Ekkor küldhetett továbbá néhány skót balladát és egy értekezést róluk Aytountól.]

1413.

GYULAI PÁL – ARANY JÁNOSNAK

[1862. január 29. és március 7. között]¹ Kedves barátom!

Itt küldöm Shakespearet,² mely alkalmasint jobb, mint Geöthe. [!]

Dij nem kell érte, semmi esetre nem fogsz ugy járni, mint Pet[ő]fivel jártál.³ Én is küldök egy biralatot,⁴ kitesz két számot. Ne vedd rosz neven, hogy ily hosszura nyult; Petöfi megérdemli, azon se botránkozzál 5

meg, hogy egy kissé pezderkedem⁵ benne, jobb ha most kifúvom ma- gam, majd ha principalisom⁶ léssz megcsendesedem és szófogadó le- szek. Alig várom, hogy kormány palczád [!] alá jussak, <...> ugyan nem a szófogadásért, de mégis alig várom.

Az 50 forintot köszönöm, valóban jót tettél velem, bizonyos 10

számitásomban csalódva,^a oda jutottam, hogy két hetig [!] zavarba estem volna segitséged nélkül.

Főczikket^b és novellat fogok küldeni a napokban.⁷ Bizzál bennem, ha lassan is, csak beváltom igéretemet. Gyermekemet nem rég választot- tuk el, képzelheted a sirást ejjel [!] nappal, s a sok alkalmatlanságot.

15

Még egyet. ,A gonosz mostoha anya’ czimü népmesemben [!] egy reminiscentia van a te <versed> Egri leanyod [!] egy sorára.⁸ „Pohár csendült, zene zendült.” Nem a legnagyobb bün ugyan, de ohajtom, hogy javitsd ki vagy tedd helyébe legalább ezt Pohár csengett zene zen- gett. Két helyt jő elö, mind a két helyt ki kell javitni.⁹

20

Az ég aldjon édes János! Hát a szállas [!] dolga hogy áll?

Lehet-e szerencsénk veled lakhatni.¹⁰ Nöm csókol <mindy> mindnyajatokat. [!]

barátod Gyulai 25

a csalódva – v jav.

b Főczikket – F tint.

1414.

SZEMERE MIKLÓS – ARANY JÁNOSNAK

H. é. n. [1862. március 5.¹] 5^dikén estve.

Kedves Jancsim! Szemere Ödön² ötsém, (testvérbátyám fia) viszi hozzád e’ bohóságot.³ Késöbb majd nemesb tárgyuak is követendik.

Mondám ötsémnek hogy ha kérdeni találod tőlle mint vagyok,?^a fesse le^b jelen geníalis alakomat, bekötött hassal, térdekkel. Roppant német- hasam⁴ van, s ugyancsak gonosz természetű és makacs s már két hét óta.

5

Szinte elgyalázott, – s nagy szomjam daczára, nőm szigorú rendeletéből csak fött kukoricza vizet szabad innom.

Hát az a’ Brassai mi az ördögöt késik olly soká?⁵ – Ha többi mon- dandója is olly logikátlan lessz, mint^c az eddigiek,⁶ hatalmasan meg lessz czáfolva az egész. Erdélyi, Miska, Lévaÿ alíg várják már hogy 10

megpaskoljam, Kazinczÿ G.[ábor] ellenben, kinél egy hetet mulattam (Miska is ott vólt 3 napig, s Levaÿ 4-ig)⁷ – nem csak miden [!] szavára esküszik, de a’ – leg illedelmesebbnek^d is állitja modorát.⁸

Engemet vén koromra két egymással ellenlábas ellenség kezd^e gyötörni: egy hóig hallatlan szorúlás, más hóban hallatlan hasmenés.

15

Beteges természetem semmit sem akar tudni a Bersenyi „arany közép- szeréröl”.⁹

Ödön ötsém előfizetöd is; szereti lapodat nagyon, s a’ Kritíkának [!] nagy barátja; másként pesti jogász, s a’ jövő tavasszal utazni készül, – bár lenne belöle valamilly szakban – ha nem iro is, legalább kimüvelt 20

tudományos ember. Igen jó tanúlo [!] vólt Patakon, – de az vólt a’ többi sucrescentia¹⁰ is (Szemere sucrescentia) – azonban mihelyt kikerűlnek és önállásuak lesznek – ló, kutya, – leg fellyebb [!] gazdalkodás! [!] –

„gaudet equis canibus que”,¹¹ mint a’ te rest poetaczimborád – Miklós, az ő rosz példát adó barátyok [!]^f

25

a ? – besz.

b le – besz.

c mint – t d-ből jav.

d leg illedelmesebbnek – legilledelmesebbnek [?]

e kezd – ke gyo-ból jav.

f barátyok – á és t jav.