A munkások béreinek aránytalanságai és azok okai a népgazdaság egyes ágaiban

SÁNDOR KÁROLY:

A MUNKÁSOK BÉREINEK ARÁNYTALANSÁGAI És AZOK OKAI

A NÉPGAZDASÁG EGYES ÁGAIBAN

A kapitalista termelési viszonyok felszámolása és a szocializmus építése megkövetelte a megszüntetett kapitalista termelési viszonyoknak meg-—

felelő bérezési rendszerek felszámolását is és az új viszonyoknak megfelelő

bérezés kialakítását. '

Ez a feladat — a szocialista bérezés gyakorlati megvalósítása —-— mind gazdaságilag, mind politikailag igen nagy jelentőségű.

Különösen az első ötéves terv időszaka alatt történt számtalan bérügyi intézkedés azzal a céllal, hogy a szocialista bérezés egyre szélesebb körű al—

kalmazásával biztosítani tudjuk a terv sikeres végrehajtását.

A tervidőszak jelentős eredményei közé tartozik, hogy ezen idő alatt sikerült a legtöbb területen a bérezést szocialista alapokra helyezni, illetőleg egyes területeken a következetes megvalósítás további kedvező előfeltételeit megteremteni.

Rendkívüli jelentőségű volt, — hogy csak a legfontosabbakat említsük —-——

az ,,egyenlő munkáért -— egyenlő bért" elvének gyakorlati megvalósítása, a munka szerinti elosztás elvét érvényesítő darabbérezési rendszer bevezetése, az ipar előtt álló feladatok megvalósításában igen kedvező segítséget nyújtó kereseti sorrend kialakítása stb. Meg kell azonban emliteni, hogy az utóbbi években néhány igen kedvezőtlen jelenség megnehezítette —— és nehezíti

ma is — a szocialista bérezés megvalósítását.

A bérügyi rendelkezéseket sok esetben nem tartják be, előfordul, hogy a rendelkezéseket nem a rendelet szellemében, hanem önkényesen értelmezve hajtják végre, liberálisan kezelik azokat, esetleg Végre sem hajtják. Ilyen körülmények között a bérfegyelem jelentős mértékben meglazul —— és mint történt a legutóbbi időben is —-— béraránytalanságok keletkeznek.

Ezek a lazaságok, és a következtükben kialakuló aránytalanságok gátol—

ják a továbbfejlődést. Azok a rendelkezések, melyek ezeken a jelenségeken akartak segíteni, nem minden esetben voltak kellően átgondoltak és ahelyett, hogy a kívánt eredményt érték volna el, egyes esetekben a helyzetet még kedvezőtlenebbé tették.

Ahhoz, hogy a bérezés terén a továbbfejlődést biztositani tudjuk. elen—'

gedhetetlenül szükséges a bérügyi rendelkezések fogyatékosságait kiküszö—

bölni, a bérfegyelmet helyreállítani, illetve megszilárdítani.

2 Statisztikai Szemle.

sos

terv utolsó másfél évében csaknem valamennyi népgazdasági ágban elszan?

porodtak a kedvezőtlen bérügyi jelenségek. Elsősorban kell említeni a nar—

mák jelentős mértékű fellazulását. Kétségtelen, hogy a normák időről időre—

elavulnak a technológiai eljárások fejlődése, az újítások, ésszerűsítések szé—

leskörű elterjedése következtében, de a jelen esetben —— mint bebizonyosm dott —- a normák fellazulásának túlnyomórészt nem ez volt az oka, hanem a , széles területen jelentkező munka és bérfegyelmi lazaságok.

A szocialista bérezési rendszerek —- különösen a darabbérezés —— törvéw nyes lehetőséget biztosítanak a munkásoknak igen magas keresetek eléré- sére. Mint sztahanovistáink, élmunkásaink, kiváló dolgozóink — akik közül.

sok ezren kormánykitüntetésben is részesültek -— példája igazolja, a szak——

mai tudás növelésével, az újítások segítségével, a korszerű technológia al—

kalmazásával stb. a teljesítmények jelentős mértékben növelhetők s ezzel

együtt a keresetek is. _

A keresetek növelése — a szocialista bérezés elveiből következően —— x csak a teljesítmények növelése révén fogadható el, azonban a normák fel-r

lazulása következtében megnövekedett azoknak a száma, akik a teljesítmé—

nyek növelése nélkül, kizárólag a fellazitott vagy elavult normák segitsé—

gével érnek el indokolatlanul magas kereseteket.

Természetes következménye volt a normák fellazulásának, hogy a bér—- arányok az utóbbi időben egyes területeken spontán módon alakultak ki és nem a bérügyi rendeletek célkitűzése szerint.

E cikk keretében még vázlatosan sincsen mód az egész népgazdaság bér- ügyi helyzetével foglalkozni, ezért csak az ipar, építőipar és mezőgazdaság területén meglévő (főleg munka és bérfegyelmi lazaságokból eredő) arány—

talanságokat fogjuk említeni, melyeknek felszámolása feltétlenül szükséges a második ötéves terv sikere érdekében s melyek gyakran keltenek jogos elégedetlenséget.

ÁLTALÁNOS MUNKÁSBÉRHELYZET AZ IPAR, ÉPíTÖIPAR ÉS MEZÖGAZDASÁG TERULETÉN

1954. év folyamán a munkások keresetét a bérügyi intézkedések egy sora rendezte és általában jelentős mértékben emelte.

Meg kell említeni — mint legáltalánosabban ható intézkedést —— az ala—

csony (alsó kategóriájú) keresetek felemelését. Figyelembe véve azonban, hogy a keresetek emelése az elmúlt évben az alacsony kategóriákban volt a—

legjelentősebb, a bérek differenciáltságára ez kedvezőtlenül hatott annál is inkább, mivel már a korábbi időkben sem volt kielégítő különbség az alsó és felső kategóriák között. Az alacsony kategóriák jelentős emelése követ—

keztében a különbség tovább csökkent.

Az általános bérügyi helyzet alakulásával kapcsolatban meg kell álla——

pítani azt is, hogy az elmúlt évben jelentkező bér és munkafegyelmi lazasá- gok következtében a keresetek a tényleges teljesítményeket meghaladó—

mértékben emelkedtek és így a keresetek emelésére hozott bérügyi intézkew dések tervezett hatásfokát is meghaladták.

A munkások átlagos havi keresetének emelkedése 1954—ben az 1953;

évihez képest a minisztériumi iparban ll,5%—os, az építőiparban 10,O%—osP a mezőgazdaságban 18,30/0—os volt.

Ez utóbbinak hangsúlyozása annál is inkább szükséges, mert az 5 éves _ '

A MUNKÁSOK BÉREINEK ARÁNYTALANSÁGAI ! 507

Az ötéves terv utolsó évében a vizsgált népgazdasági ágak munkásátlag—

kereseteinek egymáshoz való aránya megváltozott.

A munkások átlagkereseteinek alakulása egyes népgazdasági ágakban

Munkások átlagos havi keresete az ipari munkások keresetének

százalékában Népgazdasági ág

1953 _,1954 évben

Ipar (minisztériumi ipar) ... . 100,0 100,0 Kivitelező építőipar (minisztériumi

és helyi)... ... ... 893 88:0 Mezőgazdaság ... 70,7 75,0

Eredménynek tekinthető, hogy a mezőgazdasági bérek nagyfokú elma—

radása csökkent; míg 1953—ban a mezőgazdaság szocialista szektorában a havi átlagos munkáskeresetek mintegy 30%—kal voltak alacsonyabbak, mint az iparban, addig 1954—ben, —— mindkét népgazdasági ág átlagos munkás—

keresetének jelentős emelkedése mellett, —— ez a különbség 250/0—ra csök—

kent.

A mezőgazdaság még így is lényegesen alacsonyabb havi kereseteinek megítélésénél azonban figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdasági átlagos keresetek csak fenntartással hasonlíthatók az ipari átlagos keresetekhez,

mivel a mezőgazdasági munkások a munkabérén kívül természetbeni jutta—

tásban is részesülnek, továbbá a két népgazdasági ágban jelentősen eltérő a végzett munkák jellege, valamint a ledolgozott (ledolgozható) munkaidő, mennyisége. A mezőgazdaságban a munkák időszakossága és a dolog-

időben is gyakran bekövetkező időjárási viszontagságok miatt, jelentős a munkaidőkiesés. Több megvizsgált mezőgazdasági munkaterületen, —— pél—

dául a gépállomásokon a traktorosok —— lényegesen rövidebb munkaidő alatt érik el az alacsonyabb átlagos kereseteket, mint az ipari munkások a maga—

sabbat, de ha azonos munkaidőt veszünk figyelembe, az ipari munkások ke'- resetét nem csak megközelítik, hanem sokhelyütt meg is haladják.

Az építőiparban a munkások átlagos keresetének emelkedése megköze—

lítette az ipari munkások keresetének emelkedését.

Míg az egyes népgazdasági ágak között —— a bérügyi intézkedések ered—

ményeképpen —— általánosságban a bérarányok az átlagos munkáskeresetek tekintetében kedvezően alakultak, a népgazdasági ágakon belüli aránytalan—' ságok megmaradtak.

Ezeket az aránytalanságokat —— melyekkel az egyes fejezetekben rész—

letesebben foglalkozunk — a következőkben foglalhatjuk össze:

]. Az egyes népgazdasági ágakon belüli aránytalanságok.

a) Az átlagos munkáskeresetekkel szemben a szakmunkáshiánnyal küzdő te—

rületeken laza normákkal és prémiumfeltételekkel indokolatlanul magas kereseteket biztosítanak a munkásoknak. (Különböző gyárakban —- külön—

böző szakmákban.)

b) Több területen a kvalifikálatlan munkások keresete jelentősen meghaladja a kvalifikált munkások keresetét.

2*

c) A szaktudást is igénylő nehéa fizikai munkák bér-színvonala (különösen a

mezőgazdaság területén) sok esetben kedvezőtlenebb a szaktudást nem igénylő könnyű fizikai munkák bérszínvonalánál.

d) Jelentős azoknak a munkásoknak a száma, akiknek keresete a normalaza—

ságok következtében messze meghaladja a munkások átlagos keresetét anélkül, hogy teljesítményük arányos lenne a magas keresettel.

2. A népgazdasági ágak között lévő béraránytalanságok.

Az egyes szakmák jellegével azonoa népgazdasági ágban alacsonyabbak a szakmunkások keresetei, mint a többi népgazdasági ágban. (Pl. egyes építö- ipari szakmákban a szakmunkások az építőiparban kevesebbet keresnek, mint az iparban dolgozó azonos szakmájú építőipari szakmunkások.)

Mindezek az aránytalanságok fokozták a munkaerővándorlást, jelentős mértékben tovább lazították a normákat s ezzel a termelékenység emelkedés sének ütemét csökkentették.

MINISZTÉRIUM! [PAR

A minisztériumi iparban 1949. óta a munkások átlagkeresete a nehéz—

iparban nagyobb mértékben emelkedett, mint a könnyű— és élelmiszeripar- ban. Ez a nagyobb mértékű emelkedés egyrészt a bérügyi intézkedések ered—

ménye, másrészt annak a következménye, hogy a vasiparban gyorsabban fejlődött a technika s emiatt a normák túlteljesítésére is kedvezőbb lehető—.

ség volt ezen a területen.

, A munkások átlagos havi keresetének alakulása

A munkások átlagos havi keresete az 1949. évi átlagos havi keresetek százalékában

Megnevezés

1949 1950 1951 1952 1953 1954

, évben

Minisztériumi ipar összesen . 100,0 1145 122,4 155,7 162,9 181.7 Nehézipar ... . ... 100,0 ll4,4 l22,0 1562 1633 183,2 Könnyűipar ... . . . . 100,0 115,0 122,0 153,6 1563 174,2 Élelmiszeripar ... 100,() 112,3 ll7,6 14 l,4 1 48,8 1%,9 ' ;

A bérek emelkedése 1953 és 1954 között azonban a minisztériumi ipar- ban -— eltekintve az alacsony keresetek emelését elrendelő bérügyi intézke—

déstől ——- általában nem a termelékenység emelkedésének, hanem a bér—- fegyelem lazulásának volt a következménye. A lazulás következtében to- vább éleződtek a kereseti aránytalanságok az egyes iparágak között, a bér—

feszültség pedig fokozódott a szak— és segédmunkások között.

Már hosszabb idő óta kedvezőtlenül hat, hogy az azonos szakmában dolgozó (elsősorban vasipari) munkások kereseti lehetőségei egyrészt az egyes tárcákon belül vállalatonként, másrészt az egyes tárcák közötti vi—

szonylatban is lényegesen eltérőek. Ezek a kereseti különbségek az általá—

nos béremelkedésekkel nem szűntek meg.

A MÚNKÁSOK BÉREINEK ARÁNYTALANSÁGAI , 509

A vasiparban a vállalatonkénti kereset-különbségekre jellemző a né- hány következő adat:

Az átlagos keresetek néhány vasipari vállalatnál szakmánként Átlagos kereset 1954. június hónapban

Szakma MÁVAG Láng Április 4 Vegyipari Fémáru- és Gábor Áron

Mozdony és . Gép- és Badi— Szerszám- Vasöntóde és megnevezése Gépgyárban Gépgyárban Gépgyáxban átorgyárban gépgyárban Gépgyárban

a Kohó- és Gépipari Minisztérium vállalatai átlagának százalékában

Esztergályos ... 93,7 —--— 172,3 108,4 1 16,6 ——

Gyalus . . . ... 105,6 86,5 —— —- 127,6 l33,6

Hegesztő ... — 114,2 —— 87,2 148,9 —

Géplakatos ... 102,5 109,0 -—- 102,3 1 33,3 ——

Kovács ... 105,7 85,5 108,5 90,3 153,8 113,5

Marós . . . . 90,l 102,7 101,1 93,2 116,0 112,9

A tárcák között is —— bár kisebb méretű — igen kedvezőtlen kereseti aránytalanságok vannak a vasipari szakmákban. Egyes esetekben a Könnyű—- ipari vagy Élelmiszeripari Minisztérium vállalatainál a vasipari szakmun—

kások átlagos keresete meghaladja a Kohó— és Gépipari Minisztérium válla- latainál dolgozó azonos szakmájú munkások keresetét.

Az 1954. június havi átlagkeresetek a Kohó— és Gépipari Minisztérium szakmai átlagához viszonyítva

A szakma 1954. júniusbavi átlagkeresete a Kohó- és Gépipari Minisztérium szakmai átlagának százalékában

A szakma

megnevezése Konó- és Szén— _ égfgg'ggif; Könnyű- Élelmiszer- Épitésügyi KÖZIÉBÖÉU'

Gépipari bányászati ügyi ipari ipari Postaügyi Minisztérium vállalatainál

Vas— és fémeszter-

gályOS. . . . 100,0 94,4 100,7 lOO,1 98,9 101,6 95,7

Hegesztő . . . . 100,0 105,9 97,4 100,5 963 97,3 98,2

Épület- és műlaka-

tos . . . . 100,0 98,8 96,5 110,1 96,8 102,6 _

Gépjárműlakabos . lO0,0 —- 126,4 90,0 143,4 106,1 ll2,8

Jellemző továbbá a kereseti aránytalanságokra, hogy 1954 júniusában a bútorasztalosok a Könnyűipari Minisztérium vállalatainál átlagosan 10,8 százalékkal kerestek kevesebbet, mint a Kohó— és Gépipari Minisztérium vállalatainál és 210/o—kal kevesebbet, mint a Vegyipari Minisztérium terü-

letén. .

Az 1954. év során hozott bérügyi intézkedések nem segítették elő a munkaerő—ellátottságot a könnyűipar számos munkaerőhiánnyal küzdő ipar—

ágában sem. Ezekben a munkaerővel leginkább ellátatlan iparágakban az átlagos munkáskeresetek emelkedése nem érte el a könnyűipari átlagos munkáskeresetek emelkedését, sőt a kereseti arány a megelőző évhez képest

romlott.

mm,, __

A ínunkások átlagos havi keresete a könnyűipari átlagos keresetekhez viszonyítva

Munkások átlagos havi keresete a. könnyűipari átlagos munkáskeresetek százalékában Megnevezés

1953 1954

évben

Könnyűipar ösezesen ... 100,0 100,0 Len-kender iparág ... 94,5 93,4 Gyapjú iparág ... 99,6 98,0 Köt-szövő iparág ... 94,6 93,5 Textilkonfekció ... 97,1 95,9

Ezekben az iparágakban továbbra is munkaerőhiány van.

A következőkben néhány — a bér- és munkafegyelem lazaságaira jel- . lemző —— példát ismertetünk, melyek hozzájárultak a béraranytalanságok

kialakulásához és jellemzőek a normák nagymértékű lazaságaira is.

Mint már az előzőekben említettük, a bérlazaságokat egyes Vállalatok—

nál szándékosan idézik elő laza, ,,becsült" normák alkalmazásával.

A Mérleggyárban például az elmúlt év során két vasrúd elfűrészelésére 16 órát utalványoztak s ezt a munkát ténylegesen 57 perc alatt végezték el.

A közel 17000/0—03 normateljesítés következtében a munkások ezen a mun—

kán ismételten 4—5000 forintos havi keresetet értek el.

A Klement Gottwald Villamossági Gyárban egyes műveletek normáit panaszkönyvi bejegyzés alapján változtatták meg, mintegy 70—75 százalék—

kal emelve a normaidőt. A fellazított normák következtében egyes munká—

sok keresete 2500—3000 forintig emelkedett a múlt év júniusában.

A Vegyipari Gép— és Radiátorgyárban az öntödei anyagszállítás norma- idejét már eleve az időmérés alapján számított idő kétszeresében állapították meg. A vállalatnál még növelve a hibát, akkor sem változtattak a laza nor—

mán, mikor a norma alapjául szolgáló szállítási távolság csökkent, részben pedig a rakodás is már futószalagon történt. Ilyen normák mellett a szállí—

tók és rakodók havi keresete 2600—3300 forint között mozgott.

A kedvezőtlen kereseti különbségek kialakulását nagymértékben elő-—

segíti, hogy egyes vállalatoknál a jelentett munkamennyiségeket sem ellen—

őrzik és lehetőség adódik olyan keresetek elérésére, melyek mögött nincs termelés.

A Szigetvári Konzervgyárban az akkordos brigád naponta jelentett tel—

jesítményeit nem ellenőrizték, s mint az utólagos vizsgálat kiderítette, a brigád kihasználva az ellenőrzés hiányát, valótlan teljesítményeket jelen—- tett. így a Vállalaton belül bérfeszültség támadt, melynek mértékére jel—

lemző, hogy a brigád tagjai 1954. I. negyedévében átlagosan mintegy 2009/0—

kal többet kerestek, mint a vállalat többi munkásai.

A bér— és munkafegyelem lazaságai következtében egyes esetekben béraránytalanság keletkezett a szakképzett és szakképzetlen munkások kö—

zött. Bár általánosságban a szakmunkások keresete magasabb, mint a se—

gédmunkásoké, több területen előfordul, hogy egyes segédmunkások, vagy segédmunkás—csoportok többet keresnek mint az általuk kiszolgált szak—

munkások. Ez természetesen nem hat ösztönzőleg a szakképzettség emelé—

A MUNKÁSOK BÉREINEK ARÁNYTALANSÁGAI 511

sére, sőt arra ösztönöz, hogy a munkások képzettségüknél kevesebb tudást igénylő munkát vállaljanak, mivel azon könnyebben érnek el magasabb — sokszor igen magas —— keresetet.

A Kőbányai Porcelángyárban a segédmunkások keresete 1954 márciu—

sában a bérlazaságok folytán ugyancsak magasabb volt, mint sok területen a szakmunkásoké.

A laza prémiumfeltételek alkalmazása hasonló aránytalanságokat okoz egyes vállalatoknál.

A Ruggyantaárugyárban és a Nagytétényi Gumigyárban 1954 júniu—

sában a fűtők prémiuma csaknem nagyobb összegű volt, mint a törzsbérűk, (összkeresetük 1400—1700 forint között volt, ami mintegy 20—280/0—kal ma.--

gasabb a fűtők átlagos kereseténél az illető tárca területén.

Gyakori eset, hogy a darabbéres munkásoknak esetleg időbérben Végzett munkáját nem az időbéres tarifa szerint fizetik, hanem a megelőzően darab-—

bérben teljesitett órák átlagos órabérével számolják el, hogy keresetük ne csökkenjen. Ezekben az esetekben is jelentős bértöbbleteket fizetnek ki.

A Kőbányai Porcelángyárban, az előbbi módon a korongozó üzemben a modell—készítőknek márciusban a ténylegesen járó bér 244,1%—át, a nagy—

feszültségű üzemben az anyagelőkészítőknek 209,00/0-át fizették ki.

Az emlitett néhány példa is igazolja a bérfegyelem lazaságait és annak következtében előálló aránytalanságokat.

A normák felülvizsgálatának és rendezésének szükségessége a példák alapján is indokolt. Az egészséges bérarányok kialakulását e hiányosságok felszámolása nagymértékben segítheti elő.

ÉPÉTÖIPAR

Az építőiparban az 1954. évi munkáskeresetek emelkedése ellenére a munkaerő—helyzet nem javult, sőt bizonyos mértékben rosszabbodott. Az építőiparban 1954. IV. negyedévben a szükséges munkáslétszámnak csak 95,2%—a dolgozott.

Az építőipari munkások kereseti-kategóriák szerinti megoszlásában be—

következett Változások arra utalnak, hogy elsősorban az alacsonykeresetű munkások helyezkedtek el más népgazdasági ágban (főleg a mezőgazdaság- ban), vagy a kedvezőbb kereseti lehetőséget biztosító magánkisiparban.

A nagyfokú munkaerő—elvándorlás kétségtelenül azoknak a kereseti aránytalanságoknak a következménye, melyek egyrészt az állami építőipari és magánkisipari, másrészt az egyes népgazdasági ágak építőipari keresetei között fennállanak. Ezek a kereseti aránytalanságok, melyek a tervszerű munkaerőgazdálkodás szempontjából rendkívül kedvezőtlenek, a követke—

zőkkel jellemezhetők.

Pest megyében végzett adatgvűjtés szerint az állami építőipari vállala—

toknál és a magánkisiparosoknál dolgozó munkások keresete néhány szak—

mában a következő eltérést mutatja: az állami építőiparban 1954. IX—X. hő—

napban a kőművesek 23,80/a—kal, az asztalosok 58,90,/g—kal, a segédmunkások 42AO/o—kal kerestek kevesebbet, mint a magánkisiparban. Ez az aránytalan—

512 Swann—Kang?

ság egyes esetekben még kedvezőtlenebb, s ennek mintegy természetes kő,-_

vetkezménye, hogy az építőipari munkások egy része elhagyta az állami, építőipart és a magánkisiparban helyezkedett el.

A szövetkezeti építőiparban, —— bár nem olyan mértékben, mint az előb-—

biekben, —-— ugyancsak kedvezőbbek a kereseti lehetőségek, mint az állami építőiparban, sőt a minisztériumi iparban foglalkoztatott építőipari munká- sok keresete is meghaladja az építőiparban dolgozó munkások keresetét 1954. évben a minisztériumi iparban dolgozó építőipari munkások átlagos, havi keresete 37,2%—ka1 volt több, mint az építőiparban (minisztériumi és

helyi kivitelező). Az összehasonlításnál figyelembe kell venni, hogy az ipar—

ban dolgozó építőipari munkások nagyobb része a szakmunkás.

Az azonos szakmában, de más népgazdasági ágban dolgozó munkások kereseti különbségére jellemző, hogy a kőművesek 1954. évben a miniszté—

riumi iparban havonta átlagosan 2,4%—kal, a Kohó— és Gépipari Miniszté—

rium területén ll,9%—kal, a Szenbányászati Minisztérium területén pedig 14,2%—ka1 kerestek többet, mint a kivitelező építőiparban.

Az építőiparban megfigyelt néhány fontosabb szakmában, melyekben az átlagkeresetek a legmagasabbak, a munkásoknak a normákat jelentősebb mértékben kell túlteljesíteniök, mint az iparban, hogy megközelítsék az ipar—

ban dolgozó hasonló szakmájú munkások keresetét, de a darabbérendszer——

ben dolgozó építőipari segédmunkások átlagos keresete is, a normák 303.

százalékos túlteljesítése mellett, csak 1,7%—kal volt magasabb az elmúlt év júniusában, mint a sokkal kevésbé ösztönző időbérben dolgozó könnyűipari segédmunkásoké.

Az építőipari keresetek átlagát kialakító egyéni keresetek szóródásat vizsgálva megállapítható, hogy az építőiparban kisebb azoknak a munkások- nak az aránya, akiknek havi keresete jelentősen meghaladja az átlagot, mint az iparban. Ez a tény azonban korántsem jelenti azt, hogy az építőiparban a munka— és bérfegyelem kedvezőbb lenne, mint az ipar területén. Az átlag——

tól eltérő magas keresetek vizsgálata során kiderült, hogy az építőiparban is, jelentős azoknak a munkásoknak a száma, akik el nem Végzett munka után vesznek fel bért, a minőség rovására teljesítik túl a normákat stb., egyszóval jogtalan bérelőnyhöz jutnak az alacsonyabb kereseteket elérő építőipari munkások tömegeivel szemben.

Mielőtt néhány példát ismertetnénk, szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a bércsalások elburjánzásához nagymértékben hozzájárult az építőipar——

ban a legutóbbi időkig alkalmazott egyéni teljesítménybérezés adminisztrá- ciójának rengeteg útvesztője. Ez a —— jelenleg felszámolás alatt lévő —— bé——

rezési rendszer ugyanis, rendkívüli bonyolultságánál fogva, olyan nagytö—

megű adminisztrációs munkát követelt meg, hogy annak kielégítő ellátása megoldhatatlan volt, de gyakran magának a Végzett munka mennyiségének ellenőrzésére sem adott módot.

Az elszámolási rendszer az építkezések műszaki vezetőitől olyan tömegű adminisztrációs munkát követelt, melynek részbeni ellátása is csak a műszaki irányítás rovására történhetett meg. A munkások számára utalványozott 25—30 munkamenetet az építés— vagy munkavezetők a munka elvégzésének, illetve befejezésének időpontjában nem is tudták felmérni. így azután ——

nem mindig hanyagságból, hanem sokszor a szükségtől kényszerítve —- a

A MUNKÁSOK BÉREINEK ARÁNYTALANSÁGAI 513

tervfelbontást nem hajtották végre, a munkák utalványozása becslés alapján történt és magát a teljesítés mérését is elhanyagolták.

E körülmény ismeretében nem is lehet csodálkozni azon, hogy az építőiparban sok millió forint olyan bértöbblet került kifizetésre, mely mö—

gött termelés nem volt.

Az ellenőrző szervek által felülvizsgált 8 befejezett építkezésen például a kifizetett munkabér 270/o—kal haladta meg a műszakilag indokolt szükség—

letet. E jelentős bértöbblet a bérfegyelem lazaságának volt a következménye.

A munkák utalványozásánál helytelen normatételeket alkalmaztak és az el nem végzett munkák után is fizettek bért.

A 48/2. sz. Állami Építőipari Vállalatnál a csermajori építkezésen oldal—

falvakolásból 410/o—kal, mennyezetvakolásból 300/0—ka1, földkitermelésből 989/0—kal, tereprendezésből 580/0—kal számoltak el többet a ténylegesen el—

végzett munkánál.

Az 1/4. sz. Erdőgazdasági Építőipari Vállalat erdőhorváti építési mun—

kálatainál a kifizetett munkabérek 47,80/0—át jogtalanul fizették ki. Egyrészt olyan munkákat is utalványoztak, melyeket nem kellett elvégezni, például 127 m2 zsaluzást, 68 db lyukvésést stb., másrészt a ténylegesnél lényegesen nagyobb szállítási távolság alapján számolták el a béreket; a kőszállításnál 20—60 méter helyett 100—125 méter, a cementszállításnál 40—80 méterhe—

lyett 100—250 méter után stb.

Ugyanez a Vállalat a rózsatanyai építkezésen a jogosan elszámolhatónál 30,8%—ka1 több bért fizetett **ki.

A 63/5. sz. Állami Építőipari Vállalatnál a gyöngyösi 80 lakás építésénél

a pincetömb—kiemelést az V. osztályú talajra megállapított 5,54 Ft—os egység—

árral szemben 11,65 forinttal számolták el. A szállítási részlegnél április és május hónapban a kifizethető bérösszegek közel tízszeresét fizették ki.

Az építőiparban végzett bérellenőrzések nagy számban állapítanak meg hasonló eseteket.

A jogtalan bérszerzésnek másik módja, hogy a norma által előírt munka—

mennyiséget a minőség rovására teljesítik túl. A bérezési rendeletek elő—

írták ugyan, hogy selejtes munkát átvenni, utána bért fizetni nem szabad és a selejtes munkát újra kell végeztetni a munkással, a gyakorlatban azon—

ban sok esetben a selejtes munkát is átvették, vagy ha azt újra kellett elvé—

gezni, akkor a bért is ismételten kifizették.

Az építőipari új bérezési forma, — melyet eddig már több vállalatnál kipróbáltak —— lényegesen kedvezőbb helyzetet fog teremteni az építőipari bérezésben s a várakozás szerint kedvezően fog hatni a bérfegyelem meg—- szilárdítására is.

MEZÖGAZDASÁG

A Vizsgált népgazdasági ágak közül az elmúlt évben a mezőgazdaságban emelkedtek az átlagos munkáskeresetek a legnagyobb mértékben. A kerese—

tek emelkedésében a mezőgazdaság területén lényegesen kisebb szerepe volt a bérlazaságoknak, mint az iparban vagy az építőiparban. A keresetek emel—

kedése főként azoknak a bérpolitikai intézkedéseknek volt a következménye, melyek a mezőgazdasági bérek nagyfokú elmaradásán kívántak segíteni.

szirma Kane;

Ezeknek az intézkedéseknek eredményeképpen a mezőgazdasági átlagkerese—

tek 1954-ben közelebb kerültek az ipari munkások átlagkeresetéhez, s így a két népgazdasági ág között lévő bérkülönbség csökkent.

Ismételten szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy a mezőgazdasági átlagkeresetek összehasonlítása más népgazdasági ágakkal csak fenntartás-—

sal végezhető el és minden esetben csak annak a körülménynek a figyelem—- bevételével, hogy a mezőgazdasági átlagkeresetek alakulására kedvezőtlen hatással van a ledolgozott (ledolgozható) munkaidő mennyisége és az átlag- keresetekben nem szerepel a természetbeni juttatás pénzbeni ellenértéke.

A mezőgazdaság egyes ágaiban az átlagkeresetek emelkedése a követ—

kező volt:

Munkások átlagos havi Megnevezés

kex-esz? slzgtszilgklábagn előzö

Mezőgazdaság összesen ... 118,3

Állami gazdaságok ... 121,0 Gépállomások ... 1 00,'7 Erdőgazdaságok ... 1 1 1 ,5 Szakvállalatok ... 117 1

Mig a bérügyi intézkedések eredményeképpen a mezőgazdasági kerese-—

tek globálisan kedvezően alakultak, két lényeges területen ezek az intézkedé- sek nem hoztak megnyugtató változást. A mezőgazdaság fejlődése szempont—

jából éppen az egyik igen fontos területen —— a gépállomásokon —— a traktor-—

vezetők keresete az általános nagymérvű emelkedések ellenére sem Válto- zott lényegesen, (a gépállomási műhelymunkások keresete jelentősen emel—- kedett), az állami gazdaságokban pedig nem szűntek meg azok a kedvezőt—

len kereseti aránytalanságok, melyek már régebben fennállanak. Ezeket az aránytalanságokat pedig —— felhasználva a keresetek emelésére adódó lehe- tőséget— meg lehetett volna szüntetni, mégpedig oly módon, hogy a kerese—

tek emelkedését célzó intézkedések az egyes munkakörök bérszínvonalára differenciáltabban hassanak.

Mielőtt áttérnénk a mezőgazdasági bérezés két legfontosabb területének vizsgálatára, meg kell jegyezni, hogy az állami gazdaságokban és gépállomá—

sokon sokkal nagyobbak az átlagos keresettől való eltérések, mint az ipar vagy építőipar területén, egyrészt a ledolgozott idő differenciája miatt, más- részt a tájegységenként lényegesen eltérő időjárási és —— főleg a gepállomá—

sokon dolgozó traktorosok szempontjából jelentős —— domborzati viszonyok, végül a szocialista szektor gépállomási körzetenként eltérő aránya miatt.

Állami gazdaságuk

Az állami gazdaságokban jelentősebb különbség van a növénytermelés—- ben és az állattenyésztésben dolgozó munkások keresete között. Az elmúlt évben az Állami Gazdaságok Minisztériuma gazdaságaibananövényterme—

lesben dolgozó munkások havonta átlagosan löo/g—kal kerestek kevesebbet az állattenyésztésben dolgozó munkásoknál. Ezt a különbséget az állattenyész—

tés kedvezőbb premizálási rendszerén kivül magyarázza az a körülmény is, hogy a növénytermelésben dolgozó munkások részére a folyamatos munkát

A MUNKÁSOK—BÉREINEK ARÁNYTALANSÁGAI ' ; 515

'nem tudják egész évben biztositani, sőt kedvezőtlen időjárás esetén még a növényápolási időben sem. Keresetük még azokbana hónapokban sem éri el az állattenyésztésben dolgozó munkások keresetét, mikor — a munkák természete miatt —— legkedvezőbbek a kereseti lehetőségek. így például 1954.

második negyedében a növénytermelésben dolgozók átlagos havi keresete az Állami Gazdaságok Minisztériuma gazdaságaiban mintegy 24%—kal, az ösz—

szes állami gazdaságnál pedig 27 ,60/0—ka1 volt alacsonyabb mint az állatte—

nyésztésben dolgozó munkásoké.

A kereseti aránytalanságok oka nem kizárólag az állattenyésztés fejlesz—

tése szempontjából kívánatos hozamokra épülő magasabb bérszínvonal, mi—

vel a növénytermelésben dolgozó munkásoknál a nehéz fizikai munkák bérezése sem kielégítő és bérezésük a lényegesen könnyebb állattenyésztési munkák bérezésével sincs arányban. Például a lucernakaszáláson vagy répa—

szedésen dolgozó munkás —— a teljes munkahónap ledolgozása és a norma teljesítése esetén is —— alig érheti el a könnyebb állattenyésztési munkán dolgozó munkások átlagos keresetét. A téli és kora tavaszi hónapokban a növénytermelésben dolgozó munkások rendszerint olyan nehéz fizikai mun—

kát végeznek —— például zsákolás, terményforgatás -——, melyet a bérezési rendszer alacsony kategóriába sorol. Ennek folytán 1954 januárjában a nö—

Vénytermelő munkások átlagos keresete az éves átlagnál mintegy 400/o—ka1 alacsonyabb volt.

A következőkben néhány példával világitjuk meg egyrészt a növényter—

melésben dolgozó munkások kedvezőtlenül alacsony bérszínvonalát az állat- tenyésztésben dolgozó munkásokéval szemben, másrészt érzékeltetni is ki- vánjuk a mezőgazdaságban uralkodó roppant szélsőséges kereseti viszo- nyokat.

Például néhány megvizsgált állami gazdaságban, a kanászok (elletők), vagy a betakarítási munkáknál lényegesen könnyebb munkát végző kocsi—

sok és egyéb, képzettséget nem kívánó munkakörben dolgozó munkások, se—

gédmunkások keresetei nemcsak a mezőgazdasági átlagot, hanem sok eset- ben az igen magas szakképzettségű ipari munkások kereseteit is meg- haladják.

Az Előszállási, a Seregélyesi, a Surjáni, a Nagygombosi Állami Gazda—

ságban végzett adatgyűjtés szerint a kanászok havi keresete gyakran 1500—3000 forintot ért el, azonban elletéskor megközelíti a 4000 forintot is.

Ezeket a kereseteket —— de általában az állattenyésztésben dolgozókét __

elsősorban a prémiumok emelik meg.

A Nagygombosi Állami Gazdaság—ban a kanászok prémiuma augusztus—

ban 13,90/'0—kal, szeptemberben 57,2%—kal, októberben 40,6%—kal volt több, mint törzsbérük.

A mezőgazdasági szélsőséges kereseti viszonyokra nemcsak az jellemző, hogy ezek az előbbiekben ismertetett egyes keresetek jelentősen meghalad—

ják az átlagos mezőgazdasági kereseteket, hanem az is, hogy azonos munka- körben más állami gazdaságokban — mint például a füzesabonyiban —— a megállapított (biztosított) legalacsonyabb kereseteket sem mindig tudják el—

érni a munkások.

Az átlagnál lényegesen magasabb keresetek más területeken is talál—

hatók.

516 szama Kanal—r [

Hajdu-Bihar megyében végzett adatgyűjtés szerint a kocsisok és más, képzettséget nem igénylő munkát végző munkások között is rendszeres,, az % átlagnál 100—1100/0-ka1 magasabb kereset, sőt előfordul az átlagnál 210——

2209/0—ka1 magasabb is.

Ezek az aránytalanságok mindenképpen kedvezőtlenek és a szocialista bérezés továbbfejlesztése szempontjából komoly akadályt jelentenek és ősz—' szeegyeztethetetlenek a munkaszerinti elosztás elvével. Feltétlen szükséges- tehát ezeknek az aránytalanságoknak a kiküszöbölése, egyrészt bérpolitikai intézkedések, másrészt pedig ott, ahol az aránytalanság kialakulását bér- fegyelmi lazaság eredményezte, a bérfegyelem megszilárdítása útján.

Az állami gazdaságok bérezési rendszere rendkívül bonyolult, az építő- iparban már felszámolásban lévő bérezési rendszer adminisztrációs útvesz—

tőire emlékeztet. Ezért a kifizetésre kerülő bérek is nehezen ellenőrizhetők.

A Gerjeni Állami Gazdaságban például egy növénytermelésben dolgozó munkásnak 22 napon végzett munkájáért járó bére 57 tételből tevődik össze, egy növénytermelő brigádnak pedig egyetlen hónapban 1100—nál több a mu—nkalapja.

Megnehezíti az ellenőrzést az is, hogy a bérezési rendszer egyes munkák végzésénél olyan minőségi feltételeket szab, melyek megállapítása kizáróla—

gosan a brigád vagy a munkacsapat vezetőjének becslésére van bízva, de a, munka elvégzése után nem lehet megállapítani, hogy a becsült minőség a

bérkifizetést indokolja—e.

Például a rizs gyomlálásánál -— elvben helyesen ———- külön normát álla-—

pítanak meg az erősen, közepesen, gyengén gyomos területre. A gyomlálás elvégzése után azonban nem ellenőrizhető, hogy a brigádvezető által alkal—' mazott norma helyes volt—e.

Az állami gazdaságokban általában a brigádvezetők hatáskörébe tarto——

zik az alkalmazandó normák megállapítása, a végzett munkák igazolása. E feladataikkal összeegyeztethetetlen,hogy ők maguk is a brigádok átlagos tel- jesítményei után kapják bérüket, mivel így érdekeltek abban, hogy a tényle- gesnél magasabb teljesítményeket, sőt esetleg egyáltalán el nem végzett munkákat is igazoljanak.

A Pusztaszabolcsi Allami Gazdaságban például előfordult, hogy albur- gonyaszedésen dolgozó munkások munkalapjain elszámolt —— és a brigád——

vezető által igazolt —- terület nagyobb volt, mint a bevetett, tehát felszedhető terület.

Nemcsak az el nem végzett munka igazolására ösztönözheti a brigád—

vezetőket bérezési feltételük, hanem arra is, hogy a mennyiségi teljesítmé- nyek növelése érdekében rossz minőségű munkát is átvegyenek. Tekintve, hogy a béreket a munkák jelentős hányadánál a megművelt terület nagy—

sága alapján állapítják meg, (a minőség rovására nagyobb területet meg-—

művelő munkás magasabb keresetet ér el, mint a kisebb területet ugyan, de—

jó minőségben művelő munkás. A rossz minőségű munka átvétele tehát ösz- tönzi a munkásokat a minőség elhanyagolására, sőt a minőség rovására tör- ténő mennyiségnövelésre.

Általánosságban megállapítható, hogy az állami gazdaságok bérezési rendszere, éppen a laza munkaigazolások miatt nem ösztönöz kellőképpen a minőségi munka végzésére, holott a mezőgazdaságban a terméseredmé—

nyek megjavítása és a hozamok növelése e nélkül alig képzelhető el.

A MÚNKÁSOK BÉREINEK ARÁNYTALANSAGAI 517

Gépáuomások

1954. elején rendezték a gépállomási dolgozók béreit; az alkalmazotti keresetek jelentős emelkedésével szemben a traktorvezetők keresete azon-—

ban a gépállomásokon 1954. I. félévében csak 4,1%-—kal emelkedett; ez a 4,1 százalékos emelkedés is az 1954. évben bevezetett gabonajuttatásnak (ennek penzbeli ellenértéke tekintetbe lett véve az 1954. I. félévi átlagos keresetek- ben) a következménye. A műhelymunkások átlagos keresete ugyanezen idő alatt 24,8%—kal emelkedett.

Az új bérezési rendelet a traktorvezetők időbérben elszámolható óráira vonatkozóan szigorításokat ír elő, a teljesítménybéreket pedig (nem számítva a termelőszövetkezetenként változó munkaegységkiegészítéseket) nem érin- tette.

A rendelkezés célja az volt, hogy a kampányidőszakokban a traktorosok csökkentsék, illetve szüntessék meg a gépállási időket és minden rendelke—

zésre álló munkaidőt a mezei munkák végzésére fordítsanak.

Az őszi kampánymunkák sem biztosítottak kedvezőbb kereseti lehetősé—- get a traktorosoknak 1954. II. félévben a megelőző év azonos időszakához viszonyítva, mivel ebben az időszakban is —- a munkaegységenként járó ke- nyérgabona pénzbeli ellenértékével együtt —— csak 7,7%—kal emelkedett az átlagos keresetük.

Összehasonlításul — a gépállomásokon dolgozó traktorvezetők kereseti színvonalának jellemzése végett -——- megemlítjük, hogy az elmúlt évben a traktorosok átlagosan O,5%—kal kerestek csak többet (gabonajuttatással együtt), mint az állami gazdaságokban a növénytermelésben foglalkoztatott munkások.

Az, hogy a gépállomáson dolgozó traktorosok átlagos keresete nem kő—

vette a többi népgazdasági ág, vagy csak a mezőgazdaságon belüli munkás—

átlagkeresetek emelkedését sem, önmagában is aránytalanságot idézett elő, de ugyanakkor megmaradtak azok az aránytalanságok is, melyek az egyes , gépállomások között, sőt az egyes gépállomásokon belül már meg voltak.

A következőkben az egyes gépállomások között lévő kereseti aránytalan—

ságokkal foglalkozunk, majd az átlagokat kialakító egyéni keresetek nagy—

mérvű ingadozásait és azoknak okait érintjük.

Az országos átlagtól eltérő egyes gépállomási átlagos traktorvezetői ke—

resetek igen kedvezőtlen különbségeket mutatnak. Az általános helyzetet néhany különböző területen fekvő gépállomás adatával jellemezhetjük.

Például Szolnok megyében az átlagos traktorvezetői kereset 36,2%—-kal

haladta meg az országos átlagot, ugyanakkor Nógrád megyében 14,8%—kal, Zala megyében pedig 19,4%-kal maradt alatta. Zala megyében azonban egyes gépálloma'sokon az átlagos traktorvezetői kereset az egyébként is ala—

csony országos átlagnál 40—509/0—kal alacsonyabb. Szolnok megyében, ahol az átlag 36,2%—kal haladja meg az országos átlagot, ugyancsak található gép- állomás, amelyiken az országos átlagtól való elmaradás kb 40%.

Az azonos szakmában dolgozó munkások átlagos keresetei egyetlen más népgazdasági ágban sem mutatnak ilyen lényeges eltéréseket, ezért feltétlen szükséges részletesebben is foglalkozni azokkal az okokkal, melyek a gép—

állomási traktoros—átlagkeresetek ilyen nagymérvű eltéréseit okozzák. _ Az előbbiekből már következtetni lehet arra, hogy a gépállomási bére- zési rendszer, a megállapított négy területi kategória ellenére sem veszi kel-' lően figyelembe a tájegységenként változó talajviszonyokat, melyek pedig

tős mértékben befolyásolják. Ezt a körülményt azonban nem tekinthetjük a kereseti eltérések kizárólagos okának, mivel azonos talajviszonyok mellett is nagyobb eltérések vannak. A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy az eltéréseket -—- az egyes esetekben rendkívül alacsony gépállomási átlagokat

—— jelentős mértékben a népgazdaság más területeinél súlyosabb munka—

fegyelmi lazaságok okozzák.

Egyes gépállomásokon —- kisebb-nagyobb számban —-— vannak olyant traktorosok, akik a törvényes munkanapok nagyrészét nem dolgozzák le, csak mintegy alkalomszerűen járnak be dolgozni a gépállomásokra. Több gépállomáson jelentős a traktorvezetők fluktuációja is, a traktorosok egy-

része néhány napi munka után elhagyja a gépállomást.

Tehát egyrészt a laza munkafegyelemből eredő időkiesés okozza az ala- csony kereseteket másrészt pedig, hogy még a ledolgozott munkanapokon sem teljesítik a nlűszaknormákat.

A megvizsgált néhány gépállomáson, ahol, a keresetek igen alacsonyak voltak, a traktorosok által teljesített átlagos munkanapok száma is rendkívül alacsony volt s a ledolgozott munkanapokon sem teljesítették a műszaknor- mákat (az egy napra előírt teljesítményt):

A ledolgozott munkanapok és a teljesített műszaknormák száma

1954 szeptember hónapban a traktorosok által atlagosan Gépállomás

teljesített

___—.M—

munkanapok műszaknorma.

Szerencsi ... . ... 12 8,1 Horti ... . . . . . 15 1 1,0 Emődi ... 16 14,5 Lőrinci ... . . . 16 15,6 Alsózsolcai ... 20 18 l

' 1953. szeptemberében a kötelező munkanapok száma 26 volt.

Néhány megvizsgált gépállomáson a traktorosok létszáma a teljesített műszaknormák szerint a következőképpen oszlott meg:

Hét gépállomás traktorosainak megoszlása a teljesített műszaknormák száma szerint

! 0—5 ! 6—10 * 11—15 , 16—20 ' 21—25 26—

Traktorosok

Gépállomás létszáma műszaknormát teljesítő traktorosok létszáma.

1954 szeptemberében

Szerencsi ... l 40 15 12 12 —— l -—

Horti ... 32 9 7 9 4 2 ]

Emődi ! ... 17 1 6 3 3 3 1

Lőrinci ... l 9 2 2 8 2 3 2

Alsózsolcai . . . . 35 7 5 7 5 6 5

Detki...í 38 6 10 6 7 5 4

Egri . . ... 70 19 28 11 6 5 1

A MUNKÁSOK BÉREINEK ARÁNYTALANSÁGAI , 519 '

A megvizsgált hét gépállomás együttes létszámadatai is kedvezőtlen megoszlást mutatnak:

Hét gépállomás összes traktoroslétszámának megoszlása, a teljesített műszaknormák száma szerint

1954. IX. hó

! 0—5 ] 6—10 ) 11—15 [ 10—20 [ 21—25 ! 26—

Összes létszám

müszaknormát teljesítő traktorosok megoszlása szám szerint

251lögj70156127125l14

százalékban

100,0 ! 23,5 * 27,9 ! 22,3 ! las ! 9,9 I 5.6

Az alacsony átlagos traktorvezetői kereseteknek a laza munkafegyelmen kívül egyéb okai is vannak.

A kedvezőtlen időjárás, valamint a gépek meghibásodása miatt kieső idő is jelentős keresetcsökkenést okoz. A műszaki hiba következtében kieső időt gyakran az is növeli, hogy a gépjavitáshoz szükséges alkatrészek nem állnak minden esetben rendelkezésre.

A Töltéstavai Gépállomáson végzett számítások szerint a műszaki hibák és kedvezőtlen időjárási körülmények miatt kieső idő havonként mintegy 300 forinttal csökkentette az elmúlt évben ezen a gépállomáson a traktorve—

zetők keresetét.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a műszaki hibákat gyakran a gépápo—

lás elhanyagolása, gondatlanság és nem utolsó sorban a traktorosok egyré—

szének szakképzetlensége okozza, ugyanakkor a gépállomások egy részén a gépek minősége is gyakran jogosan kifogásolható; sok az elavult, elhasznált

traktor. '

A kereseti aránytalanságok okaként kell említeni azt is, —-— mint már céloztunk erre -—— hogy a bérezés nem veszi kellő mértékben figyelembe az egyes gépállomások munkaterületeinek talajviszonyait, holott azok egy megye területén belül is lényegesen eltérőek. A gépi munkák műszaknor- máit négy területi kategóriának megfelelően állapították meg és például minden termelőszövetkezet egész területén azt a műszaknormát kell alkal- mazni, amelyik kategóriába a termelőszövetkezetet besoroltak. Előfordul azonban, hogy egy termelőszövetkezeten belül is lényegesen eltérőek a talaj—

viszonyok, és így a rosszabb talajon dolgozó traktorosok hátrányos helyzetbe kerülnek.

A Szanyi Gépállomás egész munkaterülete például I. kategóriába tarto—

zik, de több helyen a talajviszonyok II. kategóriának felelnek meg. A munka—

elszámolási lapokból kitűnik, hogy az I. kategóriánál rosszabb területen dol—

gozó traktorosok csak kb 750/0—ra tudták normáikat teljesíteni, az I. kategó—

riának megfelelő területen a traktorosok viszont normáikat túlteljesítették.

A rendelkezések szerint az átlagtól igen eltérő, kisebb területen a gép—

állomás vezetője engedélyezheti ugyan a tényleges talajviszonyoknak meg—

felelő norma alkalmazását, de csak abban az esetben, ha a traktoros egész,

520

évben ugyanazon a területen dolgozik. Ennek biztosítására azonban nincsen '

mindig mód. ,

Összefoglalva: A bérezési rendszer általában biztosítja a traktorosokré—

szére a megfelelő kereseti lehetőségeket; az alacsony kereseteket általában a munkaidő rossz kihasználása okoZza, ami egyrészt a traktorosok hibája, másrészt tőlük független tényező, az időjárás viszontagságainak következ—

ménye.

Azok a traktorosok, akik ledolgozzák a teljes munkahónapot és teljesítik a műszaknormákat, még az előbbiekben ismertetett alacsony átlagkeresetű gépállomásokon is kedvező kereseteket tudnak elérni.

A traktorosok létszámának és keresetének alakulása a ledolgozott műszaknormák

X száma szerint

1954. IX. hó

0—5 6—1!) 11—15 ! 16-20 21—25 26-—

Megnevezés , ,

múszaknormát teljesítő traktorosok

Szerencsi létszáma 15 12 12 —— 1 ——

gépállomáa m. ker. (Ft) 255 437 701 —— 1254 _ _—

Hom létszáma ' 9 7 9 4 2 1

génállomás aa. ker. (Ft) 271 392 000 796 946 2614

Emődi létszáma. 1 6 3 3 3 1

sépállomás am. ker. (Ft) 798 520 055 938 1190 1343

Lőrinci létszáma 2 2 8 2 3 2

gépállomás m. ker. (Ft) 437 442 622 860 1003 1230

Alsózsolcai létszáma. 7 5 7 5 6 5

sépállomás átl. ker. (Ft) 532 733 834 1004 1086 2082

Detki létszáma 6 10 6 7 5 4

sépállomás átl. ker. (Ft) 272 359 077 840 937 1518

Egri létszáma 1 9 28 1 l 6 5 _ 1

sépéllomás átl. ker. (Ft) 287 570 874 985 1305 1190

(Megjegyzés: A keresetekben az idóbér is szerepel, ez magyarázza, hogy egyes alacsonyabb kategó—

riákban esetleg nagyobb az átlagos kereset. mint a magasabban.)

Miután az alacsony átlagkeresetű gépállomásokon lévő kereseti viszo- nyokat nagyvonalakban megvizsgáltuk, szükséges, hogy foglalkozzunk aZok—

kal a gépállomásokkal is, amelyekben az átlagos traktorvezetői kereset je—

lentős mértékben meghaladja az országos átlagot.

A Vizsgált megyék közül Szolnok megyében a legmagasabbak az átlagos keresetek. (Ugyanakkor azonban ebben a megyében is vannak az országos átlagtól jóval elmaradó gépállomások.)

Szolnok megyében a mezőgazdaság szocialista szektorának aránya jee lentős, az egy tagban lévő nagyobb földterületek igen kedvező munkakörül- ményeket biztosítanak, lehetőség van a munkaidő fokozott kihasználására;

A MUNKÁSOK BÉREINEK ARANYTALANSÁgAI _ 521

Ezeken a gépállomásokon jobb a munkafegyelem, magasabb az egy gépegységre jutó munkamennyiség, a gépek karbantartása sokkal meg—

felelőbb stb.

' Mindezek következtében a Szolnok megyében megvizsgált hat —— magas átlagkeresetű —- gépállomáson dolgozó 668 traktoros közül 1954 szeptem—

berében 153 traktorosnak (22,9%) haladta meg a keresete az 1800 forintot, s ezek közül is sokan 4—6000 forint körül kerestek. A legmagasabb átlagos

kereseteket az alábbi gépállomásokon érték el:

A traktorosok átlagos'havi

Megnevezés keresete 1954 szeptemberében

az országos átlag százalékában

Országos átlag ... 100,0

Szolnok megye ... 13632

Turkevei GÁ ... 2643 Karcagi GÁ ... 200,0 Kisújszállási GÁ ... 183,6 MezőtúriGÁ ... - ... 141,2 Kunhegyesi GÁ ... 140,0

Kétségtelen, hogy az egyéb területeken tapasztalt alacsony traktorveze—

tői keresetekkel szemben ezeken a gépállomásokon is vannak olyan — igen 'magas —— keresetek, melyek a bérügyi rendelkezések kijátszásának követ—

kezményei.

Sok helyen, ahol a traktorosok egy műszakra tervezett gépeken dolgoz—

nak, teljesítményüket nem egy műszak alatt érik el, hanem gépkezelőikkel felváltva egész napon át (24 óra) dolgoznak s a teljesítményt, mint egy mű—

szak teljesítményét (10 4— 1 óra). számolják el. Tekintve, hogy a gépkezelő prémiumot nem kap, (a gabonaaratási munkákat kivéve) a kettőjük telje—

sítményét csak a traktorvezető nevére irják, ezáltal annak teljesítménye jelentős mértékben megnő és prémiuma emelkedik.

(A gépkezelő feladata a gép karbantartása és a vezetés tanulása a trak- torvezető felügyelete alatt, azonban az előbbi esetben a munkát -— a traktor-—

vezető munkáját — ők is önállóan, felügyelet nélkül végzik. Anyagi számí—

tásukat ők is megtalálják, mivel keresetük a traktorvezető keresetével ará—

nyosan emelkedik.)

A gépállomási bérezési rendszer, vmint az előbbi példákból is kitűnik, igen ösztönző a munkaidő teljes kihasználására, sőt kampányidőszakban a műszakidőn túli munka végzésére is, mivel lehetséges a munkaidő megnyúj—

tása a teljesítmények ——- tehát a kereset -——— növelése érdekében.

Ily módon a traktorosok az éves 180 műszaknormatervet hamar, általá—

ban az őszi kampánymunkák kezdetére teljesítik. E ténynek a bérek szem- pontjából azért van jelentősége, mivel az éves műszaknormaterv teljesítése után járó prémium a terv teljesítése utáni időszakban a mindenkori kerese—

tet 50%-kal emeli. Figyelembevéve, hogy az őszi kampánymunkák ideje alatt egyébként is magasak az említett traktorvezetők keresetei, az ,,éves-pré—

mium" igen jelentős keresetemelkedést okoz.

3 Statisztikai Szemle.

műszaknorma tervből (180) egyetlen hónap alatt 112 műszaknormát teljesí-'?- tett. Az egyik brigád valamennyi tagja július—augusztus hónapban már tel-—

jesítette éves tervét, de vannak ezen a gépállomáson olyan traktorosok is, akik április—május hónapban már teljesítették éves tervüket.

A bér— és munkafegyelem megszilárdításával kedvező bérszínvonalat ,

lehet kialakítani a gépállomásokon is. A munkafegyelem megszilárdítása. '

emelni fogja az alacsony átlagos kereseteket azokon a gépállomásokon, me- lyeken azt a munkaidő rossz kihasználása okozta, a laza normák és bérfe—

gyelmi lazaságok megszüntetésével pedig jelentősen csökkenteni lehet a;

kereseti aránytalanságokat.

Végezetül még a traktorvezetőkkel kapcsolatban két bérvonatkozású' problémát említünk meg.

Az állami gazdaságokban dolgozó traktorvezetők átlagosan többet keres-—

nek, mint a gépállomásokon dolgozó traktorvezetők. Ennek oka, hogy az állami gazdaságokban kedvezőbb a munkával való ellátottság és általános—

ságban kedvezőbbek a munkakörülmények is (Gyakran normáik is lazáb- bak.)

A megvizsgált néhány állami gazdaságban ugyancsak előfordulnak 3—5000 forint körüli havi keresetek, azonban olyan kiugróan magasak, mint egyes gépállomásokon, nincsenek.

Utoljára megemlítjük a traktorvezetők és vontatósok átlagos keresetei között lévő aránytalanságot.

1954. I. félévében a gépállomási vontatósok átlagosan mintegy 200 "fo—v rinttal kerestek többet havonta, mint a traktorvezetők. Figyelembevéve, hogy a vontatósok munkája kisebb jelentőségű a mezőgazdaságban, mint a

traktorvezetőké, indokolatlan, hogy többet keressenek.

Meg kell jegyezni, hogy bár a vontatósok jelentős túlmunkával érik el magasabb keresetüket (havonta sok esetben 3—400 órát is dolgoznak), mégis a vontatósoknak —— az előírt 250 óra teljesítése után járó —— alapfize—

tése is több, mint amennyi a traktorvezetőktényleges összes keresete volt 1954. I. félévben gabonajuttatással és prémiummal együtt.

*

A cikkben ismertetett kereseti aránytalanságok értékelésénél figye—

lembe kell venni, hogy azok egy része magából a bérrendszereink hiányos- ságaiból következik, mivelazok nem eléggé differenciáltak és egyes terüle—

teken még mindig nem szolgálják eléggé a munka szerinti elosztás elvét, másrészt pedig az utóbbi idők bérlazaságainak a következményei. Az e kü—

lönböző két okból keletkezett aránytalanságok a bérhelyet Vizsgálata során nem választhatók el mereven egymástól, mert ezek az okok különböző idő- ben különböző mértékben (gyakran egy időben, de különböző mértékben) hatnak még szűkebb területen is. Amíg az egyik területen a bérügyi intéz—

kedések megszüntetik az aránytalanságokat, más területen esetleg ugyan——

akkor már újabbak keletkeznek és így az okok és következményeik átszövik egész bérhelyzetünket.

A MUNKÁSOK BÉREINEK ARÁNYTALANSAGAI * 523,

Annyi azonban megállapítható, hogy azok az aránytalanságok, melyek—

kel e cikkben foglalkoztunk, nem kizárólag az elmúlt évben keletkeztek, Egy részük már a korábbi években is megvolt, (ezek jelentős része bérrend—

szereink differenciálatlanságának következménye), azonban ezeknek az aránytalanságoknak kiszélesedése, egyes esetekben túlzott elmélyülése az utóbbi másfél-két év bérlazaságának következménye.

Az aránytalanságok elsődleges okait ismerve van lehetőség azok—meg—

szüntetésére. A bérfegyelem megszilárdításával meg lehet akadályozni a bérarányok spontán alakulását, fel lehet számolni azokat az aránytalansá—

gokat, melyek nem a bérrendszerek hiányosságaiból következtek. Egyszóval feladataink megvalósításához első lépésként a bérpolitikai intézkedésekkel már korábban kialakított arányok visszaállítása szükséges és ennek meg—' történte után hozzá kell látni a bérügyi rendeletek hiányosságainak meg- szüntetéséhez. A bérarányokat nagyobb távlatú rendeletekkel a szocialista bérezés elvei szerint tovább kell javítani, érvényre kell juttatni minden te—

rületen a munkabérek összegében a munka szerinti elosztás elvét, differem ciálni kell a béreket úgy, hogy a munkabérén keresztül ösztönzést lehessen gyakorolni a szakképzettség növelésére, a termelékenység emelésére, a minőségi *munka végzésére. A nehéz fizikai munkák bérezésére, főleg még a mezőgazdaságban, további figyelmet kell fordítani. Nem lesz elég azon—

ban ezeket a rendeleteket meghozni, hanem tanulva az elmúlt idők esemé—

nyeiből, ezeknek a rendeleteknek végrehajtását hatékonyan ellenőrizni kell.

Ezzél a cikkel a tényleges bérhelyzet megismeréséhez kívántunk hozzá- járulni és a hiányosságok feltárása révén segítséget kívántunk nyújtani a bérezés terén meglévő további feladatok sikeres megvalósításához.

A,,SZOCIALISTA STATISZTIKA KÖNYVTÁRA"

című kiadványsorozat ötvenegyedik számaként megjelent

A KAPITALISTA ORSZÁGOK GAZDASÁGA 1929—1953

STATISZTIKAI GYÚJTEMÉNY c. könyv

A gyüjtemény a kapitalista országok iparára, közlekedésére, mezőgazdasá—

gára, külkereskedelmére, tőkekivítelére, pénzügyeire, népességi viszonyaira, a dolgozók helyzetére vonatkozó adatokat tartalmaz. A kiadvány a rendsze- rezett statisztikai tényanyag rendelkezésre bocsátásával nagy segítséget nyújt az elméleti és gyakorlati közgazdászoknak, a nemzetközi gazdasági és poli—

tikai kérdésekkel foglalkozó propagandistáknak, egyetemi és főiskolai oktatók- nak és hallgatóknak munkájuk eredményesebb elvégzéséhez.

Ára: fűzve 22, —-— Ft, kötve: 28,———- Ft.

Kapható:

a 14. számú (Budapest, V. Kecskeméti u. 2.)

és a 29. számú (Budapest, V. Nádor u. 8.) Állami Könyvesboltban.

3!!!