előadta ezt az államfőnek és rögzítette napló
j á b a n is — eklektikus ós ellentmondásos volt.
Míg szerencsétlenségnek minősítette, hogy az okkupációt követően nem a régi határőrvidék tradícióiból is táplálkozó katonai, hanem pol
gári k o r m á n y z a t o t t e r e m t e t t e k , intellektuális fogalmazással v e t e t t e p a p í r r a : „...a legjobb politika számunkra, ha nem csinálunk politi
k á t . . . " — ezen természetesen a pártpolitika kikapcsolását é r t e t t e . Mindezt Ferenc József helyeselte, aki a kihallgatás végén ezt mondot
t a : „ . . . t e h á t semmiféle politika. Rend és jó közigazgatás. K e m é n y , ám jó szívvel párosítva.
Katonailag pedig t a r t a n i a L a n d o t . "
Sarkotiö naplójegyzetei egyébként arról is t a n ú s k o d n a k , hogy elvitte magával Sarajevó- b a a „Legfelsőbb H e l y " munkastílusát: „ . . . m a a t a r t o m á n y t csak az kormányozhatja, aki n a p o n t a 16 órát dolgozik..." A szerző azonban csak röviden, említésszerűen szól arról, hogy Sarkotiö katonai eszközökkel oldott meg igaz
gatási feladatokat is: e hármas ellentmondás feloldására nem vállalkozott.
Többször is szót k a p n a k az életrajzban Sarkotiö konfliktusai. í g y az a kálvária, ame
lyet Sarajevo Festunggá deklarálásának t e r v e során j á r t , vagy amely Stürgkh-kel állította szembe. Nem kerülték el a szerző figyelmét azok az összeütközések sem, amelyek — így Montenegro m e g t á m a d á s á n a k kérdésében — t i s z t á b b katonai dimenziókban keletkeztek.
Érdekes és jellemző Sarkotiö véleménye a t a r t o m á n y b a n végbement felségárulás]' és kém
kedési perekről: primitív és árnyalt egyszerre.
Amíg e pereket „...politikailag abszolút szük
ségesnek..." vélte és a megtalált (majd később
„elvesztett") bizonyítékokból a Szerbiának k ü l d ö t t u l t i m á t u m megalapozottságát olvasta
A 20-as évek közepén a Központi Bizottság létszáma alacsony volt, a X I I I . kongresszus u t á n mindössze 63 fő. Egyes tagjainak tekin
télye meghaladta a Politikai I r o d a v a g y a Központi Bizottság Titkársága tagjainak a t e kintélyét, és ez természetesen korlátozta Sztá
lin, valamint a hatalomért harcolók befolyását és h a t a l m á t . Azt lehet mondani, ezek közül jelentősen kiemelkedett nézeteinek független
ségét tekintve M. Frunze és F . Dzserzsinszkij.
Ezenkívül a hatalom jelentős része az ő kezük
ben összpontosult.
Frunze, a régi forradalmár, 1917 u t á n nem-
ki, hangsúlyozta: politikailag nem kíván be
avatkozni. Igaz, ehhez hozzáfűzte: ezt maga
sabb szinten kell megoldani. Ami pedig nem Sarkotiö, hanem a szerző e kérdéssel kapcsola
tos teljesítményét illeti, némi elmarasztalástól nem zárkózhatunk el: Bauer e perek sajátos természetét távolról sem világította meg.
Az 1918-at követő életút — Sarkotiö 1939 őszén halt meg — b e m u t a t á s a érthetően vázlat
szerű: k á r azonban, hogy nincs e x a k t a b b vá
lasz Sarkotiö és a horvát ellenzék, illetve emigráció kapcsolatainak természetéről.
Különösebb magyarszimpátiával Sarkotiöot nem lehet vádolni. Már említett audienciája alkalmával is bírálta a magyarok horvát poli
tikáját — Tiszát sem kímélve. A m a g y a r miniszterelnökkel egyébként t a r t o m á n y i kor
mányzóvá t ö r t é n t kinevezését követően tár
gyalt Budapesten — eléggé eredménytelenül.
Felsőbb kormányzati szervének, a közös pénzügyminisztériumnak tevékenységében is m a g y a r motiváltságú negatívumokat fedezett fel. Magyarellenessége személyes jellegű poli
tikai kapcsolatainak alakításában is funkciót nyert. Szubjektivitása m a m á r csak o t t t ű n i k enyhébbnek, ahol sorai valóságközelséget mu
t a t n a k — így Tisza délszláv útjánál. „...Tisza útja politikai halálmenet volt... ő sem t u d o t t megszabadulni az előítéletektől... a magyar nemzetállam fikciójához t a r t o t t a m a g á t . . . Tisza, a tehetséges politikus saját vakságának v á l t á l d o z a t á v á . . . " — jegyezte fel naplójában.
H a Magyarországon nem is így írnánk meg egy katonai vezető életrajzát, Bauer módszere és teljesítménye mindenképpen figyelemre
méltó.
Vargyai Gyula
sokára á t k e r ü l t a Vörös Hadseregbe, 1919 elején m á r a Keleti Front déli hadseregcsoport
jának parancsnoka volt, amely érzékeny vesz
teségeket okozott Kolcsaknak. N é h á n y hónap múlva m á r a Keleti F r o n t parancsnokaként sikeres harcokat folytatott az Ural és Közép- Ázsia felszabadításáért. 1920 szeptemberében kinevezték a Déli Front parancsnokává és i r á n y í t o t t a Vrangel szétzúzását Észak-Tauriá- ban és a Krímben. A polgárháború befejezése u t á n a Forradalmi K a t o n a t a n á c s megbízottja, majd az ukrajnai és krími csapatok parancs
noka volt. Olyan parancsnokoktól eltérően, R O J M E D V E G Y E V
M.V. FRUNZE ÉS F.E. DZSERZSINSZKIJ HALÁLÁRÓL Voenno-isztoricseszkij Zsurnál, 1989/3. szám, 54—61. o.
— S96 —
m i n t K . E . Vorosilov, tökéletesen ismerte a hadászat és a harcászat kérdéseit, nemcsak a komisszárok k ö z ö t t volt igen nagy tekintélye, hanem a cári hadsereg tábornokaiból és tiszt
jeiből verbuválódott k a t o n a i szakemberek k ö z ö t t is. 1925 januárjában, ,Trockij leváltása u t á n , ő l e t t a Forradalmi K a t o n a t a n á c s elnöke, valamint a hadügyi és tengerészeti népbiztos.
ö volt a kezdeményezője az egységes k a t o n a i doktrína kialakításának, egy sor alapvető hadelméleti m ű v e t írt, amelyekben általánosí
t o t t a a polgárháború t a p a s z t a l a t a i t és amelyek a szovjet h a d t u d o m á n y alapját képezték.
1924-ben a P I - n a k csak póttagja volt, de ettől függetlenül önálló és h a t á r o z o t t politikai és k a t o n a i vezető volt, akinek igen n a g y tekin
télye volt az országban és a p á r t b a n , nem is beszélve a hadseregről.
Még jobban ismerték a p á r t b a n és az ország
ban Dzserzsinszkijt, akit nem alaptalanul ne
veztek „ a forradalom lovagjának". 1895-ben csatlakozott a szociáldemokratákhoz, 1907 óta volt K B t a g , azelőtt Lengyelország és Lit
v á n i a szociáldemokrata p á r t j á n a k vezetőségi tagja. 11 évet t ö l t ö t t börtönben, száműzetés
ben, kényszermunkán. 1917 áprilisában válasz
t o t t á k a bolsevik K B tagjává. A forradalom u t á n őt b í z t á k meg a VOSK megszervezésével, később belügyi népbiztos l e t t , alája t a r t o z o t t a határőrség és a népi milícia is. Emellett éve
kig vezette a közlekedési népbiztosságot, a há
ború következtében szülők nélkül m a r a d t , n a g y tömegben csavargó gyermekek össze
gyűjtését és nevelését, 1924-től a Legfelsőbb Népgazdasági Tanács elnöke, ő t is csak 1924- ben v á l a s z t o t t á k meg a P l póttagjává. E t t ő l függetlenül h a t a l m a s politikai és erkölcsi tekin
télye, v a l a m i n t a kezében lévő hatalom követ
keztében a bolsevik vezetés egyik kulcsfigurája volt.
Frunze és Dzserzsinszkij v á r a t l a n halála 1925-ben, illetve 1926-ban m e g v á l t o z t a t t a a pártvezetés erőviszonyait és kétségtelenül megerősítette Sztálin helyzetét.
Különösen sok v i t á t v á l t o t t ki a 40 éves Frunze halála, akinek gyomorfekélye volt.
Bármely t a p a s z t a l t orvos m á r 1925-ben is t u d t a , hogy a fekélyt először hagyományos módon kell gyógyítani és csak akkor kell operációval próbálkozni, h a ez nem jár ered
ménnyel. Frunze nem a k a r t a operáltatni m a g á t , szívesebben v e t t e a hagyományos gyógykezelést, annál is inkább, m e r t 1925 őszére nagyon jól érezte m a g á t . F e n n m a r a d t az a levele, amelyet október 26-án, vagyis halála előtt 5 n a p p a l írt a feleségének (amelyet a szerző közöl), amely lényegében ezt tükrözi.
E z t m o n d t a el az őt meglátogató régi bolsevik I . Gamburgnak is, aki megpróbálta lebeszélni az operációról, de ő a z t válaszolta: „Sztálin sürgeti az operációt; azt mondja, hogy egyszer s mindenkorra meg kell szabadulni a gyomor
fekélytől. Ú g y d ö n t ö t t e m , hogy kés alá fek
szem".
Felmerül a kérdés, hogy a hagyományos
gyógyítás sikerei ellenére, miért d ö n t ö t t k é t konzílium is az operáció mellett. A t a p a s z t a l t orvosok által hozott ilyen döntést csak kívülről jövő nyomással lehet magyarázni. I s m e r t t é n y az, hogy Frunze betegségének kérdését a Poli
tikai I r o d a is t á r g y a l t a , ahol éppen Sztálin és Vorosilov erősködött az operáció mellett.
E z é r t m o n d t a Frunze a fentieket.
A m ű t é t október 29-én volt. A narkózishoz kloroformot használtak, holott akkor m á r léte
z e t t h a t é k o n y a b b szer is, az éter. Frunze nehezen aludt el. A m ű t é t e t vezető Rozanov professzor csaknem kétszeresére emelte a klo
roformadagot, ami rendkívül veszélyes a szív
r e . Ó h a t a t l a n u l felmerül a kérdés, miért volt szükség erre a kockázatra. A m ű t é t 12 óra 40 perckor kezdődött és azonnal kiderült, hogy szükségtelen volt. A sebészek nem t a l á l t a k semmit, csak egy kis forradást a nyombélen, ami a z t m u t a t t a , hogy valamikor volt fekély, de m á r begyógyult. Frunze szíve azonban nem b í r t a elviselni a terhelést, az állapota egyre rosszabbodott. E s t e meglátogatta őt Sztálin, de nem eresztették be. K ü l d ö t t egy cédulát:
„ B a r á t o c s k á m ! I t t voltam este 5-kor Roza
nov elvtársnál (én és Mikojan). Be a k a r t u n k menni hozzád, de nem engedett, az aljas.
Alá kellett v e t n ü n k m a g u n k a t az erőszaknak.
Üdvözlet. Még eljövünk, még meglátogatunk...
K o b a " . A m ű t é t u t á n 30 perccel azonban Frun
ze szíve felmondta a szolgálatot.
A továbbiakban a szerző közli a t ö b b m i n t homályos, időnként zavaros orvosi jelentése
k e t , amelyek akkor is, azóta is nagy v i t á k a t k a v a r t a k . 1925 november közepén a régi bolse
vikok egyesülete Podvojszkij vezetésével meg
v i t a t t a ezt a kérdést, az értekezletre meghívták az egészségügyi népbiztost is. Az ő előadásából k i t ű n t , hogy sem a gyógyító orvos, sem Roza
nov professzor nem sürgette a m ű t é t e t , a kon
zíliumok sok résztvevője pedig nem volt kom
petens ennek a betegségnek az esetében. Min
den az egészségügyi népbiztosságon és a Köz
ponti Bizottság gyógyításügyi bizottságán keresztül t ö r t é n t , amelyet olyan emberek vezettek, akikről a népbiztos nem volt jó véleménnyel. Kiderült az is, hogy a konzílium előtt Rozanovot magához rendelte Sztálin és Zinovjev, és hogy a t ú l n a g y adag altatótól m á r m ű t é t közben kialakult az a veszély, hogy Frunze meghal a műtőasztalon. Frunze halála u t á n Rozanov teljesen összeomlott, Rikov, a népbiztosok tanácsának elnöke nyug
t a t t a őt meg, hogy senki sem teszi felelőssé a sikertelen m ű t é t é r t . A v i t a u t á n az egyesület h a t á r o z a t o t fogadott el a régi bolsevikokkal szemben t a n ú s í t o t t helytelen magatartásról, és hogy ezt a pártkongresszus elé kell terjeszteni.
A X I V . kongresszus azonban nem foglalko
z o t t ezzel a kérdéssel.
A „No vi j m i r " folyóiratnak azonban m á r 1926. évi 5. számában megjelent P i l n y a k n a k egy elbeszélése, amely áttételesen Frunze halálával foglalkozott. A szerző kitűnően ismer
t e az összes körülményeket. A folyóiratnak ezt
— 597 —
a számát azonnal elkobozták, alig n é h á n y szám m a r a d t fenn. Nagyobb zaj nem lett az ügyből, megpróbálták agyonhallgatni, Pil- n y a k k a l pedig Sztálin később számolt le.
Alighogy megkezdődött az 1937—38-as ,,nagy terror", az elsők között t a r t ó z t a t t á k le és vagy elpusztult a börtönben, v a g y azonnal agyon
lőtték.
Antonov-Ovszejenko fia, a történész, egyál
t a l á n nem kételkedik abban, hogy Frunze halála Sztálin által megszervezett „politikai eltávolítási a k c i ó " volt. E z t kifejti az 1980-ban New-Yorkban megjelent könyvében. A. Ylam angol történész-szovjetológus elveti ezt a vál
t o z a t o t és r á m u t a t , hogy m á r Lenin idejében bevezették a beleszólást ós néha kötelezően ír
t á k elő a pihenést és a gyógykezeltetést a párt
vezetők részére. R á m u t a t arra is, hogy a 20-as években az egészségügy igen rossz állapotban volt. Szerinte Sztálin azért nem válaszolt Pil- nyaknak, mert megvetette a hazugságot.
Medvegyev szerint Y l a m n a k nincs igaza, amikor arról beszél, hogy Sztálin „ m e g v e t e t t e "
a hazugságot. Igaz, hogy az egészségügy rossz állapotban volt, de amikor a vezetők egészsé
géről volt szó, a legjobb orvosokat vonták be, többek közt Németországból h o z a t t a k orvo
sokat és konzulenseket. A Központi Bizottság tagjai számára külföldről h o z a t t a k gyógysze
reket, a szovjet vezetőket Svájc, Németország és más országok legjobb klinikáira és üdülő
helyeire küldték gyógyulni. Olyan erőszakos r á h a t á s azonban, m i n t Frunze esetében, nem fordult elő.
Frunze temetésén Sztálin a következőket m o n d t a : „Lehet, hogy így is kell, hogy legyen, hogy a régebbi elvtársak ilyen könnyen és egy-
A közelmúltban a t ö r t é n e t k u t a t á s és -írás periférikusán kezelt területének, az ifjúság
történet-írásnak egy „ ú j a b b " reprezentatív munkájára figyelhetett fel az érdeklődő olvasó a könyvesboltok újdonságait kínáló polcain.
A fenti k ö n y v — reformkiadványok dömping
jéből is kiemelkedő — unikum jellegét a torzí
t o t t és sematikus jelzőkkel illetett cserkészet történetének — m i n t a k é t világégés közötti időszak egyik leghatásosabb ifjúsági szervezeté
nek — máig is első, tudományos igényű fel
dolgozása adja.
szerűen hulljanak a sírba". Ez azonban senki
nek sem kellett, sem a népnek, sem a p á r t n a k . Nagyon jól j ö t t azonban Sztálinnak, m e r t Frunze helyére Vorosilovot nevezték ki had
ügyi és tengerészeti népbiztosnak.
Vorosilovnak voltak ugyan bizonyos érde
mei, de nem rendelkezett sem Frunze intellek
tusával, sem katonai tehetségével, sem tekin
télyével. Ezzel szemben Caricin óta Sztálin erős befolyása a l a t t állt.
1926 júliusában hirtelen, 50 éves kora előtt meghalt Dzserzsinszkij is. A párton belüli harcok őt nagyon megviselték, nem é r t e t t egyet Zinovjev és K a m e n y e v platformjával, sem pedig Sztálin d u r v a módszereivel. Szerinte a p á r t a széthullás irányába haladt, és ez gyor
s í t o t t a a halálát.
Dzserzsinszkij halála rövid időre egyesítette a különböző csoportokat. Koporsóját e g y ü t t v i t t e a Vörös Téren Sztálin, Trockij, Zinovjev, K a m e n y e v , Buharin és Rikov. Ez azonban rövid, utolsó tömörülés volt, 1926 n y a r á n a párton belüli harc a végletekig kiéleződött.
Az OGPTJ főnökévé Dzserzsinszkij egyik leg
kiválóbb m u n k a t á r s á t , Menzsinszkijt nevezték ki. ő azonban nem t u d t a kellőképpen helyet
tesíteni elődjét, nem volt különösebb tekintélye és befolyása a p á r t b a n . 1926-ban nem volt tagja a Központi Bizottságnak sem. Emellett betegeskedett, ezért egyre nagyobb szerepet kezdtek játszani a helyettesei, köztük J a g o d a , aki Sztálin védelmét élvezte. Ilyenképpen 1927—1928-ra mind a hadsereg, mind a bel
ügyi csapatok és apparátus Sztálin ellenőrzése alá került, ami döntő túlsúlyt biztosított szá
m á r a a Politikai I r o d a más tagjaival szemben.
Lengyel István
E késedelemért a kíváncsi olvasónak m o s t a szó szoros értelmében anyagilag kell meg
fizetnie az á r á t (199 F t , ill. 298 F t ) . Sajnálatos ugyanis, hogy az 1980-ban elkészült kézirat megjelentetésére nem valamelyik tudományos jellegű műveket közreadó kiadó vállalkozott.
így most közel évtizednyi idő múltán kerül
h e t e t t a napjainkban szaporodó reformkiadók egyikének vállalkozásában, csökkentett terje
delemben, borsos áron a szóles közönség elé.
Valószínű, hogy hiányosságait is a fentiekkel m a g y a r á z h a t j uk.
G E R G E L Y F E R E N C
A MAGYAR CSERKÉSZET TÖRTÉNETE 1910—1948
(Göncöl Kiadó, Budapest, 1989. 396 o.)
