Ez a magyarázata a századelő bábreneszánszának, amibe beletartozott egyfelől a ha­

Kosztolányi és a bábszínház*

Egy Kosztolányi-fordítás h á t t e r e

A lovag meg a kegyese című kis színjáték 1919. április 17-én j e l e n t meg az Érdekes Ú j s á g b a n , a cím a l a t t ezekkel a szavakkal: „ Ó f l a m a n d j á t é k . M a g y a r versekbe szedte:

Kosztolányi Dezső." Az u t ó k o r t a n á c s t a l a n u l olvasta ezt az e l i g a z í t á s t . N é m e t h A n ­ t a l rendező például b i z t o s r a v e t t e , hogy „ez a kis verses b á b d a r a b K o s z t o l á n y i Dezsőnek kétségtelenül egyéni költői a l k o t á s a , amelyet csak szerénységből n e m vallott ö n á l l ó al­

k o t á s n a k . "1 Réz P á l — jóllehet Kosztolányi eredeti müveivel sorolja egy kötetbe — m á r ó v a t o s a b b a n fogalmaz: „További k u t a t á s r a v á r , hogy m e n n y i t vett á t az eredeti szöveg­

ből, és m e n n y i t u l a j d o n d r a m a t u r g i a i és költői leleménye."2 Ügy ítéli, „ h a van is eredetije, a m a g y a r szöveg m i n d e n bizonnyal szabad á t k ö l t é s . "3

Időközben előkerült az eredeti m ü egy v á l t o z a t a , s e n n e k a l a p j á n ú g y t ű n i k : A lovag meg a kegyese egy b á b s z í n h á z kérésére, f o r d í t á s n a k készült, de o l y a n v á l t o z t a t á s o k k a l , hogy v a l ó b a n a s z a b a d átköltés h a t á r á t súrolja. T u l a j d o n k é p p e n ezt fejezi ki Kosztolányi idézett m e g h a t á r o z á s a is.

E filológiai t é n y m á r csak azért is figyelmet érdemel, m e r t egy o l y a n terület h ú z ó d i k meg m ö g ö t t e , mely az egész életmű szempontjából fontos lehet — s ez Kotoszlányi és a b á b m ű v é s z e t kapcsolata.4 Hogy ö, aki a színház i r á n t o l y a n b e h a t ó a n é r d e k l ő d ö t t , a n n y i d r á m a f o r d í t á s t és színi kritikát í r t , nem a n a g y színházzal, h a n e m a b á b s z í n p a d d a l (és a kabaréval) került — h a fél p i l l a n a t o k r a is — eleven m u n k a k a p c s o l a t b a , az n e m csak a véletlenen m ú l o t t .

K ö z i s m e r t , hogy a századforduló szimbolista és a v a n t g á r d i r á n y z a t a i n a k költői, kép­

zőművészei és zenészei t a p o g a t ó lépéseket t e t t e k a s z í n h á z felé. Ki a k a r t a k t ö r n i s a j á t m ű v é s z e t ü k e g y o l d a l ú s á g á b ó l , keresve a „ G e s a m t k u n s t w e r k " lehetőségét, az egyszerre ér­

zéki és filozofikus m ű v é s z e t e t , mely valós térrel és valós idővel, színekkel és h a n g o k k a l , formákkal és ritmusokkal e g y a r á n t dolgozik, s közben folyamatos kapcsolatot t a r t fenn a befogadóval. Persze mi sem állt t á v o l a b b ettől a v á g y o t t m ű v é s z e t t ő l , m i n t a kor való és sikeres prózai n a g y s z í n h á z a , a m a g a verbalizmusával, realizmusával vagy n a t u r a l i z ­ musával. E s e t e n k é n t m á r m a g á t ó l az élő színésztől is idegenkedtek. A h o g y M a e t e r l i n c k fogalmaz: „Egy r e m e k m ű esetleges emberi közreműködés segítségével t ö r t é n ő b e m u t a t á ­ sa e l l e n t m o n d á s o s " mert „a szimbólum s o h a n e m t ű r i el az ember cselekvő j e l e n l é t é t . "

Hasonló nézeteket vallott M a l l a r m é , Brjuszov, Balázs B é l a és — m i n t l á t h a t ó lesz — , Kosztolányi Dezső is.5 Figyelmüket az o p e r a , a b a l e t t , a kabaré felé i r á n y í t o t t á k , n e m utolsó s o r b a n pedig a b á b s z í n h á z felé, mely bizonyos s z e m p o n t b ó l a l e g t ö b b lehetőséget

• M u n k á m b a n sokat segített a német szöveg fordításával, értelmezésével és tanácsaival Mészá­

ros Emőke, a Színházi Intézet bábtörténésze, akinek ezúton mondok köszönetet. Köszönet illeti még kedves segítségéért Séd Terézt, L. Merényi Zsuzsát és Réz Pált is.

1 NÉMETH Antal, Bevezető A lovag meg a kegyese előadásához. 1955. OSZK K MM 7220. Hason­

lóan értékeli a Művészi bábjátéktörekvések hazánkban c. írásában. In A bábjátszás Magyarországon.

Bp. 1955. 73.

2 RÉZ Pál, A drámaíró. Üzenet 1975 február-március.

3 RÉZ Pál jegyzete K O S Z T O L Á N Y I Dezső Összes versek 1984-es kiadásához, II. 335.

4 A kérdést csak érinti Réz Pál Üzenet-beli cikke. (Lásd 2. jegyzet.) Kosztolányi bábjátékait tartalmazó kötet (Patália. Összegyűjtötte és szöv. gond. RÉZ Pál. Bp. 1976) nem keltett különö­

sebb visszhangot. Pomogáts Béla az írói munka melléktermékének nevezi, bábos vonatkozásainak nem tulajdonít jelentőséget. P O M O G Á T S B., Kosztolányi színpada. Üzenet 1976 (12).

5 A b á b ábrázoló jellegéről sok írás szól, például O B R A Z C O V , A bábjátéktól a filmig. Bp. 1949.

25-40. Maeterlincket idézi Pierre BRUNEL, Irodalom. In A szimbolizmus enciklopédiája. Összeáll.:

Jean C A S S O U . Bp. 1984. 177. Mallarméról lásd uo. Brjuszovról: Oszkár SCHLEMMER, Ember és miifigura. In S C H L E M M E R — M O H O L Y - N A G Y — M O L N Á R , A Bauhaus színháza. Bp. 1978. 18.

Balázs Béla véleményét lásd BALÁZS B., Aréna és bábszínház között. Auróra 1911. 117-122., illetve B. B., Dramaturgia. Bp. 1918. 33-34.

101

nyújtotta törekvéseik megvalósításához. A festők és költök teljes mértékben uralhatták itt az időben „lejátszódó", látványt, a szereplőket pedig a gondolat és kompozíció igényei szerint szabadon alakíthatták. Megszabadulhattak a számukra kínosan „naturalista", konkrét színésztől, helyükre pedig a bábok léptek, melyek nem megjelenítenek, hanem bemutatnak, eleve szimbólumok.

Ez a magyarázata a századelő bábreneszánszának, amibe beletartozott egyfelől a ha­

gyományos népi-vásári bábjáték iránti érdeklődés növekedése, másfelől a festők, költők és muzsikusok gomba módra szaprodó bábszính kabarék groteszk stílusú bábelő­

adásaitól kezdve, a szimbolikus-szecessziós változatokon keresztül, a konstruktivista kí­

sérletekig bezáróan — szerte Európában. Jarry, Garcia Lorca, Maeterlinck, Schnitzler, Hofmannsthal, Wedekind, Utrillo, Gordon Craig, Oskar Schlemmer, Hindemith, Manuel de Fallá neve tűnik fel a szerzők, alapítók, mozgatók és zeneszerők között, hogy magukat a professzionistává váló bábművészeket most ne említsük.

Magyarországon sem maradt visszhang nélkül mindez, Balázs Béla például nem csak számos bábdarabot írt, de két elméleti müvében is részletesen foglalkozott a bábszín­

házzal, mely szerinte „maga a stilizáltság és stílusegység tökélye, mely aprósága ellenére monumentálisabb szimbólumokra képes a mi színpadunknál." Sőt, a Kékszakállú libret- tistája, az opera „egyetlen értelmes és jogos formájának" nevezte a bábszínházat.

Az első magyar művész bábszínházat Orbók Loránd tanár hozta létre 1910-ben, Rónai Dénes fényképész műtermében. Karinthyn kívül, valószínűleg Kosztolányi is itt figyelt fel a bábszínház nyújtotta lehetőségekre.

Kosztolányi Dezsőt is a kor költőinek szempontjai és vonzalmai közelítették a bábszín­

házhoz — , jól látható ez egyik 1918-as írásából. Ebben azt a pillanatot idézte fel, mikor gyermekkori bábszínházát megtalálta egy poros padláson. „Gyengédséggel és gyásszal néztem a kis deszkaalkotmányt, melyen réges-régen keménypapírra ragasztott bábok sé­

táltak. [... ] Ha ezerszer is papírból, — fából van — összeábdálva, egykor mégis ez jelen­

tette nekem a valóságot és az egész életet. [... ] Olykor fanyar és csüggedt vagyok, s nem melegít fel semmi színházi lámpa. Most már tudom, hogy ez a színház kényeztetett el, melynek ötéves koromban igazgatója, rendezője, költője voltam. [... ] Egy játékszínház örömét várom az igazi színháztól, és az élet és a mese végtelenségét." Reménykedve szá­

mol be egy berlini színpadról, mely a jövő évben indul, s melynek színészei „lehetetlennek érzik azt, hogy a színész pusztán ábrázolja az életet, a polgár pedig azon csodálkozzon a zártszékében, hogy a komédiás pont úgy veszi ki a tárcájából a cigarettát, mint ö ma­

ga. Odáig mennek, hogy díszleteik sem valóságmásolók többé, nem egy erdőt, kastélyt jelentenek, hanem valami önálló művészi mondanivalót."

íme, az anti-naturalista színház, s benne a költői teljhatalom igényének megfogalma­

zása. Az élő színházzal itt még nem o bábszínházat állítja szembe — mint majd később

— , hanem egy bábszínházat — melynek súlyát csak növeli, hogy a gyermekkorhoz kap­

csolódik. A leendő berlini színház erényei is a bábszínházéval rokonok.

Ám Kosztolányi nem csak a realizmustól menekülve, puszta tagadásból közeledett a bábszínházhoz, valójában egész élet- és emberszemléléte rokon a marionettek ironikus, egyszerre fájdalmas és derűs látásmódjával. A bábu szánalmas is, szórakoztató is, egy­

részt mert élőnek olyan kicsi és ügyetlen, másrészt mert annyira nyilvánvaló, hogy nem mozog, hanem mozgatják, s így kiszolgáltatott egy felettes hatalomnak. Az embereket sze­

retettel, szánva nevető Kosztolányi — akárcsak számos kortársa — magának az embernek

6 A bábos fellendülésről számos korabeli írás számolt be, összefoglalóan lásd SZÉKELY György, Bábuk, árnyak. Bp. 1972.

7 BALÁZS Béla, Aréna és bábszínház kőzött. Auróra 1911. 117-122.

8 Orbók színházáról: K ó s Lajos és mások, A bábjátszás Magyarországon Bp. 1955.

9 KOSZTOLÁNYI Dezső, Játék a porban. In K. D.: Színház. Bp. 1978. II. 725. Játékszínházáról máshol is említést tesz. „Gyerekkoromban [...] már rég sutba vágtam bábuszínházam figuráit, mikor künn a mezőn egy eleven ürgét láttam." Földműves-játékszín a Kamara Színházban. Uo. II.

321.

102

a m e t a f o r á j á t l á t h a t t a a b á b u b a n .

Ezt a g o n d o l a t o t m a g a a költő is t ö b b s z ö r fejtette ki, vagy legalábbis s u g a l l t a . Egy 1922-ben írott verses j á t é k á b a n , a b á b j á t é k o s n a k , aki r é m ü l t e n keresi b á b u k k a l teli l á d á ­ j á t , s kérdi, ki l o p t a el, így válaszol a nagy színház i g a z g a t ó j a :

„ki m á s , m i n t az, ami színt ad Az igazi varázsló i t t , a s z í n p a d . B á b j á t é k o s : K o l d u s vagyok, koldus!

Igazgató:" Dehogy öreg!

L á d á j a itt van, jöjjön, nézze meg.

Ez az egész színház. A z ó t a m e g n ő t t . A b á b u i , azok b e n n a szereplők . . . "1 0

A b á b m e t a f o r á v a l , illetve a b á b u n a k a n a g y s z í n h á z z a l szembeni előnyeivel kapcso­

l a t o s g o n d o l a t a i t részletesebben is kifejtette a Bábok c. í r á s á b a n , melyet 1927-ben, egy olasz b á b s z í n h á z magyarországi vendégszereplése alkalmából olvasott fel a Király Szín­

h á z b a n . „ F i g y e l m ü k b e a j á n l o m ezeket a b á b o k a t —írja. — Sok t e k i n t e t b e n különbek az embereknél. G y a r l ó a k , s u t á k , de ez a művészet g y a r l ó s á g a s s u t a s á g a , mely nem t ű r i a kikerekítetten-készet. A hús-vér színész, aki a s z í n p a d o n á g á l , g y a k r a n k i á b r á n d í t , na­

gyon is kirajzolt h a n g s ú l y o z o t t emberi voltával g ú z s b a köti képzeletemet. I t t s z a b a d o n c s a p o n g h a t f a n t á z i á m , m i n t mikor o t t h o n a s z o b á m b a n meséket olvasok, s az ablakok­

b a kedvem szerint vázlatos figurákat álmodok. Másik kiváló t u l a j d o n s á g u k ezeknek a b á b o k n a k , hogy nem élnek. Ennélfogva m i n d e n t ő l függetlenül jelképezhetik az életet.

Sem irigységet, sem féltékenységet nem keltenek. K o r l á t l a n u l a d h a t j u k á t m a g u n k a t lel­

kesedésünknek. H a pedig t ú l o n t ú l n a g y művészeknek t a r t j u k őket, j u s s o n e s z ü n k b e az, hogy a l e g n a g y o b b közülük legföljebb egy méter, s vigasztalódjunk a t u d a t t a l , hogy mi v a l a m e n n y i e n n a g y o b b a k vagyunk n á l u k e g y p á r a r a s z a i . " Kifejti, h o g y a b á b m ű v é s z e t egyenesen a h a l á l leküzdésének v á g y á b ó l , az élni akarásból ered, nem m á s , m i n t „ t e r e m t ő ö s z t ö n ü n k dicsőítése, végtelenségünk h a n g s ú l y o z á s a , b a r b á r önvigasz és c s a l a f i n t a d i a d a l , megcsúfolása a h a l á l n a k . "^{1 1}

Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy h á r o m évvel az O r b ó k - s z í n h á z előadásai­

n a k m e g s z a k a d á s a u t á n , 1917-ben két rövid b á b d a r a b o t is írt, A szörnyet és a Csodát,12

melyekben s a j á t o s , kifejezetten bábos stílust a l a k í t o t t ki. M i n d k e t t ő műfaji m e g h a t á ­ r o z á s a a „ b á b j á t é k , rímjáték" volt. A rímet és a b á b o t ugyanis u g y a n a b b ó l az ősi és gyermeki világból e r e d e z t e t t e . A rímet egy helyen „ősemberi és gyermeki kedvtelésnek"

nevezte, melyet „a költőknek kellett ú j r a felfedezni, akik a n n y i r a emberek, hogy egyszerre felnőttek és gyerekek is, s mindkét á l l a p o t o t v á l l a l j á k . "1 3 Ez egyben k ö z v e t e t t e n elárul­

j a , hogy milyen kapcsolatot feltételezett a költő és a b á b s z í n h á z között, mely s z í n h á z — a h o g y m á s h o l meg is fogalmazza — nem csak mai gyermekek j á t é k a , de „régibb b á r m e ­ lyik k ő s z í n h á z n á l , gyerekkorában vele j á t s z o t t az e m b e r i s é g . "1 4 N á l a t e h á t a b á b j á t é k egy n a g y o n „rímes" m ű f a j , amelyhez a l e g d a l l a m o s a b b rímek k a p c s o l ó d n a k , a t i s z t a és kevert rím, illetve a t i s z t a rímként egybecsengő a s s z o n á n c o k . E t t ő l m é g n e m lennének

1 0 KOSZTOLÁNYI D e z s ő d bábjátékos. Verses játék. Gyoma 1940.

1 1 KOSZTOLÁNYI, Dezső Bábok. Nyugat 1927. okt. 16. Kosztolányit elsősorban nem mint nézőt

„kötötte gúzsba" az élő színház, hanem mint szerzőt. Erre utal, hogy állítólag saját bevallása szerint, azért nem írt színdarabot, mert a színpadon minden menetrend szerint történik, s a

„drámának ezzel a kötelező alaprajzával nem tudott megbékélni." ILLÉS Endre, Kosztolányi és a színház. Film, színház, muzsika 1976. 41. 9. Bábdarabjaiban viszont nem kellett alkalmaznia ilyen menetrendet.

1 2 KOSZTOLÁNYI Dezső, Patália. Lásd 4. jegyzet

1 3 K O S Z T O L Á N Y I Dezső, A rím varázslata. In. K. D., Ábécé. Bp. 1957. 128.

1 4 KOSZTOLÁNYI Dezső, Bábok. Lásd 11. jegyzet, a b á b ősi eredetéről hosszan szól A bábjáté­

kosban is. Lásd 10. jegyzet

olyan b á b o s a k ezek a sorok. Ám a kis f o r m á k b a hol h e x a m e t e r e k b e illő fennkölt m o n d a ­ t o k a t , s z a v a k a t , hol teljesen k ö z n a p i a k a t ö n t . M i n d e z jól érzékelhető feszültségben áll a versikés rímekkel és egymással is összevillóznak. A Csoda vakja például így p a n a s z k o d i k :

„ H a szertenézek i t t e n a t e r e m b e , Hol d r á g a lányok figyelnek merengve, Nem l á t o k semmit sem, csak éjszakát, S a fürtös fejek, m i n t p u s z t a fák Reszketnek a decemberi s ö t é t b e n .

I t t a színen e g á z l á n g lobog égve ( P o n t o s a n f e l m u t a t r á . ) Nem l á t o m ezt sem és h á t a m megett

Nem l á t o m e sikerült díszletet. ( R á m u t a t . ) Holt szememen eleven k ö n n y ragyog.

( K o m o l y a n , m e g h a t o t t sóhajjal.)

S ez fáj, nagyon fáj, b á r csak b á b v a g y o k . "1 5

Ezzel a sóhajjal el is é r k e z t ü n k A lovag meg a kegyeséhez, melynek t ö r t é n e t e , s főleg f o r d í t á s á n a k m ó d j a szintén Kosztolányi és a b á b m ű v é s z e t bensőséges, a k ö l t ő szemléleté­

nek lényegét é r i n t ő k a p c s o l a t á t m u t a t j a . A fent e m l í t e t t R ó n a i Dénes, v a l a m i n t B l a t t n e r Géza, fiatal festőművész kezdeményezésére j ö t t létre 1918-ban a Belvárosi S z í n h á z b a n a

Wayang játékok című e l ő a d á s . Rónairól érdemes t u d n i , hogy nem csak fényképész volt, de F r a n c i a o r s z á g b a n L u m i é r e t a n í t v á n y a , i t t h o n pedig az első filmrendezők egyike, aki­

nek filmje n e m m a r a d t u g y a n fenn, d e nevéhez kapcsolja a filmtörténet a kor legjelentő­

sebb esztétikai í r á s á t , melyben — a k o r t á r s a k s z á m á r a bizarr ú j d o n s á g k é n t — a filmnek a színház i r o d a l m i s á g á t ó l erősen eltérő, vizuális jellegéről é r t e k e z e t t .^{1 6} U g y a n í g y a kép­

zőművészet felől közelített a b á b s z í n h á z h o z B l a t t n e r is, aki a Wayang játékok két másik m u n k a t á r s á v a l e g y ü t t , a m ü n c h e n i Hollósy-iskolából é r k e z e t t , vagyis a festészet és b á b o z á s közös fővárosából. így R ó n a i és B l a t t n e r nem O r b ó k ú t j á t j á r t á k , h a n e m egy elsősorban a l á t v á n y r a é p í t ő , szecessziós-dekoratív, lírai h a n g u l a t ú s z í n h á z a t szerettek v o l n a létre­

hozni. E h h e z dolgozta ki B l a t t n e r az á l t a l a „ w a y a n g n a k " nevezett, de a keleti v a j a n g j á t é k t ó l e l t é r ő , alulról, m a d z a g g a l m o z g a t h a t ó , lemezekből k i v á g o t t síkfigurás s z í n h á z a t . Ez a t e c h n i k a csak l a s s ú , stilizált mozgást t e t t lehetővé, az alkotók s z á n d é k a szerint sem f o r d u l a t o s - d i n a m i k u s d r á m a , i n k á b b lírai m ű e l ő a d á s á r a volt alkalmas.

B l a t t n e r t u d o t t is egy ilyet. „Még M ü n c h e n b e n o l v a s t a m egy óflamand l o v a g d r á m á t , a Lanselot und Sandereint, melynek m a g y a r r a f o r d í t á s á t R ó n a i Kosztolányi Dezsőnek osztot­

t a ki" —írja visszaemlékezésében.1 7 Ez lett A lovag meg a kegyese. Hogy v a l ó b a n így v a n , azt nem csak B l a t t n e r és R ó n a i állításai, de egy előkerült n é m e t fordítás is bizonyítja.

Ez u t ó b b i t 1944-ben Wolfgang C o r d a n készítette, és 1950-ben jelent meg az N S Z K - b a n . J o b b h í j á n csak ezzel t u d t u k egybevetni a m a g y a r f o r d í t á s t , u g y a n i s az eredeti flamand d a r a b n a k ez az egyetlen M a g y a r o r s z á g o n fellelhető német s z ö v e g v á l t o z a t a , s semmi közelebbit nem t u d u n k Kosztolányi p é l d á n y á r ó l . A n n y i bizonyos, hogy C o r d a n nem á t d o l g o z á s t készített, m a g a is h a n g s ú l y o z z a , hogy szorosan követte az e r e d e t i t , a m i a kötet t ö b b i fordítása esetében i g a z o l h a t ó i s .1 8

^Patáim 59-60.

1 6 RÓNAI Dénes, A képszerű film. Mozgófénykép Híradó 1913. 34. sz. Rónait mint rendezőt méltatja NEMESKÜRTY István, A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961. 41. és 129.

1 7 Blattner kéziratos visszaemlékezései. Magyar Színházi Intézet, Bábgyűjtemény. Rónai is fordításról beszél egy interjújában. DUTKA Mária, Emlékezés az első magyar művészi bábszínházra.

Magyar Nemzet 1960. márc. 22. 4.

1 8 Jedermann, Lanselot und Sanderein, Mariechen von Nymwegen. Altflämische Spiele nach dem Ur­

text neu Erstellt von Wolfgang C O R D A N . Eugen Diederichs Verlag, Düsseldorf/Köln 1950. (MTA K) A Mariechen von Nymwegen sorra egyezik a színjáték magyar fordításával. MÉSZÖLY Dezső ford., Nymwcgeni Marika. In Akárki. Misztériumjátékok, mirákulurnok, moralitások. Bp. 1984.

A darab cselekménye a következő: A gazdag és nemes Lanselot szerelmes a szegény San derein be. Lanselot anyja csellel teszi lehetetlenné boldogságukat. Sanderei t fiához küldi, mondván hogy „beteg", ápolást igényel, Lanselotnak viszont azt mondja, sikerült rávennie a lányt hogy vele háljon. Ám csak akkor engedi fiához a lányt, ha esküvel igéri, hogy utána rögtön durva szavakkal elküldi Sandereint és alvást tettet. Lanselot mindezt teljesíti is, a világgá menekülő Sanderein pedig egy lovaggal találkozik, akinek megtetszik.

A lány egy történettel adja értésére, hogy már nem szűz, egy dús fáról mesél, melyet egy sólyom megrabolt. A lovag mégis elveszi. Lanselot kérésére embere, Reinaut Sanderein keresésére indul, s találkozik a lovag erdőkerülőjével, aki megirigyelte urát, maga is lányt keres az erdőben. Segítségével Reinaut beszélni tud Sandereinnel, án ő elutasítja Lanselot hívását. Válaszként a sólymos históriát üzeni haza, a végén azzal a kiegészítéssel, hogy a sólyom visszatérne már a fához, de nem találja. Reinaut, nehogy Lanselot erőszakkal rabolja el a lányt, urának azt mondja, hogy Sanderein egykori szerelméről hallva, csak üzenetét t u d t a elrebegni, s meghalt. Erre az ifjú megöli magát, Reinaut pedig összegzi a tanulságot: a férfiak ne tegyenek ilyesmit.

Kosztolányi fordítása egyenesen a színpad számára készült, ezért annak igényei szerint számos ponton változtatott. A legfontosabb ezek körül, hogy erősen meghúzta, tömörí­

tette a müvet, 939 sorról 675 sorra. Kimaradt az érzelmek (szerelem, bánat, csodálat) unos-untalan, önismétlő módon visszatérő tálalása, na meg a rengeteg fohászkodás. A rövidítések — ezen kívül — lényeges tartalmi változtatásokat is hoznak magukkal, me­

lyekről később lesz szó. Kosztolányi elhagyta a Prológot is, viszont három helyen, ahol a cselekmény egyértelműsége miatt szükségesnek érezte, összekötő szöveget írt, amit egy új szereplő, az utasítás szerint láthatatlan Hírnök szájába adott (összesen 16 sor); szintén ő kapta meg Reinaut záró mondatait a tanulsággal (22 sor). Rövid pár sorral a szöveget máshol is megtoldotta. (Lásd alább.) Ezen kívül, nyilván a verselés kedvéért, megvál­

toztatta a szereplők neveit. Lanselotból Lovag, Sandereinböl Izolda, a lovagból Várúr, Reinaut-ból Kamarás, az erdőkerülőből Csősz lett. Végül jelenetekre tagolta a müvet, belső idejét pedig lerövidítette — elhagyva a lány szökése és megtalálása közötti egy évre való kis utalást.

Történtek a fordítás során a fentieknél kevésbé szembeszökő, de annál lényegibb válto­

zások is. Igaz, a legfőbb változtatást maga az idő végezte el, hiszen a 20. században nem lehet idézőjel nélkül elmesélni azt a naiv, bumfordi kis históriát, amit a 15.-ben a köl­

temény szerzője a legnagyobb komolysággal leírt. Ekkor már nehéz elképzelni színészek előadásában, de a szükségképpen kialakuló ironikus távolságtartás következtében igazi bábdarab vált belőle.

Ezért Kosztolányi nem igyekezett felnemesíteni a játék nyelvét és cselekményét, sőt — és itt a változtatás — tudatosan fokozta a mü bábos jellegét — , nyelvét a korábbi báb­

darabjaihoz hasonlóan alakítva. Itt is fő eszköze a hangulati kontrasztok alkalmazása, az emelkedett és köznapi gyakori váltakoztatása. Ezt részben — akárcsak korábbi darab­

jainál — az eltérő hangulatú szavak alkalmazásával, illetve a versikés forma (szimultán jambikus, páros, gyakran erősen egybecsengő rírnü) és patetizáló tartalom összevillózta- tásával éri el. Ehhez jön a szöveg megrövidítésének módja, ugyanis nem egyszerűen töröl, hanem „perget"; a némafilmek módjára itt cikkázó hirtelenséggel és ripsz-ropsz történ­

nek a dolgok, ami igen jól illik a burleszk őséhez, a bábszínházhoz. A pergetés során kimaradnak az átmenetek és így ezzel is éles kontrasztok keletkeznek.

Reinaut például, mikor megtudja, hogy a lány nem megy vele vissza Lanselothoz, az eredetiben 18 soron át töpreng hogy elmodja-e mindezt urának, s a lehetséges tragikus következmények egész sorának végiglatolgatása után dönt a kényszerű hazugság mellett.

Kosztolányinál a Kamarás ezt négy sorban így intézi el:

„Megmondjam-e mi a valóság Gazdámnak? Ez alávalóság.

Inkább hazudok, tán remél.

Azt mondom neki hogy nem él."

És ezzel kilendül a színről.1 9 A k o n t r a s z t h a t á s nem csak abból ered, hogy k i m a r a d ­ n a k az e s z m e f u t t a t á s közepét alkotó észérvek, d e abból is, hogy a v é g p o n t ( „ h a z u d o k " ) a moralizáló „alávalósággal" kerül közvetlen szomszédságba. (Ez a szó k ü l ö n b e n az erede­

tiben nem szerepel.) M á s h o l , mikor R e i n a u t m e g l á t j a a g y a n ú s külsejű, felfegyverkezett e r d ő k e r ü l ő t , hosszú kilenc soros t ö p r e n g é s , vívódás u t á n j u t a r r a az e l h a t á r o z á s r a hogy megszólítja, a k k o r is körülményes, óvatos u d v a r i a s k o d á s s a l . K o s z t o l á n y i n á l v i s z o n t , lerö­

vidítve, így h a n g z i k :

„A szája is morcos, h a r a g v ó , Gyilkos lesz, vagy útszéli r a b l ó . Szép j ó n a p o t , kedves k o m á m , ki felkeltél ilyen k o r á n . "2 0

Vagyis a g y a n a k v á s h i r t e l e n vált á t a Vitéz László-san n a g y s z á j ú m e g s z ó l í t á s b a . Ké­

sőbb az e r d ő k e r ü l ő 12 soron á t dicséri S a n d e r e i n t , m a g y a r á z a t u l , hogy u r a miért v i t t e magával a v á r á b a . Házasságról itt nincs szó. K o s z t o l á n y i n á l viszont így h a n g z i k u g y a n e z :

„A v á r ú r h a z a v i t t e végül, S elvette n y o m b a n feleségül.

V á r u n k b a most ö a d e r ű , Erényes, édes, egyszerű."^{2 1}

H a s o n l ó p é l d á k a t vég nélkül l e h e t n e sorolni. Ezeket a k o n t r a s z t h a t ásókat n e m csak az eredeti megrövidítésével éri el. Sőt, előfordul, hogy egy-egy bővítménnyel teszi teljessé.

R e i n a u t p é l d á u l , beszámolva Sanderein h a l á l á r ó l , azzal fejezi be szomorú m o n d ó k á j á t , hogy a l á n y e l h a l l g a t o t t , n e m szólt t ö b b e t . K o s z t o l á n y i n á l még valamit h o z z á t e s z :

„ A r c á t elfordította m e n t e n ,

Egy szót se szólt s én tovamentem"22

A lovag ( V á r ú r ) ü n n e p é l y e s n y i l a t k o z a t á h o z , melyben közli, hogy a l á n y t m ú l t j a elle­

nére is elveszi, Kosztolányi az a l á b b i négy sort illesztette:

„ T u d o m , kislány, szíved mi víjja, De h á t a fának semmi híjjá Mert én szeretlek végtelen No édes p á r o m , jöjj v e l e m . "2 3

Számos p é l d á t lehet hozni a r r a is, amikor a h a n g u l a t i v á l t á s a s a j á t o s s z ó h a s z n á l a t b ó l ered. Az a n y a például így p r ó b á l j a r á v e n n i fiát a l á n y e l h a g y á s á r a :

„ G o n d o l d meg, mily előkelő, T e b e n n e d a vér és velő."²⁴

H a s o n l ó a H í r n ö k n e k teljes egészében Kosztolányi á l t a l írt szövege, melyben a l á n y sorsát így k o m m e n t á l j a :

„így j á r t el a zord, d u r v a r i t t e r . Halljátok most a b ú s l e á n y z ó t , Ki szenvedését nyögi itt e l . "2 5

1 9 Patába 99.

2 0 Uo. 95.

2 1 Uo. 96.

22 Uo. 100.

2 3 Uo. 92.

2 4 Uo. 86.

2 5 Uo. 89.

A fordítás a fenti módszerekkel módosított a szereplökön is. Általában kevesebb lett a skrupulusuk, kevesebbet tépelődnek és érzelegnek. Ezeknek a szereplöknek valóban nem is belépniük illik a színpadra, hanem belendülniük, a paravánra dobva lábaikat, vagy drótrengeteg alján himbálózva.

A mai olvasó számára kicsit furcsa a hösszerelmes, aki hosszú, szenvedélyes vallomásai után, egy rövidke anyai ösztökélésre könnyedén belemegy az otromba haditerv megvaló­

sításába. A már magát erősen kordában tartani igyekvő, de még bárdolatlan középkori szellemet tükrözi ez, amikor a lovagi emelkedettség és a testi erőszak megfért egy személy­

ben. A Lanselot figura mára ellentmondásossá vált, amit Kosztolányi ki is hangsúlyoz.

Már az első jelenetben némi irónia lengi körül a Lovag szerelmét:

n

Egy láz a lelkem és a testem.

És azt hiszem, parázsba estem, Úgy égek és enyészek én."

Igaz, durva anyja előtt szavai költőibbé lesznek:

„A teste manna, rózsa, álom, A szíve büszke, s kedves arcú, Alakja finom mívű, karcsú, Öt szeretem most, s mindörökké."

Ám az irónia hamar visszatér, miután anyja tervét meghallotta, legélesebben pedig a jelenet utolsó soraiban ütközik ki:

„Csak meg ne sértsem a virágom, S a csúf szó szivéig ne jusson, Szelíd, mint a bárányka, s gyenge.

No most, anyám, megyek sietve, Szobámban veszem át jussom."

Talán mondani sem kell, ez az utóbbi két sor az eredetiben nem szerepel.

Izolda egyenes tartású, önérzetes kis bábuja is más, mint a német változat lágy Sande- rein-ja. Ez utóbbinak Lanselot magas származását, előkelőségét dicsérő-panaszló hosszú sorai a fordításban kimaradnak. Izolda így beszél:

„Nem, jó lovag, én szűz vagyok, Lelkembe tiszta tüz ragyog."

Máshol:

„Vagy tán legyek az ágyasod?

Ahhoz a szívem vágya sok!"

Az eredetiben hosszan búcsúzik Lanselottól, részletezi, mennyi bajjal járna, ha meg­

látnák őket, s aggodalmaskodva fohászkodik istenhez, őrizné meg az ifjú erényét.

A fordításban mindez így hangzik:

„Nem, már soká maradtam itt, S még megtudnak majd valamit.[... ] Váljunk el egy-kettőre hát,

Hogy minket senki meg ne lessen.

Téged meg az isten vezessen, És bárhová mégysz, légy serény, Ékítsen bátorság s erény."

26

Uo. 83.

2 7

Uo. 85.

28

Uo. 88.

29 Uo. 84.

3 0 Uo. 85.

Izolda a Várúrral szemben is határozottabb, mint Sanderein a lovaggal. Nem bűnbá­

nóan adja elő a mesét a sólyomról, hanem a helyzet becsületes tisztázása kedvéért:

„Előbb hallgasd meg, mit a lombok S a fák alatt számodra mondok."

Az anya a fordításban valódi gonosz, közönséges és kaján boszorkánnyá válik, Izol­

dának nem csak rangját — mint az eredetiben — de „lelkét", erkölcseit is teli szájjal ócsárolja:

„A rangja semmi, a lelke céda, S prédának is csak gyenge préda."

Kosztolányi még egy ilyen fenyegetést is illeszt a szövegbe:

„Nem lesz belőle sose asszony, Ha elveszed, hát megkopasztom."

Szövege ezeken kívül is tele van közönséges fordulatokkal. Ugyanakkor átkozódásával éles ellentétben áll a mézes-mázos hang, amivel a lányhoz szól, s ami szintén a fordítás leleménye. Új az is, hogy a gonosz akció egyenesen örömet okoz neki, nevet „remek"

tervén, sőt, még rájuk is zárja az ajtót.

A fenti jellemmódosítások látszólag különböző irányúak, valójában mindhárom a hu­

moros, eleven és végletes karektereket alkalmazó bábszínpad igényeihez igazodik. Ugyanez történt Reinaut-val (Kamarás), akinek „megélénküléséről" fentebb már volt szó, illetve a komikusabbá váló iovag (Várúr) és erdőkerülő (Csősz) esetében. Az előbbi e szavakkal lép be:

„Lesek négy napja, óra hosszant, S egy nyúl sincs. Ez halálra bosszant."

Az utóbbi pedig ezekkel:

„ [ . . . ]Evek óta csőszködöm Esőbe, hóba, bősz ködön."

Elmeséli, ura meglátva a lányt

„így szólt »Ez aztán már teszi!«

S elvitte, mert hát volt eszi."

A Csősz alakja így még mulatságosabb lett az eredetiben is komikus figuránál.

A darab végén, a Hírnök zárósoraiból mintha a „Bábok" című írás gondolatai köszön­

nének vissza: lám, ez az ember, ilyen kis apró, szerencsétlenkedő, ilyen szánalmas kis bűnökkel, szélhámosságokkal és tragédiákkal — no, esetleg „egypár arasszal nagyobbak- kal."

„Nők, férfiak, lányok, fiúcskák, Látjátok, ez itt a tanulság:

Ha útatokba nő kerül, A szívetek híven szeresse, És meg ne vesse, ne nevesse,

3 1 Uo. 92.

3 2 Uo. 85.

3 3 Uo. 86.

3* Uo. 90.

3 5 Uo. 94.

3 6 Uo. 96.

Szeresse b á t r a n , e m b e r ü l . [ . . . ] A z é r t én azt t a n á c s o l o m , Hogy a férfi m i n d e n k o r o n Pallérozott m ó d o n beszéljen, És d u r v a szókkal sosem éljen."3 7

Végül is, h a mindezen v á l t o z t a t á s o k még beleférnek is egy f o r d í t á s b a , s ú j , ö n á l l ó mű nem is s z ü l e t e t t , s z ü l e t e t t viszont egy új b á b d a r a b , p u s z t á n a fordítás m ó d j á n a k , a p r ó stilisztikai v á l t o z t a t á s a i n a k következtében.

A m ü t ö r t é n e t é h e z t a r t o z i k , hogy a megrendelők a fordítást mindezek ellenére még­

sem f o g a d t á k o s z t a t l a n lelkesedéssel. A szöveg u g y a n i s v a l ó b a n b á b s z í n p a d r a t e r m e t t — de a h a g y o m á n y o s r a , a h o l az O r b ó k é h o z hasonló z s á k b á b u k vagy m a r i o n e t t e k mozog­

n a k , viszont — Rónaiék megítélése szerint — t ö b b volt b e n n e a h u m o r és nyerseség a n n á l , a m e n n y i t a dekoratív-lírai s í k b á b u elvisel. U g y a n a k k o r — mozgás kötöttségei m i a t t — a hosszú, élénk párbeszédeket nem t u d t á k egyenletesen kísérni gesztusokkal. F e n n m a r a d t az á l t a l u k m e g h ú z o t t példány, ami jól m u t a t j a , hogy p r ó b á l t á k s z í n p a d u k s t í l u s á n a k megfelelően „lovagiasabbá" finomítani a „ritteres" m ü v e t .3 8 K é s ő b b r e n d e l t e k h e l y e t t e egy másik írást is, egy e r e d e t i t , Balázs Bélától. A fekete korsó v a l ó b a n j o b b a n illeszkedett elképzeléseikbe.3 9 E n n e k ellenére végül is a m ű s o r b a n a flamand d a r a b o t is b e m u t a t t á k , erősen m e g h ú z v a , s még két rövidebb m ü v e t , melyek egyikét szintén B a l á z s í r t a számuk­

r a .4 0 1919 m á r c i u s á b a n , a m o n s t r e politikai színjáték k o n k u r r e n c i á j a m e l l e t t , a gazdasági összeomlás, az éhség, fázás és s p a n y o l n á t h a n a p j a i b a n n e m s z á m í t h a t o t t n a g y érdeklő­

désre ez a békebelien v a r á z s l a t o s n a k s z á n t produkció, mindössze h á r o m e l ő a d á s t ért csak meg, B á r d o s A r t ú r Belvárosi S z í n h á z á b a n . A t ö r t é n e l m i környezet és az egzotikus kis e l ő a d á s e l l e n t m o n d á s á t figurázta ki K a r i n t h y Frigyes a Wayang című k r o k i j á b a n : „Tud­

j u k , sokan r á z k ó d t a k Össze, sok gyáva szív szorult m a r o k r a , mikor először j e l e n t meg Pest falain: W a y a n g ! [... ] A felszabadulás nehéz s ó h a j a t ö r ki s z o r o n g a t o t t m e l l ü n k b ő l . Iste­

n e m , egy p á r b a j van még a z é r t , a közbiztonság hagy h á t r a némi k í v á n n i v a l ó t " d e mindez nem s z á m í t , „itt van a w a y a n g , a w a y a n g bekövetkezett, h a b e m u s w a y a n g u m ! " M á r csak azt kéne t u d n i , hogy „mi az isten c s u d á j a az a w a y a n g , a m i t p l a k á t o k o n h i r d e t n e k , és mért é p p e n , és minek és h o g y a n ? "4 1

Mindezek ellenére, a Wayang játékok jelentős kísérlet volt, szelleme p o n t o s a n megfelelt a művészet korabeli érdeklődéseinek, i z g a l m a i n a k , s j ó i r á n y b a kereste a s z i m b o l i s t a iroda­

lom színrevitelének egyik lehetőségét. Az előadásokat figyelemre m é l t ó n a k t a l á l t a B á r d o s A r t ú r , keleti t é m á j ú b á b j á t é k m e g í r á s á r a i n s p i r á l t a B a k t a y E r v i n t ; a s z í n h á z megújítá­

s á t tervező fiatal N é m e t h A n t a l pedig e l r a g a d t a t á s s a l írt az előadásról évek m ú l t á n is, h a t á s á r a lesz később m a g a is B l a t t n e r b á b j á t é k o s t á r s a .^{4 2} Az előadás é r d e m e i n nem vál­

t o z t a t , hogy éppen A lovag meg a kegyesét nem a megfelelő technikával és szellemben a d t á k elő. Szerencsésebb körülmények között később alkalmuk lett v o l n a a h u m o r o s a b b b á b ­ színház felé közeledni, a h o g y B l a t t n e r t e t t e , mikor — számos hazai p r ó b á l k o z á s u t á n — 1928-ban P á r i z s b a n h o z t a létre sikeres b á b s z í n h á z á t .

Magyarországon u g y a n i s az első v i l á g h á b o r ú u t á n i békekorszakban sem volt a felnőtt, művész b á b s z í n h á z n a k közönsége, m e c é n á s a . B l a t t n e r e n kívül számos m á s m a g y a r bá-

3 7 i/o. 101-102.

3 8OSZK Szt. MM 7220.

3 9 BALÁZS Béla, A fekete korsó. Nyugat 1919. II. 561.

4 0 B A L Á Z S Béla, A könnyű ember. In B. B., Az álmok köntöse. Mesék és játékok. Vál. és szerk.:

F E H É R Ferenc és R A D N Ó T I Sándor. Bp. 1973. Ugyanebben a kötetben megtalálható A fekete korsó is.

4 1 KARINTHY Frigyes, Wayang. Pesti Napló 1919. febr. 27.

4 2 B L A T T N E R Géza kéziratos visszaemlékezései. Lásd 17. jegyzet. Németh írása: NÉMETH Antal, A wayang játék. Magyar Helikon 1921. 1205.

109

bos is külföldön ért el sikereket.

Hogy mindennek a hazai hagyományok hiánya, vagy a változó, komoruló korszellem volt oka, esetleg más tényezők, ma már nehéz megmondani.

Mindenesetre Balázs Béla és Karinthy sem ír később már bábdarabokat, s Kosztolányi Dezső figyelme is elfordul a bábszínház felől. (Igaz, Rónaival és a Hollósy-tanítványok­

kal továbbra is fenntartotta a kapcsolatot — , mely kör megőrizte még a századforduló kamaszos lelkét, legalábbis erre utal egy fennmaradt fénykép, melyen maga Kosztolányi is jelmezben látható a festők egyik vidám összejövetelén. Maguk között bábelőadásokat is tartottak.)

A rokonszenv és vonzódás azonban nem tűnt el nyom nélkül. Még az­

után írta meg egy kabaré számára a fentebb emlegetett A bábjátékos című müvét, mely maga is a „rímjáték" megjelölést kapta, s „eleven színészek ugyanúgy eljátszhatják mint bábok."

Ezt követte pár év múlva a Bábok című írás, s bizonyosan a későbbi életmű értelmezéséhez is hozzáad valamit e sajátos, futó kapcsolat ismerete.

A lovag meg a kegyese története ezzel még nem zárult le. A kézirat egyik példánya előbb Rónai fiókjába, majd huszonhat év múlva, 1945-ben a romok alá került. Az idős fényké­

pész a törmelék között keresgélve figyelt fel az egyik, zöld tintával korrigált gépelt lapra, felismerte Kosztolányi írását, mely felidézte az előző világháború végét, az egykori kis szín­

házi előadást, s a hamarjában előbányászott — hiányos — kéziratot a bemutató egykori lelkes kamasz nézőjének, azóta barátjának, Németh Antalnak adta. Végül is az ötvenes é- vek közepén egy barátságos meleg szellemi menedékhelyen, Girardi Kornél építész Tanács körúti lakásában kötött ki, ahol pár művész a maga kedvtelésére kezdett bábelőadásokat csinálni. A Pathelin mester, Goethe Bűvészinasa volt egyebek között műsoron. Az együt­

tes szervezői és vezetői a Girardi házaspár volt, az ő kérésükre kapcsolódott a munkába tanácsaival Németh Antal. Javaslatára a „Mi kis bábszínházunk" 1955 márciusában mű­

sorára tűzte A lovag meg a kegyeséi, maguk készítette szép és szellemes pálcás bábukkal, Séd Teréz képzőművész rendezésében. A hiányos szöveget stílusosan pótolták, a Hírnö­

köt egy Igric váltotta fel, aki énekkel és gitárkisérettel kommentálta a cselekményt. A nézők között volt — számos költő mellett — a már súlyosan beteg Szabó Lőrinc is, akit

— a tiszteletére mondott bevezetőjében — így idézett Németh Antal: „Távozz valóság, ne zavard köreinket, ma egyetlen órára játszani akarunk." Aligha lehetett volna „rendelte- tésszerübben felhasználni" ezt a harminchat év után feltámadt kéziratot, és alig hüebben Kosztolányi szelleméhez.

A darabot 1983-ban a szekszárdi Musica bábegyüttes újította fel, Vanits Hilda veze­

tésével.

Lőrinc László

4 3

Külföldön bábozott Orbók Loránd, Divéky József, Abel Frigyes, Detre Szilárd és számos magyar bedolgozó munkatársként.

44

A fénykép található: Színházi Intézet Bábgyűjtemény. Az összejövetelekről: MlRKOVSZKY Mária visszaemlékezései. Kézirat. 1986. Szintén a Bábgyüjteményben található.

45

E szavakat Réz Pától idézem. Réz Pál, A drámaíró. Lásd 2. jegyzet.

46

Séd Teréz szóbeli közlésére és dokumentumaira támaszkodtam.

47

Vanits Hilda közlése.

110