22. évfolyam 8. szám 2013. augusztus
Tartalom
Könyvtárpolitika
Doncsev András:Szabad tudásáramlás, egyenlő hozzáférés – Könyvtárak az európai állampolgárokért . . . . Műhelykérdések
Pegán Anita:Fenntarthatóság és könyvtár – 2. rész. Zöld könyvtárak . . . . História
Ásványi Ilona:Az első könyvtárosképző-tanfolyam emlékére, avagy 75 éves múlt a magyar könyvtárosképzés . . . . Németh Gábor:A zirci műemlékkönyvtár 60 éve az Országos Széchényi Könyv- tár gondozásában 1953–2013 . . . . Napló
Koncz Károly:Muszáj olvasni, papa? . . . . Évfordulók
Bényei Miklós:„Könyvhöz hasonló az ember…” Eötvös József és a magyar könyvkiadás . . . . Perszonália
Arató Antal:Csongor Rózsa (1920–2013) . . . . Könyv
Mezey László Miklós: Száz év huszonhat magyar regénye . . . .
KÖNYV, KÖNYVTÁR, KÖNYVTÁROS
3
9
16 32
38
50
58
60
From the contents
András Doncsev: Free flow of knowledge, equal access – Libraries for European citizens.
Opening address at the 45th Annual Conference of Hungarian Librarians (3);
Anita Pegán: Sustainability and libraries. Part 2. Green libraries (9);
Ilona Ásványi: Remembering the first training course in librarianship (16);
Gábor Németh:The Zirc Museum Library has been managed for 60 years now by the Na- tional Széchényi Library (32)
Cikkeink szerzői
Arató Antal,a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár ny. igazgatója; Ásványi Ilona,a pannonhalmi Főapátsági Könyvtár helyettes igazgatója; Bényei Miklós,a Debreceni Egyetem tanára; Doncsev András, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti állam- titkára; Koncz Károly,a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) Központi Könyvtárának munkatársa; Németh Gábor,a zirci Reguly Antal Műemlékkönyvtár vezetője; Pegán Anita könyvtáros informatikus (Budapest)
Szerkesztőbizottság:
Bánkeszi Lajosné (elnök)
Bartos Éva, Biczák Péter, Borostyániné Rákóczi Mária, Dancs Szabolcs, Fülöp Attiláné
Szerkesztik:
Bartók Györgyi és Mezey László Miklós
A szerkesztőség címe: 1827 Budapest I., Budavári Palota F épület; Telefon: 224-3791; E-mail: 3k@oszk.hu;
Internet: www.ki.oszk.hu/3k Közreadja: a Könyvtári Intézet
Felelős kiadó: Bánkeszi Lajosné,a Könyvtári Intézet igazgatója Technikai szerkesztő: Korpásné Balczer Gabriella
Borítóterv:
Nyomta a NALORS Grafikai Nyomda, Vác Felelős vezető: Szabó Gábor
Terjedelem: 6,0 A/5 kiadói ív.
Lapunk megjelenését támogatta az Emberi Erőforrások Minisztériuma Nemzeti Kulturális Alap
Terjeszti a Könyvtári Intézet
Előfizetési díj 1 évre 4800 Ft. Egy szám ára 400 Ft.
HU–ISSN 1216-6804 Gerő Éva
EMBERIERŐFORRÁSOK
MINISZTÉRIUMA
Doncsev András
Szabad tudásáramlás, egyenlõ hozzáférés – Könyvtárak az európai állampolgárokért*
Tisztelt Elnök Asszony, Polgármester Úr, Főtitkár Asszony, Rektor Úr, Igazgató Asszony és Főigazgató Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma képviseletében tisztelettel köszöntöm a Magyar Könyvtárosok Egyesületének 45. Vándorgyűlésén részt vevő könyvtáro- sokat, amelyre a szervezők tájékoztatása alapján több mint hétszáz fő érkezett az ország különböző településéről a különböző típusú könyvtárak képviseletében.
Önök között bizonyára vannak olyanok, akik olvasták Johann Nikolaus Weislinger híres Friss Vogel oder stirb!című antilutherista könyvét, mely Strasbourgban jelent meg 1726-ban. Nos, én töredelmesen bevallom, jómagam nem tartozom közéjük, már csak azért sem, mert tudomásom szerint ennek a könyvnek az a nevezetessége, hogy a világ leghosszabb előszavát tartalmazza: a mű összesen 618 oldalából kíméletlen ön- zéssel 470-et tesz ki.
Szeretném megnyugtatni Önöket, én most nem török hasonló babérokra, és nem kívánom a köszöntőmet a vándorgyűlés előszavaként kötetnyi hosszúságúra nyúj- tani. De mivel a tanácskozás roppant izgalmas, kihívásokkal teli, összetett témát jár körül, néhány gondolatot – anélkül, hogy versenyre kelnék az előadókkal – mégis megosztanék Önökkel.
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, nem tudom, hogy mennyire volt tudatos a szer- vezőkben a helyszínválasztás és a téma kapcsolata, de úgy gondolom, hogy hosz- szas gondolkodás után sem választhattak volna jobb helyszínt, mint az egyetemala- pítási terveket szövögető és ehhez könyvtárat alapító, nagytudományú és vidámke- délyű Esterházy Károly püspök székvárosát. Annak a püspöknek a székvárosát, aki annyi templomot épített negyed magyarországnyi egyházmegyéjében, mint előtte és utána senki, s a templom mellé mindenütt iskolát is alapított. A könyvtár meg- szervezésénél európai horizonton tájékozódott, a legkiválóbb kiadványokat vásá- roltatta meg, és a könyvtárat a nyilvánosság számára történő megnyitással nem-
K Ö N Y V T Á R P O L I T I K A
* Elhangzott az MKE 45. vándorgyűlésének nyitóülésén Egerben, 2013. július 18-án.
csak a lyceum tanárai és diákjai, hanem egy szélesebb közönség számára is hozzá- férhetővé tette.
Könyvtár, iskola és a könyvtár kapujának valóságos kitárása, mi más ez, ha nem a szabad tudásáramlás és egyenlő hozzáférés, az akkori kor színvonalán? És ez a hagyomány folytatódik az Önök városában, napjainkban is, hiszen a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár 2010-ben az „Év Könyvtára” volt, és 2012-ben elnyer- te a rangos „Minősített Könyvtár” címet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Egy magyar helyett egy francia úrról, Anne Robert Jacques Turgot-ról, XVI. La- jos pénzügyminiszteréről írják, hogy igencsak impozáns könyvtárat tudhatott ma- gáénak. Dolgozószobájában a plafonig nyújtóztak a könyvespolcok, rajtuk fegyel- mezetten sorakoztak a tekintélyt parancsoló, vaskos kötetek, melyek szinte kőfal- ként, a tudomány megingathatatlan bástyájaként tornyosultak a belépő fölé. Ám aki mégis arra vetemedett, hogy bepillantson a rendíthetetlennek tűnő fal mögé, rádöb- benhetett, hogy mögötte valójában kongó üresség tátong. Turgot könyvtárában a tu- domány fala igazából színfal volt, a fantasztikus címek pedig semmit sem rejtettek:
a pedáns rendben sorakozó, díszes, aranyozott könyvhátak túlnyomó része ugyanis fából készült, és a konzolok pusztán sokat sejtető díszletek, paravánok voltak.
Nos, az ilyen kirakatpolitika helyett a kormány valóban meghatározó szerepet szán a kultúrának. Ennek fontosságát felismerve került be a Nemzeti Együttműködés Programjába, hogy a Kormány a„kulturális értékek védelmében is érvényre juttat- ja a nemzeti egység akaratát és helyreállítja a közjó primátusát”, és ennek jegyé- ben indult meg 2010-ben a kulturális rendszerváltás folyamata, amely az elmúlt három évben a könyvtári intézményrendszerben is jelentős változásokat, átalaku- lásokat eredményezett.
Kulturális politikánk fontos feladata, hogy biztosítsa azoknak a kulturális javak- nak a megőrzését és hozzáférhetővé tételét, amelyek múltunk és jelenünk megis- merése, a társadalmi jólét és a fenntartható fejlődés biztosítása, valamint a jövő nemzedékek számára történő átörökítésének és társadalmi hasznosításának szem- pontjából pótolhatatlanok. Ezt a feladatot a közgyűjtemények – könyvtárak, levél- tárak és múzeumok – végzik, amelyek száma meghaladja a négyezer-hatszázat.
Ezeknek az intézményeknek a fenntartása és működtetése alapvető fontosságú azért is, mert rajtuk keresztül biztosítható, hogy a dokumentumok és információk, a tudás szabadon, mindenki számára hozzáférhető legyen. A közgyűjtemények és így a könyvtárak nélkül elképzelhetetlen a tanulás, az oktatás, a kutatás, a művelő- dés és az emberi erőforrások megújulása.
A nyilvános könyvtári rendszer Magyarország legnagyobb működő kulturális intézményrendszere (3717 nyilvános könyvtár). Ma, 2013-ban elmondhatjuk, hogy az Önök munkájának is köszönhetően ötvenhét kistelepülés kivételével az or- szág minden településén található nyilvános könyvtár, vagy nyilvános könyvtári szolgáltatást nyújtó könyvtári szolgáltató hely, ahol 2012-ben huszonhatmillió lá- togatót regisztráltak. A lépések jó irányát mutatja, hogy a könyvtárhasználók szá- ma az utóbbi időben folyamatosan emelkedik, a tizennégy éven aluli regisztrált használók aránya pedig még az átlagnál is nagyobb ütemben nő. A célunk az, hogy
Magyarország minden településén ilyen magas színvonalú és minőségű nyilvános könyvtári szolgáltatásokat érjenek el a polgárok.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A helyi önkormányzatokról szóló, a nemzeti felsőoktatásról, a nemzeti közneve- lésről szóló törvényekben, valamint a kulturális szaktörvényben szerepelnek a könyvtári közfeladatok, ezzel tovább erősítettük a könyvtárak nélkülözhetetlen szerepét. 2012-ben lezajlott a megyei könyvtárak fenntartóváltása és ezzel párhu- zamosan a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmű- velődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításával az intézmények feladatai- nak korszerűsítése. A nyilvános könyvtárak feladatai olyan fontos feladatokkal bő- vültek, mint az elektronikus könyvtári dokumentumok elérhetőségének biztosítása, a könyvtárhasználók segítése a digitális írástudás, az információs műveltség elsajá- tításában, és az egész életen át tartó tanulás folyamatában. De említhetem a kulturá- lis, közösségi rendezvények és programok szervezését is. Ezek az új feladatok meg- erősítik és elősegítik mindannak a megvalósulását, amit korábban mondtam: a könyvtárak a tudás-, az információ- és kultúraközvetítő tevékenységükkel hozzájá- rulnak az emberi erőforrások megújulásához, az életminőség javításához, az ország versenyképességének növeléséhez.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A társadalmi felzárkózás kiemelt feladatában nagyra kell értékelni azt a lehető- séget, hogy egy kistelepülés könyvtárából is lehet igényelni könyvtári dokumentu- mot, információt akár a legnagyobb egyetem könyvtárának gyűjteményéből is.
Ezért a nyilvános könyvtári ellátás rendszerének pillérei továbbra is az Országos Dokumentum-ellátási Rendszer (ODR), és az ötezer fő alatti kistelepülések nyilvá- nos könyvtári ellátását biztosító Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer (KSZR). A feladatok fontosságát jelzi, hogy az ODR működését a kulturális szakterület támo- gatja, amelynek összege hatvanmillió forint volt 2013-ban.
A KSZR rendszer működtetésével és fejlesztésével is jelentős előrelépést te- szünk ebben az évben, hiszen a korszerű és magas színvonalú könyvtári ellátáson túl, a szolgáltatás helyszíne a kistelepülésen élőknek közösségi helyként is szolgál.
A KSZR működtetése a megyei könyvtárakat nagy próba elé állítja, néhányan most ismerkednek ezzel a feladattal, de – és ez legyen a szemünk előtt – nagyon fontos közfeladatot teljesítenek. Az idei évtől már több mint kétezer-kétszáz kistelepülési önkormányzat veszi igénybe ezt a szolgáltatási formát. A rendszer működtetéséhez szükséges jogszabályokat elkészítettük, amelynek előkészítésében a könyvtáros szakmai szervezetek is részt vettek. Bízom abban, hogy a jövő év tavaszán szép eredményekről számolhatunk be.
A települési könyvtári ellátás vonatkozásában a korábbi helyzet erős korlátok közé szorította a települések könyvtárügyét, a megye adósságot halmozott fel, nem tudott elegendő forrást biztosítani intézményei működtetésére, a többcélú kistérsé- gi társulások könyvtári támogatása nem terjedt ki minden megyére és minden tele-
pülésre, nem volt települési könyvtári célú normatíva, ebből következően bizony- talan volt mind a megyei, mind a települési könyvtárak finanszírozása. Ezen vál- toztatni kellett. Az idei költségvetésben már önálló normatívát (1140,– Ft/fő) tud- tunk biztosítani, amely minden települést megillet, ez nagy eredmény. Ezen kívül törvényben meghatározott összeg a megyei könyvtárak állami támogatása, és 1,7 milliárd forint kiegészítő támogatást kapnak a kistelepülések könyvtári ellátására.
Ezek a korábbi bizonytalan finanszírozáshoz képest óriási előrelépést jelentenek.
Érzékeltük azonban, amit az Önök visszajelzései is megerősítettek, hogy a városi önkormányzatok kevesebb forrást tudnak fordítani a könyvtárra, de bízunk abban, hogy 2014-ben ezen is lehet majd javítani annak érdekében, hogy a lakosság to- vábbra is színvonalas könyvtári ellátást kaphasson.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A kormány az Emberi Erőforrások Minisztériumának létrehozásával, felelőssé- gi területeinek meghatározásával hitet tett amellett, hogy az emberre szellemi, tes- ti és lelki mivoltában egyszerre tekint. A fenti elvárásoknak megfelelni képes, ru- galmas és harmonikus személyiség kialakulásához – a fiatalokat érő rendkívül sok- féle hatás miatt – a család mellett az oktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, valamint az egyházak által fenntartott intézmények szoros együttműködésére van szükség. Ezek az intézmények is működtetnek könyvtárakat, amelyek a közkönyv- tári rendszer mellett hatékonyan támogatják az emberi erőforrások kibontakozását.
Nem feledkezhetünk meg a könyvtári rendszer zászlóshajójáról, nemzeti könyv- tárunkról, amely 2014-ben elindítja legújabb és Magyarországon egyedülálló könyvtári szolgáltatását, a szerzői jog által védett és nem védett elektronikus doku- mentumok szolgáltatását. A felsőoktatási és szakkönyvtárak szintén fontos felada- tokat ellátó elemei a könyvtári rendszernek. Kiemelt szerepet töltenek be az oktatás és a kutatás támogatásában, így fejlesztésükre a következő időszakban nagy hang- súlyt kívánunk fordítani. Az innováció ezen a területen érhető tetten a legerőtelje- sebben, amely elengedhetetlen a tudományos és a korszerű tanulási tevékenység tá- mogatásához.
A könyvtári rendszer megfelelő működésének biztosítása fontos szempont a jö- vőben is annak érdekében, hogy mindenki számára elérhetővé tegyük a korszerű könyvtári szolgáltatásokat Magyarország valamennyi településén.
A könyvtári szolgáltatások modernizációjában figyelembe kell venni a társadal- mi elvárásokat és a digitális világ kihívásait, az infokommunikációs technológiák ugrásszerű fejlődését és az ebből adódó lehetőségeket. Ezekre a kihívásokra a könyvtári világ legjobb válasza a hozzáférés növelése, ennek eszköze pedig a digi- talizálás. Az elektronikus formátumú dokumentumok minél szélesebb körű elérhe- tőségének megteremtése a szerzői jogok figyelembevételével: ez az egyik legfonto- sabb előttünk álló feladat. Ez szorosan összefügg az oktatás és az élethosszig tartó tanulás támogatásával, a szegénység, a hátrányos helyzet átöröklődésének megaka- dályozásával, valamint a gyermekek és fiatalok társadalmi integrációjának könyv- tári eszközökkel való támogatásával. Új kihívásként válaszokat kell keresnünk a foglalkoztatottság növelésének támogatására is, amelyben a könyvtárak tanulási és képzési programjai fontos szerepet tölthetnek be. Emellett nem szabad megfelejt-
kezni az olvasáskultúra folyamatos fejlesztéséről, a funkcionális analfabétizmus le- küzdéséről és a digitális szakadék csökkentéséről, amelyben a könyvtáraknak nagy tapasztalata van.
A könyvtári rendszer jelenleg egyik legjelentősebb feladata áll most Önök előtt, a 2014–2020 közötti időszak könyvtári stratégiájának elkészítése, amely a szakmai irányítás egyik fontos eszköze és kormány-szintű elvárás is. Ez a konferencia re- mek alkalom arra, hogy közös gondolkodások induljanak el és megfogalmazód- hasson a könyvtárügy jövőképe és küldetése 2020-ig. Ez a közös útkeresés nem új- donság Önöknek, hiszen elmondhatjuk, hogy a könyvtári terület mindig lényeges- nek tartotta, hogy a több mint háromezer-hétszáz intézményből álló rendszere feladatellátását a közös gondolkodás és közösen meghatározott célok mentén, stra- tégiai irányítással működtesse. Az immár harmadik könyvtári stratégiai ciklus 2013-ban befejeződik. Részletes értékelésére még nem került sor, de az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a célok nagy része mára megvalósult. Ez a siker az Önök és a szakmai irányítás közös sikere.
Most már a stratégiakészítés és a következő európai uniós költségvetési idő- szakra való felkészülés határozza meg a munkánkat. Az országos könyvtári straté- gia előkészítéséhez a minisztérium elkészített egy előzetes szakmai vitaanyagot és az Önök rendelkezésére bocsátotta a kormány hivatalos honlapján. Mindezek do- kumentumaival Önök a társadalmi egyeztetés keretében találkoznak, amelyhez a szakmai szervezetek, így az egyesület együttműködésére is számítunk.
A stratégia fő célkitűzései között első helyen a könyvtárak társadalmi szerep- vállalásának erősítése áll. A könyvtárak így a széles körű kulturális demokrácia helyszíneivé válhatnak, ahol biztosított a kulturális javakhoz való hozzáférés, je- lentős szerepet vállalva ezzel a hátrányos helyzet felszámolásában és az életminő- ség javításában.
A második helyen a könyvtári rendszer hosszú távú működésének fenntartása és innovatív fejlesztése áll. A harmadik kitűzött célnak két eleme van: a korszerű, felhasználóközpontú, versenyképes országos könyvtári szolgáltatások fejlesztése, és a széles körű, jogszerű elektronikus hozzáférés biztosítása.
Ma egy átlagos számítógép-használó számtalan helyen tud információt szerezni.
De, hogy ne vesszen el az információs tengerben, hogy megfelelően tudja feltenni a kérdést, és a kapott válaszokból ki tudja választani a valóban releváns információ- kat, információkeresési stratégiákat kell kialakítani, ehhez sok mindent meg kell ta- nulni, és ebben a könyvtárakban dolgozó szakemberek nagyon sokat segíthetnek.
A kiváló filozófus, Umberto Eco egy interjúkötetben például a XXI. század egyik legnagyobb kihívásának tekintette a szelekció problémáját. Miközben fel- dolgozhatatlan mennyiségű információ áramlik felénk és áll rendelkezésünkre, az ember egyre elveszettebben, magányosabban, bizonytalanabbul, tájékozódási pontok nélkül botladozik ebben a rengetegben, hiszen ahogy a tanulásnak, a felej- tésnek is megvan a művészete. Újabb osztálytagozódás van kialakulóban – figyel- meztet –, ezúttal nem az anyagiak alapján, hanem a szerint, ki rendelkezik olyan fejlett kritikai szellemmel, hogy válogatni tud az információk között.
Könnyen belátható tehát, hogy nem nélkülözhetjük az Önök szaktudását, ismere- teit, és bizony nem nélkülözhetjük a jóról és a rosszról való tudásukat és hazafiságu- kat sem, hiszen szükségünk van egyfajta nemzeti közmegegyezésre: mit tartunk át-
hagyományozandónak, továbbadandónak, és mit nem, ha nem akarjuk, hogy tízmil- lió egymás mellé rendelt egyén társadalma legyünk, akiket semmi sem fűz össze.
Ehhez kapcsolódik tehát a negyedik fő beavatkozási irány: az Önök szaktudá- sának folyamatos megújítása és elismerésének biztosítása.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Dióhéjban ennyit szerettem volna mondani Önöknek.
Bár hozzá kell tennem, az idősebb Plinius utal aHistoria Naturalis című köny- vében arra, hogy„Cicero említ egy diót, amelynek héjában elfért a pergamenre írott teljes Iliász.” A tudósok sokat töprengtek a mondaton, és hosszú ideig képte- lenségnek tartották, hogy a 15 686 verssort rá lehessen másolni egy olyan kártyá- ra, amit aztán bele lehet gyömöszölni bármilyen dió héjába.
Aztán a XVIII. században a francia Pierre Daniel Huet, a híres tudós és avran- ches-i püspök ellenpróbát rendezett, és bebizonyította az állítás igazságát: vagyis Homérosz eposzát is el lehet mondani dióhéjban! Hát, ha eposznyi hosszúságú nem is volt a beszámolóm, azért igyekeztem kimerítő lenni, remélem, kellemesen elfá- radtak.
Ezért kívánom Önöknek, hogy pezsdítő szakmai eszmecserére, szakmájuk nagy kihívásaival foglalkozó beszélgetésekre kerüljön sor e két nap során, és vigyék majd magukkal ezek jó élményét. A szakma frissítő vérkeringése élénkítse fel Önö- ket is annak érdekében, hogy a könyvtárak használói jókedvű, tiszteletre méltó tu- dású, ugyanakkor szolgálatkész könyvtárosokkal találkozhassanak a jövőben is.
Leonardo da Vinci javasolta azt állítólag a tanítványainak, hogy rajzoljanak tár- saságban, mert a „csekélyke irigység” jobbra ösztönöz; azt gondolom, hasonló- képp, a kollégák szakmai múltja és tekintélye mindannyiunkat arra sarkallja, hogy a legjavukat igyekezzenek nyújtani.
Jó tanácskozást kívánok a Vándorgyűlés minden résztvevőjének!
Fenntarthatóság és könyvtár – 2. rész
Zöld könyvtárak
A Könyv, Könyvtár, Könyvtáros idei júniusi lapszámában aFenntarthatóság és könyvtárcímű diplomamunkámat mutattam be, amellyel fő célom az volt, hogy áttekintést nyújtsak arról, hogyan válhatnak a könyvtárak tevékeny részeseivé a fenntarthatóságért folytatott világméretű küzdelemnek.
A fenntarthatóság és a könyvtár témakörének összekapcsolásával a témakörök széles spektruma tárul elénk, amelyekből most csupán egyet szeretnék kiemelni, méghozzá talán az egyik leglátványosabbat.
Vannak olyan könyvtárépületek, amelyek környezettudatos épületminősítési rendszerek (mint például LEED rendszer, a BREEAM – Building Research Estab- lishment Environmental Assesment Method) előírásai szerint épültek, illetve fenn- tartható építési jellemzőik vannak, és környezetbarát üzemeltetési elvek alapján működnek.
Az alábbiakban az USA-ban található Minneapolis Central Libraryt1, illetve a tajvani Beitou Branch Libraryt2mutatom be. A nagyvilág előremutató kezdemé- nyezései mellett egy egyedülálló hazai kulturális intézmény környezetbarát épüle- téről is szólok: az újlipótvárosi Radnóti Miklós Művelődési Központról (RaM)3. A RaM helyet ad a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egyik tagkönyvtárának, és megfe- lel a legmodernebb környezetvédelmi előírásoknak.
Mielőtt a három épület bemutatására vállalkoznék, röviden érdemes a fenntart- ható építés fogalmáról szólnom. Először 1994-ben, a Nemzetközi Építéskutatási Tanács (CIB) Tampában (Florida, USA) tartott konferenciáján definiálták Charles Kibert építész javaslatára:
„A fenntartható építés egészséges épített környezet létrehozása és felelős mű- ködtetése az erőforrások hatékony felhasználásával, ökológiai elvek alap- ján”.4
A fenntartható fejlődés elveinek kidolgozói, Herman Daly és Hans Opschoor közgazdászok a nem megújuló erőforrások takarékos használatát, a megújuló forrá- sokkal való gazdálkodást, és a szennyező kibocsátások korlátozását tekintik a leg- fontosabb feladatoknak.
A megújuló energiaforrás5olyan közeg, természeti jelenség, amelyekből ener- gia nyerhető ki, és amely akár naponta többször, ismétlődően rendelkezésre áll, vagy jelentősebb emberi beavatkozás nélkül legfeljebb néhány éven belül újrater- melődik.
M Ű H E LY K É R D É S E K
A legfontosabb megújuló energiaforrások:
l napenergia, l vízenergia, l árapály-energia, l hullámenergia, l szélenergia,
l geotermikus energia, l biomassza.
A fentebb említett épületminősítési rendszerek előírásai nagyon szigorúak, és a minősítési eljárás lefolytatása rendkívül drága.
A LEED rendszert61998-ban hozták létre az Egyesült Államokban, és már a kezdetektől lehetett alkalmazni a világon bárhol. A nemzetközi alkalmazást nehe- zítheti az amerikai szabványoknak való megfelelés elvárása. Ebben a rendszerben minősíteni lehet új és már meglévő épületeket is. A LEED minősítő rendszere a következő fő szempontok szerint vizsgálja az épületeket:
l fenntarthatóság,
l víz- és energiafelhasználás hatékonysága, l felhasznált anyagok,
l a beltéri környezet minősége,
l az innovatív tervezési eljárások alkalmazása, l a projekt esetleges regionális prioritása.
A könyvtárak esetében viszont több speciális igénynek kell eleget tenni a fenti minősítési szempontok mellett, egy átlagos irodaház igényeihez képest.
Ilyenek például:
l a könyvek védelme az UV sugárzástól;
l jó légkeringés biztosítása a könyvespolcok között;
l a könyvtárépület „rugalmas” tervezése (mód legyen a későbbiekben a terület bővítésére, a belső terek új vagy más funkciók szerinti használatára, és az elekt- romos hálózat és kapacitás bővítésére).
Az Amerikai Egyesült Államokban találhatóMinneapolis Central Library7 –amelyet a Pelli Clarke Pelli Architects8tervezett – a fenntarthatósági szempontok maximális figyelembevételével épült. A könyvtár állománya 2,4 millió dokumen- tum, amely könyvekből, időszaki kiadványokból, audiovizuális dokumentumokból, kormányzati kiadványokból és egyéb adathordozókból áll. A könyvtárban gyer- mek- és tinédzserrészleg is működik. Számos XVI–XIX. századi kiadvány is talál- ható az állományban, ilyenek például bizonyos útleírások, az USA, Kanada, Mexi- kó őslakóit bemutató könyvek. A könyvtár különleges dokumentumai a külön- gyűjteményekben találhatóak (pl. Kittleson II. világháborús gyűjtemény, Huttner rabszolgatartás-ellenes és a rabszolgaság megszüntetésével foglalkozó gyűjte- mény stb.).
A Minneapolis Central Library 2005-ben épült.9 Az épület 32 800 négyzetmé- ter könyvtári területet és 13 000 négyzetméter mélygarázst foglal magába. És már itt érdemes megjegyezni, hogy rögtön a mélygarázsban találkozhatnak a könyvtár- használók az automata könyvvisszavételi lehetőséggel.
A könyvtár állományának csaknem 100 százaléka közvetlenül hozzáférhető a látogatók számára, a korábbi 15 százalékos arányhoz képest. A régi minneapolis-i könyvtár épülete szelektíven és újrafelhasználásra készen került lebontásra. A könyvtár építéséhez helyi mészkövet, üveget és alacsony VOC (illékony szerves vegyületeket szabályzó besorolás) minősítésű, valamint nagy mennyiségű újrafel- használt anyagot használtak fel.
A fény természetesen tud áradni a könyvtár mind az öt szintjén keresztül a nagy felületű ablakokon át, a belső fal nélküli kialakítású terekben. Az öntartó lépcsők és üvegkorlátok, a liftek olyan megoldásúak, amelyek nagymértékben csökkentik a világítási költségeket. Az ablakok alacsony „E” értékűek (vagyis fényenergia-át- eresztők) és hőszigeteltek. Az épületben modern radiátorok szolgáltatják a fűtést.
Emellett ez a fajta belső térkialakítás alkalmassá teszik a könyvtár gördülékeny adaptációját a későbbi technológiai, tanulási–oktatási és formai fejlődéshez.
A padló alatti légkondicionáló technológia 20 százalékos hatékonyságnöveke- dést jelent, az épület egésze pedig 27 százalékkal hatékonyabb, mint a jelenleg ér- vényben lévő szabványok elvárásai.
Zöld technológiai szempontból az egyik legérdekesebb megoldás a könyvtár épületének tetejét alkotó 1700 négyzetméter zöld tető.10
Ellentétben a bevásárlóközpontok vagy irodaházak tetején kialakított tetőker- tekkel, parkokkal, ez a zöld tető nem látogatható, nincsenek rajta padok, ösvények.
A tető egész felülete egy természetes társulásként működik, szabadon növő ősho- nos növényekkel beültetve. A zöld tető kivitelezésének lényege, hogy a lapos vagy kis dőlésszögű tetőre egy vízálló réteget szerelnek fel, amire különböző technikák- kal (pl. fémháló) földréteget rögzítenek, amire később speciálisan kiválasztott nö- vénytársulásokat telepítenek. A zöld tetőn két vízgazdálkodási rendszert alkalmaz- nak. Az első a növényzet és a földréteg alatt felszerelt műanyag edényrendszer
Fotó: Pegán Attila
(Henry DBR Root Bloc System), amely felfogja a csapadékot, és fokozatosan visz- szapárologtatja. A második rendszer felfogja a túlfolyó, az elsődleges rendszer ál- tal kezelhetetlen csapadékot, és tárolókba vezeti, amit visszapumpálnak egy lassan csöpögtető öntözőrendszerbe, ami a száraz időszakokban megoldja az öntözést. A zöld tető minimális karbantartást igényel.
A könyvtár épületén három zöld tető van, amire 18 sedumfajtát11és 41 fűfajtát telepítettek, és amelyek a természet és kultúra összekötésén át hordozzák a helyi önazonosságot. A növények összeválogatásánál fontos szempont volt a folyama- tos virágzási időszak, így az év nagy részében változó színekben pompázik a tető, amelynek egy részére a második emeletről nyílik kilátás.
Az ilyen tető esős időszakban felszívja a csapadékot, a növények fejlődésnek in- dulnak, kizöldülnek, száraz időszakokban pedig hűtik az épület belső tereit.
A minneapolis-i könyvtár zöld tetejének másik fontos funkciója a városi hő- szigethatás csökkentése, ami a napsugárzástól felmelegedő aszfalt, beton és ha- gyományos tetők miatt alakul ki.
A zöld tető egyéb előnyei:
l az épület alacsonyabb energiafelhasználása, l új zöld terület,
l a városi hőszigethatás csökkenése, l jobb levegőminőség,
l a tető hosszabb élettartama,
l példamutatás a fenntartható építkezési technológiák alkalmazására.
A Beitou Branch Library12Tajvan egyik közkönyvtára. Tajvan – hivatalos ne- vén a Kínai Köztársaság – a Csendes-óceánban fekvő sziget, a térség egyik legdina- mikusabban fejlődő országa. Gazdasági erejét tekintve a világ negyedik legnagyobb tőketartalékával rendelkező állama. Így talán már jobban érthető, miként lehet, hogy itt épült a kelet-ázsiai régió legkörnyezetbarátabb épülete, a Beitou Branch Li- brary, amelyet 2006 novemberében adtak át.13Az épület gyémánt fokozatú EEWH minősítésű (az EEWH előírásai egyezőek a LEED-ével). Emellett több nívós építé- szeti és innovációs díjat is kapott az elmúlt években.
A könyvtárban gyermekrészleg, „story-telling area”, kiállítási terem, audio–video- szoba is található. Természetesen folyóirat- és számítógépes részleg is van, illetve a helytörténeti anyagokat tartalmazó gyűjtemény. A könyvtár minden szintjén nyílik mód a szabadban történő olvasásra (erkélyen, teraszon). A könyvtár berendezésénél a természetességre és a kényelemre törekedtek.14
A hajó alakú épület15többszintes, belesimul a környező parkba, sőt az olvasó- teremben ülve olyan érzésünk támad, mintha ott lennénk. Ezáltal egyben a termé- szetes fény is maximálisan kihasználható. Az építés során törekedtek a természetes és helyben meglévő anyagok használatára. Már csak azért is, mert ezen az éghajla- ton nem is maradna meg másfajta fa, mint a helyi. A szubtrópusi éghajlat miatt a legfontosabb feladat a hűtés korszerű megoldása. Tehát itt nem az energiatakaré- kos fűtésről kell gondoskodni, hanem a hatékony hűtésről.
Egy felmérés eredménye16is segít abban, hogy jobban megismerhessük e könyv- tárat, illetve azt, milyen hatása volt megépülése a környezetére, és az új épületben lévő könyvtár használata során milyen tapasztalatok mutatkoztak. (A könyvtár be- mutatásánál ezt tartom igazán érdekesnek.)
Az épület birtokbavétele után készítettek egy használói felmérést, amely 511 kitöltött kérdőív alapján von le megállapításokat, ezek az alábbiak:
l a könyvtár innovatív dizájnja és különleges építészeti megoldásai, berende- zése hatással volt Tajvanon a tervezőkre, új irányvonalat mutatva nekik;
l nőtt a könyvtárlátogatások száma;
l megváltoztatta a könyvtárral kapcsolatos sztereotípiákat az emberek gon- dolkodásában;
l megtestesíti a környezettudatos nevelés alapelveit, egyben sokoldalú oktatá- si centrummá is vált;
l nőtt a zöld könyvtárépületek építését támogatók száma.
Talán a fentiekből is kitűnik, hogy a zöld könyvtár esetében nem csak az ener- giatakarékosság elérése a cél, nem csak a költségek csökkentése az, amit egy ilyen könyvtárépület léte magával hoz. Ennél sokkal többről van szó. A közösségnek példát mutat, formálja a gondolkodást, környezettudatosságra nevel, és nem utol- só sorban könyvtárhasználókat vonz a könyvtárba! És éppen ez az, amit a legtöbb könyvtár szeretne elérni: több látogatót! Az idők során az „olvasó” szót felcserél- tük a „könyvtárhasználóra”, és ki tudja, hogy milyen funkciói lesznek még a jövő- ben a könyvtárnak? Ki tudja, miért fognak a könyvtárba jönni az emberek? Lehet, hogy a legújabb építészeti technológiai vívmányokat fogják itt tanulmányozni a szakemberek. Viszont szinte bizonyos, hogy a könyvtárak hatása differenciáltabb lesz, mint gondolnánk. A könyvtár – a külföldi példák szerint is – még mindig fon- tos a közösségnek. Közösségi színtér, amelyből egyre kevesebb van a „való élet- ben”, mivel ezeket felváltották a „virtuális” közösségi terek.
A két külföldi példa jó néhány eleme megjelenik a Radnóti Miklós Művelődé- si Központ épülete esetében, amelynek bemutatásában Meyer Gábor, a RaM üze- meltetési vezetője volt a segítségemre.
A 3,5 milliárd forintos beruházást teljes mértékben a XIII. kerületi önkormány- zat finanszírozta. Vadász György (Ybl-díjas és Prima Primissima díjas építész) ál- tal irányított Vadász és Társai Építőművész Kft. tervezte, az épület kivitelezésére az önkormányzat által kiírt nyílt, uniós közbeszerzési pályázatot pedig a Magyar Építő Zrt. nyerte meg. A 2009-ben elkészült tervek alapján 2011-ben már át is ad- ták a művelődési központot. A kerület nemzetközi építészeti FIABCI „ingatlanfej- lesztői” díjat nyert ezzel az épülettel. De nem csak technológiai szempontból kör- nyezetbarát az épület. A beruházás figyelembe vette a környezettudatosságot úgy, hogy a gazdasági, urbanizációs fejlődés része legyen, nem lemondva, hanem erő- sítve a társadalmi régetek és csoportok lehetőség szerinti egyenlő kiszolgálását.
Az épület 1,5 hektáros telken áll. Bruttó beépített alapterülete 9694 négyzetmé- ter, a nettó alapterület pedig 8470. Külső falfelülete 3381 négyzetméter, ebből nyí- lászáróké 667, egyéb üvegfelületeké (függönyfalak, szélfogó felső) 486. Tehát a teljes falfelület kb. egyharmad része üveg.
Az épület alakja virágra emlékeztet, amelynek négy szirma van. A „bibét” közre- fogó aulában kiállításokat rendeznek. A négy „szirom” funkciói pedig a következők:
l „Tavaszi” szirom: többfunkciós épületrész, amely helyet ad rekreációs fog- lalkozásoknak, kiállításoknak, kulturális eseményeknek, konferenciáknak és az üzemeltetési egység irodáinak (897 m2 ).
l „Nyári” szirom: itt található az Őszikék Nyugdíjasklub (361 m2), valamint a Fővárosi Szabó Ervin tagkönyvtár (265 m2), amelynek több mint 2000 fő használója van, az állománya pedig kb. 20 000 dokumentum, valamint 1500 darabos audiovizuális állomány (CD, DVD, video, hangoskönyv).
l „Őszi” szirom: RaMpart étterem (593 m2).
l „Téli” szirom: RaM Colosseum – multifunkcionális színház- és rendezvény- terem (3318 m2), amelynek hidraulikás mozgatása lehetőséget ad különféle elrendezésekre, így nemcsak színházi, hanem másféle rendezvény megtartá- sára is lehetőség nyílik.
A tervezés során törekedtek a növényzetek maximális megtartására és a feltét- lenül szükséges eltávolítások visszapótlására, valamint – ahogy az amerikai példá- nál is láttuk – itt is kialakítottak zöld tetőt. A RaM zöld tetejének van egy érdekes- sége is: a „téli” szirom kivételével mindhárom épületrész teteje olyan növények- kel, virágokkal van beültetve, amelyek az adott évszakra jellemzőek.
Az öntözőrendszer automatizált. A talajszondák érzékelik a nedvességtartal- mat, és jelzésüknek megfelelően történik a locsolás egyrészt csepegtető jellegű ön- tözéssel, másrészt öntözéses locsolórendszerrel. Ez igen víztakarékos megoldás.
A környezetbarát üzemeltetés azt is jelenti, hogy az épületnek fosszilis tüzelő- anyag felhasználása nincs, tehát égéstermék kibocsátással a környezetét nem ter- heli. A fűtést részben távhővel, részben megújulóenergia-felhasználásként VRV rendszerrel17 oldották meg, amely egyúttal a hűtést is biztosítja. Rokonszenves megoldás, hogy az ablakok nagyon sok helyen nyithatóak, így természetes szel- lőztetésre is van mód. Minden számítógéppel vezérelt a legoptimálisabb, leghaté- konyabb felhasználás érdekében. Az épületben mélygarázs is található.
Érdemes megemlíteni, hogy a RaM működési modellje üzleti alapú, amely egyedülálló a közintézmények körében. Fedezete nem állami vagy önkormányza- ti forrás, hanem a bérlők által fizetett bérleti díjak, illetve az általuk visszatérített közmű- és közös költségek. Mindezzel együtt a közszolgáltatási feladatok meglé- te biztosított a bérlőkkel megkötött egyedi megállapodások és kedvezményrend- szerek alapján, valamint a kifejezetten közszolgálati célú funkciókkal bíró könyv- tár és idősek klubja működésével.
* * *
Mindhárom, általam bemutatott épület környezetbarát üzemeltetése szem előtt tartja azt a törekvést, amely egyben a fenntartható fejlődés (egyik) meghatározása is:
„Az emberiségnek megvan a képessége arra, hogy a fejlődést harmonikussá tegye, vagyis biztosítani tudja a jelen igények kielégítését anélkül, hogy ve- szélyeztetné a jövő generációinak lehetőségeit saját igényei kielégítésére.”18 Csak remélni lehet, hogy a világon egyre több, környezettudatos épületminősí- tési rendszerek előírásai szerint, illetve környezetbarát üzemeltetési elvek szerint épült könyvtár lesz és működik majd, így egyre több emberhez jut el ezeknek a könyvtáraknak, kulturális intézményeknek a híre.
JEGYZETEK
1 Minneapolis Central Library honlapja:www.hclib.org
2 Taipei Public Library – hivatalos angol nyelvű honlap: http://english.tpml.edu.tw/mp.asp?
mp=104022
3 Radnóti Miklós Művelődési Központ honlapja: www.ram13.hu
4 Tradicionális népi lakóépületek ökologikus szemléletű felújítása. Az epiteszetforum.huhonla- pon: http://epiteszforum.hu/tradicionalis-nepi-lakoepuletek-okologikus-szemleletu-felujitasa 5 Kacz Károly–Neményi Miklós: Megújuló energiaforrások. Budapest, Mezőgazdasági Szak-
tudás Kiadó, 1998. 160 p. (Agrárműszaki kiskönyvtár 1).
6 Asbóth László: Zöld technológiák felhasználása könyvtári környezetben. Nyugat-magyar- országi Egyetem, Szombathely, 2010. (Szakdolgozat) 19–24. p.
7 A Minneapolis Central Library honlapja a www.hclib.orgcímen található.
8 A cég több épületet tervezett a fenntarthatóság jegyében, amelyekről itt olvashatnak bővebben:
Sustianable design: http://multivu.prnewswire.com/mnr/pelli-clarke-pelli-architects/46603/
docs/46603-pcpa_sustainable_design.pdf
9 A Minneapolis Central Library épülete bemutatásának forrásai: A new central library opens its previously closed stacks to literate Minneapolis: http://archrecord.construction.com/projects/
bts/archives/libraries/08_Minneapolis/A Minneapolis Central Library honlapja: www.hclib.
org,Green Design. Minneapolis Central Library: http://www.larsonengr.com/grn_05.html, Check out the new Library. Minneapolis Central Library: http://www.startribune.com/projects/
12869607.html
10 Extensive green roofs top off the new minneapolis central public library. Online: http://www.
henry.com/casestudies/mnlibrary (Letöltés ideje: 2012. 10. 23.)
11 A varjúháj (Sedum) a varjúhájfélék (Crassulacae) családjába tartozó nemzetség, amelybe több mint 500 faj tartozik.
12 Taipei Public Library – hivatalos angol nyelvű honlap: http://english.tpml.edu.tw/mp.asp?
mp=104022
13 Forrás: Beitou’s green library: East Asia’s most eco-friendly building: http://www.china- post.com.tw/travel/taiwan-north/taipei/2007/11/01/129117/Beitous-green.htm
14 Forrás: Shu-hsein TSENG: Green library design and evaluation: the Taipei Public Library, Taiwan. New Library World. 2008. Vol. 109. Issue 7/8. p. 321–336.
15 Azon olvasóknak, akiket bővebben érdekel a tajvani élet, e könyvtár és a tajvani könyvesbol- tok, figyelmükbe ajánlom Lengyel Orsolyával készített interjúmat, amelyet az alábbi helyen találnak: Beitou zöld könyvtára, Taipeiben, Tajvanon – beszélgetés Lengyel Orsolyával Taj- vanról és Kelet-Ázsia egyik legkörnyezetbarátabb épületéről, a Beitou közkönyvtárról:
http://booksandsoul.wordpress.com/2012/02/23/beitou-zold-konyvtara-taipeiben-tajvanon/
16 Forrás: Shu-hsein TSENG: Green library design and evaluation: the Taipei Public Library, Taiwan. New Library World. 2008. Vol. 109. Issue 7/8. p. 321–336.
17 A VRV rendszer egy direkt elpárologtatású rendszer, amelyet elsősorban hotelek, irodahá- zak, bankok klimatizálására fejlesztettek ki.
18 Közös Jövőnk. A Környezet és Fejlesztés Világbizottság jelentése. Persányi Miklós (szerk.).
Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 1988. 31. p.
Pegán Anita
Az elsõ könyvtárosképzõ-tanfolyam emlékére, avagy
75 éves múlt a magyar könyvtárosképzés
A könyvtárosság hosszú ideig, mondhatjuk, hogy múlt század első feléig mel- lékfoglalkozás volt csupán. Évszázadokon át papok, szerzetesek, professzorok, ta- nárok, állami tisztviselők és a legkülönbözőbb polgári foglalkozású emberek dol- goztak könyvtárosként. Ez a megállapítás még a XIX. századra is igaz, amikor pe- dig megnövekedett a kiadott könyvek és egyéb dokumentumok száma, megnőtt a könyvtárhasználók köre, akik szolgáltatást vártak a könyvtártól, és nem, mint archí- vumra tekintettek a könyvtárra – vagyis kialakultak a modern könyvtárnak mint in- tézménynek a körvonalai. Igazában csak az első világháború után kezdtek el főállá- sú könyvtárosokat foglalkoztatni – akkor sem nagy számban –, akik persze még mindig nem voltak könyvtáros végzettségűek, hanem valamilyen más oklevéllel, képesítéssel bírtak.
Könyvtárosképzésről1a XX. századig nem beszélhetünk. Bár a XIX. század második felében az Egyetemi Könyvtár szakvizsgát várt el a kinevezésre váró könyvtárosoktól – amelyre csak autodidakta módon készülhettek fel a jelöltek –, de a kezdeti lelkesedés után már nem követelték meg ezt sem. Szabó Ervin kezdemé- nyezésére 1911-ben, a Fővárosi Könyvtárban is bevezették a szakvizsgát, de a ren- delkezést már 1913-ban hatályon kívül helyezték. 1922-ben, majd 1935-ben jelen- tek meg könyvtárosi szakvizsgáról, könyvtárosi képesítésről szóló állami ren- deletek,2de ezeket sem nem teljesítették az érintettek, sem nem kérték számon az erre jogosultak.
Az első képző vagy inkább továbbképző tanfolyamokat a Múzeumok és Könyv- tárak Országos Tanácsa szervezte 1898 és 1913 között. E másfél évtized alatt hét kurzust indítottak, amelyeken 38 órában írás- és nyomdászattörténetet, középkori kéziratok katalogizálását, bibliográfiai ismereteket és könyvtárépítést hallgattak a résztvevők.
„Magasabb igényeket voltak hivatva kielégíteni a kolozsvári, budapesti, majd az első világháború után a debreceni és pécsi egyetemeken a könyvtár- tudományból történt magántanári habilitálások. Természetesen a magánta- nárok előadásainak hallgatása senkire sem volt kötelező, még kevésbé a kol- lokvium vagy vizsga, ennek következtében a diplomában nyoma sem lehetett a könyvtári stúdiumoknak.”3
A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa által szervezett továbbképzése- ken túl 1916-ban a Fővárosi Könyvtár, 1928-ban az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ rendezett könyvtárosképző tanfolyamot. Ez utóbbin fiatal, állás nélküli diplomások vettek részt, akik így szerettek volna munkához jutni.
H I S T Ó R I A
„A két világháború között dolgozó könyvtárosok (…), fölismerték, hogy szakmai képzésre, a vizsgarendszer bevezetésére igen nagy szükség van, hi- szen a szakképzetlen, csupán ’olvasni szerető’ könyvtárosok – jóakaratuk mellett is – nehézségeket okoznak intézményüknek, nem használnak a hiva- tásnak, annak tekintélyének s nem utolsósorban anyagi megbecsülésének.
Azok a könyvtárosok, akik gondolkodóba estek, hogy mint lehetne segíteni e bajokon, a szakma akkori egyetlen és színvonalas tudományos folyóiratá- ban, a ’Magyar Könyvszemlé’-ben a határokon túlra tekintettek… idézve a külföldi példákat…”4
A francia példát vázolja fel – az időpontokat tekintve a két világháború közötti korszak elején és végén – 1919-ben Bisztray Gyula, majd 1937-ben Hodinka László.
Közben általánosságban a külföldi mintákat ismerteti Holub József 1923-ban, Nyíreő István 1935-ben, az osztrák képzésről ír 1930-ban Goriupp Alisz, a lengyel- ről Kniezsa István 1935-ben, a német könyvtárosképzésről 1937-ben Csapody Csaba.5Az illetékes állami intézmények és szervek azonban nem vették figyelem- be ezeket az ismertetőket, beszámolókat, elemzéseket.
Az első jelentősebb tanfolyam, amelyet a hazai könyvtárosképzés kezdetének tekinthetünk, összefügg a könyvtárosság szakmai önszerveződésével. A könyvtá- rosoknak – a Tanácsköztársaság néhány hónapját nem számítva – 1935-ig nem volt semmiféle szakmai szervezete. Ennek oka lehetett az, hogy az ország területén
„szétszórva,” kevés volt a könyvtárosok száma, azok is mintegy mellékfoglalko- zásként dolgoztak a könyvtárban. A könyvtárak is nagyon különbözőek voltak:
könyvtárnak hívták a nagy, jelentős állománnyal bíró intézményeket és a csak né- hány könyvszekrénynyi gyűjteményeket egyaránt. Az állomány nagysága, milyen- sége és a könyvtárhasználók köre meghatározta a könyvtáros mindennapi munká- ját. A nagy gyűjteményekben továbbra is tudós könyvtárosokdolgoztak, de a köz- könyvtári jelleg erősödésével a mindennapi gyakorlati munkát, a tényleges szolgáltatást a könyvtári altisztek – adminisztratív könyvtárosok– végezték, akik általában nem voltak diplomások. A kisebb gyűjteményeket azonban eleve ilyen
„adminisztratív könyvtárosok” működtették, ha például okleveles tanítók voltak is.
A könyvtárosok első jelentős szakmai szervezete, a Magyar Könyvtárosok és Le- véltárosok Egyesülete 1935-ben alakult meg. Tagjai zömében könyvtárosok voltak.
Az egyesület létrehozásának, megalakulásának előkészítéséről a szakmai köz- vélemény a Könyvtári Szemléből értesülhetett.6Bár jelzésszerűen már az 1. szám- ban (megjelent 1934. szeptember 20.) is, a 2. számban (megjelent 1934. október 5.) már érdemben szó esett a könyvtárosképzésről is, amelyet a szakma a tervezett egyesület feladatának tekintett. Asztalos Miklós öntudatra ébresztő és helyzetérté- kelő cikkéből hosszabban idézünk.
„Magyarországon a legtöbb pálya bizonyos szakvizsgák sikeres letételéhez van kötve. Az egyetemi végzettségen túl külön szakvizsgát tesz a bíró, az ügy- véd, külön gyakorlathoz van kötve a szakorvosi képesítés. Szakvizsgát tesz a postás, a vasutas. Egyetlen pálya, amelyhez a gyakorlatban nem követelünk bizonyított szakképzettséget: a könyvtárosi. Van ugyan több olyan törvé- nyünk, amely foglalkozik a könyvtári szakképzettséget igazoló vizsgával, de ma ilyen vizsgát Magyarországon nem lehet letenni, mert sem szaktanfolyam
nincs, ahol a könyvtári szakismereteket meg lehetne szerezni, sem vizsgabi- zottság, amely előtt a szakképzettségre szert tett ember számot adhatna isme- reteiről. Mi következik ebből? Az, hogy a könyvtárosi pályára lépésnél ná- lunk nem a könyvtárosi szakképzettséget kívánják meg feltételül, hanem vala- mi mást. Ez a valami más pedig legtöbbször a bölcsészettudományi doktorátus szokott lenni.
Kétségtelen, hogy a bölcsészettudori oklevél megszerzése össze van kötve a tudományos munkakészséget és szorgalmat igazoló eredmény felmutatásá- val s így fel kell tételeznünk, hogy az ily végzettségű emberek érdeklődéssel fordulnak a könyv és a nekik megélhetést s gyakran tudományos munkalehe- tőséget is nyújtó könyvtár felé is. Kétségtelenül meg lehet bennük annak a fel- tétele, hogy megfelelő szakértelmet is szerezve jó könyvtári tisztviselők legye- nek, bár ehhez az egyetemről a legminimálisabb előképzést sem hozzák ma- gukkal.
Eltekintve attól, hogy az előképzettség nélkül könyvtárhoz alkalmazott böl- csésztudor, vagy egyéb doktor hosszú időn át nem lehet szakismeret és gya- korlat híjján teljes értékű tisztviselő, van valami lebecsülése a könyvtárosi pályának abban, hogy máról-holnapra minden szak előképzettség nélkül va- laki könyvtáros lehet. Pedig azok, akik már hosszú éveket töltöttek el a könyv és könyvtár szolgálatában, azok nagyon jól tudják, hogy könyvtári munkájuk milyen sajátos szakfeladatok megoldásai elé állíthatják őket s hogy munká- juk milyen eleven része az élő kultúrának s mennyire előfeltétele a sokszor hallott kultúrfölénynek. A könyvtárosi pálya nem egyszerű kenyérkereseti forma, hanem missziós hivatás, lemondást és igénytelenséget követelő mun- kavállalás, egy életnek arra szentélése, hogy mások fennakadás nélkül jut- hassanak hozzá a könyvtár kulturjavainak értékesítéséhez. A könyvtárosi pá- lya felelősséget követel s megkövetelheti azt is, hogy jelentőségét intézmé- nyesen és külsőségekben is elismerjék.
Emellett fel kell vetni a kérdést, hogy van-e annak a doktornak alkalma, hogy könyvtári tisztviselővé lévén, hiánytalan szakképzettséget szerezzen? Csakis magánszorgalom útján. Tanfolyam nincs. Minden könyvtárban csak egyetlen rendszert ismerhet meg. Nincs a kor színvonalán álló s a sajátos magyar könyvtári viszonyokat is figyelembe vevő magyar könyvtártani kézikönyvünk.
Megtörténhetik, hogy éveken át egyetlen szűk munkakörben dolgozván éve- ken keresztül nem láthat túl egy bizonyos kis könyvtári munkakör láthatárán.
Nagy személyzetű könyvtárban minden tisztviselőt utolérhet ez a sors. Kis személyzetű könyvtárban viszont a legváltozatosabb munkaköröket kell el- látnia s így fizikai ideje sem marad a gyakorlati ismereteken túlterjedő szak- ismeretek megszerzésére. Ez legtöbbször a vidéki könyvtárosok sorsa. Körül- ményeink olyanok, hogy valaki egy munkás életet tölthet el könyvtárban s ki- tűnő cédulázó, szakozó, kölcsönző, naplózó tisztviselő lehet anélkül, hogy rendszeres könyvtárosi szakképzettségre tenne szert, ha csak magánszorga- lomból nem, hivatalos órán kívül, önkéntes tanulmányutakon és nem egyszer nehezen megszerezhető külföldi szakirodalomból.
Egészséges állapot-e ez? Nem az. Megérzi ezt a könyvtár és maga a tisztvise- lő is. Viszont lehet-e kívánni a kisebb könyvtárban minden, még az alacsony- rendű kezelői munkákkal is agyonterhelt könyvtárnoktól, hogy ezen az álla-
poton saját kezdeményezésére segítsen, amikor esetleg az elméleti alap meg- szerzése nélkül került be azonnal a gyakorlati feladatok elvégzésének forga- tagába? Oly kérdés a könyvtárosi elő- és továbbképzés problémája, amelyet könyvtáraink és kibontakozó egészséges könyvtárpolitikánk érdekében sző- nyegen kell tartanunk.
Legalább három dologra van szükség. Adassék az egyetemen alkalom, akár magántanárok útján is, de okvetlenül szemináriumi munkával egybekötve, arra, hogy már ott megszerezhető legyen a gyakorlati és elméleti könyvtári szakismeretek nagy kerete. Senkit ne lehessen addig nyilvános könyvtárhoz kinevezni, amíg a pályázó legalább egy évet, mint önkéntes gyakornok nem dolgozott valamelyik kijelölendő nagy könyvtárban, ahol minden munkakör- be bevezettetvén az év végén az illető könyvtár igazgatójától minősítést nem nyert. Szerveztessék meg az időnként megtartandó könyvtárosi továbbképző tanfolyam. Mindez azonban csak átmeneti megoldás lenne mindaddig, amíg az ország financiális helyzete meg nem engedi, hogy felállíttassék az a leg- alább egy éves szaktanfolyam, amelyet két-három évenként az elhelyezkedési lehetőség szerint szükséges időközben tartanának, szigorúan zárt hallgató létszámmal.
Amíg erre sor kerülhet, nem mulaszthatjuk el a fenti három szükséglet állan- dó hangoztatását. Mert önmagunk és a nyomunkba lépő generáció érdeké- ben is át kell hidalnunk a mai és a kívánatos állapot közötti távolságot. Mert csak így kerülhetjük el azt a mai visszás helyzetet, hogy a könyvtári szakisme- retek elsajátítási mértékének egyedüli szabályozója a már révbe jutott és csak fegyelmileg elbocsátható tisztviselő egyéni szorgalmasságának és ér- deklődésének foka.
A könyvtárosi hivatás belső értékei megkívánják, hogy a könyvtárosi pálya szintje intézményesen is biztosíttassék.”7
AKönyvtári Szemle következő számában (1934. október 20.) Fitz József, az Or- szágos Széchényi Könyvtár igazgatója részben kiegészíti Asztalos Miklós gondo- latait, részben kritikát fogalmaz meg a szakmával és az állami intézményekkel kap- csolatban. Miután röviden felvázolja a könyvtárosi szakvizsgával, képzéssel és to- vábbképzéssel kapcsolatos eddigi törekvéseket, ezeket mondja:
„Ennyi előkészület után miért késett mégis a könyvtárosképzés kérdésének kielégítő megoldása? Mert nem kívánta a közvélemény. Kívánták hivatalos tényezők, mint a könyvtárak vezetőségei, de egymástól elszigetelten, a nélkü- lözhetetlen kooperáció biztosítása nélkül, s kívánták egyesek (…), kik azon- ban tanulmányaikban mégis csupán egyéni álláspontjukat fejezték ki; de nem kívánt oly szerv, mely mögött a társadalom érdekelt tagjai tömörültek volna.
A külföldi példákon látjuk: könyvtárosképzés azokban az országokban van, melyekben a könyvtárosoknak rendjük súlyát és tekintélyét kifejező országos egyesülete van. Ezek az egyesületek fejezik ki a könyvtáros társadalom közvé- leményét, ezek adnak az oktatásügyi kormánynál súlyt és jelentőséget a könyvtári reformok kezdeményezésének. A könyvtárosok testületi érdekeinek biztosítását erkölcsi és tudományos reputációjuk emelésével igyekszenek el- érni s azért őrködnek a könyvtárosképzés magasabb színvonala felett is. De
magának a könyvtárosképzésnek egységét és egyöntetűségét is csak ők tud- ják biztosítani a könyvtárak közti kooperáció megszervezése és előmozdítása által.
Minálunk a megalakítandó könyvtáros- és levéltárosegyesületnek a könyvtá- rosképzés terén még ennél is nagyobb feladata lesz. Az államnak ugyanis a mai pénzügyi viszonyok között aligha áll módjában, hogy a könyvtároskép- zéshez szükséges tanfolyamokat létesítsen, míg az egyesületnek erre lehet s kell is, hogy legyen módja, hiszen ezzel kapcsolatban nem merülnének fel olyirányú költségei, amilyenekkel az államnak számolnia kellene. S a könyv- tárosképzés megszervezése által az egyesület oly szolgálatot tenne az állam- nak, mellyel annak támogatását kiérdemelné.
Előbb tehát meg kell alakulni a könyvtárosok és levéltárosok országos egye- sületének, azután meg fog valósulni a rendszeres könyvtárosképzés is. Az egyesület pedig a közeljövőben bizonnyal meg is alakul. A felső hatóságok belegyezése megvan hozzá, az alapszabálytervezetet a könyvtárak és levéltá- rak képviselői megtárgyalták, (…) az előmunkálatok már olyan stádiumban vannak, hogy az alakuló közgyűlés összehívása már nem fog soká késni.”8 Ugyanebben a számban megjelenik még egy cikk a könyvtárosképzéssel kap- csolatban.9De az 1935. január 5-én megjelent 8. szám is érinti mind a könyvtáros egyesület létrehozásával, mint a továbbképzéssel kapcsolatos kérdést más szakmai problémákkal együtt; a cikk címe, amely önmagáért beszél:Új év – régi felada- tok.10
Ebben az évben, 1935. június 26-án végre megalakul a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, amely 1936-tól bejegyzett egyesülés.
A szakmai szervezet célja a belügyminiszter által 1936. március 18-án jóváha- gyott alapszabály alapján: „1. A könyvtár- és levéltárügy tudományos és közcéljai- nak felkarolása. 2. A könyvtárosok és levéltárosok közti állandó kapcsolat biztosí- tása. 3. A könyvtárosok és levéltárosok testületi érdekeinek támogatása. 4. A könyv- kultúra előmozdítása.”11, vagyis a könyvtárosok és levéltárosok érdekvédelme, anyagi megbecsülésük emelése és szakmai továbbképzésük volt. „Mindezek eléré- sére háromféle feladatot határozott meg, emelt ki: tudományos és ismeretterjesztő előadások tartása, könyvtáros- és levéltáros-képző tanfolyamok rendezése, folyó- irat vagy időszaki kiadvány közzététele és szakkiadványok megjelenésének támo- gatása. (…) Mind az alapszabály, mind Fitz József első, programadó elnöki beszé- de[Fitz József, az OSZK akkori igazgatója volt a MKLE első elnöke] fokozott je- lentőséget tulajdonított a szakmai képzés megszervezésének. Hazánkban ugyanis (mint sok-sok más országban) nem volt iskolarendszerű könyvtárosképzés. Miután kultusz-kormányzati lépésre nem számíthattak, az egyesület maga igyekezett lépni a megoldás irányában. Az 1936. október 2-án tartott közgyűlés határozata nyomán maga indított tanfolyamot, kísérleti jelleggel, a gyakorló könyvtárosok számára, a budapesti nagy könyvtárak összefogásával.”12
A létrejött egyesület működésről, feladatairól és az egész magyar könyvtári rendszer átalakulásáról szóló írásokban továbbra is szóba került a könyvtároskép- zés is.13
Kifejezetten a képzés irányelveit fogalmazza meg Nyíreő István a Könyvtári Szemle 1935. december 5-i számában. Mivel ez az írás készíti elő leginkább az első
könyvtárosképző tanfolyamot, hosszabban idézzük. A szerző először a képzés hiá- nyáról szól, majd vázolja a külföldi gyakorlatot a szakképzés terén. Ismertetését így foglalja össze:
„Az a törekvés, mely az egyes államok merőben eltérően indított szakképzé- sét egy közös eszmény felé fordítja, nem mondható véletlennek. A cél való- ban csak egy lehet mindenhol: oly szakképzett és úgy elméleti, mint gyakor- lati téren a hivatása magaslatán álló könyvtárosi kar kiépítése a pályázók legkiválóbbjainak kiválasztásával, mely egyrészt a gondjaira bízott gyűjte- ményeket azok nagy belső értékéhez képest megőrizni, másrészt a növekvő igények arányában fejleszteni és kamatoztatni tudja, végül e kettős munkás- ságával a tudományos életben testületének azt a megbecsülését tudja bizto- sítani, ami működésével arányban áll.”
Ezután a szakképzésre irányuló hazai kezdeményezéseket idézi, majd a külföl- di és magyar helyzetet így összegzi:
„…hazai viszonyaink miatt nem oldhatjuk meg a könyvtárosképzést ponto- san úgy, mint ahogy más államok tehették. Ezért sem a német–osztrák, sem az olasz–francia, vagy az angol–amerikai rendszert nem vehetnők át minden további nélkül. Viszont megkésett intézkedéseinknek bizonyára előnyére szolgálhat majd, hogy a külföld sokféle megoldását látva, melyek legna- gyobb részét a hosszabb alkalmazás approbálta, idővesztő kísérletezések nélkül is aránylag könnyebben alakíthatjuk ki célszerűbb munkatervünket, az ezirányú korábbi magyar javaslatok figyelembevételével. A Gulyás- és Holub-féle javaslatoknak főképpen ama részével kell egyetértenünk, hogy a mai viszonyok között állandó könyvtárosi szakiskola felállítására sem a köz- oktatásügyi kormány, sem pedig a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, mely anyagi megalapozásának még csak első stádiumában áll, jó egyelőre nem vállalkozhatnék.”
Nyíreő István ezután a könyvtári alkalmazottak akkori hazai viszonyok közötti helyzetéről ír.
„Hogyan volna lehetséges, hogy míg az egyes szakminisztériumok a közigaz- gatásnak minden fontosabb ágában a teljes egyetemi végzettség és pontosan előírt hosszabb gyakorlati szolgálat után aránylag igen nehéz vizsgák letéte- létől teszik függővé, már a IX. fizetési osztályú fogalmazói állásokra való előléptetést is, és az igazságügyminisztériumban a különösen szigorú ’egy- séges bírói és ügyvédi vizsga’, a külügyminisztériumban a ’külügyi fogalma- zói vizsga’, illetve a többi minisztériumoknál és hatóságoknál a ’gyakorlati közigazgatási vizsga’ sikeres letétele nélkül a fontosabb munkaköröket ellátó fogalmazói karba senki sem tartozhatik –, addig éppen a legmagasabb tudo- mányos elhivatottságot igénylő gyűjteményeink tisztikaránál nincs a kellő szakképzettséggel rendelkező szukkreszcencia biztosítva. Elmulasztjuk, hogy az egyetemekről legjobb képesítéssel kikerülő és jórészt külföldi tanulmány- utakon is szép eredményeket elért, különösen kiváló ifjakat intézeteink szá-
mára leköthessük, és pályájukat könyvtáraink érdekében minél jobban előké- szíthessük. Nem lesz meglepő tehát, hogy amint a közigazgatási pályákon való előhaladási lehetőségek egyre nehezebbekké válnak, annál többen tö- rekszenek majd a könyvtárak személyzeti státuszába, ahol – a közhit szerint – amúgy is kényelmesebb a munka és előnyösebb az előmenetel.”
A szerző szerint könyvtárosképzésre mindenképpen szükség van, de az ország gazdasági helyzete és a könyvtárosjelöltek elhelyezkedési lehetőségei nem indo- kolják, hogy intézményes, így költséges, nem tanfolyam-szerű képzés induljon.
„Ezért szigorú számot kell vetnünk a körülményekkel és még akkor is alkal- mazkodnunk kell azokhoz, ha a ma elérhető legjobb megoldásokat egyelőre talán csak átmenetieknek tekinthetjük. Igen sokféle az az igény, amelyet a könyvtárosképzés a tisztán tudományos és a legnagyobb közgyűjteményeink érdekeit tartva szem előtt: felső fokon, másodszor a közművelődési és kisebb tudományos gyűjteményeknél szükséges: középfokon, végül a legelemibb tö- rekvéseket érvényesítő alsó fokon egymástól eléggé eltérő módon megoldani kíván. Nagy körültekintéssel kell mérlegelni, hogy az egyetemi végzettség melyik faja kapcsolandó szorosabban a könyvtárosképzéssel, mert az általá- nos jellegű és a szakkönyvtárak igényei tudvalevőleg igen eltérőek. (…) Szemmel kell tartanunk a tudományos szaktisztviselők mellett az ún. tudomá- nyos segédszemélyzet feladatait is, sőt nem téveszthetjük szem elől a kezelők és a szakaltisztek irányító oktatását sem, kiknek az évek folyamán csiszoló- dott ügyessége eddig is sokszor megkönnyítette munkánk lebonyolítását. (…) Mivel könyvtárainkban most meglehetősen nagy számmal teljesítenek szol- gálatot fiatal, szakképzetlen tisztviselők és gyakornokok, ezidőszerint szüksé- gesnek látszik egy oly könyvtári tanfolyam létesítése, mely a legfontosabb tárgyakat aránylag röviden, de egységes rendszerbe foglalná össze. E tanfo- lyam rendezését leghelyesebben a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egye- sülete vállalhatná magára, főképp azért, mert a könyvtári szakképzés első- sorban testületi érdek.”14
E hosszas előkészítés után a könyvtárosegyesület 1937-ben szervezte meg az első könyvtárosképző tanfolyamot. Bár az első tanfolyamnak voltak bizonyos előzményei, és ha a stúdium azóta sokat változott is, mégis azt mondhatjuk: 2012- ben 75 éves volt a magyar könyvtárosképzés, mert ez tekinthető az első komoly, a szakma által kezdeményezett és szorgalmazott tanfolyamnak, amelyről ismertető jelent meg az egyesület első évkönyvében15és más helyeken is (ezeket lásd alább).
A tanfolyam szervezeti, tanrendi és vizsgarendi szabályzatát Fitz József, az egyesület elnöke dolgozta ki, „s miután azt a[z 1936] december hó 10-én tartott, az intézőbizottságból kiküldött szűkebbkörű bizottságnak ülése magáévá tette, az ugyanazon napon tartott szakosztályülés a tanfolyamnak 1937 február 1-ével kez- dődő megtartását egyhangúan határozottá emelte és az elnök által kidolgozott sza- bályokat külön köszönete kifejezése mellett elfogadta.”16
A tanfolyam vezetőségét a fővárosi közkönyvtárak igazgatói alkották. Pasteiner Iván, a közgyűjtemények országos főfelügyelője vállalta a tanfolyam általános fel- ügyeletét, Gyulyás Pál lett az ügyvezető igazgató. A tanfolyam szervezését az egye-
sület könyvtári szakosztályának titkára, Asztalos Miklós végezte. Az egyesület el- nökének, Fitz Józsefnek körlevelére a budapesti könyvtárak vezetői megállapodtak abban, hogy a következőkben az új könyvtári munkaerők felvételénél megkívánják a tanfolyam végbizonyítványát.
Az 1937. január 10-én kiküldött jelentkezési felhívásra a tanfolyam vezetősége 25-30 jelentkezőre számított, ám január 31-éig már 96-an jelentkeztek. A szerve- zők ekkor elhatározták, hogy hamarosan megismétlik a kurzust, mire 14 jelentke- ző visszalépett, és kérte, hogy a második tanfolyamra osszák be. Az első tanfo- lyamnak 82 hallgatója volt, 77-en végezték el.
Az első tanfolyam után, 1937-ben jelent meg Káplány GézánakA könyvtárosi élethivatás a könyvtárosképzés tükrében17című írása, amelyben a szerző – jeles könyvtáros – beszámolt az első magyar könyvtárosképző-tanfolyamról, a kortárs szemével. (Káplány Géza a könyvtáros-tanfolyam egyik vizsgálóbizottságának el- nöke volt.) A könyvtárosi élethivatásról szóló esszével kiegészített beszámoló a Műszaki Bibliográfiai Közlemények 18. számában jelent meg, de az írás különle- nyomatként, önálló kiadványként is könyvesbolti forgalomba került.
A füzetet Trócsányi Zoltán ismertette aMagyar Könyvszemlében.18„Hasznos tanulmánynak” tartotta az írást, és ezt írta róla:
[Káplány Géza] „Tanulmányának bevezetésében foglalkozik a professzor- könyvtáros és szakkönyvtáros-kérdéssel és a szakkönyvtáros mellett foglal állást, mert nézete szerint a könyvtárosnak elsősorban nem valamely tudo- mánnyal, hanem könyvtárával s annak közönségével kell foglalkoznia. Ha a könyvtáros valamely szaktudománynak művelője is, és van is általános átte- kintése a tudományok fölött, szükséges, hogy egy külön tudománya is legyen, amelynek kérdésével teljesen tisztában van és ez a speciális könyvtártudo- mány.”
Ezt a speciális tudományt sajátíthatták el – vagy legalábbis megismerhették – azok, akik részt vettek az első könyvtárosképzőn.
Káplány Géza örvendetes eseményként üdvözölte, hogy az akkor még csak két éve alakult Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete által megrendezett első tanfolyamot, amelyre – írja a szerző – nagyarányú volt az érdeklődés, és a résztvevők meglepően jó eredménnyel záróvizsgáztak a végén.
Beszámolóját, ismertetőjét kicsit meglepő módon nem, vagy nemcsak a szakmá- nak, hanem az olvasóközönségnek is írta, mert – ahogy az első bekezdésben mond- ja – fontosnak gondolta, hogy immár a könyvtárhasználók felé fordulva megvilágít- sa, mi a könyvtáros hivatása, miben áll a könyvtáros „mestersége”, mi a feladata?
Nem tudom, hogy azóta történt-e hasonló vállalkozás: szakmainak tűnő, könyv- tárral kapcsolatos kérdésekről nem könyvtárosoknak beszélni. Úgy gondolom, hogy az „avatatlan nagyközönség” véleménye a mai napig nem sokat változott ah- hoz képest, amit Káplány Géza 1937-ben leírt: „…az ’avatatlan’ közönség köréből elég gyakran, még a könyvtárosi fülünk hallatára is, önkéntelenül felteszik azt a ránknézve (sic!) nem éppen hízelgő kérdést, hogy hát mi is tulajdonképpen az a könyvtáros, mit kell annak ’külön is’ tudnia? Mintha bizony a könyvtárosság csak annyiból állana, hogy a szükséges könyveket megvásárolják, valamelyes kataló- gusba beírják, polcra helyezik, s onnét esetenként leveszik.”– írja a szerző.„Bát-
