Dr. E A K O S J Ó Z S E F:
ADATOK A MAGYAR IFJÚSÁG
NYELVMŰVELŐ MUN KÁJÁNAK FEJLŐDÉSTÖRTÉNETÉHEZ
— A ny elvi ízlés és igény fejlődéséhez —
N e m véletlen, hogy a ny e lv ve l való törődési, s a n y e l v m ű v e l és g y a - k o r l a t á n ak fe lka rolása a m a g y a r t a n u ló i f j ú s ág kö r é ben is oly n a g y szere pe t já tszott, hogy a n y e l v mű v e l ő m u n k a politikai színezettel és t á r s a d a l mi igénnyel elsősorban az iskolák n y e l vmű v e l ő t á rs a sá ga ib an, az i f j ú s ág önké nt es n y e l v m ű v e l ő m u n k á s s á g á b an j e l e n t k e z e t t a t á r s a- da lom szélesebb kör ét is á tne ve l ő erővel. A nyelv k ér dé se, a n y e l v - mű vel és g ya k or l a t a ui. m a g y a r visz onyl atban a n emz et i élet, az a n y a - nyelvi k u l t ú ra igénylésének le g f on t os a b b jele volt az i f j ú s ág kör é ben is. Az se m véletlen, hogy az i f j ú s ág n y e l v mű v e l ő m u n k á ja is az 1790-es éve kben b on to ga t t a e r őt e l j e s e bb en s z ár ny a it. Ezekben az é vekb en írók és politikusok e gy a r ánt h ir d e t t é k, hogy az a ny an ye l v ha sz n á l a t á n ak és k u l t ú r a t e r j e s z t ő sz er epé nek elősegítése és erősítése m a g y a r visz ony - l a t ba n a ne m ze ti -p olgá ri f e jlő dés köz ponti kér dé se.
Az e gy ko rú m a g y a r h ír l a pi r o da l om se m vél etl enül foglalkozott oly elősze retettel a nyelv p r o b l é má j á v a l. Az i f j ú s ág k ör é b en me gi ndu ló n y e l v mű v e l ő m u n k á r ól is tág k e r e t e k b e n számolnak be a lelkes t u d ó- sítások. A Hadi És Más Nevezetes Történetek (1790. II. 705) a »soproni lyceumi magyar társaságról« ad t udó sí tá st: »A Soproni Ta nul ók közzül egy kis Tá r s a ság állott öszve olly n e me s Szándékból, hogy m a g át a n e m - zeti N ye lv b e n eggyesített erővel a n n ál el őme ne tel ese bben g yak or ol - hassa.« Ez a Soproni Magyar Társaság valóban az első m a g y a r i f j ú s á gi n y e l v mű v e l ő t ár su la t, Kiss J á n os és Németh László sopr oni t a n u ló i f j a k b e n n e a k ez de m ény ez ők. Ny e lv m űv e l ő m u n k á j uk tartalmában i r á n yt szabott hosszú időre a hasonló m a g y a r k e zd e mé ny ez é s e kn e k.
Ezek az i f j a k elsősorban fordítottak. F or dí tá s - i r od a lo mmal k í v á n t ák gazda gítani a m a g y a r ir o da l ma t . De a f or dí tá s okk al kapcsolato s m ű- h e l y m u n k át ko mo ly a b b nye lvi, stílusbeli gy a ko r l a to k n a k is t e k i n t e t t é k. Nyelvi, szépirodalmi és politika i ér deklődésük m e l le t t erősödött a t u d o - m á n y ok i r á n ti vonzódásuk is. Az ízlés és stílus pr o b lé má it elsősorban Eschenburg a la pj á n, nyelvfi lozófiai néz eteiket Adelung n y o m án a la - kít ották ki. Jelentős az a ke z d e m é ny e z é sük is, hogy m a g y a r n yel vi é rde klődé sük a m a g y a r ny e l v t a n i r o da l o m úttör ői m u n k á i n ak t a n u l m á-
nyozását is eredményezte. Sajnos nem volt természettudományos ér- deklődésük. Pozitív i rá ny ban fejlődött nyelvművel ő m u n k á j uk azáltal, hogy eredeti alkotásokkal is jelentkeztek és gazdagítani kívánták az akkor oly szegény t h eat r um-i ro dalma t is. így született meg többek között az általuk is játszott Hunyady László című darab. Fontos kez- deményezésük, hogy munkál ata ikat meg is jelentették, s ezzel is példát adtak az utódoknak. (A Sopronyi Magyar Társaság Prób amunkáinak Sengéje . . .)
A nemzeti nyelv i ránti érdeklődés szélesebb körben vált a magyar if júságra jellemző magatartássá. Elsősorban ismeretes a nagyenyedi kollégium kezdeményezése (Próba, mellyet anyai nyelve tanulására te t t a Nagy-Enyeden tanuló i f j a k között fel-állott Magyar Társaság, 1792) mellett a pesti ifjúság nyelvművel ő társulása, A Pesti Magyar Társaság keretében. (1791.) Mi most az alábbiakban a nem vagy a kevésbé ismert adatokat sorakoztatjuk fel.
1. A sárospataki ifjak 1792. júl. 8-án azt kérik felettes hatóságuk- tól, hogy a fizikát is magyarul tanítsák nekik. Az erre vonatkozó latin nyelvű bea dvány uk igen értékes d oku mentum az i fj úság nyelvvédő mu n k á j á n ak igazolására is. Akkor Baráti Szabó Dávid volt a professzo- ruk, ezért í rj á k, hogy »si sublimem altamque Physices Scientiam ex ore Celeberrimi Dilectissimi nobis Professoris Domini Davidis B. Szabó nativa lingua prof essuram . . . stb.« (Pataki Tud. g y ű j t. Levéltára: A.
XXIV, 8982.)
2. A Hazai Tudósítások (1806. XV. 124.) Egerből kelt közleményé- ben a »T, Heves Vármegyei Ifjak« nyelvművel ő mu nk á j ár ól számol be olvasóinak. Az i f j a k a mag y a r nyelvben tett előmenetelük bizonyítására
»Magyar Nyelven tették ki Állításaikat«. Ezek a következők: »Nem abban áll a Nyelvnek tisztasága, hogy semmi idegen szók abban ne találtassanak, h an em hogy azokkal mód nélkül ne bővelkedjék.« —
»A Magyar nyelvnek Históriája meg mutatja, hogy időszakonként min- denkor voltak a M. nyelvnek gyámolítói.« Hivatkozás történik Apáczai Csere Jánosra és Encyklopédiájára is: »Ez a mun k a most ú j ra ki va n nyomtatva és megtaláltatik Pesten.« Ez a hivatkozás arra a tényre utal, hogy Apáczai idézett m ű ve ú j ra megjelent Győrben!
3. A Magyar Kurír (1824. XV. 116.) »a Soproni Magyar Társaság- ban a Társaságnak minden esztendőn tartatni szokott Innepét« emeli ki, s közöl tudósítást az ü n n ep eseményeiről, kiemelve azokat az alkal- makat, amel yekbe n »a munkás-Társak« az ékesen szólást gyakorolták, s »a folyó beszédben« való jártasságukról adtak számot.
4. A Tudományos Gyűjtemények (1823. XII. 41.) már arról számol be, hogy a magyar iskolákban »nem tsak különös Tanítók által nyilván tanítj ák a Magyar Nyelvet, hanem mindenütt különös magyar Társa- ságok is virágzanak a Sopronyi Magyar Kis Társaság ditséretes példája szerént.«
5. Ilyen társaság működött pl. Bitnitz Lajos vezetésével a szombat- helyi Lyceumban is 1823 óta. A Tudományos Gyűjtemény ui. arról ad hírt, (1826. IV. 111.) hogv Bitnitz »a Tanulók közt egy magát magyar
kidolgozásokban gyakorló Társaságot állított fel, azon felül még 1823- ikben kezdve évenként ezen általa felállított Társaságnak jelesebb tag- jait édes honi nyelvünkből próbára állítja ki.«
Értékes az a témakör is, amiben ezek az i f jú nyelvművelők mo- zogtak. Tanítómesterüknek a nagy magyar nyelvtudóst, Révai Miklóst tekintik, aki — szerintük — nyelvünket »fáradhatatlan munkássággal emelni, bővíteni, csinosítani törekedett. « (»Válogatott állítások a Ma- gya r Nyelv-tudományból 1823-ban«: Ajánlás.) Foglalkoznak pl. »a nyil- ván felolvasott« munkáikban a magyar igeragozással is, és az ik-es igék kérdésében Révai álláspontját fogadják el: »Az ik-es igéket a soha me g nem szakadt nyelvszokás által védelmezzük.« A helyesírás elvei körül folyó vitában is Révait t á mog at j á k: »Mi a szó nyomozás (értsd:
az etimológiai elv!) útmuta tás ánál fogva is a j betűt védj ük. (A kardja, adja, látja a helyes formák, s n e m a karggya, aggyá kiejtés szerint írt alakok!)
Hangzott el körükben előadás »a nyelvművelés szükséges voltáról«, a nyelvfejlődés problémájáról is: »Mellv változások alá vagyon vetve az élő nyelv?« A magyar nyelvtudománytól a nyelvművelés gyakorlati m u n k á j á n ak támogatását v á r j ák és igénylik: A nyel vt udomány »fő- dolga a nyelvvel élésnek szabásait erős talpkőre állítani, s elhatározni.«
6. Az 1830-as években nagyobb nekilendülés tapasztalható a ma- gyar i fj ús ág nyelvvédő és nyelvművelő m u n k á ja területén is. A reform- országgyűlések kívánságai, illetőleg sérelmei között előkelő helyet ka- pott a magyar nyelv ügye is. Az országgyűlések nyelvi vitái abban is éreztették hatásukat, hogy ezekben az években ú j a bb és ú j a bb társu- lások keletkeznek. Az egykorú s ajtó lelkiismeretesen ad hírt az új ifjúsági nyelvművelő társaságok megalakulásáról. A Jelenkor (1834.
450.) hírt ad pl. az eperjesi ifjak társulásáról, akik Székács József vezetésével »egy magyar Társaságot alkottak a sopronyi, a pozsonyi i f j a k példájára«. Igen szépen dolgozott a »Pozsonyi I f jú Társaság« és a
»Sárospataki Nyelvmívi Társaság« is. Ez utóbbi társulás kiadványa a Parthenon előszavát Kölcsey írja. A »Sárospataki Magyar Társaság«
életéről, munkásságáról külön kívánunk m a j d részletesebben beszá- molni. Most a pécsi ifjak nyelvművelő m u n k á j át állítjuk előtérbe, kéz- iratban f e n nm a ra d t évkönyvük, »A Pécsi Magyar Olvasó Társaság Év- könyve alapján. (Az Egri Lyceumi könyvtár birtokában!)« Az 1833-as Évkönyv értékes dokument um a korabeli ifjús ági nyelvművel ő munka t art al mára vonatkozólag is. Alaprajzuk szerint a társaság célja »tagjai- nak a hazai nyelvben való tökéletesítése«. Az alaprajz jóváhagyását Ihász György, »magyar nyelvtanító« kéri a pécsi megyéspüspöktől.
Ihász Györg}r, a később nyelvtanai révén méltán becsült Ihász Gábor életének legfőbb céljául tekintett e a magyar nyelv ápolását. 1842-ben jelent meg első ízben iskolai magyar nyelvtana, mely jobbított formák- ban több min t 30 kiadást ért meg. A korabeli szaktudomány művelői is elismerték Ihász munkásságát, s úgy ítéltek róla, hogy »n e m puszta összeszedő vagy kivonó, hanem öngondolkodó nyelvész« volt. (Űj Magyar Múzeum, 1851:458.) A fiatal Ihász lelkiismeretesen és hozzá-
értően irányította a pécsi i f j a k nyelvművel ő m u n k á j át is. A megyés- püspökhöz írt kére lm ében ő is hivatkozik az úttörő ifjúsági társas á- gokra: »Mily előmenetelt te hetne k illy Társaságban a tanuló i f j a k , eléggé bizonyítják a Szombathelyi, Pozsonyi és Soproni Társaságok, l egúj abb bizonysága pedig e nn e k a Pesti nevendék Papok Magyar Oskolája, melly 1830-ban kezdődvén, két Esztendő le-íolyta alatt már is a r a t j a fáradozásai gyümölcsét.«
Az i f j a k az Évkönyv lapjaira írták az előadott és megbírált alkotá- sokat. Köztök sok a vers, a hosszabb lélegzetű elbeszélő költemény, a szónoki beszéd s a latin költők (Ovidius) műveiből való fordítás. Be- í r t ak t ö bb beszélyt is ebbe az Évkönyvbe, A t ört éneti drámák és »énekes játékok« m ű f aj is képviselve v a n : »Segesd, vagy Negyedik Béla szeren- csétlensége« című darabbal.
»A szorgalmatos és Tudós Ifiak«, — így szólítják meg egymást — lelkes előadásokban fejtegetik, m i é rt van szükség a magyar nyelv ápo- lására, művelésére. A titoknok azt vallja, hogy »a'Nemzet csak addig áll f e nt , még nyelv e erős védő bajnokokra talál határaiban, s a'mely Nemzet egyszer nyelvével nem gondol, annak soká fentlételéről méltán nem ké t el ke dh et ün k, me rt a'Nyelv t a r t j a f e n n a nemzetet«. Az elölülő úgy l á t j a, hogy a m a g y a r i f j a k is sokat tehetnek a ma gyar nyelv m ű v e- lése t e r én is: »N yel vünk vizsgálását, mívelését, hathatós ápolását« az i fj ús ág azzal is elősegíti, ha anyanyelvén »szépen és jól ír, okosan és értelmesen beszél«. A nyelvi kérdés lényegére tapin t akkor, amikor arról szól, hogy »eddig l atánoknak neveltettünk inkább, mint m a g y a - roknak. Több nyelvet lehet és szükséges t an ul nu nk , ha nem mind az ide- gen nyelveknek, m i n d a nevelésnek, mind a tudományos tanításnak erősebb rúgó ja az a ny a i nyelv«.
Tomts ányi István »másod évi Bölcselkedő« értekezést ír az alábbi problémakörrel kapcsolatban: »L ehe t- e a' hazai Nyelv nélkül a Tudo- mányokban sikeres elő-menetelt tenni?, s mennyire szükséges a' Deák Nyelv hazánkban most már, minek utánna az Anyai Nyelv tanulása Törvény által is van parancsolva?« Nagyon gyakorlati vonalon indul el fejtegetésében: A m a g y a r i f j ú s á g n ak nagyon hosszú időt kell elveszte- getnie, míg a' Deák Nyelvben csak annyira is megy, hogy a' Tudom á- nyokat elkezdhesse, ellenben, ha Honni Nyelven tanul, azt min d rövi- debb idő alatt e l v é g e z h e t i . . . . « Konklúziója: »A tudományokban a Hazai Nyelven leg-alkalmatosabban lehet sikeres előmenetelt tenni.« Az i f j a k érdekes nyelvgyakorlatokban is próbálják bizonyítani, hogy a magyar nye lv gazdag és bő nyelv. A »magyar nyelv változható- sága« dokument álá sá ra pl. olyan írást állítanak össze, melyben a m a - gyar szórend változatosságát, kifejező erejét k í v á n j ák érzékeltetni.
Nagyo n tanulságos lenne az i f j a k nyelvének, stílusának alaposabb elemzése is. Ezzel kapcsolatban csak néhány megjegyzést teszünk. Fel- tűnő, hogy igen nagy kedvvel élnek a nyelvújítás szóalkotásaival (uracs, újonc, bizonylat, iromány, alagya, stb.). A nemes patétikon mellett fel-felüti a f e j ét a hamis pátosz is. Az öncélú nyelvi szépségre való törekvés szülte a természetellenes nyelvi f orm á kat is.
Az elölülő beiktatása alkalmával elmondott beszédet pl. ilyen mon- datok terhelik: »Miokon gyávább méla munkálkodásaiból rezzenve, békésebb foglalatosságaiból kicsapongva, tekintete t érdemlő nagyságra faka d ki e napon Lelkem, és a babéros fej ekkel lantoló Músák b áj ló hangműveitől új terül etre éllesztve, kedvemet ekkédig igyen n e m lob- b an tó ihletre duzmad l e l k e m . . .« Gyakoriak az ilyen kifejezések is:
édelgő szellem, varázsló gerj, pironságot nem rettegő lélek, hökkenet gerjesztő, lobbra gyullasztó vidultság, feleink örömcsillámú képe, öröm- fuvallat, egész mezőn viruló növötény virágok, a nemzetisénnek ben- nünk már felmelegült szeszei, stb.
Sajnos a magya r szakirodalom nem vizsgálta meg alaposabban e nyelvművelő magy a r i f j a k alkotásainak, beszédeinek nyelvét, külö- nösen abból a szempontból nem, hogy milyen nyelvi ideált s ízlést követnek, milyen nyelvi eszközöket használnak fel, milyen stílusneme- k e t melengetnek. Általában a korabeli formai törekvések utánzása mellett a kor nyelvhasználatának jellemzői jegyei ütköznek ki érte- kező prózájuk nyelvén éppen úgy, mint szépirodami próbálkozásaik szó- és kifejezéskészletén. Divatos, agyonhasznált szavaik: gerjedelem, báiló, duzmad, gerj, édelgő, mord, vihadar, dühölgő, szállonq. stb., stb.
Terheltek, nyelvi nehezékekkel tompítottak mondataik is; s jellemzőjök a stílus és nyelvi modorosság. Az elszánt szerelmes c. beszély egyik mo ndat a pl. így hangzik: »Minden borzadás nélkül tovább tovább halada a szerelmes vágyaktól üzgetett lányka, míg végre a vadonba érvén, szorult kebellel lej te a sokfelé hasogatott ösvényeken, s most egyszerre szörnyű zavarodásba hozá, csak-nem földig sú j t á a közei-levő villámcsapás és ret tentő menny-dördület, melly olly szívre hatólag esett a bús szívűnek, hogy sok perczentekig fel nem eszmélykedve rogya le a gyepre. . stb., stb. Nincs megállás, nincs megnyugvás, tor- lódnak az izzadtan születő nehéz nyelvi kifejezések. Egyszóval bele- f á r ad a szem, az agy. A túlzásba vitt műgond, a »fellengző elméncségre«
való tudatos törekvés teszi lehetetlenné az ilyen mondatok élvezetes olvasását.
A szentimentálizmus érzelgős szókincsére vonatkozólag is bő példa- tárt állíthatnának össze a pécsi ifiak alkotásainak a szókészletéből is.
Mennyir e mesterkéltek, s öncélú olvadozásba menekítettek pl. az ilyen nyelvi for mák: »Itt a mező oly illatozó, töltve kéj-csáb okkal,« »Vígan ballagdál a pásztor, ártatlan n y á ja után, s mi? n y ája virító erdők zöld selyméből nyeledez, ő egy nyögő csalogánnyal bús versenyben zenge- dez . . .« Ha valaki m a j d megí rja a nyelvi giccs t örténet ét, akkor ezekből az i f jú alkotásokból is szép példatárt állíthat össze. A giccses szóanyag mellett sok alkotásaikban a giccses kép is: »Méltólag gyönyör a képzet.
melly ez ujoncz Társaságot képezi, melly a honni nemesebb érzésű Szí- veket az emberi test köréből felkapni, a Musák boltozatáig ragadni csak akkor szűnik meg, midőn édelgő szellemektől majd fakadásig telt féket- len kedvnek az új koszorúit varázsló gerj és a nyert érdemet szerzett műv folytatása parancsol zabolát, csak akkor, amikor mennyei villámló dicsőségéből Musáknak forrón felölelve szerelmét, magasabb érzéstől
ragadtatásig buzdul. ..« stb., stb. Nem a mondanivaló volt itt a fontos, a monda t alig é rth et ő, h a n e m a szó és a kép. De hiszen ezt a modort és Ftílusnemet kóstolgatták az i f j a k koruk almanachjaiban megjelent irodalomból is. Olvasmá nyukból elsősorban a fínomkodásra, a termé- szetellenes, fellengző nyelvi f o r m ák ra k ap ta k példát. Persze, ahogyan lenni szokott, elsősorban a kinövéseket, a túlzásokat veszik át stílus- és nyelvgyakorl atna k szánt dolgozataikban. Az sem véletlen, hogy bírá- latukban is elsősorban ko ru k esztétikai nézetei tükröződnek. Mint nyelvművelők józanabbak, s elsősorban a »rendszeres vagy Gramma- tikai hibáktól ment« írást és beszédet t a r t j ák követendő példának.
A fellengző írásmód követőit a józanabb bírálók arra intik, hogy »lassan az illyenekkel«, m e r t a szép helyett homályost alkotnak. Tudatosan harcolnak az érte lme tlen nyelvi kifejezések ellen. Gyakr an hangoztat- ják, hogy k er ül ni kell »az ollyan szavakat, mellyeket t án az író sem t u d tökéletesen«. Nagyon gy ak ra n olvashatjuk bírálataikban ezt az intést is: Igyekezzünk a homályt kerülni, s ne legyen »se mmi erőltetés a nyelv belső tulajdonában«. »Kövessük szebb h angj át a nyelv azon t ul a j d on á na k: mellyen iratik a dolgozat, beszéd és vers.« Nem szabad véteni »a magya r n yelv természete ellen« sem. Egyik elhangzott alagyá- val kapcsolatban mondatról m o n d at r a haladva vizsgálják meg, hogyan tett eleget a szerző e követelményeknek. A »Tőletek elválnom kell drága barátim ezen nap? És n ek e m elhagynom kell csakugyan titeket?« mond att al kapcsolatban pl. ezt jegyzi meg a bíráló: »Itt a magyar nyelv természete ellen esett hiba, melly meg nem engedi az egy érte- lemhez tartozó szavaknak széthányását, azon feliül némelly szükség- telen ismétlése ugyanazon egy szónak kellemetlen, s ártalmas azon okból is: mivel a nyelvben való járatlanságot tulajdonítja személlyünk- nek, ha azonkép véle élünk, változtatnunk kell tehát a dolgot más azön értelmű szavakkal. Azért a verset így változtattam el: Tőletek elvál- nom kell drága barátim ezen nap? S elhagynom szükség már csakugyan titeket?«
Pozitív i rá n y b an akkor indult fejlődésnek az ifjúsági nyelvművelés, amikor nemcsak a szavak használatával kapcsolatos kérdéseket vetik fel a bírálók, hanem a magyar nyelv nyelvtani rendszerével kapcsolat- ban is sok értékes megjegyzésük hangzik el. A nyelvi ízlés és igény f e j - lődésében ez a jelenség igen figyelemreméltó. A helyes és n e m helyes kérdését merészen vetik fel, s a nyelvi norma ügyében is történik moz- golódás. Az ifj a k b a n nagy volt az anyanyelv iránti lelkesedés, s nem r a j t u k múlott, hogy igyekezetük alig lépte túl a dilettánskodás vonalát.
A magyar ny elv be n kívántak erősödni. Sajnos csak a nyelvi és stílus- gyakorlat céljából írt szépirodalmi próbálkozást tekintették er re a leg- megfelelőbb módnak. A más természetű nyelvművelésre komolyabb útbaigazítást alig kaptak, hiszen még ny el v tu domá ny unk is eléggé készületlen volt e feladat sikeres támogatására.
Az ifj úság nyelvművel ő m u n k á j á n ak tehát elsősorban abban van nagy jelentősége, hogy magasra emelte azt a zászlót, amelyr e ez volt írva: Aki a m ag y a r nyelv mellet t van, s művelését vett e gondjaiba,
az nemzet ünk fejlődését szolgálja. A nyelvi ízlés, a nyelvi öntudat, a nyelvi k ul t ú ra fejlődésének történetírója már csak azért sem mellőz- heti a magya r i fj úság nyelvművel ő m u n k á j á n ak lelkiismeretes számba- vevését.
KORTÁRSI MEGEMLÉKEZÉS ADYRÓL II.
Vincze Gézának, Ady közeli rokonának visszaemlékezése
Ta val yi é v k ö n y v ü n k b en — ott k i f e j t e t t okokból — közölt ük a z Ady- fil ológia m e g t e r e m t ő j é n e k, a költő b a r á t j á n ak és versei „ p o é t a - a d m i n i s z t r á t o r á n a k ", Föl- dessy G y u l á n ak az Ad yv a l va ló t a l á l ko z á sa it összefoglaló e ml ék ez é sét. Ke z d e m é- n y e z é s ü nk f o l y t a t á s a k é nt most A d y un o ka ö c c sé n ek és b a r á t j á n a k, Vincze G é z á n ak í r á s át a d j u k közre. D o k u m e n t u m a i e sorok Ady csodálatos h a t á s á n a k, ak i köl tésze- té vel nem c s u p án távoli rokon l e l k e k e t mozgósított, h a n e m közeli testi r o k o n o k a t is belső, lelki r o k o n a i vá v á l t o z t a t ott át. S ez a „ m e t a m o r f ó z i s" Vi nc ze Gé za e se tében olyan ka p c s o l a t l é t r e j ö t t ét is e r e d m é n ye z t e, a m e l y m ár az i r o d a l o m t ö r t é n et l a p j a i r a k ív á nk oz i k. A köl tő i r á n ti sz e re t e tt ől i n d í t t a t va ugya nis Ady L a j o s t e h e t e t l e n né v á l á sa u t án ő l ett Ady Lőrincné egyi k i st á pol ója elsősorban az idős asszony hosz- s z a b b u t a z á s a i n á l. így
esett, hogy é p p en Föl- dessy Gyu la hi tes t a - n ú s á ga sz e ri n t is kí- s é r ő je volt az „Éde s"- n e k utolsó s é t a ú t j án is és a h a l o t t költ ő h e l y e t t ő ó vta k a r j a i - v a l Ady L ő r i n c n é el- omló testét, m i k o r a n - n a k hi rte le n h a l á la be k öv e t ke z et t.
Vincze Géza szá- m o s Ad y v a l fo gl al ko - zó cikket í rt a Szi- lágy ság-ban, a k o l o z s - v á ri Keleti Újság- ban, Erdélyi Szemlé- ben, ké sőbb a Pesti Napló-ban, a Magyar Nemzet-ben, l e g ú j a b- ban pedig az Élet és Irodalom-ban, a z Or-
szág—Világ-ban és
t ö bb m ás l a p b a n . í r á- sai közül k i e m e l é st é r d e m el a Dózsa György unokája c í m ű
( I r o d a l o m t ö r t é n e ti Kö z l e m é n y e k, 1955. 1.
szám) és a Századok
1956. évi 5—6. s z á m á- b a n m e g j e l e n t Ady és
az orosz forradalmi Az „Édes" kezeírása
mozgalmak című tanulmánya. Elkészült, s remélhetőleg rövidesen megjelenik az Adyra emlékező könyvének kézirata is.
»Ady Endrének kalotaszegi atyafiságába tartozom, mert ama neve- zetes nyárszói Visky Dániel Juliánná leányát, Ady Endre nagyapja. Ady Dániel lompérti földbirtokos, Rozália leányát pedig nagyapám, Vincze Ferenc sztánai református pap vette feleségül. Édesapám Kalotaszent- király—Zentelke falu állami tanítója gyakran beszélt a rokonságról annál inkább, mert hiszen Ady Sándor, Ady Lőrincznek, a költő édes- apjának legidősebb testvére már 1899-ben a kalotaszegi Meregyó köz- ségbe költözött, Ilona leánya 1903—1906. években Kalotaszentkirályt óvónő volt, Mariska leánya pedig egyideig, ugyancsak kalotaszent- királyi szülőfalumban, apja unokatestvérénél, Czucza Jánosné, Bányai Juliska tanítónőnél lakott.
Ötödik gimnázista koromban, húsvéti szünidőn olvasom az első Ady-költeményt, ami megragadott a »MÉG EGYSZER« kötetéből, me- lyet nővérem, ki szintén tanítónő volt Kalotaszenkirályon, az Ady- leányoktól kapott kölcsön. A vers címe: »Krisztusok mártírja« volt.
Nem tudom aztán, hogy a vers ritmusa teszi-e, vagy a különös lázas tartalom, de akkor is Ady-verset skandálok, mikor a kőrisfák ágain hintázom. . . Nyári vakációkon, játszótársaimmal, Ady Mariskával és Czucza Emmával boldogan barangolunk a méntás, gyönyörű Kalota parton. Beleszavaljuk a víz sodrába:
Nagy éjeken szeretnék szólni:
Nem, nem bírok tovább bilincset, Nem, nem bírok tovább titkolni
Ennyi világot, ennyi kincset.
(Misztérium.)
Kolozsvári főiskolai éveimben, mikor az Ady-viták hullámverése Kolozsvárra is elért, hasonló gondolkozású társaimmal, — itt különö- sen a 1korán elhunyt nagy nyelvészre, Vásárhelyi Józsefre gondolok, ez az Ady-szerelmünk már öntudatosult —, vitakészen állást is fogla- lunk Ady mellett, kinek híre, neve, forró, i f jú lobogása betölti a kolozs- vári utcát, bejön a tantermekbe, s ott vibrál az akácfák fürtjén . . . Es-
ténként verjük az asztalt, egy egész világ ellen hadakozva, nappal az olvasóterembe helyeződik át a vita, de a láz itt van s mindent elborító forróságával hatalmába keríti az i f jú szíveket. Azóta sem éreztem az ivás akkora hatalmát agyam s szívem fölött. Minden vers egy-egy új élmény, új izgalom. Azt a folyamatot éljük át, mikor az igazi nagy költő igéi, ki egyszer születik századévekben — friss áradással ömlenek lelkünkbe s lesznek színné, illattá, formálódnak célkitűzéssé, elhatáro- zássá életünkben. Előttem már akkor hiába támadják Adyt' . . . Minden támadás, mely őt éri, még jobban melléje állít s ifjúi lelkem megindult- ságával, könnyek záporában teszem a fogadást, hogy én ezt az Adyt soha el nem hagyom!
Ady és felesége kézírása, Ady levele Csúcsán kelt 1916-ban
Itt, az Ady-rajongásokkal átfűlt, örökké emlékezetes egyetemi vá- rosban látom először szemtől-szembe Adyt, mikor 1909 június végén p.s július elején Lukács Hugó szanatóriumában üdült. . . Jékely (Áprily) Lajos és Parádi Jenő társaságában ülünk előre lefoglalt asztal mellett a »N e w-Y o r k« kávéházban, mikor Ady bejő kíséretével . . . Sötét, csigás haja homlokára hull . . ., nagy, sötét szeme sokáig pihen rajtunk, éppen rajtunk . . . Aztán társaságával beszélget... S mi nem megyünk oda ... A nagy tisztelet miatt maradunk a lelkesedésnél . . . Mikor Ady-
nak később elmondottam esetünket, — szívből nevetett rajta.
. . . Mikor 1914 júniusában szülőfalumban, Kalotaszentkirályt Ady Csinszkát eljegyezte s ezt öcsém, Vincze Imre, ki kalotaszentkirályi útjain kísérőjéül szegődött a költőnek, — az eljegyzés ma élő két tanú- jának egyike — megírta nekem Fogarasra, ahol akkor éltem, levelet írtam a költőnek, amelyre melegen válaszolt, sorait azzal végezve: »Sze- retnélek megismerni, remélem ad az idő, a sors hamarosan módot rá.«
1918 nyarán került erre sor, mikor életének ebben az utolsó idő- szakában Csúcsán több napig, meghitt közelségben együtt lehettünk.
Erről, az egész életemre döntő élményként ható felejthetetlen találko- zásról részleteiben készülő könyvemben számolok be. Ady látogatásom emlékére, melegen dedikált fényképpel ajándékozott meg és ígérte, hogy szüretkor otthonomban meglátogat. Ennek a látogatásnak előkészí- tésére írtunk közös lapot Benedek Károlynak Alvinczre, akivel Ady atyafiságot is tartott, s akinek ott híres szőlőgazdasága volt.
Ügy terveztük, hogy október közepe után megyek s velem jönnek le. Október 10-én táinratozta nekem Ady: »Áhított, szép szüreti tervünk kútba esett. . .« A forradalmi események haladéktalanul Pestre szólí- tották . . .
Halála mélységesen hatott reám. Levelet írtam a költő özvegyének s Ady szeretetében felejthetetlen társam. Vásárhelyi József sírjánál, a házsongárdi temetőben Kolozsváron sírtam el bánatom.
Annál szorosabbra fűződtek kapcsolataim a költő halála után az Ady-családdal, elsősorban az »Édes«-sel, akinek élete végén, — mivel Ady Lajos 1936-tól állandó, fekvő beteg volt — budapesti, illetve ér- mindszenti útjain kísérője lettem.
Ady Lőrinczné fia születésének 60-ik évfordulóján jött fel utoljára Budapestre. Fia sírjához kétszer is kiment a Kerepesi temetőbe s meg- hallgatta a Rádió műsorát is az évfordulón.
1937 november 28-án kevéssel 10 óra előtt a Krisztina-téri villa- mos megállónál, egyetlen jajszó nélkül megtántorodik, keze kisiklik karomból . . . Egy-két lépést tesz még . . . Odaugrunk. Ketten is elkap- juk, Ady Lajosné huga és én, — de már érezzük, hogy a kezeink között rogy össze. Muzsnai László, feleségem és többek segítségével kocsiba emeljük . . . Még él, lélegzik, utolsókat sóhajt. . . Szeme lecsukódik, keze elhidegül kezemben ... A megérkező mentőorvos már csak a be- állott halált konstatálja. . .
. . . A tömeg egyre nő. Megilletődött csendben veszik körül a kocsit, melyben a legtragikusabb életű költő édesanyja kiszenvedett. . .
Minden lehető helyre telefonálok. Ismerősöknek, barátoknak . . . Ady Lajosné jön . . . Mellette Földessy Gyula, az Ady-család egyik leghívebb barátja. Komoly, tudós arcán megilletődés.
így esett, hogy aki Ady szívéhez minden élők közül a legközelebb állott, kezeim között lehelte ki lelkét. Ady azonban nem halt meg, sőt bevallhatom, napról-napra jobban él szívemben. Ezért érzem életem legfőbb hivatásának, hogy minden telhető módon az Ady-kultuszt szol- gáljam.
Vincze Géza«
Közli: PATAKY LÁSZLÓ
