S I M Á I M I H Á L Y
A költözés ősze
Megtántorodnak a tárgyak Ez a költözés ősze
köangyal kezében lángkard kezemben kezedben semmi Ebben a paradicsomban ma este hatályát veszti nyarunk
A gyönyörök kertjét fölgyújtja holnap az isten s nekiáll disznót perzselni
Fehér gyász
hóból-épült madár madárrá-vált hó kijátszott a halál bolond megváltó mire volt a virgács zűr földindulás?
lettél volna inkább komfort-mikulás
ragasztottál volna szabvány körszákállt szórtad volna szórva csak a várva-várt giccs-csomagocskákat
— ne ezt a csodát ne ezt az izgága vad hószákadást nem állták nem bírtad nem bírják s te állód madár-kristály-csillag
hull hull a halálod
12
Józanságom diadala
ne veszítsétek el a fejetéket
mondtam a két verekedőnek mire
ők
átharapták a torkom aztán
félrecsuklott fejem fölött ahogy kívántam
kezet ráztak
S Z E P E S I A T T I L A
Szonatina
ITT KÉTÉVES VAGYOK verébfejű nomád suhognák fölöttem a Vérke-parti fák s a kertben hol hordót gurgatott a vihar elborít a kapor zöld hullámaival
NAUSZIKAA öltözködik virágba hajába temetkezik
szemében farkas és bárány bárányfarkas
nevetése aranyboglár csengettyűje páros üvegalma
NAPOK FEKETE GYÖNGYSORA pupilládon évszakok merülése arcod ne takard le
szemed örvényét aki én vagyok vállad ívét
gyümölcsben alvó erdők virradását milyen idő jelenléted fölissza a sötét
mire kimondalak már tegnap van tegnapelőtt
13
