2010. április 33
K
ISSA
NNAGyolcs száll
・
a vízre dőlt vitorla, hold-ár meríti, szélbe oldja, a hold s az ár felé bomolva alá, fel, mintha ott se volna, gyolcs száll, fölénkbe árnyat ontó, világos árra félve omló, ár-déli hold, a lassú éggel, világos árral messze forgó, gyolcs száll, az ár seholja, holja,
hintál alá, fel, mintha volna a lassú ár
nagy mélye, orma, hintál alá fel mintha volna, gyolcs száll, a vízre dőlt vitorla,
34 tiszatáj hintál alá, fel
mintha volna a lassú ár, gyolccsá omolva, alá, fel, mintha ott se volna, mint túl a part, a szél s a forma, halálon átkelő vitorla,
a fénybe átkelő vitorla,
árnnyal vetül seholra, holra, a pillanat fényében állva, a nagy, hiába dőlő fákba, a pillanat fényébe halva, hogy nem esik tovább az alma,
a nagy, hiába dőlő fákra, fel- felbukó világos árra, vállunkra vett kendőnk, kabátunk, hogy ég velünk!, hajóra szállunk, gyolcs száll, a vízre dőlt vitorla, hold-ár meríti, szélbe oldja,
2010. április 35 a hold s az ár
felé bomolva, alá, fel, mintha ott se volna, gyolcs száll, fölénkbe árnyat ontó, világos árra félve omló, ár-déli hold a lassú éggel, világos árral messze forgó, gyolcs száll, a vízre dőlt vitorla hintál alá, fel, mintha volna a lassú ár
nagy mélye, orma hintál alá, fel, mintha volna, a pillanat fényére várva, a nagy, hiába dőlő fákra, a pillanat fényébe halva, hogy nem esik tovább az alma.